Irodalom | Középiskola » Ady Endre

Ady Endre (1877-1919) Amíg Franciaországban a polgárosult társadalom hibái, addig Magyarországon a XIX. század fordulóján egészen az 1920-as évekig soha nem látott fejlődés indul el Európai színvonalúvá válik a közlekedés és a szolgáltatások hálózata. Európában nálunk indul földalatti vasút. Puskás Tivadar feltalálja a telefonközpontot Bánki Donát vízerőművet épít, Kandó Kálmán pedig feltalálja a vasút villamosítását. Kiépítik a közoktatási intézményrendszert és nagyarányú építkezésekbe kezdenek, ekkor épül a pesti körutak jelentős része. Ugyanakkor azonban nem tagadható, hogy az 1905-ös orosz forradalom hatására bérkövetelő sztrájkmozgalmak indulnak meg és 1906 körül hozzávetőlegesen másfél millió ember hagyja el az országot. Az értelmiség egy szűk rétegének érdeklődése ekkor fordul a nyugati kultúra felé. A nyugatról beáramló új irodalmi stílus szinte egyetlen képviselője Ady Endre,

aki 1877-ben született Érmindszenten. Ez a helység Szilágy megyében található Tanulmányait Nagykárolyban és Zilahon végezte. Ekkor már irogatott verseket Középiskolai tanulmányai után a debreceni jogakadémiára kezd járni. 1899-ben jelenik meg első verses kötete, Versek címmel. A jogakadémiát otthagyja, mert újságíró szeretne lenni, ezért Nagyváradra megy. Ekkor már olyan cikkeket ír, amelyekben támadja a feudalizmust konzerváló erőket. Egyik ilyen híres cikke az Egy kis séta a kanonok soron. Ez a cikk a nagyváradi klérus ellen irányul. Nagyváradon új politikai eszmékkel is megismerkedik Itt adja ki második verses kötetét 1903-ban Még egyszer címmel és ebben az évben ismerkedik meg Diósi Ödönné Brüll Adéllal, akit Lédának hív verseiben. Léda jóvoltából 1911-ig hétszer jár Párizsba. Párizs nagy hatással van rá, egyrészt megismeri a polgári társadalom ellentmondásaival, másrészt pedig megismerkedik a szimbolista

lírával. A Párizsban tapasztaltak hatására Király István megfogalmazása szerint úgynevezett „kétmeggyőződésű” emberré vált, ami azt jelenti, hogy egyrészt igényli a polgári átalakulást, másrészt látva a megvalósult kapitalizmus ellentmondásait ellenzi azt. 1906-ban jelenik meg első verses kötete Új versek címmel, amelyben már az igazi szimbolista Ady tűnik fel. Ettől kezdve szinte évente új kötetet ad ki 1908-tól rendszeresen publikál a Nyugatban. 1915-ben újra megnősül, Boncza Bertát veszi feleségül. 1919-ben meghal. Költői pályafutása: Első két verses kötete még a századfordulón szenvelgő hangulatban íródtak. Új versek című kötetén egyértelműen Bandelaire és Verlaine hatása érezhető. E kötet verseiben megtalálhatók a XX. század elején élő emberek szorongásai, kilátástalanságai, kétségbeesései. Ennek a kötetnek cím nélküli programadó verse a Góg és Magóg fia vagyok én kezdetű költeménye.

Ezt a művet úgy tartják számon, mint Ady költői szándékának és a hazához való tartozásának megfogalmazását, összegzését. A költemény első két versszakában azt fogalmazza meg, hogy a pusztulásra ítélt néppel vállal szerepet. Ezt olyan jelképekkel fejezi ki, mint „góg és magóg”, akik a Bibliában is előforduló személyek, illetve Anonymus Gestájában is megtalálható. A bibliában olyan népek fejedelmét jelenti, akiket elhagyott az Isten. A 3. versszakban ugyancsak jelképesen saját társadalmi körülményit bírálja, amely szerint a korabeli társadalom gátolja az új művészeti irányzatok elterjedését. Önmagát Vazulként ábrázolja, aki még a büntetést is vállalná az igazáért. Az utolsó versszakban jövendölésszerűen szólal meg. Ha támadják is az új irányzatokat, a szimbolizmus akkor is győzni fog. Ebből a műből kiderül, hogy Ady egyik szimbólumforrása a Biblia, a másik pedig a Magyar őstörténet. Olyan

kifejezések igazolják ezt, mint „Kárpátok”, „Verecke”, „Dévény”, „Pusztaszer”. A költemény szimbólumai előrevetítik Ady költői nagyságát. A későbbiekben a következőkből merítette még szimbólumait: Antimitológia, Ősi foglalkozások és életformák (kipányváz, vágtatás), az Orientalizmus világa (Gangesz), különböző égitestek (Nap, Hold), önálló mítoszalkotások (eltévedt lovas, Muszály Herkules). Ady költészetében szinte kötetenként különböző témakörök figyelhetők meg. Témakörei 1905-1907 között a következők: a feudális maradványok bírálata, Párizs felszabadító hatása, pénz, szerelem, halál, a forradalom felé fordulás. Első témaköreihez tartoznak az ugarversei. Az Ugar a feudális csökevényektől terhelt Magyarországot jelképezi. Az ugar szó eredeti jelentése: meg nem művelt földterület. Ady költészetében az ugar alatt azt a Magyarországot is érti, amely elmaradottsága mellett az

