Kémia | Tanulmányok, esszék » Csernik-Fürcht-Galambos - Optimalizálás az olajiparban, vegyipari termelésirányítás

Adatlap

Év, oldalszám:2008, 190 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:144
Feltöltve:2011. május 15
Méret:4 MB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Optimalizálás az olajiparban – Vegyipari termelésirányítás Pannon Egyetem-BME 2008 Optimalizálás az olajiparban A jegyzet összeállításában részt vettek: Csernik Kornél Fürcht Tamás Galambos László Dr. Holló András Holoda Attila Kalocsai Péter Dr. Kenessey Gábor Kőrösi Zoltán Krutek Tímea Laczik Pál Lebovics József Mesterházy Barbara Mészöly Csaba Németh Zsolt Szalmásné dr. Pécsvári Gabriella Tehenics István Tóth Ernő Virányi Tibor és még sokan mások Optimalizálás az olajiparban Tartalomjegyzék 1. Bevezetés az olajiparba . 1 1.1 A kőolajipar története Magyarországon 1 1.2 A kőolajipar története a világban 4 1.3 A kőolaj keletkezése, jellemzői 5 2. Kőolaj kutatás-termelés . 17 3. kőolaj piacok . 29 3.1 Piaci tendenciák 29 3.2 Kereslet-kínálat 31 3.3 Határidős piacok 34 3.4 A kőolaj árazása 36 3.5 Árazási formák 38 3.6 Regionálsi piac: Ororszország, mint térségünk ellátásának

kulcsszereplője 39 3.7 Egyéb alapanyagok beszerzése 42 3.8 Árak hatása az optimalizálásra 42 Irodalomjegyzék . 46 4. Supply chain menedzsment: elmélet és gyakorlat az olajiparban . 47 4.1 Az Ellátási Lánc Menedzsment filozófia 47 4.2 Ellátási lánc menedzsment szerepe az olajiparban 48 4.3 Új vállalati struktúra és működés 48 4.4 Az optimalizálás jelentősége 50 4.5 A hosszú távú profitmaximalizálás 51 4.6 Egy tipikus integrált olajvállalat SCM funkciói 51 4.7 MOL-csoport SCM szervezete, funkciói 53 4.8 MOL-csoport SCM fórumok 55 4.9 Ellátás lánc menedzsment tervező, ütemező eszközei 56 5. A finomítás szerepe az ellátási láncban . 59 5.1 A Finomítás célja és feladatai az ellátási láncban 59 5.2 Finomító tendenciák 60 5.3 A Dunai Finomítóról röviden 61 5.4 A finomítók rugalmassága 62 5.5 A Finomító főbb termékei 65 5.6 Alternatív termékvonalak, és azok optimalizálása 66 5.7 Kőolaj

finomítók konfigurációja 67 5.8 Finomítói konfigurációk 69 6. Petrolkémia . 75 Optimalizálás az olajiparban 6.1 A Petrolkémia területei általában 75 6.2 A Polimer gyártás technológiái 76 6.3 A MOL csoport Petrolkémiai divíziója 85 6.4 A polimerek piaca, jellemzői 86 6.5 A MOL csoport piacai, jellemzők 91 6.6 Finomító-Olefingyár kapcsolatok 92 Függelék . 97 Irodalomjegyzék . 100 7. A logisztika szerepe az ellátási láncban . 101 7.1 A logisztika célja és feladatai az allátási láncban 101 7.2 A kőolaj szállítása 102 7.3 Az elsődleges disztibúció fogalma 106 7.4 Szénhidrogének tárolása 114 8. A kőolajtermék kereskedelem célja és feladatai . 119 8.1 Kereslet-kínálat 113 8.2 Nagykereskedelem, kiskereskedelem, termékpiacok 113 8.3 Commodity árazás sajátosságai, árképletek 115 8.4 A termékpiacok volatilitása (árak, szezonalitás, stb) 117 8.5 Swap és Hedging 117 8.6 A termékminőség szerepe a

kereskedelemben 118 8.7 A kereskedelmi igények és a termékárak hatása az optimalizálásra 119 8.8 A MOL csoport főbb piacai 120 9. Az optimalizálás eszköze (PIMS program) . 127 9.1 Bevezetés az optimailálásba 127 9.2 Az üzleti optimalizálás fontossága 127 9.3 Ellátási lánc 128 9.4 PIMS alkalmazásának fő területei 129 9.5 A PIMS evolúciója 132 9.6 A PIMS előnyei és hátrányai 133 9.7 Tervezés és optimalizálás 134 9.8 Összefoglalás 136 10. Különböző esetek vizsgálata optimalizáló szoftver segítségével. 137 10.1 Kőolajok kiválasztása 138 10.2 02 gázolaj import mennyiségi változásának hatásai 145 11. Hosszú távú fejlesztések, beruházások és piaci stratégiák az optimalizálás függvényében . 149 12. Az olajipar jövője. 169 12.1 Piaci kereslet-kínálat, trendek Hiba! A könyvjelző nem létezik 12.2 Kőolaj és kőolajtermék árak Hiba! A könyvjelző nem létezik Optimalizálás az olajiparban

12.3 Kőolajtermelés, készletek Hiba! A könyvjelző nem létezik 12.4 Új technológiák és termékek Hiba! A könyvjelző nem létezik 12.5 Környezetvédelmi szabályozás és hatása a kőolajiparra Hiba! A könyvjelző nem létezik 12.6 Biofinomító Hiba! A könyvjelző nem létezik 12.7 A biofinomító fajtái Hiba! A könyvjelző nem létezik 12.8 A kőolajipari vállalatok fejlődése Hiba! A könyvjelző nem létezik 12.9 Összefoglalás Hiba! A könyvjelző nem létezik Irodalomjegyzék . Hiba! A könyvjelző nem létezik Optimalizálás az olajiparban 1. Bevezetés az olajiparba 1.1 A kőolajipar története Magyarországon A szénhidrogéneket természetes előfordulásaik révén ősidők óta ismerik. Mezopotámiában már időszámításunk előtt 3000-ben használták a kőolajat építkezéseknél az építőkövek rögzítésére, hajók szigetelésére, gyógyszerként és útépítésre. A kínaiak finomított kőolajat használtak világításra,

házak fűtésére és a só lepárlókban i.e 2000-től Magyar nyelvű írott források a szurok szót 1075-ben, az olajat pedig 1309-ben említik meg először. 1536-ban Oláh Miklós: Hungaria c. művében egy Szilágy megyei természetes előfordulást ír le: Nem hallgathatom el, hogy van Magyarországon olyan ragacsos föld is, a melyből, mint a viaszból, gyertyákat, fáklyákat és világító szereket is csinálnak, azonban a szaguk kellemetlen. Fridvaldszky István 1767-ben Erdély ásványkincseiről szóló könyvében említést tesz egy erdélyi kőolajés földgáz-előfordulásról. Az akkor még a kének csoportjába sorolt petróleumról, aszfaltról, naftáról azt írja, hogy azt a Közép-Medgyes mögötti árokból meregetni lehet. A kőolaj összetételére vonatkozó első tudományos vizsgálatot Winterl Jakab, a budai egyetem vegytan tanára végezte el 1788-ban. Aki a muraközi kőolajat elemezte desztillációs módszerrel Valamivel később, 1791-ben

Martinovics Ignác, a lembergi egyetem fizika tanára írt értekezést a galiciai kőolajról. 1842-ben a Királyi Magyar Természettudományi Társulat pályadíjat tűzött ki a hazai aszfaltelőfordulások leírására, különös tekintettel a technikai hasznosításra. Nedtwich Károly, a pesti egyetem professzora első díjat nyert „ A gyulányok neméhez tartozó kátrányos fekete hegyi olaj” c. munkájával, melyben a muraközi és a hagymádi előfordulásokkal foglalkozott. Az olajat világításra és gázgyártásra, az aszfaltot pedig útburkolásra javasolta felhasználni. A természetes előfordulású kőolajat kocsikenőcsként, gyógyszerként, harci anyagként, világítási célra használták egészen a XIX. századig A változást előbb a petróleumlámpa megjelenése (Magyarországon az első petróleumlámpák 1860-ban jelentek meg és 1864-ben már felváltották az olajlámpásokat Pest utcáin. A nagyobb felhasználást, majd a r obbanómotorok

tömeges elterjedése hozta magával. A történelmi Magyarország területén a s zénhidrogéneket kezdetben a felszíni természetes előfordulások környékén bányászták. A XIX században és századunk elején Erdélyben valamint a Muraközben alakult ki említésre méltó termelés. A század második felében Dél-Oroszországban, Galíciában és Romániában fellendült a kőolajbányászat. Az első kisipari üzemeket 1878-ban a béc si Fanto és Társa létesítette Orsován, Brassóban és Marosvásárhelyen román kőolaj feldolgozására. Baruch Jeremiás (budapesti bankár) 1882-ben Marosvásárhelyen indította be k isipari finomítóját, majd 1890-ben megalakult a Dési Kőolajipar Rt. Tizenkét kisüzemet létesítettek román kőolaj, tizennyolcat pedig galíciai olaj feldolgozására. Az első finomító üzemet, amit a Fanto cég állított fel Fiuméban Kőolaj-finomítógyár Rt. néven, a Magyar Általános Hitelbank, a C reditanstalt für Handel und

Gewerbe és a R otschild Bankház finanszírozta, de a töltőállomást és a rakodót az Államvasutak ingyen felépítette, és a kikötőben szintén állami költségen épült tároló medence. 1883-ban másodikként alakult meg a Magyar Petróleumipar Rt Freund Adolf budapesti és Naschauer Jakab bécsi tőkések kezdeményezésére. A két gyár bakui nyersanyagot dolgozott fel. 1886-ban alakult a Berg Adolf és Társa Ásványolaj-finomítógyár, amely 1891-től Budapesti Ásványolajgyár Rt. néven működött Az 1882–1900 között alapított finomítók közül tizenhárom bizonyult életképesnek. A nyersolajból lepárlással keletkezett a benz in, petróleum, gázolaj és a pak ura. A pakura vákuum lepárlásával keletkező különböző kenőolajpárlatokat állítottak elő, a maradékot bitumen, majd aszfaltgyártásra használták. További termékek a paraffinok, gépzsírok, kocsikenőcsök, gyógyászati- és növényvédelmi cikkek. Az eljárások között a

paraffinok leválasztása volt a legfontosabb, amelyekből újabb termékeket gyártottak. 1 Optimalizálás az olajiparban Magyarország petróleumfogyasztása 1875 – 1890 közt 2,7-szeresére nőtt. 1898-ban már 13 finomító működött az országban, amelyek nem hazai termelésű kőolajat dolgoztak fel. A szervezett állami geológiai kutatás a kőolaj természetes előfordulási helyein 1893-ban a Föl dtani Intézet igazgatója, Böckh János vezetésével kezdődött el. 1880 – 1893 közt a Kárpátok övezetében 125, Horvátországban és a Muraközben 12 aknát mélyítettek, ezek közül 20 100 m-nél mélyebb volt, egy pedig elérte a 600 m étert. 1894-1913 között 81 fúrást végeztek (42-t a K árpátok mentén, 39-et a Muraközben) 1905-ra Magyarország összes kőolajtermelése elérte az 55 000 tonnát. A magyar finomítók műolajat is feldolgoztak. A műolaj finomított petróleum, amelyhez finomítványokat kevertek. Feldolgozása desztillációt

igényelt Román kőolaj finomítók késztermékekből (benzin, petróleum, gázolaj, bitumen) olyan, már egyszer lepárolt és újra összekevert a vevő igényeinek megfelelő műolajat állított elő. Általában paraffin-mentes pakurát szállítottak, amelyet már nem kellett paraffin mentesíteni. Egyszerű desztillációval könnyű olajokat, kenő-, autó-, traktor- és hengerolajokat lehetett előállítani belőle. A műolaj-import megoldotta ugyan a petróleum-ellátást, de mivel feldolgozása lényegesen egyszerűbb volt, nem kedvezett a technológiai fejlődésnek. A kormányzat a műolajat az üzemek kapacitásának megfelelő kvóták szerint osztotta el. A finomítókat az 1900-as években galíciai nyersolaj feldolgozására kötelezték. Ennek következtében új technológiai eljárásokat vezettek be A Magyar Petróleumipar Rt. és az 1906-ban alapított Hazai Kőolajipar Rt mellett a kereslet növekedése és az állami kedvezmények eredményeképpen 1907-ben

az amerikai Standard Oil Co. Által létrehozott Vacuum Oil Co. Rt kőolaj finomítót épített Almásfüzitőn 1910-re a világ kőolajtermelése az 1900. évinek kétszeresére nőtt A petróleum-világítás elterjedése, majd a r obbanómotorok tömegessé válása, az olajtüzelés elterjedése, aszfaltozott utak építése következtében az olaj stratégiai nyersanyaggá vált. A magyar országgyűlés a kőolaj és földgáz bányászatot állami monopóliummá nyilvánította. Erdélyben a kormány megbízásából az Anglo–Persian Oil. Co kezdett kutatásokat, amikor a területeket Magyarország elveszítette 1920-tól a cég határokon belül is végzett kutatásokat, de azok eredménytelenek voltak. Így 1940-ig folytatódott a műolaj behozatala és feldolgozása. A Vacuum modernizált üzemében 1921-től szovjet nyersolajat dolgozott fel. Az 1920-as években a kőolajtermékek felhasználása nagy iramban növekedett Magyarországon motorizáció térhódításával

egyre több üzemanyagra volt szükség, elterjedt az aszfalt útburkolat és a petróleum-világítás. A finomítók benzinkutakat, telephelyeket létesítettek az ország egész területén Budapesten 1925-ben alakult meg a Shell Kőolaj Rt., amely a csepeli vámmentes kikötőben létesített telepén finomítót épített. 1924-ben több kisebb finomító egyesítésével létrejött a Fanto Művek Rt, majd a Budapesti Ásványolajgyár Rt. beolvasztásával a Fanto Egyesült Magyar Ásványolajgyárak Rt 1931ben Nyírbogdányi Petróleumgyár Rt, a Szőregi Petróleumgyár Rt és a Lardoline Olaj-, Zsiradék- és Vegyigyár Rt. részvételével megalapították a magyar olajfinomítók kartelljét A trianoni Magyarország területén működött finomítók kapacitása jelentősen meghaladta az ország akkori szükségleteit. A magas minőségi követelmények kielégítésére megfelelő olajokat Amerikából importálták. Románia nem engedélyezte a jó minőségű nyersolaj

behozatalát, mivel azt saját finomítóival dolgoztatta fel, csak a műolaj exportját tette lehetővé. Magyarországon kísérletek folytak olajtermékeknek mesterségesen, szénből történő előállítására. 1934-ben a Péti Nitrogénművek Rt. a dorogi szénlepárló üzem termékeire alapozva műolaj és műbenzin előállítását kezdte meg. A kőolajból előállítható termékekhez képest azonban nem volt kifizetődő a gyártása, így 1938-ban nyersolaj feldolgozó üzemmé átalakították át. A dél-zalai olajmezők felfedezésével a műolaj-behozatal megszűnt. A kőolajbányászat amerikai tőkével indult meg. A magyar kormány a Dunántúl kőolaj- és földgázkutatási jogát tizenöt évre az Eurogasco-nak adta át. A kutatásokat Paul Ruedemann és Papp Simon geológusok irányították. Budafapusztán (ma: Bázakerettye) 1937 november 1-jén indult meg a termelés. 1938 július 15-én megalakult a Magyar–Amerikai Olajipar Rt, a MAORT Termelése

1939-től fedezte a hazai fogyasztást, 1940-től pedig már exportra is termelt. A Lispe környéki olajmezőkön kitermelt nyersolaj feldolgozására a hazai feldolgozó kapacitás szűknek bizonyult. 1942–1943-ban a haz ai nyersolajtermelést évente közel 600 000 tonna volt, a f eldolgozó 2 Optimalizálás az olajiparban kapacitás pedig 400-450 000 tonna. További problémát jelentett, hogy a lispei kőolaj paraffin bázisú volt, és ilyen típusú nyersanyag feldolgozására, a párlatok paraffin mentesítésére a finomítók többsége nem rendelkezett megfelelő technológiával. Paraffin üzeme akkor még csak a Vacuum és a Magyar Petróleumipar Rt.-nek volt A Vacuum tökéletesítette paraffin gyártó üzemét, a Shell pedig modernizálta és üzembe helyezte a Hazai Kőolajipar Rt.-től átvett Gyömrői úti paraffin gyárát A Fanto is rákényszerült paraffin gyár építésére. Az állami tulajdonú Péti Nitrogénművek pedig 1939-ben modern krakkoló

üzemet rendezett be. 1942. március 28-án az állam Szőnyben Magyar Olajművek Rt néven új vállalatot alakított Az új üzem a hazai nyersolaj feldolgozására rendezkedett be. Maga a MAORT is tervbe vette ásványolaj finomító építését. Kőolaj- és földgázbányászat, valamint feldolgozás és kereskedelem céljára alakult meg szintén állami kezdeményezésre a M agyar–Olasz Ásványolajipar Rt. 1938 közepéig csak a V acuum vállalkozott a hazai nyersolaj átvételére, korszerűen felépített finomítójában. A Shell is kiépítette kapcsolatait a M AORT-tal, szabad kapacitásával budafapusztai nyersolajat dolgozott fel. Az 1940-es években finomítók nagyüzemmé fejlődtek, 1940-től már exportra is termeltek. 1941 decemberben az állami kezelésbe vették a MAORT-ot és a Vacuum-ot. 1945 után az ipar szovjet irányítás alá került. A háború befejezése után rövidesen elérték az 1943 évi termelés 60-70%-át. Ennek ellenére üzemanyag és

petróleumhiány alakult ki A finomítók termelésének 30%-a ugyanis jóvátételre, 25-30%-a pedig exportra került. 1948-ban megkezdődtek az államosítások, megalapították az Ásványolaj-forgalmi Rt.-t, az ÁFORT-ot 1950 el ején nemzeti vállalatok alakultak. A Shell helyén a Csepeli Ásványolaj-ipari N V, a Vacuum helyén az Almásfüzitői Ásványolaj-ipari N. V, amelybe 1962-ben beolvadt a Szőnyi Kőolajipari Vállalat, és ekkor nevét Komáromi Kőolajipari Vállalatra változtatta. Megalakult a Magyar–Szovjet Nyersolaj Rt, a MASZOVOL, amely folytatta a D una–Tisza közi és tiszántúli kutatásokat. A magyar–szovjet vegyes vállalatokat – köztük a MASZOLAJ-t – 1954. december 31-vel felszámolták, a MASZOLAJ vállalatainak irányítását a Vegyipari és Energiaipari Minisztérium Kőolajipari Igazgatósága vette át. Az iparág fejlődését továbbra is hátráltatta a nyersanyaghiány, ami a zalai olajmezőknek az 1950-es években rablógazdással

folytatott tönkretételével még csak súlyosbodott. A magyar kormányok az 1956-os forradalom és szabadságharc után sem voltak képesek tudomásul venni, hogy a természet nem győzhető le, a kőolajtermelést nem növelhetik adminisztratív intézkedésekkel. 1957. január 1-jével a magyar kőolajipar egységes szervezetbe tömörítésének céljából létrehozták a KőolajipariTrösztöt, amelyhez 1960-ban a g ázipar is csatlakozott. Ekkor alakult meg az OKGT Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, amely 1991-ig, a M OL Magyar Olaj- és Gázipari Rt. megalakulásáig működött. Fokozatos javulás csak az 1960-as évek vége felé mutatkozott A nyersanyag-hiányt behozatallal pótolták, így az ásványolaj-finomítók termelése növekedhetett. Az 1970-es években már nem a meglévő mezők kirablásából, hanem új mezőkön feltárt nyersolajból növelhették termelésüket a kőolaj-finomító vállalatok. A magyar kőolajtermelés központja a Dunántúlról

az Alföldre helyeződött át. Az OKGT létrejötte utáni időszakban a dunántúli területen tovább folytatódtak a Nagylengyel környéki kutatások, melyek újabb olajtároló tömbök felfedezését eredményezték. Vizsgálatok és kísérletek kezdődtek a mezők elvizesedésének korlátozására. A kimerülő dél-zalai olajmezők másodlagos művelésével újabb olajmennyiségek kitermelésére nyílt lehetőség. Az újabb területeken folytatott kutatások a korábbiaknál ugyan szerényebb, de mégis említésre méltó eredményeket hoztak: Ortaháza (kőolaj és földgáz), Pusztaapáti (kőolaj), Sávoly (kőolaj), Barcs (gáz kondenzátum). Az 1990-es években OKGT átszervezésével és a p rivatizációval újabb jelentős változások történtek a hazai szénhidrogéniparban. 1991-ben létrejött a M agyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság, amely rövidesen Európa egyik jelentős, integrált olaj-és gázipari részvénytársasága lett. Megvásárolta

a s zlovákiai Slovnaft olajvállalatot, tulajdonossá vált a horvát INA-ban, finomítója van Olaszországban, kiterjedt benzintöltő állomás hálózattal rendelkezik a környező országokban. A kétezres évek elején Nagykáta környékén megkezdődött a paraffinos kőolaj kitermelése. A MOL a világ számos országában kutat kőolaj után, nem kevés sikerrel. 3 Optimalizálás az olajiparban 1.2 A kőolajipar története a világban Amerikában Edwin L. Drake ezredes észak-kelet Pennszilvániában egy saját készítésű fúrótorony segítségével 220 méter mélyen olajat talált. 1859-ben James Townsend bankár megbízásából William A. Smith kovácsmesterrel Pennszilvániában fúrták a kutat Amely naponta 20-25 hordó kőolajat adott Eleinte whiskys hordókba töltötték az olajat, akkor vált a kőolaj mennyiség máig is általános egységévé a 42 gallonos hordó, amely 159 liter. A kínálat növekedésével rohamosan csökkenni kezdett az olaj

ára, 1861 végére hordónként 10 centre csökkent. Az olcsó pennsylvániai kőolaj meghódította a világpiacot, ami nem ösztönözte a kőolajkutatást a világ többi részén. Az európai tőke tartotta túl kockázatosnak a kőolaj kutatásba való befektetést. 1865-re az amerikai polgárháború végére újra egyensúlyba került a kereslet a kínálattal, amikor is egy hordó olaj ára 13,75 dollárban stabilizálódott. 1883-ig az Egyesült Államok elégítette ki a világ kőolajigényének több mint 80 százalékát kitűnő kenőés lámpaolajjal. Oroszország kőolajipari fejlődésében Emanuel Nobel honvédelmi találmányai iránt érdeklődő felőle Miklós orosz cár, így Szentpétervárra hívta. Oroszországot akkor érte el a kőolajláz A Nobel fivérek jól kiismerték magukat az orosz adminisztrációban, így nagy kiterjedésű területeket vásárolhattak meg Baku környékén, ahol hatalmas kőolajkészletet tártak fel. Az orosz kőolaj-kitermelés

mértéke egyre emelkedett, amely 1901-ben megelőzte az Egyesült Államokét. A kitermelt olaj szállítását azonban erősen gátolta az a tény, hogy a Kaukázus és a Fekete-tenger között nem volt használható vasútvonal. A francia Rothschild bankház vasútépítési kölcsön fejében részesedést kapott a kőolajiparban. Mivel a piac zöme a Nobel fivérek kezében volt, ezért Rothschildék az ígéretes ázsiai piac felé fordultak. Kapcsolatba léptek egy Marcus Samuel nevű kereskedővel, akinek jelentős üzleti összeköttetései voltak Távol-Keleten. A Shell Társaság kagylókkal kereskedett, de egyúttal ellátta az iparosodó Japánt jó minőségű angol gépekkel. Fiai1897-ben megalapították a S hell Transport and Trading Co.-t, melynek szimbóluma máig egy sárga fésűskagyló Ebben az időben a Közel-Keleten még nem kezdődött meg a kőolaj kitermelés. A XX Század megalakult nagy olajtársaságok végeztek olajkutatásokat az arab országokban és

a felfedezett kőolajat saját hasznukra termelték ki. 1956-ban a szuezi csatorna államosításának következtében háború tört ki a csatorna birtoklásáért. A csatorna lezárásának következtében kőolajhiány alakult ki. 1960-ban Irán, Irak, Kuvait, Szaúdi-Arábia és Venezuela részvételével megalakult a Kőolajexportáló Országok Szövetsége az OPEC. A szervezet tagországainak száma azóta 11-re növekedett 1970-re az Egyesült Államokban a szénhidrogén (kőolaj, gáz, folyékony gáz) kitermelés elérte a napi 94 millió barrelt. A kitermelés azóta is folyamatosan csökken 1973-ban Számos OPEC ország korlátozta, vagy leállította az olajeladásokat az Egyesült Államoknak és Hollandiának tiltakozásul, mivel azok az arab izraeli „Yom Kippur” háborúban Izraelt támogatták. Később kiterjesztették az embargót Dél-Afrikára, Rodéziára és Portugáliára. Az OPEC tagok 25 %-al csökkentették a kitermelést, amely átmenetileg ellátási

zavarokat okozott. Az olaj ára a megháromszorozódott. Benzinhiány alakult ki a benz inkutaknál hosszú sorokban várakoztak az autósok. 1978-ban Iránban forradalom tört ki az ország kőolaj kitermelése ennek következtében 1981-re napi 3,9 millió barrellel csökkent. Kezdetben az OPEC tagországok ennek ellensúlyozására növelték kitermelésüket. 1980-ban, azonban Irán és Irak között háború tört ki, ekkor a P erzsa Öböl országai csökkentették kitermelésüket. 1981-re az OPEC országok termelése az 1978-as mennyiség negyedére csökkent, a kőolaj ára pedig a duplájára nőtt. Az OPEC az olajkitermelések csökkentésével magasan tartotta az árakat. Szaúdi-Arábia fogta vissza legjobban a k itermelést A magas ár azonban azt eredményezte, hogy csökkent a felhasználás. A személygépkocsik kisebbek lettek, kevesebb üzemanyagot fogyasztottak. A szaudi kitermelés 1980 és 1985 között napi 9,9-ről 3,4 millió barrelre csökkent. 4

Optimalizálás az olajiparban 1986-ban Szaúd-Arábia több más OPEC taggal együtt megemelte a kitermelt olaj mennyiségét, amelynek következtében a kőolaj ára majdnem a felére csökkent. A kőolaj felhasználás a nyolcvanas évek végén a tartósan alacsony árak következtében gyorsan növekedett. 1990. augusztus 2-án Irak megtámadta Kuvaitot Amelynek következtében a kőolajárak ugrásszerűen emelkedni kezdtek, végül 28 dolláron tetőztek. Miután az ENSZ csapatok felléptek Irak ellen, az árak ismét csökkenni kezdtek. A kilencvenes évek végén az ázsiai pénzügyi krízis, majd az ezredforduló után az iraki háború azonban ismét a kőolaj árának növekedéséhez vezetett. Napjainkban Kína és India rohamosan növekedő nyersanyagigénye és a K özel-Keleten tapasztalható instabil politikai helyzet soha nem tapasztalt magasra emelte a kőolaj árát, amely elérte a hordónkénti 150 dollárt. 1.3 A kőolaj keletkezése, jellemzői A kőolaj a

legelfogadottabb elmélet szerint biológiai eredetű. Amely szerint több millió évvel ezelőtt elpusztult tengeri élőlényeket üledék lepte el. A nagy nyomás, magas hőmérséklet hatására, levegőtől elzárt körülmények között a szerves anyagok bomlástermékeiből alakult ki az a komplex anyag, amelyet ma nyersolajként ismerünk. A kőolaj a tektonikai mozgások, a földkéreg átalakulásának következtében porózusabb kőzetekbe vándorolt. Ez a mozgás általában fölfelé irányult és akkor állt le, amikor az olaj a föld felszínére került, vagy egy tömör rétegen már nem tudott átszivárogni, így csapdába került. A földalatti só rétegek is ilyenek Ezért gyakran a kőolajmezők só rétegek között helyezkednek el. A biológiai eredetű szerves anyag bomlásakor széndioxid és metángáz keletkezik Így a kőolaj és a földgáz (metán, széndioxid és könnyű szénhidrogének keveréke) gyakran együtt fordul elő. A kőolaj és földgáz

mezők általában sós vizet is tartalmaznak A kőolajlelőhelyek leggyakoribb kőzetei a homokkő, mészkő és dolomit. Vannak kutatók, akik szerint a kőolaj a föld kialakulásának idején keletkező metánból szintetizálódott. Azóta is folyamatosan tör fel a földfelszín irányába. Ezt a nem túl széles körben elterjedt abiogenikus elméletet támasztja alá a világűrben, például a Szaturnusz Titán holdján nagy mennyiségben fölfedezett metán. A kőolaj szénhidrogének komplex elegye. Kisebb mennyiségben azonban heteroatomokat (kén-, nitrogén- és oxigénatomokat) tartalmazó vegyületek is előfordulnak benne. A kőolajban található egyedi vegyületek száma igen nagy, valószínűleg legalább ezres nagyságrendű. Részletes, egyedi vegyületekre lebontott elemzése még a mai, korszerű analitikai módszerekkel is csak a kb. 250 oC-ig forró frakciókkal bezárólag lehetséges, a n ehezebb párlatok esetében csoportelemzések és félempirikus

vizsgálatok végezhetőek, de gyakorlati szempontból ezek is megfelelnek. A kőolaj elemi összetétele (tömeg %) jellemzően a következő: Karbon Hidrogén Kén Nitrogén Oxigén Fémek 83 - 87 11 - 14 0,2 - 4,0 (max. 7 %) 0,1 - 1.0 (max 2 %) 0 - 0,5 0 - 0,2 1. táblázat A szénhidrogén csoportokat tekintve a kőolajokban: a.) Normál paraffinok, nyílt szénláncú (alifás) alkánok, amelyek szén atomjai egyszerű kötéssel kapcsolódnak egymáshoz és ezen kívül csupán hidrogén atomokat tartalmaznak. 5 Optimalizálás az olajiparban b.) Izoparaffinok, amelyek elágazó szénláncú telített paraffin szénhidrogének c.) Cikloalkánok, vagyis telített gyűrűs szénhidrogének, amelyeket cikloparaffinoknak, illetve a kőolajkémiában nafténeknek neveznek. d.) Aromás szénhidrogének, amelyek benzol gyűrűkből állnak Általában paraffin, izo-paraffin vagy naftén oldalláncot tartalmaznak. e.) Aszfaltének, gyanták szintén aromás jellegű vegyületek

Nagy molekulájú vegyületek, amelyek feldolgozás során a vákuum maradékban koncentrálódnak. Példa az a.) csoportra: Az egyenes láncú n-heptán (egyébként az oktánszám-skála 0 pontja), CH 3 – CH 2 – CH 2 - CH 2 - CH 2 - CH 2 – CH 3 Példa az b.) csoportra: CH 3 | CH 3 – C – CH 2 – CH – CH 3 | | CH 3 CH 3 Izo-oktán, a 2,2,4-trimetil-pentán(egyébként az oktánszámskála 100-as pontja). Példa az c.) csoportra: A ciklohexán és a ciklopentán: CH2 CH2 CH2 , amelyet így is jelölhetünk: CH2 H CH2 CH2 Példa az d.) csoportra: A benzol, 6 Optimalizálás az olajiparban CH CH CH CH CH vagy más (jobb) jelöléssel: CH Illetve a többgyűrűs aromásokra a naftalin: vagy más (jobb) jelöléssel A kőolajokban olefin szénhidrogének, vagyis kettős kötést tartalmazó, nyílt láncú telítetlen szénhidrogének gyakorlatilag nem találhatóak; acetilén szénhidrogének, vagyis hármas kötést tartalmazó szénhidrogének pedig még

nyomokban sem fordulnak elő. Ha a szénhidrogének csoportösszetételének alakulását a kőolaj geológiai korával hozzuk összefüggésbe, akkor az 1. ábrán látható eloszlást tapasztalhatjuk Előfordulhatnak egyes kőolajok, amelyek eltérnek ettől az eloszlástól. 7 Optimalizálás az olajiparban 1. ábra A kőolaj szénhidrogén csoport összetételének változása a geológiai korral 8 Optimalizálás az olajiparban A kőolajok szénhidrogén-csoport összetétele tehát általában a következő határok között változik: Paraffin Naftén Aromás 20-60 % (geológiai korral nő) 50-25 % (geológiai korral csökken) 30-15 % (minimum a „közepes” geológiai kornál) 2. táblázat Kőolajok szénhidrogén csoport-összetétele % A kőolajfrakciókban a növekvő forrásponttal nő a gyűrűs szénhidrogének aránya, tehát a nehezebb frakciókban egyre magasabb a nafténes és aromás vegyületek koncentrációja. Amint az a következő diagrammon

látható: 2. ábra Szénhidrogén csoportok eloszlása a kőolaj frakciókban 9 normál- és Optimalizálás az olajiparban A hetero atomot tartalmazó szénhidrogének közül ki kell emelni a k én- és a ni trogéntartalmú vegyületeket amelyek a feldolgozás során nehézségeket okoznak. Továbbá az egyre szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak eleget téve különös tekintettel a kénvegyületekre, egyre teljesebb mértékben el kell távolítani. Amely egyre nagyobb költséggel jár A kén és nitrogénvegyületek eltávolítása katalitikus hidrogénezéssel, H 2 S és NH 3 formájában történik. A kőolajban előforduló kénvegyületek típusait az alábbi felsorolás mutatja be: RSH Merkaptánok (tiolok) RSR’ Szulfidok Gyűrűs szulfidok s RSSR’ Diszulfidok Tiofén s Benzotiofén s Dibenzotiofén S Naftobenzotiofén S S R = alkil-csoport A felsorolt vegyülettípusok közül a merkaptánok a legkorrozivabbak, a tiofén és származékai

valamivel kisebb korróziós hajlammal rendelkeznek. A kőolajban található nitrogénvegyületek főbb képviselői a következők: Nem-bázikus jellegűek: Pirrol C4H5N N H 10 Optimalizálás az olajiparban Indol C8H7N N H Karbazol C 12 H 9 N N H Benzo(a)karbazol C 16 H 11 N N H 11 Optimalizálás az olajiparban Bázikus jellegűek: Piridin C5H5N N Kinolin C9H7N N Indolin C8H9N N H Benzo(f)kinolin C 13 H 9 N N A nitrogénvegyületek általában a k énvegyületekkel együtt távolíthatóak el, és a l egtöbb feldolgozási technológiánál kevesebb gondot okoznak, mint a k énvegyületek. Kivéve a h idrokrakkolást, ahol a nyersanyag nitrogéntartalma jelentősen gyorsítja a katalizátorok dezaktiválódását. Külön kell szólni a kőolajok ún. nehézfém tartalmáról, amelyen elsősorban a nikkel és vanádiumtartalmat kell érteni Ezek a fémek kémiai kötésben, porfirinvázas vegyületek kelát komplexeiként fordulnak elő, ezért a

kőolaj só mentesítés során nem távolíthatóak el. Ilyen porfirinvázas Ni-komplexet mutatunk be az alábbi ábrán: H H C H C H C C C C N Ni C H C H H C N C C H H C C C C N N C C C C 3. ábra H C H H A nehézfémtartalom nem előnyös, mert a ezek a kénnel együtt a nehezebb frakciókban, így elsősorban vákuummaradékban dúsulnak fel, amit ezért fűtőolajként egyre nehezebb felhasználni, a nehézfémtartalom ugyanis a füstgázban lévő részecskékre tapadva kijuthat a környezetbe. További negatív körülmény az, hogy a vanádium tartalom a tüzelés során V 2 O 5 -dá oxidálódik, ami katalizálja a füstgázban általában jelenlévő SO 2 oxidációját SO 3 -dá, ami a levegő nedvességtartalmával kénsavat alkot, és így mind a füstjáratokban, mind a környezetben erős korróziót okoz. 12 Optimalizálás az olajiparban Fém Réz Kálcium Magnézium Bárium Stroncium Cink Higany Cézium Bór Aluminium Koncentráció,

ppm 0,2 – 12,0 1,0 – 2,5 1,0 – 2,5 0,001 – 0,1 0,001 – 0,1 0,05 – 1,0 0.03 – 0,1 0,001 – 0,6 0,001 – 0,1 0,5 – 1,0 Fém Gallium Titán Cirkónium Szilícium Ón Ólom Vanádium Vas Kobalt Nikkel Koncentráció, ppm 0,001 – 0,1 0,001 – 0,4 0,001 – 0,4 0,1 – 0,5 0,1 – 0,3 0,001 – 0,2 5,0 – 1500 0,04 – 120,0 0,001 – 12,0 3,0 – 120,0 3. táblázat További problémát jelent, hogy a fémek, elsősorban a nátrium erős katalizátormérgek, ezért a nehéz vákuum párlatok, maradékok katalitikus feldolgozása során fémcsapdák alkalmazására van szükség. A kéntartalom és nehézfémtartalom feldúsulására irodalmi példaként meg kell említeni a világpiacon arábiai nehéz kőolajként ismert olajat, amelynek kéntartalma 2,8 tömeg %, vanádium tartalma 30 mg/kg. Ugyanakkor vákuummaradékának kéntartalma 5,6 tömeg %, vanádium tartalma 170 mg/kg A kőolajok kémiai összetételének tárgyalása után rátérünk a kőolaj

gyakorlati minősítésének, osztályozásának ismertetésére. A kőolajat önmagában, feldolgozás nélkül, jelenleg szinte sehol nem használják. A feldolgozás során azonban fontos a kőolajok összetételének, fizikai és kémiai tulajdonságainak minél alaposabb ismerete. Néhány, egymástól erősen eltérő lelőhelyről származó kőolaj alapvető jellemzőit tartalmazza a következő táblázat. Lelőhely Sűrűség 15 oC-on (g/ml) Kéntartalom, tömeg% Viszkozitás 38oC-on (mm2/s) Dermedéspont (oC) Vanádium tartalom (mg/kg) Hozamelemzés, v/v% C 4 és könnyebb Benzinfrakció, C 5 -150 oC Közép desztillátum, 150-370 oC Atmoszférikus maradék, > 370 oC Atmoszférikus maradék kéntartalma, tömeg% Vákuumpárlat, 370-525 oC Vákuummaradék, > 525 oC Kuvait Líbia Venezuela Tia Juana 0,869 2,5 9,6 -4 27 0,824 0,14 9,0 +24 <0,5 0,897 1,55 25 -35 170 Északitenger Fortiesmező 0,835 0,29 4,2 0 10 2,52 16,65 35,15 2,3 17,3 37,4 0,70 13,70

32,65 4,00 18,75 39,80 0 11,8 38,4 45,75 43,0 52,95 36,00 49,8 4,16 19,85 25,90 0,15 22,9 21,1 2,35 23,10 29,85 0,65 20,40 15.60 1,55 Alaszka Prudhoe Bay 0,893 0,82 18,0 -10 25 }49,8 4. táblázat Különböző lelőhelyről származó kőolajok néhány alapvető jellemzője 13 Optimalizálás az olajiparban Látható hogy a kőolajok jellemzői között első helyen szerepel a 15 oC-on mért sűrűség. A kőolajok egyik legelterjedtebb osztályozása is a sűrűség mérésen alapul. A gyűrűs szénhidrogének sűrűsége ugyanis nagyobb, mint az ugyanolyan szénatom számú nyílt láncú szénhidrogéneké. Ennek oka egyrészt az, hogy a nyílt láncúak több hidrogént tartalmaznak, mint a gyűrűs szénhidrogének (pl. nhexán C 6 H 14 , ciklohexán C 6 H 12 , benzol C 6 H 6 ), másrészt a gyűrűs szénhidrogének alakjuknál fogva tömöttebben tudnak elrendeződni a folyadékfázisban. Észre kell venni azt is, hogy a nagy sűrűség nem jelent egyben

magas dermedéspontot is (lásd a líbiai és a venezuelai olajat), hiszen éppen a kis sűrűség utal a nagy paraffin tartalomra, és a paraffinok dermedéspontja viszonylag magas. A különböző kőolajok fent közölt adataiból következtetni lehet arra is, hogy a viszonylag nagysűrűségű és nagy kéntartalmú kőolajnak általában a nehézfémtartalma is nagyobb. Ez általánosságban igaz ugyan, de v annak kivételek. Ilyen pl az táblázatban szereplő kuvaiti kőolaj, amelynek kéntartalma nagy, de vanádium tartalma mérsékelt. A sűrűség alapján történő elterjedt osztályozást az USA Bányászati Hivatala (US Bureau of Mines) dolgozta ki. A vizsgálat során két kulcsfrakciót desztillálnak le, és ezek sűrűségét mérik A frakciók elvévétele: Frakció 1. 2. Nyomás Atmoszférikus 40 Hgmm 5. táblázat Forráspont tartomány 250-275 oC 275-300 oC A kulcsfrakciók jellegét az alábbi sűrűségek (15,6 oC) alapján határozzák meg: Az 1.)

kulcsfrakció paraffinos, ha a sűrűség nafténes, ha a sűrűség < 0,825, > 0,8602 A 2.) kulcsfrakció paraffinos, ha a sűrűség nafténes, ha a sűrűség < 0,8762 > 0,934 Ily módon a kőolajat az alábbi csoportokba sorolják: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Paraffinos, minden frakció paraffinos. Paraffinos-vegyes, a könnyű frakció paraffinos, a nehéz frakció vegyes. Vegyes-paraffinos, a könnyű frakció vegyes, a nehéz frakció paraffinos. Vegyes, minden frakció vegyes. Vegyes-nafténes, a könnyű frakció vegyes, a nehéz frakció nafténes. Nafténes-vegyes, a könnyű frakció nafténes, a nehéz frakció vegyes. Nafténes. Minden frakció nafténes Paraffinos-nafténes és nafténes-paraffinos ásványolaj a természetben eddig nem fordult elő. Hangsúlyozzuk, hogy ez csupán egy (bár elterjedt) osztályozási rendszer a sok lehetséges közül, és a kőolaj feldolgozása, tárolása szempontjából talán nem is a legjobb. Célszerűbb inkább arra

a néhány jellemzőre támaszkodni, amelyek a 4. táblázatban szerepelnek A 4. táblázatban szereplő példák hazai szempontból érdektelenek és inkább csak összehasonlítás, kitekintés céljából adtuk meg őket. A hazai kőolaj feldolgozás alapanyagait kitevő két kőolajfajta alapvető jellemzőit a 2. táblázatban adjuk meg: Jellemzők alföldi orosz 14 Optimalizálás az olajiparban Sűrűség Kéntartalom Viszkozitás Aszfaltén tartalom Conradson szám Folyáspont Mechanikai szennyezződés Víztartalom Sótartalom Vanádium tartalom Nikkeltartalom Hozamelemzés Kezdőforrponttól Benzin Petróleum Gázolaj Maradék Veszteség 15 oC kg/m3 tömeg% 20 oC mm2/s tömeg% tömeg% o C tömeg% 803 0.18 4,1 0,4 1,4 -3 864 1.36 12,7 0,8 3,9 -14 0,02 0,05 tömeg% mg/l mg/kg mg/kg % v/v 65 oC-ig 65-180 oC 180-230 oC 230-350 oC 350 oC felett 0,15 21 0,3 1,4 0,25 31 36 12 3,3 33,3 13,0 24,6 24,4 1,4 4,1 19,3 10,0 22,3 43,0 1,3 6. táblázat Látható, hogy az

alföldi kőolaj igen előnyös tulajdonságokkal rendelkezik, alacsony a kén és nehézfémtartalma, magas a könnyű frakciók hozama. Sajnos azonban a rendelkezésre álló készletek e kőolajból csekélyek, néhány év múlva feltehetően kimerülnek. Néhány évvel ezelőtt Pest megyében újabb mezők kitermelése kezdődött meg. Az itt bányászott kőolaj paraffinos jellegű. Az alábbi táblázat első négy oszlopában láthatóak a terület egyes kútjaiból nyerhető kőolajok jellemzői. Összehasonlításként látható a sávolyi, füzesgyarmati és az algyői kőolajok elemzése 15 Optimalizálás az olajiparban Nagykátai Gombai Tóalmási1 Dányi Sávolyi Füzes- Algyői gyarmati Sűrűség 50°Con, g/cm3 0,8125 0,8283 0,8357 0,8371 0,8926 0,774 0,7687 0,837 0,8525 - - - - 0,7946 980 1630 2040 2080 12350 500 1820 399 515 970 976 3250 261 337 0,1 0,2 0,25 - - 0,12 0,17 Fémtartalom 4,4 4,7 0,8 6,5 88 0,7 5,7

Ni 0,2 0,3 <0,05 0,8 13 0,2 1,1 V 0,3 0,4 0,5 0,05 1,1 2 4,5 Fe 2,1 1,8 0,3 0,6 0,7 4,3 7 Sűrűség 15°Con, g/cm3 Kéntartalom, ppm Nitrogéntartalom, ppm Víztartalom, % Si HT SIMDIS kezd.fp,°C <36 95 47 158 51 72 <36 5 %,°C 77 166 108 218 179 92 38 10 %,°C 130 209 154 254 254 105 45 20 %,°C 234 261 231 303 345 128 63 30 %,°C 278 304 284 345 410 163 93 40 %,°C 317 345 331 382 450 206 138 50 %,°C 357 385 381 420 488 251 233 60 %,°C 399 424 424 451 531 301 286 70 %,°C 439 460 466 494 587 361 344 80 %,°C 483 512 526 561 652 428 414 90 %,°C 557 595 625 660 718 520 499 95 %,°C 614 663 720 - - 616 572 vég fp,°C 716 >750 >750 >750 >750 >750 710 7. táblázat Az orosz import kőolaj lényegesen nehezebb, magasabb (bár világviszonylatban nem kirívóan nagy) kén- és nehézfémtartalmú kőolaj. 16 Optimalizálás az

olajiparban 2. Szénhidrogének kutatása és termelése, földalatti gáztárolás 2.1 Szénhidrogének A szénhidrogének olyan szerves vegyületek osztálya, mely kizárólag szén és hidrogén atomokból áll, ezek képezik a kőszén, a kőolaj és a földgáz alapját. A kőolaj és a gázkondenzátum (melyet az ipari terminológia rendszerint könnyű olajként aposztrofál), gyakorlatilag pentánt és annál nagyobb szénatomszámú szénhidrogén vegyületeket tartalmaz. Természetes formájában ezen kívül tartalmaz még más anyagokat is, mint rétegvíz, földgáz, kén és más ásványi anyagok is. Ezzel szemben a földgáz elsődlegesen metánt tartalmaz, illetve kisebb mennyiségben etánt, propánt, butánt és nehezebb szénhidrogéneket is. A földgázban megtalálhatók még más alkotóelemek is, mint például inert gázok: nitrogén, széndioxid; egyéb nem éghető elemek: kénhidrogének és természetesen a kőolajhoz hasonlóan a földalatti

tárolókőzetekből szárazó rétegvíz is. 2.2 A szénhidrogének keletkezése A szénhidrogének keletkezésének két, széleskörűen ismert elmélete van. A leginkább elfogadott és keletkezésével logikusabban származtatott elmélete, a biogén elmélet. Ennek lényege, hogy a jól ismert fotoszintézis során a növények, a napenergia felhasználásával a széndioxidot oxigénre és szénhidrátokra. A növények elpusztulását követően az elhalt növényeket tartalmazó üledék egyre mélyebbre és mélyebbre temetődik el, s ahogy növekszik az eltemetődés mélysége, s ezáltal a nyomás és a hőmérséklet, így ezek együttes hatására a szénhidrátok átalakulnak szénhidrogénekké. Ez az úgynevezett anyakőzetekben játszódik le, melyek általában finom-szemcsés kőzetek, közismertebbe néven fekete agyag, vagy szénpala. A kőszén, mint szilárd szénhidrogén többnyire felszíni eredetű növényekből alakul ki. A kőolaj, mely folyékony

szénhidrogén nagy valószínűséggel egyszerű tengeri növények és állatok (planktonok) maradékából származik, míg a gáz halmazállapotú földgáz egyéb szárazföldi és tengeri eredetű szerves hulladékokból jön létre, a szén és a kőolaj keletkezésénél sokkal magasabb nyomáson és hőmérsékleten. E tények alapján, ismerve az adott geológiai szerkezet történetét (sebessé, nyomások és hőmérsékletek az év milliók során) a g eológiai kutatások megtervezésekor nagy valószínűséggel meg lehet becsülni nem csupán a szénhidrogének előfordulási helyét, de azt is, hogy milyen szénhidrogént várhatunk a kutatásainkból. A másik olajkeletkezési elmélet, az abiogén teória szerint a szénhidrogének a Föld belsejében jöttek létre, majd későbbi migráció (vándorlás) nyomán jutottak el jelenlegi lelőhelyeikre, illetve a felszínre. 2.3 Szénhidrogének csapdázódása A keletkezett szénhidrogéneket az egymáson kialakult

különböző kőzetrétegek, azaz geológiai szerkezetekben folyamatosan jelenlévő hatalmas nyomás arra készteti, hogy a jobb áteresztő képességű (permeábilis) kőzetek felé vándoroljanak (migráció), a különböző kőzetek között, egészen addig, míg valahol egy üledékes kőzetben (legtöbbször homokkő, vagy mészkő alapú kőzetekben) csapdázódjanak. Csapda hiányában egészen a felszínig is eljuthatnak a szénhidrogének, a természetben sokfelé fordulnak elő olajkibúvások (például az Egri Csillagok című könyvből is jól ismert szurok), vagy gázkifúvások is. A csapdáknak különböző típusait ismerjük (1.ábra): szerkezeti és a sztratigráfiai csapdák, vagy ezek kombinációja. A szénhidrogén előfordulások jellemző része (több, mint ¾-e) ún szerkezeti csapdákban fordul elő. 17 Optimalizálás az olajiparban 1. ábra A legtipikusabb szerkezeti csapdák az antiklinálisok és a vetők. Az antiklinálisok esetén a

csapdázódás feltétele, hogy a hegyszerű felső ív mentén, a jó áteresztő képességű és porózus kőzet, egy gyengébb áteresztőképességű kőzettel legyen lehatárolva, ami megakadályozza a szénhidrogének további migrációját. A vetők esetében úgy szintén a gyenge és a jó áteresztőképesség mentén jöhet létre a c sapdázódás, ám ez esetben egy földalatti törésvonal mentén kerülnek egymás mellé a különböző kőzetek, így a szénhidrogén útja szintén elzáródik a további vándorlás előtt. A sztratigráfiai csapdázódások esetében a jó áteresztőképességgel bíró kőzet egy bizonyos területen elveszíti a saját áteresztőképességét, melynek oka lehet eltömődés, vagy éppen a kőzet szemcseméretének drasztikus változása is. Ennek legjobban feltárható előfordulásai a folyómedrekben kialakult tárolórétegnél azonosítható be, ahol is a f olyómedrek széle és közepe más-más áteresztőképességgel

bíró, de egyformán homokkövekből alakul ki. Ezeken kívül alakulhatnak még ki csapdák különböző korall, vagy más szerves eredetű organizmusokból létrejött telérekből, vagy zátonyokból (reef), illetve léteznek úgynevezett sódomokban kialakult tárolók is. 18 Optimalizálás az olajiparban 2.4 A szénhidrogének kutatása Eredetileg a szénhidrogének első kutatási próbálkozásait a felszínen valahol megjelent (leginkább kőolaj) kibúvások nyomán, illetve véletlenszerű feltárások nyomán (például kútásás, vízkútfúrás) feltárt előfordulások megtalálásából eredeztetjük. Ma már természetesen a tudomány és a t echnika fejlődésével korántsem a véletlenen múlik a szénhidrogének felfedezése, hiszen hosszú geológiai elméleti kutatómunka és gondosan megtervezett kutatási tevékenység alapozza meg. A szénhidrogének kutatása során a geológusok felhasználják a korábban feltár és rendszerezett földtani

ismereteket, geológiai adatbázisokat, térképeket és tanulmányokat. Tekintettel a szénhidrogének keletkezése fejezetben taglalt elméletekre, leginkább korábban felfedezett, de még nem feltárt üledékes kőzetek keletkezési helyére fókuszálva, különböző további vizsgálatokkal, földtörténeti elméletekkel alapozzák meg a leendő kutatás helyét. Geofizikai módszerek: A perspektivikusnak ítélt területeken a legkorszerűbb geofizikai módszerek alkalmazásával, úgynevezett szeizmikus méréseket végeznek el, a s zerkezeti és sztratigráfiai csapdázódások lehetőségeinek beazonosítására. A szeizmikus méréseken kívül használnak még gravitációs anomáliákat (ezáltal szerkezeti csapdákat kimutató) méréseket, illetve a föld belsejének eltérő mágnesességének mérését célzó magnetikus méréseket is. A leghíresebb, világszerte használatos gravitációs mérési módszer, Eötvös Lóránd által 1891-ben kifejlesztett

torziós inga, melyet a gravitációs tér térbeli változásának mérésére szerkesztett (2.ábra) A legelső magyarországi szénhidrogén felfedezéseket (Budafa 1937, Bükkszék 1937) is szintén ezzel a módszerrel azonosították be. 2. ábra Ma már leginkább a szeizmikus mérési módszerek az legelterjedtebbek a világon, mely a szeizmikus reflexió elméletén alapul. Lényege az, hogy valamilyen (robbantással, vagy szeizmikus vibrátorokkal) gerjesztett akusztikus energiaforrás visszaverődését méri, mivel a különböző kőzetekben más a hanghullámok terjedési sebessége, így az eltérő sebességű közegek határáról (kőzethatár) való visszaverődés ideje, és ereje is mérhetővé válik (3.ábra) Megkülönböztetünk több dimenziós (2D-s, 19 Optimalizálás az olajiparban illetve 3D) méréseket, mely a visszaverődést regisztráló mikrofonok (szakmai nevén geofon), térbeli illetve síkbeli lehelyezésére utal. v v v 3. ábra A

szeizmikus mérések ezt követően feldolgozzák (a z időbeli és térbeli illesztés igen fontos elemek), majd geofizikusok értelmezik is, beleillesztve a kapott eredményeket a terület már ismert geológiai adatbázisába, illetve a környékben mért egyéb típusú analógiák (pl. korábban fúrt kutakban beazonosított rétegsorok) egybevetésével. Ez alapján elkészül a terület geológiai modellje, melyben a korábban elkészített geológiai térképekre felviszik az új mérések segítségével beazonosított objektumokat is. Ennek alapján jelölik ki a fúrási célobjektumokat (proszpekteket) 2.5 Szénhidrogén kutak fúrása A kijelölt objektumokat, geológiai szerkezeteket fúrásos kutatással tárják fel. Ezt hívjuk kutatófúrásnak (wild cat). Természetesen a fúrást megelőzően alapos gazdaságossági vizsgálatoknak kell megfelelni, melynek része a fúrás kalkulált költsége, a várható szénhidrogén előfordulás mérete és típusa (kőolaj,

földgáz) is. A fúrás során egy lyukat fúrunk a föld mélyébe, elérve a célobjektum rétegeit. A fúrás során mélységi geofizikai mérésekkel (szelvényezés) folyamatosan beazonosítjuk a különböző átfúrt (harántolt) 20 Optimalizálás az olajiparban rétegeket, a rétegsorokban megtalált gázt és fluidumokat is. A szelvényezés során a lyukban tudunk mérni áteresztőképességet, porozitást, és folyadékösszetételt is, de az ún. huzalos mélységi geofizika (wire-line logging) alkalmas a fúrás során használt iszapok minőségének, illetve a fúrás egyéb paramétereinek mérésére is. A fúrás a s zénhidrogének kutatásának és termelésének egyik leglátványosabb és legveszélyesebb tevékenysége. A tevékenység során egymáshoz csavart csövek végén lévő speciális fúró forgatásával roncsolják szét az átfúrásra szánt rétegeket, lyukat mélyítve egészen a megcélzott rétegig. A fúrás során elmart kőzeteket a

fúrási iszap segítségével öblítik ki a felszínre, s egyúttal a fúrási iszap feladata az is, hogy a harántolt rétegekben átfúrt különböző fluidumok (víz, olaj, gáz) felszínre áramlását is megakadályozza, mivel az éppen alkalmazott sűrűséget ennek megfelelően határozzák meg, és keverik ki. A fúrás mélyítésével a használt és cementezéssel rögzített béléscsövek (casing) mérete egyre szűkül, így az elkészült fúrólyuk a végén egy teleszkópos, fejtetőre állított távcsőre emlékeztet (4.ábra) Azt hogy hol, milyen átmérőjű és szilárdságú csövet alkalmazzanak, a betervezett rétegsor és a várható nyomás-hőmérséklet páros határozza meg. DEPTH AGE FORMATION ROCK 200 400 600 800 1 000 1 200 1 400 MUD 1,04 14,08 CASING WELL 26” Csg shoe @ 150 m 24” hole 1,10 1,16 1,35 1,40 20” Casing shoe @ 1 050 m 17 ½” hole 1 600 1 800 2 000 2 200 1,40 2 400 1,70 2 600 2 800 1,80 13 3/8” Casing shoe @ 2 300 m

