Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Nemzetközi gazdaságtan

1. Merkantilizmus 14-15.sz-ban Fro-ból indultak el az elméletek Cél: olyan kereskedelmi politika folytatása, mellyel a gazdaság növelése elérhető. Ez ekkor aranykészletekben volt mérhető.⇒minél több aranyra tegyenek szert Colbert: a nemzet gazdasága attól függ, hogy mennyi aranyat tudnak felhalmozni. Arany == pénz (értékmérő) 17.szvége: Fro-ban fejlett a manufaktúraipar, de nem fejlettebb Angliánál Frcélja a külkertöbblet elérése volt, mert ez segítette az aranyfelhalmozást. Importkorlátozás: Távol tartották a külföldi termékeket, hazai termékeknek kedvező feltételeket teremtettek. Fro ekkor még nem rendelkezett gyarmatokkal⇒ez hátránya volt. Sponagy területű gyarmatokkal rendelkezett, melyeken sok arany és ezüstbánya volt, ezen az aranykészleten francia árukat tudtak vásárolni ⇒ olyan egyezményeket kell kötni, amely a francia termékek szabad exportját engedélyeziaranyban ellenérték (fő cél az arany felhalmozás)

Fontos, hogy minél kevesebbet vásároljanak külföldön⇒ egyoldalúvá válik a külkereskedelem, csak Franciaország érdekeit képviseli, nem lehet tartós külkereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni Spanyolok elhanyagolták az ipart, mivel meg tudták venni más országok termékeit, így elszegényedtek. Közép-Eu Országok szintjére süllyedt, az EU csatlakozás óta fejlődik Merkantilizmus: XVII. Századi közgazdasági elmélet, amely az államok gazdagodását abból vezeti le, hogy több pénz kerüljön be a kivitt áruk fejében, mint amennyit behozatalra költenek. Ennek eszköze a védővám, az ipar fejlesztésének támogatása, gyarmatosítás az olcsó nyersanyag megszerzésére, készáru-kivitel. Az országban minél több nemesfémet kell felhalmozni és a külkereskedelmi mérlegnek aktívnak kell lennie. (A merkantilizmus megalkotója és első bevezetője Colbert francia miniszter

(1619-1683) volt.) Merkantil: olasz-német eredetű szó, jelentése kereskedelmi, kereskedői, üzleti (csak a maga hasznát néző). A kereskedő szó olasz megfelelője. Hogyan lehet nemzetközi kereskedelem által adott lehetőségeket kihasználni? Franciaországban született, XIV. Lajos idejében, kizárólag a kor Franciaországának szemszögéből nézi a kereskedelmet (mi kell, mi a jó, milyen a környezet). A kor Franciaországa rendelkezik a legfejlettebb iparral az európai kontinensen. Nem igazán piackonform, de technikailag a legkorszerűbb Franciaország a legnagyobb exportőr Európában, ipari és mezőgazdasági termékeket exportál. A francia árukat korlátlanul és akadálytalanul szeretnék értékesíteni külföldön. Ekkor pénz kizárólag az arany volt. Franciaországnak hátrányt jelentett, hogy nem kezdte még el a gyarmatosítást, ebben lemaradt Spanyolország, Portugália és Hollandia mögött. Az arany és ezüst lelőhelyek fölött a spanyolok

gyakorolták az ellenőrzést. Az arany rajtuk keresztül érkezett a kontinensre, de Spanyolország nem fejlesztette saját iparát, máshol megvásárolta amire szüksége volt. Kérdés az, hogyan tudná Franciaország az aranykészletet megszerezni? Hogyan gondolkodtak a jólétről és a közjóról? Csak azt nézték, hogyan lehet minél több adót beszedni, aranyat felhalmozni. Az uralkodó és államkincstár érdekét nézték Ez volt a gazdaságpolitikájuk elsődleges célja. Franciaországnak el kell érnie termékeinek akadálytalan exportálását minél nagyobb mennyiségben és meg kellett akadályoznia az idegen áru beáramlását az országba. A külkereskedelem célja exporttöbblet elérése, mert annak ellenértéke tiszta jövedelemként áramlik az országba. Az elmélet: minden ország nem tud erre törekedni, csak egy ország esetében működik, mely fejlett iparral, gazdasággal rendelkezik. Azokra az országokra nézve ez hátrányos, melyek csak

importőrök. Ha egy országnak folyamatos exporttöbblete van, jövedelembőség és áruhiány lép fel. Inflációhoz, áremelkedéshez vezet előbb-utóbb Az aranyat a felsőbb réteg fel tudja halmozni, de a paraszti réteg (90 %) ezt nem tudja megtenni. Ez az elmélet már nem működik, de Franciaországban még ma is így gondolkodnak. Nacionalisták és mindent e szerint értékelnek (mi a jó Franciaországnak). 1. Például az EU-ban liberalizálták a villamosenergia piacát Ez azt jelenti, hogy nemzeti cégek kiléphetnek az EU piacára és bárkinek eladhatják az energiát. Magyarország 2003. január 1-től nyitotta meg villamosenergia-piacát A Francia Villamosművek bőszen terjeszkednek Nagy-Britannia, Németország és Spanyolország piacain, áramszolgáltató vállalatokat vásárolnak fel, energiát szállítanak oda. 2002-ben Tony Blair felvetette, hogy a brit energiatermelők nem tudnak belépni a francia energiapiacra, ugyanis Franciaország máig nem nyitotta

meg a piacát. 2. Például EU-agrárpolitika: Franciaországban a francia parasztok erélyesen védik érdekeiket. Június-júliusban rendszeresen tüntetnek is, más országokból érkező árukat, szállítmányokat felborítják az utakon (spanyol paradicsom esete). Franciaország kétszer annyi mezőgazdasági terméket exportál Spanyolországba mint vica versa. Franciaország külkereskedelmi partnerei között egyedül Magyarország exportál többet Franciaországba mint az ide. 2) Tétel : Klasszikus közgazdaságtan : Adam Smith A XVIII. században (1786-ban) írta meg a közgazdaságtan egyik fő művét Nemzetek gazdasága címmel. Az angol ipari forradalom előestéjén írja elméleteit, szakított a merkantilizmussal (eszméjével és felfogásával). Megfogalmazta a jólét koncepcióját : a kormányzat / állam gazdaságpolitikai céljának lényege valamennyi ember jólétének növekedése. A jólétet itt a fogyasztás mennyiségével azonosította (minden más,

az emberi éltetet meghatározó tényt figyelmen kívül hagyott, csak az anyagi javak előállítására és fogyasztására koncentrált – ez későbbi kritikák alapját képezte). Bevezette a kölcsönös előnyök elvét (hosszú távon az a rendszer tartható fenn,a hol a szerződések mindenki számára előnyöket biztosítanak). Szerinte a jólét forrása az emberi munka (ez a megfogalmazás a munkaérték elmélet legkorábbi változata) : „minden áru értéke a beléfektetett munka értékétől függ.” Kivéve : a termőföld és a természeti kincsek hozzájárulása az értékteremtéshez (l. mezőgazdaság függése az olyan tényezőktől ami az emberi befolyásolás határkörén kívül esik mint pl. időjárás, termőföld minősége) vagyis az emberi munka mennyiségével nem magyarázható értékek. A nemzetköz kereskedelem terén az abszolút előnyök elméletét dolgozta ki. Ennek lényege, hogy minden árunak meg kell fizetni a beléfektetett

munkával arányos értékét. Két ország akkor tud kereskedni egymással, ha az egyik országban az egyik a másik országban a másik árucikket állítják elő olcsóbban. Példa : GB/Portugália – gyapjú/bor. Ország / Termék gyapjú bor Nagy Brittania 10 egység (1 egység gyapjú ára) 40 egység (1 egység bor ára) 2 Portugália 20 egység (1 egység gyapjú ára) 20 egység (1 egység bor ára) Magyarázat : ha Nagy-Brittaniából 1 egység gyapjút eladok Portugáliában, akkor ezért 20 egységnyi pénzt kapok. Ha Portugáliából 1 egység bort eladok Nagy-Brittaniában akkor ezért 40 egységnyi pénzt kapok. Ez nyereség mindkét fél számára De mi van akkor, ha mindkét terméket Portugáliában állítják elő olcsóbban? Ország / Termék gyapjú bor Nagy Brittania 30 egység (1 egység gyapjú ára) 40 egység (1 egység bor ára) Portugália 20 egység (1 egység gyapjú ára) 20 egység (1 egység bor ára) Ebben az esetben elvileg

nem kereskednek mert nem éri meg (a termék előállításába fektetett munkának kizárólagos jelentőséget tulajdonít – korlát – abszolút munka abszolút ár. DE : a külkereskedelem nagy volumenű / lépétkű lehet! Ha a külkereskedelemnek nincs haátsa a belső piaci árakra akkor a külker csak marginális mértékű az adott ország gazdaságához képest. Érdekesség : Nagy-Brittaniában a külkereskedelmi hozzájárulás a GDP-hez kb. Max 10% lehetett ekkor. Ma ez Magyarországon 50% felett van! Belgiumban, Luxemburgban : az export volumen meghaladja a GDP nagyságát ami úgy lehetséges, hogy nagyon magas benne a külföldről importált nyersanyagok és alkatrészek aránya. 3) Tétel : A komparatív előnyök elmélete – David Ricardo David Ricardo is a munkaérték elmélet alapján dolgozik (az áru értékét a beléfektetett munka határozza meg) DE! Nem lehet önmagában értékelni a munka mennyiségét és egy terméknek az árát. Ez csak akkor

pontos értékmérő ha más terméknek az árával is összehasonlítjuk. Vagyis : a nemzetközi kereskedelemben nem az a fontos, hogy hol állítják elő kevesebb munkával a terméket, hanem hogy a termékek egymáshhoz viszonyított ára legyen eltérő ebben az esetben lehetséges külkereskedelem akkor is, ha mindkét terméket ugyanaz az ország állítja elő olcsóbban. Ország / Termék gyapjú bor Nagy Brittania 30 egység (1 egység gyapjú ára) 40 egység (1 egység bor ára) 3:4 Portugália 20 egység (1 egység gyapjú ára) 20 egység (1 egység bor ára) 1:1 Magyarázat : a gyapjút megvesszük Nagy-Brittaniában, eladjuk Portugáliában, veszünk rajta bort és Nagy-Brittaniában eladjuk. 1e gyapjú GB 30 Port 20 (veszteség) 1e bor Port 20 GB 40 (10 egység nyereség) 1823-ban jelent meg David Ricardo fő műve (az első ipari forradalom idején). Ekkor Nagy-Brittania volt a világ műhelye (exportőr) és azt vizsgálta, hogy hogyan lehet az

országok közötti külkereskedelmet folyamatosan fenntartani? Minden ország arra a termékre szakosodik amelyet más termékhez képest olcsóbban tud előállítani. Magyarország a ’90-es évek első felében a mezőgazdaságban rendelkezett komparatív előnyökkel (más terméket a felesleges kapacitások miatt exportált) ez azonban átalakult / ázalakulóban van. Ma már nem csak a természeti adottságok és a befektetett munka határozza meg a komparatív előnyöket hanem a gazdasági háttér és a jogszabályok is. 3 4. Hechscher - Ohlin tétel (XX. sz 1 évtizedében svéd közgazdász páros) Továbbfejlesztették Ricardo elméleteit Azzal foglalkoztak, hogy mi határozza meg a termékek eltérő árait országonként. ⇒ - milyen a termék termelési függvénye, - hogy van ellátva egy ország termelési tényezőkkel. (tőke, munkaerő) ? Hogyan alakul ki két ország közt a nemzetközi kereskedelem ? Mi határozza meg az egyes termékek árát a

befektetett tőke és munka mennyisége határozza meg. Ez azonban minden országban más és más, nagymértékben függ attól, hogy milyen jól ellátott. A tőkével ellátott országok (fejlett országok) a tőkeintenzív termékeket exportálják (gépek, berendezések). A munkával ellátott országok a munkaintenzív termékeket exportálják. Ez az elmélet azt feltételezi, hogy 2 országban 2 homogén termék van. Azonban a termelési tényező ára, s ezáltal a termékek ára eltérő érvényesülhet Ricardo elmélete (komparatív előnyök) 50 évig működőképes volt, azonban számítógépekkel feldolgozták egyes országok statisztikai adatait. Leontieff paradoxon: Eredmény: USA nem tőkeigényes, hanem munkaigényes termékeket exportál (óriási munkaerőigényt igénylő ágazatok termékei kutatás-fejlesztés, pl: repülőgépek) Fekete Afrika viszont tőkeigényes termékeket exportál (a bányászat tőkeigényes ágazat, kevés munkaerőt foglalkoztat, de

komoly befektetést követel). ? Hogyan lehet feloldani a paradoxont a munkaerő befektetéseket tőkebefektetés közé kell sorolni (képzés, oktatás fejlesztés) ⇒ felértékeli az állami beruházások szerepét, az oktatás fontos beruházás a nemzetgazdaságok számára Hechscher – Ohlin tétel azzal számolt: a külkereskedelem marginális jelentőségű, vagyis az áruknak csak kis része fordul meg a kereskedelemben. Az országon belüli árarányok ára, a termelési tényező ellátottság változatlan nem szűnik meg a külkereskedelem, ha kiegyenlítődik az arány az egyes országok közt, illetve a termelési tényező ellátottság kiegyenlítődik Minél nagyobb arányú a külkereskedelem, annál nagyobb kiegyenlítődés megy végbe az árarányokban A specializáció az egyéb előnyöktől függ, melyeket a befektetőknek tudunk kínálni, nem a munkaerő és a tőke. M.o-on rendszerváltás előtt, tőkeintenzív termékek exportálása, ma a külföldi

