Irodalom | Középiskola » Babits Mihály

Babits Mihály (1883-1941) Babits Mihály az első Nyugat nemzedék tagja, aki gondolati, filozófiai lírájával megújítja a magyar költészetet. 1883-ban született Szekszárdon. Mélyen vallásos nevelést kapott, vallásosságát élete végéig megőrizte. Tanári oklevelet szerzett, több Dunántúli városban tanított Még az egyetemről ered ismertsége Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával. Több nyelven beszélt: németül, angolul, franciául. Első versei a Holnap című antológiában jelentek meg 1908-ban. A Nyugat 1908ban indult és fő célja a szimbolizmus megteremtése és a magyar irodalmi hagyományok megőrzése volt. Babits első kötete 1909-ben jelent meg Levelek Írisz koszorújából címmel. Ebben a kötetben fogalmazza meg első ars poeticáját In Horatium címmel. A cím azt jelenti magyarul, hogy Horatiummal szemben. Ebben a versben azt fogalmazza meg, hogy vonzódik az antik irodalomhoz, másrészt azt is kimondja, hogy Horatiust tekinti

példaképének, ő hozzá méri saját költészetét. Ezzel fejezi ki azt a szándékát, hogy ő rá vagy a költészetére csak az értő olvasók figyeljenek. A következőkben azt fejtegeti, hogy a görög filozófusok szerint a világ állandóan változik, tehát ő is azt tűzi ki maga elé célul, hogy az ő költészete is állandóan megújuljon. A következőkben azt mondja, hogy a másik célja az, hogy a klasszikust a modernnel akarja ötvözni. Ennek a kötetnek a záró verse a Lírikus epilógia. Ebben azt fogalmazza meg Hogy az ember hiába vágyik arra, hogy megismerje a világot, ezért ő magányos, meg nem értett embernek érzi magát és azt mondja végkövetkeztetésként, hogy: ha a világ megismerhetetlen, akkor az ember is megismerhetetlen. A Nyugatnak megjelenésétől kezdve munkatársa. Tanulmányokat is ír, Petőfi és Arany, illetve Ifjú Vörösmarty címmel. 1913-ban nagy vállalkozásba kezd, lefordítja Dante: Isten színjátékát. A fordítást

1923-ban fejezte be, amiért magas állami kitüntetést kapott. Az 1919-es évhez fűződik az is, hogy miután a tanári állásától megfosztották a világháború alatt, mert ellenezte a háborút, egyetemi tanárnak nevezték ki, amelyet viszont a tanácsköztársaság vett el tőle. Jelentős költeménye a II. Világháború közötti időszaknak a Gazda bekeríti a házat című költeménye, amelyben már megjelenik egyik kedvenc témaköre a halálérzet. Ennek a versnek a központi gondolata, hogy az egyes emberek halála elkerülhetetlen, ezt megnyugvással kell fogadni és éppen ezért minden embernek meg kell találnia magában a földi békességet. Ugyancsak súlyos betegsége alatt írja a Cigány a siralomházban című költeményét. Ez a költemény ars poeticának is felfogható, mert Babits költészetének 3 állomását jellemzi. Az első részben ifjúkori költészetére utal vissza, arra a fiatal Babitsra, aki azt mondja, hogy csak az olvassa versét, aki

ért hozzá. A második rész Babits háborúellenes költészetét jelenti. A harmadik rész az élet kilátástalanságáról szól. Az utolsó időszak nagy versei közé tartozik a Balázsolás című műve, amelyet súlyos műtétre várva írt. A műfaja óda, könyörgő jelleggel, ezért választja a görög tragédiák kórusformájának verselését. Az első egységben gyermekkorát idézi fel és ezt az egységet egy imaformával zárja. A második egységben az emberi életről ír és itt utal már betegségére is. Az utolsó egység az istenhívó ember kételyeit tartalmazza („Miért kell az embernek annyit szenvednie, mielőtt meghal?”). A költőt saját szenvedésein túl érdekli az emberiség sorsa, mert úgy érzi, hogy újabb háború közeleg. Hívó emberként, ezért fordul bibliai témákhoz. Jónás könyve című műve 1938-ban jelent meg, mely elbeszélő költemény 4 részben. A mű lírai önvallomás saját magáról, a költészet

szerepéről és feladatáról. Jónás próféta alakja a költőt szimbolizálja, aki úgy érzi kötelessége szót emelnie az embertelenség, a barbárság és a háború ellen. Ehhez kapcsolódik szorosan Jónás imája című műve, amely a nagybeteg költő fohásza. A vers azt mutatja be, hogy az ember betegségében milyen gyámoltalan és azt szeretné, ha visszatérnének a régi idők. Befejezésképpen erőt és gyógyulást kér az égi hatalmaktól. 1941-ben halt meg hosszú szenvedés után, gégerákban