Történelem | Középiskola » A kiegyezés és alternatívái

A kiegyezés és alternatívái A nemzetiségek helyzete: 1848-49-ben a nemzetiségek szembefordultak a magyar szabadságharccal, az olmützi alkotmány is csalódást keltett bennük. Nemcsak szabadságot nem kaptak, de a birodalom keretei között különálló koronatartományokat sem. A neoabszolutizmus elutasította a nemzetiségi autonómiát. A nemzetiségek azt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül A nemzetiségi értelmiség komoly pozíciókat nyert a helyi államigazgatásban, s megszabadult a magyar konkurenciától. Az abszolutizmus elnyomó rendszere a közeledési szándékot erősítette meg Ezek konkrétumokat nem tartalmaztak, de jelezték a megegyezési szándékot. A neoabszolutizmus meghátrálása: Ferenc József 1859-ben Itáliában a francia beavatkozás következtében jelentős vereséget szenvedett. A magyar ügy – az emigráció és a belső ellenállás – valamint a rendszer pénzügyi csődje az uralkodót gyors meghátrálásra

kényszerítette. Menesztette Bachot (1859 tavasza) a birodalom megszilárdítása és nagyhatalmi állásának fenntartása érdekében. Kiadta az októberi diplomát (1860. október), mely több elemében az 1848 előtti viszonyokat állította vissza, de a kilátásba helyezett országgyűlés hatáskörét a korábbinál szűkebbre szabta. Deák és a magyar politikusok elutasították a diplomát. Az uralkodó a birodalmi egység megszilárdítására és részben az alkotmányosságnak is teret adva, a februári pátensben (1861. február) a tartományi országgyűlésnek fölé egy korlátozott, de alkotmányos jogokkal rendelkező birodalmi gyűlést állított. Az 1861-es országgyűlés: A pátensnek megfelelően összehívták a magyar országgyűlést. Az országgyűlésen egyöntetűen elutasították a birodalmi gyűlés gondolatát, mivel az alapvetően ellentmondott a Pragmatica Sanctiónak és az áprilisi törvényeknek. Az elutasítás módjában azonban két

táborra oszlott az országgyűlés A Deák vezette Felirati Párt felirat formájában kívánta ezt megtenni, Teleki László mögött csoportosuló Határozati Párt határozatban utasították el A felirít szigorúan ’48-as alapon, de a tárgyalási szándékot fejezte ki. A határozat ezzel szemben a közeledés elutasítását jelentette. Az országgyűlésen 155:152 arányban a feliratiak kerültek ki győztesen, Ferenc József válaszul feloszlatta az országgyűlést, s az alkotmányosság felfüggesztésével provizóriumot, ideiglenes állapotot vezetett be. A szavazás eredménye kifejezte, hogy a magyar vezetőréteggel nehéz az egyezkedés útjára lépni. Ugyanakkor a passzív ellenállás gazdaságilag egyre jobban kimerítette őket Az alkotmányosság visszaállítása a nemzetiségek számára is lehetőséget adott álláspontjuk kifejtésére A szlovákok és a szerbek területi autonómiát követeltek, míg a románok az unióval szemben foglaltak állást.

Az országgyűlés a kérdés tárgyalására bizottságot állított fel. A kiegyezés megkötése: A Dunai Konföderációs terve: Kossuth törökországi emigrációjában – 1848-49 tanulságait átgondolva – megfogalmazta a dunai konföderáció tervének alapjait. Kossuth a szabadságharc két problémájára keresett megoldást. Az egyik az európai egyensúly fenntartása, a másik a nemzetiségi ellentétek voltak Kossuth elgondolásának alapja az volt, hogy a térség kisebb államai (Magyarország, Horvátország, Románia és Szerbia, valamint Erdély) szövetségi államot hozzanak létre, mely pótolhatná a Habsburg Birodalmat az európai politikában A nemzetiségi kérdést a községek és megyék nemzeti alapú önkormányzatával kívánta megoldani. A tervezetet a magyar vezetőréteg döntő többsége elutasította, mivel a magyarságnak az országban betöltött vezető szerepéről, az ország egységéről és a nemzeti szuverenitás egy részéről is le

