Szociológia | Felsőoktatás » Szociálpolitika a szocializmusban

Szociálpolitika a szocializmusban Vázlat: I. Társadalomtörténeti bemutatás: a szocializmus korszaka II. Az 1957-től máig tartó szakasz - a reáljövedelmek változásai, infláció, reálbércsökkenés infrastruktúrális lemaradás- megoldatlan lakáskérdés napjainkban is csökkenő munkaidő, de ez a javulás nem mondható el általában a munkafeltételekről fejlődik a mezőgazdaság, javul a parasztság helyzete a jövedelem-eloszlás relatív egyenlőtlensége 1962 és 1982 között csökken „társadalmi szegénység” megfogalmazása az átlaghoz képest nőttek a legalacsonyabb keresetek és nyugdíjak, nőtt a minimális ellátásra jogosultak száma Peter Townsend – „szegénység” meghatározása, jövedelmi szint megállapítása Bokor Ágnes – „objektív relatív depriváció” Megszűnt a tömeges szociális szegénység az országban A népesség 10-30% közötti aránya mélyen a kor színvonala alatt él – kivált a nyugdíjből élők, a

3 vagy többgyermekes családok III. 1957-1977: a szociálpolitika csendes feltámadása- elmélet és gyakorlat szétválása 1. A szociálpolitika fejlődése: - Javuló életkörülmények - 1956-os MSZMP határozat - a szegénység jelentős csökkenése nem önálló szegénypolitika eredménye - felosztó-kirovó rendszerű lesz a biztosítás 2. Társadalomkutatás és érdekmozgások: - visszaszorul a társadalomkutatás - 1958: első statisztikai felmérés a jövedelem-eloszlásról - 1962: rétegződési kutatás és társadalmi mobilitás vizsgálata - ’60-as évek közepe: megjelenik a szociológia - ’70-es évek: társadalompolitika, szociálpolitika elméleti kérdéseinek tisztázására irányuló tudományos törekvések jelennek meg - úgy tűnt, ez az időszak megvolt a szociálpolitika nélkül is IV. A gazdaságilag nehezedő időszak: 1978-tól máig: 1. Az életszínvonal alakulása: - 1978-1985: egyre nőttek a társadalom terhei, súlyos adósságokkal

küzdött - visszaszorították a lakosság vásárlóerejét: különböző áremeléseket hajtottak végre - egyes intézkedések a magasabb jövedelmű csoportot sújtotta, míg mások már az ő javukat szolgálta - a legrosszabb helyzetűeken is segítettek: nyugdíjkorrekciós rendszer, családsegítő hálózat - visszatért egy 1949 óta ismeretlen jelenség: az alacsonyabb jövedelműek nem tudták kifizetni a lakásrezsit - nincs döntés a munkanélküli járandóságról - a munkanélküliség 1985-ös megjelenésével szigorították a táppénzt és a rokkantosítást V. Mozgások a szociálpolitika körül: - Mit gondolnak az állampolgárok? Társadalmi mozgalmak Társadalomkutatás A politika változásai Fogalmak: Szocializmus Kommunizmus Kominform SZEB AVO AVH TSz Vállalati juttatások Tb Felhasznált irodalom: 1. Csizmdia Andor: A szociális gondoskodás alakváltozásai Magyarországon, Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézet,

Budapest, 1977. 2. Bibó István: A demokrácia válsága, In: Magyarország társadalomtörténete II kötet, Szerk.: Fokasz Nikosz, Örkény Antal, Új Mandátum Kiadó, Budapest, 1999 3. Pető Iván- Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985 KJK, Budapest, 1985. 4. Ferge Zsuzsa: Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből, Kávé Kiadó, Budapest, 1998. A szocialista korszak I. Társadalomtörténeti bemutatás: a szocializmus korszaka Két nagy pólusú volt a világ: Amerikai Egyesült Államok és Szovjetunió. A harmadik pólust az európai mag alkotja. 1945-ben volt a Jaltai konferencia, ahol megegyeztek, hogy Magyarországot az oroszok szállják meg. Sok esetben területi és gazdasági érdekek ütköznek Sztálin a harmadik világháborút várta, ezért lett az övé a vas és acél országa, áttértek a nehéziparra és gépgyártásra. Azért volt itt az orosz haderő, mert 1955-ig, a Varsói szerződésig, attól

