Irodalom | Középiskola » Dante és Villon

Dante és Villon Dante Alighieri (1265-1321), költő, tudós és politikus. Korának Itáliáját a guelfek és ghibellinek harca jellemzi, guelfként Dante is bekapcsolódik Firenze mozgalmas életébe. Politikai élményei mellett életének másik fő meghatározója a Beatrice-szerelem. Neki szenteli 1 költői művét, verses-prózai lírai regényét, Az új életet. Beatrice itt egyszerre jelenik meg földi lányként és elvont jelképként (földöntúli szépség, tisztaság) (31 vers, előttük magyarázat, utána tudós elemzés). E műve zárja le ifjúságát, fogadalmat tesz, úgy ír majd Beatricéről, mint eddig senki nem írt nőről. E fogadalmából születik Isteni színjáték c. műve (1307-1320) Eredeti címe: Komédia Műfaja nehezen meghatározható: epikus keretbe foglalt lírai, filozófiai költemény (a drámai elemek is hangsúlyt kapnak). A mű a középkor enciklopédiája. A tudós beledolgozza művébe az akkori kultúra egész birodalmát, mindezt

egyéni élményévé alakítva, egységes világképpé alakítva. Témája a lírai én túlvilági utazása A szerző egy vízió keretében bejárja a keresztény vallás túlvilági tartományait. Bemutat egy allegorikus utat, miképp tisztulhat meg az emberi lélek a bűneitől. Szerkezet: határozott rend, három nagy egység (P.PP), részenként 33 ének+bevezetés Tartományok: 3*3rész. A túlvilági tájakat a 13. és 14 Századi Itália s a történelem emlékezetes szereplői népesítik be A pokolban és a purgatóriumban, pl. Vergilius kalauzolja a szerzőt A mennyben ezt a szerepet Beatrice veszi át. Pokol: borzalmak, kínok. Eléismeri a büntetés jogosságát, Isten bölcsességét, de mégis olykor mély részvétet, szánalmat, megdöbbentést kelt szívében a sokfajta szenvedés látványa. Rangsorolja a bűnöket (a bűnök hierarchiája). Minél súlyosabb vétek -- annál mélyebben Bugyrok. François Villon (1431-1463) a középkor alkonyának legnagyobb

francia költője. Bár a 15 század. Európa szerte a reneszánsz világkora volt, Villon egész költészetét, zaklatott élete ellenére is, mély vallásossága, halálfélelme, a pokoltól való rettegése, őszinte bűnbánata és az isteni könyörületben való reménykedése a középkorhoz kapcsolja. Életéről csak keveset tudunk Korán elárvul -- nagybátyja, Guiloumme de Villon veszi pártfogásba (felveszi nevét)--egyetem-magiszter 1452-- az országban: éhség, pestis--féktelen pazarlás és iszonyú nyomor-- romlás: az egyházban is--Sorbonne: diákmegmozdulások--1455 menekül, bujdosik (Kis Testamentumvégrendelkezés ürügyén mond véleményt)--1456-belekeveredik egy rablási ügybe--5 évig bolyong--a Coqillard rablóbanda tagja--1461-börtön--hazatér Nagy Testamentum--verekedésbe keveredik--száműzik--eltűnik. Villon pesszimizmusa nem világfájdalom, műveiből a korszellemről kapunk képet. Tudja, az élet hiábavalóság, ostoba tánc, amelynek a

halál vet véget. A haláltánc motívuma ebből a gondolatból táplálkozik (dance macabre). Az anarchia ellenére Villon költészetét nem a halálvágy, hanem az élet szeretete hatja át. Nagy Testamentum: Lírai önéletrajz, elmélkedésgyűjtemény. 173 8-soros strófa, ezek közé 15 ballada és néhány egyéb költemény. A halál fenyegető közelségében tekinti végig életét, készít számvetést. A műben nagy ellentétek feszülnek: életöröm <-> haláltudat, züllött élet <-> vallásos áhítat. Villont elsősorban a halál, az élet gyors elmúlásának a tudata szomorítja el. Figyelmeztet: a földi dolgok múlandóak Balladáiban elsiratja a múlt idők szerelmeit, szépségeit. A Jó tanítás balladája rossz életűeknek c. ballada a Nagy Test egy betérje Témája: semmiféle jó tanítással nem váltható meg a világ. A Záróballadában Villon halottként jelenik meg, már lezárta "testamentuma" lapjait. Az Ajánlásban a bor

