Szociológia | Felsőoktatás » Szociológia szigorlati tételek

Alapadatok

Év, oldalszám:2004, 96 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:142

Feltöltve:2010. október 03.

Méret:641 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

1.tétel A társadalmi gondolkodás ókori és középkori története 1. Társadalom: az objektív valóság jelenségének egyik csoportja, az emberi együttélés viszonyainak összessége, történelmileg változó alakja. Kialakulásában, fejlődésében döntő szerepet játszott a munka, az anyagi javak teremtése, termelési mód. Az ember, mint társ-i lény visszahat a természetre, megváltoztatja azt és önmagát, mint a természet részét. Az anyagi világ legbonyolultabb, minőségileg legmagasabb rendű része, a társ.-i jelenségeket véletlen jelenségek összefüggéstelen halmazának tekintették. 2. A társadalomról való gondolkodás az emberiséggel egyidős A társ igénye hozta létre a szociológiát. A társ-i gondolkodás legrégebbi emlékei a mítoszok, legendák, ezek sokszor a jelenről is elárulnak dolgokat 3. Törvényhozók: a) Zénon (i.e 490-430): görög filozófus, kidolgozta a közvetett bizonyítás módszerét, amellyel a tér, a sokaság

és a mozgás létét igyekezett cáfolni, ill. belső ellentmondásait felderíteni b) Hammurapi (i.e XVIIIsz): óbabilóniai uralkodó, törvénygyűjteménye 2 méter magas kőoszlopon van. A tv-ek szigorúan védik a tulajdont, elsősorban a templom tulajdonát. Gondoskodnak azoknak a gazdagoknak az érdekeiről, akik pénzt adnak, vagy földet, vagy állatot használatra. 4. Moralista bölcsek: - A filozófia az ókori irodalom része, a görög filozófia a görög gondolkodás nagyszerű műve. A filozófia a lét és tudat egymáshoz való viszonyát tanítja Az első filozófusok arra próbáltak választ adni, hogyan jött létre a világ, a természet, majd a megismerés, az erkölcs, a társadalom és politika kérdéseit firtatták. Gondolták, hogy a természet változó megnyilvánulásai is valamilyen ősanyagra vezethetők vissza. a)Kung – fu – ce (i.e 551-479): ókori, kínai filozófus, erkölcsi és politikai téren fejtette ki nézetét, család a társadalom

alapja, mert gazdaságilag egységet képeznek b)Szolón (i.e 638-559): athéni államférfi és költő, megszüntette az adósrabszolgaságot. A lakosságot vagyona alapján 4 osztályba sorolta, felismerte a társ.-i osztály létét 5. Történetírók: - Megteremtője Hérodotosz (i.e Vsz) (görög) volt Irodalmi színvonalra emelte a kezdetleges történeti feljegyzéseket, leírta a görög-perzsa háborút. Vélte, a tört-i eseményekre hatnak a társ.-i események Nem különítette el a társ-t és az államot Hippokratesz: az éghajlat határozza meg, hogy milyen életet élnek az emberek. 6. Szofisták: - Athén:görög felvilágosodás előharcosai. Figyelmüket az emberre irányították, az állam, társadalom, polgárság viszonyait vizsgálták. Az egyén érdekét, érvényesülését a közösség érdekei fölé helyezték. Kétségbe vonták az erkölcsi normák érvényességét. Alapelveik: - A jogot a hatalmasok hozzák létre a saját maguk védelmére - A jó

és a rossz csupán konvenció, társadalmi megegyezés kérdése - A vallást és az isteneket az uralkodók találták ki, saját maguk legitimitására 7. Görög filozófia: - A szofistákkal szemben lépett fel, a tudományos gondolkodás egyes módszereinek első alkalmazója, Szókratész. Ő beszélgetések útján általános, politikai, társadalmi, erkölcsi igazságok felismerésére jött rá. 8. Platón: - Görög filozófus, iskolája: Akadémia. A filozófia célja: az élet egészének megismerése. Az első rendszeralkotó, szerinte az egyedüli valóság az eszme, a világ alaktalan és határtalan, nem ismerhető meg tapasztalás, gondolkodás révén. Minden emberi törekvés a boldogságra irányul. Hirdeti, hogy a test a lélek börtöne Az ideális államból száműzi az érzelmes zenét, kizárja Homéroszt. Kitalálja a tökéletes államot (utópia). Ez az athéni demokrácia kora, boldogtalanok az emberek Utópia: az emberek akkor boldogok, ha

képességüknek megfelelően tudnak cselekedni. Az elképzelt arisztokratikus államban a filozófusok uralkodnak, alattuk a harcosok, legalul a dolgozók állnak. 9. Arisztotelész: - előadásait sétálva tartotta, módszere peripatetikus. Támogatta Nagy Sándor munkásságát. Szerinte a filozófia feladata a dolgok lényegének és végső okainak megismerése. A Platon-i ideát tagadta, mert a dolgok lényegét nem kívül, hanem bennük kereste. Megteremtette a logika tudományát Az államnak erkölcsre kell nevelni a polgárokat, a rabszolgaság intézményét természetesnek tartotta. A valós világot próbálta megérteni, (az ember társas állat, olyan lény, amely a társadalomban teljesül ki). 10. Sztoikusok: -megalapítója Zénon volt, egész tanításában a rabszolgatartó társ. és az antik filozófia hanyatlása tükröződött. Azt hirdették, hogy: a boldogságot nem élvezetek halmozásával, hanem az élet gyakorlásával, mértékletességgel,

józansággal lehet biztosítani. 11. Hellenisztikus kor: - kiváltak a filozófiából a pozitív tudományok, az emberi boldogság útját keresték. Az antik filozófia materialista voltát Epiküsszosz folytatta. Szerinte a boldogság eléréséhez meg kell ismerni a természet törvényeit, és azok szerint kell berendezkedni. A haláltól nem kell félni, meg kell szabadulni szenvedélyeinktől 12. Középkor: kezdetét a feudális viszonyok kialakulása, a római birodalom hanyatlása és a népvándorlás, valamint a társ.-i munkamegosztás fejetlensége jellemezte.  Fejlett feudalizmus:: a termelőerők fejlődése, társ.-i munkamegosztás előrehaladása, ipar különválása, városok kialakulása. Eu: XI-XVsz között  Feudalizmus bomlása: az új kapitalista termelési mód kezdete, a polgárság osztályharca a parasztsággal szemben, ami polgári forradalomhoz vezetett. Az új kor az angol polgári forradalommal indult, megjelent a hűbéri rendszer: király

(jogok forrása), nagybirtokos. A hűbéri társadalom részét alkotta az egyház, az egyházi birtokokon volt a legmodernebb gazdálkodás.  Hierarchia: pápa érsekpüspökségekesperesplébános Megjelentek a szerzetesek, követelték a latin nyelvet, írásbeliséget. Papság politikai hatalma nőtt. Tudományos gondolat tiltott volt, ez a művelteknek volt sötét középkor. A tudás veszélyes, ha a hatalom kezd kialakulni Jelentős missziós tevékenységek. Szent Benedek elve: a tétlenség szüli a bűnt, tehát a szerzeteseknek szüntelenül dolgozni kell.  A középkori gondolkodás legkiemelkedőbb alakja Szent Ágoston (Filozófus, természettudós) volt. Ő alapozta meg a középkori oktatás rendszerét Szerinte csak vallásra van szükség, a világi állam az ördögé. A platóni idealizmus követője volt. Fő műve: Isten országa (Eu-ban pápa) 2.tétel A szociológia eőlfutárai: Saint-Simon, Comte, Toqueville 1. Claud Henri Saint-simon (1760-1825)

Francia arisztokrata családból származott. Szembefordult az arisztokrácia uralmait biztosító „aucien-regime”-mel, részt vett az amerikai forradalomban, spekulációkkal hatalmas vagyont szerzett; majd tönkrement. Majd társadalomtudományi műveket írt. Élete végén egy új ateista vallás megalapítására tett kísérletet, az új kereszténységről írt könyvet. Mozgalmat alapított, amely befolyásolta a korabeli társadalomkritikus gondolkodást. Az első szociológus, mert törvényszerűségeket keresett a társadalmak fejlődésében. Gondolatainak hátterét a francia forradalom és a restauráció adta. Szerinte két erő alkotja a társadalmakat: • • Megszokás ereje, amely szokásokban és intézményekben ölt testet újításra való hajlam, amely a változásra irányuló kollektív aspirációkban testesült meg Három nagy társadalmi típust különböztetett meg: • teológia • katonai • ipari A fejlődés az ipari társadalom felé

halad. Ezért Simont az ipari társ elmélet első megfogalmazójának tekinthetjük. Az ipari társ-ban az emberek kormányzását fel fogja váltani a dolgok adminisztrációja. A gazd-i és társ-i forradalmat az okozta, hogy a katonai eredetű régi uralkodó osztály és a dologtalan osztály nem adta át a társadalom vezetését a dolgozóknak, a tudósoknak, iparosoknak. Az ipari társ-i osztály a dolgozókból fog állni. 2. Auguste Comte (1798-1857) Pályája kezdetén Saint-Simon titkára volt, de összevesztek, mert Saint-Simon comte írását a sajátjaként publikálta. Magántudósként dolgozott, egyetemi állása soha nem volt. Soha nem sikerült nagyobb mozgalmat alapítania, néhány elkötelezett híve volt Élete végén egy új vallás megalapításán fáradozott, körleveleit, mint az univerzális vallás alapítója, az emberiség főpapja írt alá. Tudományos gondolkodásában keverednek a liberális eszmék, a konzervatizmus és bizonyos, a szocializmushoz

közeli eszmék, amelyeket Simontól vett át. Ő fogalmazta meg a szociológiának, mint önálló tudománynak az igényét és tőle származik a szociológia elnevezés. Szerinte a szociológiának a természettudományokhoz hasonló tudománnyá kell válnia, mert a társadalmat determinisztikus törvények uralják. Szerinte a szociológia feladata, hogy előremozdítsa, könnyebbé tegye a fejlődést. Ő is megfogalmazta az emberiség fejlődésének elméletét, de ebben való gondolkodásra, a filozófiára helyezte a hangsúlyt. Három korszakot különböztetett meg: o teológiai: amelyben isteni lényeg beavatkozásával magyarázzák a jelenségeket o metafizikai: elvont gondolatokkal magyarázzák o pozitív: amelyben természettudományos módszerekkel kimutatott törvényekkel magyarázzák, itt a társadalomtudósok kormányozzák a társadalmat Az egyik korszakból a másikba való átmenet a társadalom összekavarodásával, anarchiával jár. Kívánatosnak

tartotta, hogy az anarchia minél kevésbé uralkodjon és minél rövidebb ideig tartson szerinte ehhez nyújt segítséget a szociológia. Pozitív korszakban: az ipar válik a legfontosabb gazdasági ággá, és az iparosok játszanak majd fontos szerepet. Ebben a pozitív korszakban mindenki a neki megfelelő társadalmi pozícióba kerül. Ezért ez a társadalom igazságos lesz Így ő a meritokratikus társadalom eszméjének az előfutára. 3. Alexis de Tocqueville (1805-1859) Francia arisztokráciából származott, apját, anyját a jakobinus terror időszakában bebörtönözte. 1830-as forradalom után az orleans-i ághoz tartozó királysághoz csatlakozott. A fr kormány megbízásából 1 éven keresztül az Egyesült Államokban tanulmányozta a börtönrendszert. Tapasztalatai alapján írta meg a Demokrácia Amerikában c. könyvét Volt parlamenti képviselő is, 1849-ben rövid ideig külügyminiszter volt. Majd levéltári kutatások alapján írta meg „A régi

rend és a forradalom” című művét. Nem fogalmazott meg nagy átfogó elméletet a társadalmi fejlődésről, mint Comte, Simon, vagy Marx, hanem valóságos társ.-i jelenségek megfigyeléséből és elemzéséből, valamint történeti-szociológiai kutatásokból indult ki. Érdeklődésének középpontjában a demokrácia állt, amely az amerikai, francia forradalmak következtében jött létre, és amelyek fennmaradását, fejlődését elkerülhetetlennek tartotta. Szerinte a demokratikus rendszer lehet: a) liberális (Amerika) b) despotikus (Franciao.) Arra kereste a választ, hogy minek köszönhető, hogy a demokrácia a liberális irányba fejlődik és liberális is marad. Az egyenlőséget a demokratikus társadalmak alapvető jellemzőjének tartotta. Úgy látta, hogy az egyenlőség megvalósítása a szabadság elnyomásával járhat, ezért azt kutatta, hogy, milyen tényezők segíthetik elő a szabadság megőrzését az egyenlőséget kívánó

társadalmakban. A szabadság egyenlő nála: o a hatalom törvények szerinti gyakorlása o az önkényeskedés hiánya Nagy súlyt helyezett a társ.-ban elfoglalt érdekekre, a szabadság tiszteletére, az egyéni függetlenség és felelősség értékelésére. Kiemeli, hogy az amerikai demokrácia számára fontos az a tény, hogy a puritán egyházak erősen vallották ezeket az értékeket, ugyanakkor morális fegyelmet kívántak meg híveiktől. Megállapítása: a forradalmak nem akkor törnek ki, amikor a gazdasági helyzet a legrosszabb és a politikai elnyomás a legélesebb, hanem amikor a helyzet javulni kezd, és reményeket ébreszt a társ.-ban, de nem javul olyan gyorsan, ahogy ezt a lakosság elvárná 3.tétel A francia szociológia sajátosságai, Durkheim Emile Durkheim (1858-1917): A legnagyobb fr.-i társadalom és szellemtudományi intézményben végezte tanulmányait. 1887-ben lett professzor és társadalomtudományi kurzust tartott.1902-ben a

Sorbonnra hívták, itt a szociológia tanszék vezetője lettÉdesapja tudós rabbi volt, így nem számított igazán franciának. A liberálisokat támogatta, szociológiai elméleteiből levonható következtetéseket konzervatívnak mondhatjuk. Élesen bírálta a felvilágosodást, individualizmust Ismerte Marx munkásságát, kurzust tartott a szocializmusról. Az foglalkoztatta, hogyan lehetne azt elkerülni, hogy a liberális demokrata polgári Francia Köztársaság összeomoljon. A társadalmi integráció feltételeit kereste Ehhez közös hiedelmek, érzések, kollektív tudat, a társadalom tagjait összekötő szolidaritás szükséges. Szolidaritás két formáját különböztette meg: o mechanikus: alapja, a társadalom tagjai egymáshoz hasonlítanak, hasonló munkát végeznek, hasonlóan gondolkodnak o szerves, vagy organikus: alapja, a társadalmi munkamegosztáson alapul, azon a tényen, hogy a társadalom különféle munkát végző tagjainak együtt kell

működniük Társ.-i szolidaritást alátámasztják a vallási rítusok és a kollektív megmozdulások, ünneplések. Nagy szerepet játszott Durkheim abban, hogy a vallás fontosságát elfogadtassa a szociológiában. Tudományos és egyetemi életben elfogadtatta a szociológiát, mint tudományt. Módszertani munkáiban azt hangsúlyozta, hogy a szociológia társadalmi tényeket vizsgál, és elemzési módszereiben a természettudományokhoz hasonlóan megfigyel, mér, összefüggéseket keres. Fontos tétele, hogy a társ.-i tényeket csak más társ-i tényekkel lehet magyaráznj (pl: öngyilkosságot). Ő kezdett egzakt statisztikai módszereket használni a szociológiai összefüggések elemzésére. Ez a módszertani felfogás a pozitivizmushoz vezetett Nála jelntkezik az a gondolat, hogy a társ.-i jelenségek (bűnözés) társ-i funkcióit kell feltárni Őt a funkcionalista irányzat előfutárának is tartják. A társ.-i fejlődés fő mozgatóereje: a növekvő

munkamegosztás Ennek következtében a társadalom differenciálódik, ugyanakkor a társ. tagjai egyre inkább egymásra vannak utalva, ezért szolidaritást kell egymás iránt érezniük. Nyugtalanította mások nyomora, az eluralkodó bűnözés, az alkoholizmus, az öngyilkosság. Ennek okát az anómiában látta Ezt a fogalmat ő dolgozta ki Anómia: a társadalom normáinak meggyengülését jelenti. Társadalmi együttéléshez az kell, hogy a társadalom tagjai egyetértsenek bizonyos viselkedési szabályokban, és azoknak megfelelően viselkedjenek. Ha a normákban való egyetértés gyengül, nő a társ.-i problémák gyakorisága Ezt az öngyilkosságról szóló könyvében illusztrálja. Háromféle öngyilkosságot különböztetett meg: o egoista, altruista, anómiás Nagy jelentőséget tulajdonított a vallásnak. Nem a modern társ-i vallást vizsgálta, hanem a primitív társ.-ban előforduló totemizmust Szerinte a társ.-ban előforduló totemállatban

valójában magát a társadalmat imádják, azt tartják szentnek. 4.tétel A német szociológia sajátosságai, Weber Max Weber (1864-1920): Német protestáns nagypolg.-i családból származik Apa magas rangú tisztviselő, nemzeti liberális, anya protestáns pietizmus híve volt. Ő nem volt vallásos, de érdeklődött a vallásszociológia iránt. Apja nézeteivel azonosult, konfliktusba kerültek, ezért súlyos lelki beteg lett. Heidelbergben volt professzor Érdeklődött: történettudomány, közgazdaságtan, pszichológia, szociológia iránt. Foglalkozott: római agrártörténettel; mezőgazd.-i munkások helyzetével; oktatásüggyel; zeneszociológiával; 1904-1905-ös orosz forradalommal. A gazd. és társ című művében a szociológia elméleti alapfogalmait tisztázta Fiatalkorában a bismarcki Németországgal szimpatizált, de szembefordult az uralkodó osztállyal, arisztokráciával, junkerekkel. Felismerte az I vh következményeit, és próbálta a

német kormányt a háború kiterjesztésétől visszatartani. Marx elméleteire reagált, marxisták antimarxistának tartották, elítélték. A társ-i rend, és a társ-i konfliktus kérdésében Marx és Durkheim között állt, elismerte a konfliktusok elterjedt voltát. A társ-i változások érdekelték, kevés jelentőséget tulajdonított a forradalomnak. Marx társadalomszerkezet felfogását kiegészítette: gazdaság, hatalom, életmód, megbecsültség. A hatalomnak és politikának nagy figyelmet szentelt Megkülönböztette: a hatalmat (a fizikai kényszer fenyegetésén alapul), az uralmat (alapja a társ. tagjainak meggyőződése, hogy a kormányzat jogos, legitim) Legitimitás három fajtáját különböztette meg: tradicionális (hagyományos normákat követő), érzelmileg motivált, értékracionális (a cselekvőt a cél vezeti, hogy valamilyen értéknek megfeleljen), célracionális (kizárólag a cél elérése vezeti) Szerinte a modern társ.-ban a

célracionális válik uralkodóvá, de ő értékracionálisan viselkedik. A racionalizálódás a bürokratizálódásban nyilvánul meg Azt jelenti, hogy a szervezetek az ügyeket meghatározott szabályok szerint intézik. Bürokratákat szakismereteik és megfogalmazott követelmények alapján választják ki. Előléptetésük meghatározott elv szerint történik, így működése kiszámítható. Weber ezt állítja szembe a feudális ügyintézéssel, ahol a hatalmi pozícióban lévő személy kapcsolatai, érdekei alapján döntötték el az ügyeket, a lekötelezettek közül választották ki az alacsonyabb hatalmú pozíciót betöltőket, így az ügyintézés kiszámíthatatlan, de személyesebb volt. Weber a bürokratikus racionalizációban látja a modern gazdasági, társ.-i és pol-i változások lényegét Nem optimista, elemzi a társ-i változásokat Vallásszociológiai kutatásokat végez:  Marxnál a vallás függ a gazdaságtól, termelési viszonytól

 Webernél a gazdaság (kapitalista) kifejlődése, a modern gazdaság kialakulása függ az adott társadalom vallási nézeteitől Tudományfelfogása: Eltér Marx és Durkheimétől. Hatott rá a német idealista filozófia és a német historizmus, elutasította, hogy a természettud. és a szociológia azonos módszerekkel ismerhetik meg a valóságot (megértő szociológia). - Elutasítja a német historizmus képviselőinek állítását, hogy a kultúra és a szellemi élet területén nem lehet általánosítható törvényszerűségeket megállapítani. - Az ideáltípus Webernél is a megértésnek és törvényszerűségek megismerésének egyik eszköze. Az ideáltípus egy jelenség lényeges jellemzőinek összefoglalása A valóság soha nem felel meg teljesen ennek, de segítségükkel jobban megérthetjük az összefüggéseket. Weber hatása a legerősebb a mai szociológiában 5.tétel Marx és a marxista szociológia Németországban élő zsidó polgári

családból származik, amely a születése előtt áttért a protestáns vallásra. Ifjúkorában „hegeliánus” lett A család Párizsba költözött, itt került kapcsolatba a szocialistákkal, és itt kötött életre szóló barátságot Engelssel. 1848-ban együtt írták a Kommunista Kiáltványt. 1848-as forradalom után Londonban élt, nyomorúságos anyagiak között. 1854-ben részt vet az I. Internacionálé megalakításában (cél: a kapitalizmus megdöntése, és egy igazságosabb társ.-i rendszerrel való felváltása) Élete fő műve a TŐKE. Engelssel már életükben nagy jelentőségű pol-i mozgalmat szerveztek. Tudományos munkássága kiterjedt: - a szociológiára, közgazdaságra és a filozófiára Szociológiai jellegű munkáik három csoportja: 1. az egy-egy társ meghatározott történeti időszakát elemző művek: - munkásosztály Angliában - Brumaire 18 - Osztályharcok Franciaországban - Parasztháború Németországban - Forradalom és

ellenforradalom Németországban 2. a kapitalista társadalom működését elemző mű (Tőke) 3. az egész történeti fejlődést átfogó történelemfilozófiai művek (Kommunista K) Legfontosabb szociológiai gondolataik: 1. A kapitalizmus és a szocializmus elemzése középpontban áll a kapitalista rendszer elemzése, ellentmondásainak feltárása, valamint a kapitalizmus szükségszerű összeomlása és a szocializmus szükségszerű eljövetele - a kapitalista társadalom alapvető jellemzője: tőkésosztály ↔ munkásosztály ↓  kizsákmányolják  - a szocialista rendszerről sokkal kevesebbet írtak, mint a kapitalizmusról és az azt követő kommunizmusról - szocializmusban a jövedelemelosztás a végzett munka arányában; termelőeszközök társ.-i tulajdonba vétele - 2. Formációelmélet • • • • • • - az emberiség fejlődése: ősközösség rabszolgatartó feudális kapitalista szocialista kommunista társadalom, a történelem itt

ér véget létezett viszont az „Ázsia termelési mód” (a jobbágyok az állam tulajdonában vannak, az állam szervezi a termelést). Ehhez kellett az Állam is. Ha a történelmi fejlődés ezen az úton halad és nem az előzőn, akkor a formációelmélet nem szükségszerű út 3. A marxizmus hanyatlásának oka: az a jóslat, hogy a kapitalizmus után a szocializmus következik ↑ 4. ezt a gazdasági válságok ismétlődő megjelenése miatt gondolta 5. Elnyomorodás elmélet: - abszolút elnyomorodás: munkások életszínvonala abszolút értelemben egyre mélyebbre süllyed - relatív elnyomorodás: életszínvonal nem szükségképpen süllyed, de a tőkések és a munkások jövedelme közötti rés egyre nagyobb Az elnyomorodás elmélet alapja az értéktöbblet elmélet, amely szerint minden áru értéke az előállításra fordított munkával arányos. Marx szerint a munkaerő az egyetlen áru, amelynek két eltérő értéke van: - használati értéke

egyenlő az általa előállított áru értékével - értéke egyenlő azzal az árumennyiséggel, munkával, amelyet a produkcióra kell fordítani Mára a relatív elnyomorodás a jellemző. 6. Az osztály fogalma: - - azon egyének csoportja, akik a termelőeszközökhöz való viszony tekintetében azonos helyzetben vannak • magának való osztály (a tagok azonos helyzetben vannak, osztályharc nincs) • magáért való osztály (osztályharcot folytatnak) kizsákmányolók (tőkés) kizsákmányoltak (bérmunkások) 7. konfliktuselmélet: - - a konfliktus a társadalmak fejlődésének egyik mozgatója a szocializmusban eltűnik a konfliktus (Marx szerint) a mai szociológia:  túlmegy Marxon. Minden emberi társadalomban voltak és lesznek konfliktusok. Ez szerepet játszik, ha megfelelően tudják kezelni, de he nem, az veszélyezteti a társadalom integrációját és fennmaradását. A konfliktus legélesebb formája a Forradalom a konfliktuselmélettel szemben

áll a harmóniaelmélet. Ez a társ-ak lényegét az együttműködésben látja és a konfliktusban társadalmi problémát. 8. elidegenedés jelensége: - a munkaviszonyban jelentkezik, mert a bérmunkás nem érzi sajátjának a munkája terméke is a tőkésé tágabban: idegenül érzik magukat a társadalomban, az egész életüknek nem látják értelmét, kiszolgáltatottnak érzik magukat 9. gazdasági alap: - a történelem döntő mozgatóereje a politika, a tudás, a művészet, a tudomány, a vallás mind a gazdasági viszonyok felépítményei 2 részből áll: • termelőerőkből • termelési viszonyból 6.tétel Az angolszász szociológia sajátosságai. A klasszikusok kortársai Az iparosodás és kapitalizálódás és az ismétlődő forradalmak a XIX. sz közepére erős társ.-i szükségleteket teremtettek a társ-i örvényszerűségek megértését célul kitűző tudomány iránt. Ebben az időben sok szociológus tevékenykedett 1. Herbert

Spencer (1820-1903) Angol, Marx kortársa, az állami beavatkozás nélküli tőkés iparosodás híve volt. Elmélete: hogy a társadalmak ugyanazon törvényszerűségek szerint fejlődnek, mint Darwin fajokról szóló elmélete. Ha az állam nem avatkozik be az evolúcióba, akkor a fejlődés spontán módon kiselejtezi az alkalmatlan társ.-i intézményeket, egyéneket és segíti a legalkalmasabbakat. Ezért ellenzett minden szociálpolitikát (szegények megérdemlik, hogy szegények maradjanak) Ezt nevezik szociáldarwinizmusnak. Spencer antimilitarista volt. Abban bízott, hogy az evolúció egy békés ipari társadalomhoz fog vezetni. 2. Vilfredo Pareto (1848-1923) Svájci-olasz származású, tudományos pályáját közgazdászként kezdte. A közgazdaságtani egyensúlyelmélettel foglalkozott. Nagy szociológiai műve: A szociológia általános elmélete. Ebben egy nagy társadalomfejlődési elméletet fogalmazott meg. Ő a hatalmi elméletek egyik első

képviselője Elméletéből az következik, hogy a történelemben nincs semmiféle fejlődés valamilyen jobb társadalom felé. Azt mondja, hogy az új elit elnyomja a társadalom nagy többségét, mint a régi. Műve nagy részében az emberi cselekvés mozgatóerőivel foglalkozik. Fő mondanivalója: hogy a racionális megfontolások mellett az embereket irracionális ösztönök és az irracionális cselekedeteket igazoló ideológiák is mozgatják. Szerinte a racionális cselekvéssel a közgazdaságtan foglalkozik, az irracionális cselekvéssel a szociológia. Ezt azonban a mai szociológia nem fogadja el 3. George Simmel (1858-1918) Csak élete végén sikerült egyetemi professzori állást kapnia, mindaddig magántudós maradt. Ebben szerepe volt annak, hogy apja zsidónak született, majd kikeresztelkedett. Mindig erősen hangsúlyozta intellektuális önállóságát Ő az emberek közötti társ.-i kapcsolatok közös formáinak feltárását tartotta feladatának

Leghíresebb munkája: A pénz filozófiája. Ebben azt fejti ki, hogy a pénzgazdálkodás elterjedése megváltoztatja az emberek közötti interakciókat. 4. Ferdinand Tönnies (1855-1935) Webwr és Simmel kortársa és kollégája a közösségről szól a társadalomról írott munkájában. Eszerint a mai társ-ban háttérbe szorulnak a közösségek, és a szerződéseken és személytelen kapcsolatokon alapuló társ.-i típusú szerveződések uralkodnak el. 5. Thorstein Veblen (1857-1929) Az amerikai társadalomtudományok fenegyereke. A szegény közép-nyugati parasztcsaládból származó tudóst taszította az amerikai újgazdagok viselkedése, gátlástalansága és fényűzése. Elutasította Marx tanításait, gondolatai befolyásolták az amerikai szocializmus eszméit. Az újgazdagokkal szembeni kritika háttere a dologtalan osztályról szóló könyve. Ebben azt fejtette ki, hogy az ember nemcsak, vagy nem elsősorban minél nagyobb jövedelemre törekszik, hanem

azt akarja, hogy az emberek tiszteljék, becsüljék, elismerjék. Ennek eszközei: - bőséges, pazarló, hivalkodó fogyasztás - sok szabadidő, ezért nevezi a gazdagokat dologtalannak Ő volt az intézményes közgazdaságtan első képviselője. 6. Charles H Cooley (1864-1929) Az amerikai liberalizmust képviselte. Az elsődleges csoportok, a család, játszótárscsoportok, a szomszédság fontosságát emelte ki az emberi személyiség fejlődésében és az ember jólétében. Az elsődleges csoportokban nem az önérdek, hanem a szolidaritás uralkodik. Emberiség haladását abban látta, hogy az elsődleges csoportokra jellemző emberi szimpátiaérzések kiterjednek az alapközösségre, a nemzetekre és az egész emberiségre. 7. George Herbert Mead (1862-1932) Ő is az amerikai liberalizmust képviselte. Alapvetően pszichológus volt, az ember személyiség fejődését vizsgálta. Szerinte a kutatások középpontjába az emberek közötti kapcsolatokat kell

állítani, ezért őt tekintjük a szimbolikus interakcionalizmusnak nevezett irányzat egyik ősének. Azt mondta, hogy az egyes emberek szocializációja a másokkal való kapcsolatokon keresztül történik. Más emberektől kapott visszajelzésekből tanuljuk meg, hogy milyen szerepet várnak el tőlünk. Különösen fontosak ebben egyes személyek ún szignifikánsok, továbbá referenciacsoportok. Kétféle „én”-t különböztetünk meg: „I” (áj) relatív én „me” (mí) felépítette én, a személyiségnek az a része, amely a szocializáció során alakul ki és amely az egyén viselkedését előreláthatóvá és konformmá teszi Az „I” általában figyelembe veszi a „me”-t, amikor cselekszik, de nem minden esetben, ezért az emberi viselkedés egy része egyedi, előreláthatatlan és innovatív. Ma is használják ezeket a fogalmakat a deviáns viselkedés pszichológiájában. 8. Frédéric Le Play (1806-1882) Katolikus szociológus, a szociális

kérdések, a munkás- és parasztcsaládok életszínvonala, gazdálkodási stratégiái érdekelték. Bányamérnökként ismerte fel a munkások nyomorát. Ezeket a kérdéseket monografikus módszerrel, háztartási bevételek és kiadások feljegyzésével tanulmányozta. Magyarországon (Hatvanban) is gyűjtött adatokat. Eredményeit a Tiszamenti jobbágy címen publikálta 9. Charles Booth (1840-1916) Az angliai (londoni) szegénységet vizsgálta. Szegény családokat keresett fel, életkörülményeiről gyűjtött adatokat, hogy az így kimutatott nyomorral meg tudja győzni a törvényhozókat, a szegénységet mérséklő törvények meghozatalának szükségességéről. Adatfelvételeit 17 kötetben tette közzé A mai empirikus - szegénységkutatás előfutárának tekinthető. 7.tétel A modern szociológia a XX. sz második felében 1. A második vh után a szociológia nagy fejlődésen ment át A ny-európai országokban fellendült, újjászületett. A

k-európai országokban a szociológia túlzott tudomány volt, burzsoá áltudománynak tekintették. 1960-tól Lengyelo, Mo., Csehszl: újjászületett a szociológia és fokozatosan megerősödött, változott Fő változások: a) szakmává vált, azaz professzionálódott. A szociológusnak alapos és részletes szakismeretekkel, széleskörű módszertani ismeretekkel kell rendelkeznie, a kutatás során pontosan meghatározott szabályokat kell követni, kutatási eredményeket szigorúan meghatározott formában kell közzétenni. b) ágazatokra, szakágakra vált szét. Ezt a folyamatot társ-i igény kényszerítette ki. Társ-i jelenségeket, problémákat vizsgáljon, ennek alapján pontos magyarázatokat adjon, bizonyos tendenciákat lásson előre, s szükség esetén politikákat javasoljon. A szociológia ágazatai egymás után különültek el, ahogyan a társ.-i problémák sorra jelentkeztek Kialakult ágazatok között beszélünk:- pszichiátriai szociológáról,

- öregedés szociológiáról Mindkét tendencia összefügg azzal, hogy az empirikus szociológiai kutatás terén nagyobb eredmények születtek, mint az elméletalkotás terén. Többen elfogadták Merton programját: középszintű elméleteket kell alkotni, és azokat empirikusan igazolni. Egy-egy nagyobb társ-i jelenséget kíván megmagyarázni egy adott társadalomban, vagy egy adott történeti korszakban (pl.: Merton anómia elmélete) Ezen elveket követő irányzatokat szokták empirikus szociológiának, vagy neopozitívizmusnak nevezni. Ezt az irányzatot Peter Lazarsfeld (1907-1976) nevéhez lehet kötni, ő elsősorban a módszertan szakértőjeként ismert. Az irányzat tudományfilozófiai megalapozása Karl Popper (1902-1994) nevéhez fűződik. Szerinte minden tudománynak úgy kell eljárnia, ha felmerül egy új probléma, akkor meg kell fogalmazni egy új elméleti hipotézist, amelyet a valóságban ki lehet próbálni (a tudományos hipotézis kritériuma a

megcáfolhatóság). A marxisták és a Frankfurti iskola tagjai erősen bírálták 2. 1945 utáni 20-30 évben három nagy elméleti irányzat uralkodott a szociológiában: • funkcionalizmus, marxizmus, weberiánus, vagy neoweberiánus A funkcionalizmust szokás fő harmóniaelméletnek is nevezni. Gyökerei Durkheimig nyúlnak vissza (vallásnak, vagy büntetésnek vannak bizonyos társ.-i funkciói) Bronislaw Malinowski (1884-1942): - Az első vh. alatt az Új-Guinea melletti szigeteken élt és végzett terepkutatásokat antropológiai módszerekkel (megfigyelés, beszélgetés). Felfedezte, hogy a szigetek lakói milyen értelmetlen kereskedelmi kapcsolatrendszerben vesznek részt, kagylókarperecet, láncot cserélnek egymással úgy, hogy végül mindenkinek ugyanannyi tárgya marad. Ő mondta ki, hogy ennek a „kulakereskedelemnek” funkciója van, mert ez teszi lehetővé, hogy a szigetek lakói kapcsolatban maradjanak egymással. Azt állította, ha valamilyen szokás,

intézmény, hiedelem létezik valamely társadalomban, akkor annak biztosan van valamilyen funkciója. Talcott Parsons (1902-1979): - Ő vezette be a funkcionalizmust a szociológiába. A Harvardon tanított, az amerikai szociológiában az empirikus kutatás játszott uralkodó szerepet, kevesebbet foglalkoztak az elméletalkotással. Egy új, átfogó szociológiai elméletet próbált alkotni Ezt nevezték funkcionalizmusnak, vagy strukturális funkcionalizmusnak. Figyelme kezdetben a társ.-i rendekre összpontosult Elméletének lényege: hogy a társadalom jól működő rendszer kell, hogy legyen, amely képes a konfliktusokat a rendszeren belül kezelni. Az amerikai társadalmat igen jól működő rendszernek tekintette. Ezért 1960-70-es években a nyugati marxista szociológusok elutasították. Parsons abból indult ki, hogy minden társadalomnak négy feladatot kell ellátni, azaz négy funkciója van, és egy alrendszere működik: ALRENDSZER Politika Gazdaság

Kultúra Személyiség FUNKCIÓ A társ. céljainak meghatározása Az eszközök hozzárendelése a célokhoz, a célok megvalósítása A társ. tagjainak, tevékenységüknek integrálása A társ. fennmaradásához szükséges értékek és normák átadása az egyik nemzedéktől a másiknak, szocializáció Ehhez Parsons egy társadalom-fejlődéselméletet kapcsolt, a fejlődést a modernizációval azonosította. Ezzel kívánta integrálni Weber és Dukrheim elméleteit Bírálták fogalmainak nem pontos definíciója, elméleteinek homályossága miatt, de azért, mert azt olvassák ki belőle, hogy a fennálló amerikai pol.-i, gazd-i, kulturális és nevelési intézményeket igazolta, mint a társ. funkcionálása számára szükségeseket. Robert Merton (1910-) - Nem fogalmazott meg nagy elméletet, de kiegészítette, módosította a funkcionalizmust. Rámutatott, hogy egy-egy fennálló intézménynek, normának, hiedelemnek nemcsak funkciói, hanem diszfunkciói is

lehetnek. Megkülönböztette a: manifeszt (nyílt), latens (rejtett) funkciókat. Lehetővé tette, hogy a szociológiai elemzés a jelenségek felszínénél mélyebbre hatoljon, és hogy a két funkció közötti ellentmondásokat kutassa. Pl: a hivalkodó fogyasztás manifeszt funkciója, hogy bizonyos szükségleteket elégítsen ki, latens funkciója, hogy láthatóvá tegye a vásárló magas társ.-i státuszát Ugyanaz az intézmény, norma, hiedelem funkcionális lehet a társ. egyik osztálya és diszfunkcionális a másik osztálya számára. 3. Az utolsó 10-15 évben a funkcionalizmus reneszánszát látjuk, ennek az elméletnek egyik képviselője Niklas Luhmann (1927-). Szerinte az új népszerűséget részben a forradalmakkal szembeni kiábrándulás okozza, részben pedig az, hogy a társ.-ban több alrendszer működik Sok nyugati marxista merített nem marxista szociológusok (Weber) gondolataiból, és sokan megpróbálkoztak a marxizmus továbbfejlesztésével.

