Földrajz | Természetföldrajz » Természeti erőforrások tételek, minimum kérdések

1. TÉTEL: Hogyan történik az erőforrások meghatározása és mik a földrajzi környezet összetevői? A természet a társadalmat körülvevő nem társadalmi környezet, azaz bioszféra. Ide soroljuk azon elemeket is, amelyek a társadalmi, emberi tevékenység révén már jelentősen megváltoztak, pl. természetes növénytakaró A földrajzi környezet a természet elemeinek, így a talaj, az ásványvagyon, a flóra és a fauna egymásra ható összessége a földterület egy meghatározott részén, saját belső fejlődésének és az ember által való átalakításának egy adott szakaszában. Tehát a természetnek a társadalom által felhasznált része A földrajzi környezet alkotói: 1. kozmikus térség (kozmoszszféra) 2. geoszféra – Levegőburok (atmoszféra) – Vízburok (hidroszféra) – Kőzetburok (litoszféra) – Talajburok (pedoszféra) A természeti feltételek fogalommal a természet v.mennyi területe, eleme jelölhető, de mindig csak v.mely

meghatározott termelési vagy más tevékenységgel összefüggésben, tehát konkrétan meg kell adni, hogy minek a természeti feltételéről van szó. Az ökológiai feltételek a természeti feltételeknél szűkebb, az élővilág, a növényzet, az állatvilág és az ember külső feltételeit, azok hatását jelenti. Végül a természeti erőforrások a legszűkebb fogalom, amely kifejezi a természet és az ember gazdasági tevékenysége közötti kapcsolatot, vagyis: a természeti elemeknek azt a körét foglalja magába, amely felhasználható az energiatermelésben, az élelmezési cikkek előállításában és ipari nyersanyagként, továbbá azokat a természeti adottságokat jelenti, amelyeket az ember a termelés adott fejlettségi szintjén szükségleteinek kielégítésére hasznosít. Az okszerű környezethasználaton a természeti erőforrásoknak olyan dinamikus, a társadalmi fejlődést elősegítő kiaknázását értjük, amely a megbomlott természeti

folyamat-egyensúlyok helyreállítását elősegíti. Ez azonban nem kizárólag helyreállítást jelenthet, hanem megelőzést is, mellyel megakadályozhatjuk a folyamategyensúlyok megbomlását. A természetben rejlő adottságok még nem erőforrások, de a termelőerők fejlesztésével, a fejlődés meghatározott fokán azzá válnak. 2. TÉTEL: Mi a természeti környezet szerepe a társadalom fejlődésében? A földrajzi környezet szerepe a társadalom fejlődésében, a gazdasági növekedésben fontos, de nem meghatározó. Ezt többen bizonyították, de sorra napirendre kerül azóta is, mivel a termelő-erők fejlődésével más és más tényezők lesznek fontosak a társadalmaknak. A természet és a társadalom közti kapcsolatot hosszú időn át a földrajzi környezet szerepének túlzó értékelése, a természettől való meghatározottság jellemezte. Ezt földrajzi determinizmusnak nevezzük Egyik legkorábbi képviselője Hippokratész – az i.e IV

sz-ban élő görög orvos és természettudós volt Már Ő felfedezte, hogy a meleg éghajlaton élő emberek nem elég energikusak a mérsékelt, vagy a hideg éghajlaton élő embertársaikhoz képest. Ennek oka azonban az éghajlati viszonyokban keresendő: a meleg éghajlaton általában kétszer is terem a legtöbb növény, a mérsékelt éghajlaton azonban csak egyszer és a szélsőséges időjárás (tavaszi fagy, nyári aszály) miatt meg kell védeni a növényeket, hogy jó termés legyen. A XVI. sz-ban élő Montesquieu szerint minden nép erkölcsét, kormányformáját, törvényeit az éghajlat, a talaj, tehát az a földrajzi környezet határozza meg, amelyen él. Vagyis mind mikro-, mind makro szinten az a jó, ha minél nagyobb és jobb minőségű a rendelkezésre álló földterület, mert annál fejlettebb és gazdagabb az egész ország. Adam Smith felismerte a különbözeti járadékot, mely nem csak a föld termőképességétől függ, hanem attól is,

hogy hol fekszik. David Ricardo pedig a komparatív előnyök elvének kifejtésénél az országon belüli és az országok közötti eltérő földrajzi adottságokat vette figyelembe. A földrajzi determinizmus nyíltan vagy burkoltan, hosszú időn át, egészen a XIX. sz-ig az egyik legismertebb és legszélesebb körben elfogadott szemlélet volt. A másik szélsőséges szemlélet a determinizmus ellentéte volt, amelyet földrajzi nihilizmusnak nevezünk. E szemlélet képviselői abból indulnak ki, hogy a társadalom változása és fejlődése sokkal gyorsabban megy végbe, mint a földrajzi környezet változása, ezért nem lehet döntő a természeti tényezők szerepe. A hibás kiindulópont a földrajzi környezet természettel való azonosítása A földrajzi nihilizmus a természeti környezetet elhanyagolható tényezőként való kezelésében vagy alulértékelésében, valamint a társadalmi-gazdasági tényezők egyoldalú és helytelen idealizálásában

mutatkozott meg. A nihilisták a társadalmi-gazdasági fejlődésben tehát lebecsülik a természeti tényezők szerepét és a társadalmi rendet tartják meghatározó tényezőnek. Ez a szemlélet az 1930-as években a Szovjetúnióra és más szocialista országokra volt jellemző. Pl a Davidov-terv, amelyben a szibériai folyók folyásirányának megváltoztatása volt a cél, de más gazdaságpolitikai döntés során sem vették figyelembe a természeti tényezőknek a termelésre és a termelőerők célszerű és hatékony elhelyezkedésére gyakorolt hatását. Ez a magatartás nagy károkat okozott a természeti környezetben, pl. Magyarországon a szén- és vasérc kitermelésével, vmint a szubtrópusi növények telepítésével. A földrajzi nihilisták leegyszerűsítették azt a marxi elméletet, mely szerint az ember a természet urává vált és nem vették figyelembe, hogy az ember is a természet része. 3. TÉTEL: Csoportosítsa a természeti

erőforrásokat! Előadó (Dr. Magyary) szerinti ábra: (Ő ezt kéri, ez a régi csoportosítás:) Nem megújuló Megújuló Elm. hasznosítható Ásványok Felhasználva Nem kritikus zóna Kritikus zóna elfogyasztott Kőolaj, földgáz, Napenergia, Föld belső Növényzet, állatállofekete- és barnakőszén, melege, levegő, szél, mány, talaj, édesvízhasadó anyagok víz, hullámzás készlet Könyv szerinti ábra (ez az új csoportosítás): Kimeríthető Nem megújuló Szénhidrogének (kőo- Erdő laj, földgáz) Fémes- és nem fémes ásványok Megújuló Ki nem meríthető Korlátlan Korlátozott mennyiségű mennyiségű Napenergia (szoláris Termőföld e, a Föld belső melege (geoterm.e), levegő-, szél-, víz mozgása (árapály energ.) A kimeríthető vagy végesnek tekinthető erőforrások, amelyek a földkéreg mélyében – különböző hőmérsékleten és nyomásviszonyok mellett – bonyolult átalakulási folyamatok eredményeként jöttek létre,

az állati és növényi eredetű anyagokból. Elméletileg ezek is újra termelődhetnek, de ez rendkívül lassú és bonyolult folyamat, amely több millió évig tartott. Ezért az ásványi eredetű fűtőanyagok (kőolaj, földgáz), a fémes (érc) és a nem fémes (agyag, homok) ásványok a nem megújítható erőforrásokhoz tartoznak. Tehát van egy mennyiségi korlát, ameddig végső felhasználásuk terjedhet, de nem tudjuk, hogy hol van ez a határ, és hogy mikor következik be. A kimeríthető erőforrások másik csoportja a megújuló erőforrások, amelyek megfelelő védelem és technológia mellett képesek a megújulásra, pl. ilyenek az erdők A ki nem meríthető erőforrások közé tartoznak egyrészt a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló erőforrások – pl: nap- és szélenergia –, másrészt a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló erőforrások – pl: termőföld –, amelyek minden ország számára adottnak tekinthetők. A

népesség növekedésével felmerül a kérdés, hogy mekkora erőforrás-kapacitásra van szükség az emberiség ellátásához és a Föld biológiai potenciálja mekkora népességet képes eltartani. A XVIII. sz-ban Malthus véleménye az volt, hogy elkerülhetetlen az egy főre jutó termék csökkenése mindaddig, amíg az éhezés és a betegségek vissza nem állítják az egyensúlyt az erőforrások és a népesség száma között. Figyelmen kívül hagyta a technika fejlődése miatti temelékenységnövekedést A XIX. sz-ban már Engels azt állította, hogy ha a népesség száma exponenciálisan növekszik, akkor ugyanilyen arányban nő az élelmiszert termelő munkaerő mennyisége is. A technika fejlődése és munkatermelékenység növekedése ellensúlyozta az erőforrások kimerülését még annak ellenére is, hogy nőtt a népesség száma és az egy főre jutó fogyasztás száma is A szűkösség problémájával Forrester (1970), a Meadows házaspár

(1972) és Mesarovis és szerzőtársa (1974) foglalkozott mélyrehatóan. A Meadows házaspár kutatásai során 5 globális problémát különített el: – A föld lakóinak száma exponenciálisan nő – A lakosság növekedésével szűkül az a tér, amelyen mezőgazdasági tevékenység folytatható – Növekszik a természeti erőforrások kitermelése – Exponenciálisan növekszik az ipari termelés is – Az előző tényezők együttes hatásaként exponenciálisan növekszik a környezetszennyezés is. Az ENSZ 1973-ban megbízta Leontief Nobel-díjas közgazdászt az erőforrások felmérésére, illetve hogy a rendelkezésre álló készletek kb. meddig lesznek elegendőek Ennek meghatározására több tanulmány is született, de ezek csak becsült adatok lehetnek, mivel pl: – nem ismerjük az új bányászati technológiák hatását, amelyek befolyásolják a jövő bányászatát, – az ásványkészletek új felfedezésekkel bővülhetnek, – és a

felhasználásban a nyersanyagok és technológiák helyettesíthetik egymást, amelyet még most nehéz előrelátni. A kimeríthető erőforrásokkal szorosan összefügg a szűkösség problémája, melynek két fajtája van: 1. fizikai szűkösség 2. ökonómiai szűkösség A szűkösen rendelkezésre álló erőforrások egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen helyettesíthetők. Az erőforrások szűkösségét enyhítő tényezők: – technológiai újítás – a kinyerés hatékonyságának növelése – a helyettesítést elősegítő technológiák fejlődése – a helyettesítés elősegítése a fogyasztásban – a hulladékok újrahasznosítása A csökkentés nehézségei: - szennyező lehet és erőforrásigényt támaszt - visszafordíthatatlan változást okoz - a helyettesítés nem lehet teljeskörű Jelenleg kb. 6 milliárd ember él a Földön, és kb 50-100 év között duplázódik meg ez a szám A jelenlegi felmérések szerint a Föld kapacitása kb.

12 milliárd ember eltartására elegendő, így ha egy pár év múlva nem találunk új erőforrásokat, vagy nem tudjuk tovább növelni a termelékenységet, akkor elképzelhető, hogy 2020-2030-ra bekövetkezik a sokak által jósolt világvége. 4. TÉTEL: Jellemezze a nem megújuló erőforrásokat! Nem megújuló Szénhidrogének (kőolaj, földgáz) Fémes- és nem fémes ásványok A kimeríthető vagy végesnek tekinthető erőforrások, amelyek a földkéreg mélyében – különböző hőmérsékleten és nyomásviszonyok mellett – bonyolult átalakulási folyamatok eredményeként jöttek létre, az állati és növényi eredetű anyagokból. Elméletileg ezek is újra termelődhetnek, de ez rendkívül lassú és bonyolult folyamat, amely több millió évig tartott. Ezért az ásványi eredetű fűtőanyagok (kőolaj, földgáz), a fémes (érc) és a nem fémes (agyag, homok) ásványok a nem megújítható erőforrásokhoz tartoznak. Tehát van egy mennyiségi

korlát, ameddig végső felhasználásuk terjedhet, de nem tudjuk, hogy hol van ez a határ, és hogy mikor következik be. A nem megújuló erőforrásokat primer, azaz elsődleges energiahordozóknak tekintjük, mert gyakorlati felhasználásra csak másodlagos, azaz szekunder energiává történő átalakítás után kerül (pl. villamosenergia, koksz). A népesség növekedésével felmerül a kérdés, hogy mekkora erőforrás-kapacitásra van szükség az emberiség ellátásához és a Föld biológiai potenciálja mekkora népességet képes eltartani. A XVIII. sz-ban Malthus véleménye az volt, hogy elkerülhetetlen az egy főre jutó termék csökkenése mindaddig, amíg az éhezés és a betegségek vissza nem állítják az egyensúlyt az erőforrások és a népesség száma között. Figyelmen kívül hagyta a technika fejlődése miatti temelékenységnövekedést A XIX. sz-ban már Engels azt állította, hogy ha a népesség száma exponenciálisan növekszik, akkor

