Szociológia | Felsőoktatás » Szociológia

Szociológia A szociológia kezdete a polgári társadalomhoz fűződik. A társadalom minden tagja szabad, a körülmények kényszerítők, adott közösségbe születünk bele, nem választhatunk, h hogy élünk, meghatározza az életünket. Az antik demokráciában merül fel először a lehetőség arra, h az emberek választhatnak. Az ókori keleten hidraulikus gazdálkodás, faluközösség van, mely nélkül az egyén életképtelen, meghatározott a születésénél, h miképp maradhat életben, nincs választási lehetősége. A faluközösségben az ember egyénileg rendelkezik a földdel, de nem lesz magántulajdon, viszont használja élethossziglan. Csatornákat hoznak létre (pl. India, Egyiptom), az egyén, a paraszt nem képes rá A tudás birtoklása a papi kaszté kizárólagosan, pl. tudják a folyók áradását, stb, így az emberek egyéni életét is szabályozzák, kódexekben írják le, mit lehet és mit nem. (pl a Káma Szutra egy szexuális

szabálygyűjtemény  az emberi életet ilyen mélyrehatóan szabályozzák). Gyakoriak a mágikus elemek, pl. a rizsföldön való szeretkezés, amely egy amolyan „példamutatás a rizsnek”.:-)) Ókori keleten  szerelmi böjt, melynek feloldása egy rituálé. Az antikvitásban (poliszban) sajátos folyamat zajlik le, az embereknek dönteni kell, megjelenik a földtulajdon(osok) szövetsége. A római polgár attól római polgár, h a római föld tulajdonosa. Nincs önálló papi kaszt, a mitológia nem papi szabályozásra épül. Isteneik egészen más képet mutatnak, teljesen emberiek, nem a tökéletesség jelképei. Visszatükrözik azt, ahogyan a római polgár él, nem adnak parancsolatokat, h hogyan kell élni. Demokratikus fórumokon döntik el a dolgokat, melyben az egész közösség részt vesz  közvetlen demokrácia A haláltól nem rettegnek, természetes befejezésnek tartják. A modern ember retteg a haláltól, mert úgy érzi, súlyos veszteségeket

szenvedett el, a túlvilágon pedig kárpótlást vár. Az egyenlőtlenség kibontakozása tönkretette ezt a dolgot, a gazdagok korrumpálták a szegényeket. A középkorban nem kérdés, h mit akar az ember  függ, h melyik rendbe születik bele. Az univerzalitást istenként ismeri. A jobbágy hozzá van kötve a jobbágyi parcellához, a közlekedési viszonyok rendkívül korlátozottak. Az utazás rendkívül kockázatos és nagy kaland Minden utazás életveszélyes Az élet nagyon stabil, a jobbágy élete végégi el se hagyja a falu határait, rendkívül korlátozottan él. A piac szintén korlátozott, nem lehet tömegtermelésre dolgozni Minden 3 nap munkaszüneti nap. Csak a szükségleteket kell kielégíteni, ha nem sikerül éhínség van Rendeken belül lehet egyenlőség, a rendi szabályok nagyon kötöttek, melyeket átlépni lehetetlen, rendeken belül viszont demokratizmus van. Ruharendeletek: jobbágy nem öltözhetett úgy, mint egy nemes. Reprezentálni

kellett rendi hovatartozásukat, melyek rangokhoz kötöttek. A rendszer nem enged kitörési lehetőséget. A 10 parancsolat az, ami elmondja mit lehet és mit nem. A gyónás a mérhetetlen és plántált bűntudat feloldása. Ez az élet évezredekig tart. Az egyház szabályozza a szabadidőt Itáliában indul meg a városállami fejlődés. Az itáliai polisz rendeken kívül jön létre, nem arisztokraták, hanem polgárok, kiknek nincs rangjuk, pénzük viszont van. Ők irányítják a kereskedelmet, iparűzést Az emberek közti különbségeket a pénz határozza meg. A pénz, ami korábban mellékes szerepet töltött be, meghatározóvá válik. Közösen hoznak döntéseket. A polisz szembetalálkozik azzal a problémával, h sem a rend, sem az egyház nem tudja előírni, hogyan éljenek. A polgár felfedezi a saját életét, és hogy azt ő irányítja Nincs világosan lefektetve, h mi a jó és mi a rossz, az emberen áll, h megszegi-e az erkölcsi értékrendeket.

Felfedezi a polisz polgára, h teljesen szabad. A pénz forgásának nem lehet erkölcsi határt szabni, a gazdaság jelképe a pénz, nem a föld. Bocaccio szerint az aszkézis nem erény. Ő mondja ki, h nem bűntudattal kell szeretni a másik nemet, hanem élvezettel, s ennek semmi köze a bűnök világához. Mi az emberek célja? Többek feletti uralom és a pénz. A reneszánsz azt mondja, h barátot elárulni bűn, kivéve, ha hasznunk van belőle. Megindulnak a felfedezések az aranyért. Felfedezik, h globális a világ. Nem a tudomány a céljuk Nincs bűntudatuk, mert legyilkolják az indiánokat. A reneszánsz vérben, mocsokban jön létre Újonnan felfedezett életformákat hirdetnek. Az ember egyedül önmagáért felelős, a polgárnak szembe kell néznie különböző élethelyzetek problémáival. El kell gondolkodni ki védheti meg a polgárt és vagyonát a zsoldos hadseregtől, h lehet védőhatalmat alkotni. Machiavelli leírja, h ha megszerzünk egy hatalmat, azt

hogyan őrizzük meg. Levezeti, h a fejedelem hogyan viselkedjen a polgárokkal A korszak cinikusnak ítéli Machiavelli: a politikáról politikailag kell gondolkodni, politikai célszerűség szerint, ezen dolgoknak nincs köze az erkölcsökhöz. A gazdaságban rendkívül kevés az erkölcsi erény. A manufaktúra létrehozásához rengeteg szegény ember kell  éhséggel vagy erőszakkal lehetett csak bekényszeríteni őket. Rengeteg erkölcs van. Általánossá válik a nyomor: a magánbűnök szülik a közjót. Az emberi szükségletek nem szabályozhatók. Az erkölcs a nyomor filozófiája Ahhoz, h a gazdagok „létrejöjjenek” nagyon sok szegény is kell. Szabad ember csak a munkaerejével rendelkezik és a gazdagok kezében vannak a termelési eszközök. Létrejön egy társadalmi megállapodás, szerződés a felek között. Fel kell robbantani a középkori faluközösséget, az embereket bezavarni a városokba a földjeikről. Ez egy kemény és véres folyamat A

polgári társadalom létrehozott egy soha nem látott gazdagságot, nyomor árán. A városi nyomornegyedek, és a nők prostitúcióba hajszolása a városok alapvető sajátosságai lesznek. A város nem feltétlenül emelkedést jelent. Részmunkára kényszerítik az embereket A mezőgazdaságban a munkamegosztást a természet szabályozta, az iparban viszont nem. A mesterséges világítás megszünteti a munka korlátozottságának természetes határát. Elgépesítették az emberi munkát. Nem szaktudás, hanem fegyelem kell a hosszú monotonitásban. A szociológia azon ellentmondásból születik meg, h az egyik szabad ember ki van szolgáltatva a másiknak, mert az egyiknek a kezében vannak a termelési eszközök, a másiknak pedig nincs semmije. Egyenlőtlenségek (az ember attól különbözik az állattól, h tevékenységei céltudatosak  ez az emberi tevékenység antropológiai sajátossága) Egyenlőtlenség lehet: - Primer: (A primer egyenlőtlenség

biológiai alapokon nyugszik, nem megváltoztatható, társadalmi egyenlőtlenségeket eredményezhet) - férfi és nő közötti - generációk közötti - bőrszín, etnikai - Szekunder Nemi egyenlőtlenség Korábban férfi és nő között úr-szolga viszony állt fenn. Sok éven keresztül férfiuralom van, ők azok, akik a célkitűző tevékenységet végzik, a nőké a végrehajtás. Kettészakad a két tevékenység „Össze vannak kötve  csak a szolga szabadságával lehetne az úr is szabad.” Az antikvitásban emberszámba sem vették a nőket, a férfiak tulajdona, „tartozéka” volt mind. Az úr dönthette el, megmaradhat-e a gyerek, v sem. A nőnek nemhogy szavazati joga nem volt, de emberszámba sem vették, nem tekintették embernek. Egyetlen nő kivételével: a hetéra, kinek volt ideje művelődni, stb (gyakorlatilag prostik). A legmagasabb rendű szexuális kapcsolatnak két férfi kapcsolatát tartották. Magasabb rendű szellemi egyesülésnek

