Biológia | Genetika » Lakatos Péter László - Gastrointestinalis genetika

Gastrointestinalis genetika Lakatos Péter László Semmelweis Egyetem ÁOK, I.sz Belgyógyászati Klinika Összefoglalás Az elmúlt évben szintén igen nagy számú közlemény foglalkozott a betegségek, elsősorban a malignus betegségek genetikai hátterével, eddig még nem ismert sérülések vizsgálatával. Az utóbbi évek eredményei alapján módosult többek között a nyelőcső adenocarcinoma és a sporadikus colon daganatok genetikai hátteréről alkotott képünk is. Újabb közlésekben a genetikát azonban nemcsak a b etegségek kialakulása, illetve a prognózis szempontjából tartják fontosnak. A genetikai tesztelés hasznosnak bizonyult különböző terápiás eljárások hatásának a prediktálásában is, segítségével elkülöníthetők a terápiára jól illetve egyáltalán nem reagáló betegek (pl. colitis ulcerosás betegek szteroid terápiája) A legérdekesebb közlések a génterápiás lehetőségeket mutatják be. Több protokoll már in

vivo is vizsgázott Így egyre biztosabbnak tűnik, hogy a génterápia a közeli jövőben a betegségek legalább is egy részének kezelésében fontos szerepet kaphat, a mindennapok részét képezheti. Nyelőcső Olasz szerzők 1 a TGF- α lehetséges szerepét vizsgálták a gastroesophagealis junctio adenocarcinomájának kialakulásában. A TGF-α fokozott expresszióját és ezzel párhuzamosan a túlélés csökkenését találták előrehaladott, illetve metastaticus rákok esetén. A TGF-α-hoz hasonlóan a p53 expressziója is fokozott volt előrehaladott rákokban, míg a Ki-67 proliferációs marker expressziója mind korai, mind előrehaladott esetekben a rákok közel 2/3ában kimutatható volt. Shirvani és mtsai 2* a ciklooxigenáz-2 (COX-2) szerepét vizsgálták Barrett nyelőcső és nyelőcső adenocarcinoma létrejöttében. Mind az egészséges nyelőcső, mind a duodenum nyálkahártyához képest jelentősen emelkedett volt a COX-2 aktivitás Barrett

nyelőcsőben (2x), nyelőcső dysplasiában (4x) és adecarcinomában (6x). Megfigyelték, hogy szemben a COX-1 homogén expressziójával a COX-2 heterogén overexpressziója figyelhető meg a szövetmintákban. Mivel a prostaglandinoknak szerepe van a s ejtek proliferációjában és az immunfolyamatok szabályozásában, felvetődik, hogy a COX-2 fokozott expressziója elősegítheti malignitas kialakulását. További érdekes megfigyelés, hogy sejtkultúrában sav illetve epesavak adása a COX-2 expressziót fokozta, de ez gátolható volt specifikus COX-2 inhibitorral, ami felveti annak lehetőségét, hogy ezen szereknek szerepe lehet a nyelőcsőrák prevenciójában és terápiájában. Az elmúlt évben ismét sok közlemény foglalkozott a nyelőcső adenocarcinomával. Tselepis és mtsai 3* összefoglaló közleményében a Barrett nyelőcsőből kialakuló rák patogeneziséről, a carcinogenezis egymást követő lépéseiről és az ezekhez tartozó eddig megismert

genetikai eltérésekről számolnak be (1.ábra) 1 Genetikai eltérések Hisztológia Sejtadhézió Normális nyálkahártya Esophagitis sav és epereflux gyulladásos sejtek COX-2, iNOS Barrett nyelőcső TGF- α p16, p53 mutáció TGF- α, EGF expresszió catenin foszforiláció Cyclin D1 upreguláció E-cadherin telomeráz aktivitás Dysplasia apoptózis APC vesztés catenin nucleáris translokációja c-myc és cyclin-D1 Carcinoma sejt-sejt adhézió EGF MMP expresszió Metastasis sejtek kötődése invázió 1-ábra A nyelőcső adenocarcinoma kialakulásának lehetséges modellje. A rák pluripotens őssejtekből alakul ki. A metaplasia során mind a proliferáció, mind az apoptozis fokozott, kromoszómák deléciója figyelhető meg (17q, 18q, 5q), fokozott iNOS, COX-2 expresszióval. A dysplasia során a D1 cyclin fokozott expressziója, illetve a p16 hi permetilációja vagy mutációja a sejteket G0-ból G1 fázisba juttatja, más sejtek G2 fázisban

akkumulálódnak (ez jellemző a high grade dysplasiara). Ez a sejtosztódási minta az epithelialis sejtek fokozott proliferációs képességét mutatja. Más ismert eltérések a p53 mutációja, a TGF-α illetve EGF fokozott expressziója, amelyek további oncogének expresszióját segítik elő (c-fos, c-jun, c-myc), és í gy a car cinogenezis irányába hatnak. Az apoptózis mértéke a dysplasia súlyosabbá válása során csökken, részben talán a sejteket a programozott sejthalálra rezisztenssé tevő fokozott telomeráz aktivitás miatt. A metastasisok képződésében igen fontosnak tűnik a sejt-sejt kapcsolatok fenntartásában jelentős szerepet játszó cadherin/catenin komplexek megváltozása. A catenin TGF- α indukálta foszforiláció vagy a vele komplexet alkotó APC (adenomatosus polyposis coli) génfehérje, illetve axin hiányában a sejtmagban halmozódik fel. Itt számos onkogén expresszióját fokozhatja (c-myc, c-jun, 2 cyclin-D1, fra-1). A

sejtek egymáshoz való kötődésében fontos E-cadherin, illetve desmosomalis cadhein szintje csökken. A foszforilált catenin nem képes továbbá a cadherinnel kötődni, ami a sejtadhézió hibájához vezet. Az így elszabadult sejtekből metastasisok képződhetnek A környező extracelluláris térbe való penetrációt a matrix metalloproteázok (MMP) fokozott expressziója segíti. Beszámoltak arról is 4, hogy Barrett nyelőcső fotodinámiás kezelése során a genetikai eltérések a szövettani javulás ellenére sem mindig rendeződnek. A vizsgált eltérések (Ki-67 pozitivitás, aneuploidia, p16 hi permetiláció, p53 expresszió és mutáció) egyike sem javult a fotodinámiás kezelésre kezdetben reagáló, majd az utánkövetés során high grade dysplasiássá váló betegekben. A laphámrákok metastatizáló képessége szempontjából fontosnak tűnő megfigyelés, hogy a fos, jun, collagenáz-1, matrix-metalloproteázok és urokináz típusú plasminogén

aktivátor gén expresszióját fokozó ets-1 fokozott expresszióját figyelték meg squamo-celluláris carcinomában, elsősorban az inváziós zónában, a széli részeken 5. Gyomor Az elmúlt évben számos cikk foglakozott a gyomorrákokban kimutatható genetikai eltérésekkel. Amerikai szerzők újabb eltérésekről számoltak be a p53 génnel kapcsolatban 6*. Ismert, hogy a gyomorrákok kb. 75% -áben a p53 overexpressziója figyelhető meg, míg az eddig vizsgált gyakori mutációk az 5-8. exonban csak az esetek 23%-ában voltak kimutathatók. A szerzők a gén legnagyobb, eddig nem vizsgált 4 exonjának mutációját és génpolimorfizmusát vizsgálták. Több új „missense mutációs” helyet találtak, illetve megfigyelésük szerint az exon 72-es codonjának polimorfizmusa összefüggést mutatott a gyomorrákok lokalizációjával és az etnikummal. Fehérekben és a cardia illetve corpus rákok esetén a codon arg/arg polimorfizmusa, míg feketékben és antrum

rákoknál a gén pro/pro polimorfizmusa volt gyakoribb. Érdemes megemlíteni, hogy az arginin variáns jelenléte esetén a p53 g yorsabban vezet apoptózishoz, és így nagyobb hatékonysággal véd a génhibákkal, transformációval szemben. Park és mtsai 7 munkájukban egy lehetséges gyomor-specifikus tumor szupresszor génre hívják fel a figyelmet. A trefoil factor family-1 (TFF1) gén lehetséges szerepe a m ucus stabilizálása, a p roteáz aktivitás gátlása illetve a mucozális barrier fenntartása. A koreai szerzők gyomorrákos esetek 16%-ában figyelték meg a gén mutációját. Korábban knockout egerekkel végzett állatkísérletben a gén hiányában a gyomorban rövid időn belül high grade dysplasia illetve az esetek 1 / 3-ában invázív carcinoma jelent meg. Egy német vizsgálatban 8 a c-met onkogén TRP-MET átrendeződését nem csupán a gyomorrákos egyének tumorszövetéből sikerült kimutatni az esetek mintegy felében, hanem a tumormentes

