Irodalom | Tanulmányok, esszék » Regionális kultúra Veszprémben, szinházi látogatás

Regionális kultúra (Színházi látogatás) Veszprém városában a polgárság érdeklődése, a lakosság kulturális igénye hívta életre a színház intézményét. A 19 század elején már létezett egy „színházpártoló mag” Veszprémben, főként az iskolai színjátszók köré csoportosulva. A század második felében aztán mind több vándortársulat, alkalmi társaság fordult meg a városban: változatos repertoárral és az ország neves színművészeivel pezsdítették fel a polgárság mindennapjait. Az élénk színházi kultúra saját színházépületet kívánt, melynek felépítését a polgári adakozások is segítették. (A Színházpártoló Egyesület elnöke, Óváry Ferenc, pl jelentős összeggel járult hozzá az építkezés kiadásainak fedezéséhez.) Így 1908 (szept 17)- ban megnyílt a Petőfi Színház épülete, mely Medgyaszay István tervei alapján készült. Stílusa a magyar népi művészetet, és a keleti gyökereink

kultúráját idézi. Nemzetközi jelentőségű, hogy a vasbeton művészi formálását (ez az 1. vasbeton szerkezetű épület) összekötötte a magyar nép ősi hagyományainak alkalmazhatóságával. A magyarországi szecesszió megnyilvánulása lett a színház épülete, melyet Nagy Sándor festőművész üvegfestményei díszítettek. Bár a város kiharcolta saját kőszínházát, önálló társulat működésére még sokáig kellett várni. Az intézmény félig-meddig művelődési házként funkcionált, különböző kulturális műsoroknak adott helyet. A polgárok azonban saját színtársulatot követeltek, mely 1961-ben jöhetett létre A Veszprém megyei közönség hatalmas lelkesedéssel látogatta saját színházát, az előadások, a színművészek állandó témát szolgáltattak a város polgárainak. A színház épületét 1988-ban felújították és kibővítették, hogy minél alkalmasabb legyen az állandó művészi munkára. A színház

mindenkori vezetői próbáltak megfelelni a velük szemben támasztott igényeknek: izgalmas, kortárs magyar és külföldi darabok, illetve halhatatlan klasszikusok kerültek műsorra, remek művészek előadásában. A színházi vezetőség mindig is odafigyelt arra, hogy a színház széles körben kiszolgálja a szórakozni vágyakat (populáris legyen), de eközben olyan színházi élményt is nyújtson, mely művészivé teszi a színdarabot. Erre a mai vezetőség, az igazgató: Oberfrank Pál és a művészeti tanácsadó: Eperjes Károly vezetésével, is nagy figyelmet fordít. Veszprémben évtizedeken keresztül magas színvonalon pezsgett a színház élete, mely az utódok számára is követendő utat mutat. Legutóbbi színházlátogatásom alkalmával Arthur Millertől a „Pillantás a hídról” című drámát néztem meg. Arthur Miller (1915-2005) amerikai drámaíró, a 20 század igen jelentős alkotója. A 19 századi drámaírói hagyományokat veszi

alapul művészetében Példaképei közé tartozik Csehov, Shaw, és Ibsen (az ibseni analitikus dráma folytatójának is nevezhetjük). Miller drámai hősei érzik a 20. századi ember magányát, érzik a körülöttük egyre szűkebbre szoruló kört, de nem nyugszanak bele az elszigeteltségbe, ki akarnak törni ebből a körből, mert nem hiszik, hogy az életnek nincs értelme, meg akarják találni az értelmes élet útját. Nem Faustok, akik az ördöggel szövetkeznek a megismerésért, hanem akaratos emberek, akik bíznak a megismerésben. A milleri hősök kisemberek, átlag amerikaiak, akik vágyban, akaratban, kitartásban a görög tragédiák hőseivel vetekszenek. Szinte már egy görög sorstragédiában érezhetjük magunkat, hiszen a főszereplőnek sorsa végzetszerűen alakul. Miller azt vallja, hogy a drámaíró feladata, hogy a mindennapi életet ábrázolja. Hiszi, hogy a mű mondanivalójának célja kell, hogy legyen. A mű 1955-ben íródott. Ekkor még

egyfelvonásos darabként adták elő, majd a következő évben Miller kétfelvonásosra bővítette. A dráma a hidegháború időszakában, az Amerika Ellenes Vizsgálóbizottság működésének ideje alatt készült. Ekkor sok értelmiségit Amerika ellenes politikával gyanúsítottak Ez volt a kihallgatások és árulások időszaka. A mű a szenvedély és a szerelem útvesztőjét rajzolja meg. Azt az utat, amelyet Eddie, az egyszerű dokkmunkás végigjár a mostohalánya, Catherine iránti vonzódástól egészen a leküzdhetetlen Regionális kultúra (Színház látogatás) 1 szenvedélyig, majd az árulásig és a becstelenségig. A mű az ’50es évek Amerikájában játszódik. Az alapszituációban megismerjük a főszereplő társadalmi helyzetét (dokkmunkás, kisember) ill. családi helyzetét (feleség – Beatrice, fogadott/mostohalány – Catherine) A színészi gesztusok alapján kiderül, hogy Eddie különös vonzalmat érez a lány iránt, azonban ezt

