Politika, Politológia | Nemzetközi szervezetek » Varga Judit - WHO, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete

Irányító szervezetek a világgazdaságban WHO – Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete Varga Judit Ildikó III. KGH 2004 Sopron WHO – Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete Az ENSZ-ben 1946-ban alakult ki egy független nemzetközi Egészségügyi Világszervezet megalapításának terve. Hosszú és alapos előkészítő szervezés után, a WHO Alkotmányának elfogadását követően, 1948. április 7-én ratifikálta az ENSZ 26 tagállama az Egészségügyi Világszervezet (WHO – World Health Organisation) létrejöttét. Ennek emlékére nevezték meg április 7-ét „egészségügyi világnapnak”. A WHO az 1948 júniusában Genfben tartott Közgyűléssel kezdte meg működését, egyben létrehozva a genfi WHO Központot. A nemzeti egészségügyi szervezetek integrálása érdekében már a megalakulás évében hat Regionális Irodát hoztak létre: o Afrikai Regionális Iroda (Brazzaville/Kongo); o Amerikai Regionális Iroda (Washington D.C, USA); o

Délkelet-ázsiai Regionális Iroda (New Delhi, India); o Európai Regionális Iroda (Koppenhága, Dánia); o Kelet-mediterrán Regionális Iroda (Alexandria, Egyiptom); o Nyugat-csendesóceáni Regionális Iroda (Manila, Fülöp-szigetek). Vezetőjük az adott régió tagállamai által választott regionális igazgató. A WHO irányító testülete a Közgyűlés, amelyben mind a 192 tagállam képviselteti magát. Évente ülésezik, hogy áttekintse a szervezet munkáját és döntsön az irányvonaláról, a programról és a költségvetésről. A Közgyűlés a WHO legfelső döntéshozó testülete Éves ülését minden év májusában Genfben, a Nemzetek Palotájában tartja. A Közgyűlés nevezi ki az Egészségügyi Világszervezet vezetőjét, a főigazgatót, aki jelenleg Lee Jong-wook. A WHO végrehajtó szerve a Végrehajtó Bizottság, mely 32 – az egészségügy területén képzett – tagból áll. A tagokat három évre választják A Végrehajtó Bizottság fő

feladata a Közgyűlés döntéseinek végrehajtása és munkájának megkönnyítése. A Bizottság januárban ülésezik. Regionális szinten az irányítást az évente ülésező Regionális Bizottság végzi. A Regionális Bizottság elnökét a tagállamok küldöttei személyre szólóan választják meg. A WHO/EURO-nak (a WHO Európai Regionális Hivatala) eddig három magyar elnöke volt. A Végrehajtó Bizottsághoz hasonló feladatokat lát el a tagállamok által választott Regionális Bizottság Állandó Bizottsága. A választás személyre szóló, és a mandátum – a Végrehajtó Bizottság ügyrendjéhez hasonlóan – különböző években jár le a folyamatos munka érdekében. A WHO fő feladatkörei 1. Normatív feladatok: • egységes egészségügyi szabványok kidolgozása és kiadása (pl. laboratóriumi, oltóanyag, gyógyszer), illetve felkérésre a megfelelőség ellenőrzése, szakemberek ilyen irányú képzése; • egységes, világszerte

összehasonlítható adatbázis alapjául szolgáló klasszifikáció (osztályozási rendszer) kidolgozása és időnkénti revíziója; • az egészségügyi adatbázis naprakész fenntartása és működtetése; ennek alapjául az „Egészség mindenkinek” nemzetközileg elfogadott és alkalmazott mutatói szolgálnak, s ezek alapján készülnek háromévenként a regionális, valamint hatévenként a világ-jelentések az egészségi helyzet alakulásáról. 2. Tanácsadói és koordinatív feladatok: • együttműködés a nemzetközi szervezetekkel és intézményekkel, mint az ENSZ egyéb szakosított intézményei (pl. ILO, FAO), továbbá az OECD, az EU, a Világbank, stb, valamint nem kormányzati szervezetekkel (NGO) az egészségügy érdekében koordinálva az erőforrásokat és fórumot biztosítva a tapasztalatok cseréjére; • regionális stratégiák kimunkálása és a régiók közötti együttműködés elősegítése; • részvétel a nemzeti és