és szerelem motívuma úgy szerepel (ironikus módon), mintha életének legfőbb tartalma ez lenne. Villonban azonban nem aludt ki soha a megtisztulás iránti vágy A meghökkentő ironikus őszinteség, a valóságot megszépítő hazugságokkal szembeforduló tisztaság, mindenféle képmutatás megtagadása Villon legfőbb erénye. Művészete feltárja a középkor kétarcúságát, ellentmondásosságát. Dante: Isteni színjáték Egy Beatricéhoz méltóbb ének az Isteni színjáték (Divina Commedia), hiszen az ő dicsőségét is ünnepelte ebben a hatalmas költeményben. Az 1307 és 1320 közötti időt kell az Isteni színjáték keletkezési idejének tartanunk, kitűnő magyar fordítását Babits Mihály készítette. Műfaja: epikus keretbe állított, lírai elemekkel átszőtt, filozófiai gondolatokra épülő, drámai elemekkel rendelkező eposz. Azért nevezte Dante komédiának, mert viszontagságosan kezdődik, de szerencsés megoldással ér véget.

"Firenzei nyelven" írta, s ezzel akarta megteremteni az olasz irodalmi nyelvet. Joggal nevezik a középkor enciklopédiájának: Dante, a tudós beledolgozta művébe az akkori kultúra egész birodalmát, de mindezt egyéni élménnyé avatva, egységes világképpé formálta, s művészi kompozícióba építette. Témája: a lírai én túlvilági "utazása". Nagyszabású vízió keretében járja be a keresztény vallás túlvilági tartományait, a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot. Dante maga és az emberi nem boldogságát keresi, azt az allegorikus utat mutatja be, hogyan tisztulhat meg az emberi lélek a bűnöktől. A hatalmas mű szerkezetében határozott rend uralkodik Száz énekből áll és ezek úgy oszlanak három egységre, hogy a bevezetésen kívül mindegyik 33-33 (tehát 99) éneket foglal magában. Az egyes másvilági birodalmak szintén 3*3 részből épülnek fel: kilenc körből, kilenc gyűrűből és kilenc égből.

Háromszoros technikából fonódik össze a költemény, úgy, hogy egyegy strófa középső sora rímel a következő versszak első és harmadik sorával (rímképlete ababcb-cdc) A hármas és kilences számnak misztikus értelme van: a három a Szentháromságra, a kilenc pedig Beatricére utal. A túlvilági tájakat a XIII. és a XIV századi Itália és a történelem emlékezetes szereplői népesítik be. Hőse 35 éves korában eltévedt az élet sűrű vadonjában, mert elvesztette és elhagyta Beatricét, a tökéletességet. Fel szeretne jutni az erény dombjára, de három allegorikus vadállat útját állja: a kéjvágy párduca, az erőszak oroszlánja és a kapzsiság nőstényfarkasa. A halott mennyei szerelmes, Beatrice leszáll az égből a Pokol tornácára megkérni Vergiliust, hogy legyen segítségére a sírva kesergő léleknek. A nagy római költő kalauzolja végig a mű főszereplőjét a Poklon át s ő lesz kísérője a Purgatóriumban is. De csak a

