Szociológia | Szociálpolitika » A munkaerőpiac egyensúlyzavarai Európában és Magyarországon

A MUNKAERŐPIAC EGYENSÚLYZAVARAI EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON A munkaerőpiac tanulmányozásakor kiindulhatunk az elméleti közgazdaságtan azon tételeiből, hogy a tökéletes piaci verseny viszonyai között a munkaerőpiacon is tökéletes egyensúly uralkodik. Ebből az következik, hogy a kialakult bérszinteken a munkavállaló azonnal megfelelő állást talál, a munkáltató pedig azonnal megfelelő munkaerőt. A valóságos munkaerőpiac azonban nem így működik, a gyakorlatban sohasem valósul meg a munkaerő-kereslet és kínálat tökéletes összhangja. Az alkalmazott közgazdaságtan gyakorlatorientált megközelítése szerint a munkaerőpiac „eleve nem tökéletes” piac, egyensúlyi állapota állandóan változik. A munkaerőpiac két formálisan azonos státusú szereplői (munkavállaló és munkáltató) közötti cserék összessége, amelyek során megvalósul a munkavállalók munkatapasztalatokkal (munkahelyekkel) való összekapcsolódása,

illetve munkakapcsolatok (munkahelyek) közötti mozgása. A munkaerőmozgások összességét a munkaerő allokációjának, illetve reallokációjának nevezzük. 1 A munkaerőpiac alapvető kategóriái a munkabér, a munkaerő-kereslet és a munkaerőkínálat. Ezek egymáshoz való viszonyától függ a munkaerőpiac egyensúlyi állapota A munkabért a piacgazdaságban befelé merev adottságként kezeljük, míg a keresletet és kínálatot jobban szemügyre vesszük. Ezen kategóriák tartalma összetett, nagyságukat, összetételüket, egymáshoz való viszonyukat számos tényező befolyásolja. Az emberi erőforrással való gazdálkodást is jelentősen befolyásoló környezeti tényező, hogy milyen képzettségű, felkészültségű, korösszetételű népességből meríthetik a szükséges munkaerőt a szervezetek. 2 A munkaerő-kínálatot befolyásoló tényezők: 1 Galasi Péter. A „második” gazdaság ( Tények és hipotézisek) Közgazdasági és

Jogi Könyvkiadó Budapest 1981. 2 Falusiné Szikra Katalin. Munkabér, ösztönzés, elosztás Kossuth könyvkiadó Budapest 1979 1 A képesség mennyiségi, minőségi strukturális összetevői határozzák meg a munkaerőkínálatot. Többek között: • demográfiai folyamat (természetes szaporodás, vagy fogyás, vándorlás, korösszetétel változása stb.), • munkaerőforrás nagysága (munkaképes, megfelelő szellemi és fizikai képességekkel rendelkező népesség), • munkaképes népesség munkavállalási hajlandósága, amely a választási alternatívák függvénye (szabadidő versus munkaidő, jövedelemszerző tevékenység versus háztartási munka, munkabér versus munkanélküli segély stb.), • gazdaságilag aktív népesség (foglalkoztatottak, munkanélküliek) 3 Magyarországon a felsorolt négy tényező közül az első az, amely a munkaerőkínálatot csökkentő hatással bír. Ismert, hogy a magyar népesség száma évről évre csökken a

természetes fogyás (születési és halálozási ráta egyenlegeként) következtében, amelyet a kilencvenes években megjelenő és máig ható, bár tendenciájában csökkenő pozitív vándorlási különbözet sem tud ellensúlyozni. A fejlett európai országokban is gondok vannak a népesség szaporulattal, de ott a természetes fogyást a jelentős bevándorlási többlet eddig kompenzálta a befogadó jellegű migrációs politika alkalmazásával 2002 nyarán érzékelhető egy fordulat az Európai Unió migrációs politikájában. A népesség mennyiségének csökkenése együttjárt a népesség korösszetétel megváltozásával, a gyermekkorú népesség arányának csökkenésével és a munkaképes koron túli népesség arányának a növekedésével. A demográfiai folyamatok kedvezőtlen alakulása mellett fontos megemlítenünk, hogy a népesség iskolázottsági színvonala jelentősen növekedett, ami a foglalkoztatás színvonala szempontjából fontos