számított.  a legmagasabb rendű szellemi egyesülés A nő háziszolga, otthon a helye. A görög demokrácia elmúlásával nem javul a helyzetük. Nem jelenhetett meg nyilvánosan jobbágyfeleség, maximum a magas rangúak, nekik is csak az udvari nyilvánosságban van szerepük. (jobbnál jobb ruháikkal valójában uruk büszkélkedhetett, rangot reprezentált) A középkor is a férfiak kora. A nők továbbra is tartozékok, felszabadításuk történelmileg nagyon későre esik. Későn kezdődik egyáltalán a dolog megfogalmazása Városokba koncentrálódnak a falusiak a nagy ipari forradalom idején. A proletár asszonyokat vonják be először a termelésbe. Leggépiesebb, legrosszabb munkákat kapják, alacsonyabb bérért. Megszűnik az otthon melegéből származó megosztás (férj parancsol, ő megcsinálja), továbblépnek az emancipációs ranglétrán. Háttérbe szorul az otthoni tevékenység, dupla terheket is kapnak. Minimális szakképzettségre is

szükségük van Ahogyan terjed a női foglalkoztatottság, egyre jobban forrongnak, rájönnek, ők is elég jók, kenyérkeresők, stb. A 19.sz-ban a nők komoly megalázása kezdődik el, mely a modern prostitúció sajátossága El kellett kezdeni erősíteni a nők képzését. A 19 sz második felében megkezdődik a nők azon törekvése, h bekerüljenek a felsőoktatásba. Innen már csak egy lépés volt  szavazati jog kérdése.  szüfrazsett-mozgalom  a nők küzdenek szavazati jogaikért A parlament nem adta meg, hiszen nekik kell megszavazni, ott pedig férfiak ülnek. Sokáig ellenálltak ennek. Megvolt a cél: mindenkinek szavazati jog A nők felfedezték, h teljes felszabadítást is kaphatnak, a „minden ember egyenlő” elven.  emancipatórikus mozgalmak Freud fellépéséig a nők élvezetérül semmit nem tudtunk. A szex élvezete évmilliókig a férfiak joga volt. A 60-as években megindul a szexuális forradalom  nem kívánatos

gyermekáldás  tabletták megjelenése, melyekkel nincs kockázata a nemkívánatos terhességnek. Felvetődik a kérdés, mért csak a férfiaknak jut ki a promiszkuitás öröme (válogatás nélküli szexuális kapcsolatok létesítése). A tablettával a női megcsalások kiderülésének kockázata is csökken. Féktelen nagy öröm bontakozik ki. A család ellen fordulnak emberek  kommuna mozgalmak, ahol a promiszkuitás az alapvető szabály  „szeretkezz, ne háborúzz!” A teljesen szabadon hozott döntések nem lesznek morálisak, hanem az élvezetek fognak dominálni. Az emberi szexualitás a szex és az erosz kapcsolata  a másik emberre vonatkozó szükséglet fontossága. A szexuális fogyasztás eleme lesz a döntő Az intim viszony is függ a társadalmi normáktól  a modern ember kívülről irányított ember, szabályozható, ha manipulálják őket, de nem törvényekkel. Kb a 60-as évek a nők élvezeti mechanizmusához való jog utolsó

állomása. Befolyásolható, de nem szabályozható, nem egyértelmű a cél. Visszahatnak az intézményekre  válóok a szexuális kielégítetlenség Minél tovább megy a harc, annál megfoghatatlanabb a cél. Az emancipálódás hosszú „evolúciós” folyamat, forradalmakkal. Most még minden szférára kiterjed a nők egyenjogúsítása.  anyagi egyenlőtlenség Legszegényebb rétegek 20%-ában születik a gyermekek több mint fele. ez alacsony szexuális kultúrára vall. Nincs pénz fogamzásgátlásra, leginkább ott, ahol ez a legkevésbé „kedvező” A nőket sújtja a társadalmi hátrány  szinglik megjelenése. A férfias karrierért nagy áldozatokat hoznak, ami nem biztos, h megéri. Generációs egyenlőtlenség A társadalom döntő többsége mindig az idősök uralmán alapult. A fiatalok szolgai viszonnyal voltak az idősekhez. Beavatják, szabályozzák őket „rituálékkal” Azért működhetett a felnőttek társadalma, mert a családok

egységét nem bontotta meg semmi. Beleszülettek egy környezetbe. Adott volt a rang, a státusz, azon belül kellett továbblépni A középkorban nem lehetett áttörni szinte egyáltalán a határokat. Meghatározott volt, h hogyan kell viselkedniük. Egy jobbágy még a falu hátárát sem léphette túl Stabilak a társadalmak, az embereknek nincs módjuk választani. (Ruharendeletek) Polgárságnál történik meg az áttörés. Lerombolja a rendi határokat, s újfajta társadalmi formákat hoz lére. Eszme: az ember az, amivé önmagát teszi. Szabad, dinamikus társadalom Nem volt fontos a rang, a vagyon öröklése fontosabb volt. Nem kellett abban a rétegben élni, meghalni, ahová az ember született. A pénz hiánya rabságban tartja a szabad embert is. Konszolidálódik, megszilárdul a polgári társadalom. Felfedezik, h a modern iparban az oktatás is „megvehető” (gazdagok papírt vásárolhattak gyermekeinek), kultúra nélkül nem tartható a helyzet.

Megjelenő gátlástalanság. Állami vagyonfelosztás volt, nem eredeti tőkefelhalmozás történt, erre az élelmesek rájöttek. Kulturális tőkét is össze kellett gyűjteni a második generációnak Az újonnan kialakult elitnek most már nagyobb szüksége lesz a vagyon biztonságára. Sokan nem ismerték fel a lehetőségeket. „sárga irigység faktor: a gazdagok irigylése, azok részéről, akik kimaradtak a jóból”. A gazdagok és riasztó szegénység között nincs egy stabil középosztály. A polgárság számára az egyenlő esélyes problémája egyre nyomasztóbbá válik. Az elit és a leszakadók nagyon széjjelszakadtak. A modern társadalmakban a kulturális tőkének perdöntő jelentősége van. Külön intézményrendszere van az elitképzésnek Pl Nagy-Britanniában Biztosíthatja a társadalmi elit pozícióját. Sok szülő gyermeke születésétnél már befizeti az egyetemre. Elkezdték vizsgálni, hogyan alakul ki bizonyos rétegekben az egyének

társadalmi pozíciója, (TK.: szociolingvisztika  vizsgakérdés!), hogyan kapcsolódik egyes társadalmi rétegek nyelvhasználata a társadalmi viszonyokhoz. A rétegek nyelvhasználata már gyermekkorban más. Van egy középosztályos nyelv, amire felépül ez. Az angol nyelvhasználat jelentősen nagy különbségeket mutat Elsődleges szocializálódási folyamat míg elkerülnek az iskolába. Az élet első hat éve Nem műveltséget szerzünk meg, hanem rétegspecifikus magatartásmintákat. Ehhez alkalmazkodik az iskola. Faji-etnikai egyenlőtlenség (bőrszín) Velünk született. Pl zsidóellenesség – Eu kultúrában vannak hagyományai Holokauszt, magyar zsidótörvények (már 1920-ban)  intézményesült maga az egyenlőtlenség. Az etnikai különbségek bizonyos társadalmi ellentéteke, előítéleteket erősítenek föl. Már a 19. sz elején kibontakozott az antiszemita irodalom Az előítéletek gyakran intézményesülnek. Pl a színes bőrűek Az USA

