Sport | Tanulmányok, Esszék » Nagy Nikoletta - A magyar úszósport utánpótlásának vizsgálata speciális szempontok alapján

http://www.doksihu A magyar úszósport utánpótlásának vizsgálata speciális szempontok alapján Készítette: Nagy Nikoletta http://www.doksihu TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS2 2. A KUTATÁS KÖRÜLMÉNYEI 3. EGYSZAKOSZTÁLY FELÉPÍTÉSÉT ÉS MUNKÁJÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK. Létesítmény-feltételek. Az edzésmunkát befolyásoló körülmények. A versenyzők utánpótlása A szakosztályi munka. 4. A VERSENYZŐK FELKÉSZÍTÉSÉNEK EDZÉSMÓDSZERTANI VIZSGÁLATA. Edzésmennyiség. Szárazföldi felkészülés Motiváció. Az úszóedzések során alkalmazott segédeszközök 5. KÖVETKEZTETÉSEK 6. ÖSSZEFOGLALÁS 7. IRODALOMJEGYZÉK 8. MELLÉKLETEK http://www.doksihu 1. BEVEZETÉS 4 éves korom óta mindennapjaim részét képezi az úszás. A Bp Spartacus SC-ben 2005-től Kőbánya SC- tanultam meg úszni, választottak be a versenyzőcsoportba, és versenyeztem 12 éven keresztül. Végigjártam az ország egyik legeredményesebb úszóegyesületének összes

„lépcsőfokát”. Korosztályos válogatottként sikerült minden versenyzőcsoportból továbblépnem és ifjúsági korú versenyzőként, Kiss László és Túri György irányítása alatt olyan kiváló úszókkal edzhettem együtt nap, mint nap, mint Kovács Ágnes, Güttler Károly, Cseh László, Risztov Éva. 2001-től a Ferencvárosi Torna Club színeiben versenyeztem. A felnőtt csoportban készülhettem dr Sós Csaba irányításával 2003ban felvételt nyertem a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Testnevelő tanár szak nappali tagozatára. Az egyetem mellett sajnos egyre kevesebb edzésen tudtam részt venni, így 15 év után befejeztem a versenyszerű úszást. Az uszoda világától azonban soha nem távolodtam el. Jelenleg az FTC Senior úszócsapatának vagyok a tagja. Elsőéves egyetemista korom óta rendszeresen tartok úszófoglalkozásokat. Először a TF uszodájában, majd az FTC nyári úszótáboraiban tanítottam

gyerekeket úszni. Évközi gyakorlatom alatt önállóan vezettem kezdő és haladó tanfolyami csoportokat. Testnevelő tanári diplomám megszerzése után a Ferencvárosi Torna Club úszóedzője lettem. Olyan szerencsében volt részem, hogy a tanfolyami oktatás mellett segédkezhettem az egyesület delfin korosztályú versenyzőinek felkészítésében. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. Az úszásoktatás mellet nagyon megtetszett a versenyzők felkészítése Nagy motivációt adott sportolóink vidám, mosolygós arca egy-egy sikeres verseny után. Rájöttem, hogy a víz, mint közeg megszerettetésén és az úszómozgás megtanításán túl, olyan tevékenységi formát nyújthatok a gyerekeknek, ami az egészséges testi fejlődésüket nagymértékben elősegíti. Valamint mindazon pedagógiai hatásokat érvényesíthetem az edzések során, melyre az élet bármely területén szükségük lesz. Hiszem, hogy megfelelő munkával olyan sportolókat

nevelhetek, akik reális önértékeléssel rendelkeznek, szeretik a rendszeres testmozgást, és jól érzik magukat abban a közösségben, ahová tartoznak. Nagyon fontosnak tartom, hogy úszóink úgy érjék el egyéni teljesítőképességük maximumát, hogy közben rengeteg élménnyel gazdagodnak és a későbbiekben is szeretik a sportot, valamint gyermekeik számára is preferálják e tevékenységi formát. Az FTC úszóedzőjeként eltöltött idő felkeltette érdeklődésemet a szakosztályok munkája iránt. Vizsgálatomban a 2007 évi bajnoki összesített ponttáblázat alapján legeredményesebb úszóegyesületek munkáját vizsgáltam annak érdekében, hogy megtudjam, milyen http://www.doksihu körülmények között és milyen módszerekkel készülnek a szakosztályok sportolói a versenyekre. Kutatásom eredményeit szeretném maradandóvá és elérhetővé tenni mindazok számára, akik sikeres, teljes értékű úszóversenyzőket akarnak nevelni, és

