Történelem | Középiskola » A magyar királyság a XIV. és XV. században, vázlatosan

http://www.doksihu A magyar királyság a XIV.-XV században 1. Interregnum (átmeneti időszak uralkodó nélkül) és tartományi hatalom: ♦ Kiskirályok: Az Árpádkor végén, III. András halála után a bárók hatalma megnő, a legnagyobb területeket a nagybirtokos oligarchák tartották kezükben. Legnagyobb hatalmú nádor: Csák Máté, É-Ny-i határmegye ura. A politikai megosztottság a magyar királyságot veszélyeztette. ♦ Trónigénylők: A tartományurak a királyi cím megszerzése helyett befolyásuk növeléséért küzdöttek. Individuálisan nem voltak elég erősek a királyi cím megszerzéséhez, s ebben egymást sem támogatták. A királyi cím betöltésére több jelölt is akadt: a legesélyesebb az öröklődési joga miatt az Anjou házból való Károlyi Róbert volt, de igényt tartott még a trónra II. Vencel cseh király Vencel nevű fia, és a Wittelsbach házi Ottó bajor herceg. Károly Róbert élvezte az Anjou háznak elkötelezett

VIII. Bonifác pápa támogatását is, de hazai híve alig akadt, a befolyásos országnagyok a királyválasztást támogatták volna (az örökösödési joggal ellenben). KÁROLY RÓBERT 1301-es megkoronázását nem fogadták el, mivel az nem a Szent Koronával történt. A tartományurak nem akartak erős királyt, így a 12 éves Vencelt szabályosan megkoronázták (immár László), de igazi hatalmat nem kapott, így apja visszavitte Csehországba és átengedte a koronázási jelvényeket Ottónak, akit 1305-ben megkoronáztak, de az Anjou-párt megakadályozta hatalma tényleges gyakorlásában. Kán László erdélyi vajda Ottó szövetségesének mutatta magát, de elfogta és elvette tőle a Szent Koronát. Mikor Ottó kiszabadul ő is elhagyja az országot, s az immár vetélytárs nélkül maradt Károly Róbert-t az országgyűlés 1308-ban királlyá választotta. Valós uralkodói létéhez vezető hosszas harcok a tartományurakkal. 1309-ben Gentile bíboros az erre

az alkalomra készült koronával királlyá avatta. 1310-ben Kán László visszaadta a Szent Koronát, immár szabályos koronázási szertartás. 2. A királyság újraszervezése: Károly Róbert ♦ A kiskirályok letörése: Károly Róbert uralkodása kezdetén taktikai lépésként megpróbált együttműködni a kiskirályokkal, de a végén egymaga kormányozta az országot. Az 1310-es koronázásról való távolmaradásával Csák Máté jelezte, hogy mire számíthat az uralkodó  1 évvel később hadjáratot vezetett a király ellen. Csapatai Budáig törtek előre, így Károly Róbert Temesvárra tette át székhelyét. Károly Róbert 1312-ben leverte a Csák Máté támogatta Aba Amadé fiának seregeit a Rozgonyi csatában. Károly Róbert jó politikus, saját tábora nő, ellenségei nem szövetkeznek ellene. Saját tábor: főpapok, kis és középbirtokos nemesség, városok. 1321-ben meghal Csák Máté, a többi nagyurat is szinte mind leverték. 1323-ban

új székhely Visegrádon ♦ A királyt támogató új elit: Károly Róbert újjászervezte a hatalmi rendszert. Legfőbb támasza az új nagybirokosság lett. Tartományurak bukása Új, Anjoudinasztiához kötődő nagy családok emelkedtek fel, akiknek királyhűségük megingathatatlan. A belső békét csak Zán Felícián merényletkísérlete zavarja meg. ♦ Királyi városok és uradalmak: A levert tartományurak birtokainak kisebb része híveié lett, nagyobbik része a városok és uradalmak közé ment. Hűséges emberei http://www.doksihu ♦ ♦ ♦ ♦ 3. ♦ ♦ ♦ arra az időre kapták meg ezeket az uradalmakat, amíg megyei tisztséget töltöttek be, hogy a birtok jövedelméből fedezzék kiadásaikat. Nagy anyagi haszon, ebből biztosították a katonaság ellátását is. Hadsereg: Károly Róbert megkövetelte a nemesség hadba vonulását, de ők nem képviseltek nagy harci értéket. A király a bárók magánhadseregeit is igénybe vette

