Szociológia | Szociálpolitika » Hilscher Rezső - Bevezetés a szociálpolitikába

Hilscher Rezső - Bevezetés a szociálpolitikába A szociális biztosítás A kiinduló helyzet: A munkás a munkaerejét a termelés céljára bérbeadja, és ennek jövedelme a munkabér. A munkásnak nincs módja ebből a pénzből a megtakarításra, és a munkabér az előre nem látott esemény terheire fedezetet nem nyújt, így a munkás megbetegedése, és munkaképtelenné válása, esetén a munkás és a családja a szegényügy körzetébe sodródik. A szegényügy nem jelent megélhetést a munkás számára. A kérés megoldásának harcosai: Sismondi: már a XIX. Század elején azt hangsúlyozta, hogy a munkás létfenntartási költségeit nem csak férfikorának delén, hanem gyermekéveiben, aggkorában és betegségeiben is fedezze. Hertling: a bevételből melyet az eladott gazdasági produktum nyújt, kell a beteggé, aggá, rokkanttá vált munkás fenntartását biztosítani. Ezt úgy lehet megvalósítani, hogy a munkabért olyan magasra kell emelni, hogy a

munkás abból a napi szükségleteit meghaladó részt félreteszi munkaképtelensége idejére, vagy a munkaadó a megfelelő összeget munkabiztosítási járulék formájában bocsátja a munkás rendelkezésére. Hitze. A biztosítási költségek a bér részét alkotják Grieser: szerint a szociális biztosítás az erkölcsi kötelességen és az igazságosságon nyugszik és ez eszköz az igazságos munkabér biztosításához. Berentano: a munka termelési költségeihez a munkás saját valamint családja életfenntartásához szükséges összegen kívül, hatféle biztosítás költségét számolja hozzá. Ezek: a munkás és családja létfenntartásáról való gondoskodás, betegség, rokkantság, aggság, munkanélküliség, munkás eltemettetése és a munkás hátramaradottjairól való gondoskodás halál esetén. Két vitakérdés: 1- közvetlen fizetés 2 – szociális biztosítás A szociális biztosítás alapelvei, fogalma: a szociális biztosítás a

szolidaritás alapelvén nyugszik, melynek jegyében alakult ki az ember társadalmi élete, egy mindenkiért, mindenki egyért. A munkásbiztosítás fogalma: a munkaerejük beadásából élők hatósági kényszerrendszabállyal létrehozott intézményes egyesülése a kölcsönös segítség elve alapján, olyan célra, hogy az egyesüléshez tartozók közül a munkaerejüktől teljesen vagy részlegesen megfosztottak vagy annak érdekében akadályozottak, vagy valamilyen nem várt esemény miatt rendkívüli helyzet elé állítottak családjaik életfenntartásának alapjait biztosíthassák. A szociális biztosítás terjedelme ennél sokkal szélesebb területen mozog. A bizonytalanságok elleni védekezés lehetőségét minden emberre ki kell terjeszteni, ez az egész társadalom érdekében áll, és csak így jutunk el a valójában vett szociális biztosításhoz. A szociális biztosításnak két formája létezik, az egyik az önkéntes, a másik a szociálpolitikai

fejlődés eredményeinek egyik legjelentősebbje a kényszerbiztosítás. Az önkéntes biztosításnál a terhek nagyobb részét a biztosítottak viselik. A legfőbb irányító és ellenőrző szerv csak az állam lehet. A szociális biztosítás, prevenciós tevékenység Fontos önérdeke a szociális biztosítást ellátó szervezetnek, hogy megfelelő preventív intézkedésekkel módot keressen arra, hogy a betegség, rokkantság esetei korlátozódjanak és így a biztosító szervezettel szemben felmerülő anyagi igények mértéke is ezzel egyidejűleg a minimálisra csökkenték. A szociális biztosítás által megoldandó feladatok Személyi okok: a betegség, rokkantság, szellemi, vagy testi hibával való szültés, baleset, aggság és halál Gazdasági okok: a munkanélküliség. Hol találkozhatunk a biztosítással? Svédország: aggsági biztosítás Svédország minden lakosára kiterjed kötelező jelleggel. Svájc: Kötelező rokkantsági és aggsági

