Pszichológia | Tanulmányok, esszék » Péter István - Önismeret

Tartalom ÖNISMERET . 29 8. AZ ÖNISMERET. 30 8.1 8.2 8.3 8.4 AZ EGYÉNI ÖNISMERET. 30 A TÁRSAS ÖNISMERET. 31 A POZITÍV ÖNÉRTÉKELÉS JELLEMZŐI . 32 A SIKER ÉS A KUDARC KELETKEZÉSÉNEK OKAI. 33 9. A TELJESÍTMÉNY ÉS MOTIVÁCIÓ. 34 10. AZ EMBERISMERET . 35 10.1 10.2 11. A SZEMÉLYISÉG-, ÉS TÍPUSTAN - ALAPFOGALMAK. 36 SZEMÉLYISÉGELMÉLETEK . 38 10.21 A Hippokratész- féle vérmérséklet típustan . 38 10.22 Wundt tipológiája folyamatos tipológiája. 39 10.23 Carl Gustav Jung (1929) . 39 10.24 orosz-szovjet tipológiai iskola. 40 A MOTIVÁCIÓ . 41 11.1 11.2 A MOTÍVUMOK HIERARCHIÁJA . 42 ÉRZELMEK (EMÓCIÓK) FOGALMA, EREDETE . 43 11.21 A negatív érzelmek 44 11.3 KONFLIKTUS, KONFLIKTUSKEZELÉS . 45 12. 11.31 A frusztráció fogalma, eredete:. 45 11.32 A konfliktus fogalma: . 45 11.33 Konfliktusok megoldása. 46 A HATÉKONY VÁLLALKOZÓ JELLEMZŐI. 48 12.1 13. A HATÉKONYSÁG MEGSZERVEZÉSE . 48 12.11 A kezdeményezőképesség .

48 12.12 Az értelmes és hasznos munka végzése . 48 12.13 A hatékony időgazdálkodás . 48 A SIKERES VÁLLALKOZÓI SZEMÉLYISÉG JELLEMZŐI . 49 13.1 13.2 AZ EMPÁTIA, A JÓ HALLGATÓ KÉPESSÉGE . 49 A LEGJOBB MEGOLDÁS MEGTALÁLÁSÁNAK KÉPESSÉGE . 49 Péter István Önismeret 8. Az Önismeret Saját személyiségünk tudatosabb és reálisabb megismerésében, tulajdonságleltárunk elkészítésében segíthetnek azok a pszichológiai kutatások, amelyeknek témája, az önismeret. MI AZ ÖNISMERET? 1 A világ és mások megismeréséhez önmagunk megismerésén át vezet az út. 2 A sikeres élethez nélkülözhetetlen a megfelelő önismeret. 3 Az üzleti életben is fontos szerepe van az önismeretnek. 4 „Ismerd meg önmagad!” - ókori bölcselet Az önismeret szintjei: 1 Az önismeret felszíne: adottságaim, képességeim, ismereteim, céljaim, érdeklődési köröm ismerete. 2 Az önismeret mélyebb szintje: indítékok, motívumok, vágyak

ismerete, amelyek irányítják viselkedésemet. 3 Az önismeret társas szintje: hogyan látnak mások, milyen vagyok a különböző társadalmi szerepekben. Mit tudok önmagamról, hogyan ismerem önmagamat? 1 Áttekintésem van személyiségem összetevőiről, határairól és lehetőségeiről. 2 Képességeimhez, lehetőségeimhez mérten reális életcéljaim vannak. 3 Értem viselkedésem motívumait, előre látom cselekedeteim várható következményeit. 4 Ismerem és jól ítélem meg társadalmi szerepeimet. 8.1 AZ EGYÉNI ÖNISMERET Amilyennek saját magamat látom, az énkép. AZ ÉNKÉP Saját testünkről, személyiségünkről, képességeinkről kialakított kép. Az énkép, mindazon tulajdonságok összessége, amelyeket önmagunkra vonatkoztatunk, környezetünk megfogalmazott vagy jelzett véleménye alapján. Az énkép kialakulása gyermekkorban, elég korán, a környezet hatására történik. 1 Első szakasza a testséma kialakulása, 2 A lényegi

fejlődés, a szülők, tanítók, osztálytársak, szerelmek, barátok kollégák visszajelzése alapján, a szocializációs folyamatban történik Külső hatásokra, a frusztrációkra, az újra gerjedő feszültségekre korán torzulni is kezd. Az énkép két alkotóelemből áll, a szubjektív és az objektív önbecsülésből: 1 Szubjektív önbecsülés: az egyén saját szemszögén keresztül értékeli cselekedeteit, viselkedését. 2 Objektív önbecsülés: mások hogyan ítélik meg tetteinket, viselkedésünket, annak alapján ítéli meg az egyén, saját cselekedeteit. Az énkép, az önértékelés alakulását befolyásoló információk 3 sávon, csatornán érkeznek: 1 A viselkedési sáv: környezetünk velünk kapcsolatos cselekedetei 2 Az érzelmi sáv: személyünkkel kapcsolatos érzelemnyilvánulások 3 Az ismereti sáv: rólunk alkotott pozitív vagy negatív véleménynyilvánítások Az énkép-énerő, az érzelmi stabilitásnak olyan látható

személyiségvonásai vannak, mint a szeretet, reális ön- és kritikai érzék, a kiegyensúlyozottság higgadtság, az érzelmi érettség, komolyság az akaraterő, kitartás, céltudatosság. Környezetünk folyamatosan jelzi, hogy milyennek lát bennünket, s ezek a jelzések az önbecsülés; az önértékelés szempontjából értékelő jelentőséggel bírnak Az énkép kiterjedése: 1 Testi: amilyennek látom, értékelem, szeretném magam. 2 Erkölcsi: az a követelményrendszer amely meghatároz, amelyet elfogadok 3 Személyes: képességeim, viselkedésem, ambícióm 4 Családi: neveltetés, családi életforma. A mintakövető tanulás folyamata 5 Közösségi: szociális viszonyulás, szerepek, státusz 6 Viszonylagos állandósága van. Az énkép lehetséges formái: 1 Ideális, 2 Irreális, Túlértékelt, Alulértékelt 3 Reális. 4 Pozitív 5 Negatív Énképvédő tendenciák: 1 elfojtás: a saját magunkról alkotott jó véleményünket zavaró elemeket,

zavaró gondolatokat "elfelejtjük", kiszorítjuk tudatunkból. 2 racionalizálás: az önigazolásnak az a módja, amikor a hibáinkat nem tagadjuk, hanem megmagyarázzuk, okot találunk viselkedésünk mentségére. 3 projekció: erkölcsileg elfogadhatatlan indulatainkat, nemkívánatos tulajdonságainkat a másikba, az ellenfélbe „látjuk bele”, rávetítjük hibáinkat, gyűlöletünket. 4 regresszió: visszatér egy múltbeli viselkedés, pl. gyerekeknél, a fejlődésben való visszacsúszás, a gondok, a problémák elől a betegségbe való menekülés. Először képzeltbeteg aztán valóban az 5 reakcióképzés: ellentétes viselkedést produkál. Többnyire a gonoszságot leplező „jóság” formájában jelenik meg. Színleli a jó cselekedeteket ÖSSZEFÜGGŐ FOGALMAK TUDAT: Önmagunk és környezetünk folyamatos követése és kontrollja. ÉNTUDAT: Önmagunkról való tudás, élményeink, kapcsolataink emléke. ÉNIDEÁL: Az a személy által

felépített kép, amilyennek önmagát látni szeretné. ÖNÉRTÉKELÉS: A pozitív vagy negatív önértékelés alapvetően a szülői nevelés eredménye. 8.2 A TÁRSAS ÖNISMERET 1 Mennyire vagyok tisztában azzal, hogy mások mit gondolnak rólam. 2 Annak „tudása”, hogy mások milyennek látnak engem (viselkedésem, megjelenésem stb. alapján) 3 Mennyire vagyok szimpatikus. 4 Milyenek a társas szerepeim. AZ ÖNISMERET FORRÁSAI 1 Önészlelés (introspekció), Énkép, Énfogalom: a bennünk zajló események, jelzések, viselkedések megfigyelése. 2 Társas összehasonlítás (szociális tükör): hozzánk közel álló személyek" tükröt tartanak elénk", ez gyakran torz. 3 Pszichológiai vizsgáló módszerek (csak szakember végezheti!). TIPIKUS ÖNISMERETI HIBÁK 1 Attribúció torzító hatása: 2 Mások cselekedeteit hajlamosak vagyunk személyiségjellemzőkkel magyarázni, a magunkét pedig a körülményekkel mentegetni (alapvető attribúciós