ugyanilyen arányban nő az élelmiszert termelő munkaerő mennyisége is. A technika fejlődése és munkatermelékenység növekedése ellensúlyozta az erőforrások kimerülését még annak ellenére is, hogy nőtt a népesség száma és az egy főre jutó fogyasztás száma is A szűkösség problémájával Forrester (1970), a Meadows házaspár (1972) és Mesarovis és szerzőtársa (1974) foglalkozott mélyrehatóan. A Meadows házaspár kutatásai során 5 globális problémát különített el: – A föld lakóinak száma exponenciálisan nő – A lakosság növekedésével szűkül az a tér, amelyen mezőgazdasági tevékenység folytatható – Növekszik a természeti erőforrások kitermelése – Exponenciálisan növekszik az ipari termelés is – Az előző tényezők együttes hatásaként exponenciálisan növekszik a környezetszennyezés is. Az ENSZ 1973-ban megbízta Leontief Nobel-díjas közgazdászt az erőforrások felmérésére, illetve hogy a

rendelkezésre álló készletek kb. meddig lesznek elegendőek Ennek meghatározására több tanulmány is született, de ezek csak becsült adatok lehetnek, A várható élettartam kiszámításához szükség van a teljes erőforrásbázis meghatározására, illetve a műrevaló-, a tartalék- és a reménybeli vagyon meghatározására: A teljes erőforrás-bázis kiszámításánál az egy tonnányi földben található elemi mennyiségeket grammban kifejezve megszorozzák a földkéreg teljes tömegével, gyakrabban a földkéreg 1 km mélységig terjedő mennyiségével. A műrevaló vagyon a már feltárt és a mindenkori kereslet, ár és technológiai színvonal mellett gazdaságosan kitermelhető lelőhelyek ásványvagyonát foglalja magába. W (költségsz int) Műrevalósági mutató: M = K (reálköltség ) Termelési költséghatár: annak a legkedvezőtlenebb erőforrásnak a reálköltségeivel egyenlő, amelyre a vizsgált időpontban fennálló igények

kielégítése érdekében még szükség van. Reálköltség: az adott tömbre tervezhető, az ismert és alkalmazott technológiák alapján szükséges költségszint. Ha az M>1, akkor az ásványvagyon műrevaló. In situ érték: E = Q(w-k) [ Ft ] A reálköltséget kivonjuk a költséghatárból és a különbséget megszorozzuk a szóban forgó vagyon mennyiségével(Q) Marginális bánya: ahol nem képződik járadék, de normatív nyereség igen. Bányajáradék: azzal a felhalmozható jövedelemrésszel egyenlő, amely meghaladja a normatív nyereséget (átlagos profitot). A bányajáradék nagysága függ: • Az ásványvagyon nagyságrendjétől • A geológiai viszonyoktól • A kitermelés gépesíthetőségétől, a biztonsági és környezetvédelmi költségek alakulásától • A telepek minőségétől (az ércek fémtartalmától), az energiahordozók fűtőértékétől REES szerint a gazdaságos kitermelés összetevői ? 1. Keresleti szint: ami sok

összetevőből áll: o jövedelemszint o gazdaságpolitika o fogyasztói ízlés o helyettesítő termékek árszínvonala 2. Kitermelési és feldolgozási költségek: ezeket részben a lelőhely természeti geológiai adottságai, a telepek minősége, vastagsága, vízbefolyása, részben pedig a termelés többi tényezőjének (munkaerő, beruházási alapok) a költségeinek összessége adja. 3. Az erőforrástermékek ára: amely tükrözi a kereslet és a kínálat viszonyát 4. A helyettesítő termékek kínálata és ára: ezt a mindenkori technológiai ismeretek befolyásolják, de az újra feldolgozott nyersanyag költsége is hatással van rá Ha az ásványkészlet műrevalósági mutatója 0,8-1,0 között van tartalékvagyonról beszélünk, azaz a lelőhelyeket már felfedezték, de az adott időpontban érvényes árszínvonal, v.mint a rendelkezésre álló kitermelési technológia mellett nem aknázhatók ki gazdaságosan. Azokon a lelőhelyeken fellelhető

ásványkincseket, amelyek felfedezésére csak a jövőben számíthatunk reménybeli vagyonnak nevezzük. A természet járadék minden olyan természeti erőforrás, amely a legkedvezőtlenebb, marginálisnál jobb ráfordítással hasznosítható, járadékot eredményez. Ez a típusú járadék kizárólag a természeti erőforrások mennyiségi és minőségi különbségeiből fakad. Ezért nevezhetjük természeti járadéknak 5. TÉTEL: Mutassa be a természeti erőforrások és a nemzetközi munkamegosztás kapcsolatát! A föld felszínén és bányászatilag elérhető mélységben a képződés korától, típusától függően más-más ásványi anyagok találhatók. A legtöbb ásványi nyersanyag eloszlása a föld kérgében igen egyenlőtlen, kisebb körzetekre korlátozott, így ez nagy nehézséget okozhat. Amikor a nagyhatalmak először felosztották a világot, az az erőforrásokért történt, erről szólt a gyarmatosítás. Ma is megvan a nemzetközi

munkamegosztás, hiszen pl a világ szénhidrogénvagyonának ¾-e közel- és közép-keleti, afrikai és latin-amerikai fejlődő országokban található (tehát fejlődő, vagy elmaradott országokban), míg a kitermelt szénhidrogének ¾-ét fejlett országok hasznosítják. Így a háborúkat a gazdasági problémák politikai úton való megoldásának tekinthetjük. A nemzetközi munkamegosztás legfontosabb hajtóerejét hosszú időn át a természeti erőforrásokkal való ellátottság térbeli differenciáltsága és az ebből fakadó csere jelentette. Hosszú távon a gazdasági fejlődés szempontjából az erőforrások változatossága a döntő, rövid távon pedig egyetlen ásványvagyonban való gazdagság. A fejlődés legjobb természeti feltételei ma is azokban az országokban vannak, amelyeknek sokféle erőforrásuk van (USA), nem pedig azokban, amelyek csupán egyetlen hasznos ásvány kitermelésében járnak az élen (Szaud-Arábia). Sokáig az a nézet

uralkodott, hogy a nyersanyag-kitermelő országok helyzete előnyösebb, mert versenyképessé teszi az országot, később azonban evvel ellentétes felfogás terjedt el, mégpedig, hogy a nyersanyagtermelés és az export gazdaságtalan, mivel nagy eszközlekötéssel jár, illetve a kereslet változásai és az ingadozó árak érzékenyen érinthetik a termelést. Mindenképpen előtérbe kerül az, hogy a világ nyersanyag-készleteinek feltárását és az ezekkel való gazdálkodást a világgazdaság központi, globális kérdései közé kell emelni, illetve, hogy csökkenteni kell a fejlett és fejlődő országok közötti gazdasági fejlettségi színvonal-mutatót 12:1-ről legalább 7:1-re. Az ásványi nyersanyagok fogyasztásának felgyorsulása a kitermelés földrajzi súlypontjainak változásához, a tartalékok egyre nagyobb arányú igénybevételéhez vezettek. Az 1960-as évektől előtérbe kerültek az afrikai és közép-keleti országok, mint a tőkés

világ nyersanyagszállítói, azonban a 60-as évek második felétől csökkentették az export-bővülési ütemüket az erőteljes iparosítás miatt. A hazai felhasználás miatti nyersanyagexport visszafogására azonban csak kevés ország vállalkozhat a nélkülözhetetlen import és a külföldi adósság finanszírozása miatt. A gazdaság történeti fejlődése és a földrajzi tapasztalatok azt mutatják tehát, hogy a kapitalizmus kialakulásával a leggyorsabban fejlődő országok (Nagy-Britannia, Németo., Franciao, USA) magas ipari fejlettsége a helyi természeti erőforrásoknak (vasérc, szén, termőföld) volt köszönhető, míg a déleurópai és latin-amerikai országok elmaradottsága a természeti erőforrások hiányával és az ipar fejletlenségével magyarázható. Ma már a természeti erőforrásokban fennálló különbség nem magyarázható az országok ipari-gazdasági fejlettségének fokával, mivel ez csak egy tényezője a gazdasági

növekedésnek. A társadalmi-gazdasági fejlődés során átalakult az alapvető források (természet, munkaerő, tőke) szerepének egymáshoz viszonyított aránya, azaz a természeti erőforrások szerepe történelmileg is és térben is változó: A kor- vagy időspecifikusság azt jelenti, hogy a hasznosítható természeti erőforrások gazdasági jelentőségének megítélése a különböző időszakokban eltérő. Sokáig a mezőgazdaság és a bányászat volt a fő jövedelemtermelő ágazat, majd ez egyre háttérbe szorult és kiegyenlítődött a természeti erőforrásoknak, a humán erőforrásoknak, a tőkének és a technológiának az aránya. Tehát a végtermékek költségén belül csökken a primertermékek aránya és nő a feldolgozás ktg-einek aránya. A tér- vagy országspecifikusság azt jelenti, hogy az erőforrások földrajzilag aránytalanul oszlanak meg, illetve a különböző országokban a termelési tényezők (munkaerő, tőke,

technológia) eltérő módon oszlanak el. A tőkeszegény országokban a gazd-i növekedést az ásványvagyon kiaknázása jelenti, míg a tőkegazdag országokban ez csak az egyik gazd-i növekedést előidéző tényező. 6. TÉTEL: Értékelje általánosságban Magyarország természeti erőforrásokkal való ellátottságát! Hazánk geológiai feltártságát tekintve a legjobban megkutatott országok közé tartozik. A felszín mintegy 50 %-ának földtani ismertsége az utóbbi 25 évben történt és ez alapján jónak mondható, a másik 50 %-a régebbi kutatások, kb. 40-50 éves kutatások helyzetét tükrözi A felszín alatti rétegekben rosszabb a helyzet, intenzív kutatás a hasadóanyag, a fekete- és barnakőszén, illetve a bauxitkutatás területén folyt kb. 4-500, illetve 1000-1200 m mélységig A szénhidrogén-kutatás földtani ismertsége sem tejes körű, de kijelenthetjük, hogy új, nagy felfedezésnek nagyon kicsi az esélye. Tudományos kutatások

segítségével – bizonyos hibahatárok mellett – elkészítették hazánkban is a természeti erőforrások mérlegét, pénzben kifejezett értékelését. Erre azért volt szükség, hogy a természeti erőforrásokról adatok álljanak rendelkezésre a pontosabb megítélés érdekében. Hazánk területe 93.034 km2, ami a szárazföld 0,07 %-ára esik, népességünk pedig (10197 ezer fő) 0,23 %-a a világ népességének. A természeti erőforrásaink kisebbek és kevésbé sokrétűek, mint egy közepes vagy nagy kiterjedésű országé. Mivel az erőforrás összehasonlítása mindig Európához viszonyított és elmondható, hogy Európa nyersanyagokban kevésbé bővelkedik, ezért amikor azt mondjuk, hogy hazánk közepesen ellátott, akkor hazánk az erőforrás-ellátottságban világviszonylatban szegénynek mondható, vagy a közepes ellátottság alsó szintjén áll. A legjobb ellátottság a termőföld, mint erőforrás terén tapasztalható. A termőterület

(beleértve a szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep, erdő, nádas és halastó művelési ágakat) 86,4 %-a az ország területének. Dánia után a második helyen állunk. A legfontosabb természeti erőforrásunk a szén, szénvagyonunk kb. 10 milliárd tonna, melyből műrevaló készlet 4,5-5 milliárd tonna, ennek a 15 %-án folyik termelés A műrevaló készlet 12 %-a feketekőszén, 21 %-a barnakőszén és 67 %-a lignit Kb 200 évre elegendő széntartalékkal rendelkezünk Legjelentősebb szénmedencék: Mecsek, Inota, Ajka, Tatabánya, Dorog, Oroszlány, Mátraalja, Bükkalja A szénhidrogén-készleteink csekélyek és kevés közülük, amely gazdaságosan kitermelhető. Mind kőolaj, mind földgáz terén Algyő számít nagy lelőhelynek. A belföldi igények csak import segítségével fedezhetők. A szén-dioxid terén gazdag készlettel rendelkezünk, 30 milliárd m3, ami kb. 100 évig elegendő Előfordulása Répcelak és Rákócziújfalu. Nagyon jó az

ellátottság geotermikus energia terén, a geotermikus mélységlépcső az átlagos 30-33 mhez képest hazánkban 17-25 m, ami azt jelenti, hogy 3000 m alatti mélységnél már 160 °C-os a hőmérséklet. Az olajfúrások során nagyszámú hévíz-lelőhelyet tártak fel, melyeknek nagy része kihasználatlan, leginkább gyógyfürdőket táplálnak vele és kisebb részben fűtésre használják. A DélAlföldön található kb az 50 %-a, az Észak-Alföldön pedig kb 20 %-a A vízi energiát a folyóinkon lehetne hasznosítani, de a Tisza esése 30-40 m, ami kicsinek-, a Dunának pedig 100 m az esése, ami közepesnek mondható, így nagy mennyiségű villamos-energia előállítására nem alkalmasak. Pl: Tiszalök, Kisköre, már bezárták Ikerváron és Sárváron, ill Gibaldnál emlékmű A villamos-energia előállításunk mégis majdnem teljes egészében fedezi a hazai igényeket, csak kevés importra van szükségünk, ami a paksi atomerőmű-felállításának

köszönhető, hiszen fűtőérték szerinti részesedése 39 %, míg a szén 26-, a földgáz 21-, a fűtőolaj részesedése 14 %-ot tesz ki. Az atomerőmű fűtőanyag-szükségletét teljes egészében orosz importból fedezik. A jövőre vonatkozóan gáz-gőz üzemű gázturbinák vagy atomerőművek telepítése lenne célszerű, mivel egyre inkább elgondolkodtató, hogy létrehozzanak olyan energiaforrásokat, amelyek nem környezet- károsítóak és gazdaságosak. Így jelentek meg a biológiai energiahordozók (szalma, kukoricaszár), illetve kísérlet folyt növényolaj hajtóanyagként való hasznosítására is. A légköri erőforrások közül a napenergia alkalmazása nem jelentős hazánkban, ennek fejlesztése a jövő feladata. Elsősorban híradástechnikai és a jelzőberendezések terén használják, ott viszont gazdaságosan, hiszen Mo-n a napsütéses órák száma igen magas, 2050-2100 óra. A szélenergia felhasználása hazánkban gazdaságtalan,