féltek, hogy újabb Anschluss fog bekövetkezni. 1955-ben Ausztriából kivonultak az oroszok, és Magyarországon maradnak, hogy közel legyenek az osztrákokhoz. Magyarországon sok a társadalmi probléma akkoriban, mint például lakáshiány, rossz egészségügyi helyzet. 1946 augusztus 1-én létrejött a forint, mint új magyar pénznem Még nincs számottevő számú hadirokkant, mert azok 1947-ig hadifoglyokként szenvednek. Így kevés a férfi, egy millió ember van hadifogságban. Akik az Amerikai Egyesült Államokban voltak foglyok, azoknak emberi jogait tiszteletben tartották, és nem fordulhatott elő az, hogy éhen halljanak, 1946 decemberében szabadon bocsátották őket. Ezzel szemben a Szovjetunióban szörnyű körülmények között voltak rabságban, és később, 1947-ben szabadultak, a szovjet- magyar egyezménynek köszönhetően. 1947-1949-ig visszatérnek a magyar katonák, ennélfogva olcsó és szakképzett munkások lettek az országban. Ám előtte

munkaerőhiány uralkodott, nehezen indult be a gazdaság. 1944-45 között rablógazdaság folyt. 1944-ben a németek államosítják a gyárakat Mind az orosz, mind a német hatalom főeleme a diktatúra és a terror. Hatalmas a civil veszteség, valóságos haláltáborok voltak. Megjelenik a média, mint újdonság és ezáltal még hatékonyabban manipulálják az embereket, torzítják az információkat. A nemzeti vagyon 50-60 %-a elpusztult. Három falut elcsatoltak 1,5 millió ember meghalt, 1 millió hadifogoly volt, 0,5 millió eltűnt, 0,4- 1 millió zsidót elhurcoltak. 1945 április 4-én Buda felszabadult, május 1-én kivonultak a németek, de a demokratikus rendszer kialakulása nem következett be a szovjet hadsereg megszállása miatt, akiknek ellátását a magyarok finanszírozták. 1946-ban létrejön a Kominform, a kommunisták ideológiáját terjeszti, tippeket ad a kommunista pártoknak, hogy hogyan vegyék át a hatalmat és összeköti a környező

országokat. 1946-ban létrejön a SZEB, mely felügyeli a gazdasági és politikai folyamatokat több országban, pl.: Anglia, Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Szovjetunió Kialakít egy olyan kormányt, amelyik megfelelően tudja irányítani az országot. Létrejönnek szocialista és kommunista pártok. 1945-ben választás volt, szavazati joga volt a 18 év feletti, magyar állampolgároknak, mind a férfiaknak, mind a nőknek, csak az volt a feltétel, hogy tudjanak írni-olvasni. A Független Kisgazdapárt nyert 52 %-kal Tildy Zoltánnal az élén. Az ellenzék volt: szociáldemokraták, kereszténydemokraták, kommunisták pártja. A SZEB nyomására a Független Kisgazdapárt koalíciós kormányt alkot, így minden párt jelen van a Parlamentben. A szociáldemokratáknak és kommunistáknak nagyobb szerepük lesz, szövetkeznek a kereszténydemokratákkal. A fő pozíciókat nem Tildy adja ki A külügy-, a belügy-, és a pénzügyminisztert a szociáldemokrata

és kommunista párt képviselői töltik be. Kialakítják az erőszakszervezeteket, a rendőrség pozícióit is kommunisták töltik be. A Független Kisgazdapárt vezetőit szép lassan elkezdik eltávolítani, ez a szalámitaktika. 1947-ben a kormány eltűnik a politikai életből, kékcédulás választások következnek, azaz csalás ( máshol szavaznak, nem bejelentett lakhelyükön). Még így is csak 27 %-t kapott a kommunista párt, mégis ők alakítottak kormányt 1948-ban. Óriási az infláció. 1946-ban megírják az első hároméves tervet Visszakapta aranykészletét a Nemzeti Bank, segély érkezett Szovjetunióból és Nyugat- Európából. Szorgalmazták, hogy a zsidók visszatérjenek az eredeti lakhelyükre, mert az izrael állam már nem bírta befogadni őket (cionizmus). Új adópolitika és árrendszer kellene, mert a miénk eltér a világgazdasági áraktól. Az ipari termékek ára drágább, mint a mezőgazdaságiaké Az agrárolló szétnyílt ( az

