Filozófia | Középiskola » Daragó Laura - August Comte, a pozítív filozófia

August Comte A pozítív filozófia Miskolc, 2004-12-14 Készítette: Daragó Laura A pozitivista nevelésfelfogás első elméleti megalapozója a francia August Comte (17981857), az irányzat első jelentős képviselője volt. Montpellier-ben született konzervatív katolikus családban. Az "École Politechnique"-en folytatott tanulmányai után 1918-ban Saint Simon herceg titkára lett és matematikaoktatással foglalkozott. Már húszéves korában felvázolta életművének programját A társadalom újraszervezéséhez szükséges tudományos munkák terve címmel. Ezt két év múlva követte A pozitív filozófia rendszere című műve Legjelentősebb munkáját, "A pozitív filozófia tanfolyamá"-t 1830 és 1840 között alkotta, majd 1844-ben filozófiai gondolatainak népszerű kifejtését a "Beszéd a pozitív szellemről" címmel írta meg. Clotilde Vaux asszonnyal történő megismerkedése után rés keletkezett szigorú

racionalizmusán, érdeklődése a vallás kérdései felé fordult. A filozófiát egy sajátos - az emberiség kultuszát hirdető valláshoz akarta kapcsolni, amelynek alaptételeit a Pozitív katekizmus című művében összegezte. Ötvenedik lecke :A Társadalmi statika, vagy a társadalmak spontán rendjének elmélete: Ebben a részben a társadalmi lét feltételeit vizsgálja az egyén, a család és a társadalom vonatkozásában. Az egyén: az ember szociabilitását bizonyítja, hogy uralkodik ösztönei felett, és ezzel a társadalom fejlődését szolgálja, mivel egyéni ösztöneit aláveti a társadalom ösztöneinek. A társadalom akkor fejlődne legjobban, ha az emberek elnyomnák egyéni ösztöneiket. Ez azonban nem lenne működő képes, mert ha az emberek elnyomnák saját vágyaikat, ösztöneiket, akkor boldogtalanok lennének. Nem tudnák azt csinálni, amit szeretnének Ugyanakkor már valamilyen szinten boldogok, mert elősegítik a társadalmi

fejlődést azzal, hogy tudnak uralkodni ösztöneik felett. Ennek az ellentmondásnak a következménye: a szellem harca az egyén és a társadalmi ösztönök között. A társadalmi állapot csak úgy fejlődhet ki, ha uralkodunk egyéni ösztöneink felett. Az egyéni tevékenységeknek is csak így van célja. A család: A társadalmi egységet a család adja, mert ez az átmenet az egyén és a faj között. Az idők folyamán a család változásokon ment keresztül. A család alapelve Comte szerint, hogy a házasságban a nő a férfival alárendeltségi viszonyban van. A szociológia ezt úgy magyarázza, hogy, hogy más-más funkciót tölt be a férfi és a nő a családban. Eszerint a férfi feladata a kormányzás, vezetés, mert józanabbul, szenvedélyektől függetlenül gondolkozik. A nő feladata a családban és a társadalomban is, hogy enyhítse, módosítsa a férfi rideg, racionális irányítását. A társadalom a családról vesz példát az engedelmesség

és a parancsolás szempontjából. Az egyén itt tanulja meg alárendelni egyéni ösztöneit társadalmi ösztöneinek -2- A család alapozza meg a társadalmi folyamatosság fogalmát, mivel a jövőt a múlthoz kapcsolja. Társadalom: az egyének és a családok csoportosulása. A társadalom úgy fejlődik, hogy kialakul egyfajta munkamegosztás a csoportok között, és az egyes csoportok az általuk végzett munkára specializálódnak. Ennek következtében kialakul egy társadalmi szervezet, amely az egyéni felett áll. A családi munkamegosztásban kialakul egy egység, ahol a társadalmi ösztönök érvényesülnek. A társadalmi munkamegosztásban kooperációs érzés az uralkodó, amely azonban nem teremt társadalmat. A családok és egyének egy bizonyos cél, vállalkozás elérésének érdekében egy adott ideig együttműködnek, de ez így nem társadalom. Társadalmi állapotról akkor beszélünk, ha ez a munkamegosztás elterjedt. Persze ez a részleges

munkamegosztás is fontos, mert fejleszti a szociális ösztönt. A munkamegosztás folyamán a funkciók szétválnak, és specializálódnak. A társadalom számára az a legjobb, ha mindenki olyan munkát végez, amihez ért. Azonos foglalkozásúak között ellentétek is kialakulhatnak, ők pedig bomlasztják a társadalmat. Ezért van szükség egy társadalmi szervezetre, a kormánypártra, hogy bizonyos szabályok keretein belül összetartsa az eszméket és az érdekeket. Így a kormányzat a társadalom fölé emelkedik A társadalmi funkciók tehát irányítás alá kerülnek, és így a társadalmi és politikai alárendeltség között kapcsolat alakul ki. Ebben a kapcsolatban, kormányzásban, fontos szerepe van az engedelmességnek és a parancsolásnak. A pozitív és intellektuális fejlődés a munkamegosztásnak köszönhető. Fontos, hogy ösztöneinket mindig a közös cél, a közjó érdekében állítsuk. Az egyéni életet tehát a személyes ösztönök, a