12 1/4” hole 3 000 3 200 3 400 3 600 3 800 4 000 4 200 4 400 1,60 7” LH @ 3 300 m 9 5/58” Casing shoe @ 3 470 m 1,62 8 ½” hole 1,62 7” Liner shoe 4 260 m 1,10 1,20 6” hole 5” Liner 1,80 T.D: 4 500 m 4. ábra A fúrást egy erre a célra létrehozott speciális berendezéssel végzik, ezt hívjuk fúróberendezésnek (rig). Léteznek különböző méretű, teherbírású fúróberendezések, és a tengeri fúrások során különleges úszó, vagy ideiglenesen rögzíthető fúróberendezéseket alkalmaznak (5.ábra) 21 Optimalizálás az olajiparban 5. ábra A lecsövezett lyukakban a béléscsöveken belülre beépítenek egy – jóval kisebb átmérőjű –, kifejezetten a szénhidrogén felszínre hozatalát szolgáló, ún. termelőcsövet (tubing) is Ahhoz, hogy az szénhidrogént tartalmazó rétegekből a fluidum bejusson a cső belsejébe, s ezáltal a felszínre hozható legyen, a béléscsövet perforálni kell, azaz egy mélységbe

lejuttatott perforátorpuska segítségével, kis lyukakat kell belelőni, így teremtve meg a réteg és a kút közötti közvetlen kommunikációt (6. ábra) Ezt követően a cső belsejében, a benne lévő folyadék sűrűségének csökkentésével, a rétegnyomásnál kisebb nyomást hozunk létre, minek következtében a rétegből a fluidum a kisebb nyomású helyre, a kútba, s azon keresztül – amennyiben a réteg energiája (nyomása) elegendő ehhez, akkor - a felszínre áramlik. A perforációt követően a kutat, illetve ezen keresztül a réteget tesztelik, hogy a pontos áramlási kapacitásokat és folyadéktulajdonságokat meghatározhassák. Ilyenkor van lehetőség a jobb beáramlás stimulálására is, amit legtöbbször a r étegek savazásával, vagy rétegrepesztéssel szoktak elérni. 6. ábra 22 Optimalizálás az olajiparban 2.6 A szénhidrogének termelése, gyűjtése és előkészítése Ahhoz, hogy a megkutatott és feltárt szénhidrogén

mezőket kitermelhessük, általában egy kútnál többre van szükség. A sikeres kutatást követően, elkészül egy projekt terv, mely a kutatás alapján kalkulált készlet, időbeli és ásványvagyon védelmi szempontból optimalizált letermeléséhez szükséges termelési módot, folyamatos mezőművelési tervet, illetve a szükséges felszíni és földalatti létesítmények kiépítését tartalmazza. Ezt hívjuk mezőfejlesztésnek (field development), melynek megvalósítása során lefúrják a művelés tervben meghatározott számú kutat, elkészítik a kutak által termelt nyers szénhidrogén szállítására szolgáló bekötő vezetékeket, a gyűjtés és előkészítés céljára létrehozott, felszíni berendezéseket, magát a gyűjtőállomást. Szénhidrogén termelő kutak A kutak, ahogyan az a fúrási fejezetben is be lett mutatva, döntően 800 és 3000 m közötti mélységű, acélcsövekkel bélelt furatok, lyukak, amelyek tartalmazzák a fluidum

felszínre hozatalához szükséges szerelvényeket. Egy-egy lyukban több cső is van, egymáson belül elhelyezve A legbelsőt nevezzük termelőcsőnek, melyen át maga a termelés is folyik. A többi csőnek biztonsági, illetve kútstatikai funkciója van, bár néha a termelőcsövet körülvevő ún. béléscsövet is felhasználjuk termelésre A termelt szénhidrogén döntően meghatározó hányadától függően olajkútról, vagy gázkútról beszélünk. Az olajnak szinte mindig van valamennyi víz (1-99 %)-, és valamennyi gáztartalma. Tehát az olajtermelés az esetek többségében párosul víz- és gáztermeléssel is. Gázkutak esetén szintén elmondható, hogy kitermelt gáznak -, melyben lehetnek éghető és nem éghető gázok is - is általában van valamennyi folyadék, leginkább könnyű olaj (nyerskondenzátum) és rétegvíz tartalma. Az alábbi kúttípusokat különböztetjük: • felszálló (saját energiával feláramló) olaj, illetve gáztermelő

kút; • mélyszivattyús olajtermelő kút; • segédgázos olajtermelő kút; • szűrőzött kavicságyas gázbesajtoló és termelő kút (földalatti gáztárolás esetén használjuk); • vízbesajtoló kút; • szelektív, többszintes termelő kutak (kettős kút); Felszálló az a kút, ahol a r éteg energiája, és a termelt folyadék áramlási viszonyainak együtthatása elegendő ahhoz, hogy a fluidum a felszínre kerüljön. Ám a világ legtöbb olajkútjából a folyadék felszínre emeléséhez külső energia szükséges. A felszálló kutak száma kicsi, leginkább a termelési periódus első időszakában, hosszabb-rövidebb ideig jellemző. Az első és azóta is leginkább elterjedt mechanikus olajtermelési módszer a himbás-rudazatos mélyszivattyúzás (sucker rod pump)(7.ábra) Ezen berendezéssel rendelkező kutak az összes olajkutak közel kétharmadát teszik ki. Ha csak a mechanikusan termelt kutakat nézzük akkor ez a szám közel 80%-os. A

himbás-rudazatos mélyszivattyúzás ma is rendkívül kedvelt és elterjedt olajtermelési eljárás. A másik leginkább elterjedt olaj kiemelési eljárás, a segédgázas kőolajtermelés (gaslift). Az eljárás lényege, hogy a hi ányzó energia pótlására Állandó hozamú gázt vezetnek a felszínről kútáramba -, a termelőcsövön mélyebben elhelyezett szelepek segítségével -, amelynek hatására a kútáram sűrűsége csökken, lecsökkentve a kútban fellépő áramlási ellenállást. Az áramlási ellenállás csökkenésének a hatására a kút talpnyomása már elegendő lesz a kútáram felszínre emeléséhez, így az olajat ki lehet termelni. A gyűjtőállomásokon leválasztott rétegvizet (ld. következő alfejezet), vízbesajtoló, vagy vízlikvidáló kutakon keresztül sajtoljuk vissza a földalatti rétegbe. A vízbesajtoló szivattyúk és kutak rendszerének segítségével, lehetőség nyílik a kitermeléssel folyamatosan csökkenő

rétegnyomás fenntartására, vagy pótlására is, így a tervszerű vízbesajtolást másodlagos termelés kihozatal növelő eljárásként definiáljuk. A termelt rétegvizet nem szabad a felszíni vizekkel elkeverni, azt (magas olajszennyezettsége, és sótartalma miatt) vissza kell juttatni valamelyik földalatti rétegbe akkor is, ha annak nyomásfenntartási haszna nincs. Ezt hívjuk vízlikvidálásnak Amennyiben egy adott kút több, egymástól független szénhidrogént tároló réteget harántol, úgy lehetőség van, egy kúton belül több termelőcső beépítésével, szelektív, azaz többszintes termelő kutat kialakítani. 23 Optimalizálás az olajiparban 7. ábra A földalatti gáztárolás során (ld. később), olyan speciális kialakítású kutakat képeznek ki, melyek alkalmasak mind kitermelésre, mind gázbesajtolásra. Tekintettel arra, hogy ez esetben a kúttalpon lévő réteg igen erőteljes dinamikus hatásnak van kitéve, mely évente 2-4

alkalommal irányt is vált, így a kúttalp közvetlen védelme érdekében egy különleges mechanikus huzalszűrő és mesterséges homokszűrő párossal akadályozzuk meg a réteg kőzetének megbomlását, ezáltal a kút meghibásodását. Szénhidrogén gyűjtőállomások A kutakból a termelt szénhidrogén, bekötő vezetékeken keresztül a tankállomásokra, gázgyűjtőállomásokra kerül. A gyűjtőállomás feladata a nyers termelvény szétválasztása, halmazállapot, típus szerint, valamint a ny ers fluidomból a kitermelt rétegvíz és egyéb mechanikai szennyezések eltávolítása. A beérkező kútáramokat egyesével (egyedi mérés céljából), vagy együttesen egy szeparátoron keresztül vezetik át (8.ábra) , melyben a sűrűség különbözőségének elvét követve megtörténik a két fázis (folyadék, gáz), vagy a három fázis (olaj, víz, gáz) szétválasztása. 8. ábra A leválasztott folyadékot további tisztítást követően a lehető

legnagyobb mértékben víztelenítik (fűtés, emulzióbontás), majd az elkészített kőolajat helyi tartályokban tárolják (9.ábra), várva az elszállításukat a finomítókba, mely rendszerint csővezetéken, közúton, vagy vasúton történik. A leválasztott gáz egy részét felhasználják a gyűjtőállomás helyi berendezéseinek fűtésére, illetve amennyiben a mennyiség és a nyomás lehetővé teszi, akkor távvezetékbe kerül, ahonnan értékesítik. 24 Optimalizálás az olajiparban 9. ábra Gázgyűjtő állomások esetében sokszor szükség van, további segédenergia használatára, hogy a megtisztított, víztelenített és megfelelő harmatpontra előkészített árugázt bejuttassuk a távvezeték rendszerbe, ilyenkor villamos, vagy gázmotor meghajtású kompresszorok segítségével emeljük meg a gázáram nyomását. A termelt földgáz jelentős részénél, a gázáram tartalmaz úgynevezett nyerskondenzátumot (könnyű olajat), amit a

szeparálás és előkészítés során a gázból ki kell választani. Távvezetéki áramba, csak szabvány szerint előkészített minőségű, és fűtőértékű gáz adható. Ennek érdekében valamennyi magasabb szénatom számú szénhidrogént le kell választani a gázból, és nem tartalmazhat szabad vizet sem, ami a rendszeren fagyást okozhatna. Ennek érdekében gázelőkészítő egységeken vezetik át a gázáramot, ahol fűtés, illetve hűtés segítségével (az alkalmazott technológiától és a beérkező gázáram összetételétől függően) valamennyi kondenzátumot és rétegvizet leválasztják. Az árugáz min. 95 %-ban metán és némi etánt tartalmaz, a szabványos fűtőérték 34 MJ/ezer m3 A szabványos földgáz távvezetékbe, míg a leválasztott kondenzátum, illetve a dús abb alkotó elemeket tartalmazó földgáz, úgynevezett gázfeldolgozókba kerül. A földgáz feldolgozása Gázfeldolgozás folyamán a földgázból és a kondenzátumból

különböző vegyipari alapanyagokat nyerünk ki. A termékek előállításánál alapanyagként felhasználjuk a gázkutakon termelt, illetve a kőolajok stabilizálása során kinyert, és a földgáz mélyhűtése során kivált kondenzátumot (szénhidrogén csapadékot). A gázfeldolgozó tápáramául szolgáló földgázt igen alacsony hőmérsékletre (-25-től -100 o C-ig) lehűtjük. Ezáltal a számunkra értékes komponensek cseppfolyós állapotba kerülve leválaszthatók lesznek a gázból. Végül az így előkészített alapanyagból frakcionáló tornyokban (10.ábra) választjuk le a megfelelő frakciókat (komponenseket) 25 Optimalizálás az olajiparban 10. ábra Ennek elve a frakcionált desztilláció, vagyis az eltérő forráspontok alapján a melegítéssel való szétválasztás. A frakcionált desztilláció során nagyon tiszta komponensek a v égtermékek: propán, bután, (ezek keverhetők, így kapjuk a háztartási energiaforrásként

használatos propánbután, PB gázt, illetve az autógázt is), pentán, hexán és mindezek izomerjei (izopropán, izobután, izopentán, izohexán). A tiszta végtermékek vegyipari, petrolkémiai alapanyagokként használhatók. Ezeket az értékesítésig gömbtartályokban tároljuk (11. ábra), majd vasúton speciális tartályvagonokban szállítjuk 11. ábra 26 Optimalizálás az olajiparban 2.7 Földalatti gáztárolás A lakossági és ipari energiafogyasztás alakulása pillanatnyi, órai, napi, heti és szezonális ingadozást mutathat, ez igaz a gázfelhasználásra is (12.ábra) A tárolási kérdések vizsgálata szempontjából elsősorban a szezonális energiaigények értékelése fontos. 12. ábra A földalatti gáztárolókkal szemben támasztott legfontosabb követelmény, hogy rövid idő alatt a változó igények kielégítéséhez többlet teljesítményt juttasson az elosztórendszerbe A szezonális többletigények tárolására két változat

alakult ki: • cseppfolyós földgáztároló a fogyasztói központ közelében • a földalatti gáztároló létesülhet a fogyasztói környezetben, vagy attól távol is, ha ez gazdaságilag indokolható A földalatti gáztárolók alapvető típusai • Természetes tárolóterek lehetnek a leművelt vagy még művelés alatt lévő kőolaj, vagy/és földgáztelepek, gázcsapadék telepek. Ez esetben a földalatti gáztárolót porózus kőzetekben létesítik. • Ha a fogyasztói környezethez viszonylag közel nem található leművelt vagy részben leművelt szénhidrogén telep, akkor víztartó rétegek, ún. aquifer tárolók is kiképezhetők földalatti gáztárolásra • Van példa arra is, hogy üregeket képeznek ki, például kősó-előfordulásokban, gyakorlatilag tömör gipsz, gránit, agyag kőzetekben, illetve felhagyott szénbányákban, kőbányákban is. A leggyakrabban a leművelt kőolaj, vagy földgáztelepekben létrehozott földalatti gáztárolók

használatosak. Ezek esetében szükséges egy hajtómechanizmus, mely a kitermeléshez-besajtoláshoz elengedhetetlen nyomást biztosítja, erre szolgál, a párnagáz, mely a rendszeresen kitermelt mennyiségen felüli gázmennyiség, a t ároló kőzetben. A rendszeresen mozgatott mennyiséget hívjuk mobilgáz mennyiségnek. Igen fontos paramétere egy gáztárolónak a maximálisan elérhető napi csúcsmennyiség, mely a téli hirtelen jött hőmérséklet csökkenések esetén játszik fontos szerepet a hazai gázrendszer működésében, az ország biztonságos földgáz ellátásában. A földalatti gáztárolás során távvezetéki minőségű gázt sajtolunk a besajtoló-kitermelő kutakon keresztül a rétegbe, majd azt víz-, és kondenzátum-mentesítést, azaz gázelőkészítést követően, szükség esetén kompresszorok segítségével juttatjuk az országos, vagy regionális távvezetéki rendszerbe. 27 Optimalizálás az olajiparban 13. ábra Ma

Magyarországon 5 működő és egy beruházás alatt lévő földalatti gáztároló létezik (13.ábra) Ezzel hazánk Közép-Európában gáztároló nagyhatalomnak számít, és a j elenlegieken kívül is több olyan tárolási potenciállal bír, mely az ország és Európa gázellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bírhat a későbbiekben is. 28 Optimalizálás az olajiparban 3. Kőolaj piacok 3.1 Piaci tendenciák Az elmúlt években a világnak a dinamikusan dráguló kőolaj- és kőolajtermékkel kellett szembenbenézni. Emelkedett a benzin, a gázolaj ára, egy hordó kőolaj pedig a többszörösébe kerül, mint néhány évvel ezelőtt. Emiatt az olajár alakulása mindenki számára kulcskérdéssé vált, hiszen a benzináremelések mindannyiunk életét megkeserítik. Ez a fejezet a kőolaj világpiacának szerkezetével, az azon végbemenő folyamatokkal és azok árra gyakorolt hatásaival foglalkozik. Kiindulásként három dolgot

érdemes megérteni: 1. A kőolaj és a kőolajtermékek globális árucikkek, melyek ára a világpiaci keresleti- és kínálati viszonyok szerint alakul. 2. A benzin (és a többi termék) ára a legnagyobb mértékben a kőolaj árától függ Ebből következik, hogy a benzin árának alakulására jelentősen hat a kőolaj iránti világpiaci kereslet és kínálat. 3. Az árak piaci szereplők ezreinek egymásra való kölcsönhatását tükrözik Ezek közül minden egyes eladó és vevő a legjobb tudása és várakozásai szerint naponta azért dolgozik, hogy a számára lehető legkedvezőbb módon kőolajat vásároljon, vagy adjon el. Mindez árként jelenik meg mind a fizikai, mind pedig a jövőbeli (futures) piacokon, tükrözve a keresleti- és kínálati viszonyokat és várakozásokat. Hogyan is hat tehát mindez a jelenlegi árakra? A benzin, a gázolaj, a fűtőolaj, a petróleum és a többi üzemanyag (termék) stratégiai mozgatórugója a világgazdaság

fejlődésének, ami az utóbbi időben a vártnál nagyobb lendülettel tört előre. A hirtelen fejlődés az üzemanyag iránti kereslet növekedését eredményezte, aminek hatására csökkent a t öbblet-termelés kapacitása, csökkent a piacon elérhető kőolaj mennyisége, valamint romlott annak minősége, a jobb kihozatali mutatókkal rendelkező olajtípusok iránti kereslet növekedése miatt. Ezt a folyamatot tetézték 2005-ben az Egyesült Államok déli partvidékére váratlanul lesújtó „Katrina” és „Rita” hurrikánok, az iraki és nigériai események, jó időre komoly veszteségeket okozva a helyi kitermelésben és feldolgozásban, tovább szűkítve a kínálatot a növekvő kereslettel szemben. Ezek a változások mutatkoztak meg a kőolaj- és kőolajtermékek árában. Különösen a kőolaj ára emelkedett, abból is a jobb minőségi mutatókkal rendelkező fajtáké, hogy a kereslet-kínálati mérleg egyensúlyba kerüljön, hiszen a kereslet

növekedésének dinamikája ezekre volt erősebb. A világgazdaság fellendülésének hatását sok más iparág is megérezte, mint pl. az acél- és alumíniumipar, a betongyártás és a k özlekedés A nyersolaj ára tehát azért emelkedett, mert a világpiaci kínálat nem tudott lépést tartani a világgazdaság növekedése által kiváltott keresletnövekedéssel, mind a fejlődő, mind pedig a fejlett országok részéről. A következő grafikon a globális kereslet gyors növekedését mutatja, kihangsúlyozva az USA, Kína és a világ többi országának dinamikus gazdasági fejlődésének hatását a kőolaj iránti világpiaci keresletre. 29 Optimalizálás az olajiparban A világpiaci kereslet növekedése évente (millió hordó naponta) 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 2000 2001 2002 USA 2003 Kína 2004 2005 2006 2007 Világ többi országa együtt 1. ábra Ennek a tendenciának felel meg a kőolaj (Brent) hirtelen világpiaci áremelkedésének kezdete

2003-ról 2004-re. 2. ábra Napjainkban a világgazdaság legfontosabb energiaforrása a kőolaj, így elengedhetetlen annak növekedéséhez. Értékét a kőolajtermékek iránti kereslet határozza meg Legfontosabb felhasználási területei a közlekedés és a fuvarozás. A kőolajtermékek energiával látják el a világ összes motoros járművet, a légi- és tengeri közlekedést, és a vasutakat. A kőolajból előállított termékek, mint a benzin, a petróleum, gázolaj és fűtőolaj a világ háztartásai, vállalatai és többi gazdasági szereplői energiaellátásának döntő százalékát adják. A kőolaj az alábbi csatornákon keresztül jut el a kitermelőtől a végső felhasználókig: 1. Kitermelés (kutatás, bányászat, szállítás), 2. Feldolgozás (finomítás) 3. Disztribúció és marketing (beszerzés, kis- és nagykereskedelem) Ezek a globális tevékenységi csoportok egy széleskörű, a világ legkülönbözőbb szegleteiben működő piaci

szereplőket összekötni képes infrastruktúrát feltételeznek, melyet egy kiterjedt nemzetköti 30 Optimalizálás az olajiparban pénzügyi piac finanszíroz. Az infrastruktúrális háló rengeteg műszaki eszközt tartalmaz, mint pl fúrófejeket, csöveket, kikötőket és azok termináljait, tankerhajókat, uszályokat, tartályautókat- és vagonokat, tárolótereket, finomítókat, termékdepókat, töltőállomásokat és benzinkutakat, stb. Mindehhez kapcsolódik egy termelők, finomítók, kereskedők, brókerek és vásárlók tízezreiből álló nemzetköti hálózat, ahol adott termelési- és infrastruktúrális láncon keresztül a kőolaj- és kőolajtermékek fizikai kereskedelme bonyolódik. A nemzetközi piac szintén tartalmaz ún. futures (jövőbeli), és más pénzügyi szerződéseket, melyek lehetővé teszik a vevők és az eladók számára, hogy megvédjék magukat az ár- és más kockázatok ellen, minimalizálva ezzel az esetleges

árvolatilitás (árváltozékonyság) üzleti működésre gyakorolt negatív hatását. Összefoglalva tehát, a fizikai nemzetközi olajpiac olyan piaci szereplők, eszözök, források és azok kölcsönhatásainak összessége, amelyek segítségével a kőolaj a piaci kereslet és kínálat által meghatározott áron a lelőhelyekről a kitermelőn, a logisztikán, a beszerzésen, a finomítón és az értékesítés csatornáin keresztül nyersanyagként, feldolgozott félkész-, vagy késztermékként a végfelhasználókhoz kerül. 3.2 Kereslet-kínálat A kőolaj iránti világpiaci kereslet ma kb. 85 millió hordót tesz ki naponta (1 hordó = 1 bar rel = 42 amerikai gallon = kb. 135 k g, 1 tonna = kb 7,2-7,5 hordó kőolaj), ami nagyjából megegyezik Magyarország kétéves kőolaj fogyasztásával. A legnagyobb termelők Szaúd-Arábia, Oroszország, az Egyesült Államok, Irán, Mexikó, Kína, Nigéria, Algéria, Venezuela, és Norvégia. Az olajpiac egyik

legmeghatározóbb szereplője az OPEC (Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezete, angolul: Organization of the Petroleum Exporting Countries) mely 1960-ban alakult azzal a céllal, hogy a tagországok olajkitermeléssel kapcsolatos politikáját koordinálja. Jelenleg 13 tagja van Ezek: Angola, Algéria, Ecuador, Egyesült Arab Emirátusok, Indonézia, Irak, Irán, Katar, Kuvait, Líbia, Nigéria, Szaúd-Arábia és Venezuela. Székhelye 1965 óta Bécsben található (előtte Genf), döntéshozó szerve az évente kétszer ülésező, a tagországok kormányainak képviselőiből álló Konferencia. Az OPEC tagjai együttesen a v ilágtermelés 40%-át adják. Létrehozásának legfőbb célja az volt, hogy tagjai hatékonyabban állhassanak ellen a piacokat akkoriban uraló, árak csökkentésére törekvő világcégek nyomásának. Ezt az egyes tagországok kitermelésének kvótákkal történő szabályozásával (maximalizálásával) érte el, ami szűkítve a

kínálatot, nagyobb ellenőrzést biztosított a szervezet számára a világpiaci árak felett. Ezzel együtt, az OPEC felismerte, hogy nem érdeke az árak folyamatos emelése, mert ez a világgazdaság növekedésének lassulásához, sőt recesszióhoz vezethet, és az így leszűkült világpiaci kereslet által saját tagjait fosztaná meg az olajbevételektől. 31 Optimalizálás az olajiparban 3. ábra http://www.bpcom/multipleimagesectiondo?categoryId=9023755&contentId=7044552 Az OPEC tagokkal ellentétben a nagyobb, magántulajdonban lévő olajvállalatok a nemzetközi olajpiaci verseny önálló szereplői. Nagy méretük ellenére a világ olajtartalékaiban és termelésében külön-külön viszonylag kis részesedéssel bírnak. Emiatt piaci viselkedésük is versenyszerű, egymagukban nem áll módjukban a világpiaci árakat a termelés szabályozásával befolyásolni. Ez nem volt mindig így, a 60-as évek derekán ezek a cégek még hatalmas

gyarmatbirodalommal rendelkező államok tulajdonában voltak, így több mai OPEC-tag készleteit ellenőrizték. Akkoriban a világ készleteinek kb 85%-a volt a kezükben. Velük szemben a Nemzeti Olajvállalatok akkor a készletek mindössze 1%-át birtokolták (A kimaradó 14% a Szovjetunió területén volt.) A gyarmatbirodalom széthullásával ez a kép viszont teljesen megváltozott. Ahogy a lenti táblázat is mutatja, a világ kőolajtartalékainak döntő hányadát ma OPEC tagállamok tulajdonában lévő Nemzeti Olajvállalatok birtokolják. A Saudi-Aramco, Szaúd-Arábia nemzeti olajvállalata csak egyedül a világ olajkészleteinek 21% felett(!) rendelkezik. A táblában szereplő, a világon a legnagyobb olajkészletekkel rendelkező tíz társaság közül kilenc OPEC tagállamhoz tartozik, sőt, ezek közül is a többség a közel-keleti régióban helyezkedik el. A világ bizonyított tartalékainak (kb. 1 240 000 millió hordó) 2/3-át ez a „TOP 10”

birtokolja A „nyugati”, típusú multinacionális olajvállalatok közül ma 1,3% feletti részt csak a LUKOIL mondhat magáénak. Alacsony részesedésük miatt ezek a cégek önmagukban nem gyakorolnak hatást a kőolaj világpiaci árának alakulására. 32 Optimalizálás az olajiparban A VILÁG TOP 10 OLAJVÁLLALATA BIZONYÍTOTT TARTALÉKOK SZERINT Pozíció Vállalat Tartalék (millió hordó) 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Saudi Aramco 264.200,00 NIOC 137.500,00 INOC 115.000,00 KPC (Kuwait Petroleum Corporation) 101.500,00 PDVSA 79.700,00 ADNOC (Abu Dhabi National Oil Company) 56.920,00 Libya NOC 33.235,00 NNPC (Nigerian National Oil Corporation) 21.540,00 LUKOIL 16.114,00 QP (Qatar Petroleum) 15.200,00 Összesen 840.909,00 4. ábra Robert Pirog: The role of international oil companies in the international oil market Congressional Research Service, Federation of American Scientists, 2006 Annak ellenére, hogy a magas kőolajárak következményeként gyakran hozzák fel a

világgazdaság növekedésének lassulását és a kereslet csökkenését, az utóbbi időkben drámaian növekvő olajárakra a piac sokáig nem reagált – nem következett be a keresletcsökkenés és a gazdasági lassulás. Az OPEC viszont nemrég azt közölte, hogy a mai kőolajárak nem tekinthetők normálisnak, és a jelenlegi szintek nemcsak a fogyasztóknak, de a termelőknek sem kedveznek. Az idei nyáron tapasztalt, pár nap alatti 20 dol láros ingadozások a k ereslet-kínálati viszonyokkal nem magyarázhatók. Az olajár tekintetében ma a dollár árfolyama tűnik az egyik első számú tényezőnek. A dollár árfolyámának változásával ma az olajpiac szereplői olyan kereslet-kínálati tényezőket is figyelmen kívül hagynak, amelyek korábban az olajár mozgásának egyértelmű magyarázataként szolgáltak. Ilyen pl amikor a Shell bejelenti, hogy megint támadás történt egy nigériai olajvezetéke ellen, vagy hogy a s pekulatív határidős

energiapiaci pozíciókat szabályozó amerikai törvényjavaslat elfogadása akár szeptemberre is csúszhat. OPEC források szerint, amennyiben a dol lár árfolyama visszaerősödik és a geopolitikai konfliktusok is enyhülnek, úgy hosszú távon a mainál jóval alacsonyabb árszint tűnik reálisnak. Az exportőrök 2007-ben a következő ábrán vázolt főbb kereskedelmi útvonalakon szállítottak kőolajat a lelőhelyről arra a helyre, ahol figyelembe véve a szállítás költségeit is, az a legtöbbet éri. (A mértékegység: millió hordó) Forrás: The Washington Post - http://www.washingtonpostcom/wp-dyn/content/graphic/2008/07/26/GR2008072601550html A főbb útvonalakat a szállítás költségeinek minimalizálására való törekvés, és a vevők különböző olajtípusok iránti preferenciái alakították ki. Szerencsére a piacon jelenlévő összes olajfajta 33 Optimalizálás az olajiparban helyettesíthető egy másikkal, amit a piaci szereplők ki

is használnak. Ha például egy jelentősebb lelőhely tejlesen bezár, a leszűkült kínálati helyzetben megmaradt olajért versengő vevők felpörgetik az árakat. Ha viszont Venezuela úgy dönt, hogy nem szállít az USÁ-ba, de nem csökkenti termelését, akkor ez alig lesz észrevehető a világpiaci áron, feltéve, hogy ezt a piac nem geopolitikai fenyegetésként fogja fel. Az addig USÁ-ba irányuló export új vevőkre talál, akik könnyen váltanak, ha az új lehetőség számukra kedvezőbb feltételekkel bír. Az amerikai vevők pedig megkeresik az így felszabaduló forrásokat és a piaci egyensúly helyrebillen. Összességében a kereslet és kínálat viszonya sokkal nagyobb aggodalomra adhat okot, mint a fent leírt kereskedelmi trendvonalak elmozdulása. Összefoglalva, a kőolaj fizikai nemzetközi piacán az árra a következő tényezők hatnak: a kőolaj- és kőolajtermékek iránti kereslet és a kínálat alakulása a fizikai és a határidős piacon,

spekulatív tőke jelenlétének mértéke a határidős piacon, a nemzetközi tengeri fuvarpiac helyzete, geopolitikai és ellátásbiztonsági tényezők, a dollár árfolyama, OPEC termeléssel kapcsolatos döntései, a regionális- és belföldi piacokon zajló verseny intenzitása. 3.3 Határidős piacok Az elmúlt 25 évben a világpiac átállt a határidős szerződések használatára. A korábbi, viszonylag merev, hosszútávra berendezkedett, fizikai piaci szerkezetet felváltotta egy rugalmasabb, hatékonyabban működő, határidős szerződésekre alapuló struktúra. Amíg a „forward” és „futures” piacok régóta fennálló intézményei számos áru piacának, a kőolaj konzervatívabb piacán viszonylag újnak számítanak. Használatuk azonban annyira gyorsan elterjedt, hogy ma már az eladók és vevők elsősorban innen kapnak egyértelmű jelzéseket a kereslet és a kínálat jelenlegi és jövőbeli alakulására. A fizikai piac napi 85 millió hordós

forgalma mellett ma a határidős piacokon naponta kb. egymilliárd barrel olajra szóló kontraktus cserél gazdát. (forrás: MOL) Az ilyen ügyleteknél a teljesítés mind a fizetésre, mind az áru leszállítására vonatkozóan az üzletkötés során meghatározott későbbi fix időpontban történik. Az ellenértéket viszont a vevőnek a kötés napján jegyzett (határidős) árfolyamon kell teljesítenie (nem pedig a későbbi időpontban érvényes azonnali árfolyamon). A határidős ügylet tehát jelenlegi szerződésben kialakított feltételek mellett, jövőbeni teljesítésre vonatkozó megállapodás. A határidős piacok új távlatokat nyitnak meg a kőolaj kereskedelmében (is). A későbbi határidőre szóló adás-vétel lehetőséget ad arra, hogy olyan olajjal is kereskedjünk, amely még nincs is a bi rtokunkban, ezért ezek az ügyletek komoly spekulációs lehetőségekre adnak alkalmat. Az árak időbeli és/vagy földrajzi hely szerinti változása

teszi érdekeltté az ilyen ügyletekben a spekulánsokat. Ma a határidős ügyletek nagy részét spekulációs céllal kötik, ami jelentősen rányomja bélyegét a kőolaj világpiaci árának alakulására. A spekulatív tőke ezzel együtt likviddé teszi a határidős piacot, ezért jelenléte elkerülhetetlen. A következő ábra a nemzetközi olajpiacok fejlődését követi: Időszak, piac jellege 70-es évek, szabályozott piac Jellemzők Hosszú távú szerződések dominálnak, garantált biztonság, OPEC dominancia, gyors árnövekedések 80-as évek, szabad piac Határidős piacok (spot, forward és futures szerződések) megjelenése, pénzügyi kockázat minimalizálása, növekvő árváltozékonyság, túlkínálat “Benchmark” fajták megjelenése, swapok, opciós ügyletek, internet elterjedése, fejlett kockázatkezelés, kisebb árváltozékonyság, új geopolotikai viszonyok 5. ábra A határidős piacoknak mára több funkciója alakult ki. Ezek a

kockázatkezelés, piaci árfigyelés és a tőkeáttétel. Feladatuk elsősorban az üzletmenetből eredő kockázatok csökkentése Továbbá, a határidős ár kifejezi a jövőre vonatkozó piaci várakozásokat, a határidős piacok kötéseit figyelemmel kísérve tájékozódhatunk a jövőbeni árszintről. A határidős piacon kötött ügylet létrehozásához szükséges letét pedig csak töredéke a piacon elfoglalt tényleges pozíció összegének, így a nyereség és a v eszteség is rendkívül nagy lehet a befektetett összeghez képest. Kis összegű tőkével nagy 90-es évek, pénzügyi piac 34 Optimalizálás az olajiparban összegű erőforrásokat lehet mozgatni. A határidős ügyleteknek két típusát különböztetjük meg attól függően, hogy tőzsdén kötik őket, vagy pedig azon kívül. Ezek a forward és futures ügyletek A forward szerződés meghatározott mennyiségű kőolaj eladására vagy megvételére vonatkozó megállapodás, előre

meghatározott áron, egy bizonyos jövőbeni időpontban. Nem tőzsdei kereskedelmi forma, mert nem szabványosított, hanem egyedi ügyletről van szó. Előnye a rugalmasság, hátránya viszont az alacsony likviditás (pénzzé tehetőség, eladhatóság), valamint a tőzsdén kívüliség miatti nagyobb kockázat. Az alacsony likviditásból kifolyólag az ügyletek túlnyomó része tényleges fizikai szállítással, s nem pénzbeli elszámolással realizálódik. A forward szerződésben a vevő vállalja, hogy a kőolajat egy meghatározott jövőbeli időpontban, egy előre meghatározott áron megvásárolja (long vagy vételi pozíció), az eladó pedig kötelezettséget vállal arra, hogy az árut ugyanazon időpontban és áron átadja (short vagy eladási pozíció). A szerződésben előre rögzített ár lesz az elszámoló ár. Ezt a felek közösen úgy választják meg, hogy a szerződés értéke mindkettőjük számára nulla legyen, vagyis az elszámoló ár

megegyezzen az adott lejáratra kötéskor éppen érvényes jövőbeli határidős árral, azért, hogy egyik pozíció felvétele sem járjon költségekkel. Az eladó (short pozíciót felvett fél) leszállítja az olajat a vevőnek (long pozíció birtokosa), a szerződésben meghatározott elszámoló áron. A forward szerződés értéke viszont az olaj jelenlegi piaci árától függ. Mivel kötéskor az éppen akkor érvényes határidős, jövőbeni ár lett az elszámoló ár, a szerződés értéke nulla. Ez később pozitív, vagy negatív értéket is felvehet, attól függően, hogy a lejáratkori határidős árban milyen változás következik be. Ha például a lejáratkori határidős ár a kötést követően nő (a szerződésben rögzített elszámoló ár kisebb, mint az aktuális piaci ár), a long pozíció értéke pozitív lesz – tehát a vevő olcsóbban jut hozzá az áruhoz mint annak a jelenlegi piaci ára, mivel a szerződést az elszámoló áron

kötötte, ami azóta drágult. Ezzel szemben a short pozíció értéke negatív lesz – magyarul az eladó olcsóbban szállít, mint ahogy a szerződést kötötte, pénztől esik el. A szerződés lejáratkori értékét, a két pozíció valódi hasznát/veszteségét, a lejáratkori prompt (azonnal esedékes) ára határozza meg. Az ügylet megtérülése a következőképp alakul: 1. Long forward pozíció: lejáratkori prompt ár – elszámoló ár, mert a vevő (long pozíció birtokosa) köteles megvásárolni az olajat az elszámoló áron. 2. Short forward pozíció: elszámoló ár – lejáratkori prompt ár, mivel az eladó (short pozíció birtokosa) köteles az olajat az elszámoló áron értékesíteni. A futures szerződés technikailag nagyon hasonlít a forward ügyleteknél alkalmazott szerződésekhez. A fő különbség az, hogy futures szerződésekkel a tőzsdén kereskednek, így azok szabványosítottak. A tőzsdei jelenlét nagyon likviddé

(vehető/eladható) teszi őket, amiből következik, hogy az ügyletek teljesítése az esetek többségében nem fizikai szállítással, hanem pénzbeli elszámolással történik. A szerződést kötő felek többnyire nem ismerik egymást (közvetítők, brókerek közbenjárásával kötnek üzletet), így a tőzsde a teljesítést is garantálja, klíringházak segítségével. Ezért az ilyen kötések biztonságosabbak, mint a forward ügyletek, amelyeknél az esetleges nem teljesítés közvetlenül a másik felet terheli, ráadásul az így keletkezett követelés csak a bíróságon érvényesíthető. A futures szerződések nagyon szigorúan szabványosítottak, csak meghatározott lejáratokra, mennyiségekre köthetők, szigorúan meg van kötve a kereskedés és az elszámolás rendje is. A futures árakat a tőzsdén jegyzik, mivel ott alakul ki az ottani kereslet és kínálat törvényei szerint. Ha például több befektető vesz fel long, mint short pozíciót

(többen akarnak venni), az ár emelkedik és ez igaz fordítva is. Amíg a f orward ügyletnél magára az árura vonatkozó kereslet és kínálat határozza meg, addig a futures árnál magára a kontraktusra vonatkozó kereslet és kínálat. A futures ügyletnél nem határoznak meg konkrét lejárati napot, hanem csak egy lejárati időszakot, amin belül a szerződést teljesíteni kell. Ezen az időszakon belül (pl. 2008 decembere) bármilyen teljesítési dátum megadható A határidős ügyletek különleges változata az opciós ügylet, amellyel szintén kereskednek a tőzsdéken. Két típusa van: 1. Call (vételi opció): Tulajdonosának (long call pozíció) joga, de nem kötelessége megvenni az árut az opciós szerződésben meghatározott áron, egy adott időpontban (európai opció), vagy adott időpontig (amerikai opció). A kiíró (short call pozíció) kötelessége, hogy eladja az árut a kötési áron, amennyiben az opció tulajdonosa élni kíván vételi

jogával. 2. Put (eladási) opció: Tulajdonosának (long put pozíció) joga, de nem kötelessége, hogy az árut eladja a szerzősésben meghatározott áron, egy előre meghatározott időpontban vagy időpontig. 35 Optimalizálás az olajiparban A kiírónak (short put pozíció) viszont kötelessége, hogy a szerződés feltételei szerint megvegye az árut, amennyiben az opció tulajdonosa élni kíván eladási jogával. Az opció vételi árát opciós díjnak nevezzük, amely azt a k ompenzációt jelenti, amit az opció vásárlójának (későbbi tulajdonosának) kell fizetnie cserébe azért a lehetőségért, hogy lehívhatja az opciót, ha az nyereségessé válik. Fedezeti ügylet (hedge): Aki ilyen ügyletet köt, az a biztonságot helyezi előtérbe, a kockázat csökkentésére, a veszteség elkerülésére törekszik. A határidős piacon azért van jelen, hogy más, fizikai piacon megkötött ügyleteit biztosítsa. Hogy ezt elérje, az eredeti, fizikai piacon

felvett (long, vagy short) pozíciójával ellentétes határidős ügyletet köt. A fizikai piacon importőrként jelenlévő vevő a határidős piacon tehát elad, az exportőr pedig vásárol. Így az árváltozás már nem egyoldalúan, hanem egyszerre hátrányosan és kedvezően érinti. A fedezeti ügylet lehet vételi (long) és eladási (short) hedge Előbbit a vevő köti, hogy a jövőben tervezett vásárlásának esetleges áremelkedését kiküszöbölje. Utóbbit az eladó köti, hogy a későbbi időpontban tervezett eladását az esetleges árcsökkenéstől biztosítsa. Spekulációs ügylet: Szereplői komoly árkockázatot vállalnak, rövidtávú nyereségszerzés céljából. Egyik csoportjuk az áremelkedésre spekulálók (bulls), akik azért vesznek kőolajra szóló kontraktust, hogy azt később magasabb áron adják el. A többiek árcsökkenésre számítanak (bears), tehát eladnak, hogy később az eladott kontraktusokat alacsonyabb áron

visszavásárolják. Ezeket gyakran egyszerre kötik, csak eltérő időpontokra vonatkozóan. Olajpiaci határidős ügyletekkel a londoni ICE (International Commodity Exchange), a NYMEX (New York Mercantile Exchange), a TOCOM (Tokyo Commodity Exchange) és a Dubai Mercantile Exchange foglalkozik. 3.4 A kőolaj árazása A 80-es évek végén jelentek meg az ún. benchmark kőolajok, amelyek világpiaci ára később alapja lett számos egyéb típusú kőolaj árának. A következő ábra a világon kialakult 4 „benchmark” kőolajat mutatja be. 36 Optimalizálás az olajiparban BBRREEN NTT W WTTII D UBBAAII DU TTAAPPIISS 6. ábra Egy benchmark (vagy marker) kőolaj likvid (könnyen megvásárolható és eladható), és számos más típusú olajjal helyettesítő, fizikai hasonlóságuk miatt. Egy benchmark kőolaj piaci árra vonatkozó információval szolgál. A WTI, a Brent és a Dubai tőzsdén forgalmazott fajták A WTI-re pl napi több százmillió hordónyi

határidős ügyletet kötnek, napi alig 340 ezer hordós termelés mellett. (A futures ügyletek többsége pénzügyi elszámolással ér véget, fizikai teljesítés nem történik.) A WTI-t az amerikai kontinensen használják áralapként. Ez egy könnyű, édes olaj, benzin és gázolaj előállítására kitűnően alkalmas. Nyugat Texas és Új-Mexikó területén bányásszák, majd onnan csővezetéken az olkahomai Cushing terminálba jut. A Brent mező sokáig az Északi-Tenger egyik első számú forrása volt. A londoni IPE-Brent (és a NYMEX WTI) határidős kontraktus a kőolaj világpiaci árának barométere. Egykoron az Északi-Tenger legnagyobb mezőjének számító Brent termelése mára napi 10 ezer hordó alá apadt. Az ÉszakiTengeren található Sullom Voe, ahonnan az odaérkező tankerhajók töltése zajlik, ma kb a 25 mezőből álló Brent- és a további 10 mezőből álló Ninian rendszerek gyűjtőterminálja. A Brent és a Ninian együttesen sem adják

azt a mennyiséget, hogy a benchmark funkciót betöltsék, ezért további típusok hozzáadására volt szükség. Ezt az 500 ezer hordó/nap termelésű, brit Forties és a 200 ezer hordó/nap termelésű, norvég Oseberg mezők segítségével oldották meg. A három rendszer együttesen, BFO (Brent-Forties-Oseberg) néven ma az európai- és az afrikai kontinens, valamint néhány közel-keleti ország olajárainak bázisa. Mindezek ellenére a legtöbb fórumon és szerződésben a mai napig Brentként hivatkoznak rá A Dubai (egy viszonylag kénes, de könnyű kőolaj) havi átlagára kb. 13 millió hordó/nap különböző közel-keleti, többnyire Kelet-Ázsiába tartó szállítmány bázisára. Ez a mező a Brent-hez hasonlóan apad, ezért gyakran pótolják, vagy helyettesítik ománi olajjal. A Tapis egy nagyon könnyű és édes, malayziai olaj, ami az indonéz és az óceániai területek árbázisa. (Energy Intelligence Research - The International Crude Oil Market

Handbook, 2007 A benchmark és a többi típusú kőolaj világpiaci árait az erre szakosodott ügynökségek teszik közzé és elérhetővé a világ bármely pontjáról. Ezekben a naponta megjelenő, vagy real-time módban futó publikációkban gyűjtik össze azt a piaci információt, amelyet gyakorlatilag a világpiac összes szereplője használ. Ezekből olvashatók ki a fizikai és határidős piacok állapota, bennük jelennek meg a legfontosabb piaci eseményekről szóló hírek, amelyek alapján a piac további alakulására következtetni 37 Optimalizálás az olajiparban lehet. Ilyen szolgáltatók: real-time, vagy naponta megjelenő: Reuters, Platt’s, Bloomberg, Argus Nyomtatott sajtó: Platt’s Dirty Tankerwire, Argus Neftetransport, Petroleum Argus, London Oil Report, stb. A két legnagyobb ügynökség, az Argus és a Platt’s jegyzéseit minden piaci szereplő ismeri A vállalatok szerződéskötésre és piacfigyelésre, az állami szervek az adók és

illetékek megállapítására, a költségvetés tervezésére használják. 3.5 Árazási formák „Fixed és Flat” árak A szerződő felek által előre rögzített, nem mozgó, fix ár, amely lehet megállapodás szerinti (120 USD/hordó) vagy jegyzett (július elsejei Syrian light FOB Banias középárfolyam a Platt’s Crude Oil Marketwire szerint). „Floating vagy formula” árazás Az ár naponta publikált jegyzésárak (Platt’s vagy Argus) egy megadott időszakra számított átlagából kerül kiszámításra. Csővezetékes szállításnál ez az időszak leggyakrabban egy hónap, hajós szállításnál lehet egy hónap, vagy a B/L-hez (Bill of Lading, vagy hajóraklevél) rendelt x nap. (Pl B/L plusz 5 nap, vagy B/L plusz-mínusz 2-2 nap.) Az így kapott átlagárból kivonjuk a s zintén jegyzett árkülönbözetet (amely a Brent dtd és az általunk vásárolt kőolaj minőségbeli különbségét fejezi ki), amiből az előre kialkudott prémium, vagy diszkont

levonása/hozzáadása után kapjuk meg a keresett árat. Példa x tonna Urals típusú kőolaj CIF (Cost & Insurance & Freight) Barcelona (Tarragona) paritáson történő szállítására hajón, havi átlag árazással: Platt’s Brent dtd, július havi átlag: 100 USD/hordó Platt’s Urals CIF Augusta diszkont, júliusi átlag: 5 USD/hordó Fuvar július átlag (Augusta-Barcelona) x WS 200*: 2 USD/hordó Biztosítás: 1 USD/hordó Kialkudott prémium az eladó javára: 1 USD/hordó Urals ár (Brent – diszkont + fuvar + biztosítás + prémium): 99 USD/hordó *WS = Worldscale Association, amely a nem zetközi tengeri fuvarozásban használt fuvartarifákat publikálja. A „WS 200” alatt olyan, naponta változó, százalékban értelmezett szorzót értünk, amely kifejezi a tengeri fuvarpiacon uralkodó kereslet-kínálati viszonyokat, módosítva ezzel az eredetileg egy évre közzétett fuvardíjat. A fenti példában használt WS 200 azt jelenti, hogy az eredetileg

idénre érvényes, Augustától Barcelonáig értendő fuvardíj júliusi átlagáron számolva (a szorzót naponta közlik) a 200%ára, tehát 1 USD-ról 2 USD-ra módosul. Az Augusta-Barcelona fuvardíjat a betöltési (Novorossiysk) és lefejtési kikötő (Barcelona) közötti fuvardíj, valamint Novorossiysk-Augusta fuvardíj kivonásával kapjuk meg. Ezt a s zorzót a P latt’s Dirty Tankerwire publikálja WS 100 megegyezik az évente közzétett USD/t-ra értendő tarifával. Az így kapott ár CIF Barcelonáig leszállítva értendő. Az árat sokszor nem abszolút értékként, hanem Brenthez hozzáadott/levont különbözetként adják meg. Jelen esetben ez Brent dtd minusz 1 dollár hordónként. Legtöbbször az adásvételi szerződés ilyen formában adja meg az árat és nem tér ki a fenti számítás részleteire. A költségviselés és a kockázat a célkikötőig az eladót terheli, és itt száll át a vevőre. A szerződésben a felek kitérhetnek minőségi

korrekciókra (Gravity escalation). Amennyiben a leszállított áru API foka magasabb vagy alacsonyabb az előírtnál, árkorrekciót alkalmaznak a minőségi javulással vagy romlással összhangban. Például az ár 1 dollárcenttel emelkedik minden 38 A PI fok 38 Optimalizálás az olajiparban fölötti 0,01 API fok minőségjavulás után, vagy 1 dollárcenttel csökken minden 38 API fok alatti 0,01 API fok minőségromlásért. Csővezetékes szállítás során kialkudott árnak versenyképesnek kell lennie a tengeri szállítás során alkalmazott árral, ezért az exportőr gyakran alkalmaz összehasonlító árképzést, amelyben a DAF határra leszállított kőolaj árának képletébe tengeri fuvarpiaci tényezők is kerülnek. Ezek a következőképp néznek ki: P = U + F – D ahol P = DAF határra leszállított kőolaj ára U = CIF Urals Brenthez viszonyított különbözete, Platt’s havi átlag F = Szállítás díja „x” kikötőből „y” kikötőig a

Földközi, vagy az Északi Tengeren D = A felek közt kialkudott prémium Ha Brent a bázisár, azaz Brent = 0: U = Urals CIF Augusta: F = Freight Novorossiysk-Augusta: D = Prémium: -3 USD/bbl -2 USD/bbl 1 USD/bbl P = -3 + (-2) + 1 P = -4 Így a DAF határra leszállított Urals kőolaj ára Brent mínusz 4 dollárba fog kerülni hordónként. Netback árazás Ezt az árazási formát a 80-as és a 90-es években használták a nagyobb, integrált vállalatok, elsősorban a Saudi-Aramco. Az angol „netback” kifejezés arra utal, hogy a finomítási folyamat során nyert termékek összértékéből vonjuk le, azaz „visszanettósítjuk” a folyamat során keletkező költségeket, ahhoz, hogy az adott fajta nyersolaj „nettó” árát megkapjuk. Így egy hordó nyersolaj netback ára egyenlő a belőle előállított termékek bruttó értéke (GPW – Gross Product Worth), mínusz a finomítás költségei, mínusz az exportterminálról a f inomító kapujáig számított

szállítás költségei. A GPW pedig egyenlő a finomítói hozamokkal súlyozott termékárak összegével. A netback ár általános képlete: N = ∑p i a i - ∑c j ahol N: egy hordó kőolaj netback ára p i : egy „i” termék ára a i : „i” termék finomítói hozama (tömeg vagy térfogat) ahol 0 a i 1 és ∑a i c j : egy barrel kőolajra jutó szállítási és finomítási költségek „j” eleme 1 3.6 Regionális piac: Ororszország, mint térségünk ellátásának kulcsszereplője Magyarország kőolajszükségleteinek kb. 90%-át importból fedezi, s ez az arány az apadó hazai tartalékok miatt várhatóan növekedni fog. Import beszerzésének első számú forrása Oroszország, amelytől évente kb. 6 millió tonna olajat vesz át Oroszország ma (Szaúd-Arábia után) a világ második vezető kőolajexportőre, 2007-ben 490 millió tonna kőolajat termelt, amiből 240 millió tonnát exportált. Ez a termelést illetően 2,4%-os, az export

vonatkozásában pedig közel 9%-os növekedést jelent. Az 2009-re vonatkozó export-előrejelzés 260 millió tonnával, azaz további 8%-os növekedéssel számol. (Minpromenergo) 39 Optimalizálás az olajiparban Oroszország csővezetéki kőolajexportja földrajzi megoszlás szerint Ukrajna 3% Magyarország 3% Szlovákia 3% Kazahsztán 2% Kína (csővezeték) Csehország 1% 2% Belorusszia 6% Németország 6% Primorsk 34% Lengyelország 8% Novorossiysk 21% Gdansk 3% Odessa 2% Tuapse 2% Pivdenniy 4% 8. ábra Argus FSU Energy Oroszország kulcsszerepet játszik Európa ellátásában, amit tengeri és szárazföldi (csővezetékes) útvonalakon valósít meg. Magyarország, Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Németország, a Balti Államok, Belorusszia, Ukrajna, Horvátország, Szerbia és Bosznia a 60-as, 70-es években épült csővezetékes rendszer (Barátság és Adria) segítségével közvetlen összeköttetésben vannak az orosz lelőhelyekkel. Ennek

előnye a szállítás viszonylagos egyszerűsége és költséghatékonysága Hátránya viszont az orosz forrástól való túlzott függés, ami leginkább a tengerparttal nem rendelkező országokban mutatkozhat meg. Ezekben az országokban nem adott ugyanis a kőolajbeszerzés földrajzi diverzifikálásának lehetősége. Oroszország két legnagyobb kikötője a Balti Tenger partján található Primorsk és a Fekete Tenger partján található Novorossiysk. E két kikötőn keresztül bonyolódik az orosz export több, mint fele Ezen felül, az Orosz Energetikai Minisztérium által közzétett tervek szerint, a primorski kikötői terminál éves kapacitását a mai 75 millió tonnáról 150 millió tonnára emelik az elkövetkezendő években. Ezt alátámasztja a vevői oldalról bővülő kereslet, de az ehhez szükséges kőolajforrások átcsoportosítása még várat magára. Primorskból az észak-európai országok és az USA ellátása bonyolódik A legjelentősebb

tengeri importőrök Hollandia, Lengyelország, Németország, Franciaország, Finnország és a Balti országok. Az exportált kőolaj típusa Urals Az északi-tengeri piac árazása a Brenthez igazított Urals CIF Rotterdam jegyzéseken alapszik. A Mediterrán térség ellátásában Novorossiysk mellett több fekete-tengeri kikötő is szerepet kap. Ezek Tuapse, Odessa és Pivdenniy (Yuzhniy). Novorossiyskban Urals és Siberian light, Tuapséban Siberian light, Odessában és Pivdenniyben pedig Urals típusú kőolajat töltenek. A mediterrán piac szűk keresztmetszete a Boszporusz, amelyen nehézkessé vált az átkelés az utóbbi években megnövekedett tengeri forgalom miatt. Emiatt orosz kezdeményezésre, 2007 március 15-én Oroszország, Bulgária és Görögország háromoldalú államközi megállapodást írt alá egy Burgaszt Alexandropolisszal összekötő, 40 Optimalizálás az olajiparban 280 km-es csővezeték megtervezésére, kivitelezésére és

üzemeltetésére. A beruházásban Oroszország 51%-ban, Görögország és Bulgária pedig együttesen 49%-ban érdekeltek. Az építkezés kezdete a tervezett 2008-hoz képest valószínűleg egy évet késik. A mediterrán / fekete-tengeri piac jelentősebb importőrei Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Ciprus, Románia, Horvátország és Izrael. A térségben használt árazás alapja szintén a B rent-hez igazodó Urals CIF Augusta, valamint Siberian light CIF Augusta jegyzésárak. 9. ábra A legjelentősebb orosz exportőr vállalatok: Rosneft, Lukoil, Gazpromneft, Surgutneftegas, TNK-BP, Slavneft, Tatneft, Bashneft, és a RussNeft. Ezek az ország különböző területein található kisebb termelőegységek tulajdonosai, vagy szerződött partnerei. Mivel az ország hatalmas és a k itermelt kőolaj minősége régiónként változik, szükségessé vált olyan keverőüzemek létrehozása, amelyek egységes minőségű olajat, keveréket, ún. „blend-et”

állítanak elő Oroszország ma négy „márkanév” alatt értékesít kőolajat. Ezek a következők: 1. Siberian light – Nyugat Szibériában kitermelt, könnyű, édes olaj, nem kevert (kikötő: Tuapse); 2. Urals (Blend) – a Siberian light és az Urál valamint a Volga környékén kitermelt nehezebb, kénesebb olajfajták keveréke (vezeték: Barátság; kikötő: Novorossiysk); 3. REBCO (Russian Export Blend Crude Oil) – ezen a m árkanéven a primorski export fut, minőségben gyakorlatilag megegyezik az Urals-al; 4. Sokol – A távolkeleti „Sakhalin 2” projekt keretein belül kitermelt kőolaj, nem kevert (kikötő: De Kastri, Habarovski határterület). Magyarország Urals Blend típusú kőolajat importál, amelyet Szamarában kevernek. 41 Optimalizálás az olajiparban 3.7 Egyéb alapanyagok beszerzése A kőolaj finomítása során gyakran olyan termékek is keletkeznek, melyek piaci értékesítése nehézségekbe ütközik. Ezért sok finomító

inkább technológia-igényesebb feldolgozási szintet igénylő, magasabb áron értékesíthető, de szélesebb körben keresett termékeket állít elő és dob piacra, a profit maximalizálásának céljából. Az így kimaradó, belpiaci kereslettel rendelkező termékek hiányát importtal pótolja. Magyarország esetében ezek hagyományosan a vegyipari benzin és a 0,2-es gázolaj Behozataluk célja továbbfeldolgozás és a TVK alapanyaggal történő ellátása. A szigorú európai uniós és magyarországi minőségi előírások és szabványok miatt ezek a termékek a továbbfeldolgozáson kívül más céllal az ország területére nem behozhatók, mert az őket terhelő adók és vámok gazdaságtalanná tennék importjukat. A TVK, a MOL Csoport tagjaként, évente kb 750 ezer tonna vegyipari benzint és 240 ezer tonna 0,2-es gázolajat vásárol a MOL-tól, utóbbi pedig vegyipari melléktermékeket vásárol vissza a T VK-tól. A petrolkémia legfontosabb alapanyaga

az etilén Magyarországon a TVK működteti az egyetlen etilén krakkolót, melynek kapacitása az elmúlt évek beruházásainak köszönhetően évi 360 ezer tonnáról 620 ezer tonnára emelkedett. A MOL annak idején vállalta az új olefingyár (etilén krakkoló) alapanyag szükségletének (vegyipari benzin, 0,2-es gázolaj) biztosítását, ám a jelenlegi magas üzemanyagárak mellett célszerűbb számára ezen alapanyagokat tovább finomítani, majd motorhajtóanyagként értékesíteni, a T VK számára szükséges alapanyagot pedig importálni. A beszerzés iránya azonban a T VK-nál gyártott polimerek mennyiségére nincs hatással. A vegyipari benzin piaci kínálata szűk, a beszerzés forrásai korlátozottak a korábban azt előállító finomítók modernizációja és fejlettebb technológiát igénylő termékek előállítására való átállása miatt. Ezzel szemben a TVK részéről éppen a vegyipari benzinre nagyobb a kereslet a 0,2-es gázolajjal szembeni

gazdaságossága és előnyösebb termékkihozatali struktúrája miatt. A vegyipari benzin vasúton érkezik Belorussziából (Mozyri Finomító), Romániából, Horvátországból. A német eredetű uszályos importot is napjainkra felváltotta a v asút. Árazása a nem zetközi kereskedelemben a P latt’s által publikált CIF NWE (NorthWest Europe) vagy CIF Med (Genova/Lavera), valamint FOB NWE vagy FOB Med (Italy) jegyzésárakhoz kötött, valamint a beszállítók és az általuk kínált áru minőségi paramétereinek függvényében változó. A MOL évente kb. 720-960 ezer tonna 0,2-es gázolajat (0,2% - a kéntartalomra vonatkozik) importál Oroszországból. A árut kénmentesítés után motorikus üzemanyagok gyártására és a TVK olefingyárának alapanyagaként használják fel. A beszerzés havi ütemezés szerint történik a MOL „Supply Chain Management” szervezete által havonta megadott mennyiségi igények alapján. A szállítás hosszú távú

szerződés feltételei szerint, csővezetéken történik, amelynek üzemeltetője Oroszország és Belorusszia területén a Transnefteprodukt, Ukrajna terültén pedig az Ukrtransnafta. A MOL a havonta átvenni szándékozott mennyiségre vonatkozó igényét az exportőrnek és a vezeték üzemeltetőinek egyaránt leadja. A szállítás a Transnefteprodukt által kibocsátott ún „szállítási utasítás” alapján történik, amelyet a M OL-tól előzetesen megkapott mennyiségi igények figyelembevételével bocsát ki. Az elszámolás az magyar-ukrán határon található átvételi ponton kiállított, az exportőr, az üzemeltető és az importőr által aláírt mennyiségi és minőségi jegyzőkönyvön rögzített mennyiség és minőségi paraméterek alapján történik. Árazásának alapja szintén a P latt’s által publikált jegyzésár, amely rendre magasabb, mint a vegyipari benziné. 3.8 Árak hatása az optimalizálásra Az ellátási lánc

optimalizálásának elsődleges célja a profit hosszútávú maximalizálása a vállalaton belüli és kívüli anyag- és információáramlás integrált biztosítása által. Egy finomító ellátási láncának koordinálása számos funkcionális terület tevékenységének összehangolását jelenti, a kőolaj beszerzésétől, szállításától és készletezésétől, a finomítás folyamatain keresztül, a finomítás során nyert termékek tárolásáig, szállításáig és a piaci kereslet viszonyainak megfelelő értékesítéséig. Az optimalizálás tehát egy komlpex tevékenység, amely egy sor fontosabb műveletből áll. 42 Optimalizálás az olajiparban A korszerű finomítókat számos hazai és importált kőolajtípus feldolgozására tervezték. Mivel a finomító input költségeinek javarészét a kőolaj beszerzési ára adja (finomítóig leszállítva), az optimális kőolajmix felépítése kulcsfontosságú a m agasabb finomítói árrés

elérése érdekében. Ezzel együtt a típus kiválasztására és finomítói kapuig történő elszállítására kínálkozó lehetőségek száma annyira magas, hogy ez a kőolajok valós értékelését és az optimum mix kiválasztását nagyon megnehezíti. A finomítók ezen túl a világ vezető olajcégeivel kötött hosszútávú megállapodások, valamint egyszeri, spot szerződések szerint is vásárolnak kőolajat. A két beszerzési forma közti optimális arány megválasztása is fontos részét képezi az optimalizálás folyamatának. A hosszú távú, ún. „term” szerződéseket a finomító által előnyben részesített ún „base-load” kőolajok beszerzésére kötik, jellemzően a nagyobb termelőkkel. A „base-load” típusú kőolaj az a preferált fajta, amely a l eginkább megfelel egy adott finomító technológiai felépítésének, hogy a f inomító összes üzeme a l ehető legmagasabb kihasználtság mellett működjön. Emellett a

„base-load” olaj hozamstruktúrája, vagyis a belőle előállítható termékek aránya a leginkább megfelel a finomítói környezet keresleti elvárásainak. Régiónk legtöbb finomítója ellátásának nagyobb részét hosszú távú szerződések szerint, „base-load” típusú olajjal oldják meg. Ezek a „kötelező” olajok, amelyek nélkül egy finomító működése nem gazdaságos. A fentiek mellett a finomító dönthet ún. „marginális” olajtípusok beszerzéséről is, amelyeket a tengeri piacról, „spot” szerződések keretein belül vásárol. Ezek kiválasztását döntően a belőlük nyert termékek iránti, regionális piaci kereslet összetétele befolyásolja. Ha pl a gázolaj iránti kereslet erőteljes növekedése felpörgeti a gázolaj árát, érdemes olyan hozamstruktúrájú olajokkal dolgozni, amelyek alkalmasak arra, hogy több gázolajat állítsanak elő belőlük. Ezzel nő a kőolaj „gross product worth (GPW, bruttó termék

érték) mutatója, szélesedik a kőolaj gázolajra vetített „crack spread”-je, és nő a finomítói „margin”, vagy árrés. De nézzünk meg először, hogy mit jelent a crack spread kifejezés, egy ellentétes példán keresztül: A finomítókat két piac veszi körül: az egyik a ny ersanyagok piaca, amin vásárlóként vannak jelen, a másik pedig a késztermékek piaca, amelyen eladnak. A kőolaj és termékeinek (benzin, gázolaj, fűtőolaj, stb.) árai gyakran egymástól függetlenül vannak kitéve a s aját piacukon uralkodó viszonyok hatásainak. Ez azt a kockázatot rejti magában, hogy amíg a kőolaj világpiacán a növekvő kereslet miatt az árak emelkednek, addig a termékek ára a termékpiacon tapasztalható stabilitás következtében stagnál. Egy ilyen helyzet szűkíti az ún crack spread-et, ami azt az árrést jelenti, amelyet a finomító realizál a kőolaj beszerzése és az abból előállított egy adott termék (pl. gázolaj) egyidejű

értékesítése közben. Az olajiparban a „crack spread” kifejezés tehát a kőolajból nyert, adott termék árának és a kőolaj finomítói kapuban számított beszerzési árának különbözetét jelenti. A GPW (Gross Product Worth, vagy néha GPV, azaz Gross Product Value) az az érték, amennyit az adott kőolajból nyert termékek együttesen érnek. Minden kőolaj más hozamstruktúrával rendelkezik, az abban szereplő termékeknek pedig más és más a piaci ára. A GPW kiszámítása előtt a termékárakat úgy kell megválasztani, hogy azok a valós piaci képet tükrözzék. A GPW értéke függ tehát a kőolajból nyert termékek árától és hozamaitól. A GPW azonban nem egyenlő a crack spreadek összességével, mivel a f eldolgozás során a finomító saját működése közben is felhasznál a kőolajból, illetve valamennyi veszteség is keletkezik. A GPW-t úgy kapjuk meg, hogy a kőolajból előállított minden termék hozamát külön-külön

megszorozzuk annak piaci árával és az így kapott bevételeket összegezzük. A finomítói margin pedig az az árrés, amelyet a finomító egy hordó kőolaj feldolgozása után realizál, a finomítás során nyert összes termék GPW értéken történő értékesítésével. A margin tehát egyenlő a GPW mínusz a kőolaj ára. Az alábbi két táblázat illusztráció a GPW- és finomítói margin számításához A benne szereplő adatok nem feltétlenül valósak, céljuk inkább az árak és hozamok finomítói margin-ra gyakorolt hatásának szemléltetése. 43 Optimalizálás az olajiparban Két különböző olajtípus GPW számítása 1 "A" olaj Termék Propán Bután Benzin 95 Petróleum Gázolaj Ipari gázolaj Fűtőolaj Kén Veszteség és sajátfelhasználás ár ($/t) hozam (%) bevétel ($) 750 2% 15 770 -1% -7,7 910 30% 273 980 25% 245 930 20% 186 900 15% 135 470 3% 14,1 80 1% 0,8 - GPW GPW ($/bbl) Kőolaj ára ($/bbl) Finomítói margin ($/bbl)

Sorrend Termék Propán Bután Benzin 95 Petróleum Gázolaj Ipari gázolaj Fűtőolaj Kén Veszteség és sajátfelhasználás 5% 100% 10. ábra "B" olaj hozam (%) 2% -1% 20% 15% 20% 25% 13% 1% bevétel ($) 15 -7,7 182 147 186 225 61,1 0,8 5% 861,2 114,83 110,00 4,83 2 100% 809,2 107,89 103,00 4,89 1 Két különböző olajtípus GPW számítása 2 "A" olaj "B" olaj hozam bevétel ár ($/t) (%) ($) hozam (%) bevétel ($) 750 2% 15 2% 15 770 -1% -7,7 -1% -7,7 910 30% 273 20% 182 980 25% 245 15% 147 930 20% 186 20% 186 900 15% 135 25% 225 450 3% 13,5 13% 58,5 80 1% 0,8 1% 0,8 GPW GPW ($/bbl) Kőolaj ára ($/bbl) Finomítói margin ($/bbl) Sorrend - 5% 860,6 114,75 110,00 4,75 1 11. ábra 100% 5% 100% 806,6 107,55 103,00 4,55 2 44 Optimalizálás az olajiparban „A” kőolaj piaci ára magasabb, mint „B”-é, mert a belőle előállítható értékesebb termékek (benzin, petróleum és gázolaj) hozamai jobbak. Ennek megfelelően

GPW mutatója is magasabb „B” termék piaci ára viszont annyival alacsonyabb „A”-nál, hogy mégis jobban megéri azt feldolgozni, mert az összes belőle nyert termék értékesítése után a finomító magasabb hasznot realizál. (1 Tábla) Ha azonban a fűtőolaj piaci ára valamilyen oknál fogva minimálisan lecsökken, változik a hozzárendelt bevétel is. A mi esetünkben ez az „A” olajat kevésbé érinti, mert fűtőolaj-hozama mindössze 3% „B” olaj esetében viszont ez az arány 13%, ami épp elegendő ahhoz, hogy az utána járó bevételt közel 3 dollárral csökkentse, leszűkítve ezzel a finomítói margint, ami végezetül megfordítja a kőolaj kiválasztás sorrendjét. (2 Tábla) Összességében a különböző olajok egymáshoz viszonyított árát ilyen módon befolyásolja az azokból nyerhető termékek egymáshoz viszonyított ára. Egy adott termék ára pedig a piac kereslet-kínálati törvényei szerint változik, szabályozva ezzel a

kőolajok egymáshoz viszonyított relatív árát és a finomító kiválasztási prioritását. 45 Optimalizálás az olajiparban Irodalomjegyzék 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. OPEC – Annual Statistic Bulletin, 2007 Kimberly Amadao – Crude Oil Prices Definition EIA (Energy Information Administration) – Derivatives and Risk Management in Energy Markets IEA (International Energy Agency) – Oil Market Report, 14 December 2007 ICE Futures Europe – ICE Futures Brent Crude Futures Contract, July 2008 Interim Report on Crude Oil Interagancy Task Force on Commodity Markets, July 2008 Heiko Leschhorn – The European Market for Crude Oil, Financial Modelling Workshop University of Ulm, 2005 8. Losoncz Miklós – A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II 2005 9. Alács Lajos – A nemzetközi olajgazdaság fő kérdései, MOL NyRt, 2006 10. Robert Mabro – Netback pricing and the oil price collapse in 1986 / Oxford Institute for Energy Studies, 1987 11.