ipari és mezőgazdasági termékek árainak különbsége nagy). Bér-, és árszabályozás folyik, megpróbálnak beállítani egy optimális életszínvonalat. Államosítják a mezőgazdaságot is ( termelő szövetkezetek), fejlesztik az ipart. 1946-tól államosítják az 500 főnél több főt alkalmazó gyárakat ( Globus, Máv, Posta). 1947-től már a 100 főnél több személyt foglalkoztatókat is ( pl.: cipészet) Így egyre nagyobb üzemek keletkeznek, szépen megszűnnek a kisiparosok, vagy beolvadnak valamelyik nagyvállalatba. Állami kézbe kerül: a kohászat, a vas-, és fémipar, a gépgyártás, az energiaközpontok, a távvezetékek. 1950-ben kialakul egy ideológia: teljes foglalkoztatottság, nincs szegénység és homoszexualitás, egyenlőség van ( ár, támogatás, bér). Kiadja az ötéves tervet a Tervhivatal A cél a tervek felülteljesítése, ez a sztahanovizmus. A férfiak és nők között egyenlőség alakul ki, már a nők is dolgoznak és

családi támogatásokat kapnak a családok. Létrehoznak több intézményt is, hogy a nők munkát tudjanak vállalni, már akkor is, amikor még csak 1 éves a gyerekük. Minderre azért volt szükség, mert nem volt elég férfi dolgozó A nehézipar jobban fizetett, mint az értelmiségieknek. A bölcsődéket, óvodákat, napközi otthonokat kezdetben a vállalatok biztosították, mivel minden állami finanszírozású. 80 %-ot fordítottak jóléti kiadásokra: üdülés, üzemorvos, üzemfogászat, ingyenes egészségügyi ellátás, gyermekek nappali ellátása, kultúrához való hozzájutás, átképzések ( önkéntes vagy kötelező), életmód tanácsadás, 1985-ig ingyenes étkeztetés, táboroztatás, nemzeti ünnepek vállalati keretek között is ( Mikulás), lakás biztosítása ( munkásszállók, lakberendezésre pénz), ingyenes közlekedés, eseti segélyek ( temetés, iskoláztatás). 1958-tól politikai enyhülés következik. Ha valaki munkanélküli lesz 3

hónap után börtönbe zárják 2 évre. Már nem készülnek a harmadik világháborúra Hagyják termelni a nehézipart, de újabb tőkét nem tesznek bele. 1956- ban kitör a forradalom, melynek okai: félelem, csökken az életszínvonal, AVO, AVH működik, besúgóhálózat alakult ki mikroszinten is. Nagy Imre, mint reformkommunista engedményeket és jólétet akart 19581960- ig tartott a következő hároméves terv Létrejött a Közgazdasági Bizottság, hogy más országok eredményeit átvegyük, és a KGST. Fejlsztik a nehéz-, könnyűipart és a mezőgazdaságot. Figyelembe veszik a hazai energiákat és több iparágat nem hoznak létre Az energiahordozókat Szovjetuniótól vásárolták. Gyors fejlesztésbe kezdtek A mezőgazdaságot is fejleszteni kellene és a különbségeket lefékezni. Javítani kellene a dolgozók és a társadalmi vezetők életszínvonalát, túl nagyok a társadalmi juttatások, sok az ingyenes szolgáltatás, 1960-tól a pénzbeli

szolgáltatás. A legfőbb cél az életszínvonal emelése 1968-tól új gazdasági mechanizmus, törvénycsomag jön létre: a vállalatok szabadon felhasználhatják a termelt profitot (pl.: jutalmazás, fizetésemelés, eldöntheti mire mennyit fordít). 1970-től térítési díjassá váltak a vállalati jóléti szolgáltatások, ahol nincs elég profit az ott dolgozók már jövedelemkülönbséggel rendelkeznek. Elindul a differenciálódás Beindul a második gazdaság, melynek két módja van: az egyik az, amikor a munkahelyen a munkaidőn túl dolgoznak a vállalat alapanyagaiból saját zsebbe, a másik az, amikor a TSZ-ek gépét és vetőmagját használják, munkaidőben és a saját földjüket művelik meg ( háztáji). Az így termelt profitot szabadon felhasználhatják A népességet ártámogatással segítik: tartósan alacsonyan tartják az élelmiszerek, ruhák árait, hogy az általános jólét fenntartható legyen, valamint tartósan magasan tartják