termékek beáramlása. A tételnek szigorú feltétele: a termelési tényezők nem áramolhatnak egyik országból a másikba. Nem számol az országok közötti működő tőke áramlásokkal, migrációval A külkereskedelem itt csak marginális szerepet játszik. Az országok között a termékek árainak különbözősége fennmarad. Leontief: szerint a tétel ellenkezője az igaz. Az USA nem tőkeintenzív, hanem munkaintenzív termékeket exportál. Az afrikai országok tőkeintenzív termékeket exportálnak. Fekete-Afrikában az exportra termelés jelentős része bányászati, itt korszerű technológiákat alkalmaznak, magas a tőkeigénye, viszonylag kevés embert foglalkoztat. Az USA-ban előállított termékek sokkal nagyobb munkaszínvonalat követelnek meg. Samuelson-Solow: Nobel-díjas közgazdászok, szerintük a Heckscher-Ohlin tétel igaz, ha az oktatásba és a munkaerő-termelésbe fektetett összegeket is hozzászámítjuk a 4 beruházásokhoz. Az oktatás

minden ország szempontjából elsőrendűen fontos tényező, e nélkül nem lehet egy ország versenyképes. Az elméletek azzal számolnak, hogy nincsenek transznacionális vállalatok, a vállalatok egy-egy ország határain belül működnek. 1970-es évekig jól jellemezte a nemzetközi kereskedelmet. Mindegyik vállalat saját profitját akarja maximalizálni, a külkereskedelmi vállalatok működése az országok számára is hasznos. Azonban 1970 óta megváltoztak a feltételek. 5. Leontieff-paradoxon: (XX. sz 1 évtizedében svéd közgazdász páros) Továbbfejlesztették Ricardo elméleteit Azzal foglalkoztak, hogy mi határozza meg a termékek eltérő árait országonként. ⇒ - milyen a termék termelési függvénye, - hogy van ellátva egy ország termelési tényezőkkel. (tőke, munkaerő) ? Hogyan alakul ki két ország közt a nemzetközi kereskedelem ? Mi határozza meg az egyes termékek árát a befektetett tőke és munka mennyisége határozza meg. Ez

azonban minden országban más és más, nagymértékben függ attól, hogy milyen jól ellátott. A tőkével ellátott országok (fejlett országok) a tőkeintenzív termékeket exportálják (gépek, beredezések). A munkával ellátott országok a munkaintenzív termékeket exportálják. Ez az elmélet azt feltételezi, hogy 2 országban 2 homogén termék van. Azonban a termelési tényező ára, s ezáltal a termékek ára eltérő érvényesülhet Ricardo elmélete (komparatív előnyök) 50 évig működőképes volt, azonban számítógépekkel feldolgozták egyes országok statisztikai adatait. Eredmény: USA nem tőkeigényes, hanem munkaigényes termékeket exportál (óriási munkaerőigényt igénylő ágazatok termékei kutatás-fejlesztés, pl: repülőgépek) Fekete Afrika viszont tőkeigényes termékeket exportál (a bányászat tőkeigényes ágazat, kevés munkaerőt foglalkoztat, de komoly befektetést követel). ? Hogyan lehet feloldani a paradoxont a

munkaerő befektetéseket tőkebefektetés közé kell sorolni (képzés, oktatás fejlesztés) ⇒ felértékeli az állami beruházások szerepét, az oktatás fontos beruházás a nemzetgazdaságok számára Hechscher – Ohlin tétel azzal számolt: a külkereskedelem marginális jelentőségű, vagyis az áruknak csak kis része fordul meg a kereskedelemben. Az országon belüli árarányok ára, a termelési tényező ellátottság változatlan nem szűnik meg a külkereskedelem, ha kiegyenlítődik az arány az egyes országok közt, illetve a termelési tényező ellátottság kiegyenlítődik Minél nagyobb arányú a külkereskedelem, annál nagyobb kiegyenlítődés megy végbe az árarányokban A specializáció az egyéb előnyöktől függ, melyeket a befektetőknek tudunk kínálni, nem a munkaerő és a tőke. M.o-on rendszerváltás előtt, tőkeintenzív termékek exportálása, ma a külföldi termékek beáramlása. Leontief: szerint a tétel ellenkezője az igaz.

Az USA nem tőkeintenzív, hanem munkaintenzív termékeket exportál. Az afrikai országok tőkeintenzív termékeket exportálnak. Fekete-Afrikában az exportra termelés jelentős része bányászati, itt korszerű technológiákat alkalmaznak, magas a tőkeigénye, viszonylag kevés embert foglalkoztat. Az USA-ban előállított termékek sokkal nagyobb munkaszínvonalat követelnek meg. 5 6. Schumpeter és a technológiai fejlődés elmélete Egyes országok árarányai, tényezői ellátottsága nem ad magyarázatot arra hogy milyen irányú a külkereskedelem. Posner: technológiai rés elmélete: térjünk vissza a neoklasszikus közgazdaságtanhoz, Schumpeterhez (technológiai haladás elmélete) tökéletesen versenyző piacot vizsgált. Az egyes piaci szereplők részesedése az eladói és vásárlói oldalon elenyészően kicsi ⇐ azonos technológiával dolgoznak a piacon árelfogadók mindenki a normál profitot tudja elérni. Probléma: a vállalat számára

hosszú távon nincs optimális megoldás érdek az extraprofit termelés, amely csak kockázatvállalással térül meg.⇒ technológiai haladással lehet elérni Új technológia kidolgozása: - olcsóbb előállítás - új termék kifejlesztése, szabadalmaztatása Folyamatos technológiai innováció szükséges a növekedéshez Posner: a fejlett ipari országok (Némo, USA) nem tudnak, nem akarnak technológiai fejlődésbe bonyolódni ⇒ technológiai rés, szakadék alakul ki. A külkereskedelmi forgalmat az határozza meg, hogy egy ország mekkora rendelkezésre álló technikai termékeket gyárt 2 irány van: 1. magas korszerűsítés: innovációban elöljárók képesek nk-i kereskedelem előnyeit, hasznát kiaknázni 2. mezőgazdasági, bányatermékek, alacsony szakképzettséget igénylő termékek (textil) exportra képesek ⇒ mentális határ, csak a képzeletünkben él (fejlett-fejlettlen) Nem ment tovább az elméletével Perroux, francia közgazdász

továbbfejlesztette az elméletet. A II VH utáni francia helyzetet vizsgálta. Megállapította, hogy Franciaországnak nincs lehetősége önálló árfolyam politikára a Bretton Woods-i rendszer miatt. Csak akkor tudja növelni gazdaságát, ha technológiai fejlesztésekbe kezd. államközpontú megközelítés: adott ország feladata, hogy növelje polgárainak jólétét. Hogyan valósul meg? - kiválasztja a húzóágazatokat új fejlődési irányokat jelöl ki nagy multiplikátor (sokszorozó) hatás. növelik a GDP-ből való részesedést nő a foglalkoztatottak száma a kifejlesztett technológiát továbbadja a népgazdaság többi ágazatainak is (gépgyártás mezőgazdaságnő a termelékenység) ⇐ Növekedési pólusok elmélete: - hogyan lehet államilag befolyásolni a technológiai rést - állam pozícióit növeliképes a nemzetközi kereskedelemben az előnyök kihasználására 7. Vernon és a termékéletciklus-modell Vernon: amerikai, nevéhez

fűződik a termék-élet ciklus elmélet: különböző termékek életpályát futnak be, s ezek függnek bizonyos jellemzőktől (P=ár; I=árbevétel; Π=profit; c= költség) 4 életszakasza van: 1. kutatás-fejlesztés szakasza: kikísérletezik a prototípust veszteséges ←sok kiadás, nincs árbevétel, tehát magas tőkeellátottság szükséges magasan qualifikált munkaerő jellemzi 2. fellendülés szakasza: kész a termék nagyüzemi gyártás 6 sok még a kutatás-fejlesztés szakember igény magas, de a gyártási technológia korszerűsítésére ezáltal nyereségessé válik a termékextra profit 3. érettség szakasza: elérte az elérhető maximális piaci részesedést gyártási technológia tökéletesedése gyártani kell profitot bezsebelni, kihasználni a piaci előnyöket cél a szakasz elnyújtása munkaerőigény magas, de nem a jól qualifikált mérnökök, hanem a jól képzett szakmunkások képesek a minőség garantálására 4. hanyatlás

szakasza: elavulttá válik a termék ár csökken árengedményekkel lehet eladni végsőkig, a termék kivezetése a piacról bukás nélkül elég a betanított munkás is Az érettségi szakasz elején a cég belekezd a következő termék fejlesztésébe, mielőtt a termék hanyatlani kezdene ezáltal biztosítja a folyamatosan magas piaci részesedést. Az életszakaszok helyszínei: 1-2. szakasz: kutató központokban érdemes megvalósítani (VW: Némo) 3. szakasz: termék gyártás szétterítése különböző összeszerelő üzemekbe (Némo; Eu) A gyártóhelyek száma nő, az exportáló országok száma nő 4. szakasz: gyártást kitelepíteni olcsóbb országokba (Latin-Amerika, Mexico, Brazília), az eredeti ország megszűnteti a tevékenységet, oda is exportálnak A termelés helyszíne változik a folyamatos technológiai innováció miatt Mindig újra kell teremteni a technológiai előnyt. A technológiailag fejlett országok általában kisajátítják az 1-2.

szakaszt első exportáló országok A termelés optimalitása: térben szét kell teríteni országok közt is, nem csak régiók közt. A külkereskedelem nem csak országok közt, hanem vállalatok közt is kialakul (Inter-firm). A külkereskedelem egymástól független vállalatok közt zajlik. Költségcsökkentés címén nem adja át a gyártási licencet megvásárolja az ottani gyárat, leányvállalatot hoz létre ⇒ transznacionális vállalatok bonyolítják le a külkereskedelmet (csak felvetődik, direktben nincs benne az elméletben) 8. Transznacionális vállalatok Átalakítják a külkereskedelem jellegét. A külkereskedelmi ügylet leányvállalatok közt alakul ki (ugyanazon vállalat).A világker 70 %-át bony A külkereskedelmi ügylet során az áru országot cserél, de ugyanannak az anyavállalatnak a leányvállalatai közt. Probléma: korábban egy vállalat az önös érdekeit nézve a saját o-ban saját profitját próbálta maximalizálni. A

transznacionális vállalatok hol akarják a profitot maximalizálni ? leányvállalatok külön-külön maximalizálják a profitot a komparatív előnyöket figyelembe véve az egyes országok milyen gazdasági környezetet tudnak teremteni a befektetések számra egyes leányvállalatoknak nincs olyan önállósága, hogy dönteni tudjanak a profit mértékéről részeket vállalnak, függnek egymástól cél a központi vállalat profit maximalizálása. Ahol a legkisebb a társasági adó kulcsa, ott fogja kimutatni a nyereségét. 7 A komparatív előnyöket figyelembe kell venni: - egyes országok milyen gazdasági környezetet tudnak teremteni a befektetések számára - nemzetközi számviteli szabályok figyelembevételével kell kimutatni a nyereséget ⇒ a vállalat a piaci áraktól elszakadó, belső elszámolási árakat alkalmazhat egyes leányvállalatok közt. Pl: Audi-Győr Magyarországon 4 évig még társas adókedvezményben részesül célja

bebizonyítani, hogy a haszon 80 %-a Magyarországon termelődik Írországban a kutatás-fejlesztés 400%-a levonható Σ nem a tőkeellátottság, a munkaerőpiac a döntő, hanem a kedvezőbb feltételeket teremtő országok adópolitikai szabályai a mérvadóak. Magyarországon az idetelepülő transznacionális vállalatok adókedvezményeit nem hozzák nyilvánosságra. Pl: IBM 9. Vámok és kvóták Rostow a gazdasági és társadalmi fejlődés 4 szakaszra osztotta. Minden gazdaságnak és társadalomnak végig kell járnia ezeket a szakaszokat. 1. Preindusztriális szakasz Iparosodás előtti időszak, amikor a legfőbb vagyontárgy a termőföld. A mezőgazdaság a legfőbb vagyonforrás. Fontos szerepet kap a távolsági kereskedelem, a kontinensek közötti luxuscikkek szállítása. Elaprózott településhálózat a jellemző, 2-300 fős falvakban élnek az emberek. A népességszám stabil, melynek az az oka, hogy nemcsak a születésszám nagyon magas, hanem a

halálozási szám is. Így a növekedési arány elenyésző 2. Take-off / nekilendülés szakasza Iparosítást közvetlen megelőző szakasz. Megkezdődnek azok a tőkefelhalmozási folyamatok, melyek a gyáripar, nehézipar kiépítéséhez szükségesek. Pl a termőföldek felvásárlása és körbekerítése, majd a mezőgazdaság helyett más gazdasági ágazatok fejlesztése. Kereskedelmi és kölcsöntőke felhalmozása egyre nagyobb méretet ölt, s mindez lehetővé teszi a fejlesztést. Bányászat és közlekedés fejlesztése > létfontosságú! Először a vízi közlekedés kezd el fejlődni. A kereskedelmi súlypont áttevődik a szárazföldről a vízi utakra⇒ Bizonyos városok rohamos fejlődésnek indulnak: London, Párizs, hollandiai nagyvárosok. Ezekben a városokban a népességrobbanás, a halálozási arány pedig csökken, míg a születések száma még mindig magas. 3. Ipari forradalom korszaka Nehézipar, kohászat kibontakozása. Vasúti

járműgyártás, közlekedési eszköz gyártó ipar fejlődése.⇒ homogenizálja a társadalmat, több milliós városok + agglomeráció A fejlett ipari országokban a városok lélekszáma >felvakban életforma váltás következtében csökken a születések száma ugyan, de még mindig magasabb, mint a halálozásoké. (népességrobbanás 2 szakasza) 4. Ipari, fogyasztói társadalom korszaka 8 A népesség növekedése ebben a szakaszban már megállt. A születések és a halálozások száma egyformán alacsony. Településhálózatát tekintve már nem csak a városok, a falvak is fejlődni kezdenek. Infrastruktúrájukat fejleszteni kezdik, javulnak a közlekedés körülményei is. városiasodás Az ipari termelés tömegessé válik. Új húzóágazat jelenik meg: Szolgáltató szektor. Rostow szerint ezt a négy szakaszt minden országnak be kell járnia. Az egyes országok közti kereskedelmet az határozza meg, hogy az adott ország a fejlődése során éppen