déli államaiban mélyen gyökerezett a színesek elleni ellentét. É-D háború egy része volt a színesek kérdése Mikor felszámolták a rabszolgaságot, számos intézmény maradt fenn, amely a színesek diszkriminációját helyezte előtérbe. Pl. feketék autóbusz használata, polgárjogi mozgalmak, színesek polgári emancipációja létrejöhetett. Ez társadalmi előítéletekbe ütközik, s a nyelvhasználatban is megnyilvánul (pl „nigger”). Mo-n két ilyen probléma áll fenn: - zsidóellenesség: Tradíciói vannak. Hasonló a helyzet Lengyelországban (a II VH majdnem az egész lengyel zsidóságot kiirtotta. Mo-n ma is van politikai antiszemitizmus A politikai ellentétek viszont nem feltétlenül társadalmi ellentétek. - cigányellenesség: Az intézmények nem garantálják a diszkriminációt. Jelentős a társadalmi ellentét Mesterségesen felfokozott demográfiai jelenség  cigányság szaporodása igen magas. Szociálisan is jelentős probléma 

szegénység  sok gyerek, ez egyben a megélhetés forrása is  felerősödő indulatok. Meghatározó kulturális-szociális ellentéteket is magában hordoz. A rendszerváltás után erősödött föl. A szocializmusban a teljes foglalkoztatottság törvényileg volt meghatározott, és ez kiterjedt a cigányságra is. Kvalifikálatlan munkahelyekre kényszerítették be őket  pl építőipar, változó munkahelyekkel, s ez kapcsolataik demoralizálásához vezetett, és életformaváltásra kényszerítette őket. Bennragadtak egy szubkultúrában  tömegszállások, ingázó életforma Nincs visszaút a tradicionális munkájukhoz. (tradicionális cigány szakma a vályogvetés, fazekasság, stb.) Anyagi jövedelemforrások nélkül maradtak, így tovább demoralizálódtak Hagyományos cigány kultúra elvesztésével akklimatizálódtak, terjedt a cigány prostitúció. A hagyományos cigány kultúra nem tűrte volna ezt, de eredeti erkölcseiket fel kellett

adják. Nem tudtak integrálódni a társadalomba. Az előítélet felerősödött, mert a kultúra teljesen elveszett. Felszámolták a közösségeket Ez nagy börtön a cigányság számára  dezintegráció Feszültséget eredményez a két kultúra konfliktusa is. Egész életükben kisközösségekben élnek, nagy szolidaritással. Számukra pl nagyobb büntetés a börtönben egy magáncella Erős családi szolidaritás jellemzi őket, erősebben, hangosabban nyilvánulnak meg, ez is szinte felszámolhatatlan feszültségeket eredményez. A gyermekek is problémásak, pl. alacsony szókincsük miatt az iskolában, nevelhetetlennek tűnnek a nyelvi korlátok miatt is. Jellemző az intézmények intoleranciája Korábban kisegítő iskolákba küldték őket. A gyerekek között is felerősödnek a konfliktusok Az oktatás igyekszik szegregálni is őket, de a szegregáció nem megoldás. A teljes integráció megoldás-e? A pozitív diszkrimináció nehezen tolerált. A

cigányságot szegénység problémaként is kezelik, pedig ez nem igaz, ugyanis létezik cigány elit is. A leggazdagabb rétegek is egzisztenciális problémákkal kerülnek szembe. A legszegényebb magyar családok ötöde adja a gyerekek 50%-át, kialakult szegénységi kultúra van jelen, képtelenek az integrálódó globalizálódó világba beilleszkedni. A cigányok alacsony szintű civilizációs kultúrát kaptak cserébe saját kultúrájukért. Családilag öröklött „demoralizáció” van jelen. A gyerekek alkalmatlanok az integrálódásra. A következő generációban ez a réteg tömegesen „termelődik újra”. Ez ötvöződik a szegénység kultúrájával, de az életben maradás természetes ösztöne is jelen van, így mondhatni a legalitás határán élnek. Az egyének nem tudnak toleránsak maradni. Rövid távon pedig alig van megoldás A cigányellenesség durva társadalmi szakadék. Az okok felszámolása hosszú távó, „evolúciós” fejlődés

esetén lehetséges. Szekunder egyenlőtlenség Alapja a vagyoni egyenlőtlenség. Okai társadalmi jellegűek., gyökerei munkában és vagyonelosztásban keresendők, (nem biológiai jellegű.) A polgári társadalom az egyén szabadságán, a tulajdon széleskörű garantálásán nyugszik. Az egyén szabadsága és a társadalom egyenlőtlensége közötti ellentétet képtelen a polgári társadalom feloldani. Az ipari forradalom után két alapvető osztály kialakulása a jellemző: - szabad proletariátus, akik a pénzt egy helyen koncentrálják - vagyonos osztály, szabad emberek, másfajta életformával Ez az osztályszerkezet a 19. sz második felétől kezdett fokozatosan enyhülni Mindent áthat és bonyolódik. Egész városi nyomor, mely kibontakozik Az eredeti tőkefelhalmozás öröksége, h a nap egy meghatározott idejét adja el a szabad ember. Az ipari fejlődésnek meghatározott fokán lehetett ezt végrehajtani. Tőkét az ember nem tud gyűjteni, korai

iparosodása nem követeli meg. A munka elgépiesedése a paraszti kultúrákban elképzelhetetlen. A mezőgazdaságban nem lehet megvalósítani, de az iparban alapvető az elkülönülés, elgépiesedés, mert technikailag megvalósíthatóvá válik. Az iparfejlesztés első szakaszában a törvények bekényszerítik az embereket a gyárakba (pl. csavargás elleni törvény), ill. a törvényhozás megrövidíti a munkaidőt Korlátozni kell, különben nem lesz katonaság sem. Rettenetes alkoholizálás jelenik meg, leginkább a proletárok körében, a prostitúció kibontakozik, és iparszerűen jelenik meg. A minimálbér folyamatos lenyomása is jellemző, romlanak a munkakörülmények, ez még erősebb alkoholizálást eredményez. A 19.sz közepére a parlamentek felismerik, h a munkaerő elpusztítása az egész gazdaságot hozza rosszabb helyzetbe hosszútávon. Az állam elkezd beavatkozni: munkaidő korlátozó törvények, 12 órás törv. (1851), amely a

fiatalkorúak munkaidejét napi 12 órára korlátozza. Az eleven munkaerő is kevesebb lesz a gépek miatt.) Megindulnak a népiskolai programok. Lehetővé teszi az ipari szakmákra való képzést, általános lesz a népoktatás. A 19.sz végétől a heti munkaidő átlagosan 4 órát csökken A munkaidőhatár 8 órás lesz A minimálbér rendeletek körmegegyezésen alapulnak, mindenkori szintje valójában egy ítélet, mely meghatározza milyen civilizatórikus szinte jutott a társadalom. Az általános iskolázás, félautomatizálás primitív munkára épül, melynek magasabb kvalifikáltságra lenne szüksége. Az ipar belekényszeríti a nőket a munkába, ezért továbbtanulnak, szakképzésben is szerepet kapnak. A civilizációs törekvések nélkül a társadalom csak elszegényedhet Megindulnak a reformok, melyeket az iparfejlődés támogat. A tulajdonos az ipar kapitánya. A tőkét ő személyesíti meg, jellemző tőkekoncentráció A modern

részvénytársaságok megszüntetik a személyességet, maga a tőkés nem egy személyes tőke, az egyes egyén nem rendelkezhet teljesen a tulajdona felett. Új réteg jelenik meg, a menedzseri, amelynek nincs tulajdona, mégis övé a tulajdon feletti rendelkezés. A kisrészvényes semmi a menedzser mellett. Ők diszponálnak a tulajdon felett A menedzserek motivációja csak a rendelkezés volt, ill. pozíciójuk megőrzése Ők alakították át országuk szerkezetét, a kormányok csak asszisztáltak K-Eu-ban a 20.sz elején Magukhoz ragadják a rendelkezési jogot a tulajdonosok kiszorításával. Minden újítás a vállalat szervezetben, v termékekben egyre nagyobb tőkemozgatással járt. A piackutatás rengeteg pénzt emésztett fel, pl. a Ford Mustang idejében (62 millió $) Kb 6 évig tartott felmérni a piaci igényeket. (ettől függetlenül ez a Ford nem volt túl nagy üzleti siker), de szükség volt a kockázat felmérésére. Az állam tudatosan odafigyel, h

