Pszichológia | Etika » Etika ellenőrző kérdések és válaszok

Etika Ellenőrző kérdések 2002. Dr. Győrfi Tamás 1. Az etika mint gyakorlati filozófia Az etikát gyakran azonosítják a gyakorlati filozófiával, azonban az ember gyakorlati tevékenysége sokkal szélesebb terület, mint az erkölcs szférája. Az etika csak része a gyakorlati tevékenység általános elméletének vagy a gyakorlati filozófiának. CSELEKVÉSELMÉLET Filozófiai diszciplína, az emberi cselekvés vizsgálata az etika szempontjából is jelentős, hiszen az említett tudomány a közösségben vagy egyénileg cselekvő embert állítják vizsgálódásuk középpontjába. Így a cselelméletet általános gyakorlati filozófiának, az etikát pedig erkölcsinek minősülő gyakorlati tevékenységről alkotott elméletnek.⇒ az etikát cselekvéselméletileg kell megalapoznunk. Tevékenység vmennyi élőlény jellemzője, de a cselekvés egyedül az ember sajátossága. A cselekvéselmélet az ember belső meghatározottságának megjelenéséről szól.

Az ember csak cselekvő lényként létezhet A csel.elmélet kötődik a FILOZÓFIAI ANTROPOLÓGIÁHOZ Az erkölcs alapjainak feltárása nem képzelhető el antropológiai megfontolások nélkül. ÉRTÉKELMÉLET- axiológia is szükséges az erkölcs értelmezéséhez. Az erkölcsi értékek teszik lehetővé,h az erkölcsöt a kultúra olyan dinamikus képződményeként vizsgáljuk, melynek a teljesebb emberség---humánum---felé haladás a mozgatója. 2. Az emberre vonatkozó filozófiai felfogások (1) Az ókori és középkori felfogások az emberről Protagórasz: „ Minden dolognak mértéke az ember.” ⇒ az ember a legfőbb érték, és csak hozzá viszonyítva beszélhetünk más létezők értékéről. Ezt e tételt HOMO MENSURA az ember a mérték elvnek is nevezik ⇒ másik értelmezés szerint: minden ember a maga egyediségében értékforrás, vagyis ami az egyik ember számára érték, nem biztos, h. a másiknak is az lesz relativizmus

(érték-viszonylatosság) megfogalmazásának tartják Diogenész: „Embert keresek.”  a piacon, agora állva kutatta az ideális embert az eszmény és a valóság alig áthidalható távolságára utalt, amely az antik időktől mindmáig aligha csökkent. Aristotelész: „az ember értelmes lény” ⇒ kétféle értelmet tuljdonított α) passzívan befogadó és β) aktívan alkotó jellegűt. Az értelmet az erkölcs előfeltételének tartotta. Ovidius: (Arisztotelész alapján) „Középütt jársz a legbiztonságosabban.”⇒ az ember társas lény  zoon politikon, mert egyetlen ember sem képes egymagában kielégítő életet élni, ezért az ember társadalmi lény Aquinói Szent Tamás: emberfelfogására vallási tételek nyomták bélyegüket (2) Reneszánsz: az emberi méltóság forrása a szabadság Pico della Mirandolna: tételei közül 13-at eretneknek talált az egyház. Könyve: Beszéd az ember méltóságáról⇒ legszebb része az emberi

szellem szabadságáról szól. Az ember méltósága Pico szerint a szabadsága: az a képessége, hogy szabadon alakíthatja önmagát.Ez a meghatározatlanság jellemzi az ember helyzetét –conditio humana- a világban Az ember örökké határhelyzetekben él, választásra kényszerül, és amit választ az önmaga. Nincs természettől fogva meghatározott természete. Önalakítása alkotó tevékenység Legmagasabb célként Isten elérésére kell törekednie Az Istenhez való felemelkedésnek 3 fokozata van: 1. etika biztosítja az emberi személyiség egységét és megtisztulását 2 a dialektika révén érjük el értelmi képességünk megvilágosodását. 3 a teológia megismertet bennünket az isteni dolgokkal (3) Felvilágosodás: a nyelv mint az ember megértésének kulcsa Herder: azt vallotta,h. a nyelv az ember monpóliuma, s elvetette a nyelvnek mind isteni, mind állati eredetét A nyelv eredetét antropobiológiai megfontolások alapján magyarázta⇒ az

élőlény természetének és környezetének viszonyát egy alaptv. szabályozza: az élőlény érzékszervei annál élesebbek, minél kisebb ezek akciósugara, s annál kevésbé környezetükhöz szabottak, minél nagyobb a cselekvésterük. Az ember ösztöneinek biztossága és érzékeinek élessége tekintetében un hiánylény, ezért van szüksége a nyelvre, mint ezt a hiányosságát kompenzáló szervre. A nyelvvel tud távolságot tartani az ember. A nyelv eredetének magyarázatánál felmerülő fejlődéstv-ek: - tökéletesülhetőség perfektibilitás; anyelv segítségével dolgozzuk fel és szilárdítjuk meg tapasztalatainkat. Nyelv biztosítja az ember társadalmiságát nyelv nélkül nem volna nevelés, tanítás A nyelv az individualizálódás eszköze, hozzájárul a nemzetek kialakulásához. (4) A filozófia antropológiai fordulata Scheler: Első pszichikai foknak az érzésösztönt tekinti (érzékenység), mely minden élőlény

jellemzője. Az állatvilágban jelenik meg a tulajdonképpeni ösztön, mint a viselkedés örökletes formája. Az ösztönöknél (feltétlen reflex) magasabb rendűek a feltételes reflexek vagy tanult viselkedési minták. Ezek feltételezik az érzékelést és az emlékezés képességét Az asszociatív emlékezet azután un. gyakorlati intellektus kialakulásához vezet, mely választási és előrelátási képességet is feltételez. Az ember sajátszerűsége, mely megkülönbözteti az állattól: a szellem A szellem képes szublimálni az ösztönöket és ez válik az emberi cselekvés céljává. Az ember így világra nyitott lény, önmagát szellemi aktusok útján definiálja Fontos összetevője az ideáció: lehetőséget teremt az esszenciális minőségen való túllépésre. Így alakul ki az emberi gondolkodásban az ismeretek priori köre, illetve axiómák, metafizikai állítások megfogalmazása. Az ösztön és a szellem dialektikus feszültsége döntő

a társadalom ill. a kultúra fejlődése szempontjából (5) Az emberi nyitottság értelmezései Plessner: a biológia eredményeire alapozta felfogását  az állat teljesen testi lény; környezete csak saját testiségének szempontjából fontos, ezt Plessner centrikusnak- központosnak- nevezi, mert az állat nem képes kilépni faj specifikus életteréből. Az ember ezzel szemben excentrikus- központon kívüli- lény, aki gondolatilag el tud távolodni önmagától Reflexiós viszonyt alakít ki önmagával és önmagát háromféle megközelítésben szemléli:1. testét tárgyként is megtapasztalja, személynek tekinti, olyan énnek, amely önmagával szemben ezt az excentrikus pozíciót elfoglalja. Ez állandó feszültségforrás. Ezért alkot eszméket és víziókat, ezzel egészíti ki a valóságot Önmaga alkotójává lesz; nyitott önmaga és környezete átalakítására. Gehlen: az ember mint hiánylény, szegényes ösztönökkel és nem kellően

specifikus érzékszervekkel jön a világra. A túlélést először a szülői gondoskodás, majd a készen talált környezet átalakítására való felkészülés, végül a javakat teremtő eredményes cselekvés biztosítja számára. Mesterséges környezetet és kultúrát teremt magának ⇒ ezek lépnek az ösztönök helyére. Természeténél fogva kultúrlénynek tekinti ingerhatást szerez a világból ez túlterhelést okoz és tehermentesítéssel védekezik, ennek egyik formája az emberi foglalkozások változatossága e folyamatban az ember mintegy kilép a közvetlen ingerekre reagálás korlátai közül, melyek az állatot fogva tartják. A másik eszköz a tehermentesítésre a nyelv a nyelv távolságot biztosít a valóság és a reagáló ember között és mentesít a közvetlen reagálás kényszerétől. A harmadik eszközt Gehlen a társadalom intézményrendszerében látja, ezt ösztönpótléknak nevezi (6) Az egzisztencialisták az

emberről Heidegger: Az ember nála már nem autonóm szubjektum, hanem az itt ténylegesen létező ember akinek éppen az ittlét vagy jelenvaló lét (Dasein) a sajátos létmódja. Megszűnik az én és a világ kettőssége, mert az ittlét világban-lét ( in-der-Weltsein) amely főleg a mindennapi életben mint jártasság, érintkezés, és önmegértés nyilvánul meg A mindennapiságban fennáll a veszély, h. akárkivé ( das Man) váljon, és, amiatt aggódjon, h nem választhatja önmagát Az aggodalom aktusában tudatosul az emberben saját végessége a halálhoz viszonyuló lét (Sein zum Tode)⇒ az ember szabadsága a halálhoz viszonyuló szabadság, egy sajátos véges életterv. Jaspers: szerinte korának szellemiségét az emberi lét tudományos és technikai eltárgyiasulása jellemzi, melyet Istentől való megfosztottságának tulajdonít. Az ember mint autonóm szubjektum nihilisztikus szakadék szélén áll A létezés a kommunikáció élményében tárul

fel előttünk. Sartre: az ember előbb létezik, mint ahogy önmagát meghatározta, vagyis azzá tenné magát ami. Az ember kizárólagosan saját önválasztásának terméke és ezért felelős önmagáért. Az ember nem magában való lény, hanem magáért való, és autentikusan önmaga szabad válsztásának aktusában létezik. (7) Az igazi humanizmus a perszonalizmus szerint Maritain: kisérletet tesz a humanizmusnak az integrálására. A humanizmus a 19 században nemcsak az ember és az emberi nem fontosságát hangsúlyozta, hanem egyre inkább azonos jelentésű lett az ateizmussal és a világi racionalizmussal. A Maritain által elképzelt igazi humanizmus nem a reneszánsz korlátlanul optimista ember-kultuszához való visszatérés. A klasszikus humanizmus hibája az,h antropomorfcentrikus Az ember nem zárulhat önmagába Rahner: arról beszél, h. az embernek nyitottnak kell lennie ahhoz, h meghallja Istennek mint abszolút létbirtoklásnak önkijelentését