tényező. A demográfiai folyamatok pozitív és negatív tényezői hosszabb távon hatnak a munakerőpiaci egyensúlyi viszonyokra, a munkaerő kereslet és kínálat egyensúlyára. A fenti felsorolás további három tényezője már közép és rövid távon is hatással van a munkaerő kínálatra. A munkaerőforrást jelentősen befolyásolja a természetes szaporodáson kívül az átlagos életkor alakulása, a népesség egészségi állapota, valamint a munkaképes kor alsó és felső határa, amelyet a népesség szellemi és fizikai állapotát figyelembevevő, a munkavállalási kor alsó és felső határát szabályozó törvények (pl. nyugdíjkorhatár) határoznak meg. 3 Tímár János. A munkaerő-kínálat gazdaságtana Budapest Aula 1991 37 p 2 Következő kínálati tényező az előzőekben meghatározott munkaképes népesség munkavállalási hajlandósága, amely másképpen jelentkezik a magasan fejlett, közepesen fejlett és az elmaradott

országokban. Egyazon országon belül is a népesség különböző szegmenseiben eltérő motivációk mutathatók ki. A legmagasabb jövedelműek számára a szabadidő versus munkaidő, míg a legszegényesebbek számára a munkabér versus munkanélküli segély a reális alternatíva. Hazánkban a népesség életkörülményei és jövedelemviszonyai jelentősen differenciálódtak a rendszerváltást követően, így ma már valamennyi választási alternatíva fellelhető a munkaképes korú népesség körében. Így a viszonylag szűk réteget képező, de megfelelő vagyoni háttérrel rendelkező, szabadidőt választó jómódú munkaképes lakosságtól, a kényszerűségből háztartási munkát, alkalmi munkát vállaló munkanélküli népességig. A munkavállalási hajlandóságot a fentieken túl meghatározza a népesség iskolázottsági színvonala, mert például a munkavállalás, s az azzal járó karrierpálya a jobb módú, iskolázottabb családok

számára vonzóbb, mint a hasonlóan vagyonos, de alacsonyabb képzettségű családok számára. De fontos tényező a férfiak és nők között kialakult családi munkamegosztással kapcsolatos társadalmi normák, az átlagos családnagyság, a gyermekek száma, az egy főre jutó reáljövedelem nagysága, a családtámogatás, a jóléti juttatások rendszere is. 4 A munkaerő-keresletet befolyásoló tényezők: A munkaerő szükségletet a gazdaság fejlődésének mennyiségi és minőségi tényezői, szerkezetének változásai határozzák meg. Többek között: • A demográfiai csere során felmerülő pótlási szükséglet. (P) A demográfiai csere, amely lehet állandó és ideiglenes munkaerőpiacról kilépő (pl. nyugdíjba vonuló idős népesség), illetve a munkaerőpiacra belépő (pl. pályakezdő fiatal) népesség egymáshoz viszonyított aránya. Ha változatlan gazdasági struktúrát és technikai színvonalat feltételezünk és a munkaerőpiacról

kilépők száma nagyobb, mint a munkaerőpiacra belépők száma, akkor válik szükségessé újabb munkaerőpiaci rétegek (pl. háztartásbeli nők, nyugdíjasok stb) bevonása. • Ha azonban a gazdasági struktúra korszerűsödik, a technikai fejlődés hatására nő a munkanélküliség stb. akkor a pótlási szükséglet kisebb lesz a munkaerőpiacról kilépők számánál. Így előfordulhat, hogy a fiatalok egy része kinnreked a munkaerőpiacon 4 Gábor R. István „Reményvesztett dolgozók” a fejlett piacgazdaságban Közgazdasági Szemle 1998/44 370p 3 • Bővítő szükséglet (B) a gazdaság konjunkturális állapotától függ. Konjunktúra esetén nő a gazdaság munkaerőszükséglete, amely meghaladja a pótlási szükségletet. Ilyenkor a munkaerő-kereslet: P+B. Dekonjunktúra esetén a munkerőkereslet a pótlási szükségletnél alacsonyabb színvonalú is lehet, ami azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak egy részét elbocsátják, csökken a

foglalkoztatottság. • Reálbérszint és egyensúlyi bérszint (amely a kereslet és a kínálat megfelelésekor alakul ki) viszonya is befolyásolja a munkaerő keresletet. Az egyensúlyi (piaci) bérszintnél magasabb reálbérszint esetén a munkaerőkereslet, így a foglalkoztatás szintje csökken. A reálbérszint, az egyensúlyi bérszint, valamint a foglalkoztatási színvonal viszonyát befolyásolja a munkaerőpiac monopolizáltsági foka. A munkaerőpiac monopolizáltsága az érdekegyeztetési rendszer centralizációjának függvénye, amely erőteljes béralkuban jelenik meg. Erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező szakszervezetek az egyensúlyi bérnél magasabb reálbérszintet tudnak kiharcolni, aminek következtében a foglalkoztatottság csökken. • Hasonló a termékpiacok monopolizáltságának hatása is. A szakszervezetek által kiharcolt béremelés költségeit a munkaadók áthárítják a fogyasztóra, mely szűkíti a fogyasztást.