földi Paradicsomig kísérheti el, itt már Beatrice veszi át az ő szerepét és vezeti ezután a mennyei Paradicsomba földi szerelmesét az Isten látásáig. Pontosan tudósít az indulás időpontjáról (1300 nagycsütörtök éjjele), a túlvilágon tartózkodás óráiról, az égi Paradicsomba való megérkezésről (1300. Húsvét hetének szerdája) Az Isteni színjáték elemzése: A Pokolban nyerik el a földi bűnök, gonoszságok büntetésüket. A meghalt bűnösök itt szenvednek, bár valódi testük fent, a földben van. A mű hőse érdeklődő kíváncsisággal járja a kárhozottak birodalmát, mindent tudni szeretne. Kutatja a híres embereket, elsősorban honfitársaival, "latinokkal" szeretne találkozni. Hírt akar vinni róluk az élőknek, hogy figyelmeztesse földi kortársait a bűnök riasztó következményeire. Elismeri a büntetés jogosságát, de részvétet, szánalmat kelt szívében a sokfajta szenvedés. Paolo és Francesca

történetét hallva ájultan esik össze. Francesca maga meséli el tragikus végű szerelmüket Férje fivérével, Paoloval együtt szerelmi lángra lobbantak egymás iránt. A férj bosszút állt rajtuk, s mindkettőjüket megölte. Ő a testvérgyilkosok poklában van jelenleg Francesca ajkáról háromszor jajdul fel a szerelem szó, hiszen ez volt csupán a bűnük. A költőt meghatotta a szerelmesek sorsa, együttérzett velük, hiszen maga is érezte a szerelem gyötrő kínjait. A Pokol lakói tisztában vannak bűneik súlyosságával, egy részük szégyenkezik, átkozza ostobaságát, de vannak olyan lelkek is, akik büszkén viselik sorsukat, s a Pokolban sem adják fel gőgjüket. Dante a teológus tudásának mércéjével rangsorolja a bűnöket és szabja ki az érte járó szenvedéseket. Rend és hierarchia uralkodik a Pokolban is. 14 fokozata van például a csalásnak A bűnösök a következő öt nagy csoportra oszthatók: mértéktelenek, eretnekek,

erőszakosok, csalók és árulók. A Pokol tornácán találkozik a kereszteletlenekkel, Vergiliussal, Homérosszal, Horatiusszal, Ovidiusszal és Lucanusszal. A Pokol legmélyebb helyén, a Föld középpontjában áll, félig jégbe fagyva a háromfejű Lucifer. Három szájával tépi a három legfőbb árulót Leginkább Júdást gyötri, ki Jézust árulta el. Másik két szájában szenved Brutus és Cassius, Julius Caesar gyilkosai Odüsszeusszal a rossz, hamis tanácsadók között találkozik. Odüsszeusz bűnét (Trója elfoglalását a faló segítségével) meg sem említi: benne a világot megismerni vágyó hőst csodálja. A költő ismeri a homéroszi eposz hősének tetteit, de most életének további sorsa és halála érdekli. A történet: húsz évi távollét után Itáliába hazatérve Odüsszeusz képtelen volt élvezni a jómódot, a kényelmet. Régi vágya a világ megismerésének óhaja újra útra kényszeríti Az antik felfogás szerint Herkules

oszlopa Giblaltárnál a világ végét jelenti, azon túl tilos volt hajózni. Odüsszeusz mégis túlmegy a szoroson és a Föld másik féltekéjére jut ki. Az a hegy, amit a messzeségből megpillantottak, a Purgatórium hegye lehetett, oda azonban nem lehet élő embernek tengeren eljutnia. Ezért pusztult el a viharban Odüsszeusz hajója Fő műve egyszerre összefoglalás és új kezdeményezés. Összegzi az egész középkor világképét, de már nemzeti nyelven. Eszmerendszere keresztény, de az antik kultúrát is felidézi, s ily módon előkészíti a reneszánszot. Középkori vonásai: számmisztika, bűnök igazságos elítélése, műfaj, nyelve, a holt lelkek éreznek és mozognak. Reneszánsz vonás: beteljesült szerelem (Paolo és Francesca), ókori irodalmi szereplők felvonultatása, Odüsszeusz megjelenése. Dante felismeri, hogy olyan emberekre van szükség, akiknek tudásvágya van