Ilyen volt C. Wright Mills (1916-1962) Ő bírálta Parsons fogalmi és Lazersfeld módszertanát, ő a szociológiai fantázia szükségességét hangoztatta. Másik marxista szociológus E. O Wright, aki a termelőeszközökhöz való viszonyok alapján különbözteti meg a fő osztályokat. Közel állt a marxizmushoz a Frankfurti Iskola. Induláskori gondolkodásának két forrása volt: 4. 5. 6. 7.  marxizmus  pszichoanalízis Az empirikus szociológiával szemben igen kritikusok voltak, nagyhatású szociológiai adatfelvételt végeztek az antiszemitizmus gyökereiről (Karl Wiltfogel, Erich Fromm). A neoweberiánusi irányzathoz azokat a szociológusokat szokás sorolni, akik sok gondolatot vettek át Max Webertől, sokat hivatkoztak rá, de nem marxisták, és nem funkcionalisták. Ide sorolhatjuk Raymond Aron (1905-1983) francia szociológust. Szerinte az ipari termelés rányomja a bélyegét a társ. más jellemzőire is Itt kell megemlíteni Anthony Giddens

(1938-) nevét, aki szerint a piac alapvetően hatalmi struktúra. A tőketulajdon az egyik különleges eszköz a piaci alkuk eredményének hatalmi befolyásolására. Szimbolikus interakcionalzmus: Mead elméletére támaszkodik. A társadalmat az emberek közötti kapcsolatok, interakciók megfigyelésén keresztül kívánja megismerni. Ez az irányzat nagy figyelmet fordít a deviáns viselkedések vizsgálatára (Erving Goffman). Fenomenológiai szociológia: A jelenségek lényegének, értelmének megismerésére összpontosítja a figyelmet (Alfred Schütz). Új elméleti orientációk: a. legalapvetőbb változás az egyén és a társ, az egyéni cselekvés és a társ.-i struktúra viszonyának megítélésében következett be Giddens egyre nagyobb súlyt helyez arra, hogy az egyének cselekedetei alakítják ki a társ.-i struktúrát, amely visszahat az egyénre Ennek következménye, hogy nincsenek determinisztikus törvények, tehát a jövő nem látható előre. b.

Modern társadalmakban lehetséges-e egyetértés a normákat és értékeket illetően: a mai társadalmakban nem lehet és nem szabad norma- és értékkonszenzusra törekedni, ezeknek hiányában kell alakítani a modern társ. intézményeit úgy, hogy azok működőképesek legyenek c. Mikro-makro dilemma 1960-as években a makro volt az uralkodó A mikrovilág az egyének, családok, személyes kisközösségek mindennapjait vizsgálja. d. Konfliktus, vagy a harmónia-e az emberi társ alapvető jellemzője? A konfliktusok a társ. normális működésének tünetei e. Az utolsó években reneszánszát éli a modernizáció elmélet 8.tétel A magyar szociológia története 1. A magyar szociológia fejlődését háromszor törte derékba a történelem Három időszak: - polgári köztársaság, tanácsköztársaság bukása - a társadalomkritikus szociográfiai irányzat elhallgatása 1945 után - ELTE szociológiai tanszéknek feloszlatása Mindhárom eseményt

követően megszűnt a szociológiai kutatás és oktatása. 2. A századfordulón a Huszadik század c folyóirat és a Társadalomtudományi Társaság körül egy szociológiai iskola alakult ki, amely igyekezett megismertetni és értékelni Mo.-n a korabeli külföldi szociológiai irodalmat, a Mo-n látott társ-i problémákat empirikus eszközökkel vizsgálni, és ennek alapján társ.-i reformgondolatokat megfogalmazni. Ennek a szociológuscsoportnak az elméleti háttere a marxizmustól nagyjából a Spencer-féle liberalizmusig terjedő, politikai állásfoglalásai pedig a kommunista mozgalomtól a polgári liberális baloldalig. A csoport vezetője Jászi oszkár volt Szabó Ervin társadalomtörténésznek az 1848-49-es forradalom társadalmi és pártharcairól írott elméleti szociológiai nézőpontok felhasználásának korai példája. Braun Róbert faluszociológiai vizsgálatai: - Leopold Lajos presztízsről szóló könyve is ide sorolható. - Buday Dezső

kitűnő könyve a dél-dunántúli egykerendszerről a szociológiai megközelítés demográfiai alkalmazásának példája 1919 után ez az iskola nem működött tovább, tagjainak jó része külföldre távozott. 3. A két vh között nem volt Mo-n olyan oktatás és kutatás, amelyet szociológiának lehetne tekinteni. Voltak az 1930-as években olyan kezdeményezések, amelyek a szociológia kifejlődése irányában haladtak. Ilyen volt Hajnal István törekvése arra, hogy a szociológiai nézőpontokat érvényesítse történelmi műveiben. Az 1930-as évek legfontosabb kezdeményezése a falukutatás, vagy más néven szociográfiai irányzat volt. A magyar falvaknak és a parasztságnak súlyos társadalmi problémáit kívánták feltárni. Ehhez szépirodalmi újságírói módszereket használtak. Készültek falumonográfiák is (Szabó Zoltán munkája Tarcalról) Ő írta meg a szociográfiai mozgalom eredményeinek az egész magyar társadalomra kiterjesztett

összefoglalását a kettős társ.-ról szóló tanulmányában 4. A falukutatásokkal párhuzamosan születtek városi munkásszociográfiák is (Jahn Ferenc, Boldizsár Iván munkái). 1945 után a szociográfiai irányzat elhalt, mert a totalitárius rendszer kifejezetten ellenséges tevékenységnek tekintette, a társ. problémáinak feltárását A második vh. után a koncentrációs táborból hazaérkezett Szalai Sándor lett az ELTE Szociológiai Tanszék vezetője. Bevezetés a társadalomtudományba c könyve képet ad a szociológia nézőpontjairól és történetéről. Majd 1950-ben letartóztatták, így a tanszék körül kialakult szociológuscsoport is szétszóródott. 5. Bibó István munkássága nagy hatást gyakorolt az 1960-as évek szociológiájára Fő műveit a kelet-európai államok nyomorúságáról az eltorzult magyar alkatról és a zsidókérdésről írt (1945-1949 között). Ezután hallgatásra kényszerült, az 1956os forradalom után

életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték 1960-as évek első felében, a politikai enyhüléssel hangot kapott az az igény, hogy szükség lenne Mo.-n szociológiára, így a magyar szociológia újjászületne Első műhelyei: - Elte-n és a Közgazd. Tud Egyetemen működő szociológiai csoport - KSH - MTA Szociológiai Kutató Intézete - Magyar Rádió és televízió Tömegkommunikációs Kutató csoportja A következő jelenségekről szóltak: - jövedelemkülönbségek - társ.-i mobilitás - időmérleg - idős népesség helyzete - város- és faluszociológia 6. 1970-es években a szociológiát ismét hátráltatták (MSZ?P nyomása, vezetők elbocsátása). A magyar szociológia ezekre a lépésekre úgy reagált, hogy visszahúzódott az elméleti kérdések tárgyalásától (nem próbálkozott a rendszer egészének bírálásával), a magyar valóság különböző jelenségeinek empirikus vizsgálatára összpontosította figyelmét,

professzionalizálódás igényét hangsúlyozta. Nagy számban alakultak szakszociológiai intézetek, kutatórészlegek jöttek létre. Létrejött a Társadalomkutatási Informatikai Társaság (TÁRKI). 7. 1989-es rendszerváltás megváltozott feltételeket teremtett a szociológia számára: - megszűntek a tabutémák - nincs akadálya a külföldi kutatásokkal és intézményekkel való munkának - csökkentek a kutatásokra fordítható erőforrások - egyes kutatóintézetek megszűntek (költségvetés csökkenése miatt) - nehéz a kutatási eredmények publikálása - számos kutató elhagyta a pályát 9.tétel A társadalomtudományi kutatások főbb lépései A szociológiai vizsgálat célja, valamely társadalom, vagy társadalmi csoport megismerése, alapvető jellemzőinek feltárása (pl.: népszámlálások) A szociológiai vizsgálatok legtöbbször azonban nemcsak leírásra törekszenek, hanem valamely probléma megértésére, valamilyen összefüggések

magyarázatára, a jelenségek okainak felderítésére. Az ilyen típusú szociológiai vizsgálatok lépéseit Karl Popper nyomán lehet összefoglalni: • Probléma megfogalmazása Felmerül valamilyen társ.-i jelenség, amelynek megismerése és megmagyarázása szükségesnek látszik (kutatás tárgyának kiválasztása) • Elméleti hipotézisek Hipotéziseket fogalmaznak meg a vizsgálni kívánt jelenségekről. Ehhez lehet használni a szociológiai irodalomban található elméleteket, és újabb elméleteket is kilehet dolgozni. Pl: alkoholizmusra vonatkozó elméletek körül felhasználható: az alkoholizmus ott gyakoribb, ahol a kultúra értékei és normái elnézőek a nagy mennyiségű szeszesital fogyasztással szemben, esetleg hallgatólagosan ajánlják az ilyen viselkedést bizonyos helyzetekben • Operacionalizálás Mérhető formában fogalmazzák meg az elméleti hipotéziseket. A hipotézisben szereplő változók olyan formában történő

definíciója, amely lehetővé teszi a szociológiai adatfelvételek alapján történő mérést • Adatgyűjtési módszerek Adatokat gyűjtünk a vizsgált jelenségekről. Különféle módszereket alkalmazunk: - publikált statisztikai adatok másodelemzése - egyéni adatok formájában (lemez, kazetta) tárolt adatok másodelemzése - dokumentumok (naplók, levelek) elemzése - megfigyelés  külső megfigyelés, amikor a kutató nem vesz részt a megfigyelt jelenségben, pl. egy kocsmában tartózkodik, de nem iszik és nem beszélget az ott italt fogyasztókkal  résztvevő megfigyelés, amikor a kutató maga is részt vesz a jelenségben - esettanulmány, ilyenkor egyetlen esetet, személyt, intézményt vizsgálnak igen alaposan, és abból próbálnak következtetést levonni a vizsgált jelenség társ.-i méretű előfordulásokból, annak okairól - kísérlet, ebben a kutató maga szabályozza a megfigyelt jelenség bizonyos feltételeit, ezt a szociológia

ritkán használja - mélyinterjú, életrajzi módszer: kötetlen beszélgetés, ezekben a kutató kiválasztott szempontok szerint irányított, de nem pontosan megfogalmazott kérdésekkel meghatározott, hosszabb interjút folytat a megkérdezettel - Survey-módszer: kérdőíves adatfelvétel, amely abból áll, hogy a vizsgálni kívánt népességből mintát választunk, a mintába került megfigyelési egységekről standardizált kérdőívekre adott válaszokat kódoljuk. A kódolt adatokat táblázatok alapján, vagy matematikaistatisztikai módszerekkel elemezzük • • Elemzés Elemezzük a gyűjtött adatokat, ennek alapján következtetéseket fogalmazunk meg arról, hogy a vizsgált jelenségnek milyen jellemzőit mutattuk ki, és hogy kiinduló elméleti hipotéziseink mennyire igazolódtak be, vagy cáfolódtak meg Elemzésnél óvatosan kell eljárni, s az adatok alapján az ok-okozati kapcsolatokra próbálunk következtetni. Abból, hogy két adatsor

között korreláció (két, vagy több intervallum közötti kapcsolat erősségének és irányának mérésére használhat statisztikai módszer) áll fenn, van hogy valamely jelenség gyakoribb egy társadalmi jelenség jelenlétére következtethetünk minden további nélkül, hogy közül az egyik a másiknak oka Eredmények közzététele Tanulmányokban, vagy könyvekben közzé tesszük a kutatás eredményeit. A pontos és részletes publikálás része a kutatásoknak. Pontosan ki kell fejteni az alkalmazott hipotéziseket, le kell írni az alkalmazott módszereket, a mintavételt, definiálni kell a használt fogalmakat, be kell mutatni a használt elemzési módszereket. Az eredményeket hozzáférhetővé kell tenni A szociológiai kutatás előrehaladását az biztosítja, ha a kutatás megállapításait más kutatók is ellenőrizhetik, bírálhatják, esetleg újra megvizsgálhatják a jelenséget. 10.tétel A kérdőívszerkesztés alapelvei és legfontosabb

jellemzői 1. A kérdőíveken szereplő kérdéseknek két típusa van - zárt - strukturált, - nyitott - nem strukturált,- félig nyitott, vagy félig zárt 2. Zárt kérdés: a kérdőíven szerepelnek a különböző válaszlehetőségek (kódszámmal), így a kérdezett személy aláhúzza, vagy másképp jelöli a kiválasztott válaszlehetőséget. Pl: aláhúzza a férfi, vagy a nő választ Előnye: egyszerű kódolás és feldolgozás. Hátránya: kisebb-nagyobb információveszteséget okozhat. 3. Nyitott kérdések: a megkérdezett személy fogalmazza meg válaszát, ezt vagy ő, vagy a kérdező beírja a kérdőívre. Előnye: sok információt ad, amelyre a kérdőív készítésénél nem is gondoltak. Hátránya: nehezebb, nagyobb munka a kódolás 4. A kérdőíveken szereplő kérdéseknek világosaknak kell lenniük, nem adhatnak alkalmat félreértésre. Legyen egyszerű, közérthető, nem szabad összezsúfolni. Óvakodjunk a sugalmazó kérdésektől, ne adjuk

a szájába a válaszokat. Tartalmi blokkok legyenek a kérdőívben Zárt kérdéseknél tisztázni kell, hogy csak egy, vagy több választ lehet-e aláhúzni. A kérdezés nem lehet túl hosszú, ezért ajánlatos a vizsgálat előtt kisebb számú személy megkérdezésével kipróbálni. Ez az ún próbakérdezés 5. A próbakérdezés történhet: személyes felkérés útján, vagy postán kiküldött, vagy másképpen átadott kérdőív ún. önkitöltése útján (telefonos, ankét) A személyes megkérdezés időigényes, költséges, de kicsi a megtagadások és pontatlanságok veszélye. A kitöltött kérdőíveket a megkérdezés után célszerű ellenőrizni, hogy a hiányokat pótolni tudjuk. Interjú: mélyebbre lehet menni, rugalmasabb, nehezebb kérdezni, magnóval könnyű, de beleegyezést kell kérni hozzá írásban, lehet jegyzetelni is, kellemes légkört kell teremteni  Keménytechnika: rámenősen kell csinálni, csak megverni nem lehet. Úgy kell

irányítani, hogy ő se verjen meg engem. Pszichológusok szokták ezt csinálni  Lágy technika: hagyjuk beszélni és elkalandozni, hamar lesz így jó hangulat, sok plusz információ  Semleges technika: ez a legjobb. Minél kevesebbet kérdezek, annál jobb 2-3 kérdés, a kérdéseimet rugalmasan kezelni. Mérési szintek: 1. nominális szint: a változó különböző értékei azt fejezik ki, hogy 2, vagy több különböző típusról van szó. A legtöbb változó ilyen nominális típusú 2. ordinális szint: a válaszkategóriák sorba rendezhetők, de a köztük lévő távolságot nem lehet összehasonlítani 3. intervallumszint: különböző válaszkategóriák egymás utáni sorrendjét vehetjük ismertnek, a köztük lévő távolságot is, de nem tételezhetjük föl a zérus pont létezését a skálán, ezért nem tudható, hogy egyik kategória „hányszor” magasabb, vagy jobb a másiknál 4. aránymérő szint: ismerjük ez esetben az intervallum

mérési szint jellemzőit és a zérus szintnek is van értelme Etika: a személyiségi jogait nem lehet megsérteni senkinek, segítő kérdést nem szabad feltenni, olyan adatokat nem szabad közzétenni, ami felhasználható valaki ellen, a következtetések ne legyenek sértőek 11.tétel A tartalomelemzés legfontosabb jellemzői Az első hiteles dokumentált tartalomelemzésre a XVIII. században került sor Svédországban, ahol egy majdnem száz zsoltárból álló, ismeretlen szerzőtől származott. A tartalomelemzés olyan kutatási technika, amelynek segítségével írott forrásokból, vagy hanganyagokból, a vizsgált adat kontextusaiban érvényes következtetések vonhatók le. A tartalomelemzéssel hatalmas információtömeg dolgozható fel igen szemléletes módon, ráadásul olcsón – csupán idő és egy csipet elszántság kérdése. Egy beavatkozás-mentes vizsgálati módszer a tartalomelemzés. Tartalomelemzésre alkalmas anyag: Elvileg bármilyen

rögzített dokumentumok alkalmasak a tartalomelemzésre: - az írott források bármelyike: legyen az könyv, folyóirat, napilap, levél - festmények, gyerekrajzok - hangzóanyagok újra és újra visszahallgatva (filmek, tv. műsorok) - ha körülhatároltuk a problémakört, és megfogalmaztuk az ehhez kapcsolódó kérdéseinket, eldönthetjük, melyik kutatási módszer a legmegfelelőbb számunkra Mintavétel: - Alkalmazhatunk mintavételi eljárást. Pl: arra vagyok kíváncsi, hogy a magyar napisajtóban az elmúlt évben hogyan jelent meg a hajléktalanság témája, akkor a napilapok közül véletlenszerűen választok ki néhányat é azokból készítem az elemzést. Ha rétegzett mintavétellel dolgozunk, akkor csoportosítjuk a napilapokat különböző ismérvek alapján. A véletlen eljárás a homogénebb halmazok mintavételéhez alkalmazhatóbb, a rétegzett eljárás inhomogén. Az elemzés: - Itt rögzített közléseket kódolunk, ill. sorolunk osztályokba,

valamely fogalmi keretnek megfelelően. A rögzített dokumentum rendelkezik manifeszt és látens tartalommal. A manifeszt, azaz látható, felszíni tartalom elemzése egyszerű, hiszen a szavak megszámolását jelenti. A manifeszt tartalom elemzése megbízható információhoz juttat. A közlés látens (rejtett) tartalmának elemzése Nincsen ált érvényű elemzése, épp úgy fontos a kutatói tapasztalat, háttér, információ is, mint a szövegkörnyezet vizsgálata. A belső tartalom elemzés módszerei: - bizonyos témák a személyes érintettség miatt gyakran jobban megközelíthetők az interjúzás módszerével. Az interjúk használatával a kutatási célunknak megfelelően egyébként mélyebb rétegeket is feltárhatunk, s olyan információhoz juthatunk, amelyet semmilyen más módszerrel nem gyűjthetünk be. A nyitott kérdésekkel és interjúkkal nyert közvetlen módon nem alkalmasak a további eljárásoknak való alávetése, ill. a megítélésére Az

interjúk azonban jól jelezhetnek tendenciákat és illusztrálhatják az egyéb eljárással nyert adatokat. Ilyenkor van szükség a belső tartalomelemzésre. Az interjúkészítés körülményei: - Komoly információértéke lehet annak, hogy hol és milyen körülmények között született az interjú. A környezet megváltoztathatja az interjúalany érzelmeit, reakcióit, elképzeléseit a helyes válaszról. Más arcukat mutatják az interjúalanyok egy négyszemközti beszélgetés során, mint hallgatóság előtt, vagy társ.-i helyzete is. Az interjú adattartalma: - A kérdőívekben konkrét adatok szerepelnek, az nem mindig kifejezett, gyakran pontosan kikövetkeztethetők, akár számszerűen is, mégpedig azáltal, hogy bizonyos élethelyzetek bizonyos feltételek miatt jönnek létre. Amikor beszélgetünk, az agyunk tudattalanul fordítja ezeket az információkat, a kutatás során viszont tudatosan kell megtennünk, főleg azért, mert az adatgyűjtés és

a feldolgozás időben nem esik egybe. Az interjú hangvétele: - Minden beszélgetésnek van egy jellemző kicsengése, üzenete, amit a konkrét tartalomtól függetlenül is érzékelünk. A vizsgálati személyek viselkedése jelzi ezt a beszélgetés során, amit feljegyzünk magunknak, s az interjú végeztével érdekes következtetésekre adhat lehetőséget. A viselkedést olykor sokkal inkább befolyásolják az érzelmek és az indulatok, mint a higgadt, egyéni véleményekre alapozott gondolkodás. A tartalomelemek csoportosítása: - Az interjúk nagy terjedelmű vizsgálati anyagot adnak. Érdemes interjúkból az összetartozó elemeket egymás mellé állítani. Az elemek kiválasztásában segíthet bennünket a gyakori előfordulás, a vélhető ok-okozati viszony a vizsgált jelenséggel, és persze a kutatói gyakorlat, vagy az intuíció. A saját tartalomelemzési szempontok érvényesítése: - A saját szempontok a célzott kérdésekkel készülő interjúk

esetében közvetlenül érvényesülnek; gyakran a kérdésekbe belefogalmazva, így az arra kapott válasz közvetlenül értelmezhető. A mélyinterjú során nem szabad az interjúalanyt megállítani kérdéseinkkel, hiszen kizökkentjük. A spontán interjú esetében olykor egyáltalán nincs módunk kérdésre. Ekkor azt tehetjük, hogy fontossági sorrendbe állítjuk a szempontokat. A mozaikinformációk illesztése: - gyakran előfordul, hogy a témákra vonatkozó teljes információ több interjúban található meg. Ilyenkor illesztenünk kell az információmorzsákat Ügyelnünk kell arra, hogy csak a valóban összetartozó részletek legyenek egy fonalra felfűzve. Mivel egyes információk esetleg ellenérdekelt felektől kerülnek a birtokunkba Az interjú egyedi információinak általánosítása: - Az interjúzással sohasem nyerhető olyan tömegű adat, mint más eljárással. Viszont sokkal mélyebb és személyesebb közléseket kapunk általa, amelyek sosem

derülnek ki a tömeges adatgyűjtő módszerekkel. Az interjú bizalmas légkörében azonban az alany ritkábban bújik az általánosságok mögé, és mivel beszélgetés folyik, nem pedig válaszolgatás, a vélemények, vagy életutak érzékletesebben, bővebben kerülnek kifejtésre. A járulékos információk felhasználása, a masolázás: - Az interjú anyagok mindig bírnak egy sajátos hordalékkal: az alanyok gyakran beszélnek olyan dolgokról is, amelyek nem tartoznak szorosan a vizsgált témához. Egy-egy ilyen információmorzsa kapcsán esetleg felfigyelhetünk olyan körülményekre az interjúkészítés közben, amelyek magyaráznak bizonyos dolgokat. Az interjú kvantitatív elemzése: - A legtöbb kérdésre típusválaszokat kapunk, hiszen az emberek nem különböznek egymástól. A típusválaszokat utólag skálázzuk, így egy ahhoz hasonló adatsort kapunk, amely minden valamire való skálában megtalálható. 12.tétel A struktúra és a

rétegződés alapfogalmai A társadalom: Olyan terméke az emberiségnek, amely újratermeli azt. Emberek sokasága. A szokások normák, értékek, intézmények a társadalom egyenrangú elemei. A társadalom elengedhetetlenül szükséges az emberiség életéhez, fennmaradásához és fejlődéséhez. A társadalmat alkotó egyes személyek különböző társadalmi pozíciókat foglalnak el, azaz a társadalomnak szerkezete van. Egyes pozíciókkal nagy hatalom és igen kedvező anyagi körülmények, további privilégiumok járnak, míg más pozíciók betöltőinek nincs hatalmuk, szegények, A társadalmat a mindenkinek hasznos együttműködés és ugyanakkor egyenlőtlenség jellemzi. Társadalmi szerkezet: A társadalmon belül különböző pozíciók közötti viszonyok. A társadalmi szerkezeten státuszok vannak, betöltői meghatározott szerepek szerint viselkednek és ezek a szerepek meghatározott viszonyokat ír elő számukra. A különböző pozíciókat

kategóriákba foglalja a társadalmi szerkezet elmélete, pl.: gazdasági vezető, munkás stb. A pozíciók hierarchikusan rendeződnek valamilyen ismérv alapján. Ezek a kategóriák különböznek egymástól: - vagyon állapot - a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye - a szűkös javakhoz való hozzájutás módja és mértéke tekintetében. - ezek a kategóriák között enyhébb - élesebb érdekellentétek állnak Státusz: az egyén által a társadalomban, vagy a társadalmi intézményben elfoglalt pozíció. Egyszerre többféle státuszt is elfoglalhat, lehet ő anya, feleség, tanár, minden státuszhoz elvárások kapcsolódnak, viselkedésnormák, szerepek, Státuszcsoportok: olyan egyének, vagy családok, akik azonos státuszban vannak, de több rétegképző szerint is, ugyanabba a csoportba tartoznak. / Kolosi Tamás/ Társadalmi rétegződés: A különböző ismérvek (foglalkozás, beosztás, iskolai végzettség) alapján megállapított társadalmi

kategóriák az életmód különböző dimenzióiban. Ismérv pl: kinek milyen iskolai végzettsége van, ki mennyi pénzt kap a munkájáért. Társadalmi osztálynak: nevezzük a termelőeszközhöz való viszony alapján definiált társadalmi kategóriákat. A MARX-i értelmezés szerint 3 osztályt lehet megkülönböztetni: 1. a termelőeszközöket nem birtokló munkásokat 2. a saját maguk foglalkoztatásához elegendő termelőeszközökkel rendelkező kispolgárokat (kisiparos, kiskereskedő) 3. tőkések, nagybirtokosok, annyi termelőeszközt birtokolnak, hogy bérmunkásokat foglalkoztatnak Társadalmi rétegnek nevezzük a foglalkozás, iskolai végzettség, lakóhely, jövedelem nagysága alapján definiált társadalmi kategóriákat, pl.: foglalkozás jellege szerint: értelmiség, szakmunkás. Elitnek szokás nevezni a társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő, kis létszámú csoportot. A szociológiában legtöbbször hatalmi elitről beszélünk, tehát a

politikai és gazdasági hatalmat kézben tartó szűk csoport. Státuszcsoport (Kolosi Tamás 1984) olyan egyének vagy családok csoportja, akik az általa használt 7 dimenzióban együttvéve hasonló helyzetben vannak. /fogyasztás, kultúra, életmód, érdekérvényesítés, lakás, lakókörnyezet, anyagi színvonal, munkamegosztás/ Kutatásmódszertana: A társadalmi szerkezet és rétegződés szociológiájának nincs általánosan elfogadott egységes módszertana. A rétegződés vizsgálat egyik kitüntetett módszere a Survey típusú adatfelvétele, amely sok adatot gyűjt össze a megkérdezett személyek, vagy családok társadalmi helyzetéről, életmódjáról, Ezen adatok alapján lehet kimutatni társadalmi kategóriánként a jövedelmeket, lakásviszonyokat stb. Az első ilyen rétegződéstípusú Survey-felvétel a KSH 1963-évi jövedelmekre vonatkozó rétegződésfelvétel volt, amelyet Ferge Zsuzsa készített 1969-ben. Ezt követően a KSH

ötévente végzett adatfelvételt az előző évi családi háztartási jövedelmekről. 1992 óta a BKE Szociológiai Tanszéke és a TÁRKI által végzett Magyar háztartási panel sorozat a rétegződési adatok fő forrása. /2000 háztartás és annak felnőtt tagjai a megkérdezettek / 1. Önbesorolásos módszer: a megkérdezetteket kérdezik meg hogy milyen osztályba vagy rétegbe sorolják magukat, / Kolosi Tamás/ 2. Presztízsvizsgálat: a megkérdezetteket arra kérik fel, hogy a pontosan megnevezett foglalkozások presztízsét nevezzék meg. Kritérium= megbecsülés, jövedelem, befolyás, hatalom, társadalmi hasznosság / majd ezt átlagolják, 3. Társadalmi gazdasági státusz: SEC pontszámokat határoznak meg minden kis foglalkozási csoport számára, és ezeket használják fel mobilitás elemzéseikben. 13.tétel A Marx-féle osztályparadigma. M Weber: osztályok és rendek Új marxista társadalomszerkezet-elméletek 1. Marx szerint a marxizmus a

kapitalizmus bírálatára épül Kulcsfogalma: a tőkés kizsákmányolás. Két osztályt állít szembe egymással tőkés ↔ munkás. A tőkés kizsákmányolás nem más, mint hogy a munkások által termelt profitot a tőkések kisajátítják. A társ.-i fejlődésről alkotott nézete: kapitalizmusszocializmuskommunizmus A szocializmus idején a végzett munka arányában osztják el a jövedelmet. A kommunizmus idején a jövedelmet a szükségletek arányában osztják el, a termelő eszközök társ.-i tulajdonba kerülnek Másik kulcsfogalma: az elidegenedés (többféle értelemben vizsgálta) - a munkás elidegenedik az általa termelt javaktól, mert nem az övé - a munkaeszközöktől - saját személyéhez is tárgyként viszonyul Marx szerint az osztály azon egyének csoportja, akik a termelőeszközökhöz való viszony tekintetében azonos pozícióban vannak: a) magának való osztály: olyan emberek csoportja, akikben nem tudatosul a közös osztályhelyzet