PAREX BANK – Торговля нефтяными деривативами 12. Kenneth Grant, David Ownby, Steven R Peterson – Understanding Today’s Crude Oil and Product Market / Lexecon, an FTI Company, 2006 13. http://wwwcheresourcescom/refinery planning optimizationshtml 14. Robert Pirog - The Role of National Oil Companies in the International Oil Market /Congressional Research Service, 2007 15. BP Statistical Review of World Energy, June 2008 16. Losonczi – Magyar: Pénzügyek a gazdaságban 17. James D Hamilton – Understanding Oil Prices, 22 May, 2008 18. International Center for Economic Growth Európai Központ – A vegyipar helyzete és kilátásai Magyarországon (Ágazati elemzés), 2004 19. OPEC – World Oil Outlook, 2008 46 Optimalizálás az olajiparban 4. Supply chain menedzsment: elmélet és gyakorlat az olajiparban 4.1 Az Ellátási Lánc Menedzsment filozófia Az ellátási lánc fogalma mind a nemzetközi, mind a haz ai szakirodalomban viszonylag

egységes. „A fogalom szövegszerű meghatározása ugyan sokszor eltér, tartalmi vonatkozásokban azonban már kialakult az együttes összefüggés. Ennek a konszenzusnak a l ényegéhez tartoznak a következő megállapítások: • Az ellátási lánc alapvető célja a fogyasztók igényeinek kielégítése; • Az ellátási lánc több együttműködő piaci szereplő között értelmeződik; • Az ellátási lánc az értékteremtésben lévő reálfolyamatokat, illetve azok rendszerét foglalja magában; Az ellátási lánc értékteremtő folyamatok együttműködő vállalatokon átívelő sorozata, mely vevői igények kielégítésére alkalmas terméket, illetve szolgáltatásokat hoz létre.” (Chikán, 1997) Az ellátási lánc menedzsment filozófiát a gyakorlatban gyakran nevesítik Supply Chain Menedzsmentként, vagy röviden SCM-ként. Az 1. táblázat röviden összefoglalja az ellátási lánc menedzsment lényegét négy alapvető tényező segítségével.

1. táblázat: Az ellátási lánc menedzsment főbb jellemzői Kiterjedés A teljes folyamatot átfogja, a termék vagy szolgáltatás előállításától a végső fogyasztóhoz történő eljutásig. Rendszerelmélet Az összes szereplőt és folyamatot egy egységes rendszerbe integrálja. Együttműködés Szervezeti határokon ível át. Mind a s zervezeten belüli, mind pedig a szervezetek közötti kapcsolatok kiemelkedően fontosak. Megvalósítás eszköze A kooperációt és koordinációt olyan információs rendszeren keresztül valósítja meg, amelyben a tagok addig kifelé nem publikált információikat osztják meg. Forrás: Szegedi, 2003 A gazdaságot az ellátási lánc koncepció horizontálisan hatja át, melyet korábban vertikálisan szerveztek. A koncepció lényege, hogy a meglévő funkcionális és szervezeti határokat elmossa (Szegedi, 2003). Az ellátási lánc versenyképessége elsősorban annak a függvénye, hogy a lánc tagjai mennyire

képesek érdekellentéteiket megoldani. Figyelmet kell fordítani a vállalaton belüli tevékenységekre, a vállalat beszállítói és vevői közötti kapcsolataira, illetve a lánc menedzselésének igényeire. Azzal, hogy a szervezetek, vállalatok határai elmosódnak, az anyag-, információ- és pénzáramlás zökkenőmentesebbé vált, ezáltal a partnerek közelebbi kapcsolatot alakíthatnak ki szállítóikkal és vevőikkel. Problémát jelenthet a szervezetek közti kapcsolatok szervezeti-működtetési rendszerének hatékony kialakítása és működtetése. 47 Optimalizálás az olajiparban 4.2 Ellátási lánc menedzsment szerepe az olajiparban Az elmúlt évek során az olajvállalatok közti verseny egyre erősödött, ezért a vállalatoknak olyan módszert kellett keresniük, melyek biztosítják versenyképességük növelését. Az olajipari sajátosságok pl. tradíciók, termékek törzsdei jellege, vállalatméretek, eszköz vagyon, lekötött tőke

nagysága miatt az ellátási lánc menedzsment filozófia fokozottabban, iparági specialitásokkal fűszerezve jelent meg. A SCM filozófia fő olajipari jellemzői: • Piaci igények kielégítését szolgáló tevékenység minden időhorizonton. Pl rövid távon vevői igényekhez igazodó gyártás és logisztika, hosszú távon a finomítói vagy logisztikai fejlesztések, pénzügyi befektetések a piaci igényekkel, tendenciákkal összhangban. • Minden egymással kapcsolatban lévő tevékenységet közös irányításnak kell alárendelni. Az ellátási lánc nem képes hatékonyan működni az ellátási lánc tevékenységek, információk irányítása, koordinálása és kontrollja nélkül. Ez volt az oka annak, hogy az Ellátási Lánc Menedzsment, mint szervezet is megjelent az olajipari környezetben. • A vertikális szervezeti irányítás mellett megjelent a horizontális/mátrix működés. • A tevékenységek optimalizálása az egész értéklánc

mentén nélkülözhetetlen. A különböző társ szervezetek, mint a finomítás, logisztika, értékesítés, petrolkémia nem külön-külön maximalizálja „saját profitját”. Bizonyos esetekben egy döntés nem tűnhet optimálisnak, ha csak az egyik szervezet szempontjait vesszük figyelembe, de ha a teljes értéklánc szemszögéből vizsgáljuk, akkor megtalálhatjuk az indítékokat. • Integrálja az erőforrásvagyont, a pénzügyi és szellemi adottságokat. • A fenntartható profit maximalizálás a vállalatok számára az egyik legkritikusabb kérdés. Ha a vállalat a növekedésből származó lehetőségeket kiaknázza és az együttműködésekből előnyöket szerez, sikeressé válhat a piacon. • SCM filozófia kulturális változást vár el a szervezettől. A teljes szervezetnek meg kell értenie és el kell fogadnia a közös döntéseket, a közös irányítást. 4.3 Új vállalati struktúra és működés Az integrált olajvállalatok

szervezeti felépítésüket tekintve divizionálisan tagozódnak (UpstreamDownstreak). Az upstream divízió fogja össze a kőolaj kutatással és termeléssel kapcsolatos tevékenységeket. A főbb downstream, petrolkémiai értéklánc elemek az alábbiak: CH Beszerzés A piaci kereslet által vezérelt kőolaj és kőolajtermékek beszerzésének szervezése és lebonyolítása. A finomítás működéséhez szükséges kőolaj, kész- és félkész termékek beszerzésének szervezése és lebonyolítása. Finomítás A finomítás feladata a beszerzett alapanyagok feldolgozása, a pi aci igények alapján finomított termékek előállítása: gázok, motorbenzinek, gáz- és tüzelőolajok, fűtőolajok, vegyipari alapanyagok, és bitumenek, bázisolajok. Logisztika A logisztika feladata a f inomításhoz szükséges alapanyagok eljuttatása a f inomítóhoz és a finomítás által termelt termékek kiszállítása bázistelepekre, vevőkhöz, a különböző vevői igények

alapján. A 48 Optimalizálás az olajiparban logisztika szervezi és hajtja végre a csővezetéken, uszályon, vasúton, és tartálykocsin keresztül történő szállításokat. A vevői igények széles skálán mozognak, mennyiségben, termékminőségben és szállítási módban, pl. az üzemanyagok kiszállítása kiskereskedelmi töltőállomásokhoz tartálykocsiban, a MALÉV ellátása sugárhajtómű üzemanyaggal terméktávvezetéken keresztül történik. Nagykereskedelem A Csoport által előállított vagy beszerzett üzemanyagok, PB, bitumen és vegyipari termékek értékesítésének szervezése és lebonyolítása a legjobb feltételekkel és a lehető legszélesebb vevői körben, mind a belföldi piacokon és a régiókban. Kiskereskedelem (Töltőállomások) A töltőállomások feladata kiskereskedelmi kiszolgálás különböző minőségű üzemanyagokkal és egyéb származékokkal és a vállalat (finomító) márka arculatának megjelenítése. A

töltőállomások folyamatos feltöltése a logisztikai telephelyekről (depók) vagy a finomítóból történik tartálykocsival. Petrolkémia Petrolkémia irányítja a különböző polimer termékek előállításának, értékesítésének és marketingjének anyagi folyamatait az olefin, és polimerizációs üzemek, illetve logisztikai eszközeinek hatékony működtetésével. A fenti értéklánc elemek divizionális tagozódása kisebb változatosságot mutat a világ olajvállalatainál. Általában a CH beszerzés, finomítás, kereskedelem, logisztikai tevékenységek integrálódnak a downstream divízióba, a kereskedelembe a töltőállomások tevékenységét is beleértve. Szintén jellemző, hogy a petrolkémiai tevékenység részben vagy egészben a downstream része. A MOL Csoportban a töltőállomáson történő értékesítés a Lakossági Szolgáltatások Divízió végzi, a petrolkémia teljes vertikuma külön divízió. Ábra. Downstream szervezeti

megoldások 1. ábra Bármely szervezeti megoldás valósul meg az adott olajvállalatnál, jellemző, hogy a divízión belül létrehozott SCM szervezet cross-funkcionális feladatokkal és felelősséggel rendelkezik a teljes downstream és petrolkémiai vertikumra, elmosva az eddigi merev szervezeti korlátokat. 49 Optimalizálás az olajiparban 2. ábra Ellátási lánc menedzsment integráció a MOL-csoportban 4.4 Az optimalizálás jelentősége Az egyre telítettebb piacokon a v állalatok a pi acért és a p rofitért egyre ádázabb versenyt folytatnak, amiben nem csak a feldolgozott termékek minősége, hanem a piaci igények kielégítése a hangsúlyos. Közép-Kelet Európában körülbelül 20 olajfinomító van, ami 4 nagyobb olaj társaság tulajdonát képezi. Mažeikiu (10.0; 9) Gdansk (6.0; 111) Schwedt (10.7; 102) Plock (13.8; 95) Litvinov (5.4, 67) Kralupy (3.3; 98) Schwechat (10.2; 62) Burg hausen (3.5; 73) Drogobich (3.8; 30) Bratislava (5.7; 123)

Duna (8.1, 106) Finomító (Feldolgozási kapacitás Mt/év; Nelson komplexitás Index) Rijeka (4.4; 57) Sisak (3.9; 41) Novi Sad (2.9; 46) Odessa (3.8; 35) Rafo (3.4; 98) Arpechim (3.4; 73) Petrobrazi Petromidia (3.4; 73) (5.1; 75) Petrotel (5.1; 76) Pancevo (4.8; 49) 3. ábra Finomítók Közép-Kelet Európában (Oil and Gas Journal) Neftochim (5.6; 5.8) 1 A magas finomító sűrűség miatt az Ellátási Lánc feladata a kereskedelmi igények alapján a finomító számára optimális kőolaj kiválasztása, feldolgozás módjának megválasztása a gyártási rugalmasságon belül, a termék értékesítése a vevő által preferált csatornán keresztül. 50 Optimalizálás az olajiparban Az egyes ellátási lánc elemek közös optimalizálása, eredményeképp az integrált működés számos értéknövelő lehetőséget rejt. 4. ábra Példák az integrált működésből eredő értékteremtésre 4.5 A hosszú távú profitmaximalizálás A hosszú távú

profit maximalizálás fő elemei: • • • Árrés növelése Piaci lehetőségekhez való jobb igazodás, alkalmazkodás. Gyors reagálás piaci tendenciákra, eseményekre, jobb alapanyag választás. Vásároljuk, vagy gyártsuk? Összehangolt készletezési, kereskedési, finomítási és logisztikai műveletek. Költségcsökkentés A felmerülő költségek minimumon tartása. Üzemeltetési költségek minimumon tartása, járulékos költségek lecsökkentése, termelési pontok közötti transzferek hatékonyságának javítása, szállítási költségek csökkentése, Hatékonyság növelés Alapanyag beszerzés optimalizálása (ár, minőség, mennyiség), felesleges készletek minimálisra csökkentése, az aktuális piaci igényekhez igazítása. Feldolgozásuk az üzemek (folytonos kihasználtság, minőségi követelménynek megfeleljen, leállások összeigazítása) és a pi ac (kínálat kereslet találkozzon) számára optimális legyen. Felesleges

készletet ne halmozzon fel a finomító, a készletek felépítése, fogyasztása a piaci árváltozásoknak megfelelően történjen. A logisztikai eszközök kihasználtságának a maximalizálása. 4.6 Egy tipikus integrált olajvállalat SCM funkciói Az SCM fő tevékenységei, melyek köré általában az alacsonyabb szintű szervezeti egységei is strukturálódnak: tervezés (optimalizálás), finomítói ütemezés, ellátás/elosztás ütemezés. Tervezés és ütemezés általános definíciója az olajipari gyakorlatban: Tervezés Különböző időhorizontokon a teljes downstream optimalizálása és a profit maximalizálása. és petrolkémiai értéklánc tevékenységek Ütemezés: 51 Optimalizálás az olajiparban Az optimális terv lebontása heti, napi szintre, megfogalmazva az adott értéklánc elem számára végrehajtandó feladatokat. SCM szervezetek 3 fő egységének általános feladata és felelőssége: Optimalizálás Feladata a gazdaságilag

optimális finomítói, petrolkémiai terv elkészítése az adott időszakra kielégítve a legelőnyösebb piaci igényeket, kihasználva a rendelkezésre álló alapanyag beszerzési lehetőségeket. Az optimalizált terv hosszabb időintervallumra készül, legkisebb egysége általában 1 hónap. Finomítói ütemezés A finomítói ütemezés feladata az optimalizált terv napi bontása és ellenőrzése, az ütemezések nem tervezett finomítói eseményekhez, lehetőségekhez való igazítása. Ellátás/elosztás ütemezés Feladata a finomító számára a folyamatos alapanyag ellátás, a tároló telepekre történő termék elosztás, kiszállítás ütemezése és ellenőrzése, az ütemezések nem tervezett logisztikai, kereskedelmi eseményekhez, lehetőségekhez való igazítása. A különböző időhorizontú tervezés, ütemezés, valamint ezek kontrolljához szükséges adat és információ áramlás az SCM valamint az értéklánc társ szervezeteinek

rendszeresen összehívott fórumain keresztül történik az olajipari gyakorlat alapján. Benchmarking elemzések támasztják alá, hogy a személyes kontaktus még mindig meghatározó fontosságú az információáramlásában. A fórumok tevékenységeiket alapvetően két szinten fejtik ki: Terv elfogadó, ellenőrző fórum Feladata a optimalizált tervek, időszakos beszámolók megtárgyalása, elfogadása vezetői szinten. Ütemezés elfogadó, koordináló, ellenőrző fórum Az elfogadott terv megvalósulását célzó ütemezések megtárgyalása, elfogadása, időszak közbeni nem tervezett eseményekre reagáló, lehetőségek kiaknázását szolgáló válaszlépések kidolgozása. 80,0% 75,0% 66,7% 62,5% 60,0% 40,0% E - mail F ó rum Telefon Egy é b 25,0% 20,0% 0,0% 8,3% 6,7% Ö sszesen 8,3% 12,5% 12,5% 12,5% 0,0% Nemzeti olajv á llalatok 0,0% Multinacion áli s olajv á llalatok 5. ábra Információs csatornák az ellátási láncban (Accenture

benchmark, 2007) A tervezés (optimalizálás), finomítói ütemezés, ellátás/elosztás ütemezés mellett benchmarking elemzések alapján az alábbi tevékenységek jelennek meg az SCM funkcióban. 52 Optimalizálás az olajiparban Funkció Kőolaj szelekció Ellátási lánc tervezése (optimalizálás) Döntés termék beszerzésről Szállításütemezés és végrehajtásának kontrollja Telepi tevékenységek irányítása Termelés ütemezés Elterjedtség 82 % 100% 91% 82% 45,5% 54,5% 2. táblázat (Accenture benchmark, 2007) 4.7 MOL-csoport SCM szervezete, funkciói A MOL-csoportban az SCM szervezet feladata, hogy optimalizálja, ütemezze, a j elenlegi downstream és petrolkémiai műveleteket 3 finomítóra és 2 petrolkémiai vállalatra a MOL-csoport kulcspiacain. Ellátási Lánc Management Hosszú Távú Tervezés Ellátási és Elosztás Tervezés Ellátási és Elosztás Tervezés Déli Régió Ellátási és Elosztás Tervezés Északi Régió

Finomító Ütemezés MOL Tervezés és Optimalizálás Tervezés és Optimalizálás Déli Régió Tervezés és Optimalizálás Északi Régió Finomító Ütemezés SN Teljesítmény Elemzés 6. ábra SCM szervezet a MOL csoportban A MOL SCM szervezete az alapvető SCM funkciókon kívül további 2 szervezettel egészül ki. Feladataik és felelősségeik az alábbiak. Hosszú távú tervezés (Strategic planning) Hosszú távú tervek, fejlesztések, termékstratégiák kidolgozása, értékelése stratégiájának való megfelelés érdekében. M&A stratégiaképzésének támogatására a M OL-csoport 53 Optimalizálás az olajiparban Tervezés és optimalizálás (SCM optimization) A teljes ellátási lánc rövidtávú, lineáris programozási (PIMS) modellel támogatott optimalizálása. Az optimalizálás magában foglalja a tervezéshez szükséges adatgyűjtést, a modell naprakész állapotban való tartását, a lehetséges üzleti terv futtatását és

elemzését, illetve az aktuális gördülő terv elfogadtatását. Finomítói ütemezés (Refinery scheduling) A finomítói egységek üzemeltetésének csoportszintű gördülő terv alapján történő, rövidtávú, helyi ütemezése. Az ütemezést az optimalizált terv alapján készül napi bontásban gördülő jelleggel, igazodva a nem tervezett finomítói eseményekhez, lehetőségekhez. Ellátás és elosztás tervezés (Supply & Distribution Planning) Az elfogadott optimális terv alapján az ellátási lánc heti/napi tervezése, ütemezése. A Finomítás, Logisztika és Kereskedelem tevékenységének operatív (helyi és integrált) koordinációja a folyamatos forrás-értékesítési egyensúly biztosítása érdekében. Az üzleti terv és aktuális gördülő terv által meghatározott vállalati készletpolitika operatív megvalósítása. Teljesítményelemzés (Performance Monitoring (PM)) Ellátási lánc teljesítményének értékelése, nyomon

követése, valamint a tervtől való eltérések rőgzítése, elemzése csoport szinten (pl. PM riport: összefoglaló elemzés a tárgyhót megelőző hónapról) Ki nem használt lehetőségek feltárása és értékelése. Tervezési időhorizontok MOL-csoportban (hosszú távú tervezés, optimalizálás, ütemezések) Stratégiai Terv 1-3 Éves Terv 1 Éves Terv Gördülo Terv 3+ 3 1 3-6 év év év hónap Fejlodési irányvonal Cél kituzés Pontosított cél kituzés Cash-flow Operatív Terv Heti/ napi Végrehajtás generálás A MOL csoportban a tervezés 5 időhorizonton történik alapvetően. Stratégiai terv (Strategic Planning (SP)) A stratégiai terv jelöli ki a fejlődés irányvonalát, a kereslet-kínálat hosszabb távú egyensúlyának figyelemmel kisérésével, ehhez kacsolódó lehetséges új fejlesztések modellezésével, iparági szabályozók és termék specifikációk változásának követésével. Ez a terv készül a legtávolabbi

időszakra, és a legnagyobb szabadsági fokkal. A terv minimum 3 évre előre készül, erre van a legkevesebbé pontos adat, ez a terv rendelkezik és a legtöbb változóval. A tervezést a Hosszú távú tervezés szervezet irányítja. 1-3 éves terv (Top Down Planning) A 1-3 éves tervben kerül megtervezésre a következő három év célkitűzései negyedéves időszakokra bontva a MOL-csoport stratégiájának, menedzsment elvárásainak megfelelően. A terv pontosabb, mint a stratégiai terv, mert rövidebb időintervallumot ölel fel, és kevesebb benne a változó. A tervben már szerepelnek a lehetséges üzemleállások, alapanyag igény, és termék eladások. A tervezést az Optimalizálás szervezet irányítja. Éves (üzleti) terv (Business Planning (BP)) 54 Optimalizálás az olajiparban A 1-3 éves terv első évének havi bontásával, részletezésével, módosításával készül. A terv optimalizálja a következő évi alapanyag szükségletet,

megfogalmazza a logisztikai kapacitás igényeket, az üzemek havi bontása leállási tervet veszi figyelembe, és készletekkel is számol. Az éves tervben kerülnek kijelölésre a következő évre vonatokozó megvalósítható (üzletileg alátámasztott) teljesítmény célkitűzések pl. profit, piaci részesedés A tervezést az Optimalizálás szervezet irányítja Gördülő terv (Rolling Plan (RP)) A gördülő terv az értéklánc 3-6 hónapig való optimalizálása igazodva az üzleti tervhez, de figyelembe véve az aktuális kereslet-kínálati egyensúlyokat, tervezett leállásokat. A terv gördülő jelleggel készül, minden hónapban 1 hónappal továbblépve. Ennek megfelelően minden hónap legalább háromszor kerül megtervezésre. Ez a legpontosabb terv, mert ebben van a legkevesebb szabad változó, ebben a tervben már a aktuális árak, nagy megbízhatóságú árelőrejelzések és változó költségek jelennek meg. A tervezést az Optimalizálás

szervezet irányítja. Operatív tervek, ütemezések (Scheduling) A gördülő terv megvalósulását célzó operatív ütemezések tartalmazzák heti és napi szintű bontásban megfogalmazva a végrehajtandó feladatokat. Az ütemezéseket a Finomítói ütemezés és az Ellátás elosztás tervezés szervezetek irányítják. 4.8 MOL-csoport SCM fórumok A MOL csoportban jelenlegi gyakorlat szerint 4 SCM fórum működik, amelyek értékelik, elemzik, elfogadják a különböző terv típusokat, cselekvési terveket dolgoznak ki és fogadnak el nem tervezett eseményekre, lehetőségekre reagálva. Stratégiai SCM fórum 7. ábra Eseti jelleggel ülésezik, feladata a stratégiai, üzleti tervek megvitatása és elfogadása, a havi gördülő terv, az előző havi teljesítmény értékelő riport áttekintése, döntés eseti feladatokról. Az üléseken az 55 Optimalizálás az olajiparban SCM vezetésével a Finomítás, Kereskedelem, Petrolkémia és Logisztika, DS

Fejlesztés vezetője vesz részt. Döntés egyszerű többséggel, vitás kérdésekben a SCM igazgató dönt Executive SCM fórum Havonta kétszer ülésezik, feladata a gördülő terv, illetve az előző havi teljesítmény értékelő riport megvitatása és elfogadása. Nem tervezett események, lehetőségek, felmérése, válaszlépések kidolgozása, régebbi esetek nyomon követése. Az üléseken az SCM vezetésével a Kereskedelem, Logisztika, Finomítás, Petrolkémia, DS Fejlesztés, Optimalizálás, Ellátás-Elosztás tervezés képviselteti magát igazgatói, középvezetői szinten. Döntés egyszerű többséggel, vitás kérdésekben a SCM igazgató dönt. Operatív SCM fórum A fórum hetente ülésezik csoport szinten, lokális szinten heti háromszor. Feladata az ütemezések megtárgyalása, elfogadása, napi szintű finomítás, kereskedelmi és logisztikai problémák megoldása. Az üléseken az SCM vezetésével a Kereskedelem, Logisztika, Finomítás,

Petrolkémia, Finomítás ütemezés, Ellátás-Elosztás tervezés képviselteti magát kisvezetői, szakértői szinten. Döntés egyszerű többséggel, vitás kérdésekben a SCM képviselője dönt. Vevőkiszolgálási fórum (központ) Feladata a vevői rendelésfelvétel és a közúton történő kiszállítás ütemezés közötti optimális együttműködés kialakítása napi szinten. 4.9 Ellátás lánc menedzsment tervező, ütemező eszközei a. Optimalizálás Az ASPENTECH optimalizáló programcsomagjai egyeduralkodók az olajiparban. A programcsomagok legfontosabb elemei a PIMS és a DPO. Ezek a programok a finomítói működés teljes területét fedik le. i. PIMS (Process Industry Modelling System) A finomító működésének optimalizálására kifejlesztett program. A program az üzemek kapacitása, a kereskedelmi igények, alapanyagok és aktuális piaci igények minősége, ára alapján megadja az optimális tervet: termékpiacokat, üzemi hozamokat,

beszerzendő, feldolgozandó alapanyagokat. 3 alapvető verziója: M-PIMS – több termelési pontot le tud kezelni egy modellben, P-PIMS – több periódus kezelése, X-PIMS alkalmas több finomító, piac, és periódus kezelésére. ii. DPO Distribution Planning Optimizer a finomításon túli optimalizálásra kifejlesztett program. Optimalizálja az alapanyag kiválasztást, kiszállítások, készletek kezelését több periódusban. A program szorosan kapcsolódik a P IMS-hez, annak kereskedelmi kiterjesztése. A PIMS alkalmas a DPO feladatok elvégzésére is. b. Ütemezések i. Ellátás-Elosztás tervezés, saját fejlesztésű alkalmazások Ömlesztett áru ellátás és elosztás tervezésre nincs elfogadott, bármely logisztikai rendszerre használható alkalmazás az iparágra vonatkozóan. Az ütemezések 60%-a saját fejlesztésű program segítségével készül. Alkalmazás neve Saját fejlesztés Aspen Tech Other Nem használ semmilyen ütemező eszközt SAP

Elterjedtség 60% 10% 10% 10% 10% 56 Optimalizálás az olajiparban 8. ábra Ellátás és elosztás ütemezők és elterjedtségük (Accenture) ii. Finomítás ütemezés, Orion Az Orion napi szinten tervezi és ütemezi az üzemek működését az aktuális kapacitásokhoz, tervezett leállásokhoz. Új ütemezéssel reagál a nem tervezett eseményekhez Az Orion 2 fő részből áll komponensgyártás és keverés. Az Orion a PIMS-sel közös modellt alkalmaz, és alkalmas a P IMS eredményeket felhasználására. Az iparág harmada alkalmazza finomítói ütemezésre, 42 % saját fejlesztésbe gondolkodik. Alkalmazás neve Elterjedtség Saját fejlesztés 42% Aspen Tech 33% Other 25% Nem használ semmilyen ütemező eszközt 0% SAP 0% 9. ábra Finomítói ütemező programok és elterjedtségük (Accenture) iii. Közúti ütemezés Feladata a közutas vevők ütemezett kiszállítása saját flottával a lehető legjobban igazodva az igényeikhez. A közúti ütemezésre több

program csomag is beszerezhető, pl a Aspentech Retail, ORTEC, LOMOSOFT, saját fejlesztések szintén megtalálhatóak. c. MOL-csoport tervező, ütemező eszközei A MOL csoportban jelenleg 3 tervező, ütemező alkalmazást használ az SCM működés támogatására a gyakorlatban: PIMS, Orion, Aspen Retail. A bemutatott struktúra teljes mértékben 2006 óta működik Jelenleg a hos szú távú tervezés eszközeként a P IMS programcsaládból a P -PIMS-et, rövidebb távú tervezésre az X-PIMS-et alkalmazzák. Az X-PIMS-et belső fejlesztésekkel alkalmassá tették megfelelő kőolaj kiválasztására, több finomító működésének összehangolására, optimalizálására, finomítók közötti szállítások megtervezésére, a piacok közötti szelekcióra, készletek optimalizálására. A PIMS által kiszámolt havi optimális terv megvalósíthatóságát Orionnal ellenőrzik, majd elkészítik a napi bontású finomítói terveket. A két program kompatibilis

egymással, így a üzemek modelljei, tervek, receptek importálása/exportálása megoldott. Az ellátás és elosztás ütemezésére jelenleg nem alkalmaznak ütemező alkalmazásokat. 57 Optimalizálás az olajiparban M-PIMS P-PIMS MOL MOL Slovnaft Slovnaft külön modell, TVK de össze modell hangolt optimalizálás X-PIMS Minden 1 modellben Honeywell Blend Scheduling Tool Mennyiség + Excel táblák napi ütemezésre Minőség Operatív teljesítmény elemzés Orion Honeywell Blend Integrált ütemező modell Végrehajtás Minden információ és adat központi szerveren gyors hozzá férés érdekében 10. ábra Tervezés-finomítói ütemezési rendszertérkép 2006 előtt és napjainkban 58 Optimalizálás az olajiparban 5. A finomítás szerepe az ellátási láncban Jegyzetünk most következő fejezetének célja, hogy rövid ismertetést, áttekintést adjon a Finomítás, mint az ellátási lánc egyik kulcsszereplőjének feladatairól, több

szemszögből vizsgálva azt. Emellett röviden tárgyaljuk a kőolaj feldolgozást érintő globális tendenciákat, valamint a finomító rugalmasságának, mint az optimalizálás egyik kulcstényezőjének lehetőségeit is áttekintjük. 5.1 A Finomítás célja és feladatai az ellátási láncban A Finomításnak, mint szervezetnek, - a kérdést jelentősen leegyszerűsítve -, az ellátási láncban feladata az, hogy az optimalizálás során létrehozott, és a Finomítás által (is) elfogadott üzleti, ill. gördülő tervekben megfogalmazott feldolgozási, gyártási számokat lehetőség szerint maradéktalanul teljesítse. Ezeknek a feldolgozási, termelési elvárásoknak a teljesítéséhez szükséges egyrészt az üzemek zavartalan működtetése, másrészt e feladatokhoz tartozik az előállított félkész- majd kész termékek folyamatos gyártásközi minőségellenőrzése, a végtermékek tárolása tárolótartályokban, illetve minőségellenőrzése.

(összességében:”menedzselése”) Mindezeknek a feldolgozási feladatoknak bizonyos előre meghatározott és definiált normák mellett kell megtörténniük.(villamos energia-, gőz-, víz-, fűtőgáz-, vegyszer- normák) Ha a kérdést arról az oldalról vizsgáljuk, hogy mit várunk el a Finomítástól a feldolgozási tevékenységével kapcsolatban, akkor azt mondhatjuk, hogy a cél az, hogy az előirányzott feldolgozási feladatok végrehajtása a termelőüzemek egyenletes, ütemtervek szerinti járatásával elérhető legyen. Ugyanis minden évre, ill. időperiódusra készül egy leállási ütemterv, mely tartalmazza minden termelőüzem esetleges leállásának időpontját. (nagyleállások, karbantartások, igényhiány, alapanyaghiány, stb. okokból eredően) Mivel az üzleti tervezés folyamán ezekre a leállási periódusokra, ill. időpontokra történik a teljes optimalizálás, minden ettől eltérő nem tervezett leállás igen komoly hatással lehet az

elérhető összeredményre, profitra. Mivel minden üzleti folyamatot az összteljesítményre gyakorolt hatásán keresztül kell szemlélnünk, beláthatjuk, hogy a fent említett célok teljes körű teljesítése milyen komoly hatást gyakorol a profit nagyságára. Pontosan azért, hogy ezek a hatások valamilyen módon mérhetővé váljanak, kidolgozták, az un. Key Performance Indicator (kulcs teljesítménymutató) rendszert Talán a legfontosabb mutató a termelőüzemek mechanikai rendelkezésre állása. Az üzemek elméletileg elérhető maximális éves kapacitását megkapjuk, amennyiben az adott időszakra betervezett leállás idejére eső feldolgozás kiesést levonjuk a teljes periódusra eső maximálisan feldolgozható összes mennyiségből. Ez tehát egy üzem adott időszakra vonatkozó maximális, tervezhető feldolgozási kapacitása. Tételezzük fel, hogy valamely üzemünk a vizsgált időszak alatt többször nem tervezetten, műszaki meghibásodás

miatt leállt. Ha egy adott időszakra keressük az üzem mechanikai rendelkezésre állását, akkor azt megkapjuk az időszak ténylegesen feldolgozott mennyiségének, ill. a tervezés során kalkulált maximálisan elérhető feldolgozásnak az arányából Hogy az ellátási láncot szerves egészként vizsgálva mi még a Finomítás feladata és célja? Piaci igényeknek megfelelő, optimalizált termékstruktúra előállítása. Az import kőolaj közvetlen lepárlásával nyert termékhozamok és minőségek ugyanis még sem mennyiségileg, sem minőségileg nem elégítik ki ezt az igényt. (a kőolaj desztillációjából nyert gázhozam:0,5-1,5%, benzin:18-20%, petróleum:6-8%, gázolaj:28-32%. Tehát a teljes fehérárú hozam: ~55-60%) Az un fehéráruk csoportjából értékesítésre kerülő termékekre a piaci igények ennél jóval nagyobbak. A Finomítás ezért a r endelkezésre álló technológiáinak segítségével a kőolajban található vegyületek

átalakításával, ill. un konverziós technológiákkal arra törekszik, hogy ezt a fehérárú arányt a végtermékeinek viszonyában a lehető legnagyobbra növelje, illetve folyamatosan biztosítsa termékeinek minőségét. 59 Optimalizálás az olajiparban 5.2 Finomító tendenciák Ha az elmúlt valamivel több, mint egy évtizedet vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az üzemelő finomítók száma világviszonylatban egyértelműen csökkenő tendenciát mutat. Emellett, első hallásra némileg meglepő módon az összes kapacitás mintegy 15-20%-al nőtt. Ha azonban e tendenciáknak az okait mélyebben vizsgálni kezdjük, már nem is tűnik meglepőnek az eredmény! 1.ábra Finomítói kapacitások változása A feldolgozási és logisztikai költségek folyamatos emelkedése egyértelműen abba az irányba hajtják az iparágat, hogy központosítani kell a feldolgozási kapacitásainkat. Az alapanyag ellátást tekintve jelentős költségeket lehet

megtakarítani, amennyiben a feldolgozásunkat egy központ telephelyre összpontosítjuk. Régi, elavult technológiánkat, melyek nagy energiaigényűek, érdemes felszámolni, és a feldolgozást újabb, modern, nagykapacitású telephelyre koncentrálni. Tehát összefoglalva, logisztikai, energetikai, és karbantartási szempontból is jelentősen csökkenthetjük költségeinket a termelésünk egy helyre történő koncentrálásával. Ez a tendencia a MOL Nyrt.-re is igaz Amennyiben nem tárgyaljuk a vállalat fennállásának kezdeti időszakát (Csepel, Szőny, stb) elmondhatjuk, hogy Magyarországon is három különböző telephelyen folyt nagyobb volumenű kőolaj feldolgozás. A Zalai Finomítóban,(0,5 Mt/év) és a Tiszai Finomítóban is 2001-ben (3,5 Mt/év) fejeződött be a kőolaj feldolgozás. A Dunai Finomító jelenlegi feldolgozási kapacitása 8,1 Mt/év. Fontos tényező, hogy ezután érthető módon a beruházások, ill fejlesztések is a koncentrált

telephelyeken történnek. Erre jó példa a D F-ben tervezett, és már elfogadott hidrokrakk projekt, melynek keretében új üzemek építése mellett a kőolajfeldolgozás, és ezzel párhuzamosan a motorikus gázolajgyártás növelése a cél. 60 Optimalizálás az olajiparban 5.3 A Dunai Finomítóról röviden A Dunai Finomító ~800 hektár területen elhelyezkedő ipari létesítmény, mely a Duna mellé települt (innen kerül biztosításra a feldolgozás során nélkülözhetetlen víz vételezése, ill. logisztikai szempontból is stratégiai jelentőségű ez a kapcsolat). Ezen a hatalmas területen jelenleg 49 termelőüzem működik A finomító elméleti feldolgozási kapacitása ~8,1 Mt/év. A finomító Európai léptékkel tekintve is igen bonyolult, komplex finomítónak tekinthető. Ezt a komplexitást mutatja meg a Nelson komplexitási index (DF esetében 10,6). Alábbi két táblázatban bemutatjuk a legnagyobb kőolaj feldolgozó kapacitásokat

vállalatok, valamint telephelyek / finomítók szerinti csoportosításban. 1 ExxonMobil Corp. Kőolaj feldolgozási kapacitás [t/nap] 770 300 2 Royal Dutch Shell PLC 699 500 3 Sinopec 487 500 4 BP PLC 467 000 5 CononcoPhillips 395 200 6 Valero Energy Corp. 382 600 7 Petroleos de Venezuela SA 362 500 8 Total SA 360 200 9 China National Petroleum Corp. 329 400 10 Saudi Aramco 319 800 15 OAO Lukoil 164 300 16 OAO Yukos 159 600 18 Repsol YPF SA 149 200 22 Agip Petroli SpA 122 300 MOL Group 42 000 Vállalat 1.táblázat: Legnagyobb kőolaj feldolgozási kapacitások 61 Optimalizálás az olajiparban 2. táblázat: A legnagyobb finomítók feldolgozási kapacitásai Kőolaj feldolgozási kapacitás [t/nap] Finomító Telepítési hely 1 Paraguana Refinig Center Cardon/Judibana, Falcon, Venezuela 126 900 2 SK Corp. Olsan, South Korea 110 300 3 Reliance Industries Ltd. Jamnagar, India 89 100 4 LG-Caltex Yosu, South Korea

87 700 5 ExxonMobil Refining & Supply Co. Jurong/Pulau Ayer Chawan, Singapore 81 700 6 ExxonMobil Refining & Supply Co. Baytown, Tex. 76 000 7 Saudi Arabian Oil Co. (Saudi Aramco) Ras Tanura, Saudi Arabia 74 200 8 Formosa Petrochemical Co. Mailiao, Taiwan 70 200 8 S-Oil Corp. Onsan, South Korea 70 200 10 ExxonMobil Refining & Supply Co. Baton Rouge, La. 67 900 15 16 OAO Yukos Shell Nederland Raffinaderij BV Angarsk, Russia 59 500 Pernis, Netherlands 54 800 MOL Plc. Százhalombatta, Hungary 24 500 5.4 A finomítók rugalmassága Hogy egy finomító a piaci igényekhez a lehetőségek szerint legjobban igazodó termékstruktúrát biztosítson, nagyon fontos, hogy feldolgozó rendszer megfelelő ”rugalmassággal” tudjon reagálni a szükséges kihívásokra. Ez a rugalmasság azt jelenti, hogy komplex feldolgozási rendszer számos pontján képesek vagyunk alkalmazni olyan változtatásokat, melyek a feldolgozási lánc további elemeire

hatással vannak, akár hozamok, akár minőségek tekintetében. Ebben a fejezetben bemutatjuk, milyen lehetőségek vannak e változtatások végrehajtására. Hogyan változtatható a finomítók rugalmassága? Hosszú távon: A technológiai fejlesztések, változtatások rugalmasságunk változtatásának alapvető eszközei. Hogyan? A technológiák fejlesztésével, ill. például új üzemek építésével a kőolajból kinyerhető termékek hozamai, ill. minőségei megváltoznak Példaként: a D CU üzem integrálásával a f inomító fehérárú hozama nőtt jelentősen, a BEK-5 üzemmel a benzinek kéntartalmát tudjuk garantáltan 10 ppm alá keverni. Egy kulcsüzem katalizátor cseréjével szintén változtathatunk fehérárú kihozatalunkon, ill. példaként említhető, amikor egy már meglévő technológián hajtunk végre változtatásokat. Ilyen volt például a reformáló üzem átépítése, melynek segítségével a szigorodó benzoltartalom minőségi

előírását tudjuk biztosítani, benzol elvételi pont létrehozásával. Rövid távon: 62 Optimalizálás az olajiparban Ha rövidtávon szeretnénk változtatni rugalmasságunkat, arra az alábbi lehetőségeink lehetnek: A feldolgozandó kőolaj kiválasztásakor lehetőségünk van arra, hogy eltérő fehérárú hozammal rendelkező kőolajat vásároljunk, és dolgozzunk fel. Természetesen ennek korlátot szabhat a beszerezhető kőolajok ára, elérhetőségi lehetősége, a finomító feldolgozási képessége, illetve az esetleges logisztikai lehetőségek. Desztillációs technológiák esetében lehetőségünk van az egyes elvett frakciók közötti mennyiségi arányok eltolására (swingek), ill. a v ákuummaradékok esetében az un deep c ut / nem deep c ut üzemmenet változtatására. (fenéktermék, azaz gudron és a pár lat frakciók közötti elvételi arányok változnak ebben az esetben) Swing cut A desztillációs frakciók közötti mozgási

lehetőségekkel kapcsolatban most nézzük meg egy kicsit részletesebben a nehéz benzin-petróleum elválasztásának esetét. A nehézbenzint jellemzően kétféle minőségben szokás ”vágni” a desztilláció során. Ha reformáló alapot akarunk gyártani, akkor 168ºC végforrponttal, ha vegyipari benzin komponenst akarunk kinyerni, akkor 185ºC végforrponttal vesszük el a frakciót. Természetesen az elvett anyag a minőségek függvényében eltérő hozammal jön a desztilláció során. A két frakció bázis mennyisége között található egy elméleti elvétel, amit swingnek hívunk. Ez a swing a vágástól függően elvehető mindkét frakcióval, természetesen e szerint változatva az említett hozamokat, ill. minőségeket Hogy adott helyzetben melyik frakció hozamnövelése a cél, már egy bonyolultabb, optimalizálási kérdés. Ilyen swing azonban nem csak az említett nehézbenzin – petróleum vágásánál létezik, hanem egyéb frakciók elvételi

lehetőségeinél is. Deep cut A párlat jellegű frakciók és a vákuummaradékok közötti anyagmérleg eltolásának lehetősége ez a vágási lehetőség. A két különböző minőség közötti változtatásra a desztillációs üzemi vákuumkemencék kilépő hőmérséklete ad lehetőséget. Természetesen nagyobb kilépő hőmérséklet esetén a vákuumtoronyba belépő anyagáramból több könnyebb komponens tud az elpárolgás hatására felfelé áramlani, azaz elhagyni a folyadékfázist, a vákuummaradékot, és növeli ezzel a párlat frakciók hozamát. A gudron hozam tehát csökken, a párlat hozam nő, a gudron kulcs minőségi paramétere, azaz lágyuláspontja nő. (deep cut) 63 Optimalizálás az olajiparban MOL illetve SN termékhozamok összehasonlítása Ha a Dunai, ill. a Pozsonyi finomítók termékhozamainak különbségét vizsgáljuk, számos különbséget fedezhetünk fel.(2006-os adatok) 100% 80% A Dunai Finomító és a Pozsonyi Finomító

termékhozamainak összehasonlítása 8,6 13,3 14,3 •Used by own + losses •Chemical other products 8,7 •Base oils •Naphtha •Bitumens 60% •Petroleum cokes •Fuel oils 40% 37,8 •Other fuels •Kerosene 29,0 •Heating oil for power plants •Heating oil 20% 18,4 0% 24,0 •Diesel •Motor gasolines •LPG 2.ábra: ADF Dunai és a Pozsonyi Finomítók PF termékhozamainak összehasonlítása A diagramm a finomítókból kiadott késztermékek arányát mutatja. Jól látható, hogy ezek között jelentős különbségek vannak, ill. vannak bizonyos termékcsoportok, melyek nem kerülnek gyártásra mindkét telephelyen. Ha a m otorbenzinek + vegyipari benzinek összes mennyiségét nézzük, láthatjuk, hogy az kb. megegyező. (Σ~31-32%) A DF oldalon a vegyipari alapanyag aránya valamivel nagyobb, ami a nagyobb petchem kapacitásnak, így alapanyag igénynek tudható be. Ha a motorhajtóanyagokat összességükben nézzük (motorbenzinek+dízel) azt

tapasztaljuk, hogy a S N az alapanyagra nézve nagyobb részarányban képes ezek előállítására. Ennek egyik oka a már említett vegyipari benzin átadás közötti különbség, ill. itt érezteti hatását, hogy a SN már rendelkezik párlat hidrokrakk üzemmel, amely igen magas konverziót biztosít fehér árúra, különösen gázolajra nézve, illetve azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy MOL csoport szinten csak a D F-ban történik háztartási tüzelőolaj gyártása, ami, bár nem 100% egyenértékkel, de a dízel gyártáshoz számolandó. Összességében tehát a teljes fehérárú kihozatalt tekintve a SN előrébb jár, ennek oka pedig a párlat hidrokrakk üzem meglétében keresendő. Megemlítendő különbség még, hogy bázisolaj gyártás csak a DF-ban történik, valamint az is, hogy a speciál benzinek gyártását tekintve a DF gyárt szélesebb termékpalettát. Mivel a vákuum maradékok feldolgozására a D F-ban termikus krakk technológia

(késleltetett kokszoló üzem) épült, melynek maradványterméke a koksz, ez csak a D F-ban keletkezik. (SN maradék hidrokrakk technológiát üzemeltet). A saját felhasználás+veszteség részarányát vizsgálva láthatjuk, hogy az a S N-ban jelentősen nagyobb. Ennek oka, hogy a SN saját erőművet üzemeltet, mely az egyébként szintén saját felhasználásként realizálódó fűtőolaj tüzelésen túlmenően (hő közlés a termelő üzemekben, csőkemencékben) igen jelentős tüzelőanyag igényt jelent! A kőolajból kinyert termékstruktúra változása a DF-ban 64 Optimalizálás az olajiparban 3.ábra Termékstruktúra változása a DF-ban A 3.ábra a termékhozamokon keresztül tulajdonképpen a DF technológiai fejlődését mutatja be, hiszen a termékstruktúra változásai a piaci, keresleti változásokra, kihívásokra történő reagálást, és azon keresztül az újabb és újabb technológiák integrálását eredményezi. Az jól látható, hogy

a pi aci változások, azaz a fehéráruk iránti kereslet növekedése az egyre inkább eladhatatlan fűtőolaj frakciók csökkenését eredményezik, ill. ezek tovább feldolgozásán keresztül valósul meg Az LPG növekedése a technológiai fejlődést, a vegyipari benzin a petrolkémia, ill. a műanyagipar fejlődését mutatja A JET A-1 üzemanyagok mennyisége az elmúlt években nagyjából stabilizálódott, de a l égi közlekedés térhódítása egyértelmű. Ha a motorbenzinek és a dízel hajtóanyagok arányának változását nézzük, abból kiolvasható a k ét termékkel kapcsolatos keresleti arányok eltolódása a g ázolaj irányába (az ábrán a nemzetközi nomenklatúrának megfelelően:”middle distillate”). A fűtőolajok iránti kereslet egyre inkább csökken, ezt az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások, ill. az egyre fejlődő technológiák várhatóan csak még tovább fokozzák. A bitumenek iránti kereslet a Kelet Európai régió

fejlődésének következtében lassan, de folyamatosa nő. 5.5 A Finomító főbb termékei A témában járatlan érdeklődő, arra a kérdésre, hogy egy kőolaj finomító vajon hányféle terméket is gyárt, általában, amúgy érthetően a töltőállomásokra gondolva válaszát 3-4-ben állapítja meg. Ezzel ellentétben, ha a teljes termékskálát számba vesszük, végül egy 100 körüli számot fogunk kapni, megjegyezve, hogy ebből a főbb termékek száma kb. 40-50 közé tehető, de a kisebb volumenű, egyéb egyedi bázisolajokat és paraffinokat is számba véve az említett szám helytálló. A megkülönböztetett termékcsoportokat és az abba tartozó termékek felhasználási területét a 3. ábra mutatja 65 Optimalizálás az olajiparban Termékcsoport Termékek Felhasználási terület Cseppfolyós gázok PB, Propán, Bután, Propilén Vegyipar, Motorhajtóanyag Motorbenzinek ESZ 95,ESZ95-E5, ESZ 98, ESZ98-E5, EVO NEO Motorhajtóanyag Vegyipari

benzin Petrolkémiai alapanyag Petróleum JET A-1 Repülőgép üzemanyag Gázolajok MSZ EN 590 (bio, nem bio) Motorhajtóanyag Tüzelőolaj Aromások Fűtőolajok DIN, ANDERES Benzol, toluol, xilol, o-xilol FA 60/80, FA 60/120 Útépítő, építőipari, modifikált bitumen Propilén Kén Koksz Bázisolaj Paraffin Háztartási tüzelőolaj Oldószerek, petrolkémiai alapanyagok Ipari fűtőanyag Bitumen Egyéb termékek Építőipar (aszfalt, zsindely) Petrolkémiai alapanyag Kénsavgyártás Fűtőanyag Kenőanyaggyártás Gyertya, élelmiszeripar, kozmetika 3.táblázat: Termékcsoportok, termékek, és azok főbb felhasználási területei 5.6 Alternatív termékvonalak, és azok optimalizálása Alternatív termékvonalak alatt azt értjük, amikor Finomítónk már tárgyalt rugalmasságából eredően egyes termékcsoportok gyártása között lehetőségünk van bizonyos fokú ”átjárásra”. Ez az átjárás azért lehetséges, mert a finomítók termékeit

jellemzően szénhidrogének elegyei alkotják, illetve a termékek minőségei is bizonyos minőségi előírások között változhatnak. Az átjárások célja a profit maximalizálása. Annak definiálása, hogy adott időpillanatban melyik termékcsoport nagyobb mértékű gyártása a p referáltabb a f inomító számára, optimalizálási feladat. Mégpedig olyan optimalizálási feladat, melynek végeredményét a keresleti tendenciák, illetve az egyes termékeken elérhető bevételi eredmények határozzák meg. A főbb alternatív termékvonalak az alábbiak: • • • • • • • • Motorbenzin – vegyipari benzin Motorikus gázolaj – vegyipari gázolaj Aromás termékek – motorbenzin – vegyipari benzin Bázisolaj – HDS alapanyag Bitumen – maradék feldolgozás alapanyag PB – vegyipari benzin Fűtőolaj - HDS alapanyag JET – gázolaj A tárgy előadásainak keretében a fenti alternatív termékvonalak közül kettő részletesebben is elemzésre,

bemutatásra kerül esettanulmányként, ezért itt most ezek részletesebb bemutatásától eltekintünk. Termékvonalak optimalizálását befolyásoló tényezők A már említett kulcs faktorokon, az árak mellett, melyek azok a befolyásoló tényezők, melyek még mozgatják termelésünk súlypontjait? 66 Optimalizálás az olajiparban Alapanyag árak A kőolaj ára folyamatos változásban van. Előfordulhat olyan szituáció, amikor üzleti szempontból jövedelmezőbb a meglévő készleteinkről feldolgozni kőolajat, és az adott időszakban kevesebb importot vásárolni. Igaz ez például az import kénes gázolajra is Előfordulhat, hogy ha ezen alapanyag jegyzésára adott periódusban esetlegesen kiugróan magas, akkor saját termelésből keletkező kénes gázolajjal érdemesebb ellátnunk a gázolaj kénmentesítő üzemet. (a többlet kőolaj feldolgozásból származó termékek értékesítése optimális esetben ráadásul tovább növelheti