hiba). 3 Az énvédő mechanizmusok torzító hatása: 4 Önigazolás, gyakran különböző okokat keresünk viselkedésünk magyarázására (reakcióképzés). 5 Az elvárások torzító hatása: 6 Azt hisszük, olyanok vagyunk, mint amilyeneknek (magunk, vagy mások szerint) lennünk kellene. Hogyan alakul ki az önértékelés? 1 Pozitív és negatív tapasztalatok 2 Másokkal való összehasonlítás + ÉNVÉDŐ MECHANIZMUSOK 3 Énvezérlőkkel való összehasonlítás A sikeresség, boldogulás feltétele a reális énkép és pozitív önértékelés. A cselekvésünkben, viselkedésünkben megpróbáljuk kifejezni önmagunkat. 1 Kevesebbet mutatunk: rossz közérzet 2 Túlzott dicsekvés: másokban ellenérzést vált ki. 8.3 A pozitív önértékelés jellemzői 1 sikeres kapcsolatépítés 2 kezdeményezésre való bátorság 3 eredmény és siker-centrikus gondolkodás 4 erős önbizalom, magabiztosság 5 szociabilitás, nyitottság 6 hasznos, örömöt okozó időtöltés

7 újszerű, érdekes élményfeldolgozás A SAJÁT ERŐFORRÁSAINK 1 A folyamatos nyíltság, érdeklődés 2 Bennünk lévő értékeink 3 Képességeink 4 Teljesítményeink 5 Problémamegoldó hajlandóságunk és képességünk, 6 Kommunikációnk A SZEMÉLYISÉG KULCSKÉPESSÉGEI: 1 Általános mentális képességek: 2 logikus gondolkodás, 3 absztrakt gondolkodás 4 kombinációs készség 5 elemzőkészség 6 ítélőképesség 7 tanulási képesség Kreatív képességek: 1 képzelőerő 2 alkotóképesség (tervező képesség) 3 improvizálás Kommunikációs képességek: 1 figyelem 2 koncentráció 3 világos kifejező képesség, 4 érvelési képesség 5 mások megértésének képessége Az önértékeléssel összefüggő képességek: 1 önfegyelem 2 önkritika Munkavégzési képesség 1 Munkaszervezés 2 rendszerben gondolkodás képessége, 3 áttekintő képesség 4 kezdeményező készség 5 gyakorlatias szemlélet 6 precizitás, pontosság 7

elővigyázatosság Cselekvő képességek: 1 Állóképesség 2 Célirányosság 3 Teljesítőképesség 4 Megbízhatóság Társas (közösségi, vagy szociális) képességek: 1 Alkalmazkodó képesség 2 Felelősségvállalás 3 Kapcsolatteremtés 4 Objektivitás önmagunkkal és másokkal szemben 8.4 A siker és a kudarc keletkezésének okai A siker és a kudarc keletkezésének okai Belső ok 1. sz táblázat Külső ok Állandó ok Pl. a készség (megléte, vagy hiánya) Pl az adott szituáció Nem állandó ok Pl. a kifejtett erőfeszítés Pl. a szerencse A vállalkozói életpálya választásának fontos jellemzője a sikerhez, a kudarchoz való viszonyulás, aminek 2 típusa különböztethető meg. 1 Teljesítményorientált típus: A legfontosabb hajtóerő a siker utáni vágy. A siker a társak előtt rangot jelent. A sikeres vállalkozót becsülik, irigylik Ismeri belső tartalékait, értékeit és szükség esetén mozgósítani tudja azokat. A sorozatos

sikerélmény hatására az igénynívó emelkedik, kudarcszéria hatására pedig, csökken. 2 Kudarcorientált típus: szorgalmas, igyekvő, hogy a társak előtt ne égjen le, ne legyen kudarcos. Kudarc esetén elveszti önbizalmát, a még meglévő emberi kapcsolatait. Fél önmagától, kicsi az akaratereje, negatív az önértékelése, de még pozitív énképpel rendelkezik, a sikerrel nem törődik, a kudarctól és a büntetéstől retteg. A kudarcorientált személyiség énképe szélsőséges esetben negatívvá válhat. Ez a típus a kudarcra ítélt dolgokba is belevág, vakmerő Nem hajlandó sorsán változtatni. A negatív énképpel rendelkező személyiség társulhat kényszerbetegséggel is A teljesítményekben a siker-kudarc viszonymérések alapján százalékos értékeket is ki lehet mutatni. A sikerközpontú személyiség 60/40%-os sikerorientált és kudarckerülő viszonya elfogadhatónak mondható. Ami annyit jelent, hogy a sikerközpontú

személyiség sok esetben elkerüli a számára áthághatatlan akadályokat. 9. A teljesítmény és motiváció Az ember tehát sikerei és kudarcai alapján tanulja meg, hogy környezete a saját teljesítményén keresztül értékeli őt. Ezért teljesítményét állandóan a környezetéhez és saját, előző teljesítményéhez viszonyítja Az egyén a feladat elvégzése előtt képességeinek, erőnlétének, lehetőségeinek stb. függvényében előre meghatározza az elérendő célt. A hatékony, a sikerközpontú vállalkozó azonban igényli, sokszor hajszolja a teljesítményt, ami nem más, mint a magas igényszint felállítása önmagával szemben, a mások elismerésének, pozitív értékelésének elnyerése érdekében. Érdekes az a felismerés, hogy sikerélmény hatására sokkal nagyobb mértékben emelkedik a sikernívó, mint amilyen mértékben, a balsiker esetén csökken. A megfigyelések azt is igazolják, hogy a kísérleti személyek a

sikerélményt magukénak vallják, a kudarcélményért másokat, a körülményeket okolták. A sikerközpontú személyiség sikertelenség esetében sem adja fel, mindig van benne a megújuláshoz szükséges lelkierő, az újrakezdéshez használható ötlet. Sikerének titka, hogy örömét leli a mindennapi munkában, kreatív és lelkesedéssel végzi a monoton munkát is. A kudarckerülő ezzel szemben, ha teljesít, ha vállalkozik, azzal a menekülését próbálja leplezni. A TELJESÍTÉST GÁTLÓ TÉNYEZŐK -100 A motiváció hiánya -101 A cél ismeretének hiánya -102 Az irreális önbizalom (alacsony, vagy magas) -103 A belső kontroll hiánya -104 A kitartás hiánya -105 A feladatok befejezetlensége -106 A nem megfelelő képességek használata -107 A rendszeres önsajnálat -108 A személyes problémákban való elmerülés -109 A halogatás -110 A kudarctól való félelem -111 A felelősség áthárítása -112 Szétszórt figyelem -113 A gondolkodás és a

cselekvés közötti összhang megteremtésének teljes képtelensége -114 A kapkodás, a folyamatos munkára való képtelenség Viselkedésünk rejtett és nyílt területei: JOHARI - ABLAK Mit tudhatok én magamról és mit tudhatnak rólam mások? Mások ismerik Mások nem ismerik 1. sz ábra Én ismerem Én nem ismerem Nyílt terület - Mások számára észlelhető tulajdonságok. Vak terület - Mások észlelik, mi nem. Rejtett terület - Mások előtt szándékosan elrejtett gondolatok, tulajdonságok. Tudattalan - Viselkedések, cselekedetek tudattalan mozgatórugói. Nyílt terület: észlelhető és mások számára is ismert tulajdonságokból, viselkedésből áll, amit szívesen feltárunk, megmutatunk magunkból. Rejtett terület: mások elől szándékosan elrejtett érzések, indulatok, gondolatok, viselkedések. Vak terület: mások által észlelhető viselkedési, cselekvési formák, amelyeknek azonban mi nem vagyunk tudatában. Ismeretlen terület:

