Építészet | Védművek » Résfalak vízépítési alkalmazása

626/.627331 MI–10 238–78 Országos Vízügyi Hivatal RÉSFALAK VÍZÉPÍTÉSI ALKALMAZÁSA MŰSZAKI IRÁNYELVEK G 71 MAGYAR SZABVÁNYÜGYI HIVATAL THE DIAPHRAGM WALLS APPLICATION IN THE HYDRAULIC ENGINEERING E Műszaki Irányelvek a vízépítési célú teherviselő, szivárgásgátló résfalak és az injektált vékony résfalak tervezésénél és építésénél betartandó gyakorlati szabályokat tartalmazza. Tartalom 1. Fogalommeghatározások 2. A résfalak alkalmazási területe 2.1 Teherviselő résfal 2.2 Szivárgásgátló résfal 3. A résfalak tervezése 3.1 Talajfeltárás 3.2 A résfalakkal szemben támasztott követelmények 3.3 A résfalak elhelyezése 3.4 A résfalak anyaga és méretei 3.5 Előre gyártott résfalak 3.6 Technológiai, minőségi és egyéb előírások 4. A résfalak építése 4.1 A széles résfalak építése 4.2 Injektált vékony falak építése 5. A résfal minőségének ellenőrzése 5.1 A

megtámasztófolyadék minőségének ellenőrzése 5.2 A rés méreteinek ellenőrzése 5.3 A résfal anyagának ellenőrzése munka közben 5.4 Az elkészült résfal ellenőrzése 6. Biztonságtechnikai előírások A szövegben idézett szabványok, előírások Mellékletek A Műszaki Irányelvek jóváhagyás időpontja: A közzététel időpontja: 1978. február 14 1978. augusztus (32 oldal) –2– MSZ–10.238–78 1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK Réselés: résiszap-megtámasztás mellett végzett földkiemelés. Rés: a réselés módszerével kiemelt munkagödör vagy munkaárok. Résiszap (megtámasztófolyadék): a résoldal állékonyságát biztosító, a víznél nagyobb fajsúlyú folyadék. Résfalak: a rés kitöltésével készített falak. – Résfal (széles): vastagsága kb. 40 cm felett – Keskeny résfal: vastagsága kb. 10–40 cm – Vékony résfal: vastagsága kb. 10 cm alatt Viszkozitás: a folyadék belsejében fellépő súrlódást

jellemző mérőszám. A dinamikai viszkozitás egysége a pascalmásodperc; jele: Pa. s A 20 °C-os víz dinamikai viszkozitása közelítőleg 10-3 Pa s (10-3 Pa.s = 1 cP) A kinematikai viszkozitás a dinamikai viszkozitás és a sűrűség viszonya Mértékegysége a négyzetméter per másodperc; jele: m2/s. A réselésnél áltatában a dinamikus viszkozitást használjuk Injektált vékony szivárgásgátló résfal (függöny): injektáló csővel ellátott réselőszerszám leverésével, majd a réselőszerszám helyének kihúzás közbeni kiinjektálásával előállított fal. Réselőszerszám (anyaszádlemez): injektálócsővel ellátott szádlemez. az injektált vékony szivárgásgátló fal készítésénél használt, Iszaplepény: a résiszap szilárd részecskéinek lerakódásával keletkező réteg, mely a rés oldalfalán 1–2 cm vastagságban, a laboratóriumi vizsgálatnál 1–2 mm vastagságban képződik. Tixotrópia: egyes folyadékoknak az a

tulajdonsága, hogy nyugalmi állapotban megszilárdulnak, majd mechanikai hatásra (rázás, keverés) ismét folyóssá válnak. Előre gyártott résfal: előre gyártott elemek résbe építésével készített falszerkezet. 2. A RÉSFALAK ALKALMAZÁSI TERÜLETE A különféle típusú és anyagú résfalakat a feladat, a rendelkezésre álló géppark és műszaki-gazdasági megfontolások alapulvételével kell alkalmazni. (A legjellemzőbb vízépítési példákat az M1 melléklet szemlélteti) 2.1 Teherviselő résfal A résben készített beton és vasbeton szerkezetek alkalmazhatók bármilyen, a beton és vasbeton szerkezeteknél szokásos rendeltetés és igénybevétel esetén, tetszőleges erőhatás felvételére. Különösen a vízépítés területén használható előnyösen a résfal (tábla vagy pillér) a talajhoz való lehorgonyzásra A teherviselő résfalak alkalmazásának legjellemzőbb esete, amikor a résfalra ható erők eredője függőleges vagy

közel függőleges Ennek főbb esetei: – épületek alapozása, – hídpillérek alapozása, – nagyobb duzzasztóművek pilléreinek alapozása, – egyéb vízépítési létesítményeknél a függőleges nyomás felvételét szolgáló szerkezeti elem, – felhajtóerő elleni lehorgonyzások, – vízszintes és ferde erőkkel terhelt építmények (cölöprácsok) húzott szerkezeti elemei. A függőleges nyomással terhelt réstábla vagy pillér egyaránt működhet (és méretezhető) álló és lebegő cölöpként. A résben épülő falak, táblák és pillérek alkalmasak hajlításból és csavarásból származó igénybevételek felvételére is. Ennek főbb esetei: – egyik oldalról földnyomással vagy víznyomással, illetve mindkettővel terhelt szádfal vagy támfal, – vízszintes vagy ferde koncentrált erővel terhelt szádfal vagy támfal, – egyéb, bármilyen irányú megoszló terheléssel, vagy koncentrált erővel terhelt szerkezeti elem

–3– MSZ–10.238–78 A hajtott résfal a földbe befogott tartóként működhet, vagy lehet más szerkezeti elemmel megtámasztva, illetve kihorgonyozva. 2.2 Szivárgásgátló résfal A szivárgásgátló résfalak alkalmazásának jellemző esetei: – a felhajtóerő csökkentése, a hidraulikus talajtörés veszélyének elkerülése, vagy az átszivárgó vízmennyiség mérséklése, – körülzárt munkatér víztelenítése, – víztároló gátja alatti vízvezető réteg lezárása, illetve a szivárgási úthossz megnövelése, – árvízvédelmi töltés testén és alatta a szivárgás csökkentése, – a talajvízmozgás korlátozása akár a víz visszatartása (tárolása), akár valamely területről való kizárása végett. Az injektált vékony résfal alkalmazásának feltételei: – az elérendő legnagyobb mélység ne legyen több a rendelkezésre álló gép teljesítőképességénél (kb. 6 m), – a talajviszonyok tegyék lehetővé a

réselőszerszám gazdaságos lehajtását, tehát ne legyenek görgetegek vagy egyéb akadályok, – a beinjektálható anyag, figyelembe véve a helyi talajviszonyokat is, elégítse ki a fallal szemben támasztott igényeket. Kötőanyag nélküli szivárgásgátló résfal akkor létesülhet, ha – az injektált vékony fal már nem alkalmazható, – a fallal szemben szilárdsági követelmény nincs, – a szivárgási tényező megkívánt értéke kötőanyag nélkül is biztosítható, – szuffózió veszélye nem áll fenn. Talajbetonból készülő résfalat kell alkalmazni, ha – a fal anyagával szemben támasztott igények gazdaságosabb megoldással nem elégíthetők ki, – a talajbeton minden szempontból megfelel a feltételeknek, – a résből kitermelt, illetve a helyszínen vagy a közelben található anyag talajbeton készítéséhez megfelel. – Kavicsbetonból szivárgásgátló résfalat akkor szabad készíteni, ha a kisebb költséggel készíthető

résfali a feltéteteknek nem felel meg (pl. szilárdsági okokból) Vasbeton résfal szivárgásgátlás céljára akkor alkalmazható, ha résfalnak teherviselő szerepe is van. 3. A RÉSFALAK TERVEZÉSE A résfalak és az injektált vékony szivárgásgátló falak tervezését, talajfeltárását és ennek értékelését megfelelő felszereléssel, szakértelemmel és képesítéssel rendelkező szerv (személy) végezheti. 3.1 Talajfeltárás Olyan mélységű és részletességű talajfeltárást kell végezni, amelynek adatai alapján a résfal tervezése, statikai, hidrológiai és hidraulikai méretezése elvégezhető. Meg kell határozni a feltárás módját, mélységét, sűrűségét, valamint a vizsgálandó talajfizikai jellemzőket. A feltárást és talajmechanikai vizsgálatot az ME–105 előírásai szerint kell végrehajtani. Ezen túlmenően a feltárás terjedjen ki: a résfal alsó síkja alatt kellő mélységre, az ott levű rétegek adatainak

megfelelő megállapítására, a szivárgásgátló résfal oldalirányú bekötésének helyére, helyi anyagok felhasználása esetén az anyagnyerőhelyre. MSZ–10.238–78 3.2 –4– A résfalakkal szemben támasztott követelmények Meg kell határozni, hogy milyen feladatokat kell a résfalnak ellátni, hogy rendeltetésének megfeleljen. Ezek általában: – szivárgásgátlás, – teherviselés vagy – teherviselés és szivárgásgátlás együttesen. A szivárgásgátló résfal – szivárgási ellenállása elég nagy legyen, – a falanyag elsodrásának a veszélye ne álljon fenn, – szilárdsága elegendő legyen önsúlyának viselésére (szakaszos építés esetén, megfelelő idő eltelte után a melléréselést állja), – a várható talajmozgások esetén is feleljen meg rendeltetésének, – tulajdonságait a szükséges élettartamig tartsa meg. A teherviselő résfal akkor megfelelő, ha károsodás és meg nem engedett mértékit elmozdulás

nélkül viseli el a reá ható terheket, és a terhelésekkel szembeni ellenálló képességét a szükséges élettartamán belül nem veszti el. A teherviselő és szivárgásgátló szerepet egyszerre betöltő résfalaknál az előbbi követelmények értelemszerűen együttesen jelentkeznek. 3.3 A résfalak elhelyezése A teherviselő résfalak telepítésekor tekintettel kell lenni a meglevő és épülő létesítményekre, továbbá a rések között maradó földpillérek állékonyságára. Indokolt esetben elő kell írni, hogy egyidejűleg mely rések nyithatók ki. A szivárgásgátló résfalak helyének meghatározásakor figyelembe kell venni – a már meglevő és a későbbiekben létesítendő építményeket, – a hidrológiai és hidraulikai számítások eredményeit, – a talaj rétegződésének helyi változásait, – a szivárgásgátló résfal megépítése után kialakuló áramlást és vízszinteket, – a keletkező felhajtóerőt és ha a fal

