Vallás | Keresztény » Az Ó- és az Újszövetség közötti időszak

Az Ó- és az Újszövetség közötti időszak (intertestamentális kor) Kr.e 586 – az utolsó zsidó csoportokat is elhurcolták Jeruzsálemből a babiloni fogságba Ez alatt az idő alatt a perzsák legyőzték a babilóniaiakat, és megengedték a zsidóknak, hogy visszamenjenek Jeruzsálembe. Egy kisebb csoport vissza is tért Ezzel véget ért a 70 éves fogság. A visszatért zsidók újjáépítették a templomot és letelepedtek az országban Azonban némelyek Babilóniában maradtak, mások szétszóródtak a többi nép között. Diaszpóra = szétszóratás Ezt követően Nagy Sándor legyőzte a perzsákat. Meghódította Szíriát, Palesztínát és Egyiptomot. Korai halálát (Kre 323) nem sokkal élte túl birodalma, de az általa bevezetett görög kultúrának hosszútávú hatása volt Palesztínára. Halála után számos idegen erő tört uralomra Palesztinában. Kr.e 175-164 – IV Antiokho megpróbálta rákényszeríteni a zsidókat a görög kultúra

átvételére. Betiltotta a hagyományos istentiszteletet és beszennyezte a templomot Kr.e 167 – A zsidók fellázadtak gonosz rendeletei ellen, és néhány év után visszaszerezték Jeruzsálem irányítását és megtisztították a templomot. Kr.e 142-ig folytatódtak a zsidók függetlenségéért vívott harcok = Makkabeusi időszak Makkabeus Júdásról („kalapácsoló”). a zsidó sereg keménykezű vezetőjéről kapta a nevét Kr.e 142-63 – A zsidók függetlensége, amikor Pompeius római tábornok elfoglalta Jeruzsálemet. Ebben az időszakban a hasmoneus uralkodók (Makkabeus Simon, Júdás testvérének leszármazottai) tovább hadakoztak az idegen uralom ellen. Maguk között is csatáztak Ennek ellenére Róma hatalma Kr.e 200-tól meghatározó politikai erővé vált Kr.e 37 – Heródes kerül hatalomra (Ő uralkodott Krisztus születésekor) A Római hatalom és uralma A Római Birodalom a Földközi tenger nyugati partja és a közel-keleti Eufrátesz

folyó között terült el, mely terület teljes egészében a római császár uralma alatt állt. A Birodalmat provinciákra osztották, melyek egyben katonai támaszpontok is voltak. Ilyen provinciák (tartományok): Macedónia, Akhája, Szíria, Ázsia, Galácia, Pamfília. A római uralom jellemzői: - politikai egység - katonai béke - szabad kereskedelem és utazás - uralma alá hajtotta a legyőzött népeket. - a római békét kötelező érvényűvé tették, 1 - a római polgárok védelme jó utak és erős hidak a főváros (Róma) a birodalom minden részével összekötve „Minden út Rómába vezet” a tengereket megtisztították a kalózoktól Olyan biztonság, szabadság, egyszerű utazás és kommunikáció jellemezte, amilyen azelőtt soha nem volt a birodalomban. A görög kultúra (hellenisztikus kultúra) Bár a politikai erő a rómaiak kezében összpontosult, a kultúrában a görög nyelv és gondolkodásmód érvényesült. Egy nyelv, egy

világ! – ez volt Nagy Sándor mottója és célkitűzése. Hódításai során mindig megtette a megfelelő lépéseket, hogy minden népet uralma alá hajtson. Bár birodalma rövid életű volt, kulturális hatása óriási és hosszantartó. A mediterrán világ évszázadokon át magán hordozta a hellenisztikus befolyás jegyeit. A görög szokások széles körben elterjedtek. Számos város követte a görög építészeti stílust A görögök érdeklődő lelkületét, mely kutatta a világegyetem keletkezését és értelmét, Isten és ember, jó és rossz létét, szintén átvették azok a népek, amelyek a görög kultúra befolyása alatt álltak. A görög nyelvet mindenhol tanították a római birodalomban. A görög kultúrát úgy vezették be mint gondolkodásmódot és életformát. Az uralkodók és a rabszolgák nyelve is a görög volt. A levelezés, a költészet, az üzleti élet is görögül folyt A rómaiak görögül értekeztek a meghódított