olyan viselkedési, cselekvési formák, amelyeknek mozgatórugóit nem ismerjük, de mások előtt is rejtett, ezek, pl. a személyiség tudatalatti énjéhez tartozó ösztönök A négy mező közötti határok természetesen nem merevek és nem állandóak. Az önismeret fejlesztésével a nyílt terület kitágul, eltolódik és ez által a rejtett és a vak terület, csökken. A 4 mező nagyságát, határait a személyiség alakulása, a vállalkozó és a partner kapcsolatának jellege is erősen befolyásolja. 10. Az emberismeret Az emberismeret fontossága Valamilyen szintű emberismerete mindenkinek van, akik emberek közt élnek. A sikeres társas interakciók feltétele a másik ember viselkedésének helyes értelmezése, megértése és előrelátása. Alapszempont, az adott szituációban eldönteni, hogy érdekeim, szükségleteim szempontjából a másik ember pozitív, vagy negatív, mellettem van-e, vagy ellenem. Az emberismeret 1 szubjektív, sokkal inkább

tükröz bennünket, mint a másik embert. 2 megbízhatatlan, mert pszichikai állapotunk, kedvünk, beállítódásunk szerint döntünk. jelen vannak az előítéletek kognitív disszonancia Kiemelt figyelmet igényel, ha fontos kérdésekben kell döntenünk (pl. valakinek az alkalmazása) Az emberismeret forrásai Az előítéletek: 1 hagyományon alapul, vagy tanult ismeretek (pl. ártatlan falusi, züllött városi) 2 lehet kialakulásának oka a tévhit (Pl. siketek agresszívek, mert hadonásznak) 3 előfordulhat egyéni tapasztalat túláltalánosítása (megcsípett a kígyó, félek a gyíktól is). Az előítélet bizonyos személyre, de tárgyra, sőt gondolatokra is vonatkozhat. Az elégtelen tapasztalaton alapuló pozitív vagy negatív színezetű előítélet, attitűd, az ellentétes tapasztalatok révén is csak nagyon lassan változik. Előfordulhat, hogy hamisnak bizonyul a tárgyalópartnerről az első benyomás, az előítélet alapján alkotott vélemény,

mégis ragaszkodunk téveszméinkhez és ez által önmagunkkal ellentmondásban, kognitív disszonanciába kerülünk. Ezt tudjuk, és praktikákat, magyarázatokat találunk ki hamis véleményünk, hibás cselekedeteink, döntéseink magyarázatára. A kognitív disszonancia: a viselkedés és az ismeret közötti ellentmondásos feszültség, amelyet az egyén a cselekvése vagy véleménye megváltoztatásával próbál csökkenteni. A személyészlelés: Ősi, biológiai eredetű, majdnem reflex. Észlelésünkben az embereket előnybe részesítjük a környezet tárgyaival szemben. Komplex folyamat: részt vesznek benne: 1 Érzékleti információk (látás, szaglás stb.) 2 Gondolati információk (előítélet, attitűdök, értékek, tapasztalat) 3 Gondolati folyamatok (következtetés, általánosítás, elvonatkoztatás). Az emberismeret forrásai: 1 Igen kevés információból messzemenő következtetést tudunk levonni, külső jelekből következtetünk a belső

tulajdonságokra. 2 Ezért gyakran felületes és megbízhatatlan + általánosítások, sémák, asszociációk (fogalom társítás). 3 Legtöbbször tudattalanul zajlik. Támpontok, a személyészlelésben: 1 Testalkat: biológiai indíttatású, az állatvilágban is az a feljebbvaló aki nagyobb, nehezebb, erősebb, gyorsabb. 2 Külső megjelenés, öltözködés: „. nem a ruha teszi az embert, de aszerint ítélik meg!” 3 További öltözködéssel kapcsolatos szempontok: ápolt – ápolatlan egyéni – tömeges modern – konzervatív drága – olcsó díszes – dísztelen stb. 1 Viselkedés, gesztusok, metakommunikáció: 2 szabályozott („jól nevelt”), 3 szabályozatlan („neveletlen”), 4 Introvertált. 5 Extrovertált, stb. 6 Attraktivitás (vonzerő): (a sex-appeal), felszólító jelleg. Igen gyakran feltételezünk bizonyos tulajdonságokat a nagyon attraktív, vagy kevésbé attraktív személyeknél. 7 Empátia, szimpátia: Emberismereti

ítéletalkotás: az első benyomás Elég gyakran szoktak ítéletet alkotni a tárgyalópartner személyiségéről külseje, alkati felépítése, testszaga, magatartása, írása, aláírása hatására. Az első benyomás: az üzletfélről, a partnerről a külső jegyek alapján első látásra alkotott jórészt emocionálisan színezett vélemény, amely rokon és ellenszenv lehet. További információk alapján mindez pozitív és negatív irányba is változhat. Az első benyomás sokszor tévútra vezethet a tárgyalópartnerről megfogalmazott véleményalkotásban, személyiségének kifürkészésében, mert ítéletünk sokszor az ösztönünk mélyéről vezérelt indulat, vágy, félelem vagy ambíció. A személyészlelés torzító mechanizmusát több vizsgálat is igazolta Az első benyomás kialakulása: 1 A külső jegyek és tulajdonságok alapján már kialakul egy kép a személyről. Ez gyakran tudattalan, észrevehetetlen folyamat. 2 Az első benyomás

úgy alakul ki, hogy a külső tulajdonságokból következtetünk a belső személyiség jegyekre. 3 Az első benyomás egy emocionálisan színezett vélemény, ítéletünket sokszor indulatok, vágyak, félelmek vezérlik. 4 Később ez a kép megváltozhat pozitív vagy negatív irányba kiegészítő információk hatására. Az emberismeret hibái 1 A személyről kialakult kép gyakran torz, az alábbi tényezőktől is függ: 2 Az adott helyzet: az emberek egyes helyzetekben nem mindig viselkednek következetesen. 3 Hasonlóság: ha az észlelt személy hasonlít hozzánk, hajlunk arra, hogy pozitív tulajdonságokat tulajdonítsunk neki. 4 A személy ismertsége: a pontosság növekszik, ha az észlelt személyt jól ismerjük, a tulajdonságok közvetlenül jól megfigyelhetők. 5 Hangulatunk: egy jó hangulatban lévő személy inkább hajlik arra, hogy pozitív, kívánatos jellemzőket tulajdonítson a másiknak, mint aki rossz hangulatban van (lásd kísérlet). 6

Sztereotipizálás: hajlamosak vagyunk néhány észlelt jellemzőt felerősítve, eltúlozva, egy személyt besorolni valamilyen kategóriában. (Pl A boxolók kevésbé intelligensek, az olaszok hangosak stb) 7 Alapvető attribúciós hiba az önismereti fejezetben már tárgyaltuk ennek lényegét. 10.1 A SZEMÉLYISÉG-, ÉS típustan - ALAPFOGALMAK Minden ember személyiség, minden ember más és más személyiség. Alapfogalmak: 1 2 Az "egyén", az emberi nem egy tagját, egyedi képviselőjét jelöli. Az "egyéniség", egyéni, megkülönböztető vonásokat, amelyek megnyilvánulnak az emberek közötti kapcsolatokban, érintkezésekben. 3 A "jellem”, viszonylag állandó, tartós személyiség vonások együttese, amelyek megmutatkoznak az emberek cselekvéseiben, tetteiben, életstílusában. 4 Erkölcsileg értékelhető (pl. "jellemtelen", vagy "karakteres") A személyiség szó eredete: Személyiség, persona (ókori

latin) a középkori latinban personalitas, angolul personality. A persona szó eredeti jelentése: maszk. A szó jelentése azonban hamar kiterjed az álarc által képviselt ember tulajdonságaira is A "személyiség" szó köznapi értelemben jelentős vagy értékes embert, fontos személyt jelent. A pszichológiában értékmentes fogalom. Hétköznapi értelemben: Személyiség: az emberi tevékenység révén alakuló és fejlődő pszichés képződmény, amely egyedi és sajátos. A pszichológiában: A személyiség – a személyen belüli – pszichofizikai rendszerek olyan dinamikus szerveződése, amely az egyén jellegzetes viselkedés-, gondolat- és érzésmintáit hozza létre.” A személyiségpszichológia tárgya: A személyiségpszichológia a nyílt szociális viselkedés és a belső élmények személyek közötti variációit tárja fel és értelmezi. Foglalkozik, 1 a lelki folyamatokkal, (motiváció-emóció és viselkedés) a személyen belül.