Ez szintén a foglalkoztatási színvonal csökkenését, a munkanélküliség növekedését vonhatja maga után. 5 A munkaerőpiac keresleti és kínálati tényezői együttesen hatással vannak a foglalkoztatás színvonalára, a munkanélküliségre, s a reálbér-egyensúlyi bér viszonyon keresztül a javadalmazás színvonalára és a munkaerő nemzetgazdasági szint allokációjára. A munkaerőpiac egyensúlyi viszonyai A valóságban nincs tökéletes verseny a munkaerőpiacon, s a munkaerőpiaci szereplők, munkavállalók és munkaadók viselkedését is csak a korlátozott racionalitás jellemzi. Ezért a munkaerőpiac normál állapota az egyensúlytalanság, amely lehet látens vagy felszínre törően látványos és katasztrofális. A munkaerőpiac főszereplője az ember, amely sajátos termelési tényezőként meghatározza a munkaerőpiac sajátosságait. Az eleve tökéletes munkaerőpiac legjellegzetesebb ismérvei: 5 Galasi Péter. A „második”

gazdaság ( Tények és hipotézisek) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1981. 4 A munkaerőállomány nem homogén, hanem különböző ismérvek (demográfiai, gazdasági, személyiségi stb.) szerint strukturált termelési tényező • A munkaerőpiac korlátozottan átlátható (információhiány) és korlátozottan rugalmas (lefelé viszonylag rugalmatlan bérek) miközben korlátozott mobilitás (térbeli, szakmai stb.) jellemzi • A korlátozott mozgástér következtében a munkaerőpiaci szereplők reakciói időben késleltetettek. • A tőke és az élőmunka nem helyettesíthető egymással korlátlanul a technikai, szervezeti, biztonsági, pénzügyi stb. feltételek hiányában • Munkaerőpiaci szereplők cserekapcsolatai sajátos partneri viszonyok (érdekegyeztetés, kollektív tárgyalás, participáció) között bonyolódnak le. • A munkaerőpiac működését társadalompolitikai okok következtében a termékpiaccal jelentősebb mértékben

befolyásolja az állami beavatkozás, az állami gazdaságpolitika. A munkaerőpiaci egyensúlyhiánynak két szélsőséges esete ismeretes: a munkaerőhiány és a munkahelyhiány. A munkaerőhiány betöltetlen álláshelyekkel, a munkahelyhiány munkaerőfelesleggel, munkanélküliséggel jár együtt. „Valamely ország, térség, foglalkozás stb. munkaerőpiacán elméletileg munkanélküliségről akkor beszélhetünk, ha a kialakult bérszinteken elhelyezkedni kívánók egy része nem vagy csak rövidebb-hosszabb idő elteltével talál elfogadható munkát. A munkaerőhiány az egyensúly fordított zavara: a kialakult bérszinteken a munkáltatók egy része nem vagy csak rövidebb-hosszabb idő elteltével talál megfelelő munkavállalót.” 6 Az elmúlt ötven-hatvan évben a világgazdaság munkaerőpiaci viszonyai jelentősen átalakultak. A II világháború utáni évtizedekre egész Európában a teljes foglalkoztatás volt a jellemző, majd az utóbbi

két-három évtizedben egyre inkább a munkaerőpiaci egyensúlytalanság vált jellemzővé. A II. világháború utáni első két évtized, az ötvenes és hatvanas évek a háború utáni újjáépítés és az elhalasztott beruházások pótlásának jegyében teltek el, amikoris a munkaerőkereslet gyakran meghaladta a munkaerő kínálatot. A pótló jellegű beruházások mellett a felgyorsult technikai fejlődés tovább fokozta a munkaerőhiányt. A hatvanas évek közepétől a 6 Galasi Péter. A „második” gazdaság ( Tények és hipotézisek) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1981. 5 hetvenes évek közepéig terjedő időszak volt a munkaerőhiányos állapotból a munkahely hiányos állapotba való átmenet időszaka. Az első (1973) és a második (1980) olajárrobbanás, majd az azt követő világgazdasági válság egy új világgazdasági korszak kezdetét jelezte. Ezzel a munkanélküliség a mindennapok részévé vált a fejlett világban.