tenni szeretnének a magyar úszósport továbbfejlődéséért. Ezért választottam dolgozatom témájaként a legeredményesebb a magyarországi úszószakosztályok munkájának bemutatását, elemzését. Magyarország nevét már az első olimpiai játékoktól folyamatosan olyan tehetséges úszók ismertették meg a világgal, mint az ország első olimpiai bajnoki címét szerző Hajós Alfréd, Halmay Zoltán, Csík Ferenc, Szőke Katalin, Székely Éva. A közelmúlt világklasszisai közé tartoznak: Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Rózsa Norbert, Kovács Ágnes, Czene Attila. (Magyar Úszószövetség, 1994) Jelenlegi úszóink legkiemelkedőbb alakja Cseh László, aki 2008-as pekingi olimpiai játékokon három ezüstérmet szerzett. Az olimpiák történetében a hazai sportágak örökranglistáján, a vívás után, az úszás a legeredményesebb. A magyar úszósport történetében 23 aranyérmet, 20 ezüst, és 7 bronzérmet nyertek olimpikonjaink. Bár ezek

az eredmények igen kimagaslóak, sajnálatos tény, hogy az utóbbi két olimpián (2004 Athén és 2008 Sydney) nem sikerült bajnoki címet szereznünk. 1998-ban, 1992-ben és 1996-ban, a játékok úszás éremtáblázatán Magyarország a harmadik helyen végzett. Maga mögé utasított olyan úszó nagyhatalmakat, mint Ausztrália, Szovjetunió, Kína A sydney-i olimpián, már a nyolcadik helyen végzett az ország, és Kovács Ágnes volt az egyedüli úszó olimpikon, aki aranyérmet szerzett. Az 1990-es években 3-4 olyan versenyzője volt a magyar úszócsapatnak, aki egy vagy több éremmel is büszkélkedhettek a versenyek után, addig Pekingben csak Cseh László állhatott fel a dobogóra. Érdekes jelenség, hogy bár egyre kevesebb gyermek sportol rendszeresen hazánkban, mégis az egyik legnépszerűbb sportág az úszás. A legfiatalabb korosztályokban (béka, delfin, cápa) több száz gyermek van leigazolva valamely úszóegyesülethez. Ez a szám, a serdülőkor

felé egyre csökken, s mire a versenyzők elérik a felnőtt korosztályt, szinte alig marad néhány versenyzője a sportágnak. A felnőtt magyar országos bajnokság résztvevőinek túlnyomó részét, egy-két kivételtől eltekintve, az ifjúsági korú versenyzők adják. A felnőtt kor felé haladva természetes bizonyos szintű lemorzsolódás, hiszen az életkor előrehaladtával az edzések száma és időtartama egyre inkább növekszik, és rengeteg áldozattal és lemondással járnak az edzések. Az ország mérsékelt lehetőségei az élsportolók támogatására valamelyest magyarázza a csekély felnőtt korú versenyzői létszámot. Feltűnő, hogy az utánpótlás korosztályokban a külföldi versenyeken az élmezőnyben végeznek a magyar versenyzők, míg a felnőtt világversenyeken izgulnunk kell sportolóink döntőbejutásáért. http://www.doksihu Versenyzőink, bajnokaink mögött mindig olyan nemzetközi szaktekintéllyel rendelkező edzők álltak,

állnak, akik teljes elhivatottsággal és a legmagasabb szintű tudással rendelkeznek. Szakmai munkájuknak köszönhetően érték el versenyzőink az elmúlt évtizedekben a már említett szép sikereket. Ezen edzők juttatják olyan magaslatokba a versenyzőt, amelyre annak tehetsége őt prognosztizálja. Azonban ahhoz, hogy egy sportoló eljuthasson odáig, hogy mindazon munkát elvégezhesse, ami a teljesítő képességének maximumát kihozza belőle, ahhoz megfelelő szakmai, pedagógiai és szociális környezetre van szüksége. Ezt a környezetet azon szakosztály szakmai munkája, felkészülési feltételei határozzák meg, amelyben a sportoló nevelkedik. A világversenyeken elért eredmények mögött több kiváló szakember sok-sok éves egymásra épülő munkája áll. Egy olimpiai bajnoki cím természetesen az olimpikon eredménye, de mindazon szakemberek sikere is, akik a bajnok nevelésében részt vettek. Ugyan úgy igazolja az aktuális edzőjének