melyik szakaszban van. Pl a második szakaszban járó ország élelmiszereket, ásványi nyersanyagokat; a negyedik szakaszban lévő ország ipari cikkeket exportál. 1970-ben a világ kereskedelmének 70%-át tették ki a primer termékek (pl. mezőgazdasági termékek), 2000-re ez az arány kevesebb, mint 5% volt. Az az ország amely a primer termékekre koncentrálja a kereskedelmét, egyre csökkenő bevételre számíthat majd. Magyarország is ebben a helyzetben volt, a gazdasági növekedés nem volt képes kompenzálni a cserearányos kereskedelem változásait. Importszabályozás, kvóták a nemzetközi kereskedelemben Eddigi elméletek: a nemzetközi kereskedelem akadálymentes, nincsenek torzító tényezők, de számolni kell ezzel. Egy ország szeretné védeni a piacát: korlátozza a piacra bejövő külföldi árukat. Az importszabályozással a termékek védelme a cél. Piactorzító hatás: Az importált termékek árát növeljük, így a felhasználók

veszteséget szenvednek el vám fizetése miatt, igaz ez költségvetési bevétel ⇒ társadalmi jólét növelése. Hazai termelés védelmében alkalmazzák a vámokat, ez lehetővé teszi az import termékek drágítását, ez versenyelőnyt képez a hazaiaknak ⇒ biztosítva van számukra a piac. A hazai termelők a világpiaci árnál magasabb költségek mellett termelhetnek, ez azért veszteség, mert több erőforrást használnak fel, mint ami indokolt lenne. ⇒nincsenek rákényszerítve a hatékony termelésre Ezt a fogyasztó fizeti meg, kevesebbet tud vásárolni. Társ számára erőforrás pazarlást jelent, ha nem kellő hatékonyságú ágazatok termelését védik, ez rontja a gazd.hatékonyságát, erőforrások kihasználását, nem fogják támogatni a magas védővámok használatát. Egyes termékekre behozatali kvótákat határoznak meg. Kvóta: mennyiségileg határozza meg valamely országba érkező import áru mennyiségét. Ha < kvóta nem kell

vám (vámmentes), ha > kvóta nem lehet import engedélyt szerezni (vámköteles). Kötött gazdaságra jellemző: kvótáig engedély, a felett nem lehet behozni Kvóták kereskedelmi hatása: importból származó források mennyiségét szabályozzák. Árnövelő hatása nincs, de közvetlen korlátozza a forgalomba kerülő import áru mennyiségét. A kvótát az EU Társulási Egyezmény határozza meg Többnyire egy-egy meghatározott jellegű árukra vonatkozik. Pl: mezőgazdasági importra vonatkozó kvóta meghatározás: sertésre vonatkozóan (de csak a nyersre), vagy búza (liszt)← tervgazdaságok esetén lehet hatékony, de viszonylag könnyen kikerülhető, mivel termékcsoportra vonatkozik. Magyarország nem tudja kihasználni a számára nyújtott kvótamennyiségeket. 9 Vámok A piacvédelem olyan eszközei, melyek mennyiségi korlát nélkül érvényesítik hatásukat egy-egy termékcsoportra vonatkozóan. Pl: Bokros csomag: vámpótlék azonos Hogyan

hatnak a vámok? Importált termékekre meghatározott mértékű befizetési kötelezettséget rónak ki megemeli az import termékek belföldi árát hátrány a belföldi termékkel szemben. Árelőny a belföldi termelőknek, alacsony hatékonyság, termelékenység mellett is versenyképessé teszi a terméket. Különböző nemzetközi szervezetek pl: WTO célja : az egymással szemben alkalmazott vámok csökkentése, s ezáltal növelni a világgazdaság hatékonyságát. Neoklasszikusok szerint ideális állapot lenne, ha valamennyi termék vámja megszűnne minden országban. Milyen termékekre vetnek ki vámot ? • különböző ásványi nyersanyag, energiahordozó termékek vámja alacsony vagy 0% (fejlett ipari országokra jellemző) erre épül az energiatermelő ágazat. (Magyarországon 10% alatti) • mezőgazdasági termékek: mindenhol magas, Eu-ban a legmagasabb (vámlefölözés: import termékek árának 40-50%-a) • hagyományos feldolgozóipari termékek

(textil, ruhaipar), illetve alacsony feldolgozású ipari termékek, kohászati termékek⇒ romlik ezen ágazatok versenyképessége a fejlett ipari ágazatokban. Előállításuk költséges, de a munkahely megőrzése motiválja, hogy ezen termékekre magas vámot vessen ki. Nem engedik meg az exportáló országok az alacsony árak alkalmazását. Dömpingár: a piaci értékesítési ár nem fedezi a termelési költségeket. A dömpingeljárás ideje alatt nem lehet értékesíteni a terméket hatékony piacvédelmi eszköz. Fejlett országok nem vetnek ki vámot a csúcstechnológiai termékekre (számítástechnika, gyógyszer). Ezen termékek importja hozzájárul az adott ország fejlődéséhez ← Magyarországon fogyasztási adó (luxus cikknek számít) A vámok hozzájárulnak a költségvetési bevétel növekedéséhez. ? Mennyire csökken a kereslet: sok tényezőtől függ. Fontos a kereslet árrugalmassága (az ár 1%-os növekedésével a termék kereslete hány

%-al változott) Ha 1 < a fogyasztók fizetik meg a veszteséget, ha > 1 a veszteség az exportőrök és a fogyasztók között megoszlik. Kvóták: két ország egymás közötti kereskedelmében alkalmazott mennyiségi korlátozások. Általános termékekre terjednek ki Vagy egyoldalú, vagy kölcsönösen állapítják meg, hogy egyes termékekből mennyit lehet bevinni egy másik országba. Ez a piac korlátozásához vezet, ha ez nem lenne egy ország sokkal többet tudna értékesíteni. Piaczavaró tényező. (Pl Az EU Magyarországgal szemben alkalmazott kvótája az évenként értékesíthető magyar agrártermékekről.) A kvóták típusait a gépiparban minőségi előírásokkal és vámokkal is kombinálhatják. Pl. a gépkocsi értékének 50%-át az EU-ban gyártott alkatrészek teszik ki Ha a Suzuki az EU-ba akart exportálni, a Japánból hozott alkatrészeket 50% alá kell vinnie, európai alkatrészeket kell gyártania Európában. Azt is előírják

ilyenkor, hogy melyik 10 alkatrészeket kell Európában gyártani. Ha a termék megfelel a kvótának, az EU elvárásainak, akkor vámmentesen lehet exportálni. Ha nem felel meg a termék, akkor már olyan, mintha Japánból hozták volna, vámot kell fizetni. Szabadkereskedelmi övezet: Vámok: nem alkalmaznak mennyiségi korlátozást, az importált termékekre kivetett adóbefizetés révén megemelik a termékek árát. Így árelőnyt biztosítanak a belföldi termelőknek. A vámok védhetik a hazai ipart, ha elég magasak és távol tudják tartani a külföldi versenytársakat. Ha viszont egy ország ipara nem versenyképes, akkor a magas váomk a gazdasági elmaradottságot konzerválják. Olyan előnyt ad a belföldi termelőknek, hogy az nem kényszeríti őket a piachoz való alkalmazkodáshoz. Az egyes országoknak inkább az az érdekük, hogy minél alacsonyabb vámokat alkalmazzanak. Ma minél teljesebb körűen le akarják a vámokat építeni. Így

megteremtenék az egyenlő kereskedelem feltételeit. Ez ma egyoldalú előnyt hozhat az USA-nak A jelenlegi vámrendszer az erősebb gazdasági hatalomnak kedvez. Az Európai Gazdasági Közösség a szabadkereskedelmi övezet és a vámunió létrehozásával alakult meg. A tagállamok az egymással szembeni vámokat megszüntették, külső országokkal szemben közös vámrendszert alkalmaznak. Egyszerűbbé teszi a közösségen belüli exportot, de komoly felkészülést igényel a tagállamoktól. A külső országokkal szemben azonban növeli a vámokat Magyarországnak a vámokból származó bevételeit be kell fizetnie a közös költségbe, innen a vámbevételek 105-át az ország visszakapja. A VPOP szedi be és nem az adóhivatal. A magyar külkereskedelmi forgalom 90%-a az EU-n belül fog bonyolódni Vámmentessé teszik a nyersanyag és energiahordozók importját, az elmaradott országok még a csúcstechnológiai ipart is. A vámok többségét a tömegtermékekre

vetik ki (ruházat, autó). Magyarország pl a használt ruhák és ipari rongyok vámját növeli 10. Vámunió A nemzetközi kereskedelem potenciális előnyeit leginkább a szabad kereskedelem feltételei biztosítják, vagyis az áruk és szolgáltatások egyik országból a másikba történő szabad mozgása bármilyen korlátozásának hiánya. A különböző országok különböző szabadkereskedelmi tömörülések alakítása révén próbálják fejleszteni a szabad kereskedelmet. A kereskedelmi tömörüléseknek három fő formája van: 1. A szabadkereskedelmi térség (pl EFTA) Tagjai kiküszöbölik az egymás közötti kereskedelmi sorompókat, de mindegyik külön-külön továbbra is fenntartja saját sorompóit a nem tagokkal szemben. 2. A vámunió, ahol a tagok kiiktatják az egymás közti kereskedelmi sorompókat, de egyforma sorompókat létesítenek a nem tagokkal szemben. 3. A közös piac (pl EK) Vámunió, mely közös szabályokat, szabványokat és

gyakorlati intézkedéseket dolgoz ki úgy, hogy a tagországok gazdasága „egységes” piaccá hangolódik össze. Ez a munkaerő és a tőke szabad mozgását is lehetővé teszi a nemzeti határokon keresztül. A gazdasági integráció kiépülésének legfontosabb lépcsőfoka a Vámunió létrehozása: 11 1.szabadkereskedelmi övezet: egymással szemben mennyiségi kvóták felszámolása, de vámot még alkalmaznak. 2.Vámunió: tagállamok közt valamennyi vám megszűnik, az integráción kívüli országokkal szemben egységes külső vámokat alkalmaznának 58-68 között a vámtételek súlyozott átlagát vették figyelembe. A Vámunió létrehozásának hatásai: • kereskedelem elterelő hatás (A-B vámunió tagok, C nem. A-B exportja nő egymással szemben, kivitelük csökken C felé) • kereskedelem teremtő hatás, abszolút értelemben növeli a kereskedelmi áruk mennyiségét (A-B vámunió tagok, A exportja olyan mértéken nő B-be, hogy meghaladja a

korábbi összes export mennyiségét) 11. Lefölözés és vámok 58-ban francia javaslatra EU és EK megalapítása után vették be az agrárpolitikát a közös politikák közé. Az EGK-ban országonként más volt a mezőgazdaság támogatásának nagységrendje. ⇒ Védelmi politika létrehozása: Kidolgozzák közösségi szinten egy olyan mezőgazdasági védőpolitikát, amely figyelembe veszi, hogy a tagállamok közt vámunió van, és amelynek célja a mg védelme, ösztönzése. Elő kell segíteni a tagországok élelmiszerekből önellátását, ösztönözni kell a termelést (önellátási cél), biztosítani kell a mg-ból élők jövedelmét, hogy elérjék az átlagos szintet (jövedelempolitikai cél), biztosítani kell az élelmiszerellátás biztonságát (import lefölözés 3. o-al szemben, cél: az importált mg-i termékek ne legyenek olcsóbbak a belső piacon célul kitűzött irányáraknál, s ellenérdekeltté teszik a külső országokat arra, hogy a

közösségbe exportáljanak). Az importált mezőgazdasági termékek árát fölemelik az irányárra Pi - P*= ∆P ⇒ Lefölözés: • Ez költséges, és az árak napi változása is problémát jelent, az irányárat évekre határozza meg. A lefölözés nagysága a piaci árat követi, nem állandó • Működtetnek egy kvótarendszert (import), kimondja, hogy nem szabad meghaladniuk az előző évi termelés és fogyasztás különbségét. • Fő cél a fogyasztó kereslet kielégítése, kiegyenlítése, de a termelőknek jutó jövedelem nagysága is növekedjen. • Piacszabályozás: Az őstermelők és a fogyasztók között kialakult szerződéses árak elérjék az irányárat. Probléma: Árak nőnek, kereslet csökken. • A termelés évről évre változik, és a termelők nem egyszerre dobják áruikat piacra. • csak akkora kvótát állapítson meg, ami kisebb mint a termelés és a piaci kereslet közötti különbség, cél: túlkereslet létrehozása,

hogy felhajtsa az irányár szintjére az árat. Akkor alkalmazzák, ha az ország a közösségi élelmiszerekből még nem önellátó. A lefölözést termékenként egyedileg bírálják el. 1980. a közösség önellátóvá vált, az agrárpolitika elérte célját, a termelés megvalósult, a mezőgazdaság korszerűsítése révén az életszínvonal is javult. Az import lefölözést 12 megszűntették, a jövedelem-politikai célt elértékszükség lett volna a változtatásra, de nem tették feleslegek termeléseintervenciós felvásárlásokat növelni kellett növelni kellett a közös ktsgvetést, de az import lefölözés már elapadt. Cél: Eu-n kívüli országokat keresni, a veszteség minimalizálása (pl. dömping áron –világpiaci ár 20%-áért keresett felvevő piacot, ha annyiért sem kellett, segély formájában kiosztották) a mg-i termékek a világpiacot felborították, nem vették figyelembe USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland érdekeit. A GATT

