Tartalmi kivonat
Szótan Szavak (lexémák): hangokból és szóelemekből állnak. Értelmüket a mondatban és a szövegben tudjuk megfejteni 1. Szófajok A szavak jelentése alapján két csoportba sorolhatók: - fogalmi jelentés: alapszófajú szavak (szép, nyit, ajtó) - viszonyjelentés: viszonyszók (alatt, is, pedig) A szavak toldalékolhatósága alapján két csoportba sorolhatók: - toldalékolható (szónak, beszélget) - nem toldalékolható (is, a) A magyar nyelvre jellemző szófajokat három csoportba oszthatjuk: ־alapszófajok ־viszonyszók ־mondatszók a) Alapszófajok Valódi alapszófajok ־Jelentésük önálló ־Toldalékolhatók ־Önállóan mondatrészek, bővítményeket vehetnek fel ige főnév melléknév határozószó Névmások ־Jelentésüket a szövegben nyerik el ־Ragozhatók ־Önállóan mondatrészek, de alig bővíthetők főnévi névmások melléknévi
névmások számnévi névmások határozói névmások Igenevek ־Jelentésük önálló ־Toldalékolhatók ־Önállóan mondatrészek, bővítményeket vehetnek fel főnévi igenév melléknévi igenév határozói igenév b) Viszonyszók ־ ־ ־ Jelentésük viszonyjelentés Általában nem toldalékolhatók Önállóan nem mondatrészek, nem bővíthetők névelő névutó segédige igekötő kötőszó szóértékű módosítószó c) Mondatszók ־ ־ ־ Nincs önálló jelentésük, érzelmet, indulatot, véleményt fejezhetnek ki Nem toldalékolhatók Önállóan nem mondatrészek, nem bővíthetők, de önálló tagolatlan mondatok indulatszó 2. mondatértékű módosítószó Alapszófajok a) Ige Cselekvést, történést, létezést fejez ki. Mindig állítmány Csoportosítása: ־Tárgyra irányultság szerint: tárgyas, tárgyatlan
־Általános vagy tárgyas ־A cselekvő, és cselekvés viszonya alapján Cselekvő ige /tudatos cselekvést fejez ki/ Középige /történést, állapotváltozást fejez ki/ Műveltető ige /cselekvést fejez ki/ Visszaható ige /alanya és tárgya maga a cselekvést végző/ Kölcsönös ige /olyan cselekvést, történést fejez ki, melyekhez több cselekvő kapcsolódik, és a cselekvésük egymásra irányul/ Szenvedő ige /tárgyas cselekvő igéből képezzük –atik, -etik, -tatik, -tetik képzőkkel/ A cselekvés lefolyásának módja szempontjából: - tartós (olvas) - mozzanatos (villan) - gyakorító (nézeget) Jelen idő Múlt idő Jövő idő Kijelentő mód -t / -tt fog segédige Feltételes mód -na/-ne; -ná/-né; nna/-nne; -nná/-nné múlt idejű ige + volna - Felszólító mód -j - b) Főnév Élőlényt, élettelen tárgyat, gondolati és elvont dolgot jelöl. Konkrét főnevek Elvont főnevek Köznevek Tulajdonnevek
־Egyedi név: gyerek, ־Személynevek lány, fa ־Állatnevek ־Gyűjtőnév: csorda, ־Földrajzi nevek közösség ־Csillagnevek ־Anyagnév: vas, víz, bor ־Intézménynevek ־Címek ־Kitüntetések ־Márkanevek Köznevek jóság, barátság, béke, egészség, bűnözés, szépség c) Melléknév Személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságait fejezi ki. Fokozása: ־alapfok: ־középfok: -bb (szebb) ־felsőfok: leg + -bb (legszebb) ־túlzófok: legesleg + -bb (legeslegszebb) d) Számnév Személyek, dolgok, tárgyak mennyiségét vagy a sorban foglalt helyét nevezi meg. A számnév fajtái Mennyiséget kifejező Sorrendiséget kifejező Tőszámnév Törtszámnév sorszámnév Határozott számnév három, kétezer ötöd, háromnegyed negyedik, tizedik Határozatlan számnév sok, kevés sokadsokadik e) Határozószó Határozói viszonyt jelölnek (cselekvés