szakértelmét, mint oktatója, korosztályos edzői, vagyis azon szakosztály munkáját, ahol a sportoló felnőtt versenyzővé érett. A szakosztály felelős a leendő versenyzők oktatásáért, a tehetségek felismeréséért és kiválasztásáért, gondozásukért, valamint beválásukért. Vagyis, ha nem az életkornak megfelelő az edzésmunka, a pedagógiai hatás, nincs biztosítva a támogató szociális környezet, akkor a sportoló bármennyire is tehetséges, nem éri el azt az eredményt, amire az adottságai révén lehetősége lenne. A feltételek biztosítása a szülőkkel együttműködve, a szakosztály feladata. Egy szakosztály felépítését és munkáját nagymértékben meghatározza a rendelkezésre álló létesítmény, a költségvetés, az utánpótlás biztosításának lehetőségei. E paraméterek befolyásolják, hogy a szakosztály hány edzőt és hogyan tud foglalkoztatni, milyenek lesznek a versenyzők edzéskörülményei. Mivel a

szakosztályok működésének színvonala nagymértékben befolyásolja a sportolók pályafutását, ezáltal a magyar úszósport eredményességét, elengedhetetlennek tartom a Magyarországon eredményesen működő szakosztályok munkájának bemutatását, elemzését és összevetését a témához szorosan kapcsolódó szakirodalommal. Úgy vélem, hogy magas szintű, folyamatosan megújuló szakmai munkával képesek a magyar edzők a rendelkezésre álló körülmények mellett is világszínvonalú eredmények elérésére, olimpiai és világbajnokok nevelésére. Munkám újszerűsége abban rejlik, hogy mind az utánpótlás, mind a felnőtt korosztályban eredményes szakosztályok munkáját foglalom össze, lefedve ezzel az ország úszósportjának versenyzőnevelését. Célom, a jelenleg gyakorlatban megvalósuló versenyzőképzés bemutatása és összehasonlítása a szakirodalom által ismertetett idealizált helyzettel. Szeretném feltárni az esteleges

hibákat, alátámasztani, frissíteni, kiegészíteni a sportolók http://www.doksihu felkészítésének módszereit ahhoz, hogy a magyar úszók továbbra is a világ élvonalába tartozzanak. Munkámban először bemutatom kutatásom körülményeit, módszereit, ismertetem a vizsgált témaköröket. Munkámban vizsgálom egy úszószakosztály felépítését és munkáját meghatározó tényezőket, majd a szakosztályokban folyó versenyzői felkészítést mutatom be. Dolgozatom végén ismertetem következtetéseimet, és röviden összefoglalom munkámat. http://www.doksihu 2. A KUTATÁS KÖRÜLMÉNYEI Az úszószakosztályok munkájának megismerése érdekében egy kérdőívet állítottam össze, melyet a Magyarországon legeredményesebben működő szakosztályok edzőivel együtt töltöttem ki. Az egyesületek kiválasztásánál a 2007 évi bajnoki pontversenyt vettem alapul. Mivel minden korosztályban az országos bajnokság az év legmeghatározóbb hazai

versenye, így az itt elért eredmények alapján korosztályonként az első 5 legeredményesebb egyesületet keresetem meg. Ennek megfelelően a vizsgálatban az alábbi szakosztályok vettek részt: • A Jövő SC II. kerület • Kőbánya Sport Club • Delfin Lászlóvill SE • RÁJA’94 Úszóklub • Dunaferr DVSI • BVSC • Százhalombattai VSE • USK Tási • Szegedi Úszó Egylet • Szombathelyi VSC • BHSE • FTC-VIVA • Szombathelyi VSC • Club-Laguna • Stílus Kőbányai ÚI • Kiskunhalasi UGYE • Budafóka XXII. SE A fenti névsorból kiderül, hogy budapesti és vidéki egyesületek egyaránt hozzájárulnak a magyar úszósport sikeréhez, így az egész országot átfogó vizsgálatot kellett végrehajtanom. Az egyesületek edzői túlnyomó részben szívesen válaszoltak a kérdésekre, nyíltak voltak, örömmel számoltak be a szakosztályi tevékenységükről. Három egyesület volt, akik elzárkóztak a