új költői stílussal, a szimbolizmussal szemben is érzéketlen. Legismertebb ugarverse A magyar ugaron című műve. Az első két versszakban arról olvashatunk, hogy a költő a jelképesen ugarnak nevezett tájon felfedezőútra indul, hogy megkeresse az értékeket. Ezen a tájon azonban csak elmaradottságot talál. Ezt olyan jelképekkel fejezi ki, mint: dudva, gizgazok, muhar Az értékeket virág szóval jelképezi A következő két versszakban foglyává válik a tájnak. Azt, hogy a költőt a társadalom nem engedi érvényesülni és értetlenséggel fogadja, fokozásos igesorral fejezi ki: gyűrűznek bele, lehúz, altat, befed. A társadalom közönyét a kacagó szél jelzős kifejezéssel érzékelteti. Ugyancsak az ugarversek közé tartozik A grófi szérün. Ebben a parasztság szemszögéből mutatja be az ugart. A személytelen gróf áll szemben a parasztok csoportjával. Ebben a versben arra akar rámutatni, hogy a parasztság sorsa olyan, mint az

állatoké. Ennek az időszaknak a versei az első Lédaversek. A Héja nász az avaron című költeményben szokatlan szimbólumot választ a szerelem érzékeltetésére. A megszokott galamb pár helyett a héját választja szerelmük jelképeként, ezzel is érzékeltetve, hogy mindegyik szerelmi kapcsolatban vannak viták és veszekedések. Az ősz azt érzékelteti, hogy szerelmük hamarosan megszakad, ezért is írja azt, hogy „ez az utolsó nászunk nékünk”. Vér és arany című kötete 1906-1907 között írt költeményeit tartalmazza. Ady munkásságában ez az időszak már a kiteljesedés kora, publicisztikája is fejlődésen megy át. Párizsban a híres francia író, Anatolefrance lesz rá nagy hatással, itt ismeri fel a hagyományok jelentőségeit és ekkor jelenik meg Bandelaire-re emlékeztető hang. A kötetnek már a címe is szimbólum A vér a biológiai végzet szimbóluma, ugyanis Ady még Nagyváradon egy jelentéktelen színésznőtől, Mihályi

Rozáliától szedte össze a vérbajt. Az arany a társadalmi végzetet jelképezi, mert Ady állandó pénzhiányban szenved. Ennek a kötetnek a fő szimbólumai: pénz, ami a reménytelenséget, az elidegenülést és a dehumalizálást jelképezi, a halál és az ősz, amelyek az elmúlás szimbólumai. A kötet ciklusai: 1. Halál rokona 2. Az ős Kaján 3. Mi urunk: a Pénz Ennek a kötetnek a reprezentatív verse a Harc a nagy úrral című verse. 1906 májusában keletkezett. Ez a vers azért a legjelentősebb ebben a kötetben, mert összegződik benne a kötet valamennyi motívuma. A társadalommal elégedetlen költő szólal meg. Azért a pénz áll a középpontban, mert Ady életének is egyik központi gondolata volt, ugyanis állandó pénzgondokkal küszködött. Párizsban döbben rá, hogy milyen szegény és ettől kezdve vált mindenható hatalommá a pénz. A versnek két szereplője van: a disznófejű nagy Úgy, aki a pénz jelképe. Fő jellemzője, hogy a

teljes élet lehetőségétől zárja el a költőt. Egy modern bálvány, aki barbár módra van megfogalmazva. A másik szereplő a lírai én, azaz a költő, aki megalázkodva fordul a nagy Úrhoz. Az első versszakban a kiszolgáltatott helyzetben lévő hős lelki rettegését olvashatjuk, majd a következőkben azt láthatjuk, hogy a költő önmagát megalázva fordul a szörnyhöz. A 4-től a 7. versszakig egy lírai monológot olvashatunk, amelynek lényege a költő könyörgése az aranyért, hogy meg tudja valósítani álmait. A 8. versszak arról szól, hogy a költő rádöbben arra, hogy eredménytelenül küzd a pénzért. Az utolsó két versszak a költemény drámai csúcspontja. Vad küzdelembe vált át, ez azonban reménytelen, mert a nagy Úr meggyőzhetetlen. Király István szerint ennek a költeménynek az az általános üzenete, hogy mindenféle embertelenséget megtestesítő erővel szembe kell szállni. A vers műfaja a balladához közelít. Fő