általában 10-11 km/h sebességű, illetve irányát tekintve is változó, hiszen az uralkodó szélirány NY-K, É-NY és D-K irányú. Kulcs községben van szélerőmű, de inkább figyelemfelkeltő hatása van, mint energiatermelő, hiszen 600 kW a teljesítménye. Hazánk ércekben nagyon szegény, uránérc Pécs körzetében Kővágószőlősön volt, de kitermelése egyre gazdaságtalanabbá vált, így 95-ben bezárták. A hadiiparban nem lehetett használni, ezért a Szovjetúnióba exportálták. Vasérc Rudabánya körzetében volt, de ezt is bezárták a gazdaságtalan kitermelés miatt. Mangánérc nagyobb mennyiségben van jelen főként a Bakonyban. Az alumíniumérc a bauxit bányászata szintén jelentős, de hátrányuk, hogy kiterjedésük kicsi, minőségük alacsony és jelen van a karsztvíz. Előfordulása a Bakony, Gerecse és a Villányi-hegység, de ott nem folyik bányászat. Rézérc jelentős mennyiségben áll rendelkezésre a Mátrában Recsk

központtal, amely kielégíti a hazai igényeket, de a gazdaságtalan kitermelés miatt szintén bezárták, elárasztották a bányát. A nemesfém és ásványi nyersanyag kategóriájába 50-60 féle, különböző tulajdonságú készlettel rendelkezünk, melyek előfordulása gyakori, kitermelése gépesíthető és döntően belföldi ellátást biztosítanak. Ilyen pl. az építőipari nyersanyagok (cement- és mészipari alapanyagok a mészkő és a márga), építő- és díszkőipari termékek (riolit, andezit, vörös- és szürkemárvány). 7. TÉTEL: Mutassa be hazánk szénbányászatát! A szén primer energiahordozónak tekinthető, mivel a fogyó természeti erőforrások közé tartozik. A primer jelleg azt is jelenti, hogy gyakorlati felhasználásra más, úgynevezett másodlagos (szekunder) energiává történt átalakítás után kerül, mint a villamosenergia, a koksz stb. Fajtái: antracit, fekete- és barnakőszén illetve a lignit. - Jelentős

feketekőszén kitermelő országok: A világ nagy feketekőszén előfordulásai döntően a földtörténeti ókori (elsősorban karbon kor) kőzetekhez kötődnek. Kína rendelkezik a legnagyobb feketekőszén készlettel, de az USA, Nagy-Britannia, Németország, Lengyelország, Oroszország, Ukrajna, Dél-Afrika, Ausztrália és Kolumbia a jelentős előfordulások helyszínei. Egyúttal ezek az országok a meghatározó feketekőszén-termelők is A szén hazánk egyik legfontosabb természeti erőforrása. A múlt század végétől felgyorsult iparosítás során az energiagazdaság alapját képezte és az 1960-as évekig a vezető energiaforrás volt. A hazai ipari körzetek a szénmedencékre települtek. A tőkés gazdaság korszakában a legkedvezőbb geológiai feltételek között lévő és legjobb minőségű szenek bányászata folyt, olcsó munkaerővel, így a kitermelés rendkívül gazdaságos volt. Az ötvenes évek kezdetétől elindult erőltetett iparosítás

következtében a szénkitermelés nagy súlyt kapott, ami inkább a mennyiségre vonatkozott, mint a minőségre. A hatvanas években megváltozott az energiakoncepció, a volt KGST országok az egykori Szovjetúniótól elegendő és olcsó szénhidrogénekhez jutottak. A drágán termelő hazai szénbányák evvel nem tudták felvenni a versenyt, így sorra bezárták az alacsony fűtőértékű szénbányákat. A hetvenes évek olajárrobbanása válaszút elé állította a gazdaságot, vagy fel veszi a versenyt a kőolajjal, amit a konvertibilis valutájú piacon szerezhet be, vagy marad a hazai drága nyersanyagnál. A 70-es évek szénprogramja: • Eocénprogram – tatabányai, oroszlányi és a dorogi medencékben a minőségi barnakőszén bányászatának fokozását célozta. – rövid idő után leállt • Liászprogram – mecseki medencék széntermelésének növelése volt a cél a kohókoksztermelés érdekében. – szinte a kezdetek után mindjárt leállt, be

sem indult Az ország összes földtani szénvagyona kb. 10 milliárd tonna, ebből műrevaló készlet kb 4,5-5 milliárd, melynek 15 %-án folyik jelenleg termelés, így kb. 200 évre elegendő széntartalékkal rendelkezik A műrevaló készlet megoszlása: • 12 % feketekőszén, előfordulása: pl. Mecsek, Pilis-Vértes találkozása, • 21 % barnakőszén, előfordulása: pl. Dunántúli khg: Inota, Ajka, Halimba, Dorog, Tatabánya, Oroszlány, Nagybátony. • 67 % lignit, előfordulása: pl. szinte mindenütt, de Mátraalja, Bükkalja A hazai szénmedencék jellemzői: • a szénmedencék kiterjedése korlátozott • a szénmedencék többségében kedvezőtlenek a geológiai viszonyok ( a széntelepek és környezetük adottságai, mint a szénrétegek vastagsága, elvékonyodása) • a karsztvíz jelenléte. A szenek minőségi mutatóit: • Fűtőérték (KJ/kg) – tényleges energiatartalom • Hamu és kéntartalom (%) – a hamu az égést befolyásolja,

mindkettőnek súlyos környezetszennyező hatása van. • Nedvességtartalom (%) – különösen a lignit esetében magas. A magyar széntermelés ¾-ét a hőerőművek használják fel, második helyen a lakossági felhasználás áll. A széntermelés jövőjét illetően jelenleg számos bizonytalanság van. A szénkészletek további kitermelése akkor indokolt, ha az gazdaságossá tehető: • Ahol a termeléssel kapcsolatos kockázatok minimálisra csökkenthetők (korszerű műszaki megoldás, karsztvíz!) • Ahol nagy készletekkel rendelkező szén fordul elő, így gazdaságos annak kitermelése. 8. TÉTEL: Mutassa be hazánk szénhidrogén-termelését! A szénhidrogének – a kőolaj és a földgáz – a világ energiagazdaságában vezető szerepet töltenek be. A kőolaj egyben stratégiai energiahordozó, mert számos vezető gazdasági hatalom biztonsága függ tőle és a világpiaci ára rendkívül érzékenyen reagál a világpolitika eseményeire. A

szénhidrogének fogyasztásának vezető helyre kerülésének okai: • sokoldalúan felhasználható • a kitermelés ktg-ei alacsonyok • a szállítás egyszerű Mi az OPEC ? Nemzetközi olajkartell (Organization of Petroleum Exporting Countries) amely az olajexportáló arab állomokat tömöríti, pl. Irán és más fejlődő országot A magyarországi szénhidrogénkészletek többnyire csekélyek és kevés közülük amelyek gazdaságosan kitermelhetők. Az ország 70 %-a fúrással megkutatott A kőolaj primer energiahordozó, felhasználása másodlagos (szekunder) energiahordozóként, olajfinomítványok formájában történik (benzin, dízelolaj, háztartási- és nehéz fűtőolaj A kőolaj kitermelésének területi megoszlása Magyarországon: • a termelés 70 % Algyő-Szeged-Kiskundorozsma • a termelés 7 % Duna-Tisza köze déli részén, Kiskunhalas, • a termelés 11 % Délnyugat-Dunántúl, Budafa-Kiscsehi-Lovászi Zalakaros térsége könnyű olajokkal,

és Nagylengyel térsége sűrűbb olajjal. • a termelés 12 % Az országban szétszórtan. A földgáz döntő hányadát elsődleges energiahordozóként tüzelik el pl. háztartások v hőerőművek, ipari kazánok. A hazai földgáz geológiai előfordulásai: • Sapkagáz: a kőolajtelep felett elhelyezkedő, azzal hidrodinamikai kapcsolatban állógáz (40 %) • Oldott gáz: a kőolajtelepeken oldott (elnyelt) gáz, ami a kitermelés során az olajtól szétválasztható (6%) • Szabad gáz: a kőolajtelepektől függetlenül helyezkedik el (54 %) A hazai földgáz minősége jó, melyből értékes kondenzátumok választhatók le: propán, bután, gazolin, A földgáz kitermelésének területi megoszlása Magyarországon: • a termelés 40 % Algyő • a termelés 15 % Üllés • a termelés 17 % Martfű, Gyomaendrőd, Kisújszállás • a termelés 7 % Hajdúszoboszló • a termelés 10 % Kiskunhalas-Szank-Zsana • a termelés 3 % Görgeteg-Babócsa, Mezőcsokonya,

Vízvár, Lovászi • a termelés 8 % elszórtan A magyar szénhidrogénigények csak import segítségével fedezhetők: Oroszországból a Barátság I (Százhalombatta) és Barátság II (Kazincbarcika) vezetéken, ill. a politikai viszonyok miatt jelenleg megtorpant Adria vezetéken. Újonnan épült ki a Győr-Baumgarten szakasz, amely a nyugat-európai földgázvezetékkel teremt kapcsolatot. A szén-dioxid nem tartozik az energiahordozók közé, de elhelyezkedése és kitermelése hasonlít rá. Magyarország gazdag készlettel rendelkezik, mintegy 30 milliárd m3, ami több, mint 100 évig elég. Ipari (szárazjég, hűtés) és bányászati célokra (az olajkutakba juttatják vissza az olajkitermelés miatt) használják. Előfordulása: Kisalföldön: Répcelak, Szolnok környékén: Rákócziújfalu 9. TÉTEL: Jellemezze a vízenergia és a geotermikus energia felhasználását Magyarországon! A vízi energia a primer energiahordozók közé tartozik. Egyrészt

kinetikai és mechanikai energiaként jelenik meg, másrészt vízi erőművekben villamosenergiává (szekunder energiává) alakítva használják. Korábban környezettiszta energiaforrásként tartották nyílván – mivel nincs légszennyező hatása – de az utóbbi időben bebizonyították, hogy ennek van negatív környezeti hatása. A vízi energiát a folyóinkon lehetne hasznosítani, de a Tiszának 30-40 m az esése, ami kicsi, a Dunának pedig 100 m az esése, ami közepes esésnek felel meg. Így nagy teljesítményű erőműre, illetve nagy mennyiségű energia előállítására nem alkalmas. A gátak megerősítése, a víztárolók és zsilipek építése pedig tovább növeli a költségeket. A Dunán és a Dráván lévő lehetőségek döntő része határsza-kaszokra esik, ami bonyolítja a helyzetet (pl. Bős-Nagymaros) Vízierőművek: • Kiskörei – 200 megaW teljesítményű, amely árvízvédelmi és mg-i célokat szolgál: a Jászsági főcsatorna

ellátását biztosítja. • Tiszalöki – mg-i célokat szolgál: a K-NY-i főcsatorna vízellátását biztosítja, kb. 7-8 m szintkülönbséget hasznosít • Ikervárnál a Hernádon 10 megaW teljesítményű vízierőmű épült, amelyet már bezártak. • Sárváron a Rábán szintén bezárták az erőművet, és • Gibaldnál üzemel egy erőmű, amely 1 megaW teljesítményű és emlékműként funkcionál. A vízierőművek létesítésekor azt veszik figyelembe, hogy a vízi energia kiaknázása olcsóbb, vagy rövidebb idő alatt térül meg, vagy nagyobb járadékot jelent. Ha a vizet ipari v. mg-i célokra termelik ki, a víznyerést szolgáló beruházások megtérülését és a normatív hasznot meghaladó árbevételi rész a vízjáradék. A geotermikus energia a földkéreg belső hőenergiáját jelenti. A hőállapot kifejezésére két mutatószámot alkalmaznak: • A geotermikus mélységlépcső: a földkéreg mélysége felé haladva az 1 °C

