Történelem | Középiskola » Gáspár Attila - A XVIII. századi Magyarország társadalmi és gazdasági viszonyai

Gáspár Attila - A XVIII. századi Magyarország társadalmi és gazdasági viszonyai Az elpusztult ország A török kor háborúit követően az ország jelentős része romokban hevert. A hódoltság vidékén és a végvári vonal mentén a települések többsége a népességgel együtt elpusztult. Az egykori szántók helyét legelők, vagy az elvadult természet foglalta el. A hadjáratok, majd az azt követő éhínségek és járványok következtében tömegesen pusztultak el az emberek. Bevándorlás – Betelepülés Az ország a demográfiai mélypontot 1711-ben érte el. A XVIII században még mindennaposak voltak a járványok: pestis, vérhas, himlő, kolera. Ám már megkezdődött a védekezés ellenük A himlőt az Angliából átvett védőoltások szorították le a század végére. A XVIII. század első felében a társadalom jelentős része az éhezés határán állt, ám a termelés beindulásának köszönhetően a század közepétől az éhínségek

visszaszorultak. A század végére az ország népessége megkétszereződött (közel 10 millió lélek). A népesség növekedéshez jelentős mértékben járult hozzá a bevándorlás. A betelepülők számára az elhagyatott földterületek jelentettek vonzerőt. A bevándorlás két útón valósult meg: szervezetten és öntevékenyen A szerezett betelepítést az udvar és nagybirtokosok ösztönözték. Az udvart az adózók számának növelése, a katolikus hit terjesztése, míg a földbirtokosokat a munkáskezek hiánya vezette. A szervezett betelepítés során döntően a Habsburg-birodalmon kívül élő németek (svábok) behívása történt. A svábokat szétszórtan telepítették le így jött létre Buda, Békés, a Bakony és a Vértes vidékének sváb szigetei, valamint Baranya, Tolna, a Bácska és a Bánát sváb tömbjei. A svábok jelentős támogatást kaptak a betelepülésnél. A szabad földterületek az ország határai mentén élőket is

csábították. A szomszédos népek bevándorlása, központi szervezés nélkül, öntevékenyen valósult meg. A Felvidékre lengyelek, Kárpátaljára ruszinok (ukránok), Havasalföldről és Moldvából románok érkeztek. A szabad földek belső vándorlást (migrációt) is megindítottak. A pusztítások elsősorban az ország déli és középső területeit érintették. Így a peremterületek (észak, kelet és nyugat irányban) népsűrűsége magasabb volt az alföldi területekénél. A munkaerőhiánnyal küzdő földbirtokosok a migrációt támogatták A népesség növekedés etnikai hatásai Egy évszázad alatt az ország jelentős részben pótolta a török kor népveszteségét. Miután a török időkben elsősorban a magyarság pusztult, ezért a bevándorlás következtében számottevően megváltoztak a Kárpát-medence etnikai viszonyai. Becslések szerint a magyarság aránya a XV századi 80%-ról 40%-ra esett vissza. Magyarország soknemzetiségű

állam lett A migráció folyamán a peremterületek magyarsága az ország középpontja felé húzódott. Így az ország középső vidékein a magyarság megőrizte számbeli többségét, míg a nemzetiségek legtöbbször szigetszerűen telepedtek le. Nemzetiségek és társadalmi helyzetük A társadalom különböző rétegeiben a nemzetiségek eltérő arányt képviseltek. A magyarországi nemzetiségeknek - a horvátokat kivéve – nem volt nemességük (csonka társadalom). A vezető réteg szerepét a papságuk, vagy polgárságuk és értelmiségük töltötte be. Ezek a nemzetiségek az ország irányításában csekély szerepet játszottak. Ennek következtében az egyházaknak meghatározó szerepük volt a nemzetiségek életében. A szlovákok zömében a Felvidéken éltek, többségük jobbágy volt. A ruszinok Kárpátalja hegyvidékein éltek. Jobbágyi tömegeik fölött csak a görögkeleti papságuk alkotott vékony értelmiségi réteget. A románok a XVIII