(kinyilatkoztatását), Rahner is szellemnek nevezi ezt a teljes nyitottságot. 3. A cselekvés intencionális és apriorisztikus modellje Intencionális modell: Arisztotelész a helyes cselekvés az ember számára abszolút cél. Az embert azonban nemcsak tudása motiválja abban, mit tart helyesnek, hanem vágyai is. TELEOLÓGIAI (céloksági) szemlélet.⇒ úgy vélte,h az emberi cselekvés természetére pusztán ható (létesítő) okok működése nem ad kielégítő magyarázatot, hanem csak a szándék és a cél alapján értelmezhető. A modern felfogást az ariszotelészitől megkülönböztetve intencionális modellnek nevezzük.⇒ a modern felfogás elvonatkoztat a végső céltól További különbség: a cselekvés elemzése nem kötődik a cél erkölcsi természetéhez. Az intencionális cselekvésfogalom általánossága nagyobb, mint az arisztotelészié. Így etikailag neutrálissá lesz formális teológiai felfogás a) b) Marx: stratégiát dolgoz

ki a világ megváltoztatására⇒ nem volt koherens filozófiai felfogás Pragmatizmus: cselekvésfilozófia a századforduló Amerikájában azt hirdették, h. eszméik olyan mértékben válnak igazzá, amilyen mértékben segítenek eligazodni a környező világban, olyan meggyőződések, melyek a gyakorlatban beválnak. c) Praxeológia: „jó munka” elmélet jól elvégzett munkát értik. 1. végezzen mindenki olyan munkát, amelyhez a legjobban ért 2. senki sem kényszeríthető kockázatos, kimerítő, megalázó, vagy haszontalan munkára 3. a munkafeltételeknek technikai és egészségügyi szempontból kielégítőnek kell lenni 4. a technológia szolgálja az emberi boldogulást 5. az ipar szolgálja a közjót apriorisztikus modell: Kant: A jóakarat a legfőbb jó, de nem az egyetlen a maga teljességében vett jó. Kapcsolódik ehhez a kötelesség fogalma: Erkölcsi tartalomra csak a kötelességből végzett cselekedet tesz szert. Ha ugyanis hajlamaink is

erre indítanak, akkor nincs erkölcsi értéke. Jót igazából csak kötelességből tehetünk, vagyis nem kötelességszerűen ( hajlamból vagy szándékból) Az akarat válaszút előtt áll: saját a priori (formális) elve és a cselekedet tárgyának materiális hajtóereje között kell dönteni. A cselekvés értéke a kategórikus imperatívusznak való megfelelésben van: „Cselekedj úgy, h. cselekedeted egyúttal általános törvényhozás alapja legyen” Kant Az ember és általában minden eszes lény öncélként létezik, s nem pusztán eszközként, amely egy másik akarat tetszés szerinti használatára szolgál. gyakorlati imperatvusz = akarat autonómiának az elve is. Szabadság problémája az akarat önmagának a törvénye, a szabad akarat és az erkölcsi törvények hatálya alatt álló akarat egy és ugyanaz. Az apriorisztikus modell felülmúlja az intencionális modellt, az ember mint cselekvő szubjektum autonómiájának és szabadságának

kiemelésével. 4. A jogokra és a kötelezettségekre vonatkozó nézetek Locke emelte ki először az élethez, a szabadsághoz, és a tulajdonhoz való jogot, mint emberi jogokat. Vita folyt arról, h az emberi jogok morális vagy legális jellegűek. A többségi vélemény szerint e jogok döntő többségben erkölcsiek és a természeti törvény- lex naturae- felfogás modern változatát képviselik. 1. Kinek v. minek lehet joga? ⇒ joga olyan lénynek van, aki értelmes megfontolásra és szabad döntésre képes ⇒ a jogalanyok körét az emberekre korlátozzuk, és a jogok egybeesnek az emberi jogokkal. 2. Mi lehet a jog tárgya? ⇒ Ha az érdekben látjuk a jog alapját, akkor védenünk kell mindazt, ami az alany érdekét védi. 3. Hogyan igazolhatók a jogok? ⇒ A természeti lényeknek nincsenek tehát jogaik, de tárgyai az emberi jogoknak és így az ember védelme alatt állnak. A jogok az emberi alapszükségletekből, legitim kívánságokból vezethetők

le 4. Vannak-e elidegeníthető jogok? ⇒ A jog mint lehetőség átruházható-e másra? Az élethez való jog alapvető 5. Vannak-e abszolút jogok? ⇒ Egyes jogok abszolúttá tétele kizárja vagy kizárhatja más vagy mások jogának gyakorlását. Ha az élethez való jog abszolút akkor a társadalomnak tűrnie kell az ún szociális lopást? Vannak akik csak egyetlen negatív jogot tartanak abszolútnak: a kínzás tilalmát. Az emberi jogokra való hivatkozás alapot nyújt a totalitárius és a didktatórikus rendszerek bírálatához. Áthatja az általános jólétre való törekvés és nem zárja ki a kötelességek számonkérését. Kötelességek: Nincsenek jogok kötelességek nélkül.⇒ jogaival vki csak akkor tud élni ha a jog érvényesítésének eszközei fennálnak. Ezt pedig saját magának vagy másoknak kell megteremteniük A KÖTELESSÉG OLYAN CSELEKVÉS, AMELYET MEG KELL TENNÜNK VAGY AMELYEK MEGTÉTELÉTŐL NINCS JOGUNK TARTÓZKODNI!⇒ a kötelesség

a joggal egyenlő súlyú kategória ⇒ Kant: minden megszorítás nélkül jónak egyedül a jó akarat mondható. Csak az akarat lehet erkölcsileg jó, és az az objektum, amelyre irányul a cselekvés az erkölcsi szférán kívül reked. Imperativuszok lehetnek feltételesek kivéve a morális (kategórikus) természetüek! A kötelesség áll a deontológiai etika középpontjában. David Ross ha vmiről azt állítjuk, h helyes akkor erkölcsi kötelességünk azt megtenni. Kötelességeink 2 nagy osztályba sorolhatók: α) az első látásra elfogadható kötelességek Pl hűség, jóakarat; β) tulajdonképpeni morális kötelességek konkrét cselekvési helyzetekhez kapcsolódnakami elő látásra helyesnek tűnik ; a helyes a törvénynek való engedelmességre utal, a jó pedig arra, ami vágyainkat kielégíti vagy céljaink elérésére alkalmas. 6. Az értékforrások és az értékelés Értékforrások: (értékhordozók) ⇒ azáltal lesznek értékesek

az ember számára, h. szükségleteinek, és vágyainak kielégítését biztosítják. A szükségletek és vágyak a forrásai az értékeknek, amelyek belülről motiválják az embert a cselekvésre. Az ember elsődlegesen a túlélésre törekszik biológiai-fizikai szükségleteinek kielégítése 1. tiszta levegő 2. megfelelő táplálék 3 lakás, ruházat ⇒ elsődleges szükségletek; 4 biztonság 5 természetének és felkészültségének megfelelő aktivitás 6. egészségének védelme 7 szabadidő ⇒ másodlagos szükségletek , ezek együtt az ALAPSZÜKSÉGLETEK, melyek bioszükségletek ;Vannak azonban pszichikai v. mentális szükségletek is. ⇒ a szükségletek és vágyak objektívek, mivel kielégítésük pozitív, hiányuk negatív változásokat okozhatnak ÉRTÉKNEK OLYASVALAMIT NEVEZÜNK, AMI AZ EGYÉN VAGY A KÖZÖSSÉG SZÁMÁRA BIZ. KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT VALAMELY SZÜKSÉGLETNEK VAGY MÉLTÁNYOS KÍVÁNSÁGNAK KIELÉGÍTÉSÉHEZ HOZZÁJÁRUL AZ