(nem tudnak fellépni közösen a gondjaik ellen) b) magáért való osztály: bennük tudatosul az osztályhelyzet, képesek forradalmat létrehozni (ideális osztály) 2. Társ-i osztály: a termelőeszközökhöz való viszony alapján lehet őket elkülöníteni. Osztály: olyan személyek csoportja, akik valamilyen hatalmi, vagy presztízsforma tekintetében hasonló pozícióban vannak. Weber háromféle osztályt különböztetett meg: - birtok szerinti osztály (tőkés) - jövedelem szerinti osztály (nagyobb és kisebb jövedelem) - társ.-i osztály (azon belül könnyű a társ-i helyváltoztatás, mobilitás, szokásos a házasságkötés) Társadalom szerkezet elméletében három lényeges dimenziót nevez:  gazdasági dimenzió: a termelő eszközökhöz való viszony mellett a munkaerő-piaci helyzetet látja differenciáló tényezőnek. Foglalkozás alapján is differenciálta a társ.-i kategóriákat, ezt a dimenziót nevezte osztálynak, vagy gazdasági

osztálynak.  hatalom: a tőketulajdon függvénye. Szerinte a politikai hatalom nem szükségképpen függ össze a tőketulajdonnal.  rend: lényege a megbecsültség, alapja az előkelő életvitel. Weber az előfutára annak az irányzatnak, amely presztízs alapján különbözteti meg a társ.-i kategóriát. 3. Új marxista elméletek: A termelő eszközök tulajdonon alapuló szerkezetelméletét E. O Wright amerikai marxista szociológus továbbfejlesztette. Abból indul ki, hogy a kapitalista társ-ban 3 tőketulajdon játszik szerepet a társ. differenciálódásában: a) legfontosabb a termelőeszközök tulajdona (termelőeszköz tőke) - olyan term. eszköz tulajdonosokat, akik bérmunkásokat alkalmaznak, így magul mentesülnek a munkától (burzsoázia) olyan kisebb term. eszköz tulajdonosok, akik bérmunkásokat foglalkoztatnak, de ők maguk is kénytelenek dolgozni (kisvállalkozók) olyan term. eszköz tulajdonosok, akiknek nincs elég tőkéje

bérmunkást foglalkoztatni, így maguk dolgoznak termelőeszközeikkel (kispolgárság) a term. eszköz birtokában nem lévő bérmunkások a) szervezeti tőke: a szervezetben lévő vezetői hatáskör, hatalom alapján különböztet meg - felsővezetőket - középvezetőket - nem vezetőket b) szakképzettségi tőke: alapján különböztet - magas képzettségűeket - félig szakképzett - szakképzetlen Ez alapján a mai kapitalista társadalomban három osztályt definiált (burzsoázia, kispolgárság, proletariátus). Közbenső helyzetű kategóriák: - felső- és középvezetők: nincs term.eszköz tulajdon, de van szervezeti hatalmuk és szakképzettségi tőkéjük (burzsoázia – proletariátus) - alsóvezető, művezető: szervezeti hatalmuk és szakképzettségi tőkéjük is kisebb - kisvállalkozók: burzsoázia és kispolgárság között - munkájukat önállóan végző alkalmazottak (kispolg. –prolet) Későbbi munkájában (1985) új formációelmélet:

- feudalizmus – kapitalizmus – állami, társ.-i rendszer – szocializmus – kommunizmus 14.tétel Harmónia-, konfliktus-, csere- és kényszerelméletek. Konzervatív és radikális elméletek. A strukturalista-funkcionalista rétegződéselmélet és kritikája 1. Harmóniaelmélet szerint az emberi társadalmat alapvetően a tagok egyéni működése jellemzi, a konfliktus csak kivételes 2. Konfliktuselmélet szerint minden emberi társadalmat alapvetően jellemez a konfliktus, és ez nem szükségképpen káros jelenség, mert a konfliktusok viszik előre a társ.-i fejlődést Ha nem lenne konfliktus, a társ változatlan állapotban maradna 3. Csereelmélet szerint a társ tagjai egymással javakat cserélnek, ezek nemcsak anyagi, pénzben mérhető javak, hanem eszmei, szellemi javak is, mint a megbecsülés, engedelmesség, szeretet, segítség. 4. Kényszerelméletek szerint nem a mindenki számára hasznot hozó csere, sokkal inkább a hatalommal rendelkezők

által az elnyomottakkal szemben alkalmazott kényszer jellemzi a társadalmat, a javak átadása nem egyenrangú csere útján, hanem kényszer, fenyegetés alatt történik (harmónia-csere, kényszer-konfliktus). 5. G Lenski (1966) konzervatívoknak nevezi a harmóniaelmélet, radikálisoknak a konfliktuselmélet híveit. A két álláspont ellentéte az emberiség történetére vonatkozó legrégebbi írott forrásokban megjelenik.  Ótestamentumban a zsidó királyok és a főpapság konzervatív álláspontot képviselt, a próféták radikálisan bírálták a társ. igazságtalanságait  Platon radikális állásponthoz állt közelebb, Arisztotelész viszont konzervatív volt (helyeselte a rabszolgaságintézményét)  Középkori kereszténység történetében egyik oldalon állt a konzervatív főpapság, másik oldalon az újítók (Assisi Szent Ferenc), akiknek egy részét esetenként üldözték.  A társ. tudományok idején Adam Smith a harmóniaelmélet

felé hajlott, a konfliktuselmélet legegyértelműbb megfogalmazói, Marx és Engels voltak. Konzervatívok szerint: - a társ. saját szükséglettel rendelkező társ-i rendszer - a kényszer emberek között eredő különbségek következményeként alakul ki - kemény munkát, másoktól való megbízatást hangsúlyozták - az állam és a jog az egész társ. szerve 15.tétel Bourdieu, Goudner és Szelényi: a tőkejavak elméletei. Tőkekonverzió, gazdasági, politikai, kapcsolati és kulturális tőke 1. A tőke vagy anyagi formában, vagy elsajátított formában felhalmozott munka A tőkében fennmaradási tendencia rejlik; termelhet profitot, vagy önmagát reprodukálhatja, vagy növelheti. A közgazd-i tőkefogalom a kapitalizmusból ered A társ.-i csereviszonyokat egyszerű árucserére szűkíti le A tőke 3 alapvető formában fordul elő: gazdasági tőke (közvetlenül pénzzé alakítható), kulturális tőke (gazd.-i tőkévé konvertálható, isk-i végz),

társ-i tőke (társ.-i kötelezettségekből, vagy kapcsolatokból fakadó, nemesi címen) Pierre Bourdieu a tőke fogalmát átvitt értelemben használja: - az anyagi tőke mellett lekötelezettségi tőkéről beszél (akkor keletkezik, ha szívességért viszonzást kér az ember) - kulturális tőke – felhalmozott tudásmennyiség (szülői házból öröklött kulturális örökség) - kapcsolati tőke – annál hasznosabb, minél inkább felfelé irányuló kapcsolatai vannak az embernek 2. A kulturális tőke 3 formában létezhet: a) bensővé tett: a kulturális tőke testreszabott, egy elsajátítási folyamat előzi meg, mivel képzést igényel, időbe kerül. Olyan tulajdon, amely a személy szilárd részévé, tulajdonságává válik. Sokrétűen kötődik a személyhez, átörökítés után kerül továbbadásra (tipikus beszédmód). Gyermekkortól kezdődő felhalmozás, csak olyan családban megy akadálytalanul, ahol erős kulturális tőkével rendelkeznek.

Felhalmozási időszak a szocializációs folyamat. b) tárgyiasult állapot: objektiválódott, materiálisan adható át, anyagi hordozók révén (írás, festmény, műemlék, hangszer). A kulturális javak, vagy anyagi elsajátítás, vagy szimbolikusan sajátíthatók el. Csak addig áll fenn, amíg a cselekvő személyek elsajátítják és eszközként használják (művészet, tudomány) c) iskolai végzettség – intézményesült: elismerést kölcsönöz A kulturális tőke azt a célt is szolgálja, hogy az egyes rétegek elsősorban a privilegizáltak, megkülönböztessék magukat a többiektől. A kulturális tőke legjobb mércéje a megszerzésre fordított idő. 3. Társadalmi tőke: Olyan erőforrás, amely egy csoporthoz való tartozáson alapul A birtokolt tőke hitelképességet kölcsönöz. Garanciát kapnak valamilyen név felvétele révén, amely egy bizonyos családhoz, osztályhoz, iskolához tartozást jelez. A társ-i tőke alapját képező

csereviszonyokban összekapcsolódnak az anyagi és szimbolikus szempontok. A társ tőke nagysága függ azon kapcsolatoktól, amelyeket mozgósítani tud, másrészt a gazd.-i, kult, vagy szimbolikus tőke nagyságától, amelyet azok birtokolnak, akikkel kapcsolatban áll. A társ-i tőke újratermeléséhez kell a kapcsolattartás, ez időbe, pénzbe és közvetlen, v. közvetett módon gazd-i tőkébe kerül. Delegáció formái: egyetlen, v néhány személy kezében összpontosuljon az összes társ.-i tőke Ökonomizmus: minden tőkeformát a gazd.-i tőkére redukálhatónak tart Szemiologizmus: a társ.-i csereviszonyokat kommunikációs jelenségekre szűkíti le Társ.-i tőke: hasznos kötelezettségek tőkéje, ajándék, szívesség, látogatás útján jön létre, termelődik újra 16.tétel Hatalom, privilégium, presztízs osztályérdek és a társadalmi erőforrások egyenlőtlen birtoklása, mint a társ.-i rétegződés alapjai Hatalom= tudás-

tekintély-tőke. Az a viszony, amikor a hatalmat birtokló személynek módja van arra, hogy a hatalmának alávetett személyt rábírja, hogy szándékainak megfelelően viselkedjen. A legitimnek tekintett hatalom, az uralom Tekintély= kapcsolati tőke, presztízs, politikai hatalom Privilégium= kiváltság, előjog, ami jár neki, csak azért mert ö az ami, pl nekem jár a ti figyelmetek mert én tanár vagyok, A presztízzsel jár együtt a privilégium. Presztízs= tekintély, társadalmi megbecsültség, mi adja a presztízst a munka jellege, amit végzek Társadalmi rétegződés: foglalkozás, beosztás, iskolai végzettség lakóhely alapján megállapított társadalmi kategória. A II.-ik vh utáni években a hatalmi elméletek váltak egyre népszerűbbekké a szerkezetvizsgálatokban. A kizsákmányoló, az uralkodó osztály fogalom helyett, a hatalmi elit fogalmát használják. A foglalkozási szerepek különbözősége szükségszerűen vezet egyfajta

rétegződéshez. A hatalmi különbségek a privilégiumok eltérését okoznák, hatalom és privilégium együtt presztízskülönbséget okozzák. Minden mai társadalomban a foglalkozási presztízsek hierarchiája sokban hasonlít egymásra. Nemcsak a presztízs, de a hatalmi privilégium (iskolázottság, jövedelem) hierarchiák is alapvetően megegyeznek az egyes társadalmakban. Miles szerint egy szűk hatalmi elit uralkodik az USA-ban, ezen belül is 3 csoportot különböztetett meg. - gazdasági élet vezetőit, nagyvállalatok menedzsereit - a vezető politikusokat - a hadsereg vezetőit Ezek szorosan összefonódnak, gyakori a személyek helycseréje. Gyilasz jugoszláv kommunista politikus szerint a Kelet-Európai szocialista társadalmak ugyanolyan osztálytársadalmak, mint a kapitalisták, csak az a különbség, hogy a szocialista társadalmakban az állami és pártbürokrácia a termelőeszközök ténylegeses tulajdonosa, és ezáltal az uralkodó osztály. A

rétegződés elkerülhetetlen ott, ahol különbségek vannak. Lényegi kapcsolat van a hatalom, a privilégium és a presztízs között. A történelem során minden komplex társadalom rétegződött, és ez a jövőben is lesz. Bár történtek kísérletek osztály nélküli társadalom létrehozására, de megbuktak (PI, Kína) Lenszki / amerikai szociológus / szerint a hatalmat az egyenlőtlenségek alapvető forrásának. Szerinte a hatalmi különbségek következtében jönnek létre a privilegizált különbségek. Ide sorolja a vagyoni, és más életkörülmények- beli különbségeket, valamint a presztízskülönbségeket is. Így az egyenlőtlenség végső alapja minden társadalomban az erőszak alkalmazásának lehetősége. Ahhoz, hogy a társadalom hatékonyan működhessen, a hatalmat birtokló osztálynak a hatalmát legitimmé kell tenni. A többlettermékek egy részét át kell adnia a hatalomnélkülieknek, és a nyílt erőszak helyére

intézményesített / alkotmányos / hatalomgyakorlási formát kell létrehozni. Max Weber szerint a társadalmi pozíció meghatározza az egyes emberek életesélyeit. Az egyén élete folyamán magas, vagy alacsony jövedelemhez jut, milyen iskolai végzettséget szerez, illetve gyermekei milyen iskolai végzettséget fognak szerezni Ralf Dahrendorf korai műve szerint már nem a tőketulajdon, hanem a gazdasági hatalom birtokosai állnak a hierarchia csúcsán, a társadalmi konfliktus nem annyira a jövedelemért, hanem a hatalomért folyik. Persze a jövedelemből való részesedés a hatalmi pozíciótól függ. A presztízsen alapuló szerkezetelméletek elsősorban a szociológiai kutatásokban játszottak szerepet, sok országban, számos presztízsvizsgálatot végeztek, az osztály és réteg fogalma helyett. Funkcionalista álláspont szerint: a rétegződés alapvetően a társadalmak szükségleteiből alakul ki, nem az egyének szükségleteiből, vagy

kívánságaiból. A konfliktuselmélet teoretikusai a társadalmi egyenlőtlenség problémáját a társadalmon belül különféle egyének és alcsoportok álláspontja felől közelítik meg A rétegződés többdimenziós jelenség. Az emberi populációk különféle módon rétegződnek és az alternatív rétegződési módok mindegyike más-más osztályfogalomnak ad alapot Osztály: olyan személyek csoportosulása egy társadalomban, akik- valamely hatalmi, kiváltság vagy presztízsforma tekinteteken hasonló pozícióban állnak A hatalmi osztályt: olyan személyek csoportosulása egy társadalomban, akik az erőszak, vagy az intézményesített hatalom bizonyos formája tekintetében hasonló pozícióban állnak. Egyetlen egyén akár fél tucat hatalmi osztály tagja is lehet Az osztály kaszt, amennyiben népszokások tiltják a felfelé irányuló mobilitást az adott osztályba vagy abból kifelé. A kifejezés a-középkori európai történelemből ered Az

osztály egy rend, annyiban, hogy léte, jogai és kiváltságai törvényben adottak. A státuszcsoportok különböznek az osztályoktól, gazdasági hatalmon alapulnak, saját szubkultúrát alakítanak ki, öröklésen alapuló csoportosulások. Az elitek néha kevesebbek, máskor többek az osztálynál. Bármely társadalmi egység legmagasabb rangsorbeli szegmense, legyen az egy osztály vagy a társadalom egésze. Egy osztályrendszer egyetlen kritérium alapján rangsorolt osztályok hierarchiája. Amerikai szerzők kimutatták, hogy a szegények ugyanazokért a javakért magasabb árat fizetnek, mint a jómódúak. A társadalmi helyzet igen nagymértékben meghatározza az egyén életmódját. 17.tétel A társadalmi szerkezet változása. A „munkásosztály elpolgárosodása”, az „osztályok elhalása”. A globális világ 1. A társadalom szerkezete: a társadalomban az eltérő pozíciójú emberek közötti viszony A társadalmi szerkezet változása: - nő a

szellemi foglalkozásúak, különösen a felsőfokú végzettségűek (értelmiségiek) aránya, csökken a fizikai foglakozásúak aránya. Az értelmiség és a többi szellemi foglalkozású réteg között nő a távolság. - nő a szolgáltatások területén foglalkoztatottak aránya - növekszik a munkásosztály belső differenciálódása, főként a szakképzett és szakképzetlen munkások között. A szakmunkások helyzete javuló tendenciát mutat, egyes szakmákban a munkások előnyösebb társ.-i pozícióban vannak, mint a szakképzetlen irodai dolgozók. Ezzel szemben a szakképzetlen munkások helyzete romlik, a munkanélküliség elsősorban őket súlytja. - kialakulni látszik egy „új szegény réteg” a tartósan munkanélküliekből, krónikus betegekből és rokkantakból, a faji kisebbség tagjainak és a vendégmunkásoknak egy részéből - nőnek a gazd.-i szervezetek méretei, nő az állam bürokratikus apparátusa, nőnek az államban elfoglalt

vezető pozíciók hatalma és privilégiuma - nő a kis gazd.-i egységek száma, sokszor ezek dinamikusabban fejlődnek, újítanak, alkalmazkodnak a megváltozott gazd.-i viszonyokhoz - nem tűnik el a kispolgárság, vagyis az önálló kisiparosok, kiskereskedők rétege - növekszik a társ.-i juttatásokból élők száma (nyugdíjas, különálló társ-i réteg) 2. A „munkásosztály elpolgárosodása”, az „osztályok elhalása”  Az 1960-as években Ny.Eu-ban és É-Amerikában a munkásoknak egyre nagyobb része érte el azt az életszínvonalat, amely korábban a középosztályokat, a polgárságot jellemezte (saját ház, gk., mosógép, telefon)  Ellentétben ezzel az állítással azt próbálták bizonyítani, hogy a magas bérű és közel irodai körülmények között dolgozó munkások nem válnak „polgárokká”. A munkások, még a magasabb szakképzettségűek is inkább munkások maradnak. S. M Lipret az 1990-es évek elején megfogalmazta, hogy

az „osztályok elhalnak”, vagyis a társ. tagjai viselkedésének jelentősége csökken, elsősorban politikai állásfoglalásuk meghatározásában. Ezt arra alapozták, hogy a különböző pártok – jobbközép és szoc.dem – szavazótáborának összetétele alig különbözik További magyarázatok, hogy:  A jóléti állam juttatási enyhítették az osztályellentéteket  A családi származás fokozatosan kevésbé határozza meg a társ.-i foglalkozási életpályát Számos olyan szakma, foglalkozás jött létre, amely nem hasonlít a hajdani munkásfoglalkozásokhoz  A szolgáltatások területén foglalkoztatottak számának növekedése olyan réteget hozott létre, amely sem a munkásosztályhoz, sem a középosztályhoz nem tartoznak  A nagy gyárak mellet nagyobb szerephez jutottak a kis- és középvállalatok, ahol a munkások kisebb száma miatt kisebb az esély az összetartozás érzés kialakulására  Az osztálytudat és az

osztályharc középpontjában materiális értékek álltak, ma azonban a posztmateriális értékek válnak fontossá  Egyre inkább értelmét veszíti a politikai nézetek és pártok jobb és baloldal szerinti különválása, amely alapja volt a hagyományos középosztály – munkásosztály politikai differenciálódásának A globális világ Wallerstein centrum periféria elmélete: abból indul ki hogy a világgazdasági rendszernek van egy központja, ahol a gazdasági fejlettség a legmagasabb szinten áll, és ennek következtében nagy gazdasági , politikai, katonai hatalommal rendelkezik a világrendszer alárendelt országai között. A centrum ennek következtében képes kizsákmányolni a perifériát, valamint a centrum és a periféria között elhelyezkedő félperifériát, és megakadályozza azt, hogy egy ország a perifériából vagy a félperifériából kitörjön. Csak akkor következik be változás, ha a centrum eltolódik a világ másik

régiójába.  18.tétel Az Erdei-féle kettős társadalomszerkezet. A két osztály, egy réteg modell Az egyes személyek különböző társadalmi pozíciókat foglalnak el, ezt a gyermekeikre is átörökítik. A társadalmaknak szerkezetük van, a társadalmat mindenkinek hasznos együttműködés és ugyanakkor az egyenlőtlenség is jellemzi. Társadalmi szerkezet: a társadalmon belüli különböző pozíciók közötti viszonyok. Konkrétan a különböző pozíciókat betöltő egyének és csoportok közötti viszonyokat jelenti. A társadalmi szerkezeten belül státuszok vannak, a státuszok betöltői meghatározott szerepek szerint viselkednek, pl.: apa, anya gyermek szerep Szerepeink két dologtól függnek: az élethelyzettől, hogy mire alkalmazzuk és a státusztól. A két vh. közötti magyar társadalom szerkezetére vonatkozó érdekes képet fogalmazott meg Erdei Ferenc (1980). Szerinte kettős társadalom létezett ekkor Magyarországon. Egymás

mellett élt egy történelmi nemzeti /rendies / jellegű társadalom, és egy modern polgári társadalom Törtértelmi-nemzeti társadalomhoz tartoznak: 1. Egyházak: erős a szerepük, birtokok egy része a tulajdonukban van A háború után veszítettek szerepükből, modernizálódtak. 2. Állam: decentralizált, erősödik a központ hatalma A közigazgatás túl bürokratikus. A jogászi pályának nagy tekintélye van, a szabályszerűség nem jellemző. 3. Uradalom (nagybirtokok): a legfejletlenebb mezőgazdasági termelés 1/3-a itt folyik. Jellemzői: alacsony a termelés minősége, olcsó szakképzetlen munkaerő, munkavégzés monoton. Felépítése hierarchikus Nagybirtokos: a politikai életben nagy szerepe van, szakképzetlen, gazdatiszt befolyásos, - jobbágyok, cselédek: kiszolgáltatottak, képzetlenek, csak ellátást kapnak 4. Történelmi arisztokrácia: A politikai vezetés az ő kezükben van (öröklődő) Egyházi-, állami vezetőkből, nagybirtokosokból

tevődik össze. 5. Úri középosztály: Tisztviselő réteg Szakképzettek, alkalmazotti jogviszonyban állnak, elég jól keresnek. A hivatali állás rangot is jelent, pl: gazdatiszt, jogász Ez egy függő osztály, számukra a tradíciók fontosak. 6. Nemzeti kispolgárság: Tiszti réteg, pl: rendőr, vasutas Főként paraszti származásúak. Alkalmazotti jogviszonyban állnak, kispolgári jólétben élnek, gyermekeiket taníttatják. Erdei szerint a társadalom alatt él a parasztság a mezőgazdasági munkásság. A nemzeti társadalomban szerveződtek meg a termelésnek és a társadalmi életnek azok a szerepei, amelyek már a rendi társadalomban is kialakultak, és megszerveződtek, vagyis a nagybirtokos gazdálkodás, és az egész egyházi és állami élet. A modern polgári társadalom: A modern polgári társadalmat a kapitalizmus maga építette ki a történelmi társadalomszerkezet mellett Elsősorban a zsidóságból, másodsorban a németségből. A modern

polgári társadalomhoz tartoznak: 1. kapitalista vállalkozók, nagytőkések: főként zsidók, szakképzettek Az ipari fejlődés szükséges volt. Kialakították a banki vállalkozást A főváros fejlődött elsősorban. 2. Polgári arisztokrácia: vállalati-, banki vezetők, tanult réteg Urizáló hajlamú polgárság, meggazdagodott családok. Igyekeztek csatlakozni a történelmi arisztokráciához birtokvásárlással, címszerzéssel, beházasodással. 3. Polgári középosztály: középvállalkozók, vállalati, banki tisztviselők, értelmiségiek. 4. Kispolgárság: heterogén réteg 5. Kisiparosok, kiskereskedők 6. Szabad értelmiségiek: megfelelő vagyonnal, vagy birtokkal rendelkeztek, kamarába tömörültek, a zsidóságot próbálták kiszorítani. 7. Munkásság: tanulatlan réteg, óriási nyers erő, a politikai élet tényezője lett (sztrájk, kulturális törekvése miatt) A társadalom nagyon hierarchikus, a jövedelmi különbségek óriásiak. A

kapitalizmus fejlődésével megindult az urbanizáció és vele együtt a földrajzi és strukturális mobilitás. Intragrációs mobilitás: az egyén életében történt előrelépés A magyar polgári társadalomban a kapitalista termelés nem a történelmi társadalmi módszerekkel dolgozott, hanem nyers üzletiességgel, és gátlástalan haszonra töréssel. A magyar polgári társadalom, mint gátlás nélküli üzleti szervezet fejlődött ki E modern polgári társadalom kifejlődése legfőképpen a városiasodás előrehaladásában nyilvánul meg. Főleg a fővárosnak de a vidéki városoknak a fejlődése tanúsítja, az ipari termelés, a kereskedelmi forgalom, az üzleti vállalkozásban terjesztett szellemi kultúra hatalmas növekedését. A városi civilizáltság mellett óriási különbségek vannak a városi alsó nép, és a parasztság között. Az ipar és a forgalom városi társadalma a polgári fejlődés révén egy bizonyos civilizáltsági szintre

emelkedett, de a parasztság kimaradt ebből a fejlődésből. Két osztály és egy réteg 1945-től kezdődően húsz évig két osztály egy réteg modell uralkodott a magyar társadalomtudományokban. Sztálin fogalmazta meg, ezért nevezik sztálini modellnek. E szerint a termelőeszközökhöz való viszony alapján két osztályt lehet megkülönböztetni: - munkásosztályt, amely az állami tulajdonon keresztül részesül a termelőeszközök tulajdonából - termelőszövetkezeti parasztság, amely a szövetkezeti tulajdonon keresztül részesül a termelőeszközök tulajdonában egy réteget: az értelmiséget vagy szellemi réteget. Voltak még maradék kategóriák, pl. kisiparosok az 1950-es évek elején a kulákok 19.tétel Magyar struktúra és rétegződéselmélet kutatások: Ferge Zsuzsa és Kolosi Tamás A két osztály egy réteg modellnek a magyar társadalom reális elemzésére való alkalmatlanságát felismerte Ferge Zsuzsa, egy másik modellt dolgozott

ki az első rétegződés felvételhez. Ebben a társ-i kategóriákat a munka jellege (fizikai-szellemi, szükséges iskolai végzettség) alapján definiálta és munkajelleg-csoportnak nevezte. A következőket különböztette meg: - vezető és értelmiségi - középszintű szellemi - irodai - szakmunkás - betanított munkás - segédmunkás - mezőgazdasági fizikai, vagy paraszt - nyugdíjas Később ezt némileg továbbfejlesztette, és rétegmodellnek, a kategóriákat rétegnek nevezte. A fogalmak bevezetése kezdetben kevés ellenállást váltott ki a filozófusok oldaláról. Ferge rétegződés vizsgálatából kitűnt, hogy:  a magyar társadalomban lényeges jövedelemegyenlőtlenségek vannak  szellemi foglalkozásnak kategóriáján belül lényegesek a különbségek a vezetők és az irodai foglalkozásúak között  munkásságon belül lényeges a különbség a szakmunkások és szakképzetlen munkások között  a társ.-i rétegek hierarchikus

sorrendje az egy főre jutó átlagos jövedelem terén nagyon hasonlít a nyugati hierarchiához Ferge további megállapításai, hogy az egyéb dimenziókban megállapítható társ.-i egyenlőtlenségek nagyobbak voltak, mint a jövedelmi különbségek. Minél inkább haladunk az anyagi jellegű dimenziótól a nem anyagi jellegű dimenziók felé, annál nagyobbak ezek a különbségek. A modell előnye, hogy könnyen ki lehet számítani a rétegekbe tartozók létszámát az aktív keresők között. A modell megmutatja, hogy nő a szellemi foglalkozásnak (vezetők, értelmiségiek) aránya, nő a munkások (szakmunkások) aránya, a mezőgazd.-i dolgozók aránya fokozatosan csökken. 1981-1982 évi rétegződés felvétel kapcsán Kolosi Tamás, újítást vezetett be a társ.-i szerkezet kutatásában Abból indul ki, hogy nemcsak a foglalkozás határozza meg az egyén, vagy a család társ.-i helyzetét, hanem az életkörülmények és az életmód is nagyobb

dimenziójában elfoglalt együttes hely. Ezzel alátámasztotta, hogy a rétegződés sokdimenziós jelenség. 7 dimenziót állapított meg (7-től pontozta): • jövedelem • fogyasztás (milyen mértékben fogyaszt húst, sajtot, stb) • kultúra, életmód (iskolai végzettség, olvasási szokások) • érdekérvényesítés (társ.-i és pol-i szervezetekben betöltött funkciók) • lakás (nagysága, komfortsága) • lakókörnyezet (település fejlettsége, lakóövezet jellege) • munkamegosztás A pontszámok alapján matematikai-statisztikai módszerek segítségével állapította meg, hogy mely egyének, ill. családok vannak hasonló helyzetben a hét index együttes figyelembevételével. Az így kapott klasztereket nevezte státuszcsoportoknak. Az indexértékek alapján adott nekik nevet, 12 státuszcsoportot különböztetett meg: 1. Elit: életkörülményeik kedvezőek, kiemelkedik a munkamegosztási helyzetük, magas a műveltségi indexük 2. A

városias felső réteg: lakáshelyzete lényegesen rosszabb az elitnél, de más dimenziókban megközelíti. 3. A falusias felső réteg: a lakóhely környezete tekintetében marad el lényegesen az elittől. 4. A fogyasztói magatartású középréteg: anyagi és érdekérvényesítési helyzete átlag alatti, fogyasztása eléri az elit szintjét. 5. A városias jómódú munkások: anyagi és lakáshelyzete kedvező, a fogyasztási és művelődési mutatók terén lemaradnak az előzőektől. 6. A rossz anyagi helyzetű középcsoport: az anyagi színvonal és a fogyasztás tekintetében elmarad az átlagtól 7. A falusias középcsoport: a lakásviszonyok és a lakáskörnyezet terén az átlagosnál hátrányosabb helyzetben van. 8. Az érdekérvényesítő alsó csoport: minden más tekintetben hátrányos helyzetben van, de bizonyos dolgokban kedvezően ítélte meg helyzetét pl.: ki tudná-e védeni a munkahelyi hátrányokat 9. A jó anyagi helyzetű falusias alsó

csoport: többletmunkájuknak köszönhetően magas jövedelmet érnek el, ezért anyagi helyzetüket javítani tudták. Az életmód érdekérvényesítés terén az átlagnál jóval rosszabb helyzetben vannak, nagyon sokat dolgoznak, de keveset pihennek. 10. A városias alsó csoport: lakókörnyezete kedvező, minden más vonatkozásban átlag alatti körülmények között él. 11. Az enyhén deprivált: lakókörnyezete igen kedvezőtlen, átlag körüli fogyasztást engedhetnek meg maguknak. 12. A deprivált helyzetű: minden státuszdimenzió tekintetében leszakadtak a többi csoporttól, náluk a különféle hátrányok (alacsony műveltség, rossz anyagi és lakáshelyzet) halmozódnak. Kolosi a 12 státuszcsoportnak a hét dimenzióban mért átlagos pontszáma alapján többdimenziós skálázást végzett. Kirajzolódott, hogy kiemelkedik a többi csoport közül az elit (7,2%) és messze leszakad a többiektől a deprivalt csoport (14,4). Nagy tömb a 2-5. csoport (288)

és a 8-11 csoportok (32,2) A 6-7, csoport (17 %) Ez a modell részletes adatfelvételt igényel, nagy minta szükséges hozzá, ezért nem használták a továbbiakban, a magyar szociológiában. A 80-as évek eleje óta nem voltak meg az anyagi erőforrások 20.tétel A Kolosi-féle L-modell és a Szelényi-féle háromszög modell. Hankiss elemér: a második társadalom 1. Az 1980-as években két kifejezetten elméleti modell is született a magyar társadalom szerkezetéről (Szelényi 1990, Kolosi 1987) Mindkettő abból indul ki, hogy a második gazdaság és piac fokozódó szerepe, lényegében megváltoztatta a magyar társadalom szerkezetet. Mindkét modellben visszacseng Erdei Ferenc hajdani „kettős társadalom"-koncepciója. 2. Szelényi István: kifejezetten osztályfogalmakat használt Egy olyan osztálymodellt írt le, amely két egymás mellett lévő, egymást részben átfedő háromszögből áll. - a nagyobb háromszög csúcsa is magasabban van, az