WTO tárgyalásokon az UNIO agrárpolitikája a legvitatottabb terület. A vesztes a fejlődő világ (nem tudott megélni, nem tudta eladni terményét, hiszen segély formájában megkapta) ⇒ reformokra lenne szükségújabb bővítések (mediterrán bővítés), de ezek az országok a közösség átlagától elmaradottabbak, alacsony a termelékenységük, alacsony a képzettségi színvonaluk, nem kedvező az éghajlatuk) A közös agrárpolitika nem éri el céljait a különbözőségek miatt, hiszen eltérő a termékszerkezetük ezeknek az országoknak (olajbogyó, nem preferált termékek), a beruházásokhoz nem biztosítanak kellő feltételeket. Ezeket az országokat felkészületlenül érte a csatlakozás, nem tudnak felzárkózni ⇒meg kell reformálni a közös agrárpolitikát 92. Mac Sharry terv: • maradnak az ártámogatások, de csökkenteni kell a támog-ra való jogosultságot (min. 5 HA) • kötelező termőterület pihentetés (termőtalaj 1/10-re terjed

ki-kompenzáció a kiesésért) • kül. minőségi korlátok • jövedelem kompenzáció a jelenlegi életszínvonal megőrzéséért, és hogy a támogatási rendszer ne ösztönözzön további termelésre • A tényleges reformok még hátra vannak, hiszen a keleti bővítéssel újabb problémák merülnek fel. 12. Nemzetközi Olajpiac A kőolaj századunk energiaforrása. Termelése 1900-ban nem haladta meg az évi 25 millió tonnát. 1970-ben már évi 3-3,5 miárd A két legnagyobb kitermelő USA (Texas), SZU (Kaszpi-tenger, Azerbajdzsán) 1973 előtt: az olajat exportáló országok árkartellt hoztak létre, ez előnyösen befolyásolta a világpiaci árakat számukra.=OPEC (Algéria, Tunézia, Közel-Kelet, Venezuela, Indonézia, Szíria) Belső fogyasztásuk alacsony volt, 4-5%-os. 1973-ban a világ kőolajtermelésének a 40 %-át USA és SZU adta, az OPEC a világ kőolajtermelésben elérte az 50%-ot. SZU-nak a KGST országokba irányult az exportja a dinamikusan

növekvő kitermelésekből. USA: 15%-át adta a világtermelésnek, de fogyasztásainak felét importálnia kellett. Ny-Európa, Japán: legnagyobb importőr, a saját fogyasztásának csak a 2-3 %-át fedezte a saját termelés.← olajexportőrök a termelt mennyiség 1 %-át használták fel, 99 %-ban exportálták a kitermelt olajat. A kőolaj árát nemzetközi elv alapján a nemzetközi olajpiacon határozzák meg (Rotterdam, NY, Singapur) 1973. A rendkívüli fogyasztás felélte a kitermelés tartalékait Az alacsony ár miatt már nem volt fedezet a kutatás finanszírozására első olajár robbanás (Arab – Izraeli háborúban Izrael elfoglalta a Szuezi csatornát, így az hosszú időre kiesett a tengeri szállítási útvonalak közül) A közel-keleti olaj szállítási időtartama 3 hétről 3 hónapra emelkedett mesterséges kőolajhiány. Az arab országok kőolaj embargót léptettek 13 érvénybe azokkal az országokkal szemben, akik Izraelt támogatták.11

hónap alatt 4x-re emelkedtek az árak (3$-ról 12$-ra). A kőolajár drasztikus emelée nem vetette vissza a fogyasztást, csupán 7-8 %-al. 1979. Iráni rendszerváltás indította a 2 olajárrobbanást Az Irak-Iráni háború mindkét ország kőolajiparát tönkretette jelentős országok kiestek a piacról (12$-ról 35$-ra) Ez a helyzet 84-ig fennált. Ez volt az OPEC országok számára az aranykor bevételt tekintve. A bevételeket a korszerűsítésre, jóléti programok megvalósítására fordították Infrastruktúra hiányában a kikötőkből nem tudták elszállítani az eszközöket. Pl: Kuwait minden állampolgára 3 x 50ezer dollár támogatást kaphat. Nincs jövedelemadó (pénzkidobás) Szaud-Arábia a sivatagban búzát akart termelni (6.000 dollár / tonna áron sikerült is) Ezekre az országokra jellemző a kiterjedt korrupció. 1985-ben összeomlott a kőolaj világpiaca. A kőolaj ára a felére esett Oka: a magas kőolajár miatt gazdaságossá vált a

kőolajkutatás, kitermelés az új területeken. Északitenger alatt olajat találtakGB, Norvégia, Angola, Brazília, Kína – új belépők a világpiacra, az OPEC-től függetlenek. A nagy túlkínálat miatt 18 dolláros hordónkénti ár alakult ki. Szaud-Arábia egymaga stabilizálta a helyzetet azáltal, hogy termelését 40%-kal visszafogta. 1990. 3 olajválság: Irak lerohanta Kuwaitot, aki embargót vezetett be Irakkal szemben ⇒ újjabb krónikus olajhiány . az Öbölháború idején Szaud-Arábia pótolta a kiesést, hogy az olajár ne emelkedjen 40 dollár fölé. Sikerült az árakat stabilizálni 21-22$-os szinten. Ma az OPEC nem tud jelentős szerepet betölteni. Norvégiával és Oroszországgal kíván szövetségre lépni. 1990-re a világpiacon a kőolajexport 50%-át bonyolítja az OPEC Kőolaj ára: nemzetközi ár, ez határozza meg az országokban kialakult árakat. A belső ár ezt nem befolyásolja. Hosszútávú szerződésekben nem lehet árat lekötni

13. A folyó fizetési mérleg tételei Folyó fizetési mérleg = Tőkemérleg+külkermérleg Tartozik · import Külkereskedelmi · Kiutazó turisták költsége · Külföldiektől vett szolgáltatások · Külföldre átutalt tőkejövedelem /Felvett hitelek után kamat, osztalék/ · Nyitott segélyek Tőkemérleg Tartozik · Belföldi vállalatok külföldi beruházásai (direkt beruházások) Portfólió · Külföldi értékpapírok vásárlása+belföldi ( a valuta külföldre áramlik) · Nyújtott hitelek Rövid lejáratú Követel · export mérleg · Beutazó turisták kiadása · Külföldiek számára nyújtott szolgáltatás · Külföldről érkező tőkejövedelem · Kapott segélyek Követel · Külföldi vállalatok beruházásai (gépekben is) Beruházások · Belföldi értékpapírokat külföldiek vásárolják meg · Kapott hitelek portfólió beruházások 14 · Külföldi készpénz beáramlás · Belföldi készpénz vásárlása külföldi által

Teljes fizetési mérleg egyenlege = Egy ország külfölddel kapcsolatos pénzügyi átutalásai egyenlege mekkora. Ha ez hiányt mutat, a Jegybank valutát értékesít, a vásárló hazai pénzzel fizet, és ez csökkenti a pénzkeresletet. ⇒ Gazdasági visszaesés Ha mindkét mérleg hiányt mutat, nincs egyensúly, honnan lehet a hiányzó devizát előteremteni ? Az adott ország jegybankja saját valutatartalékait kezdi értékesíteni (több valuta áramlik ki, mint be) Pénzteremtés módja: külföldi fizetőeszközt vásárol (saját maga által kibocsátott jegybankpénzzel fizet) ha fel kell élnie tartalékait ⇒ csökken a gazdaság szereplőinek rendelkezésére álló pénzmennyiség, csökken a pénzkínálat meg kell változtatni a forint külföldi fizetőeszközben kifejezett árát. Magyarországi adatok: • 35 milliárd Euró árut importált, a külkereskedelmi mérleg tartósan 3 milliárd Euro hiányt mutat (Ok. Oroszországból többet importálunk,

mint amit exportálunk –kőolaj, földgáz) • mezőgazdasági termékek exportja 2,5 millió Euro-val nagyobb, mint az importja • Németországba gépeket exportálunk (70%), a transznacionális cégeknek köszönhetően • Turizmus: magyar turisták évi 1,5 milliárd Eurot költenek el külföldön, a külföldiek 4,5 milliárd Eurót költenek el Magyarországon • Szolgáltatás: Import 1,5 milliárd Euro Export: 0,5 milliárd Euro (hiány) • Adósságállomány: több kamat, mint amennyit kap, osztalék is nagyobb 1,5 milliárd Eurot fizetünk, ezzel szemben 0,5 milliárd Eurot kapunk • Külföldiek Magyarországról hazautalt profitja 1 milliárd Euro • Segélyek a 90-es években nem jelentősek, majd a mezőgazdasági támogatás az lesz (Strukturális Alap) • A tőkemérleg Mo-on tartós hiányt mutat. A folyó fizetési mérleg hiányát külföldiek portfólióval illetve direkt beruházásokkal finanszírozzák modernizációs deficit (még mindig tudott az

ország hitelt felvenni, a folyó fizetési mérleg hiányát kizárólag hitelekből tudta fedezni eladósodott az ország (adósságállomány 81-89 között 2x-re nőtt) • A folyó fiz. mérlegen belül csökkent a külkereskedelmi mérleg aránya nk-i fizetésekben csökkent az export importból származó bevételi arány, a turizmus nőtt (a szolgáltatásból és tőke javakból származó hiány fedezéséhez 2x-re kellene a turizmust fejleszteni) 14. Az arany standard • Az archaikus társadalomban az áru-pénz mozgása volt a jellemző. Értékmérő eszköz: állat, takarmánystb. A probléma a rendszerrel az volt, hogy a pénz nem értékmérő eszköz (az állat elpusztul, a takarmány megromlik) • A nemesfém alapú pénzrendszerben az arany, ezüst, bronz pénzhelyettesítő eszközzé váltak. • A reneszánsz korban az olasz városállamokban alakult ki a papírpénz pénzhelyettesítő eszközként. Az itáliai bankok a náluk elhelyezett érmékből

igazolást állítottak ki, mely pénzre szóló követelés volt (váltó). Az 1830-as évekig működött a rendszer. 15 • Az ipari forradalom megnövelte a gazdaság teljesítőképességéta pénz szűkös erőforrássá vált. Aranystandard : 1830-1914 között létezett, a résztvevő országok vállalták, hogy a pénzük értékmérője az arany. A valuták értékét az határozza meg, hogy 1 egységnyi fémpénzben mennyi arany található (fémpénzek aranytartalma 1Font = 5$) a készpénzt és pénzhelyettesítőket bármikor aranyra lehetett váltani korlátozás nélkül. A rendszer hosszú távon stabil, a főbb kereskedelmi partnerek külkereskedelmi mérlege egyensúlyban van. A kereskedelmi partnerek között korlátlan aranyáramlás indult meg A rendszer működésének feltétele azonban, hogy: ♦ Ne legyen aranyhiány ♦ korlátlan átváltás - ez addig működik, amíg nem mindenki egyszerre akarja beváltani az aranyát. ♦ Currency - Banking ⇒VITA

Currency: Forgalomban lévő pénz mennyisége nem haladhatja meg a fedezetként meglévő aranyfedezet mennyiségét. Banking: Fenn kell tartani az átválthatóságot, a papírpénzek összege meghaladhatja a fedezetet, a kibocsátott pénzmennyiséget a forgalom igényeihez kell igazítani. Annyi pénzt kell kibocsátani, ami elég a gazdasági élet fenntartásához. Ez a mai napig érvényben van. ( a gazdaság gyorsabban bővül) I.VH után az aranystandard rendszer felbomlott Az aranybeváltás jogát nem lehetett fenntartani. Egyes országok árelőnyt akartak elérni, úgy hogy leértékelték saját valutájukat. Bíztak a termelés és a gazdaság helyreállításában de ez csak növelte az inflációt. Kialakulása 1857-hez kapcsolódik. Ez a nemzetközi pénzügyi rendszer 1857-1914 között működött. Feltétele, hogy a világgazdaságban (NB, USA, Fro, No-ban) arany legyen a hivatalos fizetőeszköz. Az egyes pénzek értékét aranytartalmuk adta meg: egy egységnyi

pénz hány uncia aranyat tartalmaz. A pénz kialakulása során kezdetben árupénz volt, pl. szarvasmarha, búza stb Ennek az volt a problémája, hogy tönkremehetett, nem volt érték és időtálló. Az ókorban már megfigyelhető a fémpénzek használata, a ritka fémek, mint az arany, az ezüst vagy a réz képviseltek nagy értéket. Fémpénzt egészen a XVI Század elejéig használtak, ekkor a gazdaság pénzigénye meghaladta a rendelkezésre álló készletet és a szállítókat könnyű volt kirabolni. Először Firenzében bocsátottak ki letéti jegyeket, váltókat, melyek aranyra szóltak. Bármikor beválthatók voltak. Ebből alakult ki a klasszikus bankjegy Azonban az igazi pénz az arany volt, a bankjegy csak pénzhelyettesítő, egy beváltható követelés volt. Az 1830-as években Nagy-Britanniában zajlott a currency - banking vita. A currency törvény csak annyi bankjegy kibocsátását engedélyezte, amennyi a készletben lévő arany mennyisége volt