ADOTT TÁRSADALMI VISZONYOK KÖZÖTT! ⇒Az értékek forrása az emberi természet. ⇒ az értékek történetileg relatív képződmények, koronként és kultúránként jelentős különbséget mutatnak. Az értékek természetéből következik egyfajta mérsékelt relativizmus, amely elismeri az értékek változását és változatosságát. ⇒ a mérsékelt érték-abszolutizmus és a mérsékelt érték-relativizmus mint logikai szubkontrárius ellentétek összeférnek egymással. Értékelés: sajátos megismerési eljárás, amelynek segítségével értékítéletet alkotunk. Az értékítélet olyan kijelentés, amely bizonyos érték meglétét vagy hiányát állapítja meg, és egyes esetekben ezen túlmenően az érték nagyságáról is tájékoztat. ⇒ismerünk olyan értékeket, amelyekhez számértékek rendelhetők. Pl alapértékhez számértékek  víz tisztasága ⇒ kvantifikáció ⇒ nem mindig elégséges, ha az említett értékek meglétét vagy

hiányát megállapíthuk, hanem például olyan döntést kell megalapoznunk , amely feltételezi, hogy valaki v. valami értékesebb mint egy vele összehasonlítható más értékhordozóelőnyben- részesítésről (preferenciáról) beszélünk; az olyan értékeket amelyek nem kvantifikálhatók, de vannak fokaik összehasonlító-komparatív- értékeknek nevezzük pl. erkölcsi jó Az előnyben részesítés néhány formális alapelve: 1. A (dolog, személy,csel.) értékesebb, mint B 2. A kevésbé értékes, mint B 3. A ugyanannyira értékes, mint B 4. A legfeljebb annyira értékes, mint B 5. A legalább annyira értékes, mint B Normatív előnybenrészesítés ⇒ a komparatív értékelés adekvátabb, mint az osztályozó értékelés ⇒ létrejöhetnek értékkonfliktusok 6. Értékkonfliktusok, értékosztályok, értékkritériumok Előfordul, hogy a jog a kötelességgel, az egyik jog a másikkal, az egyik kötelesség a másikkal

összeférhetetlenségi viszonyba kerül⇒ erkölcsi konfliktusról beszélünk. Meg kell jelölnünk felettes elveket v. metanormákat, amelyek jogok és kötelességek rangsorolását ( előnyben – részesítését ) lehetővé teszik: Nem szabad sem a jogokat a kötelességekkel szemben előnyben részesíteni, miként akik teszik az élvezetek kultuszát hírdetik (hedonisták), sem a kötelességeket a jogok fölé helyezni  Kant és követői ( rigoristák) Bunge alapelvei: 1. az elsődleges jog megelőzi a másodlagosat 2. az elsődleges kötelesség megelőzi a másodlagosat 3. az elsődleges kötelesség megelőzi a másodlagos jogot 4. mindenkinek alapvető joga van mindarra, ami a jólétéhez hozzájárul és másokat jólétükben nem gátol 5. mindenkinek másodlagos joga van mindarra, ami boldogságához hozzájárul, anélkül, h. mást elsődleges jogaiban gátolna 6. ha valakinek elsődleges joga van bizonyos cselekedet véghezvitelében, akkor

másoknak elsődleges kötelessége ezt elősegíteni 7. ha valakinek másodlagos joga van vmely cselekedetre, akkor másoknak másodlagos kötelessége ezt elősegíteni. Értékosztályok: különbséget kell tenni célértékek és eszközértékek között; célértékek: olyan értékhordozók meghatározottságai, amelyek szükségleteket és kívánságokat elégítenek ki. Eszközértékek: elégségesek az célértékek eléréséhez⇒ nem abszolút jellegű Értékforrásokat tekintjük az értékosztályok megkülönböztetésének alapjául: a) bioértékek: túlélés szempontjából jelentős szükségletek kielégítésére alkalmasak, testi érzékeléshez kötődnek, ezért ezeket szenzuális értékeknek, illetve összeségét szenzuális értékosztálynak nevezzük. b) vitálisértékosztály: ezek a természeti-fizikai és mentális egészségünk megőrzéséhez járulnak hozzá; elsajátításuk pozitív életérzést, hiányuk bánatot okoz c)

szociokultúrális értékosztály: amikor az egyén túllép mind a szenzuális, mind a vitális értékek osztályán; pólusai: jólét és balsors Scheler ezen kívül még szellemi értékszféráról is beszélt szent és profán Értékkritériumok: az értékosztályok bizonyos rangsora a kritériumok értékmodalitásokon alapulnak 1. ONTIKUS értékmodalitás: az értékhordozókat mint létezőket értékmeghatározottságuktól függetlenül jellemzik a) az értékek meghatározottságai időbeliek (temporálisak)> a valóságban csak konkrét értékhordozók léteznek; aszerint, h. melyik értékosztályhoz tartoznak van ún értékidejük; amelyik független az időtartamtól amelyre szeretnénk őket kiterjeszteni, ez az időtartam az ún. szándékolt (intendált) idő; de van az ún megvalósult (realizált) idő  szenzuális értékekhez általában rövid ( efemer) idő tartozik  a vitális értékek hosszabb ideig tartanak, de mindenkor véges

idejűek és az emberi élet meghatározott szakaszához kapcsolódnak  a szocio-kulturális értékekhez nem kapcsolódikélettartam, ezeket örökidőkre tervezzük; a tartósabb értékek magasabbrendűek b) térmodalitás is jellemző az értékekre, a térbeli feloszhatóság alapján  a szenzuális értékeket hordozó anyagi javak térben léteznek és oszthatók is; a kapcsolódó értékélmények csak meghatározott mennyiségi korlátok között jönnek létre. c)  A vitális értékekre jellemző,h. nem fogyatkoznak meg ha többen részesednek belőle; nem pusztán fizikai térben léteznek hanem mint totlitásoknak saját, ún. organikus terük van  a szociokulturális értékeknél csak jelképesen beszélhetünk térbeliségről a cselekvő személyhez való kötődés szorossága: a jó annál jobb minél inkább kötődik a személyiségünkhöz ⇒tárgyértékről beszélünk ha az értékhordozó valamely tárgy ⇒vitális értékek kapcsán a

hangsúly, ilyenkor élmény érékekről beszélünk ⇒ ha az értékhordozók cselekvések akkor a szociokulturális értékekről beszélünk 2. PRAXEOLÓGIAI értékmodalitások: csak az ember gyakorlati viszonyaiban mutatkoznak meg a) funkcionális értékmodalitás: meghatározott cselekvések célként mások eszközként funkcionálnak b) tárgyiasíthatóság ( objekitiválhatóság ) : minél inkább tárgyiasítható egy érték , annál alacsonyabb értékosztályhoz tartozik, és minél inkább ellenáll a tárgyiasításnak , annál magasabb értékminőséget képvisel c) aktivitás és passzivitás arányán alapul ⇒ a szociokulturális értékek minősülnek a legmagasabb rendűeknek ezek relizálása a legnagyobb érdem 7.Jólét és boldogulás a) törekvés a jólétre Ha az ember összes alapszükségletét ki tudja elégíteni akkor JÓLÉTRŐL beszélünk. Arisztotelész szerint a jólétre való törkvés az emberi élet célja ⇒ eudaimonia

Az emberi értelemben vett jó nem más, mint a léleknek erény szerinti tevékenysége, hozzátéve, h. az egész élet tartama alatt. Az ember jólétet akkor mondhat a magáénak, ha ki tudja elégíteni összes alapszükségletét, vagyis hozzáférhetők számára azok a javak, amelyek nemcsak a túlélést, hanem egészsége megőrzését is biztosítják. A jólét az „adok, hogy adj” elv megvalósulását feltételezi. Senki sem elég önmagában ahhoz, h, jólétben éljen A jólét több a puszta túlélésnél, de a túlélés a jólétnek szükséges feltétele. A jólét objektív természetű, hiszen meghatározható azoknak a javaknak a mennyisége és minősége, melyek átlagosan az alapszükségletek kielégítéséhez elégségesek. b) boldogulás és boldogság Az ember az önmegvalósításra is törekszik. Képességei megfelelő képzés útján olyan készségekké fejleszthetők, h meghatározott tevékenységet sikeresen folytatni tudjon. Az

elővételezett utat, mely a személyiségünk kibontakozásához vezet, boldogulásnak nevezzük. A boldogulás nem állapot, hanem keresés, lehetőségeinkben adottnak vélt, valódi és hiteles énünk keresése⇒ önkorrekciós folyamat. Az önmegvalósítás útján való haladás általában feltételezi a növekvő jólétet, noha kivételekkel ezen a területen is találkozunk. Pl aszketizmus, túlhajtott altruizmus A jólét nem öncél, hanem a boldogulás kívánatos feltétele. Az alapvető szükségletek kielégítésére szolgáló javak olyan bősége, amely lehetővé teszi, h. az ember önmegvalósításra összpontosítsa erőit Ehhez azonban MÉRTÉKLETESEN kell használni a rendelkezésre álló javakat. ⇒ sarkalatos erény a mértékletesség, középütt áll az élvezetek kultusza (hedonizmus) és az élvezetekről való lemondás (aszketizmus) között  középérték ( mezotész ) A boldogulás vágyaink megvalósulása, az ésszerű törekvéseké. = a