néhány cikk árát, mint pl.: autó, háztartási gépek, farmer, harisnya, külföldi üdülés, alkohol, minőségi cigaretta. Nagy számban vannak gyermek-, és idősotthonok Ezen felül nemigen van szociális gondoskodás intézményesült formában. Nincs társadalmi kezdeményezés, azaz hiányzik a non-profit szektor. Csak a sportklubokban van civil kezdeményezés, de ezek is csak a vállalatok alá szerveződhettek, alárendelt viszonyban. Kötelező a társadalombiztosítás Szociálpolitika a szocializmus időszakában (’60-as, ’70-es, ’80-as évek) II. Az 1957-től máig tartó szakasz: A reáljövedelem emelkedése az 1956-ot követő három évben igen jelentős, bár üteme igencsak lassú, de a reformot követő évtizedben ismét jelentős. A világválság 1975-ös tetőzésével újra negatív jelenségek jelennek meg: évi 5-10%-os infláció, 1-2%-os reálbércsökkenés, a reáljövedelmek stagnálása. Az első évtizedben a munkajövedelmek, a

másodikban a pénzbeli szociális jövedelmek emelkedtek gyorsabban. Ez a két évtized nem oldott meg minden lényeges problémát, így az infrastrukturális lemaradást sem, ami a lakáskérdést máig megoldatlanná, s rengeteg rossz következménnyel járó társadalmi problémává teszi. Emellett a munkabérek átlagos színvonala relatíve alacsony Ugyan a hivatalos munkaidő csökkentésében látványos a javulás, de ez nem mondható el a munkafeltételekről általában. A parasztság helyzete a mezőgazdaság fejlődésével együtt gyors ütemben javult. A szociálpolitika eddig képtelen volt megoldani a szociális jövedelmek reálértéken tartását. A jövedelem-elosztás relatív egyenlőtlensége 1962 és 1982 között – kivéve a reformot követő közvetlen éveket – csökkent. Érdemes a „társadalmi szegénységet” társadalmilag, történelmileg meghatározható, objektíve létező, de relatív jelenségnek. A legalacsonyabb keresetek és

nyugdíjak az átlaghoz képest emelkedtek, és többen váltak legalább valamilyen minimális ellátásra jogosulttá. Peter Townsend dolgozta ki a „szegénység” társadalmilag viszonylag legelfogadhatóbb meghatározását, s azt a statisztikai módszert, amelynek segítségével empirikusan megállapítható az a jövedelmi szint, ami alatt a társadalmi-gazdasági hátrányok halmozódnak. Lényegében csak akkor állítható bizonyos egyénekről, családokról hogy szegények, ha nem jutnak el mindazokhoz az erőforrásokhoz, amelyek egy adott társadalomban szokásosak és elfogadottak. Ezt a módszert használta fel a Társadalomtudományi Intézet 1982-ben, s ez alapján számította ki Bokor Ágnes az „objektív relatív depriváció” mértékét. E szerint 1982ben a személyek 11, a családok 14%-a élt többféle súlyos hátránnyal, és további 20-26%-uk volt „veszélyeztetett”. A Tömegkommunikációs Kutató Intézet 1983-as felmérése szerint a

lakosság 83%-a szerint létezik szegénység, s ennek népességen belüli arányát 21%-ra becsülik. A legalacsonyabb jövedelemszintet pedig, amiből már csak nagyon nehezen lehet megélni, az átlagjövedelem 64%-ra teszik. Összegezve: a tömeges, népesség felére vagy nagyobb hányadára kiterjedő szociális szegénység megszűnt Magyarországon. A népesség 10-30% közötti aránya, elsősorban a csak nyugdíjból élők és a három vagy többgyermekes családok mélyen a kor színvonala alatt élnek, súlyos megélhetési gondokkal küzdenek. A fenti arányok nemzetközi összehasonlításban se nem abszurdak, se nem szégyenletesek. Magyarországnál jóval gazdagabb és fejlettebb szociálpolitikai hálózattal rendelkező országokban nem ritkák a hasonló arányok és nem kisebbek a számítási bizonytalanságok. III. 1957-1977: a szociálpolitika csendes feltámadása - elmélet és gyakorlat szétválása: 1. A szociálpolitika fejlődése: Ebben az

