Jogi ismeretek | Gazdasági jog » Versenyjog

Versenyjog A versenytörvény tartalmazza a tisztességtelen verseny általános tilalmát, illetve egyes nevesített tisztességtelen magatartások tilalmát. Ide tartozik a hírnévrontás, az üzleti titok tisztességtelen megszerzése és felhasználása, vagy a bojkott felhívás, illetve az, amikor a vállalkozás a fogyasztókat megtéveszti termékének valós jellemzőiről, minőségéről vagy az ügylethez kapcsolódó feltételekről. Ezen felül ide sorolható a fogyasztók kizsákmányolása, amikor a vállalkozás az indokoltnál magasabb árat követel, tudván, hogy vásárlói nem tudnak máshoz fordulni. Ez nem a verseny torzításának számít, hanem a verseny torz jellegének kihasználásának. Ennek a magatartásnak a megítélése azonban egységes, így például Amerikában azért nem tartják aggályosnak, mert szerintük ez újabb versenytársak belépését ösztönzi. Ezzel szemben Európában a fogyasztóvédelem nevében inkább a hatóságokra

bízzák ennek megregulázását, mintsem a piacra. Az 1996. évi LVII törvény (a továbbiakban: Tpvt) védi a jó hírnevet, mivel a jogszabály 3§a a következőképp rendelkezik: „Tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg veszélyeztetni.” A jogellenesség megállapításának feltétele a versenyviszony fennállása, léte és megvalósulhat a következő módokon: a.) valótlan tény állításával vagy híresztelésével b.) valós tény hamis színben való feltüntetésével Ez az eset a leggyakrabban akkor fordul elő, ha igaz tényeket, adatokat az egész szövegkörnyezetből kiragadva csak részben közölnek vagy híresztelnek és ez által egy olyan kép alakul ki, ami elferdített, hamis, esetleg félreérthető. c.) A hírnévrontás sajátos esetben hallgatással

is bekövetkezhet, pontosabban elhallgatás útján, amennyiben ez a magatartás alkalmas a valóság meghamisítására. Erre példa, ha tudatják, hogy egy személy ellen büntetőeljárás indult, de azt már nem, hogy az számára kedvezően, felmentéssel zárult. d.) egyéb magatartással szóban, írásban vagy bármilyen közlésre alkalmas eszközzel. 1 Számos jogeset bizonyítja, hogy a versenytársakról hírül adott információk mennyire befolyásolják a fogyasztók véleményét, vásárlási szokásaikat, még akkor is, ha ez nem is tudatosul konkrétan bennünk vásárlókban. Gondoljunk csak a következő estre: A sarki üzletben a tulajdonos (tegyük fel nem rosszhiszeműen) azt állítja, hogy a környéken nyíló hentes áruja romlott, és az ÁNTSZ már többször megbírságolta. Másnap a vevő kolbászt akar venni, de mikor eszébe jut az előző nap hallott információ inkább nem megy el a henteshez, vagy másik szolgáltatót keres. Ezen helyzetek

elkerülése és kiküszöbölése céljából született meg a Tptv. ilyen irányú rendelkezése Aki a versenytársról állít valamit, köteles annak valódiságáról meggyőződni, akkor is, ha mástól kapta az információt, nem védekezhet azzal a jogsértő, hogy a szerzett információt változatlanul és jóhiszeműen adta tovább. A törvényi tényállás gondatlanul is megvalósulhat, és nem eredményfüggő, csak a veszélyeztetettség kockázatának kell fennállnia. nehéz a határt meghúzni, de különbséget kell tennünk a hírnévrontás és a fogyasztók megtévesztése között. Utóbbi csak áruval kapcsolatos, és nem szükséges a versenyviszony fennállása sem. A Polgári Törvénykönyv is szabályozza a jó hírnév védelmét, ám ezt szintén meg kell különböztetni a Tptv. által szabályozott hírnévrontástól A Ptk: • csak a jó hírnevet védi, a hitelképességet nem nevesíti a védett érdekek között • a jó hírnév védelmét

csak a versenytársakra szűkíti le • elég a veszélyeztetés is, míg a Ptk. szerint kifejezetten a megsértés kell a jogsértés megállapításához Gyakran a véleménynyilvánítás szabadságától is el kell határolni, hiszen a véleménynyilvánítás egy belső meggyőződésre épül, míg a hírnévrontás alapja valamilyen szerzett információ. A két terminus technikus megkülönböztetése mérlegelést igényel A véleménynyilvánítás alkotmányos jog, ezért logikus, ha a jogsértő is arra hivatkozik, hogy csak annak adott hangot, ami a saját véleménye. Ez azonban addig terjedhet, amíg a közlés egyedi véleményt és valós tényt illetve adatot tartalmaz. Tilosak a hamis állítások használata, és ügyelni kell azoknak az információknak a közlésére is, amelyek félreértésre adhatnak okot, valamint arra is, hogy a valós adat, tény ne tűnjön fel hamis színben. Ez nagyban függ a szövegkörnyezettől, az előadástól,