Közép-Kelet-Európában, így Magyarországon is csak a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején találkozhattunk először ezekkel a piacgazdasági jelenségekkel. A szocializmusban, a bürokratikus koordináció gazdasági rendszerében a munkaerőhiány volt a jellemző. A rendszerváltás, a tervgazdaságból a piacgazdaságba való átmenet transzformációs válságot idézett elő, amely a korábban felsorolt munkanélküliségi okokkal (súrlódásos, globális munkanélküliséget egyensúlytalanság) eredményezett. együtt (Magyarországon jelentős a foglalkoztatási munkanélküliségi válságot, ráta 13,1 százalékkal 1993. februárjában érte el a legmagasabb értéket) A korai egyensúlyzavarok A feudalizmusban, amikor hirtelen túl sokan lettünk és az adott terület nem állt arányban az eltartandó népességgel, voltak bizonyos demográfiai megoldások (Malthus = természetes fékek) háború, éhinség, járvány. Ez a

demográfiai megoldás – járvány – NYE-ban nem rövid távon kínálkozik. Európa öregedő társadalom, a várható élettartam nő, a munkavállalási kor nő. A nyugdíjkorhatár kitolása a foglalkoztatási problémát nem oldja meg több lesz a munkaerő-kínálat, mint kereslet 1. a két világháború közötti nagy gazdasági válság oka a túltermelés volt 2féle válasz született= új területeket kell hódítani, amelyek bevonhatók piacként: - fasizmus, kifelé irányuló piacbővítés, (hadiutak építése, katonák felszerelése, hatalmas közmunkaprogramok, autópályák építése) - new deal, befelé irányuló piacbővítés, (közmunkák szervezése, utak, lakótelepek, iskolák, kórházak, folyamszabályozások) Magyarországi példa- Kronológia 1935-ben a fasizmus útjára léptünk, a külső piac bővítése mellett voksoltunk. Gömbös 95 pontos nemzeti munkaprogramja (hadipar, utak építése) eltűnik a munkanélküliség 1940-re újra

munkaerőhiány (háborús áldozatok, malenkij robot miatt, óriási az infláció, virágzik a feketegazdaság) 6 1945 nincs igazán munkanélküliség, mert újra kell építeni a várost, országot, nincs se ló, se gép, se arany fedezet 1946 a pénz értéktelensége miatt adózni sem tudunk, havi 4 nap közmunkát rendelnek el, hogy adózni tudjunk. Az Országos Újjáépítési minisztérium kialakítja azokat a központokat, ahol lehet jelentkezni, hogy letudják az adózást. Megjeleni tehát egy intézményrendszer. Stabilizálják a forintot 1947 hazajönnek a hadifoglyok = túlkínálat a munkaerőpiacon. Kialakul egy munkanélküliség. A stabilizált forinttal már mindenki el akar helyezkedni, de nem volt hova, még nem épültek fel a gyárak, nem volt termelés, nincs hova menni. Elkezdik összeírni, hogy ki az, aki a 4 napon túl is szívesen dolgozna, 400.000 embert írnak össze, aki elvileg munkanélküli. Megjelenik tehát az első

munkanélküliség, a háttérben a kifosztott ország és a tőkeszegénység volt, amely miatt nem lehetett elkezdeni a fejlesztéseket, nem lehet új munkahelyeket létesíteni. Jön javaslatként, hogy a tőkeszegénységre esetleg igénybe lehetnek venni külföldi segítséget, felajánlják a Marshall segélyt, de ezt nem fogadjuk el. elkezdjük összekaparni belülről a modernizációhoz szükséges tőkét, amelyre egyetlen út kínálkozik, kiszedünk minden onnan ahol van, a mezőgazdaságból. 1948 elkezdik a gazdag parasztokat megszorongatni, kiszipolyozták a mezőgazdaságból a pénzt és ebből indult meg az ipar felépítése 1948-49 a legszegényebb évek, az ipar fejlesztése a mg. kiszipolyozásából, állami finanszírozással lendítjük ki a munkaerő túlkínálatból a gazdaságot. Elkezdődik a gyárak felépítése- kézzel, kiderül, hogy kevés a munkáskéz, munkaerőhiány alakul ki. 1950 felállították a Munkaerő-tartalékok Hivatalát (félkatonai

szervezet- toborozza a még szabad kapacitást) 1960 nincs elegendő munkáskéz, ez az extenzív iparosítás időszaka, nem a mennyiség számít, hanem a minőség 1962 az extenzív növekedés határa. Felmerül az ötlet, hogy érdekeltté kellene tenni a termelőket, a mezőgazdasággal kísérleteznek először, 1963-től engedik a részművelést (a TSZ földjét kiadják művelésre) ezt az érdekeltséget akarják bevinni az iparba is. 1968. Új gazdasági mechanizmus = beengedi a piacot is és ezzel együtt jön a munkanélküliség. 1968-71 gazdasági mechanizmus. A TSZ elnökök eldönthették, hogy mit termelnek és nem a tervutasításnak megfelelően. Kettős jövedelemre tett szert a mezőgazdasági dolgozó, (megjelent a melléküzemág), ami irritálta a proletariátust, akinek nem volt lehetősége 7 mellékjövedelemre, a vagyoni olló elkezdett kettényílni, a paraszt hirtelen gyorsabban vagyonosodott, mint a proletariátus. 1972 blokkolják a reformot és