önmagában nem képes a terhelés felvételére, figyelembe véve a víznyomást is, biztosítani kell a megfelelő támasztótestet. 3.4 A résfalak anyaga és méretei 3.41 A szivárgásgátló résfal anyaga A szivárgásgátló résfal és az injektált vékony fal 3.2 szakaszban előirt szivárgási ellenállását elsősorban a fal anyagának helyes megválasztásával (nem vastagságával) kell biztosítani. Az anyag a gazdaságossági szempontok miatt csak a feltétlenül szükséges szilárdsággal rendelkezzen, és biztosítsa a résfalszakaszok vízzáró csatlakoztatásának lehetőségét is. A szivárgásgátló résfal készülhet: – kötőanyag nélküli anyagból, agyagnak a résbe való egyszerű beszórásával, talajkeverék beépítésével, vagy a résiszap megfelelő anyaggal való besűrítésével, – talajbetonból helyi anyag felhasználásával, vagy a résben levő szuszpenzió cementtel való feldúsításával, – kavicsbetonból (különleges,

indokolt esetben). Az injektált vékony szivárgásgátló fal anyaga lehet: – megfelelő töménységfa bentonitszuszpenzió kötőanyaggal vagy anélkül, – homokot és kisebb szemnagyságú anyagot tartalmazó habarcskeverék. A szivárgásgátló falak és függönyök kötőanyagaként általában cement használatos, de indokolt esetben más kötőanyag is használható, ha annak alkalmassága igazolható. A szivárgásgátló résfalak és az injektált vékony szivárgásgátló falak anyagának helyes összetételét a kavicsbeton kivételével általában előzetes vizsgálattal kell meghatározni, illetve igazolni kell a kiválasztott –5– MSZ–10.238–78 keverési arány megfelelő voltát. Nem szükséges újabb laboratóriumi vizsgálat, ha az előirányzott anyag megfelelő voltát korábbi kísérlet vagy a gyakorlat már igazolta. (Erre vonatkozó példákat az M2 melléklet tartalmaz.) A szivárgásgátló résfalaknál elő kell írni: – a

beépítendő anyag összetételét, – az alapanyagok szükséges jellemzőit, – a beépítés technológiáját, – a beépítendő keverék szükséges jellemzőit, valamint – az alapanyagok és a kész keverék jellemzőinek ellenőrzésére vonatkozó módszereket és az ellenőrzés gyakoriságát. Kötőanyag nélküli talajkeverékből célszerű készíteni a szivárgásgátló résfalat minden esetben, ha ez a feltételeknek megfelel, és a megfelelő anyag biztosítható. Ha a résben maradt szuszpenziónak a réselés befejezése utáni dúsítását kötőanyag nélkül irányozzák elő, ezt csak megfelelő szemszerkezetű és vízzáró képességű anyaggal szabad végeztetni. A felhasználandó anyag nem tartalmazhat 20%-nál több 0,1 mm-nél nagyobb és 40%-nál több 0,02 mm-nél nagyobb szemcsét. Darabos anyag egyszerű beszórása csak akkor irányozható elő, ha előzetes vizsgálattal igazolták az anyag alkalmasságát ilyen technológia esetén is,

illetve vízszintes irányban a szivárgási tényező megfelelőnek bizonyult. A talajbeton résfalat általában akkor célszerű alkalmazni, ha – a résfalnak teherviselő szerepe nincs, a fal anyagával szemben támasztott szilárdsági követelmény kicsiny, – a keverékbe cement adagolása indokolt akár a szuffózió veszélyének elkerülése végett, akár azért, hogy az a fal szivárgási ellenállását növelje, – a munkahely közelében alkalmas adalékanyag nyerhető. A talajbetonhoz adalékanyagként felhasználható akár a helyi anyagnyerőhelyről kitermelt, akár a résből kiemelt megfelelő anyag. 3.42 A szivárgásgátló résfal méretei A résfal vastagságát az elérni kívánt cél (szivárgásgátlás, szilárdság) határozza meg, amelyet összhangba kell hozni a technológiai lehetőségekkel. A tervezés során az egyszerre kiemelhető, tehát egyszerre készülő résfalszakasz hosszának meghatározásánál figyelembe kell venni – a résoldal

állékonyságának követelményeit, – markoló rendszerű réselőgép alkalmazása esetén a markolások hosszát, illetve azok csatlakozását. Összefüggő vízzáró rétegbe bekötött szivárgásgátló falak hidraulikai méretezése, illetve az átszivárgó vízhozam meghatározása végezhető: – számítással a Darcy-törvény alapján az M.3 melléklet szerint, vagy – az egységnyi falfelületen átszivárgó vízmennyiség kísérleti úton meghatározott értékének felhasználásával. A számításnál vastagságként résfalak esetén a rés névleges méretét, injektált függönyök esetén a vágóél vastagságát kell figyelembe venni. Az összefüggő vízzáró rétegbe be nem köthető falak megkerülésével átszivárgó vízmennyiség számítása a szádfalnál szokásos módon végezhető. A falon átszivárgó vízhozam ugyanúgy számítható, mint az összefüggő vízzáró rétegbe bekötötteknél, de ez általában elhanyagolható a

megkerülő szivárgáshoz képest, 3.43 A teherviselő résfal anyaga A teherviselő résfal tervezésére és méretezésére érvényesek az ME–105 előírásai, vízépítési alkalmazásnál az e fejezetben foglalt kiegészítésekkel. A teherviselő résfalak anyaga beton vagy vasbeton lehet. MSZ–10.238–78 –6– Adalékanyagként az MSZ 449 előírásainak megfelelő, természetes településű koptatott homokos kavics, illetve az ebből osztályozással előállított származékok használhatók. Zúzással mesterségesen előállított vagy természetes aprózódású, de éles szemcséjű adalékanyag (murva) használatát kerülni kell, mert ezek nehezen dolgozhatók be. Előnyös több finom szemcsét tartalmazó adalékanyag használata a bedolgozás megkönnyítése érdekében A szükséges cementmennyiséget az ÉSZKMI–19 szerint kell meghatározni. Az adalékanyag legnagyobb szemcseátmérője kisebb legyen, mint a betonozócső átmérőjének

ötödrésze, de legfeljebb 32 mm. A bedolgozás szempontjából kedvező a gyengébb minőségű, nagyobb mennyiségű cement adagolása. A vízre és a betonkiegészítő anyagokra vonatkozó általános előírások a résfalak esetében is érvényesek. A bedolgozás megkönnyítése végett ajánlatos plasztifikátor, illetve kötéslassító alkalmazása. A betontakarás a fővasbetéteknél legalább 7 cm legyen. A bentonitszuszpenzió hatása miatt a betonacél és a beton közötti tapadás kisebb lehet a résfalakban, ezért a toldási és túlnyújtási hosszakat meg kell növelni az MSZ 15022/1-ben előírt érték 1,5-szeresére. 3.44 A teherviselő résfal méretei A teherviselő résfal méreteit elsősorban az igénybevétel szabja meg, de figyelembe kell venni a technológiai feltételeket (a résfalszakaszok elhelyezésének és a szakaszok hosszának meghatározásánál), a résoldal állékonyságának követelményeit és – markoló rendszerű réselőgép

alkalmazása esetén – a markolások kiosztásának szempontjait. Kör alakú réspillér esetén az alkalmazható legkisebb átmérő 60 cm. 3.5 Előre gyártott résfalak A résfal készíthető előre gyártott elemeknek a résbe való elhelyezésével is mind teherbíró, mind szivárgásgátló, illetve mindkét célt szolgáló létesítmény esetén. Az előre gyártott résfal esetén gondoskodni kell – az elemek mozgatására, beemelésére, elhelyezésére (rögzítésére) és csatlakoztatására, – a szivárgásgátlás céljait is szolgáló falak esetén a vízzáró csatlakozás kiképzésére szolgáló berendezésekről, eszközökről és a megvalósítás technológiai szabályainak betartásáról. Az előre gyártott elem megfogására szolgáló kampókat úgy kell elhelyezni, hogy ne legyen lehetőség téves megfogásra, illetve ebből. származó balesetre vagy károsodásra Az előre gyártott vasbeton elem felületén levő, korróziótól

betontakarással nem védett acélelemek és részek csak a mozgatás, szállítás és beépítés alkalmával keletkező igénybevételre való méretezésnél vehetők figyelembe, továbbá, ha a résfal ideiglenes rendeltetésű. Az utóbbi esetben ki kell mutatni, hogy a korrózió a szükséges élettartamon belül nem okoz meg nem engedhető károsodást. Ha a résiszapnak az előre gyártott elemekből készülő résfal építésénél a szokásostól eltérő igényeket kell kielégíteni, ezt a technológiai leírásban részletesen elő kell írni. Ugyanez vonatkozik az előre gyártott elemek behelyezése után maradó rés kitöltésénél használandó anyagokra és technológiákra. 3.6 Technológiai, minőségi és egyéb előírások A technológiai utasításnak tartalmaznia kell a felhasználandó anyagok minőségére, a műveleti sorrendre, a technológiai fegyelemre vonatkozó előírásokat, amelyek betartásával az előírt minőség elérhető. A résoldal

állékonyságának biztosítása érdekében a résiszap szükséges jellemzőit, a munka folyamán betartandó szintjét a tervező tartozik előírni. A résoldal állékonyságát a résiszap akkor tudja biztosítani, ha – megakadályozza talajvíznek a résbe való behatolását, – a rés oldalára elegendő nyomást gyakorol ahhoz, hogy figyelembe véve a szakadóprizmára ható összes (aktív és passzív) erőket, a rés oldala egyensúlyban legyen. A résiszap szintjének a résben mindig magasabban kell lennie a talajvíz nyugalmi szintjénél. Az állandó –7– MSZ–10.238–78 szintet gyakorlatilag csak akkor lehet biztosítani, ha a rés oldalán megfelelő minőségű iszaplepény keletkezik, ezért a résiszapnak elegendő mennyiségű, kellő finomságú lebegő szilárd részecskéket kell tartalmaznia. A résiszap szükséges jellemzőit és azok optimális értékét a 4.111 szakasz szerint kell meghatározni, figyelembe véve, hogy a résoldal