hőmérséklet emelkedéséhez tartozó távolságot mutatja méterben. Ez átlagosan a földön 30-33 m, a Kárpátmedencében 17-25 m • A geotermikus gradiens: egységnyi mélységnövekedéshez tartozó hőmérséklet-emelkedéssel egyenlő. Átlagos értéke 30-33 °C/km, hazánkban 42-56 °C/km Ennek az az oka, hogy vékonyabb a földkéreg, így 3000 m alatti mélységben a hőmérséklet meghaladja a 160 °C-ot. A geotermikus energiát az itt elhelyezkedő vízkészlet reprezentálja Az olaj- és gázfúrások során nagyszámú hévízlelőhelyet tártak fel, a Dél-Alföldön 50 %-a, az ÉszakAlföldön 20 %-a található. Ezeknek azonban nagy része kihasználatlan, leginkább gyógyfürdőket táplálnak vele, pl Gyula, Hajdúszoboszló, Gyopáros,illetve fűtésre használják Mezőgazdasági célra a fóliasátrak és üvegházak fűtésére használják pl. Szentesen 10. TÉTEL: Értékelje hazánk villamos-energia gazdálkodását! Az elsődleges energiahordozók

nagy része átalakítás után szekunder energiaként – villamos energiaként jut el a fogyasztókhoz az iparhoz, mg-hoz, közlekedéshez, lakossághoz. Ezért az energia-politika elválaszthatatlan a villamosenergia-politikától. A villamosenergia-ipar bonyolult, és nagy tőkeigényű, nagyobb egységei: 1. villamos erőművek – amelyek az áramtermelés egységei • közcélú erőmű – áramtermelésüket az országos hálózatba adják le, így országos igényeket elégítenek ki (pl. Százhalombatta) • ipari erőmű – egy-egy meghatározott nagyfogyasztó, ipari üzem áramellátását biztosítják. 2. országos távvezeték-hálózat, beleértve a transzformátor- és kapcsolóállomásokat, vmint a nemzetközi összeköttetéseket, amelyek a villamos áram szállítását végzik. 3. regionális és helyi hálózatok, amelyek az áram elosztását és a fogyasztóhoz való juttatást végzik A villamosenergia-fogyasztás az utóbbi 20 évben majdnem duplájára

növekedett, több mint kétszeresére nőtt a hazai előállítású villamosenergia mennyisége, amely a paksi atomerőmű beállításá-nak is köszönhető. Így minimálisra csökkent a villamosenergia-import A villamosenergia-termelés további fűtőanyag-bázisa a szén, amely 26%-ot tesz ki, a földgáz, amelynek 21 %, a fűtőolaj, melynek 14 %, illetve a már említett nukleáris anyag, melynek 39 % a részesedése. A szénüzemű hőerőművek szorosan kapcsolódnak a szénmedencékhez (pl. Oroszlány, Tatabánya), a szénhidrogénekkel működők pedig import csővezetékekhez (pl. Százhalombatta, Kazincbarcika) Az erőműveknek nagy a vízigénye is, így a szükséges mennyiségű vizet a Dunából, Tiszából, Sajóból, illetve a víztárolókból biztosítják. A villamosenergia-termelés problémái, hogy az erőművek folyamatosan működnek, a fogyasztás azonban ingadozó. Az egész évet, de egy napot vizsgálva is jelentkeznek csúcsfogyasztási idők és

mélypontok is. Ezért a villamosenergia-kapacitást úgy kell meghatározni, hogy elegendő tartalék legyen a napi és a szezonális csúcsok kielégítésére, illetve üzemzavar esetére is. Ennek a követelménynek felel meg a gázturbinás erőmű, amely kisebb kapacitású ugyan, de kombinált gáz-gőz üzemű, így folyamatosan működhetne és a csúcsfogyasztás idején gyorsan bekapcsolható a gázturbina. Viszont a földgáz készleteink végesek A jövőre vonatkozóan ez lenne az elfogadható koncepció, illetve a légszennyezettség és a keletkező hulladék, salakanyag miatt az atomerőmű, de a katasztrófa veszélye miatt ez nem támogatott, illetve a keletkező radioaktív hulladék-tárolás sincs megoldva. Másik megoldás a biológiai energiahordozók, pl. a gabonaszalma, kukoricaszár – melyet egyre inkább használnak a lakosság körében fűtésre –, melynek a tonnánkénti fűtőértéke jobb mint a széné, de ennek hátránya, hogy súlyához képest

nagy a térfogata. 11. TÉTEL: Mutassa be a talajt, mint természeti és gazdasági erőforrást, a föld keresletét és kínálatát, v.mint jellemezze a járadékokat! A talaj természeti erőforrás, melynek racionális hasznosítása a gazdaság egyik alapja. A talaj természeti erőforráskénti szerepe a termőképességből ered. Hazánk természeti erőforrásainak 2/3-át, a nemzeti vagyonnak pedig 1/5-ét alkotják a talajkészletek. A termőföld sajátos tulajdonságai: I. Fizikai tulajdonságai: • helyhez kötött: mint termelőeszköz inmobil, vagyis nem helyezhető át a Föld egyik pontjáról a másikra. Az ebből származó hátrányok tervszerű ipartelepítéssel, a termelés ésszerű specializációjával csökkenthető. • kiterjedése gyakorlatilag nem növelhető: a föld területe az emberiség, illetve egy-egy ország társadalma számára szükségszerű adottságokat jelent, ezért a sűrűn lakta területeken a hidrotermelés irányába folyik

kutatás (a termőterület évi többszöri hasznosítása). • ésszerű hasznosítás mellett megújítható: a termőföld helyes műveléssel és gondos gazdálkodással javítható. A termőföld védelmét elősegítő eljárások: 1. talajvédelem 2. árvízvédelem 3. belvízvédelem 4. szervestrágyázás • más tényezőkkel együtt a növényi anyagok forrása: az éghajlat, a napenergia és a biológiai erőforrások együttes hatását összesítve járul hozzá a növényi termékek előállításához. Földtermékenység legismertebb kategóriái: 1. természetes termékenység: a szűzföldön az elvetett magból csapadék, hő, napsugárzás hatására növény képződik 2. gazdasági termékenység: a talajnak az a tulajdonsága, ami tőkebefektetéssel, egyéb ráfordítással elérhető növényi termés II. Gazdasági tulajdonsága: • Tulajdon tárgya lehet, tehát vagyonképző és vagyonmegőrző. Talajtípusok: • mezőségi talajok • erdőtalajok •

váztalajok • öntéstalajok • • • réti talajok láptalajok szikes talajok A föld kereslete származékos tényező-kereslet, azaz a piacon lévő termék iránti kereslet határozza meg az adott termelési tényező iránti keresletet. P=ár Árukereslet P= föld járadéka Származékos tényezőkereslet Változik az érték D=kereslet D=kereslet Q= az áru mennyisége Q= a föld mennyisége A föld kínálatának jellemzője, hogy rendkívül merev, rugalmatlan, ami a korlátozott mennyiségével áll összefüggésben, így ezt egy függőleges egyenes reprezentálja. A föld keresletének és kínálatának közös koordináta-rendszerben való ábrázolása: P D S E a. b. c. d. D P- a föld járadéka Q- a föld mennyisége D- a föld kereslete S- a föld kínálata E- egyensúlyi pont Q A föld járadékai: 1. I számú különbözeti járadék: a piachoz legközelebbi és legjobb minőségű, illetve a piactól legtávolabbi és legrosszabb

minőségű földek hozadéka közötti profitkülönbség 2. II számú különbözeti járadék: a földbe fektetett tőkebefektetések (öntözés, szervestrágyázás) eredményeként keletkezett többletprofit 3. helyzeti járadék: befolyásolja a fekvés, elhelyezkedés, felvevőpiac és feldolgozóipar távolsága, v.mint az útsűrűség 4. abszolút járadék: az a járadék, mellyel minden gazdaságilag hasznosítható föld tulajdonosa rendelkezik, ha földjét másnak engedi át hasznosításra és ebből származó haszon pusztán a földtulajdon következménye. 12. TÉTEL: Jelemezze a hazai talajviszonyokat! Magyarország legfontosabb természeti erőforrása a termőföld, melynek termőképességét nagymértékben befolyásolja annak minősége, fizikai-kémiai tulajdonságai, eredete és a helyes gazdálkodási mód megválasztása. Hazánkban a változatos éghajlat, vízrajz, növényzeti viszonyok, a kőzet és a domborzat miatt genetikailag sokféle, a

felszínt mozaikszerűen borító talajféleség a jellemző. Az ország alacsonyabb térszínein a melegebb és szárazabb éghajlatnak megfelelő mezőségi-, míg a csapadékosabb középhegység területein a különféle erdőtalajok az uralkodóak. Talajtípusok: • mezőségi talajok: vastag humuszréteg (néhol 100-150cm) és a sók jelenléte révén a gyengén lúgos kémhatás jellemzi, fekete földnek is nevezik. Mo Területének 25%-a, pl Békés, Hajdúhát, Mezőföld, Kisalföld. • erdőtalajok: kilúgozottak, tehát viszonylag kevés bennük a tápanyag, mészben is szegények, ezért humuszuk savas reakciójú, fajtái: barna erdőtalaj, rozsdabarna erdőtalaj, pozdolos barna erdőtalaj, Mo. Területének 41%-a Ilyen található a középhegységeink erdeiben • váztalajok: nagyrészt kvarcszemekből álló homoktalaj, Mo. Területének 25%-a, legtöbb részét megkötötték szőlővel, akáccal. Ilyen pl a Duna-Tisza közi hátság, Nyírség •

öntéstalajok: a folyók mentén nagy területeket foglalnak el, többnyire nehezen művelhetők, erős kötöttségük miatt csak megfelelő nedvességtartalom esetén lehet eredményesen művelni őket, a folyóink mellett ilyen talaj található. • réti talajok: a folyók menti árterek magasabb térszintjeit foglalják el, sötét színűek, tömörségük, kötöttségük következtében rossz vízgazdálkodásúak, savanyú kémhatásúak, ilyen pl. a Kőrös vidék • láptalajok: a feltöltendő állóvizek szélein alakultak ki, savanyú kémhatásúak, szervesanyagtartalmuk néhol a 70%-ot is eléri, fajtái: kotus és tőzeges láptalajok, ilyen pl. a Balaton-mellék, az Ecsedi-láp. • szikes talajok: a kontinentális éghajlatú és rossz lefolyású alföldi területeken alakultak ki, nagy sófelhalmozódás jellemző a talajra, két fő típusa van: szoloncsák- a só-felhalmozódás a feltalajban van, és a szolenyec- a kilúgozás hatására a só-felhalmozódás

mélyebbre kerül, illetve a kettő között átmenet a szoloncsák-szolonyec. Mo Területének 6%-a, a legismertebb a Hortobágy A termőföldek minőségét befolyásolja tehát a talajok természetes termékenysége, a csapadék, a hőösszeg, a napfénytartam, a domborzat, a vízháztartás (párolgás, belvíz, talajvíz), v.mint a lepusztuláseróziós viszonyok Ez alapján a hazai termőföld-ellátottság, azaz az egy főre jutó termőföld nagysága kedvező. Európában hasonló még Szerbiában, Bulgáriában, Ausztriában és Dániában is. A tudományos kutatások szerint a magyarországi termőföld biopotenciálja még 60-80 %-kal növelhető, így az ország szükségletét jelentősen felülmúló mennyiségben képes élelmiszertermékek előállítására. 13. TÉTEL: Mutassa be a földértékelést és az ország földterületének hasznosítását! A földértékelés feladata: 1. a talajok ökológiai értékelése – azaz minőségi osztályba sorolása,

mely történhet • bonitációs skála alapján: minőségi osztályba sorolása pontozás alapján, 1-100 pontig történik, • tapasztalati alapon körülírt szempontok figyelembevételével Ez az értékelési mód nem pénzbeli értékelést jelent, hanem a talajok természeti adottságai alapján történik, csak kiindulásként szolgál. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez, a regionális tervezéshez használják alapként. 2. a termőföld gazdasági értékelése, amely lehet • pénzbeni érték – 1 ha szántó értéke 2001-ben Magyarországon 150-250 ezer Ft, míg az EU tagállamaiban 1-4 millió Ft. • aranykorona érték – az aranykorona olyan komplex mutatószám, amely a földek minőségét a XX. század eleji ráfordítások és terméseredmények becslése alapján mutatja, amely figyelembe veszi a minőség és a termőképesség mellett a mg-i termelés akkori közgazdasági tényezőit, a ráfordítást, az értékesítést és a legközelebbi

főváros és a föld közötti egyszeri szállítási ktg-et. Ezt 6 év átlaga alapján határozták meg az 1875 évi II tv értelmében Mivel a XIX. sz-hoz képest megváltoztak a gazdasági tényezők – a gépi művelés fejlődése, piaci- és szállítási viszonyok megváltozása, a terméseredmények növekedése, az infrastruktúra változása –, illetve a politikai folyamatok, ezért szükség volt egy új földértékelési rendszer bevezetésére, amely az ökológiai és ökonómiai tényezők komplex rendszerének számbavételén és egységes rendszerbe foglalásán alapul. Ez a rendszer azonban hibás, naív törekvés volt, mely mögött elvonási szándék állt A föld értékét, azaz hozadékát befolyásoló közgazdasági tényezők amelyek hozzájárulnak a sikeres vagy sikertelen gazdálkodáshoz: 1. fekvés, elhelyezkedés: felvevőpiac távolsága, feldolgozóipar távolsága, frekventált hely-e, úthálózat (útminőség, útsűrűség) 2. helyi