elmozdítják helyükről azokat a TSZ elnököket, akik a dolgozók érdekeit nézve próbálják a melléküzemágakat megtartani 1973 olajválság = következménye, nagyarányú eladósodás, felmerül ismét a kérdés, hogy a belső piac fejlesztésére van-e tőke vagy nincs és azt tapasztaljuk, hogy nincs és ekkor elkezdjük a külső forrásokat felvenni. Ez a 80-as évek közepére nagyarányú eladósodáshoz vezet, amikor már nem lehet megtartani a teljes foglalkoztatottságot és elkezdjük a munkavállalókat kitenni az utcára. 1980: először ekkor mutatkozik meg a komoly munkanélküliség. Hátterében az a gazdasági irányítási rendszerváltás van, amelyet a bérszínvonal gazdálkodásról a bértömeg gazdálkodásra való átállás jelentett. (Bérszínvonal gazdálkodás= sokan dolgoznak, de jelentéktelen összegekért) A 80-as évek közepén a technikai modernizáció megkérdőjelez nagy létszámú státuszt. Ez az a korszak, amikor a kínai,

hong-kongi, malajziai tömegtermelés elindul és az áruk elárasztják a világot. Általános válsághelyzet van ennek az a következménye, hogy a hitelezők (akik 1973-tól rendre biztosították Mo. számára azokat a kölcsönöket, amikből az addig így-úgy tartható jólétet az állam finanszírozta) komolyabban megnézték, hogy mi a fedezete a visszafizetésnek, mert féltek, hogy a tőke el fog tűnni. Ennek hatására belső gazdasági irányítási változás kezdődik el nálunk, s amikor a bértömeg gazdálkodást bevezetik, elindul az elbocsátások első hulláma. Az utcára került embereknek minimális segítséget kell nyújtani és erre a 80-as évek első felében kialakításra kerültek a Munkaügyi Szolgáltató Irodák (MÜSZI). A 80-as évek 2 felében már nem azok keresték fel a irodát, akik állást kívántak változtatni, hanem azok, akik sehol nem voltak. A nem státuszban lévők számának növekedése felhívja a figyelmet arra, hogy valami

nagyobb léptékű változás van folyamatban, mire reagálni kell. Az Állami Bér és Munkaügyi Hivatal azt mondja: hogy úgy tűnik baj van az álláskereséssel, ezért 1986-ban meghosszabbítják a felmondási időt 6-ról 12 hónapra. A munkaadó többnyire lemond a saját részéról, hogy a m.vállaló az ő területén töltse le a 6 hónapot- így tehát már tapasztalunk egy olyan 12 hónapos ellátást, amit még nem mernek mn.segélynek nevezni, de gyakorlatilag úgy működik. Először a munkaadó kell hogy fizesse ezt az időt 8 Gyorsan bevezetnek egy ilyen passzív ellátási formát, ami azoknak biztosít jövedelmet, akik munkából lépnek ki, azok számára akik jóval korábban 1984-85-ben veszítették el az állásukat, nem biztosított ez az ellátás. Elkezdődik a vállalaton belüli képzés is, mivel úgy vélték, hogy az elbocsátások hátterében a technikai modernizáció áll, tehát a munkavállalókat meg kell tanítani az új gépek

kezelésére, és akkor nem kell őket elküldeni. 1984-től kezdődően sorra zárják be a munkásszállókat, a munkások visszamennek a saját településükre, azzal a céllal, hogy majd ott helyezkednek el, vagy onnan járnak be a környező településekre dolgozni. Azzal nem számolnak, hogy a vidéki települések kisvállalatait is érinti a bértömeg-bérszínvonal gazdálkodás, éppúgy nem kapja már a központi szubvenciót, éppúgy piacra kell dolgoznia és abból kell megélnie, amit eladott – tehát leépítésekre kerül itt is sor. Amikor nem tudnak elhelyezkedni, és már sokan vannak segédmunkások vidéken, akkor megélhetési probléma mutatkozik.(megélhetési bűnözés) ezeknek az embereknek a morális leépülése villámgyorsan bekövetkezik. 1984-től forrást biztosítanak a megyei tanácsok = lehet közhasznú munkavégzést szervezni (kommunális munkavégzés) legitimmé teszi néhány embernek a jövedelemhez jutását a közösség számára.

