Történelem | Középiskola » A nemzetiszocializmus

A nemzetiszocializmus Az első világháború alatt liberális és konzervatív pártok vezették az egyes országokat. A háború utáni rendezés nem oldotta meg a korábbi problémákat. A 20-as években mutatkozó rendeződés után az 1929- 33 nagy gazdasági világválság következtében kialakuló válsághelyzet, majd minden európai országba a szélsőséges pártok megerősödését segítette elő. Így volt ez Németországban is A szélsőjobboldal szerint a nemzetek és a fajok harcolnak egymással és a harcnak sosem lesz vége, a háború a világ természetes állapota, melyben az erősek győznek, a gyengéket pedig eltiporják. Elvette a demokráciát és céljaik megvalósításának eszközét a diktatúrában látták és nyílt vérkultuszt hirdettek. A fasiszta ideológia új rendet hirdet, amely felváltja majd a liberális kapitalizmust. Führer- elv: Szigorú hierarchia alapján felépített párt élén a vezér áll (németországban a Führer) és a

szigorú egypártrendszert vezetett be. A nemzettudat túlfejletté vált (sovinizmus). Megszervezték az egzisztenciálisan veszélyeztetett középrétegek támogatását. Németországban magas volt a munkanélküliek száma Az emberek csalódtak a demokráciában és egyre jobban figyeltek az új rendet ígérő jelszavakra. Az első fasiszta mozgalmat majd pártot alapító Benito Mussolini 1922-ben jutott hatalomra Olaszországban. A fasiszták szerint az állam irányítására az aktív kisebbség hivatott, a demokrácia csak a társadalom elfajulásához vezet. Az államnak totális hatalmat kell gyakorolnia polgárai felett (etatizmus). Németországban 1919-ben alakult egy párt, a Német Munkáspárt, mely 1920-ban átalakult Német Nemzetiszocialista Munkáspárttá (NSDAP). A pártot az ismeretlenségből Adolf Hitler emelte ki, aki rövidesen a párt teljhatalmú vezetője lesz. A párt ideológiáját Hitler dolgozta ki, Mussolini fasizmus elve alapjaiból, ahhoz

hasonlóan demokrácia- és kommunistaellenes, szélsőségesen nacionalista politikát hirdetett, de néhány antikapitalista és szocialista következtetést is megfogalmazott. Mind a fasizmus, mind a nemzetszocializmus vallásellen volt, de politikai okokból ezt nyíltan nem hangoztatták. A nemzetszocializmus megkülönböztette a fasizmustól heves, faji antiszemitizmusa, az első világháborús összeomlásáért, a forradalmakért, a fennálló forradalmi veszélyekért és a gazdasági problémákért a zsidóságot tette felelőssé. A nácik (nemzetszocialisták) fajelmélete szerint egyes fajok eleve felsőbbrendűek. Léteznek a kultúrateremtő fajok (germánok, elsősorban németek), kultúra megtartó (rokon népek: pl.: angol, francia), szolga népek (szlávok, magyarok) és léteznek kultúraromboló (kiirtandó) fajok (zsidók, cigányok, négerek). Elkerülhetetlen a kultúrateremtő fajok győzelme A szidóság és annak értékromboló tevékenysége külön

hangsúlyt kapott. A nácik fajelméletet tudományos nézetek tartották, melynek elvei a biológia törvényszerűségein nyugszanak. Felsőbbrendű fajnak (Übermensch, árja) a németeket tartottak. Az ideológia szerint a tiszta fajú árja: északi típusú, magas, szőke, kék szemű, miközben a németek jelentős része, beleértve a náci vezetőket is, nem ilyenek voltak. Az élettér elmélet (Lebensraum) tartalmazza a Versailles-i békeszerződés elvetését, revízióját az összes német nép egyesítését és új területek szerzését (Lengyelország, Ukrajna, Oroszország) az életben maradáshoz. Hitler ezzel indokolta hódító törekvéseit Ez csak háborúval valósítható meg. A szociáldarwinizmus elvét is vallották a nácik, miszerint a társadalmi fejlődés mozgatójának a létért való küzdelmet és a természetes kiválasztódást tekintették. A Führer elv szerint feltétlen engedelmességgel tartozik a nép a vezérnek. Az NSDAP Kezdetben