potenciális lehetőségek: öntözés, energia, hőforrás 3. helyi károsító hatások: természetes (facsoport) és mesterséges (távvezeték) tereptárgyak, természetvédelmi terület közelsége, repülőtér közelsége 4. távlati fejlesztési elképzelések: mezőgazdasági területek csökkentése illetve növelése A termőtalajt különböző növényi kultúrákkal hasznosítják, így a gyakorlatban ezeket mint művelési ágakat különböztetünk meg. A szántó, kert, gyümölcsös, szőlő és gyep műv ágakat együtt mezőgazdasági területnek, ezt pedig az erdő, nádas és halastó műv ágakkal együtt termőterületnek nevezzük, ez és a művelés alól kivett terület összege adja az összes területet, amely 93.034 km2 A művelési ágak megoszlása: Szántó 47,08 50,6 % Kert 1,08 1,2 % Gyümölcsös0,96 1,0 % Szőlő 1,27 1,4 % Gyep 11,47 12,3 % Mg-i ter.61,8666,5 % Erdő 17,7519,1 % Nádas 0,41 0,4 % Halastó 0,33 0,4 % Termőter.80,35 86,4 % Műv.a

kiv12,68 13,6 % Összesen: 93,03 100,0 % Az ipari, lakóhelyi és az idegenforgalmi földhasználat versenye, v.mint a földek vagyonképző szerepe a földek árát magasan a mg-i értékük fölé emeli, amelyben szabályszerűség nincs, mivel szabálytalanul települ az ipar és a turizmus is. Az ipari és a városi fejlődés egyre nagyobb területet igényel, jelenleg 13,6 %, ezért a városok közelében lévő jó minőségű termőföld folyamatosan csökken, vagyis csökken a szántó művelési ág nagysága. Az intenzív művelési ágak (szántó, kert, gyümölcsös, szőlő) aránya Dánia után hazánkban a legmagasabb (54,2%), míg a többi európai országban ez kb. 30-40 % körül mozog Mindezek ellenére hazánk területének 60 %-án a kedvezőtlen adottságok csökkentik a termelést, 43 %án kedvezőtlenek a vízháztartási viszonyok, 13 %-án a talaj erősen savanyú, 16 %-án eróziós károk korlátozzák a termelést. Ezért szükség van az ezek

javítását célzó állami támogatásokra, pl meliorációs beruházásokra. 14. TÉTEL: Mutassa be az ország vízvagyonát és a légköri erőforrásokat! A légköri erőforrások közé annak anyagaival, az éghajlattal és az időjárással kapcsolatos természeti erőforrásokat sorolják. Felmérése és hasznosítása szoros kapcsolatban van az adott társ technikai fejlettségével. (pl hiába van Afrikában a legtöbb napsugárzási energia, hasznosításával mégis a fejlett országokban találkozunk. A légköri erőforrások alapvető tulajdonságai: 1. Napsugárzás 2. Hőmérséklet 3. Felhőképződés, párolgás 4. Napfény, csapadék A napenergia felhasználása jelenleg kezdetleges és elenyésző, elsősorban a híradástechnika és a jelzőberendezések terén használják, elterjedése a jövőben várható, hiszen az eddigi működtetés gazdaságosnak mondható. A napsütéses órák száma Magyarországon: 2050-2100 óra. A legtöbb napsütést kapó

területek a Duna-Tisza köze és a Délkelet-Alföld; a NyugatDunántúlon, az Alpokalján és az északi országrészen ennek kb csak 85 %-a Ezért is gazdaságos lenne a napenergia felhasználása. Ezen kívül a magas napsütéses órák számának döntő szerepe van a mezőgazdasági termelés szempontjából, hiszen a nagy hő- és fényigényű növények (paprika, paradicsom, szőlő, gyümölcsök) termesztésére kedvezően hat. Magyarország kb. egyenlő távolságra fekszik az Egyenlítő és az Északi-sark között, így éghajlatára egyaránt hat az óceáni, a kontinentális és a mediterrán éghajlat. Így meleg nyár és enyhe tél jellemzi, ami kedvező a gabonafélék és a kukorica termesztéséhez. A szélenergia felhasználása nem számottevő hazánkban, az USÁ-ban és Nyugat-Európában terjedt el inkább, hiszen ott egyirányú és nagyerejű szél a jellemző. Mivel hazánkra 3 éghajlat hatása jellemző, az uralkodó szél is ennek megfelelően alakult

ki: NY-K, É-NY és D-K irányúak. Általában a szél 10-11 km/h sebességű, így szélgenerátorok telepítése nem lenne gazdaságos. Kulcs községben van szélerőmű, de a megtermelt villamosenergia névleges, 600 kW, aminek inkább figyelem-felkeltő hatása van, hiszen ez a legtisztább energiaforrás, egyáltalán nem környezetszennyező. Az átlagos éves csapadékmennyiség hazánkban? 500-900 mm a csapadékmennyiség (a sokéves átlag 550-600 mm.) ez a növények potenciális vízigényét az Alföld középső részén 50 %-os, Délnyugat-Dunántúlon 90 %-os arányban elégíti ki, ezért szükség van ennek öntözéssel való pótlására. Az éghajlat hatása hazánk mezőgazdaságára ennek alapján: 1. előnyös hatása: • meleg, kontinentális nyár • kb. féléves tenyészidőszak • a vegetációs időszak magas hőösszegei • nem esnek egybe a legmelegebb és legszárazabb területek • a csapadék több mint fele a vegetációs időszakban hullik •

vénasszonyok nyara 2. hátrányos hatása: • az éghajlat szeszélyes • kiszámíthatatlan a csapadékelosztás • valószínűek a májusi és kora őszi fagyok • későn tavaszodik ki • aszályveszély • kevés havas napok száma • magas a zivataros napok száma • a 3 éghajlati hatás egyenlőtlenül és szabálytalanul jelentkezik Összességében elmondható, hogy kiváló minőségű áru terem hazánkban, hiszen a szomszédos országokban nincs meg a kellő adottság ugyanilyen minőségű áru előállításához: nyugatra kevés a napsütés és sok a csapadék, ugyanúgy mint északon, délen viszont nagy a hőmérséklet, és kevés csapadék. Hazánk vízháztartását a következő természeti feltételek határozzák meg: 1. Domborzat, geológiai szerkezet – meghatározzák a vízhálózat rajzát, a csapadék lefolyását, a folyókon az esési viszonyokat. Az ország területén jelentős felszín alatti vízkészlet gyűlt össze 2. Éghajlati

viszonyok – az ország földrajzi fekvéséből adódóan 3 nagy európai éghajlati hatás találkozási pontjában található, mely az uralkodó széliránnyal együtt meghatározza a hőmérsékletet, a sugárzási viszonyokat, az évi csapadék mennyiségét, ill. ezek térbeli és időbeli eloszlását 3. Csapadék – a víz egyik legfontosabb forrása Az ország területén nagy különbségek adódnak A hazai sugárzási viszonyok következtében a lehullott csapadék gyakorlatilag teljes egészében elpárolog, a folyóvizek mindössze tized részét veszik fel. 4. Talaj- és növénytakaró – a víz párolgási viszonyait határozzák meg, ill a talaj még hatással van a víz tárolási viszonyaira, (a kötött talaj jobban tárolja a vizet, a homokon gyorsabb a párolgás, ill. a legelőn is gyorsabb a párolgás a lombos erdőkhöz képest.) Az ország vízvagyona: 1. Felszíni vizek: • Természetes vizek • a folyók – vízhozamuk 94 %-a külföldről érkezik A

Duna a legnagyobb folyó, Mo-i szakasza 417 km, esése kb. 100 m Magyarország teljes egészében a Duna vízgyűjtő-területéhez tartozik. Évente két árvize van, a tavaszi és kora nyári, illetve kedvezőtlen időjárás esetén a téli jeges árvíz. 90-ig a vízminőség romló volt, de a szennyvíztisztítók szaporodásával és a meglévők fejlesztésével javul. Jelentős nyugati folyók a Rába, Dráva és a Zala-Balaton-Sió vízrendszer. A Tisza a második legnagyobb folyó, Mo-i szakasza a szabályozás után 597 km, esése viszont kb. 30 m Hajózható, lehetővé teszi a mg-i öntözést és erőműveket is építettek rá Vízminősége jónak volt mondható, de 2000-ben történt ciánszennyezés következtében majdnem teljes egészében elpusztult. A visszatelepítések következtében visszanyerte eredeti ökológiáját és újból virágzik. Jelentősebb mellékfolyói: Bodrog, Sajó, Hernád, Zagyva, Körös, Berettyó, Maros. • a tavak, medencéjük

sekély és erős a feltöltődés veszélye A Balaton a legnagyobb tavunk, felszíne 596 km2, átlagos mélysége 3,5 m, a legmélyebb Tihanynál 10,2 m. Legnagyobb víztáplálója a rá hulló csapadék és a Zala Elsősorban üdülő- és idegenforgalmi célokra használják, de fontos a nádkitermelés is. Az utóbbi években tilos a halászat, csak horgászati célra használható. A Fertő-tó nagyon sekély, szintje az időjárástól függ. A tó mindössze 10 %-a található Mo-i területen. A Velencei-tó 26 km2, feltöltődése előrehaladott állapotban van, vízutánpótlását a csapadékon kívül időszakos kis patakok és a talajvíz biztosítja, illetve két víztároló is épült a közelében. Hasznosítását illetően jelentős, mint fürdőhely és sporthorgászati hely, ill a nádkitermelésben. • Mesterséges • Csatornák – Jászsági és Kelet-Nyugati főcsatorna, illetve az azokból induló kisebb csatornák • Víztárolók – Kiskörei és

Tiszalöki víztárolók 2. Felszín alatti vizek: • Talajvíz – a termőréteg alatt, az első mélységi vízzáró réteg fölött található, ásott kutakkal tárják fel, tükrét sokszor elérik a növények gyökerei. Felhasználják öntözésre, néha ipari vízként, és ivóvíz-ként, de ekkor tisztítani kell a biológiai v. nitrát-szennyezettség miatt 0,7 m-től 7 m-ig terjedhet. • Rétegvíz – fontos gazdasági jelentősége van, jelentős részben fedezi az ivóvízellátást, elenyésző mértékben tartalmaz káros, fertőző anyagokat. 500 m mélységig terjed, pl Győri-medence, Dráva és Duna lapályain, Tisza déli mellékén, Debrecen környékén és Nagykunságban. • Karsztvíz – a hazai vízkészlet sajátos fajtája, kapcsolatban van a mészkő-képződményekkel, melyeknek egy része felszínen van. A mészkőhegységek kísérője a karsztjelenség: a csapadékvíz oldja a mészkövet, amely a repedések, törések mentén a mélyebb

rétegekbe beszivárogva különböző méretű üregeket, barlangrendszereket old ki. A feltörő karsztvíz sok település ivóvízszükségletét fedezi. Negatív hatása: zavart okozhat a szén- és bauxitbányászatban a vízbetörés, ezért csökkentik a karsztvíz-szintet, ami felborítja az egyensúlyt. Ezért fontos feladata a környezetvédelemnek a karsztvíz-készletek védelme. • Mélységi víz – lehet: a.) termálvíz, hévíz b.) ásvány- és gyógyvíz A források helyének meghatározói: a földkéreg kőzeteinek szerkezete, a mozgások, gyűrődések, a víz összetételének meghatározói: azon kőzetek minősége, amelyeken át feltört, ill. amelyek között képződött. A hőfok meghatározói: a mélység, ill. a kőzetekben esetlegesen végbemenő hő-fejlesztő vegyi folyamatok. A földtani felépítés következtében termál-, ásvány- és gyógyvizekben – a lakossághoz viszonyítva – Európa leggazdagabb országa. Melyek a vízfelhasználás

főbb területei? 1. Ivóvíz – fizikai, kémiai és bakterológiai határértékeket tartalmazó szabványnak kell megfelelnie A vezetékes víz ennek messzemenően eleget tesz, 2000-ben az ország lakosságának közel 100 %-a rendelkezett vezetékes ivóvízzel. 2. Ipari víz – a vízfelhasználásban első helyen az ipar áll, a vele szemben támasztott minőségi igény alacsonyabb, ezért általában (élelmiszer- és gyógyszeripart kivéve) nem vezetékes ivóvizet használnak, hanem közvetlenül a forrásokból nyerik a vizet. Ezért a nagy vízigényű ipari ágazatok (vaskohászat, timföldgyártás, vegyipar, cellulóz- és papíripar) telepítése a nagy hozamú vizek közelében gazdaságos és célszerű, pl. Duna, Tisza, Sajó 3. Mezőgazdasági vízfelhasználás – legnagyobb mennyiséget az öntözésre használnak, mely a termelés feltétele és hozzájárul a magasabb terméshozam eléréséhez, főleg a nagy vízigényű növények (zöldségfélék,