fizetőképes kereslettel rendelkezzen, sajátos új egyenlőtlenség lép fel a társadalomban, felmerül a kulturális tőke elosztásának problémája. Rendszerváltások A magyar rendszerváltás A 60-as 80-as évektől a reformpolitika polgáriasodást indított be, h a munkásosztály eltűnjön, mint politikai alany. Egyre több lesz a kisvállalkozás és a társadalom elkezd atomizálódni A jelszó „kaparj, neked is jut”. Gyakori a hétvégi különmunka, lopás, csalás, mellyel az akkori gondolkodás szerint az egyén kikerülhetett a csávából. A 80-as évektől átrétegződik a társadalom: romlik az oktatás, az egészségügy, a fiatalok helyzete, ill. csökken a várható élettartam Ergo a magyar társadalom rossz állapotban van. Ez nem biztosan politikai, inkább társadalmi strukturális válság, a társadalmi csoportok nem tudják, milyen lesz a jövőjük. A mezőgazdaság kimaradt mindenből, nem jutott tőkéhez. A magyar társadalom

atomizálódott társadalom, egyes egyénekre szakad. Politikai cselevésekre csak szimbolikusan kapható, nem szervezi meg önmagát, az egyes egyének szabadságokat saját vagyonukban látják, nem a kollektív cselekvésben. A Kádár-rendszerben nem volt politikai aktivitás. Nem volt kötelező demonstráció Az egyén a szabadságát aképp éri el, h saját céljait is magának kell elérni. Az oktatási kiadások rétegspecifikusak. A szülők bekapcsolódnak az oktatási piacba a 80-as évektől. Kialakul egy másik fajta polgári tudat: - mindenki magában bízik - mindenki a saját vagyoni bázisán érzi magát szabadnak Ergo a társadalomtudat erősen átértékelődik, a tudástőke devalválódik., a középpontban az egyén áll. A társadalom szakadéka az elit és a polgár között van Magyarország hitelfelvevő ország, így folyamatosan „kuncsorog”. Az ellenzéki csoportosulásokat a hatalom nem üldözte, csak szimbolikusan, a per is kevés. A társadalom

nincs mozgósítva. Az ellenzék és a hatalom közti határ: A Kádár-rendszer úgy nyilatkozik, h a mozgalmak nem veszélyesek, míg a munkások közé be nem kerül. A Kádár-rendszer leleplezése, és legitimációjának elvesztése Nagy Imre temetésén történik. Az alapelv az volt, h az 56-os forradalom ellenforradalom volt, de ebben az aktusban ez felszámolódik. Megnyílik a lehetőség az ellenzés és a hatalom tárgyalásaira. A hatalom belsőleg veszti el a legitimációját, nem a társadalmi mozgalmak miatt. A rendszerváltás egyértelműen legitim, az első szabad válaszosokkor következik be. 6 párt marad bent Nem volt biztos, ki kit támogat Ugyanazzal a jelszóval indul meg: - piac - demokrácia A politikai akaratot nem egy közös akaratból álló civil szervezet kényszeríti ki, nem kellett akkora kompromisszumot kötni az ellenzéknek a hatalommal. Egy szabad választás dokumentálta, h a társadalom elfogadta az új rendszert. A magyar társadalom

sokkal feszültebb volt, mint a lengyel. A vesztes réteg: A rendszerváltásról szóló viták egyértelműen a politikai rendszerváltásról szóltak., nem pedig gazdaságiról. A privatizáció meghatározott célokért történik. Korlátozott a tőke 4 évtizeden keresztül, kötelező munka és totális állami tulajdon volt. Ezt le kell bontani Sehol nincs a szocializmusban jelentősebb polgári osztály, burzsoázia. Olyan réteg nincs, amely akár egy ágazatot képes lenne kihúzni a pácból, ezért alkalmassá kell tenni az országot a tőkebevonásra. Csak külföldi tőke a lehetőség Egyes ágazatok kilábalása azon múlt, h ki és mennyi tőkét tud bevonni. A privatizáció célja, h hogyan lehet a tőkét bevonni és modernizálni. A tulajdonviszonyok megváltozásáról nincs különösebb vita. 89 júniusára hatályba lép az átalakulási törvény, sem az állam, sem a szakszervezetek nem szállhattak bele, csak a menedzsment. A privatizációt ők

bonyolítják le, nem állami tulajdont akartak szerezni, csak a pozíciójukat akarták megerősíteni ill. biztosítani Jelentős mértékben a helyükön maradtak. A menedzserek jól tudták, h nem a tulajdont kell megszerezni, hanem a menedzseri pozíció átmentése volt a cél. A modernizáció legbiztosabb mutatója az eleven munkaerővel való gazdálkodás. A szocializmus 88-ig ragaszkodott a teljes foglalkoztatottsághoz, ez belső munkanélküliséghez vezetett. Ezt felváltotta a nyílt munkanélküliség, modernizáció, plusz felesleges munkaerő, ebből pedig a hatalmas munkanélküliség. 90 és 94 között ez több mint egymillió embert érintett. Kialakult a kényszervállalkozói réteg és elmaradt az agrárreform. A munkanélküliség riasztóan magas volt, a munkanélküliségi ráta nem tudja ürkörzni a kényszervállalkozói réteget, ill. a fekete munkások számát Tőkeformák - pénztőke - kulturális tőke - kapcsolati tőke A tőke: A természeti

formáktól elszakadt, eldologizálódott tulajdonforma, mely emberi kapcsolatokra épül. Meghatározza az emberek közötti viszont. A tőke a társadalomban alapvető törésvonalat alkot, természeti formától független emberek között viszonyt határoz meg. A tőkeformák konvertálhatók egymásba: (a fenti három) szimbolikus tőkék, átválthatók egymásba, pl. kapcsolati tőke pénzre váltható A 90-es években a privatizációnál döntő szerepe volt a kapcsolati tőkének. A tulajdonososztály a rendszerváltás előtt nem létezett. A tőkefelhalmozást akadályozta a szocializmus. A menedzsereknek volt kiemelt szerepe A kapcsolati és kulturális tőke koncentrálódott. A kulturális tőkének három formája van: - inkorporált: szellemi tőke, tudás, amit gyűjtünk - tárgyiasult: pl. sokat érő festményt olcsón beszerezni - intézményesült: olyan intézményekben jelenik meg, melyek közvetítik a kulturális tőkét az egyének felé Régen a diplomához

garancia volt, amely mára eltűnt, mert a szakok elszaporodtak, és létrejött a diplomás munkanélküliség. A túlképzések miatt devalválódtak a diplomák Jánossy Ferenc, Trendelmélet: - ha egy országban mindent lerombolnak, de az emberi erő megmarad, 4 év alatt rekonstruálható a nemzeti vagyon. (45 utáni gazdasági csodák: a 45 után visszatérő katonák hazavitték a technikai tudást.) ez gyors felfutást eredményez, amíg az akkori szintet el nem ér Ha az emberanyag sérül, akkor az újratermelése minimum 15-20 év. Az Unióval 4-5 év múlva kialakul egy vesztes réteg.  kétharmados társadalom, egyharmados a leszakadó társadalom. Nálunk nagy különbségek vannak a leszakadók és az elitek között. A középosztály, ill a középrétegek szűkek, emellett nincsenek biztonságban Így a társadalom nem stabil. A középosztály spontán módon tartja egyben a társadalmat Az underclass rétegek aránya bő. (underclass: halmozottan

hátrányosak, a kulturális és anyagi tőke hiányát tovább örökítik). A települések szerkezete tükrözi a társadalom szerkezetét (pl. Rózsadomb, ill Dzsumbuj) A területi elkülönülés csökkenti a konfliktusokat. A törésvonalak is elmélyülnek Ezek lehetnek: - vallásiak - politikai ellentétek - városok – vidék közötti ellentétek - szegénység – elit között Óriási mértékű a szegénység. A demográfiai helyzet folyamatosan romlik, az állam folyamatosan belenyúl. Nagy demográfiai aggály  krízishelyzet Mo-n az aktív korú népesség halálozik a leggyorsabban, a társadalom elöregedik. (ez Középkelet-európai jelenség) A 70-es évek végéig halmozottan hátrányos jelenség nem tapasztalható, majd felbukkan a csövesjelenség. Az underclassban több generáció létezik egymás mellett Az állam képtelen különválasztani a szociálpolitikát és a gazdaságpolitikát. A strukturális válság átmeneti a társadalomban. Szociális