területek népeivel. Fiatal rómaiakat küldtek tanulni a görög egyetemekre Athénba, Rodoszba és Tarszuszba. Rómában is széles körben beszélték a görögöt (Az Újszövetségben a zsidó népet görögöknek is nevezik, annak ellenére, hogy származásuk szerint nem mindig voltak görögök.) A görög nyelv eszköze az Örömhír hirdetésének! Zsidó vallás Az Ó- és Újszövetség közötti időszakban 3 területen mutatkozott fejlődés. 1. - A zsinagóga az istentisztelet központja lett. 10 vagy több férfi alakíthatott egy zsinagógát egy városban több zsinagóga is lehetett a zsinagógai istentiszteleten felolvastak a törvényből és a prófétai iratokból. 2. A nem zsidó származású emberek áttértek a júdaizmusra - Prozeliták = júdaizmusra áttért személyek, akik teljes mértékben alávetették magukat a törvény előírásainak, megtartották a törvényeket és körülmetélkedtek. A zsidó közösség teljes jogú tagjának

tekintették őket. - Istenfélők = júdaizmust elfogadó személyek, akik csak a zsidó tanításokat fogadták el, nem vettették alá magukat a törvényeknek. Ezért nem volt teljes jogú tagságuk 2 3. Az ószövetségi iratokat lefordították görögre A fordítást az egyiptomi Alexandria városában végezték el. Ezt nevezték Septuagnitának, amely „hetvenet” jelent Ennek segítségével terjedtek el az ószövetségi tanítások a görög nyelvű világban már Jézus születése előtt. A zsidó vallás konkrét Újszövetség korabeli jellemzője: 2 csoport: 1. - FARIZEUSOK (a farizeus szó jelentése: elkülönített) Magukat tekintik az igazi Izraelnek Megtartották az írott törvényt, a vének hagyományait Elfogadták a prófétai könyveket A törvény megtartásában az írástudók segítettek Hittek az angyalok és szellemek létében, a halottak feltámadásában. Szertartásosan imádkoztak Böjtöltek Tizedet fizettek Szombaton nem dolgoztak és

azt másnak sem engedték Befolyással bírtak az átlagemberekre, akik szenteknek tartották őket. 2. - SZADDUCEUSOK Csak a törvényt tekintették hitelesnek Elvetették a vének hagyományait Nem hittek az angyalokban, a szellemekben és a holtak feltámadásában Nyitottabbak voltak a hellenisztikus befolyásra A templom és a politikai hatalom érdekelte őket Majdnem mindannyian papok voltak. A rómaiak ügyes vezetők voltak, de a Palesztinában élő zsidók közül sokan nehezményezték uralmukat, gyűlölték az adófizetést a római kormánynak. A római uralom alatt a zsidó lázadások és zavargások politikai feszültséget eredményeztek. A rendezés érdekében a zsidók egy testület révén jogot kaptak politikai és vallási ügyeik intézésére. E testület a 70 tagú Nagytanács, melynek legfelsőbb vezetője a főpap, tagjai pedig: a papság, gazdag családok tagjai, és a farizeusok (akik többségében szadduceusok). Jézus szolgálatának idején

Jeruzsálemben egy gyönyörű templom volt, melyet Heródes építtetett, ezért nevezik úgy, hogy „Heródes temploma” E templomnak - számos kapuja volt - 1 olyan belső fala, amelyet a nem zsidó származású nem léphetett át, - 1 nehéz függöny különítette el a szentélyt a szentek szentjétől. A templomban a papok a főpap irányításával végezték a szertartásokat. Az izraelieknek évente egyszer templomadót kellett fizetniük az épület fenntartásának költségére valamint a papok fizetésének fedezésére. 3 Az évente 7 ünnepből kettőnek különös jelentősége volt: 1. Húsvét – a legfontosabb ünnep A zsidók Egyiptomból való szabadulásának évfordulója tiszteletére, melyet minden évben meg kellett tartani. 2. Pünkösd – ami a mózesi törvények átvételének évfordulója Miután a pünkösd szó jelentése 50, így azt húsvét után 50 nappal tartották. A szétszóródás ellenére is Jeruzsálemet tartották fővárosnak,

így minden évben több ezren zarándokoltak oda, hogy részt vegyenek a nagy vallási ünnepeken. Más vallások is próbálták megnyerni és elkötelezni az embereket. - keleti, egyiptomi és kisázsiai vallások, - görög mitologikus vallások, - különböző helyekhez, foglalkozásokhoz kapcsolódó istenek és szellemek kultusza - római államvallás: a római uralkodói státuszt imádták, mint a római hatalom szimbólumát. Mindez azt mutatja, nagy volt az érdeklődés a vallás iránt! 4