feltételek minimális meglétét c) esély, racionalitás, kívánatosság Az embert ősidőktől fogva racionális lényként határozzák meg; gondolati megfontolások, érvek és ellenérvek felsorakoztatása nélkül nincs ésszerűség. A racionalitás értelmezhető etikai beállítódásként is, amely annak a körülménynek tudatossá tétele magunkban, h. hiábavalóan törekednénk az élet javai teljességének elsajátítására és vágyaink mindegyikének megvalósítására. Elsődleges szükségleteinket kell kielégítenünk és egészségünket óvnunk másodlagos szükségleteink kielégítésével és csak ezután következhetnek legitim vágyaink és végül kedvteléseink. Elsődlegesen nem szenvedni, hanem boldogan tevékenykedni kell Isten országáért kell itt a földön, főleg embertársaink önzetlen segítése által. A szenvedést – ha nem tudjuk elhárítani- el kell fogadnunk, de, nem mint az élet értelmét, hanem mint vállalandó

kísérőjelenséget. d) társadalmi jólét és nyomor Ma is vannak, akik szélsőségesen individualisták és megpróbálnak kilépni a társadalomból. Pl remeték igényüket nyilvánítják olykor, h. nem akarnak a társadalomból teljesen kilépni, ha ezt tennék meghalnának Az ember boldogulásának feltételeit csak olyan társadalom tudja biztosítani, amelyben a jólét feltételei megvannak, sőt e feltételek meglétéhez még az igazságosság is társul. Mindenki egyetért abban, h a társadalom minden tagjának esélyt kell adni ( ha nem is mindig egyenlőt) a jólét elérésére mások sérelme nélkül. Alkalmas kritériumok választásával különbséget tudunk tenni gazdag és szegény, igazságos és igazságtalan társadalmak között. Erkölcsi szempontból a gazdag és igazságos társadalom a leginkább kívánatos és a szegény és igazságtalan a legkevésbé. e) értékkonfliktusok és értékváltás Értékkonfliktus akkor áll fönn, ha

összeférhetetlen értékek között kell választanunk. Ez az értékkonfliktus lehet külső vagy belső. Mit lehet tenni döntéshelyzetben? 1. döntésképtelennek nyilvánítjuk magunkat és tartózkodunk az állásfoglalástól 2. egyik értéket előnyben részesítjük a másikkal szemben 3. kompromisszumra törekszünk. A három megoldás közül az olyan értékpreferenciát tartjuk a legjobbnak, amely értékelméletileg megalapozható. Általánosan elmondható, h. a kompromisszum előnyben részesíthető a tartózkodással szemben, azonban a kompromisszumok időlegesek és az alapvető értékek megvalósításáról való lemondást kockáztatják. 8. Főbb etikai szemléletmódok 1.) Vallásos (teológiai) és világi (szekuláris) megközelítés Minden ismert vallás tartalmaz erkölcsi előírásokat. Ugyanakkor erkölcsi kérdésekben aligha tulajdonítható a vallásoknak tévedhetetlenség. Az etika vallásos vagy világi jellegű megítélésénél nem

az a fontos, h. a vallasái tanítás mennyire egyeztethető össze valamely elfogadott filozófiai állásponttal, hanem az, h. az adott vallási tanítás olyan etikai normák megvalósítására ösztönöz-e, amelyek az emberiség és az emberiesség túlélését szolgálják. 2.) Abszolutizmus és relativizmus Az etikai abszolutizmus szerint az erkölcsi normák abszolútak, vagyis függetlenek a kultúráktól és a körülményektől. Képviselők: Kant, David Ross ⇒ abban téved, h. a normákat tévedhetetlennek és a körülményektől függetlennek tartja; nincs tekintettel az erkölcs gyökereire és a normák következményeire; bűnnek tart minden eltérést az erkölcsi hagyományoktól Ezzel szemben a relativizmus szerint az erkölcsi kódexek függnek a kutúráktól, funkcionálisak abban az értelemben, h, megfelelnek a társadalmi szükségleteknek és egyikük sem áll a többi fölött. Képviselők: Bentham, Mill ⇒ az a forrása, h. az erkölcsöt

összetéveszti a szokásokkal, anélkül, h, ezek erkölcsi státuszát kérdésessé tenné; üdvözli v megbocsátja az erkölcsi normák megszegését, ha nem ütköznek az állam törvényeibe 3.) Objektivizmus és szubjektivizmus ⇒ társadalmi értelemben vett objektivitást értünk; Az erkölcsi értékek és ezek megvalósítását sürgető normák valójában OBJEKTIVÁCIÓK, melyekben az ember saját saját emberségét öltözteti tárgyi alakba, és így a kulturális hagyomány részévé teszi. Az objektivizmus is lehet egyoldalú, akkor ha az erkölcsöt magábanvalónak kezdük tekinteni, és kivonjuk minden bírálat alól ⇒ a szubjektivizmus , másság, mint önérték hangoztatásához, irracionalizmushoz, és anarchisztikus szemlélethez vezethetnek  a mérsékelt morális objektivizmus fogadható el a számunkra 4.) Kognitivizmus és non-kognitivizmus ⇒ az etikai kognitivizmus képviselői azt állítják, h. az etikai elveknek van megismerési

státuszuk, azaz olyan ismeretek melyeket lehet elemezni, igazolni, megváltoztatni ⇒ az etikai non-kognitivizmus az erkölcsi ítéletekben pusztán az erkölcsi alany érzéseinek, beállítódásainak, intuitív felismeréseinek kifejeződését látják; ha az érzelmek uralkodnak rajtunk hajlamosak vagyunk a racionális megfontolások elnyomására. Pl bécsi kör tagjai ezt vallották ;Schlick ⇒ az etikai intuicionizmus azt hirdeti, h. minden etikai elv közvetlenül nyilvánvaló, és semmiféle racionális vagy empirikus felülvizsgálásra nem szorul; enyhébb formája az a felfogás, mely szerint velünk születnek olyan képességek, melyek ezen intuíciókat lehetővé teszik ⇒ AZ ERKÖLCSI KOGNITIVIZMUS T ELÓNYBEN KELL RÉSZESÍTENI A NON-KOGNITIVIZMUSSAL SZEMBEN. 5.) Konzekvencializmus és deontologizmus ⇒ a konzekvencializmus minden erkölcsi cselekedetet a következményei alapján ítél meg: a cselekedet csak akkor helyes, ha következményei jók; a jó az

elsődleges a helyeshez képest ⇒ a deontologizmus csak akkor tekint erkölcsileg jónak vmely következményt, ha az helyes cselekedet eredménye ; az axiológiának döntő szerep jut az etika megalapozásánál ♦ a deontológusok nem számoltak az érdekekkel ♦ a szó szerint vett deontológia teljesíthetelen ♦ a deon. Nem racionális felfogás ♦ nincs tekintettel a körülményekre ♦ a deontológust egyedül az erkölcsi törvények igazítják el ⇒ ezekért elfogadhatatlan ⇒ kettős hatás elve: Aquiniói- mind a cselekvés, mind az eléréseéhez választott eszköz helyes, vagy legalábbis megengedett. ⇒ a konzekvencializmus mérsékelt formája a helyes folyamatos korrekciókkal 6.) Individualizmus és kollektivizmus ⇒etikai individualizmus v. egioizmus: minden egyén teljesen autonóm, vagyis önmaga által meghatározott lény az egyén szabadsága felette állhat akár a szociális értékeknek is ; az egyének jogai megelőzik a társadalom

iránti kötelességeket, a társadalom, főként az állam csak eszköz az egyéni jogok bizosításához. ⇒ kollektivizmus: az egyént heterómnak, vagyis a környezet v. körülmények által meghatározottnak kell tekintenünk; a társadalmi értékek megelőzik az egyéni érdekeket ; a társadalommal szembeni kötelességek felette állnak a más egyének iránti kötelességeknek és individuális jogoknak.; az erkölcsnek és a jognak elsődlegesen a társadalmat- közjót- kell szolgálni; konfliktus esetén a társadalmi érdekek megelőzik az egyénieket ⇒ ideális: mérsékelt kollektivizmus v. szocioperszonalizmus egyént személynek tekintjük, viszonylagosan autonóm; külső körülmények által determinált; csak közösségben tudja magát megvalósítani 7.) Konzervativizmus és reformizmus ⇒ konzervativizmus: politikai szemléletmód; a társadalom alapvető érdeke a stabilitás és aváltozások gyakran kiszámíthatatlan következményeinek

elkerülése; a társ.nak saját tv-ei szerint kell fejlődnie, lehetőleg szervesen; amúlt értékeit meg kell őrizni; hagyományok ápolása és továbbadása nélkül nincs életképes közösség;  politikai kisérőjelenségei: kötelességek megelőzik a jogokat; valláserkölcs; eszménye a példamutató polgár ⇒ reformisták: erkölcsi és szociális problémák mozgósítják; sürgetik azokat az intézkedéseket melyek megóvhatják az emberiséget az erkölcs romlásától; célokat csakis tiszta eszközökkel szabad elérni; az etikai normáknak alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez;fontos az erkölcsi bírálat társadalmi bírálattal való összekötése ⇒ erkölcsi forradalmak pl. szexuális forradalom, rabszolgaság megszüntetése 9. Főbb etikai irányzatok (1) Nihilizmus és szkepticizmus (2) Individuális és racionális önzés (egoizmus) (3) Libertarianizmus (4) Utilitarizmus (5) Altruizmus és aszketizmus (6) A természettörvény