2 Vizsgálja a személyek jellegzetes eltéréseit ún. egyéni különbségeket vizsgál, amelyek tartósan és tipikusan jellemzik az illetőt (intelligens, kedélyes, jószívű stb.) 3 a gondolkodást, érzelmeket és cselekvést vezérlő motivációt vizsgálja 4 Feltárja a személyiségben rejlő lehetőségeket, így: az „általában milyen” mellett, a „milyenné válhat” vizsgálata a tárgya, milyen a személyiség képessége a nehézségek legyőzésére, a személyben rejlő lehetőségek kibontakoztatását a környezettel való kapcsolatban (kihívást, forrásokat és lehetőségeket) A személyiségpszichológia alkalmazási módjai: 1 szelekció, alkalmasság vizsgálat, (tanácsadó és klinikus pszichológusok) 2 nevelés, fejlesztés (személyiségfejlesztő trénerek) 3 gyógyítás /terápia 4 a fizikai és szociális környezet alakítása (pl. szervezetfejlesztők, pszichológiai tanácsadók épített környezet tervezéséhez) A személyiség

összetevői: Az ember biológiai, lelki sajátosságait és társadalmi helyzetét a személyisége foglalja egységbe. A személyiség tulajdonságai a személyiségben nyilvánulnak meg. Gondoljunk csak arra: nehéz lenne bárkiről is megállapítani, hogy szorgalmas, becsületes, lusta, agresszív, visszahúzódó, bőbeszédű, hallgatag stb., ha mindez cselekedeteiben nem jelentkezik. Fontos tényező, hogy a személyiség tulajdonságai a cselekvésben nem csak megnyilvánuljanak, hanem annak során alakuljanak ki. Az egyént, az egyes embert a többiektől a külső és belső jegyei, ill. tulajdonságai (a személyiségvonások minősége és elrendeződése, a testalkat felépítése stb) alapján lehet megkülönböztetni. Guilford J.P szerint, a személyiség 7 összetevőből áll: 1. Temperamentum (vérmérséklet) az egyén érzelmi természetének jellemző vonásaira utal, beleértve az emocionális hatásokra való érzékenységet, a reagálás szokásos erejét és

sebességét, hangulati beállítottságot, a hangulat intenzitásának és változásainak összes jellemzőjét; e jelenségek mindegyikét az alkati sajátosságoktól függőnek, s ily módon legnagyobbrészt örökletes eredetűnek tekinthető. Az egyén érzelmi, akarati életét meghatározó lelki vonás, hangulati és törekvési sajátosságok összességét tükrözi: - hangulati sajátosságok, pl.: derűs-szomorú, érzékeny – hűvös, robbanékony-lassú - törekvési sajátosságok, pl.: sikerközpontú, kudarcközpontú 2. Készségek (intellektuális, motoros) Készségek: sok ismétléssel, gyakorlással beidegzett feltételes reflexlánc, amelynek befejező mozzanata kiváltja a következő cselekvéssor kezdő mozzanatát. (pl írás-, munka- sport- mozdulatsorok) Általuk válik lehetővé, hogy a magasabb pszichikai funkciók a cselekvés, a viselkedés céljára, lényegére irányuljanak. 3. Alkat 4. Fiziológia (szervezet működése) 5. Szükségletek

(biológiai, társadalmi stb) A személyiséget motívumok és szükségletek formálják és irányítják. A személyiség egészséges és kiegyensúlyozott fejlődésének fontos eleme, tényezője az elismerési vágynak, az én tökéletesítésének, az önmegvalósításnak az igénye. Később e téma részletesebb kifejtésre kerülnek. 6. Érdeklődés, beállítódás 7. Képességek A képességek, (pl. az intelligencia) bizonyos fizikai, szellemi teljesítményt biztosító fiziológiai és pszichológiai feltételek együttese, amelyeknek két feltétele van: - belső feltételek: öröklött adottságok - külső feltételek: rátermettség, hajlam A rátermettség, hajlam, neveléssel, tanítással, gyakorlással szerveződve általános és speciális képességgé szerveződik. képességgé - általános képesség: tanulékonyság, kitartás, vállalkozási hajlam stb. - speciális képesség: zenei, matematikai stb. A képességek megfelelő gyakorlással

alakíthatóak és fejleszthetők, vagyis – bár az öröklött adottságokra épülnek – az ember szerzett tulajdonságai. 10.2 Személyiségelméletek Személyiségtípusok A típus mindig a tulajdonságok együttesét jelenti. Sokféle tulajdonság – együttese alapján sokféle típus létezik, melyekben a biológiai tényezők és a személyiségjegyek között is vannak összefüggések. Biológiai megközelítések: Az úgynevezett testalkattan elméletek a testalkati sajátosságaiból következtetnek a személyiségre. 10.21 A Hippokratész- féle vérmérséklet típustan A testnedvek alapján, az érzelmi-indulati élet megnyilvánulásait véve kiindulásnak, 4 temperamentum- típus különböztethető meg. Ezek: 1 szangvinikus (érdeklődő, lobbanékony, „szalmaláng”) 2 kolerikus (akaratos, ingerlékeny, harcos, szívós) 3 melankolikus (lehangolt, nem érdeklődő, lassú) 4 flegmatikus (nyugodt, nem ingerlékeny, nem érdeklődő, „állóvíz”). A

szangvinikus: gyors nem tartós, széles skálán zajló érzelmi reakciók jellemzik. Kifelé forduló, nyitott, könnyen megnyilvánuló, beszédes, mozgékony ember. Nyitottsága miatt sérülékeny Kolerikus: gyorsan kialakuló és tartós, magas hőfokú indulatai vannak. Érzelmei a cselekedeteiben nyilvánulnak meg. Következetes, szívós, erős, sokszor féktelen, kiegyensúlyozatlan Melankolikus: hajlamos a szomorúságra, a lehangoltságra. Töprengő lelki alkat Lassan és nehezen alakulnak ki érzelmei, de azok nagyon tartósak (különösen a negatív érzelmei). Cselekvéseiben az érzelmek nem, vagy alig tükröződnek. Gondolkodásában azonban az érzelmei által átitatott finom melankólia dominál Zárkózott, visszahúzódó, gyenge alkat. Flegmatikus: érzelmi élete általában sekélyes, állóvíz-szerű. Érzelmi megnyilvánulásai nem hevesek, nem gyakoriak, azok a mozdulataiban, cselekedeteiben nem fedezhetők fel. Nehézkes lomha típus 10.22 Wundt

tipológiája folyamatos tipológiája Wundt, 1874-ben továbbdolgozta a közismert tipológiát. Nem kategórikus típusokat használt, hanem átmeneteket képezett az egyes sokaságok között, felismerve, hogy nincs „tiszta” személyiségtípus. Wundt személyiség tipológiája 3. sz ábra emocionális melankolikus nem változékony flegmatikus kolerikus változékony szangvinikus nem-emocionális Forrás: Nagy János, Személyiségpszichológia, http://www.pszichodiakngohu Személyiségvonások: fontosabb viselkedési sajátosságok ezek alapján valószínűsíthető, (megjósolható) jósolható az egyén viselkedése. 10.23 Carl Gustav Jung (1929) A személyiség kapcsolata környezetével Carl Gustav Jung svájci pszichológus (1875-1961) tipológiájában az embereknek a külvilággal való kapcsolatát veszi alapul. A személyiséget olyan központnak tekinti, amelyből az erők vagy kifelé, a világra vagy befelé, az énre irányulnak, s ennek megfelelően