állékonyságának biztosítása és a munka elvégzése (a fal anyagának beépítése) bizonyos mértékig ellentétes követelményt támaszt. A tervnek tartalmaznia kell az előírt technológiára és gépekre vonatkozó általános és speciális munkavédelmi előírásokat. 4. A RÉSFALAK ÉPÍTÉSE 4.1 A széles résfalak építése Az itt leírtak minden olyan réselési munkára érvényesek, ahol a résfal helyéről a földet valamilyen módon kiemelik. 4.11 A résoldal állékonyságának biztosítása A résoldal állékonyságát a réskiemelés kezdetétől a résfalanyag beépítésének befejezéséig folyamatosan biztosítani kell. Ez a réselésnél alkalmas folyadékkal (résiszappal), többnyire bentonit szuszpenzióval történik A résiszap megengedhető legalacsonyabb szintjét az ME–105 előírásainak figyelembevételével, számítással kell meghatározni, és elő kell írni. A munkatér szintjének legalább 30 cm-rel magasabban kell lenni a

résiszap számítással meghatározott megengedhető legalacsonyabb szintjénél. 4.111 A résiszap szükséges jellemzőinek biztosítása A megtámasztófolyadék megfelelő minőségét a következő jellemzők megfelelő értékével lehet biztosítani (a mérési módszerek az M.4 mellékletben): – fajsúly (töménység), – stabilitás, – viszkozitás, – tixotrópia, – pH-érték, – vízleadás, – iszaplepényvastagság. A stabilitás a résiszap legfontosabb tulajdonsága. Az adott töménységű szuszpenzió akkor stabil, időben állandó, ha a benne levő szilárd részecskék nem ülepednek ki A résiszapot stabilnak tekintjük, ha 24 órai állás után sem válik ki víz a tetején. A résiszap fajsúlya olyan legyen, amilyen szükséges a stabilitás és a többi jellemző szükséges értékének biztosításához. 1,04 g/cm-nél kisebb fajsúlyú résiszappal nem szabad réselni, 1,06 g/cm3-nél nagyobb fajsúlyú résiszap használata csak akkor

indokolt, ha a vízvezető rétegből hiányoznak a finom szemcsék, és annak szivárgási tényezője nagy. A szükséges fajsúly megfelelő mennyiségű alapanyag adagolásával biztosítható (1,04 g/cm3 fajsúlyú résiszap előállításához kb. 60 kg/m3, bentonitot kell felhasználni) A szuszpenziónak a vízénél nagyobb viszkozitása azt eredményezi hogy a talaj hézagaiba a nyomás hatására behatoló szuszpenzió áramlási sebessége nagyon lecsökken, és lehetővé válik annak gélesedése, vagyis a talaj hézagainak eltömése, ami a megtámasztófolyadék elfolyásának megakadályozása végett szükséges. A szuszpenzió viszkozitását a dinamikai viszkozitással jellemezzük. A réselésnél általános esetben a tapasztalat szerint a viszkozitás szükséges legkisebb értéke 6 ⋅ 10-3; Pa. s (6 cP). Kedvezőtlen esetben a szükséges viszkozitás 20 ⋅ 10-3 -30∙⋅ 10-3 Pa s (20 30 cP) is lehet A szükséges viszkozitás részint megfelelő minőségű

alapanyag (bentonit) felhasználásával, részint MSZ–10.238–78 –8– az alapanyag mennyiségének emelésével, a fajsúly egyidejű növelése mellett biztosítható. Ha a talajban járatok vannak, a megtámasztófolyadék elszökését az eltömődést elősegítő anyagoknak (fűrészpor, pelyva) a résiszapba keverésével lehet megakadályozni. A szuszpenzió tixotróp tulajdonságát a gélesedéshez szükséges idő jellemzi. A résiszap gélesedésének 12 óra alatt kell bekövetkeznie. A tixotróp képesség javítható a bentonitadagolás növelésével és jobb alapanyag alkalmazásával. A pH-érték jellemzi a résiszap alapanyagának (bentonit, agyag) megfelelő minőségét és állapotát. Ennek híján a szuszpenzió a többi feltételeknek sem felelhetne meg. A tapasztalat szerint szükséges, hogy a szuszpenzió pH-értéke 8 és 10 között legyen A szuszpenzió vízleadása, illetve a vizsgálatnál keletkező iszaplepény vastagsága mutatja meg,

hogy réselés közben a résoldalon milyen minőségű iszaplepény képződik. Általában megfelelő a szuszpenzió, ha az iszapprésben végzett vizsgálatnál 7 at nyomás mellett a 30 perc alatt kifolyó vízmennyiség kevesebb 18 cm3-nél, és a keletkező iszaplepény nem vastagabb 3 mm-nél. A résiszap jellemzőinek értékét az 5.1 fejezet szerint kell ellenőrizni 4.112 A résiszap szükséges szintje a résben A megtámasztófolyadék szükséges mértékű hidrosztatikus nyomását a résiszap 3.6 szakasz szerint megállapított szintjének betartásával kell biztosítani A hidrosztatikus nyomás növelése végett, ha szükséges, a résiszap szintjét kell emelni, ami a munkatér előzetes feltöltését teheti szükségessé 4.12 A résiszap előállítása 4.121 A résiszap alapanyagai A legcélszerűbb és a gyakorlatban legjobban bevált alapanyag a megfelelő bentonit. Általában ezt kell használni A bentonitszuszpenzió készíthető: – a fúróiparban

használatos őrölt, szódázott, por alakban forgalomba hozott "F" jelű bentonitból, – üzemben aktivált bentonitból, vagy – nyers bányabentonitból (agyagból), a munkahelyen való aktiválással (pl. szódázással) Résiszapként kivételes esetben agyagból készített szuszpenzió is használható, ha laboratóriumi kísérletekkel igazolták, hogy az agyagszuszpenzió a résiszappal szemben támasztott követelményeknek minden szempontból megfelel. A résiszap készítéséhez felhasznált bentonit (agyag) minősítése a 6%-os szuszpenzió minősége alapján történik az 5.1 szakasz szerint Résiszap készítéséhez csak olyan vizet szabad felhasználni, amely nem tartalmaz a szuszpenzióban levő anyagokra nézve káros szennyeződést, vagy vegyi reakcióba lépő anyagot. A résiszapkészítés céljaira általában megfelelő a vízellátó hálózatok vize, a nem túlzottan szennyezett folyók és tavak vizei, valamint a talajvíz, ha nincs

szennyvízzel vagy ásványvízzel szennyezve. A résiszap készítéséhez felhasználható víz alkalmasságát próbakeveréssel kell ellenőrizni, már kipróbált minőségű bentonit felhasználásával A bentonit vagy agyag aktiválásához általában szódát célszerű használni, egyéb aktiválószer csak laboratóriumi kísérletek alapján alkalmazható. Az aktiválószer optimális mennyiségét minden esetben előzetesen kell meghatározni. A CMC (carboximetilcellulose) alkalmas a viszkozitás növelésére, a tixotrópia lényeges növelése nélkül, de alkalmazásának szükségességét előzetes laboratóriumi vizsgálattal kell alátámasztani. A résiszap anyagait (bentonit, szóda, CMC) úgy kell szállítani és tárolni, hogy azok felhasználás előtt vízzel ne érintkezzenek. –9– MSZ–10.238–78 4.122 A résiszap elkészítése A résiszap elkészítésénél az anyagok (bentonit, agyag) vízzel való tökéletes elkeverését biztosítani kell

(diszpergálás). A résiszap megkeverése történhet alkalmas keverőgéppel vagy egyszerű szivattyús kerengtetéssel (nagy sebességgel áramló vízbe szórással és ütköztetéssel), ha a tökéletes elkeverés ezzel biztosítható. Célszerű a résiszapot a szükségesnél nagyobb töménységben keverni, és a felhasználás előtt felhígítani. A töménység a keverőgép fajtájától és teljesítményétől, illetve az alapanyag minőségétől függ. A résiszap keverését úgy kell ütemezni, illetve az érlelésére szolgáló tárolóteret úgy kell méretezni, hogy a szuszpenzió a megkeverés után a felhasználás előtt az előírt minőség eléréséig álljon. (A keverés utáni pihentetés alatt a szuszpenzió minősége javul) A résiszap felhasználása előtt méréssel kell meggyőződni arról, hogy jellemzői az előírásnak megfelelnek. 4.13 A résiszap tisztítása, cseréje Munka közben a résiszapba keveredő kisebb-nagyobb talajszemcsék a

szuszpenzió szükséges jellemzőit lerontják, a szennyezett résiszap réselésre nem alkalmas. Ezért vagy gondoskodni kell a résiszap tisztításáról, vagy le kell cserélni. A résiszap tisztítása során általában eltávolítják belőle a kb. 50 mikrométernél nagyobb méretű talajszemcséket (kavics, homok, iszap, agyagrög) A résiszap tisztítása történhet – ülepítéssel, – hidrociklonnal, – rázórostával, illetőleg – ezek kombinációjával. A tisztítás legegyszerűbb módja az ülepítés, lehetőleg ezt kell alkalmazni. Az ülepítő medence méretezésekor a kiülepítendő részecske ülepedési sebességének és az áramlási sebességnek a számításánál tekintetbe kell venni a szuszpenziónak a vízétől eltérő viszkozitását és a tixotrópia hatását. Az ülepítő rendszert úgy kell kialakítani, hogy – az öblítőfolyadék körforgalmának biztosításához, a zagyszivattyú indításán és leállításán kívül, emberi

beavatkozásra lehetőleg ne legyen szükség, – a résiszap akkor se öntse el a munkateret, ha a cirkuláció megáll, – a zagyszivattyú indításakor átmenetileg se süllyedjen a résben a résiszap szintje a megengedettnél alacsonyabb szintre. Az ülepítő rendszerből a lerakódott anyagot el kell távolítani. A résiszap tisztírására használandó hidrociklon méretét az eltávolítandó szemcseméret-tartomány határozza meg, összefüggésben a hidrociklon működtetéséhez szükséges nyomással A szuszpenzió tisztítására több hidrociklon párhuzamos kapcsolásával kialakított telep alkalmazható. A hidrociklon által leválasztott anyag összegyűjtését és elszállítását; úgy kell megoldani, hogy a munkaterület ne szennyeződjön. A résiszap tisztításánál a nagyobb szemcsék eltávolítása rázórosta alkalmazható. A résiszap cseréjét egymástól független vagy függetleníttető réstáblák készítése esetén a rés kitöltés,

alkalmával kell végrehajtani. A résiszap lecserélése lehet részleges, tehát a résből (a fal anyagának beépítése során) kiszoruló résiszap első, még megfelelő minőségű részét vezetik tovább a következő résbe, a második, rendszerint cementtel szennyezett részét selejtezik ki. A hiányt a következő résben új résiszappal pótolják A résiszap előírt legalacsonyabb szintjét is folyamatosan biztosítani kell. MSZ–10.238–78 4.14 – 10 – A rés elkészítése A rés oldalának állékonyságát építés közben állandóan biztosítani kell. Ezért szükséges, hogy a rés a kiemelés kezdetétől a falanyag beépítésének befejezéséig ki legyen töltve megtámasztó folyadékkal A résfal készítése, illetve a rés kiemelése, függetlenül az alkalmazott réselőgép típusától, szakaszosan vagy folyamatosan végezhető. A rés szélét a beomlás ellen biztosítani kell biztonságtechnikai szempontból, a szennyezés