állami redisztribúció elvei szerint működő gazdaságon alapul, a kisebb háromszög pedig a piaci gazdaságon, ezen belül a második gazdaságon. / második gazdaság a szocialista gazdaság mellett működő és egyre erősödő félig meddig magánjellegű és piaci elvek szerint működő gazdaság / - az előbbiben inkább rendi jellegű hierarchia érvényesül, csúcsán a káder bürokrácia áll, az utóbbi inkább osztályjellegű hierarchiát mutat, csúcsán a magánvállalkozók állnak. A magyar társadalom szerkezetének két háromszög modellje Szelényi szerint: állami redisztributív gazdaság Piaci gazdaság 1.káderelit 2.új vállalkozók 3. büroratikus középosztály 4.magánszektor, önállók 5.állami szektor 6.redisztributív szektor munkatársai 7.magánszektor 3. Kolosi Tamás: ugyanezt a felismerést fogalmazta meg „L"- modelljében: - a függőleges tengely mentén méri a társadalmi kategóriák elhelyezkedését az állami

redisztribúció dimenziójában - a vízszintes tengely mentén pedig elhelyezkedésüket a piaci viszonylatokban Ezeket a kategóriákat strukturális csoportoknak nevezte. 1 8 9 2 10 3 7 6 5 4 1. politikai – államigazgatási vezetők 2. redisztributív szektor nem vezető középszintű alkalmazottai 3. redisztributív szektor szakképzetlen munkásai 4. magánvállalkozók 5. látens magánvállalkozók 6. magánszektor kisáru termelői 7. második gazdaságban résztvevő szakképzetlenek 8. menedzserek, gazd-i vezetők 9. nagy jövedelmet elérő értelmiségiek mind a két szektorban 10. egyaránt közepes jövedelmet elérők mind a két szektorban 4. Mindkét modell átmeneti állapotot ír le Mindketten utaltak arra, hogy a magyar társ. fejlődése abban az irányban halad, hogy a piaci dimenzió pontossága megnő, viszont az állami redisztribúció csökken. 5. Hankiss Elemér: A szocialista társ. mögött meghúzódik egy kapitalista társadalom,

kapitalista értékekkel (maszek világ, vállalkozók, magam szüretelem munkám gyümölcsét). A jó szakmunkás a kapitalizmusban is sikeres lehet, a paraszt a szocializmusban sem kapta meg, amit ígértek neki (pl.: nem volt munkás – paraszt kormány) A munkás, városlakó többet kapott, a parasztnak saját erőből kellett előteremteni ezért a háztájival jobb lett neki, magasabb „életszínvonal”= komfortos lakás (középpontban az étkezés), a faluközösségi (kalákás) házépítés. Második társadalom: Elmozdulhat egyfajta politikai második társ. felé is a piacon kívül (előnyök élvezése). Szellemi tőkét csak a rendszerváltás után lehet kihasználni, az anyagi, kapcsolati tőkét addig is (párt, értelmiség). 21.tétel A mobilitás alapfogalmai és kutatásmódszertana Társadalmi mobilitás: Az a jelenség, amikor az egyén, vagy család társ.-i pozíciója (helyzete) megváltozik (egyik rétegből a másikba kerül fel, vagy le). A

társ-i helyzetet meghatározhatjuk a jövedelem, iskolai végzettség, kedvezőbb, vagy kedvezőtlenebb lakóhely, egyéni megbecsültség, presztízs alapján. Az ilyen kategóriák közötti mozgást is mobilitásnak nevezzük. Nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitás: Amikor valakinek a társ.-i helyzete a szüleihez képest változik meg, felfelé irányul (munkás fia mérnök lesz). Nemzedéken belüli (intragenerációs) mobilitás: Amikor az ember saját életén belül változtatja meg pozícióját (foglalkozási életpálya, karrier, pl.: szakmunkás elvégzi az egyetemet és mérnök lesz) Házassági mobilitás: Ha valaki házasságkötéssel lép át másik társ.-i helyzetbe Ha a házastársak különböző társ.-i rétegből származnak, akkor a statisztika a családot a férj pozíciója alapján sorolja be (asszisztensnő-orvos). Nyitott társadalom: Ha mindenkinek hasonló esélye van arra, hogy egy felfelé mobil karriert valósítson meg. Zárt

társadalom: Nagyok az egyenlőtlenségek, különböző esélyem van arra, hogy egy felfelé mobil karriert valósítsak meg (ez attól függ, hogy milyen családból származom). Vándorlás (migráció), olyan lakóhelyváltozás, amely településhatár átlépéssel jár: - állandó népesség: az ott állandó lakhellyel rendelkező népesség - lakónépesség: állandó lakhellyel rendelkező népesség száma + az ideiglenesen bejelentett népesség – az állandó lakóhellyel rendelkezők közül azok, akiknek máshol ideiglenes lakóhelyük is van - ingázás: amikor az aktív keresőnek más települése van a lakóhelye, mint a munkahelye - nemzetközi vándorlás: országhatárt átlépő lakóhelyváltozás - vándorlási egyenleg: a településre való és onnan való elvándorlás különbsége, ill. a nemzetközi vándorlásban a bevándorlás és a kivándorlás különbsége Kutatásmódszertan: A társ. mobilitást általában kérdőíves adatfelvétellel

vizsgálják Történeti mobilitás kutatásban mikor a vizsgált személyt nem lehet megkérdezni, felhasználnak különféle dokumentumelemzést is. Kérdőíves adatfelvételnél: apa foglalkozása, a vizsgált személy első és jelenlegi fogl; a szülők és megkérdezett születési helye, isk. végzettsége, házastárs fogl 1. ISA –paradigma: - a mobilitás adatfeldolgozásának első módszere, a jelenséget elméletileg és módszertanilag is megközelíti - kereszttáblázat, amelyben 5-10 nagyobb osztályt, réteget különböztetnek meg. Egyik dimenzióban az elért társ-i kategóriát mutatják ki, a másikban a származási kategóriát. A táblázatba azoknak a száma kerül, akik a megfelelő társ.-i kategóriából indultak, és a megfelelő kategóriába érkeztek. Ezt a végén függőlegesen és vízszintesen százalékolják, amely azt fejezi ki, hogy egy-egy társ.-i kategóriából származók közül, hányan kerültek különféle társ.-i

kategóriákba. - Strukturális mobilitás: azoknak az aránya, akik azért váltak mobillá, mert az apák nemzedékének összetétele eltér a fiúk nemzedékének összetételétől - Cirkuláris mobilitás: az összes mobilitás és strukturális mobilitás különbsége 2. Stratifikációs paradigma: - az 1960-as években megjelenő új módszer, alapvető módszere az útmodellek elemzésének - 50-100 foglalkozási rétegnek egy 100 fokú skálán pontszámot adnak. Alapja egy presztízsskála. Ebben az esetben mobilitás az elmozdulás felfelé, vagy lefelé - az elemzés fő eszközei útmodellek, amelyek regressziós egyenletből állnka, és azt fejezik ki, hogy különböző tényezők hogyan befolyásolják az egyén által elért hatalmi pozíciót, iskolai végzettségét, stb 3. Loglineáris paradigma: - 1970-es évek közepétől használják összehasonlító elemzésre. Arra keres választ, hogy a gazd.-i fejlődés, a társ kultúrája, és a társpol képes-e a

mobilitási esélyt módosítani Belső vándorlás: - A belső állandó és ideiglenes vándorlástól a bejelentkezések és kijelentkezések alapján folyamatosan gyűjtenek adatokat, és évente közzéteszik ezeket. Ezekből az adatokból úgy lehet mutatókat számítani, hogy az odavándorlók, illetve az elvándorlók számát a település összes népességéhez viszonyítják, és ezrelékben adják meg. Ez az odavándorlási és elvándorlási arányszám. Az odavándorlási és elvándorlási arányszám különbsége a vándorlási egyenleg: - Ez megmutatja, hogy egy adott település népessége valamely évben hány ezrelékkel nőtt vagy csökkent belső vándorlás következtében. Nemzetközi vándorlás: - volumene világszerte és különösképpen a fejlett országokban erősen megnőtt. A legtöbb ország nem rendelkezik pontos adatokkal a nemzetközi ki és bevándorlásról. Ennek oka, hogy igen jelentős az illegális vándormozgalom, magyarul az engedély

nélküli bevándorlás, főleg a fejletlenebb országokból a fejlettebbekbe. 22.tétel A mobilitás elméletei A mobilitás nagyságát és irányát befolyásoló tényezők elméleteit két nagy csoportba sorolhatjuk: 1. a gazd-i, társ-i, pol-i rendszer jellegében keresik a mobilitás fő meghatározó okát 2. a struktúrákra, a társ-i, foglalkozási struktúrára és annak változására, valamint a demográfiai adottságokra (társ. rétegek eltérő születési és halálozási arányszáma) helyezik a súlyt A két tényezőnek a hatása együtt jelentkezik, kérdés, hogy melyik van túlsúlyban. 1. A társ-i rendszerek hatása a mobilitásra - A kasztrendszerű társadalomban alig volt átlépési lehetőség egyik kasztból a másikba, mert a tagok beleszülettek, más kaszt tagjaival nem házasodhattak, társ.-i érintkezésük korlátozott volt, a tagok foglalkozásai elkülönültek (India). - A rendi társ.-ban a rendek (arisztokrácia, közép- és

kisnemesség, polgárság, jobbágyság, zsellérek) nemcsak gazd.-i, hanem jogi tekintetben is elkülönültek egymástól, sokszor öltözködési és más viselkedési szabályok vonatkoztak az egyes rendek tagjaira, de az uralkodók gyakran adtak magasabb rendi státuszt a társ. egyes tagjainak (jobbágyból nemes). - A polgári társ.-ban megszűntek az osztályokat elválasztó jogi határok, az osztályhoz tartozás alapja a tulajdon, ill. annak hiánya lett - A szocializmus ideológusai azt hirdették, hogy a szoc. társ-ban a mobilitási esélyek teljesen egyenlőkké váltak 2. A strukturális tényezők hatása a mobilitásra - a gazdaságilag nem fejlődő társ.-ban a társ-i, foglalkozási struktúra változatlan marad, ezért nincs arra lehetőség, hogy a kedvezőtlen helyzetű osztályok, rétegek, rendek tagjai, a strukturálódás következtében növekvő osztályokba, rendekbe, rétegekbe nyíló új pozícióba tömegesen bejussanak - a nagybirtokok

aprózódásával a főúri családok gyermekei fokozatosan lejjebb süllyedtek, a nemesek elparasztosodtak, a szegény osztályok azon gyermekei, akik nem tudtak önálló jobbágybirtokhoz jutni, szegénységbe kerültek, csavargók lettek, koldulásból bűnözésből éltek. Nem tudtak családot alapítani és a betegségek, éhínségek közülük szedték áldozataikat - az iparosodás megindulása után ezek a tendenciák megváltoztak. A társ.-i, gazd-i struktúra változni kezdett, csökkent a mzőgazd-ban dolgozók száma, nőtt a munkásosztály és a szellemi foglalkozású réteg. Hosszú távon javult a munkások helyzete - Lenski szerint az ipari társ-ban a társ-i rendszerek és a strukturális tényezők együttes hatására a mobilitás volumene nőtt, és iránya megfordult 3. Az „amerikai álom” - „Amerikában kellő szorgalommal bárki karriert csinálhat”. Nagy szerepet játszott abban, hogy Európából bevándorlókat vonzott Amerikába. 4.

Környezet, vagy öröklés - vannak olyan vélemények, hogy a posztindusztriális társadalomban egyre nagyobb szerephez jut a tudás, a műveltség, ez kevésbé örökíthető át, mint a vagyon - vitatják, hogy az egyén képességeit, teljesítményét, intelligenciáját a genetikai öröklés, vagy az iskolai környezet határozza-e meg 5. Mobilitás a szocialista társadalmakban - az európai szociális társadalmakban a szocialista átalakulás után megnőtt a mobilitás. A nagyobb egyenlőség nem játszott szerepet a mobilitás volumenének növekedésében 6. A mobilitás társ-i hatásai - Marx szerint a mobilitásnak társadalmi rendszert stabilizáló hatása van, ami gyengíti a forradalmi törekvéseket: „minél inkább képes egy uralkodó osztály arra, hogy az elnyomott osztályok legjelentékenyebb embereit befogadja magába, annál szilárdabb és veszélyesebb az uralma” 7. Mobilitás és társadalmi egyenlőtlenség - mobilitási esélyek

egyenlőtlensége: minél több a „helycsere” a társ.ban, annál egyenlőtlenebbek a mobilitási esélyek Kétféle társ-i egyenlőtlenség különböztethető meg:  pozíciók közti különbség (a privilegizáltabb réteg tagjainak magasabb a jövedelme, jobb a lakáshelyzete, nagyobb a befolyása)  pozíciókba való bejutás esélyeinek különbsége  „hozzárendelés” – a társ. tagjának veleszületett tulajdonságai (nem, bőrszín, kaszthoz tartozás) jelöli ki a társ.-i pozícióját  „teljesítmény” elv – mindenkinek egyéni teljesítményétől függ, milyen társ.-i pozícióba kerül Meritokrácia: olyan társ., ahol az egyén társ-i pozíciója kizárólag teljesítményétől, képességétől, tudásától, érdemeitől függ 23.tétel A mobilitás nemzetközi tendenciái Nemzetközi összehasonlítások: A ll. vh után kezdődtek el a társadalmi mobilitás rendszeres vizsgálatai az ISAparadigma szerint, lakossági

adatfelvételek segítségével Ezeknek a felvételeknek kezdetekor erős volt a törekvés a nemzetközi összehasonlításra. Angol, dán és svéd kutatók arra a kérdésre kerestek választ, hogy vajon az amerikai társadalom valóban „mobilabb -e", „nyitottabb-e", mint az európai társadalmak. Az első vizsgálatok azt mutatták, hogy nincs nagy különbség az Amerikai és fent említett másik három társadalom mobilitási viszonyai között. 1. Lipset és Bendix (1959) amerikai szociológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a társadalmi mobilitás minden fejlett, iparosodott társadalomban körülbelül egyforma. 2. Lipset és Dobson (1973) kiterjesztették ezt a tételt a szocialista országokra is: a kapitalista és a szocialista országokban hasonlóak a mobilitási viszonyok. A társ.-i mobilitás nagyrészt a strukturális tényezőktől, a társ-i szerkezet változásának ütemétől függ. 3. Connor (1979) szerint az európai szocialista

országokban 1945 után a strukturális változások, főleg az iparosodás hatására nagy tömegű társadalmi mobilitás ment végbe. Az 1970-es évektől a strukturális változások lelassultak, ezáltal a társadalmi felemelkedés lehetőségei csökkentek. 4. Amikor egy-egy országban több egymást követő mobilitás felvételre került sor, kiderült hogy korszakonként igen eltérőek az arányszámok. Főleg a belépési mobilitási arányszámok. Ennek oka elsősorban az országok és korszakok társadalmi struktúrájának, ill. a struktúraváltozások eltérése volt Featherman, Jones és Hauser (1975) szerint a mobilitási esélyek relatív egyenlőtlenségei minden fejlett országban és minden korszakban nagyjából azonosak. Erikson és Godthorpe (1992) a fenti megállapítást akarták ellenőrizni. 15 országot, köztük Magyarország mobilitási adatfelvételeinek adatait újrakódolással összehasonlíthatóvá tették. Arra a következtetésre jutottak, hogy a

mobilitási esélyek egyenlőtlensége mindenütt mindig közel egyforma. Treiman és Ganzeboom (1990) szerint minél fejlettebb a társadalom annál nyitottabb, annál kisebb a mobilitási esélyek egyenlőtlensége. Ezzel azt magyarázták, hogy a gazdasági fejlődés megköveteli azt, hogy a társadalom tagjai ne származásuk, hanem képességeik, munkateljesítményük alapján nyerjék el a társadalmi foglalkozási pozíciójukat. Az alapvető kérdést, hogy a társadalmi mobilitás függ-e a gazdasági politikai rendszertől, a mobilitás nő-e a gazdasági társadalmi fejlődéssel párhuzamosan, a kutatók eldönteni nem tudták Iskolai végzettség hatása a mobilitásra: Minden fejlett országban azt találták, hogy az iskolai végzettség hatása az egyén társadalmi pozíciójára, foglalkozására, karrierjére igen erős, sőt a fejlődéssel párhuzamosan egyre erősebbé válik. Jobb társadalmi pozíciójú szülői családok magasabb és jobb minőségű iskolai

végzettséget tudnak gyermekeiknek biztosítani, ezáltal előnyös társadalmi helyzetüket átörökíteni. A különböző társadalmi pozíciók száma, aránya egy társadalmon belül a gazd.-i, foglalkoztatási struktúrától függ A mobilitási esélyek egyenlőtlenségének problémáját enyhíti, de nem oldja meg az, ha mindenki magas iskolai végzettséget szerez. Belső vándorlás: Forrásai a népszámlálások (segít ebben, hogy van lakásbejelentési rendszerünk, és népesség nyilvántartásunk). Nincs már túlsúlyban a falvakból a városokba való vándorlás, mert ez oda-vissza viszonylag kiegyenlített lett mára. Szerepet játszik a munkahelyszerzés, a kellemes lakókörnyezet kialakítása. Ahogyan az életszínvonal emelkedésével a lakáshoz jutás és a lakáscsere kisebb problémát jelent, úgy nő a lakosság hajlandósága és képessége a lakóhely változtatásra. Nemzetközi vándorlások: Az Egyesült Államokban meglehetősen nagy az

illegális bevándorlás. Nehezíti a bevándorlási problémát a menekültkérdés is. Számos fejlett ország jogszabályai előírják, hogy az ország a politikai menekülteket köteles befogadni. Az illegális bevándorlás pontos méreteit nem lehet megállapítani, mivel egyrészt illegálisan jön be az országba engedély nélkül, és a népességszámláláskor sem lehet azokat összeírni, akik itt tartózkodnak. 24.tétel Hatalom – uralom – legitimitás A kormányzat: Azokból áll, akiknek joguk van állami hivataluk folytán erőszakot alkalmazni. A különbség az állam és a kormányzat között az, hogy az állam tartósan fennmarad, míg kormányzatban résztvevő személyek előbb-utóbb kicserélődnek. Politika: A társ. tagjainak és csoportjainak arra irányuló tevékenysége, hogy az állami döntések meghozatalára feljogosító pozícióba jussanak, ezeket a pozíciókat megtartsák, vagy legalábbis ezeket a döntéseket befolyásolhassák,

vagyis hatalomhoz jussanak, ill. a hatalmat megtarthassák Hatalom: A politikai élet és a politikai szociológia központi fogalma. A hatalom olyan viszony amelynek keretében a hatalmat birtokló személynek módja van arra, hogy a hatalmának alávetett személyeket arra bírja, hogy szándékainak megfelelően viselkedjenek, akár egyetértenek az utóbbiak ezen szándékkal, akár nem. Nagy különbség, ha a hatalom birtokosa csak a hatalomnak alávetettek akarata ellenére, kényszerrel tudja keresztülvinni a szándékát, vagy pedig a hatalmának alávetettek elfogadják azt, hogy ezt a szándékot szolgálniuk kell, a hatalmat birtoklónak az utasítását végre kell hajtaniuk. Az utóbbi esetet nevezik jogos, vagy legitim (a társadalom tagjai által elfogadott) hatalomnak, vagy uralomnak. Weber a legitim hatalomnak, vagy uralomnak 3 típusát különböztette meg:  Tradicionális uralom: a hatalomnak alávetettek azért fogadják el a birtokló személy legitim

hatalmát, mert az hagyományokon alapul. Ilyen volt, pl: a királyok hatalma a középkorban. A modern társadalmakban egészen csekély a tradicionális uralom szerepe.  Karizmatikus uralom: a legitimitás alapja az uralkodó személyisége, az alattvalóknak az a meggyőződése, hogy az uralkodó annyira bölcs, bátor, vagy igazságos ember, hogy ennek alapján teljesen jogosult arra, hogy alattvalóit vezesse.  Racionális – legális uralom: az uralkodó hatalma azon alapul, hogy az adot társadalomban elfogadott alkotmányjogi szabályok szerint került uralomra, és az érvényes jogszabályoknak megfelelően, azokat nem sértve gyakorolja uralmát. A többpártrendszeri demokratikus társadalmakban egymást követő miniszterelnökök és kormányok uralma ide tartozik. A racionális – legális uralomnak sok korlátja van, de nagyobb valószínűséggel teszi lehetővé a katasztrofális hibák elkerülését, mint a karizmatikus uralom. 25.tétel Oktatás és

hátrányos helyzet Oktatás funkciója: - átadja az ismereteket, amelyek szükségesek az egyén számára ahhoz, hogy a gazdaságban és a társadalomban be tudják tölteni szerepüket - nevelje őket, fejlessze személyiségüket, integrálja őket a társadalmi közösségbe. Az iskolai végzettség hatása az egyén társ.-i pozíciójára, foglalkozására, karrierjére igen erős, sőt a fejlődéssel párhuzamosan egyre erősebbé válik. Jobb társ.-i pozícióban lévő szülők családjai magasabb és jobb minőségű iskolai végzettséget tudnak gyermekeiknek biztosítani és ezen keresztül képesek előnyös társ.-i helyzetüket átörökíteni A tandíj bevezetése a felsőfokú oktatásban szükségképpen megnöveli az eltérő anyagi és társ.-i helyzetű családok gyermekeinek felsőfokú továbbtanulás esélyei közti különbséget. Oktatásra minden társ-ban szükség van. A modern társadalmakban, az oktatásban egyre nagyobb, sőt túlnyomó szerepet

játszanak az iskolák, vagy oktatási intézmények. Az oktatás azáltal, hogy nagyjából egységes ismereteket ad át a fiataloknak, egységes kultúrába vezeti őket, hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalokban megerősödjön az érzés, hogy egy nagyobb társ.-i közösség tagjai, vagyis integrálódnak a társ-ba Az 1960-as években az osztálynaplókba a gyermek neve mellé bekerült az „F„ betű (fizikai dolgozó gyermeke). A helyzet a felsőfokon való továbbtanulás szempontjából volt hátrányos, mivel a kis és külvárosi iskolákban tanuló vagy oda bejáró munkás, paraszt gyerek lemaradt az egyenlő esélyek versenyében a szerencsésebb társadalmi helyzetű kortársaik mögött. Ez nem csak Mo-ra jellemző ebben az időszakban, hiszen Amerikában vagy más nyugat európai országban sem volt jobb a helyzet. Cél: az esélyegyenlőség megteremtése volt, és a társadalmi integráció biztosítása. Külföldön a cél az indulási esélyek megteremtése volt,

nálunk az elérendő társadalmi pozíciók egyenlősége. Demokráciában élünk, de nincs esélyegyenlőség. Az alapiskoláztatás állampolgári jog kötelesség, de mit lehet ma már kezdeni 10 osztály elvégzése után? A magyar társadalom polarizálódik, szegregálódik. Míg egyesek extra szolgáltatásokat tudnak megvásárolni, mások az alapszolgáltatásból is kimaradnak. Az 1950-es években az iskola társadalmi mobilitás szabályozó csatornája lett. Az anyagi, társadalmi sikeresség egyik legfontosabb kritériuma a minél nagyobb iskolai végzettség volt A társadalmi státusz, presztízs legfőbb meghatározója a foglalkozás, a képzettség lett. Az iskola nem nyíltan, hanem rejtetten leképezi a társadalmi különbségeket, sőt egyre jobban elmélyíti azokat. Jelentős szelekció van, a felsőoktatási intézményekbe azon szülők gyerekei kerülnek be, akik diplomások, vagy érettségizettek. Az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők gyermekei

csak szakmunkásképzőig jutnak el. A szelekció a kulturális tőkében, a családi háttérben van. Minél alacsonyabb státuszú a család, annál gyengébb eredményű a gyerek. Az 1980-as években Gazsó vizsgálatai nyomán világossá vált, hogy az iskola nem képes a szociokulturális családi különbségeket ellensúlyozni. Érdemes-e tanulni a mai Mo-on? A tudás egyfajta védettséget jelent, a tudással lehet érvényesülni, de a tudást el kell tudni adni, értem ezalatt pl. nyelvtudás, számítástechnikai ismeretek, jogi ismeretek, önismeret stb. A társadalmi hierarchiában elfoglalt hely kritériumai között az egyik legfontosabb a szellemi tőke szerepe. A szellemi, anyagi, kapcsolati tőke könnyen átkonvertálható anyagi tőkévé, de az anyagi előnyök már nem annyira konvertálhatók olyan könnyen szellemi tőke irányába. Az iskolai végzettség egyre kedvezőbb mobilitást eredményez A hátrányos helyzet: egyfajta gyűjtőfogalom. A

problémásak, a nehezen nevelhető, a tanulásban akadályozott, vagy nyíltabban a szegények, a leszakadók, a depriváltak, a deviánsok csoportja. A hátrányos helyzetű gyerekek kedvezőtlen pozícióban vannak a többiekhez, az elitekhez, a társadalmilag kedvezményezettekhez viszonyítva. A hátrányos helyzet egy sokkarú polip: A szakirodalom már a 80-as években nem csak hátrányos helyzetről, hanem halmozottan hátrányos helyzetről beszél. A többszörösen hátrányos helyzet az olyan személyekre, és családokra utal, akiknél, egynél több hátrány (pl.: alacsony jövedelem és rossz egészségi állapot) jelentkezik. A hátrányok halmozódása különösképpen megnehezíti az azokból való kiemelkedést. A gyerekek helyzetére vetítve ez jelenti alacsony jövedelem, rosszul felszerelt, egészségtelen szűkös lakáskörülmény, szülők alacsony iskolai végzettsége, betegség, korlátozott képességű szülők, csonka család. A hátrányos és

leszakadó helyzet ugyanazon folyamat kezdő és befejező stádiuma. A hátrányos helyzet könnyen vezet iskolai kudarcokhoz, az iskolai kudarc pedig a biztos leszakadáshoz, perifériára szoruláshoz. Veszélyeztetett helyzetben a személyiség egészséges fejlődése akadályozott. A személyiség mentális kiegyensúlyozottság a tét Előkerül a deviancia fogalma, itt már nem a személyiség áll a háttérben, hanem a család életmódja, viselkedése. Míg a hátrányos helyzet azzal jár, hogy az egyes ember nem tudja optimálisan kifejleszteni adottságait, addig a veszélyeztető helyzetben a felnőttkori társadalmi beilleszkedéssel van baj. Megjelennek a devianciák, életvezetési problémák, önértékelési zavarok, öngyilkosság. A deviáns „karrier” főleg serdülőkorban, fiatalkorban indul be. Ha nem áll a kamasz mögött kiegyensúlyozott család, az iskolában a pedagógusokra hárul a feladat, hogy megakadályozzák a deviáns személyiség

kialakulását. P. Bourdieu szerint az iskolák csak látszólag végzik a legtehetségesebb és legszorgalmasabb tanulók kiválogatását. Hiszen az azonos szintű oktatási intézmények közötti igen erős differenciálódás révén rejtettebben kijelölik a tanulók helyét a társ.-ban Ténylegesen – mondja Bourdieu – az iskolák a vizsgákon, az osztályozásnál a műveltségnek olyan elemeit értékelik, amelyeket a privilegizáltabb családok gyermekei otthonról hoznak magukkal, de amelyeket a hátrányos helyzetűek semmiképpen sem sajátíthatnak el az iskolákban. Tehát a látszólag objektív kritériumok alapján igazságosan értékelő iskolák valójában rejtett társ.-i diszkriminációt érvényesítenek, s ezzel elősegítik a társ.-i pozíciók nemzedékrőlnemzedékre való átörökítését Ezt nevezik a társ-i egyenlőtlenségek újratermelésének. 26.tétel A kulturális tőke és az oktatási rendszer A szülői házban és baráti

csoportokban elsajátított kultúra annyira meghatározó erejű, hogy az iskolai oktatás képtelen változtatni rajta. Ezt a kulturális örökséget nevezte P. Bourdieu kulturális tőkének Szerinte egyre inkább a pénztőke, a vagyon átörökítéséhez hasonló, sőt ezeknél nagyobb fontosságú szerepet játszik a privilegizált társadalmi helyzet átörökítésében. A kulturális tőke azt a célt is szolgálja, hogy egyes rétegek, elsősorban a privilegizáltak megkülönböztessék magukat a többiektől. Mivel mindezt nagyon nehéz elsajátítani azok számára, akik nem tanulták meg szinte észrevétlenül a családban, és a baráti körben, az iskolában, nagyon keveset tehet a kulturális különbségek kiegyenlítése érdekében, és ezért nem tudja a társadalmi származásból eredő esélykülönbségeket sem lényegesen csökkenteni. Látens funkció: az oktatási rendszer társadalmi alrendszer funkciót teljesít Manifeszt funkció: autonóm rendszer,

saját logikája van, ami csak rá jellemző Látens funkciói: munkamegosztásra felkészítő = gazdasági funkció, mobilitási funkció, státuszkijelölő funkció, társadalmi, szelekciós funkció, szocializációs funkció A modern társadalomban a társadalmi alrendszerek nem egyenrangúak, hanem hierarchizáltak. A csúcson a politikai rendszer áll, ezért uralhatja a többit A hierarchia alján az alkotás áll, így minden más alrendszer elvonhat tőle autonómiát. A társadalmi egyenlőtlenségek iskolai leképződései: A társadalmi egyenlőtlenségi rendszer a makrotársadalom alapvető strukturális jellemzőit tükrözi, különböző előnyökkel és hátrányokkal rendelkező csoportok alakulnak ki, sok elemből tevődik össze. Két alaptípusa van: konzisztens egyenlőtlenségi rendszer (erős, állandó), inkonzisztens rendszer nem csak előnnyel, hátránnyal is egybekapcsolódhat. Társ-i rétegek között nagy az átjárás, iskola lehetőségei

szélesek, lehetséges az egyenlőtlenségek feloldása, egalitárius (egyenlősítő, egyenlőségre törekvő modell, amely egy nyitott, mobil társadalmat tételez fel. Az oktatási rendszerben megjelenő társadalmi egyenlőtlenségek típusai: 1. Jövedelmi rétegződés, 2 Kulturális fogyasztás 3 Települési, regionális különbségek, 4. Demográfiai különbségek, 5 Kulturális egyenlőtlenség, 6 A tudás mássága. 7 Motivációs hátrány 8 Szocializációs hátrány Társadalmi egyenlőtlenségek hatáskimenetét befolyásoló tényezők a közoktatásban: 1. Iskolarendszer minőségi tagoltsága, 2 Szelekció, preszelekció, 3. Osztályozás 4 Közoktatás explicit (kifejtett, világosan kimondott) szerkezet 5 Áteresztőképesség 6. Didaktikai eljárásrendszer, stílus, 7 interperszonális stílus A pedagógiai hatás minőségétől függ, hogy az oktatási rendszer betartja-e az újratermelődési rendet, vagy mérsékli az egyenlőtlenségi rendszert. Az a

meghatározó, hogy a tudást mennyire értékeli a társadalom. Közoktatás szerepe a szocializációban: Az iskola nem tudja kiszűrni a negatív hatásokat, az iskolai szocializáció a befogadó szempontjából elértéktelenedik, ezt a hiányt a család oldhatja meg, de ez sem mindig jelent szocializációs előteret. 1. Az iskola, mint szervezeti szocializáció csak az alkalmazkodást fejleszti ki 2 Megjelenik minden olyan norma, amely követése devianciához vezet. 3 Az iskolai szocializáció azért sem lehet hatékony, mert professzionális keretek között történik, nem személyes, erős kötésű. 27.tétel Az oktatás és az oktatási rendszer magyarországi jellemzői Oktatásnak funkciója: hogy átadja az ismereteket, amelyek szükségesek az egyén számára ahhoz, hogy a gazdaságban és a társadalomban be tudják tölteni szerepüket, nevelje őket, fejlessze személyiségüket, integrálja őket a társadalmi közösségbe. Az oktatásra minden

társadalomban szükség van Az oktatásban a legnagyobb szerepet az iskolák, oktatási intézmények játsszák. Az iparosodást megelőzően az iskolai oktatás kis szerepet játszott a társadalomban. A gyerekek és fiatalok családjukban, rokonságuk körében sajátította el azokat a viselkedési normákat, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a társadalmi közösségekbe integrálódjanak. A társadalmi és családi háttér határozza meg az iskolai teljesítményt, és azok az egyén későbbi anyagi helyzetére is kihatással vannak. Ma már a tudás válik a társadalmi fejlődés fő hajtóerejévé. Bourdieu szerint az iskola rejtetten, kijelöli a tanulók helyet a társadalomban, elősegíti a társadalmi pozíciók átörökítését. Ezt a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelésének nevezi. Az 50-es 60-as években az a nézet uralkodott, hogy az oktatás kiterjesztése és demokratizálódása után kellő tehetséggel és szorgalommal mindenki elérheti a

legelőnyösebb társadalmi pozíciókat. A 70-es 80-as években Ferge Zs. és Gazsó F végzett kutatásokat Azt találták, hogy a társ -i különbségek Mo-on is újratermelődnek, már az I.-2 osztályban megmutatkoznak a különbségek a kedvezőbb státusz és az alacsonyabb státuszú szülők gyerekei között. A kedvező helyzetben lévőknél otthon több könyv, számítógép van, gyakrabban járnak színházba, moziba, a gyereket segítik a tanulásban, külön órákra járatják. Ez kulturális tőke, ami később pénztőkévé változtatható. Az iskolarendszer nem képes szintre hozni a hátrányos helyzetű gyerekeket. A kedvezőbb helyzetű gyerekek szókincse, nyelvi készségei is jobbak. Beinstein szerint 2 csoportba sorolhatók a gyerekek: - vannak kidolgozott kódrendszerrel - kidolgozatlan kódrendszerrel rendelkezők. Ők nem is értik, hogy mit mond a tanár, elkülönülnek. Ők eleve hátránnyal indulnak, ami később nő. A társadalmi problémákat nem

lehet pedagógiai eszközökkel megoldani. (Ha csökken a népességszám, akkor csökkentik az indított osztályok számát. Finanszírozási szempontok érvényesülnek, nem pedagógiai szempontok.) Már az iskolában érvényesül a szelekció, bele van építve a tantervbe. Minél alacsonyabb végzettségű a szülő, annál gyengébb a gyerekének az iskolai eredménye. A legjobb középiskolákba kevesen kerülnek be az alsóbb osztályokba tartozók gyerekei közül. 1945 után volt változás, de a 80-as években visszatért ez a jelenség. Az esélyegyenlőség nem teremtődött meg. A kitörési lehetőséggel nagyon kevesen tudnak élni, felsőoktatásba bekerülők száma nő, de nem az alacsony státuszúak gyerekei kerülnek be többen, hanem a magasabb státuszúaké. Vannak egyetemek, ahol szinte bezáródik a kapu az alacsony státuszúak előtt. Az alulról jövők kb 20 %a szerez diplomát, leginkább műszaki vonalon Ott praktikusabb tudás szükséges, és a

vizsgák gyakrabban történnek írásban, ez nekik előnyösebb. A humánvégzettség magasabb presztízsű. Rendszerváltáskor a politikai elitbe értelmiségiek kerültek be /közgazdászok, jogászok/. A hátrányos helyzetűek közel 30 %-a lemorzsolódik Az ő esélyeik minimális a munkaerőpiacon és az életben is. Segélyezettek, bűnözők lesznek. Az iskolarendszer tehát látensen újratermeli az elitet, és a hátr helyzetű csoportokat is. Az oktatásban sok szociális munkásra lenne szükség, a gyerekek szociális helyzetével nekik kellene foglalkozni, nem a pedagógusoknak. Az oktatási rendszer rugalmatlan, a gyerekanyag változik, a pedagógusok nem képesek kezelni a problémákat. Ez a társ hibája, hogy nem kéri számon. M.o-on oktatási expanzió van A szakmunkás képzés válságos helyzetbe került, egyrészt a nagyvállalatok megszűntek, azzal együtt az oktatóműhelyek is, ahol a szakmunkásjelölt gyakorolhatott volna, másrészt a

szakmunkásképzés szakma szerinti struktúrája nem felel meg a munkaerő piaci keresletnek. Így szakmájukat nem tudják hasznosítani a munkaerőpiacon. Egyre többen érettségiznek, és tanulnak tovább. A pozitív tendencia mellett, van egy negatív tendencia is: a pénzügyi források drasztikusan csökkennek. Az oktatás csak választáskor stratégiai ágazat Egyre több képzésért kell fizetni, a felnőttképzés mindenképpen fizetőssé válik, így az esélyegyenlőség tovább fokozódik, újratermelődik. A hátrányos helyzetű gyerekeknek se pénztőkéjük, se kulturális tőkéjük nincs, így nincs esélyük a kitörésre. A középosztály számára egy kicsit javultak az esélyek, de nagy áldozatot kell hozniuk Ez veszélyt hordoz magában, kettéválhat a felsőoktatás, kialakulhatnak „mezítlábas" főiskolák és az elit részére fenntartottak. A kettőnek a presztízse között óriási a különbség. Az iskola nem képes a szociokultúrális

családi különbségeket ellensúlyozni. A szellemi és kapcsolati tőke ma könnyen váltható anyagi tőkévé Az oktatás eredményességének romlásához is vezethet, pl. az igen magas tanuló létszám, a hagyományos tanár-diák viszony elszemélytelenedik és az oktatás színvonalának a rovására is mehet. Ennek ellenére egyre több diák tanul tovább, egyre több diákot vesznek fel főiskolákra, egyetemekre. Régebben a 18-éves korosztály 5-10 %-a tanult tovább, napjainkban legalább 30%-a. A felvételizők átlagéletkora nőtt. Az EU áltagnak az lenne megfelelő, ha az érettségizettek 50%-a tanulna tovább. Úgy látják az emberek, hogy a szegénységből való kitörésnek az egyetlen módja a tanulás, de jelentős részük nem tér vissza a lakóhelyükre a diploma megszerzése után, hiszen a magasabb fizetés, megbecsülés a legfontosabb számukra. Ezért is fontos az egész életen át történő tanulás gondolata. A rendszerváltásnak