nyálkahártyából is (az összes eset 1/4-ében). További érdekesség, hogy a mutáció az elsőfokú rokonok egy kis részében is kimutatható volt. Így a szerzők megállapítása szerint a TRP-MET átrendeződés gyomorrákok esetén a carcinogenezis korai lépésének tekinthető. Továbbra is számos cikk foglakozik a microsatellita instabilitással (MSI). Míg ez colorectális carcinómában az irodalom szerint a mismatch repair (MMR) gének mutációjának következménye, addig gyomorrákokban úgy tűnik más a helyzet. Bevilacqua és mtsai 9* vizsgálata szerint az MSI igen gyakori volt sporadikus gyomorrákokban (24%) ez nem járt együtt az MMR gének (hMSH2, hMLH1) mutációjával. Az esetek döntő többségében legalább két megváltozott microsatellita locust találtak, és ez a hMLH1 promoter 3 régió mindkét-alléljának hipermetilációjával volt kapcsolatban. A promoter régió metilációja ugyanakkor a gén inaktivációjához, a funkció részleges

vagy teljes hiányához vezet. Mások a proliferációt gátló gén promoter régiójának metiláltságát is vizsgálták. A p14ARF gén promoter hypermetilációja és így inaktivációja a g yomorrákos esetek mintegy 1 / 3-ában volt megfigyelhető, gyakrabban diffúz típusú 11 a mitokondriális DNS microsatellita instabilitását gyomorrákokban. 10 Japán szerzők vizsgálták gyomorrákokban, és azt találták, hogy az instabilitás hátterében a mitokondriális gének mutációja állt. A mitokondriális MSI általában nukleáris MSI-vel járt együtt A vizsgált 62 eset 16 % -ában volt jelen mitokondriális MSI, ez gyakrabban fordult elő intestinális gyomorrák esetén, akár korai stádiumban is. Japán szerző elsőként számoltak be az apoptózis elindításában olyan jelentős bak gén mutációjáról gyomorrákokban 12. A gén missense mutációja a gyomorrákok kb 10%-ában volt kimutatható. Xiangming és mtsai 13 megfigyelése szerint előrehaladott

gyomorrákokban a sejtciklus szabályozásában a proliferáció irányába ható cyclin E fokozott expressziója és a cylin hatását gátló p27 mutációja rossz prognózissal járt együtt. Az elmúlt évben számos munka vizsgálta a sejt adhézióban fontos molekulák szerepét a gyomorrákok kialakulásában, a rákos folyamat disszeminálódásában. Japán szerzők14 munkájukban a sejtadhézióban fontos E-cadherin csökkent expressziójával párhuzamosan az autocrin motilitási factor receptor fokozott expresszióját figyelték meg gyomorrákokban, míg egészséges gyomornyálkahártyában az expresszió pontosan fordított. Az E-cadherin expressziójának csökkenése és a nyirokcsomó metastasisok jelenléte között kapcsolat volt kimutatható, a lokális terjedéssel inkább az autocrin motilitási factor receptor expresszió mértéke mutatott kapcsolatot. A szerzők felvetik, hogy a prognózis, a rák biológiai viselkedése szempontjából ezen faktorok

vizsgálata értékes segítséget jelenthet. Érdemes megemlíteni Smits és mtsai 15 vizsgálatát. Állatkísérletben APC-re és E-cadherinre nézve duplán heterozygota egerekben vizsgálták az intestinális tumorgenezis jellegzetességeit. Az intestinális tumorok gyakorisága 9-szeresére, ezen belül a gyomorrákok gyakorisága 5szörösére nőtt az APC-re nézve heterozygota kontrollokhoz képest, így a szerzők megállapítása szerint az E-cadherinnek nem csupán a tumor progresszióban, hanem a tumor iniciációban is szerepe lehet. Yu és mtsai 16 az E-cadherin megfelelő működéséhez elengedhetetlen α-catenin expresszióját vizsgálták. Az α-catenin expressziója a gyomorrákok mintegy 70 % -ában csökkent volt vagy hiányzott, míg az elsőfokú hozzátartozókban az expresszió az esetek jelentős számában szintén csökkent volt (corpusban 60%-ban, antrumban 20 %-ban). Ishii és mtsai 17 munkájukban az integrin α6β4 expressziójának a csökkenése és

a peritoneális áttétek kialakulása között találtak kapcsolatot. A Helicobacter pylori fertőzés patomechanizmusában fontos lehet, hogy újabb megfigyelések szerint 18 a Cag A transzlokációja figyelhető meg az epitheliális sejtekbe. Itt a Cag A különböző fehérjék tirozin foszforilációjában hoz létre változást, ennek klinikai jelentősége egyelőre nem ismert. 4 Colon Amerikai szerzők 19 kidolgoztak egy széklet DNS meghatározáson alapuló diagnosztikus tesztet colon carcinoma szűrésére. A tesztpanel a K -ras, p53 é s APC gének 15 l ehetséges mutációját, a Bat-26-ot (egy mikrosatellita instabilitási marker) illetve a highly amplifiable vagy „hosszú” DNS jelenlétét vizsgálta. A szenzitivitás a t eljes panelre 91%, specificitás 82%, K-ras teszt nélkül szenzitivitás 73 %, specificitás 100 % volt. Az apoptózis hiányában képződő „hosszú” DNS jelenléte az esetek 61 %-ában volt kimutatható, ezzel ez a vizsgálat volt a

panel leginformatívabb tesztje. Érdemes megemlíteni, hogy a Bat-26 csak proximalis colon tumorok esetén volt kimutatható, így az anatómiai lokalizáció szempontjából is értékes adatokat nyújthat. Sedivy és mtsai 20 munkájukban arról számoltak be, hogy sporadikus colon tumorok esetén szikron léziókban a genetikai hibák különbözőek lehetnek (a tumorok genetikailag heterogének), így rámutatnak arra, hogy a carcinogenezis több egymástól független úton létrejöhet, akár egyidejűleg egy adott szervben, jelen esetben a colonban is. Rowan és mtsai 21* munkájukban sporadikus colorectalis carcinoma sejtvonalakon a teljes APC gén összes kimutatható mutációját megvizsgálták. A vizsgált rákok 83 (32/41) %-ában találtak valamilyen APC mutációt, 72,5 %-ban a gén két szakasza is hibás volt, és a vizsgálatok alapján a hibák között kapcsolat volt kimutatható. Ebből a 72,5 %-ból az esetek közel 2/3-ában a második mutáció LOH volt, ez az

összes eset 48 %-a. Ez sokkal gyakoribb, mint azt korábbi vizsgálatok állították. Az LOH-t nem mutató esetekben az 1554 c odon sérülése volt a leggyakoribb („hotspot”), az összes eset 15 %-ában volt jelen. A szerzők az újonnan azonosított szomatikus mutációs „hotspot” mellett kihangsúlyozzák, hogy az eredmények alapján a sporadikus rákok esetén a familiáris rákokhoz hasonlóan az APC kettős hibája szükséges a gén inaktivitásához. Az első hiba általában meghatározza a második mutáció helyét is. Számos betegségben megvizsgálták a COX enzimek lehetséges kóroki szerepét. Amerikai szerzők kísérletes állatmodellben vizsgálták a colon carcinoma kialakulásával együtt járó COX-2 expressziót 22*. Vizsgálataik szerint a COX-2 a colitis asszociált tumorgenezisben igen korán fokozott expressziót mutat. Az expresszió ugyanakkor a gyulladásos sejtek és a subepitheliális myofibroblastok jelenlétével volt kapcsolatban. A COX

expresszió lehetséges kóroki szerepét a colon tumorgenezisében tovább erősíti az a megfigyelés, hogy COX-2 gátló adása mellett egy újonnan felfedezett proapoptotikus gén, a p ar-4 (prostate apoptosis response) expressziója jelentősen megemelkedett 23, ami a mutáns sejteket érzékennyé tette a programozott sejthalálra. Ugyanakkor igen rossz prognózissal járt együtt az antiapoptotikus hatású survivin gén expressziója. A stage II colorectalis carcinomás betegek ötéves túlélése survivin expresszió esetén 94,4 %-ról 44,8 %-ra csökkent egy angol vizsgálat szerint 24. Az elmúlt évben további, újonnan felismert lehetséges tumor szupresszor gének hibáit is megvizsgálták a colon carcinomákban. A fragile histidine triad (FHIT) gén 25 csökkent expresszióját találták elsősorban gyengén differenciált illetve metastatizáló colon carcinomákban. A 11q23 kromoszómán elhelyezkedő PPP2R1B gén mutációját a vastagbél daganatok 13,3 % -ban

mutatták ki, ez független volt a daganat klinikopatológiai jellemzőitől 26. Az egyre több felismert lehetséges génmutáció a sporadikus vastagbélrákok patogenezisének sokszínűségére, genetikai heterogenitására utal. 5 Igen érdekes kérdés az eredetileg antiapoptotikus hatásúnak tartott Bcl-2 gén helyzete. A gén overexpressziója jobb prognózissal járt együtt mind afro-amerikiai, mind kaukázusi rasszba tartozó betegekben 27*. Felvetődött, hogy a gén az antiapoptotikus hatásán felül proliferációgátló hatással is bír, sőt egyesek szerint a Bcl-2-nek reguláló szerepe egyenesen odáig terjed, hogy az expressió hatására a sejtek igen korán elköteleződnek a proliferáció vagy az apoptózis irányába. A Bcl-2 családba tartozó Bcl-w expresszió ugyanakkor a tumorgenezis irányába hat, jelenléte gyakrabban volt kimutatható előrehaladott stádiumokban illetve metastasisok jelenlétében 28. Ugyanígy az apoptotikus hatású Bcl-2