két típust különböztet meg. Igen elterjedt elmélete szerint, a személyiség viselkedését a libidó irányultsága határozza meg. Ez lehet, befelé, vagy kifelé forduló. 1 Extrovertált személyiség: kifele forduló, jól kommunikál, könnyen teremt kapcsolatot. 2 Introvertált személyiség: befelé, magába forduló, kerüli a társaságot. Kiegészítve az előbbieket a közéleti szereplés, a vállalkozói készségek és képességek milyenségének figyelembevételével, a személyiség 4 típusát vázolhatjuk fel. 1 Befelé forduló (introvertált), 2 Kifelé forduló (extrovertált), 3 Érzelmi-indulati, 4 Racionális. Pszichés funkciók: gondolkodás, érzékelés Az egyes típusok kialakulása, erőssége az öröklött tulajdonságok, a környezeti hatások, a családi légkör, illetve az alkalmazott nevelési stílusok függvénye. Érdemes áttekinteni a különböző típusú személyiségek néhány jellemzőjét. Befelé forduló: komplikált egyén,

gátolt reakciókkal. Ingerkerülő személyiség, tartózkodó megfontolt, befelé élő nem kezdeményező típus. Váratlan helyzetekben, új kapcsolatokban, kockázatvállaláskor erősen szorong Félénk ember benyomását kelti, nem szereti a változásokat, erősen monogám jellem, kitartó, hűséges. Nem eléggé vállalkozó, ragaszkodik a megszokotthoz, gyakran aggodalmas. Kifelé forduló: gyorsan reagáló, szereplésre vágyó, önmagát szívesen megmutató, de sérülékeny. Ingerkereső, kezdeményező, jó társas készségekkel rendelkező, közeledő, barátkozó típus. Vállalkozó kedvű, szereti a változást, keresi a megújulási lehetőségeket. Gyorsan megszokja a meglévőt, és újat keres, ezért nem kitartó, nem hűséges. Hajlamos a felszínességre, a kapkodásra Nem szorongó, ill legyőzi a szorongásait Könnyen szólal meg új helyzetekben, jó társalgó, társaságban magára vonja a figyelmet. Jó vezető, a végrehajtás, az aprólékos

munka azonban nem az erőssége. Jó érzéke van az emberek meggyőzéséhez Az érzelmi – indulati: döntéseit érzelmei, indulatai alapján hozza. Könnyen kialakulnak ellentétes érzelmi állapotai, és azok látszódnak is rajta. Konfliktusait, élethelyzeteit mindig erős érzelmi töltéssel éli át Sérülékeny, érzékeny, sértődős. Könnyen ragadnak rá környezete érzelmi változásai Hangulatember, vonzódik a színekhez, az ízekhez, az illatokhoz. A művészetek (zene, színház, film) érzékenyen érintik, a reklámok is nagy hatással vannak rá A racionális: döntéseiben, választásaiban józan, hidegfejű. Az érzelmek nem látszódnak rajta, „pókerarcú”, kiszámított rideg. Hangulata kissé szürke A logikára, az összefüggések kiszámítható láncolatára épít Érzelmileg nem lehet hatni rá, érdekei előbbre valóbbak. Arcjátéka szegényes nem könnyen sértődik meg A reklámok alig hatnak rá. Könnyen átlátja a gazdasági

összefüggéseket, észérvekkel lehet vele vitatkozni 10.24 orosz-szovjet tipológiai iskola Az úgynevezett orosz-szovjet tipológiai iskola jeles képviselői (Pavlov, Tyeplov, Nyebülicin) a biológiai alap, az idegrendszer determináló jellegét vallották. Igen elterjedt típustanuk, lényegében a személyiségek idegrendszeri alapon történő csoportosítása: Idegrendszeri típusok Erős kiegyensúlyozott mobilis (szangvinikus) Gyenge (melankolikus) kiegyensúlyozatlan (kolerikus) lassú (flegmatikus) Forrás: Nagy János, Személyiségpszichológia, http://www.pszichodiakngohu 11.A MOTIVÁCIÓ A motiváció fogalma Szótári jelentés: Moveo, mozgatni; Motiváció, cselekvésre késztetés; Motiválni, annyit jelent, cselekvésre késztetni valakit. Értelmezések: Gyűjtőfogalom, minden, ami cselekvésre késztet, a viselkedést irányítja, fenntartja, energizálja. Motiváció: különböző erősségű motívumoknak az egymásra épülése, szerveződése: 1

Szükséglet 2 Indíték 3 Késztetés 4 Vágy 5 Érdeklődés 6 Szükségletek A személyiséget motívumok és szükségletek formálják és irányítják. A személyiség egészséges és kiegyensúlyozott fejlődésének fontos eleme, tényezője az elismerési vágynak, az én tökéletesítésének, az önmegvalósításnak az igénye. A szükségletek a legősibb és legalapvetőbb motívumok, amelyek kielégítetlensége, intenzív feszültségérzéssel, nyugtalansággal, adott esetben erős fájdalomérzéssel járnak (Pl. éhség, szomjúság), és intenzív cselekvésre ösztönöznek. Eredetét tekintve a szükségletek 2 nagy csoportja ismert (H. Murray, 1938): Elsődleges fiziológiai, biztonsági szükséglet (létfenntartási, biológiai) szükségletek: pl. a táplálék, víz, levegő stb. Másodlagos (magasabb rendű, pszichogén) szükségletek: közösségi, megbecsülési, önmegvalósítási szükséglet, hatalomvágy, teljesítményszükséglet stb. A

létfenntartási szükséglet harmonikus kielégítésének igénye elsősorban a gyermekkorban meghatározó. A fejlődés folyamán a magasabb rendű szükségletek kiegészülnek vágyakkal, kívánságokkal, amelyek késleltethetik az alacsonyabb rendű szükségletek kielégítését. A szükségletek szerepe: 1 Meghatározza a viselkedés intenzitását. 2 Meghatározza a tevékenységek fontossági sorrendjét. 3 Irányító szerepük van: figyelmünket a céltárgyra mozgásunkat: céltárgy felé, vagy ellenkező irányba (elkerülés) Motívumok. A motiváció fogalma: tudatosult szükséglet, megjelenik az emberek gondolataiban, cselekvéseiben. Pl. táplálékszükséglet az éhségben nyilvánul meg, és táplálékkereső viselkedést eredményez Külső hatások is kiválthatják (környezeti ráhatások, pl. a reklám tevékenység) Motiváció folyamata: az egyén olyan belső (testi-tudati) állapota, amely arra készteti, hogy valamilyen módon viselkedjék akár

magánemberként, akár a munkahelyén vagy egyéb vonatkozásban. A motiváció folyamata 2. sz ábra Motivációs jelenségek: 1 Motívumok együtt járása: Ugyanabban a cselekvésben több motívum is jelen van. Egyik motívum felerősíti a másikat: pl. rendszükséglet a teljesítményigényt 2 A „motívumok harca” belső konfliktust eredményez. Néhány magasabb rendű, specifikus motívum (Murray, McClelland): 8. Teljesítményszükséglet: Az a vágy, hogy jól végezzük dolgainkat, hogy örömünket leljük abban, ha legyőzünk bizonyos akadályokat. 9. Hatalomszükséglet: Arra irányul, hogy hatást gyakoroljunk másokra, hogy presztízsre, pozícióra és befolyásra tegyünk szert. A hatalom orientált személyek: - Nehezen viselik el az alacsony hatékonyságot. - Kedvelik az erő vagy dominancia szimbólumokat (pl. hitelkártya, drága autó) - Társadalmi elismerés hajtja őket. 10. Társas szükséglet: Emberek társaságának keresésére, másokkal

való időtöltésre késztet. Akiknél erős: Barátságosak, alkalmazkodók, érzelmileg melegebbek, kedvelik a társas eseményeket. 11. 4 Intimitás szükséglet: Arra irányul, hogy szoros, kölcsönös kommunikációs kapcsolatba kerüljünk egyvalakivel. Cél, a másik emberrel való együttlét. Akikre jellemző: - Nyitottabbak, szívesen megosztják reményeiket, félelmeiket, elképzeléseiket másokkal - Beszélgetés közben többet nevetnek, mosolyognak, többször létesítenek szemkontaktust. Nem fér össze a hatalomszükséglettel!! 11.1 A motívumok hierarchiája Maslow: Szükséglet – hierarchia elmélet („Piramis modell”) Lényege, a hierarchikus felépítettség, a fejlődés feltétele valamennyi szint kielégítése. A szükségletek hierarchiája 3. sz ábra A motívumok hierarchiája Fiziológiai szükséglet: Ezek elsődlegesek, és az egyéni fejlődés legkorábbi szakaszában fontosak. Kielégítetlenségük tartós feszültséget, konfliktusokat

