Irodalom | Tanulmányok, esszék » Kosztolányi Dezső, Boldog, szomorú dal kérdések, válaszok

Kosztolányi Dezső, Boldog, szomorú dal kérdések, válaszok 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. Mikor, a költő melyik kötetében jelent meg a mű? Mi jellemzi a költőnek ezt a művészi korszakát? Miért különös a vers címe? Mit ígér ez a vers végkicsengéséről? Milyen módon tagolhatjuk a vers szerkezetét kisebb egységekre? Milyen módon sorolja fel a költő az elért sikereit? Milyen nyelvi eszközök erősítik a számvetés hatását? Hogyan, milyen szempont szerint csoportosíthatók a felsorolt értékek? Milyen érzést fejez ki az elért sikerek felsorolása? Melyik ige gyakorisága juttatja kifejezésre ezt az érzést? Miben hasonlítanak egymásra ezek a mondatok? Milyen hangulatot érzékeltet a vers rímelése és verselése? Emelj ki néhány példát a szépen csengő rímekre! Csak az anyagi jólét öröme tölti el itt a költőt? Melyek azok a sorok, amelyek az erkölcsi elismerés elégedettségét fejezik ki a versben?

Hol található a hangulati fordulat a költeményben? Melyik főnév fejezi ki a vers befejező részében azt, ami hiányzik a költő életéből? Milyen zenei kifejező eszközzel ad a költő külön nyomatékot ennek a főnévnek? Meghatározza-e a költő a "kincs" főnév pontos tartalmát? Hogyan értelmezhető ez a fogalom? Hogyan zárul tehát a költő mérlege: pozitívan vagy negatívan? Miért? Eddigi olvasmányaidban kinek a tollából olvashattál ehhez hasonló számvetést? Hasonlítsd össze néhány mondatban ezeknek a számvetéseknek a végkicsengését! Mi lehet az oka az eltéréseknek vagy hasonlóságoknak? Műve 1920-ban A kenyér és bor kötetében jelent meg. Kosztolányi ezt a verseskötetét pályájának középső szakaszában írta meg. A pályaszakaszának a legkiemelkedőbb teljesítményeként tartják számon. A vers címe különös, ellentmondásos. Ez az ellentmondásossá utal a vers tartalmának az ellentmondásosságára. A

hiány, a megoldatlanság érzetét kelti bennünk Két szerkezeti egységre tagolható a vers. A két rész között ellentétes viszony van Az első részben leltárszerűen katalogizálja elért javait, a második részben pedig a javak készletét számba veszi és kifejezi hiányérzetét. Felsorolja a köznapi élet apróbb elemeit, elért sikereit Számvetését „van” szó ismétlésével nyomatékosítja. A felsorolt értékek közül jó néhány az európai, illetve a magyar kultúra hagyományos bőségszimbóluma (pl.: karácsonyi-újévi ünnepkörhöz kapcsolódó mák és dió, valamint kenyér és bor), ugyanakkor Berzsenyi Osztályrészem című költeményének elemeire is utal („Van kies szőlőm, van aranykalásszal / biztató földem: szeretett szabadság / lakja hajlékom kegyes isteneimtől / kérjek-e többet?”). Az elért sikerek felsorolása elégedettséget fejez ki és ezt az érzést a „van” ige juttatja kifejezésre. Ezek a mondatok

hasonlítanak egymásra abban, hogy mindegyik a polgári lét örömeit sorolja. A vers rímelése irónikus hatást kelt: pl.: feleségem-eleségem, jó takaróm-jót-akaróm, kincs-nincs Nem csak az anyagi jólét öröme tölti el a költőt, hanem az erkölcsi elismerés elégedettségét is kifejezi: pl.: „ha járok a bús Budapesten / nem tudnak egész idegennek”, „énekes ifju fiának / vall engem a vén Magyarország”. A vers hangulata megváltozik a második szerkezeti egységben („De ha néha megállok az éjen, / gyötrődve, halálba hanyatlón”). A vers befejező részében a „kincs” főnév fejezi ki azt, ami hiányzik a költő életéből. A „kincs” főnév pontos tartalmát nem határozza meg a költő, mivel ő se tudja, hogy mi az ami hiányzik az életéből, csak érzi, hogy valami hiányzik. A költő mérlege tehát negatívan zárul, mert szomorú, mivel nincs meg az amire vágyott. Ehhez a számvetéshez hasonlít Berzsenyi

Osztályrészem című műve. Berzsenyi versének újraolvasásakor nyilvánvalóvá válhat számunkra az utalás szerepe, gondolati párhuzama: az elfordulás az ifjúkori vágyaktól, a megállapodottság higgadt nyugalmának és lelki békéjének igénye, valamint az ehhez társuló, gyötrő hiányérzete