Tartalmi kivonat
FILOZÓFIA HÁZIDOLGOZAT 1 Görög filozófia Filozófia görög eredetű szó a bölcsesség szeretetét jelentette. Ha feltennénk azt a kérdést, hogy mivel foglalkozik a filozófia, nem lenne egyszerű válaszolni e kérdésre. Megközelítőleg az ember alapvető kérdéseivel: a lét, az élet, a megismerés, a boldogság, a lélek , a halál és az isten kérdéskörével foglalkozik. Eredetileg nem mondhatjuk tudománynak, inkább fogalmazhatunk úgy, hogy életmód. A görög filozófia képviselői kezdettől fogva nyitottak voltak a változó világ kihívásaival szemben. Arra törekedtek, hogy tudományos módon válaszolják meg azokat a problémákat amelyek a kor emberét foglalkoztatta. A görög tudomány kiindulópontja a természet tanulmányozása. Ez egy újfajta megközelítésmód, amelyben legfőbb feladatuk az ókori görögöknek a természeti jelenségek folyamatok megismerése. Melyeket kihasználva saját céljaik elérésére fordíthattak.(pl
Thalész meteorológiai előjelekből és egy kis kereskedelmi tapasztalattal szerzet kisebb vagyont.) De a tudósokat nem a haszonszerzés vezérelte A természetben érvényesülő spontán, autonóm rend gondolata felé haladtak, amely nélkülöz minden isteni és emberi befolyást. Igaz ez ellentmondásokba ütközött az akkori kialakult vallási és mitológiai elképzelésekkel. Az „első filozófusok” ismerték az egyiptomi mértant és a babiloni csillagászatot. Az elsődleges kutatási tárgyuk a kozmosz (mindenség szerkezete) megismerése. Az akkori felfedezéseket szaktudomány hiányában a közvetlen természetszemlélet alapján írták le. Szinte mindannyian megalkották a saját kozmológiájukat, amelyekben szociomorf kifejezéseket használtak.(kozmosz, arkhé, logosz, aperion)Megjelent a korai szubsztancia 2 felfogás az „ARKHÉ”. Jelentése: kezdet, elv, állapot, minőség, elem vagy erő,melynek segítségével valami kialakult, illetve fennál.
Úgy gondolták, hogy az arkhé valamilyen ősanyag, amelyből minden kiindul, és amelybe minden visszatér, miközben a lényeg változatlan marad.Ezen elmélet felállitásával véglegesen elszakad a filozófia a mitológiától. Az első nagy tanító a milétoszi iskola képviselője: Thálész (kb.ie 640-540) Matematikával, geometriával, csillágászattal és áradásokkal foglalkozott.Szerinte az őselv a víz. Tanitványai: Anaximandrosz (i.e611-546) őselv az aperion Anaximenészt (i.e568-499) őselv a levegő Az első görög filozófiai iskola törekvése, hogy a természeti folyamatokat a mozgó ősanyagból akarják levezetni. A legnagyobb filozófusok egyike, akire kortársai és utódai is felnéztek Hérakleitosz (i.e 544-480) Az ókori dialektika legkíválóbb képviselője. A természetről írt művének mintegy 130 aforizma töredéke maradt ránk. Jeles filozófusokra volt hatással A fent és a lent, a győzelem és vereség átéléséből következik, hogy a
világ dolgaiban nem lát maradandót. Szerinte minden állandó fejlődésben, mozgásban, változásban van. Nem az anyag, vagy a forma, hanem a változás határozza meg a világot. Nem az egység, nem is a különbözőség, hanem a folyamat az elsődleges, ez az arkhé, a kozmosz lényeg őselve. A változás örök nyugtalanságát jelképezi a tűz a logosz. A világ keletkezését szabályzó törvény, sőt értelem Az emberi megismerés (az érzéki és az értelmi megismerés) kérdéseivel is foglalkozik. A látást tartja az elsődleges megismerés elemének. Hangsúlyozza az értelmes gondolkodást Szókratész i.e (460-399) a kor legnagyobb pedagógusának tartották Munkássága során nem vetette papírra tudását, a szavak embere volt, szónoklatokat tartott. Élete során új irányba terelte a filozófiát. Elítélte a „természet kutatóit” igaz tudásra vágyott Saját tudatlanságát leplezve szüntelen kérdéssorozatával rávezeti a hallgatót arra, hogy