köszönhetően megnőtt annak a lehetősége, hogy valaki magasabb iskolai végzettség nélkül is üzleti vállalkozás útján érjen el sikereket. A szegények aránya és a munkanélküliség nagyobb az alacsony iskolai végzettségűeknél, viszont ritkább a munkanélküliség a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében. Az iskolai végzettségnek a társadalmi pozíciót meghatározó szerepe lényegesen megerősödött. 28.tétel Politikai ideológia, kultúra és érték. A főbb politikai ideológiák valamely állam uralkodó osztályának és pártjának az ország kormányzásában, követett iránya, amely lehet az államhatalom megszerzésére, megtartására, felhasználására folytatott tevékenység is. MAX Weber szerint: törekvés a hatalomból való részesedésre, vagy államok, vagy embercsoportok közti megoszlásának befolyásolása. A politikai ideológia (eszmeáramlat): • a politikai cselekvést és cselekvőt ligitimáló eszme,

eszmerendszer • cselekvési irányelveket is magába foglal • fontos funkciója, a társ-i identitás biztosítása • a politikai cselekvés ismereti háttere • érvelési stratégia érdekünk érvényesítése érdekében Politika kultúra:  a gondolkodás és viselkedésformákat szabályozza  minden politikai rendszer annak megfelelően működik, amilyen polgárainak a politikai kultúrája, amilyen a társ.-i háttere és a szellemi Politika: politikai elitje.  mindenfajta mentális, és emocionális jegyeket foglal magában  magatartásformák, értékek, benyomások, releváns információk, politikai készségek, meghatározott eloszlásából jön létre  a politikai rendszer kihat rá Mint a politikai rendszer összetevője, alapvetően meghatározza egy adott ország, egy régió, egy település politikai életének működését, de befolyásolja a demokrácia működését is. A demokrácia elsődleges politikai érték. Az értékek rendszert

alkotnak, amelyek hierarchizáltak, csoport függőek, történelmileg változóak. A demokrácia elsődleges pol-i értékei: szabadság, egyenlőség, igazságosság, humanizmus, béke, nyilvánosság, önkormányzatiság, autonómia, biztonság, stabilitás, állampolgári magatartás. Legfontosabb mutatója a kormány legitimitásának szintje és alapja Legitimitás: politikai hatalom méltánylása, jogossága és a közvélemény általi elfogadottsága. Az a kormány, amely legitimitást élvez, hathatósabb a döntéshozatalban, hathatósabb a végrehajtásában, nagyobb valószínűséggel megy keresztül a nehézségeken és irányváltásokon. Az a tény, hogy a legitimitás valamilyen ideológián, az állampolgárok részvételén, vagy specifikus döntéseken alapul, fontos következményekkel járhat a politikai rendszer hatékonyságára és stabilitására nézve. Politikai ideológiák: 1. Liberalizmus: - gyökerei az antikvitásba nyúlnak vissza, a görög

filozófiáig, modern formája a feudalizmus ellenében alakult ki - a 17.sz-i Angliában teljesedett ki, második hazája az USA lett - liberálisok szerint a politika szükséges, de mesterséges képződmény, racionálisan megszervezhető, bármikor módosítható, reformálható - a racionálisan szervezett politika világi célokat követ, ezek: a szabadság védelme a "mesterséges politikával" szemben; a társi. béke megőrzése liberalizmust jellemzi az ember: szabadságába, alapvető jogaiba (gondolat, gyülekezés, sajtószabadság,) vetett hit - elfogadja a racionalitás elvét, vagyis hisznek az emberi fejlődésben; a reformban, az ellenőrzött változásban és javulásban, minden emberi intézmény javíthatóságában. - hangsúlyozza az emberi és polgári jogokat, a törvény, a jog uralmát. az ipari és társ.-i haladást, a rációt az észt, a tulajdon és a vállalkozás szabadságát 2. Konzervativizmus: - ez a politikai jobboldal, a

liberalizmus és a fr. forr ellenében jött létre - fontos a tradíció (család, egyház), a hierarchia, az állandóság - a szervezett vallásra támaszkodik, lényeges a morális rend - őrzi a hagyományokat (szokások, rítusok, szimbólumok), a reformokat kockázatosnak tartja - a társ. alapja az Intézmény, fontos a család, egyház, arisztokrácia, helyi közösség - tekintélyelvűség jellemzi, az emberek egyenlőtlenek természettől fogva - nem fogadható el az általános választójog (nőknek nincs) - a hatalmat decentralizálni kell, a rációelutasítása, helyette érzelmekre, érzésekre, tapasztalati tudásra van szükség 3. Szocializmus: - a magántulajdon, az individualizmus (egyéniség bálványozása), az ipari társ. ellenében, ellenére jött létre - a magántulajdont fel kell, hogy váltsa a társadalmi tulajdon: az individualizmust a kollektivizmus, a versenyt a kooperáció, a polgári társadalmat a szocialista társadalom - a marxizmus lett a

valóságos ideológia - a teoretikusok és ideológusok beiktatták a kapitalizmus és a kommunizmus közé - a hagyományos közösségeket nem tagadja, de nem is tartja fontosnak - fontos a változás és a reform - általános választójog 4. Kommunizmus: Totalitárius rendszer, amely megszünteti a határokat: az állam és a különböző társi. csoportok, az állam és az egyén között A marxista - leninista ideológia alapján olyan elképzelt, a szocializmus felépítése utáni osztály nélküli társi, gazdi. rendszer, amelyben mindenki képességei szerint dolgozik, és a termelt javakból szükségletei szerint részesedik. 5. Fasizmus : Egy olyan politikai ideológia, amely a nyílt terrorista diktatúrára, a vad erőszakos terjeszkedésre, más népek leigázására és a faji gyűlölet szítására épült fel. Politikai szükségszerűség is volt megjelenése: mert a pusztító világháború után; igazságtalan békekötések után, gazd.-i világválság

után lépett színre a történelemben. 6. Nacionalizmus: A nacionalizmus a nemzetek kialakulásának, a nemzetté válás folyamatának ideológiája, a nacionalizmus a nemzet és az állam azonosságából indul ki, és azt hirdeti, hogy a nemzetet a teljes szuverenitás joga megilleti. - 29.tétel Demokrácia, totalitarizmus, autoritarizmus A politikai rendszernek 2 szélsőséges típusa van: - demokratikus - totalitarizmus 1. Demokrácia: népuralom Olyan hatalomgyakorlási forma, amely a társadalom valamennyi tagja számára biztosítja a közügyekben való részvételt. Karl Popper szerint demokratikus a politikai rendszer akkor, ha a társadalom tagjai, az állampolgárok erőszak nélkül leválthatják, kicserélhetik az uralmon lévőket, ha többségük nincs velük megelégedve. A demokrácia alapja: népszuverenitás, (népfelség elve), ahol a népnek joga van, hogy saját maga válassza meg tisztviselőit. Minden hatalom a népből származik A demokráciában a

törvény előtt mindenki egyenlő, mindenkinek azonos jogai vannak, és azonos kötelezettség terheli őket. A vezető politikusok az állampolgárok akaratából jutnak pozíciókhoz. A hatalom gyakorlása törvényes, legitim, de meghatározott időre szól. Jogállamiság: az állampolgári jogok intézményes formában vannak jelen. Polgári jogok: szabadságjog, szólás, gyülekezés, egyesülési szabadság, lakóhely szabad megválasztása, magán tulajdonhoz való jog. Politikai jogok: választó, választhatóság. Szociális jogok: az állam garantálja a létbiztonság jogát (nyugdíj, minimálbér. A demokrácia típusai: - Közvetlen demokrácia: a választópolgárok közvetlenül választanak, szavaznak. (görög városállamok, ahol a népgyűlésen minden teljes jogú polgár részt vett - szavazott) - Közvetett demokrácia: (képviseleti demokrácia) a közügyekben való részvételt a nép a választott tisztviselői útján gyakorolja. A demokráciára

jellemző a hatalmi ágak elkülönítése: törvényhozó (országgyűlés), végrehajtó (kormány), ítélkező (bíróság). DIKTATÚRA: A politikai rendszer másik fajtája, önkényuralmat jelent. A kisebbség gyakorolja a hatalmat a többség felhatalmazása, beleegyezése nélkül. Jellemzői: egypártrendszer, politikai érdekek alapján homogén centrális törekvések (egy központból irányított közigazgatás) - állampolgárok társadalmi kontrollja, emberi, polgári jogok korlátozása A diktatúra lehet TOTALITARIÁNUS , AUTORITARIÁNUS 2. Totalitarizmus: hatalomgyakorlás azon formája, amely a társadalom valamennyi alrendszerének gyökeres átalakítását tűzi ki célul - megváltoztatja a tulajdonviszonyokat - a keresleti-kínálati alapon működő társadalmat felváltja a tervirányítás (megszűnik a piac) - a kulturális rendszert átalakítja, a vallás helyébe a központi ideológia lép - átalakítja a politikai alrendszert is, az engedelmességet a

fizikai erőszak fölényével biztosítja - a másként gondolkodókkal szemben a terror eszközével lép fel - az állampolgárok magánéletébe is beleszól egypártrendszer hivatalos ideológiákat fogalmaz meg és azzal ellentétes gondolatokat, világnézeteket nem tűr meg - monopolizálja a kormány csatornáit, sajtót, tv.-t, rádiót uralma alatt tartja - közvetlenül beleszól a gazdasági életbe - uralma alatt tarja a fegyveres testületet, a rendőrségen keresztül terrorizálja a társadalmat, politikai perek bebörtönzötteit kivégeztetik. - két legismertebb formája: a fasizmus (faji alapon - származás alapján) kommunizmus (osztály alapon) osztályozta az embereket. 3. Autoritarizmus: tekintélyelvű diktatúra A középpontban egy személy áll A vezető a tekintélyével próbálja a tömeglojalitást (engedelmességet) biztosítani. A terror eszközét alkalmazza. Szociálpolitikája a paternalizmus Lényege: a társadalmi juttatások nem a lét

jogán, nem is a szükség alapján járnak, hanem a hatalomhoz való lojalitás mértéke alapján. Formálisan többpártrendszer is létezhet. Az állampolgárok magánéletébe már nem annyira szól bele, pl: nem szól bele, hogy ki milyen vallást gyakorol, mivel tölti szabadidejét, milyen újságot olvas. A Kádár rendszer kb ilyennek volt tekinthető - 30.tétel Pártok és egyéb csoportok a politikai életben A politika egész folyamatát intézmények foglalják keretbe. Az intézményekben testesül meg egy-egy ország politikai hagyománya. A legfontosabb központi politikai intézmény az állam. Fő feladata az ellentétes érdekű csoportok összefogása, a társadalom megszervezése. A politikai hatalom 3 hatalmi ágra oszlik: Törvényhozó, végrehajtó, és jogszolgáltató hatalmi ágra. 1. Pártnak nevezzük: az olyan szervezeteket, amelyek programjaikban összesítik a társadalmi érdekeket, és a problémák megoldásának alternatíváját

megfogalmazzák. A választásokon más pártokkal versengenek, a jelöltjeiket igyekeznek bejuttatni az országgyűlésbe, döntési helyzetbe szeretnének kerülni, hogy megvalósítsák az általuk képviselt eszméket. Cél: a politikai hatalomra jutás, ill. a hatalom megtartása A politikai pártok a modern politikai rendszerek legfontosabb szereplői, akik a politikai hatalomért versengenek. Nagyon fontos szerepük van a politikai akaratformálásban. Általános jellemzői: - nem állami szervezetek, de a parlamentben és az önkormányzatokban működnek - állami alkalmazottak nem lehetnek pártok tagjai (bírák, ügyészek, rendőrség hiv. tagja) - a pártok nem rendelkeznek közhatalmi jogosítványokkal, kényszerítő erővel, nem alkalmazhatnak büntető anyagi, személyi funkciókat, csak a kormányzó párt döntésein keresztül érvényesíthetik akaratukat - önkéntes alapon szervezett és nyilvántartott tagságuk van, a belépés: a párt alapszabályainak,

programjának elfogadása a pártok nyilvántartása belső (titkos) adat, nem folytathatnak nyereségre törekvő gazdasági tevékenységet A politikai pártok legfontosabb szervezeti elemei: A modern pártok racionálisan megszervezettek, érvényesítik a munkamegosztás és koordinálás szervezési elveit, szabályozzák az egyszemélyi és testületi vezetést, felépítésük hierarchikus (alá-fölé rendeltségi viszonyok). A pártok szervezeti elemei: a pártvezetés: - választott, vagy kinevezett vezetőkből, testületekből áll. pártapparátus: tagjai díjazás ellenében szaktudáshoz között munkát végeznek. a szakértők, tanácsadók köre: nem tartoznak a párt apparátusába, hierarchikus függőségük nincs párttagság: a párt országos szervezeti hálózata révén összetartozó szociológiai csop. A magyar többpártrendszer 1988-1989-ben kezdett kialakulni és fokozatosan létrejött. 2. Nyomást kifejtő csoportnak nevezik az olyan szervezett

csoportokat, amelyek célja nem a politikai hatalomra jutás, hanem a politikai döntések befolyásolása, saját érdekeiknek megfelelően (pl: v.mely iparág érdekeinek védelmére létrehozott lobby). Érdekcsoport, vagy érdekszervezetek, a társ. vmely részének érdekei képviseletére jönnek létre. A pártokkal szemben saját társaságukat képviselik, pl: munkavállalók szakszervezete, alapítványok, egyesületek. Legbefolyásosabb érdekszervezet, a vállalkozói, munkaadói szervezetek. Anyagi erejük és szervezettségük folytán befolyásolhatják a kormányzat döntéseit. 3. Mozgalom: kevésbé szervezett társulás, amelynek megszületése nem vmilyen részcsoport érdeke, hanem a társ. vmilyen súlyosnak tartott problémájának felismerése és ennek orvoslása, legtöbbször a társ. alapvető megváltoztatására való törekvés. Ezért a mozgalmak kifejezetten mozgósítani próbálják az egész társadalmat, minél több hívet akarnak szerezni

céljaik, eszményeik megvalósítása érdekében (pl: zöldmozgalom). Sokszor nem a demokrácia hagyományos eszközeit alkalmazzák, hanem a tiltakozás különböző formáit, pl.: tüntetést 4. Civil szervezetek: az államhatalom befolyási körén kívül eső családot, baráti kapcsolatokat, erkölcsi szférát, privát gazdaságot jelent. A civil társadalom fogalma tartalmi korlátok nélkül utaló a szerveződés önkéntes, magáneredetű jellegére. A civil szervezetek formái: helyi, regionális, országos. Jogilag ismert szervezek: alapítvány, egyesület (kulturális, szociális, sport-ifjúsági, településfejlesztési, körny.védelmi), közhasznú társaság, közalapítvány, testület, köztestület, 5. Az alkalmazott módszerek, eszközök kérdésköréhez tartozik A O Hirschman igen szellemes megkülönböztetése a kivonulás és a kritika, vagy jobbító felszólalás alternatívájáról. Kivonulás azt jelenti, hogy az elégedetlen személy egyszerűen

elhagyja a közösséget, amelynek működéseivel, elveivel elégedetlen (pl.: a fogyasztó felhagy a nem megfelelő minőségű terméket előállító cég árujának vásárlásával). Kritika azt jelenti, hogy az elégedetlen személy kinyilvánítja véleményét, megpróbálja megváltoztatni a párt, munkahely működését. A demokrácia számára nyilvánvalóan kívánatos, hogy az állampolgárok kivonulás helyett bíráló-jobbító szándékkal szólaljanak fel. 31.tétel A településszociológia alapfogalmai. A település kialakulásának története A településszociológia fogalma: A szociológia e század elején, és különösképpen a húszas években kezdett szakszociológiákra specializálódni. Az üzem-, a munka- és egyéb szociológia mellett megjelent az ökológia, más néven a társadalmi morfológia, vagy településszociológia, vagy lakóközösségi szociológia, majd rögtön kétfelé is ágazott: falu- és városszociológiára. A

településszociológia tehát az emberi közösségek, az emberi lakóközösségek szociológiai vizsgálatának tudománya. A települések kialakulásának története és főbb jellemzői: Az ősember előbb barlangokban, vagy folyók mentén lakott, később a termőföldeket vette körül településekkel, falvakkal, majd a nagyobb gazdasági és szellemi központok városokká alakultak a főbb utak, szállítási lehetőségek mentén. A primitív társadalmak Summer szerint az emberek nagy területre szétszórt kis, izolált csoportjainak összessége. A nyugati civilizáció kezdetét az jelentette, hogy az addigi nomád népek letelepedtek a Földközi-tenger medencéjében, a modern civilizációt pedig a nagyvárosok kialakulása hozta magával. A települések országonként és földrajzi egységenként eltérő vonásokat hordoznak. A modern világ gigantikus embertömegeket egybegyűjtő nagyvárosokba összpontosul. A falu és a város fejlődésének eltérő

vonósai, jellegzetességei: Falu és város közti legfőbb különbség a lakosság száma, sűrűsége (a falu lakossága nagy területen szóródik). A falu homogén, lakói jórészt ősfoglalkozást űznek, a város heterogén A falu a családokra, törzsek szervezetére épül, a város szétfeszíti a családi kötelékeket. A falu infrastruktúrája, szervezettsége alacsony, a város az élet minden területén szervezettebb: közigazgatásilag, gazdaságilag, kultúrában, oktatásban, ugyanakkor nagyobb az emberek közötti távolságtartás, az elidegenedés. A falu lakossága helyhez kötött, a város jellemzője a mobilitás, a szó minden értelmében. A klasszikus településszociológiai városszociológiai iskolák: 1. Ezra Park alapozta meg 1915-ben a humán ökológiát Ennek előzménye a 19 században Haeckelnél az élőlények ökológiája, amely ma környezettudományként ismert, ez arra épül, hogy az élőlények életét, pl. fajok együttélését (a

szimbiózist) nagyban befolyásolja környezetük. A humán ökológia szerint az emberek is meghatározott törvényszerűségek szerint tömörülnek egy-egy földrajzi hely köré. Ezt az irányzatot bioökológiának is nevezhetjük, mivel az emberek tömegét, mint biológiai egységet kezeli. 2. A statisztika-demográfiai ökológia a 30-as években a városokról gazdasági és társadalmi adatokat gyűjt össze, de tartózkodik további gyökerek, okok keresésétől, tehát csupán egyfajta emberföldrajzot vagy társadalomföldrajzot nyújt. 3. A 40-es években jelentkezik a neoortodox ökológia (Hawley), amely újra a bioökológia, vagy a bioszisztéma (élőlények adott rendszere) fogalmihoz tér vissza:Duncan szerint a társadalom ökoszisztéma részeként működik. A társadalmi szervezetek csak a környezetükkel való kölcsönhatásuk alapján válnak érezhetővé. Az ökoszisztéma négy összetevője: a fizikai környezet, a népesség, a technika és a

társadalmi szervezetek. Adott területén, adott technikai szinten, pl: csak az annak megfelelő számú ember élhet, meghatározott szervezetekben. A túlzottan biologikus elképzelés számításon kívül hagyja a tudati, sőt a gazdasági tényezőket is. 4. A társadalmi rendszerszemlélet, vagy strukturális-funkcionális iskola a társadalmat olyan rendszernek és struktúrának tekinti, amelyen belül az egyes rétegek alrendszerekként működnek és megfelelő funkciót töltenek be. (Pareto és Parsons). Nehézsége, hogy a modern nagyvárosok aligha nevezhetők egységes közösségnek, élő rendszernek. 5.A városfejlődés történeti-szociológiai megközelítése (Reissmanr) vagy várostörténeti iskola arra épül, hogy más, pl. az amerikai, a nyugat- vagy a keleteurópai városok fejlődési íve, a városok szociológiai leírásánál tehát figyelembe kell venni az eltérő történelmi előzményeket is. A városok ökológiai szerkezete: A humán

ökológia elsősorban a városok ökológiai struktúrájának leírásával foglalkozott. 1. A koncentrikus körökben elhelyezkedő zónák elmélete szerint (Burgess) a legbelső kör a központi üzleti övezet a 2. az átmeneti övezet üzletekkel és alacsony jövedelmű rétegekkel és slumokkal, majd a külső övezetek a kertvárosok. 2. A súgáslakú szektorok vagy zónák elmélete (Hoyt) szerint a központból sugárszerűen húzódnak a zónák a város széléig. 4. A többmagvú város elmélete (Harris és Ulman) szerint a városközpontban különválnak az egyes egységek ( üzlet, keresk., hivatalok, idegenforg) 5. Sokak szerint ezek az elméletek túlzottan az amerikai ipari nagyvárosokat tartják szem előtt, a preindusztriális (iparosodás előtti) városra nem jellemzők. Budapest, pl. sok kisebb város egyesüléséből jött létre, tehát a szó más értelmében többmagvú város, amelynek akár minden egysége másképp és másképp szerveződött.

Ökológiai folyamatok: A struktúra leírása mellett az ökológia másik fontos kérdése az ökológiai folyamatok vizsgálata. Ezek egyike a szegregáció, az elkülönülés, városrészek vagy rétegek, származást csoportok stb. szerint és fordítottja, a szukcesszió: ha egy-egy népességcsoportot felvált egy másik. Maga a felváltás mozzanata az invázió, az új csoport benyomulása egy másik csoport területére. A szegregáció nehezen mérhető, de jövedelmi, gazdasági, etnikai és vallási tényezők együtteséről lehet főleg szó. Urbanizáció, urbanizmus: A településszociológia elsősorban a városok életének elemzésére épül. Meg kell különböztetnünk az urbanizmust és az urbanizációt Az urbanizmus (a városiasság) elsősorban sajátos életforma, ahol a lakosok a modern technika vívmánvaira támaszkodhatnak, nem szorulnak rá az életfeltételek közvetlen előteremtésére (mezőgazdaság és állattenyésztés), ugyanakkor itt

megszűnnek a prímér emberi kapcsolatok, másodlagos kapcsolatok kerülnek előtérbe. A város életformák mozaikja. Az urbanizáció – folyamat, a várossá válás folyamata Hagyományosan a város három összetevője: a településnagyság; a népsűrűség és a heterogenitás. A város tehát társadalmilag heterogén egyének viszonylag nagy sűrűségű és állandó települése. Nem elég tehát ott meghúzni a határt, hogy, mondjuk, 2500 fő fölött vagy négyzetkilométerenként 1000 fő esetében már várossal van dolgunk. Ugyanilyen fontos a heterogenitás, tehát hogy sokféle foglalkozású, eltérő felfogású, anyagi helyzetű ember él együtt. Ez a régi társadalmak városaira is érvényes volt. A modern nagyváros további feltétele, hogy ipar, kereskedelem, adminisztrációs, kulturális intézmények legyenek jelen benne. Épp ezek teszik lehetővé a városias életmódot, annak pozitív és negatív következményeivel együtt. 32.tétel A

magyar településhálózat kialakulása és történetének jellegzetességei A magyar településhálózat kialakulása és történetének jellegzetességei: A mai Magyarország (illetve az egész Kárpát-medence) települései a Dunántúlon a római birodalom (vö. Aquincum), keleti részeken régebbi szláv népek településeire épültek. A honfoglaló magyarság törzsei a Kárpát-medencének főleg alföldi részeire települtek, nagyobb települések folyók, utak mentén jöttek létre. Szent István megyerendszere megyeszékhelyeket hozott magával. A lakosság 10 falvanként köteles volt templomot építeni (vö. Nyírfalu= Nyíregyháza) Az ország jórészén mezőgazdasági termelés folyt, a Kárpátokban később a bányászat, az ipar is megjelent. A magyar településtörténet jellegzetességei: a tanya és a mezőváros A magyar településtörténet sajátos településformákat termelt ki, ami éppen a mezőgazdasági jellegből adódott, ezek a tanyák és

a mezővárosok. A kettő között helyezkedtek el a kisebb-nagyobb falvak. A jobbágyság főleg tanyákon lakott, elmaradott körülmények között, de némileg védetten a török-tatár és egyéb támadások elől. A tanyák sajátos formái a bokortelepülések, Nyíregyháza és Szarvas környékén (vö. tirpák, vagyis szlovák eredetű lakosság) A nagyobb létszámú települések, járási vagy megyei székhelyek is csak lassan haladtak a városiasodás felé, jobbára mezővárosok maradtak, tehát a lakosság jórésze még itt is őstermeléssel, vagy a mezőgazdasági termékek értékesítésével foglalkozott. A 19. századi fejlődés és a "Budapest-szindróma": Bár Magyarország erősen elmaradt az iparosodás és urbanizáció területén, a 19. század mégis fordulatot jelentett a magyar településszerkezetben. A mezővárosok lassan iparosodó városokká fejlődtek. A századfordulón a lakosság 11 %-a tanyákon, pusztákon élt, 60%-a falvakban.

A városi népesség 1869-ben az ország lakosságának 26, 1900-ban 33%-át tette ki, ennek fele mezővárosi népesség volt. A 19. században ezek voltak nálunk a városiasság jegyei: a kereskedelmipénzügyi funkció, az ipar, az igazgatási funkció és a kulturális funkció A településhierarchia így rajzolható meg: - a főváros - alatta a regionális centrumok (egyetem, főiskola, királyi bíróság, postaigazgatóság, bányakapitányság, királyi ínügyészségek) - fejlett megyeszékhelyek (kereskedelmiés iparkamarák, reálgimnáziumok, kamarák, központi bankfiókok) - egyszerű megyeszékhelyek (pénzügyi igazgatóságok, törvényszékek, kárházak, tanítóképzők) - a középváros (közjegyzők, gimnáziumok, pénzügyőrségek, vasúti mérnökségek, csendőrszakaszok) - majd a kisváros (járási szintű intézményekkel, mint a járásbíróság, adóhivatal, szolgabíróság) Budapest a 19. század második felétől kiemelt szerephez jut

Elsősorban itt indult meg a kapitalista fejlődés, ide áramlott a vidéki lakosság jelentős része. Az első hullám a nagy árvíz (1847) utáni, a második a kolerajárvány (1873) utáni idő, a városegyesítés. Budapesten a kiegyezéskor a népesség 6%-a élt 1910-ben már 14,6%-a. Az ipari létesítményeknek viszont már 80%-a itt volt található Ez határozta meg az ún. Budapest-szindrómát, tehát hogy az iparosodás és kapitalizálódás folyamata a fővárosba összpontosult, míg az ország más területei egyre inkább lemaradtak a fejlődésben. Volt ennek előnye is: Trianon után az ország működőképes marad, épp Budapest centrum jellege miatt. A magyar falvak a két világháború között: Az első világháború tragikus fordulatot hozott: Magyarország területe Trianon után 282.000 km2-ről 93000-re, lakossága 18 millióról 7,6 millióra csökkent, iparilag, nyersanyagban, kereskedelemben fontosabb területeit elveszítette, ugyanakkor a

mezőgazdasági területek jórésze megmaradt. A földbirtokmegoszlás alig változott: az 5-100 holdas gazdaságok tették ki a földbirtokok 42%-át, a 100-1000 holdasak a 18%-át, a nagybirtokok 30% át (ugyanakkor a nagybirtokosok a lakosságnak csak 1 tized százalékát alkották, a középbirtokosok 7 tized százalékot, a kisgazdák 26%-ot tettek ki. 1910-ben falun élt a magyarság 65,8%-a,még 1941-ben is 61,6%-a. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya e korszakban fokozatosan csökkent: 1910-ben 60, 1930-ban 52, 1941-ben már csak 49% volt, míg az iparban foglalkoztatottak aránya fokozatosan nőtt. A településszerkezet jellegzetességeinek átalakulása az első világháború után: A Horthy-korban a települések száma meghaladta a 3400-at, a népesség 2/3-a falvakban, tanyákon lakott. A 3000-es lélekszámúnál kisebb községekből folyt leginkább az elvándorlás, a 3000 és 10.000 lakos közötti falvak és kisvárosok létszáma stagnált, az 50.000

fölötti lélekszámú városok és főleg Budapest növekedett létszámában. Erdei Ferenc szerint a falvak lakóinak egyharmada szabályos parasztfaluban, 11%-a apró parasztfaluban, 13%-a tanyás parasztfaluban lakott. A korszak jellegzetes képviselője az agrárproletariátus, amely a gazdasági cselédségből és a mezőgazdasági munkásokból (napszámosokból) verbuválódott. Őket együttesen szegődményeseknek nevezték. Bérüket javarészt természetben vagy földjárandóságban kapták, nem volt mozgásterük, egyedüli megoldásnak a városba áramlás kínálkozott számukra. A magyar paraszttársadalmat a századfordulótól kezdve válság kísérte, ez elmélyült a két világháború között. A gazdag paraszti réteg lassan polgárosodni kezdett, a kisbirtokos réteg és a cselédség teret vesztett, egyre többen költöztek városokba, főleg a fővárosba, ahol agrárproletárokból ipari proletárokká lettek. A cselédlányok döntő többségét, az

ipari munkásság 30°/-át 1930-ban a faluról városba kerültek, vagy gyermekeik alkották. Már a két világháború között is jellegzetes réteg volt az ingázóké, ti. a férfiak kétlaki módon a városban dolgoztak, de családjuk még falun élt. A falusi értelmiség is sajátos helyzetben volt: igyekezett a volt úri réteghez dörgölőzni. A volt nemesek, dzsentrik is igyekeztek fenntartani egykori szintjüket. Lassan a falvakba is kiszivárgott a feldolgozóipar, a kereskedelem, az értékesítés valamilyen ágazata, de a falvakat továbbra is tőkehiány sújtotta. 33.tétel Az 1945 utáni változások hatása a településekre. Iparfejlesztés és településfejlesztés Az 1945 utáni változások hatása a településekre: Az 1945 utáni földreform, földosztás után az ország szántóterületének 2/3-a családi parasztgazdaságok kezére került. Az új politikai hatalom azonban 1948-ban egyszerűen átugrotta azt a fokot, hogy megerősítette volna a

magángazdaságot, és azonnal a szovjet mintájú szövetkezetek kialakítását tűzte ki célul. Ez adminisztratív úton ment végbe, jórészt az épp nemrég földhöz jutott parasztság ellenében, ami ellenszemet váltott ki. Ez vezetett a falusiak újabb városba áramlási hullámához, az ingázás soha nem látott mértéréhez, és többek közt a mezőgazdaság erőszakos átszervezése és az ipar erőszakos erősítése eredményezte az 1956-os forradalmat is. 1959-61 között újra indult a szövetkezetesítés, ezzel együtt fokozódott a faluból való elvándorlás, ez újra Budapest és környéke feldúsulásához vezetett. A helyzetet enyhítette, és engedményt jelentett, hogy nagyobb teret kapott a háztáji és a kisegítő gazdaság, amely lehetővé tette, hogy a mezőgazdaságban dolgozók egyéni érdekeltség alapján több keresethez jussanak. 1972-ben az ország mezőgazdasági termelésének felét olyan háztáji gazdaságokban termelték meg,

amelyeknek földterülete a szántóterületek csupán ötöde volt, a tojás-, tej- és marhahústermelésnek, pl. legnagyobb részét 1970-ben a következő típusokból állt faluhálózatunk: • 1000 lakosnál kisebb aprófalvak (1460) és tanyás községek (101), együtt a települések felét alkották. • Középfalvak: 18%. • Óriásfalvak: 6%. Utóbbiak közül sok immár kisvárossá is vált (mint Polgár, Devecser, Szerencs). A tanyák és aprófalvak lakossága jelentősen csökkent, a nagyobbaké nőtt, összességében e korszakban a falusi településhálózat ritkulásával számolhatunk. Iparfejlesztés és településfejlesztés viszonya: A mezőgazdaság átalakításával együtt járt az iparfejlesztés. Szakosodott nagyüzemi mezőgazdaság jött létre, amely fokozatosan élelmiszergazdasággá alakult át. Folyt az ipar decentralizálása Új bányákat tártak fel (kőolaj-, földgázmezőket, szén-, bauxit-, rézbányákat), a vidéki munkaerőpiacra