okoz, hiszen idetartozik az élelem, a víz, az oxigén stb. Az éhség, szomjúság, testi szükségletek, szexuális szükségletek, amelyek kielégítése alapvető feltétele fennmaradásunknak. Biztonsági szükségletek: A harmonikus fejlődéshez az embereknek lelki és anyagi biztonságra, lakásra, otthonra, óvó szeretetre, védelmezőre, a későbbiekben életlehetőségre, munkára van szüksége. A lét biztonsága, az egészség, életszínvonal, a mindennapi tevékenység állandósága. Társas (közösségi) szükségletek (másokhoz tartozni, befogadottnak lenni): Tulajdonképpen nem mások, mint indítékok a társas érintkezés, a kapcsolatok, intimitás, barátság stb. iránt Az ember eredendően társas lény. Kapcsolatai fontosak számára: sok ember azért változtat munkahelyet, lakóhelyet, hogy jó légkörű kollektívába tartozzék, jó barátokat szerezzen. A vállalkozó munkájának közege a társas viszonyok világa. Ezért kapcsolatrendszerének

milyensége, az emberek iránti pozitív beállítódása fontos tényezője a konfliktusok minimálisra csökkentésének. Az elismerés, megbecsülési (önmegbecsülés és mások által való megbecsülés) szükségletek. Csak akkor van önbecsülésünk, ha mások is megbecsülnek. Az ember élete csak akkor igazán harmonikus, ha mások tisztelik, elismerik. Igénylik az emberek, hogy elismerjék, értékeljék viselkedésüket, cselekedeteiket, amelymérce a további fejlődéshez. Akit nem értékel reálisan, segítőkészen környezete, az bizonytalanná, avagy éppen agresszívvé válik. A vezetők és a munkatársak elismerése, növelheti az önbizalmat, és szinte belső késztetéssé válik, hogy a bizalomnak megfeleljünk. Fontos a kortársak értékelése, elismerése. Kell, hogy fontosnak tartsanak bennünket Legyen bennünk a presztízs, státusz, hírnév utáni vágy. Akit kortársai gúnyolnak, nem barátkoznak vele, visszacsúszik a hierarchiában

Önmegvalósítási szükséglet: Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a leghumanisztikusabb indíték. Vágy arra, hogy megvalósuljanak az elképzelések, valóra váljanak a legbensőbb célok, hogy kiteljesítsük magunkat, valósítsuk meg lehetőségeinket, hogy értelmet adjunk életünknek. A mindennapok sokszor nagyon fárasztó pillanatain is átsegít. Lényegében erőforrás az alkotáshoz, a nehézségek leküzdéséhez Az önálló munkavégzés, a felelősség érzete mind hozzájárul az önmegvalósítási szükséglet kielégítéséhez. A cselekvést állandóan többféle szükséglet befolyásolja. Telítettségük pedig – amit az illető elégnek érez -, a körülményektől és az adott személyiségtől függően más és más. Általában mégis azt mondhatjuk, hogy a szükséglet kielégítésének ez szokott a természetes sorrendje lenni: ha éhes az ember, kevéssé izgatja az elismerés, de amint jóllakott, már fellép az igénye, hogy társalogjon,

olvasson, alkosson. A szükségletek sorrendje és sorrend feszítő ereje az élet folyamán is állandóan változik. A szükségletek végső soron olyan hajtóerők, amelyek a személyiséget befolyásolják, motiválják a különböző cselekvésekre, egy-egy probléma megoldására. Ha az alacsonyabb szükséglet kielégül, az nem hoz megnyugvást, sőt tudatosodik az egyénben a magasabb szükségletek elérésének fontossága. A sóvárgás, a vágyakozás a magasabb szinten is tovább folytatódik Az egészséges személyiségű emberek, akik felfelé haladnak a szükségletek hierarchiájában, nyíltabbak, kezdeményezőbbek, barátságosabbak kedvesebbek. Jobban elviselik (tűrik) a kudarcot, alkotóbbak, termelékenyebbek, munkájukkal elégedettebbek. Az érzelmi nélkülözés, az ingeréhség tehát hasonló negatív hatással van az ember fejlődésére, mint a rossz táplálkozás. Azok az egyének, akikből hiányzik az elismerés vágya, a törekvés, akik nem

haladnak felfelé a szükségletek hierarchiájában, egész életük során, unalommal, cinizmussal, elkeseredéssel, alacsony kudarctűréssel, feszültséggel, ideges szorongással, pszichoszomatikus betegségekkel, munkával való elégedetlenséggel, alacsony teljesítménnyel jellemezhetők. 11.2 Érzelmek (emóciók) fogalma, eredete Mik is azok az érzelmek? Az érzelmek szubjektív viszonyt fejeznek ki a környezetünkkel szemben. Értékelő, minősítő lelki jelenségek. Jelzik a szervezetet érő ingerek pozitív vagy negatív, kedvező vagy káros voltát (pl az undor) 1 Az érzelmek, a motívumok mellett, a viselkedés mozgatórugói, de ezeknél komplexebbek, differenciáltabbak. 2 Az alapmotívumok velejárói (pl. az éhségérzet kellemetlen érzéssel társul) 3 Megállapítható, hogy az érzelmek kívülről irányítottak, általában egy helyzet váltja ki őket. 4 A cselekvés eredménye is érzelmet vált ki (elégedettség, vagy elégedetlenség). 5 A

cselekvés önmagában is érzelmet vált ki, pl. a futás, az úszás öröme 6 A szociális érzelmek: társas eredetűek (pl. sikeres együttműködés öröme), a társra irányul, de biológiai motívumot is tartalmaz (pl. szerelem) Az érzelmek biológiai alapja: 1 a vegetatív idegrendszer: verejtékezés, pirulás, vérnyomásváltozás stb. szabályozása 2 bizonyos agyi területek Az érzelmek összetevői 1. Testi komponens: vegetatív szinten lezajló változások (pl düh esetén remegés, felgyorsul a szívverés, magas a vérnyomás). Kognitív komponens: az esemény értékelése, azok a gondolatok amelyek az adott érzelem átélésekor az eszünkbe jutnak. Érzelmeink erőssége és minősége függ a kiváltó helyzet értelmezésétől is. Pl Sikerült a vizsgám, boldog vagyok Megbuktam a vizsgán, szomorú vagyok. Mimika, gesztusok: érzelmi kifejező eszközök kultúra függő is lehet. Viselkedés komponens: az érzelem megnyilvánulása a társas

kapcsolatokban, cselekvések, konkrét viselkedések. Pl agresszió: kemény szavak, ütlegelés A személyiség alakulását befolyásoló tényezők A vállalkozó egyéniségét, környezetéhez való viszonyát, üzleti sikereit vagy sikertelenségeit stb. a személyiség olyan jellemző sajátosságait, mint az agresszivitás, a gyűlölet, a frusztráció, a hatalomvágy, a konformizmus, az énkép és önértékelés mértéke is alapvetően befolyásolja. 11.21 A negatív érzelmek Az agresszió, a gyűlölet, a frusztráció Az agresszió a fajtatársak ellen irányuló támadást jelent, amelynek célja az ellenfél, az ellenség legyőzése, fizikai, lelki károsodás okozása. Áttételesen ide sorolható a társadalmi agresszió (veszekedés, rágalmazás) és a szimbolikus agresszió is. Megkülönböztetünk egy pozitív cél érdekében vagy jogos önvédelmi célt szolgáló ún. asszertivitást, ill bomlasztó, szándékos, kóros öncél érdekében ható