kérdőív kitöltése elöl, nem kívántak részt venni a kutatásban. http://www.doksihu Az edzők által kitöltött kérdőív első része a szakosztály felépítését és munkáját meghatározó tényezőkre irányult. Célom az volt, hogy megismerjem az egyesület létesítmény-feltételeit, az edzésmunkát közvetlenül befolyásoló tényezőket, a versenyzők utánpótlásának módszereit és pályafutásuk útját a béka korosztálytól egészen a felnőtt korig. A létesítmény-feltételek közül az uszoda adottságait vizsgáltam. Az uszoda típusát, a medence méreteit, amelyben a versenyzők készülnek, valamint az utánpótlás oktatásának feltételeit. Az edzésmunkát közvetlenül befolyásolják a medencetérben tartózkodó személyek, az edzés lebonyolításához rendelkezésre álló pályák száma, a pályákon úszó versenyzők létszáma. Meghatározó az edzésmunka szempontjából, hogy milyen szempontok alapján sorolják a versenyzőket

egy csoportba, milyen létszámú csoporttal foglakozik egy edző, a csoportok felkészítését egyszerre hány edző végzi. A leendő versenyzők nagyon fontos szerepet töltenek be a szakosztály életében. Létszámuktól és ügyességüktől nagyban függ a szakosztály jövője Így a kérdőívben az utánpótlás biztosításának lehetőségeiről, valamint a versenyzőcsoportba kerülés feltételeiről is kérdeztem az edzőket. Fontosnak tartom megismerni azt az utat, amelyet a sportoló bejár, míg felnőtt versenyzővé érik, így a szakosztály működési rendszeréről is tettem fel kérdéseket. A kérdőív második részében, a csoportokban folyó edzésmunka vizsgálata került előtérbe. Az edzésmennyiségre utaló kérdések a heti edzésszámra, az edzések időtartamára és a leúszott méterszámra irányultak. A motivációra irányuló néhány kérdés megmutatja azokat a jutalmazó, ösztönző módszereket, amelyeket a magyarországi edzők

használnak a minőségi edzésmunka elérése érdekében. A szárazföldön végzett edzésmunka szükségességéről, is kérdeztem az edzőket. Az utolsó néhány kérdés pedig, az edzések alkalmával használt segédeszközökre vonatkoztak. A következőkben ismertetem vizsgálatom eredményeit. Bemutatom azt, hogy a Magyarországon legeredményesebb egyesületekben milyen körülmények között hogyan, milyen módszerekkel végzik a leendő bajnokok nevelését. http://www.doksihu 3. EGY ÚSZÓSZAKOSZTÁLY FELÉPÍTÉSÉT ÉS MUNKÁJÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK A versenyúszásra kiválasztott fiatalok versenyzői pályafutását több tényező is meghatározza. A sportolók nemzetközi szintű felkészítése totális felkészülést igényel Nemcsak az edzésmunka és a versenyeztetés határozza meg a tehetséges sportolók beválását, hanem az is, hogy milyen felkészülési feltételek között készül. Meghatározza az uszoda, a tornaterem

felszereltsége, állapota, a segédeszközök minősége stb. (Tóth, 2007) Ezek a meghatározott feltételek befolyásolják a mindennapos edzésmunkát és a szakosztály működését. Az uszoda, ahol a versenyzők edzenek, alapvetően határozza meg az edzések lebonyolításának megtervezését, az utánpótlás nevelésének lehetőségeit. A medence méretei befolyásolják, hogy egyszerre hány csoport és azon belül hány versenyző tud edzeni. Ez hatással van a versenyzői létszámtól kezdve, a csoportbeosztáson át, az edzők számára és tevékenységi körére, valamint a szakosztály munkarendjére. Ezért ebben a fejezetben bemutatom a Magyarországon legeredményesebben működő egyesületek munkakörülményeit, és azt, hogy ezeket hogyan használják fel. 3. 1 Létesítmény-feltételek A létesítmény-feltételek közül, a szakosztály életét, az edzések lebonyolítását alapvetően meghatározó szempontokat vizsgáltam. Az uszoda típusa,