új üzemeket telepítettek. Új közlekedési hálózat alakult. A nagyvárosok a város és a vidék újfajta összeszövődését mutatják. A város agglomeriációk környéke urbanizálódott Az iparosodás eredménye volt ipari és bányafalvak létrejötte is. Az életkörülmények alapján a 70-es években az alábbi falu-csoportok voltak elkülöníthetők: 1. Döntően ipari falvak 2. Konzerválódott, nagyobbrészt mezőgazdasági jellegű falvak 3. Ipari- és bányászfalvak 4. Fejlődő nagyfalvak 5. Dunántúli aprófalvak 6. Borsodi, dunántúli ingázófalvak 7. Kelet-alföldi elmaradott falvak 8. Vegyes jellegű falvak A felsorolásban elöl lévők nagyot léptek az urbánus igények és minták felé, ezekben magas a lakosság iskolai végzettsége és a fogyasztás szintje, bár a döntően ipari falvak ellátottsága kevésbé kiegyensúlyozott. A fejlődő nagyfalvakban is kedvező az infrastruktúra fejlesztése, elsősorban a nagyobb lakosság-szám miatt,

dinamikus az egyéni lakásépítő tevékenység (négyszerese az országos átlagnak). Az aprófalakban legmagasabb a népesség elszivárgása és legalacsonyabb a születések száma. Az ingázófalvak kirívóan hátrányos helyzetűek. A „csinált városok”. Az 1971 utáni „településfejlesztés" hatása a magyar falvakra és városokra: A településfejlesztés elsősorban a városok fejlesztését és a városias életmód elterjesztését foglalta magába. Egyre több település tűzte célul a várossá válást Ennek feltétele az infrastruktúra megteremtése és nagytömegű lakosságnak helyet adó, főleg tanácsi és bérlakások kialakítása volt. Az a folyamat, amely a mezőgazdasági jellegű Magyarországból a „vas és acél országát" kívánta alakítani, mesterségesen felduzzasztott „csinált városok" létrejöttéhez vezetett. Ez első lépésben megoldani látszott a meg növekedett lakásigény gondját, azonban számos

problémához vezetett. A családok kiszakadtak addigi környezetükből, az emberek idegenekké váltak egymás számára, hamar kiütközött a gyorsan megépített lakások számos gyöngéje. A lakótelepeken megjelentek a lumpen rétegek, felütötte fejét a galerizés, a fiatalkorú bűnözés és egyebek. A településfejlesztés - még ha jó célt tűzött is ki - így végső soron negatív hatással volt a városok fejlődésére, és a falvak igazi fejlődését is visszavetette. A rendszerváltás utáni helyzet: A rendszerváltás új eszmei alapot teremtett a falu, mint településforma feltámasztására. Ma egymás mellett élnek falun az önállóan gazdálkodók és a szövetkezetek, amelyek megpróbálnak igazi, önkéntes alapon álló társulásokká válni. Újra lehetővé vált a mezőgazdaságban is a magántulajdon alapján álló termelés, bár a kárpótlás nem jelentette azt, hogy mindenki újra földműves lett, akinek valamikor szövetkezetbe vonták

a földjét. Ha azt a lendületet, amit a háztáji gazdaságok jelentették a szocialista korszakban, a magángazdaságok tovább tudják vinni, sokak szerint Magyarország újra Európa éléstára lehetne. Ugyanakkor jónéhány gond is jelentkezik. A magángazdák tőkehiánnyal küszködnek. Számos bányászfalu elnéptelenedett, mesterségesen kialakított nagyüzemek csődbe jutottak, az állam nem áll már gyámkodóan a vidéki ipari centrumok, üzemek mögött, a tőke pedig csak nagyon nehezen hatol be és visz vérkeringést a vidéki életbe, bár erre is van példa (vö. benzinkutak, bevásárló centrumok). A bérlakások falun és városon nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen az állam (kölcsönökből) már nem tartja fenn ezeket, a hevenyészve létrehozott lakásokon most ütköznek ki az alapvető hiányosságok, felújításukra pedig sem az önkormányzatoknak, sem a lakóknak nincs anyagi fedezetük. A falusi és városi lakásépítésnek viszont lendületet

adhatnak azok az újabb intézkedések, amelyek előnyben részesítik a (három gyerekes vagy nagyobb) családokat, a fiatalokat. Az előző évtizedek városokat előnyben részesítő politikájával szemben ma inkább vidék-központú gondolkodás jelei mutatkoznak. 34.tétel A migráció alapfogalmai. A magyarországi emigráció jellemzői A migráció alapfogalmai: Meg kell különböztetnünk a migrációt, az emigrációt és az immigrációt. A migráció adott országon, vagy földrajzi egységen belüli átköltözés. Az emigráció más országba való átvándorlás. Az immigráció a más (szomszédos) országokból hazánkba való bevándorlás. A migráció a lakosság mozgása, továbbvándorlása. Volt erre példa a népvándorlás, vagy a honfoglalás idején, vagy a magyarság első évezredében is: summások dolgoztak idénymunkásként az alföldi részeken, vándorlegények jártak nyugati országokban stb. A migráció azonban igazán jellegzetessé

csupán a 19 században vált. A múlt századi migrációnak három iránya volt:  Az északi, hegyi vidékekről az ország belsejébe, az alföldi részekre való átköltözés  Általában faluról városra való költözés. Budapest és környéke, pl: a 70-es évekig szinte kizárólag bevándorlók számával növekedett.  Ezzel ellentétes folyamat: a tanyásodás, a ritkábban lakott külterületekre való költözés. A magyarországi emigráció hullámai az elmúlt évszázadokban: Az emigráció a külföldre való kivándorlás. Ennek irányai: 1. Ausztriába való átköltözés 1910-ben, pl: 270 000 eredetileg magyar állampolgár élt Ausztria tartományaiban. 2. Erdélyből (nem számítva a Magyarország felé való migrációt) sokan átköltöztek a Regátba, a két volt román fejedelemség területére. 3. A legjelentősebb a tengerentúlra, főleg az USA-ba való kivándorlás, az előző két tétel duplája. "Kitántorgott Amerikába

másfélmillió emberink" (József Attila). A kivándorlók ősszetéfele:  A 70-es-80-as években először a sokgyermekes telkes gazdák indultak útra szerencsét próbálni, esetleg azzal, hogy mihamar vissza is térnek, ami csak kis százalékban valósult is meg  másodszorra a filoxéra miatt tönkrement szőlősgazdák és a kézművesek vették kézbe a vándorbotot  a századforduló körül pedig már főleg a cselédek és napszámosok kerekedtek fel, főként férfiak és fiatalok  ami a nemzetiségi összetételt illeti, a kivándorlók 1/3-a volt magyar, 1/5-e román és 1/6-a szlovák.  Ami pedig azt a kérdést illeti, honnan vándoroltak ki, alábbi gócpontok adódnak: az északkeleti felvidéki megyék (mint Zemplén), az Északalföld (Szabolcs-Szatmár), a dél-erdélyi övezet, a Tisza-Maros szöge és Nyugat-Dunántúl. A kivándorlás motívuma: A migrációban és az emigrációban egyaránt a jobb megélhetési lehetőség, az urbánusabb

életforma vágya jelentette a fő motivációt. Századunkban mindehhez nemzetek közötti ellentétek is társultak, ezek felerősítették a magyaroknak az anyaországba való átvándorlási vágyát. 56-ban politikai motívumok indítottak útjára újabb emigránsokat (úgymond disszidenseket) Az immigráció és hatása az elmúlt évtized magyar társadalmára: A legutolsó évtized sajátossága, hogy az emigrációval ellentétes mozgás is beindult: az immigráció, a hazánkba való bevándorlások hulláma.  Elsősorban Erdélyből, még az ottani forradalom előtt és után, aminek kifejezetten politikai és nemzeti motívumai volta: elsősorban az ott élő magyarok kerestek nálunk boldogulást, jobb lehetőségeket, többnyire, mert üldözésben volt részük magyar voltuk miatt  Második hullámban, a legutóbbi évtizedben immár déli szomszéd országokból menekültek át hozzánk sokan, akik a délszláv háború elől húzódtak északra, főleg

magyarok, de más nemzetiségűek is  Ezzel párhuzamosan, Ukrajnából is sokan lejjebb húzódtak, onnan is főleg magyarok, már nem annyira politikai okokból, mint a jobb megélhetés reményében  A negyedik hullámot egész sor ország kivándorlói jelentik napjainkban is, akik akár első állomásként, akár végérvényesen Magyarországot célozzák meg Értékelés: Az immigrációnak ezek a hullámai nem várt fejleményt jelentenek, nem kis gond elé állítják lakosságunkat és országunkat. Az Európai Unióba való bekerülés egyik feltétele, hogy hazánk nyitott legyen az emigráltak felé, a magyar ajkúak felé pedig különösen illő testvéri magatartást tanúsítani. Ugyanakkor az immigráltak sok esetben különleges bánásmódot, előnyöket követelnek maguknak, sokan törtetőnek mutatkoznak, nehéz tehát a konkrét magatartás kialakítása velük szemben. Az immigráció megítélésében történelmi példa segíthet. A magyarság

évezredes története mindig is arról tanúskodott, hogy hazánk befogadó ország, és a barátsággal befogadott idegenek hamarosan az őslakókkal vetekedve álltak ki új hazájuk mellett, azonosultak a magyarsággal. Ez ma is megtörténhet És arról is szólnunk kell: mivel a magyarság szülési kedve csökkenőben van, az ország bizonyos fokig nyerhet is az új lakosokkal, már csak lélekszámban és munkaerőben is. Természetesen, ez sem mehet a végtelenségig. 35.tétel A család fogalma, a családszociológiai iskolák megfogalmazásai A család: Háztartási, illetve vérségi kapcsolatban együtt élők legszűkebb köre, az ún. nukleáris család, tehát házaspár gyerek nélkül vagy gyerekkel, vagy nem házaspár gyerekekkel, továbbá a házastárs nélkül élő (özvegy, elvált) szülő nem házas gyerekkel. Giddens szerint: A család olyan emberek csoportja, akiket közvetlen vérségi kapcsolat fűz össze, és amelynek felnőtt tagjai vállalják a

gyermekek gondozásának felelősségét. Rokonság: házasság vagy leszármazás révén létrejött kapcsolatok köre. Házasság: társadalmilag elismert jóváhagyott szexuális közösség két felnőtt ember között. Általános probléma: -mindennapi fogalmak (család, házastárs, gyermek, stb.), amelyek mindenkinek jelentenek valamit, de mindenkinek mást, mivel saját élmények alapján különféle jellegzetességeket asszociál -emocionális többlet (gátolja a tudományos megismerést) -a fogalmak (társadalmi tények) rendkívül összetettek, sokféle megnyilvánulást, nézőpontot foglalnak magukba. Egy szempont szerinti rendezése többféleképpen is lehetséges ⇒ Nincs abszolút mérce, abszolút igazság, csak a család valamely jellegzetességének tisztázásához rendelt definíció. 1. Interakcionális iskola: Ernest W. Burges nevéhez fűződik A család legfontosabb vonása a családtagok közötti állandó érintkezés, kölcsönhatás (interakció).

Nem foglalkozik a család és a társ. közötti interakcióval Szerinte minden társ-i csoport egymással interakcióban álló személyekből tevődik össze. A gondoskodás érzelmek által vezérelt. A biztonság, őszinteség, bizalom összefüggnek egymással A fizikai kapcsolat bizalmat hoz létre. A legerősebb bizalom a családban van Fontosak a családban betöltött szerepek. A szerepek társadalmilag definiáltak, de minden családban érzelmileg és a hagyományoktól vezérelve eltérhetnek. A csoporttagokat (családtagok) házasság, vagy vérségi örökbefogadási kapcsolat köti össze és közös háztartásban élnek. Bizonyos fokon osztoznak a közös kultúrában 2. Strukturális – funkcionális iskola: Talcott Parsons nevéhez fűződik. A társ egy rendszer, amelynek vannak alrendszerei. Így a család, mint társ-i alrendszer értelmezhető A családi kapcsolatok összefüggnek egymással, és a családtagok egymáshoz való viszonyából vezethetők le

(struktúra). Ha családot más funkcióval látjuk el, akkor változik a struktúra A külső interakciókat is fontosnak tartja. Ezekben az interakciókban a funkció valamilyen elvárás alapján jön létre. A funkciók mást adnak a családnak, mást a társ.-nak Milyen funkciót lát el a társadalomban? A társadalom egészének fennmaradásához a gyermekszüléssel (reprodukció). Az egyén személyiségének stabilizálása, feszültségoldó tevékenység funkciója. Vogel szerint: a család nyitott rendszer, alapvető sajátossága más rendszerekkel fenn tartott kapcsolat. Funkciói: reproduktív / fizikai újratermelődés /-szocializáció, gazdasági, politikai, közösségi, gazdasági integráció, érték és normák fenntartása. WINCH szerint öt szerint alapvető családi funkció van, amely társadalmi és egyéni funkció is: 1. reprodukciós: gyermeknemzés funkciója 2. szocializáló és nevelő: a gyermeknek társadalmi lénnyé nevelése, a társadalom

minőségi pótlása 3. gazdasági: társadalmi munkamegosztás, termelés, fogyasztás, a gyermekek számára a gazdasági környezet megteremtése, taníttatás, lakás, 4. politikai: érdekek érvényesítése, hatalom gyakorlása, gyermekek érdekeinek érvényesítését a nők gátolják, a nőkét a férfiak, tanulja meg az ember a családban, hogy hogyan tudja érdekeit érvényesíteni 5. vallási: társadalmi kontroll, a vallásnak az egyháztól függetlenül milyen a szerepe a társadalomban? (bizonytalanság érzetet csökkenti) a vallás a bizalom kiépítését segíti, a bizalom és a szeretet által tudunk egymásnak boldogságot nyújtani 3. Dinamikus családkoncepció: Hill: a család belső struktúrájából adódóan állandóan változik, fejlődik. A családi csoport a társadalmi interakció többé-kevésbé zárt rendszere, ám ha meg akarjuk magyarázni a családon belüli eseményeket, gyakran kell fordulnunk az e rendszeren kívül történtekhez. Családi

életciklus - főként demográfiai vonalon. Hill és Rodgers nevéhez fűződik, a családi életciklust 8 szakaszra bontották. Mindegyik szakasz, változást jelent az előzőhöz képest a családtagok feladatában, az interperszonális kapcsolatok jellegében és a család centrális feladatában: 1. újonnan házas csal, (csalalapítás időszaka komoly feladat elé állítja a párt) 2. csecsemős család, 0-3 éves gy, a gyermek megszületése átrendezi család életét 3. kisgyerekes csal, 3-6 év, családon kívül is más közegnek (ovi) is szerepe van 4. iskolás gyermekes család, 6-14 éves, családhoz való kötődés ↔ kamaszkor 5. serdülő gyermekes család, 14-18 éves kor, nehéz időszak, szülővel való kapcsolatrendszer teljesen átalakul 6. felnövekedett gyermekeit kibocsátó család: leválás a szülőkről, anyagi, lakhatási problémák, önálló élet elkezdése, önálló egzisztencia megteremtése, 7. magukra maradt, aktív szülök családja: a

családszerkezet átalakul, párrá redukálódik a család, új szerepekkel leszünk gazdagabbak, nagyszülői szerep. 8. inaktív, idős házaspár családja, nyugdíjba vonulás, mentális problémák, a szülők rászorulhatnak gyermekük támogatására Hibái: Az első gyermekhez illetve annak életkorához rögzítették a modellt. Nincs helyük a modellben a házasságkötés nélkül, egyedül élőknek, az újraházasodó, gyermekes, elváltaknak a végig gyermekteleneknek Az egyszülős (csonka) család belefér. 4. rendszerelméleti modell: Buda B.-Hajnal A, mivel a család társ-i intézmény, ezért érvényes rá az emberi szervezetekre vonatkozó szabályszerűségek összessége: Kétféle taxonómia: a család elemei alapszerepek (apa, felesé, nagyi), a család elemei a szervezeti feladatkörök (a család tevékenységét rendezik a tevékenység céljai, eredményei szerint, pl.: betegápolás, gyermekszülés a család vezetése) Kombinálás: egyes

feladatköröket csak meghatározott alapszerepek látnak el. 36.tétel A család története a nagycsaládoktól a nukleáris családokig A család rendkívül átfogó társ.-i intézmény, ám általános meglétén túl nagy változatosságot mutat. A család lehet a házastársak száma szerint: monogám, poligám, csoportházasság. Társ-i jogáll szerint: patriarchális, matriarchális A család nagysága szerint: klán, kiterjesztett család, nukleáris család, töredék család, szingli. Az emberiség a vadság alsó fokán közösségekben élt. A nemek kapcsolatának társ.-i rendje ennek az ősi közösségnek a jellegéhez idomult Ennek a korszaknak az embere a legtöbb tekintetben ösztönlényként élt. A kialakuló emberi társ, a teljes nemi rendezetlenség, a promiszkuitás állapotában élt. A legősibb állapotra tehát az volt a jellemző, hogy a közösségben vérrokonságra való tekintet nélkül minden férfi minden nőnek és fordítva nemi társa

lehetett. A rendezetlen nemi kapcsolatok állapotából a nemi kapcsolatok társ.-i rendjének magasabb formái fejlődtek ki, amelyeket csoportházasságnak nevezhetünk. Az ősközösségi társ felbomlásával megjelent a magántulajdon, ez egyúttal a férfi uralmát is jelentette. A matriarchátust a patriarchátus váltotta fel és a monogámia vált uralkodóvá. Majd a különböző gazdasági események hatására a nagycsaládok egyre hátérbe szorultak és a társ.-ra a nukleáris és a töredékcsalád lett a jellemző. A modern családforma az egyedülálló ember, vagy singleton. I. Családi jogállás szerint: - matriarchális: 1. machizmo: (olasz, spanyol) - van egy tipikus férfi a kultúra szerint az anya a főszereplő a fiúk nevelését is ő végzi, később a menyeket is uralja a madre uralkodik, a padre is azt csinálja, amit a madre mond (papucs) - lényege a hitvilág, a gyermek nemzéséről nem szólnak, azt hiszik, hogy a halottak születnek újjá

gyermekként házasság előtt poligámok, utána szigorúan monogámok voltak férfiközpontú társ., de nem öröklik a férfi vagyonát, mert nem hiszik, hogy ő az apa, tehát a lánygyermek fiai kapják meg több helyen (törzsek) létezett ilyen matriarchális kultúra, ma megszűnőben van 2. tobriandi: - - patriarchális II. Családtagok létszáma szerint: 1. Klán – törzs: - - jellemző a nomád népeknél, romáknál, Skóciában, Írországban (pl.: a Megyeri törzs egy-egy része egy helyen letelepedik, ez a klán; egy csoportban telepednek le, egy jurtában egy család él, a csoport minden funkciót betölt, kivéve a reprodukciót) klán lényege: sok fiatal férfi együtt tevékenykedik, testvérnek tekintik egymást; minden klánnak van egy patriarchája 2. Kiterjesztett család: - a klánból alakult ki, 1 háztartáson belül élnek a szülők, gyerekek, nagyszülők minden családi funkciót megkaptak a földművelés, családi gazdálkodás

mindenkit foglalkoztat, de mindenkit el is tud tartani A nagyüzemek, nagyüzemi gazdálkodás a lakóhely eltávolodik a munkahelytől, az anyának is dolgozni kell, kevesebb gyereket fog szülni kialakul a nukleáris család. - 3. Nukleáris család: (családmag) - - apa, anya, gyerek e családforma problémája az egyenlőtlenség (a nőn is 8 órát dolgozik) azért szülünk kevés gyereket, mert a viszonylagos jólétet nem lehet feladni, a sok gyereknek nem tudok ugyanolyan jó színvonalat biztosítani a szegények 1/3-a roma származású a romakultúrában megtalálják az örömöt a szegénységben 4. Egykeresős (töredék) család: - 5. Szingli: amíg ezt nem tehették meg, a nőnek (özvegy) férjhez kellett menni, vagy a szüleihez költözni, így a nukleáris családból kiterjesztett család amint egy keresetből is meg lehetett élni, szabaddá vált a válás is, létrejött a töredék család, vagy egykeresős család ez 3 dologtól függ: gazd.-i

háttér, társ-i elfogadása az egykeresős modellnek, mennyire akarnak elválni az emberek - nem tölt be minden funkciót (reprodukció) - nagyon jó gazd.-i szereplő (termelő) - egyszemélyes háztartása van A 2 vh. közötti időszakban váltja egymást a kiterjesztett és a nukleáris család A paraszti és polgári család összehasonlítása: Szempontok Paraszti család Polgári család Mérete Nagy és kiterjesztett Kicsi és nukleáris Gazd.-i viszonyok Otthon és munkahely Otthon és munkahely egységes különválik Munka Mindenki dolgozik Csak a családfenntartó dolgozik Társ.-i viszonyok Közösségbe integrált Elidegenedettség Igények Alacsonyak Magasak Anya szerepe A közösség fontos tagja Az anya árnyékéletben él A gyermek szerepe Hamar önállósodik és kicsi Későn önállósodik, nagy a a ráfordítás ráfordítás Ebben a polgári családban alakul ki az igazi autoriter személyiség, akire jellemző, hogy kritika nélkül elfogadja, amit a

feljebbvalók mondanak neki, szereti, ha erős vezetők uralkodnak rajta, személyesen gyűlöli, akik nem követik azt, akit ő kijelölt vezetőnek. A menedzser rétegre jellemző, hogy a feleség ritkábban dolgozik Újfajta neurotikus női réteg alakul ki. A társadalmat 4 nagy népesedési ciklus jellemzi: 1. magas születés – magas halálozás (lassú növekedés, természeti népek) 2. magas születés – csökk halálozás (népességrobbanás, 3világ) 3. csökk születés – alacsony halálozás (mérsékelt szaporulat, Brit Nemzetközösség országai) 4. alacsony születés – alacsony halálozás (lassú növekedés, Európa országai) 37.tétel A család válsága, alternatívák. A szexualitás társadalomtörténete A házasság társadalmilag elismert és jóváhagyott szexuális közösség két felnőtt ember között. A szociológiában házasságkötésnek nevezzük azt a cselekményt, amellyel felnőttek házastársi-családi kapcsolatot létesítenek

egymás között. Házasság kapcsán beszélni kell annak alternatíváiról is:  Kibuc (közös gazd., de külön szexualitás)  Kommuna (minden közös)  Csoportházasság (sok férfinak sok felesége)  Házasság nélküli együttélés  Homoszexuális családok  Egyedül élés Családszociológusok részvételével az elmúlt évtizedekben kialakult egy heves vita a családról és annak jövőjéről. 3 tábort különböztettek meg a vitában Kritikus tábor: szerint a család a nők elnyomásának és a gyermekek személyiségfejlődése eltorzításának intézménye. A nemek közötti kapcsolatok lényege a harc, a heteroszexuális kapcsolat egyértelmű az erőszakkal, az anyaság egyértelmű a rabszolgasággal. Neotradicionalista tábo:r az előző tábor reakciójaként jött létre, ellenzi a családok felbomlását, a két szülő és gyermek típusú családtípustól eltérő formák elterjedését, a homoszexualitás tolerálását, Fellépnek az

abortusz engedélyezése ellen. Szakmai tábor (professzionális): azokból a szakemberekből áll, akik munkája problematikus helyzetű családok segítése (családgondozó, pszichológus stb.) Az az érdekük, hogy a család helyzetét úgy definiálják, hogy szolgáltatásaikra szükség legyen. Ezért a családok súlyosabbnak, és igen elterjedteknek mondják, és a családsegítést szükségesnek tartják. A család a társadalom számára fontos intézmény, ez biztosítja a gyermek szocializációját, a felnőttek lelki egészségének egyensúlyának védelmét, fontos a családpolitika, a családok anyagi támogatása. A szexualitás története: A hagyományos társadalmakban az érzelmek teljesen alárendelt szerepet játszottak a párkapcsolatokban, a szexualitás is érzelemmentes volt, elsősorban az utódok biztosítását, a családok reprodukcióját szolgálta. Az 1700-as évek második felében indult meg a változás, az érzelmek egyre nagyobb szerephez

jutottak a párválasztásban és a szexualitásban, egyre fontosabbá vált az örömszerzés. Ez a romantikus szerelem térhódítása Az 1960-as években újabb szexuális forradalom, ennek során a fiatalok teljesen függetlenítették magukat a szexuális kapcsolatot korlátozó korábbi társ.-i elvárásoktól, a házasság előtti szexuális kapcsolatok teljesen általánossá váltak. Az 1960-as évek óta szokásossá vált, hogy a fiataloknak több egymást követő, érzelemmel teli monogám kapcsolata van a házasság előtt. A változásokat leginkább abban látják, hogy sokkal gyakoribb a nemi közösülés, sokkal több partnerrel van egy átlagos felnőttnek kapcsolata élete folyamán, és sokkal fiatalabb életkorban kerül sor az első szexuális kapcsolatra. A szexualitás területén képi ábrázolások, irodalmi alkotások, tudományos művek, építészeti megoldások vizsgálatából lehet következtetni egy adott társ. szexualitáshoz fűződő

viszonyára. M Foucault a szexualitásról folytatott társadalmi diskurzusról beszél, ennek négy területe van: Női szexualitás, Gyermeki szexualitás, Születésszabályozás, Perifériális és perverz szexualitás. A szexualitás alapvetően azt a törekvést szolgálta, hogy biztosítsák a megfelelő lélekszámot, újratermeljék a munkaerőt. A szabályozás területe a 18 század előtt a vallás. A középkori szabályozás lazább, némely napokon időlegesen megszűnik (pl. nevesebb ünnepek) A vallási szabályozás mellett egy elnézőbb társadalmi vélekedés működött. A női szexualitás: Ókor és középkor a kultúra misztikus, az érzéki örömök megvásárolhatóak, az anyaság misztériumában részesül az anya. A paraszti családokban megöröklik az anyatermészet, és a földistennő mítoszát, az anya munkálkodó, és meleget adó. A városokban és háborúk idején megalázható, elrabolható, megbecsteleníthető. A XVIII század után a nő

szexualitása egyre inkább a termékenységgel függ össze. Szexuális vágy= gyermek utáni vágy Az a nő jó, aki termékeny. A XIX sz végén új női eszmény jelenik meg, a feminizmus. Gyermeki szexualitás: A gyermekkor, mint életciklus a kapitalizmushoz köthető, korábban az emberi életciklus a csecsemőkor után bekövetkező felnőttkorból állt. A hat éves gyerekek már mások gazdaságába kerültek, ahol felnőttként kezelték őket. A kapitalizmus eszménye szerint megfelelő szexualitásúvá kell a gyermekeket nevelni. Születésszabályozás: A gyermekszülés a kapitalizmus közvetlen szükséglete: munkaerő szükséglet, alattvaló szükséglet, gyarmatbirodalom fenntartás, a katonaság. Megjelent a szelektív szexualitás szükséglete A kapitalista viszonyok között a szaporulat a sikertelen társ.-i csoportok körében magas, ezért szabályozni kell. Természetellenes szex: koronként változó, hogy mi számít természetellenesnek. Néha az, ami

eltér a heteroszexuális párkapcsolattól, (homoszexualitás, szadista kapcsolatok) néha az, ami a nem érdemes alattvalók születését eredményezi, (a házasságon kívüli szex), vagy pl.: a pedofília, ami a szexen túl az egyoldalú erőszakról is szól. A kapitalizmus ethoszának a reproduktív szexualitás felel meg A nem reproduktív formák, egyre terjedtek az urbanizálódás következtében. Szabályozni kellett. Orvosi problémaként, pszichológiai, pedagógiai problémaként kezelték, amit nem tudtak szabályozni, azt büntették (pl.: nemi erőszak, pedofília). 38.tétel A párválasztás, felkészülés a családi életre A házasságra lépő férfiak életkora 22-25 év, a nőké 19-21 év. A biológiai nemi érés viszont már 12-14 évre tehető mindkét nemnél. A két esemény közé eső időszak nagyon fontos a fiatalok életében: ekkor tanulják meg és gyakorolják be azokat a magatartási formákat, amelyek a másik nembeliekkel való tartós

párkapcsolatok megteremtéséhez és fenntartásához szükségesek. A későbbi párkapcsolat kimenetele, tartóssága sikere részben ebben az időszakban tanultaktól függ. 1. Kívülről kapott minták: Szülői modell, más házaspárok (rokonok, nem rokonok), kortárs párok, olvasmányok, filmek. 2. A minták kipróbálása, a párkapcsolatok, mint a tanulás szinterei: A XX. századra a családokban fokozatosan gyengült a gazdasági jelleg és teret kapott az érzelmi szükségletek kielégítése. Szükség lett arra, hogy a házasság előtt megszerezzék az ismereteket és gyakorolják a készségeket, melyek a kényszer nélküli együttélés feltételei. A fiú és a lány együttlétének különféle formái ismeretesek attól függően, hogy milyen erősen kötődnek egymáshoz, vannak-e közös céljaik. A párkapcsolatok keletkezésének és fenntartásának alapvető oka a szexuális vagy, de a társadalmi formák is megszabják az alakulását. 3. A

randevúzás: Öncélú szórakozási forma, mely teret ad a szexualitásnak, a randevúra vágyódnak. Mindkét fél arra törekszik, hogy a másik belebolonduljon, miközben ő megőrzi a szabadságát. A fiúknál az anyagi javak, a lányoknál a csinosság, az öltözködés és a korábbi sikerek a fontosak. A randevúzás jelentőssége: több más nemű megismerése, eloszlik a nemek közti feszültség, megismerhetik a partnerek személyiségét, gazdagodik az önismeretük. A fiatalok olyanok felé orientálódnak, akiknek egyénisége, életstílusa számukra a legtöbb pozitív élménnyel jár. Tudatos partnerválasztás. 4. Együttjárás: Különböző erősségű, mélységű és intimitású. A szülők, barátok, ismerősök tudomásul veszik és elfogadják, hogy a két ember között kapcsolat van, és ez kihat a harmadik személlyel fenntartott kapcsolatukra. Kezdetben elsősorban szórakozási motivációjú, mint a randevúzás, csak a partner állandó.

Intenzívebb szexuális tapasztalatszerzés, és élmények, Szerelem-uralom, a szerelem tárgyára, a vele való együttlétre koncentrálódik a gondolat és érzelemvilág. A szerelmes élvezi önzetlenségét, ugyanakkor igenis önző célja van: a partner szerelmének megszerzése és biztosítása. A szerelem összetevői: intimitásra való törekvés, szexuális vágy, a valakihez tartozás igénye, gondoskodás vágy, a kommunikációs vágy, a megerősítésre való törekvés. 5. A partner kiválasztása: A partner maximálisan hozzájárul a szükségletek kielégítéséhez (komplementáris szükséglet), ha a személyiségstruktúrája más, inkább kiegészítő, mint megegyező (pl.: félénk - magabiztos) Homogámia: Azonos attitűdök, közös vélemények, elképzelések. Azonos társadalmi osztályon, rétegen, felekezeten belüli házasságkötés. Kivetítés: a szerelme tárgyában saját magát szereti. 6. A párkapcsolat szakaszai: „stimulus”: a

párválasztást a külső megjelenés befolyásolja, hasonló a hasonlóval elv érvényesül „érték”: verbális interakció, a felek összehasonlítják véleményüket az élet fő problémáiról „szerep”: a másik tulajdonságainak felismerése, felmérése annak, hogy milyen hatással van saját viselkedésük a partner magatartására (szexualitás) 7. A házasság előtti nemi kapcsolat: A XX. század folyamán a korcsoportok egyre elfogadóbbak lesznek, de kulturális különbségek ma is vannak. A házasság előtti szexualitás hátrányai: leányanya, abortusz megnövekedése, szexuális szabadság, korai szexuális problémák, pedofília, kiégés. 8. Házasságkötés: Egy férfi és egy nő megállapodása arról, hogy vállalják egymás iránt, ill. a születendő gyermekeikkel szemben azokat a kötelezettségeket, melyeket a társadalom szabályai a házasfeleknek előírnak. Szülők által szervezett: régen vagyonházasságok (Olasz), ma Ázsia, Afrika

9. A házasság alternatívái:  Csoportházasság: minden férfi férje minden nőnek, és mindannyian szülei a közösség gyermekeinek. Vallási alapon szerveződött Az USA-ban a 19-dik században kb. 300 fő élt így 30 évig  Kibuc: családok és egyének közössége, amely együttműködik a gyermek felnevelésében, gazdasági területen is, nincs magántulajdon, minden kibuc úgy működik, mintha egyetlen nagy háztartás lenne, de a házasság monogám. (Izrael) Házasság nélküli együttélés, pl.: Svédországban a született gyermekek több mint fele házasságkötés nélküli együttélésből születik.  Homoszexuális családok: inkább nők, heteroszexuális kapcsolatból mesterséges megtermékenyítéssel, vagy örökbefogadás útján gyermekük is lehet.  Egyedül élés: szingli, gazdasági kényszer megszűnése, egyedül is talpon tud maradni, individualizmus felértékelődése, hátránya: elmagányosodás, elszigeteltség, 39.tétel

Konfliktusok a családban Konfliktus: Egymással kapcsolatban álló emberek között alakul ki, valamiféle összeütközés, tevékenység, valamilyen interakció, amelyben a résztvevők hatni kívánnak egymásra. Az interakciót tudati és érzelmi folyamatok előzik meg és kísérik Az egész folyamat szoros kapcsolatban van az érintettek társadalmi helyzetével. Nyílt konfliktus: az ellentétek tudatosulása ált. megelőzi a cselekedetekben is kifejeződő összeütközéseket, de legkésőbb bekövetkezik a cselekvéssel egyidőben. Rejtett konfliktus: az összeütközés v. tudatosulás előtt ható ellentétek is kihatással bírnak a viselkedésre. A konfliktus negatív jelenség, amely megzavarja a társ.-i harmóniát, együttműködést, az egyének és csoportok integrálódását, és ezért a társ.-i fejlődést hátráltatja. Ha a társ-i rendszer és alrendszerei normálisan működnek, akkor nem támad konfliktus; a funkcionális szabályozó mechanizmusok

akkor megfelelőek, ha a rendszert úgy irányítják, hogy az összeütközéseket elkerülje. Marx szerint a konfliktus pozitív, mert ez mozdítja előre a társ. fejlődését Az ellentétes jelenségek összeütközése változást okoz, új kölcsönhatások jönnek létre. A külső konfliktusnak szolidaritást erősítő, a belső konfliktusnak csoportkohéziót erősítő hatása van. A kommunikáció jelentősége: A konfliktus sikeres kezelésének feltétele, hogy az ellentétben lévők minél kevesebb gátlással tudjanak egymással kommunikálni. Fontos a konfliktus tudomásul vétele A rejtett és került konfliktusok kezelésének legveszélyesebb módja a misztifikálás. A családi konfliktus: Konfliktusok az érzelmi viszonyok területén: - ha valamely családtag nem kapja meg a más családtagjától a számára szükséges pozitív érzelmet - szexualitással kapcsolatos konfliktus is - házasságon kívüli nemi kapcsolatok - Érzelmi zsarolás (akkor hiszem el

hogy szeretsz ha veszel nekem egy) A kapcsolati szféra konfliktusai, a családon belüli kapcsolatok konfliktusai: - eltérő szándékok esetén eltérő, ellentmondó szövetségkötésre irányuló szándék - kompetencia viszonyok, ha a család valamelyik tagja úgy véli, hogy neki több kompetenciája van, mint amennyit a család többi tagja elismer - A családon kívüli kapcsolatok: a baráti, társasági kapcsolatok szférája, mint konfliktus A családi gazdálkodás konfliktusai: - a megszerzett jövedelem nagysága kevés - a házastársak jövedelme különböző - a szükségesnek ítélt jövedelem megszerzése - a jövedelem felhasználása, a családi pénzgazdálkodás konfliktusai, - a családban elvégzendő munkák, feladatok A családtagok életstílusa, mint konfliktus: - az életstílus az a mód, ahogy az emberek a mindennapi életüket élik. Az életstílus személyiségfüggő. Különböző életstílusú embereknél a zavartalan együttélés

feltétele a tolerancia, az összecsiszolódás, hogy a magam stílusát éljem úgy, hogy ne zavarjam meg a másikat az életvitelében. Az életmód és az egészségmegőrzés területei: - a szükségletek kielégítése érdekében végzett tevékenységek rendszere - időszerkezet eltérései: munkára, pihenésre, alvásra, tanulásra, fordított idő. - Dohányzás: lehet e abban a helyiségben dohányozni ahol a kisgyermek tartózkodik, vagy a gyerek állandóan a számítógép előtt ül addig a szüő azt szeretné ha mozogna a friss levegőn lenne A munka, a szakma, a hivatás területe: - ha az ember a munkáját nem saját belső igényéből kiindulva választotta, az belső feszültséget válthat ki, ez áttevődik a családon belüli viszonyokra. Értékrendek eltérése, mint konfliktusforrás: világfelfogás, (vallás), magatartásszabályozó értékek, normák, szellemi kulturális értékek, politikai értékek. Személyiségek és a szerepek a családi

konfliktusokban: 1. Szerepkonfliktus képződik, ha valamelyik családtag saját szerepfelfogása eltér attól, amit a másik családtag elvár az adott szereptől. 2. Egyazon ember különböző szerepei másfajta, egymástól eltérő vagy egymásnak ellentmondó követelményeket tartalmaznak. 3. Házastársi szerepek eltérő értelmezése (hogyan kell viselkedni férjként, feleségként) 4. Szülői szerepek eltérő értelmezése: anya-apa szerepek 5. Gyermek szerepek eltérő értelmezése: az egyik fél szerint a gyermek kötelessége a feltétlen engedelmesség, míg a gyermek szerephez hozzátartozik az önálló véleménynyilvánítás. Konfliktusok kimenete: 1. kapcsolat megszakadása (válás) 2. konfliktus elrejtése, úgy tesz, mintha nem is lenne 3. konfliktus félretétele 4. konfliktus megoldása A megoldott konfliktus sok esetben erősíti a kapcsolatot. A konfliktus fokozatai: 1. nézeteltérés: konkrét probléma feletti nézeteltérésre vonatkozik A felek