bandériumok. Még a kunok, a jászok és a székelyek könnyűlovasai alkották a haderőt. Királyi jövedelmek: Pénzügyi reformelképzeléseit Károly Róbert tárnokmesterével, Nekcsei Demeterrel dolgozta ki. Magyarország Európa legnagyobb arany és ezüstkitermelői közé tartozott. Károly Róbert megszüntette a királyi monopóliumot, és a bányabér 1/3-át átengedte annak a birtokosnak, akinek a területén feküdt a bánya, így a birtokosok is érdekeltek lettek a nemesfémek kitermelésében. Ezeket a királyi kamaránál kellett kötelezően beváltani, s ezek alapozták meg az állandó értékű pénz kibocsátását.  a kincstár elesik a pénzbeváltás jövedelmétől (bevonták az ezüstpénzeket és kisebb ezüsttartalommal rendelkező, ugyanakkora névértékű érméket bocsájtottak ki), helyette kiveti a kapuadót a jobbágyságra. Só kitermelés fellendülése, külkereskedelmi forgalom, harmincadvám. A pénzügyeket a kamarák hálózata kezelte,

10 kamara élén 1-1 bérlő állt. Külpolitika: A belső rend helyreállítása a királyi hatalom új rendszerének kiépítése után megnőtt Károly Róbert külpolitikai mozgástere. Biztosítani akarta kisebbik fia, András számára a nápolyi trónt. Váltakozó sikerű harcokat vívott a déli tartományok visszaszerzéséért. Nagy diplomáciai sikernek számított a Visegrádi fejedelmi találkozó 1335-ben. Nagy Kázmér lengyel, Luxemburgi János cseh király, és a vendéglátó Károly Róbert védelmi szövetséget kötött, s megegyezéssel rendezték a cseh-lengyel viszályt: Kázmér lemondott Szilezia tartományról, cserébe János elismerte (általa korábban vitatott) lengyel királyságát. Magyar-cseh kereskedelmi egyezmény született Bécs árumegállító jogának kikerülésére. Nagy Lajos uralkodása (Károly Róbert fia): I. (Nagy) Lajos (1342-1382) kedvező körülmények között kezdte uralkodását. Néhány nappal apja halála után már

megkoronázták. A 16 éves uralkodó támaszkodhatott a Károly Róbert által létrehozott hatalmi rendszerre, pénzügyi alapokra. Anyja, Erzsébet szinte társulalkodóként segítette, s az új arisztokrácia is támogatta. Hadjáratok a nápolyi királyságért: Róbert nápolyi herceg és Károly Róbert egyezsége szerint a nápolyi trónörökös nő, Johanna, és András herceg házasságra léptek. Róbert végakarata azonban csak Johannát tette uralkodóvá Mikor a pápa hozzájárult András megkoronázásához, a herceget meggyilkolták. Lajos öccse halála miatti bosszúból és az Anjou ág érdekei miatt kétszer is hadjáratot vezetett Itáliába no maradandó politikai eredmény.1352-ben pápai közvetítéssel békét kell kötnie Johannával. Horvátország és Dalmácia visszaszerzése: 1345-ben hódoltatta Nagy Lajos a korábban függetlenné vált horvát nagyurakat. A tartomány központja, Knin, magyar helyőrséget kapott, s a magyar király által

kinevezett bánok ezután zavartalanul érvényesíthették az uralkodói akaratot. Váltakozó sikerű harcok végeredményeként az 1358-as zárai békében Velence lemondott Dalmáciáról. (előtte hosszú harcok érte) A balkáni hegemóniáért: Balkáni magyar terjeszkedés, Szerbiában, Boszniában és Bulgáriában is beleavatkozott a helyi hatalmi harcokba. Fennhatóságát a http://www.doksihu ♦ ♦ ♦ 4. ♦ ♦ ♦ hűbéruraságát elismerő részfejedelmekre támaszkodva terjesztette ki. Rövid időre vazallusi összefüggésbe került Havasföld és Moldova. 1375-ben új ellenség tűnik fel, az oszmán törökök Nagy Lajos utódai alatt az ország legsúlyosabb gondjai. Lengyel-magyar perszonálunió: Nagy Lajos és Nagy Kázmér közt szoros politikai kapcsolat. 1339 óta Lajos volt Kázmér kijelölt örököse a lengyel trónra Több közös hadivállalkozás. 1370-ben Kázmér meghal, utóda Nagy Lajos A két ország –a közös uralkodó