Iszonyatos igény jelenik meg az ilyen típusú munkákra – a megyei tanácsok nem bírják, ki kell találni valamit. 1988-ban létrehoznak1 pénzügyi alapot (Foglalkoztatási Alap) először csak 20 millió forintot tesznek bele és most már a munka melletti képzések finanszírozását és a közhasznú foglalkoztatáshoz szükséges pénzeket is ebből az alapból lehet kérni. Tehermentesíti bizonyos szempontból a megyei munkaügyi központokat. Tartós problémakezelő rendszerre van szükség. 1988-89-ben elkezd egy szakmai megoldás megvalósulni= szakértőket kérdeznek meg, hogy NYE-ban mit kezdenek ezzel az emberek. 1991-ben megjelenik a foglalkoztatási törvény. 9 1991. évi IV Tv Foglalkoztatási törvény 4 alapvető területe van. 1. területe meghatározza, hogy milyen intézményrendszer álljon fel 2. meghatározza, hogy miből van a pénz, létrehozzák a Szolidaritási Alapot (SZA) a munkaadók és munkavállalók befizetéseiből töltődik fel

évről évre. SZA 1991 FA 1988 A pénzt a költségvetésből kapja a pénzt a munkaadók és a munkavállalók fizetik FA = aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök, a pénzt a költségvetésből kapja, SZA = passzív ellátás, a pénzt a munkaadók és munkavállalók fizetik A (FA) költségvetésből csak az aktív munkaerőpiaci eszközök támogatásához adtak pénzt (közhasznú foglalkoztatásra, képzésre) A SZA-ból a passzív ellátást- vagyis a segélyeket akarták fizetni. Úgy működik, mint egyfajta biztosítási rendszer, hogy járulékot fizetünk és járadékot kapunk. Aki fizet, az jogot formál arra hogy kapjon is Ennek a 2 alapnak a külön kezelésére = SZA-ra létrehoztak egy önigazgatási rendszerit is, egy olyan tanácsot, amelyik eldönti, hogy mire használódik fel a pénz, ez volt a 3. terület 3. Tripartit rendszert alakítottak ki – 3 partner, akik eldöntötték, hogy a pénzt mire lehet felhasználni. A megyei munkaügyi tanács

működik megyei szinten, ez a munkaadói képviselet, benne van a munkavállalói oldal és a kormányzati oldal. Ugyanez megvan országos szinten = Országos Érdekegyeztető Tanács. Ennek a grémiumnak a tanácsa alapján kerül kialakításra, hogy 4. milyen intézményrendszer működjön 10 Eszközök aktív eszközök passzív eszközök azok a munkaerőpiaci eszközök, amiért különösebb ellenszolgáltatást nem kell végezni, csak járulékot fizetni Passzív eszközök Aktív eszközök - álláskeresési járadék, - képzések elősegítése, - álláskeresési segély, - álláskeresők vállalkozóvá válásának elősegítése, - költségtérítés - foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatások, - rendszeres - közhasznú munkavégzés támogatása, - álláskeresők munkaerő-kölcsönzés keretében történő szociális segély foglalkoztatásának támogatása, - önfoglalkoztatás támogatása, - munkahelyteremtés

és munkahelymegőrzés támogatása, - a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása, - a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatása, - fiatal álláskeresők foglalkoztatásának támogatása, - munkaerőpiaci programok támogatása, A passzív ellátások előnyei, hátrányai Előnyei: - biztonságérzetet ad, - akkor jó, ha épp valami gondot meg kell oldani Hátrányai - nem jó akkor, ha hosszú távon tartós alapjövedelmet kell biztosítani, sem annak aki kapja, sem annak aki adja, aki adja annak hihetetlen anyagi terhet jelent. 11 - Potyautas magatartásra szocializál – fűszálat sem kell arrébb tennem, mert úgyis adják, leépül az embernek a szaktudása, berendezkedik erre az életre, hogy kevesebből hogyan élünk és túlélési taktikái alakulnak ki, mindenfajta motiváció eltűnik, nincs saját erőből megoldom akarat, hanem túlélési mentalitás alakul ki. 1991, 1992, 1993,