felfogás ETIKA Önellenőrző kérdéssor alapján (10-19-ig) Hársing László: BEVEZETÉS AZ ETIKÁBA 1. Az etika, mint gyakorlati filozófia Erkölcs = olyan cselekedetek, amelyek önmagunkban vagy járulékosan megnyilvánul, hol tartunk az emberség megvalósulásának útján. Az erkölcsről azt mondjuk, hogy az emberség iskolája. Az erkölcs dinamikus fogalom, az erkölcsös élet, nem állapot, hanem igyekszünk magunkat és embertársainkat egyre inkább „emberebb emberré” formálni, alakítani. Az erkölcsös életmintái, sémái előttünk állnak. Erkölcsösség = (morálon) a latin mos = szokás, valamely nagyobb társadalmi csoport, közösség erkölcsét értjök Erkölcsiség = az egyén erkölcsét értjük. Az utóbbi fél évszázadban alakult ki az a filozófiai diszcíplina, melyet cselekvéselméletnek neveznek.=> Középpontban: egyénileg cselekvő ember áll. => A cselekvéselmélet jogosan nevezhető ezért általános gyakorlati

filozófiának A cselekvés egyedül az ember sajátossága. A cselekvéselmélet az ember belső lényegének megjelenéséről szóló tanként fogható fel. A cselekvéselmélet szorosan kötődik az ember természetéről szólótanhoz, a filozófiai antropológiához. . 2. Az emberre vonatkozó filozófiai felfogások 3. A cselekvés intencionális és apriorisztikus modellje (35-38) 4. A jogokra és kötelezettségekre vonatkozó nézetek (49-53) A 10. és 11önellenőrző kérdés a tankönyvben MAGÁNERKÖLCS ÉS KÖZERKÖLCS c fejezetet öleli fel Az erények és érdemek (10) a magánerkölcs kategóriába tartozik, míg a közerkölcs alapkategóriái (11) a közerkölcs részbe sorolható. 10. Erények és érdemek Az erény és az érdem a magánerkölcs kategóriába tartozik. Magánerkölcs=> 2 erkölcsi szférát különböztetünk meg.  Magánéletet  Foglalkozás, hivatás, polgári élet területet Individualista nézet szerint => magánerkölcs az

elsődleges Kollektivizmus képviselői szerint=> a közösségi, a foglalkozási társadalmi, polgári erkölcs kategóriáját hangsúlyozzák Magánerkölcs alapját = ELEMI ERKÖLCSI NORMÁK alkotják, fontos ennek a követése Erények és bűnök Az erénynek van szűkebb és van tágabb értelmezése Szűkebb erény= Olyan kép esség, vag y kész ség, am ely az em bert er kölcsileg j ó csel ekedetek vég hezvitelére alkalmassá teszi. (szűkebb értelemben használjuk az erény fogalmát) Tágabb erény = az ember valamennyi kifejlődött szellemi képessége (pl: érvelő képesség) Az erény ellentéte a bűn. A bűn =erkölcsi rosszra hajló készség PLATON megkülönböztette az ún. s arkalatos ( kardinális) er ényeket M int pél dául böl csesség, bátorság, m értéletesség, igazságosság. Modern polgári társadalom olyan erényeket követel meg: - kezdeményezés, ügyesség, szorgalom, versenyképesség,.stb Keresztény erkölcstan az ún.

főbűnöket, =>mint a többi bűn forrásait sorolja fel( kevélység, fösvénység, irigység, harag, bujaság(=rendezetlen szexuális élet) BUNGE : legfőbb erénynek az ALTRUIZMUST, a legfőbb bűnnek pedig az EGOIZMUST látja. Altruizmus pl=> jóakarat, együttérzés, figyelmesség, hála, megbocsátás, őszinteség, bizalom Egoizmus pl=> rosszakarat, erőszak, aljasság, kegyetlenség, képmutatás, türelmetlenség, stb. Bunge felfogását azzal indokolja, hogy az altruizmus alá besorolható az összes erény az egoizmus alá az összes bűn! Érdem és elmarasztalás 3 fokozatú értékskála bevezetése: 1. Elvárható cselekedet => alapvető jogok gyakorlása, alapvető kötelességek teljesítése 2. Elváráson –felüli cselekedet => nem minősülnek érdemnek, nem érdemel jutalmat 3. Elvárás – alatti cselekedet => elmarasztalást érdemelnek (szidalom v büntetetés) 11. A közerkölcs alapkategóriái (100- 106) Alapkategóriái (4db)

–lentebb részletezve a 4 kategória 1. Egyenlőség 2. Szolidaritás 3. Szabadság 4. Igazságosság 1. Egyenlőség => illetve egyenlőtlenség, ez az ellentétpárja A legutóbbi évtized változásai fokozták a t ársadalomban az egyenlőtlenséget. Rétegek, csoportok sodródtak a társadalom peremére (marginalizálódtak), növekedett az elégedetlenség, csökkent em e r étegek önér tékelése. Az egyenlőség jelentését úgy lehetne megfogalmazni, hogy mindenkinek joga van a társadalom természeti, gazdasági, kulturális javaiból való részesedéshez, ha nem sérti más jogait. Az egyenlőség a gyakorlatban azonban erősen korlátozódott, az egyenlőtelenség szembetűnőbb. Szocialista elv vált ismertté az egyenlőség kérdésében: mégpedig „ MINDENKI KÉPESSÉGE SZERINT ÉS MINDENKINEK MUNKÁJA SZERINT „ elv 2. S zolidaritás = > l atin „solidus” s zóból er ed a k ifejezés= szilárd, m egbízható a jelentése A s zolidaritás az egy

segítőkészség, amely tettekben nyilvánul meg. Feltételezi az együttérzést Mindenkor kölcsönösséget feltételez Összetartozáson, a közösség vállalásán alapul. Együttműködést állítja előtérbe 3. Szabadság => Különbséget teszünk NEGATÍV és POZITÍV szabadság között Negatív szabadság = kényszertől való mentesség, vagyis az ember lehetősége arra, hogy valamit megtegyen vagy elmulasszon. Pozitív szabadság = mindig meghatározott cselekvés véghezvitelének lehetősége. Sem az aktív sem a passzív szabadság soha nem lehet teljes. A teljes szabadság elérhetetlen és nem is kívánatos BERTRAND RUSSEL szerint: A túlságosan kevés szabadság stagnálást okoz, a túl nagy káoszhoz vezet A részleges szabadság elérhető! 4. Igazságosság => Platon nyomán sokan az igazságosságot tartják a legfőbb erénynek AQUINÓI SZENT TAMÁS szerint: „ olyan magatartás, amely szerint valaki erős és állhatatos akarattal mindenkinek

megadja, ami jogosan megjár neki” 3 alfaját különböztetjük meg: 1. kölcsönös (kommutatív) igazságosság =>az egyes emberek egymáshoz való viszonyában valósul meg 2. osztó ( disztributív) i gazságosság = > az ál lam, a k isebb k özösség és az egy én v onatkozásában r ealizálódik, amennyiben a nagyobb közösség megadja a kisebbnek vagy az egyénnek a közjóból, az őket megilletőt 3. kiegyenlítő (kompenzatív) igazságosság => abban nyilvánul m eg, hogy a r ászorultakat a k özjóból bi zonyos fokban érdemeiktől függetlenül is részesíteni kell. ETIKAI ÉRTELEMBE VETT IGAZSÁGOSSÁG : Ez a legális (törvényes) igazságosság, vagyis a tételes törvényeknek való megfelelésről. RAWLS nyomán az igazságosság: Rawls azt mondja, hogy az igazságosság = „fair” v. „méltányos eljárás” Rawls 2 elvét próbálja igazolni az igazságosságnak 1. Minden személynek egyenlő joga van az alapvető emberi jogokhoz, ha ez