elkerülése, illetve a rés tervezett méreteinek betartása végett. A rés szélét fokozottan kell óvni a beomlástól, ha – a felszínen kohézió nélküli talaj van, – a rés hossza nagyobb két méternél, – a rés kiemelése kötélen szabadon függő szerszámmal történik, – a kinyitott rés felett munkát (pl. szerelést) végeznek A rés szélének védelme – megfelelő adottságok esetén beton vagy vasbeton szegélygerendával, – pallóterítéssel, – erre a célra készített mozgatható fa vagy fém vezetővel, vagy – egyéb erre alkalmas módon történhet. A rés készítésénél tekintetbe kell venni a résfalszakaszok vízzáró csatlakoztatásának szempontjait. A rés kiemelése történhet: – markoló rendszerű réselőgéppel, – fúró (maró) rendszerű réselőgéppel és – egyéb módszerrel. Az MI részletesen csak az első két módszerrel foglalkozik. 4.141 A rés készítése markoló rendszerű réselőgéppel A markoló

működtethető hidraulikus berendezéssel vagy mechanikus szerkezettel, felfüggesztése lehet vezetősínhez kötött vagy kötélen szabadon függő. Ha a rést markoló rendszerű réselőgéppel készítik, a résiszapnak csak a résoldal megtámasztása a feladata. szükséges jellemzőit ennek figyelembevételével kell meghatározni. A réselőgépet a munkavégzés helyére olyan pontosan kell beállítani, hogy az előírt méreteket és függőlegességét kellő pontossággal be lehessen tartani. A rés függőlegességének biztosítása végett a markolások helyét mindig úgy kell kiosztani, hogy a markoló két vége azonos ellenállásba ütközzék. Ezért az egyszerre kinyitott résszakaszt páratlan számú markolással célszerű kialakítani, akkor is, ha a markoló nyitott hosszánál kisebb markolásokat kell közbeiktatni. Amenynyiben a rés kiemelése egy irányban haladva folyamatosan történik, az úgynevezett ráklépéses módszert kell alkalmazni.

Kihagyva a már elkészített rés végétől mérve egy résszakasz helyét, elkészül egy markolásnak megfelelő hosszúságú rés, majd második lépésként az előzőleg bennhagyott szakaszt kell kiréselni. Ezt a két lépést kell ismételni (M.5 ábra) 4.142 A rés készítése öblítő rendszerű (fúró-maró) réselőgéppel Az öblítő rendszerű réselőgépeknél a fellazított talajrészeket a résiszap állandó cirkulációjával, hidromechanizációs úton távolítják el a résből. Az öblítő rendszerű réselőgépeknél a résiszap kettős célt (megtámasztást és öblítést) szolgál. A szükséges jellemzők értékét ennek figyelembevételével kell meghatározni. A talaj fejtése (lazítása) történhet fúrással (ütve fúrással) vagy marással Biztosítani kell a rés függőlegességét, esetenként "vezérfuratok" alkalmazásával. A vízszintes irányú marást el kell kerülni a rés függőlegességének biztosítása

érdekében. – 11 – MSZ–10.238–78 A fúrófej és a marókések kialakításának alkalmazkodni kell a talajviszonyokhoz. A helyes kiképzést tapasztalati alapon lehet megbízhatóan megállapítani Laza homoknál a bontást végző kések alakjának nincs jelentősége, de agyagoknál ajánlatos vágóéleket alkalmazni. 4.143 A rés készítése egyéb gépekkel A rés víz alatti kotrásra alkalmas más géppel is kiemelhető, ha ez a szükséges méreteket, illetve mélységet biztosítani tudja. Ilyen berendezések: – mélyásó vagy vonóköteles szerelékkel dolgozó kotrógép, – árokásó gép, – vedersoros kotrógép. 4.144 A réselőgépek alkalmazási területe A markoló rendszerű réselőgéppel történő réskiemelés előnyei az öblítő rendszerűekkel szemben: – A talaj kevésbé keveredik el a résiszappal, azonnal szállítóeszközre rakható, és mivel nem folyékony, általában nem igényel különleges szállítóeszközt. – Nincs

szükség ülepítő medencére. – Kevesebb a résiszapveszteség, mert a kiemelt talajjal kevesebbet szállítanak el. – Durva kavicsban, görgetegek, gyökerek vagy épületmaradványok esetén a markoló könnyebben el tudja hárítani az akadályokat, mint az öblítő rendszerű gép (kivéve az ütve fúró gépet). – Kisebb munkaterületre van szükség az ülepítő medence elmaradása miatt, ami főleg belterületen végzett munkánál fontos szempont. – A markoló rendszerű réselőgépek általában mozgékonyabbak, felvonulásuk egyszerűbb és olcsóbb. A markoló rendszernek az öblítő rendszerrel szemben a következő hátrányai vannak: – A markolószerszám emelése és süllyesztése mint holt idő, csökkentheti a teljesítményi, főleg nagyobb (kb. 10 m feletti) mélységek esetén – Kohézió nélküli, főleg egyenletes szemnagyságú homokban való réseléskor a homok jelentős hányada kifolyik a markolóból, ezért a résiszap hamar

elszennyeződik. – Az öblítő rendszerű réselőgép előnyei és hátrányai értelemszerűen következnek a markoló rendszer hátrányaiból, illetve előnyeiből. 4.15 A résfal anyagának beépítése A résfalanyag beépítésének módja és feltételei a fal anyaga szerint különbözők. 4.151 Beton és vasbeton beépítése a résbe A vasalást a 3.43 szakaszban foglaltaknak megfelelően kell elkészíteni Az egyszerre betonozandó réstábla vasalása készülhet függőlegesen megosztva több darabból is. A beemeléskor szükséges merevséget biztosítani kell A vasalás egységeinek beemelésénél, illetve a rés feletti toldásnál – biztosítani kell a balesetveszély nélküli munkavégzés feltételeit, – a toldásra kerülő darabok függőleges, mozdulatlan és biztonságos felfüggesztését, – a megfelelő minőségű kapcsolatot. A vasalást a résbe óvatosan úgy kell beengedni, hogy az a rés széléről vagy oldaláról talajrészeket ne

sodorhasson be. Amennyiben ez mégis megtörténne, a vasalást ki kell emelni, és csak a rés kitisztítása után szabad újra elhelyezni A terv szerint elhelyezett vasalást úgy kell rögzíteni, hogy a betonozás alatt el ne mozdulhasson. A beton keverését, szállítását és beépítését úgy kell megszervezni, hogy a betonozás folyamatossága biztosítva legyen. A friss beton konzisztenciaindexe 10 és 15 között legyen. A beton szétosztályozódása sem szállítás, sem a beépítés alatt nem engedhető meg. MSZ–10.238–78 – 12 – A betonozást csak akkor szabad megkezdeni, ha ellenőrizték a rés terv szerinti méreteit és a rés fenekének tisztaságát. A betonozás megkezdése előtt a rést ismét ki kell tisztítani, ha a réskiemelés befejezése óta 6 óránál hosszabb idő telt el. A betont a résbe a víz alatti betonozás szabályai szerint tölcséres eljárással vagy betonszivattyúval szabad beépíteni. Úgy kell betonozni, hogy a

beton sem a kezdéskor, sem a betonozás közben ne keveredhessen (káros mértékben) a résiszappal, a rést teljesen kitöltse, maradéktalanul kiszorítsa a résiszapot, és homogén betontest keletkezzék. Ennek érdekében: – Egy betonozócsővel legfeljebb 10 m hosszú résszakaszt szabad betonozni, illetve hosszabb rés betonozásakor a betonozócsövek nem lehetnek egymástól 10 m-nél távolabb, és ezekkel a betonozást egyidejűleg kell végrehajtani. – A betonozást csak akkor szabad megkezdeni, ha biztosítva vannak a feltételek a betonozás folyamatos, megszakítás nélküli elvégzéséhez, beleértve a szükséges géptartalékot is. – A betonozás kezdetekor a betonozócső végén olyan ideiglenes elzárást kell alkalmazni, amely kizárja a beton és a résiszap csőben való keveredését. – A betonozócső belső átmérője legalább 20, de lehetőleg 30 cm legyen. – A betonozócső legalább 200 cm-es, de legfeljebb 600 cm-es szakasza mindig a

betonban legyen, annak végét a betonozás befejezéséig nem szabad kihúzni a betonból. – A résiszap szennyezésmentes legyen, fajsúlya és viszkozitása a lehető legkisebb, amely a résoldal állékonysága szempontjából még megengedhető. A betonnak a résbe való folyamatos bejutását a megfelelő feltételekkel (csőméret, konzisztencia, szuszpenzió jellemzők stb.) kell biztosítani, nem a cső mozgatásával Ilyen szempontból fontos a betonozócső egyes tagjait időben kiszerelni, mihelyt a szükséges 200 cm-es betontakarás a kiszerelés után is biztosítható. A betonozócső kívül-belül sima legyen, és az egyes tagok vízzáró csavarmenetes kapcsolattal csatlakozzanak egymáshoz. Téli betonozás esetén az IME-22 előírásait be kell tartani. A betonozást olyan szintben kell befejezni, hogy az előírt méret a szennyezett réteg eltávolítása után is biztosítva legyen. 4.152 Talajbeton beépítése a résbe A talajbeton összetételét és

előállítási módját előzetes vizsgálat alapján kell meghatározni. A talajbeton beépítésének technológiája eltérő aszerint; hogy a fal anyagát betonkeverővel vagy a résiszap dúsításával készítik. Betonkeverővel készített talajbetonra a kavicsbetonra vonatkozó szabályok értelemszerűen érvényesek. A talajbetont minden esetben kényszerkeverővel úgy kell keverni, hogy a keverék homogén legyen. Előállítható a résfalanyag a résben levő szuszpenzió dúsításával, folyamatos keveréssel a szükséges anyagok hozzáadásával, beleértve a cementet vagy más kötőanyagot is Amennyiben a résben levő szuszpenzióban nemcsak kötőanyagot kell keverni, hanem egyéb anyagokat is, ezt a két műveletet nem ajánlatos egyszerre végezni. Először a szemszerkezet módosítását szolgáló anyagokat (homok, agyag) kell belekeverni a szuszpenzióba, majd ennek befejezése után szabad megkezdeni a cement vagy más kötőanyag adagolását A