(fedezet). Csak így lehetett az értékállóságot, beválthatóságot érvényesíteni. Ez az első ipari forradalom korszaka és az elmélet nem felelt meg a valóságnak, a nagy pénzigényű ipari fejlődésnek. 1857-ben ezért életbe léptették a 16 banking törvényt. A bankjegyek aranyra válthatóságát biztosítani kell, de a kibocsátott bankjegyek igényéhez a gazdaság működéséhez kell igazítani. Országon belül papírpénzzel fizettek, országok között arannyal. Minél kevesebb aranyat akartak megmozgatni, ezért a clearing rendszert alkalmazták: utólag egyenlítették ki az egymással szembeni egyenleget (csak a különbözet mozgott). Az arany standard lényeges eleme, hogy volt középárfolyama a valutának = aranyparitás, ami azt jelentette, hogy egységnyi fémpénznek mekkora az aranytartalma. Pl. 1 GBP = 5 USD, mert a fontnak ötször nagyobb volt az aranytartalma A világgazdaság legfontosabb országainak a külkereskedelme egyensúlyban

volt, ezért az arany standard fél évszázadig működhetett. Az arany forrásai a gyarmatok voltak Az I. világháborúban ez a pénzügyi rendszer felbomlott, a bankjegyeket nem lehetett beváltani aranyra. Üzembe helyezték a papírpénzeket, melyeknek semmilyen fedezete nem volt. Az állam a gazdaság szereplőinek rovására pótlólagos jövedelemre tett szert A termelés nem nőtt, a hadi kiadásokat viszont fedezni kellett. A hadi kiadások a nemzeti jövedelem 50-60%-át vitték el, az infláció nőtt, a papírpénzek elértéktelenedtek. Míg 1914-ben 1 papír márka = 1 birodalmi arany márka, addig a háború végére 1 arany márka már 1 millió papírmárkát ért. Az I világháború után a hiperinfláció miatt már nem állították vissza az aranystandardot. 15. A két világháború közötti valutarendszer 2 világháború között: „rendetlenség” ⇒Keynes rendszere Az I. VH kezdetével szűnt meg az arany standard rendszere korlátozták és

megszűntették az aranyra való beválthatóságot, a hadi kiadások fedezésére üzembe helyezték a bankóprést (papírpénz arany és gazdasági teljesítmény fedezet nélkül). A gazdaság többi szereplőinek rovására a pénzt kibocsátó állam pótlólagos jövedelemre tett szert. 60% - magánszféra 40% - állam 100 egységnyi papírpénz 60% - magánszféra 60% - állam 120 egységnyi papírpénz 72% - magánszféra 72% - állam (48+24) 144 egységnyi papírpénz Ha a termelés nem nő viszont a hadikiadások fedezésére a kormánynak pótlólagos jövedelemre van szüksége (pénzkibocsátás) a gazdaság többi szereplőivel egyenlő pénzzel fog rendelkezni. A +20 egységnyi pénzkibocsátás 20%-os inflációt generál (100 120egységnyi pénzre nő a készlet) és így tovább. Amíg a hadíkiadások magasak (GDP 50-60%-át fordítják rá) addig a kiváltott inflációs hatás is nagyobb a papírpénzek az aranypénzekhez képest elértéktelenednek.

1914-ben 1 papírmárka 1 birodalmi (arany) márkát ért. 1918-ban 1 aranymárka 1 millió papírmárkát ért!! 17 Az I. VH után az arany standard-et soha nem állították emiatt már vissza ( a hiper-infláció volt az arany standard vége) noha ezt megpróbálta Wintson Churchill is (előbb pénzügyminisztere majd pedig Anglia miniszterelnöke volt). 16. A Bretton Woods-i árfolyam-rendszer A pénznek nincs belső értéke, aranyfedezete. Több fokozaton keresztül valósult meg Az I. és II világháború között a pénz még az aranytól függött, de a beválthatóságot már korlátozták. A II világháború után 1944-ben Bretton Woodsban (Észak-Amerika) egy háború utáni újjáépítési konferenciát rendeztek. Elemezték a háborúhoz vezető okokat is és rájöttek, hogy Hitler hatalomra jutásának egyik feltétele volt a németországi hiperinfláció. Ez eltüntette a pénzben felhalmozott polgári vagyonokat, az alkalmazotti fizetéseket, drasztikusan

csökkent az életszínvonal, eltűnt a középosztály. Megmaradt viszont a nagytőkések vagyona, mert ők gépekbe fektettek. A gazdasági válság idején az országok hasznot remélve leértékelték saját valutájukat. De az infláció magas lett, így egyetlen egy ország sem jutott versenyelőnyhöz. Bretton Woodsban egy stabil valutarendszer kiépítése volt a cél, az arany standard stabilizálása. A nemzetközi valutarendszer alapja az amerikai dollár lett (Az USA-ban termelik a világ GDP-jének 30%-át.) A dollárhoz képest állapították meg az arany árfolyamát. Egy uncia arany = 35 USD, de ezt csak a jegybankok közti forgalomban engedélyezték. Polgári személyek két évig nem válthatták be valutájukat A dollárhoz képest megállapítottak egy középárfolyamot és egy +/- 2,5 -ös lebegési sávot. Az országoknak törekedniük kellett valutájuk árfolyamának stabilitására. Tehát az exportnak egyensúlyban kellett állnia az importtal

(külkereskedelmi mérleg). Ha hiány volt, azt a dollár tartalékból kellett fizetnie. Komoly nemzetközi egyeztetéseket folytattak, létrehozták a Nemzetközi Valuta Alapot (IMF) és a Világbankot. Az IMF célja a tagállamok külkereskedelmi mérlegének egyensúlyban tartása. A tagság feltétele olyan szerkezeti reformok végrehajtása, melyek az újabb hiányt megakadályozzák (pl. belső kereslet korlátozása) A dollár, mint bázisvaluta azonban egy ország pénze is volt. Felmerült, hogy az USAból hogyan került annyi dollár a rendszerbe, hogy az mindenki számára elegendő legyen A II. világháború után az USA-nak óriási többlete volt, segélyeket, hiteleket nyújtott Az 50-es években azonban az USA-nak már hiánya mutatkozott. 1971-ig működött a rendszer, amikor is Nixon elnök botránya miatt az USA felmondta a Bretton Woods-i egyezményt, leértékelte a dollárt és megszüntette az arany-dollár árfolyamot. Megszűnt a nemzetközi valutapiacok

stabilitása is, a valuták ezután szabadon lebeghettek, az aranytól, mint értékmérőtől, elszakadtak. A valuta értékét az irántuk megnyilvánuló kereslet határozta meg. 1944. Bretton Woods-I rendszer: Az aranystandard nem lehetett visszaállítani, de az aranyat nem lehetett elvetni. ⇒ Dollár aranyhoz való viszonyítása (32$= 1uncia arany) Több ország valutáját így állapították meg. USA garantálta: ♦ hogy ilyen árfolyamon hajlandó aranyat beváltani. ♦ egyoldalú leértékelésre nincs mód, ehhez a többi állam beleegyezése is kell ♦ Ha a folyó fizetési mérleg hiányt mutat hosszú ideig, akkor lehet a valutát leértékelni. ♦ Világpénz: az USD 18 2 nemzetközi intézmény létrehozása: ⇒ IMF: Ennek tagállamai folyó fizetési mérleg hiány esetén áthidaló hiteleket nyújthatnak. Ezt ahhoz kötik, hogy a folyó fizetési mérleget egyensúlyban kell tartani. ⇒ Világbank: A tagállamoknak fejlesztési hitelek nyújtása,

1971-től működött. 17. A nemzetközi valutarendszer 1973 után A Bretton Woods-i valutarendszer megszűnése: A dollár, mint bázisvaluta azonban egy ország pénze is volt. Felmerült, hogy az USAból hogyan került annyi dollár a rendszerbe, hogy az mindenki számára elegendő legyen A II. világháború után az USA-nak óriási többlete volt, segélyeket, hiteleket nyújtott Az 50-es években azonban az USA-nak már hiánya mutatkozott. 1971-ig működött a rendszer, amikor is Nixon elnök botránya miatt az USA felmondta a Bretton Woods-i egyezményt, leértékelte a dollárt és megszüntette az arany-dollár árfolyamot. Megszűnt a nemzetközi valutapiacok stabilitása is, a valuták ezután szabadon lebeghettek, az aranytól, mint értékmérőtől, elszakadtak. A valuta értékét az irántuk megnyilvánuló kereslet határozta meg. • A bankjegy / pénzérme kibocsátás állami monopólium lett. Szabályozták a pénz mennyiségét, a kihelyezhető hitelek

nagyságát. • Egyes államok előírják az elfogadási kényszert és törvényes fizetési eszközt határoznak meg. • Az értékállóság függ: 1. a pénzbe vetett bizalomtól, 2. adott ország termékei iránti bizalomtól, 3. a gazdaság fejlettségétől, attól, hogy milyen jogszabályokkal, törvényekkel védi adott ország a gazdasági élet szereplőinek vagyonát, 4. érvényt lehet-e szerezni a polgárjogi szerződéseknek, független igazságszolgáltatás működik-e adott országban, 5. a pénzintézeti szektor biztonságát garantálják-e, a bankba betett pénz nem veszik-e el 6. megbízható, pontos információkhoz lehet-e jutni 7. működő és hiteles intézményrendszere van-e az adott országnak 8. a valutát szabadon át lehessen váltani. 18. EU - Gazdasági és Monetáris Unió Az 1950-es 60-as években az ún. Bretton Woods-i rendszer még stabil pénzpiaci hátteret biztosított a gazdasági folyamatoknak. A dollár, mint kulcsvaluta aranyra

válthatósága korlátlan volt. A közös piac kiépítése kapcsán merült fel, hogy a személyek, szolgáltatások, áruk és tőke szabad áramlása nem biztosítható úgy, hogy a tagállamok önálló monetáris politikát folytatnak. Az árfolyamingadozások miatt folyamatos instabil helyzet jöhet létre. Ennek kiküszöbölésére indította el a monetáris integráció kiépítését az EK, aemly a gazdasági unió egyik legfontosabb eleme, és célja az egyetlen valuta létrehozása a Közösségen belül. 19 1971-73 között a Bretton Woods-i rendszer szétesett, emellett az 1973-as olajválság következményei sem voltak jó hatással az unió kialakulására. Az 1970-es években próbálkoztak az unióval, de az angol font nem kívánt, a francia frank és olasz líra nem tudott részt venni benne. Így csak a német márkához kötődő kisebb államok valutáival jött létre egy márkazóna. Végül 1979-ben a Giscard-Schmidt javaslat alapján elindították az

Európai Monetáris Rendszert. Az Egységes Európai Piac hatékonyságát nagy mértékben csökkenti, ha a reálszférák integrációját nem követi a pénzpiacok integrálása is. Miközben az áru és tőkeforgalom teljesen szabaddá vált és volumenében sokszorosára nőtt a tagállamok között, addig a devizák átváltásakor kifizetett tranzakciós díjak megmaradtak, amelyek csak drágították a külkereskedelmi forgalomba kerülő termékeket. Ezért vált szükségesség a tőkepiacok teljes liberlaizálása. A tőkepiacok teljes liberalizálása viszont a nemzeti monetáris politikák hatékonyságát fenyegette. A nagyarányú nemzetközi pénztőkeáramlás megnehezítette a pénzmennyiség szabályozását, a folyó fizetési mérlegre, az inflációra és a valuták árfolyamának stabilizálására vonatkozó monetáris politikai célok teljesítését. 1991 decemberében az EiT maastrichti ülésén döntöttek a monetáris unió megvalósításának

lépéseiről. Meghatározták a monetáris unió létrehozásának három szakaszát: 1. szakasz: a belső piac működési mechanizmusainak teljessé tétele, a versenypolitika eszközeinek megerősítése, a Strukturális Alapok reformjának teljes végrehajtása, a magasabb államadóssággal és költségvetési hiánnyal rendelkező országok költségvetésének reformja, a gazdaságpolitikai koordináció megerősítése, a tőkepiacok liberalizációja, a monetáris és árfolyampolitika koordinálásának megerősítése, az ECU használatának kiterjesztése, valamennyi tagállam valutájának beléptetése az Európai Monetáris Rendszerbe. 2. szakasz: az első szakasz eredményeinek kiértékelése, a nemzeti gazdaságpolitikák koordinációja, az Európai Központi Bank felállítása, a tagállamok valutáit az Európai Monetáris Rendszerben kell tartani, a valutaárfolyamok lebegési sávját szűkíteni kell. 3. szakasz: meghatározni a költségvetési

koordinációs mechanizmusokat, erősíteni a regionális és strukturális politikát, az Európai Központi Banknak át kell vennie a monetáris politika irányítását, a tagállamok valutáinak árfolyamát visszavonhatatlanul rögzíteni kell az egységes valutához és egymáshoz képest. A monetáris unió feltételei közé tartozott: • a nemzeti valuták teljes és visszavonhatatlan konvertibilitása, • a tőkeátutalások teljes liberalizációja, • a bank és a tőkepiacok teljes integrációja, • az árfolyam-lebegtetési sávok szűkítése, • a valuta paritások visszavonhatatlan rögzítése. Meghatározták azokat a konvergencia kritériumokat, amelyeket a tagállamoknak teljesíteniük kel a monetáris unióba való lépéshez: 1. árstabilitás: a fogyasztói árindex a vizsgált időszakban 1,5%-nál nagyobb mértékben nem lehet magasabb, mint a három legalacsonyabb inflációval rendelkező országban. 2. az államháztartás hiánya: ne haladja meg a