dömping  a munkaerőpiaci biztonság a vonzó. A tőke a gyors megtérülést keresi Az országok félnek, h a tőéke elindul keletre, a munkaerő pedig nyugatra. A munkaerővándorlást ezért korlátozzák.  a konszolidációs periódus nem kerülhető ki Uniós csatlakozás: Átalakítja a rétegeket. Számolni lehet növekvő szegénységgel, ill az értelmiségi munkanélküliséggel. Egyre inkább nyílttá válik a tényleges munkanélküliség Növekszik a rizikótársadalom K-K-Eu-ban. A kulturális tőkénk fogja az egész Eu-s csatlakozást valódi értékké formálni. Dzsumbuj: Többszörösen hátrányos helyzetűek, több rétegre oszlik. - klasszikus szegénység - új szegénység – nem itt élt generációkon keresztül, most özönlik fel a nyomor által hajtva a falvakról Bp-re. Pest nem nyújt nekik munkát, de lehet segélyt kérni, ill van fedél a fejük felett. Szemben a régi szegénységgel, akik váltottak szubkultúrát A kultúrájuk még

kevesebbet ér, mint korábban. A falusi közösséget elveszítik, új közösséget nem tudnak kialakítani. A dzsumbuj a gyerekekről régebben gondoskodott, de a szolidaritás kezd felbomlani. Az ember társadalmi környezet és a kulturális tőke között meg nem felelés alakul ki és ez agressziót szül. A cigányközösségnek mások az erkölcsei, a vidéki cigányságnak pedig teljesen más. A cigány prostitúció nem volt létező dolog, a közösség nem engedte volna. Bizonyos promiszkuitás jelen volt, a közösségen belül, de egy ilyen kultúra is fel tudott bomlani. Az emberek elveszették a talajt a lábuk alól. Maga a miliő is átalakul, az emberek belső kapcsolatai átalakulnak. Nem alakul ki egységes életstílus sem. Az életstílusok manifeszt módon jelentkeznek. (Igyekeznek polgári látszatot kelteni)  nem homogén csoport, abban közösek, h szegények. Nincs szexuális kultúra, a gyerek a családnál csak megélhetési bázis, ez pedig egy

igen sajátos túlélési taktika. A társadalmi nyomást erősíti, h generációról generációra nő a cigányok száma. Növekvő társadalmi ítélettel kell számolni. Az állam pedig nem tud kivonulni A kulturális tőke a szocializáció folyamán megnyilvánul, nyelvileg is kiszakadnak a társadalomból, a szegénységi és az etnikai nyelvi kultúrát közvetítik. A gyerekek kisegítőbe kerülnek. Nyelvileg nem felkészültek az oktatási rendre A szegény rétegnek amúgy is szociolingvisztikai hátrányai vannak. A nyelvi különbségek felerősödnek. A nyelv és beszéd normaként funkcionálnak a társadalmi csoportokban, eltérőek a beszédmódok. A proletariátus nyelve inkább szituációkhoz kötött, a középosztályoké a társadalomban domináns nyelvi normáknak felel meg, azaz beszélik a normatív nyelveket. Az underclass réteg szituatív nyelv, nem olyan magas a fogalomhasználata. A gyerekek szubkulturális erkölcsi normarendszert szocializálnak. A

szociális minták fogva tartják őket, beszédmódjuk közvetíti a kultúrájukat, mely képtelen absztrakt gondolkodásra, irodalmi nyelvre, és ez kirekeszti őket a társadalomból. Az igazán hatékony tőke, amely mindhárom tőkeformát egyesíti. Az eredeti tőkefelhalmozás  az első generáció megszerzi a pénztőkét, itt még nincs jelen a kulturális tőke. A második megszerzi a kulturális tőkét, és ez a pénztőke megvédésének egyik módja. (pl elit egyetemek). A kapcsolati tőke pénztőkévé konvertálható. A minden formájú tőkehiány gyakorlatilag egyenlő a szegénységgel. És ez nem írható le csupán a pénz hiányaként. A pénz hiánya mellett öröklődik a kulturális tőke hiánya is Az egyén helyét meghatározza az anyagi tőke hiánya. Az integrálódásra képtelenek aránya folyamatosan növekszik, az underclass kultúrák tartósan kiszakadnak a domináns kultúrából, generációról generációra beszorulnak az adott

szubkultúrába. A magyar polgári társadalom teljesítményarányos kultúra. A protestáns polgár lemond a fogyasztásról is. „dolgozz és imádkozz!” a puritanizmust a férfiak megőrzik öltözködésükben. A tehetős rétegek adják meg a domináns kultúra jellegét. A kultúra egésze strukturált, nem egységes, vannak benne domináns elemek. Az egyes alcsoportokat, akik eltérnek a domináns kultúrától, azokat szubkultúrának nevezzük.  devianciát (elhajlást) jelent az uralkodó kultúrától. Meghatározza: - a miliő - a társadalmi státusz, ill. az ahhoz kapcsolódó értékrend Szubkulturális elhajlások létrejötte nem vezethető vissza egyelten tényezőre. Osztályalap ill. regionális is lehet (pl É-D ellentét) A globális társadalomban rengeteg szubkultúrával kell számolni. A világ nem homogén A kultúrák kifejeződnek: - életstílusban - életformában az eltérés lehet: - látens (nem tudatosult), ill. - manifeszt (tudatosult)

Szubkultúrák közötti viszont  különböző érintkező peridódusok: 1. per Felülről lefelé terjednek a kulturális szimbólumok 2. per Fordítva  A domináns kultúra elemei felülről lefelé terjednek. A polgárságnak ki kellett alakítania saját kultúráját, ahol a polgári viszonyok váltak dominánssá. A polgári etika elszakad a nemességtől, az öltözködéstől. Mindenki felfelé akart igazodni, a polgári társadalom strukturált társadalom, ami a nyelvi anyagban és erkölcsben is strukturált képet mutat. A nyelv: - általános nyelv, amit mindenki elismer. - beszélt nyelv  családi, standard-eken keresztül tükröződik Van: - szabályozó kontextusa - képzési kont. - képzelet újítása –egyénhez kötődik - interperszonális – személyek közötti összefüggés A nyelv társadalmi kontextusában: - meghökkentés - új egzaktság Családon belüli szerepeket is meghatározza. A nyelv, mint kód családon belül válik értelmezetté.

Az osztályspecifikus nyelvhasználat: - korlátozott kódban beszélnek pl. a proletár gyerekek, adott szituációban a családi kultúrán keresztül közvetítenek, viszont az iskola érvényteleníti a szubkulturális tulajdonságokat. Ebből adódhat kulturális konfliktus. A polgár gyerekek nem korlátozott kódban beszélnek, nem szituációkhoz köthető, kidolgozott kódokkal. A társadalmi státusz  amit otthonról hoz Kulturális státusz  az iskola jelenti, ill. jelentené A meg nem felelésre az egyén agresszívan reagálhat. 30-40 élv felett regresszíven  megpróbálnak alkalmazkodni, leépülnek. A modern társadalom 2/3-os társadalom. (Oscar Lewis tanulmánya TK-ből!) Az underclass 1/3-ad. A modern társadalom ezt az ellentétet nem tudja elviselni, nagy szerepe van a középosztálynak: - társadalmi szubkultúrát jelentik - elsősorban ők a fogyasztók - konszolidáltak Az ideális társadalom: - vékony elitréteg - széles középosztály -