kötőanyag adagolása idején keverőgépből 100%-os tartalékot kell biztosítani. A keverőgép szívócsövének minden esetben le kell nyúlni a rés fenekére, de attól a cső vége legalább a cső átmérője kétszeresének megfelelő távolságra legyen. A dúsításra csak olyan folyamatos üzemű keverőgépet szabad alkalmazni, amelyben a beadagolt anyag (kötőanyag) elkeveredik, az abból kifolyó szuszpenzió homogén. A szuszpenziót úgy kell megkeverni, hogy a keverés befejezésekor a résben levő anyag homogén legyen. – 13 – MSZ–10.238–78 Ennek érdekében az előírt összetételnek megfelelő anyagmennyiség adagolásának befejezése után a résben lévő résiszapmennyiség háromszori átkeveréséhez szükséges ideig kell a keverést folytatni. A keverőgép szívócsövét a keverés befejezése után azonnal ki kell húzni a résből. A szuszpenziót addig nyugalomban kell hagyni, amíg az önsúlyának elviseléséhez szükséges

szilárdsága meg nem lesz. Csak ez után szabad a csatlakozó résszakaszokat elkészíteni. 4.153 Kötőanyag nélküli résfal anyagának beépítése a résbe A kötőanyag nélküli résfal készülhet – talajkeverék beépítésével, – a szuszpenzió fokozatos dúsításával, – darabos agyag egyszerű beszórásával. 4.1531 Talajkeverék beépítése a résbe A. csak szivárgásgátlási célú résfal meghatározott összetételű, kötőanyag nélküli talajkeverékből is készülhet, amelyet a betonhoz és a talajbetonhoz hasonlóan a víz alatti betonozás módszerével építenek be a résbe Ilyen módszerrel csak akkor szabad dolgozni, ha előzetesen meghatározzák – a beépítendő keverék pontos összetételét, – az egyes összetevők szükséges jellemzőinek határértékeit, – a beépítés technológiai szabályait. A kötőanyag nélküli talajkeverék készítésére és beépítésre általában a betonra és a talajbetonra vonatkozó szabályok

értelemszerűen érvényesek. A talajkeverék előállítására kényszerkeverésű betonkeverőt célszerű használni. A résbe csak kellőképpen megkevert, homogén keveréket szabad beépíteni A beépítés történhet kontraktorcsővel vagy betonszivattyúval. A 4.151 szakaszban levő szabályok értelemszerűen a kötőanyag nélküli keverék beépítésére is érvényesek, azzal a módosítással, hogy a keverék nedvességtartalma a beépítés szempontjából még megengedhető legkisebb legyen. Semmiképpen sem lehet a keverék annyira folyós, hogy ülepedés, illetve osztályozódás történhessen akár a keverék elkészítése vagy mozgatása közben, akár a résben 4.1532 A résiszap dúsítása A kötőanyag nélküli résfal megvalósítható a résiszapnak a réselés befejezése utáni dúsításával is. Erre a célra csak a 341 szakasz szerinti anyag használható A résiszapot a 3.41 szakasz előírásainak megfelelően szabad dúsítani A dúsítás

végrehajtására vonatkozóan érvényesek a dúsítással előállított talajbeton keverésére vonatkozó előírások (4.152 szakasz), kivéve a cementadagolásra vonatkozó szabályokat 4.1533 Darabos agyag beszórása a résbe A kötőanyag nélküli résfal, ha az csak szivárgásgátlás céljait szolgálja, készíthető megfelelő minőségű és állapotú darabos agyagnak a résbe való közvetlen beszórásával is, az agyag keverése és kontraktorcső használata nélkül. Ezt az eljárást csak akkor szabad alkalmazni, ha a 341 szakasz szerinti előzetes laboratóriumi vizsgálat, illetve kísérlet eredményei igazolták, hogy az előírt módszerrel, és a megjelölt anyagok felhasználásával készülő résfal megfelelő. A munkahelyen építés közben az előírt módszerekkel és gyakorisággal ellenőrizni kell, hogy a beépítésre kerülő anyag szemszerkezete és állapota megfelelő. A beépítésnél arra kell törekedni, hogy a beszórt agyag

egyenletesen terüljön el a rés területén. Az agyag gépi beépítésére legcélszerűbb a földtoló Nem szabad a résbe nagyobb méretű rögöket beszórni, mint a rés szélességének egyharmada. Az agyagot olyan adagokban és ütemben kell a résiszap felületére juttatni, hogy annak tetején úszó csomó ne keletkezhessék. Ugyanazon helyre újabb adagot csak akkor szabad juttatni, ha az előző már teljesen elsüllyed! A résből a beszórt agyag által kiszorított résiszapot folyamatosan el kell vezetni. Az agyaggal a rést közel terepszintig kell tölteni mindaddig, amíg biztosítható, hogy az agyag mindig szuszpenzióba hulljon. A szuszpenzió szintje fölé tölteni nem szabad MSZ–10.238–78 – 14 – Az ülepedés miatt jelentkező hiányt pótolni kell és ebben az esetben is be kell tartani a beépítésre vonatkozó előbbi szabályokat. 4.16 A résfalszakaszok: vízzáró csatlakoztatása Ha a résfalnak szivárgásgátlási szerepe is van,

gondoskodni kell a résfalszakaszok vízzáró csatlakoztatásáról. A csatlakozást úgy kell megoldani, hogy a két szomszédos résfalszakasz között vízvezető anyag ne maradjon A réstáblák vízzáró csatlakoztatásának módja eltérő aszerint, hogy a fal anyagát a réselőgép tudja-e bontani vagy sem 4.161 A beton réstáblák csatlakoztatása A beton vagy vasbeton réstábla végét általában sem megbontani, sem megbízhatóan megtisztítani nem lehet, ezért a kihúzható vagy bennmaradó szakaszoló elem (csuklócső) alkalmazása javasolt. A csatlakoztatásnál a következő technológiai szabályokat kell betartani: – A résfalat szakaszosan, ráklépéses módszerrel kell megépíteni. – A vízzáró csatlakozás feltételeit a megépített másik résfalszakasszal még nem érintkező falszakaszok építésénél kell biztosítani. – A réskészítés befejezése után, a vasalás behelyezése, illetve a betonozás megkezdése előtt a rés mindkét

végébe be kell helyezni a szakaszoló elemet, amely zsaluzatként működve megakadályozza, hogy a betonozás a rés végéig történhessen. – A cső a rés végére támaszkodjon, átmérőjének a rés szélességénél néhány cm-rel kisebbnek kell lenni, hogy ne szorulhasson meg, ugyanakkor elég nagy legyen, hogy a beton jelentős mennyiségben ne kerülhessen a cső mögé. – Ha a szakaszoló elem alul nyitott, úgy kell lehelyezni a rés fenekére, hogy a beton ne jusson be a csőbe. – A szakaszoló elemet ki kell húzni, mihelyt a beton elérte az önsúlyának elviseléséhez szükséges szilárdságot. – Az elemnek kívül teljesen simának kell lennie, és célszerű zsírral vagy más alkalmas anyaggal bekenni a kihúzás megkönnyítése végett. Bennmaradó csatlakozó elem esetén az utolsó három szabályt nem kell tekintetbe venni. 4.162 A réselőgéppel bontható anyagú réstáblák csatlakoztatása A réselőgéppel bontható fal vízzáró

csatlakozásának megbízható és célszerű módja az átfedéssel való építés. Legalább 30 cm átfedést kell biztosítani. 4.2 Injektált vékony falak építése Az injektált vékony szivárgásgátló fal készítése a réselőszerszám lehajtásából és a fal anyagának a réselőszerszám kihúzása közbeni beinjektálásából áll. E műveletekkel egy réselőszerszám méreteinek megfelelő falszakasz készül. Az összefüggő fal úgy állítható elő, hogy a falszakaszokat egymáshoz csatlakoztatják A 3. fejezetben szereplő előírások értelemszerűen érvényesek az injektált vékony falak esetében is 4.21 A falszakaszok csatlakoztatása A falszakaszok közötti csatlakozás megvalósítására kétféle építési módszer ismeretes: – a több réselőszerszámmal való építésnél a már lehajtott elem vezeti a következőt, – egy réselőszerszám használata esetén a csatlakozás átfedéssel történik. Az utóbbi módszer alkalmazása

megkívánja a réselőszerszám kényszervezetését, amit verőállvány alkalmazásával lehet biztosítani. A réselőszerszámok kényszerkapcsolata esetén megbízhatóbban valósítható meg a csatlakozás, ezért mélyebb falaknál ajánlatos ezt az eljárást alkalmazni. – 15 – 4.22 MSZ–10.238–78 A réselőszerszám A réselőszerszám előállítható – hengerelt idomacélból (1 gerenda), – több elemből hegesztéssel, vagy más kötési módszerrel kialakítva (M.6 ábra) A réselőszerszám vágóélének vastagságát a fal szükséges vastagsága, vagy a súrlódás csökkentése szempontjából indokolt méret szabja meg. A réselőszerszám felső végén biztosítani kell: – verés esetén a szükséges méretű és minőségű ütközőbetét elhelyezését, illetve a verési igénybevétel miatt szükséges szerkezeti kialakítást, – vibrálás esetén a vibroverő számára szükséges csatlakozási lehetőséget és – a kihúzáskor

szükséges megfogási lehetőséget. Az injektálócső méretét a beinjektálandó anyag szemszerkezetének és konzisztenciájának megfelelően kell megválasztani, de 6/4"-nál kisebb átmérőjű cső alkalmazása nem ajánlatos. Alsó végét olyan zárószeleppel kell ellátni, amely megakadályozza, hogy lehajtás közben a talaj a csőbe behatoljon, de injektáláskor a nyomás hatására kinyíljék. Az injektálócsövet a réselőszerszámra úgy kell elhelyezni, hegy az a behatolási ellenállást feleslegesen ne növelje. Az injektáló cső megfelelő felerősítés esetén a réselőszerszám szilárdságtani méretezésénél hasznos keresztmetszetként figyelembe vehető. 4.23 A réselőszerszám lehajtása A lehajtási módszer megválasztásánál a talajrétegződésre kell tekintettel lenni, figyelembe véve, hogy kötött talajban általában a verés, kohéziómentes talajban a vibrálás a célszerűbb. A behatolási ellenállás csökkentése