összeegyeztethető mások jogaival 2. A társadalmi (főleg gazdasági) egyenlőtlenségeket úgy kell megoldani, hogy azok a legkevésbé előnyös helyzetben lévők legnagyobb nyereségével járjanak. 12. Erkölcs és piac (119-128) A piacgazdaság ellenzői bírálatukban abból indulnak ki, hogy a piac a gátlástalan versengés színtere, melynek résztvevőit a haszonszerzés vezérli, és e cél elérése érdekében túlteszik magukat az emberség legelemibb normáin is. A piac legnagyobb bírálói közé tartozott MARX is, aki a piacot kizsákmányoló természete miatt ítéli el. A XIX századi szociáldarwinistái szerint korlátozni kell az állam újraelosztó tevékenységét, és szabad teret kell biztosítani a tehetség érvényesülésének. Ellenkező esetben számolni kell a társadalom elkorcsosulásával A pi acgazdaságtan bírálói elfogadják a piacgazdaságot, de annak emberséges működéséhez, állami beavatkozást látnak szükségesnek. A

gazdasági verseny a résztvevőket olyan magatartásra készteti, amely nemcsak hatékony, hanem tisztességes is. A pi acgazdaságnak számolnia kell a korrupcióval i s. A k orrupció nem csak er kölcsileg, hane m gaz daságilag i s k áros jelenség. Az etikus vállalkozónak le kell mondania bizonyos kétes ügyletekben való részvételről Főleg a mezőgazdasági termelők szokták felpanaszolni, hogy terményeikért nem kapják meg az igazságos árat, vagyis a piac értékítélete igazságtalan velük szemben. A csere igazságosságának az elve= Meg kell adnia mindenkinek az általa kínált gazdasági javakért (áruért) az igazságos árat. Röviden: legyen a csere valóban egyenértékű Illeszkedjék a tényleges ár az érvényes piaci árhoz. A tankönyv innentől áttér az alkalmazott etikára ! 13. Az igazságos elosztás elvei (128-131) A gazdasági igazságosság többféleképen értelmezhető. 1. Mindenkinek egyenlő részt! 2. Mindenkinek szükségletei

szerint! 3. Mindenkinek képességei szerint 4. Mindenkinek erőfeszítései szerint! 5. Mindenkinek teljesítménye szerint! 6. Mindenkinek a közjóhoz való hozzájárulása szerint! 7. Mindenkinek méltányosan! (Részletezve) 1 => e felfogás egyenlősítő (egalitárius) jellegű, hiszen bárkinek mint a társadalom tagjának a javak egyenlő részét juttatná. Eme elv fogyatékossága: nincs ösztönző ereje. 2 => a „szükséglet fogalmának többértelműsége miatt (kommunisztikus felfogás). Ez az elv csak a javak töredékének elosztását szabályozza, és így a gazdasági igazságosság általános értelmezésére alkalmatlan. 3 => ez az elv az egyén képességeit tekinti a javak elosztási alapjának (libertariánus felfogás). Képességeink egy része velünk született, tehát genetikailag kódolt. 4 => (ambíciózus felfogás) hasznos tevékenység nagy szorgalommal való végzését jutalmazza. Az egyéni erőfeszítés valóban olyan szempont,

amelyet az igazságosság sérelme nélkül aligha lehet figyelmen kívül hagyni. 5 => Ez az elv a teljesítményt tekinti az elosztás elsődleges szempontjának. (liberális felfogás) A társadalom számára csak azok a teljesítmények jelentősek, amelyek hozzájárulnak a közjó gyarapításához. Ez az elv azonban nem szolgálhat az elosztás kizárólagos alapjául, mert a társadalom bizonyos tagjai (fogyatékos, munkanélküli, stb) nincsenek abban a helyzetben, hogy közhasznú tevékenységet végezzenek. 6 => A társadalom számára az értékes teljesítményt tekinti az elosztás elsődleges alapjának. (szociálliberális felfogás) Pozitívuma, hogy a közjó szolgálatát tartja, az érdemszerzés elsődleges szempontjának. 7 => Méltányosságot emeli ki. (szociális felfogás) Méltányos az , hogy olyanoknak juttassunk javakat bizonyos mennyiségben, akik nem képesek a közjóhoz hozzájárulni, de méltók a társadalom gondoskodására. SZOCIÁLIS

PIACGAZDASÁGRÓL ERKÖLCSI NÉZŐPONTBÓL: Napjaink égető feladata: a hatékonyság és méltányosság kompromisszumát megtalálni, amely valóban méltó volna arra, hogy igazságosnak nevezzük, vagyis mindenki megkapná a magáét, elsődlegesen a teljesítményéért, de önhibáján kívül ennek híján méltányosságból is. Az állam feladata: Szociális piacgazdaság megteremtése (Európában több kísérlet történt már erre) Az állam sem tökéletes intézmény. Hiányosságai 2 okra vezethető vissza: 1. A hatóságok nem mindig rendelkeznek a megfelelő információkkal ahhoz, ahhoz, hogy megfelelően beavatkozzanak. 2. A hatalmat gyakorló állami hivatalok nem a közjó, hanem bizonyos személyek vagy csoportok érdekében avatkoznak be. 14. A politika erkölcsi kérdései (132-139) Niccoló M achiavelli: A fejedelm c. művében (1513) ol yan u ralkodó es zményét v ázolja f el, akit nem f eszélyeznek cselekedeteiben erkölcsi aggályok. Machiavelli

hel yesen ál lítja az t, hogy bi zonyos er kölcsi el veket pol itikai o kokból m eg kell s érteni. A pol itikus g yakran bepiszkítja a kezét, de hát a politikai élet már csak ilyen. Úgy tartja, hogy aki kényesen ügyel erkölcseire, vonuljon vissza a magánéletébe, és ne menjen politikusi pályára. A politika megítélésénél fontos szempont, milyen mértékben tartják tiszteletbe az adott társadalom által elfogadott erkölcsi normákat. A pol itikát nem k evesen el eve erkölcstelennek tartják, m ert úg y v élik, hogy a hat alom m egragadását és m egtartását öncélnak t ekinti, az ál lampolgárok pedig az al attvalók, ak ik ne m t öbbek a hat alom es zközeinél. A pol itikai k üzdelmet a demokrácia játékszabályai előírják, hogy a megengedett leghumánusabb eszközökkel kell vívni. Erkölcsi szempontból kifogásolhatók az erőszakos eszközök. A cél szentesíti az eszközt elvét erkölcsileg elutasítjuk A hatalom elfajulása A hatalom

n em ö ncél, h anem a kö zjó sz olgálata. A politika végső soron az emberért van, noha jelszószerűen a politikusok gyakran hangoztatják, hogy az ember a legfőbb érték, de intézkedéseik példátlan. Sokszor a legelemibb emberi jogok semmibevétele a jellemző a politikai életben. Szinte mindennapivá válik a hatalommal való visszaélés Az állampolgár életét a kiszolgáltatottság és a félelem érzése hatja át. A hat alom m onopóliuma v eszélyezteti a k özélet t isztaságát i s. A hat alom el fajulása r évén o lyan s zemélyek is vezető szerephez jutnak a közélet egyes területein, akik az erkölcsi normákat nem érzik magukra nézve kötelezőnek, sőt a tételes törvényekkel is összeütközésbe kerülnek. A demokrácia kedvez az erkölcsös magatartásnak. A demokrácia m egszilárdulása társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszának egyik feladata. E feltételek politikai tartalmúak, d e m agvalósulásuk eg yúttal b iztosíték ar ra

i s, hogy az er kölcs és a p olitika kö zött a l egnagyobb összhang jöjjön létre. A politikai demokrácia feltételrendszere: A közösségek és egyének érezzék magukat politikai biztonságban és szabadnak. A demokrácia nélkülözhetetlen feltétele:  nyilvánosság  Objektív tájékoztatás 15. Erkölcs és tételes jog (139-142) Az erkölcshöz a jog áll a legközelebb. A jogalkalmazás és a jogalkotás is felvet erkölcsi kérdéseket. => Ha a jogalkotó tevékenységét magas szintű erkölcsiség jellemzi, akkor a jogalkotó erkölcsi hiteléről beszélünk. Különbséget teszünk belső és külső erkölcsi hitel között A jogellenes cselekedetek egy része erkölcsileg is elmarasztalható és általában olyankor, amikor a jogi szankció jogi felelősséggel társul. 16. Az élet határkérdései (143-152) 3 emberi élettel kapcsolatos határterület tartozik ide: 1. ABORTUSZ 2. EUTANÁZIA 3. HALÁLBÜNTETÉS 1.- ABORTUSZ: Az abortusszal

kapcsolatban 4 lényeges pont jegyzendő meg (órai anyag!) 1. A NŐ ÖNRENDELKEZÉSI JOGA 2. A MAGZAT ÉLETHEZ VALÓ JOGA 3. A MAGZAT NEM RENDELKEZIK AZ ÉLETHEZ VALÓ JOGGAL 4. A MAGZAT RENDELKEZIK AZ ÉLETHEZ VALÓ JOGGAL Az abortusz hazánkban törvényesen megengedett orvosi eljárás, erkölcsi elfogadhatósága a fent említett 4 pont azonban igenis vitatott, a liberális és konzervatív felfogások képviselői között. 1 A nő önrendelkezési joga Az Alkotmányban így ezt nem találjuk meg. LB irányelvek azonban állásfoglalásokkal segítik a helyes döntést Az abortusz védelmezői (liberálisok) gyakran hivatkoznak a nők olyan erkölcsi jogaira, mint a szabadsághoz, az autonómiához és fizikai integritáshoz (testük feletti rendelkezéshez) való jog. Az abortusz tilalma ezeket a jogokat sérti, hiszen arra kényszerítheti a nőket, hogy akaratuk ellenére maradjanak terhesek, olyan gyermekeket szüljenek akiket nem akartak. Egyes esetekben felmerülhet a