biztosítás Glarus kantonban 1918. Majd Zürich 1927, kötelező betegbiztosítás minden Zürichben lakó egyénnek. Franciaország: 1894-ben a bányamunkásoknak betegség, baleset, rokkantság és aggkor esetére szóló kötelező biztosítás.1924 a szociális biztosításról megalkotott törvény, melyben a szociális biztosítás nem csak egyesek, hanem a nemzet egészének érdekét hivatott szolgálni. USA: a biztosításnak önkéntes elhatározás az alapja, a biztosítás szervei a magánbiztosító társaságok. Németország: 1883. az első betegségi biztosítási törvény, amelyet kövezett az 1884-ben a balesetbiztosítási törvény, majd 1885-86 a betegségi és baleseti biztosítás kiterjesztése, majd 1889-ben rokkantsági és aggsági biztosítás. Németország tette az első határozott lépést ebben az irányban A szociális biztosítás bevezetése utáni időszakra esik Németország gazdasági fellendülése. Magyarország: 1891-ben valósítja meg a

betegség esetére szóló biztosítást. A szociális biztosítás kezdő lépései a betegség és a baleset elleni biztosítási ágazatok megvalósulásával indulnak meg. A balesetbiztosítás célja a balesetet szenvedett kártalanítása. A magyarországi szociális biztosítás kezdeteit a bányászok segélyező pénztárainál a társpénztáraknál látjuk. Az ipari fejlődés megindulásával érzékelhetővé váltak a szociális szükségletek, melyeknek a kielégítése a szociális biztosítás feladata. A munkaviszonnyal kapcsolatos egyéb kérdések A kollektív szerződések: A nagyüzem kifejlődése előtt a munkás és a munkaadó közvetlen tárgyalással egyezett meg a munkafeltételekben, így a nélkülözhetetlen szakmunkás jóval kedvezőbb feltételeket tudott magának kiharcolni, minta az átlagos képességű szakmunkás. A nagyüzemek kifejlődése ezt a helyzetet megváltoztatta. Aki a nagyüzemben akart dolgozni, az alávetette magát a munkaadó

által kialakított munkafeltételeknek. A munkaadók visszaélései miatt a túlfeszített ellentét állandó kirobbanásokkal zavarták a gazdasági életet, és ennek a gazdasági élet és a társadalom is kárát szenvedte. A társadalmi törvényhozás az érdekeltek társadalmi úton való közös megegyezése révén jönnek létre a kollektív szerződések, melyek az érdekeltek számára a munka törvénykönyvét alkotják. Ezek a kollektív szerződések az első időkben főként a munkabérre vonatkozó megállapodásokat tartalmazzák és csak az idő folyamán fejlődött ki a mai nagyvonalúságuk, a munkaviszony minden apró részletére kiterjedően. A kollektív szerződések jelentősége a szociálpolitikában azért is nagy mert különböző szociálpolitikai intézkedések eredményéből vagy eredménytelenségéből az állami törvényhozás következtethessen és tanulságokat vonjon le belőle. 1918-ban a Német Birodalomban rendelet részletekben

szabályozta a kollektív szerződések ügyét. A kollektív szerződések csak akkor ruházhatók fel általános érvénnyel, ha azok írásba vannak foglalva, és azok kifejezetten a munkaadó és a munkásszervezetek között jön létre. A szerződések általános érvényűvé nyilvánítására a birodalmi miniszter az illetékes. 1921 az első törvénytervezet, melyben a kollektív szerződéseknek nyilvánítja a munkaadók és a munkavállalók szerződőképes szervezetei között a munkaviszonyok szabályozása céljából létrejött írásos megállapodásokat. Az osztrák 1919-ben létrehozott törvény a kollektív szerződések alatt olyan írásos megállapodásokat ért, melyek a munkások vagy alkalmazottak szakegyesületei között jönnek létre. A kollektív szerződést megkötése után 14 napon belül az illetékes egyeztetőhivatalnál letétbe kell helyezni, amely azután a szerződést közhírré teszi. Kollektív szerződésekkel ma már minden

államban találkozunk. Az üzemi tanácsok: A gazdasági élet feladata a társadalom helyes és igazságos szükséglet kielégítésének biztosítása. A gazdasági élet szocializálása nem kötődik a társadalmi rend megváltoztatásához, hanem e rend mellett keresi a lehetőségét a termelésnek, az egész társadalom részvétele mellett, és az egész társadalom érdekében való, céltudatos megszervezésére és a termelt javak igazságosabb elosztására. Ezek a kísérletek az üzemi tanácsok intézményeiben elevenedtek meg. Ezeket vélik alkalmasnak arra, hogy az üzemtulajdonost és a munkást az együttes erővel megoldandó feladatok elvégzésében egymással szorosabb kapcsolatba hozzák. Az üzemi tanácsok elődeit részben az üzemekben elhelyezett szakszervezeti bizalmi emberek, részben pedig az üzemi munkásbizottságok intézményében látjuk. A munkásbizottságok már kifejezetten az üzem munkásainak érdekképviseletét látták el, az