homológ bak gén mutációja is kimutatható volt a colorectalis carcinomás betegek egy részében. Amerikai szerzők 29 a apoptotikus hatású BAX és az apoptózist gátló Bcl-X L szerepét vizsgálták 5FU, sulindac és indomethacin kezelés során colorectális carcinoma sejteken. A BAX aktivitás hiányában az 5FU apoptózist indukáló hatása részben megszűnt A BAX mutációja az NSAID-ek hasonló hatását teljesen megszüntette, NSAID kezelés során a tumorpopulációban a BAX mutációt tartalmazó sejtek pozitívan szelektálódtak. Az NSAIDek a Bcl-X L expressióját is csökkentették A vizsgálatban a BAX/Bcl-X L arány meghatározása az NSAID kezelésre való érzékenység jó prediktora volt intakt BAX aktivitás jelenlétében. Egy német munkacsoport megvizsgálta a hepatocyta növekedési faktor (HGF) expresszióját 30, illetve a c-met-tel, mint receptorával való koexpresszióját colorectalis tumorokban. A HGF epithaliális sejtek proliferációját,

migrációját és bizonyos mértékben differenciációját segíti elő. A rákok 77 %-ában találtak a szerzők c-met és HGF koexpressziót, míg a m ájmetastasisokban csak az esetek 1/3-ában volt mindkét faktor kimutatható. A tanulmány megállapítása szerint colorectalis carcinomákban a c-met overexpresszió mellett jelentkező HGF expresszió pozitív visszacsatolás útján a proliferáció, carcinogenezis irányába hat. Ismeretes a HGF-nek antiapoptotikus hatása is 31, mely az Akt/PI-3 aktivációja, és a FasDISC (death-inducing signaling complex) szupresszió útján meggátolja a Fas által indukált programozott sejthalált. A sejtek proliferációs képessége szempontjából igen fontos szerepe van egy különleges RNS-nek, a telomeráznak. A telomérák repetitív DNS szekvenciáinak (TTAGGG) szintetizálásáért felelős az enzim, hatására a sejtek képessé válnak a kontroll nélküli proliferációra. Colorectális carcinomákban tízszeres telomeráz

aktivitást figyeltek meg 32 a kontroll, ép szövetekhez képest. Az aktivitás fokozódása a lokális invazitással mutatott kapcsolatot. Számos közlemény foglalkozott a microsatellita instabilitás (MSI) lehetséges szerepével. Olasz szerzők33* sporadikus vastagbélrákok 19 %-ban találtak gyakori („high frequency”), azaz a lehetséges microsatellita lokuszok több mint 30%-ában instabil MSI-t, a tumorok gyakrabban voltak proximális lokalizációjúak, diploidak, differenciálatlanabbak és kevesebb volt az extramuralis invázió. A hMHL1 és hMSH2 mismatch repair gének expressziója ezen rákok 86 % -ában hiányzott. A low-MSI (vagy microsatellita stable MSS) tumorok ezzel szemben gyakrabban voltak aneuploidak, és gyakoribb volt a p53 overexpresszió is. A prognózis ugyanakkor a high-MSI csoportban lényegesen kedvezőbb volt. Iino H és mtsai 34 herediter non-polyposisos (HNPCC) betegeket vizsgáltak. Az adenomák 80 %-a MSI pozitív volt, 2/3-a high-MSI. A

high-MSI esetek súlyos dysplasiával és kivétel nélkül hMHL1 vagy hMSH2 hiányával jártak együtt (low-MSI esetek 86 %-ban). A szerzők megállapítják, hogy a low-MSI high-MSI transzformáció a dysplasia megjelenéséhez vezet HNPCC-s betegekben, továbbá, hogy már igen kis elváltozásokban jelentős genetikai sérülések lehetnek jelen. Ugyanakkor a microsatellita instabilitás „előnyei” között fontos megemlíteni, hogy egy finn munkacsoport vizsgálatában 35* is MSI (high-MSI) jelenléte esetén Dukes C stádiumú betegek kemoterápia utáni 3-éves tumormentes túlélése kedvezőbb volt, mint MSI nélküli tumorok esetén (90% vs. 43%) 6 Az újabb vizsgálatok alapján egyre fontosabbnak tűnnek az ú. n epigenetikus eltérések (lásd 36). A DNS ilyen esetekben intakt, de egyes külső hatások, pl bizonyos gének promoter régiójának hipermetilációja, a gén expresszióját, működését befolyásolják. A DNS repair szempontjából fontos

O6-metilguanin DNS metiltranszferáz (MGMT) hipermetilációjának szerepére mutat rá Esteller és mtsai 37 vizsgálata. Az enzim hibája G-A mutációt eredményezhet, mely elsősorban a K-ras onkogént érinti. Colorectalis daganatokban, amennyiben a K-ras G-A mutációja jelen volt, az MGMT promoter hipermetilációja az esetek 71 %-ában volt megfigyelhető, míg ha nem ez a mutáció volt jelen, a promoter hipermetilációja csupán az esetek harmadában volt kimutatható. A sejtciklust szabályozó fehérjék expresszióját is megvizsgálták. Yao és mtsai 38 vizsgálata szerint a s ejtmagban a p27 a G 1 -S fázisba való átmenetet szabályozza, és emellett a cytoplasmában a s ejtadhézióban is szerepet játszik. Expressziója vagy az expresszió hiánya befolyásolta előrehaladott colorectalis carcinomas betegek túlélését. Amennyiben erős p27 expresszió volt kimutatható a betegek átlagos túlélése jelentősen - 23 hónappal - hosszabb volt. Egy olasz

munkacsoport 39 ugyanakkor arról számolt be, hogy a p27BBP fokozott nukleáris expressziója figyelhető meg a colorectalis carcinogenezis során, az overexpresszió mértéke fokozódott az adenomaból carcinomába való progresszió során. Régóta ismert feltételezés, hogy bizonyos hormonális tényezők szerepet játszhatnak a vastagbélrak patogenezisében. Amerikai szerzők 40 tanulmányukban 156 nőbeteget vizsgáltak Az általuk vizsgált tumorok egyikében sem találtak ösztrogén illetve progeszteron receptort, ezt nem befolyásolta az egyes esetekben adott hormonpótló kezelés sem. Így a szerzők a kérdésesnek tartják, hogy a colorectalis daganatok kialakulásában hormonális tényezőknek szerepe lehet. Egy másik vizsgálatban 41 a vastagbélrákokban az β−ösztrogén receptor szelektív hiányát mutatták ki. Az utóbbi évek kutatásai alapján jelentősen módosult a mindenki által jól ismert colon carcinogenezis modell. A mai elképzeléseink szerint

a t umorgenezishez kapcsolódó lehetséges genetikai eltéréseket Chung 42* foglalja össze. A lehetséges fő mechanizmusok: A: APC/β-catenin aktiváció, B: DNS mismatch repair, C: TGF-β/SMAD. APC/β-catenin: A plasmamembránhoz kötött E-cadherin/β-catenin komplexről a β-catenin az APC/GSK-3 (glikogén szintáz kináz) komplexhez kötődik, ami a cytoplasmában jelen lévő β-catenin lebontását irányítja. A komplex vázát az axin alkotja A cytoplasmában a protein foszfatáz B56 alegysége szintén hozzájárul a β-catenin szignál szabályozásához, a G SK-3 defoszforiláció útján (az enzim hibáját szintén megfigyelték egyes colorectalis carcionmákban). Az APC vagy a β-catenin mutációja esetén a β-catenin lebontása nem történik meg, a molekula felhalmozódik és a sejtmagba transzlokálódik. Itt a TCF-4-hez (Tsejt faktor) kötődik, és ezáltal számos a sejtek proliferációját befolyásoló gén expresszióját eredményezi (c-myc, cyclin D1,

PPARδ, c-jun és újabb kutatások szerint a gastrin 43 is). A sejtmagban a n egatív regulációt a T AK és az NLK végzi, a T CF-4 gátlása útján. DNS mismatch repair: A HNPCC-ben megismert mismatch repair gén mutációk a co lon tumorgenezisének új lehetséges mechnizmusát jelentették. Öt különböző gén tartozik eddig a géncsaládhoz: hMSH2, hMSH6, hMHL1, hPMS1, hPMS2. Leggyakrabban a hMSH2 és hMHL1 mutációja mutatható ki. Fontos megemlíteni, hogy a gének nemcsak pontmutációk, hanem mikrosatellita instabilitás illetve epigenetikus mechanizmusok, pl. promoter régió hipermetilációja (lásd korábban) útján is inaktiválódhatnak, expressziójuk megváltozhat. A gének hibája a DNS rövid repetitív szekvenciáinak a mutációjához vezet. Bár ezek általában nem kódoló régiók, a mutációk kódoló szakaszokat, fontos géneket is érinthetnek: TGFβ receptor-2, az apoptózis regulátor BAX, TCF-4, CDX2, caspase-5 gének, sőt a 7 mismatch