terhesség megszakítás ténye:  az anya életveszélyes állapotát idézné elő, a terhesség hihordása  a terhesség erőszak v. vérfertőzés eredmény  a magzat sérülten jöhet világra  az anya hivatását gátolná  több gyermek esetében agy következő gyermek gátolná a család megélhetését A fent nem taxatíve felsoroltaknál, felmerül a kérdés, hogy az anyának van – e erkölcsi joga a nem kívánt terhességet megszakítania? 2. A magzat élethez való joga – 3 A magzat rendelkezik az élethez való joggal – 4A magzat nem rendelkezik az élethez való joggal Az abortusz problémája nem közelíthető meg adekvátan az embrió er kölcsi státusának tisztázása nélkül. = > az erkölcsi státus m egítélésénél t isztázandó, hogy a fejlődés melyik szakaszától lehet emberi életről beszélni. Meg k ell húz ni a határvonalat emberi és nem-emberi között, de nem önkényesen. Az abortusz ellenzői (konzervatívok)

szerint ez a határvonal a fogamzással kezdődik. Liberálisok ezt elvetik, szerintük a fejlődés előrehaladt szakasza AKTUALITÁS É RVE = A m agzat r endelkezik ol yan t ulajdonságokkal, am ely al apján f elruházható az él ethez v aló j oggal. Illetve a magzat meg fogja szerezni az erkölcsileg releváns tulajdonságokat. MÉRSÉKELT ÁLLÁSPONT A mérsékelt álláspont nem fogadja el, de nem ítéli el teljesen az abortuszt. Az embrió fejlődési fokát jelentősnek ítéli az abortusz elfogadhatóságának etikai megalapozásánál.  Az abortusz bizonyos esetei felfoghatók az anya önvédelmének sajátos formájaként (ez a konzervatív felfogás mérséklése)  Az embriónak nincsenek erkölcsi jogai (liberális felfogás mérséklése)  A „határvonal” mérséklése A konzervatív felfogás a fogamzás, a liberális felfogás a születés idejére helyezi ezt a határvonalat, a mérsékelt felfogás pedig e két szélsőség között igyekszik

meghúzni. 3. EUTANÁZIA (a kijelölt szavak kulcsszavak) Az életet ma az orvostudomány képes meghosszabbítani. Kérdés: Vannak közöttük olíyanok aki az orvostudomány segítségével hasznos tevékenység végzésére képesek, de sajnos vannak olyanok akik a leépülés szintjén , vegetatív életet élnek. Ezek közül igen gyakori, hogy egész életüket irreverzibilis eszméletlenségi állapotban töltik (vegetál) Személyiség teljes leépülése, vagy elviselhetetlen fájdalmak gyötrik. Az ilyen személyek képtelenek a interperszonális kapcsolatok fenntartására. => Az élet elveszti értelmét Óhatatlanul felmerül az eutanázia kérdése => hiszen a fent említett esetekben mindenki azt reméli, hogy a halál gyorsan bekövetkezik, és véget vet az emberhez méltatlan vagy elviselhetetlen életnek. Különbség van AKTÍV EUTANÁZIA között és PASSZÍV EUTANÁZIA között.  AKTÍV EUTANÁZIA = megölés- t jelent.  PASSZÍV EUTANÁZIA = meghalni

hagyás – t jelent. EUTANÁZIA = ( IRGALMAS MEGÖLÉS- t jelent szűkebb értelemben). => ez az eset áll fenn, ha a kezelőorvos irgalomból halálos gyógyszeradagot ad a betegnek, de ha az alkalmazott a rendkívüli eszközöket (pl: lélegeztetőkészüléket) kapcsolja ki, akkor az természetesen nem tekinthető eutanáziának, hiszen csak meghalni hagyta a beteget. Különbség tehető továbbá ÖNKÉNTES EUTANÁZIA és NEM ÖNKÉNTES EUTANÁZIA között  ÖNKÉNTES EUTANÁZIA = a beteg tudtával és beleegyezésével történik  NEM ÖNKÉNTES EUTANÁZIA = a beteg már nem tudja adni a beleegyezését. Ennek tipikus példája a súlyosan sérült újszülöttek sorsáról való döntés. Ha az önkéntes és nem önkéntes eutanázia megkülönböztetését, annak aktív és passzív formájával párosítjuk, akkor az eutanázia 4 fajtájáról beszélhetünk. 1. AKTÍV és ÖNKÉNTES 2. PASSZÍV és ÖNKÉNTES 3. AKTÍV és NEM - ÖNKÉNTES 4. PASSZÍV és NEM –

ÖNKÉNTES Az eutanázia erkölcsi megítélésénél a legszélesebben elfogadott nézet a következő: Az élet fenntartásánál alkalmazott rendkívüli eszközök megvonása bizonyos sajátos körülmények között erkölcsileg elfogadható, az aktív eutanázia azonban nem. A súlyosan sérült újszülöttek meghalni hagyásával kapcsolatban 3 különböző felfogással találkozhatunk. 1. Morálisan el fogadható, hogy hagy ják m eghalni a s úlyosan s érült új szülöttet, ak kor és c sak a kkor, ha ni ncs semmiféle lehetőségük az értelmes emberi életre 2. Morálisan elfogadható, hogy bizonyos súlyosan sérült újszülötteket hagynak meghalni, ha a következő feltételek legalább egyike teljesül:  Nincs számottevő lehetősége az értelmes emberi létezésnek  Anyagilag / érzelmileg súlyos terhet ró a családra 3. Morálisan sohasem fogadható el, hogy bizonyos súlyosan sérült csecsemőket egyszerűen meghalni hagynak. A súlyosan

sérült csecsemő is személyiség és joga van az élethez 3 HALÁLBÜNTETÉS A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 1990. október 24-i határozatában a halálbüntetést, mint a magyar alkotmánnyal ellentétest eltörölte. (A határozat az alkotmány 54 §-ra hivatkozik) Kimondja: minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit sem lehet önkényesen megfosztani illetve senkit sem lehet embertelen, kegyetlen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni. Az alkotmánybíróság a Halálbüntetést Ellenzők Ligája nevében előterjesztett indítvány tárgyában hozta meg a határozatát. Az alkotmánybíróság tagjai között nem volt egyetértés az alkotmányellenesség kimondását illetően. Halálbüntetés = főbüntetés => a büntetés az etikusok szerint erkölcsileg igazolt társadalmi gyakorlat RETENCIONISTÁK = azok akik a halálbünti megtartásának szükségességét hirdetik ABOLICIONISTÁK = azok, akik

a megszüntetéséért harcolnak. Halálbüntivel kapcsolatosan felmerül az IGAZSÁGOSSÁG kérdése is. Kant például osztotta a talió elvét, vagyis az azonos mérvű megtorlás elvét.  Abolicionisták hirdetik: az élet szentségét, erőszakmentességet  Retencionisták h irdetik: h alálbüntetés az eg yetlen h atásos eszköz, az elrettentés védi m eg t ársadalmat az erőszakos és javíthatatlan bűnözőkkel szemben. 17. Egyenlőség és megkülönböztetés (152-158) Egyenlőség elve = az egyenlőket egyenlőnek kell tekintenünk, a különbözőket pedig különbözőnek, mégpedig különbségeik arányában Kik az egyenlőek, milyen alapon minősítünk embereket egyenlőnek, illetve nem-egyenlőnek. Az egyének közötti különbségek legyenek jelentősek (relevánsak) => egyenlő bánásmódra van jogunk, ha egyéni különbségeik nem relevánsak az adott kérdés eldöntésénél. Például Kovács Péter főiskolát végzett, Takács Gábor csak

érettségizett. A nemi különbség is jelentős lehet, ha például valakit dajkának akarnak alkalmazni, de egy matematikusi állás betöltésénél semmiképpen. Vagy például egy könyvelői állás betöltésénél Ha egy megfelelően felkészült könyvelőnőt pusztán csak azért nem alkalmaznak, mert nő és egy férfi pályázó nyeri el az állást, akkor méltán állítjuk, hogy nem egyenlő elbánásban részesültek. Nem- egyenlők számára nem- egyenlő bánásmód => kiskorúakat nem illetik meg ugyanazok a jogok és kötelességek, mint a felnőtteket, pl: nem szavazhatnak NEMEK EGYENLŐSÉGE Arisztotelész is különbséget tett már nő és férfi között. Szerinte a nők természetüktől fogva nem – egyenlők a férfiakkal Találkozunk manapság is ilyenfajta nézetekkel. „A nők rossz vezetők” „A nők túlzottan emocionálisak” Vagy „ A hallgatónők szorgalmasak és fegyelmezettek, de gondolkodásuk kevéssé eredeti” A nőket bizonyos

szociális feladatok ellátásában előnyben részesítik. Ezek genetikai eredetűek, és így a nőket másként kell elbírálni, mint a férfiakat MILL szerint a férfi és a nők egyenlőtlenségének nem más a forrása, mint az erősebb törvénye. A nemek közti egyenlőtlenség oda vezet, hogy korlátozza a nőket személyiségük kibontakozásában, mivel rákényszerülnek a férfiakkal folytatott versenyre. KISEBBSÉGEK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE A „többség és a kisebbség összehasonlító fogalmak és valamely társadalmi csoport belső tagozódását fejezi ki. A megkülönböztetés alapja: valamely tulajdonság megléte vagy nemléte. Ilyen tulajdonság lehet a faj (rassz) vagy a nemzetiségi, vagy vallási felekezethez tartozás is. Faji megkülönböztetés => erkölcsileg hibás, hiszen az emberiség valamely rasszához való tartozás mindig irreleváns az egyenlő elbírálás szempontjából. Faji diszkrimináció => hazánkban cigányokkal és