éreztetik, hogy lényegesek az ellentétek, de nem merül fel bennük, hogy a kapcsolatukat módosítani kellene. 2. összeütközés: amikor szükségét érzik, hogy változtassanak a viselkedés szabályszerűségén. 3. összecsapás: amikor az egész viszony válik kérdésessé Konfliktuskezelés módja: kikerülés (úgy tenni, mintha nem lenne), önkéntes alávetés, alkalmazkodás (egyik fél lemond a másik fél javára, egyszer az egyik fél enged máskor a másik), önérvényesítés erővel (saját akaratának a másikkal szembeni érvényesítése), kompromisszumkeresés (mindkét fél veszít valamennyit), konszenzus keresése (mindegyik fél nyer vele). 40.tétel Szocializáció a családban. A gyermek szerepe a családban Minél magasabb rendű egy élőlény, annál szükségesebb a megfelelő viselkedés tanulása. A tanulási képesség megőrzése kinyújtja a gyermekkort Tartós, intenzív emberi kapcsolatok hiányában a csecsemők és a kisgyerekek

egészséges személyisége nem fejlődik ki. Pszichológiai definíció: A szocializáció az a folyamat, melynek során az emberi személyiség kialakul. Szociológiai definíció: A szocializáció az a folyamat melynek során a gyermek megtanulja, hogyan lehetnek a társadalmuk hasznos tagjai, hogyan kell a táradalomba beilleszkedni, ott élni. A szocializáció során megtanulja a környező társadalom kultúráját, normáit, értékeit. Szocializáció szinterei:  család: elsődleges szocializációs színtér, a legtöbb kultúrában a család határozza meg az egyén társadalmi helyzetét, azt hogy milyen mintát lát a családban  kortárs csoportok: életkori osztályok, jogokkal és kötelezettségekkel, ami folyton változó rendszer, gyermek, kamasz, serdülő, stb. Demokratikusabbak a szülő- gyermek kapcsolatnál, új viselkedéseket próbálnak ki, a barátok közvetíthetnek negatív deviáns szerepeket is. A kortárscsoportokat a lakóhely alapján

szerveződő közösségek váltják fel  Iskola: meghatározott anyagot meghatározott órán tanulnak, felszabadulnak társadalmi hátterük korlátjai alól. Esélyegyenlőség, a jó tanuló előrébb tud lépni, és mindenkiből lehet jó tanuló. Nagy az iskolával szembeni elvárás, mert az a cél hogy az iskola felszabadítsa a társadalmi hátterük korlátjait. Újabban a szociológusok hajlanak arra, hogy az iskola a családi szocializáció egy kis részét sem tudja átvállalni.  Média: a műsorok tudat alatt hatnak a nézőkre, különösen a gyerekekre,  Munkahely: a munka fordulópont az ember életében - az önálló élet kezdetét jelzi. Az új követelmények megváltoztatják a szokásokat (korai kelés), és a személyiséget A szocializáció folyamata: Tanulási folyamat: befogadás + feldolgozás = személyiségfejlődés. Az ismeretek, viselkedési modellek, értékek, normák stb. elsajátítása vagy céltudatos oktatás, vagy utánzás

eredménye.  Céltudatos oktatás: a szocializáló személyt meghatározott cél vezeti, ennek érdekében jutalmaz, vagy büntet.  Utánzás: a szocializáló magatartása úgy szolgál mintául a szocializált számára, hogy a szocializáció erre nem gondol, a szocializált pedig kényszer, stimulus nélkül igyekszik hasonló magatartást tanúsítani.  Modellkövetés: a gyermek követi a modellként szolgáló szülő viselkedését  Azonosulás: a szocializált azzal, akit utánoz, már azonosul is  internalizáció: (belsővé tétel), a szocializált a modellül szolgáló magatartást, értékeket, és normákat, úgy követi, hogy akkor is azoknak megfelelően viselkedik, ha nem számit büntetésre a norma megszegése után A nevelés dillemmái: A szigorú és engedékeny nevelés vitája, a teljes társadalmi beilleszkedés és az egyéni szabadság vitája, új normák, értéke hirdetése. Milyen tényezők segítik a sikeres szocializációt? És

milyen szocializáció segíti elő a sikeres társadalmi életet? A gyermekkori szocializáció jelentősége: Családi szerepek: - a gyermekek szüleik házastársi vagy szülői szerepéből következő viselkedését megfigyelik, elraktározzák, és amikor olyan korúak lesznek, hogy az adott társadalmi szerepet betöltik, és az adott elraktározott magatartásnak értelme van, aktivizálják az egykori élményt és bekövetkezik az utánzás Nemi szerepek: - a családi szerepek elsajátításával együtt folyik, ezek a szerepek kifejezik a férfiak – nők viszonyát, nemek szerinti munkamegosztás, a családban a gazdasági életben, viselkedési, gondolkodási sémák. A folyamatos társadalmi fejlődés, változást okoz a nemek kapcsolatában, így a nemi szerepekben is A szocializáció 5 értelmezési dimenziója:  kognitív-instruktiv dimenzió: érzékelés, ismeret, tudás, testi készségek, gondolkodás  normatív dimenzió: erkölcsi-, esztétikai

értékek, ízlés mértéke  kommunikativ dimenzió: beszélt / írott nyelv, gesztusok, hanghordozás, másokkal való kulturális készlet  szerepek és intézmények dimenziója, és azok társadalmi környezetében való részvétel  társadalmi szerkezet és rend dimenziója: „rétegspecifikus szocializáció” a társadalmi viszonyok reprodukciója, honnan indultunk és hová jutunk? Személyiségzavarok: Minden viselkedési zavar, amelynek nem idegrendszeri károsodás képezi az alapját, a szocializáció hibáinak a következménye. A neurózistól a skizofréniáig A gyermek elveszti személyisége határait. A gyermekek családon belüli helyzetére a családon belül egészen a reneszánszig az volt a jellemző, hogy a szülők nem sok szeretetet éreztek gyermekeik iránt, nagy volt a csecsemőhalandóság. A XIV-ik századtól már mutatkoztak jelei, hogy a gyermek érték a család számára. Amikor a gyermek értékké vált, és az irántuk érzett

szeretet növekedett akkor alakult ki a gyermekkor fogalma. Korában a gyermeket a kisgyermekkor után felnőttként kezelték, bevonták a munkába. A XVIII-ik századtól a gyermekek már iskolába járnak. A modern korban a gyermek igen nagy érték A gyermekkor fokozatosan meghosszabbodott, a felnőtté válás kora kitolódott. Reszocializáció: Felnőtt emberek a korábban bevett viselkedésüket levetik, és új, jelentősen eltérő mintákat sajátítanak el. Életút, életciklus: Az egyén élete biológiailag meghatározott átmenetek sorozata, amely társ.-i szakaszokat is jelent. (csecsemőkor, gyermekkor, serdülőkor, fiatal felnőtt, érett felnőttkor, öregkor) 41.tétel A válás A válás folyamata: a válás a házasság felbontása, hosszú folyamat, mely a fontolgatástól a válás utáni életvitel megszilárdulásáig tart. A házasság stabilitása nem függ a megelégedettségi szinttől. A stabilitást erősítő gátak (Lewinger szerint): • anyagi

természetű : lakás, romló anyagi helyzet • szimbolikus: a házasság intézményének tisztelete, vallási megfontolások, rokonság helytelenítése • érzelmi: félelem az egyedülléttől A válási döntéshez három hatás járulhat hozzá: a házasságon belüli lehetőségek vonzásának csökkenése, egyéb lehetőségek vonzásának növekedése, a gátak nagyságának a csökkenése. Stratégiák: 1. Csődstratégia: egyik v mindkét fél arra számít, hogy a házasság tönkre fog menni, menti, ami menthető, ez öngerjesztő folyamat. 2. Provokáció: a provokációt a házastárs alkalmazkodása követi, ami újabb provokációt vált ki addig, míg a házastárs meg nem unja. Veszélyes lehet, mert a házastárs nem válási szándékkal, hanem öngyilkossággal reagál. 3. Szabotázs: a kifelé igyekvő csendesen, de módszeresen rombolja a házasságot, a másik fél erőteljesen reagál, így fokozatosan romlik meg a házasság. Amikor beérik a helyzet, akkor

benyújtja a válókeresetet a szobatőr. 4. Kombináció: Az előző két stratégia kombinálva Az egyik fel szabotál, a másik provokál. A végén valamelyik kibillenti a szerepéből a másikat, és a másik elveszíti stabilitását. 5. Érett válás: a szakítani akaró fél, hajlandó vállalni a felelőséget, nem vádaskodik egyoldalúan. Nincsenek szélsőséges érzelmi impulzusok a válás folyamán, pl: imádat gyűlölet, fellángoló szexuális vonzalom. A stratégiák gyakran tudat alattiak. A nők nagyobb arányban kezdeményezik a válást. Ők később lépnek be egy kapcsolatba és korábban lépnek ki, míg a férfiak korábban lépnek be és később lépnek ki. A nők válás előtt szenvednek a megrontott kapcsolattól, a férfiak inkább a válás után. Az elhagyók a bűntudat miatt szenvednek, az elhagyottak sértettnek, kitaszítottnak érzik magukat. Ha a válást a férfi kezdeményezi, sokkal nagyobb arányban marad meg a kapcsolat valamilyen

formában. A nők hajlandóak alkalmazkodni a megváltozott helyzethez A férfiak szívesen nyúlnak előkelő megoldáshoz. Akár a férfi, akár a nő az elhagyó, vagy elhagyott a válás rendkívül megterhelő, traumatizáló élmény, nem azonos formában, és időben de mindketten megfizetik a különválás árát. A válás morális hiba: egyéni hiba eredménye, erkölcstelen jelenség, amit vissza kell szorítani, a vétkest meg kell büntetni A válás társadalmi hiba: A család és a házasság intézményét a környezeti tényezők befolyásolják, ellene nem megszorítással, hanem megelőzéssel kell harcolni. Javasolt a próbaházasság vagy a házasság előtti szerződés. A válás a csonka családok létrehozója, ez pedig a devianciák melegágya, védeni kell a válási áldozatokat. A nők és a gyerekek a szenvedő felek A válás lélektani hiba: a válás felelőssége visszahárul az egyénre. A vétkesség helyébe a neurózis léphet. A válás

önmagában nem hiba. Lehetőleg szerint ki kell küszöbölni a károsító hatásokat. Válási szindrómák: a válás rendkívül traumatizáló élmény mindkét fél számára. A különválás új helyzet, ami bizonytalanságot, szorongást okoz. Eleinte szélsőséges, egymásnak ellentmondó érzelmek váltakoznak. Az egyén megéli, hogy nem számíthat a másikra, még az is megszenvedi, aki ténylegesen tűzön vízen keresztül viszi. 1. Szeparációs tünetcsoport: harag és bűntudat egyaránt jelentkezik, a gondolatok az elvált házastárs körül forognak, a nyugtalan készenléti állapot szorongássá, félelemmé, pánikká válhat. Túlérzékenység jelentkezhet mindenfele ingerrel szemben. Ezek normális velejárói a kötődés megszakadásának. A váratlan veszteség sokkja: nem hiszi el a történteket, kívülállóként éli meg. 2. Felszabadultság és felhangoltság: az elkülönülésből adódó feszültségek energiája túlhajtott tettvágyba fordul.

Az első kudarc után önvád és lehangoltság váltja fel. A csalódott ember nem képes kötődni senkihez, fél a kudarctól, csak magában bízik. A különválás okozta feszültség elől, el lehet menekülni egy új kapcsolatba, amelyben új kötődést tud kialakítani. Gyermek a válásban: A társadalom túlérzékenysége a válással szemben ebben a vonatkozásban a legerősebb. Nem az a döntő, hogy a szülők milyen hivatalos viszonyban állnak egymással, hanem a szülő és gyermek, az apa és anya közötti konfliktus kezelésének a módja. A gyermek lelki viselkedési zavarai nem biztos, hogy a válás következtében jönnek létre, hanem korábban. De ezt valójában nem lehet eldönteni. 42.tétel A mai magyar családok jellemzői A mai magyar családforma monogám, amely jogi szinten is megfogalmazódik, ám a válások nagy száma miatt inkább sorozatos monogámiának kellene hívni. A házasság alapja: a kölcsönös szeretet, amely a romantikus

szerelem eszméjén alapszik. Patrilineáris – a gyerek az apja vezeték nevét kapja, és a feleség is felveszi azt. Nukleáris jellegű családok, a házas nők nagy része fizetett állásban dolgozik. A család funkciói:  pszichoszociális: a család egyik alapvető funkciója, hogy stabil, kölcsönös, mentális biztonságot, érzelmi kapcsolati hálót biztosítson  szocializációs nevelő: ebben a folyamatban az egyén megtanulja mindazokat a folyamatokat, ismereteket, normákat, erkölcsi szabályokat, amelyek birtokában az adott társadalomban megfelelően tud élni. A legfontosabb mintát a családtagok jelentik. A szocializációs folyamatban való részvétel erősíti meg a kölcsönös felelősségvállalás értékeit. A szocializáció alapvetően a család keretei között zajlik, de más külső környezet is közvetít magatartási, viselkedési mintákat  szellemi kulturális funkció: a család alakítja a kulturális értékeket, a kulturális

tőkét, az információk napi közvetítője, a véleményformálódás egyik elsődleges színtere  gondozó funkció: aki családon belül rászorul, arról gondoskodni kell, a több generációs család fogalma lecsökkent. A gyerek gondozását a munkába állása miatt kénytelen részlegesen másra bízni. A család időszerkezete átalakul, sokkal kevesebb időt tudnak egymásra fordítani a családtagok  gazdasági funkció: a család gazdasági egység is  Reprodukciós funkció: az utódok világrahozatala és felnevelése. A mai magyar családok ennek a funkciónak a megvalósításában ellentmondásos képet mutat, kevesebb gyerek születik ez nem tölti be reprodukciós funkcióját  közéleti politikai funkció: megvalósulási formája az információ feldolgozás. A családon belüli hatalmi viszonyok, ki kire tudja rákényszeríteni akaratát, ki rendeli alá saját akaratát a másiknak. A családon belül valamilyen cél eléréséhez az ember

szövetségest keres, ez lehet egyszeri, az adott cél elérésére, de mélyebb tartósabb kapcsolattá is rögzülhet. Érzelmi viszonyok: házaspár egymás iránti szeretete, hasonló társadalmi helyzetből választanak párt maguknak az emberek, hasonló szellemi beállítottságú legyen, és hasonló legyen az érdeklődési köre. Felelősséget érezzenek a gyermek testi-lelki-szellemi fejlődése felett, negatív érzelmek a gyerekek kikerülése miatt, bizalom, hogy a másik nem fog visszaélni a kapott információval és nem fogja felhasználni ellene. A család típusai:  jogilag rendezett, teljes nukleáris család: Együttműködő nukleáris kis közösség, szülőkből, a szülőkkel együttélő, eltartott gyermekekből áll. A szülők egymáshoz való viszonya legitimált. Törvényes házasságban élnek, a nem vér szerinti gyermek helyzetet jogilag rendezett.  Jogi szempontból részlegesen rendezett teljes nukleáris család: ugyanaz, mint az előző

csak a szülők élettársi kapcsolatban vannak  Jogilag rendezett párkapcsolat: ez a családtípus különnemű személyeknél olyan tartós együttélési forma, ahol vagy a felek elhatározásából, vagy valamelyik fél betegségéből adódóan nem születik utód és örökbefogadás sem következik be.  Csonka család: ahol nem él együtt mindkét szülő gyermekével, ennek vannak altípusai: 1. Gyermeket házastársi, élettársi kapcsolaton kívül szülő és gyermek egyedül nevelő nő 2. Válás miatt gyermekét egyedül nevelő szülőből és gyermekekből áll 3. Az egyik szülő halála miatt gyermekét egyedül nevelő szülő 4. Többgenerációs családforma: Három vagy több generációt képviselő, egymással egyeneságú vérségi kapcsolatban álló személyek együttélése valósul meg. PL nagyszülő, szülő, gyermek 5. Összetett család: olyan több generációt felölelő családi jellegű együttélési forma, amelyben a család tagjai

között vannak olyan személyek is akik a többi taggal nincsenek egyenes jogú vérségi kapcsolatban. Pl: szülő, nagyszülő testvére, 43.tétel Sex és gender; a nemek különbözősége és hasonlósága Nemi szerepek: azok a társadalmi szerepek, tevékenységek, magatartások, amelyeket a társadalom a két nem tagjaitól elvár. Nemi identitás: azt jelenti, hogy az egyén melyik nemhez tartozónak tekinti magát. A szociológiában uralkodik az az álláspont, hogy a gender fogalomkörébe tartozó tulajdonságok többnyire a társadalmi környezet hatására a szocializáció során alakulnak ki. A csecsemőkkel a születésüktől kezdve eltérően bánnak, más színű ruhát adnak a fiúkra mást a lányokra. A férfiak és nők szociológiájának egyik legtöbbet tárgyalt elméleti kérdése a nemek közötti különbségek okai. Két elméleti felfogás áll egymással szemben 1. Biológiai, genetikai (szükségszerű) 2. Pszichológiai és szociológiai (nem

szükségszerű) A szexuális jelleg: (sex- ang.: kétértelmű) a férfiak és nők közötti biológiai, anatómiai különbségekre utal. A „nem” (gender -ang) a pszichológiai, társadalmi, kulturális eltéréseket jelenti. A biológiai nem: a férfiak és nők közötti genetikai különbség abból adódik, hogy a sejtek 23. kromoszómapárjában a nők esetében XX; a férfiak esetében XY kromoszóma van. Hormonális nem: a férfi nemi szervek, a férfias alkat kialakulásért az androgén hormonok a felelősek. Alkati különbségek:  agyi különbségek: a férfi két agyféltekés (jobb-vizuális, térbeli tájékozódás, bal-verbális), a nő bal agyféltekés, a vizualitást is a verbálison keresztül fogja meg. pszichés különbségek: a férfi az érzelmek tekintetében benntartó, a nő kivetítő. A nők jobban le tudják olvasni más emberek érzelmeit  férfias életstílus, Ikarosz stílus: a férfit egy dolog érdekli, hogy eljusson a csúcsra. A cél

a fontos, azután jöhet a bukás, a férfiak nehezen viselik a kudarcot  női életstílus, Déméter Perszephoné: rossz kezdet után hullámzó időszak. Nem tud örülni a jónak, mert lesz ez még rossz is.  stressz érzékenység: a férfiak adrenalinja minden feladat megoldásakor magasabb, akkor is, ha sikeresnek érzik magukat, a stressz feladatmegoldást segítő tényező. A nők mindig izgulnak, alacsony az adrenalin szintjük, mert a progeszteron védi őket a stressztől, ha eltűnik (klimax után) a szervezetből, akkor a stressz felerősödik. Társadalmi nem: 1. a szocializáció nemekre szabott 2. a kultúra nemi szerepek elsődleges közvetítője 3. szerepirigység: abban a kultúrában, ahol a gyerek nevelése sokáig az anya feladata, ott komoly férfivá válási szertartáson kell átesniük a fiúknak, és utána nagyon férfiasan kell viselkedniük. 4. feminizmus: egyenjogúság, egyenrangúság: pl: a traktoros nők sorba elvetéltek, feminista

identitás problémák: ki akar feleségül venni egy női testbe kényszerített férfit? 5. háború és szülés: a nők azért nem háborúznak, mert szülnek, és a férfiak azért háborúznak mert nem tudnak szülni. A férfiak úgy lesznek férfiak, hogy mindent másként csinálnak, mint a nők. Pl: Spártában csak a háborúban elesett és a szülés közben meghalt nők nevét lehetett felírni a sírkövükre. A nemi identitás elmélete: Sigmund Freud: a nemi szerepek elsajátítását az ödipális szakaszra teszi (4-5 éves kor). A kisfiúk félnek az apjuktól, mint hatalommal rendelkező vetélytárstól, ezért elfojtja anyja iránti érzéseit és azonosul az apjával, a lányok viszont „péniszirigységben” szenvedne,k hiszen nekik nincs az ami a kisfiukat megkülönbözteti tőlük. (Elektra komplexus) Nancy Chondorow: a nemi tudat kialakulása 2 év körül van az anya játszik benne központi szerepet. A férfiak uralma: A konfliktuselméleti irányzatok

a munkamegosztás helyett a férfiak hatalmi pozícióra helyezik a hangsúlyt. Eszerint a férfiak dominanciája, a nőknek a férfiak általi elnyomása. A modern társadalomban a többi fajta elnyomási viszonyok élessége csökkent, az osztályok közötti konfliktus is elhalványult, de a férfiaknak a nők fölötti elnyomó uralma fennmaradt. 44.tétel A munkanélküliség általános jellemzői, alapfogalmak Korunkban valószínűleg a munkanélküliség jelenségétől félnek leginkább az emberek. Az Európai Unió országaiban a munkanélküliek száma 20 millió. A munkanélküliség nemcsak az európai országokat sújtja, ez a társ.-i csapás világjelenség A munkanélküliség történelmileg kialakult jelenség. A munkanélküliekről való gondoskodás és gondolkodás történelmileg változó módon ugyan, de szintén megtalálható volt. A munkanélküliség többféle alakban jelenik meg: 1. Abszolút munkanélküliség: a munkaadók abszolút mennyiséget

tekintve kevesebb állást kínálnak fel, mint ahányan munkát kívánnak vállalni 2. Strukturális munkanélküliség: amikor az állást keresők munkahely iránti keresletének és a felkínált állásoknak a szerkezete eltér egymástól (pl: sok új munkahely keletkezik, ahol újfajta képességekre van szükség, mint a régi leépülő ágakban) 3. Súrlódásos (frikcionális) munkanélküliség: a munkavállalók nem kötődnek egész életükben egy munkahelyhez, és amikor munkahelyet váltanak, átmenetileg munkanélküliek lesznek Időszakosságuk szerint beszélhetünk: - tartós és átmeneti, illetve szezonális munkanélküliségről Társ.-i csoportok szerint: - ifjúsági, női, kisebbségi csoportok munkanélküliségéről Földrajzi hely szerint: - regionális munkanélküliségről Munkanélküli: olyan aktív korú, dolgozni tudó, vagy dolgozni képes munkahelyt kereső ember, aki rajta kívülálló okok miatt nem dolgozik, és hajlandó lenne

elhelyezkedni. A munkanélküliségről, mint társ.-i jelenségről azonban csak a kapitalizmus uralkodó termelési formává válása óta beszélhetünk. A munkanélküliség ugyanis a munkaerő bérmunka voltával függ össze. A munkanélküli olyan bérmunkás, aki szándéka ellenére nem dolgozhat, s ezért nem juthat munkabérhez. A bérmunkás a munkájával szerzett jövedelemből veszi meg azokat a fogyasztási cikkeket, amelyre a létfenntartásához szüksége van. Ha nem jut munkához, akkor csak rövid ideig tudja saját erejéből fenntartani magát. A munkanélküliség nem egyszerűen csak munka nélkül töltött idő, nemcsak jövedelem-kiesés, hanem egy társ.-i csoport általános alávetettségének egyik konkrét megnyilvánulása. A bérmunkás nemcsak anyagilag van veszélyeztetve, hanem életének minden oldala megrendül (életmód, emberi kapcsolatok, önkép). Mivel a munkanélküliség a modern társadalom központi jelensége, ezért a vizsgálata nem

szűkülhet le annak gazdasági vetületeire. Meg kell próbálni a társadalmitörténeti okok, és a komplex társ-i következmények sokoldalú feltárását A munkanélküli elnevezésben benn van a jelentésbeli bizonytalanság. Hiszen a mai értelemben nem igazán fejezi ki, hogy valakinek nincs munkája, nem dolgozik, hanem inkább azt, hogy nem áll munkabért hozó legális alkalmazásban. 45.tétel A munkátlanság története az ókorban és a középkorban. A szegénység Bár a kapitalizmus előtt nem volt modern értelemben vett munkanélküliségi kérdés, mégis törődni kellett azokkal, akik nem dolgoztak. Voltak koldusok, és egyéb szegények is. A középkor keresztény felfogás szerint a szegényke az úr gyermekei, ezért súlyt fektettek arra, hogy ezeket a „kiválasztottakat” valami módon törődésben, gondoskodásban részesítsék. A gazdagok az ünnepségeiken maguk közé engedték a koldusokat. Az alamizsnanyújtás keresztényi cselekedet

volt, ezért azt mondták, hogy ha nem lennének koldusok, adakozni sem lehetne. Így a koldusokat a természetes világberendezkedés szükségszerű kellékeinek tartották. Másrész úgy vélték, hogy a munka isteni büntetés. Ezt a büntetést azonban az embereknek jogosnak kell elfogadni, tehát a munkakerülés bűn. A munka erény volta és a koldusok és az alamizsnaosztás szükségszerűsége ütközött egymással. Ezt az ellentmondást a gyakorlatban úgy próbálták feloldani, hogy igyekeztek segíteni azokat a szegényeket, akik nem hibáztathatóak sanyarú sorsukért, de a segítségben mértéket kívántak tartani, hogy semmiképpen ne bátorítsák a munkakerülésre. A késő középkorban „munkaházakat” hoztak létre, amelyekben a szegények munkához, jövedelemhez jutottak. A munkaházakban olyan riasztó munka és életfeltételek uralkodtak, hogy az emberek inkább büntetésnek, mintsem segítségnek tartották a bekerülést. A szegényekkel és

munkátlanokkal való törődést nemcsak morális-vallási megfontolások követelték, hanem praktikus okok is. Olyan korszakokban, amikor a gazdaság hanyatlott, természeti katasztrófák, vagy háborúk tették lehetetlenné a mezőgazdasági termelés folytatását, igen megemelkedett a szegények száma. Sokszor a munkaházak sem tudták valamennyiüket befogadni, és ezért más lehetőség híján sokan koldussá, rablókká, útonállókká lettek, vagy felkeléseket robbantottak ki, amelyek a gazdagok lemészárlásával fenyegettek. Az állam és a vagyon védelme elkerülhetetlenné tette a munkátlanokkal és a szegényekkel való foglalkozást, anyagi áldozatok vállalását, a még nagyobb áldozatok elkerülése érdekében. A XVII. századtól fokozatosan próbálták munkára szorítani a munkátlanokat, vagy megpróbáltak megszabadulni tőlük. Új módszer volt a gyarmatokra való kitelepedés, vagy kényszer kitelepítés. Felbomlik a középkori közösség,

kialakulnak az egyes „rendes emberek”, akinek legfőbb ismérve a gazdasági-anyagi iparkodás és sikeresség, valamint a magántulajdon tisztelete. Szétterjed a bérmunka és megjelenik a munkanélküliség, mint a munkátlanság egy egészen speciális módja. 46.tétel Munkanélküliség az ipari társadalomban. A nagy gazdasági világválság A XVIII. század folyamán Angliában végbemegy az ipari forradalom, ettől kezdve a tőkés termelési mód válik a gazdaság és a társ. domináns szférájává A bérmunkás lét válik a munkavégzők alapvető létformájává, a munkanélküliség tömeges és gyakori lesz. Adam Smith klasszikus közgazdaságtani elemzései a XVIII. században arra a következtetésre jutnak, hogy a gazdaság egésze szempontjából a legfontosabb a szabadon működő piaci mechanizmusok létezése. A megtisztuló piac és megtisztuló társadalom létezésének feltétele a szabad, korlátozatlan, és felelősséggel bíró egyének

léte. Meg kell szüntetni az egyéni szabadság útjában álló minden feudális korlátot. Munkát vállalni az egyén feladata, ha munkanélküliség van, akkor azért nem felelős az állam és nem tehet ellene semmit. A klasszikus közgazdaságtan a XVIII. század végétől a XX század 30-as év végéig uralkodó felfogás volt. Azt állították, hogy nem kell az államnak törekedni a munkanélküliség csökkentésére, az egyének előbb-utóbb belátják, hogy el kell vállalják a felkínált munkalehetőségeket. Ezért nem dolgoztak ki semmiféle foglalkoztatási, vagy munkanélküliségi elméletet. A valóság nem igazodott a klasszikus tanokhoz, ugyanis nyomasztó méreteket öltött a munkanélküliség a nyugat-európai régiókban. A kormányok támogatták a munkaházak létesítését, és próbáltak más formában is az ínséges helyzeten javítani. Kelet-Európában a munkanélküliség másképp jelentkezett. Mivel a gazdaságban fennmaradtak a

kapitalizmus előtti munkavégzési szférák, a munkavégzőknek csak kisebb fele nevezhető ezekben a régiókban valódi bérmunkásnak. A többség mezőgazd-i kistermelő, zsellér, városi kisiparos, kiskereskedő, cseléd. Legtöbbször még a valódi bérmunkásnak is volt jövedelemszerzési lehetősége, ha az állását elveszítette (pl.: visszament falura) A feudális gazdaság kezdett kapitalistává alakulni, megjelentek a gazdasági válságok, ezzel együtt a modern szektorban dolgozók tömegei veszítették el állásukat. A hagyományosból kibillent világ sokakat riasztott Simon de Simosdi szembeszállt a klasszikus közgazdaságtan módszereivel, elutasította a szabadverseny eszményét. Olyan gazdaságot tartott megfelelőnek, amelyben a kistermelők és a parasztok kisárutermelői viszonyai dominálnak. Simosdi szerint az egyéni érdekek helyébe a testületi érdeket kellene állítani. A testületeknek az lett volna a feladata, hogy gondoskodjanak a

munkaképtelenekről, és a munkanélküliekről. Ekkor írta Marx a kapitalizmus elleni nagy műveit is Szerinte a munkás a „tőke tartozéka”, a munkanélküli pedig munkalehetőségét elvesztő bérmunkás, aki munkanélküliként megélhetés nélkül maradt. Véleménye szerint a munkanélküliséget csak a tőkés társ.-i – gazd-i rendszer forradalmi megdöntése, a szocialista társ. létrehozása révén orvosolhatjuk A Nagy Válság hatásai: Neoklasszikus elmélet: - a század első harmadának gondolkodását határozta meg - úgy gondolták, hogy a munkahelyek iránti kereslet találkozik a bérmunkások iránti kereslettel (Marshall) gazdaságpolitikai következménye az volt, hogy az állam igyekezett kivonulni a gazd.-i életből, fellépett a monopóliumok kialakulása, a szakszervezetek, és a munkásmozgalom ellen is - az állami tulajdont minimálisra igyekeztek fordítani, az adókat és vámokat próbálták alacsony szinten tartani Az 1929-33-as

világgazdasági válság keresztbe húzta a neoklasszikus elmélet harmonikus tételeit, így új közgazdasági paradigmát kellett kimunkálni. A válság kezdetét az 1929. október 23-i tőzsdekrach jelentette A munkanélküliek száma világszerte több millióval emelkedett. A válság a magyar gazdaságot is sújtotta. Keynes 1936-ban írt könyve fogalmazta meg az új idők elméletét. Véleménye szerint nincs garancia arra, hogy a piaci folyamatok révén a kereslet és a kínálat egybeessen. Bebizonyította, hogy a munkaadók nem aszerint foglalkoztatnak több, vagy kevesebb embert, hogy milyen alacsonyak, vagy magasak a munkabérek, hanem, hogy mennyire látják garantáltnak a több ember foglalkoztatásával a növekvő mennyiségű termékeik értékesítését (érdemes-e többet termelni, lesz-e kereslet). Tehát alapvetően minden a várható keresleten múlik Keynes szerint nemcsak átmeneti és szűk körre kiterjedő munkanélküliség valósulhat meg, hanem

