Irodalom | Tanulmányok, esszék » Kosztolányi Dezső, Boldog, szomorú dal kérdések, válaszok

Kosztolányi Dezső, Boldog, szomorú dal kérdések, válaszok 1. 2. 3. 4. 5. Mikor, a költő melyik kötetében jelent meg a mű? Mi jellemzi a költőnek ezt a művészi korszakát? Miért különös a vers címe? Mit ígér ez a vers végkicsengéséről? Milyen módon tagolhatjuk a vers szerkezetét kisebb egységekre? Milyen módon sorolja fel a költő az elért sikereit? Milyen nyelvi eszközök erősítik a számvetés hatását? 6. Hogyan, milyen szempont szerint csoportosíthatók a felsorolt értékek? 7. Milyen érzést fejez ki az elért sikerek felsorolása? Melyik ige gyakorisága juttatja kifejezésre ezt az érzést? 8. Miben hasonlítanak egymásra ezek a mondatok? 9. Milyen hangulatot érzékeltet a vers rímelése és verselése? Emelj ki néhány példát a szépen csengő rímekre! 10. Csak az anyagi jólét öröme tölti el itt a költőt? Melyek azok a sorok, amelyek az erkölcsi elismerés elégedettségét fejezik ki a versben? 11. Hol található a

hangulati fordulat a költeményben? 12. Melyik főnév fejezi ki a vers befejező részében azt, ami hiányzik a költő életéből? 13. Milyen zenei kifejező eszközzel ad a költő külön nyomatékot ennek a főnévnek? 14. Meghatározza-e a költő a "kincs" főnév pontos tartalmát? Hogyan értelmezhető ez a fogalom? 15. Hogyan zárul tehát a költő mérlege: pozitívan vagy negatívan? Miért? 16. Eddigi olvasmányaidban kinek a tollából olvashattál ehhez hasonló számvetést? Hasonlítsd össze néhány mondatban ezeknek a számvetéseknek a végkicsengését! 17. Mi lehet az oka az eltéréseknek vagy hasonlóságoknak? Műve 1920-ban A kenyér és bor kötetében jelent meg. Kosztolányi ezt a verseskötetét pályájának középső szakaszában írta meg. A pályaszakaszának a legkiemelkedőbb teljesítményeként tartják számon. A vers címe különös, ellentmondásos. Ez az ellentmondásossá utal a vers tartalmának az ellentmondásosságára. A

hiány, a megoldatlanság érzetét kelti bennünk Két szerkezeti egységre tagolható a vers. A két rész között ellentétes viszony van Az első részben leltárszerűen katalogizálja elért javait, a második részben pedig a javak készletét számba veszi és kifejezi hiányérzetét. Felsorolja a köznapi élet apróbb elemeit, elért sikereit Számvetését „van” szó ismétlésével nyomatékosítja. A felsorolt értékek közül jó néhány az európai, illetve a magyar kultúra hagyományos bőségszimbóluma (pl.: karácsonyi-újévi ünnepkörhöz kapcsolódó mák és dió, valamint kenyér és bor), ugyanakkor Berzsenyi Osztályrészem című költeményének elemeire is utal („Van kies szőlőm, van aranykalásszal / biztató földem: szeretett szabadság / lakja hajlékom kegyes isteneimtől / kérjek-e többet?”). Az elért sikerek felsorolása elégedettséget fejez ki és ezt az érzést a „van” ige juttatja kifejezésre. Ezek a mondatok

hasonlítanak egymásra abban, hogy mindegyik a polgári lét örömeit sorolja. A vers rímelése irónikus hatást kelt: pl.: feleségem-eleségem, jó takaróm-jót-akaróm, kincs-nincs Nem csak az anyagi jólét öröme tölti el a költőt, hanem az erkölcsi elismerés elégedettségét is kifejezi: pl.: „ha járok a bús Budapesten / nem tudnak egész idegennek”, „énekes ifju fiának / vall engem a vén Magyarország”. A vers hangulata megváltozik a második szerkezeti egységben („De ha néha megállok az éjen, / gyötrődve, halálba hanyatlón”). A vers befejező részében a „kincs” főnév fejezi ki azt, ami hiányzik a költő életéből. A „kincs” főnév pontos tartalmát nem határozza meg a költő, mivel ő se tudja, hogy mi az ami hiányzik az életéből, csak érzi, hogy valami hiányzik. A költő mérlege tehát negatívan zárul, mert szomorú, mivel nincs meg az amire vágyott. Ehhez a számvetéshez hasonlít Berzsenyi

Osztályrészem című műve. Berzsenyi versének újraolvasásakor nyilvánvalóvá válhat számunkra az utalás szerepe, gondolati párhuzama: az elfordulás az ifjúkori vágyaktól, a megállapodottság higgadt nyugalmának és lelki békéjének igénye, valamint az ehhez társuló, gyötrő hiányérzete