érdekében célszerű az injektálócsövet úgy kialakítani, hogy az réselés közben is biztosítsa a szuszpenzió besajtolását. A szivárgásgátló falnak vízzáró rétegbe való bekötése legalább 50 cm legyen. A vízzáró réteg helyzetét a lehajtás során a behatolási ellenállás alapján ellenőrizni kell 4.24 A fal anyagának beinjektálása 4.241 Az injektáló anyag A beinjektálandó anyag összetételét, készítését, a felhasználandó alapanyagok: szükséges jellemzőit előzetesen kell meghatározni a 3.41 szakasz szerint Elhagyható az injektálandó anyagra vonatkozó előzetes laboratóriumi vizsgálat, ha szakintézmény (más vizsgálatok eredményei, illetőleg gyakorlati tapasztalatok alapján) vizsgálat nélkül meghatározza az injektáló anyag összetételét Az injektálóanyagnak homogénnek kell lennie. Ha a vízvezető rétegből hiányoznak a finom szemcsék, akkor az injektálóanyagnak olyan szemszerkezetűnek kell lennie, hogy a

szűrőszabályt kielégítse, vagy olyan mennyiségű cementet kell tartalmaznia, ami a szuffózió ellen kellő biztonságot nyújt. 4.242 Az injektálás A cementet is tartalmazó keveréket megkeverni csak akkor szabad, ha az injektálás minden feltétele biztosítva van. Az injektálógép a legnagyobb mélységben uralkodó geosztatikus nyomás legalább. kétszeresének megfelelő nyomással tudjon dolgozni. Az injektálási nyomást hitelesített nyomásmérővel kell ellenőrizni A megkevert anyagot az injektálógépbe olyan szűrőn keresztül. kell beengedni, amely kizárja az eldugulás lehetőségét. MSZ–10.238–78 – 16 – Az injektálást a következőképpen kell végrehajtani: – Amikor a nyomás elérte a mélység szerinti geosztatikus nyomás másfélszeresét, a réselőszerszámot kb. 5 cm-rel vissza kell húzni, hogy az injektálócső alsó végét elzáró szelep kinyíljon. – A réselőszerszám további folyamatos vagy szakaszos emelése

közben addig kell folytatni az injektálóanyag besajtolását, amíg az vagy megjelenik a felszínen, vagy a nyomás fokozatos növekedés mellett nagyobb lesz a mélység szerinti geosztatikus nyomás kétszeresénél. (A nyomás hirtelen megnövekedése általában dugulásra utal) – A réselőszerszámot az előző feltételek teljesülése mellett általában folyamatosan célszerű visszahúzni. Az injektálásnál a felszínre nyomódó anyag megfelelő szűrés után felhasználható. 5. A RÉSFAL MINŐSÉGÉNEK ELLENŐRZÉSE A minőség ellenőrzése a résfalkészítésnél különösen fontos, részint mert a munka eredménye eltakart szerkezet, részint mert a munkafolyamat több művelete a bentonitszuszpenzió alatt nem látható. Az ellenőrzés három esetét különböztetjük meg: – A kivitelező ellenőrzése, melyet végezhet saját személyzetével, vagy elvégeztethet más intézménnyel. – A beruházó ellenőrzése, ugyancsak saját vagy idegen

személyzettel. – Hatósági minőségi ellenőrzés. Az ellenőrző mérések és vizsgálatok legnagyobb részét a kivitelezőnek kell elvégezni, hisz a kivitelező kötelessége és elsőrendű érdeke a munka megfelelő minőségben való elvégzése, illetve annak igazolása. Az ellenőrző vizsgálat, illetve mérés szempontjából közömbös, hogy azt milyen szerv végzi, valamennyinek azonos módszerekkel és eszközökkel kell történni, csupán annak gyakoriságában van az eltérés. Ellenőrzéskor a vizsgálat eredményét mindig az előírásos értékkel kell összevetni. A réselési munkáknál ellenőrizni kell – a megtámasztófolyadék minőségét, – a kiemelt rést, – a résfal anyagát előzetesen és építés közben, továbbá – az elkészült résfalat. 5.1 A megtámasztófolyadék minőségének ellenőrzése 5.11 A résiszap alapanyagának ellenőrzése A víz alkalmassága a legegyszerűbben próbakeveréssel ellenőrizhető. Amennyiben

a próbaként megkevert anyag a szokásostól eltérő minőségű (nem stabil, pelyhes szerkezetű, vagy kevésbé viszkózus), a víz vizsgálatának ki kell terjedni a kalcium-, magnézium-, a nitrát-, szulfát- és szén-dioxid-tartalomra, valamint a hidrogén-ion-koncentrációra. A vizsgálatokat az MSZ–488 szerint kell végezni Ezeket a vizsgálatokat, ha nincs más előírás, elegendő munkahelyenként egyszer elvégezni, ha a víz minősége nem változik. A bentonit (vagy agyag) minőségét – "F" bentonit használata esetén 50 tonnánként, de minden szállítmányból vett legalább 3 db mintán, – más alapanyag esetén 10 tonnánként, de minden szállítmányból legalább 1 db mintán kell vizsgálni. Megfelelő minőségű a bentonit, ha a belőle készített 6%-os (60 kg/m3) szuszpenzió 6 órai pihentetés után – stabil, tehát a tetején vízkiválás 24 órai állás után sem jelentkezik, – viszkozitása legalább 6 ⋅10-3 Pa. s (6 cP),

– tixotróp, tehát a 20 cm3-es kémcsőben tárolt és 12 órán át mozdulatlan szuszpenzió lassan vízszintesre fordítva nem folyik ki, – pH-értéke 8 és 10 között van, – vízleadása kisebb, mint 20 ml/30 perc, – az iszaplepény vastagsága pedig, amely a vízleadási vizsgálatnál keletkezik, nem több 3 mm-nél. – 17 – MSZ–10.238–78 A mintavételt és vizsgálatot az M. 4 melléklet szerint kell elvégezni A szóda minőségére vonatkozóan az MSZ 6070 előírásai érvényesek; és ellenőrzését is e szerint kell elvégezni. 5.12 A résiszap minőségének ellenőrzése A résiszap minőségét a kivitelezőnek olyan gyakorisággal kell ellenőrizni, hogy a résiszap összetételének vagy jellemzőinek esetleg szükséges módosítása időben végrehajtható legyen, tehát a résiszap mindig el tudja látni feladatát. A tapasztalat szerint ennek érdekében a munkahelyen a résiszap – sűrűségét, stabilitását és pH-értékét naponta

egy alkalommal, – homoktartalmát pedig minden réstáblánál a falanyag beépítésének megkezdése előtt, illetve folyamatos (nem szakaszos) építésnél naponta egyszer kell ellenőrizni. Az ellenőrző méréseket M.4 melléklet szerint kell elvégezni Megfelelő a résiszap minősége, ha a mérési eredmények elérik az előírásos értékeket vagy kedvezőbbek annál. 5.2 A rés méreteinek ellenőrzése A rés méreteit (hosszúságát és szélességét) a munkatér szintjén ±1 cm pontossággal kell kitűzni. Ha résvezető gerenda készül, ennek helyzetét a réselés megkezdése előtt ellenőrizni kell, és a mérés eredményét a réselési naplóba fel kell jegyezni. A résvezető gerenda helyzeténél ±2 cm eltérés engedhető meg Ha nincs résvezető gerenda, a rés megnyitása után ellenőrizni kell a rés tényleges helyzetét és felszíni méreteit. A mérés eredményét a réselési naplóba be kell jegyezni Elfogadható a rés helyzete, ha a

kitűzéshez képest az eltérés nem nagyobb ±5 cm-nél. A rés szélességénél és hosszúságánál +5 és –2 cm eltérés engedhető meg A rés méreteit munka közben figyelemmel kell kísérni. A résoldal terepszintről is észlelhető egyenetlenségeit, omlásokat és azok méreteit a naplóban fel kell jegyezni A rés mélységét a falanyag beépítésének megkezdése előtt minden esetben ellenőrizni kell. Az előírt mélységhez képest +30 és –10 cm eltérés engedhető meg Injektált vékony résfal mélysége a réselőszerszám méreteinek ismeretében, annak helyzete alapján határozható meg. Ha a rés kiemelésének befejezése és a fal-anyag beépítésének megkezdése között 6 óránál több idő telik el, az ellenőrzést meg kell ismételni a beépítés megkezdése előtt. 5.3 A résfal anyagának ellenőrzése munka közben 5.31 Beton és vasbeton résfal anyagának ellenőrzése A beton és vasbeton résfalak esetében általában

érvényesek a teherhordó szerkezetekre vonatkozó előírások. A cement minőségét a szállítónak műbizonylattal kell igazolni. Ha a cement minőségének vizsgálata szükségessé válik, a mintavételt és a vizsgálatot az MSZ 4702 szerint kell elvégezni Az adalékanyag minőségét, különös tekintettel a szemszerkezetre, a legnagyobb szemnagyságra és az esetleges iszaptartalomra, rendszeresen ellenőrizni kell az MSZ 4713 szerint. A vizsgálatot el kell végezni, ha az adalékanyag minősége szemlélet alapján kétségbe vonható, de legalább minden 500 m3 után. A víz vizsgálatát is – ha az szükségessé válik – az MSZ 4713 szerint kell elvégezni. A betonacél-szállítmányokat a gyártómű műbizonylattal köteles ellátni. A minőséget – szükség szerint – az MSZ 339 szerint kell ellenőrizni. Az elkészült vasszerelést beépítés előtt minden esetben ellenőrizni kell. Az ellenőrzés terjedjen ki – a vasszerelés főméreteire

(geometria, átmérő, db stb.), MSZ–10.238–78 – 18 – – az acélbetétek toldásának helyességére, különös tekintettel a toldási és túlnyúlási hosszak 3.43 fejezet szerint szükséges növelésére, a hegesztési toldások és kötések terv szerinti méreteire és minőségére, – a csúsztatóvasak elhelyezésére és méreteire, az acélbetét merevségére, figyelembe véve a beemelésnél fellépő igénybevételeket is. A friss betonból a résbe való beépítés közben a minőség ellenőrzésére, illetve igazolására kivitelező tartozik minden 50 m3 után 3 db próbakockát készíteni. A próbakockák vizsgálatáról készített bizonylatot az építési naplóhoz kell csatolni. Tekintettel arra, hogy a friss beton konzisztenciája a beton minősége szempontjából nagyon fontos, szükséges, hogy kivitelező betonozás közben minden résnél, de legalább minden 50 m3 beton készítése közben egy alkalommal három méréssel ellenőrizze

a konzisztenciát. A vizsgálatot az MSZ 4714 előírásai szerint kell végrehajtani. Az ott felsorolt módszerek közül a kúproskadás mérése a legcélszerűbb A konzisztenciaindex nem lehet az előírtnál nagyobb. Az ellenőrzés eredményét a naplóban rögzíteni kell A friss beton többi tulajdonságainak ellenőrzését – ha arra szükség van – szintén az MSZ 4714 előírásai szerint kell végezni 5.32 Talajbeton résfalak anyagának ellenőrzése A vizsgálatokat a kivitelező olyan gyakorisággal, módszerekkel és eszközökkel köteles elvégezni, hogy az előírt minőség biztosítva legyen. Ugyanez vonatkozik a keverék nedvességtartalmára, illetve konzisztenciájára is A cementre és a vízre vonatkozóan itt is étvényesek az 5.31 szakasz előírásai Ha a felhasználandó anyagok között bentonit is szerepel, ezt az 5.11 szakasz szerint kell vizsgálni A résbe beépítendő keverék szilárdságát minden tábla, vagy minden beépített 100 m3 után