erőszakos úton akarta magához ragadni a hatalmat, de az 1923as „sörpuccs” azonban kudarcba fulladt, Hitler és társai börtönbe (Landsberg várbörtön) zárták. Hitler 5 évet kapott, de már 1924-ben szabadult. Amíg börtönben volt megírta könyvét, a Mein Kapf-ot, amiben összefoglalja politikai programját. Alapvetően a Versailles-i békerendszer felülvizsgálata, Németországnak a nagyhatalmi állásának, kontinentális vezető szerepének megteremtése, az árja faj uralmának a biztosítása, az antiszemitizmus és az élettér elmélet jelölték ki a határait. Hitler rájön, hogy parlamentáris úton is el lehet jutni a hatalomhoz. A tömegek megnyerésével a náci párt győz az 1933-as választásokon. A náci párt megerősödésében a tömegek tudatos félrevezetésének nagy szerepe volt. A politikai célzatú félre vezetés a demagógia, Hitler megszámolhatatlan beszédet mondott. A pártgyűlések rendet, egységet, erőt mutattak Az erőt

az NSDAP fegyveres szervezete az SA biztosította. Hitler személyes testőrségéből jött létra az SS (rohamosztag). 1933. január 30-án Hindenburg elnök, kancellárrá nevezte ki Hitlert Az újonnan létrejövő kabinet koalíciós kormány lett. Az NSDAP jelentős parlamenti erővel rendelkezett, mégsem volt abszolút többségben. Február 1-jén Hindenburg feloszlatta a birodalmi gyűlést és új választást írt ki március 5-re. A kigyulladt Reichstag ürügyén kommunista vezetőket tartoztattak le és megsemmisítették a kommunisták választási eredményeit. Hitlernek a a 44%os eredmény is elég volt, az új törvényhozás a felhatalmazási törvényt, amely kimondja, hogy a kancellár rendeletekkel, a parlament jóváhagyása nélkül is kormányozhat. 1933 júniusában már rendelet mondta ki, hogy egyetlen párt működhet, az NSDAP. A politikai ellenfelekkel való leszámolás érdekében létrehozták az első koncentrációs táborokat. A szakszervezeteket

feloszlatták, a kulturális életet, a társadalmi egyesületeket, az önkormányzatokat és a sajtót a náci kormány ellenőrzése alá vonta. Az állam beavatkozása és az egyénre gyakorolt elnyomó szerepe növekedett, -beleszóltak a családi életbe. Nemzetiszocialista elvek érvényesültek a kultúrában, az ifjúsági mozgalmakban (10-14 évesek: Jugevondvolk, 14-18 évesek: Hitlerjugend), a sajtóban, az oktatásban. Az egyházakat is megfegyelmezték, számos tagjuk került koncentrációs táborba Hitler kihasználta a filmpropagandát, lerombolták a műemlékeket, óriási épületeket építettek (monumentalizmus). Fejlesztette a nehézipart, az infrastruktúrát és fegyverkezésbe kezdett. Ezekkel rengeteg munkahelyet teremtett és csökkentette a munkanélküliséget. A hatalom megragadásában fontos szerep jutott az NSDAP félkatonai szervezetének az SA-nak. Vezetője Ernst Röhm volt. Az SA köreiben sokan komolyan vették a párt szociális célkitűzéseit

és ezek valóra válását akarták. Mivel ezt Hitler ellenezte, ezért megerősítette az SA-t, valamint a hatalomátvétel után létrehozta a Gestapot (titkos államrendőrség). 1934 június 29ről 30ra virradóra, az úgynevezett „hosszú kések éjszakáján” Hitler megbízható emberei lecsaptak a SA vezetésére. Majd Hindenburg halálával Hitleré lett a kormányfői és államfői hatalom is. A német hadsereg új esküt tett, személy szerint Hitlerre. A főellenségnek kikiáltott németországi zsidóság különösen súlyos üldözéseknek volt kitéve, bántalmazták őket, üzleteiket bojkottálták. Mindehhez törvényes kereteket biztosítottak az 1935-ös nürnbergi törvények. A zsidónak minősülő németeket megfosztották állampolgárságuktól, megtiltották a zsidó és árja közti házasságot. 1938 november 9-10 éjszaka (kristályéjszaka), szervezett támadást intéztek a zsidóság ellen, sokakat letartóztattak, meggyilkoltak, felgyújtották

vagy lerombolták a zsinagógákat. Ezt követően kötelezték a zsidókat, hogy 1 milliárd márkát fizessenek az „okozott károk fejében”. A hatalom a faji ellentétek mesterséges szításával, a társadalmi ellentétek tompítására törekedett. A széles támogatottságot munkahely teremtési programmal szolgálták, mely során a hadiipari beruházások domináltak. A nemzetközi tiltások ellenére bevezették az általános hadkötelezettséget. Németország a háborúra készülődött