zsidókkal kapcsolatban alakult ki Ez az etnikai csoport mind a képzettség, mind az életszínvonal szempontjából messze az országos átlag alatt áll. Értelmisége csak most kezd kialakulni. Ahhoz, hogy valamely társadalmi csoport helyzete ne maradjon hátrányos, szükséges, hogy vele szemben, a többség pozitív megkülönböztetést alkalmazzon. POZITÍV MEGKÜLÖNBÖZTETÉS Pozitív vagy előnyben részesítő (preferenciális) megkülönböztetés  A múltban elkövetett igazságtalanságokat a jelenben és a jövőben jóvá kell tenni (előretekintő érvelés)  A pozitív megkülönböztetésnek a jövőben kedvező hatásai várhatók (előretekintő érvelés) 18. Erkölcs és szexualitás (159-163) Nincs egyetértés abban, hogy mit tekinthetünk erkölcsi szempontból helyeselhető szexuális magatartásnak. A konzervatívok csak a házassági köteléken belüli szexualitást tartják megengedhetőnek a liberálisok ezt szigorúnak vélik, megengedik a

teljes és nyílt szabadszerelmet is. 1. Hagyományos nyugati szexuális erkölcs Ószövetség magasra értékeli a házasságot és a gyermekáldást, sőt a szexuális örömről is költőien szól. Izrael egyes királyai többnejűségben éltek. Újszövetség számos helyen kerülendőnek nevezte a szexuális vágyat. Pál apostol akire a hellenisztikus gondolkodás jelentős hatást gyakorolt, a nőtlenséget ajánlotta A későbbi századokban a szexualitás keresztény megítélése szorosan kapcsolódott az eredendő bűnről szóló tanhoz, mely szerint Ádám –Éva bűne (ettek a Paradicsom tiltott fájának gyümölcséből) a nemzés útján száll át minden emberre, s vele együtt a szexuális vágy is, melynek kielégülése csakis a házasság keretein belül lehetséges. Ezt a felfogást képviselte AQUINÓI SZENT TAMÁS is, aki azért a testi örömöt a házasságon belül valamivel kevésbé szigorúan ítélte meg, mint elődei. A reformátorok – LUTHER és

KÁLVIN – a nőtlenséget, mint erkölcsi eszményt elvetették, s a házasságot dicséretes dolognak tartották. Katolikus egyház az utóbbi években többször is véleményt nyilvánított a szexualitással kapcsolatban. A szexuális aktust továbbra is csak a házasságon belül tartja megengedhetőnek. Tiltja a homoszexualitást, elveti a fogamzásgátlók használatát, és a promiszkuitást, (=válogatás nélküli szexuális kapcsolatokat jelent.) 2. Szexualitás liberális felfogása E felfogás hirdetői az emberi szabadságból, mint legfőbb értékből indulnak ki. Szerintük a szexuális kapcsolat csak akkor megengedett, ha kölcsönös és beleegyezésen alapszik. Nem foglalkozik e szemlélet azzal, hogy házasságon belül vagy kívül történik – e meg a szexuális aktus. Mindenki, aki eljutotta szexuális érettség fokára Erőszak és megtévesztés kizárásával szabadon és akaratlagosan léphet szexuális kapcsolatba. E liberális felfogással szemben is

vannak ellenvetések. Pl: alkupozíciót feltételezhet => „legősibb női mesterség” űzése A felek ez esetben hallgatólagos szerződést kötnek, amelytől bizonyos értékcserét várnak. Tehát az egyik fél szexuális élvezetet vásárol pénzért Az ilyen aktus erkölcsileg megengedhető-e? Szeretet aligha lehet alku tárgya, hiszen az ember nem használati tárgy. 3. Homoszexualitás és pornográfia A hagyományos erkölcsi felfogás képviselői elítélik a homoszexualitást. Vannak, akik nem osztják konzervatív erkölcsi felfogást, de a homoszexualitást ugyanakkor elítélik. A homoszexualitás mint szabadszerelem rossz példa a gyerekek számára, bűn a természet ellen, => a társadalom felelős ezért, nem engedheti meg a törvényesítését. JOGI PATERNALIZMUS elve = az egyént, akár törvényekkel is, meg kell védeni attól, hogy önmagának ártson, miként a szülő is azért korlátozza gyermekét, hogy óvja a veszélyektől. MILL mint

liberális gondolkodó ezt elutasítja JOGI MORALIZMUS elve =valamely erkölcstelennek ítélt cselekedettel kapcsolatban nem beszélhetünk áldozatról, vagy sértettről, legfeljebb mások bűne csábításáról vagy megbotránkoztatásáról, mint a kábítószerek, a homoszexualitás, bizonyos szerencsejátékok esetében. Pornográf anyagok terjesztésének megakadályozását a cenzúra biztosítja. Számos országban olyan törvényeket hoznak, amelyek erkölcsileg vitatható, de legalább a többség által erkölcstelennek ítélt cselekvésmódok ellen irányulnak. E törvények célja: a hagyományos erkölcs jogi szentesítése 19. Az önmagunkért és másokért vállalt felelősség (164-171) 1. Az alkoholizmus Az alkoholizmusnak erkölcsi oldala is van. Az al koholizmus = k omplex j elenség, az al koholisták r endszeres, m értéktelen és az a lkoholtól függésben lévő ivók.=> sajátos ps zichés ál lapot ( = részegség) k övetkezményei, hog y

megsértik a t ársadalmi egy üttélés s zabályait és o koznak önmaguknak és környezetüknek s úlyos nehézségeket és károkat. Az alkoholizmus, mint ps zichoszomatikus állapot, az alkoholtól való függés. (önkontroll elvesztése) Kialakulásának okai:  Makrostruktuális hatások ( ide azokat a hagyományokat soroljuk, amelyeket az egyének és közösségek alkoholfogyasztási szokásaira befolyást gyakorolnak. Névnap, ünnep, stb)  Mikrostruktuális tényezők (mint menekülést és pótcselekvést „ajánlják” az ivást  Gyermekkori szociális zavarok (deviáns, antiszociális viselkedés, verés gyermek-korban)  Akut pszichés feszültségek (egyén ,személyiség zavarai) A felsorolt tényezők egy része társadalmi eredetű. 2. A kábítószerfogyasztás A mámoros állapotot előidéző növények fogyasztása a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Bizonyos vallás szokásokhoz hozzátartozott a kábítószerélvezet (= toxikománia) A

legismertebb mesterséges hallucinogén az LSD, az amfetamin és meszkalin. A drogok álomszerű illúziókat, a feszültségek teljes f eloldását, a s zemélyiséget m egbontó k épzelgéseket és l átomásokat v áltanak k i. P szichikai t üneteik k özött megtalálható az ítélőképesség és felelősségérzet csökkenése. A kábítószerfogyasztás erkölcsi kérdéseket is felvet Közülük kettőt az ítélőképesség és a felelősségérzet csökkenését érdemes megemlíteni. A kábítószerfogyasztás megszokottá válva éppúgy betegség, mint az alkoholizmus. A dohány tartalmazta nikotin él vezete ( dohányzás) nem tekinthető kábítószerfogyasztásnak, a nikotin nem vált ki olyan hatásokat, amelyek az ember személyiségét jelentősen károsítanának. 3. Az öngyilkosság A legnagyobb görög gondolkodók, Platón és Arisztotelész elutasították az öngyilkosságot. Azzal érveltek, hogy az ember nem rendelkezik saját életével, és saját

életét kioltva a közösség ellen is vétkezik. Aquinói S zent Ta más szerint az öngy ilkos nem csak t estét ö li m eg, hanem a l elkét i s. A z e gyház az öngy ilkosoktól megtagadta a temetési szertartást. XVIII. s zázad felvilágosodásának képviselői – David Hume, Goethe, megértőbb megítélést sürgetnek az öngyilkossággal szemben. N ietzsche er kölcsileg poz itív c selekedetnek ér tékelte a z öngy ilkosságot „ Jobb büs zkén m eghalni, ha m ár ne m lehet büszkén élni”. A modern szociológia és pszichológia azt is feltárta, hogy létezik egy olyan tünetcsoport ami az öngyilkosságot megelőzi.  Legjellemzőbb tünetcsoport, amely megelőzi az öngyilkosságot az ún. leszűkülési szindróma Erről akkor beszélünk, ha az egyén lehetőségszférája olyan mértékben összezsugorodik, hogy csupán egy kivezető utat lát maga előtt: az önkéntes halált.  Az öngyilkossági kísérletet megelőzi egy ún. segélykiáltás,

amelyet a fenyegetett egyén a környezetéhez intéz A nagy társadalmi változások növelik az öngyilkosok számát, hiszen a megváltozott körülmények kiváltotta feszültségek levezetésére a pszichikailag sérülékeny emberek kevésbé képesek