6 db 4 cm átmérőjű és 6 cm hosszúságú hengerbe vett mintán kell vizsgálni. Ezeket nedvesen kell tárolni, és szilárdságukat is nedvesen kell vizsgálni. 5.33 Kötőanyag nélküli résfalak anyagának ellenőrzése A felhasználandó anyag alkalmasságát vagy a terv előírása szerint, vagy olyan gyakorisággal és módszerekkel kell ellenőrizni, hogy az előírt minőség biztosítva legyen. 5.34 Injektált vékony szivárgásgátló falak anyagának ellenőrzése A bentonitot az 5.11 szakasz, a cementet az 531 szakasz szerint kell vizsgálni Ha a beinjektált keverék kötőanyagot is tartalmaz, akkor minden 100 m2 szivárgásgátló fal elkészítése után 6 db mintát kell venni 4 cm átmérőjű 6 cm magas hengerbe. Ezeket nedvesen kell tárolni és szilárdságukat is nedvesen kell vizsgálni. Egyéb feltételek esetén egyedi előírásokat kell adni az alapanyagok és az injektáló keverék ellenőrzésének fajtájára, módjára és gyakoriságára. 5.4

Az elkészült résfal ellenőrzése A kész résfal vagy vékony injektált fal ellenőrzése általában a jelen MI szerint vagy egyedi előírások alapján történjék. Az ellenőrzés célja lehet a kész fal mint összefüggő létesítmény vízzáróságának ellenőrzése, a fal homogenitásának ellenőrzése, a fal felületének ellenőrzése szemléléssel, a falanyag szilárdságának ellenőrzése roncsolásmentes vizsgálattal, illetve kivésett mintákon és a falanyag vízáteresztő képességének vizsgálata kivésett próbatesten. – 19 – MSZ–10.238–78 A kész szivárgásgátló fal mint összefüggő létesítmény vízzáróságát akkor lehet vizsgálni, ha – a fal két oldalán a vízszint eltérő, – a fal két oldalán vízszintkülönbség előállítható, – a két vízszint megbízhatóan észlelhető és – az átszivárgó vízmennyiség megbízhatóan meghatározható. A fal anyagának homogenitása, főleg kavicsbeton esetén, a

radioaktív izotópos módszerrel mérhető, előzetesen bebetonozott csövekben. Így ki lehet mutatni a térfogatsúlyban bekövetkező hirtelen változást A fal felületének ellenőrzésére, illetve minták kivésésére főleg akkor kerül sor, amikor a fal egy része felszínre kerül, vagy megfelelő aknával feltárják esetleg éppen vélt hiba felkutatása végett. Ha a fal felületéből mintát vésnek ki, a fal folyamatosságát helyre kell állítani. Talajbeton esetén a mintát nedvesen kell tárolni. Kötőanyag nélküli fal esetén a mintát talajmechanikai módszerekkel kell venni és vizsgálni. Beton esetén a kivésett tömbből az erre a célra szolgáló fűrészgéppel kockát kell kialakítani, és a vizsgálatot az MSZ 4715 előírásai szerint kell végezni. 6. BIZTONSÁGTECHNIKAI ELŐÍRÁSOK A réselési munkáknál be kell tartani az Építőipari Balesetelhárítási és Egészségvédő Óvórendszabályok, valamint az ME–105 előírásait. A

szövegben idézett szabványok, előírások Melegen hengerelt betonacél MSZ 339 Ivóvízvizsgálat. Általános Irányelvek –. Kalcium- és magnéziumion meghatározása –. Nitrát- és nitrition meghatározása –. Szulfátion meghatározása –. Hidrogénion-koncentráció meghatározása –. Szabad, kötött és mészre agresszív szén-dioxid meghatározása MSZ 448/1 MSZ 448/3 MSZ 448/12 MSZ 448/13 MSZ 448/22 MSZ 448/23 Természetes településű homokos kavics és származékai MSZ 449 A cementek fizikai jellemzőinek vizsgálata MSZ 523/1–523/7 Betonadalékanyagok. Darabos kohósalak MSZ 2504 Talajfeltárás és talajmintavétel alapozás tervezéséhez MSZ 4488 Cementek. Portlandcement, kohósalak-portlandcement, transzportlandcement MSZ 4702/1–4702/9 Cementtárolás papírzsákban MSZ 4705 Savanyú hidraulikus cementkiegészítő anyagok MSZ 4706 A beton alapanyagainak vizsgálata MSZ 4713 Friss betonkeverékek vizsgálata MSZ 4714

Megszilárdult beton vizsgálata MSZ 4715/1–4715/7 A betonok fajtái, jelölésük és minőségi követelményeik MSZ 4719 J (1976.X) A betonok minőségének ellenőrzése MSZ 4720/1-5J (1976.X) Nátriumkarbonát, vízmentes ipari MSZ 6070 Talajmechanikai vizsgálatok. Szervesanyag-tartalom meghatározása MSZ 14043 –. Szemeloszlás meghatározása MSZ 14045/6 MSZ–10.238–78 – 20 – –. Konzisztenciahatárok MSZ 14045/8 –. Talajok tömörségének vizsgálata MSZ 14045/11 Építmények teherhordó szerkezeteinek erőtani tervezése. Vasbeton szerkezetek MSZ 15022/1 –. Betonszerkezetek MSZ 15022/3 Vízépítés. Szivárgások vizsgálata építményeket határoló talajrétegekben MSZ 15221 Építmények résfalas alapozása ME 105 Téli építési munkák tervezése, szervezése és kivitelezése IME 22 Beton és vasbeton készítése ÉSZKMI 19 A Műszaki Irányelvek alkalmazása előtt győződjön meg arról, hogy nem jelent-e meg

helyesbítése, módosítása, kiegészítése, mert a Műszaki Irányelveket a kibocsátója a műszaki haladásnak megfelelően időnként átdolgozza. A Műszaki Irányelvek érvényességében beálló minden változás az OVH Vízgazdálkodás-fejlesztési Főosztálya a Vízügyi Értesítőben hirdet meg. A gyakorlati tapasztalatok alapján ajánlatosnak látszó helyesbítő, módosító indítványokat, észrevételeket, megfelelő indoklással az OVH Vízügyi Szabványosítási és Egységesítési Központhoz (VIZITERV 1397 Budapest, Pf. 527) kell benyújtani. A Műszaki Irányelvek beszerezhető: Szabványbolt (Bp. V, Szent István tér 4) – 21 – MELLÉKLETEK M.1 mell Vízépítési résfalak alkalmazási példái M.2 mell Példák a szivárgásgátló résfal anyagára M.3 mell Szivárgásgátló résfal hidraulikai méretezése M.4 mell A résiszap jellemzőinek mérése M.5 ábra A réstáblák készítésének sorrendje ráklépésben M.6 ábra

Réselőszerszám (anyaszádlemez) keresztmetszete M.7 ábra Iszaptölcsér MSZ–10.238–78 MSZ–10.238–78 – 22 – M.1 számú melléklet M.1 VÍZÉPÍTÉSI RÉSFALAK ALKALMAZÁSI PÉLDÁI – 23 – MSZ–10.238–78 M.1 számú melléklet folytatása M.13 Partfalak és egyéb vízépítési létesítmények alapozására teherviselő résfalakként. A terhelést a mélyebben fekvő teherbíró rétegekre adják át. M.14 Kikötőpartfalak és egyéb vízépítési létesítmények esetén hajlított elemként, kihorgonyzással vagy befogott tartóként. MSZ–10.238–78 – 24 – M.1 számú melléklet folytatása M.15 Völgyzárógátak alatt a vízvezető réteg lezárására. M.16 Árvédelmi töltések alatt a vízvezető réteg lezárására a hidraulikus talajtörés elkerülése végett. – 25 – MSZ–10.238–78 M.1 számú melléklet folytatása M.17 Pillérek és egyéb, nagy terhelésű vízépítési létesítmények

alatt az altalaj oldalirányú kitérésének megakadályozása végett. M.18 Munkagödör körülzárása a szivattyúzandó vízhozam csökkentése végett (Ha a vízvezető réteg szivárgási tényezője nagy, és gazdaságosan elérhető mélységben összefüggő vízzáró réteg van.) – 26 – MSZ–10.238–78 M.2 melléklet M.2 PÉLDÁK A SZIVÁRGÁSGÁTLÓ RÉSFAL ANYAGÁRA M.21 Kötőanyag nélküli résfalak (egyszerű beszórással) Plasztikus index (%) Anyagtartalom (%) Szivárgási tényező (cm/s) Leninváros I 33 32 1,5 ⋅ 10-8 – 7,8 ⋅ 10-8 Ózd I 31 34 7,1 ⋅ 10-6 – 4,7 ⋅ 10-8 Leninváros II 29 28 1,4 ⋅ 10-7 – 5,1 ⋅ 10-7 Ózd II 25 24 4,2 ⋅ 10-7 Dombrád 23 24 2,7 ⋅ 10-7 Algyő 12 13 6 ⋅ 10-6 – 1,1 ⋅ 10-7 Kisköre 25 7 9 ⋅ 10-8 – 1,5 ⋅ 10-9 Leninváros III 20 2 8,8 ⋅ 10-6 – 1 ⋅ 10-8 4 2 3,9 ⋅ 10-6 – 1,4 ⋅ 10-6 Minta jele Pátka M.22 Talapbeton résfalak M.221 Kiskörei