században többségbe kerültek Erdélyben A vezetőréteget a görög-katolikus papság képviselte. A szerbek zömében délen, határőrvidékeken éltek, legnagyobb részük jobbágy, kisebb részük kereskedő volt. A németség három, társadalmilag is jól elkülönülő csoporthoz tartoztak. A paraszti társadalmat alkotó katolikus svábokra, a városok német polgárságára, valamint az evangélikus szepességi és erdélyi szászokra. Kisebb népcsoportok A XV. századtól kelet felöl bevándorló cigányság (indiai eredetűek) lélekszáma a XVIII században még alacsony volt. Alapvetően vándorló életmódot folytattak és mesterségekkel foglalkoztak (kovács, lókereskedő). A zsidóság az örökös tartományokból (módosabb kereskedők), másrészt a század végétől az üldözések elől Galíciából menekültek be az ország keleti részébe (Máramaros vármegye). Hazánkban elsősorban a kereskedelembe kapcsolódtak be Az újjáépítés

megindulása Az ország előtt évszázadok óta nem kínálkozó lehetőség nyílt a felzárkózásra. Az ország legfejlettebb területét a török által érintetlen egykori királyi Magyarország jelentette. Itt volt a legkisebb a pusztítás mértéke, s a fejlettebb örökös tartományok közelsége miatt e rész termékei számára kedvezőbb értékesítési lehetőségek kínálkoztak. Az egykori hódoltság területén azonban sok mindent elölről kellett kezdeni. A kiindulási állapot tekintetében Erdély köztes helyzetben volt A mezőgazdaság A XVIII. században Magyarországon a mezőgazdaság jelentette a legfontosabb gazdasági ágazatot A volt királyi Magyarország területén teret hódított a majorsági gazdálkodás, mivel a birtokosok értékesíteni tudták terményeiket. Megjelent az istállózó állattartás és új, nemesített (termelékenyebb állatfajták) terjedtek el. A növénytermesztésben megjelent a vetésforgó A század végén teret

hódítottak a kapásnövények (kukorica, burgonya, dohány), melyet az ugarba vetettek. Ez a népszaporulatnak is jót tett. Az egykor törökjárta vidékeken a kezdeti földbőség következtében talajváltó rendszer bontakozott ki. Majd a század folyamán a népesség növekedésével párhuzamosan nyert teret a két- és háromnyomásos gazdálkodás. Az Alföldön továbbra is jelentős maradt a rideg állattartás (szarvasmarha, juh). Az ipar helyzete A manufaktúrák száma Magyarországon alacsony maradt, tőkés vállalkozó híján nagybirtokosok, vagy az uralkodócsalád alapítottak ilyeneket. Csak a század végére teremtődtek meg a manufaktúrák alapításának feltételei. Mária Terézia (1740-1780) 1754-ben a birodalom köré merkantil jellegű védővámot húzott, amely megvédte Magyarországot is a külföldi áruk versenyétől. Ugyanakkor a Magyarország és az örökös tartományok közötti vámok meghagyásával érvényesíthette a birodalom

gazdasági szempontjait a magyar érdekekkel szemben: megkönnyítette az osztrák és cseh manufaktúrák termékeinek beáramlását hazánkba. A belső vámhatár így elősegítette a birodalomban kialakult munkamegosztás fenntartását, az örökös tartományok ipari és Magyarország mezőgazdasági jellegének fennmaradását. Az ipar céhes keretek között fejlődött, míg a parasztság önellátó gazdálkodást folytatott, eszközei jelentős részét maga állította elő. A középkorhoz hasonlóan a XVIII században is kiemelkedő szerepet játszott Magyarországon a bányászat. Az arany- és ezüstbányászat (alsó-magyarországi bányavárosok, Erdélyi szigethegység), valamint a só (Máramaros, Erdély) jelentősége csökkent, de a réz, majd a század második felétől a vasérc szerepe egyre nőtt. A bányászatban már túlhaladták a céhes kereteket, nagyobb vállalkozások jöttek létre. Így a korszak modern eljárásai is elterjedhettek Hazánkban a