gyümölcsök, dísznövények) esetében. A csapadékeloszlás függvényében alakították ki a nagy öntözőrendszereket. Meg kell említeni a vízi energia hasznosítását és a vízi közlekedést. Az árvízvédelem feladata a folyók és a vízfolyások síkvidéki szakaszai mentén fekvő területeknek az elöntések elleni megóvása folyószabályozással, műtárgyak építésével (gátak, árvízkapuk, szükségtározók), ill. szükség esetén az aktív beavatkozás Az árvízveszély az ország földrajzi helyzetéből adódóan a tavaszi gyors hóolvadás, kora nyári csapadékmaximum idején gyakori. Folyóink és vízfolyásaink többségénél gátak épültek széles árteret fogva közre. Mivel a víz hosszabb idő alatt vonul le, ezért úgy kell megtervezni, hogy tartós víznyomásnak is ellenálljon, a töltéskorona többletmagassága 1-1,5 m-el haladja meg a mértékadó árvízszintet. Az ármentesítés, fenntartás és védekezés ráfordításait

szembe kell állítani azokkal a humán és tárgyi értékekkel, amiket az árvíztől megmentenek. Ez a költség-haszon viszony társadalmilag és gazdaságilag az árvízvédelem szükségességét bizonyítja. 15. TÉTEL: Értékelje Magyarország gazdaságföldrajzi adottságait és térszerkezeti sajátossagait! Egy ország természetföldrajzi helyzetét elsősorban fekvése, a tágabb és szűkebb környezetéhez viszonyított helyzete határozza meg. Tágabb környezet a Földön elfoglalt helyzetünk, azaz a mérsékelt éghajlati fekvés, amely számos éghajlati és gazdasági következményt is rejt magában. Az ország területének nagyobb hányadán feltöltődött alföldek és medencék terülnek el, kisebb részén az ezeket elválasztó közepes magasságú hegy- és dombvidékek. A hegységek általában üledékes kőzetekből, mészkőből állnak, annak ellenére, hogy a hegységek egy része a vulkanizmus hatására alakult ki, nagyobb ércképződés

nincs. Mivel az ország területének legnagyobb részét sokáig tenger borította, ezért a tenger-lerakódások miatt több helyen is található szén- és szénhidrogén medencék. Gazdaságföldrajzi környezeten a természeti környezet és az ember által alkotott környezetet értjük. Az ország gazdaságföldrajzi helyzete utal az adott területen élő társadalom és a természeti adottságok kapcsolatára és érzékelteti viszonyát a környező országokhoz, különösen a gazdasági integrációkhoz (EU). A gazdaságföldrajzi helyzet egyik fontos eleme a világgazdaság dinamikus központjaihoz, centrumaihoz viszonyított elhelyezkedésünk. A legközelebbi az Európai Unió, és van még az Egyesült Államok, illetve a Csendes-óceáni térség országai. Hazánk Európa gazdasági középpontjától keletre, a földrajzi, geometriai középponttól kicsit délkeletre és szinte a földrész népességi középpontjában található, illetve a szállítási

középpont is hazánk közelébe esik. Hazánk elhelyezkedése – mivel nincs tengerpartunk – a vasúti és közúti szállítást kívánja meg, ami drágább, mint a vízi szállítás. Mégis az átmenő, tranzit jelleg miatt a vasúti forgalom 20 %-a tranzitforgalomból származik, ami a hozzá kapcsolódó 20 millió tonnás szállítással a világon a legnagyobb. Hazánk területe 93.034 km2, ami a szárazföld 0,07 %-ára esik, népességünk pedig (10197 ezer fő) 0,23 %-a a világ népességének. A természeti erőforrásaink kisebbek és kevésbé sokrétűek, mint egy közepes vagy nagy kiterjedésű országé. Mivel az erőforrás összehasonlítása mindig Európához viszonyított és elmondható, hogy Európa nyersanyagokban kevésbé bővelkedik, ezért amikor azt mondjuk, hogy hazánk közepesen ellátott, akkor világviszonylatban szegénynek mondható hazánk az erőforrásellátottságban. A gazdaság kis terjedelme, a kis terület és alacsony

népességszám, valamint a technikai és tudományos fejlődés szabta korlátok meghatározott piacot jelentenek sok ágazat számára. Így hazánk a nemzetközi munkamegosztásra nagyon rá van utalva és a nemzetközi versenyben csak a gazdaságtalan és alacsony termelékenységű tevékenységek leépítésével tarthatnak lépést. 16. TÉTEL: Milyen szerepe van az élelmiszeriparnak a természeti erőforrások hasznosításában? Az élelmiszeripari termelés célja a növényi, állati és ásványi eredetű nyersanyagok emberi fogyasztásra történő előkészítése és feldolgozása. Nem soroljuk az élelmiszerek közé a gyógyszereket, a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményeket, a gyógy- és anyatejpótló tápszereket és a nem csomagolt ivó-, ásvány- és gyógyvizet, valamint a gyümölcsök hűtését. Az agrárágazat szűkebb értelemben az élelmiszer-ipart és a mezőgazdaságot foglalja magában, mivel nem szoktuk a kettőt külön

vizsgálni, tágabb értelemben pedig a kettőn kívül magában foglalja az élelmiszer-kereskedelmet is. Az élelmiszer-gazdaság és az agribiznisz közötti különbség, hogy Az élelmiszer-gazdaság egységes rendszerként magában foglalja a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart és az élelmiszer-kereskedelmet. Ez azért fontos, mert a mezőgazdasági termékek egyre nagyobb hányadát dolgozza fel az élelmiszeripar, azaz termékpályákon keresztül kapcsolód-nak egymáshoz. Az agribiznisz magában foglalja az élelmiszer-gazdaságon kívül a hozzá kapcsolódó szakágazatokat is, vagyis a mezőgazdasági és élelmiszeripari termeléshez, valamint az élelmiszer-kereskedelemhez szükséges anyagok, eszközök, humán erőforrások és információk előállítását, létrehozását is. Nehéz meghatározni, hogy meddig terjed a háttérágazatok köre. Az élelmiszer-ipar - a belföldi élelmiszer-fogyasztás kielégítésének alapvető forrása - a nemzetgazdaság

külpiaci kapcsolatainak szereplője - a mezőgazdasági termékek legjelentősebb piaca. Korábban az államok döntő hányada arra törekedett, hogy minél magasabb önellátottsági szintet érjen el, napjainkra azonban ez háttérbe szorul, mivel • Csökkent a globális krízishelyzetek kialakulásának veszélye, • Nagyobb jelentőséget kap a nemzetközi kereskedelem, így az önellátás nem egy-egy államra, hanem egy-egy gazdasági együttműködési szervezetre értelmezendő, • Fokozódik a nemzetgazdaságok külpiaci függősége. Ezt figyelembe véve, továbbra is legfontosabb feladat a belföldi élelmiszer-szükséglet fedezése, hazánkban ez az arány 80 %. Az élelmiszeripart nettó deviza importőrnek tekinthetjük, mert az élelmiszeripari termék exportja nagyobb, mint a termék-előállításhoz szükséges nyersanyagok és iparcikkek behozatala. Mivel a mg-i termékek 70-80 %-a élelmiszeripari feldolgozásra kerül – egy része csak így fo-gyasztható

(élő állat, cukorrépa), egy része azonban nyersen is (zöldségfélék) –, ezért elmondható, hogy az élelmiszeripar fejlettsége egy-egy állam mezőgazdasági termékeinek piaci versenyképes-ségét is meghatározza, illetve nagy hatással van rájuk az adott gazdaság agrárpolitikája. A magyar statisztika 14 élelmiszeripar szakágazatot különít el: 6. Növényolaj-ipar 1. Húsipar 7. Malomipar 2. Baromfiipar 3. Tejipar 8. Sütőipar 4. Konzervipar 9. Cukoripar 5. Hűtőipar 10. Édesipar 11. Szeszipar 12. Boripar 13. Söripar 14. Dohányipar Az élelmiszeripar duális (kétpólusú) struktúrája egyrészt azt jelenti, hogy az élelmiszeripar 80 %-a nagyipar, 20 %-a enterogén kisüzem, másrészt pedig, hogy egyszerre termelő és termeltető. Az állami vagy szövetkezeti tulajdon magánkézbe adását privatizációnak nevezzük. Melyek voltak a privatizáció célkitűzései az élelmiszeriparban? 1. A vállalatok versenyképességének növelése,

műszaki-technológiai, pénzügyi és emberi erőforrásaik fejlesztése 2. A meglévő piacok megtartása, új piacok megszerzése 3. A versenyképességet a korábbinál nagyobb mértékben elősegítő iparszerkezet kialakítása 4. A vállalati működőképesség fenntartása, a foglalkoztatási feszültségek csökkentése 5. A mg-i termelők tulajdonszerzésének lehetővé tétele az élelmiszeripari vállalatokban 6. Magyar tulajdonosi réteg kialakulásának ösztönzése 7. A hazai tőkepiac fejlesztése az arra érett vállalatok részvényeinek tőzsdei forgalmazásával 8. Az állami költségvetés bevételeinek növelése Ebből jól látható, hogy fontos szerepe van tőkehiány miatt a külföldi tőkének. Az államhatáron átnyúló tőkemozgás formái: 1. Közvetlen befektetés - , ha folyamatos és közvetlen kapcsolat van a befektető és a befektett tőke között, azaz állandó a befektető valódi befolyása a tőke működésére. A

működőtőke-befektetés célja, hogy a befektető tartós részesedést szerezzen egy, a befektető szempontjából külföldi országban. A befektető célja, hogy effektív beleszólása legyen a vállalat vezetésébe (kb. 10 %-os tul részarány) 2. Portfólió befektetés - amikor a tőkekihelyező a befektetést kizárólag pénzügyi alapon vizsgálja és nem avatkozik be a menedzsmentbe. Ismertesse a privatizáció lépéseit! Vállalati tanácsok megszűnése Az állami vállalat átalakítása gazdasági Működőképes-e Nem a vállalat Csőd, felszámolás Vállalati vagyon értékesítése Privatizációs versenytárgyalás meghirdetése Lehetséges vásárlók ajánlattétele Érkezett-e a követelményeket kielégítő pályázat? Nem Az ajánlatok értékelése Az állami tulajdoni hányad értékelése 17. TÉTEL: Mutassa be a telephely elméleteket és a feldolgozó szakágazatok elhelyezkedését! Thünen telephely-elmélete: Thünen elméletében a

földrajzi munkamegosztás térbeli rendjét a piac, mint központ körül kialakult, különböző gazdasági tevékenységre szakosodott övezetek koncentrikus sávjai alkotják. Az egyes termelési övezeteteket egyrészt a termékek árában érvényesített jövedelem, másrészt a termékek tömege, illetve a kettő kombinációja alakítja. Az elmélet szerint a piac (azaz a centrum) közelében azokat a javakat célszerű termelni, amelyek értékükhöz viszonyítva nagy tömegűek vagy térfogatúak, illetve a hosszú szállítás során romlik a minőségük. Az egyéb, külterjes termékek a perifériára szorulnak. Így a városhoz legközelebb áll a zöldség-gyümölcs, majd az erdő-őv (tüzi- és épületfa), majd a gabonaövek és végül az állattenyésztési övek helyezkednek el. A legtávolabbi részen vannak a parlagon hagyott területek. A vasút, a tehergépkocsi-közlekedés, a konzervgyárak és a hűtőházak megjelenéséig ez a forma megmaradt.