vagyis, hogy fedett vagy nyitott uszodában zajlanak az edzések, befolyásolják a felkészülést. Mindkét uszodatípusnak vannak előnyei és hátrányai. A fedett uszodákban a levegő hőmérséklete szabályozható A medence vizénél általában 2-3 Co-al magasabb, így a medencéből kijövet nem keletkezik hidegérzet. (Tóth, 2002) Nyitott medence esetén erre nincs lehetőség Egyrészt folyamatosan alkalmazkodni kell az időjárási viszonyokhoz, így nő a meghűléses, megfázásos megbetegedések esélye, másrészt télen nem használhatóak. Ilyenkor sátrat szoktak a medence fölé helyezni. A sátor állítási és tavasszal a lebontási ideje alatt a versenyzők nem tudnak vízi edzéseket végezni. Ekkor egyéb alternatív lehetőségeket kell bevetniük az edzéskihagyás elkerülése érdekében. Az edzők és a versenyzők munkáját megnehezítik a sátras uszodák akusztikai nehézségei is. A beszéd során keletkező visszhang nehezíti a feladatok

ismertetését, a szóban történő hibajavítást és az edzésmunkához tartozó közléseket, utasításokat, valamint ezeknek a megértését. A nyári időszakban sok előnyt is rejt magában a nyitott uszoda. A napsütés, a friss levegő, ideális hangulatot tud teremteni az edzésekhez http://www.doksihu Könnyebb a gyerekeket rávenni az edzésmunkára. A szárazföldi gimnasztikai gyakorlatok szabadban történő lebonyolítása elősegíti az edzésekhez való pozitív hozzáállást. Azok a versenyzők, akik mindkét uszodatípusban edzettek már, azoknak nem jelent problémát a versenyek során az uszodához alkalmazkodni. Az egész évben fedett uszodában készülő versenyzők számára, különösen a kisgyermekek esetén számít zavaró tényezőnek a nyitott medence. A versenyek alkalmával jelentkező felfokozott érzelmek túlzott energia felhasználást, figyelmetlenséget, fegyelmezetlen viselkedést válthatnak ki a sportolókból. Azok a sportolók,

akiknél optimális mértékben érvényesülnek az új környezet pozitív hatásai, azon versenyzők teljesítményére jó hatással lesz a változás. Ha viszont az új ingerek az optimálison túljutnak, ott negatív hatást vált ki a teljesítményre. Ma már Uszodatípusok megoszlása világversenyt csak fedett uszodában lehet rendezni. Így a fedett Mindkettő; 21,6% uszodák építése, és az abban való edzés, versenyzés kerül előtérbe. Bár már a nagyobb nemzetközi fedett versenyeket uszodában Nyitott; 7,0% is rendezik, Fedett; 71,4% Magyarországon a kisebb és a rangosabb hazai versenyeket, még az Országos Bajnokságokat is szokták lebonyolítani nyitott uszodában. Több egyesület is működik nyáron nyitott, télen sátorral fedett uszodában. A Magyarországon legeredményesebb úszóegyesületek 71%-a készül fedett uszodában, 7%-a nyitott uszodában. Tehát a legtöbb eredményes egyesületnek áll rendelkezésére fedett uszoda,

amelyben készülhetnek a megméretetésekre. Csak elenyésző azon klubok száma, ahol nyitott uszodával rendelkező úszószakosztályok eredményesek tudnak lenni. 3 szakosztály olyan szerencsés helyzetben van, hogy mindkét uszodatípust használni tudja. Ezen egyesületek versenyzői felkészülhetnek mindkét uszodafajta adta sajátosságokra. Az edzésfeladatok nagy részének végrehajtása a rendelkezésre álló úszómedencében történik. Az országban különböző méretű medencékben edzenek a sportolók. Világversenyt 10 pályás, 50m-es medencében rendeznek Sajnos nagyon kevés egyesületnek van ma Magyarországon lehetősége ilyen medencében végezni a felkészüléseket. 50m hosszú úszómedencével a szakosztályok csupán 46%-a rendelkezik, és ebből csupán egy klub medencéje 10 pályás. E szakosztályok sportolói és edzői igen http://www.doksihu szerencsésnek mondhatják magukat, mert olyan helyszínen bonyolíthatják az

edzéseket, amilyenen versenyezni is fognak. Általában ezekben az uszodákban, több versenyt is szoktak rendezni egy évben. Medenceméretek megoszlása 50% 40% 30% 20% 10% 0% 25m 33,3m 50m Egyéb Az országos bajnokságok színhelyei is mindig 50m-es medencével rendelkező uszodák. Az ilyen medencében edző sportolóknak nem okoz újdonságot a verseny színhelye Az edzések lebonyolítása szempontjából is előnyös ez a medencefajta. Egyszerre több versenyző tud úszni egy pályán. Kevésbé akadályozzák egymást az úszótársak Az állóképesség fejlesztése szempontjából is jobb, lélektanilag könnyebb elviselni a hosszabb távok teljesítését. A medence állandó tartozékai közé tartoznak a rajtkövek, a hátúszó zászló Ezért a rajtok és a hátúszó forduló jól gyakorolható. Ezt a medencetípust nagyon gyakran használják nemcsak hosszában, hanem keresztben is. Ilyenkor 20 illetve 25m hosszúságú pályán edzenek a versenyzők. Nagyon