GDP 3%-át 3. az államadósság ne haladja meg a GDP 60%-át 20 4. a kamatok konvergenciája: a vizsgált egy évben a hosszú távú nominális kamatláb nem tér el 2%-nál többel a legjobb három országétól. 5. a nemzeti valuta stabilitásának olyannak kell lennie, hogy két éven belül nem kell leértékelni egyetlen másik tagország valutájával szemben sem. 19. Magyarország külkereskedelmi politikája Területi fejlődés Magyarországon 100 év az áttekintés időtartama. • Az ország szerkezete alapvetően központosított volt mind közigazgatását, mind közlekedési hálózatát tekintve. • Közlekedési hálózatára a sugaras és horizontális szerkezet volt jellemző. A fő vidéki központok össze voltak kötve egymással. • Önellátó volt nyersanyag és energiahordozó terén • Az ország ipari központjai : Ózd, Kassa, Diósgyőr, Temesvár • Fontos volt a mezőgazdaság : a Monarchia biztos felvevőpiacot jelentett • Trianon után

megváltozott a helyzet, ennek okai: • Fontos elvesztett területek (mecseki feketeszén, érc területek) • Elvesztettük horizontális irányú közlekedési, vasúti hálózatainkat • Vásárvárosok elvesztése: Temesvár, Kassa, Beregszász, Pozsony • szétzilálták Magyarország gazdaságát A 20-as évek azzal teltek el, hogy próbáltuk az ország gazdaságát újraszervezni (Bethleni konszolidáció). A problémát az jelentette, hogy Budapest túlsúlyossá vált (1 mio lakos + 1 milliós agglomeráció). Az, hogy a mezőgazdaság számára nem sikerült stabil piacokat szerezni, és az, hogy az ország ipara nyersanyag nélkül maradt, komoly visszaesést eredményezett. A 30-as évek gazdaságpolitikája: • A mezőgazdaságnak piacokat kellett találni › legfőbb felvevő Németország lett, s ez nagyban meghatározta az ország piaci orientációját • A világhírű, piacvezető ágazatoknak (Tungsram, Vasúti járműgyártás) nyersanyagokat kellett

biztosítani, ezért a környező országokkal rendezni kellett a kapcsolatokat. (pl: Jugoszláviával Teleki örök barátsági szerződést kötött, melynek fontos eleme a Duna melletti Mohácsi kohászati üzem felépítése (mindkét országot el lehetett látni vas és acéltermékekkel). Ez azonban Teleki halálával, és a háború kirobbanásával nem valósulhatott meg. A terv később újra napirendre került, de ekkor már Északra telepítették ezeket az üzemeket. Így született meg Dunaújváros és a Dunaferr 45 után az ország szerkezete átalakult. Folytatták Teleki gazdasági fejlesztő programját (az ország iparát nyersanyag energiahordozókkal kell ellátni)› a kohászat és a bányászat fellendült › feldolgozó iparágazatok fellendülése (gépipar). ⇒DNY-ÉK-i nehézipari tengely alakult ki 80-as évek: • a kőolajár robbanás következtében a barnaszén és feketeszén bányászatot próbálták fejleszteni. A gond az volt ezzel a programmal,

hogy nem ismertek mértéket 74-85 a költségvetés 40%-át áldozták erre a programra. • Budapest túlsúlyának csökkentése érdekében vidéki ipartelepeket hoztak létre. Tipikus részlegipart telepítettek vidékre. Nagy problémát jelentett azonban, hogy nem számoltak azzal, hogy ezek a munkafolyamatok nem érnek annyit, mint az ezekhez szükséges 21 szállítási költségek.⇒az ország infrastruktúrája túlzsúfolt volt, nem rendelkeztek ekkora kapacitással, a valós ráfordítások nem térültek meg. A rendszerváltás után ezek a vállalatok eltűntek. • A településhálózat és a mezőgazdaság fejlődésével (háztáji gazdaságok engedélyezése) a vidéken élők életszínvonala ország szerte megnőtt. • 71-ben Országos Településfejlesztési Koncepció: aprófalvakat felszámolták 90-es évek: • új folyamatok indultak el ‹ Magyar gazdálkodó szervezetek korábbi költséggazdálkodása tarthatatlan › elbocsátják az ingázókat,

ezáltal a nagyvárosokban alacsony munkanélküliségi ráta jelentkezik (Budapest helyzete stabil), de pl: Szabolcs-Szatmár térségében 40 % fölé emelkedik a munkanélküliségi ráta. • Magyarország elvesztette a KGST piacokat, 5,5 millió munkahelyből 2 millió megszűnt. A foglalkoztatási ráta ~ 50%› csökken az 1 főre jutó GDP • Budapest más fejlődési pályán van, mint az ország többi része (cégközpontok, szolgáltató szektor központok). Bár az iparban foglalkoztatottak száma 1/3-ra csökkent, de ellensúlyozta ezt a szolgáltató szektorban dolgozók aránya. Budapesten az egy főre jutó GDP 180-190 %. A GDP 50%-a Budapestre oszlik el, de ez az ország népességének csupán 18 %-át jelenti. ⇒ a területi különbségek növekednek az országrészek között, kormányzati eszközökkel nem lehetett megállítani. K-i rész leszakadt • 96-ban területfejlesztési törvény: megadta a területfejlesztési keret feltételeit • 98-ban

területfejlesztési koncepció • A beavatkozások nem tudták a különbségeket elsimítani. A mai irány is e felé mutat A támogatási rendszer leginkább a gazdaságilag fejlett térségeknek kedvez (Győr-Sopron, Vas, Fejér megye). A gazdasági növekedésből az ország lakosságának 40 %-a kimaradt, az ország megyéinek 1/3-a visszaesést mutatott. 1980 előtt: a magyar külker 3 részre volt osztható: ∗ Külker 1/3-a Szovjetúnióba ∗ Külker 1/3-a KGST-be ∗ Külker 1/3-a a KGST-n kívüli konvertibilis országokba. M.o-ot befolyásolta, hogy a szovjet blokk része volt, ill az ország szegény energiahordozókból. ⇒ Ezt kellett ellentételezni más árukkal Export: a gépipari export nagy része a KGST-be ment, csakúgy mint a mezőgazdaság fele is. Ny-ra és az USA-ba félkész alapanyagokat szállítottunk, melyek szovjet alapanyagokból készültek, a K-i gazdaságokra támaszkodott. Veszteséget jelentettek a nyugatról vásárolt gépek, melyeket

összeszerelve keletre exportáltunk. 1990-ben dollárelszámolás a KGST-ben ⇒ versenyképtelen lett. Eltüntek a KGST piacok, csődbe került a magyar ipar 40%-a (konzervgyártás, gépipar). 1993-ban az EU-val kötött társasági szerződés (csak kereskedelmi szerződés) A magyarok ipari alapanyagokat, és mezőgazdasági termékeket exportálnak, kvótán belüli vámmentesség létezik. A gépipar termékeire szigorú szabályok vonatkoznak Az EU központú vállalatokra más szabályok vonatkoznak. (Suzuki, Audi) 1993-2002-ben az export 10x-re nőtt, de az import is ilyen arányban változott. ∗ Oroszországgal tartós deficites külkermérleg van. ∗ A külker 80%-a az EU-val zajlik. ∗ Ezt a nagy multinacionális cégek adják: IBM:10%, Philips: 10%, Audi: 18% 22 Az EU-hoz való csatlakozás sok előnnyel és hátránnyal fog járni, szükséges az intézményesítés kialakítása. 20. Magyarország árfolyampolitikája 1973 után 1./ 1971-75: A korábban hosszú

ideig stabil konvertibilis valuták körében megindult jelentős mértékű árfolyam-változtatásokkal egyidejűleg a 70-es évek elejétől a fontos termékek világpiaci áraiban „robbanás” következett be, az addig kúszó inflációt rohanó pénzelértéktelenedés váltotta fel. 1973 tavaszán szétesett a nemzetközi monetáris rendszer - megszűntek a fix paritások - és az árfolyamok úgynevezett szabad lebegtetésére (floating) tértek át. Egyes valutáknál meghagyták az aranyparitást, de a lebegtetésnél nem voltak rá figyelemmel. Mindezek új feladatok elé állították a magyar árfolyamrendszerért felelős szerveket, mégpedig kettős összefüggésben: 1. olyan árfolyam-változtatási mechanizmus kialakítása vált időszerűvé, amelyben a különböző valuták forintárfolyamaiban tükröződő arányok megfelelően adják vissza azoknak a nemzetközi pénzpiacokon megjelenő arányait 2. a külföldi valuták forintárfolyamaiból kialakuló

árfolyamszintnek megfelelően kellett visszatükrözni a magyar és a külföldi árszínvonalak arányait. Az a magyar törekvés sajnos nem érvényesülhetett, hogy az árrobbanás ne gyűrűzzön be korlátlanul és ellenőrizetlenül a magyar gazdaságba. Ehhez hathatós forintfelértékelő lépéseket kellett volna tenni, ilyen lépésekre azonban nem kellő időben és mértkében került sor. A Magyar Nemzeti Bankot arra kötelezték, hogy a külkereskedelmi árszorzós elszámolásoknál az árszorzón felül az exportnál 3%, az importnál 4% pótlékot alkalmazzon. Ez lényegében egy burkolt forintleértékelési intézkedés volt 2./ 1976-80: az árfolyamjegyzés korszerűsítése. Felértékelő árfolyam-politika 1976. január 1-jével az MNB anélkül, hogy a forint aranytartalmának megszűnését deklarálta volna, felfüggesztette a devizaforintos jegyzést. Ettől kezdve a pótlékolt árfolyamokat „nem-kereskedelmi”, a külkereskedelmi árszorzókat

„kereskedelmi” árfolyam néven tartalmazták a hivatalos árfolyamjegyzések. Statisztikai és tervezési célokra is a „kereskedelmi” árfolyamok szolgáltak. Sor került a forint valamennyi konvertibilis valutával szembeni felértékelésére. A felértékelés mérsékelte a külföldi és a hazai árszínvonal-növekedés között az előző években felhalmozódott jelentő eltérést, de sajnos fáziskéséssel. Időközben ugyanis mind a termelői, mind a fogyasztói árszínvonalat „megmozdították”, jórészt a mesterségesen alacsonyan tartott importárak emelése, illetve egyes termékeknél az ártámogatások megszüntetése vagy csökkentése útján. Az MNB-t felszólították a pénzpiaci árfolyamok aktívabb, rugalmasabb nyomonkövetésére, így pl. 1976-ban hat alkalommal változott egy vagy több konvertibilis valuta forintárfolyama. Ez a forintfelértékelő árfolyampolitika a 70-es évek végéig folytatódott. 3./ 1981. október 1: Az egységes

árfolyam bevezetése Az 1970-es évek végén - a 80-as évek elején több lépésben hozott árintézkedések megteremtették az alapját a már hosszú ideje célul kitűzött egységes árfolyam (minden külgazdasági műveletnél azonos) bevezetésének. Az árfolyamszintehez nem kellett 23 hozzányúlni, mert időközben összeért a „nem-kereskedelmi” és a „kereskedelmi” árfolyam. Így 1981 Október 1-jével bevezették az egységes árfolyamot, ami 0,75%-os árfolyamfelértékelő lépést jelentett az akkor kereskedelmi árfolyamokhoz képest és 75os leértékelő lépést a nem-kereskedelmi árfolyamokhoz képest. Az egységes árfolyamra való áttérés kedvező nemzetközi visszhangra talált, ami azért is fontos volt, mert ez időben már előkészületben volt a tárgyalások felújítása a Nemzetközi Valuta Alappal a csatlakozás lehetőségeiről. Azt azonban nem sikerült elérni, hogy a forint konvertibilis legyen. 4./ 1980-93: a devizapiaci

árfolyamok rugalmas követése, valutakosár-módszer A pénzpiaci árfolyamarányoknak a forintárfolyamokban való rugalmas tükröztetése a gyakorlatban nem működött. A nemzetközi gyakorlat tanulmányozását követően került sor a nyugat-európai országok által is használt valutakosár-módszer bevezetésére. Lényege: A devizapiaci árfolyamarányok elmozdulásának következményeit a szóbanforgó nemzetközi vagy nemzeti valuta árfolyamának változtatásánál „szétteríti”. Bevezetésként az árfolyamok havonta egyszer, minden hónap 1-jével változtak, majd a heti egyszeri árfolyamkiigazításra tértek át. 1985 Január 1-je óta az árfolyamokat naponta - minden munkanapon - változtatják. 5./ 1982-1993: leértékelő árfolyam-politika Az egységes árfolyam bevzetése után rövidesen újabb általános válsághelyzet alakult ki, ami megnehezítette a magyar export feltételeit, rontotta versenyképességét, árszínvonalát, miközben az

importárak tovább emelkedtek. A korábbi forintfelértékelő árfolyam-politikát a leértékelő árfolyampolitika váltotta fel. Végeredményben 1981-től 1993 végéig a forint árfolyamszintje összesen 31 alkalommal történő leértékeléssel, 223%-kal csökkent 21. Az EU agrárpolitikája Az agrárágazat minden államban a nemzetgazdaság stratégiai területének számít, ezért a közös piacnak is sajátos, elkülönült területévé vált. A CAP létrehozásánál figyelembe kellett venni az inkább családi gazdaságokra épülő európai mezőgazdaság hátrányát az inkább nagyüzemi tengeren túli gazdaságokkal szemben. A CAP céljai (Római Szerződés): • a mezőgazdaság termelékenységének növelése • a mezőgazdaságból élő lakosság részére megfelelő életszínvonal biztosítása • a piacok stabilizálása • az ellátás folyamatos biztosítása • a fogyasztók számára elfogadható árszínvonal biztosítása A CAP elvei (Stresa,

1958): • egységes piac • közösségi preferencia • pénzügyi szolidaritás Ez alapján a közös mezőgazdasági politika 1962-ben kezdte meg működését, 1967-re létrehozta a mezőgazdasági közös piacot. Lebontották a belső vámokat és mennyiségi korlátozásokat hoztak, liberalizálták az egymás közötti kereskedelmet. Létrehozták az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapot az intervenciós politika, az 24 ágazati struktúrapolitika és a szerkezetátalakítás anyagi hátterének biztosítására. A döntéshozatalt közösségi szintre utalták, a tagállamoknak csak a végrehajtás maradt. A Tanács hozza a keretdöntéseket (minősített többséggel), a Bizottságnak döntéskezdeményező, végrehajtó döntéshozói funkciója van, a Parlamentnek konzultációs joga van. Agrárpiaci rendtartás (1962 -1992): • ártámogatásokon keresztül valósul meg • közösségi árak világpiaci áraktól való függetlenítése •

bizonyos termékekre egységes nagykereskedelmi árakat határoztak meg (határár, küszöbár) • lefölözés - az importőr a közösségi kasszába befizette az importár és a küszöbár közötti különbséget. • A termékek jelentős részénél a Közösség felvásárlási intervenciós kötelezettséget is vállalt (beavatkozás) • a felhalmozódott hatalmas feleslegek miatt a Közösség támogatta az exportot (szubvencionálja - pénzbelileg támogatja) Eredmények: • nőtt a termelés volumene • a Közösség stabilan önellátóvá vált, a világ legnagyobb exportőre lett, de egyben a legnagyobb importőre is (az egyenleg továbbra is negatív) • arányosan emelkedett a gazdálkodók jövedelme, majd később ez elmaradt • az élelmiszer árak a fogyasztók jövedelméhez képest elfogadható szinten alakultak • erőteljesen csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, 20%-ról 6%-ra. • A közvetlen ártámogatás a termelésre