Launhardt-féle telephely-elméletet: Lauhardt szerint a termelést tulajdonképpen három fő komponens – A: nyersanyagtermelő (lelő)hely, B: energiabázis, C: fogyasztópiac – által bezárt térbeli háromszög súlypontjába kell telepíteni, mert a szállítási költségek összege itt minimális. Elsősorban a kohászati telepítésre alkotta meg, de az elgondolás természetesen adaptálható az élelmiszeriparra is: a konzervgyár a termőhely, az öblösüveggyár és a piac háromszögének súlypontjában lehetne, de a valóságban ez soha nem érvényesül, hanem v.melyik komponens mellé települ Az ideális telephely az a földrajzi pont, ahol v.mennyi termelési tényező a legkevesebb költségráfordítással van meg, vagyis a cél a termelési ktg-ek minimalizálása, melynek két formája van: az agglomeratív tényezők közé a vállalaton belüli adottságokból származó tényezőket soroljuk (pl. műszaki felkészültség, tőke koncentráció,

centralizáció), a regionális tényezők pedig a külső faktorok (pl. földrajzi adottság, munkaerő, nyersanyag-lelőhely) A gazdasági nagytér olyan, sokszor több országot is felölelő gazdasági egység, amely viszonylag önálló fejlődésre képes és a legtöbb termelési ágban telephelyek vertikálisan együttműködő rendszerét alakítja ki. Pl a Kárpát-medence nem csak Mo-t jelenti, illetve a Gömöri iparvidék Miskolcon kívül magába foglalja Kassát, a Kisalföldnek sincs vége a Dunánál és az országhatárnál. Az élelmiszeripari vállalatok telephelyválasztásának tényezői: 1. a nyersanyag fizikai, kémiai és biológiai sajátosságai 2. a nyersanyagnak az élelmiszeripari vállalathoz történő eljuttatásának ktg-ei 3. állami gazdaságpolitika 4. vállalati globális stratégia 5. a késztermékek fogyasztóhoz való eljuttatásának ktg-ei és gyorsasága 6. az élelmiszeripari termelés erőforrásai: • infrastruktúra • szakértelem

• tőke • hagyományok Az élelmiszeripari vállalatokat telephely-választása: 1. Nyersanyag-termőhely közvetlen közelébe való település: • Húsipar – hazánkban húskombinát-rendszer kiépítése volt a cél, amely egy olyan rendszer, melyben a sertés- és marhavágás, valamint a húskészítmény-gyártás ugyanazon vállalatnál, sőt azonos telephelyen történik. Pl Pick Rt, Gyulai húskombinát A fejlett országokban a vágási tevékenység sok esetben elkülönül a húskészítménygyártástól földrajzi vagy tulajdonosi okok miatt. • Cukoripar – a cukorgyárak száma csökken, a működők kapacitása pedig növekszik. Sajátos a gyárak között meglévő munkamegosztás, hiszen egyes gyárak csak a répafeldolgozással foglalkoznak, míg mások csak sűrűlé-feldolgozással, finomított cukor előállításával. Ismét növekszik a barna cukor előállítása Jelentős cukorgyárak pl Kabai, Kaposvári, Hatvani, összesen 7 nagy gyár van,

melyek a privatizációt követően angol, francia és osztrák tulajdonba kerültek. • Borászat – az ökológiai feltételek befolyásolják a termés mennyiségét, minőségét, a bor előállítási folyamatának egészét. A szőlőtermő-terület 40 %-a az Alföldön találha-tó, a többi a Balaton feletti hegyekben, a Dunántúli-dombságon, a Mecsekben és az Északiközéphegységben található, döntő többségük egyéni gazdálkodók tulajdoná-ban. A szőlőtermelés borvidékeken történik, melyek egy része nem rendelkezik önál-ló palackozóval, ami nehezíti a piaci megjelenítést. A különböző borvidékeken különböző a klíma, a talaj , ami különböző íz- és zamatkaraktereket eredményez • Növényolaj-ipar – a feldolgozás folyamatosan bővül. Növényolaj-ipari feldolgozó vállalatok Budapesten, Győrben, Martfűn és Nyírbátorban vannak, margarin-előállítás pedig Budapestre korlátozódik. A kisüzemek részesedése elenyésző

Történtek próbálkozások motorhajtó anyagként történő felhasználására a Nyírségben 2. Felvevő piac közvetlen közelébe való település • Sütőipar – a termékek előállítása kifejezetten helyi igényeket elégítenek ki, ezért elsősorban kis- és középüzemek foglal magában. Egyre szaporodnak a látványpékségek • Söripar – a piacon kívül fontos tényező a jó minőségű víz a telephely-választásnál. Szorosan összekapcsolódik a maláta-gyártással. A privatizációt követően több multinacionális cég részesedést szerzett a sör-piacon, pl Amstel Beer, Dreher • Üdítőital-ipar – jellemző, hogy szüksége van jó közúti közlekedésre. Két meghatáro-zó vállalat a Pepsi Cola és a Coca Cola, amelyek Budapest mellett hozta létre a leg-főbb gyártó kapacitását. Az ásványvíz-előállítás viszont a lelőhely közelébe települt 3. A telephelyek egyenletesen helyezkednek el: • Baromfiipar – a vágóhidak

egyenletesen helyezkednek el. A legtöbb vállalat többféle baromfit vág, kivéve Győrt, ahol csak csirkét, Szarvast, ahol csak pulykát és Mezőkovácsházát, ahol csak libát dolgoznak fel. Ezen kívül jelentős baromfi feldolgozók még Orosháza, Kecskemét, Bábolna, Sárvár Jelentős visszaesés volt a szovjet piac elvesztése, de az utóbbi időben ismét fellendülésnek indult főleg a belföldi kereslet növekedése és az export növekedése miatt, ami köszönhető pl. a BSE krízisnek és a száj- és körömfájásnak. Egyik sajátos és exkluzív termék a liba- és kacsamáj • Tejipar – tevékenység szerint 3 részre bontható: fogyasztói, azaz folyadék tej termelésére, tejtermékek gyártására és tejpor készítésére. A rendszerváltás előtt megyei szerveződésű vállalatok működtek, melyet kiegészítettek a szövetkezeti üzemek. Ezt követően a fejlesztésben fontos volt a technológiai fejlesztés és a csomagolás modernizációja.

Szinte vmennyi vállalatnál előállítanak sajtokat Tejporgyártás Berettyóújfalun történik, ami alapvetően takarmányozási célú Sajátos tevékenység pedig a jégkrémgyártás • Malomipar – követik a megyei szerveződést, legfejlettebb Budapesten volt, de szerepük csökkent. Az ipari takarmány-gyártás egyrészt a meghatározó gabonaipari vállalatokhoz kötődnek, másrészt a volt állami gazdaságok takarmánykeverő üzemeihez, de megjelennek a külföldi multinacionális cégek is. A takarmánygyártás visszaesett az állatállomány csökkenése miatt. Ide tartoznak a kutya- és macskatápok is, az elő-állító gyárak egyrészt a takarmánygyárak közelébe (száraz tápok), másrészt a húsipa-ri üzemek (konzervek) közelébe települnek. 4. A telephelyek változatosságot mutatnak: • Édesipar – mivel sokféle termék előállítását jelenti, ezért nagy különbségek vannak. Még a II. világháború előtt alakultak ki a gyárak:

lisztesáru-gyártás központja Győr, a • • táblásáru-gyártás központjai Budapest, Szerencs, Diósgyőr. A privatizációt követő-en a nagyvállalatok a Stollwerck, a Nestlé, és a Danone tulajdonába kerültek, melyek mellett nő a kis- és közepes méretű édesipari vállalkozások száma pl. Fundy, Sweet Point, illetve a sajátos termék előállításával jelentkező Szamos Marcipán Kft. Ide tartozik a pudingpor előállítás pl a Dr Oetker jánossomorjai gyára révén, illetve a kávépörkölése és annak forgalmazása, amely nyugati multinacionális cégek tulajdonába került budapesti központtal. Szeszipar – az előállított termékek egy része közvetlen emberi fogyasztásra alkalmasa, másik része pedig ipari- és állattenyésztési alapanyag. Ezért a telephelyválasztást részben a felvevő piac közelsége, részben a nyersanyag lelőhely határozza meg, pl. az Unicum Rt. a likőripari termékeket Budapesten, a szeszipari termékeit

Kecskemé-ten állítja elő. Dohányipar – a telephelyválasztás egyrészt tájkörzetekre, másrészt történelmi hagyományokra alapulóan jött létre. Mivel korábban nagyon kézimunkaerő-igényes volt, ezért a nagyvárosokba települtek. Napjainkban azonban teljesen automatizált a gyártás A privatizációt követően külföldi befektetők tulajdonába kerültek a nagyobb gyárak, mint pl a Pécsi, Egri, Debreceni és Sátoraljaújhelyi Új, hazai tulajdonú a Hmvhely-i V Tabac Rt 18. TÉTEL: Jellemezze az ipar területi differenciáltságát Magyarországon! Az ipar fogalma jelöli a bányászatot, az energiatermelést, alapanyag-gyártást (kohászat, építőanyag-ipar, a vegyipar ágazatainak többsége), a feldolgozóipart (gépipar, textilipar, ruházati ipar), az élelmiszeripart, az ipari szolgáltatásokat, és a javító ipar többségét. Az ipar részesedése csökken, amely összefügg az ipar növekvő nehézségeivel, másrészt a primer (mg,

bányászat, erdőkitermelés) és szekunder (ipar) ágazatokkal szemben a tercier és quartener szektor arányának növekedésével. A tercier szektor a szolgáltatások összességét jelenti, beleértve a kereskedelmet, közlekedést és távközlést is. A quartener szektor szektor pedig a kutatást, fejlesztést jelenti. Az ipar földrajzi elhelyezkedésére ható tényezők: term-i, társ-i, politikai, gazd-i, piaci és technikai hatások. A területi elhelyezkedésnek alapvető jellemzője a centrum periféria kapcsolat, mely a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ipar területi struktúrájából egy központ a magas tőkekoncentrációjával, szervezettségével, jelentős ipari kapacitásokkal és a gazd-i irányításban elfoglalt túlsúlyával, magas fejlettségi szintjével válik meghatározóvá. Centrumot Budapest, a perifériát az ország bármely más területe jelenti. Történelmi fejlődés: A XIX. sz-ban megkezdődött iparosítás során a főváros fejlődése

gyorsan lezajlott, különösen a malomipar fejlődött. Már az I. világháború előtt jellemző volt a központi elhelyezkedés, Bp-en a feldolgozóipar, a periférián az alapanyag jellegű iparágak voltak jellemzőek, így a bányászat, kohászat, faipar. A két világháború között az ellentétesen fejlődő területek között nem jött létre a kiegyenlítődés. A Bp-re települt iparágak vertikálisan fejlődtek, míg vidéken általános volt a fejletlenség. Ipar csak a természeti erőforrásokban viszonylag gazdagabb területeken jött létre pl. Komárom, Fejér, Veszprém, Baranya, Nógrád és Borsod megyékben. A többi megyék, így az Alföld egésze is ipar nélkül maradt. A szocializmusban az iparosítási folyamatban cél a vidék iparosítása és a mg-ból munkára jelentkezők foglalkoztatása volt. Az iparhiányos térségek jellemzői: Az ország periférikus területei – ahol sem a korábbi, sem a közelmúlt ipari fejlesztése során nem

telepítettek számottevő ipart (pl. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) – a gazdaság alacsony színvonala miatt folyamatos népesség-kibocsátók, miután foglalkoztatási lehetőség nincs. A munkanélküliség mind nagyobb arányt ölt, a térségek elszegényedése egyre markánsabban jelenik meg. A depressziós térségek jellemzői: A szükségtelen üzemek bezárása, a tőke menekülése, a munkanélküliség, a népesség elvándorlása, az infrastruktúra leromlása, a hosszan tartó gazd-i válság. A 90-es évek Magyarországának depressziós területei: 1. Borsodban a Sajó völgye, Miskolc, Ózd környéke, ahol a kedvezőtlen geológiai feltételek mellett működő, vagy már kimerült szénbányák és a rudabányai vasércbánya bezárásával kezdődött a folyamat. Ezt tetézte az elavult technológiák és a piac igényeire érzéketlen termékszerkezet miatt a vas- és acélgyártás válsága. 2. Nógrád megyében is sarkallatos probléma az egyoldalú ipari

szerkezet, jelen esetben a nehézipar alapanya-termelő ágazatok túlsúlya és az ezeket ellensúlyozni képes feldolgozóipar hiánya. 3. A Mecsekben Pécs és Komló körzete, ahol a feketeszén-bányászat 1999-ben megszűnt Megoldási lehetőség a külföldi tőke bevonása, privatizálás, kisvállalkozások élénkítése, munkahelyteremtés, infrastruktúra-fejlesztés, munkaerő-képzés, -átképzés, A vas- és acélgyártás rendkívül anyagigényes, hatalmas mennyiségű vasércre, kohókokszra, fűtőanyagra, mészkőre és ötvöző anyagra van szükség. Ennek fedezésére a hazai nyersanyag csak részben elegendő, az importnak óriási jelentősége van. A vas- és acélgyártás vertikuma: a vaskohászat telepítésében az energia- és a szállítási költségek csökkentése végett a nemzetközi gyakorlatban ún. integráns kohászati vertikumokat létesítettek, amelyekben az összes technolóiai fázis megtalálható. Ezzel szemben hazánkban először

nyersanyag-orientációjú volt a telepítés, majd fogyasztópiac közeli és végül szállítási orientációjú. Teljes vertikum a Dunai Vasműben van Dunaújvároson A vegyipar fejlesztésének okai: továbbfejlesztő hatása van más ágazatokra, magas a termelékenysége, kutatási háttér iránti igény, fontos az anyagellátás miatt, hulladékanyagot, mellékterméket is hasznosít, nagy az alapanyag és végtermék közötti különbség. Ezzel szemben megemlíthető, hogy rendkívül tőke- és villamosenergia-igényes, a termelés csak nagy kombinátorokban történhet, a nyersanyag szinte csak importból fedezhető, és félkészterméket exportál külföldre, ami nem termel nagy profitot. A vegyipar területi elhelyezkedésének tényezői: 1. nyersanyagbázis – legfontosabb tényező a víz 2. villamosenergia-igény – vagy villamoserőmű közelébe, vagy azokkal együtt épült 3. munkaerő – alapanyaggyártás során alacsony munkaerőt, de az kvalifikált

legyen, a késztermékelőállítás során pedig gyorsan betanítható, nagyszámú munkaerőt alkalmaznak. 4. szállítási útvonal 5. a termelés üzemkomplexumban zajlik, így az hatékonyabbá tehető 6. fogyasztópiac 7. infrastuktúra, ami csak a kisebb üzemek telepítését befolyásolja, hiszen a vegyi kombinátoknak saját közműbázist kell kiépíteni. 8. innovációs központ – de ez kevés esetben mutatható ki A vegyipar ágazatai: 1. szervetlen vegyipar 2. nitrogénipar 3. klóralkáli ipar 4. műanyagipar 5. műanyagfeldolgozás 6. műszálgyártás 7. gyógyszeripar Az építőanyagipar főbb ágazatai: • Tégla- és cserépipar – agyagra és fogyasztási piacra települt, pl.: Bp, Törökbálint, Csorna, a Jamina Békéscsabán és a Bramac Veszprémen. • Cementipar – alapanyaga a mészkő, márga ill. agyag, pl Lábatlan, Beremend, Miskolc • Mészipar – egyrészt a cementgyártásokhoz, másrészt a mészkőhegységekhez kapcsolódnak (Bükk,