repair közül a hMSH3, hMSH6. TGF-β/SMAD: a T GF-β hatását a T GF-β receptor-2 közvetíti, melyet a sejtmagba az úgynevezett SMAD proteinek közvetítenek (elsősorban a SMAD2, 3 és 4). A sejtmagban a SMAD komplex specifikus kötő szekvenciákhoz kapcsolódik, ezáltal számos a sejtciklus regulálásában fontos gén expresszióját szabályozza: CDK inhibitorok, p15, p21, cyclin D1, TGF-β. A APC/β-catenin (c-myc, cyclin D1 PPARδ, c-jun, gastrin) normál APC/β-catenin (c-myc, cyclin D1 PPARδ, c-jun, gastrin) COX2 Upreguláció K-ras korai adenoma p53 késői adenoma DNS mismatch repair gének (hMSH2, hMLH1) B 18q LOH (DCC,SMAD4,SMAD2) carcinoma TGFβR2 BAX, IGF-IIR TCF-4, E2F4 hMSH3, hMHS6 2. ábra A sporadikus colorectalis rák kialakulásában fontosnak tartott genetikai sérülések lehetséges modellje. A, A rákok kialakulása során a polypusokból specifikus egymást követő genetikai sérülések útján alakul ki a carcinoma. Az ilyen

típusú rákok 85 %-a kromoszómális instabilitást, ugyanakkor mikrosatellita stabilitást (MSS) mutat. B, A rákok maradék 15 %-ában M SI található, ezen esetekben a carcinogenezis lépéseit követő genetikai eltérések hasonlóak a HNPCC-ben megfigyelthez. Egyre több tanulmány taglalja a nem is olyan távoli jövőben talán mindennapok részét képező génterápia gyakorlati alkalmazási lehetőségeit. Uchino és mtsai 44 colorectális carcinoma sejtvonalakat transfektált sejtproliferációt gátló hatásúnak tartott intestinális trefoil faktor (ITF) génnel. Az ITF overexpresszióval arányosan mind in vitro mind in vivo jelentősen csökkent a colon carcinoma sejtek proliferációja. IBD Német vizsgálatokban 45 eddig nem ismert hatásmechanizmusát sikerült megfigyelni az IBD kezelésében olyan fontos sulfasalazinnak. A sulfasalazinnak a t anulmányban felismert NFκB gátló tulajdonsága (az IκB kinázok direkt gátlása útján) hozzájárulhat a g

yógyszer antiinflammatórikus, immunszupresszív hatásához (az NF-κB szerepéről gastrointestinális betegségekben Schmid és Adler legújabb összefoglalójában olvashatunk 46). Az anti-TNF-α antitest kezelés sikere nyomán számos cytokin szerepét és lehetséges terápiás alkalmazását vizsgálták IBD-ben. Ilyen támadáspontot jelenthet az IL-16 gátlása Keates és mtsai 47 munkájukban a proinflammatórikus hatású IL-16 szerepét vizsgálták IBD-s betegekben és állatkísérletben. Megfigyelésük szerint szemben colitis ulcerosás betegekkel, Chronos betegből vett colon szövetmintákban fokozott IL-16 expresszió volt megfigyelhető. Chron-betegség állatmodelljében specifikus IL-16 ellenes antitestekkel a gyulladás mértéke 8 jelentősen csökkenthető volt, így a szerzők megállapítása szerint az IL-16 szerepet játszhat a Chron-betegség patogenezisében. A genetikai vizsgálatok képesek lehetnek a terápiás sikertelenség okának a

vizsgálatában, illetve általuk segítséget kaphat a gyakorló orvos is a beteg mindennapos terápiájának a megfelelő kiválasztásában. Erre példa Honda és mtsai 48 tanulmánya A szerzők ulceratív colitises betegek szteroid rezisztenciájának az okát keresték. Vizsgálatukban a βglucocorticoid receptor (hGRβ) expressziója döntő többségben szteroid rezisztens betegek periferiás mononuclearis sejtjeiből volt kimutatható (Ehhez hasonlóan egyes megfigyelések 49 szerint a p53 deficiens colorectalis carcinomás sejtek fokozott érzékenységet mutatnak doxyribicin iránt, ugyanakkor az általánosan használt 5-FU-val szemben rezisztensek). Epeutak, Pancreas Boberg és mtsai 50 a primer sclerotisaló cholangitisből kialakuló cholangiocarcinoma genetikai jellegzetességeit vizsgálták. Vizsgálatukban az esetek 1/3-ában volt kimutatható Kras mutáció illetve p53 akkumuláció, tumoros mintákban a Ki-67 pozitivitás is több mint kétszeresére (29% vs 12%)

nőtt. Japán szerzők 51 intrahepatikus cholangiocarcinoma progressziójában vizsgálták az apoptózis regulásában fontos Fas/Fas ligand rendszer szerepét. Adataik szerint dysplasia esetén, illetve jól differenciált rákokban közepes Fas expresszió mellett a F as ligand expressziója fokozott a nem tumoros sejtekhez képest, így a Fas ligandot prezentáló tumor infiltráló limfocitákkal (TIL) szemben a rákos sejtek védetté válnak. A rákok dedifferenciójával a Fas expresszió down-regulációja következik be, ugyanígy csökken a tumorsejtek Fas ligand expressziója is, azonban a Fas hiányában a sejtek továbbra is rezisztensek maradnak a TIL-ekkel szemben. Német szerzők 52 munkájukban intrahepatikus cholangiocarcinomákban vizsgálták a p16 tumor szupresszor gén és a K-ras mutáció jelentőségét. Mindkét gén hibája igen gyakori volt A p16 promoter hipermetilációja a rákok 83 %-ában kimutatható volt, míg a gén egyéb hibái az esetek 25

%-ában. K-ras mutáció a rákok 54 % -ában volt jelen, az összes ilyen esetben a p16 hipermetilációja is megfigyelhető volt. Epehólyag tumorokban vizsgálták a sejtproliferáció gátló hatású cyclin-dependens kináz inhibitor p27kip1 expresszióját 53. Az expresszió csökkenése a rákok 43 %-ában volt kimutatható, ezzel szemben a normális nyálkahártyában illetve adenomákban egyetlen esetben sem. Csökkent expresszió gyakrabban volt megfigyelhető gyengén differenciált tumorokban, előrehaladott stádiumokban, metastasisok jelenléte esetén; rossz prognózissal járt együtt. A pancreas adenocarcinoma egyike a legrosszabb prognózisú rákos megbetegedéseknek. A folyamat genetikai háttere részleteiben nem pontosan ismert. Japán szerzők 54 a heterozygozitás elvesztését (LOH) vizsgálták ductális adenocarcinomákban. A 17p (p53), 9p (p14ARF, p15, p16) és 18q (18q21-en található a SMAD4 és 2) LOH az esetek 43-47%-ában, míg a 12q é s 6q hi bája

az esetek közel 1/3-ában (30-34%) volt megfigyelhető. A 12p, 17p, 18q hibája, LOH-ja rossz prognózissal járt együtt. A 6q, 12q,18q és 17p hibája a tumorok egy részében egyszerre kimutatható volt. A szerzők feltételezése szerint a génhibák együttes előfordulása felveti annak a lehetőségét, hogy eddig nem ismert, a p53 és SMAD4 génekkel együttműködő tumor szupresszor gének helyezkedhetnek el a 6q és 12q kromoszómákon. 9 Peracaula és mtsai 55 tanulmányukban a human pancreas ribonuclease 1 (RNase 1) expresszióját vizsgálták a p ancrease adenocarcinomás illetve krónikus pancreatitises betegekben. Pancerase adenocarcinomákban az expresszió az esetek többségében (83%) fokozott volt, ugyanígy fokozott volt a szérum RNase 1 szint is, míg krónikus pancreatitisben a hyperplasticus illetve metaplasiát mutató szövetminták egy részében szintén fokozott expresszió volt kimutatható. A szerzők szerint az RNase 1 megváltozott expressziója

korai lépésnek tekinthető a pancreasrák kialakulásában. Bíztató terápiás próbálkozásról adtak számot amerikai szerzők 56*. EGF-receptor ellenes antitest (IMC-225) adásával in vitro és in vivo pancreas tumorsejtek proliferációja és tumor xenograftok progressziója jelentősen gátolható volt. A terápiás hatást 5-FU adása tovább erősítette. Benali és mtsai 57 a somatostatin receptor 2 (sst2) expressziót vizsgálta állatkísérletes pancreas carcinoma modellben. A carcinoma sejtek sst2-vel való transfektálása, és a génexpressziót mutató sejtek allograftként történő beültetése esetén az sst2 expresszió gátolta a tumor növekedését és növelte a metastasisok képződéséhez szükséges időt. Specifikus cytotoxikus somatostatin analóg adása a hatást fokozta. Így felvetődik, hogy human pancreas carcinoma kezelésében szerepe lehet az sst2 génátvitelre és ezt követő kemoterápiára épülő terápiás protokolloknak. A krónikus

pancreatitis patogenezisében alapvető fontosságúnak tartják a tripszinogéntripszin rendszert érintő mutációkat, melyek fokozott tripszin aktivációhoz, vagy a megváltozott szerkezetű tripszin csökkent intracelluláris inaktivációjához, és ezáltal autodigestióhoz vezetnek. Familiáris pancreatitisben fontosnak tartjuk a kationos tripszinogén gén a PRSS1 mutációit. Irodalmi adatok szerint ez a familiáris esetek kb 60, míg az idiopathiás esetek közel 20 %-ában fordul elő. A pontos genetikai háttér azonban korántsem tisztázott. Pfützer és mtsai 58 tanulmányukban egy szekretoros tripszin inhibitor (SPINK1: szerin proteáz inhibitor Kazal 1) mutációját és polimorfizmusát vizsgálták familiáris és idiopathiás krónikus pancreatitisben. A SPINK1 hatása igen jelentős, a totál tripszin aktivitás kb. ötödét képes gátolni A gén két vizsgált mutációja (N34S, P55S) az estek 1/4-edében volt kimutatható. A mutáció a pancreatitis