közlésmódtól. A hírnév és hitelrontás már a jóval korábbi, 1923. évi V törvénycikkben is megjelent A tvc rendelkezése szerint: „Verseny céljára nem szabad oly valótlan tényt állítani vagy híresztelni, 2 valamely tényre közvetlenül utaló oly valótlan kifejezést használni, vagy az üzleti tisztességbe ütköző más oly cselekményt elkövetni, amely valamely versenyvállalat hitelét vagy jó hírnevét veszélyezteti vagy hitelképességét csökkenti. A korabeli törvény szövegből is kitűnik, hogy a hírnév- és hitelrontás az üzletembert érintő és fenyegető legsúlyosabb tisztességtelen támadás. A hírnév- és hitelrontás fogalma között ma már elmosódott a határ, de mégis el kell őket határolni egymástól. Hírnév alatt a vállalat teljesítőképességébe, árujába és annak minőségébe, a vállalkozó tisztességébe, üzleti elveibe helyezett bizalmat értjük. A hitel alatt pedig az érdekelt köröknek a vállalat

fizetőképességéről, vagyoni helyzetéről kialakult köztudat értendő. Vannak olyan hétköznapi életben is szinte napi rendszerességgel előforduló kijelentések, tényállítások, amik tipikusan a hírnév rontására és a hitelrontásra alkalmasak lehetnek. Ilyenek például: az áruja „szemét”, „nem végzett szakember”, „fizetésképtelen”, stb A fenti két fogalomtól elválik a hitelképesség, amely azt jelenti, hogy a vállalat képes hitelt szerezni, számára hiteleznek. Annak elkerülése végett, hogy valaki ne úgy szerezzen gazdasági előnyt, hogy a versenytársat „lejáratja” a Tptv. védi mind a jó hírnevet, mind a hitelképességet Mi tartozhat a jó hírnévhez a gyakorlatban? A jó hírnevet sérti, ha valótlant állít vagy hamis színben tünteti fel a vállalkozás termelési- szolgáltatási színvonalát, termékei minőségét, megbízhatóságát. Szintén sérti a jó hírnevet, ha a szavatossági feltételeknek való

megfelelésről, a szükséges eszközökről, forrásokról állít valaki valótlant. Ha valótlanság vagy a hamis színben feltüntetett tény kizárólag árura vonatkozik, akkor a fogyasztók megtévesztésének tényállása valósul meg. Az 1923. évi V törvénycikk a hírnév- és hitelrontás egyéb módjait is meghatározza, amik alább kerülnek felsorolásra: • Márkacikkek diskreditálása ( vevők bizalma megrendül, ha az áruk csak zárt dobozban kaphatók) • Márkás cikk helyett más gyártmány, termék kiszolgálása • Alapos indok nélküli óvások, figyelmeztetések, hogy valakit ne keverjenek össze versenytársával 3 • Gyárosok, nagykereskedők fekete listára tevése alapos indok nélkül • A valóság indokolatlan terjesztésében fellelhető tisztességtelenség, amikor a tényállítás ugyan valóság, de hírnévrontásra alkalmas. legjobb példa erre, ha a szolgáltatás nyújtójáról azt hangoztatják, hogy börtönviselt.

Hiába igaz ez az állítás, ez már önmagában is elegendő ahhoz, hogy a vállalkozó hírneve sérüljön, köszönhető ez többek között a ma élő sztereotípiáknak és előítéleteknek. Az a személy tehát, akiről pl. azt állítják, hogy terméke, vagy szolgáltatása nem jó minőségű, figyelembe véve az állítások súlyát is, széleskörű és különböző jogterületekre kiterjedő jogvédelemben részesülhet. A jó hírnév és hitelképesség megsértése miatti eljárást a megyei/fővárosi bíróság folytatja le. A Tptv 86§ (2) bekezdése szerint a sértettnek járó jogorvoslaton túl jogosult a 78.§-ba foglalt bírság kiszabására is Ez a bírság többszörös törvénysértés esetén halmozottan is kiszabható. A bírság összegét az eset összes körülményeire- így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára , a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a törvénybe ütköző

magatartás ismételt tanúsítására- tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozza meg. Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a.) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, - követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől, b.) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak, c.) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog

megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását, d.) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. 4 A polgárjog szerint történik a sajtó felelősségre vonása abban az esetben, ha egy nem sajtótevékenységet folytató vállalkozásról valótlanságot közöl vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Ez alól kivétel pl ha valaki kora miatt vagy bírósági határozat alapján, illetve állapotára tekintettel cselekvőképtelen. Ilyen esetben az ő személyhez fűződő jogait törvényes képviselője útján érvényesítheti. A versenyjogi eljárásban a fentebb említett szankciókon kívül kérhető a a jogsértő dolog előállítására szolgáló különleges eszközök megsemmisítése is és az elkövetőre versenyfelügyeleti bírság szabható ki, melynek a kiszabható mértékét már említettem. A Tptv a

versenytárs sérelmére elkövetett hírnévrontást, hitelrontást szankcionálja, de ennek előfeltétele, hogy köztük versenyviszony álljon fenn. A versenyjogi jogsértés bekövetkezik a veszélyeztetés, a sérelem reális lehetősége által is. A veszélyeztetés miatt indult eljárásban nem azt kell bizonyítani, hogy a sérelmet szenvedett fél megítélése megváltozott és hátrányosan változott meg, elég ha a bíróság mérlegelése szerint a cselekmény alkalmas ilyen változás előidézésére. 5 Felhasznélt irodalom: Boyha Györgyné: Versenyjog, Szent István Társulat, 2006. Budapest www.jogwbhu/jogcikk 1996. évi LVII törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról 1923. évi V törvénycikk a tisztességtelen versenyről 6