nagyon vékony szegényréteg a széles középosztály biztosítja a társadalom stabilitását. Az Unióval kialakul új szegény, ill új elit réteg.  ma nem stabil a középréteg, könnyű lecsúszni, túl nagy a leszakadók aránya Önmagát a társadalom nem tudja stabilizálni, az állam védelmére szorul a szegénység. A modern kihívások a kulturális tőkét felerősítik. A nyelvi kultúra újabb társadalmi strukturáló erővé válik. Újabb jelentős réteget fog kitaszítani az underclass-ba Az egyén társadalomba való beilleszkedése:  kulturális tőke megszerzése (fontos, h a kulturális tőkék konvertálhatóak). Az egyén és a társadalom viszonya Freud fedezte fel, h az egyén beilleszkedése a társadalomba igen fontos. 1.) Az egyén ösztönszférája (ID) ösztön, és ösztönkésztetések struktúrája. - fájdalom elkerülésére és a - szükséglegetek kielégítésére való törekvés Ez az egyén elemi állapota. Az emberré válás

mértéke az, h mennyire tudunk szükségleteink, ösztöneink felett győzedelmeskedni. Az ember „elvileg” egyre hosszabb láncot épít be ösztönei és azok leküzdése közé. (a szexuális téma kérdéses). 2.) Az ego Uralkodik az ösztönök felett, az ember önmagának parancsol, mely a szükségletek visszafojtására irányul. Az ego a szankciókat is tudatosítja Eldönti, h mi a helyes és mi nem Nagy energia lekötéssel jár, ha az ego nem elég erős. A különcök tudatos normasértők Nincs kompromisszumkészségük. Az ego az egyén beilleszkedését garantálja a társadalomban 3.) Szuperego (felettes én) Domináns értékeket közvetít, felettes én önmagam felett. Folyamatosan irányítja az énemet, akár tudat alatt is. Az egyén úgy épül be a társadalomba, h az ösztönöket folyamatosan elfojtja. A modern ember egyik alapélménye a szorongás  tárgyiatlan félelem A gyónás feloldás, tudatosítom az elfojtásaimat, feszültség feloldó

szerepe van. Feloldás pl. a pszichoanalízis Fejlődési szakaszok: - Orális szakasz  a gyerek mindent a szájába vesz, megízlel. - Fallikus szakasz  a gyermekek saját nemiségüket fedezik fel. Csonka családban súlyosan sérülhet a saját nemisége felismerésekor. - 5-12 év között látencia periódus  az ember nemi vonzalmaiban meghatározza magát. Ezek az adottságok nem gyógyítható döntések. Egyre kevésbé szankcionálja a társadalom - Felnőtt szakasz  az egyén beérkezett a társadalomba, kialakultak az elfojtások, szocializálódnak, a pszichológiai mechanizmusok alapvetően megfelelően feltárásra kerülnek. A konfliktusok a primitív társadalomban az egyén kitaszítottsága egyenlő volt a halállal. Osztálytársadalom A kapitalizmus előtti társadalomban az egyén életképtelen önmagában, minden cselekedete szabályozott, kitaszítottsága halálra ítélés. Itt még nem beszélhetünk mobilitásról sem Mobilitás: az egyén

mozgása a társadalmi struktúrán belül. (esélyegyenlőség, nem pedig egyenlőség). Lehet: - intragenerációs: generáción belül  nagyon nagy volumenű - intergenerációs: generációk között mozgások  szülők társadalmi státusza meghatározó, általában fékezett, konszolidált, nagy társadalmi forradalmaknál zajlanak le. A konszolidált társadalom változatlanul termeli újra a társadalmi struktúrákat. Az egyes egyén magát a társadalmat hordozza magában. Pl: Robinson megfékezi szükségleteit, vele van a puritán angol polgári öntudata. A polgárság tudata: az egyén hajlama olyan paradoxonban fejeződik ki, amely társiatlan társasság. Az ember átéli, h ő egyéniség, de nem élhet a társadalom többi tagja nélkül. Megteremti a társadalmi egyenlőség formáit. Szüksége van a saját személyiségére is Az egyén kénytelen alkalmazkodni a társadalom szabályaihoz. Rousseau szerint a civilizáció megrontja az embereket és

lerombolja az emberi kultúrát. A piac gyakran úgy jelenik meg, mint az emberek közötti cserének sajátossága. A primitív cserék nem piacok, hanem lokális cserék. Smith „láthatatlan kéz” allegóriája a piacnak minden fajta árucseréjét szabályozza. A piac másfajta emberi dimenziót hozott létre  társadalmi csoportokat hozott létrre, kiszakította a rendi rendszerből a társadalmat. A kapitalizmus univerzális globális termelés. Prekapitalista társadalom  közösség (emberi kapcsolatok totális rendszerén alapul, ellenőrzés alatt vannak, mindig, minden oldalon) (ennek ellentéte)  osztály társadalom (az emberi viszonyok egydimenziós viszonnyá alakulnak, nincs közvetlen közösségi ellenőrzés). Polányi Károly fedezi fel a prekapitalista társadalom sajátosságait (TK!) Két elosztási elv működik, nem korlátlan csere, nem dologi csere (pénz), primitív közösségekben (kölcsönös) cserék vannak. - A reciprocitás, azaz

kölcsönösség elvén alapul. Megmutatkozik férfi-nő között és törzsek között. Az ajándékozási szertartásoknál körbemennek az ajándékok. Az egyén egyoldalú szükségletei és termelés között az egyensúly helyreáll. Nem kell pénz, ill a piac közvetítése A piac korlátozott, komplementer, kiegészítő jelleggel van jelen (kozmetikumok, fűszerek, stb.) A reciprocitás alapján működő csere mellett működik - redisztributatív (újraelosztás) Pénzforgalom nélkül érdek a redisztribúciós hálózat kiépítése. Adók formájában begyűjti a terméktöbbletet, központilag újraelosztja, h a társadalom túlélését biztosítsa. Nem piaci alapon történik a termékcsere. Elvonják a termékfelesleget, központosítva az ókori keleten jelenik meg először az állam túlhatalma. A közösségek legitimnek ismerik el, mert: - a tudás kizárólagos birtokosa - az építményeket magára vállalja, melyeket az egyén nem tudna megcsinálni. Az

egyén abban a rétegben hal meg, amelybe született. Csaj a feudalizmusnál jelenik meg kis lehetőség. A termelés a háztartásnak szól, nem a piacnak. - szimmetrikus struktúrák Nomád vadásztársadalom és paraszttársadalom közötti csere. Nem piaci mechanizmusok, hanem szimmetrikus struktúrák. A redisztribúciót a centricitás jellemzi. (ezen alapul a redisztr) a központi hatalom rendeli el, a termék, értéktöbbletet elvonják a termelőktől. A szocialista termelésnél az állami redisztribúció lépett a piac helyére, az eredeti marxi elképzeléstől, azaz, h termelőcsoportok cseréljenek egymással. Az állam nyomul mindig, elvileg tiszteletben tartja a reciprocitást, de tartja a redisztribúció, miközben egy kapitalista világ veszi körül. A munkaerő állami tulajdon, nem magán, mert az állam centralizált A totális állami tulajdon magába foglalta a munkaerő-tulajdon jogát is  munkaerőkényszer. A tulajdon feletti rendelkezés hozta a

társadalom struktúráit. Az elit ekkor nem a tulajdonon alapul, csak a rendelkezés joga az övék. Senkinek nincs tulajdona, mégis egyenlőtlen maradt a társadalom. A közvetítő nem a piac volt, hanem az állami redisztribúció, ami kiterjedt a munkaerő tulajdonára is. A rendszerhez való lojalitás is meghatározó. Nagy volt a mobilitás  az új elit kialakulása a lojalitás különböző fokozatain múlott. A redisztribúciós mechanizmus következménye az egyén totális alávetettsége az államnak. Nem volt tulajdona, sem választási lehetősége. - legitimáció Egy hatalom támogatottságát jelenti, hatalom, mely egy uralmat létrehoz, megvédelmez, stb. Weber: az uralom esély arra, h másokra az akaratunkat rákényszerítsük. Ha nincs uralom a társadalom széthullik. A vezetőknek esélyt kell teremteni, h akaratukat az egyénekre rákényszerítsék. A hatalom mindenkori legitimációját meg kell alkotnia, h az emberek elfogadják: - Pl. a történelmi,

