Szociológia | Felsőoktatás » A társadalompolitika és a szociálpolitika viszonya a többi alrendszerhez

A társadalompolitika és a szociálpolitika viszonya a többi alrendszerhez I. Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet A gazdaság helye a társadalmakban. 1. A gazdasági cselekvés A gazdasági cselekvést, a gazdálkodási cselekvést, a racionalitás lényegét úgy tekintik, mint döntést az időről és energiáról, amely lehetővé teszi, hogy ebben az embertermészet viszonyban a legtöbb célt valósítsák meg. A gazdaság így lesz a cselekvés színtere. 2. A „gazdasági” mint intézményesített folyamat A szubsztantív jelentése az ember megélhetésének a természettől és embertársaitól való függéséből ered. Cserefolyamatra utal amennyiben hozzájuttatja az embert anyagi szükséglet-kielégítésének eszközeihez. A formális jelentése a cél-eszköz viszony logikai jellegéből származik. Választási szituációra vonatkozik. Az eszközök különböző felhasználási módjai között azért kell választani, mert ezek az eszközök

nem állnak rendelkezésre elegendő mennyiségben valamennyi cél realizálásához. 3. Az integrációs formák/sémák: reciprocitás, redisztribúció, árucsere A reciprocitás a szimmetrikus csoportosulások kölcsönösen megfelelő pontjai közti mozgásokat jelöli a redisztribúció egy központ felé irányuló, majd e központból kiinduló elsajátítási mozgásokra utal a csere oda – vissza mozgásokra vonatkozik, melyek egy piaci rendszer ,,személyei” között zajlanak 4. A kereskedelem formái Szubsztantív kereskedelem békés módszer olyan javak beszerzésére, amelyek helyben nem állnak rendelkezésre Ajándék kereskedelem a reciprocitás szálaival köti össze a partnereket Adminisztratív kereskedelem szilárd alapja a szerződéses viszony, amely többékevésbé formális. Piaci kereskedelem az árucsere azaz integrációs forma, amely kapcsolatba hozza egymással a partnereket. 5. Pénzhasználati módok A pénz közvetett fizetési eszköz, azért

használják fizetési eszközként és értékmérő gyanánt, mert a csere eszköze. Az árucserében való használata, és a pénz minden használati módja piacok lététől függ. 6. Piaci elemek A piac a csere színtere, a piac és a csere terjedelme egybeesik. A gazdasági élet egyfelől az alkun keresztül, másfelől a piacokban testesül meg. A cserét úgy írjuk le, mint a gazdasági viszonyt, a piacot, mint a gazdasági intézményt. 1 II. Elosztási sémák • Két ma létező fő elosztási típus: -Munka szerintei elosztás -Társadalmi juttatások, avagy szükségletek szerinti elosztás Ez egy történelmileg kialakult folyamatrendszer. Polányi Károly: gazdasági integrációs sémák-elosztási sémák-> történelmileg nem egyidejűek. Mauss: Az elosztás különböző típusai történelmileg kapcsolódnak egymáshoz (pl. ajándékozás, csere) Integrációs séma = elosztási séma • ajándékcsere: vannak fejleményei, altípusai: -alamizsna:csak

az adás van meg. -fogadás: a javak forgalmát csupán a becsület és a hitel kategóriáinak megtartásával biztosítja Archaikus viselkedési módok: Reciprocitás: A reciprocitás a szimmetrikus csoportosulások kölcsönösen megfelelő pontjai közötti mozgásokat jelöli. Hiányzik belőle a nyereség motívuma, elengedhetetlen az adás és kapás motívuma és a közé beiktatott idő. Redisztribúció: A redisztribúció az egyének közötti osztozkodás, ami feltételezi egy elosztási központ jelenlétét a közösségben. A javak begyűjtése lehet fizikai, de lehet szimbolikus, amikor a javak fölötti rendelkezés jogát gyűjtik be. A redisztribúció nem követi a gazdaságosság, a nyereség logikáját. Piac: A XVI. Századtól a piacok száma és jelentősége megnövekedett A merkantilista rendszerben tulajdonképpen a piacok váltak a kormány fő gondjává. A társadalom alulról szerveződik, munkamegosztás alakul ki, a társadalom érdekei alapján és

nem a transzcendens érdek alapján szervezzük életünket. Gazdaság: -profitcélú -önellátó A társadalmi alrendszerek mindig bizonyos értékek/érdekek mentén alakulnak ki, amelyek lehetnek univerzálisak vagy duálisak. Értékanál:- megérti-> rentábilis - nem éri meg, nem rentábilis 2 III. A jólét társadalmi elosztása: reflexiók a méltányosság kereséséről • A „jóléti állam” a 19. sz-ban indult el • 1948 óta az a kritika éri a jóléti államot, hogy a célokat összetéveszti az eszközökkel: annyira egyenlősíteni akarja a társadalmat, hogy a gazdagabbakra túlzott terheket ró, miközben azoknak is ellátást nyújt, akik nem igazán szorulnak rá. Ezért egy igazságosabb rendszert kell kitalálni. • Végül is a „Beveridge-forradalom” (1942) óta a szociálpolitika beváltotta többékevésbé az ígéretét: a jogszabályokat a gyakorlatban is alkalmazzák pontosan meghatározták, mi tartozik a „szociális

szolgáltatások” körébe a szociális szolgáltatások elkülönített rendszerként működnek a gazdagokat adóztatják meg, hogy a szegényeknek juttatásokat adjanak. • • • • • Minden szociális szolgáltatás valamilyen „szükségletet” elégít ki. A szükségletek kielégítésénél felmerül a kollektív felelősség kérdése. Ezt vagy készpénzzel váltják ki, vagy adókedvezményekkel. (Fontos a „létminimum” meghatározása) • Az idő előrehaladtával a a szociálpolitikai méltányosság problémái mind jelentősebbé válnak: tanulási idő kitolódik, életkor nő, munkaerő-piaci követelmények nőnek. Nő a társadalmi differenciálódás. Nő a társadalmi egyenlőtlenség Felhasznált irodalom: Ferge Zsuzsa: Társadalmi újratermelés és társadalompolitika, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp. 1982 191-211 old Polányi Károly: Az archaikus társadalom és gazdasági szemlélet, Bp. 1976 197-228 old (A gazdaság helye a

társadalomban) R. M Titmuss: A jólét társadalmi elosztása: reflexiók a méltányosság kereséséről, In: A jóléti állam Szerk: Lévai Katalin T-Twins Kiadó, Bp.,1992 86-96 old 3