időszakban az életkörülmények egyértelműen javultak. A gazdaság feléledése a gazdasági reformnak köszönhető A reform a korábbi gazdaságpolitika bírálatára épült, s az 1950-es időszak gyakorlatával való tudatos és gyökeres szakítást hajtott végre. A szociálpolitikában azonban a hivatalos átértékelés és szakítás nem történt meg, s így a húsz évig tartó növekedési folyamat során elmélet, deklarált politika és gyakorlat szétváltak. Pedig nem hiányzott a politikai tudatosság sem Már 1956 decemberében kimondta egy MSZMP határozat, hogy a gazdaságpolitikában elsődleges szempont kell hogy legyen a dolgozók életszínvonalának emelése. Különböző állami intézkedések születtek: bérminimum bevezetése, veszteséges vállalatok támogatása, átlagbér-szabályozás. A szegénység jelentős csökkentése nem önálló szegénypolitikával történt. A legfőbb eszköz a munkahelyteremtés volt. A bismarcki gyökerű egyéni

biztosítási elve mellé bekerültek a társadalmi szolidaritás elvére épülő egyes elemek. A várományfedezeti rendszerről áttértek a felosztó-kirovó rendszerre, amelyek csökkentették a hosszú várakozási időt, és olyan csoportokra is kiterjesztették a jogosultságot, amelyek nem szereztek járulék-befizetéshez kapcsolódó jogosultságot. Lényegében a szolidaritási elv lassú, fokozatos erősítéséről van szó, aminek távlatilag hosszú idejű alkalmazása elvezethet az értékálló és életszínvonalnövekedéssel is lépést tartó nyugdíjig. Cél volt a politikai diszkrimináció kiiktatása a szociálpolitikából. Nem volt tisztázva, hogy a szociálpolitika milyen viszonyban áll a gazdasággal és a gazdaságpolitikával. Emiatt a szociális szándékú lépések gyakran fékezték a gazdaság fejlődését, s így az önálló szociálpolitika hiányának terheit közvetlenül a gazdaság viselte. Ezért a gazdaság érdekében szót emelők

elégedetlenebbek voltak a „szociálpolitikával”, noha önállóan az nem is létezett. 2. Társadalomkutatás és érdekmozgások: Az ’50-es években a társadalomkutatásokat sorra visszaszorították, elfojtották a társadalmi gondolatokat. 1958-ban voltak az első statisztikai felmérések munkások, alkalmazottak és parasztok jövedelem-elosztásáról. 1962-ben volta az első rétegződési kutatás s társadalmi mobilitás vizsgálat. Ettől kezdve ezt ötévenként megismételték A ’60-as évek közepétől megjelent a szociológia, bár az első tanszéket 1973-ban, az ELTE-n avatták fel. A ’70-es évektől kezdve bontakoztak ki a társadalompolitika, szociálpolitika elméleti kérdéseinek tisztázására irányuló tudományos törekvések. A társadalomkutatás fellendülését a politika támogatta, igényelte. A politika és a tudomány együttműködése különösen a gazdaságpolitikában és kultúrpolitikában nyilvánult meg. A

szociálpolitikában azonban az együttműködés kevésbé egyértelmű. Nem alakult ki a társadalmi és a szociálpolitikai tervezés önálló arculata. A ’70-es évek végéig a pozitív irányú fejlődésben folyamatos módon csekély volt az „alulról jövő” nyomás szerepe. A gyakorlat előbbre tartott, mint a társadalom- vagy a szociálpolitika elmélete. Önálló mozgalmak, érdekmozgások nélkül is haladtak a dolgok. Ennek a hátulütői csak a gazdasági és társadalmi-szociális fejlődés megtorpanásával váltak nyilvánvalóvá. Úgy tűnhetett, hogy ennek a húsz évnek az a jellemzője, hogy jól fejlődő gazdaság mellett néhány gazdaságkorlátozó és néhány korrekciós intézkedéssel önálló szociálpolitika nélkül is folyamatosan javítható a lakosság helyzete, csökkenthető a szegénység, az egyenlőtlenség. IV. A gazdaságilag nehezedő időszak: 1978-tól máig: 1. Az életszínvonal alakulása: 1978-85 között a nemzeti

