Történelem | Középiskola » Földosztások a XX. századi Magyarországon

Földosztások a XX. századi Magyarországon 1920-as Nagyatádi-féle: 1920 novemberében fogadta el a nemzetgyűlés a Nagyatádi-féle földreformtörvényt, amely az ország 16 millió katasztrális holdat kitevő mezőgazdasági területéből 1 millió holdat osztott fel 411 ezer földhöz juttatott között. Ez mérsékeltebb volt Nagyatádi Szabó István eredeti elképzelésénél. A mintegy 300 ezer szegényparaszt 1-2 holdas parcellákat kapott. (Egy parasztcsalád megélhetéséhez átlagban 5 hold földre lett volna szükség.) A földhözjuttatottak körét bővítették a Horthy által alapított Vitézi Rend tagjai, azok a katonaviselt férfiak, akik a világháború és az azt követő események idején kitűntek „a magyar állam védelmében". (A tiszti telek átlagos nagysága 50, a legénységié pedig 12 kat hold volt.)  nagybirtok megmarad 1945-ös: A parasztok és a kormány között vita abban volt, hogy életképes parasztbirtokokat alakítsanak-e

ki, ez esetben viszont nem kaphat minden igénylő földet, vagy adjanak minden igényjogosultnak, ami a kis- és törpebirtokok elszaporodását eredményezi. Az előbbi álláspontot képviselte a kisgazdapárt, az utóbbit pedig a kommunista párt és a parasztpárt jelentős része. A kommunisták is tisztában voltak azzal, hogy a föld felaprózása életképtelen kisbirtokokhoz vezet, de ők a távlatokban úgyis szovjet típusú szövetkezeteket akartak, az adott pillanatban tehát a kérdés propagandisztikus jellegéből indultak ki. Ezért szerezték meg maguknak a kormányban a földművelésügyi tárcát és népszerűsítették Nagy Imrét mint kommunista földosztó minisztert. Az 1945 márciusában megalkotott kormányrendelet értelmében felosztották a 100 katasztrális hold feletti nagybirtokokat és a 200 kat. hold feletti parasztbirtokokat. Az igénylőknek országos átlagban 5,1 kat hold föld jutott  nagybirtok felosztása