tradicionális okok miatt (pl az angol szimbolikus királyi hatalom) - társadalmi, forradalmi legitimáció (1917 után az orosz hatalom támaszkodott erre, mikor a cári hatalmat szétzúzták). Mo-n nem volt a szocializmusnak forradalmi legitimációja, amely lerombolta volna az addigi rendszert. A legitimációnak nem forradalmi változata törékeny. - képviseleti legitimáció egyértelmű legitimáció, a többségi szavazaton alapul. A többségi költség bevonásával a kormány legitimációját „veszélyeztetik”. Weber: az uralom legitimációja lehet: - racionális: képviseleti demokrácia, a többség akarata érvényesül - tradicionális: történelmileg alakult ki, a történelem szerves fejlődéséből következik, legalább szimbolikusan felmutatják (nincs tényleges hatalma). - karizmatikus: „Isteni ajándék”-nak fordítható. Egyes egyének mások feletti hatalma nem magyarázható, de az emberek önkéntesen alávetik magukat. Iszonyatos

veszélyeket hordoz A karizma az egyénből árad  néptribunok, v zsarnokok, (pl. Hitler) Rendszerint egy személyi hatalmat, zsarnokságot jelentenek. A karizma nem magyarázható, egy személyhez kötődik Bürokrácia (vizsgaveszélyes! – TK!) Weber: személytelen, elidegenedett alávetettség. Nem uralom, inkább hatalom Legitimációja, h az emberek az államnak vannak alávetve, a bürokrácia a „közvetítő”. A forradalmi gondolkodás gyűlöli a bürokráciát. A bürokratikus gondolkodás képtelen a dolgok objektív visszatükrözésére. Az emberek közvetlen gyakorolják a bürokratikus jogaikat. Olyan államhoz kötődő csoport, melynek működését rögzített szabályok határozzák meg. Intézményesített szabályszerűség a célja. A célkitűzés mellett megvannak az eszközei, h keresztülvigye az akaratát (pl. APEH) Szabályozott képességek és képzettségek kellenek hozzá. A bürokratikus gondolkodás sajátossága, h a magántevékenység nem

számít, a bürokratikus és magántevékenység érdekei élesen eltérnek egymástól. A bürokrata éles elválasztása a magánélettől. Ő maga a szervezettel lojális, függetlenül attól, h neki mi a véleménye. K-Eu (nagy történelmi célokban gondolkodott) és NyEu-i gondolkodás (érdektelenek a célok, a szakszerűség és a végrehajtás mozzanata érdekli. A bürokratikus gondolkodás minden szervezettel azonos). Elvileg a bürokráciának meghatározott emberi kapcsolati szabályai vannak. A bürokráciában végzett tevékenysége a jellemző. Nagyon erősen hierarchizált. A végrehajtó tevékenységre kíváncsiak, az egész munkaidőt igénybe veszik. A lojalitás kiterjedt a bürokrata egész életére. Magánéletükben sem cselekedhetnek úgy, h hivatali akarattal szembekerüljenek. A hivatal megtanulható képességeket követel. Bürokrácia: formalizált hatalom. Mellette mindig van egy másik halatom is, nem formalizált, informális hatalom,

oligarchikus, állampolgárok feletti hatalom nem legitim formája. Az elitek hatalmát a tőkeformák konvertálhatósága befolyásolja. Az elit egy informális hatalmat jelent, erősebb ez a hatalom, mint a formalizált bürokratikus hatalom. Elit csoportok alkotják az informális struktúrákat, csak a felsőosztály jöhet szóba. Osztályszerkezet 3 tagolás - felsőosztály – elit: gazdasági hatalom. - középosztály – döntő többség (egy modern társadalomban az egyensúlyt jelenti). 1980 előtt nem volt tulajdonososztály, a tulajdonnal kapcsolatban nem tudott pozíciókat kialakítani. Csak egy vékony elit volt, nem volt középosztály 90-es években az értelmiség helye is átalakult. Proletarizálódtak, lecsúszások történtek Unióban is várható az értelmiség lecsúszása, reszocializációs problémák lesznek. Az új értelmiségi szerepeket a következő generáció fogja kialakítani. Az értelmiség jelentős átstrukturálódása fog

bekövetkezni. A modern állam berendezkedése A primitív társadalomban a törzsfő és a varázsló elválasztásával differenciálatlan társadalom jön létre. Nincs formalizált szabályrendszer, az egyén hozzá van kötve a közösséghez A modern állam megjelenése a polgársághoz kötődik. A polgár problémái a modern állam problémái. Pascal szerint igyekszünk mindennel elterelni a halál gondolatát, a véges élet és a végtelen halál problematikáját, és ez meghatározza a modern emberi életérzést. Ezért mindent megteszünk, h eltereljük erről a figyelmet. A modern kor alapvető élménye, h az ember társadalomban él, és előkerül a „társadalomban a társiatlan társasság élménye”. Antropológiailag van az emberben társas hajlam is, ill az integrációra való igény. Egyrészről az ember társas lény, más részről individuum, e két tulajdonság alkotja a modern társadalom emberét. A társadalom védelmére az emberek szerződére

lépnek egymással. (Hegel fejlődéstörténeti csúcsán a porosz állam található  korlátozott polgári demokrácia, monarchikus formában). A nemzetállam megszületése: Az államot állampolgárok irányítják. A demokratikus felfogásban el kellett térni a klasszikus hagyományoktól, az antikvitás hagyományai csak részben alkalmazhatók, mert az egy korlátozó demokrácia volt (a nők, rabszolgák szerepe, a türannisztól való félelem, ill. a szegénységtől való félelem miatt).  nagyon féltek a szegénységtől, mert veszélyeztetőnek érezték azokat, akik nem önmagukat tartották el. Nem volt nemzetállam, a demokratikus forma városállami jellegű volt, de nem ismerik a nemzet fogalmát. A középkorban voltak demokratikus elemek, főleg Itáliában. (városállami fejlődés  a későbbi polgári társadalom alapja). A feudalizmus sem ismeri a nemzet fogalmát, a rendiség a nemzeten átnyúlik (birtokon világszerte). Nem az etnikai

különbségek a meghatározók, hanem a rendek közötti különbségek, demokratikus elemek a renden belül találhatók. Ahogy kialakulnak a nemzetállamok, úgy alakul ki a nemzeti polgárság is. A modern állam kialakulása egészében a polgársághoz köthető, akkor is, ha a monarchia adja a keretet. Ez a keret már összefogta az államot, és legalizált Pl Angliában is szimbolizált, a valódi alap a nemzetállam és a polgári társadalom. A nemzetállam kritériumai - területe „stabil”  általában azért változhat a terület - népessége egy közös nyelvet beszél A nemzetállamok örök ellensége a nacionalizmus  szélsőséges valamit jelent, pejoratív kicsengésű, közelebb áll hozzá a patriarchizmus (nemzeti büszkeség, önfeláldozás). (az Unióban a nacionalizmus az egyik legnagyobb veszély). - A modern nemzetállamhoz néhány alapvető emberi jog garanciája is hozzátartozik. Az alapvető jogok a francia forradalom idején születtek

meg. Az alkotmány feladata az uralkodó csoportok feletti ellenőrzés megteremtése. A magisztrátus feletti ellenőrzést nem lehetett megvalósítani. A modern demokráciának alapvető történelmi rendje, az állampolgári jogok széles egyenlő kiterjesztése. Az emberek szabadon választhatnak munkahelyet, életformát, stb, szabadság jogaik totálisan érvényesek. Állampolgári jog és szavazati jog is jelen van, minden ember választható megkötések nélkül és választhat is. A szociális jog a modern polgári társadalom célkitűzése, de nem lehet teljesen kiterjeszteni. Minden embernek nem biztosítható a meghatározott életszínvonal. A szociális jogok a 60-as évek termékei, amikor a jóléti állam megszületik. Újraköttetnek a társadalmi szerződések, garantálja, h az emberek emberhez méltó életet élhetnek, amiért cserébe nem kíván ellenszolgáltatást (mint ami pl. a szocializmusban a kötelező munka volt) A 60-as évek alternatív mozgalmai