kialakulásának az esélyét növelte más környezeti noxák és genetikai sérülések együttes jelenléte esetén, önmagában azonban nem volt képes pancreatitist kiváltani. Német szerzők 59 vizsgálatukban a cisztikus fibrózis gén (CFTR) mutációk jelenlétét vizsgálták krónikus idiopathiás pancreatitisben. Korábbi irodalmi adatokkal összhangban, gyakran, az esetek 30 %-ában volt kimutatható a CFTR gén mutációja. A kationos tripszinogén gén mutációját azonban egyetlen esetben sem sikerült kimutatni, így a krónikus idiopathiás pancreatitis pathogenezisében a szerzők megállapítása szerint ennek szerepe valószínűleg alárendelt. Máj Az elmúlt évben több közlemény foglakozott az UDP-glukoronil transferáz-1 (UGT1A1) gén polimorfizmusával. A gén polimorfizmusát eddig elsősorban a Gilbert szindrómában vizsgálták. Transzplantációs donorok májszövetéből vett mintákban 60 a gén TATA box A(TA) 7 TAA polimorfimusának homozigóta

eseteiben az enzim aktivitása csupán fele volt a A(TA) 6 TAA homozigóta esetekhez képest. Japán szerzők 61 ugyanezen polimorfizmust vizsgálták krónikus C hepatitises és C-cirrhosisos betegekben. A TATA box 7/7 polimorfizmusa esetén mind hepatitises mind cirrhosisos betegekben magasabb – közel 2,5xszérum bilirubin koncentrációt mértek a 6/6 homozygota betegekhez képest. A szerzők felvetik, hogy a krónikus májbetegségekben a hepatikus rezervfunkció és a prognózis megítélésében fontos lehet az UGT1A1 polimorfizmus vizsgálata és figyelembevétele. 10 Takamatsu és mtsai 62 az IL-1β gén -511-es +3953-es polimorfizmusát vizsgálták alkoholos májbetegekben. Az IL-1 és a TNF-α proinflammatórikus cytokinek Korábbi irodalmi adatok alapján felvetetődik, hogy szerepük lehet az alkohol indukálta májkárosodásban, az oxidatív stressz és endotoxin hatások közvetítésében, cytokinek up-regulációja, a gyulladásos folyamat elősegítése

révén. Az –511 2-es allélja gyakrabban volt megfigyelhető alkoholos cirrhosisos betegekben a n em-cirrhosisos betegekhez képest, míg a +3 953 heterozygozitás esetei gyakrabban voltak megfigyelhetők alkoholt rendszeresen fogyasztó egyénekben májbetegség jelenléte nélkül. Az –511 2-es és a +3 953 1-es allél együttes jelenléte szintén a cirrhosisos betegekben volt gyakoribb. Mindezek alapján felvetődik, hogy az IL-1β polimorfizmusának szerepe lehet az alkoholos májbetegség patogenezisében. Egy német kutatócsoport 63 vizsgálataiban a nem-stimulált PMN-ek TNF-α és TNF-receptor (-p55/-p75) expressziója szintén fokozott volt alkoholos cirrhosisos májbetegekben és kapcsolatot mutatott a betegség stádiumával (a TNF-a biológiai és gastroenterológiai szerepéről a 65 legutóbbi összefoglaló Papadakis és Targan szerzőktől jelent meg 64). Egy másik vizsgálatban * különböző etiológiájú cirrhosisos betegekben vizsgálták a szolubilis

TNF-receptor 75 és a mortalitási adatok kapcsolatát. A szolubilis receptor szérum szintje háromszorosan emelkedett volt azokban a betegekben, akik a 15 hón apos nyomonkövetés során meghaltak, így cirrhosisos betegek rövidtávú prognózisának megítélésében fontos leheta vizsgálata. A TNF lehetséges szerepét májbetegségekben nemcsak cirrhosis esetén vizsgálták. Fulmináns májelégtelenségben 66 az infiltráló PMN-ek fokozott TNF-α expressziója volt megfigyelhető, míg a h epatocyták fokozott TNF-receptor-1 expressziót mutattak. Az overexpresszió a hepatocyták apoptózisának fokozódásával járt együtt. A vizsgálatok szerint tehát a TNFα/TNF-R1 rendszernek szerepe lehet a fulmináns májelégtelenség kialakulásában A TNF-αnak fibrosis gátló hatása is ismert Antagonizálja a TGF-β 1 fibrotikus hatását hepatikus stelláta sejtekben. A mechanizmus idén kerül megfejtésre 67 A hatás az α1(I) collagen gén (colla 1) promoter

TNF-α-reszponzív elementjén keresztül valósul meg. Ez a régió felelős korábbi vizsgálatok szerint a TGF-β 1 hatásáért is. A promoter tehát a különböző stimulusok együttes hatásának eredőjét közvetíti, ez mutatkozik meg a génexpresszióban. A máj regenerációs folyamatait, a r egenerációban és remodellingben fontos gének expresszióját több tanulmány vizsgálta. Kim és mtsai 68 vizsgálatukban a pro-MMP2 (matrix metalloproteináz) és a pro-MMP-9 fokozott expresszióját figyelte meg állatkísérletben parciális hepatectómia után a korai órákban, amit a szöveti MMP inhibitor-1 (TIMP-1) fokozott expressziója követett. Japán vizsgálatban 69 állatkísérletben CCL4 indukálta fibrosisban a remodelling során MMP-13 overexpresszió volt kimutatható, míg a 4 he tes indukció során az MMP-13 expressziója szinte egyáltalán nem volt kimutatható. Az MMP-k tehát igen fontosnak tűnnek a máj regeneratív folyamataiban, a szövet

remodellációjában. Jelentősnek tűnik Cho és mtsai tanulmánya 70*. Munkájukban orálisan adott endothelin-A receptor antagonistával gátolható volt a fibrosis-cirrhosis folyamata állatkísérletben. A máj collagén tartalma jelentősen (60 %) csökkent a hathetes kezelés során, ezzel együtt csökkent a hepatikus α1(I) procollagén és a szöveti MMP inhibitor-1 és –2 expressziója. Az eredmények alapján felvetődik az endothelin-A receptor antagonisták antifibrotikus terápiás alkalmazásának a lehetősége krónikus májbetegségekben. Az utóbbi években általánosan elfogadottá vált a HCV-hepatitises betegek interferon-α (IFN) vagy IFN és ribavirin kombinációs terápiája. Amerikai szerzők 71 egy új terápiás lehetőségről számolnak be. IFN nonresponder betegekben IL-10 monoterápiát kezdtek, a cytokint naponta adták sc. 90 napon keresztül A szerzők a biokémiai és hisztológiai 11 paraméterek javulását figyelték meg, az ALT

normalizálódott a b etegek 86 %-ában, a hisztológia a betegek 64 %-ában javult. A kezelésnek azonban nem volt vírusellenes hatása Olasz szerzők 72 a host faktorok szerepét vizsgálta posttransplantációs HCV-hepatitises relapszusban. Gyakoribb és súlyosabb relapszust tapasztaltak HLA-DRB1*04 és HLA-B14 illetve HLA-DRB1 donor/recipiens mismatch esetén, míg HLA-DRB1*11 jelenléte esetén kevesebb és enyhébb relapszus volt megfigyelhető. Angol szerzők 73 a cytotoxikus T-lymphocyta antigén-4 (CTLA-4) gén polimorfizmusát vizsgálták primer biliaris cirrhosisban (PBC). A gén 1 e xonjának G/G és G/A polimorfizmusa gyakoribb volt PBC-s betegekben a kontrollokhoz képest. Beutler és mtsai 74 vizsgálatukban a klinikai laboratóriumi adatok és a HFE mutációk kapcsolatát vizsgálták haemochromatosisban. 10198 egyénben a transferrin legalább 50 %-os szaturációja a H FE homozygotákat 52% szenzitivitással és 91 %-os specificitással ismerte fel, míg a

ferritin (nőkben 200, férfiakban 250 µg/L) magasabb szintjei esetén a szenzitivitás 70 %, a specificitás 80 % volt. Ennek alapján e tesztek vizsgálata korlátozott értékű a fő HFE mutációra homozygóták felismerésében. Hepatocelluláris carcinoma (HCC) Japán szerzők 75 tumor specifikus antigének expresszióját vizsgálták HCC-ben. A vizsgált antigének közül HCC-ben a MAGE-1 expressziója az esetek 67 %-ában, míg MAGE-3, GAGE 1-6 expresszió 39-30 %-ban volt kimutatható, míg nem tumoros szövetmintákban egyetlen alkalommal sem. A MAGE-1 expressziója tendenciaszerűen magasabb volt 2 cm-nél kisebb és jól differenciált HCC-ben (81-70 %), még AFP és PIVKA-II negatív tumorokban is az esetek 60-75%-ában kimutatható volt. Mivel az antigének specifikus (MHC I által mediált) immunválaszt képesek indukálni, felmerül annak a lehetősége, hogy specifikus antitesteknek a HCC immunterápiájában szerepe lehet. Számos tanulmányban a lehetséges