1994-ben, ha az átlagsegélyt viszonyítjuk az akkori minimálbérhez, akkor az átlagsegély 1991-ben 117, 9%volt a minimálbérnek, 110%-a volt 1992-ben, 111,6%a 1993-ban, 104,5%-a 1994-ben és csak 1995-ben lett kevesebb az átlagsegély, mint a minimálbér. Ezt hívják rezervációs bérnek (rezerválás = tartalékolás) magasabb a segély, mint a munkabér. Visszatartja a szabad munkaerőt a munkaerőpiactól Háttérben a politika áll: friss kormány (1990) leépültek a szocialista nagyvállalatok, a magánvállalkozások pedig nem léptek be foglalkoztatóként. 6,1 millió aktív kereső korú van és 3,6 millió legális státusz A kettő között kb. 1 millió van, aki tanul, aki katona vagy gyesen van (ez 4,6 millió) és még marad 1,5 millió ember, aki ott áll a lét és a semmi küszöbén. Mivel számukra nem tudtak munkát adni, ezért elég gáláns passzív ellátási rendszert biztosított az állam. 1991-ben jött a foglalkoztatási törvény, amely azt

mondja, hogy a passzív ellátás 24 hónapra jár, mert nem tudunk munkát adni. Ez azért izgalmas, mert van előzménye 1986-ban 1 év meghosszabbított felmondási idő, aztán 1989-től már 1 év meghosszabbított munkanélküli segély van. A 24 hó az olyan mézesmadzag, hogy hirtelen 200-300000 munkanélküli lesz: a 117.9%-os segélyre nem lesz elegendő a pénz, annyi a szolidaritási alapba nem csurog be. Ezért azt mondjuk 1992 tavaszán, hogy már csak 18 hónapot tudunk adni, több nem jut. 1992 végén megint azt mondjuk, hogy mégis legyen inkább 12 hónap Mind a 24, mind a 12 és 18 hónaposok is 1993 végére kifutnak az ellátásból és ott állunk, hogy 1994-ben jön a választás. Van 1 millió emberünk, aki várhatólag ellátás nélkül marad és van egy közelgő választás, ami tétre megy. Mit csinálnak? Az 1 millió embernek beindítják 1993 áprilisától a jövedelempótló támogatást (halálig kapják) az ”életkörülmények kedvezőbbé

válásáig” 1995-ben jön a Bokros-csomag, visszavonja, hogy a jöv.pótló halálig jár, elég lesz az 24 hónapig. Marad a 12 hónap mn segély, utána át lehet menni 24 hónapra jövpótlóra 1998ban (ismét választások) bevezetik az aktív keresőkorúak rendszeres szociális segélyét 12 (életfogytiglan). Választások után 2000-ben jön a kis Bokros-csomag, eltörli a jövpótló támogatást és 24 hónapra korlátozza az ellátás időtartamát. 24 hónap alatt kell nekünk munkát felajánlanunk, mert ha nem ajánlunk fel munkát, akkor meg is lehet szüntetni az ellátást. A Bokros-csomag azt kritizálta, hogy a mi szociális ellátórendszerünk nem hatékony, öntözőkanna rendszerű, vagyis mindenki mehet gyes-re, függetlenül attól, hogy milliomos felesége volt vagy nyomorba szülte gyerekét, járt neki a gyes. Mindenkinek van családi pótlék, mindenkinek járt lakásépítési támogatás. 2002-ben jön a Bokros 3. A 12 hónapos mn. ellátás 9

hónapra csökken, az aktív korúaknak a segélyénél nem vonják vissza a 24 hónapot, de megpróbálják az ellenőrzést behozni (munkakönyv). A 20022003-as évet teljesen ráhangoljuk az EU-s várakozásra, mondván, hogy sem eszközt, sem forrást nem akarunk már bőven rendelkezésre bocsátani, mert majd a Strukturális Alap megoldja. Előkészítik a Foglalkoztatási tv reformját, módosítják azokat az aktív eszközöket és szolgáltatásokat, amelyek korábban nem tették lehetővé a komplex foglalkoztatási programok működtetését, ami a Svéd modell. Bokros összemosta ezt a kettőt 1996. 01 01 FA 20-22% Aktív programok finanszírozására SZA 78-80% passzív ellátás finanszírozására Nálunk aktív eszközökre 20-22%-át fordítjuk a teljes költségvetésnek és a passzív ellátásra 78-80% körül. Mindig tűzoltásra akarunk költeni, sohasem hosszútávú stratégiára Ahogyan a passzív ellátás időkeretét mindig szűkítjük, a jöv.