helyét, idejét, módját stb) helyhatározó (benn, belül) időhatározó (egyszer, éjjel) fokhatározó (jól, kimondottan) állapothatározó (együtt) módhatározó (örömest) eredményhatározó (ketté) f) Névmások Egy másik szófaj szerepében használjuk. Fogalmi jelentésük nincs, mert azt a szövegben nyerik el. Fajtái: ־személyes névmás (én, te, ő, rólam, neki) ־birtokos névmás (enyém, tied) ־kölcsönös névmás (egymás) ־visszaható névmás (magam, magad) ־mutató névmás (ez, az, ilyen, olyan, ennyi, annyi, így, úgy, itt, ott) ־kérdő névmás (ki?, mi?, milyen?, menni?, hogyan?, hol?) ־vonatkozó névmás (aki, ami, amilyen, amely, amennyi, ahogy, ahol) ־általános névmás (minden, bárki, akárki, bármilyen, bármennyi, sehol) ־határozatlan névmás (valaki, valami, némely, valamennyi, néhol) g) Igenevek Egyszerre két szófaj tulajdonságait
hordozzák magukban. ־Főnévi igenév (ír + -ni, kirándul + -ni) ־Melléknévi igenév: folyamatos: -ó, -ő befejezett: -t, -tt beálló: -andó, -endő ־Határozói igenév: -va/-ve, -ván/-vén 3. Viszonyszók ־ ־ önállóan nem lehetnek mondatrészek nem bővíthetők, toldalékolhatók a) Névelő Főnév, vagy főnévi szerkezet előtt áll. ־határozott: a, az ־határozatlan: egy b) Névutó Szerepe a rag szerepéhez hasonlít, csak az előtte álló névszóval együtt lehet mondatrész. Járulhatnak: ־ragos névszókhoz (valamin át, valamire nézve) ־ragtalan névszókhoz (valami alá, mellé, szerint) ־ragtalan és ragos névszókhoz (valami/valaminek alapján) Jelölhet: ־helyet (a ház alá, mellé) ־időt (egy hét múlva, óta) ־egyéb viszonyt (a barátja ellen, iránt) c) Segédige Igeragozáskor az összetett igealakban (tanulni fog) és a
névszói-igei állítmányban jelenik meg: A fiú bűvész lesz. A segédige toldalékolható Csoportjai: ־fog, volna (ige jövő idejű és feltételes módú alakja) ־volt, lesz, marad, múlik d) Igekötő ־ ־ ־ igéhez kapcsolódik igék jelentését módosítja, megváltoztatja befejezettséget vagy irányt jelöl e) Kötőszó ־ ־ ־ ־ ־ szavakat, tagmondatokat vagy mondatokat kapcsol össze alakja nem változtatható, nem bővíthető állhatnak egymagukbanegyes kötőszók (hogy, mivel, meg) szerepelhet ismétlődő kötőszókéntpáros kötőszók (akár-akár, mind-mind) egymagában és párosan is (is, is-is, vagy, vagy-vagy) f) Szóértékű módosítószó Az utánuk álló szó jelentését módosítják: ־tagadószó (nem, sem) ־tiltószó (ne, se) ־kérdőszó (-e, vajon) ־óhajtószó (bárcsak) 4. Mondatszók ־ ־ ־ nincs tartalmi
jelentésük beszélő érzelmeit fejezik ki színezik a közlést a) Indulatszó ־ ־ ־ érzelmet, indulatot kifejező: óh, jaj, brr kommunikációs kapcsolatot kifejező és állathívogató, -terelő: gyí, halló, hé hangutánzó: reccs, puff b) Mondatértékű módosítószó Önálló mondatok, tagmondatok lehetnek (Nem. Igen) ־nem töltik be mondatrész szerepét a mondatban ־jelentésben és alakilag független egységek ־módosítják a mondat jelentését (ugyan) ־beszélő véleményét tükrözik (bizony, talán) ־nem bővíthetők