ösztönzött, de túltermelés lett az eredménye. Ez a nagygazdáknak kedvezett, ezért megpróbálták konzerválni a rendszert. • A hagyományosan támogatott termékek a gabonafélék, a tejtermékek és a marhahús • az ártámogatás felemésztette az alap forrásait, de szerkezetátalakítás nem történt. A CAP reformja: Új szemlélet alakul ki: fontossá válik a tájjelleg és kultúrarculat megőrzése, a hagyományos európai családbirtok kiemelt szerepet kap, cél a termelés csökkentése, minél egészségesebb termékek termelése. Agenda 2000 céljai: • versenyképesség növelése • az európai mezőgazdasági modell megőrzése • a támogatások igazságosabb elosztása • stabil jövedelem és tisztességes életszínvonal biztosítása • alternatív jövedelmi és foglalkoztatási lehetőségek Agenda 2000 eszközei: • ártámogatás • termeléstől független támogatások, közvetlen kifizetések • a termelés extenzívebbé tétele •

agrárkörnyezetvédelmi intézkedések • beruházások a mezőgazdasági termelésben és vidékfejlesztésben 25 Az Agenda 2000 rövid távú veszélye abban nyilvánul meg, hogy nem felel meg a WTO keretében vállalt kötelezettségeknek, mert a támogatások csökkentése nem fogja elérni az elvárt szintet. Ennek komoly szankcionális következményei lehetnek A bővítés szempontjából az új tagállamok csatlakozása során a programcsomag hosszú átmeneti periódussal számol és nem biztosít kellő forrást az új tagállamokra. Nem készíti elő a mezőgazdasági szektort az EU előtt álló kihívásokra, nem kezeli az évtizedes problémákat, nem orvosolja a világpiaci árak és a közösségi árak közötti jelentős különbségeket, nem nyújt megoldást a termékfelesleg problémájára sem. Újabb reformok szükségesek, melyeket sürgetőbbé tesznek az élelmiszerbiztonságot fenyegető válságok is (kergemarhakór, száj- és körömfájás, stb).

22. Az EU környezetvédelmi politikája Az intenzív gazdasági fejlődés, a növekvő iparosodás és energiafelhasználás a környezet állapotának folyamatos romlását vonták maguk után. Az 1970-es évek elején döntött az EU a közös környezetvédelmi politika létrehozásáról. A környezetvédelem 1986-ban az Egységes Eruópai Okmányban került be a közösségi politikák közé hivatalosan is. A Maastrichti Szerződés alapelvé tette a környezeti szempontok figyelembe vételén alapuló fenntartható fejlődés koncepcióját. A szakpolitikák alakításakor tekintetbe kell venni a környezeti hatásokat, a környezeti szempontokat integrálni kell minden más politikába. A környezetvédelmi politika célkitűzései: • a környezet minőségének megőrzése, védelme, javítása • az egészség védelme • a természeti erőforrások racionális felhasználása • nemzetközi összefogás a globális környezeti problémák kezelésére Alapelvek: • a

környezet megőrése, megvédése, javítása és a környezeti károk megelőzése • a természeti erőforrások ésszerű hasznosítása • környezeti károk forrásuknál történő helyreállítása • a szennyező fizet elvének érvényesülése • a közösségi intézkedések meghozatalánál figyelembe kell venni az egyes régiók eltérő környezeti adottságait • a környezetvédelmi beruházások finanszírozása és megvalósítása a tagállamok feladata, amit a Közösség legfeljebb támogat • integráció más politikákkal • elővigyázatosság és a védelem magas foka • A szabályozás joga az Európai Tanácsé A szabályozott területek: 1. nukleáris biztonság 2. vízgazdálkodás és védelem 3. levegőtisztaság 4. zajártalom 5. vegyi anyagok 6. ipari kockázatok kezelése 7. hulladékgazdálkodás 8. természetvédelem 26 A környezetvédelmi politika keretében a Közösség meghatározza a feltételeket, jogszabályokat alkot,

akcióprogramokat fogad el, finanszíroz. A Bizottság a motor szerepét tölti be, kezdeményezi a jogszabályokat, programokat és felügyeli betartásukat. A Strukturális Alapok és a környezetvédelmi politika kapcsolata: A Strukturális Alapok forrásainak egy részét környezetvédelmi célú beruházásokra fordítják. Az elmúlt években a források legnagyobb részét (70%) a vízgazdálkodás fejlesztésére fordították. Többi részét a szennyvízkezelésre, a természeti környezet megmentésére és a tiszta technológiák fejlesztésére költötték. A Kohéziós Alap tevékenysége a közlekedés mellett a környezetvédelemre koncentrálódik. 1973-ban hirdették meg az 1. Környezetvédelmi Akcióprogramot, amit azóta már négy másik követett. Ezek az akcióprogramok alkotják a környezetvédelmi politika vázát, és mindazokat a prioritásokat jelzik, amelyek érdekében közösségi intézkedéseket kívánnak hozni. Az 5. Akcióprogram: 1992-ben

fogadta el a Bizottság a Fenntarthatóság felé címet viselő körenyezetvédelmi akcióprogramot az 1993-2000 közötti időszakra vonatkozóan. Legfontosabb alapelvei a fenntarthatóság és az elővigyázatosság. Fő célja, hogy növelje a környezetvédelmi kérdések iránt a közvélemény nyitottságát, valamint környezettudatos, környezetbarát magatartásformák alakuljanak ki a Közösségen belül. A programban részt vesznek kormányzati szervek, köz- és magántulajdonban lévő vállalatok és a közvélemény. A beavatkozások fő területei: ipar, energiatermelés, közlekedés, mezőgazdaság és turizmus. A 6. Akcióprogram: A mi jövőnk, a mi választásunk! címet viseli, a 2002-től 2010-ig terjedő program kiemelt területei: éghajlatváltozás, természetvédelem és biodiverzitás, környezet és egészség, természeti erőforrások és a hulladékgazdálkodás. A szükséges javulás elérése érdekében teendők: • a jogszabályok hatékonyabb

betartása • a környezetvédelmi célok integrálása a gazdasági és társadalmi élet érintett területein • a gazdaság és a háztartások bevonása a problémák megoldásába • az állampolgárok ellátása információval • a földhasználat tudatos tervezése. 23. Az EU közlekedéspolitikája Az infrastruktúra fejlesztése az integráció belső gazdasági és társadalmi kohéziójának fontos eszközévé vált, rajta keresztül valósul meg a négy termelési tényező (munkaerő, tőke, áruk és szolgáltatások) forgalma. A közlekedés irányításának átalakulását igényelte a műszaki fejlődés, a nagyfokú motorizálódás és a szállítások mennyiségének növekedése. A közlekedéspolitika klasszikus területei: • díjszabás meghatározása • közlekedési vállalatok működésének engedélyezése • az infrastrukturális beruházások engedélyezése és azok kivitelezése 27 • a gazdasági szabályozás • a közlekedési

vállalatoknak nyújtott állami támogatások Alapelvei: 1. szükségtelen adminisztratív és technikai korlátok lebontása a belső határok mentén 2. nemzetközi áru- és személyforgalom integrációja 3. a közlekedési infrastruktúra integrált nemzetközi rendszerré alakítása 4. a közlekedési piac megnyitása és befolyásolása 5. a forgalom belföldivé minősítése 6. pénzügyi, műszaki és szociális előírások összehangolása 7. közös közlekedési szabályozási rendszer a közlekedési piacra való belépésre 8. közös szabályozás a közlekedési árrendszerekre, 9. az infrastruktúra használatának közös díjszabása Az infrastruktúra-fejlesztés két legfőbb kérdése a közösségi érdeknek és a támogatás mértékének megállapítása. Két módja van: a projekt megtérülésének költség-haszon elemzése és a periféria fizikai elérhetősége, amely lehetővé teszi az elmaradott régiók fizikai integrációját. 1986-ban a

Bizottság javasolta a Master Plan keretében a nagy sebességű vasutakból álló Transzeurópai hálózatok létrehozását. A tervből csak nagyon kevés valósult meg, tulajdonképpen a tagállamoknak lettek a kiemelten fontos nemzeti programjai. A Közösség terveinek megfelelően csak a Kohéziós Alap által támogatott országokban jöttek létre a „nagy sebességű vasutak” (Spanyolország, Portugália, Görögország és Írország). A Transzeurópai hálózatok kiépítésének céljai. • regionális versenyképesség növelése • gyorsabb, biztonságosabb és olcsóbb közlekedés lehetőségének megteremtése • a régiók közötti egyensúly megteremtése, amely elkerülhetővé teszi a gazdsági tevékenységek és a népesség túlzott koncentrálódását. • a régiók környezeti állapotának javítása, megőrzése a kombinált szállítási módokkal (ha az kedvező), a környezet terhelésének csökkentése • a közép-európai országok,

valamint a mediterrán térség államai felé a közlekedési kapcsolatok erősítése. A különböző közlekedési módok integrálására a Bizottság 1994-ben javasolta: • a hagyományos vasútvonalak bevonását a kombinált fuvarozásba és ezen kapcsolatok kiterjesztése Közép-Európa felé • repülőterek fejlesztése, hogy javítsák a ritkán lakott területeknek az európai és a nemzetközi hálózatokhoz való kapcsolódását • a kikötők kapacitásának növelése, hogy csökkenthető legyen a szárazföldi útvonalak zsúfoltsága és a környezet terhelése A közlekedéspolitikát befolyásoló tényezők: 1. a közlekedési piac liberalizációja ellentétes folyamatokat indukál; a leginkább környezetszennyező közúti közlekedés volumene megállíthatatlanul nő (utasforgalom 95%, áruforgalom 71%-át így szállítják). 2. a projektek nem minden esetben valósulnak meg, mert a Közösség tervei és a nemzeti finanszírozás nem esik egybe. 28

3. A tervezett és megvalósított Transzeurópai hálózatok területfejlesztő hatása ellentmondásos. 24. Az EU energiapolitikája A Közösség Strukturális Alapjai által részfinanszírozott projektek között számos energetikai beruházás található. Az energiapolitika prioritásai közé tartozik az olcsó energia biztosítása és az ellátás biztonságának fenntartása. Az olcsó energia mint alacsony tényezőár, a versenyképességet befolyásoló tényező. Az ellátás biztonsága pedig a folyamatos, a mindenkori igényekhez igazodó ellátást tartja szem előtt. 1974-ben az első olajárrobbanás miatt új energiapolitikai stratégia kidolgozására került sor. Fő célja a hazai energiatermelés növelése, amely nukleárisenergia-programokat, azaz atomerőművek építését tartalmazta, továbbá a széntermelést maximalizálta 180 millió tonna olajegyenérték szintjén. A földgáz- és a kőolaj-kitermelés 1976-tól lett jelentős az Északi-tengeren.

Megkezdték az elaternatív energiaforrások felhasználása lehetőségeinek kutatását is. 1979-ben a második olajárrobbanás hatására az akkori energiapolitika az olajimport befagyasztása, az importforrások terítése, 65 majd 90 napos biztonsági készletek képzése mellett dönött. Ez azonban még kevés volt az aktív energiapolitikához 1985-ben került sor új energiapolitika kidolgozására. Az északi-tengeri kőolajbányászat egyre inkább felfutóban volt, a szénbányászat viszont válságba zuhant. Új célokat kellett megfogalmazni:  1990-re az energiafogyasztás és a GDP növekedésének hányadosát 0,7-re kell leszorítani  az olaj részaránya a végső energiafogyasztásból a 40%-ot nem haladhatja meg  a villamosenergia termelésének 70-75%-át széntüzelésű vagy atomerőművekben kell előállítani.  az energiaárak összhangba hozása az energiapolitika céljaival (minden felmerülő költséget tartalmazó energiaár bevezetése) Az

atomenergia mint energiaforrás hitelét vesztette, a szénnel mint növekvő fontosságú energiahordozóval már senki nem számolt az okozott környezeti károk (savas esők, meddőhányók) miatt. Az új energiapolitika (1995): • a végső energiakereslet hatékonyságát 20%-kal kell javítani • az olaj részaránya a végső energiafogyasztásból nem lehet több 40%-nál • az importált olaj részaránya nem haladhatja meg a 33%-ot • a szénhidrogének a villamosenergia-termelésnek csak a 15%-át adhatják • a földgáznak hozzá kell járulnia az energiamérleg egyensúlyához • növelni kell a megújuló energiaforrások és a szilárd tüzelőanyagok részesedését és az ellátás biztonságát • az energia a lehető legolcsóbb legyen, minél kevesebb és kisebb mértékű áringadozással • a környezet védelme érdekében a rendelkezésre álló legjobb technológiát kell alkalmazni az energiatermelésben. Egy ideig még problémát jelentett, hogy nem

volt egységes a Közösség energiapiaca, az egyes országok energiafelhasználásának szerkezete eltérő volt. 1992-től, az Egységes 29 Európai Piac létrejöttétől, a piaci viszonyok az árképzés és a szabályozás szempontjából átláthatóbbakká váltak. Láthatóvá váltak a fölösleges kapacitások is, mely már lehetővé tette, hogy az országok közötti kereskedelem belföldi jellegűvé váljon. A hátrányos helyzetben lévő országok problémáinak megoldását összekapcsolták a többletkapacitásokkal rendelkező országok problémáinak megoldásával. = természetes monopóliumok lebontása, az infrastruktúrához való szabad hozzáférés biztosítása és a piac liberalizációja. Ennek a politikának vannak regionális hatásai, de csak hosszú távon lehet kimutatni. Az energiapolitika megvalósítására csak a Strukturális Alapok rendelkeztek forrással. 25. Az EU kutatás és fejlesztési politikája (K+F) Az olajárrobbanások utáni