agresszivitást. A bomlasztó agresszivitás az indulatok, a gyűlölet melegágya. A vitatkozó, veszekedő, indulatos, türelmetlen, gyanakvó agresszív személy mindig az erő oldalán, az erősebb pártján áll, a gyengét lenézi, megveti. Külső konfliktus támad, ha környezete nem tűri kitöréseit A pozitív, védekező agresszióval szemben az erőszakossága lappangóvá rejtetté válik. Ez azonban később felszínre kerül, mindenekelőtt fokozott ingerültség, sértődöttség és túlzott igazságérzet formájában. A negatív érzelmek természetrajza A gyűlölet, az az indulatos viselkedés az emberi, a társas kapcsolatok, az üzleti élet megmérgezője, s hogy fékezni tudjuk, szükséges részletesebben is megismerkedni eredetével, formáival. 1 A gyűlölet: olyan negatív érzelem, amely mindig meghatározható személyre, tárgyra, eszmére irányul. A gyűlöletben hangsúlyosan jelentkezik az érzelemmel átszőtt indulat, a harag, a düh és a

félelem. 2 Az indulat: heves, hirtelen támadt negatív érzelem, felindulás. A túlfűtött érzelmi állapot az egyén számára negatív és pozitív jelentésű helyzetben is létrejöhet, csökkentve a tudatos ellenőrzés lehetőségét, illetve mértékét. A negatív indulatainkat 2 csoportra oszthatjuk: 1 Átsuhanó indulat: gyors, nem tartós indulatok 2 Gerjesztett indulatok: lassú, magas hőfokú indulatok 11.3 KONFLIKTUS, KONFLIKTUSKEZELÉS 11.31 1 2 3 A frusztráció fogalma, eredete: A frusztráció: a szükséglet-kielégülés meghiúsulása következtében keletkezett feszültség, önmagukat gerjesztő negatív érzelmek forrása. A szükséglet kielégítés akadályozása eredményeképpen jelentkezik. Kudarc és sikertelenség érzelmi vetülete. Hatására megváltozik a viselkedés: agresszió vagy regresszió alakulhat ki. A frusztrációra agresszió vagy szorongás a válasz A frusztráció felfokozott energiának is tekinthető, ami robbanásra kész

állapotot idéz elő, vagy regresszió következik be. A tartós és elviselhetetlen frusztráció elől a gyerek gyakran az irrealitásokba menekül. A frusztráltság elviselését – a pszichés alkalmazkodóképesség, a pozitív énkép elvesztése nélkül – elsősorban a jó szülő – gyerek viszony, a meleg családi légkör, másodsorban a jó tanár-diák kapcsolat segítheti. A frusztrációtűrés képessége, az ún frusztrációs tolerancia 11.32 A konfliktus fogalma: Conflictus latin kifejezés, jelentése összeütközés két vagy több érdek, törekvés között. Az üzleti életben gyakoriak a viták, konfliktusok. A vállalkozó érdeke, célja ütközhet üzlettársa, partnere véleményével, érdekével, ami konfliktushelyzetet teremt. A vállalkozás az átlagosnál nagyobb fizikai és lelki terheléssel jár. A vállalkozó folyamatosan problémákat old meg. A döntések, a kapcsolatok megteremtése, ápolása is állandó koncentrációs

készenlétet igényel tőle A fokozott lelki megterhelést azok a konfliktushelyzetek okozzák, amelyek a vállalkozót sorozatos döntési helyzetbe kényszerítik. Kitartással, türelemmel, a nyerő-nyerő szemlélettel azonban megtalálható a „saját ösvény”, amelyen haladva csökkenthetők a konfliktusok. A konfliktusok fajtái: 2. Valódi konfliktusok: a felek összeegyeztethetetlen célokat követnek Álkonfliktus: elégtelenül definiált érdekek ütközése okozza. Áttételes konfliktus: a konfliktus oka nem tisztázott és nem egyértelmű. Téves konfliktus: olyan felek kerülnek egymással konfliktusba, akiknek eredetileg semmi okuk sem volt. Lappangó konfliktus: a felek nincsenek tudatában a közöttük lévő ellentéteknek. Pl nemek közötti konfliktus Hamis konfliktus: félreértések következménye. Okai: elégtelen kommunikáció, információhiány. Formái: 1. Személyközi konfliktusok (külső): Két vagy több személy céljainak, érdekeinek,

elképzeléseinek összeegyeztethetetlensége, ütközése. Az érdekek azonosak, de más a teljesítéshez szükséges stratégia. Önérvényesítő (egocentrikus): kedvezőtlenebb eredmény Együttműködő (szociális, kooperatív) 2. Belső konfliktushelyzetek: A személy saját „lelki” törekvései közötti összeütközés: (erkölcs és ösztön, szerepkonfliktusok). Tipikus helyzetek: - Két vonzó cél között kell dönteni (melyik a jobb) A konfliktus könnyen elviselhető. - Két taszító cél (melyik a kevésbé rossz) Súlyos konfliktus, gyakori megoldás a választás elől való „menekülés”. - Ambivalens cél: vonzó és taszító is egyszerre (melyik inkább) - Multivalens cél: sokértelmű, sokrétű (melyik inkább) Ha több erő kereszttüzében áll a vállalkozó, akkor multivalenciáról van szó. A sok, a több szempont szerinti latolgatás a működési zavar keresése, a döntési kényszer okozza a legnagyobb lelki megterhelést. Diagnózis

készítése és hibakeresés A vállalkozót a konfliktushelyzetekben, a problémamegoldásban, a tárgyalás során segítheti képletesen szólva a szorongás képessége, amely a veszélyérzéssel van összefüggésben. Ez egy ösztön Az ember a civilizáció során csaknem teljesen elvesztette ezt a képességét, mert nem volt rá szüksége. Ezért az ember egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy nem tud pontos diagnózist készíteni, nem találja meg életében, cselekedeteiben a hibákat, viselkedésében a működés zavarokat. 11.33 Konfliktusok megoldása A konfliktushelyzetekben a személy viselkedése két alapvető dimenzió mentén írható le: 3. Önérvényesítés: a személy milyen mértékben törekszik saját szándékai érvényesítésére Együttműködés: a személy milyen mértékben törekszik a másik fél szándékainak érvényesítését elősegíteni. A konfliktusmegoldás lényegében döntési folyamat, mert a döntés meghozatalát követően a

cselekvés fázisában már másféle stressz éri a vállalkozót, mint a konfliktus szituációban. A konfliktusmegoldás lépései: 1 A probléma felismerése, megfogalmazása 2 Információgyűjtés 3 Döntési alternatívák kidolgozása 4 Döntés A döntéshez szükséges: kompetencia, ismeretek, képességek és készségek Konfliktuskezelési módok 3. Elkerülés (nem önérvényesítő, nem együttműködő): nem önérvényesítő és nem együttműködő Az egyén nem követi közvetlenül sem saját, sem a másik fél szándékát. A diplomatikus elkerülés, a vitatott kérdés kedvezőbb időpontra halasztását jelentheti, vagy, egyszerűen visszahúzódást egy fenyegető helyzetből. Például, a személy fizikailag elkerüli a konfliktust, vagy megváltoztatja a beszélgetés témáját. Okai: alacsony frusztrációtűrő képesség, előzetes negatív tapasztalatok. Hasznos lehet: - Jelentéktelen kérdéseknél - Ha nagyobb a meggyőzés „költsége” mint,

„haszna”. - Időnyereség - Amikor kevés a sikeres megoldás esélye - Ha mások hatékonyabban oldhatják fel a konfliktust. - Leggyakoribb mondatai: nem akarok hozzászólni; nem vállalhatom a felelősséget 4. Alkalmazkodás (altruista, együttműködő): az együttműködés, a versengés ellentéte Az egyén lemond saját szándékáról, hogy a másik fél szándékai is érvényesülhessenek. Bizonyos önfeláldozás van ebben az eljárásban. Az alkalmazkodás öltheti az önzetlen nagyvonalúság vagy jótékonyság formáját, de lehet a másiknak való kényszerű engedelmesség, konformizmus, ill. a másik szempontjainak, érveinek őszinte elfogadása. A másik fél céljaihoz igazodik, akár úgy is, hogy feladja saját érdekeit. Hasznos lehet: - Előzetes hibák, rossz megoldások korrigálása - Jó kapcsolatok fenntartása esetén - Ha az adott kérdés fontosabb az egyik fél számára - Ha a másik fél többet veszíthet, mint amennyit mi nyerhetünk. -