kísérletek adatai Felhasznált anyagok: – agyagszuszpenzió, mely 220 kg/m3 kövér agyag, 2,5 kg/m3 CMC és 6,6 kg/m3 szóda adagolásával készült, – agyag, plasztikus indexe 18-25%, – homok, melynek 30%-a homokfrakció, 55%-a homokliszt, 15%-a iszap és agyag, – C 400-as cement. – 27 – MSZ–10.238–78 M.2 melléklet folytatása Szuszpenzió Anyag Súlyszázalék * * Homok * Cement* (km/m3) Szivárgási tényező (cm/s) 7 napos nyomószilárdság* (daN/cm2) 60 0 40 100 10-7 0,5 60 0 40 200 7 ⋅ 10-7 0,9 40 0 60 100 7 ⋅ 10-7 0,5 40 0 60 200 6 ⋅ 10-6 1,0 0 40 60 0 100 4 ⋅ 10 40 60 0 200 8 ⋅ 10-6 0,5 20 20 60 100 10-7 0,4 20 20 60 200 5 ⋅ 10-5 0,7 20 60 20 100 5 ⋅ 10-6 0,4 20 60 20 200 6 ⋅ 10-6 0,6 -6 0,9 -6 0 20 80 100 3 ⋅ 10 0 20 80 200 2 ⋅ 10-5 1,8 0 80 20 100 6 ⋅ 10-6 0,2 0 80 20 200 10-7 0,5 A súlyszázalék a szuszpenzióban levő aktivált

anyag száraz súlyára vonatkozik. A 28 napos szilárdság a 7 napos szilárdságnak átlagban 1,4 (1,2–2,0)-szerese. M.222 Tatabányai résfal A résbő1 markolóval kiemelt, bentonitszuszpenzióval átitatott (homokos) agyaghoz köbméterenként 250 kg téglagyári agyagot és 75 kg C 500-as cementet kevertek kényszerkeverővel. M.223 Sioni víztározó (Szovjetunió) I. keverék II. keverék 3 269 360 3 566 600 3 635 340 391 550 Cement (kg/m ) Homok (kg/m ) Vályog (kg/m ) 3 Víz (kg/m ) 7 napos nyomószilárdság (daN/cm2) Szivárgási tényező (cm/s) 15 8 1,1 ⋅ 10 -5 1,1 ⋅ 10-5 MSZ–10.238–78 – 28 – M.3 melléklet M. 3 SZIVÁRGÁSGÁTLÓ RÉSFAL HIDRAULIKAI MÉRETEZÉSE A képletek összefüggő vízzáró rétegbe bekötött résfal esetén érvényesek. A szükséges adatok és jelölések: H – a résfal két oldalán levő (a szivárgást előidéző) vízszintkülönbség (m), k – a résfal vízszintes irányú szivárgási

tényezője (m/s), v – a résfal (adott vagy keresett) vastagsága (m), q – a résfal egységnyi felületén (megengedett vagy tényleges) átszivárgó vízhozam (m3/s ⋅ m2). A szűkséges falvastagság meghatározása, ha az egységnyi falfelületen átszivárgó vízhozam megengedhető legmagasabb értéke ismert: v= k⋅H q Az egységnyi falfelületen átszivárgó vízhozam meghatározása, ha a falvastagság ismert: q= k⋅H v A szivárgás szempontjából mértékadó résfalfelület számításánál a magasságot a vízzáró réteg szintje és a résfalat víznyomással terhelő (magasabb) vízszint közötti különbség adja, ezt kell szorozni a résfal hosszával. – 29 – MSZ–10.238–78 M.4 melléklet M.4 A RÉSISZAP JELLEMZŐINEK MÉRÉSE M.41 A bentonit (agyag) minőségének ellenőrzése A mintavétel történhet a termelés helyén vagy az átvevőnél. Őrleményeknél legalább öt zsákból kell mintát venni. A gyűjtött alapmintát a

mintavétel helyén átlagolással (negyedelő eljárással) a vizsgálati minta mennyiségére kell csökkenteni. Ez a mennyiség nyers bentonitok esetében 5 kg, őrleményeknél pedig 1 kg Egyidejűleg a szállítási nedvességtartalom meghatározására az átlagolt mintából 100 g-ot külön véve úgy kell tárolni, hogy nedvességtartalma ne változhasson. A csomagolt, címkével ellátott vizsgálati mintákat a laboratóriumban 60 ± 5 °C hőmérsékleten súlyállandóságig kell szárítani, és jól záró dugós porüvegben tárolni. Az így előkészített mintából kell az egyes vizsgálatokhoz szükséges méréseket elvégezni Nyers bentonit és agyag mintát kb. borsó nagyságú szemcsékre elmorzsolva 60 ± 5 °C-nál nem magasabb hőmérsékleten annyira elő kell szárítani, hogy őrölhető legyen. Az ellenőrző vizsgálatnál meg kell határozni a 6%-os szuszpenzió – fajsúlyát, – stabilitását, – viszkozitását, – tixotrópiáját, –

pH-értékét, – vízleadását és – az iszaplepény vastagságát. Az alapanyag minőségének ellenőrzését célzó méréseket megfelelő felszereléssel és tapasztalattal rendelkező laboratóriumban kell végezni. A szuszpenzió fajsúlyát a szokásos módon és eszközökkel ± 2 ezrelék pontossággal kell elvégezni. A stabilitás ellenőrzése végett mérőhengerbe 1000 cm3 szuszpenziót kell tölteni. Stabilnak tekinthető a szuszpenzió, ha 24 órai állás után sem látható a tetején vízkiválás. A viszkozitás laboratóriumi mérésére leghasználatosabb a Stormer-féle rotációs viszkoziméter. Mivel a szuszpenzió viszkozitása a hőmérséklettel változik, a mértékadó a 25 °C-on Pa. s-ban meghatározott viszkozitás A viszkozitást a laboratóriumban 0,2 ( 10-3 Pa s (0,2 cP) pontossággal kell meghatározni A tixotrópia jellemezhető a mozgási ellenállással vagy a dermedési idővel. A mozgási ellenállás az az erő, amely szükséges ahhoz,

hogy a Stormer-viszkoziméter forgórésze a szuszpenzióba merített állapotban fél fordulatot végezzen. A bentonit (agyag) szuszpenzió tixotróp képességére a keverés után azonnal, és a 10 perc múlva mért érték a jellemző. Ezeket 5% pontossággal kell meghatározni A dermedési idő meghatározásához 6 db 20 cm3-es kémcsövet kell megtölteni a vizsgálandó bentonitszuszpenzióval és azt nyugalomban kell hagyni. Az első kémcső megtöltése után 2, 5, 10, 20, 60 és 180 perc múlva az egyes kémcsöveket sorban fel kell fordítani. A tixotróp tulajdonságot azzal az idővel kell jellemezni, amely idő múlva a megfordított kémcsőből a bentonitszuszpenzió nem folyik ki. Az első olyan eset után, amikor a megfordított kémcsőből a bentonitszuszpenzió nem folyik ki, a vizsgálat befejezettnek tekinthető. A szuszpenzió pH-értékét műszerrel kell mérni, egy tizedes pontossággal. A vízleadást és az iszaplepény vastagságát laboratóriummal kell

meghatároztatni. A bentonitnak (agyagnak) mint a résiszap alapanyagának vizsgálatánál, illetve jellemzésénél a talajmechanikában szokásos talajfizikai jellemzők meghatározásának csak tájékoztató szerepe van. Amennyiben meghatározásuk mégis szükségessé válik, a plasztikus és sodrási határt, illetve ezen keresztül a plasztikus indexet a talajmechanika ismert módszereivel az MSZ 14045 szerint kell meghatározni A szemeloszlási görbe meghatározására is érvényesek az MSZ 14045 előírásai, de ennek betartása mellett kétféle eljárás követhető. Elvégezhető a hidrometrálás desztillált vízzel (peptizálószer nélkül), vagy valamely peptizálószer optimális mennyiségének adagolásával A kétféle módszerrel kapott szemeloszlási MSZ–10.238–78 – 30 – M.4 melléklet folytatása görbe eltevésének mértéke, esetleg megegyezése, az anyagra jellemző. Peptizálószerként általában szódát (MSZ 6070) használnak, más

anyag alkalmazása csak kivételes esetben indokolt. M.42 A felhasznált résiszap jellemzőinek mérése a munkahelyen A mintát mindig a résből kell venni, kivéve, ha a megkevert és még nem használt szuszpenzió minőségét kívánják ellenőrizni. A mintát a résből vagy tartályból úgy kell kivenni, illetve a vizsgálatnál felhasználandó kis mennyiséget kiemelni, hogy a vizsgált rész jellemezze a teljes mennyiséget. Különös gondot kell fordítani a mintavételre, ha homoktartalom vizsgálatára veszik a mintát. A fajsúlyt ismert térfogatú szuszpenzió súlyának lemérésével kell meghatározni. A szükséges pontosság 0,05%. A szuszpenzió stabilitását 1000 cm3-es mérőhengerben kell ellenőrizni az M.41 szakasz szerint A szuszpenzió pH-értékét a munkahelyen olyan indikátorpapírral kell mérni, mellyel a pH-érték 0,3 pontossággal meghatározható. A homoktartalom ellenőrzésénél egy liter szuszpenzióban levő 0,05 mm feletti részek

tétfogatát kell meghatározni. Ennek legcélszerűbb módja a nedves szitálás, illetve a szükséges hígítással való átmosás Amenynyiben nincs a munkahelyen megfelelő szita, végrehajtható a vizsgálat ülepítéssel Ebben az esetben az egy liter mintát 10 literre kell hígítani (vízzel), és meg kell várni a homok és homokliszt kiülepedését. A homok és homokliszt térfogatának a vizsgált résiszap mennyiségéhez (egy liter) való aránya megadja a homoktartalom %-ban kifejezhető értékét. Ha a szuszpenzió viszkozitását munkahelyen kell meghatározni, ahol nem áll rendelkezésre megfelelő műszer, a feladat kisebb pontossággal elvégezhető hitelesített iszaptölcsérrel (M.7 ábra) is Minden anyagnál legalább három elfogadható mérést kell végezni, és ezek átlagát fogadhatjuk el eredményként. A kifolyási idő ismeretében a tölcsér hitelesítési görbéjéről a viszkozitás leolvasható Ugyanazon szuszpenzió viszkozitásának

megismételt meghatározásánál a megengedett legnagyobb eltérés a mérésnél 0,4 másodperc. A mérés során ügyelni kell arra, hogy a bentonitszuszpenzió tixotróp tulajdonságú anyag, tehát a mérést a beöntés után minél hamarabb el kell kezdeni. A kifolyócső sérülése a mérési eredményt meghamisítja, ezért minden alkalommal ellenőrizni kell a tölcsér állapotát a víz kifolyási idejének mérésével. Ez 1 s-mal térhet el a hitelesítésnél meghatározott értéktől. – 31 – MSZ–10.238–78 M.5 és M6 melléklet M.5 ábra A réstáblák készítésének sorrendje ráklépésben M.6 ábra Réselőszerszám (anyaszádlemez) keresztmetszete – 32 – MSZ–10.238–78 M.7 Iszaptölcsér 78/648 – VIZDOK, Budapest M.7 melléklet