helyi stratégiák kidolgozásában, országos vagy nemzetközi együttműködések elősegítése (például testvér-megyék, testvér-régiók); • a WHO programok helyi átdolgozása, átalakítása WHO, illetve nemzeti képviselők segítségével. 3. Humanitárius, vészhelyzet-kezelő feladatok: • úgynevezett „kit”-ek összeállítása, a különböző háborús és természeti katasztrófák okozta problémák ellátására; • helyi tanácsadás, illetve egészségügyi segítség, amennyiben az érintett ország erre igényt tart (pl. a boszniai háború idején több mint 80 WHO tanácsadó dolgozott a helyszínen); • a különböző segélyek lehetőség szerinti koordinálása. A WHO az egészség fogalmát nem korlátozza a betegség hiányára, hanem azt a testi, a szellemi és a szociális jólét állapotának tekinti. Célja minden nép eljuttatása az egészség és a fizikai és mentális jólét lehető legmagasabb színvonalára; a legelterjedtebb

fertőtő betegségek és a járványok megfékezése; a higiénia fejlesztésének ösztönzése; a nemzetközi egészségvédelmi akciók összehangolása; az orvostudományi együttműködés elősegítése. A program jelszava az „Egészséget mindenkinek”, amelynek célkitűzése az egészséghez való esélyegyenlőség és a szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőség mindenki számára. E cél elérése érdekében globális stratégiát dolgozott ki. A stratégia, amelynek végrehajtása a kormányok és az emberek egyesített erőfeszítését igényli, az elsődleges egészségügyi ellátás hozzáférhetőségére alapoz, magába foglalva nyolc lényeges elemet: az általános egészségügyi problémákkal foglalkozó oktatás; megfelelő élelmiszerellátás és táplálkozás; egészséges ivóvíz és higiénia; anya- és gyermekegészségügy, magában foglalva a családtervezést; az alapvető betegségek elleni védőoltás; a helyi betegségek megelőzése és

ellenőrzése; a gyakori betegségek és sérülések megfelelő gyógykezelése; az alapvető gyógyszerek biztosítása. A WHO segíti az országokat, hogy fejlesszék az egészségügyi rendszerüket az infrastruktúra kiépítésén, különösen az egészségügyi dolgozók képzésén keresztül, beleértve az egyéni, családi és közösségi szolgáltatásokat, az alapvető gyógyszerek, más ellátások és felszerelések biztosítását. A WHO elősegíti az egészségügy összes területével kapcsolatos, a megfelelő eljárások kifejlesztése érdekében szükséges kutatásokat, beleértve a táplálkozást, az anya- és gyermekgondozást, a környezeti biztonságot, a szellemi egészséget, a különleges betegségek ellenőrzését, a baleset-megelőzést, az orvosi ellátást és a rehabilitációt. A szervezet számos speciális kutatási programot indított be, így a trópusi betegségek leküzdésére (az ENSZ Fejlesztési Programjával és a Világbankkal

együttműködve), a malária elleni akciókra, továbbá (a FAO-val közösen) a tápláló és egyszersmind veszélytelen élelmiszerek szabatos meghatározására, a mesterséges adalékanyagok elfogadható mennyiségének és a növényvédőszer-maradványok elfogadható határértékeinek megállapítására. A WHO az egész világra kiterjedő kampányt kezdett, hogy 1990-re az összes gyermek számára hatékony védőoltást biztosítsanak azért, hogy megelőzzék a gyermekkor hat fő fertőző betegségét: a diftériát, a kanyarót, a gyermekparalízist, a tetanuszt, a tuberkulózist és a szamárköhögést. Aktívan részt vesz azon nemzetközi erőfeszítésekben, hogy szembeszálljanak a hasmenéses betegségekkel, a csecsemők és a fiatal gyermekek gyilkosaival. A WHO speciális programot és globális stratégiát irányít és koordinál, hogy a közvéleménynek az átvitel módjáról történő tájékoztatásával és oktatásával megakadályozzák és