kedvezőtlen folyamatok meggyőzték a Közösséget, hogy a protekcionizmus és a válságban lévő iparágak szubvencionálása (pénzbeli támogatás) nem képes a versenyképességet javítani. Az amerikai és japán vállalatok esetében a kutatás-fejlesztés került a középpontba. • A Közösség ezért 1979-ben elindította az első közösségi kutatási programot (FAST), melynek célja az információs technológiák alkalmazása ipari és társadalmi környezetének, összefüggéseinek kutatása volt. • 1983-ban indították el az ESPRIT programot, melynek célja az volt, hogy a Közösség iparának technológiáját fejlesszék a számítástechnika alkalmazásával. • 1985-ben indult a BRITE, melynek célja volt a feldolgozóipar számára új technológiák és anyagok kifejlesztése. A RACE program integrált telekommunikációs szolgáltatások kifejlesztésére irányult. A Közösség két típusú K+F tevékenységet folytat: 1. közös költségvetésből

finanszíroz kutatásokat (sajátot is) 2. támogatást nyújt a közös transznacionális projektekhez és a nemzeti kutatási projektek összehangolásához Az 5. Kutatási és Technológiafejlesztési Keretprogram (1998-2000) kiemelt területei: • a Közösség ipara nemzetközi versenyképességének erősítése • a fenntartható fejlődés követelményeinek teljesítése • munkahelyek teremtése, foglalkoztatottság • az életminőség és egészség • a rendelkezésre álló ismeretek, tudásbázis növekedésének etikai, társadalmi, környezeti következményei • a gazdasági tevékenységek, a tudás globalizálódása Az EU igyekezett más prioritásokat megfogalmazni, mint az USA vagy Japán. A környezetvédelem területén a világon élenjáró szerepet kíván betölteni és kiemelt szerepet kapnak azok a foglalkoztatás növelésében kulcsszerepet játszó ágazatok, amelyek egyébként nem feltétlenül számítanak high-tech iparágaknak. Azonban eddig

semmilyen modernizációs vagy utolérési stratégia nem eredményezte az amerikai gazdaság 90-es évekbeli teljesítményének és növekedési dinamikájának megközelítését, ezért mindenképpen szükség van új fejlesztési politikára, ha a világgazdasági versenyben talpon akar maradni az EU. 30 27. Az EU regionális politikája, célkitűzések (1989 és 1999-ben) Az EU a regionális fejlesztési programjait a Strukturális Alapokon, a Kohéziós Alapon, az Európai Beruházási alapon, az Európai Beruházási Bankon, az Európai Szén- és Acélközösségen, a Transzeurópai hálózatok számára létrehozott közösségi alapon és az Európai Gazdasági Térség Pénzügyi Mechanizmusain keresztül finanszírozza. A támogatásra javasolt területeket előre meghatározott statisztikai mutatók alapján választja ki és sorolja be a három célkitűzés egyikébe. A Strukturális Alapok támogatják a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és

fenntartható fejlődését, a versenyképesség növelését, a gazdasági innovációt, a foglalkoztatás és az emberi erőforrások fejlsztését, a környezet védelmét és javítását, az egyenlőtlenségek felszámolását, a férfiak és nők közötti hátrányos megkülönböztetés megszüntetését. Az Unió az 1994-1999 közötti időszakra a fejlesztési figyelembevételével 6 támogatandó célkitűzést határozott meg: prioritások 1. célkitűzés: elmaradott régiók fejlődésének és szerkezeti alkalmazkodásának elősegítése. Érintett térségek: ahol az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 75%-ánál alacsonyabb. 2. célkitűzés: az ipar hanyatlása átlal súlyosan érintett régiók helyzetének javítása Érintett régiók: ahol a munkanélküliség és az ipari foglalkoztatás aránya magasabb a közösségi átlagnál. 3. célkitűzés: küzdelem a tartós munkanélküliség ellen, a fiatalok és a munkaerőpiacról kiszoruló személyek

társadalmi beilleszkedése. 4. célkitűzés: a munkavállalók alkalmazkodása az iparban és a termelési rendszerekben végbemenő változásokhoz a munkanélküliség megelőzését célzó intézkedések segítésével. 5. célkitűzés: a mezőgazdasági területek fejlődésének segítése a mezőgazdasági szerkezet átalakításának felgyorsításával, a kedvezőtlen adottságú térségekben, az alacsony népsűrűségű területek támogatása. 6. A retgionális léptékű célkitűzés a 8 fő/km2-nél alacsonyabb népsűrűséggel rendelkező területekre vonatkozik az Unió észak-európai országaiban. Az EU regionális politikájának ún. nagy korszaka 1999-cel véget ért, a 2000-2006 közötti időszak új célkitűzései az alábbiak: 1. célkitűzés: az elmaradott területek fejlesztésének és strukturális alkalmazkodásának támogatása. 2. célkitűzés: Strukturális nehézségekkel küzdő régiók gazdasági és társadalmi átalakulásának

támogatása 3. célkitűzés: oktatási, szakképzési és foglalkoztatási rendszerek és politikák modernizációja, az adaptációs képességek javításának támogatása. 31 Az Eu regionális politikájának forrásait jelentő Strukturális Alapok a következő tényezőkből tevődnek össze:  Európai Regionális Fejlesztési Alap, mely a gazdasági szempontból hátrányos régiókat támogatja.  Európai Szociális Alap, mely a szakképzést és a foglakoztatás ösztönzését támogatja.  Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap, mely a mezőgazdaság szerkezetének átalakítását és a vidékfejlesztést támogatja.  Halászati Pénzügyi Alap 28. tétel Az EU regionális politikájának alapelvei Koncentráció Két dimenziója van: 1. A rendelkezésre álló pénzügyi eszközök koncentrációja, együttes felhasználása A támogatott területeken a különböző forrásokból, alapokból származó közpénzeket – mint pl. a

különböző Strukturális Alapokból, az Európai Beruházási Banktól származó támogatásokat – egy-egy régió fejlesztési programjában a nemzeti forrásokkal együtt és koordináltan kell felhasználni. 2. A közösségi támogatásoknak az azokra leginkább rászorult régiókba való összpontosításra - 1988-ban a Bizottság javaslatára 5 célkitűzésben kategorizálták a támogatásra jogosult régiókat, hogy az erőforrásokat az arra leginkább rászoruló régióknak nyújthassák. Az Európai Gazdasági Közösség régióit egységes hierarchia szerint sorolják be az egyes fejlesztési céloknak leginkább megfelelő területi egységbe (NUTS) Partnerség A partnerség elve magában foglalja azt, hogy a Közösség kiegészíti és hozzájárul a nemzeti akcióprogramok sikeréhez. A tagállamok és a Közösség közötti partnerségben részt vesznek: - regionális és helyi önkormányzatok - a gazdasági és a szociális partnerek - a programok

végrehajtásának sikerében érdekelt illetékes szervezetek (környezetvédelmi szervezetek) A területfejlesztési programok előkészítésében, finanszírozásában, végrehajtásában és sikerében érdekelt szervezetek együttműködését, összefogását foglalja magában a partnerség elve. Vertikális együttműködés: partnerség a 4 döntéshozatali szint ( helyi, regionális, nemzeti, közösségi) összefogását jelenti Horizontális együttműködés: az egymással egyenrangú települések, régiók együttműködését, közös stratégia kialakítását és az aszerint való közös cselekvést foglalja magában Partnerség elve: a felek között egyenlő az együttműködés Programozás Olyan szervezési, döntéshozatali és finanszírozási folyamat, amely magában foglalja a végrehajtás szakaszait a több éves időszakon keresztül, a tagállamok és a Közösség együttműködésében. A programozás alapelve: a középtávú - 3-6 éves- komplex

térségfejlesztő programok készítése 3 fokozatú: - a tagállamok készítik el a nemzeti vagy regionális fejlesztési terveiket - Közösség készíti el a Közösségi Támogatási Kereteket - a tagállamok + a Közösség tárgyalásai eredményeként készülnek el az Operatív Programok 32 A fejlesztési terv olyan dokumentum, amely magában foglalja a jelenlegi helyzet elemzését a tagállam részéről a közösségi célkitűzések és a prioritások fényében, továbbá tartalmazza a fejlesztési stratégiát, a tervezett cselekvések prioritásait, az ezekkel kapcsolatos célokat és a tervezett pénzügyi forrásokat. A Közösségi Támogatási Keretet a tagállam által előterjesztett tervnek a Bizottság által jóváhagyott dokumentuma, amely tartalmazza a cselekvési programok stratégiáját és a prioritásait, a speciális célokat stb. Az Operatív Program a Közösségi Támogatási Keretnek a Bizottság által jóváhagyott végrehajtási programja,

amely tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek az elfogadott prioritások és többéves program alapján végrehajtásra kerülnek, továbbá a Strukturális Alapok által nyújtott támogatások finanszírozási formáit. Az Egységes Programozási Dokumentum mint Bizottság által elfogadott dokumentum tartalmazza mindazokat az információkat, amelyeket a Közösségi Támogatási Keret és az Operatív Programok. A kompatibilitás elve szerint a Strukturális Alapok támogatásainak összhangban kell lenniük az EU alapokmányával és az EU más intézményei által alkalmazott eszközökkel. Addicionalitás Mint alapelv azt tartalmazza, hogy a Strukturális Alapok támogatásai nem helyettesíthetik a tagállamok struktúrapolitikai kiadásait. A Közösség és a tagállamoknak erőforrásaikat a teljes programozási időszakban az 1. Célkitűzésbe tartozó régiókra kell koncentrálni A 2 és a 3 Célkitűzésbe tartozó régiók esetében a kiadásoknak az aktív

munkaerő-piaci politikára kell irányulniuk. A tagállamok nem csökkenthetik az előző költségvetési időszakban a strukturális műveletekre fordított kiadásaikat. Az addicionalitás ellenőrzésére a költségvetési periódusban 3-szor kerül sor: - A programozási dokumentumok előzetes értékelése, ellenőrzése - A félidejű ellenőrzés 2003 12.31-ig, amelyet követően a Bizottság és a tagállam felülvizsgálhatja a strukturális kiadások szintjét, ha a közszféra bevételeiben, a foglalkoztatásban a gazdasági helyzet eredményeként jelentős eltérések vannak az eredetileg tervezetthez képest. - Végső ellenőrzés 2005 végéig. Az alapok pénzügyi hozzájárulása az alábbi formákban valósulhat meg: - vissza nem fizetendő közvetlen támogatás - visszafizetendő támogatás - kamattámogatás -garanciavállalás - részvényvásárlás - kockázati tőke-társaságban való részvétel A visszafizetendő támogatásokat kormányzatoknak kell

visszafizetniük. a programokért felelős önkormányzatoknak, Az alapok hozzájárulását a köv. ismeretében differenciálják: - megoldandó, de különösen a regionális és szoc. problémák súlyossága - a tagállam pénzügyi helyzete, kapacitásai, tekintettel a tagállam konjunkturális helyzetére és a költségvetési kiadások növekedése elkerülésének szükségességére - a programok támogatásban részesülő prioritásai, aszerint, hogy a Közösség álláspontja szerint mennyire fontosak (pld. az egyenlőtlenség megszüntetése) - támogatások és prioritások fontosságának megítélése regionális és országos szinten 33 - a prioritások és a támogatások típusai alapján - a pénzügyi tervben szereplő pénzügyi erőforrások optimális hasznosítása - az alapokból történő hozzájárulás tervezésénél figyelembe kell venni valamennyi igénybe vehető állami, önkormányzati forrást 30. Kohéziós Alap Az Alap

létrehozásáról a Maastrichti Szerződés rendelkezett 1991-ben és 1994-ben indították útjára. • Célja, a Közösség legszegényebb tagállamai támogatása és felkészítése a monetáris unióra. • Feltétele, hogy a támogatott országok teljesítsék a konvergencia kritériumokat vagy az arra irányuló konvergencia programot nyújtsák be elfogadásra. • Azt a két területet támogatja, ahol az egyes projectek átlagos megtérülési ideje a leghosszabb: a környezetvédelem és a közlekedés. • Azon országok vehetik igénybe, amelyek egy főre jutó GNP-je vásárlóerő paritáson nem éri el a közösségi átlag 90%-át. • A négy támogatott ország: Görögország, Portugália, Spanyolország és Írország. • A források országok közötti elosztását befolyásolja az egy főre jutó GNP nagysága, a népesség száma, a szárazföldi terület nagysága, egyéb gazdasági és társadalmi jellemzők. A kiadások 45%-át a környezetvédelem,

55%-át a közlekedési projektek finanszírozására fordítják. Szabályozása: Működési alapelvei közé tartozik, hogy a fenntartható fejlődés alapján és céljában tevékenykedik, alkalmazza a szennyező fizet elvet, a jelenleginél környezet barátabb közlekedési rendszer létrehozására törekszik. Minden project esetében környezetvédelmi hatásvizsgálatot kell végezni. Igazodik a Transzeurópai hálózatok politikájához, környezetvédelmi akció programjaihoz, Stabilitási és Növekedési Paktumához. A Kohéziós Alap az alábbi célokat támogatja (konvergenciaprogram): • gazdasági fejlődés, a GDP növekedése • privát és közületi befektetések növelése • foglalkoztatottság növelése, különösen a fiatalok, a mezőgazdaságból élők és a nők körében. • a fizetések kiigazítása az infláció függvényében • kamatlábcsökkentés • költségvetési hiány csökkentése • államadósság csökkentése Ezek a célok

azonban csak az alábbi intézkedésekkel valósíthatók meg: • alacsony hatékonyságú állami vállalatok anyagi támogatásának megszüntetése, reorganizációja és privatizációja. • adóbeszedés hatékonyságának javítása, költségvetési kiadások növekedésének visszafogása • az államháztartás területi és helyi alrendszereinek reformja, a helyi önkormányzatok számának csökkentése. 34