jövedelem növekedése lelassult, a külföldi eladósodás terhei nőttek, amik egyre nehezebben voltak teljesíthetők. Azért előbb a lakosság helyzetét közvetlenül nem érintő makroszintű átcsoportosításra kerül sor, majd néhány államigazgatási takarékossági intézkedést vezetnek be. A ’70-es évek végétől elfogadott politikává válik a lakosság vásárlóerejét korlátozó intézkedések. Az áttekintendő intézkedések és tendenciák nem kizárólag szociálpolitikai jellegűek. Közös elemük az, hogy közvetlenül érintik a lakosság életszínvonalát. A fontosabb folyamatok: - korábban központi alapokból vállalt közöséi létesítmények létrehozásának visszahárítása a helyi közösségekre - egyéni célt szolgáló infrastruktúra – főleg lakás- építési terheinek korábbinál nagyobb mértékű áthárítása a magánerőre. Az 1968 évi reform után a központ nagyobb szabadon felhasználható jövedelemrészt hagyott a

lakosságnál, ami a lakáshelyzet jelentős javulását eredményezte. Az utolsó években azonban az állam a korábbinál sokkal kevesebbet fordít lakásépítésre, amivel gyakorlatilag kiszorítják az önerőből építésre képtelen, alacsonyabb jövedelmű csoportok lakáshoz jutását. - a vásárlóerő korlátozása különböző eszközökkel: ellentételezés nélküli áremelések, a vállalati bérnövekmény súlyos adóztatása Egyes lépések a magasabb keresetűeket sújtották, úgy, hogy az áremelkedés különösen magas volt a gépkocsival és az építkezésekkel kapcsolatos kiadásoknál. A nyugdíjak korrekciós rendszere csak a relatíve legalacsonyabb nyugdíjaknál biztosította a vásárlóerő megőrzését. A reálérték-csökkenés már a 2000 Ft körüli nyugdíjaknál érzékelhető, s annál nagyobb, minél magasabb a nyugdíj. A csökkenés ellentételezését pedig nehezítette a nyugdíjasok foglalkoztatási feltételeinek a romlása is.

Nem tudták megakadályozni a nagyon szűkösen élő nyugdíjasok helyzetének rosszabbodását. Egyes intézkedések azonban a jobb helyzetű csoportoknak kedveztek. Ilyen volt pl a nyugdíjplafon megszüntetése, ami a legmagasabb nyugdíjjal rendelkező szűk csoportnak kedvezett. De ilyen volt a gyes gyermekgondozási díjjá, keresetarányossá tétele A legrosszabb helyzetű csoportokat olyan intézkedésekkel próbálták védeni, mint a nyugdíjkorrekciós rendszer, a bérminimum emelése, valamint a segélyezés liberálisabb gyakorlata, illetve az új családsegítő hálózat, az ún. családsegítő központok kiépítése 1978 óta nem volt soron kívüli béremelés a legalacsonyabb keresetűeknél. Volt olyan időszak, amikor az elemi szükségletek árai gyorsan megemelkedtek, s így felbukkant egy 1949 óta ismeretlen jelenség is: az alacsonyabb jövedelmű családok képtelenek voltak kifizetni a lakásrezsit. A legnagyobb problémát a foglalkoztatási

lehetőségek szűkülése jelentette. A szakképzetlenek és a cigányok helyzete a legveszélyeztetettebb. Még nem született döntés a munkanélküli járandóságról sem, melynek hiányát az 1985 őszén újraszabályozott átképzési segély csak részben pótolja. A családi pótlék és a segélyezés feltételei nem igazodtak a munkaerő-piaci változásokhoz. A politikai szándék ellenére megjelent a munkanélküliség ténye. Ráadásul nehezítették a táppénz és a rokkantosítás feltételeit Pedig Magyarországon munkanélküli segélyrendszer hiányában nem is volt más lehetőség bizonyos munkaügyi problémák kezelésére, mint a rokkantosítás. Különösen nehézzé vált a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedése. A családi jövedelmek változásainál egyértelműen a két- és többgyermekesek, illetve a gyes-en lévő anyák családjai voltak a vesztesek. A nyugdíjasok közül a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők relatív