ellenőrizzék az AIDS-t, amelyet 1981-ben ismertek fel először. A WHO kampányok egész sorát szervezi mind a közvélemény tájékoztatására (például felvilágosító plakátokkal), mind az egészségügy dolgozóinak segítésére (például tanácsadó kiadványokkal). A tömeges védőoltásokat szervező kampányainak egyik legjelentősebb eredménye kétségtelenül a himlő felszámolása volt. A WHO Európai Regionális Irodája (WHO/EURO) A WHO/EURO működését 1949. január 1-jével kezdte meg Genfben, s 1957 óta székhelye Koppenhága. Azok a problémák, amelyekkel az európai régiónak szembe kellett néznie a közép-kelet európai változások után éleződtek ki. Az 1989-91-ben bekövetkezett drámai változások előtt a „keleti tömb”-ben elkendőzött gondok miatt a régióban az egészségügyi helyzet egyenesen jónak mutatkozott, csak az ellátás területén voltak enyhe észak-dél különbségek érzékelhetők. A politikai rendszerváltást

követően azonban felszínre kerültek azok a súlyos zavarok, amelyek elsősorban a FÁK országai egészségügye és szociális helyzete területén mutatkoztak. A Szovjetunió, Jugoszlávia, valamint Csehszlovákia feloszlása következtében a WHO/EURO tagállamainak száma 31-ről 50-re növekedett, s ezt a számszerű munkatöbbletet nagymértékben súlyosbították az egészség és egészségügy minőségi problémái. Ezek kezelésére, a közép- és kelet-európai országok egészségügyi színvonalának emelése érdekében hozták létre az EUROHEALTH programot. Magyarország – megszakítással – 1948 óta tagja a WHO-nak. A megszakítás oka az volt, hogy a Szovjetunió kezdeményezésére a „keleti tömb” országai (Jugoszlávia kivételével) 1949-ben kiléptek a WHO-ból, s tagságukat csak 1954-ben újították meg. 1954 óta Magyarország fokozódó aktivitással vesz részt a szervezet működésében, ennek eredményeképpen az 1969., 1988 és 1992

évi Regionális Bizottság is magyar elnököt választott. A kapcsolat egyre szorosabbá vált, s az ország gyakorlatilag minden nagyobb programban részt vesz. A WHO/EURO 1980 óta folyamatosan valósít meg rövid és középtávú együttműködési programokat Magyarországgal. E programok kialakításának alapját mindig az ország szakmai szükségletei, prioritásai képezik. A WHO/EURO átfogó, stratégiai jelszava az „egészséges emberi környezet” szemléletmód. Ennek megfelelően alakultak ki Magyarországon is a nemzeti „Egységes iskolák”, „Egységes városok”, „Egységes kórházak” mozgalmak, amelyek ma már regionális hálózatként együttműködnek. Nemzetközi szinten kooperáló magyar nemzeti programok többek között a nem fertőző betegségek epidemiológiája és intervenciója, a rák-megelőzési, a szív és érrendszeri betegségek megelőzését célzó egészségnevelési, valamint a humán reprodukciós programok. Ezek

mindegyikében Magyarország sikeres projektekkel vesz részt. A WHO/EURO egyre szorosabban hangolja össze tevékenységét mindazon ENSZ szakosított intézményekkel (ILO, FAO, Világbank), az UNICEF-fel és az egyéb nemzetközi szervezetekkel (EU, Európa Tanács. OECD), amelyek részt vesznek egy egységes Európa egészségügyi kérdéseinek megoldásában. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2000. évi jelentéséből Az Egészségügyi Világszervezet jelentése - World Health Report 2000 - 191 tagország egészségügyi rendszerének összehasonlító értékelését mutatja be. Az egészségügyi rendszer hatékonyságát a népesség egészségi állapota, a lakosság elvárásai, igényei és a finanszírozás méltányossága alapján elemzi. Az egészségügyi ellátás emberközpontúságának rangsora és indexe a WHO 191 tagállamában, 1999-ben. Ország Emberközpontú ellátás érvényesülése Szintmutató Diszkrimináció-mentesség Helyezés Index