összbevételünket) Ez természetesen csak akkor jöhet számításba, ha az említett időszakban rendelkezünk szabad desztillációs kapacitással. A terveken felüli kőolaj feldolgozás maximumon történő járatásának biztosítása viszont már egy másik igen érdekes supply chain management kérdés. Termék árak A termékárak változása lehet a l eggyorsabb mozgatórugója alternatív termékvonalaink közötti mozgásunknak. Tételezzük fel, hogy a polimer árak emelkednek, és ez éppen a téli hónapokra esik Mivel a polimereket a MOL csoporton belül a TVK gyártja, a MOL által átadott vegyipari benzin alapanyagból, és tanulmányainkból tudjuk, hogy ez a motorikus benzinekkel ”versenyez” a kőolaj feldolgozás során, ill. képez részlegesen egy termékvonalat, így könnyen belátható hogy a téli időszakban, mely ráadásul kívül esik a motorbenzinek szezonján, a vegyipari benzin válik a céltermékké. Feldolgozási, logisztikai költségek A

feldolgozási és logisztikai költségek szintén hatással lehetnek gyártási struktúránkra. Például, ha egy amúgy jó crack spread-el jellemezhető termék csak magas logisztikai költséggel juttatható el a feldolgozás helyére (pl. többszöri átdeponálás szükséges / a s zállítóeszköz költséges kitisztítása elengedhetetlen / a partner vállalat rendszeréhez speciális töltő/fejtő felszerelés szükséges, mely miatt a kocsipark átalakítása szükséges, stb.) előfordulhat, hogy az alapanyag feldolgozása már nem eredményez többletbevételt. Tárolókapacitások, üzemi feldolgozási korlátok Tartálykarbantartások, vagy tartályok estleges nem tervezett termeléséből történő ”kivétele” esetén a félkész, késztermékek tárolási kapacitása jelentősen lecsökken, mely hatással lehet rugalmasságunkra, ill. üzleti eredményünkre A termelő üzemekben is felléphetnek időszakos kapacitáskorlátok. Tételezzük fel, hogy a

Késleltetett Kokszoló üzem kokszkamrájának fedélnyitó szerkezete meghibásodik. Természetesen az üzem visszaveszi a bedolgozását, hogy a másik kamra feltelésének időpontját a lehetőség szerinti lehető legtovább el tudja tolni. Amennyiben a másik kamra feltelésének idejére nem sikerül a szerkezetet megjavítani, az üzem nem tud tovább üzemelni, ezért le kell állítani. Az átmeneti, (tételezzük fel, hogy a javítási idő 1 hét) nem tervezett üzemállás hatására a vákuum desztillációs maradékokkal feltelne a tárolótér, aminek bekövetkeztekor csak a kőolaj feldolgozás azonnali visszavételével tudnánk a helyzetet orvosolni. Ezért ilyen esetben, mint alternatív termékvonal, a bitumen gyártás és értékesítés növelése lehet a megoldásunk. 5.7 Kőolaj finomítók konfigurációja A kőolaj finomítók bonyolult rendszerek. Az egyes üzemeket és ellátó egységeket anyag és energiaáramok sokasága köti össze. Az egyes részek

működése kihat az egész rendszerre A kőolaj finomítók kiépítettsége, a kapcsolódási sémák igen eltérőek lehetnek. A kiépítettséget a Nelson Komplexitási Indexel, (NKI) lehet jellemezni. A mutatót Wilburg Nelson fejlesztette ki 1960-ban Amely a másodlagos konverziós eljárások az elsődleges desztillációhoz viszonyított arányát mutatja egy finomító esetében. Az atmoszférikus (elsődleges) desztilláció faktora 1,0 ehhez viszonyítanak 67 Optimalizálás az olajiparban minden egyes finomítói berendezést figyelembe véve annak kapacitását is. Az így kapott faktorokat összegezve kapják meg a finomító Nelson indexét. A mely ilyen módon alkalmas és általánosan használatos a finomítók összehasonlítására. A Nelson index jellemző éppen úgy a finomító építésének beruházási és üzemeltetési költségeire, mint a hozzáadott érték teremtő képességére. A nagyobb indexel rendelkező finomítók nagyobb költséggel

üzemeltethetők, de egyúttal nagyobb mennyiségben képesebb értékesebb termékek előállítására. Technológia Atmoszférikus desztilláció Vákuum desztilláció Termikus eljárások Kokszolás (késleltett, fluid) Katalitikus krakk Reformálás Katalitikus hidrokrakk Katalitikus hidrogénező Alkillálás, polimerizálás Aromásgyártás, izomerizáció Bázisolaj gyártás Bitumengyártás Hidrogéngyár MTBE, TAME gyártás Nelson Komplexitási Index 1,00 2,00 2,75 6,00 6,00 5,00 6,00 3,00 10,00 15,00 60,00 1,50 1,00 10,00 4. táblázat 68 Optimalizálás az olajiparban A következő ábrán látható az európai országok finomítóinak kiépítettsége, Nelson indexe. 4. ábra A Dunai Finomító a régió második legjobban kiépített kőolaj finomítója. Az ábrán látható, hogy a 2-3 Nelson index értékek kis kiépítettséget, a 6 körüli értékek pedig jól kiépített finomítót jeleznek. Nagyobb komplexitás, kiépítettség több fehér árú

kinyerését teszi lehetővé, illetve biztosítja a piaci változásokhoz való rugalmasabb alkalmazkodást. 5.8 Finomítói konfigurációk Kezdetben a finomítók egyszerű lepárlással állították elő a lámpaolajat és a kenőanyagként használt nehezebb termékeket. A maradékot tüzelőanyagként és útépítésre használták A motorizáció elterjedésével szükségessé vált az üzemanyagok egyre jobb minőségben és egyre nagyobb mennyiségben való előállítása. Ez motiválta a kőolaj feldolgozás technológiáinak fejlesztését Új eljárások kifejlesztése vált szükségessé az üzemanyagok kihozatalának növelése és minőségének javítása céljából. Elterjedtek a másodlagos, konverziós eljárások, amelyek a szénhidrogén vegyületek kémiai átalakításával érék el a kívánt célokat. A műanyagok felhasználásának növekedésével fontossá vált a petrolkémiai alapanyagok előállítása. Előtérbe került az egyedi aromások

gyártása, valamint megnőtt az igény a vegyipari benzin iránt. A Finomítók egyre bonyolultabbá váltak A következőkben bemutatásra kerül néhány alapvető finomítói konfiguráció. A fontosabb technológiák ismertetésére a következő fejezetekben kerül sor. A különböző konfigurációkban elérhető termékhozamok könnyű arab kőolaj (Arabian Light) kőolaj feldolgozás esetén a következő táblázatban foglaltak szerint alakulnak. Kiindulási kőolaj: „Arabian light” Betáplálás, s% 69 Optimalizálás az olajiparban Kőolaj Hidrogén 100 - 100 100 0,4 KIÉPÍTETTSÉG FCC-VB FCC-kokszoló 3,4 3,1 3,0 2,9 Termékek, s% Hydroskim Fűtőgáz 1,8 PB-gáz 1,6 Vegyipari 2,0 Alapbenzin Motorbenzin 15,9 Gázolaj 25,3 Kerozin 9,6 Fűtőolaj 43,5 Koksz Kén 0,3 * elégetik az FCC üzemben, VB = viszkozitástörő, HC = hidrokrakk. 100 0,5 HCK-kokszoló 4,7 2,9 - - 1,7 33,0 26,3 9,6 22,7 *1,0 1,0 32,9 40,2 9,6 9,2 *1,1 1,4 24,4 50,9 9,6 5,0 1,3 5.

táblázat Termékszerkezetek különböző finomítói struktúrák esetén A legegyszerűbb kiépítettséget az úgynevezett Hydroskimming, vagy hidrogénező- lefölöző finomító jelenti, amely csak atmoszférikus desztillációval (lefölözés) és benzinreformálóval rendelkezik. A termékek minőségét katalitikus hidrogénezéssel biztosítják. Az ilyen finomító nagy a mennyiségben állít elő fűtő olajat, amelyre nincs igazán kereslet a piacon, és rendkívül alacsony áron lehet értékesíteni. Ebben az esetben, amint a táblázatból látható, összesen 50,85 %-nyi motorhajtóanyagot és 43,55 % fűtőolajat állítható elő. A katalitikus krakkoló finomítókban a vákuum desztillációval előállított párlatokat dolgozzák fel. Az egyébkén csak nehéz fűtőolajként használható vákuum maradékot, a gudront, pedig viszkozitástörő üzemben alakítják át könnyebb komponensekké. Minőségi ugrást jelent a hozzá tartozó alkillálás

bevezetése. Ez az FCC-VB, katalitikus krakkoló – viszkozitástörő konfiguráció Lényegében ennek felelt meg a Dunai Finomító a késleltetett kokszoló megépítéséig. A táblázatban látható, hogy ebben a konfigurációban megduplázódik a motorbenzin hozam, és kismértékben nő az előállítható gázolaj mennyisége. Ilyen technológiákkal 68,98 % motorhajtóanyagot és a vákuummaradék mennyiségének megfelelően 22.75% fűtőolajat állítanak elő A krakk termékek kéntartalmának elérése érdekében az FCC alapanyagot előzetesen hidrogénezéssel kén mentesíteni kell. A maradék feldolgozást is magában foglalja a katalitikus krakk – kokszoló és hidrokrakk – kokszoló konfigurációk rendre 82,7 illetve 84,95 % motorhajtóanyagot lehet előállítani, miközben 9,25 illetve 0% fűtőolaj és 5% petrolkoksz keletkezik. Az FCC – DCU konfigurációban a vákuumpárlatok a katalitikus krakk üzemben kerülnek feldolgozásra, a maradékot pedig

kokszolják. A krakk termékek kéntartalmának elérése érdekében az FCC alapanyagot előzetesen hidrogénezéssel kén mentesíteni kell. A HCK – DCU konfigurációban a vákuumpárlatokat hidrokrakkolják a maradék pedig kokszolásra kerül. Ebben az esetben hidrogéngyárra is szükség van, mert ekkor már nem elegendő a reformáló üzemek által termelt hidrogén. 70 Izomerizáló Optimalizálás az olajiparban Kerozin, gázolaj Katalitikus benzin reformáló Katalitikus hidrogénező kénmentesítő Kőolaj Atmoszférikus desztilláció Nehéz benzin Katalitikus hidrogénező Könnyű benzin Benzin JET, Diezel Atmoszférikus maradék (pakura) Fűtőolaj Bitumen 5. ábra A legegyszerűbb, „Hidrogénező- lefölöző” (Hidroskimming) finomítási kiépítettség 71 Optimalizálás az olajiparban Alkilláló LPG Észterező Metilalkohol Izomerizáló Könnyű benzin JET, Diezel Fűtőolaj Bitumen Viszkozitástörő Vákuum maradék

(gudron) FCC alapanyag hidrogénező Atmoszférikus maradék (pakura) Vákuum párlat Fluid katalitikus krakk FCC Krakkbenzin hidrogénező LPG MTBE Benzin Katalitikus hidrogénező kénmentesítő Kerozin, gázolaj Vákuum desztilláció Atmoszférikus desztilláció Kőolaj Katalitikus benzin reformáló Katalitikus hidrogénező Hidrogén Nehéz benzin Akillátum 6. ábra Katalitikus krakkoló- viszkozitástörő finomítási kiépítettség 72 Optimalizálás az olajiparban Alkilláló LPG Észterező Metilalkohol Izomerizáló Könnyű benzin Benzin Katalitikus hidrogénező kénmentesítő Kerozin, gázolaj JET, Diezel Vákuum maradék (gudron) Fűtőolaj Bitumen Kokszoló Vákuum párlat FCC alapanyag hidrogénező Atmoszférikus maradék (pakura) Fluid katalitikus krakk FCC Krakkbenzin hidrogénező LPG Vákuum desztilláció Atmoszférikus desztilláció Kőolaj MTBE Katalitikus benzin reformáló Katalitikus hidrogénező

Hidrogén Nehéz benzin Akillátum Koksz 7. ábra Katalitikus krakk kokszoló kiépítettségű finomító 73 Optimalizálás az olajiparban Alkilláló LPG Észterező Metilalkohol Izomerizáló Könnyű benzin Vákuum maradék (gudron) Hidrokrakk Vákuum párlat Fűtőolaj Bitumen Kokszoló Atmoszférikus maradék (pakura) JET, Diezel Hidrogéngyár Kerozin, gázolaj Földgáz MTBE Benzin Katalitikus hidrogénező kénmentesítő Kerozin, gázolaj Vákuum desztilláció Atmoszférikus desztilláció Kőolaj Katalitikus benzin reformáló Katalitikus hidrogénező Hidrogén Nehéz benzin Akillátum 8. ábra Hidrokrakkoló- kokszoló finomítási kiépítettség 74 Optimalizálás az olajiparban 6. Petrolkémia 6.1 A Petrolkémia területei általában A petrolkémia a vegyészet azon ága, melynek tárgya a kőolaj és földgáz átalakítása vegyipari alapanyagokká és termékekké. A petrolkémiai termékek alapanyagai általában kőolaj

származékok, de lehetnek más (földgáz, szén) eredetű szénhidrogének is. Vannak olyan vegyületek, melyek nemcsak kőolaj alapon állíthatók elő, hanem szénből, illetve földgázból is. A petrolkémiai termékek fő alapanyagait két nagy csoportra lehet osztani: olefinekre és aromásokra. Az olefin szénhidrogének legismertebb tagjai az etilén és a propilén. A legfontosabb aromások a benzol, toluol és a xilol izomerek. Az olefinek és az aromások gyártása ipari méretekben folyik a fejlett vegyiparral rendelkező régiókban. Az olajfinomítókban az olefineket Fluid Katalitikus Krakkolás során lehet nyerni, ebben a z esetben a k rakk-benzin mellett keletkező értékes melléktermék a propilén. A vegyipari kombinátokban a gőzkrakkolók, az olefinművek céltermékei az olefinek, főképpen az etilén és a propilén. Az aromás szénhidrogéneket az olajfinomítók katalitikus reformálás útján állítják elő A reformálás során nyert

szénhidrogén elegyből (reformátum) oldószeres extrakcióval nyerik az egyedi aromásokat. A gőzkrakkolókban melléktermékként aromás vegyületekben gazdag un pirobenzin képződik, melyből szintén elő lehet állítani egyedi aromásokat. Ezekből az alapvegyületekből a petrokémiai termékek széles spektruma épül fel, melyet az ipar különböző területein hasznosítanak. Főbb csoportok elnevezése: monomerek, oldószerek, detergensek, ragasztók. A monomerekből polimerek, vagy oligomerek képezhetők, melyekből műanyagok, műgyanták, műszálak, elasztomerek (műgumi), stb. készíthetők A világ etiléntermelése évente 110-120 millió tonna, a propilén-termelés 65-66 millió tonna, míg az aromásoké kb. 70 millió tonna A legfontosabb petrolkémiai üzemek Észak-Amerikában (USA, Kanada) és Nyugat-Európában épültek, de dinamikus növekedés tapasztalható Közel-Keleten (Szaúd-Arábia és Irán) és Ázsiában (Japán, Kína, India) is. Ezek

között a régiók között élénk kereskedelem zajlik • • • • • • propilén – monomer és vegyipari alapanyag o poli-propilén – homo és kopolimerek o izo-propil-alkohol – oldószer, tisztítószer o akril-nitril – műgumi gyártásnál alkalmazott monomer o propilén oxid  propilén glikolok – motor hűtőfolyadék  glikol éterek izo-butilén – általánosan alkalmazott ko-monomer o MTBE gyártás alapanyaga o izoprénnel butil gumi alapanyaga 1,3 butadién – monomer és ko-monomer elasztomerek előállításakor, pl. polibutadién, ill akrilnitril-butadién-sztirol (ABS) gyártáskor o szintetikus gumi – ezeket a szintetikus elasztomereket néhány petrolkémiai alapvegyületből, monomerből lehet előállítani, pl. 1,3 butadién, sztirol, izo-butilén, izoprén, kloroprén magasabb szénatomszámú olefinek o alfa-olefinek – monomerek, ko-monomerek, pl. a hexén-1 etilénnel speciális polietilén előállítására alkalmas o

poli-alfa-olefinek – kenőanyagok akrilsav o akril-gyanták benzol – a legegyszerűbb aromás szénhidrogén o etil-benzol – benzolból és etilénből állítható elő 75 Optimalizálás az olajiparban sztirol – etil-benzol dehidrogénezésével előállítható monomer poli-sztirol – sztirolból polimerizációval állítható elő o kumol – izo-propil-benzol, kumol-eljárás alapvegyülete  fenol – (C6H5-OH) – kumol eljárással állítható elő  aceton – dimetil-keton – szintén kumol eljárással állítható elő o ciklohexán – oldószer  kaprolaktám  nylon o nitrobenzol - (C6H5-NO2)  anilin - (C6H5-NH2)  metil-difenil-diizocianát (MDI) – poli-uretán alapanyag o alkil-benzol – (C6H5-R) toluol – metil-benzol (C6H5-CH3) – oldószerként és vegyipari alapanyagként alkalmazzák o dezalkilezéssel benzolt állítanak elő ipari méretekben o toluol-diizocianát (TDI) – poli-uretán alapanyag o poli-uretánok –

diizocianátok, mint komonomerek, két vagy több értékű alkoholokkal történő polimerizációjával állíthatók elő o benzoesav – karboxil-benzol (C6H5-COOH)  kaprolaktám  nylon o maleinsav – benzolból és n-butánból parciális oxidációval állítható elő  maleinsav-anhidrid (MSA) – vegyipari alapanyag  fumársav – maleinsav izomerje – vegyipari alapanyag  vas-fumarát – állati takarmány xilolok – dimetil-benzol izomerek, oldószerek és vegyipari alapanyagok o az o-xilol metilcsoportjait oxidálva ftálsav és ftálsav anhidrid állítható elő o a p-xilol metilcsoportjainak oxidálásával tere-ftálsav nyerhető  tereftalát  poli-észterek   • • 6.2 A Polimer gyártás technológiái Két fontos lépésbe lehet a technológiai folyamatot sűríteni, az első lépés a monomerek előállítása, a második a polimerizáció. Olefinek A monomerek előállítása a petrolkémiai kombinátokban az olefin-gyárakban

történik. Alapanyagai Az olefingyárak leggyakrabban alkalmazott alapanyaga a v egyipari benzin. Kőolaj feldolgozás során atmoszférikus desztillációval nyerhető (virgin naphtha), de másodlagos, destruktív technológiákban is keletkezik, általában melléktermékként (wild naphtha). Sűrűsége 680-740 kg/m3 tartományba esik, kezdő forrpontja 40-50 Celsius fok, végforrpontja 165-185 Celsius fok. A jó minőségű vegyipari benzin 70%-nyi paraffin szénhidrogéneket tartalmaz, néhány százalék aromást és 25-30% naftén szénhidrogéneket. Kéntartalma 0,1-0,2 súlyszázalék Ebben a tartományban a kén-tartalom előnyösen befolyásolja a pirolízis kemence frissen kokszmentesített króm-nikkel acélcsöveinek krakkolási agresszivitását. Nehéz-fémeket, ólmot és higanyt csak korlátozott mennyiségben tartalmazhat (pl Hg max 4 ppb), mert a szétválasztó rendszer szerkezeti anyagait, ill. a hidrogénező reaktorok katalizátorait károsítják. A

világszerte üzemelő olefingyárak második legjelentősebb alapanyaga az etán, melyet a földgáz bányászat és feldolgozás nagy mennyiségben termel. A Mexikói-öböl környéke, Texas, Louisiana szövetségi államok területein és Közel-Keleten jellemző az etán bázisú etiléngyártás. 76 Optimalizálás az olajiparban Könnyű széhidrogéneket – propán, bután féleségek, pentánok – tisztán, vagy elegyek, keverékek formájában lehet feldolgozni. A pirolízis kemencék paramétereit, pl a pirolízis csövek geometriáját, a tervezett alapanyag ismeretében tervezik meg. Nehezebb szénhidrogének is alkalmasak etilén-gyártási alapanyagnak, ha ennek megfelelően tervezik az olefinművet. Széles körben elterjedt a gázolaj alkalmazása Magas paraffintartalmú (80%), max 0,2% kén-tartalmú gázolajból jó hozammal gyárthatók a monomerek (etilén és propilén). Ismertek olyan technológiák is, ahol vákuum-gázolaj alapanyagból gyártanak

etilént, de ez a megoldás nem terjedt el. Termékei Hidrogén: nagy tisztaságú (99,85 tf%) gáz, mely finomítói hidrogénező technológiákban kerül felhasználásra (pl. gázolaj kéntelenítés) Metán: amennyiben nem használják saját energetikai célra, akkor fűtőgázként kerül a helyi fűtőgáz hálózatba. Etilén: nagy tisztaságú (99,9 tf%), polimergyártási alapanyag, vagy vegyipari alapanyag. Minőségi előírásait az A1. függelék tartalmazza Propilén: 99,8 tf% tisztaságú, polimergyártási alapanyag, vagy vegyipari alapanyag. Minőségi előírásait az A1. függelék tartalmazza C4-frakció: olefinek és diolefinek elegye, mely finomítói technológiák, vagy egyedi szénhidrogéneket előállító vegyipari technológiák alapanyaga Butadién: ha a C 4-frakció feldolgozásra kerül az olefingyárban, akkor nyers, vagy nagy tisztaságú butadiént állítanak elő. E termék a butadién és a sztirol-butadién gumik alapanyaga A benzolban és

toluolban gazdag BT-frakció alapanyagként az aromás kinyerő üzembe kerül. Fontos minőségi követelmény az alacsony olefintartalom, melyet a bróm-számmal jellemeznek, a kén-tartalom és a szín. A C8 frakciónak nevezett áram döntő alkotóelemei a nyolc atomszámú nyílt és zárt szénláncú szénhidrogének. Magas oktánszáma folytán motorbenzin keverőkomponensként alkalmazható, amennyiben kellően alacsony a kéntartalma. Ebből a frakcióból nyerhetők ki a xilolok, az etil-benzol, ill a hidrogénezési lépcső előtt a sztirol. Sztirol monomer: polisztirolok és sztirol-butadién gumik alapanyaga. A C9 szénhidrogének elkülönítésének célja, hogy értékes fűtőanyagot gyártsunk, másrészt a legnehezebb frakció, a kátrány minőségét beállítsuk. A C9 frakció eltüzelésre kerülhet hőerőművekben, vagy dízel keverőkomponensként felhasználható. A pirolízis kátrány fűtőolajszerű, nehéz, fekete folyadék. Alkalmas az üzem saját

energetikai rendszerében való felhasználásra, mikor a k özponti kazánban a gőzkrakkoláshoz és desztilláláshoz szükséges nagy mennyiségű és magas nyomású gőzt állítják elő. Arra is alkalmas, hogy fűtőolaj keverő komponens legyen, mivel alacsony a kéntartalma és a viszkozitása. Az energetikai alkalmazáson felül egyedi alkalmazása koromgyártási alapanyagként. Alacsony kén-tartalma, magas széntartalma (aromásokban dús elegy) és alacsony dermedéspontja miatt kedvelt alapanyag. Technológiája Ennek az eljárásnak a fő eleme az ún. pirolízis, vagy gőz-karakkolás, melynek során az előmelegített szénhidrogén alapanyagokat vízgőzzel elegyítve magas hőmérsékletre (800-900 C fok) hevítik és nagy sebességgel vezetik át a pi rolízis, vagy bontó kemencék csöveiben, ahol mikro-szekundumnyi tartózkodás során rövid, telítetlen szénláncok keletkeznek. Ezek a vegyületek nagyon reakcióképesek és instabilak, ezért gyors,

közvetlen hűtési folyamat következik. Ezt a lépést kvencselésnek hívjuk A befecskendezett hűtőfolyadék a kvencsolaj A kvencsolaj, más néven pirolízis kátrány az olefinművek legnehezebb terméke. Integrált finomítóolefinmű kapcsolatban kvencselésre kőolajszármazékok is alkalmasak Miután a krakkolás megtörtént, a reakció-elegy szétválasztása következik. A szétválasztás művelete a desztilláció. Alacsony hőmérsékletű mélyhűtéses technológia alkalmas a könnyű komponensek (hidrogéntől a butánokig) szétválasztására, s a nagy tisztaságú egyedi monomerek (etilén és propilén) kinyerésére. A melléktermékek, mint pl az acetilén, telítésre, hidrogénezésre kerülnek és újra visszavezethetők a folyamat elejére. A telítetlen butánok finomítói alapanyagként kinyerésre kerülhetnek, mint az izo-butilén, melyből MTBE (metil-tercier-butiléter), ETBE (etil-tercier-butiléter), értékes motorbenzin keverő kompones

nyerhető. 77 Optimalizálás az olajiparban Ismertek olyan alkalmazások is, mint az 1,3 butadién kinyerése és monomerként való felhasználása. A butének alkalmasak alkilát-benzin gyártására, melyet a finomítók motorbenzinbe kevernek. Ha nem kerülnek kinyerésre a telítetlen könnyű szénhidrogének, akkor telítésre, hidrogénezésre majd repirolízisre vezetik az anyagáramokat. A folyadékfázis neve a pirolízis benzin, vagy pirobenzin, melynek komponensei a pentánoktól a tízes szénatomszámú kátrányig terjednek. A kinyert frakcióban nagy számban találhatók aromás vegyületek – benzol, toluol, xilolok, etil-benzol, sztirol – és telítetlen szénhidrogének, olefinek. Az olefinek eltávolítása katalitikus hidrogénezéssel történik. Ezzel az eljárással az alapanyagokkal bevitt kén is átalakítható és elválasztható. Az olefinmű energetikai rendszerében, elsősorban a pirolízis kemencék fűtésére alkalmas könnyű komponensek a

hidrogén, a metán és azt etán. A metán kizárólag fűtőanyagként hasznosul, míg a hidrogén értékes finomítói segédanyag, melyet hidrogénező technológiákban alkalmaznak (pl. gázolj kéntelenítés). Az etánból nagy hozammal keletkezik etilén, ezért előszeretettel repirolizálják, de az elválasztó rendszerekben szűk kapacitásokat okozhat, ami energetikai felhasználását indokolja. A termelés gazdaságosságát befolyásoló legfontosabb paraméterek: • alapanyag minőség és szerkezet, o sűrűség o szénhidrogén összetétel o szennyezők • a krakkolás szigorúsága o szénhidrogén/gőz arány o a pirolízis csövekből kilépő elegy hőmérséklete (coil outlet temperature, COT) • az ikertermékek minősége o egyedi szénhidrogének kinyerése (izo-butilén, butadién) o a pirobenzinből gyártott termékek • az energia hatékonyság o hőhasznosítás, o hidrogén és metán felhasználás, o Kátránytüzelés, fűtőolajba keverés,

vagy koromgyátás alapanyaga. Polimerek A polimer elnevezés a görög ‘poly’ (sok) és ‘meros’ (rész) szavakból képzett kifejezés, mely olyan vegyipari termék családokat jelöl, melyek hasonló elven épülnek fel. Un makromolekulákból állnak, melyeknek hosszú láncához (vázhoz) nagyszámú kisebb alkotórész kapcsolódik, valamilyen rendszer szerint. Azokat a molekulákat, melyek kevés számú monomert tartalmaznak oligomereknek hívják (oligo – néhány). A polimereknek különböző típusai különböztethetők meg. Vannak természetes polimerek (gyapjú, gyapot, selyem), fél-szintetikus polimerek, melyek természetes alapúak, de kémiai kezelésen estek át (cellulóz műanyagok) és szintetikus polimerek. Alkotó molekuláikat monomereknek nevezzük, melyeket legnagyobb mennyiségben kőolaj és földgáz származékaiként állítanak elő (olefingyártás). 1.2 Polimer termékek szerkezete A makromolekulák lehetnek lineárisak, elágazóak (oldal

láncokat tartalmazók) és térhálós szerkezetűek (a hosszú lánc elemeit egy rövidebb lánc kapcsolja össze). A következő ábra foglalja össze ezeket a változatokat (1.ábra) Polimer alapszerkezetek A) Lineáris (linear) polimer B) Elágazó (branched) polimer C) Térhálós (cross-linked) polimer 78 Optimalizálás az olajiparban 1.ábra: Polimer szerkezetek Ha a polimert egy fajta monomerből állítják elő, akkor homopolimert kapnak, ha több féle monomer alkalmaznak, akkor kopolimert. Ha egy lineáris kopolimer két monomerből áll (A és B), akkor három szerkezet állhat elő: • random kopolimer: nincs szabály a különböző monomerek elhelyezkedésére • blokk kopolimer: tiszta A monomer blokkot B blokk követi • szindiotaktikus kopolimer: A és B monomerek váltják egymást a szerkezeten belül. A monomerek kopolimer szerkezeten belüli elhelyezkedése határozza meg a termék fizikai és kémiai tulajdonságait. A következő 2 ábra egy

lineáris homopolymer és az említett háromtípusú kopolimer szerkezetét foglalja összes 2.ábra: Lineáris homopolimer és kopolimer szerkezetek 1) 2) 3) 4) homopolimer random kopolimer blokk kopolimer szindiotaktikus kopolimer Az elágazó kopolimereket elő lehet állítani úgy, hogy a hosszú szénláncú vázat alkotja az A monomer, míg az oldalláncokat a B monomer képezi. Ezt mutatja be a z 3 ábra 79 Optimalizálás az olajiparban 3.ábra: Graft kopolimer szerkezete A polimerizáció statisztikus reakció, ami azt jelenti, hogy nem egyedi molekula képződik, hanem bizonyos statisztikai eloszlás függvény szerint alakul a molekulatömeg. A szintetikus polimerekben a molekulatömeg eloszlás tartománya néhány ezer g/mol értéktől néhány millióig terjed. Erre szolgál például az 4. ábra, melyen két különböző polietilén minta adatai láthatóak 4.ábra: Különböző polietilén minták logaritmikus molekula tömeg eloszlás görbéi [29, M

Parth, et al, 2003] A kémiai összetétel és az átlagos molekulasúly mellett a pol imerek tulajdonságait lényegesen befolyásolja a m olekula tömeg eloszlás görbe alakja (molar mass distribution – MMD). A fenti ábrán unimodális eloszlásgörbék láthatók, de bizonyos különleges mechanikai tulajdonságok kialakításához bimodális, vagy unimodális polimereket kell gyártani. Ilyen polimerek a természetben is léteznek, mint pl. a természetes gumi (natural rubber - NR) Előállításuk során kétlépcsős, soros polimerizációs reakciót kell lebonyolítani. 80 Optimalizálás az olajiparban Tulajdonságaik Általános tulajdonságok Alapjában véve a pol imerek felépítése nagyon változatos, ily módon a polimerek tulajdonságai és tulajdonság kombinációi is igen széleskörűek. Alakjukat tekintve szál, vagy film kategóriába sorolhatók, melyek lehetnek: • ke m é ny va gy lá gy • á tlá ts zó, á tte ts zőva gy á tlá ts za tla n

• ride g va gy ha jlé kony • vízálló vagy degradálható • a la cs ony, va gy m a ga s hőm é rs é kle tne k e llenálló. Ezen felül kompoundálhatók (with fillers), keverhetők más termékekkel (pl. üvegszálakkal) un kompozitokká vagy más polimerekkel polimer keverékekké. Általában bizonyos területen valamely célra nem csupán egyfajta polimer alkalmazható. Vannak helyettesítő termékeik, és a polimereknek versenyképesnek kell lenniük a piacon. A polimerek alkalmazása gyakran jár különféle előnyökkel, mint pl.:  s úlycs ökke né s é s a ve le já ró s zá llítá s i e lőnyök, üze m a nya g m e gta ka rítá s  e le ktrom os s zige te lő ké pe s s é g, m e lyalkalmassá teszi vezetékek, kapcsolók, dugaszolóaljzatok, konnektorok, elektromos szerszámok és elektronikus eszközök készítésére  á tlá ts zós á guk folytá n a lka lm a s a k cs om a goló a nya gna k, vilá gítóte s te k a nya gá ul,

optika i le ncs é k készítésére  e lle ná llna k a korróziónak, mely számos területen jelent előnyt, pl. vízvezetékek, esőálló ruhák, sportcikkek  e lle ná llna k ve gys ze re kne k, gom bá kna k  könnye n m e gm unká lha tók, bonyolult a la kza tok is ké s zíthe tők  költs é gkím é lők m á s m e goldá s okka l s ze m be n. Termikus tulajdonságaik Általában az anyagok háromféle halmazállapotúak, szilárdak, folyékonyak, vagy gázok. Polimerek esetében a dolog nem ilyen egyszerű. Legtöbb polimer elbomlik mielőtt forrásba jönne, a térhálós polimerek pedig még olvadékállapotba kerülésük előtt. Termikus tulajdonságaik alapján négy típust különböztetünk meg. Hőre lágyuló műanyagok (Thermoplastics) A hőre lágyuló műanyagok olyan polimerek, melyek többé-kevésbé ridegek szobahőmérsékleten és hő hatására megolvadnak. Üvegesedési és/vagy kristályosodási hőmérsékletük

szobahőmérséklet felett van. Hőre keményedő műanyagok (Thermosets) Szobahőmérsékleten szintén ridegek, de térhálós molekulaszerkezetük miatt hő hatásra nem olvadnak fel. Gumik vagy elasztomerek Szobahőmérsékleten a gumik rugalmasak. Legtöbbjük amorf szerkezetű anyag, s nincs határozott dermedéspontjuk. Van nekik egy üvegesedési hőmérsékletük (glass transition point), mely jóval szobahőmérséklet alatt van. Ez alatt a hőmérséklet alatt rugalmatlanok Termoplasztikus elasztomerek 81 Optimalizálás az olajiparban A termoplasztikus elasztomerek blokk kopolimerek, vagy polimer keverékek, melyek rugalmasak, tulajdonságaik hasonlóak a vulkanizált gumikéhoz szobahőmérsékleten, de meglágyulnak, vagy megolvadnak hő hatására. Ez a folyamat reverzibilis Felhasználásuk Alkalmazási területek Polimereket alkalmaznak egyszerű háztartási anyagoknak, mint pl. műanyag táskák, de szintén megtalálhatók fejlett optikai berendezésekben és

gyógyászati eszközökben. Fő felhasználási területek közötti megoszlást mutatja az 5. ábra, mely nem tartalmazza az elasztomereket. 2003-ban a hőre lágyuló és hőre keményedő műanyagok felhasználása NyugatEurópában 48 788 kilotonna volt 5.ábra: Fő felhasználási területek 2003-ban 82 Optimalizálás az olajiparban Feldolgozási technológiák Számos technológiai megoldást alkalmaznak abból a célból, hogy a nyers polimereket a kívánt formájú végtermékké alakítsák. E művelet színhelye általában teljesen elkülönül attól, ahol a polimerek előállítása, csomagolása történik. E műveleti lépcső önmagában egy fizikai átalakítás, mely a következő technológiákat alkalmazza: • húzás (extrusion) csövek, profilok, táblák, kábelszigetelés előállításásra • fröccsöntés (injection moulding) gépalkatrészek, komplex, bonyolult formák, elektromos kapcsolók, gyógyászati eszközök • fúvás (blow moulding)

palackok, kannák és filmek • kalenderezés filmek és táblák kialakítására • rotomoulding – nagy formák • pultrusion - rudak, csövek, etc. • blown film - hőre lágyuló • cast film - hőre lágyuló • különféle szerkezetek bevonatolása vékony rétegben • gyanták sajtolása • szálhúzás -műanyagszálak • transfer moulding - hőre keményedő • compression moulding - hőre keményedő • vulkanizálás - gumik • keverés, mint általánosan alkalmazott eljárás. Általában kémiai reakció nem játszódik le a technológiai átalakításokban, kivéve a gumivulkanizálást és néhány speciális esetet (kábelszigetelés, műgyanta in-situ polimerizáció). Ilyen speciális eljárásokról bővebben Winnacker-Kuechler munkája számol be [14, Winnacker-Kuechler , 1982]. Fő termékek Kőolaj származékokból előállított polimerek A különféle piaci igények a pol imer anyagok sokaságának elterjedését eredményezték, melyek

csoportosítása: Szerkezeti anyagok, ahol a polimerek a fő és leginkább érzékelhető szerkezeti alkotók, alcsoportok: • általános polimerek (polietilén, polipropilén, polisztirol, polivinil klorid, ESBR, etc.) Ezeket a polimereket nagy mennyiségben, relatíve alacsony költségen állítják elő azzal a céllal, hogy csövek, film, profilok, kannák, konténerek, palackok, táblák, gumiabroncsok alapanyagait gyártsák, etc. • műszaki műanyagok és speciális gumik (ABS, poliamidok, poliészterek, poliacetátok, polimetil metakrilátok, EPDM, NBR, etc.) Ezeket a pol imereket speciális követelmények kielégítése céljából készítik közepes költségszinten, gyakran nagyon kicsi alkatrészek, szelepek, gépalkatrészek, etc.) • magas teljesítményű termékek (poliimid, poliszulfonát, silikon gumik, etc.) Ezek kis volumenű, magas értékű polimerek, melyeket extrém körülmények között alkalmaznak (hőmérséklet, időjárás, oldószer), speciális

ruházat készül belőlük, vagy optikai, gyógyászati célra alkalmazzák. • gyanta bevonatok, kötőanyagok, műszál erősítésű anyagok, széles felhasználási területtel, a csónakgyártástól a fék bevonatokig. Funkcionális polimerek, ahol a pol imerek segédanyagként kerülnek felhasználásra abból a c élból, hogy az alapszerkezet egy speciális funkcióra alkalmassá váljék. Itt a polimerek általában kicsi és láthatatlan alkotók, alcsoportok: • általános termékek: diszpergensek, detergensek, flokkulánsok, koagulátorok, sűrítők, szuperabszorbensek, kötőanyagok, ragasztók. Itt a nagy volumenű anyagokat, poli-vinilacetátot, poliakrilsav (és származékai) alapúakat és poli-vinilalkoholokat is alkalmaznak, 83 Optimalizálás az olajiparban • speciális technikai alkalmazások: membránok, optikai szálak, elektromos szerkezetek. Ezek magas értékű és kis volumenben felhasznált polimer típusok, ahol a mechanikai tulajdonságok

nagyon fontosak. A termoplasztikus termékek megoszlását mutatja az 6.ábra (elasztomerek és hőre keményedő gyanták nélkül) 6.ábra: Hőre lágyuló polimerek osztályozása Általában az amorf típusok, rendezetlen szerkezetűek, lágyuláspontjuk van és átlátszóak, míg a kristályos szerkezetűek rendezettek, lágyulás és olvadásponttal rendelkeznek és opálosok. A kőolaj alapú polimerek 80%-át a következő hét csoport teszi ki: • poliolefinek (PE és PP), • polisztirol (PS), • polivinil-klorid (PVC), • polietilén-tereftalát (PET), • emulziós sztirol-butadién gumik (ESBR), • poliamidok (PA) • telítetlen poliészter gyanták (UP). Mindenegyes csoportban nagyszámú változatos egyedi termék (grade) létezik, melyek az alkalmazási célnak megfelelően fejlesztettek ki. Példák: • PE jó folyásindexxel fröccsöntéses feldolgozásra dobozok, tartályok készítésére • PE kitűnő hosszú távú stabilitással csőgyártásra • PE

fúvási típusok gépjárművek üzemanyag tartályainak készítésére. 84 Optimalizálás az olajiparban 6.3 A MOL csoport Petrolkémiai divíziója A Petrolkémiai divízió tevékenységi körébe tartozik: • Az olefingyári alapanyagok biztosítása, • Az olefinek gyártása, • Az olefingyári termékek kereskedelme, • A polimergyártási alapanyagok biztosítása, • A polimerek gyártása, • Polimer marketing és értékesítés. Az olefingyári alapanyagok a MOL csoport egységeitől származnak, vagy saját előállítású termékek, vagy harmadik felektől kerülnek importálásra. Az olefingyártás három olefingyárban zajlik, a TVK egy 370 kt/év, és egy 290 kt/év etiléngyártó kapacitású gyárral, míg a Slovnaft Petrochemicals egy 216 kt/év kapacitású gyárral rendelkezik. Mindkét telephelyen folyik LDPE és PP termelés, a TVK-ban ezen felül HDPE-t is gyártanak. Legkisebb kapacitású üzemek az autoklávos LDPE sorok, melyekből

Pozsonyban hét sort, Tiszaújvárosban két sort működtetnek (2008. évi adatok) Környezetvédelmi és gazdasági okok miatt ezen technológiák alkalmazása rövidtávon megszűnhet. 85 Optimalizálás az olajiparban Tiszaújvárosban működik egy korszerű, csőreaktoros technológiát alkalmazó LDPE üzem, melynek hátránya, hogy 65 kt/év kapacitásával messze elmarad a regionális versenyképes üzemmérettől is. 1986-ban lépett üzembe az első HDPE gyártó kapacitás Tiszaújvárosban. Az üzem két párhuzamos gyártósorral és egy kompaundáló egységgel is rendelkezik. Összkapacitása 200 kt/év polimer A korszerűbb, új üzem (HDPE-2), melynek kapacitása 220 kt/év, 2004-ben készült el, egy soron történik a gyártás. Tiszaújvárosban kettő, Pozsonyban egy PP üzemben történik a PP homopolimerek és kopolimerek gyártása. A legrégebbi a legkisebb kapacitású gyár (PP3) Tiszaújvárosban működik, míg a legnagyobb kapacitású (SPC-PP-3)

Pozsonyban. Ez utóbbi csupán 2005-ben készült el, de 250 kt/év névleges polimergyártó kapacitása, a tiszaújvárosi üzemekkel együtt, lehetővé teszi a MOL csoportban gyártott összes propilén feldolgozását. Az olefingyárakon kívül a MOL csoport finomítóiban, Pozsonyban és Százhalombattán is gyártanak nagy tisztaságú propilén a fluid katalitikus krakk üzemekben és a késleltetett kokszolóban. Tiszaújvárosban szintén propilén-felesleg képződik a rendelkezésre álló gyártókapacitások mellett. A propilént biztonságosan és könnyen lehet vasúton szállítani A beépített kapacitások hatékony kihasználása és a szűk keresztmetszetek feltárása, a versenyképesség megtartásának elengedhetetlen követelménye napjainkban. Ennek illusztrálására álljon itt a nemrégiben közzétett jelentés a Tiszaújvárosban bekövetkezett változásokról: „Olefin-2 valamint HDPE-2 gyárában a beüzemelés tapasztalatai, az elvégzett

garanciális javítások, a kisebb technológiai módosítások valamint hatékonyabb folyamat kontrol eredményeképp az eredeti névleges kapacitások megnövekedtek. A névleges kapacitásnövekedés gyakorlatilag többlet beruházási forrás elköltése nélkül jöhetett létre. Ennek következtésben a termelő üzemek kapacitása az alábbiak szerint alakul: Üzem Kapacitás (e tonna / év) Technológia Indulás 2007 2008 éve Olefin-1* 370 370 Linde 1975 Olefin-2* 250 290 Linde 2004 Etilén összesen 620 660 LDPE-1 32 32 ICI 1970 LDPE-2 65 65 BASF 1991 LDPE összesen 120 120 HDPE 200 200 Phillips 1986 HDPE-2 200 220 Mitsui 2004 HDPE összesen 400 420 PP-3 100 100 Himont 1989 PP-4 180 180 Himont 1999 PP összesen 280 280 Polimerek összesen 800 820 * etilénre vonatkoztatott kapacitás 6.4 A polimerek piaca, jellemzői Világpiaci trendek, jellemzők A polimerek piaca globális piac, melyben fontos szerepe van egyes régióknak, melyek a következők: • Észak-Amerika •

Nyugat-Európa • Távol-Kelet (Japán, Dél-Korea, Szingapúr) • Kína és India (Rohamosan fejlődő régió) • Közel-Kelet (Irán, Szaúd-Arábia) • Ausztrália • Dél-Amerika • Közép-Európa • Oroszország 86 Optimalizálás az olajiparban A következő, 7. ábrán, a petrolkémiai piacon jellemző kereskedelmi folyamatokat láthatjuk A munkamegosztás és a technológiák, nyersanyagok és gyártó kapacitások elhelyezkedését a hatékony, versenyképesség diktálta szabályok alakítják. 7.ábra: Kereskedelmi folyamatok a globális petrolkémiai iparban A Kutatás-fejlesztés színterei elsősorban a fejlett régiók, Észak-Amerika, Nyugat-Európa és Japán. A technológia-fejlesztések, katalizátor-gyártások, alkalmazásfejlesztések történnek ezeken a hel yeken. Speciális termékeket és eljárásokat fejlesztenek ki, speciális céllal (finomkémiai termékek, biotechnológia, gyógyászati alkalmazások, stb.) Kína és India közös

jellemzője, hogy piacaik rohamosan bővülnek, nagy létszámú munkaerő és fogyasztó áll rendelkezésre. Ideális terep általános típusok előállítására nagy volumenekben (bulk production, general purpose polimer grades). A következő évtizedben Kína 16 millió tonna polimert fog importálni, míg a termékek döntő többségét a Közel-Keletről fogják exportálni (25 millió tonnát). A közel-keleti régióra jellemző az olcsó alapanyag és energia, amivel költségelőnyre tesznek szert az itt működők, s versenyképesek az ázsiai, európai és amerikai piacokon. A polimerek fogyasztása minden piacon és régióban jellemző, de a húzó erők különbözőek. A fejlett piacokon a specialitások, a kevésbé fejlett régiókban a tömegtermékek (általános polimerek) kereslete nő. A növekedés trendje, arányai A különböző szegmensek közös jellemzője a növekedés, arányuk nagyon eltérő, mint ahogy egyes szegmensek mérete is. A mellékelt

táblázat egy évtizedes előrejelzést reprezentál 4.1 Táblázat: A világ polimer fogyasztása: Ezer tonna 2006-16 Piaci szektor 2006 2016 %/év Élelmiszer 42 025 71 774 Textil 32 176 51 630 Bútor 13 687 22 993 Nyomdászat 00 780 1 220 Műanyagok (plastics) 43 500 78 361 6,1 Fémfeldolgozás 01 519 02 259 Gépgyártás 02 397 03 658 5,5 4,8 5,3 4,6 4,0 4,3 87 Optimalizálás az olajiparban Elektromos i./elektronika Egyéb szállítás Jármű és alkatrész Egyéb készülékgyártás Egyéb feldolgozás Építőipar 13 810 09 330 10 746 03 852 21 238 45 886 Összesen 240 947 25 499 16 181 15 625 06 334 33 569 72 919 6,3 5,7 3,8 5,1 4,7 4,7 402 022 5,3 Forrás: Oil & Gas Journal – May, 2008. A piac működése A polimer árakat befolyásoló tényezők: • Alapanyagok és költségek o az alapanyagok ára, o feldolgozási költségek (energia) • Kereslet/Kínálat o Üzemi kapacitáskihasználási mutató o Kieső kapacitások o Készletek o Export/Import

• Várakozások o Új kapacitások belépése o Piaci pozíciók megcélzása o Helyettesítő termékek ára o Divat o Trend o Természeti csapás, politikai bizonytalanság Alapanyagok kínálata Példaképpen tekintsük át az alapanyagok hozzáférhetőségét, az ebben rejlő növekedési lehetőségeket a 8. ábra segítségével 88 Optimalizálás az olajiparban 8. ábra: Petrolkémiai alapanyagokban bővelkedő régiók 89 Optimalizálás az olajiparban Keresletnövekedés Az etilénigények növekedésének a hajtómotorja a polietilének iránti kereslet növekedése, valamint az etilénoxid (EO) felhasználás növekedése. 2001 és 2011 között előreláthatóan 45 millió tonnával, 135 millió tonnára bővül a világ etiléntermelése. Million Tons 160 140 120 100 by ns Fueled to M M 5 th ~ 4 011 Grow 2 – 1 0 0 2 Total PE & EO 80 60 40 20 0 2001 2003 Polyethylene Ethylbenzene 2005 2007 EDC Others 2009 2011 Ethylene Oxide 9. ábra Az

etiléntermelés mintegy két-harmad része polietiléngyártás céljából történik, 2006-ban 65 millió tonnát használtak fel polietilének gyártására. A következő ábra szemlélteti az etilén-felhasználás fő területeit: Other Fiber Raffia 10% 1% 1% Rotomolding 1% Wire & Cable 2% Blow Molding 12% Film & Sheet 50% Extrusion Coating 3% Pipe & Extrusion 7% Injection Molding 13% 10. ábra 90 Optimalizálás az olajiparban 2006-ban a v ilág propilénkínálatának 64%-át fedezték az olefingyárakban előállított mennyiségek, 30%-ot állítottak elő a fluid katalitikus krakk üzemek. Az összes volumen ebben az időben 663 millió tonnát tett ki. Legjelentősebb propilén felhasználók a PP (65%), akril-nitril (9%), propilénoxid (8%), oxoalkoholok (8%). Other 8% Raffia 14% Film & Sheet 22% Fiber 15% Blow Molding 1% Pipe & Extrusion 3% Injection Molding 37% 42.1 Million Metric Tons 11. ábra 6.5 A MOL csoport piacai, jellemzők

Petrolkémiai termékeink közül a poliolefinekre vonatkoznak a következő megállapítások. Jelentős piaci részesedéssel vagyunk ott a haz ai (domestic) piacokon, Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában. A korábbi cseh-szlovák munkamegosztásból kifolyólag Pozsonyban LDPE-t, Litvinovban pedig HDPE-t gyártanak (PP gyártás mindkét helyen folyik). A hazai piacok ellátásán túl a régió és a nyugat-európai államok közül Olaszország és Németország bír kitüntetett jelentőséggel. Franciaországban és az Egyesült Királyságban, csak alig észrevehető a piaci jelenlétünk. A régióban Lengyelország a legfontosabb piacunk, de egyre nő a kelet-európai piacok jelentősége (Oroszország, Ukrajna), mint gyorsan növekvő piacok. Törökország végfelhasználót csak kereskedőcégeken keresztül vagyunk képesek ellátni. A nyugat-európai piacokon lassú növekedés várható, recesszió esetén megjelennek közel-keleti, délamerikai termékek,

melyek az olcsó közel-keleti alapanyag és az olcsó dél-amerikai munkaerő következtében versenyezni tudnak az európai gyártókkal. Kelet-Közép-Európában a piac bővülése dinamikusabb, mint nyugaton, de erősen függ a gazdasági növekedés ütemétől (GDP). Versenyképességünket támogatja, hogy a régió legnagyobb integrált (olefingyártó és polimergyártó) egysége a MOL csoport Petrolkémiai Divíziója, mely méretei alapján Európában a tizedik. Jól kiépített és gondozott a vevőportfolió, s versenyképesek a termékek, melyek: LDPE, HDPE, PP homo- és kopolimerek. Fő erősségnek számít a megbízhatóság, a magas kapacitáskihasználás következtében alacsony gyártási költségek, a piacok és vevők viselkedésének átfogó ismerete. A kis és középméretű vásárlókkal való közvetlen kapcsolat, mely a célirányos termékfejlesztésekben és vevőgondozásban testesül meg. 91 Optimalizálás az olajiparban 6.6

Finomító-Olefingyár kapcsolatok Az integrált olajipari és vegyipari vállalatok nagyon rugalmasan tuják kiaknázni a f inomítói anyagáramok és a pe trolkémiai alapanyagok és ikertermékek közötti átjárási lehetőségeket. A szénhidrogének egyes csoportjai ugyanis különféle hasznossággal bírnak petrolkémiai, ill. olajipari, elsősorban motorhajtóanyag gyártás, szempontjából. Például a normál-paraffinokat tartalmazó anyagáramok kitűnő pirolízis alapanyagok, de magas dermedéspontjuk miatt előnytelenek, mint üzemanyag komponensek. Másik példának tekinthető a hidrogéngazdálkodás, mely feleslegben áll rendelkezésre a petrolkémiai technológiákban és fontos segédanyag a kéntelenítő eljárásokban, a kőolajtermékek finomítása során. Az Olefingyár alapanyagai Etán A pirolízis kemencékben felhasználható legkönnyebb szénhidrogén az etán, mely annak folytán, hogy a földgáz- és kőolajtermelés során nagy mennyiségben

képződik, egyes régiókban igen elterjedt olefingyári alapanyag. Észak-Amerikában, a Mexikói-öböl mentén elhelyezkedő felhasználók, KözelKeleten a szaúdi és a P erzsa-öböl menti olefingyártók élvezik ezen olcsó alapanyag előnyeit A MOL csoportban a pozsonyi olefingyár rendezkedett be finomítói forrásokból származó etán bontására. Meg kell jegyezni, hogy az etán bontás gyakori az olefingyárakban, hiszen a gázfeldolgozás során nyert etánt pirolízis alapanyagként hasznosítják, alternatív felhasználása fűtőanyag. Könnyű szénhidrogének (LPG) Könnyű szénhidrogéngázokat, propánt, butánokat, pentánokat, vagy ezek keverékeit is fel lehet használni pirolízis alapanyagként. Mivel ezeket az anyagokat fűtésre is használják, az antiszezon kedvező árait ki lehet aknázni. Ebbe a csoportba lehet sorolni az orosz forrásokból kínált széles gázfrakciót, orosz nevének rövidítése alapján SFLU-t Vegyipari benzin (virgin

naphtha) Legelterjedtebb pirolízis alapanyag a vegyipari benzin, melynek jellemzőit az A3. Függelék ismerteti A vegyipari benzin lehet atmoszférikus desztillációból származó frakció (straight run), vagy másodlagos technológiákból származó (wild) benzin. Általában könnyű és nehéz vegyipari benzineket különböztetünk meg, ahol a sűrűség a döntő paraméter (725 kg/m3). A kezdőforrpont előírásnak a vegyipari benzin tárolásakor van jelentősége, a könnyű komponensek kipárolognak és szennyezik a környezetet, valamint veszteséget jelentenek. A végforrpont jelentősége a pirolízis vezetése szempontjából és a pirolízis csöveken fellépő kokszképződés miatt nem hanyagolható el. A szennyező elemek közül a kén, bizonyos határon felül, rontja az ikertermékek minőségét. A klór és nehézfémtartalom károsítja a hidrogénező reaktorok katalizátorait (katalizátorméreg). A higany pedig az olefingyártás mélyhűtő

rendszereiben alkalmazott alumíniumötvözeteket károsítja, amalgámot képez, s lyukadáshoz vezet. Vegyipari gázolaj Mivel a fenti alapanyagok nem mindig állnak rendelkezésre kellő mennyiségben, nehezebb alapanyagok felhasználására alkalmas olefingyárakat is kifejlesztettek. A nem ilyen célra tervezett olefingyárakban gyenge hozamokkal dolgozhatók fel nehéz alapanyagok. Ebből a szempontból legkedvezőbb az atmoszférikus desztillációval nyert gázolaj (AGO), de más gázolaj frakciók (destruktív technológiákból származók) is felhasználhatók. Tiszaújvárosban az Olefin1 üzemben alakítottak át bontókemencéket, hogy vegyipari gázolajat tudjanak pirolizálni, míg az Olefin2 üzemben tervezett üzemmód a vegyipari gázolaj feldolgozás. A megfelelő alapanyag specifikációt az A4 függelék tartalmazza. Vegyipari gázolaj feldolgozásakor nagy mennyiségben keletkeznek ikertermékek, s kevés a hidrogén, ezért könnyű szénhidrogéneket is kell

alapanyagként az olefingyárban felhasználni, hogy a hidrogénező rendszereket üzemeltetni lehessen. 92 Optimalizálás az olajiparban Nehézpárlatok (NVGO) Vákuumgázolaj és LCO is szóba jöhet olefingyári alapanyagként, de ezt a feltételt tervezéskor figyelembe kell venni. Franciaországban terveztek és építettek ilyen berendezéseket, de régiónkban nem terjedt el ez a megoldás. A Finomítónak visszaadott „ikertermékek“ Hidrogén A nagytisztaságú hidrogént kéntelenítő eljárásokban alkalmazzák a kőolajfinomításban. Így csökkenteni lehet azok kén és heteroatom vegyületeit, ami fontos a környezetvédelmi is alkalmazási szempontokból. Ha az adott helyen nincs szükség hidrogénre, akkor palackozásra, vagy eltüzelésre kerülhet. Metán Fűtőgáz hálózaba kerül, akár az olefingyárban, akár finomítói, vagy közös hálózatba. Propán Vannak olyan üzemek, ahol télen a folyadékokból (vegyipari benzin és gázolaj) keletkező

propánt elválasztják és nem vezetik vissza pirolízisre, hanem értékesítik. Erre a MOL csoport olefingyárai nincsenek technikailag felkészítve. Izobutilén és C4-frakció Az olefingyári C4-frakció telítetlen vegyületekben (olefinek és diolefinek) dús, melyek kinyerésre kerülhetnek. A kőolajfinomításban MTBE, vagy ETBE gyártásra, valamint alkilezésre alkalmas komponensek állnak rendelkezésre. A frakció értékes komponense a butadién, mely az elasztomerek gyártásában játszik meghatározó szerepet. BT-frakció A benzolban és toluolban gazdag frakció hidrogénezés és agyagágyon való átvezetés (Clay technológia) után alkalmas az egyedi aromások kinyerésére. Minőségi követelményeit az A5 függelék ismerteti. Az olefinek és a kéntartalom korlátozására azért van szükség, hogy az oldószeres extrakcióval megfelelő tisztaságú termékeket tudjon a finomító előállítani. A benzol és a toluol is többnyire vegyipari

alapanyagként kerül értékesítésre. C8-frakció A C8 frakciónak nevezett áram döntő alkotóelemei a nyolc atomszámú nyílt és zárt szénláncú szénhidrogének. Magas oktánszáma folytán motorbenzin keverőkomponensként alkalmazható, amennyiben kellően alacsony a kéntartalma. Ebből a frakcióból nyerhetők ki a xilolok, az etil-benzol, ill a hidrogénezési lépcső előtt a sztirol. A sztirol monomer: polisztirolok és sztirol-butadién gumik alapanyaga. C9-frakció A C9 szénhidrogének elkülönítésének célja, hogy értékes fűtőanyagot gyártsunk, másrészt a legnehezebb frakció, a kátrány minőségét beállítsuk. A C9 frakció eltüzelésre kerülhet hőerőművekben, vagy dízel keverőkomponensként felhasználható. Pirolíziskátrány A pirolízis kátrány fűtőolajszerű, nehéz, fekete folyadék. Alkalmas az üzem saját energetikai rendszerében való felhasználásra, mikor a központi kazánban a gőzkrakkoláshoz és desztilláláshoz

szükséges nagy mennyiségű és magas nyomású gőzt állítják elő. Arra is alkalmas, hogy fűtőolaj keverő komponens legyen, mivel alacsony a kéntartalma és a viszkozitása. Az energetikai alkalmazáson felül egyedi alkalmazása koromgyártási alapanyagként. Alacsony kén-tartalma, magas széntartalma (aromásokban dús elegy) és alacsony dermedéspontja miatt kedvelt alapanyag. 93 Optimalizálás az olajiparban Monomerek Az olefingyárakban termelt etilén és propilén a f inomítás technológiáiban is felhasználásra kerül. Az etilént etilénoxid (EO) gyártásra, ill. az ebből képződő glikolok előállítására, valamint szintetikus etilbenzol gyártásra használják fel. A propilént kumolgyártásra használják Pozsonyba, melyből fenol és aceton előállítása történik. Az alapanyagok hatása a polimergyártás gazdaságosságára A polimergyártás gazdaságosságát befolyásoló tényezők: • a monomer(ek) költsége o ára o fajlagos

felhasználása (mennyi monomert kell biztosítani egy tonna polimer előállításához) • a feldolgozás változó költségei o energia  földgáz  villamos energia  gőz  hűtővíz o katalizátor o vegyszer  oldószer  adalék  segédanyagok (nitrogén) • off-spec (nem első osztályú) arány • feldolgozás sebessége • csomagolás, kiszerelés módja • logisztika o tárolás, pihentetés, raktározás o fuvarozás • a polimer értékesítési ára Monomer A monomerek saját előállításúak lehetnek, vagy vásárolt anyagok. Harmadik féltől való beszerzés lehet hosszútávú szerződés alapján, vagy esetlegesen, spot piacon. A monomerek előállítása a vegyipari divízióban az olefingyárakban történik, a költségeket ebben a lépésben is különféle tényezők határozzák meg: • alapanyagok ára • az olefinműben elért hozamok • a feldolgozás változó költségei • az ikertermékek értéke (co-credit) • logisztikai

költségek. A feldolgozás változó költségei Az optimalizálás során a folyamatok változó költségeit kell figyelembe venni, annak érdekében, hogy az optimális eredményhez tartozó üzemi kapacitáskihasználásokat definiáljuk. Ez az oka annak, hogy a könyvelés, eredmény-kimutatás szempontjából fontos fix költségek tárgyalására nem térünk ki. Az energia árak közül a földgáz és a villamos áram árának meghatározása szabad piaci körülmények között dől el (árambörze), a gőz, hűtővíz biztosítása általában lokálisan alakul, kevésbé transzparens, mint az előzők. A katalizátorok beszerzése és kiválasztása a technológia kiválasztás, megépítése után erősen determinált, kevés beszállító jellemzi a piacot, de versenyeznek a vevőkért. A felhasznált vegyszerek között több kurrens cikk van, melyek hozzáférhetősége hasonlít a katalizátorokéhoz. 94 Optimalizálás az olajiparban Off-spec arány