Kompenzáló mértékét folyamatosan csökkentjük – a járadék 90%-on kompenzál, a jöv.pótló 80%-on, a rendszeres szociális segély 70%-on, ha az öregségi nyugdíjminimumhoz hasonlítjuk a mértékét. Mindig emelkedik a jöv.küszöb, hozzáférés lehetősége azok számára, akik még ebbe az ellátási formába beleférnek: tehát a Szolidaritási Alapnak megtakarításai vannak. A 90-es évek közepére a SZA-ban maradvány van mindig, a FA-ban pedig hiány. Az irányító testület más 13 FA = kormány, SZA = tripartit testület. A kormány sorban áll a tripartit testületnél, hogy adják oda a maradványt. A testület azt mondja, hogy ez a munkaadók, munkavállalók befizetése. Tegyen a kormány többet és ne a többletre várjanak 1993-95. arra hivatkozik a kormány, hogy az aktív eszközökre fordítandó összeget azért nem emelik, mert üres a kormány zsebe. Ha a SZA odaadná a maradványait, akkor több pénz lenne. Nem jutnak dűlőre Bokros

ezért összevonta a SZA-t és a FA-t 1996 0101-től működik az Egységes Munkaerőpiaci Alap. A kormányzat teljes egészében kivonul a finanszírozásból és felhasználja a SZA-t és semmit nem változtat az arányokon: 20-22%, 7880% 1995-ben az EU országai váltanak és a passzív és aktív eszközök közötti arányt megpróbálják az aktív eszközök javára eltolni. A legtöbb országban most már a passzív eszközökre fordított arány 50-60% között van, az aktív eszközökre fordított arány 40-50% között van. Belátják, hogy a passzív eszközzel hosszútávon a saját maguk sírját ássák meg, ki kell onnan lépni. Aktív eszközök 1. közhasznú foglalkoztatás 2001-ben 80.742 ember fordult meg a közhasznú foglalkoztatásban, ez 23.185 státuszban történt, 2. bértámogatás 2001-ben 48.089 vett részt 26547 státuszon 3. képzés 2001-ben 91.519 vett részt 27187 2001-ben 250.000 körüli emberen segítettünk? Szinte mindenkin segítettünk, a

statisztikák szerint. 4. részmunkaidős támogatás az aktív munkaerőpiaci eszközökkel az a baj itt nálunk, hogy az elsődleges célja nem az, hogy az ügyfél a hálót szorongassa a kezében, hanem mi az ügyfélről a hivatalra vonatkozóan kedvező képet tudjunk adni. Hagyományos eszközök, aktív eszközök Európai típusú foglalkoztatási programok (ESZA) Arra szolgálnak, hogy rövidtávon halat Európai szociális alapból finanszírozzák adjanak és ne hosszútávon hálót Egydimenziósak, csak képeznek, csak tréningelnek Hagyományos eszközök, aktív eszközök Többdimenziósak, abból indulnak ki, hogy az ember, aki rászorul, annak többféle szükséglete is van, amit egy programban ki lehet elégíteni (anyagi hiányt pótolni, készségeit fejleszteni) Európai típusú foglalkoztatási programok (ESZA) 14 Feltételezi a munkavállalói készség meglétét Az abszolút szolgálnak munkanélküliség Azt feltételezi, hogy nincs meg és be

kell építeni a képessé tételt is kezelésére Alkalmasak a strukturális mnség kezelésére, amikor a kereslet és kínálat nem találkozik és jó az abszolút mnség kezelésére is akkor, amikor nem tömegekben gondolkodik, hanem a munkaerőpiac szélesítésében Nagy létszámot akarnak mozgatni, mert mennyiség orientáltak Kis létszámot akarnak mozgatni, mert minőség orientáltak Egy hazai közmunkaprogramban ha sikerül 2,7%-os továbbfoglalkoztatást elérni, már örülünk ESZA típusú foglalkoztatási programnak minimálisan 70%-os elhelyezkedési és továbbfoglalkoztatási rátát kell produkálnia A hazai programok azonos helyzetű Differenciált élethelyzetű csoportok számára csoportokat tételeznek fel, mindegyik differenciált struktúrájú programokat kínál személynek ugyanolyan az életfeltétele, ugyanazt a képzést ajánlják fel A hazai programok többnyire egyszerű fizikai Szakismeret elsajátításával nem csak fizikai programokban

gondolkodnak téren kifejthető szakmunkában gondolkodik A programszervezők állami, önkormányzati A feladatvégzés a szocioökonómiai megvalósítók, 0 esély a gazdaságban vagy a versenyszférában történik továbbfoglalkoztatásra Célja: az átmeneti jövedelempótlás Célja: hosszútávú jövedelem biztosítása, új készségek fejlesztése Hatása: tűzoltó jellegű és rövid Hatása: hosszútávú, komoly verseny van, hogy ki kerülhet oda be Presztizse, motiváltsága alacsony, motiválás külső = dolgozzál már valamit Presztizse magas, motiváltsága magas és belső Elvileg olcsó Elvileg drága 15