tumor szupresszor gének és a HCC kapcsolatát vizsgálták. Herath és mtsai 76 a p73 szerepét vizsgálták HCC-ben Mivel a p73 a z 1p3633 kromoszómán található és a HCC-ben gyakori 1p36 LOH (ebben a vizsgálatban 30-60 %) nem befolyásolta a p73 expressziót, felvetődik, hogy ezen a kromoszómaszakaszon további, esetleg máj specifikus tumor szupresszor gének találhatók ki. A p53 inaktivációja a p73 fokozott expressziójával járt együtt, így lehetséges, hogy a bizonyos tumor szupresszor gén tulajdonságot is mutató p73 a p53 s zerepét bizonyos mértékben képes pótolni, annak mutációja esetén. Amerikai szerzők77 az FHIT (fragile histidine triad) lehetséges tumor szupresszor gén expressióját vizsgálták HCC sejtvonalakban. Míg normál májszövetben az FHIT expressziója általánosan megfigyelhető, HCC sejtvonalakban az FHIT expresszió down-regulációja volt megfigyelhető az esetek 64 %-ában. Ennek alapján felvetődik, hogy a gén

inaktivációjának szerepe lehet a HCC-k egy részének patogenezisében. Japán szerzők78 egy új, eddig nem ismert gyakori LOH-t mutató régiót azonosítottak HCC-ben. A 6q23 LOHja az esetek 42 %-ában volt kimutatható Mivel a tumor szupresszor gének inaktivációjának jellegzetes módja az egyik allél szomatikus mutációja és a másik allél elvesztése (LOH), a gyakori LOH-t mutató régiók igen sokszor tumor szupresszor gént kódolnak. A szerzők a 6q23 régión is lehetséges HCC specifikus tumor szupresszor gén jelenlétét feltételezik. A sejtciklust reguláló gének közül koreai szerzők 79 a p16INK4A (a p16-ot és a p 14ARF-et kódolja) és a p15INK4B (p15) szerepét vizsgálták HCC-ben. A p16 inaktivációja igen gyakori volt, elsősorban promoter hypermetiláció vagy homozygota deléció útján az esetek 60%-ában kimutatható volt, ezt az esetek 55 %-ában az mRNS képződés hiánya kísérte. A p15 illetve a p14ARF esetében ez az esetek 35 illetve 25

%-ában volt megfigyelhető. 12 mitogén stimulus cyclin D p53 pRb E2F p16INK4A cyclin D CDK4 cyclin E CDK2 1 p21Cip1 cyclin E 2 E2F G1 S 3.ábra A sejtciklus kontrollja és a lehetséges genetikai sérülések (cyclin D, p16INK4A, pRB – retinoblastoma protein, p53) HCC-ben 80: A számok a sejtciklus kritikus lépéseit mutatják G1-ben. 1 lépés: a c yclin D/CDK4 (cyclin dependens kináz) szabályozza a pRb foszforilációját és így az E2F felszabadulást. A 2 lépést, a G1-S átmenetet mind az E 2F, mind a cyclin E/CDK2 szabályozza A p16INK4A mutációja a CDK4 gátlás megszűnéséhez vezet. Rb protein hiánya esetén az 1 lépést a p16INK4A nem tudja gátolni, míg a 2. lépést a p53 továbbra is gátolja a p21Cip által Ito és mtsai 81 megvizsgálták az ets-1 előfordulását HCC-ben. Az ets-1 más carcinomákban elsősorban a tumor progressziója, a metastatizálás során expresszálódik. Ettől eltérően HCCben az előrehaladott stádiumokban,

gyengén differenciált tumorokban, a portális inváziót mutató esetekben vagy intrahepaticus metastasisok jelenlétében az ets-1 expressziója csökkent. Így lehetséges, hogy eltérően más tumoroktól a HCC-ben az ets-1 expreszió elsősorban a carcinogenezis korai stádiumában játszik szerepet. Shimada és mtsai 82 a telomeráz aktivitást vizsgálták. HCC-ben fokozott telomeráz aktivitást figyeltek meg multicentrikus tumorokban (53 % vs. 27 %), illetve magas telomeráz aktivitás esetén hamarabb észleltek relapszust hepatectomia után. Japán szerzők 83 az is kimutatták, hogy a telomeráz aktivitásért HCC-ben a hTERT (humán telomeráz reverz transzkriptáz) felelős. A hTERT expresszióját a rákok 74 %-ában, ugyanakkor a nem tumoros szövetminták egyikében sem tudták a szerzők kimutatni. Az expressió mértéke szoros kapcsolatot mutatott a telomeráz aktivitással, míg a telomeráz másik fehérje komponensének a h TEP-1-nek (human telomerase-associated

protein-1) az expressizója nem mutatott összefüggést a telomeráz aktivitással. Saeki és mtsai 84 különböző fokban differenciált HCC-k genetikai heterogenitását vizsgálta. Míg jól differenciált rákok genetikai vonatkozásban homogénnek bizonyultak, a differenciálatlan tumorok genetikailag is heterogének voltak. 13 Az elmúlt év legérdekesebb genetikai közleményei a máj vonatkozásában is a génterápia lehetőségével foglalkoztak (lásd 85). A májtumorok génterápiájában a különböző kutatócsoportok főleg replikációjukban defektív adenovírus vektorokkal próbálkoztak (Így viszonylag nagy (7-35kB) DNS darabokat lehet átvinni; nagy a transdukciós arány; nem szükséges, hogy a célsejtek proliferációs fázisban legyenek és mivel nem inkorporálódnak a genomba a mutagenezis esélye elenyésző. Az így átvitt gének expressziója azonban hamar csökken, a vektor módosítását célzó próbálkozások a 86 génexpresszió minél

további fennmaradását célozzák). Angol szerzők * adenovírussal vittek át p53-at p53-deficiens és p53 mutációt hordozó HCC sejtvonalakba. Az általuk vizsgált protokoll az apoptotikus sejtek arányát 7-10-szeresére növelte, és a tumorsejtek 50 %-ának pusztulásához vezetett 36 óra alatt. Hasonló eredményre jutottak Reiser és mtsai 87* hepatoma sejtvonal p53 „kezelése” során. A HCC IL-12 és timidin kináz (TK) génterápiájával próbálkoztak spanyol szerzők 88. Az IL-12 adenovírus vektoros átvitele koncentrációfüggően gátolta a tumorsejtek növekedését in vitro. Állatkísérletben a tumorba injektált IL-12 és TK adenovírus vektoros génátvitel a tumorok roncsolását, regresszióját idézte elő, jelentősen megnyújtotta az állatok tumor túlélését. Próbálkozások történnek a bevált kemoterápia és a gé nterápia ötvözésére is, így a fludarabint és a gancyclovirt a sejten belül toxikus metabolittá alakító enzimek

génjének átvitelére is. In vitro vizsgálatokban 89* az Escherichia coli purin nukleozid-foszforiláz (PNP) génjének az adenovírussal történt átvitelét követő igen alacsony dózisú fludarabin kezeléssel a HCC sejtek 100 %-a elpusztítható volt, annak ellenére, hogy a sejtek csupán kb. 10 % mutatott PNP expressziót. Ugyanakkor a kezelés a s zomszédos sejtek pusztulását is előidézte. In vivo PNP átvitel és fludarabin kezelés kombinációjával állatkísérletben megelőzhető volt subcután illetve intrahepatikusan adott daganatos sejtekből tumor kialakulása, illetve lehetséges volt a m ár kialakult tumorok kezelése is. A herpes simplex timidin kináz (TK) génjének átvitelét követő gancyclovir terápia nem volt ilyen sikeres, csak a sejtek proliferációját gátolta, azt is csak az expressziót mutató sejtekben. Lényeges, a t erápia sikerét meghatározó kérdés a megfelelő transzdukciós arány elérése. Sugárterápia és in vitro a

topoisomeráz gátló etoposid adása is növelte a transdukció sikerességét adeno-asszociált vírus vektorok használata esetén 90 (Az adeno- asszociált vírus vektorok használatának igen jelentős gátja a mutagenezis indukálása, és az hogy így csak igen kis DNS darabok, 2-4 kB vihetők át. Mivel a vírus a genomba integrálódik az expresszió megfelelő helper vírus jelenlétében hosszútávú lehet). Így pl hepatocyta növekedési faktor és trijódtironin előkezelés növelte a rekombináns hepatocytákban 91. Moloney leukémia vírus által létrehozott transdukciót IRODALOM * fontos közlemény * igen fontos közlemény 1 D’Errico A, Barozzi C, Fiorentino M és mtsai. Role and new perspectives of transforming growth factor- α (TGF- α) in adenocarcinoma of the gastro-oesophageal junction. British J Cancer 2000;82:865-70 2 * Shirvani VN, Ouatu-Lascar R, Kaur BS. Cyclooxygenase 2 expression in Barrett’s esophagus and adenocarcinoma: ex vivo

induction by bile salts and acid exposure. Gastroenterology 2000;118:487-96 3 * Tselepis C, Perry I, Jankowski J. Barrett’s esophagus: Disregulation of cell cycling and intercellular adhesion in the metaplasia-dysplasia-carcinoma sequence. Digestion 2000;61:1-5 4 Krishnadath KK, Wang KK, Taniguchi K és mtsai. Persistent genetic abnormalities in Barrett’s esophagus after photodynamic therapy. Gastroenterology 2000;119:624-30 5 Saeki H, Kuwano H, Kawaguchi H és mtsai. Expression of Ets-1 transcription factor is correlated with penetrating tumor progression in patients with squamosus cell carcinoma of the esophagus. Cancer 2000;89:1670-76. 6 * Shepherd T, Tolbert D, Benedetti J és mtsai. Alterations in exon 4 of the p53 gene in gastric carcinoma Gastroenterology 2000;118:1039-44. 7 Park WS, Oh RR, Park JY és mtsai. Somatic mutations of the trefoil factor family 1 gene in gastric cancer Gastroenterology 2000;119:691-98. 14 8 Yu J, Miehlke S, Ebert MPA és mtsai. Frequency of