Jövőbeli előnyök reménye - Leggyakoribb mondatai: én is így gondoltam; kész vagyok elfogadni, 5. Versengés (rivalizálás): önérvényesítő, hatalomorientált eljárás Az egyén saját szándékait érvényesíti, akár a másik személy rovására, valamely befolyásolási mód bevetésével, hogy nyerő helyzetbe kerüljön. A versengés jelentheti a saját igazáért való kiállást, a helyesnek vélt álláspont védelmét vagy egyszerűen a győzelemre való törekvést. Eszközök: hatalom, fenyegetés, érvelés, mások meggyőzése. Hasznos lehet: - válsághelyzetekben - népszerűtlen, de szükségszerű döntések esetén. - gyors döntések - önvédelem A leggyakoribb mondatai: ezt én tudom a legjobban; világos, hogy az én véleményem a legésszerűbb, 6. Együttműködés (problémamegoldás): egyszerre önérvényesítő és együttműködő, az elkerülés ellentéte Magában rejti azt a törekvést, hogy együtt dolgozva a másik személlyel együtt

találjanak valamilyen megoldást, mely teljesen megfelel mindkét fél szándékénak. A problémamegoldás lehet, pl egy nézetkülönbség feltárása azzal a céllal, hogy egymás megértése révén okuljanak a felek, vagy valamilyen feltétel megtervezésére való szövetség, amelynek hiánya késztetné a feleket. Mindkét fél együttes megoldásra törekszik, szem előtt tartva érdekeiket. Hasznos lehet: - Amikor a felek egyetértenek a célokban, de nem értenek egyet azok megvalósításában. Leggyakoribb mondatai: hogyan oldhatnánk meg? ez az én véleményem, és a tiéd? 7. Kompromisszumkeresés: átmenet az önérvényesítés és az együttműködés között A cél valamilyen kivitelezhető és kölcsönösen elfogadható megoldás találása, amely részlegesen mindét felet kielégít. A kompromisszum középúton helyezkedik el a versengés és az alkalmazkodás között. A kompromisszumkereső többről mond le, mint a versengő, de kevesebbről, mint az

alkalmazkodó. Közvetlenül ragadja meg a kérdést, mint az elkerülő, de nem tárja fel olyan mélységig, mint a problémamegoldó. A kompromisszumkeresés félúton való találkozást, kölcsönös engedményeket vagy egy gyors, áthidaló megoldás keresését jelent. Eszközök, módszerek: tárgyalás, alkudozás, szavazás, különbségek csökkentése. Hasznos lehet: - Azonos hatalmi pozíció és egymást kizáró célok esetén - Piaci környezetben - Időbeli korlátok esetén - Amikor az együttműködés, vagy a verseny nem vezet megoldáshoz. - Leggyakoribb mondatai: hajlandó vagyok, ha hajlandó vagy; inkább nyerjünk, mint veszítsünk; A konfliktushelyzetben tanúsított viselkedés függ: - egyéni hajlamoktól - személyiségtől - helyzeti tényezőktől 12. A hatékony vállalkozó jellemzői A hatékony, a kreatív, a sikerközpontú személyiség a kudarcból is tanul, a kudarckerülő siker esetén sem bízik magában, nem örül felszabadultan a

teljesítménynek. A felmérésből az is kiderül, hogy a tartós, az igazi sikerekhez, az üzleti célok eléréséhez erős jellem, felhangoltság, önmagunkban való fanatikus hit kell. A sikeres vállalkozónak tehát szilárd jellemnek kell lennie, ki kell fejlesztenie magában bizonyos szokásokat. 12.1 A hatékonyság megszervezése Az önbizalom építésével, az önfejlesztéssel kezdődik. Önbizalmunk, önbecsülésünk időnként elkopik, ezért javításra, önépítésre, önfejlesztésre van szükség. Az énkép 3 területe 4. A kezdeményezőképesség Az értelmes és hasznos munka végzése A hatékony időgazdálkodás 12.11 A kezdeményezőképesség Sokan azt hiszik, hogy viselkedésük jórészt determinált, azaz örökölt, és környezeti hatások miatt olyan a sorsuk, amilyen. Az csak részben igaz Valójában magunk dönthetjük el, hogy a külső és belső körülmények, mint hatnak ránk. Viselkedésünk nem a környezeti hatások függvénye,

hanem döntéseinken alapul Pl beszédünk nemcsak tükrözi, hanem befolyásolja is viselkedésünket, cselekvésünket, az ezek alapján azt, hogy mennyire vállalunk felelősséget. A megoldó típus Egyszerűen ilyen vagyok. A tehetetlen típus Semmit sem tehetek. A proaktív típus Másképpen is megközelíthetem a kérdést. A proaktív típus első megközelítésben annyit jelent, hogy tevékenységközpontú, de pontosítva „legyen tied a kezdeményezőképesség”. A proaktivitás mértéke azt jelenti, hogy az egészségünk, a munkahelyi problémáink stb függvényében mire fordítjuk energiánk nagy részét. Az életben ugyanis vannak dolgok, amelyeket nem tudunk megvalósítani és olyanok, amelyeket igen. A proaktív emberek az idejük és az energiájuk nagy részét azokra a dolgokra fordítják, amelyekre befolyással vannak, amelyeket meg tudnak változtatni. 12.12 Az értelmes és hasznos munka végzése Sokan élik úgy az életet, hogy játsszák

azt a szerepet, amelyet családjuk, munkatársaik, körülményeik rájuk osztott. Igaz szeretnének változtatni kiszabott sorsukon, de jó kifogásaik is vannak, hogy miért nem teszik Ugyanakkor vannak olyan személyiségek is, akik maguk irányítják a sorsokat, s jól megfogalmazzák céljaikat. A megtervezett célokat a legtöbb esetben teljesítik A kudarcokból tanulnak Nem kiosztott szerepet játszanak, hanem élik saját életüket. A munkában mindig látnak fantáziát, s megtalálják benne az örömet. Gondolkodva, saját épülésükért végzik feladatukat, újításokkal, ötletekkel kiegészítve Jelszavuk: Úgy végezd a munkád, hogy életed végéről visszatekintve is értelmét lásd! 12.13 A hatékony időgazdálkodás A hatékony vállalkozó tudja, hogy az életben, a munkában a legfontosabb dolgoknak kell elsőbbséget adni. Mégis gyakran a kevésbé fontos, de sürgős, határidős feladatok végzése miatt erre neki se jut ideje. A hatékony

időgazdálkodással, a vállalkozónak jut ideje a stratégiai tervezésre. 13. A sikeres vállalkozói személyiség jellemzői 5. A kölcsönös előnyök figyelembevétele a társas érintkezésben Az empátia a jó hallgató képessége A legjobb megoldás megtalálásának képessége A folyamatos tanulás, önképzés képessége 13.1 Az empátia, a jó hallgató képessége A hatékony vállalkozó először arra törekszik, hogy megértse partnereit, üzletfeleit, s csak az után arra, hogy őt is megértsék. Fontos tulajdonság továbbá az empátia képessége, a másik ember valódi szándékainak megértése Üzletkötések sikere vagy sikertelensége függhet attól is, hogy megérti-e tárgyalópartnerei igazi szándékát, mondanivalóját. A beleélés képességét megfelelő tréninggel, gyakorlással fejleszteni lehet 13.2 A legjobb megoldás megtalálásának képessége A hatékony vállalkozó, vezető egyik legfontosabb érdeke, hogy a munkatársak

csoportjából az egyes emberek képességeinek puszta összegét jóval meghaladó teljesítményt hozzon ki, amelynek végeredménye, az egész több a részek összegénél. A kreativitás irodalma szinergiának hívja ezt a jelenséget, amikor az emberek közötti kommunikáció magas szintjén a bizalomból és az együttműködésből, az ellentétek feloldásából, olyan rendkívüli eredmény keletkezik, amelyet egyetlen résztvevő sem várt volna. Ehhez mindenekelőtt meg kell tanulnunk az emberek között különbségeket. Törekedni kell arra, hogy ott, ahol csak egy alternatívát látnak – a miénket, ami persze jó és a másikét, ami persze „rossz” – megtaláljuk a harmadik, az igazi megoldást, amely mind e három megoldást tartalmazza. Így lesz az egész több a részek összegénél