kellett volna mondania A romániai és szerbiai vezető körök se támogatták az ötletet. 1 A provizórium: Magyarországon és Horvátországban ismét felfüggesztették az alkotmányt. A Schmerling által ismét bevezetett abszolutizmus módszereiben sem tért vissza az ötvenes évek túlkapásaihoz. Ferenc Józsefet a nagynémet egység egyre fogyó reménye szorította a magyarokkal történő megegyezés felé A Deák körül csoportosuló erőket Oroszország ereje és Németország előretörése megerősítették abban a felfogásban, hogy Magyarország számára előnyös a birodalom egysége. Deák egyre inkább hajlott arra a nézetre, hogy az alkotmányos egység nem valósítható meg az 1848-as törvények tiszta perszonálunióként való értelmezésével. Deák húsvéti cikke: Ferenc József Deáknak jelezte közeledési szándékát. Deák válaszul a Pesti Naplóban megjelentette híres „húsvéti cikkét” A cikkben kilátásba helyezte, hogy hajlandó

törvényes keretek között engedni a közös külpolitika, védelem, s az ezek fedezését szolgáló pénzügyek tekintetében. Lemondatták Schmerlinget, és összehívták a magyar országgyűlést (1865 december) A választásokon Deák Ferenc hívei szereztek többséget. Az országgyűlés bizottságot választott a közös ügyek megtárgyalására, melyet – Deák és az uralkodó bizalmát is élvező – Andrássy Gyula vezetett. A tárgyalások közepette robban ki a porosz-osztrák-olasz háború (1866). Ausztria teljes vereséget szenvedett A kiegyezés megkötése: Deák visszatartotta az országgyűlést attól, hogy kihasználja a birodalom szorult helyzetét. Bölcs lépése a gyors békekötés után meghozta az eredményét: az uralkodó bizalma megerősödött, a tárgyalások felgyorsultak. Miután megállapodtak az alkotmányosság visszaállítása és a közös ügyek kérdésében, Ferenc József kinevezte Andrássy Gyulát miniszterelnökké (1867).

Visszaállították a megyei önkormányzatokat, mire az országgyűlés elfogadta a közös ügyekről szóló törvényt. A nyár folyamán magyar királlyá koronázták Ferenc Józsefet A dualista államszervezet: Az 1867-ben megalakult Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú, dualista állam volt. A közös uralkodón kívül a hadügy, a külügy és az ezek fedezésére szolgáló pénzügy együttes kezelése kapcsolta össze Alkotmányos felügyeletét 60-60 fős delegációk végezték Magyarország a közös ügyeken túl teljes önállósággal rendelkezett. Folytatódott a polgári állam kiépítése Magyarország államformája alkotmányos monarchia lett. Ferenc József azonban jelentős pozíciókat őrizhetett meg: teljes mértékben kezében maradt a hadsereg irányítása A kiegyezés reális kompromisszum volt. A magyar vezetőréteg elvárásait (területi egység, magyar vezetés az országon belül, védelem a német és orosz törekvésekkel szemben) kevesebb

áldozattal nem lehetett biztosítani. Gazdasági kiegyezés: A közös ügyek fedezésére kvótát állapítottak meg: Ausztria 70%-al, Magyarország 30%-al részesedett. A birodalmat egységes piaccá tették: vámszövetséget kötöttek, meghagyták közös valutát, szabaddá tették a tőke és a munkaerő áramlását. A gazdasági megállapodásokat tíz évre kötötték, újratárgyalással lehetett meghosszabbítani vagy módosítani. 2 A horvát kiegyezés: A horvátok a Magyarországhoz fűződő viszonyt perszonálunióra kívánták redukálni. Ezt a magyar országgyűlés elutasította, de hajlandó volt a tartományi különállás elismerésére. A horvátokkal megkötött kiegyezés a horvátokat elismerte politikai nemzetnek. Horvátország beligazgatási autonómiát kapott. A horvát lett a hivatalos nyelv, működhetett a szábor mely a magyar (közös) országgyűlésbe 42 képviselőt delegálhatott. Horvátországot egyesítették a Határőrvidékkel

és Szlavóniával. A kiegyezést azonban ennek ellenére csak a horvát tartománygyűlés többszöri feloszlatása révén sikerült elfogadtatni A horvát autonómia megteremtése a korabeli Európában a nemzetiségi kérdés kezelésének kis számú pozitív példája közé tartozott. A nemzetiségi törvény: A nemzetiségi viszonyok rendezése érdekében az országgyűlés megalkotta a nemzetiségi törvényt. A törvény a területi egység és az egy politikai nemzet elvének alapján állva széles körű nyelvhasználatot biztosított az oktatás, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás alsó és középső szintjén. Lehetővé tette nemzetiségi egyesületek és pénzalapok létrehozását Az ennél többre vágyó nemzetiségeket nem elégítette ki, de a korszak nyugat-európai szabályozásainál nem nyújtott kevesebbet. 3