TRP-MET rearrangement in patients with gastric carcinoma and first-degree relatives. Cancer 2000;88:1801-06 9 * Bevilaqua RAU, Simpson AJG. Methylation of the hMLH1 promoter but no hMLH1 mutations in sporadic gastric carcinomas with high-level microsatellite instability. Int J Cancer 2000; 87: 200-03 10 Iiad S, Akiyama Y, Nakajima T és mtsai. Alterations and hypermethylation of the p14ARF gene in gastric cancer. Int J Cancer 2000;87:654-58 11 Habano W, Sugai T, Nakamura SI és mtsai. Microsatellite instability and mutation of mitochondrial and nuclear DNA in gastric carcinoma. Gastroenterology 2000; 118:835-41 12 Kondo S, Shinomura Y, Miyazaki Y és mtsai. Mutations of the bak gene in human gastric and colorectal cancers. Cancer Research 2000;60:4328-30 13 Hiangming C, Natsugoe S, Takao S és mtsai. The cooperative role of p27 with cyclin E in the prognosis of advanced gastric carcinoma. Cancer 2000;89:1214-19 14 Kawanishi K, Doki Y, Shiozaki H és mtsai. Correlation between loss of

E-cadhein expression and overexpression of autocrine motility facter receptor with progression of human gastric cancers. Am J Clin Pathol 2000;113:266-74. 15 Smits R, Ruiz P, Diaz-Cano S és mtsai. E-cadherin and adenomatosus polyposis coli mutations are synergistic in intestinal tumor initiation in mice. Gastroenterology 2000;119:1045-53 16 Yu J, Ebert MPA, Miehlke S és mtsai. α-Catenin expression is decreased in human gastric cancers and in the gastric mucosa of first degree relatives. Gut 2000;46:639-44 17 Ishii Y, Ochiai A, Yamada T és mtsai. Integrin a6b4 as a supressor and predictive marker for peritoneal dissemination in human gastric cancer. Gastroenterology 2000;118:497-506 18 Odenbreit S, Plüs J, Sedlmaier B és mtsai. Translocation of Helicobacter pylori CagA into gastric epithlial cells by type IV secretion. Science 2000;287:1497-1500 19 * Ahlquist DA, Skoletsky JE, Boynton KA és mtsai. Colorectal screening by detection of altered human DNA in stool: feasibility of a

multitarget assay panel. Gastroenterology 2000;119:1219-27 20 Sedivy R, Wolf B, Kalipciyan M és mtsai. Genetic anelysis of multiple synchronous lesions of the colon adenoma.carcinoma sequence British J Cancer 2000;82:1276-82 21 * Rowan AJ, Lamlum H, Ilyas M és mtsai. APC mutations in sporadic colorectal tumors: a mutational „hotspot” and interdependence of the „two hits”. Proc Natl Acad Sci USA 2000;97:3352-57 22 * Shattuck-Brandt RL, Varilek GW, Radhika A és mtsai. Cyclooxigenase 2 expression is increased in the stroma of colon carcinomas from IL-10-/- mice. Gastroenterology 2000;118:337-45 23 Zhang Z, Dubois RA. Par-4 a proapoptotic gene, is regulatd by NSAIDs in human colon carcinoma cells Gastroenterology 2000;118:1012-17. 24 Sarela AI, Macadam RCA, Farmery SM és mtsai. Expression of the antiapoptosis gene, Survivin, predicts death from recurrent colorectal carcinoma. Gut 2000;46:645-50 25 Hao XP, Willis JE, Pretlow TG és mtsai. Loss of fragile histidine triad

expression in colorectal carcinomas and premalignant lesions. Cancer Research 2000; 60:18-21 26 Takagi Y, Futamura M, Yamaguchi K és mtsai. Alterations of the PPR2R1B gene located at 11q23 in human colorectal cancers. Gut 2000; 47:268-71 27 * Manne U, Weiss HL, Grizzle WE. Bcl-2 expression is associated with improved prognosis in patients with distal colorectal adenocarcinomas. Int J Cancer 2000; 89:423-30 28 Wilson JW, Nostro MC, Balzi M és mtsai. Bcl-w expression in colorectal adenocarcinoma British J Cancer 2000; 82:178-85. 29 Zhang L, Yu J, Park BH és mtsai. Role of BAX in the apoptotic response to anticancer agents Science 2000;290:989-92. 30 Otte J-M, Schmitz F, Kiehne K és mtsai. Functional expression of HGF and its receptor in human colorectal cancer. Digestion 2000;61:237-46 31 Suzuki A, Hayashida M, Kawano H és mtsai. Hepatocyte growth factor promotes cell survival from Fasmediated cell death in hepatocellular carcinoma cells via Akt activation and Fas-death-inducing

signaling complex supression. Hepatology 2000;32:796-802 32 Sholi Y, Yoshinaga K, Inoue A és mtsai. Quantification of telomerase activity in sporadic colorectal carcinoma. Cancer 2000;88:1304-09 33 * Gafá R, Maestri I, Matteuzzi M és mtsai. Sporadic colorectal adenocarcinomas with high frequency microsatellite instability. Cancer 2000;89:2025-37 34 Iino H, Simms L, Young J és mtsai. DNA microsatellite instability and mismatch repair protein loss in adenomas presenting in hereditary non-polyposis colorectal cancer. Gut 2000;47:37-42 35 *Hemminki A, Mecklin J-P, Jarvinen H és mtsai. Microsatellite instability is a favorable prognostic indicator in patients with colorectal cancer receiving chemotherapy. Gastroenterology 2000;119:921-28 36 Tycko B. Epigenetic gene silencing in cancer J Clin Invest 2000;105:401-8 15 37 Esteller M, Toyota M, Sanches-Cespedes M és mtsai. Inactivation of the DNA repair gene O6-methylguanineDNA methyltransferase by promoter hypermethylation is

associated with G to A mutations in K-ras in colorectal cancer. Cancer Research 2000;60:2368-71 38 Yao J, Eu KW, Seow-Choen F és mtsa. Down-regulation of p27 is a significant predictor of poor overall survival and may facilitate metastasis in colorectal carcinomas. Int J Cancer 2000;89:213-16 39 Sanvito F, Vivoli F, Gambini S és mtsai. Expression of a highly conserved protein, p27BBP, during the progression of human colorectal cancer. Cancer Research 2000;60:510-16 40 Slattery ML, Samowitz WS, Holden JAH. Estrogen and progesterone receptors in colon tumors Am J Clin Pathol 2000;113:364-68. 41 Foley EF, Jazaeri AA, Shupnik MA és mtsai. Selective loss of estrogen receptor-β in malignant human colon Cancer Research 2000;60:245-48. 42 * Chung DC. The genetic basis of colorectal cancer: Insights into critical pathways of tumorgenesis Gastroenterology 2000;119:854-65. 43 Koh TJ, Bulitta CJ, Flemming JV és mtsai. Gastrin is a target of the b-catenin/TCF-4-growth-signaling pathway in a

model of intestinal polyposis. J Clin Invest 2000;106:533-39 44 Uchino H, Kataoka H, Itoh H és mtsai. Overexpressing of the intestinal trefoil factor in human colon carcinoma cells reduces cellular growth in vitro and in vivo. Gastroenterology 2000;118:60-69 45 Weber CK, Liptay S, Wirth T és mtsai. Supression of NF-κB by sulfasalazine is mediated by direct inhibition of IκB kinases α and β. Gastroenterology 2000;119:1209-18 46 Schmid RM, Adler G. NF-κB/Rel/IκB: Implications in gastrointestinal diseases Gatsroenterology 2000;118:1208-28. 47 Keates AC, Castagliuolo I, Cruickshank WW és mtsai. Interleukin 16 is up-regulated in Chron’s disease and participates in TNBS colitis in mice. Gastroenterology 2000;119:972-82 48 Honda M, Orii F, Ayabe T és mtsai. Expression of glucocorticoid receptor b in lymphocytes of patients with glucocorticoid-resistant ulcerative colitis. Gastroenterology 2000;118:859-66 49 Bunz F, Hwang PM, Torrance C és mtsai. Disruption of p53 in human cancer

cells alters the responses to therapeutic agents. J Clin Invest 1999;104:263-69 50 Boberg KM, Schrumpf E, Bergquist A és mtsai. Cholangiocarcinoma in primary sclerosingcholangitis: K-ras mutations and Tp53 dysfunction are implicated in neoplastic development. J Hepatol 2000;32:374-80 51 Shimonishi T, Isse K, Shibata F és mtsai. Up-regulation of Fas ligand at early stage and down-regulation of Fas at progressed stage of intrahepatic cholangiocarcinoma reflect evasion from immune surveillance. Hepatology 2000;32:761-69. 52 Tannapfel A, Benicke M, Katalinic A és mtsai. Frequency of p16INK4A alterations and k-ras mutations in intrahepatic cholangiocarcinoma of the liver. Gut 2000;47:721-27 53 Hui AM, Li X, Shi YZ és mtsai. P27kip1 expression in normal epithelia, precancerosus lesions, and carcinomas of the gallbladder: association with cancer progression and prognosis. Hepatology 2000;31:1068-72 54 Yatsuoka T, Sunamura M, Furukawa T és mtsai. Association of poor prognosis with loss of