víz kiszivattyúzását a legkorszerűbb, gőzzel és sűrített levegővel működő gépekkel végezték. Selmecbányán állami bányatisztképző intézetet alapítottak (1735) Ugyanakkor a bányászatban alkalmazott fejlett technológia - a többi ágazat fejletlensége miatt – nem tudott elterjedni a gazdaság egyéb területein. Kereskedelem és közlekedés A helyi kereskedelem a vásárokon közvetlenül a parasztok és a kézművesek között zajlott, míg a távolsági kereskedelem a hazai zsidóság kezébe került. A magyar kivitelt kezdetben elsősorban mezőgazdasági termékek adták (élő állat, bor, gabona, dohány, gyapjú). A század folyamán az élő állat jelentősége csökkent, míg a gyapjúé és a gabonáé nőtt. A század végére nőtt a kivitt nyersanyagok, félkész termékek mennyisége. A behozatal elsősorban iparcikkekből állt Az ország külkereskedelme döntően az osztrák örökös tartományokkal bonyolódott pozitív egyenleggel. A

korszakban a szárazföldi közlekedés korlátozott lehetőségeket biztosított (szekér, hintó). Az utak kiépítetlenek voltak. Az új kormányszerv, a Helytartótanács is megpróbálta fejleszteni a közlekedést. A kereskedelem fellendítése érdekében csökkenteni kívánták a vámhelyek számát á ezekből a bevételekből tartották fenn a hidakat, réveket, így jelentős előrelépésre nem került sor. A XVIII. század a nagy csatornaépítések kora Európában, hiszen a vasút megjelenéséig nagy tömegű árut csak vízen lehetett szállítani. Hazánkban is megépítettek néhány csatornát (Bácskában, Bánátban). A kereskedelemben (pl: búzakivitel) a Duna egyre nagyobb szerepet játszott Mária Terézia és a rendek együttműködése III. Károly hiába próbálta nemzetközi szerződésekkel biztosítani leánya, Mária Terézia trónját Halála után a szomszédos dinasztiák kihasználták a kínálkozó alkalmat, s rátörtek a birodalomra (osztrák

örökösödési háború: 1740-1748). II (Nagy) Frigyes porosz király seregei elfoglalták Sziléziát, a bajorok Felső-Ausztriában és Csehországban nyomultak előre. Az örökös tartományok egy része már elveszni látszott. A vészhelyzetben Magyarország rendjeinek támogatása szilárdította meg a Habsburg-dinasztia helyzetét. A magyar rendek megszavazták a háborúhoz szükséges újoncokat és adót. A magyar nemesek felismerték, hogy ezzel számukra nem a függetlenség lehetősége nyílik meg. Egy Bajorországgal megerősített még nagyobb birodalomban jogaik biztosítására kisebb esély kínálkozott volna. A Habsburg Birodalmon belül viszont támogatásukkal megerősítették a már kiharcolt kiváltságaikat, s az ország viszonylagos függetlenségét. Mária Terézia törekedett arra, hogy a magyar arisztokráciát és a nemességet érzelmileg a dinasztiához kösse (Szent István rend alapítása). Mária Terézia rendeletei A nagyhatalmi állást

biztosító állandó hadsereg fejlesztése hatalmas összegeket emésztett fel. Ezért szükségesség vált az állami jövedelmek erőteljes növelése. A királynő a reformok útjára lépett Átszervezésekkel olcsóbbá és ésszerűbbé kívánták tenni az állam működését. Csehországban és Ausztriában a rendekkel elismertették a kiváltságos rétegek adóztatását. Hazánkban a királynő kezét megkötötte az ország rendi különállása. A rendek az országgyűlésben (1751) visszautasították a nemesei adófizetést. Az uralkodónő így közvetett módon, az 1754-es vámrendeletében csapolta meg a magyar nemesség jövedelmeit. A rendelet ellentétes hatásokat váltott ki a gazdaságban ám ez a mezőgazdaságnak jó lehetőségeket biztosított. A mezőgazdasági kivitel emelkedése elsősorban a nagybirtokok majorságainak volt köszönhető. Emiatt a birtokosok igyekeztek növelni majorsági földjeiket a közös földek és a jobbágytelkek (úrbéres

