Filozófia | Felsőoktatás » Sztoicizmus, epikureizmus

Sztoicizmus, epikureizmus 1. Sztoicizmus - - - A név Athén egyik középületének, a Sztoa poikilének a nevéből ered.  Ebben a csarnokban alapította meg iskoláját a sztoikus Zénon. A korai sztoicizmus két másik jeles képviselője Kleanthész és Khrüszipposz. A sztoicizmusnak különböző szintjei léteztek: ósztoa, középső sztoa, újsztoa.  Az utóbbi kettő képviselői közé tartoznak: Seneca, Marcus Aurelius („Elmélkedések”), Epiktetosz („Kézikönyvecske”). a.) A sztoikus rendszer jellege és részei: A sztoikus filozófia az etikát tekintve szorosan kapcsolódik a cinikusok szókratikus iskolájához, de enyhít a régi cinizmus túlélezett megfogalmazásain, és tágabb teret nyújt a gondolkodásnak.  Ez az előfeltétele a tanai szélesebb körű elfogadásának. Zénon iskolájában cinikus tanok keverednek más filozófusok, pl. Hérakleitosz gondolataival A sztoikusok a rendszerüket etikára, fizikára és logikára osztják

fel.  Az etika foglalja el a legfelső helyet, a logika és a fizika pedig az etika előiskolája. - A logikában a sztoikusok az Arisztotelész által lerakott alapokat építették tovább. Különbséget tesznek a logika két része között: az egyik a retorika, a másik a dialektika. A sztoikusok empirikusok, ugyanis azt vallják, hogy a megismerésnek az egyedi dolgok észleléséből, a tapasztalatból kell kiindulnia. - A sztoikus fizika: a sztoikus elmélet materialista.  Szerinte csak testi létezik, amely vagy durvább, vagy finomabb szerkezetű. Ez az elmélet monista is.  Csak egyetlen végső elvet ismer A világegészben rejlő, immanens törvényszerűségről beszélnek.  Számukra az isteni megegyezik az élő világegésszel, ezért tanításukat panteistának is mondhatjuk. - - - - b.) A sztoikus etika: Egyedül az embernek mint ésszel rendelkező lénynek adatott meg, hogy felismerje az isteni törvényszerűséget, és tudatos cselekvése

során hozzá igazodjon.  A természetnek megfelelő élet a sztoikus etika kulcsszava.  Mivel az ember észlény, ezért a természetnek megfelelő élet számára ésszerű életet jelent, és az ésszerű élet az egyetlen erény, az egyetlen boldogság. Ezzel szemben az egyetlen rossz: a nem ésszerű és ezáltal nem erényes élet. Minden más (egészség, tulajdon, betegség, halál) a sztoikus számára nem jó és nem rossz, hanem egyszerűen közömbös. Az igazi értékek felismerésében akadályoznak minket az affektusok (=ösztönök, szenvedélyek).  Ezek megzavarják az észt; elhitetik velünk, hogy a közömbös és a rossz dolgok értékesek, és arra késztetnek, hogy ezek megszerzésére törekedjünk.  Ezért az ember feladata az, hogy szakadatlan harcot vívjon az affektusok ellen. Csak akkor értük el az erényt, ha az affektusokat mindenestül leküzdöttük.  Ezt az állapotot nevezzük sztoikus szenvtelenségnek. Bölcs az, aki elérte ezt az

állapotot.  Az összes többi ember, a nagy többség balga - - - A sztoikusok azonban arra törekednek, hogy a bölcs ember eszményét összhangba hozzák ama nagyobb egésszel, amelybe az ember beletagozódik, és amely iránt kötelességei vannak.  A sztoikusok ily módon, ha korlátozottan is, de mégis jogosnak tekintik a házasságot, a családot, az államot. A cinikus tanítás egoista. A cinikus bölcs csak a saját személyének függetlenségével, szabadságával törődik, minden mást a pokolra kíván. A sztoikusok ezzel szemben ismerik és dicsérik a bölcsek közti barátságot, sőt, kimondanak két alapvető szociális követelést: igazságosság és emberszeretet.  Ezt a kettőt minden emberre kiterjesztik (a rabszolgákat és a barbárokat sem zárják ki belőle). A sztoikusok az elsők, akik átfogó humanitáseszmét és kozmopolitizmust képviseltek az ókorban. 2. Az epikureusok - Epikureuson olyan embert értenek, aki kényelmes és

élvezetekkel teli életre törekszik. Ám Epikurosz a privát környezetben leélt életet többre becsüli, mint az államot és a politikát. Kr.e 341-ben született Szamosz szigetén, és haláláig, Kre 270-ig Athénban élt A róla elnevezett „epikuroszi kertben” hirdette az életfilozófiáját. - Epikurosz a sztoikusokhoz hasonlóan a logikát és a fizikát az etika előiskolájaként tárgyalja.  A logika a tévedések elkerülésére tanít, a fizika feladata pedig, hogy kimutassa, hogy a világot teljesen a dolgok természetes összefüggéséből kell magyarázni.  Istenek a világot se nem teremtették, se a természeti eseményekbe nem avatkoztak bele.  Így az embereket meg kell szabadítani az istenektől való félelemtől. Epikurosz nem tagadja az istenek létezését, csak azt feltételezi, hogy azok intermundiumokban, vagyis a világok között élnek, és nem törődnek az emberi tevés-vevéssel. - - - - Epikurosz az élet élvezetét

tanácsolja, de nem az érzéki élvezetek féktelen habzsolását hirdeti. Az ember egyedüli életcélját a boldogságban látja. Ezt igen egyszerűen a gyönyör kereséseként és a fájdalom kerüléseként definiálja. Azonban az észnek irányítania és megfékeznie kell a boldogságra való törekvést.  Hiszen Epikurosz tudja, hogy a kicsapongásokat rendszerint fájdalmas reakciók követik. A gyakorlatias életbölcsességet Epikurosz többre becsüli, mint a tudást. Különbséget tesz a test és a lélek örömei között.  A test örömei az adott pillanathoz kötődnek, a lélek viszont képes arra, hogy visszatekintsen a múltba és előretekintsen a jövőbe, így emlékezhet a múlt örömeire, és előre láthatja a jövőben várhatót. Lelki békére az az ember lel, aki az istenektől való félelmét éppúgy leküzdi, mint a halálfélelmét