üzemvezetőséggel szemben, a munkásviszonnyal kapcsolatos mindennemű ügyekben. ANGLIA: 1916 Whitley bizottság, elsősorban a munkásság helyzetének javítása érdekében szükséges teendők felett tanácskozott és legelsőnek a munkaadók és a munkások közötti viszonykérdéseit tárgyalták meg. Ebből indult ki a mozgalom amit Whitley-izmusnak neveznek Ez a termelési szervezet önigazgatásának alpján nyugszik. Programja: legjobb együttműködés elérése a munkás és a munkaadó között a termelés fejlesztése és a termelésben alkalmazott személyek helyzetének javítása érdekében, a bér és a munkaidő feltételeinek megtárgyalása, termelés érdekeit szolgáló adatgyűjtés, statisztika megszervezése, a tanulmányok kihasználása az üzemek javítása érdekében, az üzemek higénikus viszonyának javítása. A Whitleyizmus célját csak akkor érhette volna el, ha törvényes rendelkezések adtak volna alapot számára. SVÁJC: itt már

régebben álltak fent munkásbizottságok. A bizottság szükség szerint ült össze, de havonta legalább egyszer. A bizottság képviselte a munkáságot az üzemvezetőséggel szemben, és a felmerülő vitás ügyek békés megoldására törekszik. A bizottság munkája teljessé tette a munkások és az üzemvezetőség közötti harmóniát. NÉMET-AUSZTRIA: 1919-es törvénnyel valósította meg az üzemi tanácsok intézményét. A törvény az üzemi tanácsok feladatát az üzemben dolgozó munkások és alkalmazottak gazdasági, szociális, kulturális érdekeinek előmozdításában és látja, és ezt a feladatot az üzem megzavarása nélkül kell teljesítenie. Jogi feladatkörébe tartozik a kollektív szerződések végrehajtásának és betartásának ellenőrzése. Az üzemi tanácsok őrködnek a munkásvédelemi törvények az üzemi higénia, baleset-elhárítás és munkásbiztosítás által támasztott követelmények teljesítésén. Az üzemi fegyelem

fenntartása érdekében is közrehatnak az üzemi tanácsok. Az üzemtulajdonos jogosult az üzemi tanács kívánságára minden hónapban közös tanácskozást tartani. NÉMETORSZÁG: 1920-ban törvényt hoz, hogy a munkaadó és a munkás közös gazdasági érdekeinek szemmel tartása és a munkaadónak az üzemi célok elérése érdekében való támogatása céljából minden 20-nál több munkást foglalkoztató üzemben üzemi tanácsot kell létesíteni. Az üzemi tanács speciális feladatai: a gazdasági rendeltetésű üzemekben az üzemvezetőséget tanáccsal támogatni, az üzemvitel gazdaságossága érdekében, közreműködni új munkametódusok bevezetésében, az üzemet az egyeztetőszervek igénybevételével megvédeni, stb. Az üzemi tanácsba az üzemvezetőség két megbízottját delegálja. Az üzemi tanácsok megvalósítását a munkásmozgalom követelte ki. Az üzemi tanácsok nem váltak üzemközösségekké. Az üzemi tanács legjelentősebb

feladata, hogy a közvetlen kapcsolatot, amely a nagyüzemek korában elpusztult munkás és munkaadó között, ismét helyre állítsa. A jogi viták és érdekeltségi viszályok elintézése: Kizárások, sztrájkok, melyek a társadalmat rövidítik meg. OLASZORSZÁG: 1926-os törvény amely azt a munkaadót aki a fennálló munkafeltételek megváltoztatása érdekében az üzemében a munkát megszűntei három hónaptól egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtja. A törvény büntetendőnek tartja azt az esetet is ha három vagy több munkás előzetes megegyezés alapján a munkát abbahagyja. A sztrájk társadalomellenes tény. A kollektív szerződéseket a kizárás és a sztrájk csökkentésére alkalmas eszköznek szokták tekinteni. A jogi viták és érdekeltségi viszályok megnyugvást keltő elintézése fontos érdeke a gazdasági élet összhangjának