Polimergyártás során a különböző individuális termékek követik egymást az adott időszakban. A termékeknek (grade) van egy optimális sorrendje, ahol a legjobban hasonló termékek közötti átmenet generálja a legkevesebb mennyiségű off-spec. polimert Természetesen e volument erőteljesen befolyásolja a termelősor (line) kapacitása, a termelés megbízhatósága (üzemzavar) és kontrollja. Feldolgozás sebessége Az egyedi termék minőségétől függ, hogy a reaktorokban való tartózkodási időt hogyan kell megválasztani, ill. a termék keménysége befolyásolja az extrúderek kapacitását, melyeket tervezéskor általában túlméreteznek, de szűk kapacitások feloldása a porgyártásban, vagy a tervezettől eltérő minőségű termékek gyártása eredményezhet szűk keresztmetszetet az extrudálásban. Csomagolás, kiszerelés módja A polimerek értékesítése por alakban (bulk) is történhet, mikor a granulálás költségeit meg lehet

takarítani. A granulátum zsákokba, vagy speciális dobozokba (oktabin) kerül, a z sákokból raklapokat képeznek, s fóliával rögzítik egymáshoz és a raklaphoz a zsákokat. Logisztika A késztermék tárolása porsilókban, illetve fedett raktárakban történik. Előfordulhat kültéri tárolás is, de gondosan kell végezni, mert minőségromlást okozhat. A fuvarozás többnyire közúton, kamionokban történik, port speciális puttonyokban szállítják és pneumatikusan töltik/fejtik az anyagot. Tengerentúli szállításokhoz konténereket alkalmaznak. A polimer értékesítési ára Az eladási árakat Európában a NWE jegyzésárakhoz viszonyítják, melyeket általában mennyiségi bónuszokkal korrigálnak. A hosszútávú (legalább egy éves) szerződésekben az alapár általában a szállítást megelőző hónap harmadik heti jegyzéseinek átlaga. A petrolkémiai optimum A petrolkémiai értéklánca a pirolízis alapanyagok beszerzésétől a

polimertermékek vevőhöz való megérkezéséig értelmezhető. Jelentősége abban áll, hogy igen nagy vevőállománnyal dolgozunk (2-3 ezer között), melyek közötti szelekció a várható árak és minőségi igények figyelembe vételével történik. Ilyen részletezettséggel a csoport szintű optimalizálást nem célszerű végezni. A petrolkémiai optimum analíziséből alakulnak ki a csoport szintű optimalizálás input adatai. A folyamatok teljesen megegyeznek a M OL csoportban alkalmazott releváns folyamatokkal. Ezt szemlélteti a 12. ábra PVC - Segments and Organizations Aims: Integration of resources from feed to enduser product, planning & optimization strategies based on the holistic value chain Production SCM Supply Pyrolisis Coproducts T&PD Monomers S&M Polymers Sale Planning and Controlling Supply Chain Integration- HC & INFO 12. ábra: Petrolkémiai értéklánc, elemei és szervezetei 95 Optimalizálás az olajiparban

Petrolkémiai technológiák működési optimuma Döntő momentumok: • a versenyképes alapanyag ellátás, • magas kapacitáskihasználás (90-95%, mely régiónként változó átlagot jelent) • megbízható, pontos árelőrejelzés • maximális marzs (variable margin) a teljes értékláncban o pirolízis szigorúsága (severity) o P/E, propilén-etilén arány o alapanyag elosztás a kemencékben, gyárakban o egyedi és vegyes üzemű pirolízis (co-cracking) o energiarendszer (fűtőanyag és gőz) működtetése o szétválasztó rendszerek működtetése (vágások) o monomer gazdálkodás (vétel-eladás) o polimer grade kiválasztás, érték alapon o készletezés, készletek nagysága. Szinergiák kihasználása – Downstream optimum A petrolkémiát a ciklikusság, az üzemanyag és tüzelőanyag piacokat a szezonalitás jellemzi. A vegyipari benzin, motorbenzin árak nyáron magasabbak, a gázok és gázolajok pedig általában a t éli időszakban. Ennek

megfelelően lehet a csoport érdeket és a divizionális előnyöket kiaknázni A paraffinos komponensek vegyipari célú elkülönítése és felhasználása mindkét oldal érdekei szerint való. A hidrogéngazdálkodás alkalmat ad a finomító oldali költségcsökkentésre és a vegyipari oldal bevételeinek növelésére (alternatív felhasználás többnyire az eltüzelés). A karbantartások összehangolása és időzítése alkalmas az éves teljesítmény maximalizálására, a készletek finanszírozásának racionalizálására. Rugalmasan tervezhető az aromás szénhidrogének, a vegyipari termékek és a propiléngazdálkodás. Pl az FCC üzemek téli időszakban propilénes üzemmódban dolgozhatnak, magas kapacitáskihasználással és az olefingyártás alacsony propilén-etilén hányadossal működhet. Így lehet a csoport szintű maximális teljesítményt, az optimális működés megtervezésével és megvalósításával biztosítani. 96 Optimalizálás az

olajiparban Függelék A1. Függelék: Etilén minőségi specifikáció Vizsgálati módszer Etilén Metán, etán, nitrogén, széndioxid együtt Acetilén Szénmonoxid Széndioxid Propilén C 3 és nehezebb szénhidrogének együtt Oxigéntartalmú szerves vegyületek Összes kén (H 2 S-ben megadva) min. max. max. max. max. max. max. max. max. 99,95 500 10 1 15 50 200 10 1 tf% tfppm tfppm tfppm tfppm tfppm tfppm tfppm sppm Összes szennyező max. 500 tfppm számolt Linde 553 Linde 553 Linde 402 Linde 402 Linde 553 Linde 553 Linde 535 ASTM D 3246 ASTM D 5453 Linde 553 A2. Függelék: Propilén minőségi specifikáció Analízis Propilén Propán Metán + etán C4 és C4+ szénhidrogének Etilén Acetilén Víz Oxigén Szénmonoxid Széndioxid Kén COS Propin Propadién %(V/V) cm3/m3 cm3/m3 cm3/m3 cm3/m3 cm3/m3 mg/kg cm3/m3 cm3/m3 cm3/m3 mg/kg mg/kg cm3/m3 cm3/m3 Módszer Követelmény ISO 6380 ISO 6380 ISO 6380 ISO 6380 ISO 6380 ISO 6380 Shaw method ANACON ISO 6381 ISO

6381 UOP 212 UOP 212 MA 15911 MA 15911 min. 998 max. 2000 max. 380 max. 10 max. 20 max. 2 max. 10 max. 5 max. 01 max. 10 max. 2 max. 05 max. 1 max. 2 A3 Függelék: Vegyipari benzin minőségi előírásai Paraméterek Sűrűség, g/cm³ Követelmény max 0,734 Desztilláció Kezdő forrpont Cº min 30 10% átdesztillál Cº max 80 50% átdesztillál Cº max 115 90% átdesztillál Cº max 170 Vizsgálati módszer MSZ EN ISO 12185 MSZ EN ISO 3675 MSZ EN ISO 3405 max 60 97 Optimalizálás az olajiparban Végforrpont Cº max 185 Szénhidrogén összetétel MSZ09-60.0133 Paraffintartalom m/m% min 63 Normál paraffin m/m% min 25 Nafténtartalom m/m% max 25 Aromás tartalom m/m% max 12 Szennyező komponensek határértékei Kéntartalom ppm max 600 MSZ 12697 MSZ EN ISO 20884 MSZ EN ISO 20847 MSZ EN ISO 20846 Ólomtartalom ppb Klórtartalom ppm Higany ppb max 50 max 10 max 4 MSZ09-60.0107 ASTMD 4929 B TIFO 029 Megjegyzés: a nafténtartalom elérheti a

29%-ot, azzal a megkötéssel, hogy a határérték túllépésének legalább a fele az n-paraffin % növekedésében kompenzálódik. A4 Függelék: Vegyipari gázolaj minőségi előírásai Paraméterek Követelmény Sűrűség 15ºC-on g/cm³ 0,815-0,860 Kéntartalom m/m% max 0,2 Vizsgálati módszer MSZ EN ISO 12185 MSZ EN ISO 3675 MSZ 12697 MSZ EN ISO 20884 MSZ EN ISO 20847 MSZ EN ISO 20846 Desztilláció Kezdő forrpont 50% átdesztillál Végforrpont Cº Cº Cº max 210 max 300 max 400 MSZ EN ISO 3405 Tájékoztató jellemzők Desztilláció 10% átdesztillál 30% átdesztillál 70% átdesztillál 90% átdesztillál Cº Cº Cº Cº max 240 max 270 max 335 max 370 MSZ EN ISO 3405 Brómszám g/Bróm/100g Paraffin és naftén kötésű szénatom % C p +C n max 4 MSZ09-60.0128 70-85 MSZ09-60.0134 Aromás kötésű szénatom 15-30 MSZ09-60.0134 % CA 98 Optimalizálás az olajiparban A5. Függelék: BT-frakció minőségi előírásai PARAMÉTEREK

KÖVETELMÉNY VIZSGÁLATI MÓDSZER Brómszám g/100g ÖSSZETÉTEL * Benzoltartalom m/m% Benzol+toluol tartalom m/m% Kéntartalom mg/kg Kénhidrogén Savas mosási szín max 0,5 MSZ 09 60.0128 MSZ 22320 min 59 min 80 max 1 negatív max 1 MSZ EN ISO 20846 ASTM 853 MSZ 22322 Amennyiben a brómszám meghaladja a 0,1 g/100 g értéket, vagy a kénhidrogén (ASTM 853 szerint) nem negatív a Felek megegyezéséig a termék nem adható fel. *Toluol tartalom (Tájékoztató érték) m/m% 20-30 99 Optimalizálás az olajiparban Irodalomjegyzék 1 APME (2002). "BAT Reference Document: Contribution by Industry" 2 APME (2002). "Best Available Techniques: Production of Polyethylene" 3 APME (2002). "Best Available Techniques: Production of Polystyrenes and Expandalble Polystyrenes". 4 APME (2004). "Best Available Techniques: Production of Polyamides" 5 CEFIC (2003). "Best available Techniques, Production of unsaturated Polyesters" 7

California Energy Commission (1982). "Cogeneration Handbook" 12 Hiltscher, M., Smits (2003) "Industrial pigging technology", Wiley-VCH, 3-52730635-8 13 International Institute of Synthetic Rubber Producers, I. (2002) "Best Available Techniques: Production of Emulsion polymerised Styrene-Butadiene Rubber (ESBR)". 14 Winnacker-Kuechler (1982). "Chemische Technologie, Technology for organic compounds", Carl Hanser Verlag, Muenchen. 15 Ullmann (2001). "Ullmanns Encyclopedia of Industrial Chemistry", Wiley-VCH 16 Stuttgart-University (2000). "Resource-sparing production of polymer materials", Institute for Plastics Testing and Plastics Engineering. 18 Pfleiderer, W. (2004) "ZSK MEGAcompounders The polyolefin machines" 21 G. Verrhiest, J-M B (2003) "French contribution for the Kick-off meeting of the Technical Working Group for Best Available Techniques for the production of Polymers". 22 Ministerio de Medio

Ambiente, S. (2003) "Location, Capacity and Production of Polymer Istallations in Spain at the end of 2002". 23 Roempp (1992). "Roempp Chemie Lexikon", G Thieme Verlag, 3137348102 25 J. Brandrup and E Immergut (1998) "Polymer Handbook", John Wiley & Sons, 0 471 100 Optimalizálás az olajiparban 7. A logisztika szerepe az ellátási láncban A logisztika olyan tervezési és irányítási folyamat, amely alapanyagoknak, félkész és késztermékeknek, valamint a kapcsolódó információknak a származási helyről a felhasználási helyre történő hatékony és gazdaságos áramlását valósítja meg úgy, hogy azok a vevői (felhasználói) elvárásoknak megfelelően adott helyen és időben rendelkezésre álljanak. A logisztika fő területei: beszerzés, elosztás és áruterítés, készletgazdálkodás, raktározás és tárolás, szállítás, rendelés-feldolgozás és kommunikáció, ill. a mindent átfogó informatikai háttér

(Magyar Nagylexikon) A logisztika megjelenését a gazdaságban az élesedő piaci verseny kényszerítette ki. A gazdasági fejlettség szintje, a piacfejlődést jellemző kereslet – kínálati viszonyok alakulása és meghatározó szerepe játszott közre abban, hogy a katonai alkalmazásból először az 1960-as években az Amerikai Egyesült Államokban, majd Japánban és végül az 1970-es években Európában is elterjedt a logisztikai gondolkodásmód és gyakorlat. A logisztika új szemlélet, új vezetői gondolkodásmód, amelynek középpontjában a vevőkiszolgálás minősége és a teljes áramlási folyamathoz kapcsolódó összes költség csökkentése áll. Alapvetően a piacorientáltság határozza meg a beszerzési, termelési és elosztási folyamatok tervezését, szabályozását és megvalósítását. A logisztikai a gyakorlatban új tervezési, szervezési módszereket igényel, megváltoztatja a szervezetek korábbi hierarchiáját és az érdekeltségi

viszonyokat. A logisztikai szemléletnek vannak olyan általános jellemzői, amelyek a felhasználási területtől függetlenül mindenütt jelen vannak. Ezek a következők: rendszerszemlélet, folyamatorientáltság, keresztmetszeti funkció, összköltség-szemlélet, törekvés a szolgáltatás minőségének javítására. A logisztika számos területen és szempontból vizsgálható. Ezért van az, hogy bár elméletileg a teljes, integrált folyamatokra értelmezhető, az egyes részterületek annyi speciális ismeretet igényelnek, hogy a tudomány és a gyakorlat is sok esetben kénytelen külön vizsgálni és kezelni azokat. Így például a vállalati logisztikában általában a beszerzési logisztika, a termelési logisztika és az elosztási logisztika területének egymással szoros összefüggésben levő, de különálló elméleti és gyakorlati megközelítésével lehet találkozni. (Britannica Hungarica) 7.1 A logisztika célja és feladatai az ellátási

láncban Az Ellátási lánc menedzsment által meghatározott gördülő tervek logisztikai megfeleltetése, és ennek megfelelően a finomítás alapanyag ellátásának biztosítása, a saját termelésű valamint importált szénhidrogének tárolási és szállítási feladatainak irányítása. A trading és régiós kereskedelmi tevékenység logisztikai hátterének biztosítása. A logisztikai rendszerek működtetésének irányítása költség és kapacitás optimalizálás mellett. 101 Optimalizálás az olajiparban 1. ábra 7.2 A kőolaj szállítása A kőolaj, mint nyersanyag már az ókorban is ismert volt, első írásos feljegyzések Nagy Sándor középázsiai hadjárata idejéből származnak. Ekkor került rögzítésre az a megfigyelés mely szerint a menetelő hadsereg „bűzös forrásokat és kutakat” észlelt, helyenként ezek égtek is. E természetes anyagot fáklyák készítésére használták, de mécsesbe történő alkalmazását is

feljegyezték. A lelőhely és a felhasználási hely közötti szállítás szekereken, égetett agyag edényekben történt. A szekeres szállítási mód fennmaradt a XIX. század közepéig, a szállító edény a hordó volt, mely mindmáig elszámolási űrtartalomként ismert (angolszász űrmérték, 159 liter). Az olajipar hajnalán a kitermelt és felhasznált nyersanyag mennyisége alacsony volt, a kőolajból nyert legfontosabb termék a világítási célra használt petróleum volt. A nagy változás a m otorizáció elterjedésével következett be, a X X század elején meredeken el kezdett nőni a kitermelt és felhasznált kőolaj mennyiség. Az egyre jelentősebb kitermelési mennyiségek mellett fontos változás volt az is, hogy a kitermelési és felhasználási helyszínek egyre kevésbé estek egybe, a fontos nyersanyag szállításának megoldása komoly kihívást jelentett és jelent ma is. A lehetséges szállítási módok közül a kőolaj szállítására

az alábbiak terjedtek el: • Tengeri szállítás tankerekkel, • Távvezetékes szállítás, • Vasúti szállítás tartálykocsikkal, • Közúti szállítás tartálykocsikkal, • Uszályos szállítás. A kőolaj lelőhelyek és a nagy felhasználók (USA, Európa, Délkelet Ázsia) között jelentős távolságok vannak, mint azt az ábra is mutatja. Ennek megfelelően a tengeri szállítás révén kerülnek megmozgatásra a legnagyobb mennyiségek. 102 Optimalizálás az olajiparban 2. ábra A tengeri szállítás jellemzői A tengeri szállítási mód révén a kőolajat speciális erre a célra kialakított hajókkal (tankerekkel) juttatják el az indító kőolajkikötőből a célkikötőbe. Az indító pontokhoz a kőolaj távvezetékes szállítás alkalmazásával jut el, egy-egy kikötő kiszolgálhat több termelő helyet is, a kiszolgáló távvezetéki szakaszok hossza esetenként meghaladhatja az 1.000 kilométert is (CPC, BTC vezetékek) A tankerek

speciálisan kialakított hajók, melyeknek osztályba sorolása a kiszorított tömegük (deadweight tonnage – DWT) alapján történik. Míg a múlt század első felében a tankerek mérete csak ritkán haladta meg a 45.000 dwt méretet napjainkban az ennél tízszer nagyobb méret sem számít ritkaságnak. Kőolaj szállítására az alábbi méretek és elnevezések jellemzőek: • 10.000 – 60000 dwt: Seawaymax, Handymax • 60.000 – 80000 dwt: Panamax • 80.000 – 120000 dwt: Aframax • 120.000 – 200000 dwt: Suezmax • 200.000 – 315000 dwt: Very Large Crude Carrier (VLCC, Malaccamax) • 315.000 – 550000 dwt: Ultra Large Crude Carrier (ULCC) Napjainkban a kontinensek közötti szállítások esetében a legelterjedtebbek a VLCC osztály felső határa közeli tankerek, számuk 2007. évben elérte a 380 egységet Természetesen a méretbővülés elsődleges oka a költséghatékony szállítás megvalósítása, a kisebb méretű hajókat akkor alkalmazzák,

amikor külső körülmények azt indokolják (szállítási útvonal méreti felső korlátai mint pld. a P anama csatorna zsiliprendszerének befogadó képessége, Boszporuszi szoros áteresztő képessége stb.) A tengeri szállítási mód alkalmazásában különös előnyt jelent, hogy: • alacsony az infrastruktúra igénye, gyakorlatilag a kikötői létesítményekből áll, • biztonságos szállítási mód, különösen a szabályozásoknak köszönhetően melyek szerint 2003. évtől csak duplafalú hajótest kialakítása engedélyezett, • a fajlagos szállítási költségek alacsonyak, • rendkívül nagy számú, nagy kapacitású szállítóeszköz (tanker) áll rendelkezésre és számuk folyamatosan bővül, • a felhasználói (finomítói) igényeket nagy megbízhatósággal ki lehet elégíteni. 103 Optimalizálás az olajiparban A távvezetékes kőolajszállítás jellemzői A szárazföldi kőolajszállítás tekintetében a legelterjedtebb mód a

távvezetékes megoldás. A világ legnagyobb kőolaj távvezeték hálózatai az USA és Oroszország területén találhatóak. Jellemzően nagy kiterjedésű olajmezőket kötnek össze finomítókkal, a rendszeren belül nagy kapacitású tárolóterek és nyomásfokozó létesítmények (szivattyúállomások) találhatók. A térségünk kőolajellátását az alábbi ábrán sematikusan felrajzolt rendszerek biztosítják: Mozyr Mozyr – Uzhgorod 693 km 28 Mt/év Uzhgorod - Sahy Litvinov 316 km 22 Mt/év Kralupy Sahy – Bucany - Bratislava 159 km 10,4 Mt/év Ingolstadt Budkovce Sahy Uzhgorod Fényeslitke 529 km 9 Mt/év Uzhgorod - Százhalombatta 312 km 7,9 Mt/év Würmlach Trieste Sahy – Bucany - Litvinov Sahy – Százhalombatta Virje Sisak Omisalj 129 km 3,5 Mt/év Novi Sad Brod Százhalombatta - Sisak 215 km 6,9 Mt/év Pancevo Omisalj - Sisak 178 km 34 Mt/év Sisak - Százhalombatta 323 km 10,0 Mt/év 3. ábra Az ellátás szempontjából

kiemelt jelentősséggel bír a Barátság távvezeték rendszer. A Szamarából induló vezeték a Fehér oroszországi Mozyrnál válik ketté: a dél i ágon ellátható az Ungvár-BudkovceSahy-Bucsány-Pozsony útvonalon a S lovnaft, a Bucsány-Kralupy-Litvinov útvonalon a C eska Rafinerska két finomítója, a Sahy-Százhalombatta irányból valamint az Ungvár-FényeslitkeSzázhalombatta irányból a D unai Finomító. A Barátság vezetékrendszer Százhalombattán összeköthető az ADRIA távvezetékkel amelyen keresztül a Százhalombatta-Virje-Sisak szakaszon ellátható az INA Sisaki finomítója; a Sisak-Omisalj szakaszt használva mélytengeri kikötőhöz szállítható az orosz eredetű kőolaj. Sisakból lehetőség nyílik a Srpski Brodi, valamint a Novi Sadi és Pancevói finomítók ellátására. A Rijekai finomító ellátása tengerről történik Az Adriai tenger térségünket befolyásoló jelentős kikötője Trieste, ahonnan a TAL vezeték indul. E vezeték

északi ága Ingolstadtnál lecsatlakozik Kralupy irányában, a keleti ága (AWP néven) biztosítja az OMV Schwechati finomítójának ellátását. 104 Optimalizálás az olajiparban A hazai kőolaj távvezeték rendszer az alábbi ábrán látható. 4. ábra Az import kőolaj szállítására a következő távvezetékek állnak rendelkezésre: • Barátság I. – Az 1961 évben üzembe helyezett távvezeték összeköti a Szlovákiai Ipolyságot (Šahy) és a százhalombattai Dunai Finomítót. A vezeték mindkét irányban üzemeltethető, kapacitása 3,5 Mt/év mindkét esetben. • Barátság II. - Ungvári leágazás a Barátság vezetékrendszerből, melyet 1972 évben helyeztek üzembe. A kőolajátvétel a fényeslitkei állomáson történik, puffertárolás és nyomásfokozást követően a kőolaj közvetlenül Százhalombattára érkezik. A vezeték kapacitása 7,9 Mt/év • ADRIA - Az Omisalji mélytengeri kikötőből induló vezeték, melyet 1978.évben

adtak át Sisak – Százhalombatta közötti szakaszán a jelenlegi szállító kapacitás 10,0 Mt/évre bővíthető. A távvezeték mindkét irányban üzemeltethető, Százhalombatta – Sisak irányban a kapacitása 6,9 Mt/év. A hazai termelésű kőolajak szállítására az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre: • Alföldi távvezeték – 1971. évbe helyezték üzembe, az Algyő és környékén termelt kőolaj és nyerskondenzátum szállítását biztosítja, szállító kapacitása 2,0 Mt/év. • Vasúti szállítás – A Füzesgyarmaton és környékén, valamint a B arcs környékén termelt kőolajok és gazolinok szállítása a finomítóba vasúti tartálykocsival történik. • Közúti szállítás – Az ország egyéb kisebb kiterjedésű kőolaj mezőjén kitermelt nyersanyagok szállítása közúti tartálykocsi igénybe vételével történik. 105 Optimalizálás az olajiparban 7.3 Az elsődleges disztibúció fogalma A finomítókban

gyártott félkész- és késztermékek szállítása távvezetéken, vasúton, közúton és uszályon. A félkész- és késztermékek mennyiségi és minőségi átvétele-átadása, nyilvántartása, elszámolása, valamint a kőolaj távvezetékek üzemeltetése, a kőolaj szállítási feladatok ütemezett végrehajtása, a vevők pontos, kulturált kiszolgálása. A kőolaj- és terméklogisztikai diszpécserszolgálat tevékenységének irányítása. A távvezetékes termékszállítás jellemzői A távvezeték termelő, termék előállító helyet köti össze a felhasználó helyekkel, a fogyasztóval vagy egy másik szállító rendszerrel. A távvezetékben szállított áruk mennyisége a termelőhely termelési kapacitásától, a csövek méretétől és a bennük áramló termék haladási sebességétől függ. A távvezetékek elsősorban a vasutaknak jelentenek versenyt. A távvezeték az egyetlen korszerű szállítóeszköz, különösen igen nagy

távolságokra. A távvezeték építésére felhasznált vasmennyiség megközelíti ugyan az ilyen hosszúságú vasúthoz szükséges vasmennyiséget, a fenntartási és üzemeltetési költsége azonban csak töredéke a vasúténak. A távvezetékes szállítás fajlagos energiafelhasználása rendkívül kevés más szállítási ágakhoz viszonyítva, így az energia árának rohamos emelkedése egyre növeli a t ávvezetékes szállítás gazdaságosságát a többi szállítási ághoz képest. Állandóan növekszik az emberi munka mennyiségének jelentősége is a gazdaságosság megítélésében. Ezen a téren is számottevő a távvezetékes szállítás előnye, még a hajózáshoz viszonyítva is kb. harmada az azonos teljesítményhez szükséges kiszolgáló személyek létszáma A távvezetékes szállítás üzeme egyszerű, (általában folyamatos) és központilag automatikusan vezérelt. Egy személy több egység, objektum ellenőrzését is elláthatja

Karbantartása más szállító rendszerekhez viszonyítva ritkábban és tervszerűen történik. Az utóbbi időkben különösen értékelt jellemzője a távvezetékes szállításnak, hogy a leginkább környezetbarát, és a legkisebb mértékben von el területet a mezőgazdasági művelésből. Környezeti hatásai az összes közlekedési eszközhöz viszonyítva a legkevésbé terhelik életkörülményeinket, és ha nem fordul elő nagy meghibásodás (mely jó ellenőrzéssel és karbantartással elérhető), akkor a környezetszennyezés jelentéktelen. A távvezeték a t öbbi szállítási módhoz viszonyítva hosszabb üzeméletet biztosít és ez is javítja gazdaságosságát. Jellemző Vasút Gépkocsi Belvízi hajózás Repülés Távvezeték Beruházás igénye igen nagy nagy tág határok között változik tág határok között változik nagy Szállítási önköltség közepes nagy kicsi igen nagy igen kicsi Raksúlykapacitás nagy kicsi

és közepes igen nagy kicsi és közepes igen nagy Élőmunkatermelékenység nagy kicsi igen nagy kicsi igen nagy Kereskedelmi sebesség közepes nagy kicsi igen nagy megfelelő Szállítási távolság közepes és nagy rövid és közepes nagy igen nagy tág határok között változtatható 106 Optimalizálás az olajiparban Térbeli kötöttség vágányhoz kötött legkevésbé kötött vízi úthoz kötött repülőtérhez kötött vezetékhez kötött Fuvaroztatók közvetlen kiszolgálása korlátozott teljes korlátozott korlátozott teljes Biztonság nagy legkisebb nagy közepes teljes Az időjárástól való függőség csaknem független nagyobb mértékben függ szezonálisan nagymértékben függ Jelentős mértékben függ teljesen független 5. ábra A szállítási ágazatok főbb jellemzőinek kvalitatív összehasonlítása A távvezeték rendszerek (nagynyomású és hosszú) hátránya, hogy igen nagy

beruházási ráfordítással építhetők, így nagy jelentőségű a tervezhető élettartamuk is, ami elsősorban az alapanyag fáradási tulajdonságaitól függ. Az elméleti kutatások és a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy csővezeték gyártási célra érdemes külön megfelelő tulajdonságú acélok fejlesztése, melyek magas szilárdságuk mellett jó szívóssággal, jó anyagfáradási tulajdonsággal rendelkeznek és képlékeny tulajdonságaikkal is hozzájárulnak hosszú élettartamukhoz. Az alapanyag tulajdonságain kívül a csővezetékek élettartamára a falvastagság eltérései jelentenek nagy veszélyt, de a k eresztmetszet ovalitása is nagy hatású. Összegezve a nagy mennyiségű energiahordozók (földgáz, kőolaj) nagy távolságú szállítására csak a távvezeték jöhet számításba közvetlensége, folyamatossága, gazdaságossága miatt. A távvezetéki szállítás problémái A távvezetékes szállítás kockázati

értékelésénél figyelembe kell venni a s zállított termékek tulajdonságait és az alkalmazott technológia sajátosságait. A szállított termékek kockázatot jelentő tulajdonságai: - A termékek gyúlékonysági jellemzői - Környezetre (levegő, víz, talaj) gyakorolt káros hatásaik - Az üzemeltetést befolyásoló fizikai tulajdonságaik A technológiai sajátosságok: - Nyomvonalas létesítmény - Nagy nyomások alkalmazása, különböző nyomásfokozatok (16-25-bar; 63 bar; 100 bar) - Nagyteljesítményű szivattyúk - Termékszállításnál többfázisú (dugós) szállítás - Csatlakozások idegen üzemeltetés alatt álló létesítményekhez, tárolóterekhez A távvezeték rendszer létesítése, használatba vétele, műszaki üzemeltetése, felhagyása, elbontása az „1993. évi XLVIII törvény a bányászatról” hatálya alá tartozik A bányatörvény értelmében a termékvezeték rendszer a bány afelügyelet tűzvédelmi hatósági jogkörébe,

műszaki-biztonsági, munkavédelmi, építésügyi hatósági, építés-felügyeleti hatáskörébe tartozik. A terméktávvezetékek szigorú előírások szerint tervezett, kivitelezett és üzemeltetett rendszerek. A szállított termékek zárt rendszerben mozognak, normál üzemi körülmények között. Ha a berendezések, szerkezeti elemek, védőrendszerek a tervezési jellemzőiken belül teljesítik az elvárt funkcióikat (normál üzem), akkor termék a környezetbe csak mintavételezés esetén (párolgás következtében) kerülhet, a kibocsátás (emisszió) nullának tekinthető. Az előzőek alapján kockázatot váratlan események, üzemzavarok jelentenek. Üzemzavarok előfordulásának lehetséges okai: 107 Optimalizálás az olajiparban - A technológiai fegyelem megsértése - A távvezeték, vagy tartozékainak meghibásodása • Szivattyúk, szerelvények, tömszelencék meghibásodása • Bontható csőkötések tömítetlenné válása •

Nyomástartó edények meghibásodása • Primer műszerezési elemek meghibásodása - A csővezeték meghibásodása lehet • Külső vagy belső korrózió • Varrat meghibásodás • Anyaghiba, anyagkifáradás • Külső beavatkozás (véletlen vagy szándékos rongálás, lopás) • Dilatációs csőmozgás okozta vezetéksérülés -Természeti csapás (földrengés, árvíz, villámcsapás stb.) Távvezetéki szállítás-ütemezés a MOL Logisztika területén Hetente kétszer 3-4 napos program az alábbi szempontok figyelembevételével készül: - a távvezeték rendszerben levő anyagmennyiség (csőkészlet) - telepi forgalmazási adatok, tárolótéri adatok - finomítói keverési és átadási program - finomítók területéről történő tervezett közúti, vasúti, és uszályos kiszállítások - LOG telepi készletszintjei - végfelhasználók részére történő közvetlen távvezetéki szállítások SAP R/3-ban vevői megrendelések lehívása (pl.:

Malév Rt) - kiszolgáló létesítmények rendelkezésre állása - a kereskedelmi igények jelentős megváltozása Az elkészült szállítási program egyeztetésre kerül az érintett szervezetekkel (SCM, Finomítás, Logisztika társszervezetei, Kereskedelem). A végleges program átadásra kerül LOG Központi Diszpécserszolgálat részére végrehajtás céljából. Megjegyzés: heti 200-240 kt termékmennyiség összességében 8-10 fajta termék (elsősorban üzemanyagok és vegyipari alapanyagok) ütemezését jelenti. 108 Optimalizálás az olajiparban A Szlovák, a Cseh és a Magyar Köztársaság terméktávvezeték hálózatai Jelmagyarázat Üzemanyag raktárbázisok Finomítók Termékvezetékek Lehetőségek a szlovákiai termék vezeték-hálózat fejlesztésére A termékvezeték-hálózatok összekapcsolása 6. ábra Magyarország 1356 km Szlovákia Vezetékrendszer hossza (km) 488 km Vezetékszakaszok DUFI - Dél-Dunántúl DUFI - Szőny

8"/6" DUFI - Szőny 16"/12" DUFI - Csepel DF-Szajol 6" Szajol - Füzesabony - TIFO 8" DUFI - TIFO 12" TIFO - DF BT 8" TIFO - Keleti DUFI - Ferihegy Bratislava - Nová Dedinka (diesel) Bratislava - Nová Dedinka (gasoline) Nová Dedinka - Klačany (diesel) Nová Dedinka - Klačany (gasoline) Nová Dedinka - ČR Klačany - Hronsky Beňadik Hronsky Beňadik - Dolná Strehová - Stožok 7. ábra 2007. évben szállított mennyiség (kt) 947,2 246,6 585,1 666,5 449,2 509,1 1677,8 468,4 816,2 208,58 1 157,9 520,6 602,5 205,8 851,6 192,2 187,9 A vasúti szénhidrogén-szállítás jellemzői A közforgalmú vasútvonalakat igénybe véve köti össze a finomítókat a vevőkkel, felhasználókkal, illetve az alapanyag termelő mezőkkel és beszállítókkal. Kiemelt szerepet játszik több finomító optimalizált működésének biztosításában a finomítói transzferek szállításával. A finomítókban illetve 109 Optimalizálás az

olajiparban tárolótelepeken a közforgalmú vasúthálózathoz kapcsolódva iparvágányokon bonyolódik a vasúti forgalom. Ezen a belső vágányhálózaton történik a szénhidrogén termékek töltése és lefejtése, vagyis a kapcsolódó létesítmények vasútüzemi kiszolgálása. A vasúti szállítás a t öbbi szállítási módhoz viszonyítva a l eginkább komplex. A szállítási folyamat az alábbi főbb elemekből áll: Feladó (saját célú iparvágányon: • • • • • • Vasúti kocsi töltésre történő beálltása Vasúti kocsi tárasúly mérése Vasúti kocsi töltése Vasúti kosi bruttó súly mérése Vasúti kocsi RID ellenőrzése és vagyonvédelmi plombálása Vasúti okmányok (fuvarlevél) elkészítése Közforgalmú vasúton: • • Átadás a Vasúttársaságnak fuvarozásra Fuvar feladat végrehajtása Fogadó (saját célú iparvágányon: • • • • • • • Vasúti kocsi fejtésre történő beálltása Vasúti kocsi

bruttó súly mérése Vasúti kocsi fejtése Vasúti kosi tára súly mérése Vasúti kocsi RID ellenőrzése és vagyonvédelmi plombálása Vasúti okmányok (fuvarlevél) elkészítése Szállítmány fogadásának visszaigazolás Az árufuvarozás végrehajtása fuvarszerződések alapján történik. A korszerű és gyors árufuvarozási gyakorlatban egyre inkább az irányvonatok és „shuttle” járatok alkalmazása bizonyul a leghatékonyabbnak és tervezhetőbbnek, bár ennek költségvonzata magasabb. Az áru továbbítása során a fuvarozást végző vasúttársaságot terheli a vagyonjogi felelősség nemzetközi szállítmányok esetében többször is cserélődhet a fuvarozást végző társaság. A fuvarjogi felelősség átadása mellett a legfontosabb a v onatok menetrendjének vasút-társaságonkénti egyeztetése, ami független vállalkozások esetében nem mindig zökkenőmentes. Ebből egyben a vasúti szállítás leggyengébb eleme a szállítmányok

tervezhetősége. A fenti komplexitásból adódik ezen szállítási mód magas költségigénye, melynek főbb elemei az alábbiak: • • • • Élőmunka költsége, beleértve a töltő/lefejtő üzemek személyzetét is Iparvágányhálózat üzemeltetésének költségei Vasúti kocsipark bérleti költsége Fuvardíjak Összehasonlítva a többi szállítási móddal a vasúti szállítás élőmunkaigénye a legmagasabb, rugalmassága mégis alternatívát kínál a piaci igények nagytömegű kiszolgálására, mivel: • • • • az ipari felhasználók jelentős hányada elérhető vasúton, rendelkeznek lefejtő technológiával a kiszolgáló termékskála csak a kocsipark függvénye átmenetileg képes helyettesíteni a kieső távvezetéki szállítókapacitásokat promt szállítások bonyolítására is alkalmas 110 Optimalizálás az olajiparban 8. ábra Százhalombatta: Vasúti ponttöltő Vasúti szállítás problémái • A szállítási

fordulóidők egzakt tervezhetősége nehézkes • Vasúti kocsipark biztosítása időben jóval előre tervezendő a teljesítéshez mérten • Termékspecifikus kocsipark igény • RID előírások betartása: szigorú műszaki és környezetvédelmi előírás rendszer szerinti üzemelés • Vagyonvédelmi szempontból rosszul védhető, megoszló vagyonjogi felelősség a szállítmányozás során Technikai jellemzők • ~ 40-70 t tölthetőségű vasúti kocsik • Vasútüzemi kocsi mozgatási előírások • Töltés/lefejtés közbeni fokozott technológiai kockázat • Közforgalmi vasúti forgalomban történő áruszállítás (határátlépés, átrakó- és teher pályaudvarok) Vasútüzemek és iparvágányok valamint közforgalmú vasúthálózat üzemeltetésére igen széles szabályozási dokumentáció vonatkozik. Ezek közül a legfontosabbak az operatív működés szabályait összefoglaló ISZU (Iparvágányok Szolgálati Utasítása), valamint a KSZU

(Kiegészítő szolgálati Utasítás). A veszélyes áruk , így a s zénhidrogén termékek fuvarozását a R ID szabályozza egész Európában. A fokozottan veszélyes üzemi környezetnek számító CH töltő/lefejtő rendszerek emellett külön technológiai utasítások szerint működnek együtt a vasútüzemekkel. 111 Optimalizálás az olajiparban Vasúti tartálykocsik tipikus műszaki meghibásodásai : • Elzáró szerelvények tömör zárási hibája • Dómfedél tömítés hibája • Fék hiba • Biztonsági lefúvató (nyomásvédelmi) szerelvény hiba Az uszályos szénhidrogén-szállítás jellemzői A hajózható folyók és mesterséges csatornák által biztosított útvonalakat használva történik az áru szállítása. Mind finomítói, mind pedig tároló telepi szempontból jelentős logisztikai előny a vízi úton való elérhetőség. Az európai szállítási gyakorlatban 500-1000 t a l eggyakoribb uszály kapacitás, gyakorlatilag az összes

alapanyag fél-és késztermék szállítására használják. A kikötőn túl, szénhidrogéntöltő/lefejtő technológia szükséges a szállítás megvalósításához. Az uszályon történő szállítás a k öltségeit tekintve a t ávvezetékes és a v asúti szállítás közé pozícionálható, a s zállítási folyamat főbb elemeit számba véve a folyamat komplexitása is ezt mutatja. A folyamat emberi munka igénye jóval kisebb, a szállított mennyiség pedig jóval gazdaságosabb méretű, mint a vasút esetében. Ugyancsak költségcsökkentő tényező a természetes szállítási útvonal adottsága. A veszélyes anyagok vízi úton történő szállításra Európában szigorú szabályrendszer vonatkozik (ADN). A fuvar feladatokat az erre a célra szakosodott vállalkozások végzik, saját flotta üzemeltetése nem jellemző. A szállítási folyamat főbb elemei az alábbiak: Feladó kikötőben: • Termék töltése • Mennyiségi és minőségi

elszámolás • Fuvar okmányok kiállítása Folyam hajózás: • Az áru szállítása Fogadó kikötőben: • Termék lefejtése • Mennyiségi, minőségi ellenőrzés • Szállítmány visszaigazolása Százhalombatta: Uszálytöltő - töltőkaros kialakítással 9. ábra 112 Optimalizálás az olajiparban Uszályos szállítás problémái • • • Folyók vízszintjéhez és jegesedéséhez kötött hajózhatóság Szigorú víz – és környezetvédelmi szabályzás Eltérő mérő, elszámoló technológiák A közúti szénhidrogén-szállítás jellemzői A közúti szénhidrogén szállítás tartálykocsiban történő szállítást jelent közvetlenül a vevőhöz, felhasználóhoz. A közúti szállítás rugalmassága, illetve a vevői mennyiségi igények egybeesése miatt a leggyakoribb szállítási mód az iparági folyamat végén. A finomítókban és a tároló telepeken egyaránt jelentős a közúton kiszállítás szerepe, műszaki

szempontból a kiszállítható termék skála nem korlátozott. A járművek többsége osztott rekeszű, így több eltérő minőségű termék egyidejű szállítására alkalmas. Fajlagosan a legdrágább szállítási mód valamennyi közül A feladó pontokon automatizált közúti tankautó-töltő állomásokon történik az áru kocsikba töltése, a környezeti terhelés csökkentése érdekében zárt rendszerben, beépített páraleválasztó berendezések használatával. Automata tankautó töltő- alsó töltő csatlakozással 10. ábra A töltéshez kapcsolódó össze fizikai műveletet a jármű vezetője végezi, ami a töltőkar csatlakoztatását, a töltendő mennyiség megadását, illetve a csatlakozás bontását jelenti. A töltés folyamata és ellenőrzése az automatika feladata. A vevő azonosítása, hitelképesség ellenőrzése a rendszerhez kapcsolódó számítástechnikai rendszerben történik. A fogadó oldalon természetesen rendelkezni kell a

termék tárolására alkalmas tároló eszközzel. A közúti szállítás problémái: • • • • A termék rekeszek felcserélése( áru keveredés) Időben korlátozott szállítási időszak Közlekedési körülmények nehézségei Szigorú veszélyes áru szállítási szabályzat ADR Automata tankautó töltő- felső töltő csatlakozással 113 Optimalizálás az olajiparban 11. ábra 7.4 Szénhidrogének tárolása Tároló tartályok típusai A legjellemzőbb tárolási mód az acéltartály. Alakjuk szerint lehet: • • hengeres gömbtartály. A hengeres tartályok kialakítása lehet: • állóhengeres o merevtetős o külső úszótetős o belső úszótetős • fekvőhengeres o földfeletti o földalatti • nyomás- és hőmérsékletviszonyok szerint o atmoszférikus o részben-hűtött o hűtött. A tartályok közös jellemzői: • be- és kitároló technológiai vezetékek távműködtetésű elzároló szerelvényekkel, fenékürítő,

víztelenítő búvónyílások, biztonsági szelepek. • többfunkciós automatikus mérőrendszer, műszertermi megjelenítéssel és beavatkozási lehetőséggel. 114 Optimalizálás az olajiparban • • • • • hűtő- és tűzvédelmi rendszerek (fél-stabil, stabil, automatikus) túltöltés-védelmi rendszerek mintavételi csonkok szivárgásérzékelők földelés és villámvédelmi berendezések. A gömbtartályokon – ahol a l egalacsonyabb forrásponti szénhidrogének tárolása történik zárt rendszerben - a biztonsági szerelvényekre vonatkozó előírások szigorúbbak (általában több, független védelem), hasonlóan a hűtő- és tűzvédelmi berendezésekhez. A levegő környezeti terhelésének csökkentése érdekében az illékony, de cseppfolyós szénhidrogének (tipikusan benzinek) tárolására használatosak az úszótetős tartályok. Az úszótető, amely a folyadékfázis felületén úszik, töredékére csökkenti a párolgási

felületet, ennek következtében az ilyen tartályok párolgási vesztesége (emissziója) a hagyományos (merevtetős) tartályokhoz képest legalább 97%-al csökken. A környezet (talaj, talajvíz, levegő) védelme ma már elsődleges szempont a szénhidrogéntartályok kialakításakor, hasonlóan a hozzájuk szervesen kapcsolódó lefejtő- és töltő berendezésekhez a szállítási módtól függetlenül. A régió logisztikai telephálózata A régió, ezen belül a m agyar telephálózat a r acionalizálási és hatékonyságjavítási követelmények (versenypiac) miatt drasztikus átalakításon ment keresztül az elmúlt 25 évben. A következő ábrán látható a MOL jelenlegi telephálózata (8 db), de néhány évvel ezelőtt még minden, a térképen feltüntetett helységben működött telep. A radikális telepszám csökkenéssel párhuzamosan a megmaradó telepek műszaki színvonala viszont az ország EU csatlakozásának idejére mindenben kielégítette a

szigorú EU direktívákat is. Magyarországi telephálózat és ellátási rendszer Sátoralja újhely NORTH - EAST HUNGARIAN REGION Miskolc Szécsény M óv ár Gyõr Szöny - Kom árom Tata Csorna WEST HUNGARIAN REGION V ép Sü meg Zalaegerszeg Tab Füzesabony Ó csa MIDDLE HUNGARIAN Duna újv áros REGION NA300 Kunhegyes Cegl éd Szajol NA300 NA200 Kecskem ét Szeghalom SOUTH PLATE REGION B ék éscsaba Simontornya Kistelek NA300 Kalocsa Tolna - M özs Domb óv ár Kaposv ár NA200 Barcs Bonyh ád Ebes NA200 Marcali SOUTH -HUNGARIAN REGION Ny í regyh áza Polg ár NA300 NA200 Székesfeh érv ár NA150 Nagykanizsa NORTH HUNGARIAN V ácREGION mrõi út CsepelBp. Gyö Százhalombatta Feriheg NA150 y NA150 V ásárosnamány Tisza újv áros NA200 NA300 Veszpr émvars ány NA300 Ny írbogd ány Salgótarj án Szentes Orosh áza RTC pipeline depot Algyõ B ácsalm ás refinery Baja Pécs 12. ábra A MOL régiós szerepvállalás együtt

jár azzal, hogy logisztikai telepekkel rendelkezik a régió szinte minden országában vagy saját, vagy bérelt formában. A régióban a MOL-on kívül domináns szereplő és egyben fő vetélytárs az OMV AG., amely a MOL-hoz hasonlóan szintén mindenhol rendelkezik telepekkel. 115 Optimalizálás az olajiparban Jelentős önálló szereplő még: o o o o o PETROL (szlovén) INA (horvát, 25%+1 részvény MOL tulajdon) NIS (szerb, 51% Gazprom tulajdon) LUKOIL (orosz) PKN (lengyel) A MOL régiós telephálózata MOL refinery Kawice MOL own depot MOL rented depot Slovnaft refinery Tanquid Radzionkow Slovnaft own depot Wola Rzedzinska Prerov Slovnaft own depot for state reserves Slovnaft rented depot INA refinery INA own depot Kapusany CEPRO system product pipeline Klacany Danube Tiszaújváros Bratislava Linz Korneuburg Mürzzuschlag Bischofshofen INA rented depot Csepel Komárom Trofaiach Deutschfeistritz Ebes Sz.fehérvár Százhalombatta Graz

Friesach Dombóvár Tileagd Szajol Algyő Prejmer Pécs Zagreb Rijeka Osijek Opatovac Sisak Ploce Solin 13. ábra A régió telepeinek áruellátását döntően befolyásolja az országonkénti eltérő törvényi szabályozás még EU-n belül is (eltérő hatósági jogkörök, törvények, szabványok). Az EU-n kívüli országokra pedig erős hazai piacvédelmi szabályozás a jellemző, így a külföldi vásárlók kiszolgálása sokszor csak hazai termékből elégíthető ki. A teljes piaci liberalizáció és szabályozási összhang megteremtése rendkívül jelentős potenciális szinergiahatásokkal rendelkezik. Másodlagos disztribúció A másodlagos disztribúció tipikusan a k isebb (tankautós) szállításokat jelenti a c ég vásárlóinak vagy közvetlenül a gyártó bázisokból (finomítók) vagy a logisztikai telepekről. A magyarországi közúti szállítási piac domináns szereplője a Moltrans Kft., Szlovákiában a Slovnafttrans Kft, mindkettő

100%-os MOL tulajdonban A piac sajátossága a jelentős mértékű szezonalitás, emiatt a MOL korlátozott számban, de igénybe vesz külső fuvarozókat is. A MOL a t elepellátás racionalizálására (költségoptimum), valamint az ezekhez tartozó másodlagos disztribúciós körzetek leggazdaságosabb kialakítására az iparág egyik élenjáró szoftverét használja segítségül (Paragon-Fastnet). 116 Optimalizálás az olajiparban Ugyancsak a l egjobbak közé tartozó Aspen Retail szoftvert használja a m ásodlagos disztribúció fuvarszervezési feladatainak optimalizálására. Az Aspen Retail két független algoritmust használ (ASRAutomated Stock Replanishment, és RSO- Resources Sheduling Optimization), amelyek a rendszeren belül együttműködve funkcionálnak, biztosítva a napi kiszállítások teljesítésénél a költségoptimumot. Ez azt jelenti, hogy mind a készletfeltöltéses vevők (tipikusan töltőállomások), mind a konkrét mennyiséget

rendelő vevők igényeit kielégíti. Utóbbi vevőcsoport konkrét mennyiséget rendel, meghatározott időre, míg az előbbinél egy megadott, biztonságos készletszintet kell tartani. A szoftver mindenféle feltételt és korlátozó tényezőt képes kezelni. Az utóbbi évek piaci tendenciái miatt az optimalizálás hatékonysága csökkent, mert elsősorban a kialakult árszint miatt a vevők jelentős része a lehető legkisebb mennyiséget rendelik szűkülő kiszállítási időablakokkal, ezzel csökkentve a szoftver szabadságfokát a kedvezőbb optimum eléréséhez. A régió töltőállomás hálózata 14. ábra Az olajtársaságok külső imázsának döntő meghatározója a töltőállomásokban testesül meg, így a MOL-hoz hasonlóan erre minden versenytárs fokozottan figyel. A töltőállomási (kiskereskedelmi) piac egyik fontos jellemzője, hogy az elérhető árrés jóval kevésbé függ a kőolaj világpiaci árától, eltérően más olajipari

szegmensektől. A másik fontos jellemző az, hogy a bevételek egy jelentős hányada (országonként eltérően) nem az üzemanyag eladásokból származik, hanem a shop termékekből és a nyújtott szolgáltatásokból, pl. étkezési lehetőségektől. A megbízható és kifogástalan üzemanyag választék ma már csak szükséges, de nem elégséges feltétele a sikeres kiskereskedelmi tevékenységnek, a versenyelőnyt csak színvonalas szolgáltatások nyújtásával lehet biztosítani. A MOL régiós töltőállomás hálózatát a következő ábra szemlélteti. 117 Optimalizálás az olajiparban Retail at a glance ► Kiskereskedelem 1020 töltőállomással (TÁ) rendelkezik 9 országban (2008. június) 30 TÁ 209 TÁ 34 TÁ 355 TÁ 124 TÁ 11 TÁ 195 TÁ 38 TÁ 24 TÁ ► A régiós hálózat multibrand szerkezet szerint működik 2 nemzetközi (MOL, Slovnaft), 3 országspecifikus (IES, TIFON, ROTH) márkával Ellátási rádiusz 15. ábra A régióban a

főbb versenytársak azonosak a régió logisztikai telephálózatánál felsoroltakkal, melyhez járul még a Shell és az AGIP. Magyarországon és Szlovákián kívül a MOL jellemzően külső fuvarozó cégeket bíz meg üzemanyagszállítással, kivéve Csehország (Slovnaft-trans) és a horvát Tifon cég hálózata, ahol az akvizíció része volt a cég tankautó flottája is. 118 Optimalizálás az olajiparban 8. A kőolajtermék kereskedelem célja és feladatai 8.1 Kereslet-kínálat A kőolajtermékek kereslete és kínálata kölcsönösen hat egymásra. A finomítói termékek alapanyagát jelentő nyersolajkészletek viszonylag koncentráltan, általában a nagy fogyasztói piacoktól távol helyezkednek el (elég a tengeri olajmezőkre, vagy Észak-Amerika és a Közel-Kelet fogyasztói-termelői státusára gondolni). A kitermelt nyersolajat el kell juttatni a célpiacokhoz közel lévő finomítókba azok igényeinek (mennyiség, minőség, ár és szállítási

feltételek) figyelembevételével, a finomítói termékeket (pl. üzemanyagok, bitumen, vegyipari alapanyagok, PB-gáz stb.) pedig a felhasználókhoz; ezek az inhomogén struktúrák kiterjedt logisztikai hátteret feltételeznek A nyersolaj és a f inomítói termékek szállítására – mivel nagy mennyiségről és fix relációkról beszélhetünk – a szállítás általában csővezetéken vagy hajón történik. Kisebb távolságok, illetve nem fix relációk esetében – elsősorban a felhasználók felé történő értékesítésnél – pedig értelemszerűen teret kap a vasúti és a közúti szállítás is. A csatolás visszafelé is érvényes, a k ereslet is alakítja a k ínálatot: a pi aci (végfelhasználói) igények meghatározzák, milyen termékekre van szükség és mekkora mennyiségben, ami egyben feltételezi a gördülékeny ellátásukhoz szükséges termelői és tárolói kapacitást és a megfelelő elosztási hálózatot is. A finomítóknak meg

kell találni – az elérhető nyersolaj-bázis függvényében –, hogy milyen eszközökkel állíthatják elő a fogyasztóik által igényelt termékeket, és mivel a finomítói fejlesztési projekteknek nagy a tőkeigénye és többéves átfutási periódussal kell számolni, már évekkel korábban foglalkozni kell a piaci igények várható változásával. A termékelőállítás szintén fontos kérdése, hogy honnan (minőségi jellemzők, feldolgozhatóság, logisztikai költségek, ellátás biztonsága), milyen minőségben (finomítói komplexitás), és – nem utolsósorban – milyen áron (értéklánc, költség) kerül beszerzésre a kőolaj. Összességében elmondható, hogy a kőolajtermékek piacán a keresleti-kínálati viszonyok kiegyensúlyozatlanok, egyes régiókban túlkínálat, míg máshol túlkereslet jelentkezhet ugyanarra a termékre nézve. 8.2 Nagykereskedelem, kiskereskedelem, termékpiacok A piactípusok vizsgálatánál alapvetően

kétfajta piacot különbözethetünk meg, a fogyasztói piacot (B2C – Business to Customers) és az ipari piacot (B2B – Business to Business). A fogyasztói piac a fogyasztási cikkek piaca, ahol egyének vagy csoportok (háztartások) tartós és nem tartós fogyasztási cikkekre és szolgáltatásokra tesznek szert azért, hogy szükségleteiket kielégítsék. Az egyének illetve háztartások fizetőképes keresletükkel jelennek meg a termék- és szolgáltatáspiacon, mint fogyasztók: egyaránt lényeges, hogy egy adott terméket/szolgáltatást hajlandóak megvásárolni (hogy ezáltal valamilyen igényüket kielégítsék), valamint hogy képesek is erre, azaz rendelkeznek az adott célra elkölthető forrásokkal. A vásárlási döntés alapvetően egyéni döntési folyamat eredménye A fogyasztói piac igényeinek kielégítésével a kiskereskedelem foglalkozik. A fogyasztási cikkek esetében mindig erőteljes a közvetlen marketing befolyás, mivel a sikeres

tömeges értékesítéshez elengedhetetlen az egyes fogyasztók minél nagyobb csoportjának megnyerése, a kínált termékkel/szolgáltatással kapcsolatos attitűdjük, érzelmeik eladói szempontból kedvező irányba való befolyásolása. Az ipari piac az ipari termékek piaca, ahol nyersanyagok, ipari félkész- és késztermékek, szolgáltatások cserélnek gazdát. Az ipari piacon jelenlévő vállalatok alapvető célja, hogy ezekkel a tranzakciókkal nyereségmaximalizáló működésüket biztosítsák, értelemszerűen minél kedvezőbb feltételek mellett. A jövedelemtermelés mellett természetesen több részcél is előtérbe kerülhet (pl. adott stratégiai pozíció megszerzése), de a versenypiaci szereplők elsődleges célja minden esetben a profitmaximalizálás. Az ipari termékek piacán a vásárlási döntést mindig csoportosan hozzák, kollektív döntési folyamat eredményeként, és jóval összetettebb feladat a fogyasztói piac döntéseihez képest

– elegendő arra gondolni, hogy a tranzakciók részleteit előzetesen szerződésben rögzítik, míg a fogyasztói piacon ez csak bizonyos termékcsoportok/szituációk esetén érvényes. Az egyes ipari piacok keresletének kielégítése a nag ykereskedelem feladata. Maga a k ereslet származtatott kereslet, hiszen a piaci szereplők célja, hogy a megvásárolt javakat felhasználva saját termékeiket és szolgáltatásaikat értékesítsék, így végső soron igényeik saját fogyasztóik igényeiből fakad. Az ipari termékek piacán a 119 Optimalizálás az olajiparban kiskereskedelem érzelmi alapú szegmentációjával szemben erős racionalitás mutatkozik. Szintén jelentős a személyes eladás, valamint az interperszonális tényezők szerepe, lehetőség van a tartós üzleti kapcsolatok kiépítésére. V Á L L A L A T V i s z o n t e l a d ó 5 V i s z o n t e l a d ó Saját töltőállomás (saját/franchise) 1 Viszonteladó saját töltőállomása