Gerecse, Pilis, Bakony). • Üvegipar – magas a fajlagos hőenergia-felhasználás, korábban ezért a szénmedencékre, újabban a szénhidrogén-medencékre települ. Az üzemek specializálódtak: táblaüveg Salgótarján, öblösüveg Sajószentpéter, Orosháza mindkettő, ill. Ajka és Parád művészi üveggyártás. • Kerámiaipar – eü-i kerámiák Bp, Hódmezővásárhely, burkolólap Zalaegerszeg, Hódmezővásárhely, ipari kerámiák Bp, Pécs. Szintén nagy a hőenergia-felhasználás • Finomkerámiaipar – művészi és dísztárgyakat, étkészleteket gyártanak pl. Hollóháza, Herend, Pécs (Zsolnay) és fiatal gyár a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár. A gépipar összefoglaló elnevezésén elsősorban a fémeket késztermékké feldolgozó irarágak értendők, tehát a gépek és gépi berendezések gyártása, az elektronika, a műszer és fémtömegcikkipar. Jellemzői: olcsó alapanyagból drága készterméket képes előállítani,

nemzetközi összehasonlításban alacsony termelékenységű és drágán termel, végtermék-szemléletű, így nem jött létre az alkatrész és javítóipar. A gépipar területi elhelyezkedése: 1. Budapest és az agglomerációs övezet – szinte minden gépipari ágazat képviselve van 2. Kisalföld – vezető ágazat a gépkocsiipar, Győr, de jelentős Szombathely, Mosonmagyaróvár 3. Kialakuló körzet északon – Miskolc, Eger, Gyöngyös, Salgótarján Itt pl fűtőberendezéseket, orvosi műszereket, elektronikus alkatrészeket, szivattyúkat gyártanak 4. Fontos még az elszórtan elhelyezkedő gépipari városok: • Kecskemét • Székesfehérvár • Veszprém • Jászberény • Nagykanizsa • Debrecen • Szeged A könnyűipar fontosabb ágazatai: Textil, ruházati, bőr, szőrme, cipő, fa, papír, nyomda és kézműipar. Jellemzője, hogy a foglalkoztatottak 2/3-a nő, magas az importigénye, a korábbi felfogás (hogy kevés tőkebefektetés kell az

ágazathoz) megváltozott, hiszen ma már tőkeigényes ágazat. A könnyűipar fontosabb telepítő tényezője: • munkaerő-orientáció • az ágazatok egy része közvetlenül fogyasztóorientált • nyersanyagforrás (bár kevésbé gyakori) • tőkekapcsolatok • víz (a víz-igényes vállalatoknál pl.: papíripar) Térbeli elhelyezkedése: 1. Budapesti agglomeráció 2. Kisalföld 3. Baranya megye 4. Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Csongrád, Békés megyék) 5. Észak-Alföld (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék) 19. TÉTEL: Értékelje a turizmus szerepét Magyarországon! Az idegenforgalom jelentősége: Megjelenik benne az embernek a természeti, a társadalmi és a gazdasági környezettel való kapcsolata. Ezért az idegenforgalom úgy is felfogható, mint a világ és a társadalmak felfedezésének és megismerésének az egyik lehetséges eszköze. Napjainkra szinte világszerte „iparággá” vált A kedvező nemzetközi és belpolitikai

helyzetkép mellett az elért jóléti vívmányok: - a munkanap rövidülése, - az éves fizetett szabadidő növekedése, - a termelőerők és az infrastruktúra fejlődése, valamint - a vásárlóerő növekedése teremtette meg az alapot amellyel az idegenforgalom világméretekben tömeges jelenséggé válhatott. Az idegenforgalom jelentősen hat az igénybevett területre: 1. pozitív hatásai • foglalkoztatási és plussz jövedelemszerző lehetőséget nyújt, • növeli a népesség megtartó képességét, • javul az infrastrukturális ellátottság, • kedvezőbbé válnak a szolgáltatás körülményei, valamint • több lehetőség nyílik a szórakozásra. 2. negatív hatásai • a kereslet szezonális, így hiányt okozhat az alapellátásban, • a túlzott igénybevétel miatt idő előtt elhasználódik az infrastrukturális állomány, • károsodik a környezet, • foglalkoztatási torzulás lép fel, • az idegenforgalom negatívan hat a

viselkedésre (prostitúció, kábítószer, bűnözés), • ökológiai problémák alakulnak ki, • víz-, levegő-szennyezés, zajártalom, • a szemét és hulladék nem megfelelő kezelése. Az idegenforgalom jellemzői az 1990-es években: 1. A gyors növekedés lehetőségeinek hordozója volt A lehetőség feltételei: • Új, vonzó országkép kialakítása • Exkluzív turizmus megteremtése (az exkluzív turizmus feltételezi, hogy a marketing- és propagandamunka nem egy-egy ország, hanem azon belül egy-egy olyan réteg megnyerésére törekszik, akiknek az utazási motivációja az adott egyedi vonzerőkkel kapcsolatos. Pl: a gyógyturizmus a biztosító társaságokat és a betegeket, a kulturális rendezvények a művészbarátokat vonzzák • A belföldi turizmus megtartása, javítása 2. Problémát okoz a belföldi turizmus visszaesése Ennek megoldása az lehet, hogy hosszú távon a belföldi, rövid és közép távon a nemzetközi turizmust kell

előtérbe helyezni, illetve a tömegturizmus helyett az exkluzív turizmust kell bővíteni. Az idegenforgalom célkitűzései a következő évtizedekre: 1. A kiemelt üdülőkörzeteknek a korábbinál differenciáltabb, ugyanakkor egységesebb fejlesztése 2. Az iparvidék és a városkörnyéki kiránduló- és üdülőterületek kialakítása 3. Az ifjúsági turizmus fejlesztése 4. A falusi turizmus fejlesztése 5. A vízi üdülésre, sportolásra alkalmas folyó- és tóparti, valamint termálvizes települések fejlesztése. 6. A nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, az ökoturizmus feltételeinek javítása Az idegenforgalmat motiváló tényezők: • Természetföldrajzi viszonyok • Közlekedésföldrajzi jellemzők • Település-hálózatban elfoglalt hely (infrastruktúra) • Általános fogadó képesség, -készség • Kulturális adottság. Az idegenforgalom funkciója, hogy egy-egy térség adottsága minél kedvezőbben hasznosuljon, mert ennek

arányában eltérő jellegű és nagyságú járadékszerű jövedelmet (adott felhasználó ágazat felhalmozható tiszta jövedelmének spediális része) eredményez. A teljes felhalmozás az amortizáció és a tiszta jövedelem összege. Minél előbb térül meg a teljes felhalmozás során a beruházott vagyon, annál hosszabb ideig és annál több felhalmozható éréket juttat vissza a gazdaságba. Az üdülési járadék a kedvező természeti feltételek idegenforgalmi célú hasznosításából keletkezik. Az idegenforgalom és a természetvédelem közötti kölcsönkapcsolat-típusok: • Egymással szembeni közömbösség • Egymást segítő kapcsolat • Egymással szemben állnak. 20. TÉTEL: Vázolja fel hazánk települési struktúráját! Az urbanizáció a településállomány egészét érintő, a településállomány rendszerében végbemenő változások összessége. Egyszerre jelent városodást (mennyiségi változást) és városiasodást

(minőségi változást). Az urbanizációs folyamatot befolyásoló főbb gazdasági tényezők: 1. polgári funkció (kereskedelem, oktatás, vallás, kisipar) 2. tercier (szolgáltató) szektor gyors fejlődése Hazánkban az urbanizáció sajátossága, hogy • a mennyiségi és a minőségi oldal fejlődése nem volt összhangban. Pl iparvárosok mester-séges telepítése • erőteljes a polarizáció: Budapesten a lakosság 20 %-a él, a következő nagyváros Debrecen 10szer kisebb nála. • 2000-ben a 3135 település közül 222 volt a város, amelyek sokszínű képet mutatnak. • Városhálózatunk azonban egyenletes elosztású. • A rendszerváltást követően a települések önállókká váltak és az önkormányzatok között nincs alá- és fölérendeltségi viszony. Településen az embercsoportok lakó-vagy munkahelyéül szolgáló, valamint az ezekhez tartozó más létesítmények és intézmények összefüggő területen elhelyezkedő együttesét

értjük. Két alapvető típusa van: a város és a falu. A város az urbanizáció térbeli megjelenési formája. Olyan nagyobb lélekszámú és népsűrűségű, központi funkciót ellátó, a környéket szervező, annak népességét vonzó település, melynek lakossága túlnyomó részben nem mezőgazdaságból él, és fejlett infrastrukturális hálózata révén magas szinten elégíti ki a saját és vonzáskörzetéhez tartozó lakosság igényeit. A városok típusai funkcióik alapján: a világváros, a regionális jelentőségű város és az országos jelentőségű város. Magyarországon ez nem alakult ki, de a hazai városok is diferenciálhatók: 1. a mezővárosokból kialakult alföldi városok (Pl: Jászberény, Mezőtúr, Hajdúböszörmény) 2. bányászati és ipari központok (Pl: Tatabánya, Ózd, Salgótarján) 3. az ipari fejlesztés során kialakult „új városok” (Pl: Dunaújváros, Ajka, Komló) 4. településagglomeráció, amely Mo-on az

egyetlen, külön kategóriát képez: Budapest A településagglomeráció egy olyan egy- vagy több központú urbanizált településrendszer, amelybe a központot vagy központokat és a közvetlen vonzáskörzetébe tartozó települése-ket szoros gazdasági, társadalmi, kommunális és szolgáltatási kapcsolatok fűzik szoros egységbe. Típusai: • aggromerált város – lényegében egységes összetett városok, amelyeket a tartós társ-i, gazdi kapcsolatok és a rendszeres ingázás teremtett meg. • aggromerált körzet – gazdasági bázisa egy nagyobb területi gazd-i tömörülés, amely a hatalmas mérete miatt nem jelent egységes települést. • Megapolisz az urbanizáció legmagasabb fokán álló országokban, illetve országrészek-ben az egymáshoz közel fekvő települések egy nagyobb összefüggő urbanizált térség-gé, agglomerált övezetté fejlődnek. A falvak csoportosítása a fejlődés dinamikája alapján: • hagyományos típusú falvak

– a gazdasági központoktól távol esnek, általában kedvezőtlen adottságú agrártérségek • átalakult falvak – kedvező adottságú területeken gazdálkodnak, sok közülük a nem mg-ból élő • városias falvak – nagyobb városok és főbb közlekedési útvonalak közelében találhatók, lakói vegyes foglalkozásúak, háttérben a mg-al. • városjelölt falvak – fejlett a szolgáltatás és a közmű-hálózat, nő a népesség. • tanyák – önálló közigazgatással nem rendelkeznek, típusai: o sor-, o szórt és o bokortanyák. Minimumkérdések vége: Milyen környezetgazdaságtani értékkategóriákat különböztetünk meg: • kardinális értékek – nem köthetők kizárólag anyagi, pénzügyi kategóriákhoz és elsődleges jellegűek más (anyagi) értékekkel szemben. Környezetvédelmi szempontból is kiemelkedő jelentőségű kardinális érték az ember. • financiális értékek – a piacgazdaság legalapvetőbb

jellemzője, hogy a gazdaság szereplőit profitnövelésre való törekvés jellemzi. Ez azt is jelenti, hogy az előállított termékek forgalmazásával profitrealizálás a cél. Környezetvédelmi szempontból a financiális értékek elkülönítése nehéz, mert a környezeti elemek jelentős része nem kapcsolható financiális értékekhez. Így az ezekkel való gazdálkodás sem valósulhat meg pusztán pénzügyi eszközökkel. • szabad javak – a gazdálkodás folyamatában az ember használ olyan termelési tényezőket is, amelyek szabadon, korlátlanul állnak rendelkezésre. Felhasználásukat nem befolyásolják a piacgazdálkodási szabályok. • használati érték és komplex használati érték – a gazdálkodásban ahhoz, hogy a pénzügyi (financiális) értéket realizálni lehessen, kiemelkedően fontos a javak használati értékének (funkcionális értékének) a jelenléte. Használati érték az áruk azon tulajdonsága, amely a felhasználás

célszerűségét, „hasznosságát” adja. Ha ezt kiegészítjük a környezetre gyakorolt hatással, akkor a javaknak a valóságos használati értékét, azaz a komplex használati értékét kapjuk meg