tartós és tömeges munkanélküliség is keletkezhet. A keynesi elképzelések szükségessé teszik az állami beavatkozást a munkaerőpiacon, hogy a munkanélküliség szintjét alacsonyan lehessen tartani. A 30-as évek közepétől kezdve a gyakorlati gazdaságpolitikusok elkezdték a Keynes által használt gyógyszerekkel kezelni a beteg gazdaságot, és a második vh. után az összes fejlett tőkés ország gazdaságpolitikáját a keynesi elvek határozták meg. - 47.tétel A munkanélküliségre adott válaszok a II. világháború előestéjén A munkanélküliségre adott válaszok 3 nagy típusát különítjük el: 1. A fasiszta típusú reagálás: - a hitleri demagógiának egyik fő célpontja a válság miatt munkáját vesztett, talajtalanná vált munkásosztály és a kispolgárság volt: - a gazdaságot szigorúan centralizálták, a munkaerő-gazdálkodást állami irányítás alá vonták - közmunka programokat indítottak, autópályákat,

repülőtereket és egyéb katonai célokra is használható létesítményeket építettek - a nőknek prémiumot adtak, ha három gyerek után otthon maradtak - a párt, rendőrapparátus, hadsereg több millió munkanélkülit szívott fel - a munkanélküliek száma 6 millióról 0,2 millióra csökkent - a munkanélküliség felszámolásának ára az volt, hogy megszűntek az egyéni szabadságjogok, a társ.-i-pol-i alávetettség totálissá vált - Olaszországban: Törvény a Korporációról, amely kimondja, hogy tilos az elbocsátás és a sztrájk, amennyiben megszegik, pénzbírsággal büntethetők, ha többen vannak, akkor börtönbüntetés is kiszabható - megtiltották a szakszervezet szervezését 2. Jóléti államok reagálása: - Keynes 1936-ban írt könyve fogalmazta meg az új idők elméletét. Szerinte nincs garancia arra, hogy a piaci folyamatok révén a kereslet és a kínálat egybeessen. Bebizonyította, hogy a munkaadók nem azért foglalkoztatnak

több, vagy kevesebb embert, hogy milyen alacsonyak, vagy magasak a munkabérek, hanem, hogy mennyire látják garantáltnak a több ember foglalkoztatásával a növekvő mennyiségű termékeik értékesítését. Minden a várható keresleten múlik - szerinte nemcsak átmeneti és szűk körre kiterjedő munkanélküliség lehet, hanem tartós és tömeges munkanélküliség is. Elképzelései szükségessé teszik az állami beavatkozást a munkaerőpiacon, hogy a munkanélküliség szintjét alacsonyan lehessen tartani. - A 30-as évek közepétől kezdve elkezdték a Keynesi elveket alkalmazni a gazdaságban, és a II. vh után az összes fejlett tőkés ország gazdaságpolitikáját a keynesi elvek határozták meg. (New Deal proram) 3. A kommunista válasz: - a szovjet és szovjet típusú államokra a gazd. és a társ hierarchikus, bürokratikus, centralizált, totális és monolit irányítása volt a jellemző. A piaci viszonyokat a gazdaság felülről jövő

utasításos igazgatásával igyekeztek helyettesíteni - munkaerő gazdálkodás lépett a munkaerőpiac helyébe - nemcsak törekedtek a teljes foglalkoztatásra, de kötelezővé tették a munkavállalást, büntették a munkakerülést - hatalmas állami gazdasági programokban foglalkoztatták a munkaképes lakosságot - a munkanélküliség, mint intézmény szinte megszűnt, jogilag nem létezett 48.tétel A fogyasztói társadalom és a globális világ munkanélkülisége. A munkaerőpiac jövője A szegénység és a jövedelmi különbségek folyamatosan nőnek, még a legfejlettebb országokban is problémát okoznak. Ma az egyenlőtlenségek sokkal erőteljesebbek, mint 200 évvel ezelőtt voltak. Több nemzetközi programot indítottak a szegénység növekedésének megállítására, s eközben született meg egy új fogalom, a társadalmi kirekesztettség. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy milyen szegregációs folyamatok jellemzik ma a társadalmunkat. Egy új

szegénység jelent meg, amelynek kialakulásában szerepet játszik a globalizáció, a foglalkoztatottság átalakulása, és a munkanélküliség. Az egyre nagyobb arányú és tartós munkanélküliség egy strukturális átalakulásra utalnak. Ennek hátterében az egyre szabadabban áramló tőkeberuházások, a termelőkapacitások és vállalati funkciók kihelyezése és a rövidtávon elérhető nyereség maximalizálása áll. Ha a multinacionális vállalatok megszüntetik az anyaországban a termelést, akkor növelik a munkanélküliséget, de ha azt kihelyezik más országba, akkor ott növelik a foglalkoztatottak számát. Mindez a munkaerő árának csökkenéséhez vezet Az is gyakori, hogy külföldi beruházások belföldi vállalkozásokat juttat csődbe, mert kevesebb munkahelyet teremt, mint amennyi megszűnik miatta. A rövidtávon elérhető nyereség maximalizálásának - Egyik formája a szabad versenyes kapitalizmus megszüntetése: Globális

oligopóliumok jönnek létre (pl.: Kodak, Fuji, Philips, Osram), és ezek mára a világpiacot uralják és ellenőrzik, hatalomnak számítanak. - Másik eszköze az élő munka kiváltása. Egyre több munkatevékenységet látnak el gépek, ez azt jelenti, hogy a globális gazdaság nem a humán erőforrás fejlesztésében érdekelt. Így csökken a munkaerőigény, a kvalifikálatlan munkaerő feleslegessé válik. - Harmadik módszer a foglalkoztatási formák átalakítása. Elterjedőben vannak az atipikus foglalkoztatási formák, a részmunkaidős foglalkoztatás, a meghatározott időtartamra szóló szerződéses alkalmazás. Ez a döntő többségében alacsonyabb jövedelmet jelent, szegénységi csapdák kialakulásához vezethet. A munkajövedelmek folyamatos csökkenése vezet a „dolgozó szegények” csoportjának kialakulásához. Körükben igen sok a nő A foglalkoztatás bizonytalanságát növeli az elmúlt évtizedek magas munkanélküliségi rátája is.

2003 első felében ismét nőtt a munkanélküliek száma A munkaerőpiac és a foglalkoztatás átalakulásának legfőbb jellemzői:  A tradicionális szakmunkák leértékelődése  A specializált, magasan kvalifikált munkaerő iránti kereslet növekedése  Az átlagos tudás, a középfokú végzettség leértékelődése  Az atipikus foglalkoztatási formák drasztikus növekedése  A foglalkoztatás biztonságának csökkenése  Tartósan jelenlévő magas munkanélküliségi ráták  A „dolgozó szegények” csoportjának növekedése A foglalkoztatottság átalakulása egyenlőtlenséget okoz, ami a legfejlettebb országokban is egyre mélyül. A jövedelmi különbségek növekedése elszegényedést is jelent. A szegények még szegényebbek lettek, s jellemző a középosztály elszegényedése is. Ma már nem az elszegényedés ténye a kérdéses, hanem az, hogy mennyire lesz tartós a szegénység, és kérdés, hogy kik a szegények. Az

elmúlt két évtizedben drasztikusan nőtt a nők és gyermekek szegénysége. A nők körében alacsonyabb a foglalkoztatottak aránya, keresetük alacsonyabb a férfiakénál (Unióban átlag 16%-al), a magas jövedelmet nyújtó munkahelyekről is kimaradnak. Ha nő a háztartásfő, akkor magasabb a szegénységi rizikó, a helyzet akkor rosszabbodik, ha egy, vagy több gyermeket is eltart. A 90-es évtized első felében minden ötödik gyermek szegénységben élt. A „nagy U-fordulat”, vagyis a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése a szegénység növekedését jelenti. Hátterében a globalizáció, a munkátlanság növekedése, a női szerepek megváltozása áll. Szintén a gazdasági globalizáció hatása, hogy a fejlett országokban stagnál, vagy csökken az iparban foglalkoztatottak aránya. A globalizáció szegénységre gyakorolt hatása: 1. a kevésbé fejlett országokból származó import: - a korábbi anyaország dolgozóinak állását és relatíve

magas bérét veszélyezteti, mert jóval alacsonyabb bérért foglalkoztatott munkásokkal kell versenyezniük - ez a verseny a bérek csökkenéséhez és a munkanélküliség növekedéséhez vezethet 2. a tőke mobilitásának növekedése: - átalakítja a foglalkoztatást, gyengíti az állam és a szakszervezetek közötti korábbi béralkut 3. nemzetközi migráció: - növeli a szegénységet, mert a bevándorlók többsége általában alacsonyabban képzett, mint a helyi lakosok - egyrészt növelik a szegények számát, másrészt jelenlétük a munkabérek csökkenéséhez vezethet A munkanélküliség a jövedelem csökkenésével jár, növelve a szegénységben élők számát. A munkaerőpiacról tartósan kiszorulók pedig véglegesen és végletesen elszegényedhetnek. 49.tétel Munkaerőhelyzet, munkaerő-politika Magyarországon a szocialista nómenklatúra idején A munkaerőpiac sajátos vonásai a 80-as években: - a szabaddá vált munkások részlegesen

kikerültek a válsághelyzetben biztonságukat szavatoló állami jogi védőhálóból - a magánszektor bővült, és megváltozott a foglalkoztatás szerkezete - a gazd.-i növekedés üteme lelassult, egyes vállalatok csődbe mentek, és a munkaerő iránti kereslet csökkent - a gazdaság a lassú technikai korszerűsítés útját járta, amihez a munkaerő-kínálatnak is igazodnia kellett Demográfiai jellemzők: - 50-es évek elején-közepén, 70-es évek derekán népességnövekedési hullám ⇒ aránytalanul sok pályakezdő a munkaerőpiacon - nőtt a nyugdíjas korúak száma ⇒ könnyebb a fiatalok munkához jutása, de növeli a rájuk háruló gazd.-i terheket - 1983-2000-ig erőteljes apály-, és dagályszakaszokra osztható a népességváltozás A munkaerőpiacot befolyásoló fő gazd.-i folyamatok: - 85-re negatívba fordult a gazd.-i növekedés - nagy külső adóterhek miatt belső felhasználás csökkent életszínvonal stagnált infláció két

számjegyűvé vált - a lakosság ún. „második gazdasági” tevékenységet is végzett A munkaerőpiacon végbemenő változások: - új kisvállalkozási formák engedélyezése - akik részt vettek a „második gazdasági” szférákban, javítani tudtak életszínvonalukon, akik nem, életszínvonal romlást tapasztaltak - 1987-re több ezer szövetkezeti szakcsoport, GMK működött Mo.-n - a túlmunka korábban illegális területei legitimálni tudták magukat - a házilagos és magánpiaci szektorban végzett munka sok esetben más fajta munka volt, mint a főmunka - a három munkaerő-piaci szféra, különböző értékekkel, aspirációkkal, eltérő viselkedésmóddal és követelményekkel jellemezhető - egyik szférából a másikba való átlépés sokszor identitászavart, alkalmazkodási nehézséget okozott, jó alap volt a 90-es évek gazdasági átalakulásához A 80-as évek foglalkoztatási feszültségei: 1. Az oktatási intézmények és az itt

megszerezhető tudás presztízse különbözött a megszerzett kvalifikáció gazd.-i megbecsültségétől Nehéz volt bekerülni egyes iskolatípusokba, de az itt végzettek sokszor nem tudtak képzettségüknek megfelelő munkát találni, vagy ha igen, akkor alacsony jövedelemért, ezért komoly hátrányba kerültek egyes társ.-i csoportokkal szemben A 70-es években a szellemi foglalkozásúak 1/3-ának nem volt középiskolai végzettsége. 2. A szerkezeti-minőségi inkongruencia (össze nem illőség) ekkor még súlyosabb gondja volt a gazdaságnak, mint a munkanélküliség. Továbbra is jellemző a mennyiségi munkaerő-kereslet. A munkaerő-gazdálkodás feszültségeit korán érzékelték, a hangsúly mégis azon volt, hogy mi az oka annak, hogy a szocialista gazdaságban krónikus a munkaerőhiány. 3. A 80-as évtized folyamán lassan a munkanélküliség elvi és gyakorlati kérdései felé fordult az érdeklődés. A kutatást megnehezítette, hogy a

szocialista gazdaságban nem létezethetett és hivatalosan nem is létezett munkanélküliség. Sem a munkaerőhiány, sem a munkanélküliség nem számított a szocialista gazdaság objektív jellemzőjének. 4. Az, hogy nem volt hivatalos statisztika a munkanélküliségről, nem jelenti azt, hogy egyensúly volt a munkaerő-szükséglet és a munkaerő-kínálat között. Elsősorban burkolt, vagyis „kapun belüli munkanélküliség” létezett, (több ember alkalmazása annál, mint amire szükség van). 5. Rejtett munkanélküliség volt az is, amikor a munkaerő egy részét képzettségénél és tudásánál alacsonyabb igényű munkakörben foglalkozatták 6. hozzájárult a munkanélküliség elrejtéséhez az is, hogy a szocialista országok többségében alacsonyabb volt a nyugdíjkorhatár, mint a tőkés országokban 7. a külföldi munkavállalás is csökkentette a munkavállalási feszültségeket, de a nyilvántartási rendszer is alkalmas volt arra, hogy a nem

foglalkoztatottak egy részét elrejtse (frikcionális munkanélküliséget nem munkanélk.-ként tartották nyilván) 1983-tól változások történtek, amelyek megszorításokkal és szigorításokkal a 90es évek munkanélküliségi politikáját és intézményrendszerét meghatározták: - munkaközvetítő irodák száma nőtt (szolgáltatást nyújtottak) - 1983-tól átképzési támogatás - 1989.0101-től bevezették a munkanélküli segélyt - közhasznú munka bevezetése - újrakezdési kölcsön azoknak, akik vállalkozásba fogtak - munkahelyteremtő beruházások - korkedvezményes nyugdíj 50.tétel A 90-es évek munkanélkülisége Magyarországon Gazdasági, társadalmi és politikai változások: - az ország és a lakosság gazd.-i helyzete a rendszerváltás első éveiben romlott (súlyos gazd.-i visszaesés, magas infláció, életszínvonal csökkenése) - létrejött a piacgazdaság: a gazdaság a világgazdaság felé nyitottabb, jelentős vállalkozói

tényezővé válik a külföldi tőke, alkalmazottak egy részének elbocsátása - nehézipar és a bányászat válsága - sok innen a munkanélküli - kiépülőben vannak az új típusú üzleti és fogyasztói szektorok (pénzügy, turizmus) - az iparban, építőiparban, mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma csökkent (észak-észak-keleti régió válságban, nyugat-dunántúli régiók fejlődnek) - új társ.-i csoportok jelentek meg (munkanélküliek, hajléktalanok) - megváltozott a foglalkozások szerkezete, pénzbeli megbecsültsége - növekedtek a társ.-i jövedelmi egyenlőtlenségek - új társ.-i bajok, (drog, bűnözés, szegénység, hajléktalanság) A munkanélküliség jellegének és a munkanélküliek jellemzőinek átalakulása: Gyengülőben van az a felfogás, amely szerint a munkanélküliség „megérdemelt büntetés”. A munkanélküliség növekedése igen gyors volt, és regionálisan szakmák szerint és egyéb szempontokból is

egyenetlenül ment végbe. (különösen magas Szabolcs, Borsod, Nógrád). Felgyorsultak a már korábban zajló folyamatok: 1. output oldal: 1992 végén egyszerre kerültek ki a nyilvántartásból a kétéves munkanélk. ellátást biztosító és az egyéves munkanélk ell Garantáló szakasz munkanélkülijei, akik jöv.pótlóra voltak jogosultak 2. input old: 1992-94-ben tízezres számban hagyták el az iskolákat a pályakezdők A munkanélküliség emelkedésével javul a munkanélküliek átlagos szociális állapota. Ahogy emelkedett a munkanélküliség Mo.-n, úgy váltak egyre szélesebbé a munkanélküliek szociális jellegzetességei. A munkanélküliség regionális jegyei: 1. magasabb munkanélk jellemezhető régiókban nőtt a férfi arány, alacsony munkanélk., nőtt a nők aránya 2. csökkent a segédmunkások és az ált iskolát végzettek aránya 3. a falusi munkanélküliek egészségesebbek, nagyvárosokban változatlan, az idegenforgalmi településeken

radikálisan rosszabbodott az egészségi állapot Három nagy regionális típus:  a válságövezetek nagyvárosai (Miskolc) – a munkanélkülivé váltak nem támaszkodhatnak sem a házi munkavégzésre, sem a fekete munkavállalásra  idgenforgalmi régiókban – a formális munkavégzés helyébe legtöbbször az illegális munkavégzés lép (ingatlankiadás, valuta-és árupiac). Bp-en fekete munka a gyakoribb.  Kis falvak esetében a házilagos és háztartási szektorba menekülnek 51.tétel Speciális csoportok a munkátlanok tömegein belül 1. Pályakezdő munkanélküliek: olyan csoportot alkotnak, amely belsőleg heterogén - ezt a csoportot alkotják, akik továbbtanulásra készek, arra készülve „parkolnak” - szakképzőben megszerzett bizonyítvánnyal nem tudnak elhelyezkedni - felsőoktatásban végeztek, akik a pályakezdők kb. 2,5 %-át teszik ki, vagy 3%-át diplomás pályakezdő munkanélküliek Vannak, akik nem tudnak, és vannak, akik

nem is akarnak elhelyezkedni, munkába állni. - viszonylag nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a munka posztmateriális jellemzőinak (ne legyen ártalmas, legyen a társ. által fontosnak tartott tevékenység) - az elhelyezkedési kényszer igen erős, mivel nincs jövedelmük - kisebb részük számít arra, hogy a munkaügyi központokon keresztül jut munkához - szabadidős tevékenységük is eltér munkanélküli csoportokétól (idősebb segít a háztartásban, a fiatal úgy él, mintha szünidő lenne) - a munkanélküliség az önállóvá válásban akadályozza a pályakezdőket - feltűnően rosszabbnak érzik, ill. ítélik meg saját helyzetüket más munkanélküli csoportokhoz képest (önbecsülés, napi rendszeres elfoglaltság hiánya) - őrződnek bennük az iskoláskorban kialakult családi munkamegosztási sémák, a szülők az eltartók, ők az eltartottak - egyfajta értékvesztés állapot alakul ki náluk, amelynek következtében lazul az erkölcsi

tartás és így az unalom, a társ. elleni harag és lázadás rossz útra, antiszociális irányba sodorhatja őket 2. Munkanélküli nők: - a nők munkaerő-piaci pozíciói általánosságban véve is rosszabbak a férfiakénál - kevesebben rendelkeznek szakképzettséggel, családi kötelezettségük miatt gyakrabban válnak ki a munkahelyükről - a munka mellett is aktívan részt vesznek a házi munkavégzésben - a nők számára nem jelenti a munkahely elvesztése a hasznos tevékenység végzésének lehetetlenségét - a nők számára a társadalmilag elismert és megbecsült státus is biztosítottabb - szabadidejükben többet dolgoznak - a ők izoláltabbaknak látszanak, mint a férfiak, de életük rendszeres tennivalók és egész napos elfoglaltságok által tagolt - 19-20%-uk vagy nem akar elhelyezkedni, vagy csak a jövőben - kisebbnek tartják a munkanélküliség okozta nehézségeket - mivel kevesebbet keresnek a férfiaknál, kevesebb anyagi veszteség éri

őket a munkanélkülivé váláskor - 4/5-ük szeretne újra elhelyezkedni konzerválódik, felerősödik a nők általános munkaerő-piaci hátránya, nehezebbé válik az újbóli elhelyezkedés, vagy előmenetel - így a nők függő helyzetbe is kerülhetnek a férfiaktól és kiszorulnak a közéletből is 3. A tartós munkanélküliek: - 26 hétnél hosszabb ideje hivatalosan regisztrált munkanélküliek - átlagéletkoruk magas, általában középkorúak - többen vannak a válságrégiókban és falvakban, többen vannak férfiak - több az alacsony szakképzettségű, többen hosszú időt töltöttek el munkahelyükön - sokan visszautasítják az állásajánlatot, mert nem megfelelő a fizetés, messze van a lakóhelytől, nem a szakképzettségének megfelelő a munkakör - sokan kicsúsznak az ellátásra jogosultsági időből Három nagy csoport: 1. kényszerű munkanélküliek: Az ország válságrégióiból kerülnek ki, munkavállalási esélyeik rosszak,

kénytelenek segélyből, járadékból élni. 2. quasi önkéntes: egyéni és családi korlátozottságok miatt átmenetileg szorulnak ki a munkaerőpiacról, de határozott jövőképük van 3. önkéntes: ameddig csak lehet, megszerzik a támogatásokat Semmilyen munkaerő-piaci programba nem vonható be. A legtöbb tartós munkanélküli elszigeteltebb és alacsonyabb önértékelésű, mint a munkavállalók, de az egy évnél régebbi munkanélküliek jobban alkalmazkodnak helyzetükhöz. Egészségi állapotuk rosszabb, mint a többieké 4. Diplomás munkanélküliek: - Leggyakoribb ok: a létszámleépítéssel járó felmondás - Nehezen alkalmazzák őket, mert nincs tapasztalatuk, gyakorlatuk - Többet szeretnének keresni másoknál - Sokan elutasítják a felajánlott állást - Nagyon megviseli őket a munkanélküliség, de ritkán vallják be - Kirekesztettség érzés, izoláció - Szembefordulnak a környezetükkel - 52.tétel A munkanélküliség

következményei. Makrogazdaság, családi költségvetés, személyiségromboló hatások, akcidentális krízis. „Burning out”, morbiditás, mortalitás. Az új szegénység és a 20%-os társadalom A munkanélküliségnek sok-sok társ.-i, makro és mikro szintű következménye van 1. Jövedelemcsökkenés: A modern piacgazdaságban a jövedelem legfontosabb forrása a bérmunka. Aki tehát munkanélkülivé válik, az mindenekelőtt jövedelemcsökkenést szenved el. Ma Mo.-n a munkanélküli segély átlagos bruttó összege a fizikai foglalkozásúak és a szellemi foglalkozásúak körében is jóval alacsonyabb, mint a dolgozók átlag keresete. Természetesen a jövedelemcsökkenés eltérően érinti az egyes munkavégző csoportokhoz tartozókat, magasabb beosztásból kikerülő munkanélküli kevésbé kerül katasztrofális helyzetbe. A legnehezebb helyzetbe kerülnek azok, akik a legkevésbé használják ki a számukra elvileg elérhető állami anyagi forrásokat,

vagy nem is tudnak arról, hogy mikor, milyen támogatási formákra tarthatnak igényt. 2. Szociál-pszichológiai ártalmak: A munka az emberi létezés organikus eleme, a tanulás terepe, az ismeretek és tapasztalatok forrása, az életmód egyik alapvető tartópillére, a társ.-i megbecsülés, az identitás forrása. Mindezekhez a társ-i élményekhez a munkavégzés folyamán jutunk el, aki tehát munkanélkülivé válik, az elveszti a társ.-i létezés egyik alapvető terepét és a tartós munkanélküliség nagy mértékű és irreverzibilis károkat okoz úgy a közvetlenül érintett személynek, mint a társ. egészének a) Az interperszonális kapcsolatok gyengülése, elszigetelődés: - a tartósan munkanélküliek sokkal szűkebb körű és egyszintűbb személyes kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, mint azok, akik dolgoznak. A munkahelyi ismeretségek állandó tapasztalat- és eszmecserére adnak alkalmat, munkába menet találkozunk emberekkel, ismerősökkel

–élményeket szerzünk. Ezeknek a kapcsolatoknak a fontossága csak akkor mutatkozik, meg, ha híján vagyunk az ilyen élményforrásoknak. - Sokan nem képesek arra, hogy a munkanélküliség ideje alatt az elveszett kapcsolatok, élmények helyett újabbakat építsen ki magának - Vannak akik soha nem mozdulnak ki otthonról, nem találkoznak senkivel, még a családtagokkal sem tartják a kapcsolatot – elszigeteltekké válnak, nem képesek és/vagy nem hajlandóak alternatív interperszonális kapcsolatokra, apátiába süllyednek b) A társ.-i presztízs és az önbecsülés csökkenése: - a társ.-i presztízs a modern társ-ban szorosan kötődik az emberek munkavégzési rendszerben, a gazdasági életben betöltött pozícióihoz. A vállalati vezetők erős gazd.-i pozíciói magas társ-i presztízzsel járnak együtt, a szakképzetlen munkások egyben alacsony társ.-i presztízsű csoportokat is alkotnak - a munkanélkülivé válás során a korábban magas

pozíciót betöltő és magasabb társ.-i presztízsű dolgozók sínylik meg leginkább a munkahely elvesztését (volt mit veszíteni), az ismerősök szemében „bukott embernek” számítanak, a korábbi társ.-i körből lecsúsznak Szégyellik bevallani gondjaikat, nem ritka a teljes lelki és fizikai összeomlás, fokozott dohányzás, öngyilkosság. - az alacsony presztízsű munkás munkanélkülivé válva relatíve kisebb bukást él át, környezete nem olyan elítélő és lesajnáló vele szemben c) Családi konfliktusok: - a legtöbb fejlett társ.-ban, így Mo-n is még ma is férfiakat tekintik a családban a kenyér keresőnek. Ha a férfi munkanélkülivé válik, akkor éppen ebben a családi kulcsfunkciójában nem képes teljesíteni a vele szembeni elvárásokat - egyes esetekben erősödik a családi összetartás, de gyakran a férj tartós munkanélkülisége a családi konfliktusok forrásává válik - a jövedelemcsökkenés okozta gondok, az

általános frusztráció, az interperszonális kapcsolatok gyérebbé válása gyakran családi konfliktusokat és nem ritkán válást eredményeznek d) Egészségügyi problémák - általában a munkahely elvesztését követően rövid ideig javul a munkanélküliek egészségi állapota, főleg akik egészségtelen munkakörből szabadultak meg - nem túl hosszú idő után azonban a tartósan munkanélkülieknél fordított tendenciák jelentkeznek, fizikai-biológiai állapotuk rosszabbodik e) Marginalizálódás, önpusztítás: - a gazd.-i, szociális, az egészségügyi és a lelki károk halmozódása a munkanélküliek marginalizálódását eredményezi - úgy érzik, hogy feleslegessé váltak, kívül rekedtek a normális társadalmon - vagy passzívan kívül maradnak a normál társadalmon, vagy aktívan a társadalom szétzilálásán munkálkodnak, esetleg bűnözők, prostituáltak lesznek - a marginalizálódott munkanélküliek sajnos gyakran az önpusztító

tettekbe menekülnek. Iszákossá válnak, nem egy közülük kábítószerfogyasztó lesz, és emelkedik közöttük az öngyilkosságok száma f) Kiégés: - A kiégettség tartós érzelmi megterhelések, tartós stressz során lép fel, reménytelenség, kimerültség, inkompetencia érzés, célok elveszítése, csökkent produktivitás, negatív önértékelés, az empátiás készség beszűkülése, emocionális kiürültség tartoznak a leggyakoribb tünetek közé 53.tétel A munkanélküli ellátórendszer és annak közgazdasági, politikai háttere A munkanélküli ellátó rendszert az Orbán kormány 2000-ben jelentősen átalakította: 2000 májusától megszűnt a munkanélküli jövedelempótló támogatás, kilenc hónapra csökkent a munkanélküli járadék folyósításának időtartama, a tartós munkanélküli egy évig rendszeres szociális segélyt kaphat, ennek min. egy, max 12 hónapos közcélú munkavégzés elfogadása a feltétele. Ha egy

önkormányzat képes rá, akár a segélyezés teljes időtartamát kiválthatja közcélú munkával. A rendszeres szociális segély finanszírozása a korábbi jöv.pótló támogatás mintájára alakult át: a költségek 75%-át a központi költségvetés a normatíván felül visszatéríti. A foglalkoztatottak számának lassú növekedése a tartós munkanélkülieket alig érintette, az ellátó rendszer átalakítása 120 ezer tartós munkanélküli ellátását kurtította meg. Az intézkedés hatásának megítéléséhez tudni kell, hogy a 90-es évtizedben drasztikusan csökkent azoknak a munkanélkülieknek az aránya, akik bármilyen pénzbeli ellátásban részesültek. Az ellátások értéke is zuhant; 1993-ban a munkanélk. jár a korábbi bér 72,3%-át fedezte, 1998-ban csak 50,2%-át A közcélú munkavégzés újfajta csapdát is rejt; sokakat a minimálbérért végzett közcélú munka akadályoz abban, hogy a fekete, vagy szürkegazdaságban

jövedelmezőbb munkákat vállalhassanak, és a közcélú munka egyáltalán nem segíti a szakképzetlen tartós munkanélküliek reintegrálását a munkapiacra. Aktív foglalkoztatási és megélhetési programok. Az aktív foglalkoztatási és megélhetési programok nem kizárólag romákat céloznak. A közmunkaprogramok, a közhasznú és közcélú munkavégzés jellemzője az ideiglenesség és az, hogy nem segíti a tartós munkanélküliek reintergációját az elsődleges munkapiacra. Az 1992-ben elindított szociális földprogram: A minisztérium abban bízott, hogy a szociális földprogram által támogatott családok többsége képes lesz gazdaságát önellátóvá, piacképessé tenni, ezek a remények csak ritkán igazolódtak. A munkanélkülieket alkalmazó munkaadóknak nyújtott kedvezmények hatása kétélű. Sok munkaadó alkalmaz rövid időre munkanélkülieket, majd elbocsátja őket, hogy újabb munkanélküliek alkalmazásával ismét hozzájusson a

támogatáshoz. Bérintézkedések, min.bér, dipl minbér, közalk béremelés hatása a munkapiacra A foglalkoztatáspolitikára két szempontból hárul nagy felelősség 1. mindenki számára biztosítani kell a munka lehetőségét, meg kell próbálni a teljes foglalkoztatás állapotát előidézni. 2. ha ez nem sikerül, akkor valamilyen alternatív lehetőséget kell kínálni, a munka nélkül maradottak számára A rendszerváltó kormány alapvető foglalkoztatáspolitikai törekvései meghatározásakor abból indult ki, hogy az ország egyik legsúlyosabb társ.-i, gazd-i problémája a munkanélküliség. 1990-1994-ig 1 millió munkahely szűnt meg, de a munkanélküliek száma 1994 májusában elérte az 570 ezer főt. Ennek oka: sokan Gyedre mentek, leszázalékoltatták magukat, vagy előnyugdíjba mentek. Munkanélküliségi csapda: a segély jellegű ellátások összege nem sokkal kevesebb, vagy egyáltalán nem kevesebb, mint a mindenkori legkisebb minimálbér

nettó értéke, ennek munkára ellenösztönző hatása van. Következménye: - munkanélküliek száma megnő, - csökkentik a munkaidőt, -növeli a szociális ellátórendszer terheit, ha elküldik az embereket A kormány úgy gondolta, aktív foglalkoztatáspolitikát kell folytatni, a munkaerő kínálat és kereslet befolyásolása érdekében, az új munkahelyek teremtése érdekében. Alapvető foglalkoztatáspolitikai törekvés olyan szabályozás kialakítása volt, ami érdekeltté teszi a munkavállalót a munkalehetőségek kihasználására. Célja: hogy segély helyett esélyt adjon az elhelyezkedéshez. Ennek pénzügyi feltételeit teremtette meg a foglalkoztatási tv. módosítása, amely segély jellegű ún passzív ellátásokat finanszírozó munkanélküliek szolidaritási alapját összevonta a foglalkoztatási alappal, a szakképzési alappal (aktív pénzeszközöket támogat) + két munkaüggyel kapcsolatos alapot összevon és így jött létre a

munkaerő piaci alap. Lényege: Lehetővé teszi a pénzeszközök rugalmas felhasználását. Az átcsoportosítás tette lehetővé, hogy a pályakezdő munkanélküliek segélyét 1996-ban megszüntették, és két bértámogatás típusú eszközt hoztak létre. 1. munkatapasztalati támogatás 2. foglalkoztatási támogatás Célzott munkaerő piaci programokat dolgozott ki a kormány, a kifejezetten hátrányos helyzetű munkavállalókat célozták meg. Oka, hogy a foglalkoztatás hatékonyságát növelje. A csőd szélén álló, de perspektívával bíró munkahelyeket támogatta munkahely megőrző támogatás címén. A munkaügyi szervezetek előbb a Munkaügyi, később a SZCSM.- hoz, most pedig a Gazdasági Minisztériumhoz tartoznak Foglalkoztatáspolitika eszközei: két csoportra oszthatjuk: passzív és aktív eszközök passzív eszközök: a munkanélkülieket megillető pénzbeli ellátások, melynek célja, hogy az álláskeresés időszakában biztosítani

tudják a megélhetés elemi feltételeit - Munkanélküli járadék: az előző átlagkereset 65% két évig járt, majd 1994-ben másfél évre módosították, most pedig 9 hónap a folyósítás ideje. Minimum összege a mindenkori öregségi nyugdíj 90% -a a felső összege ennek kétszerese. - Szociális segély -aktív korúak szociális járadéka -jöv. pótló támogatás megszűnt - Nyugdíj előtti munkanélküli segély – volt előnyugdíj 98-ban megszűnt nyugdíj előtt állók kaphatják, akiknek 5 év vagy ennél kevesebb van hátra a nyugdíjig. Aktív eszközök: célja, hogy támogatásokkal, szolgáltatásokkal és azok kombinációjával javítsák a munkanélküliek munkaerő pozícióját. Nyújtsanak segítséget az elhelyezkedésben, és a munkahely megtartásában. Az aktív eszközök és programok köre széles lehetőséget ad az adott területi vagy rétegsajátosságnak megfelelő kiválasztásában. (Szubszidiaritás elve) 1) Bértámogatás típusú

eszközök: foglalkoztatást bővítő támogatás, munkatapasztalat szerző támogatás, foglalkoztatási támogatás 2) Képzési támogatás 3) Közhasznú foglalkoztatás: a ráfordítást, az érintett létszámot nézve ez a leginkább igénybe vett eszköz, az önkorm. veheti igénybe A munkaügyi közp mellett közreműködik az önkorm., mert enyhíteni tudja a helyi társ szoc feszültségeit, el tud végeztetni egy sor környezet rehabilitációs, településrendezési feladatokat. 4) Pályakezdőket érintő eszközök 5) Vállalkozóvá válás támogatása 6) Járulékátvállalás támogatása 7) Önfoglalkoztatás támogatása 8) Alkalmi munkavállalói kiskönyv. 9) Útiköltség hozzájárulás támogatása 10)Csoportos személyszállítás támogatása