családi életet a szimpatikus, a társadalmi életet pedig az intellektuális behatások jellemzik. Ötvenegyedik lecke: Társadalmi dinamika, fejlődés elmélete A fejlődést négy tényező befolyásolja: - A fejlődés iránya: A társadalom kialakulásának kezdetén a lét fő mozgatóereje a gyűlölet. A sexuális ösztön, a családi és szociális érzelmek háttérbe szorulnak. A haladáshoz szükséges, hogy az ember javítsa anyagi körülményeit, és, hogy növelje az értelem befolyását a viselkedésre. A cél, hogy a személyes ösztönök a társadalmi ösztönök alá kerüljenek. Ilyen szempontból megkülönböztetünk természetes és mesterséges fejlődést. -3- - A fejlődés sebessége: A fejlődéssebességére hatással van: 1- az emberi szervezet élettartama és a környezet. Ha az élettartam végtelen lenne, az lassítaná a fejlődést, mert hiányozna a fiatalokra jellemző újító ösztön. Ha rövidebb lenne az élettartam, az is

akadályozná a fejlődést, mert nem lenne elég idő kitaníttatni a fiatalokra. A népességnövekedés következtében a munka egyre jobban specializálódik, és ezáltal lehetőséget teremt a fejlődés számára, mert az egyenlőtlenség csökken és az erkölcsi erő jelentősége nő. 2-unalom. Ha az emberek boldogok, akkor azt csinálják, amihez értenek ,és amit szeretnek, de ha közben akadályokba ütköznek, akkor nem tudják kibontakoztatni képességeiket. Tehát, ez is rossz hatással van a fejlődés sebességére. - Az alárendeltségi viszony: Mindenképpen szükség van egy uralkodó elemre, amely befolyást gyakorol a többire. Lendületét a többi elem fejlődéséből szerzi. A fejlődés csak az értelem irányítása alatt mehet végbe, ezért fontos az intellektuális fejlődés. -A filozófiai elemzés: A társadalom történetét az emberi szellem története uralja, ezért kell a fejlődést filozófiailag elemezni. Comte-nak három stádiumelmélete

van: 1- Teológiai: (A társadalom kialakulásának kezdőpontja). Onnan ered, hogy a jelenségeket úgy magyarázták, hogy saját cselekedeteikhez hasonlította őket. Mivel csak saját magát ismeri, ezért akarja ezt az ismeretet átvinni a tárgyakra is. A képzelet megelőzi a megfigyelést, ezért képes beindítani ez a filozófia az intellektuális fejlődést. Az emberek minden jelenséget emberfeletti akaratokkal magyaráznak, úgy gondolják, hogy kívánságaik szerint változnak a dolgok, ha könyörögnek ehhez a hatalomhoz. Pl: így jött létre a gondolkodásra hivatott társadalmi osztály: papok. 2-Pozitív filozófia: ( A társadalom kialakulásának végpontja). A teológiafilozófia kifejlesztette az intellektust, de utána elnyomta azt. Így ellentétbe került a pozitív filozófiával. A pozitív filozófia lényege, hogy az emberek nem tudnak újat alkotni, ezért a meglévő dolgokat fejlesztik. Egyre jobban megnyilvánul az ellentét az ész és a képzelet

között. 3-Metafizikai állapot: Ez maga az intellektuális fejlődés folyamata. A teológiai és a pozitív filozófia közötti állapot Az emberfeletti jelenségeket az istenség fogalmával kezdik helyettesíteni. -4- A teológiai lassan hanyatlani kezd, és fokozatosan kialakul a pozitív filozófia. A teológiai stádiumhoz hozzátartozik a katonai korszak, vagyis a társadalmi viszony katonai jellegű, célja a hódítás, rabszolgaság tartása. Ipara minimális Ez nem túlzottan fejleszti a társadalmat, azonban nélküle aligha jöhetett volna létre a fejlődés. ( Herbert Spencer szerint, ha egy társadalom a katonai korszakot tartja jónak, akkor nem bolygassuk, hiszen, ha hódítani, háborúzni akarnak, azzal is fejlesztik társadalmukat. Ha háború dúl, meg kell tudni védeniük önmagukat. Elég akkor az ipar fejlesztését megkezdeni, amikor béke honol) A metafizikai stádiumhoz a jogi korszak: a kritika és érvelés korszaka. Az ipar terjeszkedik Nincs

egyéni rabszolgaság, hódítás és termelés egymás mellett halad. A tudományos vagy pozitív stádiumhoz tartozik az ipari korszak: az elméleti gondolatok pozitívvá válnak. Uralkodó szerepe az iparnak van, tevékenységének fő célja a termelés, és az egyre nagyobb szükségletek, igények kielégítése. Comte a szociológiát társadalomfizikának nevezi, de miután már foglalt volt a „tárgynév”, ezért „kénytelen” szociológiának keresztelni. E tudománytól elvárja, hogy képes legyen előre jelezni a társadalmi folyamatokat, a múlt és a jelen megismeréséből. Továbbá elvárja azt is a pozitív szellem nevében, hogy következtetéseket vonjunk a múltból és a hibáinkból, hogy ezek a társadalmi „botlások” többé ne fordulhassanak elő a jövőben. -5-