3 Töltőállomások ‘Lánc’ Viszonteladó töltőállomása KISKERESKEDELMI PIAC VÉGFELHASZNÁLÓI PIAC ‘Lánc’ Viszonteladó végfelh.-nak Végfelhasználók Viszonteladó végfelhasználónak 4 Közvetlen értékesítés végfelhasználónak 2 • Mezőgazdaság • Ipar • Közlekedés • Költségvetés 1. ábra: Értékesítési csatornák A MOL-csoport mind a nagykereskedelemi, mind a kiskereskedelemi piacon jelen van. Saját töltőállomásain keresztül a végfelhasználó háztartásokkal közvetlen kapcsolatba kerül. A közvetlen értékesítés üzleti végfelhasználók irányában is történhet: pl. a fuvarozó társaságok, személyszállító cégek, mezőgazdasági szereplők folyamatos igényeit lehet közvetlen, töltőállomási (üzemanyag kártyás értékesítés) vagy nagykereskedelmi kiszolgálással kielégíteni. Az utóbbi esetben az üzleti végfelhasználó saját tartállyal rendelkezik a telephelyén, így az üzemanyagot képes a

nagykereskedelemben megvásárolni. Ugyanakkor kiskereskedelmi értékesítésben jelenhet meg a MOL-nál előállított kőolajtermék akkor is, ha nem a M OL-csoporthoz tartozó töltőállomáson értékesítik. Ilyenkor viszonteladó közbeiktatásával, annak saját töltőállomás-hálózatán kerül értékesítésre a termék, vagy a viszonteladó is továbbadja azt egy más tulajdonban lévő kúthálózatnak. Ugyanígy jellemző az is, hogy a viszonteladó a végfelhasználókat (gyk. ipari fogyasztókat) közvetlenül, vagy további kereskedelmi szereplők közbeiktatásával szolgálja ki. Ezekben az esetekben a MOL nagykereskedelmi partnerként lép fel Ezek az értékesítési struktúrák eltérőek tőkeigény, versenyhelyzet és profitlehetőségek szempontjából. A nagyobb tőkebefektetést és kockázatot a magasabb árréstömeg realizálása érdekében vállalják. Minél nagyobb „távolságot” hidalunk át a termelő vállalat és a végfelhasználó

között, annál nagyobb egységprofit realizálható (hiszen a közvetítői árrés is a termelőt illeti, mivel elosztóként is szerepel), ám egyidejűleg több értékesítési funkciót is el kell vállalni, ami viszont erőforrásokat igényel. A finomítói szereplők érdekeltek a disztribúciós funkciók „karcsúsításában”, mert minden egyes funkció növeli a költségeket, csökkentve az árrést, vagy változatlan árrés megtartása mellett (az emelkedő árak miatt) a keresletet. A cél egyfajta optimum elérése, amellyel a piaci kereslet a lehető legkisebb költségigény mellett elégíthető ki. Az értékesítési funkciók kötődhetnek az üzlet megkötéséhez (tranzakciós funkciók, pl. személyes eladás, tárgyalás), logisztikához (készletgazdálkodás, fuvarozás stb) valamint az áruforgalom elősegítéséhez (ide tartozik az értékesítés utáni szolgáltatások nyújtása, vásárlást támogató pénzügyi kondíciók segítése,

vevőinformációs rendszerek használata stb.) Amennyiben a v állalat saját vagy franchise rendszerben üzemeltetett kiskereskedelmi hálózatban értékesít (1), akkor növeli az elérhető profitot a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi árrés együttes realizálásával, de ez zel szemben áll a k iskereskedelmi hálózat létesítésének és fenntartásának 120 Optimalizálás az olajiparban tőkeigénye, üzemeltetési kockázata, valamint a rövid távon ingadozásra hajlamos kereslet (árváltozások, ünnepnapok, szabadságolási időszakok). Végfelhasználóknak történő közvetlen értékesítés (2) esetén a nagykereskedelmi (végfelhasználói) margin a termelővállalat „jutalma”, amelyet hosszú távú szerződéses kapcsolattal biztosíthat. Éppen emiatt viszont erős a verseny a beszállítói pozíciókért. Versenyhelyzet két oldalról is jelentkezik akkor, ha a viszonteladók saját kúthálózatukkal szolgálják ki a vevőket. (3) Egyrészt

maguk a kutak versenyeznek a fogyasztókért, részben áraikkal, részben szolgáltatásaikkal, másrészt ők is igyekeznek a lehető legkedvezőbb feltételekkel beszerezni a kőolajipari termékeket – a kisebb szereplők elsősorban ár alapján versenyeztetnek, míg a nagyobb láncok hosszabb távú szempontokat (pl. ellátás biztonság, minőség fokozott figyelme, vállalati stratégiai érdekek) is figyelembe véve igyekeznek optimalizálni ellátásukat. Ehhez az elosztási konfigurációhoz tartoznak a színes és fehér hálózatok1, valamint a diszkont kutak. Ha a viszonteladó végfelhasználók felé értékesít (4), szintén fellép a verseny részükről mind a végfelhasználókért, mind pedig az árualapokért. A viszonteladó beiktatása ugyan csökkenti a megnyerhető margin-mennyiséget, viszont értelemszerűen átvállal egyes kereskedelmi funkciókat. Több viszonteladóból álló lánc (5) esetén ez hatványozottan jelentkezik. A profitmaximalizálás

érdekében fontos kiaknázni mind a nagy kereskedelemben, mind a kiskereskedelemben lévő kereskedelmi lehetőségeket. Bizonyos lépésekkel csökkenthető a piaci kitettség (erősödik a vállalat alkupozíciója), növelve egyúttal a profittermelő képességet. Nagy tételeknek viszonteladók helyett végfelhasználók felé történő értékesítésével nő a kereskedelmi árrés változatlan értékesített mennyiségek mellet. Az így értékesített mennyiségeket növelve tovább csökkenthető a piaci kitettség, mivel közvetlen a kapcsolat a gyártó és a végső felhasználó között. Következő lépés a kiépített fogyasztói bázissal és elosztási rendszerrel rendelkező viszonteladók akvizíciója, ami a viszonteladói árrés beolvasztásával növeli az árrés-tömeget, viszont tőkeigénnyel és plusz kockázatvállalással jár. A termékegységre jutó kereskedelmi árrés a k iskereskedelmi piacok megnyerésével maximalizálható, ahol hosszabb

távon biztosított a kereslet. A megnyert piac (captive market) nagysága, ami a minél nagyobb saját töltőállomásokon keresztüli értékesítést plusz a végfelhasználók közvetlen ellátását jelenti, tehát meghatározó jelentőségű. A saját töltőállomási és közvetlen végfelhasználói értékesítés között egymást erősítő pozitív szinergiák is felléphetnek, mint például a kártyatermékek értékesítése, vagy az egymást erősítő marketing tevékenység. 8.3 Commodity árazás sajátosságai, árképletek A nagykereskedelem árazási feladatai: - árak meghatározása - árak tervezése, előrejelzése - árak monitorálása - támogatás - külső környezet elemzése - fejlesztések és kihívások A nagykereskedelmi árak meghatározása történhet: - Belföldön (pl. Magyarországon és Szlovákiában): listaár mínusz diszkont - Exportra: Platt jegyzésár plusz/mínusz prémium struktúrában - Kapcsolt vállalkozások közötti

értékesítések esetén: transzferárazás Az egyensúlyi ár meghatározása belföldön függ az esetlegesen versenyképes importtól és a nem versenyképes importtól. Amennyiben az árszint magasabb, mint az egyensúlyi ár (piaci ár), annál inkább válik az import versenyképessé, aminek hatására csökken a piaci részesedés, ez ösztönzi az árszint csökkenését és beáll az egyensúlyi piaci árszint. Amennyiben alacsonyabb, az ár kizárja az 1 Olajipari szóhasználatban a színes hálózatok a n emzetközi olajcégek kúthálózatát jelentik (pl. MOL, Shell, Agip), míg a fehér tőltőállomások elnevezést az egyéni vagy néhány kúttal rendelkező hálózatok megnevezésére használják. 121 Optimalizálás az olajiparban importot, de gyengébb a vállalat bevételnövelő képessége,. Ez elmozdítja az árat a piaci/egyensúlyi árszint felé. Árazás és információ Az árazásban az olajtársaságok legnagyobb segítségére a piaci árakat

figyelő információszolgáltatók vannak. Ők összegyűjtik és publikálják az egyes termékek szerződéses árait a világ nagy felhasználói és finomítói régióiban, kereskedelmi központjaiban. Ezeket az árakat nevezzük a t ermék jegyzésárának. A jegyzésárak alakulása jól mutatja a globális és az egyes régiók keresleti, kínálati viszonyait. Jelenleg a legnagyobb független energiaipari információszolgáltató a világon a Platts csoport, melyet az 1920-as években alapítottak. Szolgáltatásainak fő köre a jegyzésárak bemutatása, elemzések készítése, a piaci folyamatok valósidejű értékelése és a származékos ügyletekről történő információszolgáltatás az olaj-, a g áz-, a v illamos energia, nukleáris energia, a szén-, valamint a vegyipar területein. Az 1980-as évektől más szolgáltatók is megjelentek a piacon, de egyiknek sem sikerült a Platts dominanciáját megtörni egészében, inkább részterületeken jelentősek

(pl. Argus a PB termékeknél, ICIS-LOR a petrolkémiában). Az olajipar a folyamatipar (process industry) egyik jelentős képviselőjeként nem diszkrét terméket állít elő, hanem ömlesztett, homogén termékeket (commodity), amelyek minősége az egyes csoportokban jól meghatározható és kis határok között ingadozik. A termékek kereskedelme koncentrált piacokon történik. Ilyen homogén termékek például az ólmozatlan 98-as benzin 10ppm alatti kéntartalommal (Unl 98 10 ppm ), vagy a 10ppm alatti kéntartalmú dízel (ULSD), vagy a m agas kéntartalmú, általában további feldolgozásra kerülő vákuumgázolaj (HS VGO). A kőolajszármazékok árazása a keresleti-kínálati viszonyoknak megfelelően alakul ki. A konkrét cserekapcsolatok meghatározott régiókban koncentrálódnak, ennek megfelelően különböztetjük meg az NWE (Észak-Nyugat-Európa), az ARA (Rotterdam és környéke / Amsterdam-RotterdamAntwerpen), valamint a Földközi tenger vidékén a

MED (Mediterrán) térségeket, amelyek Európa, és így a MOL-csoport esetében árazás szempontjából relevánsnak mondhatóak. Az árakra legnagyobb hatással a keresleti és kínálati viszonyok vannak. Ha részletesebben akarjuk megnézni, akkor a kereslet és a kínálat mögött meghúzódó hajtóerők befolyásolják őket, mint például: - éven belüli szezonalitás (az egyes gazdasági szektorok üzemanyagigényének szezonalitása, időjárás alakulása) - az autóiparban vagy más felhasználó ágazatban többéves távon megfigyelhető trendek (pl. motortechnológiai változásokból adódó tényezők, dízelizáció stb.) - gazdasági hatások (egy ország fejlettségi szintje, utolérési effektus a fogyasztásban a k evésbé fejlett országok esetén) politikai hatások (a szabályozók, minőségek változása, környezetvédelem, pl. biotartalomra vonatkozó célkitűzések, szubvenciók, jövedéki adó mértéke stb.) kínálati tényezők (a

finomítói fejlesztések költsége beépül az árba; rendelkezésre áll-e elegendő az adott termékből: a lokális hiány árnövelő; az ellátás, logisztika, disztribúció adottságai) A tisztán kereslet- és kínálati tényezőkön kívül szerepe lehet még a spekulációnak, a várakozásoknak, lehetséges kockázatoknak, politikai bizonytalanságnak, pl. ellátás-biztonság hiányától való félelemnek A termékpiac a kőolajpiachoz hasonlóan világpiacnak tekinthető, azaz minden mindennel összefügg: egy régióban történő keresleti vagy kínálati változás hatással van a szomszédos területekre, amely hullámként érezteti hatását gyakorlatilag a teljes piac egészen távoli pontjain is. A termékek árazása a MOL-csoportban a Platts illetve más szolgáltatók jegyzésárak alapján történik. Egy szerződés árazási periódusa lehet néhány napos, vagy akár egy hónap is. A Platts jegyzések különböző földrajzi térségekre kerülnek

kiszámításra (Platts régió). Egy adott országban/régióban alkalmazott árazás általában a hozzá legközelebbi Platts régió árait veszi alapul. A jegyzésárakat tartalmazó árformulákat a következő tényezők módosíthatják: - logisztikai felárak, leárak - ritkábban (mivel a Platts által jegyzett minőségek az európai standard minőségek) minőségi felárak, leárak 122 Optimalizálás az olajiparban - finanszírozási költségek 8.4 A termékpiacok volatilitása (árak, szezonalitás, stb) Az árvolatilitás az árak változásának, ingadozásának mértéke. Mind a kőolaj, mind a kőolajtermékek árát számtalan hatás befolyásolhatja: - kereslet/kínálat - készletek mértéke - gazdasági trendek - spekuláció - politikai hírek (valós és nem valós) Az árak időbeni ingadozását lehet vizsgálni heti, havi, éves vagy évtizedes viszonylatban. Az egyes trendek mellett megjelenő szezonalitás sokszor megnehezíti az üzleti

folyamatok bonyolítását. Példaként szolgálhat erre a m ennyiségi keretmegállapodások, amelyek egy hónapra szólnak. Amennyiben a szerződésben meghatározott termékhez kapcsolódó jegyzésárak a hónap vége felé a vevők számára kedvezőbben alakulnak, a keretmennyiségeket megpróbálják jellemzően a hónap vége felé lehívni. 8.5 Swap és Hedging Két, az olajiparban gyakran használt eszköz a volatilitásból eredő kockázat kezelésére a swap és a hedging. Swap: Az időbeni swap lehetővé teszi, hogy az eladni, vagy vásárolni szándékozott kőolaj vagy kőolajtermék ára fix érték legyen a p iaci árak mozgásától függetlenül. Megvéd a számunkra kedvezőtlen irányú ármozgásoktól, ugyanakkor a kedvező árváltozásokat nem lehet kihasználni. A swap egy tőzsdén kívüli pénzügyi tranzakció, fizikai áruszállítás nélkül, csak pénzmozgással jár. Hedge: A hedge két ügyletből áll, egy fizikai vásárlásból vagy eladásból

és egy swap szerződésből, amelyek egymástól teljesen függetlenek, más partnerrel kerülnek megkötésre és a két szerződés együttes pénzügyi eredménye alapján áll elő a fix ár. A hedge egy swap-hoz hasonló, jövőbeni tranzakcióra vonatkozó árbiztosítási ügylet, azzal a k ülönbséggel, hogy egy fizikai áruszállítás és fizikai áruszállításra is beváltható két ellentétes tőzsdei ügylet kapcsolódik össze. A tőzsdei ügyletekben szereplő mennyiségek célszerűen azonosak. Legyenek például jelenleg a termékárak magasak és emiatt a határidős tőzsdei árak is magasak. Az árut értékesítő nyilván attól tart, hogy amikor az értékesítésre valóban sor kerül, addigra az árak leesnek. Ezért a határidős tőzsdén a fizikai értékesítés időpontjában esedékes szállításra a j elenlegi magas áron elad. A fizikai áru értékesítésekor a tőzsdén visszavásárolja a korábban eladott árut (tőzsdei pozíció

kizárása, likvidálása). Ha közben az árak tovább emelkedtek, akkor a tőzsdei ügyleten vesztsége keletkezik (drágábban vásárol vissza, mint eladott), viszont a t ervezettnél magasabban lesz a fizikai értékesítésből származó bevétele. Ha közben az árak valóban lezuhannak, akkor a tőzsdei ügyleten nyeresége keletkezik (olcsóbban vásárol vissza, mint eladott), viszont a fizikai értékesítése a tervezettnél alacsonyabb áron valósul meg. 123 Optimalizálás az olajiparban 8.6 A termékminőség szerepe a kereskedelemben A termékek minőségét több együttesen érvényesülő tényező határozza meg. A finomítás fejlődése a technológiai, a helyi és regionális jogszabályalkotók a szabályozói, míg az autóipar, repülőipar és más finomítói termékeket felhasználó vásárlói szegmensek igényei és preferenciái a k eresleti oldalról vannak hatással a termékek minőségére. Az Európai Unión belül az EU különféle

jogszabályalkotó szervei különös figyelemmel tekintenek a finomítói termékek minőségére. Az EU politikáján belül a környezetvédelem igen hangsúlyos szerepet kap, és a tagállamokat több környezetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi szerződés (pl. a Kiotói Egyezmény) is köti, melyek a káros anyagok kibocsátását szabályozzák. Az EU a világon élenjáró kíván lenni a káros gázok (pl. CO2, SO2) kibocsátásának korlátozása terén Az Unió végső határidőket határoz meg, melyek rögzítik a minőségi előírások kötelező érvénybe léptetésének idejét (például 2009-től kizárólag kénmentes üzemanyagok forgalmazhatók). Az EU különböző tagállamai azonban saját belátásuk szerint dönthetnek a köztes intézkedések bevezetéséről. Ezért lehetnek érvényben napjainkban különféle termékminőséget ösztönző előírások a különböző tagállamokban. Az Uniós előírások az üzemanyagok minőségét szigorúan

szabályozzák. Az első minőségi előírások az üzemanyagok ólomtartalmával voltak kapcsolatosak, így ma már csak ólommentes hajtóanyagot vásárolhatunk. Napjaink két legfontosabb minőségszabályozást érintő területe az üzemanyagok kénés bioüzemanyag-tartalma A Magyarországon jelenleg érvényes szabályozás szerint az üzemanyagok maximum 50 ppm ként tartalmazhatnak ugyan, de 2005 júliusától elég erős jövedéki adó ösztönző van érvényben a maximum 10 ppm kéntartalom forgalmazására – így a hajtóanyagok gyakorlatilag kéntelennek mondhatók már most is, pedig ez csak 2009. január 1-től lesz kötelező érvényű előírás Hasonló a helyzet a biotartalommal is, így az üzemanyagok gyakorlatilag min. 4,4%-ban (V/V) tartalmaznak bioeredetű anyagokat. Kereskedelmi szempontból azonban nem minden esetben éri meg jobb minőségű, vagy szigorúbb feltételeknek megfelelő üzemanyagot előállítani. Ennek magyarázata, hogy a vevők nem

mindig igénylik és hajlandóak többet fizetni további minőségi javulásért, aminek következményeként a szigorúbb paramétereknek megfelelő minőségű üzemanyag a minőség elajándékozásával (quality give-away) járna. Azoknak a piaci szegmenseknek viszont, akik ezt ígénylik, történhet prémium termékek értékesítése üzleti szempontból is fenntartható felárral. A fogyasztói preferenciák különbözőek, és ennek kereskedelmi következményei is vannak. Az üzemanyagok alaptulajdonságain – amelyeket a szabványok szabályoznak – különféle adalékokkal lehet javítani, melyek használatát a fejlett autóipar meg is követeli. Így a különféle töltőállomásokon találkozhatunk alap és prémium minőségű termékekkel is. 124 Optimalizálás az olajiparban 8.7 A kereskedelmi igények és a termékárak hatása az optimalizálásra Általában minden finomító végez valamilyen optimalizálást, aminek végső célja a profitmaximum

elérése, ami csak úgy lehetséges, ha termelésüket a kereskedelmi lehetőségekhez, kereslethez igazítják. Azaz olyan termékeket és olyan mennyiségben igyekeznek gyártani, ami a lehető legjobban és megfelelő árréssel eladható. Az optimalizálás során figyelembe kell venni a szűk keresztmetszeteket, meglévő adottságokat, mint pl. a finomító technológiai konfigurációja, a logisztikai lehetőségek vagy a beszerezhető/feldolgozható kőolajok minősége stb. Az optimalizáció azért is szükséges, mivel az egyes finomítói termékek gyártása nem független egymástól. Lényeges tényezők, amelyeket az optimalizálás során érdemes és szükséges figyelembe venni: - Piaci információk, trendek elemzése (jegyzésár figyelés, crack-spreadek 2 alakulása, stb.) - Értékesítési igények és lehetőségek reális határok közötti meghatározása (minimum kötelezettségek – maximum lehetőségek). - Az üzemanyagok megfelelő árbázisának

kiválasztása (FOB3 Rott, CIF4 Med, stb.) – konzisztens árrendszer használata. - A jegyzésárakra számolt prémium értékek (felár/leár) reális szintjének megadása országonként. - Szállítási költségek számbavétele az optimalizálásban. - Helyettesítő termékek egymáshoz viszonyított árainak összehangolása (PB/motorbenzinek/aromások). - Az árak változtatásának hatása a fedezeti optimumra nagyobb mértékű, mint a volumenváltozásoké. A kereskedelmi igényeket az optimalizálás eszközében, a PIMS-ben, alapvetően a piaci táblák (BUY és SELL táblák) definiálják. A vásárlások és értékesítések közötti különbséget a program maximalizálja a megadott korlátozó feltételek figyelembe vételével. Ebben a két táblában a vásárolandó/értékesítendő mennyiségeket (minimumok és maximumok) és anyagárakat kell megadni. A legfontosabb azonban ebben a tekintetben egy egységes, összefüggő, konzisztens árrendszer

kialakítása a kereskedelmi peremfeltételek pontos definiálásához. Az ilyen módon megadott termékeket, termékmennyiségeket és termékárakat piaconként kell értelmezni, a pi acok ellátása is nagy hatással lehet a c élfüggvényre (eltérő ellátási költségek és piaconként eltérő marginok miatt). Egy optimalizálási modell rendkívül bonyolult – különösen a vegyipar tekintetében, ahol az összefüggések komplexitása nagyon magas –, azonban ezen megadott és technológia által is meghatározott keretek mellett a modell a m aximális profitra optimalizál. Többperiódusos modellek esetében nagy jelentősége van a készleteknek, ezek mértékét is képes optimalizálni a modell. A készletek nagy tőkeigényük mellett rugalmasságot biztosítanak a kereskedelmi folyamatokhoz. A készletek értékelése, a bennük rejlő kockázat kezelése külön figyelmet érdemel, amely részben (elsősorban a kockázatkezelés oldaláról) a kereskedelem

felelőssége is. Az aktív kereskedelmi tevékenység, amelyben a vállalat egyszerre jelenik meg vevőként és eladóként, nagymértékben csökkentheti a működés kockázatát. Több telephelyes modellek esetében megjelenhetnek a t ranszferárak (versenyjogi szempontból különösen jelentősek), illetve előtérbe kerül a közös piacok lefedése, amely nem csak logisztikai szempontból igényel optimalizálást, hanem távolabbi piacokra való bejutás lehetőségét is magában rejti az ellátás rugalmasságának biztosításával. A lehető legnagyobb értékláncot lefedő, és az elérhető leghosszabb ellátási láncot reprezentáló feladat megoldása során a globális optimum megtalálása egy nagy kihívást jelent a modellezési folyamatban. Egy jól karbantartott PIMS modell azonban megfelelően tudja támogatni a vezetői és itt elsősorban a kereskedelmi döntéseket. 2 Crackspreadnek nevezik azt a tonnára számított felárat vagy leárat (általában

USD-ben megadva), ami a Brent kőolaj és a konkrét termék (pl. 95-ös benzin) jegyzésárának különbségéből adódik 3 FOB - Free on Board (költségmentesen a hajó fedélzetén): az eladó köteles az árut saját költségére és kockázatára az indulási kikötőbe eljuttatni és a hajó fedélzetén a vevő rendelkezésére bocsátani. Amikor az áru áthalad a hajó korlátja felett az összes költség és kockázat átszáll a vevőre. 4 CIF – Cost Insurance and Freight (költség, biztosítás és fuvardíj fizetve): az eladó köteles az árut saját költségére az érkezési kikötőbe eljuttatni, magán viselve a biztosítási díjat is. 125 Optimalizálás az olajiparban 8.8 A MOL csoport főbb piacai A vállalatcsoport stratégiájában megfogalmazottak szerint főbb piacai az egyes finomítók vonzáskörzetében cca. 500 km sugarú körrel lefedett területek A kiskereskedelemben a MOL-csoport horvát partnerével, az INA-val együtt Magyarország

mellet az összes szomszédos országban (Ukrajna kivételével) jelen van, továbbá Csehországban, Olaszországban és Bosznia-Hercegovinában is találhatunk a vállalatcsoporthoz tartozó töltőállomásokat. A MOL-csoporthoz tartozó töltőállomások három nemzetközi brand (MOL, Slovnaft, INA) és négy országos márka (Tifon, Energopetrol, IES és Roth) színeiben üzemelnek. A MOL-csoport az értékesítést elősegítő leányvállalatokat működtet jelentősebb piacain, és jelen van szinte a t eljes kelet-közép-európai régióban, egyúttal folyamatosan erősítve pozícióját az Adriaitérségben is. A MOL-csoport üzemanyagait gyakorlatilag Magyarország és Szlovákia összes szomszédos országában, valamint Bulgáriában is értékesíti. Termékvonali megközelítésben (a MOL-csoport termékvonalai: LPG, Üzem- és fűtőanyagok, Vegyipari termékek, Bitumenek, Kártya termékek) a következőképpen alakul a v állalatcsoport értékesítése a távolabbi

régióban: LPG termékeinek Németország és Görögország is van felvevőpiaca, bitumen-értékesítéssel pedig Németországban, Svájcban, sőt – az IES révén – Észak-Afrikában is jelen van a vállalat. Vegyipari termékeket szinte Európa összes országában illetve Észak-Afrikában is forgalmaz. A MOL-csoporthoz tartozó TVK Európán kívül is aktív kereskedelmi szereplő, többek között Kínába és az Egyesült Államokba is exportál. A kártya üzletág Magyarországon, Szlovákiában, Horvátországban, Szlovéniában, Romániában, Szerbiában és Ausztriában van jelen, és hamarosan Olaszországban is bevezetésre kerül. 126 Optimalizálás az olajiparban 9. Az optimalizálás eszköze (PIMS program) 9.1 Bevezetés az optimalizálásba A részvényesek célja a r észvényesi érték növelése, amelyet a s tratégiai célok megvalósításával, az üzleti tevékenység profittermelő képességének javításával, racionalizálásával

érhetünk el. A kőolajipar és petrolkémia komplex üzleti folyamat, amelynek optimalizálása a t eljes értéklánc mentén nagy kihívást jelent. A csoportszintű optimalizálás célja MOL csoport esetében a profit maximalizálása Ennek során az értéklánc elemeinek közös optimumát keressük, azaz a piaci igényekből kiindulva, meghatározzuk a beszerzendő kőolaj és egyéb alapanyag mennyiségeket, a feldolgozási és termelési struktúrát, a készlet optimumokat és az értékesítési mennyiségeket. Az optimum meghatározása az alábbi tevékenységek egyidejű, globális omptimalizálását jelenti: • Beszerzés • Termelés (finomítás, petrolkémiai termelés) • Logisztika • Értékesítés A MOL Csoport vállalatait átfogó globális optimalizáció nem végezhető hatékony segédeszköz nélkül, a MOL Csoport a PIMS (Process Industry Modeling System) programcsomagot választotta. A cikk célja az üzleti optimalizálás gyakorlati kérdéseinek

és a PIMS alkalmazhatóságának, és főbb felhasználási területeinek bemutatása néhány példán keresztül. 9.2 Az üzleti optimalizálás fontossága Az optimalizáló szoftvereket forgalmazó cégek arra panaszkodnak, hogy számos esetben leendő vevőiknek fogalmuk sincs arról, hogy az optimalizálás valójában mit jelent, miként lehet azok eredményeit üzleti döntések megalapozására felhasználni, ezért bemutatkozásukat leggyakrabban oktatással kell kezdeniük. A MOL csoport esetében nem ez a helyzet A MOL Downstream-ben a PIMS szoftvert 1992 óta használjuk tervezés-optimalizálásra. Természetesen az olvasótól nem várható el a téma teljes körű ismerete, ezért a cikkben a lényeges alapfogalmakat definiáljuk. Fogalmak: a. Modell: A valóság matematikai leírása egyenletekkel A változókra és egyenletekre korlátok szabhatók. Minden egyenlet egy feltételt ír le Például egy üzem kapacitását, egy anyagmérleget, egy kiszállítási

kapacitást vagy egy minimális piaci igényt. Az egyenletek együtthatói jelenthetnek pl. üzemi hozamokat b. Optimalizálás: Az optimalizálás egy matematikai modell változóinak azon értékeit határozza meg, ahol a célfüggvény értéke minimális vagy maximális az összes korlátozó feltétel teljesülése mellett. A cél lehet költségminimalizálás vagy profit maximalizálás. A cél nem feltétlenül pénz, például egy diéta optimalizálásakor a minimális vitaminszükséglet kielégítése mellett bevitt kalória mennyiség minimumát is kereshetjük. c. Optimum: A legjobb megoldás (Ezért nincs legoptimálisabb megoldás) d. Szuboptimum: Egy részrendszer optimuma e. Alternatív optimum: Ha több optimális, azaz azonos célfüggvény értékű, de egymástól eltérő megoldásom van (Ekkor egyéb szempontokat mérlegelve választom ki a megvalósítandót). Az optimalizálási probléma jobb megértéséhez tételezzük fel, hogy minden vezetői szinten, a

területüket tökéletesen ismerő, kiváló vezetők dolgoznak és legalább 90%-os hatékonyságú döntéseket hoznak. (1 ábra) Ezek a kis döntési hibák halmozódnak és vállalati szinten a 1. ábra [1] – Optasoft 2007 Nov 12 előadás 127 Optimalizálás az olajiparban veszteség vagy elmaradt nyereség akár 35%-ot is elérheti. Optimalizálással hatékonyabb működés valósítható meg. A különféle alrendszerek helyi optimumait hívjuk szuboptimumnak. Egy ekkora cég esetében, mint a MOL Csoport számos szuboptimum létezik, ezért az optimalizálás jelentősége még nagyobb, mint egy kis cég esetén. A szuboptimumok összege szinte soha nem egyenlő a teljes rendszer optimumával, melyet keresünk, azaz a szuboptimumokra alapozott irányítás bizonyosan veszteségeket okoz. Például egy kereskedő úgy gondolja, hogy elad egy bizonyos termékmennyiséget magas feláron és a gyártó üzemmel ezt le is egyezteti. Előfordulhat, hogy ugyanebből az

alapanyagból egy egészen más üzemben magasabb értékű terméket tudunk előállítani? A válasz igen. Jó példa erre a Petrolkémia műanyag termékek és motorbenzin árak versenye. A kőolaj desztillációból származó benzinekből egyaránt gyártható vegyipari benzin, amely a petrolkémia egyik alapanyaga és motorbenzin is. 9.3 Ellátási lánc „Az ellátási lánc-menedzsment (Supply Chain Management – SCM) a l ogisztika alapjain felépült új irányzat a modern logisztikában. Az ellátási lánc folyamata a nyersanyag-kitermeléstől a késztermékeknek a végfelhasználókhoz történő kiszállításáig tart, illetve magába foglalja a termékhez kapcsolódó különböző szolgáltatásokat.” [2] http://hu.wikipediaorg/wiki/Ell%C3%A1t%C3%A1si l%C3%A1nc management Saját gyakorlatunkban az ellátási láncba a termelési folyamatokat szintén beleértjük. (2 ábra) A tervezés – optimalizálás során a teljes ellátási láncot optimalizáljuk. A

felépített PIMS modell a külső piaci korlátokon kívül tartalmazza technológiai struktúránkat és főbb logisztikai korlátainkat is. Transzferek 2. ábra A PIMS az üzleti modellezés és optimalizálás hatékony eszköze A PIMS (3. ábra) egy - a Bechtel cég által kifejlesztett, majd az AspenTech cég által megvásárolt és továbbfejlesztett - lineáris modellező, üzleti optimalizáló programcsomag. A PIMS (Process Industry Modelling System) programcsomagot kifejezetten a folyamatipari (kőolajipari és vegyipari) optimalizálási problémák megoldására fejlesztették ki. A PIMS nagymértékben segíti a gondolkodást, segít megalapozni a gazdasági döntéseket, de csak egy eszköz, nem állít fel szcenáriókat, nem értelmezi helyettünk az eredményeket és nem hoz döntéseket. 128 Optimalizálás az olajiparban A PIMS felhasználóbarát, ami a felhasználó számára azt jelenti, hogy nem egy több ezer soros és oszlopos mátrixba kell beírni az

együtthatókat, hanem logikailag a kőolajipar sajátosságaihoz igazított excel táblázatokkal dolgozhatunk. Az excel táblázatok reprezentálhatnak egy-egy üzemet, keverőt vagy egyéb egységeket. Ezekből a táblázatokból a PIMS mátrixgenerátora automatikusan generálja a megoldandó mátrixot. A futás eredményét szintén testre szabott – a felhasználó igényei szerint változtatható tartalmú és részletezettségű – riportok formájában kapjuk meg. 3. ábra – PIMS program képe • • • A PIMS Lineáris Programozási eljárást alkalmaz a finomítói, petrolkémiai és egyéb üzemek optimális működésének, tervezésének meghatározására. Érdekességként megjegyzem, hogy a PIMS a kőolajipartól távol eső területeken is alkalmazható, például építettem PIMS modellt a SUDOKU játék megoldására és részvény portfólió optimalizálására. Széles körűen használható mind rövid, mind hosszú távú (stratégiai) tervek

készítésére. Alkalmas alapanyag kiválasztás, termék szortiment optimalizálására, zöld mezős beruházások tervezésére és még sok egyéb területen. Habár a P IMS-et lineáris programozási rendszernek mondjuk, számos nemlineáris elemet tartalmaz. Az SLP (Sequential LP) technika kezeli ezeket: általánosított nemlineáris rekurzió, keverési kölcsönhatások, additív keverési tulajdonságok és kevert egészértékű programozás (MIP) 9.4 PIMS alkalmazásának fő területei Az alább felsorolt területek nem azt jelentik, hogy az egyes területeket külön határozzuk meg, hanem ellenkezőleg, vállalati modell, és korlátrendszer globális üzleti optimalizálásának eredményéből kinyerhetők az optimális • alapanyag beszerzések, • termelő egységek közötti transzferek, • feldolgozási, termelési, keverési struktúra, minőségi adatok • készletezési, szállítási mennyiségek, 129 Optimalizálás az olajiparban • •

értékesítési mennyiségek és ezekhez kapcsolódó változó költségek és árak. Egy-egy PIMS eredmény az adott korlátrendszer és modellfelépítés szerinti optimális megoldásokat számítja ki. Ha egy vagy több korlátot megváltoztatunk (beszerzési - értékesítési - kapacitás korlátok) vagy módosítjuk a modellt (pl. új üzem beillesztése) és újra optimalizáljuk az így megváltoztatott modellt, változatokat (szcenáriókat) kapunk. Az egyes eredmények eltérései mutatják meg, hogy az adott változtatásoknak milyen hatása van az eredményre. Az eredmények különbsége nemcsak a gazdasági kihatást (célfüggvény változás) mutatja meg, de az előbb felsorolt összes terület változását is. Piacok ellátásának optimalizálása A kereskedelmi igények a P IMS modellben minimum-maximum tartományként szerepelnek. Ez az a sáv, amelyben az optimalizálás mozoghat. Mivel több kiszállítási pontról is ellátható az adott piac, nem csak azt

kell meghatározni, hogy mennyit szállítsunk ki, hanem azt is, hogy honnan, melyik finomító gyártsa le az árut. Ehhez ismernünk kell a piaci árat és az egyes kiszállítási helyek és piacok közötti elérési költséget szállítási módok szerint. Fő piacainkat, telepeinket, a termelő egységeket, a kőolaj és termékvezeték rendszerünket a 4. ábra szemlélteti. 4. ábra – „Zöldmezős” beruházási méretezés, beszállító (technológia) kiválasztása; intenzifikálás. tanulmányok: Fogalmak: f. Crack spread: Az olajiparban és a kereskedelemben a crack spread a kőolajból származó egy-egy termék és a kőolaj árának különbsége. Más szóval ezt a profit margin-t remélheti egy olajfinomító a termékek kőolajból való legyártása esetén. A Crack a szénhidrogén lánc tördelésére utal - http://en.wikipediaorg/wiki/Crack spread A PIMS (a modellezés és optimalizálás) egyik nagy előnye, hogy a valóságban még nem létező

üzemekkel, technológiákkal számolhatunk úgy, mintha már megvolnának. Tehát beépíthetők a PIMS modellbe a különböző gyártók üzemei (eltérő hozamokkal és fajlagosokkal). Az optimalizálás megmutatja, hogy melyik beszállító technológiája javítja legjobban a c élfüggvényt. Ezt összevetve a beruházási és egyéb kapcsolódó költségekkel, meghatározható, hogy mely technológia megvásárlása a legkedvezőbb. Az optimalizálás az építendő üzem méretétek meghatározásában is segít 130 Optimalizálás az olajiparban 5 ábra – A Késleltetett Kokszoló üzem beruházása és gazdaságossága Az 5. ábrán a 3,5% kéntartalmú fűtőolaj (alsó kék vonal) és a CIF MED Premium Unleaded (barna vonal) és Diesel 50 ppm kéntartalmú (zöld vonal) termékek crack spread értékei láthatók. Feltüntettük a Késleltetett Kokszoló üzem indulásának időpontját. A Késleltetett Kokszoló üzem vákuum maradékot konvertál át főként

benzinné és gázolajjá 20-25% koksz képződés mellett. Most képzeljük el, hogy még csak 1998 van és a görbékből még nem ismerünk egyetlen adatot sem. Nézzük meg milyen piaci várakozásaink vannak a jövőre nézve 1998-ban: Várható, hogy a levegőminőségi előírások változása miatt a nehéz, kénes fűtőolaj eladhatatlanná válik Magyarországon és csak nagy veszteséggel lehet majd értékesíteni. A fűtőolaj crack spread valószínűleg romlani fog. Tehát, döntenünk kell arról, hogy mit kezdjünk évi 1 millió tonna nehéz fűtőolajjal. Az 1998-as PIMS számítások azt mutatták, hogy a kokszoló üzem abban az esetben már gazdaságos beruházás, ha a fűtőolaj spread kisebb, mint -40 USD/tonna. Most visszatérhetünk a jelenbe. A diagram utolsó adatai szerint a fűtőolaj spread -200 USD/tonna, ma amikor a cikket írom kisebb, mint -270 USD/tonna. Utóértékelésként elmondhatjuk, hogy helyes döntés született. A Késleltetett Kokszoló

üzem megépítése jelentős profitot termel, az üzem nélkül a Százhalombattai finomító nem tudna működni az eladhatatlan – fizikailag és piaci szempontból egyaránt - nehéz fűtőolaj felhalmozódása miatt. A példa jól szemlélteti a PIMS alkalmazhatóságát a stratégiai tervezésben. Finomítói transzferek tervezése A piaci szinergiák mellett a termelésben szintén előnyös lehet, ha az egyes termelő helyeken feleslegben képződő félkész termékeket átszállítjuk egy másik finomítóba, ahol azok gazdaságosan feldolgozhatók. Ez lehet üzemszerű folyamatos, amikor a normál körülmények között is gazdaságos a transzfer és lehet eseti, amikor üzemleállások során a felesleg a t ársfinomítóban feldolgozható vagy tárolható. Ezeknek a potenciális transzfereknek az azonosításában és mértékének meghatározásában is az optimalizálás segít bennünket, • Készlettervezés A készlettervezésre a PIMS korlátozottan alkalmas. Az

optimalizálás a készletekből is igyekszik pénzt csinálni, tehát inkább eladja a t ermékeket semmint készleten tartja. Többperiódusú modellnél, a per iódusok között viszont igen hatékonyan kihasználja a készletezési lehetőségeket, ily módon felkészülve egy üzemleállásra vagy szezoncsúcsra, de egy későbbi 131 Optimalizálás az olajiparban magasabb ár is okozhat készletnövelést és többletértékesítést a legmagasabb árú periódusban. Az említett tulajdonságok miatt a t ermékenkénti minimális, biztonságos működéshez szükséges készletszinteket elő kell írni a modellben és a maximális készleteket szintén meg kell adnunk. A tervezés szempontjából a tervezési időszak nyitó készletei képviselik a múltat és az optimalizált eredmény zárókészlete jelenti a kapcsolatot a jövővel. Azonban a PIMS nem „lát” tovább az utolsó periódus végénél. Ha azt akarjuk, hogy egy gördülő terv kapcsolódjon egy havi

bontású operatív tervhez, akkor a gördülő terv utolsó hónapjának lényegesebb minimális zárókészleteit az operatív terv vagy az aktuális éves várható azonos hónapja szerint kell beállítani. Ha ezt elmulasztjuk, a PIMS eladja a „jővőt” Lássunk erre egy példát. Tételezzük fel, hogy a Gázolaj kénmentesítő 3 üzem májusban tervezett karbantartásra leáll a D unai finomítóban. A havi bontású éves üzleti terv április végi zárókészletét a PIMS futás eredménye szerint biztosan meg kell emelni. Ha az aktuális gördülő tervünk csak áprilisig tart, akkor modellünk nem látja a májusi termelési potenciál csökkenését. Az operatív terv április végi zárókészletét minimum készletszintként elő kell írnunk a gördülő terv modellben, hogy májusban vevőink ne maradjanak áru nélkül. • Termelés optimalizálás A termelés optimalizálása a következők meghatározását jelenti: • Az üzemek o Üzemmódjai és

hozamstruktúrái, o Kapacitás kihasználtságai • Késztermék keverések és keverő komponensek mennyiségei, minőségei • Segédanyag és energia felhasználások üzemenként és összesen • Széndioxid kibocsájtás Egy tévhitet szeretnék eloszlatni. A PIMS nem szimulátor A PIMS nem ismeri a reakció kinetikát és az olajipar kémiáját. A PIMS modell és egy szimulátor között a kapcsolat fordított irányú. Egy üzemi szimulátor számításai alapján lehet a PIMS modellben az adott üzem struktúráját helyesen felépíteni. • Termék szortiment optimalizálás adott alapanyag struktúránál Kötött alapanyag struktúra mellett a PIMS kiszámítja a legkedvezőbb gyártási-értékesítési struktúrát. Fordított esetben pedig a termék struktúra megkötése esetén az optimális alapanyag szükségletet határozzuk meg. A gyakorlatban általában mind a bes zerzésre, mind az értékesítésre minimum – maximum tartományokkal számolhatunk. •

Árérzékenység vizsgálatok Az árérzékenység vizsgálatok során általában azt vizsgáljuk, hogy az árváltozásoknak milyen hatása van az üzleti tevékenység optimumára, illetve mely termékár vagy alapanyag ár változás kell minimálisan ahhoz, hogy a struktúra elkezdjen megváltozni. 9.5 A PIMS evolúciója Az alábbi PIMS típusok egy fejődés eredményeként jöttek létre. A MOL 1992-ben a PPIMS-et vásárolta meg és a MOL Csoport magalakulása után 2004-től használjuk az XPIMS-et. Az Aspentech cég üzletpolitikája szerint a különböző PIMS-ek licenc díja eltérő. • PIMS – Large: A mátrix mérete meghaladhatja a 16 000 sort. o Egy periódusú modellt képes kezelni (pl.: 1 nap, 1 hónap, 1 év) • PPIMS Multi-Period 132 Optimalizálás az olajiparban Több periódusú modellt képes kezelni (pl.: 1 év havi bontásban = 12 periódus) Képes készleteket kezelni, lehetőség van periódusonként eltérő készletszintekre, min-max

mennyiségekre és árakra, üzemi adatokra, termékkeverésekre MPIMS Multi-Plant o Egy periódusú modell, de k épes több finomítót és telepet kezelni. Transzferek lehetségesek a finomítók között, a transzfer költségek megadhatók. Piacpontok definiálhatók, piacpontonként eltérő árakkal számolhatunk, a piacelérési költségek megadhatók. XPIMS MultiPeriod/MultiPlant (+Depots, +Markets) o PPIMS + MPIMS együtt (Ezt használjuk, mert ez képes csoportszintű optimalizálásra, azaz a finomítóinkat, piacainkat egy modellben, több periódusban kezelni) PIMS-EE Enterprise Edition (Adatbázis alapú) PIMSMIP Mixed Integer Program – Képes sarzsok optimalizálására. PIMS-AO Advanced Optimization (Nonlinear Solvers) (XNLP – Extended Nonlinear Programming, GO – Global Optimization) o PIMS fejlesztés új iránya, goal programming, nonlinear equations, o • • • • • A PIMS igen elterjedt optimalizáló szoftver. Saját szegmensében 90%-ra tehető

a piaci részesedése 6 ábra – PIMS felhasználók 9.6 A PIMS előnyei és hátrányai Előnyök: • Komplex modellezési és optimalizálási egységként képes kezelni a teljes supply chain folyamatot. Egy modellben benne van minden termelő egység összes üzeme és kapcsolataik, piacaink, főbb logisztikai rendszereink, transzfer lehetőségeink. • Az elemzésekhez rövid idő alatt sok változat készíthető, a döntéseket ez megkönnyíti. • Sokrétű riportrendszere, kiegészítve saját fejlesztésű riportjainkkal szelektíven képes kielégíteni a különféle szintű, felhasználó specifikus információ igényeket. 133 Optimalizálás az olajiparban Hátrányok és megoldásuk: • A lineáris programozás természeténél fogva egy periódust (a gyakorlatban 1 hó nap, 1 negyedév vagy 1 év) úgy kezel, mintha az egy időpillanat volna. Ez a rövidtávú tervezésnél ütemezési problémákat okozhat, ezért a gördülő terv első hónapjának

megvalósíthatóságát az ütemezéssel foglalkozó szakértők még a terv elfogadása előtt leellenőrzik. • A PIMS a gazdasági optimumot számolja, nem kereskedő. Akár egy cent is elég ahhoz, hogy az értékesítésbe első látásra furcsa hektikusságot vigyen, és mindent abban a per iódusban akarjon eladni, amelyben a l egjobbak a feltételek. Ez visszahat a t eljes ellátási láncra Az eredmény megváltozik a bes zerzésnél, termelésnél és logisztikánál is, mivel iparágunkban a technológiai kölcsönhatások, összefüggések nagyon erősek. • Lineáris, a valóság nem. (Vannak olyan módszerek, amellyel a valóságos működés nagypontossággal megközelíthető) • Csak - megfelelően kiképzett - szakértők képesek használni („PIMS-esek”) Az előzőekben felsorolt hátrányok kezelése és megoldása főként az ő felkészültségüktől függ. 9.7 Tervezés és optimalizálás Fogalmak: g. Tervezés • Olyan folyamat, amelynek során egy

tervet vagy egy aktualizált tervet készítünk. [2] • A gondolkodás lélektani folyamata arról, hogy melyek azok a szükséges lépések, amiket meg kell ahhoz tenni, hogy egy kívánatos jövőbeni állapot bekövetkezzen. A kívánatos állapotot valamilyen skála jellemzi. – [2] http://en.wikipediaorg/wiki/Planning • A fenti két megfogalmazás teljesen elfogadható, ámde túl átfogó és túl általános egy olajipari cég számára. Esetünkben a kívánatos jövőbeli célok eléréséhez a profit maximalizálás azaz az optimalizálás kiemelten fontos eszköz. A profit a hosszú távú fennmaradás egyik záloga. h. Terv: A tervezés végterméke A tervezés dimenziói közül ki kell emelnünk néhányat: • Időhorizont és feladattípus szerint: lehet rövid, közép és hosszú távú (7., 8 ábra) 7.8 ábra ábra A különböző időtávú tervek fókuszpontjai jelentősen eltérnek. 134 Optimalizálás az olajiparban A hosszútávú tervekben azt

határozzuk meg, hogy milyen fejlesztéseket, beruházásokat, akvizíciókat, divesztíciókat kell végrehajtanunk a várható külső és belső változások figyelembe vételével, hogyan tudjuk feloldani a szűk keresztmetszeteket, különböző kereslet-kínálati viszonyok esetén. Egy új üzem működésbe állítása a döntéstől számítva több évig is eltarthat. A döntések előkészítését a jelentős tőkeigény miatt nagyon körültekintően kell végezni. A középtávú tervekben (a MOL csoportnál ezt hívjuk TOP DOWN terveknek) a közeljövőben megvalósítandó termék és beszerzési piaci célokat, valamint az egyes termelő egységek közötti félkész termék transzfereket (szinergiák), alapanyag struktúrákat határozunk meg. A következő évre készülő éves operatív terv szolgál alapul a következő évi kereskedelmi, szállítási szerződések megkötéséhez, ez alapján határozzák meg az éves kulcsteljesítmény mutatókat és ezek a

teljesülését figyeljük egész évben. A gördülő tervek rövid távon összehangolják a Kereskedelem, Finomítás és Petrolkémia, Logisztika lehetőségeit és korlátait a maximális profit elérése érdekében. Figyelembe veszik az éves operatív terv lényeges mutatóit. Minél távolabbi időszakra készül a tervünk annál szabadabban gondolkodhatunk, annál kevesebb korlátunk van, de annál nagyobb az adatok és így tervünk bizonytalansága is. Rövid távon fordított a helyzet, kicsi a szabadsági fok, de általában megbízhatóbb adatokkal dolgozhatunk. A hosszútávú terv „semmit nem tekint változatlannak, sem a v állalkozáson belül, sem annak környezetében. Kitüntetett szerepet tulajdonít a nagyon valószínű jövőbeli eseményeknek, mert ezekre időben felkészülve az események káros hatása csökkenthető.” [3] - Üzleti stratégia – üzleti tervezés, Varsányi Judit, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996. Rövidtávú gördülő

tervekben az alapanyag beszerzés, termelés, készletezés és értékesítés kerül meghatározásra. Egyszerűbben fogalmazva a proporcionális költségeket és bevételeket tervezzük meg, a rövidtávon fix költségek az eredményt nem befolyásolják. A gördülő tervezés folyamatát a 9. ábra szemlélteti A terv inputjai a kereskedelmi piaci előrejelzések, amelyek tartalmazzák a rövidtávú árelőrejelzéseket és a pi acpontonkénti mennyiségi korlátokat. A Finomítás és Logisztika adja meg a várható fizikai korlátokat, illetve az egyéb működéssel kapcsolatos változásokat. Ezekkel az adatokkal feltöltve a PIMS modellt, a tervezési számításokat SCM team végzi és a végső döntés előkészítő javaslatig több üzleti szcenáriót is elemez. A tervet végül az Executive SCM fórum hagyja jóvá, amely után operatív megvalósítás következik. A gördülő tervezés folyamata Adatszolgáltatás (KER, FIN, LOG, PET, SCM) PIMS modellek

előkészítése (SCM P&O) Adatok Modellbe töltése (SCM P&O) Idő (7 nap) Alapváltozat elkészítése (P&O) FelhasználóSpecifikus riportok Alapváltozat ellenőrzése, „Pre meeting” (KER, FIN, LOG, PET, SCM) Végleges változat kidolgozása (SCM P&O) Végleges változat elfogadása (EXEC SCM) Operative meeting, végrehajtás 9. ábra 135 Optimalizálás az olajiparban 9.8 Összefoglalás A cikk célja megismertetni az olvasót a MOL Csoport üzleti optimalizálásának folyamatával és az azt támogató szoftver eszközzel, a PIMS (Process Industry Modeling System) modellező és optimalizáló programcsomaggal. A PIMS hatékony segédeszköze a M OL Csoport Downstream ellátási lánc csoportszintű tervezésének és üzleti optimalizálásának. Ez a szoftver a legelterjedtebb az olajiparban Bemutattuk, hogyan optimalizálható a piacok ellátása, hogy lehet a PIMS beruházás gazdaságossági vizsgálatokban a segítségünkre, miként

készíthető termelési terv, finomítók közötti transzfer terv és készletterv, végezhetünk vele árérzékenység vizsgálatokat és még számos más területen alkalmazható. Lényeges, hogy a Downstream-et egyetlen modellbe integráltuk és így képesek vagyunk a tejes Downstream üzleti optimumát meghatározni. Ez azt jelenti, hogy egyetlen PIMS eredményből kinyerhetők az optimális alapanyag beszerzések, a termelő egységek közötti transzferek, a feldolgozási, termelési, keverési struktúrák és a különféle anyagok minőségi adatai, a készletezési, szállítási mennyiségek, az értékesítési mennyiségek és ezekhez kapcsolódó változó költségek és árak. Ezek az információk finomítónként rendelkezésre állnak. Meggyőződésünk, hogy az optimalizálás hatékony eszköz stratégiai és üzleti céljaink megvalósításának támogatására. Tervezés – optimalizálási módszereinket folyamatosan fejlesztjük, hogy jövőbeni

lehetőségeinket egyre hatékonyabban tudjuk kiaknázni. 136 Optimalizálás az olajiparban 10. Különböző esetek vizsgálata optimalizáló szoftver segítségével A MOL Nyrt jelenlegi rendszerének nagysága megköveteli egy olyan optimalizáló szoftver szükségességét, amellyel nagy biztonsággal megjósolhatjuk a jövőbeli üzletmenetet. Optimalizálás során azt a megoldást keressük, amelyik az adott feltételek között a legtöbb profitot biztosítja. A számítások megkezdése előtt a legfontosabb feladat ezeknek az adott feltételeknek a beállítása és leellenőrzése. Az adatok nagy száma miatt a különböző területek képviselői táblázatosan megadják az őket érintő kiindulási adatokat. Mivel ez a rendszer több száz terméket érint különböző piacpontokkal és több mint száz részben egymásra épülő üzemet tartalmaz, könnyű belátni, hogy szinte képtelenség megjósolni egy-egy adat változásának a hatását. Az egész

rendszer bonyolultságát még tovább tetézi, hogy a kőolajfrakciók nagysága sem egyforma a különböző számítások során, ami azt jelentheti, hogy például egy petróleum frakció az egyik számításban csak 5%, míg a következő számításnál akár 8 % is lehet, természetesen más minőséggel. Ezt természetesen sok tényező befolyásolhatja, például az ár Az optimalizálás feladata a m aximális profit eléréséhez szükséges folyamatok megkeresése. Természetesen nem lehet mindig ennek megfelelően üzemelni, ilyenkor a peremfeltételek változtatásával próbáljuk a folyamatokat a v alóságos helyzetnek megfelelően bekorlátozni. Mielőtt a különböző esetekre rátérnénk tisztázni kell pár alapfogalmat. Üzleti terv: Egyéves terv 12 havi bontásban. Megmutatja egy adott évben a különböző hónapokra előirányozott működési adatokat. Gördülő terv: Az üzleti tervnél rövidebb intervallumra készülő terv. Általában 6 hónapra

számoljuk és a számítás során ismert legfrissebb adatokat tartalmazza. A 6 hónap végén a z árókészletet az Üzleti tervből kapjuk. Periódus: Egy adott intervallum a számolásban, malynek hosszát tetszőlegesre lehet állítani. Ez lehet egy hét, egy hónap, egy negyedév vagy akár egy év is. A periódusok számát is tetszőlegesen változtathatom (jellemzően 1,4 ,6 vagy akár 12 periódus). Nyitókészlet: Az adott periódus számolásához használt indulókészlet a különböző anyagokra. Ez egy becsült érték, mivel a számolást az adott periódus megkezdése előtt be kell fejezni. Zárókészlet: A model a számítások során maximális profitot szeretne elérni, ezért az utolsó periódus végére az összes készletet a minimumra vinné le (vagyis mindent eladna!). Ezt nem engedhetjük meg, mert az utólsó periódus után is működni kell, ezért a minimális készleteket az utolsó periódus végén megemeljük. Ezt az emelt értéket általában

egy hosszabb intervallumú futásból vesszük, a m i esetünkben Gördülő terv esetén az Üzleti tervből, míg az Üzleti tervhez egy hároméves tervből. Minimális készlet: Egy adott anyagból az a készlet, ami feltétlenül szükséges a működéshez. Ez abból adódik, hogy egy tartályt normal üzemmenetben nem lehet teljesen leüríteni, mivel a szívóvezeték nem a tartály fenekére köt be az esetleges mechanikai szennyeződés elkerülése végett. Maximális készlet: Egy adott anyagbóla lehetséges legnagyobb készlet. Kőolaj assay: Egy adatsor egy adott kőolajra, mely megmondja, hogy az adott kőolajból egy adott AVüzemben milyen frakciók jönnek le milyen mennyiségben és az adott frakcióknak mik lesznek a tulajdonságai. Minimális bedolgozás: Egy adott üzem legkisebb bedolgozása, amivel folyamatosan üzemelni képes. Maximális bedolgozás: Egy adott üzem legnagyobb bedolgozása, amivel folyamatosan üzemelni képes. 137 Optimalizálás az

olajiparban Veszteség: Egy adott üzembe bemenő összes alapanyag és a kijövő összes termék különbsége az alapanyag százalékában. Sajátfelhasználás: Egy adott üzem működéséhez felhasznált tüzelőanyagok mennyisége. Nagyleállás: Egy adott üzem tervezett termeléskiesése a karbantartó javítások miatt történő üzemszünet következtében. Minimális értékesítés: Egy adott termékből az a legkisebb mennyiség, amit feltétlenül el kell adni. Maximális értékesítés: Egy adott termékből az a legnagyobb mennyiség, amit el lehet adni az adott periódusban. Marginal value: Megmutatja, hogy a következő 1 tonna alapanyag megvásárlása mennyire változtatja meg a célértéket, vagyis mekkora nyereséget vagy veszteséget hozhat. Objective function (MUSD): Megmutatja, hogy mennyi profitot termelünk millió US$-ban, ha a számítási eredményekben meghatározott feltételek szerint működünk. 10.1 Kőolajok kiválasztása A MOL Nyrt Dunai