költői eszközei: -szokatlan hétköznapi szavak használata (disznó, sertés, fekély) –naturalisztikus képek („meglékeltem a fejemet”, „húsába vágtam kezemet”) –avangarde képek. Uralkodó szófaja az ige, rövid mondatokat használ. A hangsúlyozott anyagnév, az arany a személytelenségre utal, a hangsúlyozott személyes névmás pedig a személyességre. 1908-as esztendő egyik legnagyobb irodalmi eseménye a Nyugat. Irodalmi előzménye a Holnap című antológia, amelynek tagjai voltak: Juhász Gyula, Miklós Jutka, Emőd Tamás. A Nyugat, ahogy a címe is elárulja szellemiségében az új nyugati stílusirányzathoz, a szimbolizmushoz akartak csatlakozni. Megalakulásukkor hatottak rá a francia szimbolisták, az orosz és norvég realisták, angol romantikusok. A Nyugat nagy nemzedékéhez tartoznak: Ady, Babits, Kosztolányi, Juhász, Móricz és Kafka Margit. Ady a Nyugat megjelenésétől kezdve folyamatosan publikál a Nyugatban. 1908-ban

költészetében új témakör tűnik fel, az úgynevezett „istenkeresés” motívuma. Ady ekkor betegsége miatt is elkeseredett korszakát élte Gyermekkorában vallásosan nevelték, később azonban hitét elvesztette annak ellenére, hogy a Bibliát állandóan magánál tartotta. Az istenkeresés motívumának egyik legszebb költeménye A Sion-hegy alatt. A címben szereplő Sion-hegy bibliai helyszín, Jeruzsálem legnagyobb dombja. Állítólag az Úr itt jelent meg Mózesnek, hogy közölje vele törvényeit. A másik hagyomány szerint nem ezen a helyen, hanem a Hórev-hegyen volt a találkozás. Azt is mondják, hogy Dávid király ezen a helyen építette fel fellegvárát. Azt mondják az elemzők, hogy ebben a költeményben egy kubista istenkép figyelhető meg, mert Ady azt írja, hogy az Isten kabátja harang alakú volt, mert a harang trapéz alakot mutat. A kubizmus az avangárt egyik stílusirányzata, melynek lényege, hogy a művész mértani formákból

építi fel mondanivalóját. Ebben a költeményben azzal szembesül Ady, hogy gyermekkori istenhitét már soha nem nyerheti vissza. 1910-ben keletkezett a Márciusi naphoz című költeménye. Ezt a verset úgy is szokták emlegetni, mint a modern nagyvárosi líra reprezentatív verse. Három értelmet hordoz: jelképezi a tavaszt, a fényt és a forradalmat. Ebben a költeményben erős felindultsággal szól a nemzet sorsáról. Azt mondja, hogy az ország döntés előtt áll, dönteni kell múltról, a jövőről, életről és halálról. Aki a múltra szavaz az a jelenlegi állapotot akarja, aki a jövőre szavaz az az ország megújulását akarja. 1914-ben kitört az I. Világháború, mely Ady költészetére is kihatással van Természetesen tiltakozik a háború ellen. Háborúellenes verseit A halottak élén című verses kötetében gyűjti össze. A kötetnek két reprezentatív verse van: Az elveszett lovas és az Emlékezés egy nyári éjszakára. Az eltévedt

lovas című versében arról ír, hogy nem látja mikor lesz vége a háborúnak. Az Emlékezés egy nyári éjszakára című művében egy felforgatott világot ábrázol, mely a háború borzalmait mutatja be. A Lédával való szakítás után hamarosan megismerkedik Boncza Bertával, akivel 1915-ben köt házasságot Budapesten. Boncza Berta apja 50 éves volt, amikor feleségül vette saját nővérének 22 éves lányát. Ebből a házasságból születik Berta. Csinszka (azaz Berta) egy svájci intézetből kezdett el levelezni Adyval Ez a levelezés vezetett a későbbi házassághoz. Ady sokat köszönhet Csinszkának, aki nyugodt polgári otthont teremtett neki, amit Ady egy idő után tehernek érzet. Amíg a Lédához írt szerelmes versek kettejük kapcsolatában a „se veled, se nélküled” kapcsolatot tükrözte, addig a Csinszka versekből a ragaszkodó szerelem tükröződik. Csinszkának köszönheti azt is, hogy roskatag egészségügyi állapota ellenére nem

vitték el katonának. Csinszkának írt versei közül a legismertebb az Őrizem a szemed és a Nézz drágám, kincseimre. Ezekből egyértelműen az csendül ki, hogy Adynak szüksége van Csinszkára, mert lelki társra talált benne. Ady Endre a XIX. századi magyar líra meghatározó egyénisége Jelentősége abban áll, hogy ő honosította meg a magyar lírában a szimbolizmust, ezzel biztosítva hazánk csatlakozását a Nyugat-Európai irodalomhoz