földek) rovására. A majorságokat a jobbágyok robotmunkájával művelték meg, ami a robotterhek növelésével járt. A királynő ezért 1767-ben rendeletben (Urbárium) maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat: egész telek után heti egy nap igás, vagy két nap gyalogrobotot engedélyezett. Rögzített a majorsági és úrbéres földek arányát, gátat szabva a jobbágyi terhek emelkedésének. A társadalmi-gazdasági felzárkózást szolgálta a királynő tanügyi rendelete (Ratio Educationis, 1777). Egységes, a népiskolától az egyetemig felépülő iskolarendszert vezettek be Az oktatás fő célja az államhoz hűséges és hasznos polgárok nevelése. Az oktatás ugyan jórészt az egyházak kezében maradt, de a tantervek révén érvényesült az állami ellenőrzés. II. József - A felvilágosult zsarnok Mária Terézia fia, József a felvilágosodás eszméitől áthatva reformtervekkel ostromolta a kormányzatot. Így mikor átvette a hatalmat (1780-1790),

nem koronáztatta meg magát magyar királynak, hogy ne kényszerüljön esküt tenni a rendi jogok tiszteletben tartására. Abszolút hatalmát elképzelései megvalósítására kívánta felhasználni. Egységes, az alattvalók számára jólétet biztosító birodalom lebegett a szeme előtt. A világmegváltók türelmetlensége jellemezte, számos rendelete feleslegesen sértette meg a nép hagyományait. József rendeletei II. József nem volt vallásellenes, de az egyházat is reformjai szolgálatába kívánta állítani A tanulással és betegápolással foglalkozó rendek kivételével feloszlatta a szerzetesrendeket (1782). Vagyonukból vallásalapot hozott létre, amelyből gyarapította a nép körében tevékenykedő plébániák számát és növelte a plébánosok jövedelmét. Türelmi rendeletével (1781) az evangélikusok, a kálvinisták és a görögkeletiek számára a korábbiaknál szabadabb vallásgyakorlatot biztosított. A rendelet értelmében az

említett vallásúak minden állami hivatalt betölthettek 1785-ben bevezette a jobbágyrendeletet, mely megszüntette a jobbágyság röghöz kötését. A szabadon költöző parasztok mesterséget tanulhattak. Ezzel az uralkodó az iparfejlődés számára kívánt szabad munkaerőt biztosítani. az egységes birodalom eszméje és az ésszerűség vezette Józsefet a nyelvrendelet kiadásakor (1784). A Magyarországon hivatalos latin helyett a birodalmi vezető réteg körében elterjedt német nyelvet tette államnyelvvé. A rendelet hatalmas felháborodást keltett a nemesség körében, mely rendelet így a magyar rendi ellenzékiséget közelítette a nemzeti azonosságtudat fontos eleméhez, az anyanyelvhez. Az anyanyelv használata divattá, mozgalommá vált, terjedt a magyar ruha használata és a magyar tánc. Az uralkodó a rendiség fő bástyája, a nemesi vármegyék önkormányzata ellen indított támadást. A nemesség megadóztatása érdekében népszámlálást

és birtokösszeírást írt elő (1784, 1786). Ehhez még volt ereje az abszolutizmusnak, de az ellentétek pattanásig feszültek. II. József kudarca A felvilágosodás első magyar hívei a kormányzat szolgálatában álló arisztokraták lettek (jozefinisták), mely értelmiség csekély számú volt. A francia forradalom hírére József számára nyilvánvalóvá vált, hogy lezárult a felvilágosult abszolutizmus időszaka. A török háborúban megbetegedő császár, hogy birodalmát mentse, halálos ágyán három kivételével (türelmi, jobbágyés alsópapságra vonatkozó rendelet) visszavonta. Ám ezzel elkésett, mert a politikai ellenzék már többek akart. A magyar rendek nem elégedtek meg az alkotmány korábbi biztosítékaival, a jozefinisták viszont a reformok polgári irányú továbbfejlesztéséről álmodoztak