Ezoterika | Asztrológia » Fogszuvasodás

Alapadatok

Év, oldalszám:2004, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:71

Feltöltve:2010. július 15.

Méret:40 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

fogszuvasodás, régen nem volt ennyire jellemző. Fizikai, tudományos szempontból azt lehet mondani, hogy azért van, mert azok a táplálékok, amiket ma fogyasztunk, azok megkímélnek minket egy nagyon fontos folyamattól, a rágástól. Nem nagyon kell rágnunk, nem igazán használjuk a fogainkat. De az a lényeg, hogy a fog az agresszió, a Mars. A körömrágás is azzal függ össze, hogy lerágod az agressziódat Ha lerágom az azt jelenti, hogy inkább magamat rágom, mint mást. Már kicsi gyerekkoromban megtanítanak arra, hogy ne legyek agresszív, mert ha agresszív vagyok, akkor nem fognak engem szeretni, ez az egyik alapprobléma. Az emberek nagy része nem tud mit kezdeni a saját agressziójával, ezért állandóan békés, nyugodt próbál lenni. Azért van annyi túl savas ember, rágja szét a gyomorsav a gyomrát, mert a sav, mint Mars, ott rágja magát. Hányan vannak, akik saját szájukat harapdálják. Miért? Mert a másikét ciki lenne Nem igaz, hogy a

világ csak jó dolgokkal van tele. Van angyal és van ördög, de nem kint van, hanem bent van Azért néznek az emberek horrorfilmeket, mert az összes agressziójukat ott élik ki. Ezért működik jól a horror, a krimi, az akciófilm. Aztán hazamegyek a moziból, kiharcoltam magam, most egy kicsit nyugodt vagyok, de olyan sokáig ez nem tart. Másnap a főnökkel megint összeveszek, megint elmegyek moziba, egy jó horror, "ahogy tépik ki a belét - ez a főnököm", puff, kész, el van intézve. Megpróbáljuk ezeket a dolgokat kiélni, ezek ilyen levezető csatornák. A mai ember nem vállalja fel a harcot, ezért inkább lyukas lesz a foga. Egy gyerek még inkább jól jár el, ő még harcol, ha nincs a családban elég energia, még legalább megpróbál valamit tenni annak érdekében, hogy észrevegyék, hogy az életben joga van élni, mert mindenkinek joga van az élethez, és ő még a saját kicsi eszközeivel próbálkozik. Egy gyerek akkor válik rossz

gyerekké, amikor azt látja, hogy a jóságával semmire sem megy, akkor legalább, ha elítélik, ha igazgatói intőt kap, ha ő az iskola legrosszabb diákja, legalább állandóan vele foglalkoznak. Ez megkerülése egy problémának, de neki az hogy vele foglalkoznak, az sikerül, tényleg vele foglalkoznak. Ő meg csak azzal foglalkozik, hogy milyen jó, már legalább harmadszor jön be az apám beszélni az igazgatóval, végre velem foglalkoznak, mégis csak egy fontos gyerek lehetek. Jól ki lehet élni a gyerekkel az agressziót, pl birkózásban, különböző sportolási lehetőségekben, ahol küzdeni kell. Mindig arról van szó, hogy szeretetet szeretnénk kapni. A fogunknak az édesség árt a legjobban. Amikor nem kapjuk meg azt az édességet, amire igazán vágyunk, akkor pótoljuk egy pótlékkal, nevezetesen cukorfélékkel, az is Jupiter, de más szinten esszük meg. És annak a következménye nyilvánvalóan az, hogy elkezd erjedni az édesség a szájban, és

ezáltal a fogzománc előbb utóbb kilyukad. Ez a dolog fizikai története. A lelki története az, hogy pótlékokkal próbáljuk megoldani az életünket. A pótlék az, hogy félkész ételeket főzünk, a mikrohullám, meg az összes többi trutymó az pótlék, mert már nincs arra időnk, hogy rendesen főzzünk egy ételt. Mirelit, mélyhűtő, puff be, kész, hogy ne kelljen rágni Az ételek szimbólumokat hordoznak, és a húsfogyasztás azt is jelenti, hogy ragadozók vagyunk, ami önmagában még nem bűn, csak hát azért vicc az egész, mert miközben az egyik oldalon ragadozunk, a másik oldalon nem bírjuk felvállalni az agressziónkat. Tehát miközben az egyik oldalon leöljük az állatokat, természetesen nagyon ügyesen megbízunk egy teamet, akik ezt jobban vállalják, mi eközben eljátszhatjuk a nagyon szelíd, nagyon béketűrő, nagyon kedves embert. Bajba vagyunk az agressziónkkal, gondba vagyunk vele, nem tudjuk felvállalni. Az igaz, hogy egy

horrorfilmen keresztül kiéljük, de igazában véve ez tart addig, amíg a filmet nézed, de aztán rájössz, hogy mégse te voltál az a szereplő, aki a másiknak kinyomta a szemét. Igaz kicsit úgy éreztem, hogy a főnökömet most rendesen kizsigereltem, de holnap csak be kell menni a munkahelyre, és csak nincs kizsigerelve. Az a kérdés, hogy mennyire tudjuk felvállalni a saját ördögi oldalunkat, mert hogy van, akár tetszik akár nem, van, le lehet tagadni, de akkor is van