vesztesége a legkisebb. A helyzet nehezedését kísérő bizonyos jelek az abszolút szegénység növekedésére utalnak. Ehhez járul egy leszakadási tendencia, a legkevésbé képzett, legrosszabb helyzetű csoportoknál. V. Mozgások a szociálpolitika körül: - Mit gondolnak az állampolgárok?: az utolsó évek negatív tendenciáira a lakosság élénken reagál. A közvélemény változását a Tömegkommunikációs Kutatóintézet követte nyomon 1982-ben a kérdezettek 55, míg ’84-ben 71%-uk tekintette súlyosnak a nyugdíjasok helyzetét, 37 helyett 47% vélte úgy, hogy éppencsak kijönnek a nyugdíjukból, és 71 helyett 81% mondta azt, hogy nagyon fontos lenne a kis nyugdíjak felemelése. Ez azért lényeges, mert saját helyzetüket a két évben nagyjából hasonlóan értékelték. De a nyugdíjasokénál is lényegesebbnek tartják a rokkantak helyzetének javítását. A helyzetmegítélés az aktívabb szociálpolitika igényével párosul. Szinte

minden rossz helyzetű csoportra és szociális intézményre vonatkozóan megfogalmazódik a javítás szükségessége. Az állampolgárok legfőképpen a teljesítmény megfelelő értékelését követelik, mert minden csoport veszélyeztetve érzi életszínvonalát. Ennek az ideológiának a növekedésével jelentősen emelkedett azok száma is, akik bővítenék a szociálpolitika tevékenységét. A szegénység egyéni hibákkal való magyarázata szűkebb körre szorult, míg a társadalmi indokokat keresők aránya nőtt. 1982-ben és 1984-ben is jóval többen sorolták a szegénység fő okai közé az egyéni hibákat, a fogyatékosságokat, mint társadalmi tényezőket. A közvéleményt élesen foglalkoztatják a szociálpolitika hiányosságai, és határozott elképzelések vannak az elkerülendő problémákról is. - Társadalmi mozgalmak: az utóbbi években Magyarországon is megélénkültek a különböző társadalmi mozgalmak. Legnagyobb szerepe a

szakszervezeti mozgalmaknak van Nehezíti a szakszervezet szerepének megítélését, hogy a kormánnyal való egyeztetések nyilvánossága még csekély. A társadalmi mozgások új minőségét jelzi különböző társadalmi érdekképviseletek megjelenése. A legismertebb ilyen alulról kezdeményezett szövetség a mozgássérülteké. De nincs tisztázva, hogy milyen legyen az állam és e különböző szervezetek közötti viszony. Az ilyen „spontán” mozgások kettős szociológiai problémával számolnak: az egyik, hogy az anyagi segítség reményében való versenyben nem szívják-e el egymás elöl a javakat, energiákat; a másik, hogy általában azok a csoportok maradnak ki ebből a versenyből, akik a legrosszabb helyzetben vannak, és el sem jutnak közös érdekek felismeréséig. Tehát adott esetben érdemes a politikának a „spontán” mozgásokat támogatnia, megszerveződésüket segíteni. - Társadalomkutatás: a tudományos kutatás növekedése is

része a társadalmi mozgásoknak. Szoros kapcsolat van a politika és a tudomány között. Kétirányú hatásokról van szó 1960 után megélénkült a társadalomkutatás, ami a ’70-es évek végétől kiegészült a szegénység jelenségeire. Kevesebb előzményre támaszkodik a szociálpolitikai kutatások programja Egy széleskörű szociálpolitikai vizsgálatsorozat indult el a ’70-es évek végén az MTA keretében. E programnak a múlt és jelen elméleti-gyakorlati elemzése mellett az is feladata, hogy kidolgozza egy hosszabb távra szóló szociálpolitikai koncepció alapjait. - A politika változásai: a közvélemény, a társadalmi mozgalmak és új szerveződések, a megélénkült tudományos munka kölcsönhatásban vannak a politika szociálpolitika iránti nagyobb érdeklődésével. Megnövekedett a pártsajtó, a tömegkommunikáció érdeklődése A szociálpolitika és a szociális kérdés nyilvánossága 1952-ben volt mélyponton. A