közé tartozik pl. a házfoglalók mozgalma, kommuna mozg., (amely arra épült, h az állam ellenszolgáltatás nélkül köteles a polgárokról gondoskodni. Elvárták, h eltartsa őket az állam és mindent biztosítson a számukra) Ezek a szociális jogok nem alapvető emberi jogok. A nemzetállami berendezkedés stabilizálódásának pillanatától igyekszik a demokratikus rendszert kiépíteni, a hatalmi erőket széttagolni: bírói ill. végrehajtói hatalom szétválasztása  ez a globális demokrácia alapelve. Ebből adódnak globális konfliktusok A perifériális országok ugyanis nem mind fogadják be. - elfogadhatják (pl. török reform, bekapcsolódás) - Japán pl. befogadja, de a saját civilizációjára, kultúrájára épít, amit nem ad fel - vagy teljes elutasítás, mint pl. az iszlámok Az iszlám végrehajtás és bíróiság egymást átfedő hatalom. Az állam és egyház szétválasztására nem képes Ez rendkívül veszélyes, és egyelőre nincs

megoldása. - A modern nemzetálltam sajátossága továbbá még, h pártok is kialakulnak, melyek lehetnek: - történelmi, tradicionális pártok - modern tömegpártok: általában tradicionálisan a baloldal pártjai. Meghatározott társadalmi osztályok akaratát intézményesítik. Történelmileg szoros szövetségben van a szakszervezetekkel. A tömegpártok szakszervezeti díjakból, hozzájárulásokból tarják fenn magukat. - rétegpártok: szintén tradíciókhoz köthetők. Pl Független Kisgazdapárt Minden antikommunista erő náluk kötött ki a II. VH után Rétegpártnak indult a Fidesz is (35 volt a felsőkorhatár), meghatározott történelmi szakaszhoz kötődik. A modern pártok kompetitív (versengő) néppárti struktúrára alakulnak át választásoknál. Az egész nép a célcsoportjuk, minden társadalmi rétegnek kínál valamit, ettől lesz néppárt. A kompetitív néppárt nem érdekközösség. Jelszavaikból a célcsoportok olvashatók ki Ma a

pártok önmagukban életképtelenek, tagdíjakból nem tudják magukat fenntartani, támogatókra van szükségük, és nagyon pénzéhesek. A versengést ma már a kommunikáció területén végzik. Kommunikációs közösségeket hoznak létre (eredetileg ez a 30-as évek Amerikájában indul). Azonos nyelvet igyekeznek beszélni a legfőbb célcsoporttal. A párttagság annyit szolgál, h választás idején aktivizálódjanak, más szerepük nem igen van. A pártok nem szociális ígéretekkel szoktak nyerni, hanem közös jövőkép felvonultatásával, modernizációs ígérettel. A választási rendszer és a pártok együtt alakítják ki a törvényhozó és végrehajtó hatalmat. - participációs intézményrendszer (participáció: részvétel) (Ilyen intézmény pl. a népszavazás) Az antikvitásban mindenki részt vett a döntésekben. Ez nem folytatható a modern társadalomban. Az emberek aktív részvételén alapul Különböző társadalmi csoportok közti

egyeztetés, alku, viták lefolytatása, (pl. a munka világában az érdekegyeztetés). A modern államban a participációs demokráciának korlátozott szerepe van. Robert Dahl szerint a modern elektronika sokat fog segíteni, h kisközösségek részt vehessenek azon döntésekben, melyek a közösséget érintik. 94 után alakul ki, h a párokat kommunikációs bázisként fogják fel. A finanszírozásuk költségvetési kérdéssé vált, ill. elfogadhatnak adományokat is + titkos pénzforrások. A pártok képviseleti demokráciát alkotnak. Nem alkalmasak az érdekek egyeztetésére A képviseleti demokrácia mellett egyre fontosabbá válik a praticipációs intézményrendszerek kiépülése. Ennek forrása a munka világa Egyre nagyobb jelentősége van A modern demokrácia keményen átalakul, már nem a nép uralmát, hanem a politikusok és az elit csoportok uralmát jelenti. A formális mellett működik egy informális struktúra is. Az érdekérvényesítés attól

függetlenül is működik, h egy politikai intézményrendszer nyitott vagy zárt intézményeket hoz létre. Mindegy egyes demokráciában van egy belső kör, amely a tényleges döntéseket hozza. Nyitottá soha nem válhat, és nem ellenőrizhető. A belső körbe azok tartoznak, akik egy kézben, összevontan birtokolják az össze tőkeformát. Ma a belső kör a tudástőke birtoklásán is fog múlni és új vesztesek jelennek meg, közöttük diplomás emberekkel. A szaktudásnak már kisebb a jelentősége Manapság már a klasszikus európai műveltség nem elég ahhoz, h az emberek továbblépjenek, mert az ember nem tud meggazdagodni a műveltségből. Az alapfeltétel inkább egy amerikanizálódott kultúra elsajátítása, és az érvényesüléshez ez a fontos. Az amerikanizált tömegkultúra gyorsan elsajátítható, könnyen ellenőrizhető, igen fontos a mindennapi, használható tudás, melyet az ember folyamatosan alkalmazni képes. Jelenleg Ny-Eu az

amerikanizálódás folyamatának utolsó stádiumát éli. Kant a modern individuum lehetőségét kutatja. Szerinte nincs erkölcsi törvény, semmi felmentés az egyén számára. Az ember szabadsága és felelőssége nem egy kódexen alapul, de vállalnia kell cselekedeteiért a felelősséget. A modern polgári társadalom centrumába az egyén kerül. A modern társadalom nyugati értelemben Az egyetemes haladás eszméjébe (az Eu-i történelem egyik legfontosabb öröksége) vetett hit szerint az emberiség totálisan fejlődik. A harmonikus társadalom megteremtése, mint az Eu-i fejlődés célja, nem támaszkodik empirikus tapasztalatokra. Az emberek egyenlősége a modern társadalomban lehetetlen Az esélyegyenlőség is inkább elvont cél, de ez sem lehet intézményesen garantált. (megsemmisíti az oktatási rendszer). A természet átalakítása: a következő generációnak felül kell vizsgálni, a természet védelme is megmarad elvont értéknek, amely csak

globálisan lehetne lehetséges. Országonként nem megoldható, ha a legnagyobbak nem hajlandók rá. A természet, mint érték szembekerül a civilizatórikus értékekkel. Laikus mozgalmak kerülnek szembe szakértői csoportokkal. A globális civilizáció meghatározott értékekre támaszkodik, maga a glob. civ globális igényt jelent, azaz, h mindenki alkalmazkodjon hozzá. Állandó kerete, h az elosztás és az újraelosztás mindig szimmetrikus, ill. h reciprocitás legyen az egyének között Az egyenlő esélyekkel maga vívja ki az egyén a helyét a társadalomban, nem beleszületéssel. Az egyén autonómiája egy tartóoszlop, a modern kultúra centrális kérdése. a társadalom és az állam elkülönül, az állam elidegenedett, önálló intézményként lép fel az emberekkel szemben. Egyén és állam, nem pedig közösségek és állam állnak szemben egymással. Az állam az embereket csak jogi ellenőrzés alatt tartja, nincs közösségi totális

ellenőrzés. A posztmodern kultúrában strukturálatlanul jelenik meg, a tradicionális szerepek megváltoznak. Az egyén és a nyilvánosság viszonya megváltozik, az intimitás is nyilvánossá válik. Az emberi történések háttérbe kerülnek, az önreflexió fontosabbá válik. A posztmodern kultúra a globális kultúra legfontosabb része, átszínezi a globális civilizációt, ill. modifikálja Klasszikus örökség: - pl. a katolicizmus, protestantizmus, a protestáns etika koncepciója, a kötelesség teljesítése a fontos, nem a javakról való lemondás. Nem teszi lehetővé az örökségen kívüli vallások kialakulását, a szekták nem veszélyeztetik őket. - A jogrend (személyi uralom felszámolása) - nyelvi örökség - képviseleti testületek, individualizmus, globális civilizációkhoz való viszony, melyek már korábban szóba jöttek (teljes elutasítás – Irak , reformizmus – Japán, tejes befogadás)