Finomítójában döntően orosz kőolajat dolgoznak fel, ami csővezetéken érkezik a Finomítóba. Lehetőség van kőolaj vásárlására az Adrián is, mivel van egy kőolajvezeték abból az irányból is. Ebben az esetben természetesen az oroszon kívül más forrásból származó kőolaj vásárlására is van lehetőség. Általánosságban elmondható, hogy a legolcsóbb szállítási mód a távvezetékes szállítás, ezért az Adriáról érkező kőolaj mindig drágább, mint a Barátság kőolajvezetéken vásárolt alapanyag, így ez a megoldás csak kiegészítő megoldás lehet. A másik ok, amiért orosz kőolajat dolgozunk fel, az az, hogy a Dunai Finomítót jellemzően orosz kőolajra tervezték, ezért a Finomító maximális kapacítását csak orosz vagy orosz kőolajhoz hasonló hozamú kőolajjal tudjuk kihasználni. Jelen példánkban azt vizsgáltuk meg, hogy a Barátság kőolajvezetéken bekövetkező korlátozott szállítás esetén milyen gyorsan

tudnánk pótolni a kieső mennyiséget. Először a kereskedők összegyűjtötték az adott pillanatban tengeren vásárolható kőolaj szállítmányokat. A rendelkezésre álló adatok alapján először kiszűrjük azokat, amelyek valamilyen oknál fogva nem szállítható vagy nem dolgozható fel a Dunai Finomítóban. (1 táblázat) Látható, hogy a szállításnál a kőolajnak két kritériumot kell teljesítenie: a. Sűrűség max 0,87 t/m3 b. Dermedéspont max 5 °C 138 Optimalizálás az olajiparban 1. táblázat Az Adrián vásárolható lehetséges kőolajok A megmaradt kőolajokat három szempont szerint besoroljuk, majd összegezzük a kapott helyezéseket és így kapunk egy végső rangsort. A három kritérium a következő: a. Ár: A kőolajok árát barrelben adják meg, viszont a termékek értékesítése tonnában történik és a modell is tonnában számolja az anyagmérleget. Ezért az árak összehasonlításához szükséges az árak átszámolása

tonnára vonatkoztatva (2. táblázat) 139 Optimalizálás az olajiparban Priority 3 6 9 5 8 4 2 7 10 1 base 2. táblázat Kőolajok ár szerinti rangsora b. Összetétel: Mint már korábban említettem, a Dunai Finomítót orosz típusú kőolajra tervezték Ilyen vagy hasonló típusú kőolajok feldolgozása eseén tudjuk a legtöbb alapanyagot feldolgozni, vagyis a legtöbb késztermékhez jutni. Vagyis a valóságban a kőolajokat aszerint rangsoroljuk, hogy különböző párlatok hozamai mennyire térnek el az orosz kőolaj hozamaitól. Ezt láthatjuk a 3. és 4 táblázatban Priority 6 2 9 7 8 5 3 1 10 4 base 3. táblázat Kőolajok összetétel szerinti rangsora 140 Optimalizálás az olajiparban 4. táblázat A különböző kőolajok öszzehasonlítása orosz kőolajjal a hozamok alapján c. Marginal value: A Marginal value számítása során először készítünk egy számítást orosz kőolajjal, majd a következő számításban kötelezeően előírjuk

1-1 tonna vizsgálandó kőolaj megvásrlását. A marginal value alapján a sorrendet a 5 táblázat tartalmazza Priority 1 10 7 2 3 5 6 8 9 4 base 5. táblázat Kőolajok Objective Function szerinti rangsora A 6. táblázatban összegezve a három rangsort megkapjuk azokat a kőolajokat, amiket leginkább érdemes megvásárolni. 141 Optimalizálás az olajiparban TOTAL Priority 1 2 3 1 2 6. táblázat A különböző kőolajok összegzett rangsora Miután leszűkitettük a kört, megnézzük, hogy a model melyik kőolajat vásárolná meg szükség esetén. Ehhez a következő számításokat végeztük el (7. táblázat) 7. táblázat A számításoknál használt korlátozások az egyes esetekben A Case9-es esetben az orosz kőolaj mennyiségét szabadon hagytuk és kötelezően előírtunk 1-1 tonnát az összes tengeren vásárolható kőolajból (Marginal value meghatározása. A Case9a esetben az orosz kőolaj mennyiségét 400 kt-ban limitáltuk és az összes

többi kőolaj vásárlását szabadon megengedtük. A Case9b esetben az orosz kőolaj mennyiségét 400 kt-ban limitáltuk a S yrian light v ásárlását megtiltottuk az összes többi kőolaj vásárlását pedig szabadon megengedtük. A Case9c esetben az orosz kőolaj mennyiségét 400 kt-ban limitáltuk a Syrian light és a Kirkuk Blend vásárlását megtiltottuk az összes többi kőolaj vásárlását pedig szabadon megengedtük. A Case9d esetben az orosz kőolaj mennyiségét 400 kt-ban limitáltuk a Kirkuk Blend vásárlását megtiltottuk az összes többi kőolaj vásárlását pedig szabadon megengedtük. A 8. táblázatban találjuk a számolási erdmények összehasonlítását Látható, hogy a legtöbb hasznot (1591 MUSD) az orosz kőolaj feldolgozása hozza (Case9). Abban az esetben, mikor az orosz kőolajat havi 400 kt-ban maximalizáljuk a MOL oldalon (Case9a) 22 MUSD-ral kevesebb profithoz jutunk. Ebben az esetben feldolgozunk 234 kt Syrian light és 1043 k t

Kirkuk Blend kőolajat, viszont az orosz kőolaj mennyisége 1249 kt-val kevesebb lesz . A számítások 9 hónapra készültek és látható, hogy a modell a Syrian light és a Kirkuk Blend kőolajat preferálja, a többiből nem vásárol magától, ezért a következő futásokban megtiltjuk ezen kőolajok vásárlását. A 142 Optimalizálás az olajiparban cas9b-ben először a Syrian light-t tiltjuk meg. Látható, hogy az Objective fuction tovább csökken, a modell emeli a Kirkuk Blend vásárlását (1126 kt) és megjelenik a Sirtica is (135 kt), mint új kőolaj. A Case9c-ben megtiltottuk a K irkuk Blendet is a S yrian Light mellett. Ebben az esetben veszítjük a legtöbbet 38 MUSD-t. A modell kénytelen drágább kőolajokat választani, növeli a Sirtica mennyiségét (570 kt), vásárol 560 kt Sarir-t és 110 kt Irán light-t is. A Case9d-ben csak a Kirkuk Blend vásárlását tiltottuk meg. Ebben az esetben 29 MUSD-t veszítünk A modell a Syrian Light kőolajat

preferálja (1190 kt) és mellette vásárol 33 kt Irán Light-t is. Összességében elmondható, hogy a célérték minden esetben csökken, ha csővezetéki orosz kőolaj vásárlását korlátozzuk és helyette a tengeren vásárolunk kőolajat. Korlátozott csővezetéki szállítás esetén a veszteség csökkenthető, ha a tenger felől vásárolunk alapanyagot. Ebben az esetben azok a kőolajok preferáltak, melyek összetétele az orosz kőolajéhoz hasonló. A számítások a Kirkuk Blend és a Syrian light kőolajat preferálja elsősorban, de a Sirtica és Sarir típusú kőolajok is alkalmasak a kiesés pótlására. 143 8. táblázat A számítási eredmények összehasonlítása (Kőolaj kiválasztása) Optimalizálás az olajiparban 144 Optimalizálás az olajiparban 10.2 02 gázolaj import mennyiségi változásának hatásai A következő probléma megértéséhez először nézzük át a gázolajgyártáshoz használt alapanyag forrásait a Dunai

Finomítóban. Jelenleg kőolaj desztillációjával nem tudunk annyi kénes gázolajat előállítani, hogy a gázolajkénmentesítő üzemek masximális kapacításon üzemeljenek. Ennek a megoldására lehetőség van közvetlenül 0.2 % kenet tartalmazó gázolaj vásárlására Oroszországból a Keleti Termékvezetéken keresztül, amit további kénmentesítéssel 10 ppm kéntartalmú gázolaj előállítására használunk fel. Ennek a gázolajnak az ára természetesen magasabb a kőolaj áránál, ezért a modell a kőolajból próbálja előállítani a gázolajat és csak ha valamilyen korlátba ütközik, akkor kezdi el vásárolni a 0.2-es gázolajat alapanyagnak A másik probléma az, hogy a 02 gázolaj vásárlása egy hosszútávú szerződésen alapul, ahol egy havi minimum és maximum mennyiséget állapítottak meg. Ez azt jelenti, hogy a m inimum mennyiséget akkor is át kell venni, ha a f eldolgozás után esetleg csak veszteséggel lehet eladni. Ugyanez a hel

yzet az értékesítési oldalon is Mivel a m inimális igényeket mindig ki kell adni, előfordulhat, hogy olyan helyre kell eladni a gázolajat kötelezően, ahol kevesebbet fizetnek, mint amennyibe a 0. 2-es gázolaj kerül az adott hónapban A fentiekből következik, hogy számos esetben magasabb profitot kapnánk, ha a 0.2-es gázolaj import mennyisége szabadon változhatna, mint akkor, amikor az import mennyisége egy minimum-maximum tartományban mozoghat. 1. ábra Gázolajgyártás a MOL Nyrt finomítóiban Az 1. ábrán látható a finomítók gázolajkénmentesítő üzemeinek alapanyag ellátása A Slovnaft oldalon az AV üzemben (SN AV) keletkező kénes gázolajok közvetlenül a gázolajkénmentesítő üzemekbe (HRP-5,6,7) mennek. Lehetőség van a MOL AV üzemekből is alapanyag transzferre a HRP-7-be A SN AV-ből a vákuumgázolaj mehet a VGO Hidrokrakk (VGO HCK) vagy a VGO Kénmentesítő (VGH) üzembe, ami az FCC üzemnek kénmentesíti az alapanyagát. A

vákuummaradék a maradék hidrokrakk üzem alapanyaga (RHC). A MOL oldalon az AV üzemből (MOL AV) a kénes gázolajok szintén a gázolajkénmentesítő üzemekbe (GOK-1,3, TF GOK) mennek. Lehetőség van 02 gázolaj vásárlására 145 Optimalizálás az olajiparban is, hogy a maximális kapacítást ki tudjuk használni. A 02 gázolaj a TVK-ban is felhasználható polimer gyártásához. A MOL AV-ből a vákuumgázolaj a VGO Kénmentesítő (VGO HDS) üzembe megy, de lehetőség van közvetlen VGO értékesítésre is. A vákuummaradék egyrészt a Késleltetett Kokszoló üzem alapanyaga (DC), másrészt bitumen gyártására használható fel. A késleltetett kokszolóban szintén keletkezik VGO, ami a HDS alapanyaga lesz. A fentiekből látszik, hogy a gázolajgyártás maximalizálásához a kőolajdessztillációt kell emelni, aminek határt szab a g ázolajnál nehezebb frakciók (VGO, vákuummaradék) további feldolgozása. Természetesen lehetőség van ezen

frakciók közvetlen értékesítésére is, de az már jóval kisebb profitot hoz, sőt egy bizonyos mennyiségnél már veszteséget termel. Általánosságban elmondható, hogy a legnagyobb profitot a gázolajkénmentesítő üzemek minél nagyobb bedolgozásával érhetjük el úgy hogy ehhez az alapanyagot a kőolajból kapjuk és ezáltal a konverziós üzemeket is a lehető legnagyobb mértékben leterheljük. Természetesen egy adott optimum számításakor fontos szerepe van a különböző termékek kőolajhoz viszonyított árának és az árkülönbség periódusok közötti változásának. A következő példában a 0.2 gázolaj importot vizsgáljuk Alapesetben (Case19) nincs 02-es import Ehhez képest első lépésben (Case20) megemeljük a VGO eladás maximális mennyiségét és így többlet kőolajfeldolgozást teszünk lehetővé. A következő esetben azt nézzük meg, mi történik ha a 02 gázolaj import fix 20 kt havonta a VGO eladás lehetősége mellett (Case

21). Az utolsó esetben pedig fix 40 kt import 0.2 gázolaj jön minden hónapban a VGO eladás lehetősége mellett (Case22) A számolási eredmények összehasonlítását a 9. táblázat tartalmazza Látható, hogy az első esetben a célérték (Obj.FuncVal) nő Ez abból adódik, hogy a Case19-ben a VGO eladása maximumon volt (60kt) ezért nem tudtunk további kőolajat feldolgozni. Ezt a Case20-ban feloldottuk és további kőolajat dolgoztunk fel, de az is látható, hogy a maximumot nem értük el (VGO eladás csak +45 kt), vagyis a számolt mennyiség feletti kőolajfeldolgozás már veszteséggel járna. A többlet kőolaj miatt a bi tumen mennyisége is nőt. A Case21-ben fix 20 kt 0.2 gázolaj import van, amit kötelezően meg kell vásárolni Ebben az esetben a gázolajkénmentesítő alapanyag más forrását kell csökkentenünk, ami csak a kőolajfeldolgozás lehet. Látható, hogy ebben az esetben a gázolajértékesítés nagyobb, mint a Case20-ban és már olyan

piacokat ad ki, amiket nem éri meg legyártani, de az alapanyag kötelező megvásárlása miatt megpróbálja a veszteséget csökkenteni. Természetesen a kőolajfeldolgozás is csökken a Case20-hoz képest, aminek eredményeként a VGO és bitumen eladás is alacsonyabb. A Case22-ben fix 40 kt alapanyagot veszünk fixen Látható, hogy itt a modell a kőolajfeldolgozást már jelentősen visszaveszi, hogy a felesleges gázolajkénmentesítő alapanyagtól szabadulni tudjon. Ezzel párhuzamosan természetesen a VGO és bitumen eladás is csökken. Ebben az esetben a feles gázolaj egy részét a TVK kapja meg. 146 9. táblázat A számítási eredmények összehasonlítása (02-es gázolaj vásárlása) Optimalizálás az olajiparban 147 Optimalizálás az olajiparban Összességében elmondható, hogy a kötelező piacok feloldásával nagyobb nyereséget lehetne elérni, igaz így a kockázat is nagyobb lenne, mivel nem lehetne korlátlan mennyiséget szabadon,

megfelelő áron értékesíteni és adott esetben az eladatlan készletek miatti feldolgozás csökkentése nagyobb veszteséggel járna. A cél a hosszútávú szerződések beállítása egy olyan szintre, ami megfelelő profitot ad, de a kockázatot is a lehető legalacsonyabb szinten tartja. Természetesen nem lehet állandó szabályokat vagy következtetéseket elmondani a különböző futásokról, mivel minden egyes peremfeltétel változtatása egy új helyzetet hoz, amihez már egy új optimum fog tartozni. A legjobb módszer, ha egyszerre csak egy feltételt változtatunk, de idő hiányában nem lehet minden egyes feltételt külön megvizsgálni. Gördülő tervezés során egyszerre több paraméter megváltoztatása szükséges, amit aztán a különböző üzleti területek képviselőivel kielemezzük, majd megpróbáljuk a feltételeket úgy megváltoztatni, hogy nagyobb profitot érjünk el. Fontos a modell számításában megbízni, amihez az adatbevitel

pontosságának nagy szerepe van, mivel idő hiányában nem lehet minden egyes adatot külön leellenőrizni. A fent említett példák csak bemutató jellegűek arra, hogy miként elemezzük ki az egyes eseteket. Ezek általános problémák a finomítók működésében, de a fenti következtetések csak a fenti peremfeltételek között érvényesek. Elképzelhető, hogy az árak változása miatt egy-két hónappal később már más lesz a optimum és más következtetést is vonnánk le a s zámításokból. Az előadások során megpróbáljuk bemutatni az éppen aktuális problémákat és a megoldásukra javasolt ötletek pénzügyi hatásait. 148 Optimalizálás az olajiparban 11. Hosszú távú fejlesztések, beruházások és piaci stratégiák az optimalizálás függvényében A stratégia szó eredetileg a háború, illetve annak megnyerésének művészetét jelentette, alakja a görög stratēgos szóból ered. Napjainkban ez a terminus már sokkal

szerteágazóbb jelentéstartalommal rendelkezik. Ne legyen azonban kételyünk, versenyhelyzetben, bármilyen tevékenységet is folytatunk, stratégiára van szükség. Amíg az erőforrások korlátozottak, addig azokért mindig harc fog folyni, békés vagy kevésbé békés eszközökkel. Ezen harc eszköze a stratégia Életünk, sorsunk alakításához is szükségünk van stratégiához. A lehető legkönnyebb dolog leülni és sajnálni magunkat, hogy nem megy valami. Azoknak akiknek „mennek a dolgaik” (feltéve, hogy erkölcsi vagy jogi értelemben nem bűnözők vagy nincs valamilyen „hátszelük”) spontán vagy tudatos stratégiát/stratégiákat alkalmaznak, és nagyon keményen dolgoznak. A kifeszített madzag is hatékony lehet, ha elesik benne a betörő. Azaz a legegyszerűbb stratégia is hatékony lehet, ha nem számítanak az alkalmazására. Egy bonyolult stratégia ellen sokszor az egyszerű hatékonyabb. Bármi is legyen a cél, fel kell tenni és meg

kell válaszolni a következő kérdéseket: • • • • • • Mit szeretnék elérni, mennyi időt szánok rá? Milyen eszközeim, erőforrásaim vannak? Milyen eszközöket, erőforrásokat tudok megszerezni menetközben? Milyen nehézségekkel kell megküzdeni? A küzdelemben mit vagyok hajlandó kockára tenni, meddig éri meg fenntartani az eredeti célkitűzésemet? Ha az eredeti célkitűzést bármilyen okból fel kell adni, mi a „B” tervem? Mi jellemző ezekre a döntésekre? Az, hogy hosszú távon határozzák meg sorsunkat, megesik, hogy csak évek múlva döbbenünk rá, hogy : helytelen döntést hoztunk. A stratégiai megközelítés lényege a jövő tükrében szemlélni tevékenységünket. A gazdasági szervezetek stratégiájával összefüggő ismereteket a stratégiai menedzsment tárgyalja. 11.1 A stratégiai menedzsment a gyakorlatban A stratégia egy szervezet hosszú távú iránya és célja, amely a szervezet részére előnyt tud biztosítani

annak erőforrásainak felhasználásával egy kihívásokkal teli környezetben a piacok igényeinek kielégítése és a részvényesek várakozásainak teljesítése érdekében. Bővebben: • • • • • • Hová kíván eljutni az üzlet hosszútávon (irány)? Mely piacokon versenyezzen az üzlet és milyen területeken vegyen részt az adott piacon? (piacok, célok) Hogyan tud az üzlet a versenytársaknál jobban teljesíteni? (előny) Milyen erőforrások szükségesek a versenyképességhez (állóeszközök, szakértelem, finanszírozás, kapcsolatok, műszaki hozzáértés, létesítmények stb.)? (erőforrások) Milyen külső környezeti tényezők befolyásolják a versenyképességet? (környezet) Melyek az üzletet irányítók értékei és elvárásai? (részvényesek) 149 Optimalizálás az olajiparban A megalkotott stratégiát (fenti kérdésekre adott válaszokat) a gyakorlatba át kell ültetni. Stratégiai menedzsment A stratégiai menedzsment , a

menedzsmenttevékenységnek az a része, amely : • a szervezet egészének hosszú távú fejlődésével, alapvető céljainak a teljesülésével kapcsolatos, • keretet szab a szervezeten belül, az alsó szinteken hozott, rövid távú, funkcionális vezetői döntéseknek, • eligazít a környezetből érkező, a szervezet létét befolyásoló kihívásokra adandó válaszokat illetően, • a versenytársakkal szembeni előny megőrzésén és növelésén keresztül, • a tulajdonosok és a szervezet egyéb érdekcsoportjai elvárásainak teljesítését szolgálja. Szélesebb értelemben a stratégiai vezetés a stratégiai döntések meghozatala az előzőekben felvetett kérdések megoldására. A stratégia különböző szintjei az üzletben Valamennyi szervezetben számos különböző szintű stratégia létezik, az általános (vagy csoport szintű) stratégiai szinttől kezdve a személyes szintű stratégiáig. • Társasági stratégia – az üzlet átfogó

céljának megvalósításával foglalkozik,a részvényesek várakozásainak történő megfelelés érdekében. Ez a döntő szint, mivel erősen befolyásolják a befektetők/részvényesek, és alapjául szolgál a stratégiai döntésekhez az üzlet minden részében. Az egyesített stratégia gyakran nyíltan meghatározott az ún „missziós nyilatkozatban”. 150 Optimalizálás az olajiparban • Üzleti egység st ratégia – hogyan tud az üzlet sikeresen versenyezni az adott piacon. Ez a stratégia a vevők igényeinek megfelelő termék kiválasztásával foglalkozik a v ersenytársakkal szembeni előny szerzése érdekében, az új lehetőségek kihasználása vagy megteremtése céljából. • Működési stratégia – a vállalati ill. az üzleti egység stratégiájának megvalósítása érdekében és az üzlet minden egyes részének szervezésével foglalkozik. A működési stratégia ezért az erőforrások, a folyamatok és emberek kérdésére

fókuszál. Stratégiai célok rendszere A célok rögzítik azt az útvonalat, amelyen a szervezetnek végig kell haladnia és a kijelölt mérföldkövek elérésének ütemét annak érdekében, hogy a tulajdonosok/érintettek elvárásainak megfelelő jövőbe jusson. A szervezeti célok hierarchiájának csúcsán a vállalat küldetése helyezkedik el. A küldetés a vállalat nyilatkozata arról, hogy mi létezésének indoka, mire törekszik, kiket és hogyan kíván szolgálni, milyen társadalmi értékekben hisz, és miket tekint megkülönböztető jellemvonásának. A jövőkép ( vízió ) meghatározza, hogy a szervezet hová akar a jövőben eljutni. A szervezet jövőjének optimista képét tükrözi. A vállalati stratégiai cél a tulajdonosok érdekeit kifejező, gyakran pénzügyi mutatókat tartalmazó, hosszabb távra szóló iránymutatás Az üzemi szintű operatív cél mindig egy adott egységre jellemző, a működésre vonatkozó, többnyire rövid távú,

általában összetett. A stratégiai menedzsment folyamata A stratégia egy racionális döntési folyamat eredményeként jön létre. Ez a folyamat lépésről lépésre végighalad az elemzés, a dönt és és a v égrehajtás szakaszán. A szakaszok logikailag egymásra épülnek. A végrehajtás a kiválasztott stratégia megvalósítására irányul, a dönt és feltételezi a mélyreható elemzést. Stratégiai analízisek Stratégia választás Stratégia megvalósítás 1. Stratégia analízis: Az üzleti pozíció erősségének elemzése és az üzletet jelentősen befolyásoló fontos tényezők megértése. 151 Optimalizálás az olajiparban Erre számos eszköz van. Ezen eszközök alkalmazása csupán kiegészítő információkat ad a döntéshez, azt azonban nekünk kell végül meghozni, a módszer alkalmazása nem helyettesíti a döntéshozói felelősséget. Vegyük sorra ezeket: Stratégiai analízisek A stratégiai elemzés során három terület

összekapcsolódó vizsgálatát kell végrehajtani: • a szervezet külső környezete • a belső erőforrások • befolyásoló érdekcsoportok Ezeknek eredményeként tárható fel a szervezet stratégiai helyzete. A külső környezet elemzésének kiinduló lépése annak megértése, hogy mennyire bizonytalan ez a környezet, milyen gyorsan és milyen összetett változások mennek végre. A vállalatok külső környezetét elemző módszerek és eljárások sok közül a leggyakoribb módszerek az alábbiak: A tág környezet legfontosabb tendenciáinak meghatározását segíti a PEST-modell, amely egy hasznos szemléleti keret a vizsgálatokhoz. A PEST k ifejezés az angol Political, Economic, Sociocultural, Technological szavak kezdőbetűjéből alkotott kifejezés • Politikai tényezők: mint adópolitika, munkáltatói törvények, környezetvédelmi előírások kereskedelmi korlátok, politikai stabilitás • Közgazdasági tényezők: gazdasági növekedés,

kamatlábak, árfolyamok, inflációs ráta • Szociális tényezők: kulturális tényezők mint pl: egészségtudatosság, népesség növekedés, kor eloszlás, életpálya minták, munkabiztonsági kultúra. • Technológiai tényezők: , kormányzati műszaki fejlesztési politikák, kutatás fejlesztés szintje, automatizálási szint, technológiai ösztönzők, technológiaváltás sebessége. A vállalat szűkebb környezetének, az iparági vagy versenykörnyezetnek az elemzésére az alábbi ábrán látható Porter-féle modell a legalkalmasabb. Az iparágon belüli versenyhelyzetet leginkább formáló öt tényező részletes elemzésén alapul • • • • • a vevők alkupozíciója (sok vásárló van-e, vagy csak kevés monopol helyzetű, mennyire fontos a minőség, mennyire könnyen tudják váltani a fogyasztók az ellátót) a szállítók alkupozíciója (sok vagy kevés beszállító, könnyen helyettesíthetők-e az alapanyagok, mennyire fontos az adott

iparág a beszállítók számára) új piacra lépők fenyegetik-e pozíciónkat (az iparágra jellemző gazdaságos méret -economies of scale - elemzés, a belépéshez szükséges befektetési források, hálózatokhoz való hozzáférés) helyettesítő termékek fenyegetik-e pozíciónkat (milyen mértékű a helyettesíthetőség, a helyettesítő termékek költség és árviszonyai) iparágon belüli verseny, versenytársak ( iparági koncentráció, versengő cégek száma, a termékek megkülönböztethetősége , növekedési ütem ) 152 Optimalizálás az olajiparban Potenciális piacra lépők Fenyegetés az új piacra lépők részéről A beszállítók alkuereje Versenytársak közötti verseny A vásárlók alkuereje Fő vásárlók Beszállítók Fenyegetés a helyettesítő terméket gyártók részéről Helyettesítő terméket gyártók A szervezetek belső erőforrásaikra támaszkodva válaszolnak a környezet kihívásaira. Az erőforrás elemzés

azzal indul, hogy meghatározott csoportosításban összegyűjtjük és számszerűsítjük a vállalat erőforrásait hagyományosan a következők szerint. • Fizikai források - telephelyek, műszaki színvonal, technológia biztosította rugalmasság, állandó tőke értéke • Pénzügyi források - hitelképesség, likviditás, jövedelem termelő képesség, hitelbesorolás • Emberi erőforrások - szervezeti képességek, dolgozók képzettsége, tapasztalata, elkötelezettsége • Technológiai erőforrások – a termeléshez szükséges technológia megléte, licencek, szabadalmak, innováció szervezetei) • Hírnév, elismertség – fogyasztói kapcsolatok, márkatermékek aránya, termékek ismertsége. A stratégia a külső környezet és a belső erőforrások, valamint a tulajdonosok szándéka között keresi a megfelelő összhangot. A stratégiai döntésekhez ezért a legfontosabb hozzájárulást a külső és belső feltételek és a belső adottságok

együttes számbavétele, helyzetelemzése adja. E feladat megoldására szolgál az un. SWOT-elemzés, amely összefoglalja a korábbi vizsgálatok eredményeit: Belső környezet (Strengths) Erősségeink (Weaknesses) Gyengeségeink Külső környezet (Opportunities) Lehetőségek (Threats) Fenyegetettség A SWOT mátrix felrajzolás a belső környezet elemzésének összefoglalásával kezdődik, ennek alapján azonosíthatók a vállalat erős és gyenge pontjai 153 Optimalizálás az olajiparban Erősségek: a vállalat fejlődése során felhalmozott tényezők, erőforrások, amelyekben a vállalatnak előnye van versenytársaikkal szemben, (pl. fejlett technológia, biztos pénügyi helyzet, jól képzett munkaerő) Gyengeségek: azok a vállalaton belüli tényezők, amelyekben az adott vállalatnak versenyhátránya van vetélytársaival szemben (pl elavult termelőegységek, alacsony minőség, világos stratégia hiánya) A külső környezet elemzése ad képet

a vállalat előtt álló lehetőségekről és az őt érő fenyegetésekről. Lehetőségek azok a vállalaton kívüli, a vállalat által befolyásolhatatlan tényezők, amelyek kedvező feltételeket teremtenek a fejlődése számára. Ezeket kiaknázva képes a vállalat növelni piaci részesedését és javítani a tőke megtérülését. (pl gyorsan növekvő piaci igények, javuló gazdasági helyzet az iparágban, versenytársak nehézségei) Fenyegetések azok a vállalatot befolyásoló külső hatások, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják, korlátozzák a szervezet fejlődését, amelyekhez csak alkalmazkodni lehet ( pl. piac telítődése, gazdasági recesszió, politikai bizonytalanság). A tapasztalatok szerint a sikeres stratégiát mindig a vállalat erősségeire és lehetőségeire kell építeni. Stratégia választása Ez magában foglalja a tulajdonosok/részvényesek várakozásainak megértését, a s tratégiai opciók azonosítását és a stratégiai

opciók értékelését és kiválasztását. Erre vonatkozóan a végső döntést a stratégiai analízisekkel nyert információk alapján kell meghozzuk, de ennek felelőssége alól nem vonhatjuk ki magunkat. Az üzleti szervezet rendelkezésére álló fejlesztési stratégiák azonosítása során három kérdésre kell válaszolnunk: Milyen versenyelőnyre alapozzuk a stratégiánkat? Porter megvizsgálta, hogy mi az összefüggés a tőkemegtérülés és a piaci részarány között és azt tapasztalta, hogy magas tőkemegtérülést költségvezető (cost leadership) stratégiával és magas piaci részesedéssel vagy differenciált termékkel és alacsonyabb piaci részesedéssel lehet elérni. Ennek alapján Porter három jellegzetesen eltérő stratégiát ajánl: • Költségvezető stratégia - a vállalat a lehető legalacsonyabbra szorítja le költségeket, így a piaci átlagot elérő árai viszonylag magas nyereséget biztosítanak. • Megkülönböztető

stratégia - a vállalat minden lehetséges módon megkülönbözteti termékeit, a fogyasztó szemszögéből egyedinek tünteti fel, így el tudja fogadtatni magas árait. • Összpontosítási stratégia – a vállalat egy vagy csak néhány szegmensre összpontosítva költségvezető vagy megkülönböztető stratégiát valósít meg, és így ér el magasabb nyereséget. Másik megközelítés az un. i rányításpolitikai mátrix (Directional Policy Matrix) alkalmazása, amely összefoglalja az üzleti műveletek erősségét az adott piacokon. Megmutatja, hogy a vállalat versenyképességének és a szektor (ipari vagy termék) profitabilitásának függvényében milyen stratégiát érdemes alkalmazni. 154 Optimalizálás az olajiparban A vízszintes tengely mentén a szektor profitabilitásának kilátásait, a függőleges tengely mentén a vállalat versenyképességét ábrázoljuk. Üzleti egységünket (melyre vonatkozóan döntést kívánunk hozni, e k ét

paraméter alapján besorolva elhelyezzük a m átrixban és így útmutatást kaphatunk arra vonatkozólag, hogy adott egységgel mi a legcélszerűbb teendő. A valóságban persze a különböző döntési zónák nem feltétlenül négyzet alakúak és átfedések lehetségesek közöttük. Ennek ellenére innen is nyerhetünk információt a döntéshez. • • • • • • • • • A zónák leírása a következő: Piacvezető (Leader) – nagyobb erőforrásokat érdemes bevetni Erősíts (Try harder) – hosszabb időtávon sérülékeny lehet a pozíciónk de jelenleg megfelelő Duplázz vagy lépj ki (Double or quit) – hazard döntés az üzleti egység jövőjére vonatkozóan Növekedés (Growth) – növekedj erőforrásaid koncentrálásával Megőrzés (Custodial) – pénzügyi fejőstehén I (cash cow I), használd, szedd be a profitot, de ne fejlesztd tovább Készpénz termelő – pénzügyi fejőstehén II (cash cow II), használd és a profitot fektesd

be másutt (erőteljesebb pénztermelő mint a “custodial” az erősebb versenypozíció miatt) Szakaszos kivonás (Phased withdrawal) – a készpénzt fokozatosan vond ki ebből a termelésből és nagyobb pontenciálú üzletekbe fektesd Divesztició (Divest) – a lehető leghamarabb add el vagy szüntesd meg Milyen irányban kívánunk terjeszkedni? Hogyan bővítsék az eddigi tevékenységet a gyorsabb növekedés és a magasabb megtérülés érdekében, viszonylag alacsony kockázat mellett? A szóba jöhető alternatívák az Ansoff-féle termék/piac mátrix elemzése alapján azonosíthatók. 155 Optimalizálás az olajiparban Jelenlegi piac Új piac Jelenlegi termék A piacra behatolás stratégiája: • növelni a piaci részarányt, • növelni a termék használatát, • növelni a használat gyakoriságát, • növelni a használat minőségét, • új alkalmazásokat bevezetni. Új termék A termékfejlesztés stratégiája: • tökéletesíteni a

terméket, • új terméket kifejleszteni ugyanarra a piacra, • a termékvonal kiterjesztése. A piacfejlesztés stratégiája: • kiterjeszteni a már létező termék piacát, • földrajzi terjeszkedés, • új piaci szegmens meghódítása. A diverzifikáció stratégiája*: • vertikális integráció, • előreirányuló integráció, • hátrairányuló integráció, • az eddigi tevékenységgel kapcsolatos diverzifikáció, • az eddigi tevékenységgel nem kapcsolatos diverzifikáció. *A diverzifikáció az a stratégiai irány, amikor a vállalat, eltávolodva a már jól ismert piacától és hagyományos termékeitől, új termékeivel új piacra lépve, új fogyasztói igényt kíván kiszolgálni. Hogyan kívánjuk megvalósítani? • • Szerves növekedés : minőségi növekedés, hatékonyság, termelékenység javításával, a költségek csökkentésével végrehajtott növekedés Szervetlen: mennyiségi növekedés, felvásárlásokkal,

versenytársak megszerzésével, vállalat egyesülésekkel végrehajtott növekedés Stratégia implementáció (végrehajtás) A stratégia végső sikere alapvetően a megvalósításon múlik és a végrehajtásban dől el. A végrehajtáshoz a stratégia alkotásától jelentősen különböző képességek szükségesek. Kezdetben koncepcionális elemzőmunka, végül pedig a gyakorlati szervezőmunka dominál. A végrehajtás, mint vezetési feladat tartalmazza a vezetés valamennyi funkcióját . Szükséges elem a stratégiai tervezés, amely a küldetéshez illeszkedő stratégiai majd ezek megvalósítását szolgáló operatív célok megfogalmazást és az erőforrások ezeket megalapozó elosztását jelenti. Ezzel párhuzamosan szükség van a stratégiát megfelelően szolgáló szervezet és szervezeti kultúra kialakítására. Közben folyamatosan szükséges az emberek mozgósítása és a stratégia igényelte változások végrehajtására. Végül pedig

nélkülözhetetlen feladat a stratégia megvalósulásának folyamatos követése és a végrehajtás ellenőrzése. A stratégiai terv elkészítésének négy alapvetően fontos eleme van : • A konkrét stratégiai feladatok és a hozzájuk tartozó célok megfogalmazása • A stratégia megvalósításához szükséges specifikus programok, tervek, projektek kidolgozása. • A rendelkezésre álló források elosztása és a költségtervek elkészítése. • A végrehajtás ellenőrzése folyamatának, eszközeinek, módszereinek, illetve ezek szervezeti feltételeinek megteremtése. 156 Optimalizálás az olajiparban 11.2 Példa a vállalti stratégiára a MOL csoport 2006-ban meghirdetett stratégiája A MOL Csoport jelenlegi stratégiája Cél ÚJ EURÓ EURÓPÁBÓL DIKTÁ DIKTÁLNI A TEMPÓ TEMPÓT • Kiváló növekedési ráta (EBITDA >10% CAGR) • Páratlan jövedelmezőség • A portfolió megtérülésének maximalizálása meghatározott és

menedzselt kockázat mellett HATÉ HATÉKONYSÁ KONYSÁG • 285 M USD javulás Pillérek • Integrációs lehetőségek maximális kihasználása • Jó minőségű eszközök magas kihasználtsága • Kiváló eredmények NÖVEKEDÉ VEKEDÉS • Szénhidrogén termelés megháromszorozása • Finomított termékek eladásának megkétszerezése • Kulcsszereplővé válni a Balkánon • 1500 kutas értékesítési hálózat LEHETŐ LEHETŐSÉGEK • Stratégiai előny kihasználása és integrációs tapasztalat • Minőségbeli vezető szerep megtartása • Tőke fegyelem • Elkötelezettség a Fenntartható Fejlődés és Vállalat Vezetés Alapok Tartó Tartósan magas olajá olajárak és finomí finomítói árré rrés Az „Új „Új Euró Európai” pai” terü terület folyamatos felzá felzárkó rkózása Stratégiai célok 2006-2010 Csoportunk és üzletágaink sikeres működése tekintélyes részt a gondos stratégiai tervezésnek köszönhető.

Elköteleztük magunkat a növekedés, a hatékonyság és a fenntartható fejlődés mellett. A MOL-csoport új stratégiai és pénzügyi célkitűzései a 2006-2010-es időszakra A MOL Rt. 2006 és 2010 közötti stratégiájában azt a célt tűzte ki, hogy maximalizálja az „Új Európában” rejlő növekedési lehetőségeket, s egyben kiemelkedő megtérülést biztosít részvényeseinek. A már bizonyított tranzakciós tapasztalatok és integrációs képességek alapján a Csoport folytatja a növekedést és a hatékonyságjavítást, kézben tartva a felmerülő kockázatokat. Főbb stratégiai célszámok* 3,5 milliárd dollárt meghaladó csoport EBITDA 15% Csoport ROACE* 285 millió dollárt elérő hatékonyságjavulás *számos piaci feltételezésen alapul *NOPLAT (adózott üzleti eredmény) alapon • • • A MOL-csoport sikeres regionális növekedésének, a jól időzített finomítói technológiai fejlesztéseinek, valamint a hatékonysági és

szinergia célkitűzések következetes megvalósításának köszönhetően a 2005-ös stratégiai célok már jóval a három éves időszak vége előtt megvalósításra kerültek. Az elmúlt esztendők alatt a MOL a világ egyik legjobban teljesítő integrált energiatársaságává vált. Eddig bizonyított képességeinkre építve célunk, hogy a 2006-2010-es időszak alatt kiemelkedő növekedést érjünk el, miközben fenntartjuk a versenytársainkat felülmúló csoportszintű megtérülést. A MOL stratégiai célkitűzései A fenti erőfeszítések sikerének biztosítására a MOL a következő célokat tűzte maga elé: Növekedés A MOL új növekedési céljait az üzleti portfolió egyensúlyának figyelembe vételével tűzte ki. Ennek keretében megháromszorozza szénhidrogén termelését és megkétszerezi a finomított termékeinek eladását, ezzel biztosítva a kutatástermelés és feldolgozás integrációját. A társaság robosztus növekedési céljai

elérése érdekében 5,4 milliárd dollárt kíván meglévő eszközeinek korszerűsítésére és bővítésére fordítani. Befektetéseinél következetesen alkalmazza szigorú pénzügyi és megtérülési követelményrendszerét. 157 Optimalizálás az olajiparban Hatékonyság A MOL 2010-re éves szinten 285 millió dollárral fogja javítani működési hatékonyságát. Ez magába foglalja a költségek csökkentését és az eszközök jobb kihasználását. Pénzügyi rugalmasság A MOL az eladósodottsági mutatót 30% alatt kívánja tartani, befektetési kategóriájú hitelminősítését megőrizve. A társaság az osztalék abszolút értékének fokozatos növelését tervezi, 2010-re az osztalék-kifizetési arányát a régiós iparági versenytársak szintjére emeli (jelenleg 30%). Üzletági stratégiák A fenti célok elérése érdekében az egyes üzletágak stratégiáját a Vállalat az alábbiakban határozta meg: Kutatás-Termelés – Erőteljes,

fókuszált portfolió kialakítása A Kutatás-Termelés szegmensben 2010-re a MOL célja, hogy megháromszorozza szénhidrogén termelését, napi 300 ezer kőolaj hordó-egyenértéknyire, valamint olaj és gázkészleteit is, 900 millió kőolaj hordó-egyenértéknyire, miközben a készletpótlási költséget 6,5 dollár kőolaj hordó-egyenérték alatt tartja. A közép-kelet európai régióban az INA-val együtt és új társasági akvizíciókon keresztül kívánja bővíteni kutatási és termelési tevékenységét. Nemzetközi területen a MOL erős és fókuszált portfoliót kíván kialakítani szigorú értékelési és portfolió-irányítási módszereket alkalmazva. A hosszú-távú készletnövekedés biztosítása érdekében ez legalább egy új kulcsfontosságú régióban való meggyökerezést jelent, miközben a Csoport biztosítja az egyensúlyt a kutatási, valamint a fejlesztési és termelési projektek között. Ennek eredményeképp a

Kutatás-Termelés hozzájárulását a Csoport EBITDA-hoz a társaság több mint 40%-ra kívánja növelni. Feldolgozás és Kereskedelem – Világszínvonalú, versenyképes finomítói kapacitások és a hatékony kiskereskedelmi hálózat továbbfejlesztése A Feldolgozás és Kereskedelem szegmensben a MOL célja az, hogy kiváló termékminőség segítségével fenntartsa piaci pozícióit, illetve kiterjessze nagy növekedési kilátásokkal rendelkező új piacokra. Ennek érdekében a társaság kulcsfontosságú piacain további befektetésekkel kívánja a termékszerkezetet és termékminőséget javítani, miközben kihasználja a felmerülő akvizíciós lehetőségeket. Mennyiségi cél, hogy a finomított termékek eladása terén meghaladja a napi 500 ezer hordót, egyben fenntartva az értéklánc menedzsment eredménymaximalizáló hatását. A társaság 2010-re egy 1500 töltőállomásból álló kiskereskedelmi hálózatot kíván kialakítani a finomítók

ellátási körén belül. Petrolkémia üzlet – Eredménynövekedés az elmúlt három év beruházásaira alapozva Jó minőségű eszközeire építve a petrolkémiai szegmens célja a nyugat-európai piacokon meglévő hagyományos „niche” pozíció megerősítése, a bővülő keleti piacokon való jelenlét növelésével párhuzamosan. Ezt alátámasztja versenyképes költségstruktúrája, kereskedelmi, valamint földrajzi helyzete. Gázszállítás – tranzitbevételek növelése A Gázüzletben a MOL célja, hogy megtartsa pozícióját a szállításban, amely nem csak stabil megtérülését, hanem növekedési lehetőséget is biztosít. A társaság, egyedülálló földrajzi helyzetét kihasználva növelni kívánja részesedését a regionális gáztranzit üzletben Összefoglalva a MOL jelenlegi képességei, bizonyított tapasztalatai és új stratégiája szilárd alapot teremtenek arra, hogy a Csoport megfeleljen a jövő kihívásainak. A MOL lendülete

jelzi: kiemelkedő növekedést, átlagon felüli nyereséget és kiugró megtérülést elérve lépést váltott, hogy az Új Európa zászlóshajójává váljon. 11.3 A „Technology Roadmap” / „Technology Roadmapping” Globálisan a vállalatoknak számos problémával kell szembenézni: • A termékek egyre bonyolultabbá és egyedivé válnak • A termék piacra jutásának ideje csökken • A termék élettartama rövidül • A beruházásra fordítható pénzösszeg korlátozott • A növekvő verseny miatt a mozgástér beszűkül Ezek a pr oblémák megkövetelik a v állalatoktól iparáguk és a pi aci környezet jobb megértését. A jó technológiai tervezés megalapozza a vállalat jövőbeli pozícióját, segít helytállni a növekvő versenyben. Egyre több vállalat kezdi a t echnológiai tervezéshez eszközként használni az un. „technology roadmapping”-t, melynek nincs igazán jó magyar megfelelője, lehetséges fordításai: technológiai

útvonalterv/ útiterv készítés, technológiai úttervezés, technológiai fejlesztési terv/térkép készítés. 158 Optimalizálás az olajiparban A technology roadmapping fontos eszköz a vállalatcsoportok illetve egész iparágak technológiai tervezéséhez is, mivel ezen s peciális technika alkalmazásával eg y vállalat vagy iparág jobb beruházási döntéseket tud hozni, mert jobb információi vannak, hogy: • Azonosítsa a k ritikus (kulcs) termékekkel szembeni elvárásokat, amelyek meghatározzák a technológia kiválasztását és a fejlesztési döntéseket. • Meghatározza a technológiai alternatívákat, amelyekkel a kritikus termék követelmények kielégíthetők • Kiválassza a megfelelő technológiai alternatívákat • Kialakítson és végrehajtson egy ütemtervet a megfelelő technológiai alternatívák fejlesztése és bevezetése érdekében. A technology roadmapping hajtóereje a szükséglet és nem a megoldás. Például, ha

szükség van egy energia hatékony járműre, ami kevesebbet fogyaszt, akkor a könnyűsúlyú kompozit anyagok használata egy lehetséges megoldás, de lehetnek más, jobb megoldások is. Emiatt a szükséglettel és nem egy előre definiált megoldással kell kezdeni. A technology roadmapping módszert biztosít, hogy azonosítsuk, értékeljük és kiválasszuk azokat a technológiákat, amelyeket a s zükséglet kielégítésére lehet használni. A Technology Roadmapping alkalmazása és haszna A technology roadmappingnek.vállalati és iparági szinten is számos potenciális alkalmazási lehetősége és haszna van. A három fő felhasználási terület: • Segít a konszenzus kialakításában a szükségletekről és az ezek kielégítéséhez szükséges technológiákról. • Módszert ad a szakértőknek, hogy előre jelezzék a szükséges technológiai fejlesztéseket • Keretrendszert biztosít a technológiafejlesztések tervezéséhez és koordinálásához,

vállalaton belül vagy egy egész iparágban. A technology roadmapping fő előnye hogy olyan információt biztosít, ami segít a megfelelő technológiai beruházási döntések meghozatalában. Ezt úgy éri el, hogy: • Először azonosítja a kritikus technológiákat vagy technológiai hiányosságokat amiket orvosolni kell a termék minőségi célok eléréséhez. • Másodszor lehetőségeket azonosít a K+F tevékenységek befolyásolására a v állalaton belüli vagy egy szövetség tagjai közötti kutatási tevékenységek koordinálása által. További hozadéka, hogy mint marketing eszköz, a technology roadmap meg tudja mutatni, hogy egy vállalat igazán érti a vásárlói igényeket és hozzáfér, vagy fejleszti (vállalaton belül, vagy szövetségben) azokat a technológiákat, melyekkel ezeknek az igényeknek meg tud felelni. Néhány társaság vállalaton belül készít technology roadmapet a technológia tervezési tevékenysége részeként (vállalati

technology roadmapping). Iparági szinten azonban a technology roadmapping több vállalatot is magába foglal egy konzorciumban, vagy akár az egész iparágat (iparági technology roadmappping). A technology roadmap ezen szintje lehetővé teszi az iparág számára hogy együttműködve fejlessze ki a kulcsfontosságú technológiákat ahelyett, hogy feleslegesen támogatná ugyanazt a kutatást és alultámogatna, vagy elhagyna más fontos technológiákat. Ennek komoly hozadéka lehet, mert bizonyos technológiák támogatása túl drága lehet vagy túl hosszú ideig tarthat kifejleszteni egyetlen vállalatnak a rendelkezésre álló erőforrások figyelembevételével. A vállalatok erőforrásainak egyesítése azonban lehetővé teheti a technológia kifejlesztését ezáltal versenyképesebbé téve az iparágat. 159 Optimalizálás az olajiparban Mi a Technology Roadmappping? A technology roadmappping egy szükséglet vezette ( piac orientált) t echnológiai tervezési

folyamat, ami a termékekkel szemben támasztott követelményeknek való megfelelés érdekében segít a technológiai alternatívák azonosításában, kiválasztásában és fejlesztésében. Szükségletek adott csoportja esetén a technology roadmapping folyamat módszert biztosít arra, hogy fejlesszük, szervezzük és prezentáljuk az információt a kritikus rendszer követelményekről és teljesítmény célokról, amelyeknek egy meghatározott időn belül meg kell felelni. Emellett azonosítja az ezen célok eléréséhez fejlesztendő technológiákat is. Végül biztosítja a szükséges információt a különböző technológiai alternatívák között a kompromisszum megtalálására. Milyen egy Technology Roadmap? A technology roadmap egy dokumentum, ami a t echnology roadmapping folyamat során készül. Azonosítja (termék szükségletek egy csoportjára) a kritikus rendszer követelményeket, a termék és folyamat teljesítmény célokat valamint a t

echnológiai alternatívákat és mérföldköveket annak érdekében, hogy ezek a célok teljesüljenek. Valójában a technology roadmap alternatív technológiai utakat azonosít bizonyos teljesítmény célok elérése érdekében. Ezek közül ki lehet választani egyet és tervet készíteni hozzá. Ha nagy a bizonytalanság vagy kockázat, akkor több utat is lehet választani és követni egyidejűleg. A roadmap precíz célokat azonosít és segít az erőforrásokat azokra a kritikus technológiákra koncentrálni, amelyek ezen célok eléréséhez szükségesek. A Technology Roadmap Típusai A technology roadmapnek több típusa van. A termék technology roadmap a termék/folyamat szükségletek alapján készül. Mivel ezen összeállítás a termék technology roadmapre koncentrál, ezért erre utalás általában csak technology roadmap néven történik. Másik típusa a t echnology roadmapnek, az un. fejlesztési technology roadmap, melyet jellemzően K+F területen

használnak. Ez a roadmap két dologban különbözik a termék technology roadmaptől: • Először, a fejlesztési technology roadmapből hiányzik a tágabban vett termék környezet, amit a termék technology roadmap biztosít. • Másodszor, a fejlesztési technology roadmap a következőkre koncentrál: 1) egy új vagy kutatási fázisban lévő technológia fejlesztésének és kereskedelmi forgalomba kerülésének előrejelzésére 2) a technológia megvalósítása révén elérhető verseny előny 3) hogyan fog a fejlesztett technológia és a vállalat versenyképességi helyzete fejlődni. A fejlesztési technology roadmap egyetlen technológiára koncentrál, leírja a fejlődés várható útját és tartalmazhat projekt terveket a fejlesztés támogatására. Az eredménye lehet egy döntés további erőforrások biztosításáról a technológia fejlesztése és a versenyképesség javítása érdekében. Technology Roadmapping folyamata A Technology Roadmapping

folyamata három fázisból áll. Az első fázis a szükséges előzetes tevékenységeket foglalja magában. A második fázis a Technology Roadmap elkészítése A harmadik fázisban a Technology Roadmap alkalmazása és a tevékenységek nyomon követése a feladat. I. fázis Előkészítés 1. Lényeges feltételek kielégítése 2. Irányítás/támogatás biztosítása 3. A Technology Roadmap feladatának és határainak kijelölése 160 Optimalizálás az olajiparban II. fázis A Technology Roadmap elkészítése 1. A Roadmap súlyponti “termékének” meghatározása 2. A kritikus rendszerkövetelmények valamint ezek céljainak azonosítása 3. A legfontosabb műszaki tudományterületek megadása 4. A technológiai mozgatórugók és előirányzataik megadása 5. A technológiai alternatívák és az ütemezés azonosítása 6. A követhető technológiai változatok javaslata 7. Technology Roadmap jelentés elkészítése Ill. fázis: Utólagos tevékenységek 1. A

Roadmap bírálata és jóváhagyása 2. Megvalósítási terv készítése 3. Felülvizsgálat és aktualizálás I. fázis Előkészítés Ebben a fázisban a kulcsszerepet betöltő döntéshozók megértik/érzékelik, hogy a feladatuk megoldásában a Technology Roadmap segítségükre lehet. El kell dönteniük, hogy mit kell feltérképezni és a Technology Roadmap hogyan fogja segíteni őket a befektetési döntéseikben. Ezen döntéshozók elfogadási és felhasználási szándéka nagyon fontos abból a s zempontból, hogy a roadmap készítéshez az erőforrások rendelkezésre álljanak. 1. Lényeges feltételek kielégítése Technology Roadmapping tevékenység sikeres elvégzéséhez több feltételnek kell eleget tenni. Ez a lépés magában foglalja annak ellenőrzését, hogy ezeket a feltételeknek már megfeleltünk vagy valaki már dolgozik azon, hogy megfeleljen a tevékenység. • • • • Felismert/jól felfogott igény kell a Technology Roadmap

elkészítésére. Technology Roadmapping tevékenység több különböző csoport tevékenységét és hozzájárulását igényli, ami különböző távlatokat és tervezési horizontokat ad a folyamathoz. A Technology Roadmapping tevékenység a szervezet különböző részeinek valamint a kulcs vevők és beszállítók részvételét / ismeretét igényli (pl. kereskedelem, gyártás, K+F, tervezés stb.) A Technology Roadmapping tevékenységnek sokkal inkább igény, mintsem megoldás orientáltnak kell lennie. Nagyon tisztán meg kell határozni a tevékenység határait, mi tartozik és mi nem tartozik a Technology Roadmap feladatához/céljához és azt is, hogy a Roadmap miképpen kerül felhasználásra. 2. Irányítás/támogatás biztosítása A roadmapping folyamat idő és energia/munka igénye miatt szükséges hogy a munkában részt vevők egyértelmű irányítást//támogatást kapjanak, a megvalósításra és hasznosításra jogosult

szervezettől/vezetőtől. 3. A Technology Roadmap feladatának és határainak kijelölése Ez a l épés mutatja be miért is kell a t echnology roadmap, és hogyan kerül felhasználásra. Megfogalmazza a koncepciót, tisztán leírja a feladatokat és a határokat. A roadmap a feltárt igények 161 Optimalizálás az olajiparban készletével indul, a roadmap felhasználási szándéka határozza meg a tervezési horizontot, a részletezés mértékét. A roadmap időtávlata tipikusan 10-15 év, de vannak benne közbenső pontok három, öt évenként. II. fázis A Technology Roadmap kialakítása Ez a fázis hét lépésre osztható. A roadmap megalkotásához munkacsoportok teamek alakítása elengedhetetlen. 1. A Roadmap súlyponti „termékének” meghatározása A roadmapping kritikus lépése a résztvevők által azonosított és kölcsönösen elfogadott „termék” igény(ek). A kölcsönös megegyezés abból a s zempontból fontos, hogy biztosítva legyen a

roadmapping tevékenység befogadása és az elfogadása. A „termék” összetettségétől függően több összetevő és szint lehetséges, amire fókuszálni kell a roadmap-et. A megfelelő fókusz kiválasztása nagyon fontos. Ha nagy bizonytalanság van a t ermék igénnyel kapcsolatban, a forgatókönyv alapú tervezést kell alkalmazni. Minden egyes forgatókönyvvel szembeni követelmény a realitás, a belső szerkezet konzisztenciája és más forgatókönyvekkel való összehasonlíthatóság abban, hogy hatással van a roadmappal szemben támasztott egy vagy több igényre. A forgatókönyv elemzés extrém eseteket is magában foglalhat, de nem szabad túlzott súllyal figyelembe venni illetve nem lehetnek a r oadmap mozgatórugói. A fontos szempont az, hogy a forgatókönyvek nem lehetnek öncélúak Ezek csak az adott környezetben lévő bizonytalanságra való figyelemfelhívás és roadmap minőség javítására irányuló igény eszközei lehetnek. A

forgatókönyveket alkalmazzák az igények, szolgáltatások vagy termékek jobb azonosítására. Sok esetben lehetnek közös igények, amelyeket minden forgatókönyvben alkalmaznak, habár az elvárás eltérő lehet az eltérő forgatókönyvek esetén. Más esetekben egy bizonyos igény kritikus lehet egy adott forgatókönyv esetén, mivel túl nagy a valószínűsége ahhoz, hogy elhanyagolható/kizárható lenne. Az idő múlásával, ahogy az igényekkel kapcsolatos bizonytalanság csökken, egyes technológiákra amelyektől az igények kielégítését várjuk- fektetett hangsúly csökkenthető vagy növelhető. Többek között ezért kell ismételten felülvizsgálni és aktualizálni a roadmap-et és megvalósítási tervét. 2. A kritikus rendszerkövetelmények valamint ezek céljainak azonosítása A kritikus rendszerkövetelmények biztosítják roadmap átfogó keretét. Amint a r észtvevők elhatározzák, hogy mely igényeket kell roadmap-elni (ami nem

magától értetődő folyamat), meg kell határozniuk a kritikus rendszerkövetelményeket. 3. A legfontosabb műszaki tudomány/technológiai területek megadása Ezek a fontos technológiai rendszerkövetelmények. területek, amelyekkel elérhetők a termék számára kritikus 4. A technológiai mozgatórugók és céljaik/előirányzataik megadása Ennél a pontnál a kritikus rendszerkövetelményeket átalakítják technológia orientált mozgatóerőkké az egyes technológiai területeken. Ezek a technológiai mozgatóerők azok a kritikus változók, amelyek meghatározzák azt, hogy melyik technológiai alternatívát válasszuk. A technológiai mozgatóerők függenek a feltételezett technológiától. 162 Optimalizálás az olajiparban A technológiai mozgatóerő célok meghatározzák hogy egy megvalósítható technológiai alternativa mire legyen képes meghatározott időpontra. 5. A technológiai alternatívák és az ütemezésük azonosítása Amint a

technológiai mozgatóerőket és céljaikat meghatározták, a célokat kielégítő technológiai alternatívákat kell meghatározni. A bonyolult cél különböző technológiákban igényelhet áttöréseket vagy egy technológia több célpontra is hatással lehet. A roadmap minden egyes azonosított technológiai alternatíva részére megbecsüli azt idővonalat/határidő, mikorra érik be a technológia, figyelembe véve a technológiai hajtóerő célokat. Amikor több technológiát kell párhuzamosan követni, döntési pontokat kell azonosítani, hogy mikor minősíthető egy technológia győztesnek vagy mikor kell ejteni a további megfontolások közül. 6. A követhető technológiai változatok javaslata Ez a lépés választja ki a követendő technológiai alternatívák részhalmazát. Ezek a technológiai alternatívák a költségben, ütemezésben és/vagy teljesítményben különböznek. Tovább bonyolítja a problémát, hogy bizonyos technológia segít az

első egy vagy két cél elérésében, de nem felel meg távolabbi céloknak, míg másik technológia nem elégít ki az azonnali célkitűzéseket, de megfelel a jövőbeni céloknak. Az utóbbiakat disruptív /innovatív technológiának nevezik A disruptív technológia nem a jelenlegi igényeket elégíti ki, emiatt sokszor figyelmen kívül hagyják / alulértékelik a meglévő technológiákkal szemben/képest. Azonban a lehetséges teljesítményük/képességük, fejlődési arányuk, ha fejlesztik őket, jóval nagyobb, mint a meglévő technológiáké. A Technology Roadmap által biztosított szélesebb perspektíva nélkül a disruptív technológia gyakran alulfinanszírozott marad vagy teljesen figyelmen kívül hagyják. Néhány esetben az elemzés és modellezés lehet a s egítség annak meghatározásában, hogy melyik technológiai alternatívát kell követni és mikor kell váltani egy másik technológiára. Más esetben döntések a szakértők legjobb

tudásán alapulnak. Mindegyik esetben a roadmapping folyamata megerősítette a legjobb információt és kialakította a szakértők megegyezését. Továbbá a roadmapping folyamat elindította az együttműködést, ami a megvalósítási fázisban a k orlátozott technológiai befektetési források sokkal hatékonyabb és hatásosabb felhasználását biztosítja. 7. Technology Roadmap jelentés elkészítése Ebben a pontban már elkészült a Technology Roadmap. Ez a roadmap jelentés egyik dokumentuma A jelentés úgyszintén tartalmazhatja: • • • • • A technológiai területek azonosítását és leírását valamint helyzetüket/állapotukat. Kritikus tényezőket, amelyek ha nem teljesülnek a roadmap eredménytelenségét okozzák. A roadmap-ben nem alkalmazott területeket. Műszaki javaslatokat A végrehajtásra vonatkozó javaslatokat. A jelentés további információkat is tartalmazhat (kompetenciák, amelyek átfogóan érvényesek több technológiára,

politikai/gazdasági tényezőket). Ill. fázis: Utólagos tevékenységek Mivel viszonylag kevés ember működött közre a TR elkészítésében, ezért azt most kell elbírálnia, érvényesítenie és elfogadnia a megvalósítást végző lényegesen nagyobb létszámú csoportnak. A végrehajtási tervet a TRing folyamat által előállított információk alkalmazásával kell elvégezni a 163 Optimalizálás az olajiparban megfelelő befektetési döntések meghozatalára és végrehajtására. Végül, mivel mind az igények és a technológiák fejlődnek, a TR-t időszakosan felül kell vizsgálni és aktualizálni kell. 1. A Roadmap bírálata és jóváhagyása A második fázisban a TR tervezetét a szakértők és “technológusok” viszonylag kis csoportja vagy ha több technológiai területet vontak be, akkor csoportjai hozták létre. Ezt a munkát kell megismertetni egy jóval nagyobb csoportnak a TR elfogadása és jóváhagyása érdekében két okból is:

• Először is: az első változatot felül kell vizsgálni, kritizálni, érvényesíteni. Ha több technológiai alternatívát készítettek, elérhetőek –e a célok? Az alternatívák ésszerűek? Esetleg kihagytak fontos technológiát? A TR világos és érthető azok számára is, akik nem vettek részt a tervezet elkészítésében? • Másodszor a társaság vagy az iparág nagyobb csoportjának határozott befogadókészsége kell, ami a terv végrehajtásában játszik jelentős szerepet. Ez a lépés egyben a roadmap revíziója is lehet. 2. Megvalósítási terv készítése Ebben a pontban már elegendő információval rendelkezünk, ahhoz, hogy megalapozottan válasszunk ki a technológiát és hozzunk befektetési döntést. A javasolt technológiai alternatívák alapján terv készül. A megvalósítási terv lehet egy vagy több projekt terv, amelyeket a kiválasztott technológiai alternatívák alapján lehet elkészíteni. 3. Felülvizsgálat és

aktualizálás A technology roadmap-eket rendszeresen felülvizsgálják és aktualizálják. A felülvizsgálat és az aktualizálás szabályos iteratív folyamat. A kiindulási roadmap-ban az időtáv növekedésével a bizonytalanság is növekedik. Az idő múlásával, ahogy egyes technológiákat felfedeznek és jobban megértik, a bizonytalanság egy része csökken, bár a bizonytalanság más területei is megjelenhetnek. Úgyszintén, ha forgatókönyveket alkalmaztak a bizonytalanságok feltárására, néhány forgatókönyv finomításra vagy törlésére van szükség. A felülvizsgálat és aktualizálás ciklus lehetővé teszi a roadmap és a megvalósítási terv ezen változásokhoz való igazítását. A felülvizsgálati ciklus igazodhat a társaság normál tervezési ciklusához vagy még inkább a technológia változási sebességéhez. 11.4 Részletek a MOL Rt-nél a Termékelőállítás és Kereskedelem Divízióban 2005-ben készített Technology

roadmap-ből. A roadmap-nek meg kell felelnie a aktuális MOL csoport szintű stratégiának. Az „igények”, „szükségletek” definiálása a külső és belső üzleti feltételek alapos vizsgálatán alapul. 164 Optimalizálás az olajiparban A külső környezeti feltételek vizsgálata során az alábbi területek részletes analízisét kell elvégezni. – regionális kereslet-kínálat mérleg (alapanyagok és termékek) – a megújuló üzemanyag- és energiaforrások alkalmazásának értékelése – a termékekkel szemben támasztott minőségi követelmények – EBK korlátozások és kötelezettségek – új termékek fejlesztése – versenytársak – jogszabályi követelmények – elérhető potenciális előnyök (pl. adókedvezmények, állami támogatások, PR tevékenység fejlesztése, stb.) A belső üzleti feltételek elemzése: – MOL csoport stratégiájának lebontásából eredő feladatok – a MOL csoport finomítóinak műszaki és

technológiai szintje – a MOL EBK korlátok és a fenntartható fejlődés azonosított versenyképes előnyeinek vizsgálata „Követelmények” Példa a várható üzemanyag minőségek előrejelzésére Év / Kritikus tulajdonságok GASOLINE Kéntartalom, max. ppm Olefin tartalom, max. tf% E100, max. tf% Aromás, max.% Végforrpont, max °C Reid goznyomás, max. kPa Benzol, max. % Oxigén tartalom , max. m/m% Bioetanol, max. tf% DIZEL Kéntartalom, max. ppm Suruség, max. kg/m3 Poliaromás, max. % T95 max. °C Biodizel, max. tf% Dizel kenoképesség, max. µm Egyebek Fém tartalmú adalékok Detergens adalékok Karbamid Tüzeloolaj Kéntartalom, max ppm NEHÉZ FUTOOLAJ Kéntartalom, max. % 2005-2008 2009-2013 Elorejelzés (érzékenység) 2014 + Elorejelzés (érzékenység) 10/50 18/21 10 18 10 18 (10) 46 35 210 60 1 2,7 5 46 35 210 60/70, ha etanolt tartalmaz 1 2,7 10 46 (50) 35 (30) 210 (200) 60/70 ha etanolt tartalmaz 0,5 3,7 10 10/50 845 11 360 5 460 10 845 (840)

11 (6) 360 10 460 10 845 (840) 6 (2) 360 (350) 10 (15) 400 N/A N/A N/A N/A N/A N/A tiltott kötelezo (kötelezo, SCR-rel) 2000 50 10 1,0 ; 3,0 1 (0,2) 0,2 (0,05) 165 Optimalizálás az olajiparban Alkalmazott forgatókönyvek FORGATÓKÖNYVEK TÉMA ÜZEMANYAG IGÉNY / PIACI ÁRAK Reális érzékenység Társasági eloírások/ kereskedelmi elorejelzés elfogadott társasági forgatókönyvek szerint dízel / motorbenzin arány növekszik növekedés gyorsabb/ lassabb Nyilvános tervek szerint fejlesztések elmaradása ÜZEMANYAG MINOSÉG megfelelés EU eloírásoknak szigorúbb EU eloírások BIO ÜZEMANYAG MEGFELELÉS megfelelés EU eloírásoknak szigorúbb EU eloírások ÜZEMANYAG IGÉNY MEGOSZLÁS FINOMÍTÓI VERSENYTÁRSAK fejlesztései MEGJEGYZÉS személyautó gyártás / szállítás a hajtóero - Új értékelés várható 2005 decemberében EBK MEGFELELÉS SO2 Jelenlegi szabályozási határok maradnak További emissziós határérték

csökkentés - NOx Jelenlegi szabályozási határok maradnak További emissziós határérték csökkentés - CO2 Kvóta az emissziónak megfelelo Kvóta jelentosen kevesebb - VOC Jelenlegi szabályozási határok maradnak További emissziós határérték csökkentés - PM Jelenlegi szabályozási határok maradnak További emissziós határérték csökkentés - Jelenlegi szabályozások maradnak Seveso2, REACH Szigorúbb szabályozás Seveso 3 - Szigorúbb szabályozás - Safety Jelenlegi szabályozás marad Ground water INA FEJLESZTÉSI TERV Az elfogadott fejlesztési tervvel összhangban Megvalósítás késik - PETROLKÉMIAI FEJLESZTÉSI TERV PETCHEM üzleti terve szerint Kapacitás növelés elmarad - A TR elkészítése során alkalmazott kritérium rendszer A MOL csoport stratégiai célokkal való egyezése Hozzájárulás az üzleti értékteremtéshez: pénzügyi mutatók : NPV (nettó jelenérték) , IRR, megtérülés rugalmasság,

energia hatékonyság, kockázatok A szabályozásoknak való megfelelés Életciklus menedzsment a REACH szabályozás szerinti termék gondnokság alapján. A roadmap készítés eredménye A következő 10 év technológia befektetései tervét adja meg különböző mélységben Rövidtáv: részletes befektetési terveket ad az elkövetkezendő 3 évre Középtáv : tevékenységeket azonosít a 3-6 éves befektetési tervek elkészítéséhez Hosszú táv : stratégiai lehetőségeket/irányokat, stratégiai kezdeményezések fogalmaz meg 166 Optimalizálás az olajiparban Részlet a Technology Roadmap riportból. Beruházási terv RÖVIDTÁVÚ 2006-2008 KÖZÉPTÁVÚ 2009-2011 HOSSZÚTÁVÚ (2015-ig) Folyamatos 1. ÜZEMANYAG TERMÉKMINŐSÉG Középpárlat kéntartalmának csökkentése MOTORIKUSBENZIN ÉS GÁZOLAJ AROMÁSTARTALMÁNAK CSÖKKENTÉSE Aromás komplex átalakítása Könnyű motorbenzin keverőkomponens előállítása Gázolaj aromástelítés ETBE

bővítés és vázizomerizáció     2. BIOÜZEMANYAGOK Folyamatos Zsírsav-metil-észter (FAME) előállítása (előállítás vagy vásárlás) Biodíezel bekeverés I. MTBE üzemek átalakítása ETBE-re ETBE ELŐÁLLÍTÁSA A Tiszai Finomítóban Biodíezel bekeverés növelése TAME üzem átalakítása TAEE-re Folyamatos 3. TERMELŐ KAPACITÁSOK SZINTENTARTÁSA SN FCC ÁTALAKÍTÁS AV ÜZEMEK KAPACITÁSÁNAK NÖVELÉSE DC ÜZEM ÁTALAKÍTÁSA VGO HIDROKRAKK  MSA ÜZEM ÁTALAKÍTÁSA . 4. MOTORIKUS GÁZOLAJ NÖVELÉSE Folyamatos HDS üzem átalakítása RÖVIDTÁVÚ 2006-2008 KÖZÉPTÁVÚ 2009-2011 HOSSZÚTÁVÚ (2015-ig) Kéndioxid emisszió csökkentése: Kazánok, FCC üzem Kén visszanyerés (Claus-4,6) üzemek Emisszió csökkentése jövőbeli fejlesztésekhez (CO2, SO2, NOx):  Új, alacsony emissziójú technológiák, end-of-pipe emisszió csökkentés Folyamatos NOX emisszió csökkentése: Kazánok, FCC üzem CO2 emisszió

csökkentése Proaktiv CO2 csökkentési projekt Részecske emisszió csökkentése: Finom részecskék (2,5 mikron) emiszziójának csökkentése: CO2 kvóta felosztása Monitoring és jelentési követelmények betartása FCC és DC üzemek VOC emmisszió:    Tároló tartályok rekonstrukciójának programja VOC csökkentése a Slovnaftban Szennyvízkezelő üzem Folyamatos CO2 felhasználása alapanyagként ( methanol, GTL) Folyamatos KONTROLL    Fugitív emisszió csökkentése API szeparátor üzembe helyezése a Slovnaftban Csatorna rendszer bezárása Az eljárásokhoz használt víz menedzsmentje  Víz és szennyvíz menedzsment:  MOL és SN részvétel   Talaj és talajvíz szennyezés:   Slovnaft: CAKK projekt MOL: védő falrendszer    az eljárások során használt kezelt víz újrahasznosítása, további kezelése kezelt talajvíz felhasználása hűtésre (grey water, makeup water) SN hűtőrendszek

számának növelése, MOL-ban további növelés finomítói résfal által biztosított védelem felülvizsgálása szivárgások megelőzése, gyors riasztórendszerek (tartályok, csővezetékek, csatornák) RBCA típusú felmérés szennyezett talajra A kibocsátott víz toxikusságának csökkentése   aktív barrierek alkalmazása talajvíz tisztításhoz talaj/talajvíz forrásnál történő tisztítása Hulladék menedzsment:   MOL hulladékégető átalakítása Mol hulladékégető kapacitásának növelése az adagolási rendszer fejlesztésével   Új iszapégető tervezése a Slovnaftban Veszélyes és nem veszélyes hulladékok szelektív gyűjtése, előkezelése újrahasznosítás céljából 167 Optimalizálás az olajiparban Felhasznált irodalom: 1. Marosán György: Stratégiai menedzsment, Műszaki könyvkiadó, 2001 2. Marie L Garcia, Olin H Bray: Fundamentals of Technology Roadmapping, Strategic Business Development Department,

Sandia National Laboratories Unlimited Release , 1997 3. Technology Roadmap for Petroleum Industry – American Petroleum Institute, 2000 4. Energy Efficiency Roadmap for Petroleum Refineries in California, California Energy Commission, 2004 5. MOL csoport stratégiai célkitűzései a 20006-2010 időszakra 6. MOL TKD Technology Roadmap 2005 168 Optimalizálás az olajiparban 12. Az olajipar jövője 12.1 Piaci kereslet-kínálat, trendek Az energiahordozók iránti igény jelentős növekedése várható az elkövetkezendő 20-30 évben, de a csökkenő hagyományos kőolaj és földgázkészletek, valamint a folyamatosan növekvő környezeti problémák – vízkorlátozások, erőforrások hozzáférhetősége, üvegházhatású gázok emissziójának korlátozása – hatalmas kihívást jelent a Világ számára. A növekvő kőolajfogyasztás mellett jelentősen növekedni fog a földgáz szerepe, és újra előtérbe kerül a szénkészletek kiaknázása és

felhasználása (különösen a fejlődő országokban). A nukleáris energia és a megújuló energiaforrások elterjedése tovább folytatódik, de ezek nem képesek fedezni a világ egyre növekvő energiaéhségét (1. ábra) [1] 250 Cseppfolyós kőolajtermékek Földgáz Szén 200 Nukleáris energia Peta Btu Megújulók 150 100 50 0 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2010 2015 2020 2025 2030 1. ábra A Világ energiafelhasználása energiahordozónként [1] A kőolajkereslet éves növekedése térségenként eltérő, mint az 2. ábrán és az 1 táblázatból is látható [2, 3]. A főbb kőolaj keresleti előrejelzések (OPEC, IEA, US DOE/EIA) alapvetően hasonlóak: az OPEC előrejelzése „szokás szerint” a legalacsonyabb, de az utóbbi években történt komolyabb felülvizsgálatok után már mindhárom várakozás 116–118 millió barrel/nap körül várja a globális keresletet 2030-ra. Természetesen a várakozásokban bizonyos területi eltérések

vannak 2030-ig a fejlődő országok - a növekedés ellenére – várhatóan, átlagosan 5-ször kevesebbet fognak fogyasztani 1 főre számítva, mint az OECD országok. Az elkövetkezendő 20-25 év során a cseppfolyós kőolajtermékek iránti igény leggyorsabban a közlekedési ágazatban nő majd (3. ábra) [1], a 2005-ös 52%-os részesedése 2030-ra el fogja érni az 58%-ot. A legnagyobb növekedés a nem OECD országokban várható (pl India, Kína), ahol az energiafelhasználás éves szinten 2,9%-al nő, és megkettőződik 2030-ra (a mai szinthez képest). 169 Optimalizálás az olajiparban millió hordó/nap 30 OPEC Kína 20 Dél-Ázsia 10 Dél-Kelet-Ázsia 0 OECD Nyugat-Európa közép-Kelet és Afrika Észak-Amerika Latin Amerika Fejlődő országok Egyéb Európa volt Szu. Átmeneti gazdaságok 2. ábra Az éves kőolajkereslet növekedése 2005-2030 között [2] Millió t Európa USA Kína India Közép-Kelet Észak-Afrika Oroszország Összesen

1990 587 777 104 58 149 47 239 1961 1. táblázat Kőolajtermék-fogyasztás régiónként 2000 2005 2010 763 791 815 897 942 969 206 316 439 108 121 139 209 254 283 57 68 72 129 133 164 2368 2625 2880 2020 864 1039 731 173 346 88 200 3442 Természetesen a fejlődő országokban van a legnagyobb a lehetőség a személyautók számának növekedésére is, de az egy főre jutó személygépjárművek száma ezekben az országokban, várhatóan továbbra is jelentősen az OECD országok szintje alatt fog maradni. A járműtulajdonosok számának növekedése (annak üteme) a fejlődő és a fejlett világban fontos jelzéseket ad a világ kőolajpiaca számára. Az elmúlt időszak adatait elemezve kiderül, hogy a gazdasági fejlődés és a GDP növekedése magával vonja az egy főre jutó személygépjárművek számának emelkedését. Továbbá, a gazdasági növekedéssel párhuzamosan emelkedik a szállítási feladatok mennyisége, így a felhasznált üzemanyagok volumene

is. A potenciális növekedés üteme a fejlődő országokban a legmagasabb. Míg az OECD országok zömében 1-2 %-os növekedés várható, addig az ázsiai országok esetében 6-10%-os éves növekedési ütem is elképzelhető az egy főre eső gépjárművek számában. Nemlineáris azonban a kapcsolat az 1 főre jutó jövedelem növekedése és a járművek száma között, így pl. ha a j övedelem növekedést megduplázzuk, akkor nem lesz kétszer akkora a járművek száma. Mindenesetre kb 2,5-szer annyi járművel számolhatunk az utakon 2030-ra [4]. 170 Optimalizálás az olajiparban 250 Áramtermelés Háztartások 200 Ipar Peta Btu Közlekedés 150 100 50 0 2005 2015 2030 3. ábra A cseppfolyós kőolajtermékek felhasználása végfelhasználók szerint [1] A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) 2008. évi kitekintésében [1] jelzi, hogy 2030-ig a globális nemhagyományos folyékony szénhidrogén termékek (beleértve a bioüzemanyagokat, szénből

és földgázból előállított cseppfolyós üzemanyagokat, stb.), várhatóan 9%-át fogják adni a folyékony szénhidrogén termelésnek (4. ábra) Ide tartoznak a GTL (Gas to Liquids), CTL (Coal to Liquids) és a BTL (Biomass to Liquids) eljárásokkal nyert termékek, illetve az első- (pl. kukoricából és nádcukorból nyert bioetanol és különböző olajos magvakból előállított növényolajok átészterezésével nyert biodízelek), és második generációs (pl. cellulóz etanol) bioüzemanyagok, dimetil-éter is Ezen üzemanyagok hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez és kőolajtermékek iránti megnövekedett igény kielégítéséhez. Azonban az első generációs bioüzemanyagok súlyos problémákat okoznak az élelmiszerárak befolyásolása miatt. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a sokat vizionált hidrogén gazdaság, illetve Oláh György Nobel díjas kémikus metanol alapú gazdasága ígéretesnek tűnik, de az elkövetkezendő néhány évtized

még a fosszilis energiahordozók nagyarányú felhasználásán fog alapulni. 171 Optimalizálás az olajiparban 140 OPEC Kőolaj Nem-OPEC Kőolaj Nem hagyományos folyékony szénhidrogének Összesen 120 Millió bbloe/nap 100 80 60 40 20 0 2005 2010 2015 2020 2025 2030 4. ábra Folyékony szénhidrogén termelés 2005-2030 [1] A viszonylag szerénynek mondható közelmúltbeli finomítói kapacitás növekedés mellett jelentősen javult a globális finomítói kapacitás kihasználtsága az utóbbi években. Elmondható, hogy a 9 0-es évektől kezdve mind Európa, mind az USA kőolaj finomítóinak kapacitáskihasználtsága 90-95% között mozgott, miközben az ázsiai térség is megközelítette a 85%-ot [3]. Az évente mintegy 20-40 milliárd dollárnyi finomítói beruházás jelentős része Ázsiában történt az utóbbi években, elsősorban a mennyiségi igények kielégítése végett, mivel több új kőolajfinomító is épült a r égióban.

Európában és az USA-ban elsősorban a motorhajtóanyagok minőségi változása miatt történtek beruházások 2000 után, biztosítva a csökkentett aromástartalmú és kis, vagy gyakorlatilag kénmentes motorhajtóanyagok gyártását [3]. 12.2 Kőolaj és kőolajtermék árak A kőolaj és termékeinek tőzsdei jegyzésára, valamint a finomítói margin jelentősen ingadozhat akár rövid perióduson belül is, ezt szemlélteti az 5. ábra A kőolajár és a termék jegyzésár különbsége, a “crack spread” fontos jelzőszám a finomító potencionális nyereségére vonatkozóan, ez természetesen nem azonos a finomítói profit marginnal. Más fontos indikátorokkal együtt, mint pl. kőolajkészlet és finomítói kapacitáskihasználtság, a „crack spread”-ek és a finomítói margin változása hasznos eligazítást adhat a befektetőknek arról, hogy merre tart rövidtávon az adott olajipari cég. A változékony termék crack spread értékek a finomítói

marginokra is kihatnak. 172 Optimalizálás az olajiparban USD/t USD/bbl 1500 12.5 12.0 11.5 11.0 10.5 10.0 9.5 9.0 8.5 8.0 7.5 7.0 6.5 6.0 5.5 5.0 4.5 4.0 3.5 3.0 2.5 2.0 1.5 1.0 0.5 0.0 1400 2005 aug-szept historikus csúcson az üzemanyag crack spread, a USA Mexikóiöblében, a Rita és a Katrina hurrikánok hatására 1300 1200 1100 1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 Brent Dtd kőolajár Ural Med finomító profit margin Rotterdam Brent Crack finomító profit margin FOB ROTT 1.0% fűtőolaj FOB ROTT 3.5% fűtőolaj FOB ROTT Kerozin FOB ROTT Gázolaj 10ppm FOB ROTT 95-ös motorbenzin 10ppm jú l. 0 8 08 áj .0 8 m ár c. m ja n. 08 no v. 07 sz ep t.0 7 jú l. 0 7 áj .0 7 07 m ár c. m ja n. 07 no v. 06 sz ep t.0 6 jú l. 0 6 áj .0 6 06 ár c. m m ja n. 06 no v. 05 jú l. 0 5 sz ep t.0 5 áj .0 5 m 05 ár c. m ja n. 05 0 5. ábra Az alapanyag- és termékárak, valamint a finomítói marginok változékonysága a kőolajiparban

A két legfontosabb motorhajtóanyag (motorbenzin és dízel) esetében jól megfigyelhető a szezonalitás az 5. ábrán is Normál körülmények között nyáron a legdrágább a motorbenzin a kőolajhoz képest, mert ekkor a l egnagyobb a k ereslet (nyáron van a nyaralási szezon az északi mérsékelt övben). A dízel gázolaj esetében a szezon főleg az őszi és a tavaszi időszakra tehető, a megnövekedett mezőgazdasági munkák miatti erős kereslet okán. A legutóbbi éveket megelőzően még a dízel gázolaj ára alacsonyabb volt éves szinten a motorbenzinnél, de ez már ma nem igaz. Ennek oka a növekvő dízel kereslet, melynek növekedési üteme erősebb a motorbenzinénél globális szinten. Sok ország, főleg az Európai Unió az adópolitikájában a dízelt részesíti előnyben a motorbenzinhez képest. Kína, India és más fejlődő országok a legutóbbi 2 évtized során beléptek a globális piacra, így a szállítási igények jelentősen

megnövekedtek a világon. Ez főleg a dízel gázolaj iráni kereslet növekedését vonta maga után (teherautók, vasút). A fejlődő országok elektromos rendszere gyakran megbízhatatlan, így a dízel áramfejlesztőket gyakran használják „backup” generátorként. 12.3 Kőolajtermelés, készletek Az USA és Európa már régóta működő, kimerülőben levő kőolaj- és gázmezői egyre kevesebb alapanyagot biztosítanak a finomítók számára. A világ leggazdagabb kőolajkészletei a Közel-Keleten találhatóak, illetve a nem hagyományos kőolajok, mint az olajpala, az olajhomok, a nehéz kőolajok tekintetében jelentős mennyiségű készlet található pl. Kanadában és Venezuelában (2 táblázat) [1] Az utóbbi évtizedben megfigyelhető volt, hogy évről évre nő a kitermelt kőolajok átlagsűrűsége és kéntartalma. A 2005-ben még 1,2% átlagos kéntartalmú és 33,6 API sűrűségű átlagminőségről 2020ra 1,4% kéntartalomra és 33,1 API

sűrűségre változik a kőolajok két fontos paramétere, mely jelentősen befolyásolja a feldolgozhatóságot és a profitabilitást. A kondenzátumok növekvő kitermelése és felhasználása azonban visszafordíthatja ezt a trendet. 173 Optimalizálás az olajiparban 2. táblázat Kőolajkészlet országonként 2008 [1] Kőolajkészlet, milliárd bbl Szaúdi-Arábia 264,3 Kanada 178,6 Irán 138,4 Irak 115,0 Kuvait 101,5 Egyesült Arab Emirátusok 97,8 Venezuela 87,0 Oroszország 60,0 Líbia 41,5 Nigéria 36,2 Kazahsztán 30,0 USA 21,0 Kína 16,0 Katar 15,2 Algéria 12,2 Brazília 12,2 Mexikó 11,7 Angola 9,0 Azerbajdzsán 7,0 Norvégia 6,9 Egyéb 70,3 Összesen 1331,7 Tudjuk, hogy minél nehezebb egy kőolaj annál több értéktelenebb fekete árut tartalmaz, mely szükségessé teszi a m élyfeldolgozó kapacitás növelését. A magasabb kéntartalom pedig több hidrogént, és szintén nagyobb kapacitású kéneltávolító és kénkinyerő (Claus) eljárást követel

meg. Jelentős mértékben emelkedett a kőolajok ára is az utóbbi időben (2008-ban rövid időre meghaladta a 140 USD/bbl-t), emiatt előtérbe kerülhetnek azok az előbbiekben is említett ismert lelőhelyek, ahol sokkal, nagyobb költséggel, nehéz, vagy nem hagyományos kőolajat bányásznak (olajpala, olajhomok), esetleg extra nehéz körülmények között termelnek (mélytengeri fúrások). A kőolajtermelés felső határának elérésével kapcsolatban többször is megkongatták már a vészharangot, hogy már elértük a m aximumot. A Nemzetközi Energia Ügynökség szerint, a K özelKeleten kívüli kitermelő országok többsége már a termelési csúcson túl van, illetve a konvencionális termelésben vagy a közeljövőben eléri azt. Ez szükségessé teszi új alapanyagforrások felkutatását, pl mesterséges kőolajok előállítását. 12.4 Új technológiák és termékek Amint az előbbiekben említettük, folytatódó globális trend a nehezebb és

magasabb kéntartartalmú kőolajok feldolgozása. Továbbá egyre nagyobb az igény a fehéráruk iránt (azon belül is a motorikus dízel iránti kereslet rohamos növekedése állítja komoly feladat elé a kőolajfinomítókat), és csökken a fűtőolajok szerepe (6. ábra) [5] Mindezek megkövetelik a kőolajok mélyfeldolgozását, a kihozatali arányok motorhajtóanyagok felé történő eltolásával. Három nagyobb csoportba lehet foglalni a lehetséges technológia megoldásokat: 174 Optimalizálás az olajiparban • • • Hidrogén hozzáadása at ermékekhez: vákuumgázolajok hidrokrakkolása, vákuummaradékok: hidrokrakkolás, fix ágyas hidrogénezés. Szén eltávolítása a termékekből: fluid katalitikus krakkolás (FCC) vákuumgázolaj esetében, kokszolás, maradék FCC, viszkozitástörés, oldószeres aszfalténmentesítés vákuummaradékok esetében. Elgázosítás parciális oxidációval vákuummaradékok tekintetében. 100% 80% Fűtőolajok

Középdesztillátumok 60% Motorbenzin Vegyipari benzin Egyéb 40% 20% 0% 2005 2020 6. ábra Az EU-25-ök kőolajtermék szerkezete 2005-2020 között Az egyre nehezebb és savanyúbb kőolajok mellett előtérbe került a mesterséges kőolaj előállítása is, melyet tovább feldolgozva kiváló minőségű termékek állíthatók elő a széntartalmú anyagok elgázosításával nyert szintézisgáz köztiterméken keresztül. De mi is az az elgázosítás, vagy szintézisgáz előállítás? Az elgázosítás iparilag alkalmazott folyamat, mely a széntartalmú anyagokat (mint nehéz párlatok, petrolkoksz, kőszén, esetleg földgáz) alakít át hidrogénné és szénmonoxiddá (szintézisgázzá) hőenergia befektetésével. A szintézisgáz használható üzemanyagként elektromos áram vagy gőz előállítására, hidrogéntermelésre, vagy mint kémiai alapanyag sokféle termék „felépítésére” a petrolkémiai ipar és a kőolajfinomítás számára. Az

elgázosítás jelentősen növeli e termékek értékét az alacsony- vagy negatív árazású (kőolajhoz képest), az alapanyagok piacképes üzemanyagokká és vegyipari termékekké konvertálásával. A reakcióegyenlet a következő: 4 CH + 2 H2O + O2 = 4 H2 + 4 CO (Ahol a CH összetétel az igen alacsony hidrogéntartalmú széntartalmú anyagot jelzi). A szintézisgáz felhasználása igen sokrétű, melyet a 7. ábra is szemléltet A szintézisgázból előállítható hőenergia és elektromos áram termelése mellett nagy tisztaságú hidrogén is nyerhető, melyet a hidrogénezésen és hidrokrakkoláson kívül ammóniagyártásra (karbamid, műtrágyák), és üzemanyagcellák alapanyagaként is felhasználhatunk. Fischer-Tropsch szintézissel kiváló minőségű motorbenzin és gázolaj alapanyagot, vegyipari benzint (etilén-, propiléngyártás), alfa-olefineket, 175 Optimalizálás az olajiparban alapolajokat, nagy szénatomszámú paraffinokat is nyerhetünk.

A metanol és különböző alkoholok révén pedig MTBE, DME, ecetsav, formaldehid és számos vegyipari termék állítható elő [6, 7]. kombinált hő- és villamosenergia előállítás hidrogénezés (kőolajfinomítás és egyéb) szintézisgáz hidrokrakkolás ammónia szintézis lehetséges üzemanyagcella üzemanyag hidrogén karbamid (műtrágyák) motorbenzin és Dízel üzemanyag finomítói fejlesztés Fischer-Tropsch szintézissel előállított szintetikus kőolaj etilén és propilén gőzzel krakkolt Naphta alfa-olefinek alapolajok speciális paraffinok metanol és magasabb szénatomszámú alkoholok oxo-vegyületek és származékok lehetséges üzemanyagcella üzemanyag MTBE formaldehid DME ecetsav acetaldehid ecetsavanhidrid Klórmetánok DMT MMA metil-amin 7. ábra A szintézisgáz felhasználási lehetősége Az úgynevezett IGCC (kombinált ciklusú integrált elgázosító) erőművekben, amikor nincs elérhető földgáz, alternatív üzemanyagok,

mint a szén, nehéz olajok vagy hulladékok is felhasználhatóak. A termék lehet elektromos áram, hőenergia, gőz és eladható termékek, mint például ammónia, metanol és hidrogén. Az, hogy ezek közül melyik kerül kiválasztásra, azt a körülmények határozzák meg Az IGCC tőkeköltsége a kezdeti 2000-3000 USD/kW-ről (1990-es évek kezdete) a j elenlegi 1000 USD/kW-ra csökkent. Ez a tőkeköltség csökkenés, több tényező, valamint fejlődés eredménye: • tökéletesített projekt management, • szabványosított elemek használata, • a megvalósítás időigényének csökkentése, • a jobb levegő szétválasztó üzemek, • hatékonyabb gázturbinák, • javított eljárás konfiguráció célzott, magas fokú integrációval. Az elgázosítás mély integrációs és szinergia lehetőségeket kínál a finomító kerítésén belül és kívül is. Ennek oka a szénhidrogén alapanyagok széleskörű alkalmazhatósága, melyek elgázosíthatóak

és széleskörű potenciális termékek gyárthatók belőlük. Az IGCC eljárás előnyei a hagyományos erőművekkel szemben: • • • • • • • alacsonyabb légszennyezés kibocsátás, kevesebb vízfelhasználás, kevesebb szilárd szennyezőanyag kibocsátás, összességében nagyobb hatékonyság, mint a hagyományos erőművek, a jelenleg megkövetelt szennyezés ellenőrző készülékekkel, lehetőség van a higany alacsonyabb költségű ellenőrzésére, mint más szén-alapú technológiák esetében, összességében alacsonyabb CO 2 -kibocsátás, jövőbeni lehetőség CO 2 megkötésére jelentősen alacsonyabb költséggel, mint a hagyományos erőművek, mert a CO 2 elválasztható az égés előtt, 176 Optimalizálás az olajiparban • kapcsolódási potenciál a jövőbeni lehetőségekhez (beleértve a műtrágya és közlekedéshez szükséges üzemanyagok gyártása). Az elgázosításnak több potenciális előnye van egy kőolajfinomító

számára, melyeket széleskörűen említenek a szakirodalomban és az elgázosítással foglalkozó konferenciákon világszerte. A CO2 kibocsátás szempontjából fontos lehet: • Mint fent már említettük, az elgázosítás számos lehetőséget kínál a CO 2 megkötésére egyetlen földrajzi helyen, a viszonylag egyszerű aminos szén-dioxidos mosási technológiával. • Az elgázosítás tiszta, magas hatékonyságú megoldás az IGCC energiával való ellátására, valamint hidrogéntermelésre. A hatékonyságjavítás természetesen energia-megtakarítást és jelentős CO 2 kibocsátás csökkentést is jelent. • Lehetőséget teremt az integrációra és fúzióra más iparágakkal, melyek fel tudják használni a szintézisgázt vagy az elgázosítás termékeit és melléktermékeit. • Az elgázosítás lehetővé teszi a finomítók számára a nem nyereséges fűtőolaj piacról való kivonulást és a nehéz fűtőolaj gyártás leállítását. • A

gázból-folyadékot (GTL) technológiákkal az elgázosítás során előállított szintézisgázt szelektív diesel gyártására lehet felhasználni (amely iránt a legjelentősebb a kereslet a közlekedési üzemanyagok közül). • A CO 2 -vel javított olajvisszanyerés lehetőséget ad a már létező kőolajmezőkön megnövelt kőolajtermelésre. Bizonyos esetekben a termelésnövelés 20% vagy ennél nagyobb is lehet Ugyanakkor az időzítés kritikus és bizonyos mezőkön (például a régen kitermelés alatt álló Északi-tenger) már közelítenek ahhoz a ponthoz, melytől már nem gazdaságos a visszanyerés. • Jelentősen növekedett az elgázosítási technológiák iránti igény az utóbbi évtizedben, amint a költségek csökkentek és az alacsony értékű finomítói maradékok értékesítése egyre problémásabbá vált. 12.5 Környezetvédelmi szabályozás és hatása a kőolajiparra Az egyre szigorúbb gépjármű emissziós határértékek (CO, CH,

NOx, PM), a korszerűbb, de érzékenyebb gépjármű-konstrukciós megoldások (pl. utóátalakító katalizátorok), a CO 2 csökkentési trendek, mind-mind jelentős hatással voltak és lesznek az iparágra. A motorbenzinek felhasználásával kapcsolatos környezetvédelmi problémákat és azok hatását az alábbiakban foglaltuk össze: MTBE /oxigéntartalom csökkentés • talajvízszennyezés csökkentése Gőznyomáscsökkentés • illékony szerves szénhidrogének csökkentése Az olefintartalom csökkentése • ózonképződés visszaszorítása Benzol és aromások csökkentése • toxicitás, a benzoltartalom további csökkentése Ultra alacsony kéntartalom: 10/30 ppm • lehetővé teszi a károsanyag-kibocsátást ellenőrző technológiák hosszú távú használatát A gázolajjal szemben támasztott főbb környezetvédelmi problémák az alábbiak: ULS dízel (10/30 ppm kéntartalom) • Lehetővé teszi a károsanyag-kibocsátást ellenőrző technológiák

alkalmazását • Nem-közúti dízel 1000/500 ppm kéntartalomtól a 10/15 ppm kéntartalomig • Aromások–EU előírás max 8% poliaromások 2009-ig Gázolaj, melyet a belföldi vízi utakon használnak • Lehetséges csökkentés 1000 ppm-től 300 ppm-ig 2010 –ig és 10 ppm kéntartalomra 2012-ig 177 Optimalizálás az olajiparban Más szigorítás nem várható, de a 10 ppm kéntartalom elérése nehezebbé válik az egyre nehezebb és savanyúbb kőolajok feldolgozása miatt. Az elmúlt két évtizedben jelentős eredményeket értek el a fejlett országokban a károsanyagok emissziója területén (8. ábra), ami azért a szén-dioxid emisszió növekedését vonta maga után Hiszen az aromástartalom és kéntartalom csökkentéséhez felhasznált hidrogén és a szükséges hőenergia biztosítása, valamint az egyre nagyobb tömegű gépjármű konstrukciók, és a gépjárművek számának növekedése növeli az összes szén-dioxid kibocsátást [9].

Természetesen nem csak a szénhidrogének elégetése, hanem bányászata, szállítása, tárolása, feldolgozása is hozzájárul a CO 2 kibocsátáshoz! 140 120 % (1995=100%) 100 80 60 40 20 0 1990 1995 CO Nox 2000 PM-dízel 2005 2010 VOC Benzol 2015 SO2 2020 CO2 8. ábra A közlekedési szektor károsanyag kibocsátásának változása az EU-ban Az éghajlatváltozást okozó üvegházhatás csökkentését célul kitűző Kyoto-i Egyezményt 1997. december 11-én 123 ország írt alá. A tervezetet, számos előkészítő tárgyalást követően az 1997 december 11-én a Japánban lévő Kiotóban, az ENSZ égisze alatt megtartott klímakonferencián fogadták el. A Jegyzőkönyv 2005 február 16-án lépett hatályba A Kyoto Protocol célja üvegházhatású-gázok légköri koncentrációinak stabilizálása olyan szinten, amely megakadályozná az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes antropogén hatást. 2007. novemberéig 174 résztvevő ország ratifikálta

a prokollt, és ebből 36 ország (valamint az EU mint a saját jogán résztvevő) kötelezett az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére, melynek elvárt szintjét minden országra lebontva tartalmazza a megállapodás. 3 további ország jelezte részvételi szándékát. Figyelemreméltó kivétel az Egyesült Államok 2008 szeptemberéig már 178 ország ratifikálta az egyezményt. A kőolajtermékek szén-dioxid kibocsátásának 90-92 %-a az olajtermékek elégetéséből származik. A termék és alapanyag szállítása kb. 3%-ot jelent, és a fennmaradó 5-7% a kőolajfinomítókban képződik Két tényező befolyásolja jelentősen a finomító CO 2 termelését: 178 Optimalizálás az olajiparban • • üzemanyag helyettesítés, a hidrogén szükséglet. A legutóbbi években sok finomító átváltotta a fűtési célú alapanyag felhasználásának bizonyos részét nehéz, magas kéntartalmú fűtőolajról finomítói fűtőgázra/földgázra. Ennek

egyik oka a fűtőgáz/földgáz nagyobb hidrogén- és kisebb széntartalma. A másik hajtóerő ezen váltások mögött a kén-dioxid kibocsátás csökkentése. A hidrogén iránti kereslet növekedése a finomítókban tovább folytatódik. A közlekedési üzemanyagok szigorúbb kéntartalom előírásai a termékek növekvő hidrogénező finomítását kívánja meg. Az olcsóbb és magasabb kéntartalmú kőolajok feldolgozása tovább növeli a hidrogénező finomítás iránti igényt. A maradékfeldolgozó technológiák részben szintén hidrogént igényelnek az elsődleges átalakítás során (hidrogén hozzáadása, pl. hidrokrakk) vagy a termék stabilizálása (telítése) során Számos finomító felismerte a hidrogén értékét és a felhasználás optimalizálásának szükségletét olyan technológiákon keresztül, mint például a hidrogén „pinch” elemzése. Ugyanakkor gyakran a pótlólagos hidrogéntermelés elkerülhetetlen, mely jelentős

szén-dioxid kibocsátás növekedést okoz a finomítókban. Kb. 10 tonna hidrogéntermelésre esik 1 tonna szén-dioxid kibocsátás a termelési folyamattól függetlenül (metán vízgőzös reformálása vagy a nehéz maradékok elgázosítása). Ugyanakkor, a hidrogéngyártás során keletkezett CO 2 -t viszonylag könnyen meg lehet kötni és elhelyezni vagy hasznosítani. A szén-dioxid megkötés az intenzív kőolajtermelési (EOR) módszereknél izgalmas lehetőséget kínál az upstream és a downstream ágazat számára is. Az intenzív kőolajtermelés a kőolajmezők hasznos élettartamát növeli meg. Sok olajfinomító a tengerparton vagy a tengerparthoz közel helyezkedik el és többen közel a működő kőolajmezőkhöz. Az upstream szektor egyértelműen profitálhat az addicionális kőolajtermelésből. A szén-dioxid-megkötési projektek egyre növekvő akadályokkal fognak szembekerülni a megvalósításuk előtt: • Praktikus, költségtakarékos CO 2

-kinyerő infrastruktúra létrehozása. • Az upstream és downstream üzletágakat összekapcsolása (mely nem feltétlen ugyan azon cégen belül találhatók) és a méltányos kereskedelmi feltételekben történő megállapodás. • A projekt időzítése az EOR termelési előnyeinek maximalizálására és a finomítók szén-dioxid csökkentési igényeinek megfelelően. Ugyanakkor azok a gazdasági tényezők, melyek a megnövelt kőolajtermeléshez kapcsolódnak és a jelentős CO 2 csökkentéssel járnak, katalizátorként működhetnek a projektek megvalósításában. Az olajipari vállalatok és kőolajfinomítók aktívan foglalkoznak a szén-dioxid működésükre gyakorolt hatásával és a finomítók várhatóan növekvő nyomás alá fognak kerülni a CO 2 kibocsátás csökkentésére ill a CO 2 megkötése miatt. A kazánokban a „csővégi” (end-of-pipe) technológiák drágák és a legtöbb finomítóban nem célszerű ezeket megvalósítani. Ugyanakkor

a tipikus FCC és Hidrokrakk alapú finomítók az alacsony értékű finomítói maradékok elgázosításával tudják az elektromos áramot, gőzt és a hidrogént részben előállítani, mely lehetővé teszi a CO 2 kibocsátás felének viszonylag könnyű megkötését. A megkötött szén-dioxidnak értéke lehet, az upstream ágazat másodlagos kőolaj kitermelés segédanyagaként, felhasználhatja. A CO 2 megkötés és hasznosítás ezen módja szintén lehetőséget adhat a „CO 2 kereskedelemre, mely előnyös lehet a kőolajfinomítók számára. További módszerek a finomítói a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére: • A magas kéntartalmú fűtőolaj, nehéz maradék, kátrány, koksz és egyéb finomítói szénalapú vegyületek elgázosítása. • A katalitikus krakkolás optimalizációja alacsonyabb CO 2 termelésre. 179 Optimalizálás az olajiparban • • • 12.6 A fáklyákban elégetett szénhidrogének mennyiségének a csökkentése Az

RHC technológiák lecserélése aszfalténmentesítésre. Más termékek gyártása: pl,: szárazjég, stb. Biofinomító A biofinomító az olajipar jövőjének egyik fontos ága ezért ismerkedjünk meg részletesebben ezzel az új keletű fogalommal. Általános koncepció Mielőtt a szén-, illetve kőolaj-alapú vegyipar kialakult volna, a mezőgazdasági biomasszát átalakító mikrobiológiai fermentációk jelentették egy sor kémiai tömegtermék forrását. E technológiák a már évezredek óta használt, és a 19. században tudományosan is megalapozott élelmiszeripari fermentációkból (sör, bor, ecet, sajt) fejlődtek ki. Ma ezek újrafelfedezésének lehetünk tanúi. Egyre nagyobb figyelem fordul a mikroorganizmusok tevékenységét kihasználó, ún. bioalapú ipari eljárások felé Elterjedt a „ biorefinery” koncepció, amelynek alapján megújuló alapanyag bázison (gabona, cellulóz, olajos magvak) kémiai alapanyagok tucatjai, majd ezekből további

vegyipari termékek százai állíthatók elő [10-15]. Biomassza Biofinomító Takarmányok Élelmiszer alapanyag Hőenergia Üzemanyagok Vegyi anyagok 9. ábra Mi is a biofinomító? A biofinomító alapanyagául elsősorban a növényeket alkotó cellulóz, szénhidrátok, növényi és állati eredetű zsírok olajok szolgálnak, melyeket már régóta felhasználunk ipari biotechnológiai eljárásokban. Ezek az alapanyagok; a cellulóz (fa, fahulladék, növényi rostok), a keményítő (szemes termények, gabona), a cukrok (gyümölcs és egyéb növényi cukrok), és a növényi termésekben és állati eredetű hulladékokban található olajok lehetnek [10-15]. A bio-alapú eljárások területén nagyon gyors fejlődés várható. Ennek következtében a kémiai ipar jelentősen átalakul, és mai technológiáinak jelentős része bio-ipari technológiává fog válni. Az igényelt eljárások zömét már ma is ismerjük, csupán gazdasági kérdés, hogy mikor

vezethetők be ipari méretekben is. Az USA egy kormányzati bizottságának jelentése szerint [11] a biomassza ma kb. 5%-nyi részesedését a vegyi és egyéb anyagok területén 2010-re 12, 2020-ra 18%-ra és 2030-ra 25%-ra kívánatos emelni. A „biofinomító” koncepció keretében tehát egyrészt továbbfejlesztésre kerülnek a már meglevő biomassza feldolgozási eljárások, másrészt ezen eddig többségében önállóan, földrajzilag is elkülönülten alkalmazott feldolgozási eljárásokat egy olyan kompakt rendszerré állítják össze melyben az egyik eljárás kiindulási terméke a másik eljárás végterméke és ezeket a műveleteket akár egy 180 Optimalizálás az olajiparban gyárrá integráltan is elvégezhetik. Ez a mai modern kőolaj és petrolkémiai iparban természetesen már régóta alkalmazott gyakorlat. A „biofinomító” koncepció fontos eleme a mezőgazdasági és biológiai iparok szemléletváltása és a kőolajiparban ill. a

petrolkémiában alkalmazott termelési szemlélet átvétele Az energiaipari termelés egyik fő jellegzetessége ugyanis, hogy annak folyamatosnak, a nap 24 órájában rendelkezésre állónak kell lenni, míg a mezőgazdasági iparok gyakran kampányokban, szakaszosan működnek. Ezen szemléletváltás nehézségeit jól tükrözik a bi oetanol és biodízel gyártás beindulásakor a folyamatos bioüzemanyag ellátás megszervezésében szerzett tapasztalatok. A „biofinomító”-nak mint minden szervezetnek saját stratégiai célja, küldetése van. Vegyük sorra ezeket [10-15]: • A CO 2 emisszió csökkentése. Elterjedt tévhit, hogy a mezőgazdasági eredetű üzemanyagok használata önmagában csökkenti a CO 2 emissziót. Sajnos ez nem így van Csökkentheti, de nem feltétlenül csökkenti Miről van itt szó? Ha a biofinomítóban előállított termék gyártásához fosszilis energiahordozót, vagy ilyen energiahordozóból nyert elektromos áramot használunk

fel akkor szélsőséges esetben még az is előfordulhat, hogy a „biofinomító” által termelt üzemanyag elégetésekor felszabaduló + ezen üzemanyag előállításához felhasznált energia termelésekor felszabaduló széndioxid mennyiség összességében nagyobb, mintha fosszilis eredetű üzemanyagot használtunk volna fel. • Ellátási biztonság A „biofinomító” létesítése mindenképpen növeli az ellátási biztonságot, amennyiben sikerül a mezőgazdasági iparokban megszokottól eltérő, nem kampányszerű módban üzemelniük. Ez utóbbi esetben ugyanis a bi ofinomítók léte látszólagos biztonságot ad, adott helyzetben nem biztos, hogy számítani lehet a működésére (mint pl. a szélerőművek esetén) Ez azonban a mezőgazdasági eredetű alapanyag folyamatos biztosításával orvosolható. • Mezőgazdasági termelési politika A biofinomító koncepció alaposan megváltoztatja/megváltoztatta a mezőgazdaságot. Az eddig csak

élelmiszer és takarmány célú termeléshez hirtelen hatalmas felvevő képességű energetikai célú termelési alternatíva nyílt meg a termelők részére. Ez világszerte nagyarányú élelmiszer áremelkedéshez vezetett, mivel az energetikai célú mezőgazdasági termelés fajlagosan óriási területeket köt le az élelmiszer és takarmánycélú termeléshez képest. Fontos jellemző, hogy az energetikai célú mezőgazdasági termelés minőségi oldalról sem támaszt magas követelményeket, nem szükséges intenzív növényvédelem, a t ermékek osztályozása, csomagolása stb. Jóval egyszerűbb és gazdaságosabb nagy tömegben előállítani az energiacélú termékeket, különösen, hogy a keresletet állami előírásokkal gerjesztik. Ennek következményei ma még beláthatatlanok. Ezzel el is érkeztünk a következő küldetési ponthoz • Fenntarthatóság A fenntarthatóság (fenntartható fejlődés) fontos tényezői lesznek a „biofinomítók”

de csak akkor, ha használatuk során a t eljes szén-dioxid emisszió-t vesszük figyelembe. Nem elég tehát, hogy a felhasznált energia „bio” eredetű legyen, de előállításának teljes energia ill. széndioxid mérlegét figyelembe kell vennünk. • Gazdaságosság 181 Optimalizálás az olajiparban A „biofinomító” sem nonprofit szervezet. Létjogosultságának és létrehozásának is feltétele a gazdasági megtérülés. Nagyon fontos, hogy rosszul értelmezett szociálpolitikai vagy egyéb politikai okokból a különféle energiahordozók ára ne legyen támogatott. Ez esetben ugyanis a reális gazdasági versenyt zárjuk, ki és támogatással, beavatkozással kizárjuk az alternatívákat. A biofinomító definíciójaként elmondhatjuk, hogy ez egy olyan létesítmény, mely integrálja a biomassza átalakítási folyamatokat, a s zükséges berendezéseket mellyel üzemanyagot, energiát és hozzáadott értékkel rendelkező vegyületeket gyárt. A

koncepciója hasonló a kőolaj finomításéhoz, ahol többféle üzemanyag és termék keletkezik a kőolajból (11. ábra) 12.7 A biofinomító fajtái A biofinomítókat a feldolgozott alapanyagok alapján osztályozzuk. Ez lehet: • Termésfeldolgozó biofinomító (kukorica ill. gabonamag alapanyaggal), • Zöld biofinomító (magas víztartalmú anyagok, mint fű, lóhere, éretlen gabonafélék), • Lignocellulóz biofinomító (alacsony víztartalmú, magas cellulóztartalmú anyagok, fűrészpor, fa, papírhulladékok). Ezekből az alapanyagokból többféle eljárással a legkülönbözőbb anyagok állíthatók elő. Biokémiai út: A keményítő cukrokká bontható le melyek tovább feldolgozhatók, pl.: etanollá A tejsavas fermetációs úton biológiailag lebomló műanyagokat lehet előállítani. Termokémiai út: Az alapanyagok pirolízisével szintézisgázt lehet nyerni (CO + H 2 ) melyből Fisher-Tropsch szintézissel szénhidrogéneket tudunk

előállítani. A biofinomító kiindulási termékei a légköri széndioxidból napenergiával képződött anyagok, valamint a papírgyártás és a fafeldolgozás során keletkezett egyéb hulladékok. Termékei között az elgázosítóval előállított szintézisgáz, folyékony üzemanyagok, vegyipari alapanyagok, hőenergia (gőz) szerepelnek. A termékek hasznosítása során ismét széndioxid szabadul fel, ezzel zárul le a ciklus. 11. ábra Integrált biofinomító sematikus ábrája [15] 182 Optimalizálás az olajiparban 12.8 A kőolajipari vállalatok fejlődése Az elmúlt évtizedekben a fejlett ipari országok fejlődése, az olajválságok, a vasfüggöny lebontása mind-mind hozzájárult a Világ és régiónk kőolajipari koncentrálódásához. Az utóbbi 2 évtized fúziós hullámait követően, az USA-ban például 5 nagy integrált olajcégből álló elit csoport osztozik a „ tortán”. 1993-ban az 5 l egnagyobb olajtársaság az USA piacának

harmadát ellenőrizte, miközben a legnagyobb 10 olajcég 56%-al részesedett a piacból. 2005-re a legnagyobb 5 olajcég az USA-ban a piac 55%-át, míg a legnagyobb 10 a 80%-át tudhatta magáénak (3. táblázat) [16, 17]. Hasonló felvásárlási és egyesülési hullám zajlik Európában is. A kisebb, kevésbé nyereséges nemzeti olajtársaságok felvásárlási célponttá váltak és régiónkban is a végéhez közeledik a konszolidációs periódus. Ehhez hozzájárult még a szocialista nagyvállalatok tőzsdei bevezetése és az EU állami tulajdonra vonatkozó előírásai is. Határozottan érezhető az a tendencia, hogy a nagyobb kőolaj és földgázvagyonnal rendelkező országok igyekeznek kiszorítani a nagyobb nyugati olajvállalatokat a termelésből, és a saját – legtöbbször nemzeti- vállalataikat helyezik előnyös pozícióba (Oroszország, Venezuela, arab államok, stb.) A legnagyobb 10 olajvállalat között a termelést tekintve még megtalálható a

Shell a BP és az Exxon is. Viszont a legnagyobb kőolajkészlettel rendelkező cégek tízes listáján csak nemzeti olajtársaságokat találunk: Saudi Aramco (32%), National Iranian Oil Co. (16%), Iraq National Oil Co (14%), Kuwait Petroleum Co. (11%), Petroleos de Venezuela (10%), stb [16,17] Azok a nemzeti olajvállalatok, melyek jelentős kőolajtartalékokkal rendelkeznek jelentős fejlesztéseket hajtanak végre a finomítás ill. a petrolkémia területén Ennek célja, hogy a beruházás révén magasabb hozzáadott értékű termékek kerüljenek értékesítésre. A kisebb kőolaj tartalékokkal rendelkező multinacionális vállalatok (BP, Shell, Total-Fina-Elf, Conoco-Phillips) már nem olajvállalatként, hanem energiatermelő cégekként definiálják magukat, és az alternatív energiatermeléssel és kapcsolódó iparágakkal (napelem gyártás, szélerőmű gyártás stb.) bővítik portfóliójukat, hogy vezetővé válhassanak a gyorsan növekvő „tiszta”

üzemanyagok piacán. Vállalat 3. táblázat A piaci részesedés változása az USA kőolajiparában 1993-2005 [15,16] Chevron USA piaci részesedés 1993, % 9,1 Exxon 6,6 Amoco Texaco-Star Enterprise Mobil Top 5 1993-ban Shell BP Citgo(PDV)Lyondell Arco/Lyondell Marathon Top 10 1993-ban 6,5 6,3 6,0 34,5 4,9 4,4 4,2 3,8 3,8 55,6 Vállalat CococoPhillips-Tosco-Burlington Resources Valero-Ultramar-Diamond ShamrockOrion Refining-Premoor-TPI ExxonMobil-Chalmette Shell-Motiva-Equilon-Pennzoil-Quaker State-Deer Park BP Top 5 2005-ben ChevronTexaco-Unocal Sunoco Marathon Citgo-PDV Koch-Flint Hills Top 10 in 2005 USA piaci részesedés 2005, % 12,8 12,6 11,7 9,3 8,5 54,8 5,8 5,7 5,6 5,0 4,5 81,4 183 Optimalizálás az olajiparban A bioüzemanyagok új termékvonallá válnak, melyek befolyásolják a már meglévő kiskereskedelmi és elosztási hálózatot és a cégek további összegeket fektetnek bioüzemanyagok gyártásába. Mindazonáltal a multinacionális

olajvállalatok profitjának túlnyomó része még természetesen a kőolajfinomításból származik. Két fő olajtársaság típus verseng Az olajvállalatok jövője szempontjából, fenti stratégiák megértéséhez is fontos megkülönböztetnünk a kőolajtartalékokkal rendelkező és a kisebb vagy kőolajtartalékokkal nem rendelkező olajvállalatokat. Előbbiek a kőolaj árának növekedéséből képesek profitálni (akár extraprofitra is szert tenni), mivel a kőolajárak növekedési üteme egyelőre nagyobb, mint a kitermelési költségek növekedési üteme. Utóbbiak azonban profitjukat a kőolaj és a kőolajtermékek árának különbségéből (crack spread) tudják jellemzően kitermelni. Ez a különbség (finomítói margin) jelentősen ingadozik és százalékosan kis értékű, jellemzően az alapanyag értékének 10 %-a alatt van. Ennek kell fedezetet nyújtania a működési költségekre és az amortizációra. Ezen olajvállalatok (kisebb

olajtartalékkal rendelkezők) jóval kockázatosabb helyzetben vannak, ezért jövőjük biztosítása érdekében eltérő stratégiákat kell alkalmazniuk. 12.9 Összefoglalás A kőolajforrások várható kimerülése, az újabb nehezebb körülmények közötti kitermelési módok, az alternatív alapanyagok felmerülése, a fejlődő országok dinamikus felzárkózása, az autóipari fejlesztések vonzata, a fenntartható fejlődés megvalósítása: így a szén-dioxid emisszió és a közlekedésből és más felhasználási területről származó káros anyagok kibocsátásának csökkentése, a biofinomító megvalósítása komoly feladat elé állítja a világ kőolajiparát. Mindezek megvalósításához elengedhetetlen a kiművelt emberfők sokasága. Kiemelt szükség van azon természettudományos ismeretekkel rendelkező szakemberekre, akik biztosítani fogják, hogy még unokáink is élvezhessék Kék Bolygónk nyújtotta jólétet, biztonságot és örömet.

Irodalomjegyzék [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] EIA: International energy Outlook, 2008, 1-250, OPEC: World Oil Outlook, 2007, 1-141, Purvin and Gertz: EU Petroleum Market Study, 2007, 1-376, Dargay, J., Gately, D, Sommer, M: Vehicle Ownership and Income Growth, Worldwide: 19602030, The Energy Journal, 2007, 1-32, Benazzi, E.: Upgrading Options for Diesel Production, Axens’ Heavy Ends Processing Seminar – Athens, 2006, 1-28. J. J Marano: Refinery Technology Profiles GASIFICATION And Supporting Technologies, 2003, 1-53. Horton, D.: Allchemix Corporation – Excecutive Summary, 27 November 2006, 1-9 Thompson, N.D, Larivé J F: Regulations to Control Emission and Fuel Implications, 4th International Colloquium on Fuels 2003, Ostfildern, January 15-16 2003. Ricardo Plc.: Technology Overview, CONCAWE FE/MG Consultancy meeting, Brussels, 8 November 2006, 1-167. Kamm, B.: Definition and Technical Status of Biorefineries, BioreFuture 2008 C onference, Brussels, 12

February 2008, 1-31. Vision 2002: Vision for Bioenergy and B iobased Products in the US. Biomass Technical Advisory Committee jelentése, Washington DC, October 2002, 1-20. Biofuels in the European Union – A Vision for 2030 and Beyond, BRAC, 2006, 1-32. 184 Optimalizálás az olajiparban [13] [14] [15] [16] [17] Muska, C.F: Biorefineries: Opportunities for Business and Research Partnership – An Industry Perspective, Biobased Industry Outlook Conference, Aimes, IA, USA, 29-30 August 2005, 1-29. Elliott, D.: WP 2H Biorefinery, Thermal NET Conference, Vienna, 25 April 2008, 1-23 Oak Ridge National Laboratory: Biological and Environmental Research – Annual Report 2006, 1-28. www.dukeedu/web/soc142/team9/GVChtml US Government Accountability Office: CRUDE OIL Uncertainty about Future Oil Supply Makes It Important to Develop a Strategy for Addressing a Peak and Decline in Oil Production, 2007, 1-77. 185