„szegénység” tabu jellege a napi sajtóban megmaradt, de szinonimái terjednek. Pl hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű. Ez nem baj, mert a szegénységtudat általában leszerelő, s ha ezt még hangsúlyozzák is, az cselekvést bénító lehet. Kutatásokban érdemes az „objektív relatív depriváció” fogalmát alkalmazni. Noha számos erőfeszítés történt a gazdasági bajok ellensúlyozására, nem sikerült elkerülni z átlagos, általános helyzet romlását, s nem sikerült biztosítani a legrosszabb helyzetű csoportok sokoldalú fokozott védelmét. Nem állítható, hogy a szociálpolitika pozíciója a világválság „begyűrűzésének” évei alatt meggyengült volna. Sokszor az ellenkezője az igaz Csak a problémák szaporodnak, és a korábbinál jobban érzékelhetőbbek. Vázlat: I. Társadalomtörténeti bemutatás: a szocializmus korszaka II. Az 1957-től máig tartó szakasz - a reáljövedelmek változásai, infláció,

reálbércsökkenés infrastruktúrális lemaradás- megoldatlan lakáskérdés napjainkban is csökkenő munkaidő, de ez a javulás nem mondható el általában a munkafeltételekről fejlődik a mezőgazdaság, javul a parasztság helyzete a jövedelem-eloszlás relatív egyenlőtlensége 1962 és 1982 között csökken „társadalmi szegénység” megfogalmazása az átlaghoz képest nőttek a legalacsonyabb keresetek és nyugdíjak, nőtt a minimális ellátásra jogosultak száma Peter Townsend – „szegénység” meghatározása, jövedelmi szint megállapítása Bokor Ágnes – „objektív relatív depriváció” Megszűnt a tömeges szociális szegénység az országban A népesség 10-30% közötti aránya mélyen a kor színvonala alatt él – kivált a nyugdíjből élők, a 3 vagy többgyermekes családok III. 1957-1977: a szociálpolitika csendes feltámadása- elmélet és gyakorlat szétválása 1. A szociálpolitika fejlődése: - Javuló életkörülmények

- 1956-os MSZMP határozat - a szegénység jelentős csökkenése nem önálló szegénypolitika eredménye - felosztó-kirovó rendszerű lesz a biztosítás 2. Társadalomkutatás és érdekmozgások: - visszaszorul a társadalomkutatás - 1958: első statisztikai felmérés a jövedelem-eloszlásról - 1962: rétegződési kutatás és társadalmi mobilitás vizsgálata - ’60-as évek közepe: megjelenik a szociológia - ’70-es évek: társadalompolitika, szociálpolitika elméleti kérdéseinek tisztázására irányuló tudományos törekvések jelennek meg - úgy tűnt, ez az időszak megvolt a szociálpolitika nélkül is IV. A gazdaságilag nehezedő időszak: 1978-tól máig: 1. Az életszínvonal alakulása: - 1978-1985: egyre nőttek a társadalom terhei, súlyos adósságokkal küzdött - visszaszorították a lakosság vásárlóerejét: különböző áremeléseket hajtottak végre - egyes intézkedések a magasabb jövedelmű csoportot sújtotta, míg mások már az

ő javukat szolgálta - a legrosszabb helyzetűeken is segítettek: nyugdíjkorrekciós rendszer, családsegítő hálózat - visszatért egy 1949 óta ismeretlen jelenség: az alacsonyabb jövedelműek nem tudták kifizetni a lakásrezsit - nincs döntés a munkanélküli járandóságról - a munkanélküliség 1985-ös megjelenésével szigorították a táppénzt és a rokkantosítást V. Mozgások a szociálpolitika körül: - Mit gondolnak az állampolgárok? Társadalmi mozgalmak Társadalomkutatás A politika változásai Fogalmak: Szocializmus Kommunizmus Kominform SZEB AVO AVH TSz Vállalati juttatások Tb Felhasznált irodalom: 5. Csizmdia Andor: A szociális gondoskodás alakváltozásai Magyarországon, Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézet, Budapest, 1977. 6. Bibó István: A demokrácia válsága, In: Magyarország társadalomtörténete II kötet, Szerk.: Fokasz Nikosz, Örkény Antal, Új Mandátum Kiadó, Budapest, 1999 7. Pető Iván-

Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985 KJK, Budapest, 1985. 8. Ferge Zsuzsa: Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből, Kávé Kiadó, Budapest, 1998