12q, 17p, and 18q, and concordant loss of 6q/17p and 12q/18q in human pancreatic ductal adenocarcinoma. Am J Gastroenterol 2000;95:2080-85. 55 Peracaula R, Cleary KR, Lorenzo J és mtsai. Human pancreatic ribonuclease 1 Cancer 2000;89:1252-58 56 * Overholser JP, Prewett MC, Hooper AT és mtsai. Epidermal growth factor receptor blockade gy antibody IMC-225 inhibits growth of a human pancreatic carcinoma xenograft in nude mice. Cancer 2000;89:74-82 57 Benali N, Cordelier P, Calise D és mtsai. Inhibition and metastatic progression of pancreatic carcinoma in hamster after somatostatin receptor subtype 2 (sst2) gene expression and administration of cytotoxic somatostatin analog AN-238. Proc Natl Acad Sci USA 2000;97:9180-85 58 Pfützer RH, Barmada MM, Brunskill AP és mtsai. SPINK1/PTSI polymorhisms act as disease modifiers in familial and idiopathic chronic panreatitis. Gastroenterology 2000;119:615-23 59 Ockenga J, Stuhrman M, Mallmann M és mtsai. Mutations of the cystic fibrosis gene,

but not cationic trypsinogen gene are associated with recurrent or chronic idiopathic pancreatitis. Am J Gastroenterol 2000;95:2061-67. 60 Raijmakers MTM, Jansen PLM, Steegers AEP és mtsai. Association of human liver UDPglucuronyltransferase activity with polimorphism in the promoter region of the UGT1A1 gene J Hepatol 2000;33:348-51. 61 Doyama H, Okada T, Kobayashi T és mtsai. Effect of bilirubin UDP glucuronosyltransferase 1 gene TATA box genotypes on serum bilirubin concentrations in chronic liver injuries. Hepatology 2000;32:563-68 62 Takamatsu M, Yamauchi M, Maezawa Y és mtsai. Genetic polymorphisms of interleukin-1b in association with the development of alcoholic liver disease in Japanese Patients. Am J Gastroenterol 2000;95:1305-11 63 Hanck C, Glatzel M, Singer MV és mtsa. Gene expression of TNF-receptors in peripheral blood mononuclear cells of patients with alcoholic cirrhosis. J Hepatol 2000;32:51-57 16 64 Papadakis KA, Targan SR Tumor necrosis factor: Biology and

threpeutic inhibitors. Gastroenterology 2000;119:1148-57. 65 * Reichel C, Sudhop T, Braun B és mtsai. Elevated soluble tumor necrosis factor receptor serum concentrations and short-term mortality in liver cirrhosis without acute infection. Digestion 2000;62:44-51 66 Streetz K, Leifeld L, Grundmann D és mtsai. Tumor necrosis factor a in the pathogenesis of human and murine fulminant hepatic failure. Gastroenterology 2000;119:446-60 67 Iraburu MJ, Dominguez-Rosales JA, Fontana L és mtsai. Tumor necrosis factor α down-regulates expression of the α1(I) collagen gene in rat hepatic stellete cells through a p20/ECPβ- and C/EBPδ-dependent mechanism. Hepatology 2000;31:1086-93. 68 Kim TH, Mars WM,Stolz DB és mtsai. Expression and activation of Pro-MMP-2 and pro-MMP-9 during rat liver regeneration. Hepatology 2000;30:75-82 69 Watanabe T, Niioka M, Hozawa S és mtsai. Gene expression of intestinal collagenase in both progressive and recovery phase of rat liver fibrosis induced by carbon

tetrachloride. J Hepatol 2000;33:224-35 70 * Cho JJ, Hocher B, Herbst H és mtsai. An oral Endothelin-A receptor antagonist blocks collagen synthesis and deposition in advanced rat liver cirrhosis. Gastroenterology 2000;118:1169-76 71 Nelson DR, Lauwers GY, Lau JYN és mtsa. Interleukin 10 treatment reduces fibrosis in patients with chronic hepatitis C: A pilot trial of interferon nonresponders. Gastroenterology 2000;118:655-60 72 Belli LS, Zavaglia C, Alberti AB és mtsai. Influence of immunogenetic background on the outcome of recurrent hepatitis C after liver transplantation. Hepatology 2000;31:1345-50 73 Agarwal K, Jones DEJ, Daly AK és mtsai. CTLA-4 gene polymorhism confers sucepibility to pimary biliary cirrhosis. J Hepatol 2000;32:538-541 74 Beutler E, Felitti V, Gelbart T és mtsa. The effect of HFE genotypes on measurements of iron overload in patients attending a health appraisal clinic. Ann Intern Med 2000;133:329-37 75 Kobayashi Y, Higashi T, Nouso K és mtsai. Expression

of MAGE, GAGE and BAGE genes in human liver disease: utility as molecular markers for hepatocellular carcinoma. J Hepatol 2000;32:612-17 76 Herath NI, Kew MC, Whitehall VLJ és mtsai. p73 is upregulated in a subset of hepatocellular carcinoma Hepatology 2000;31:601-5. 77 Yuan B-Z, Keck-Waggoner C, Zimonjic DB és mtsai. Alterations of the FHIT gene in human hepatocellular carcinoma. Cancer Research 2000;60:1049-53 78 Koyama M, Nagai H, Bando K. New target region of allelic loss in hepatocellular carcinomas within 1-cM interval on chromosome 6q23. J Hepatol 2000;33:85-90 79 Baek MJ, Piao Z, Kim N-G és mtsai. p16 is a major inactivation target in hepatocellular carcinoma Cancer 2000;89:60-68. 80 Morel AP, Unsal K, Cagatay T és mtsai. p53 but not p16INK4a induces growth arrest in retinublastoma-deficient hepatocellular carcinoma cells. J Hepatol 2000;33:254-65 81 Ito Y, Miyoshi E, Takeda T és mtsai. Expression and possible role of ets-1 in hepatocellular carcinoma Am J Clin Pathol

2000;114:719-25. 82 Shimada M, Hasegawa H, Gion T és mtsai. The role of telomerase activity in hepatocellular carcinoma Am J Gastroenterol 2000;95:748-52. 83 Toshikuni N, Nouso K, Higashi T és mtsai. Expression of telomerase-associated protein 1 and telomerase reverse transcriptase in hepatocellular carcinoma. British J Cancer 2000;82:833-37 84 Saeki R, Nagai H, Kaneko S és mtsai. Intratumoral genomic heterogeneity in human hepatocellular carcinoma detected by restriction landmark genomic scanning. J Hepatol 2000;33:99-105 85 Kouraklis G. Gene therapy for cancer From the laboratory to the patient Dig Dis Sci 2000;45:1045-52 86 * Mitry RR, Sarraf CE, Havlik R és mtsa. Detection of adenovirus and iniciation of apoptosis in hepatocellular carcinoma cells after Ad-53 treatment. Hepatology 2000;31:885-89 87 * Reiser M, Neumann I, Schmiegel W és mtsai. Induction of cell proliferation arrest and apoptosis in hepatoma cells through adenoviral-mediated transfer of p53 gene. J Hepatol

2000;32:771-82 88 Drodzik M, Quian C, Xie X és mtsai. Combined gene therapy with suicide gene and interleukin-12 is more efficient than therapy with one gene alone in a murine model of hepatocellular carcinoma. J Hepatol 2000;32:279-286. 89 * Mohr L, Shankara S, Yoon S-K és mtsai. Gene therapy of hepatocellular carcinoma in vitro and in vivo in nude mice by adenoviral transfer of Escherichia coli purin nucleoside phosophorylase gene. Hepatology 2000;31:606-14. 90 Peng D, Quian C, Sun Y és mtsai. Transduction of hepatocellular carcinoma (HCC) using recombinant adenoassociated (rAAV): in vitro and in vivo effects of genotoxic agents J Hepatol 2000;32:975-85 91 Minami H, Tada K, Chowdhury NR és mtsai. Enhancement of retrovirus-mediated gene transfer to rat liver in vivo by infusion of hepatocyte growth factor and triiodothyronine. J Hepatol 2000;33:183-88 17