(10-1) Helyezés Index (1-0) USA 1 8,10 3-38 0,995 Anglia 26-27 6,57 3-38 0,995 Ausztria 12-13 6,86 3-38 0,995 Görögország 36 6,05 3-38 0,995 Portugália 38 6,00 53-57 0,981 Spanyolország 34 6,18 3-38 0,995 Csehország 47-48 5,78 45-47 0,987 Lengyelország 50 5,78 65 0,970 Magyarország 62 5,47 58 0,980 Szlovákia 60 5,51 63-64 0,973 Értékeli az egészségügyi ellátás biztosítását, az ellátás erőforrásait, a finanszírozást és az állami gondoskodás szerepét is. Az egészségügyi kiadások nagysága, megoszlása és a rétegek közötti tehermegoszlásának méltányossága a WHO 191 tagállamaiban, 1999-ben. Eü. Kiadások Egy főre eső egészségügyi kiadások Ország Helyezés a a GDP vásárlóerő-paritáson számolva (dollár) méltányossági százalékában Közkiadás Out of- Önkéntes Összesen rangsorban (nemzeti pocket valutában) USA 13,7 1 643 619 1 462 3 724 54-55 Anglia 5,8 1 156 37 0 1 193 8-11 Ausztria 9,0 1 320 462 178 1 960 12-15

Görögország 8,0 634 306 24 964 41 Portugália 8,2 619 433 8 1 060 58-60 Spanyolország 8,0 855 247 109 1 211 26-29 Csehország 7,6 591 50 -1 640 71-72 Lengyelország 6,2 281 111 0 392 150-151 Magyarország 5,3 316 56 0 372 105-106 Szlovákia 8,6 470 105 -1 574 96 A GDP, a gazdasági környezet, az életmód, a környezet védelme, a gyógyítás tudományának előrehaladása, az iskolázottság, a kulturális színvonal összevetése alapján került sor a lakosság egészségügyi helyzetének értékelésére. Kiemelt figyelmet szenteltek: -a születéskor várható élettartamnak, -15-59 éves korosztály halálozási valószínűségének, -a 60 éves korban várható egészségesen megélhető évek prognózisának. Mindezek tárgyszerű, elfogulatlan értékelése lesújtó eredménnyel járt Magyarország számára. Hazánk egészségügyi helyzete aggasztónak ítélhető mind a népesség egészségi állapota, mind a lakosság elvárásai, mind a finanszírozás

tekintetében. A lakosság egészségi állapotának jellemzője Magyarországon, és Magyarország helyezése a WHO 191 tagállamának rangsorában, 1999-ben. Ország Halálozás valószínűsége 60 éves korban várható Helyezés a 15-59 éves korosztályban egészséges életévek rangsorban* 1000 főre száma (DALE) Férfiak Nők Férfiak Nők USA 148 85 15,0 18,4 24 Anglia 111 67 15,7 18,6 14 Ausztria 131 66 15,2 18,7 17 Görögország 117 50 16,9 18,8 7 Portugália 162 64 14,0 17,7 29 Spanyolország 129 54 16,8 20,1 5 Csehország 173 73 12,7 16,4 35 Lengyelország 242 88 12,5 16,6 45 Magyarország 292 127 11,7 15,5 62 Szlovákia 216 84 12,7 16,0 42 * a teljes népesség születéskor várható DALE-je alapján. A WHO által értékelt 191 tagország rangsorában: • a várható élettartam alacsony volta miatt a 62., • az emberközpontú egészségügyi ellátás biztosítása tekintetében, a lakosság képzettségétől, kulturális színvonalától elmaradó

egészségügyi mutatók miatt szintén a 62. • a pénzügyi terhek méltányos elosztása, a kiugróan igazságtalan finanszírozás miatt Magyarország a 105.-106 helyre került A WHO 191 tagországában működő egészségügyi rendszerek rangsora 1999-ben Ország Helyezés a rangsorban Index (1-0) USA Anglia Ausztria Görögország Portugália Spanyolország Csehország Lengyelország Magyarország Szlovákia 37 18 9 14 12 7 48 50 66 62 0,838 0,925 0,959 0,933 0,945 0,972 0,805 0,793 0,753 0,754 Összességében, a vizsgált adatok súlyozott átlagát véve Magyarország a 66. helyen áll a 191 ország rangsorában, ami nemcsak a magyar egészségügy válságos helyzetét, hanem az egészségügyi reformok szükségességét is igazolja. Mindez nem képzelhető el az erőforrások mozgósítása, az egészségügyi rendszer hatékonyságának növelése és a finanszírozás átalakítása nélkül. Irodalomjegyzék: • • • • Az ENSZ-család és Magyarország

(Magyar ENSZ Társaság, 1997) Alapvető tények az Egyesült Nemzetekről (Magyar ENSZ Társaság, 1991) A WHO honlapja: www.whoorg Larousse enciklopédia (Akadémia Kiadó, 1995)