felülvizsgálja a valóságnak meg nem felelő fogalmat. Dialógus formában sokkal rugalmasabban lehet filozofálni. Az ember rávezethető az erkölcsi értelemben vett jóra, és ha felismeri, követni fogja. Szókratész azt vallotta, hogy Ő a „lélek bábája” aki a művészetével világra segíti a többiek szellemi vajúdásának szülöttét, az igazságot. Módszere az indukció, célja: a biztos tudás elérése volt. Szerinte a tudás azért fontos, mert az erény nem más, mint a jó ismerete. Az erény így tanítható, és az ember legnemesebb feladata az erény tanulása és 3 gyakorlása, mert az ember a jót csak tanulással ismerheti meg. A törvényellenes cselekedetek minden körülmények között rosszak. Szókratésznél jó az, ami a természet törvényeinek megfelel. Már kialakul az a gondolatvilág, hogy a test és lélek más természetű, a lélek halhatatlan. Arisztotelész (i. e V sz) Apja a Makedón király orvosa volt Természettudományi
ismeretei ez által magas szintű. Összegezte és rendszerbe foglalta mindazt, amit a görög tudomány előző nemzedékei alkottak. Saját kutatásaival és megfigyeléseivel tovább fejlesztette a „második filozófiai” tárgykörébe eső tudományokat. Értekezéseket írt, és 1-1 tudományterületet sorra vesz. Felülvizsgálva mesterét Platónt és idealizmusát realizmussá alakította át. Több fontos felfogásával nem értet egyet A kétéltű formális logika megalapozója. A logikát, a gondolkodást és a beszéd tudományát Arisztotelésznek köszönhetjük. Elsőként állapította meg a gondolkodásunk struktúráját, s felismerte a három alapelméletet: a fogalmat, az állítást és a következtetést. Bár ismer közvetlenül evidens belátásokat- az azonosság elvét, az ellentmondás és a harmadik kizárásnak az elvét. Tisztában van azzal, hogy ezekből a formális elvekből nem vezethető le ismerettartalom. Tudományeszméje: a biztos tudás
alapja a lényeg megismerése. Aki ismeri a dolgok miértjét, az ismeri a lényegét, hiszen a dolog a lényeg miatt az, ami. Mindig a létezőség okait vizsgálta, a létről megfeledkezett. Az Arisztotelészi filozófia egyik sarkalatos tétele „minden, ami mozgattatik, valami mástól mozgattatik.” Összefüggéseket keresett, mivel a mozgás a cél kedvéért történik, s a cél a beteljesülésig, a mozgás oka- a hatékony valóság az, ami elérte célját. Összegezve négy féle ok a szubsztancia változás során: anyagi, amiből a dolog létrejön, formai, amivé az anyag válik, ható ok a külső mozgató, ami által létrejön valami és a létezőt megvilágító negyedik elv a cél. A célokságnak és formai okságra való visszavezetéséből kitűnik, hogy voltaképpen kétféle okságot ismer: anyagi okságot és formai okságot, amely egybeesik a mozgató (ható vagy létesítő) okkal és a célokkal. A keletkező dolgok valamiből (anyagiak-amiből formai
ok-formai elképzelés) valami által lesz valamivé. A létezőt megvilágító negyedik elv a cél „az, amiért valami van.” Létezők: -múlandó és érzékelhető -örökkévaló és erő-égitestek. -mozdulatlan szubsztencia a formák formája mozdulatlan mozgató. Csak az értelmi megismerés útján ismerhető meg. Az élet mozgásának az élőben bent lévő oka a lélek. A lélek szubsztencia és forma Az erkölcsi jó, a boldogság Arisztotelész meg van 4 győződve, hogy természetének megfelelő élet boldoggá teszi az embert, mert aki természetének megfelelően cselekszik, az eléri célját, tehát jó. Az erényes ember nem a boldogságért vagy az élvezetért teszi a jót, hanem magáért a jóért. A legfelső csúcs, számára az erkölcsi jó evidens. Az erény elsősorban nem az értelemben, hanem az akaratban és a cselekedetben van. Az ember rávehető a jó felismerésére, de az erény csak gyakorlás útján sajátítható el, fejleszthető ki.
Erényes élet = ésszerű élet. Azért választottam a görög filozófia témakörét, mert számomra érdekes hogy, milyen gondolatokkal támasztották alá a föld kialakulását, az ember keletkezését és létezését. 5