ellenére– önálló maradt. Lajost inkább magyar királyi teendői kötik le, Lengyelországot Erzsébet anyakirályné kormányozza Krakkóból. Egyikük sem népszerű a lengyelek körében Belpolitika, az 1351-es törvények: A nagybirtokos vezetői csoportok ugyan már nem támogatták töretlenül, komoly mozgalom nem fenyegette Nagy Lajos hatalmát. Országgyűlést is csak egyszer hívott össze, a nápolyi háborúk és a pestisjárvány után 1351-ben. Az itt hozott törvényekben megerősítette II András Aranybulláját, kivéve hogy a nemeseknél a férfiág kihalásával a birtok nem örökség útján magánkézre, hanem a koronára száll, ezt hívják ősiségnek. Itt rögzítették a nemesség egységessé válásának tényét is, és a jobbágyterhek egységesítését, ezt kilenced résznek hívták. Gazdaságpolitika: Nagy Lajos vámkedvezményekkel, kiváltságokkal igyekezett Magyarország felé terelni az európai forgalom egy részét, de a kereskedelmi

útvonalak rendszerét nem tudta megváltoztatni. A hazai városfejlődést vámmentességek, adókönnyítések útján segítette. A királyi jövedelmek fedezték a sorozatos háborúk terheit. Rendi fejlődés és a központosító kísérletek: Trónharcok és ligák: Nagy Lajos halála után leányát, Máriát koronázták királynővé. A helyette ténylegesen kormányzó Erzsébettel és Garai Miklós nádorral elégedetlen bárói csoportok ligákat (szövetség) alakítva új királyjelöltek után néztek. Először az Anjou ház utolsó férfisarját II (Kis) Károlyt koronázták meg 1385 utolsó napján, azonban az ellenpárt, akik Máriát és Luxemburgi Zsigmondot támogatták, 1386 februárjában meggyilkolták. Az ez okozta belháborúban az Anjou párt elfogta Máriát, megfojtotta Erzsébetet, de végül Zsigmond hívei 1387-ben királlyá emelték jelöltjüket. Zsigmond és a bárók: Zsigmond, aki maga is a liga tagja lett, beleegyezett, hogy csak ebből a

kőrből választja ki a királyi tanács tagjait. Sok birtokot is szétosztott közöttük. Uralkodása elején kényszerhelyzetből a tényleges hatalmat átengedte a ligának. Az 1390-es évek elejétől folyamatosan személyes hatalma megszilárdításán dolgozott. Az 1397-es temesvári országgyűlésen úgy erősítette meg NAGY LAJOS törvényeit és az Aranybullát, hogy kihagyta az ellenállási záradékot. Igyekezett hozzá hű új elitet szervezni Az erőviszonyok az ő javára változtak meg. 1401-ben ugyan még ellenfelei ejtették fogságba, 1403-ban azonban már ő számolta fel a bárói lázadást. 1408-ban uralmának főúri támogatóit a Sárkány-rendbe tömörítette, ezzel is biztosítva magyarországi uralmát, pl.: hosszú külföldi útjai során ők biztosították a király és saját hatalmukat. Reformpolitika: Zsigmond a királyi tanácsba a főpapok és a bárók mellé tapasztalt kormányzati szakembereket hívott meg, ún. „különös

tanácsosokként” Korlátozta a pápák befolyását a magyar egyház fölött. 1404-es rendelete, a placetum regium (királyi tetszvényjog) szerint az egyházi hatalmasok semmit nem csinálhattak a király beleegyezése nélkül. Zsigmond támogatta a nemesség renddé szerveződését. A nemesi megye jogkörét kibővítetteegyenrangúnak tekinti a nemességet a főpapokkal és a bárókkal a gyűlés tanácskozásain. Kezd http://www.doksihu kialakulni a központi hatalom megerősítéséhez szükséges humanista műveltségű értelmiségi réteg. Szilárd hatalmát mutatja, hogy mikro még évekig külföldön tartózkodott sem indult ellene szervezkedés. ♦ Zsigmond utódai: Zsigmond után veje, I. (Habsburg) Albert (1437-1439) örökölte a koronát. Már az ő rövid uralkodása alatt szétfoszlottak elődjének reformjai I (Jagelló) Ulászló (1440-1444) és V. (Újszülött) László (1440-1457) idején (együtt uralkodtak, mert V. László még csecsemő)

eluralkodtak a ligaharcok Husziták és törökök miatt megrendült az ország biztonsága. A káoszból majd Hunyadi Mátyás vezeti ki Magyarországot