mindenáron leplezni próbálja, és az apai szeretettel magyarázza. Azonban ez mégis egy másfajta vonzalom, mely felesége számára nyilvánvaló (azonban ezt nem mondja ki). A konfliktus a rokonok megérkezésével kezdődik. Rodolpho és Marco Olaszországból jött bevándorlók. Befogadásuk vegyes érzelmekkel jár Félnek, hogy a Bevándorlási Hivatal rájön ittlétükre és megbüntetik őket, azonban tudják, hogy ez így helyes, hiszen ők is a családhoz tartoznak (de mégis tehernek érzik őket). Ezzel Miller bebizonyítja, hogy a teljes önzetlenség nem érvényesül a világban. Az emberek önmaguk, önmaguk kényelme iránti érzése erősebb az önzetlenségnél. Ahogy halad előre a cselekmény egyre nyilvánvalóbbá válik Catherine és Rodolpho vonzalma. Eddie nem tudja titkolni féltékenységét, nyílt agresszióval fordul a fiú felé, megpróbálja nevetségessé tenni, lejáratni. A mű tetőpontja a feljelentés, a drámai feszültség a tetőfokára

hág. Eddie erkölcsileg mélyebbre nem süllyedhet, jóvátehetetlen bűnt követ el, melynek közvetlen oka Catherine elköltözése ill. Catherine és Rodolpho házassága Megoldást a mű végén bekövetkező gyilkosság jelenti, melyet Marco hajt végre. Marco – Eddie miatt – elvesztette munkáját, vissza fogják toloncolni Olaszországba és így családja pénz nélkül marad, gyermekei halálra vannak ítélve. Ez a sajátos vérbosszú felszabadító hatású, melyben megmutatkozik a főhős sorsának végzete, hiszen Eddie-t a rajta kívül álló erők tették tönkre és végeztek is Vele. A műben kulcsszerepe van Alfierinek, az ügyvédnek. Arthur Miller tulajdonképpen magát írta meg ebben a szerepben. Ő is ügyvéd volt Ezután a darab után 7 évig nem írt, akkor döntötte el, hogy nem ügyvéd lesz, hanem író. A színházban csak a 2 részben, a történet közepén jelenik meg először Alfieri, azonban a nyomtatott darabban többször is felbukkan. Itt

Alfrieri kezdi a drámát, ahol elmondja dilemmáját, azonban ez a rész a darabból hiányzik. Alfieri a tanácsadó szerepét játsza, Ő magyarázza a szereplők életét, tanácsokat ad Nekik. A műben sajátos erkölcsi dilemmát él át, hiszen úgy érzi, megakadályozhatta volna a gyilkosságot. A színházi darabok előadásában fontos szerepe van a díszleteknek is. Itt különféle tereket láttunk egyszerre a színpadon: a szűk lakást, melyben alig férnek el, melyben senkinek se lehet egy kis nyugalma, magánélete; ill. a házat körülvevő rideg közeget A különböző kellékek között megjelentek a kort idéző eszközök pl. hűtőgép, írógép Az öltözékek, főként Catherine öltözete, is az adott kort idézték, melyek még jobban valóságosabb megjelenést kölcsönöztek a darabnak. A fénnyel való játék ill a különböző zenei aláfestések pedig színesebbé, élvezhetőbbé tették az előadást, a színészi játékot. A mű

főszereplőjét, Eddie-t Gáspár Tibor alakította, aki nagyszerűen formálta meg ezt a sokszor ellenszenves, iszonyú dolgokra képes, mégis szerethető alakot. Beatrice, a feleség szerepét Csarnóy Zsuzsanna, míg Catherine alakját Dobra Mária formálta meg. Arthur Miller helye ott van a 20. századi „nagyok” között, melyet több mint 40 éves munkássága igazol. Műveit már nagyon sokszor feldolgozták, és sok különböző módon előadták. A mostani előadást Guelmino Sándor rendezte Számára már nem volt ismeretlen ez a darab, hiszen immár másodszor vihette színpadra. Az előadás teljes összhangban játszódott, egy igazán színvonalas művet láthattunk a Petőfi Színház színészeinek előadásában, mely most nem rekeszizmainkat mozgatta meg, hanem lelkünkre és erkölcsi érzékünkre hatott. Regionális kultúra (Színház látogatás) 2