előnyös tud lenni ez a felosztás akkor, ha egyszerre több csoport szeretne edzeni. Ennél a megoldásnál jóval több pályán úsznak a sportolók Az edzőnek könnyebb dolga van, mert rálát a csoportra. A kevésbé szorgalmas versenyzők sokkal nehezebben tudnak az edző figyelme alól kibújni. A fiatalabb korosztályoknál, ahol a monotónia tűrés alacsony szinten van, jobban felbonthatóak a feladatok. Az edzőnek lehetősége van változatosabb edzéseket összeállítani, valamint az ismétlésszám és a pihenőidő jobban variálható. Azoknál a kezdő versenyzőknél, ahol valamely úszásnem technikája még a finom koordináció szintjén van, ott a rövidebb távok, és a hosszabb pihenőidő lehetősége hatékonyabbá teszi a dinamikus sztereotípiák kialakulását és csökkenti a rossz beidegződés veszélyét. A technikajavító gyakorlatok során több információt tud közölni az edző, és a felmerülő hibákat azonnal javítani tudja. A gyorsaság

fejlesztéséhez, a játékos feladatokhoz, váltóversenyekhez nagy segítséget nyújt a 25m-es medence. Emellett ugyanazon táv megtételéhez többször kell fordulni, mint az 50m hosszú pályán, így a fordulókat is http://www.doksihu folyamatosan gyakorolják az úszók az edzések során. A legszerencsésebb helyzet akkor áll fenn, ha az edzőknek módjukban áll, hogy mindkét lehetőséggel éljenek. A vizsgált egyesületek egy kisebb része csak 25m hosszú 5 vagy 6 pályás medencében tudnak készülni. Itt jóval kisebb vízfelület áll a sportolók rendelkezésére, mint az 50m-es medence esetén, ami a csoportok létszámát és az edzések színvonalát nagyban befolyásolja. A 25m hosszú pályán kevesebb versenyző tud kényelmesen elférni, ami az alacsony pályaszám miatt okozhat nehézséget. Az eredményes egyesületek jelentős része készül 33,3m hosszú medencében Erre a medencefajtára is érvényesek a 25m-es medence esetében leírt pozitív

és negatív megállapítások. A pálya hosszabb mivolta miatt több sportoló úszhat egyszerre egy pályán Azonban az egyik legnagyobb hátránya, hogy az edzők nem tudnak 50m-es távokat úszatni az edzéseken. Valamint a versenyeket 50m-es medencében, a rövidpályásokat 25m-esben rendezik. A legritkább esetekben fordul elő, hogy 33,3-os medencében bonyolítsanak versenyeket. Egy klub eredményes csupán az említetteknél kisebb úszómedencével. Ez az egyesület jelenleg csak béka, delfin és cápa korosztályú úszókkal rendelkezik, így az alacsonyabb versenyzői létszám miatt még megoldhatóak az edzések. Az idő múlásával és a sportolók gyarapodásával, az edző saját bevallása szerint is, komoly nehézségek elé fognak nézni. http://www.doksihu 3. 2 Az edzésmunkát befolyásoló körülmények A mindennapi edzésmunkát nagyban befolyásolja az, hogy az edzések ideje alatt kik tartózkodhatnak a medencetérben. A legideálisabb esetben, az

edzések alatt, az egész uszoda a szakosztály rendelkezésére áll. Az edzők határozzák meg, hogy kívánatosnak tartják e, a hozzá nem értők (szülők, barátok stb.) jelenlétét Sajnos ez a legritkább esetben valósul meg. A vizsgált egyesületek mindössze 2%-a van olyan szerencsés helyzetben, hogy csak a versenyzők és az edzők tartózkodhatnak a medencetérben az edzések alkalmával. Ugyancsak nagyon kevesen számoltak be arról, hogy bár nincsenek egyedül az edzések ideje alatt, de ez nem zavarja őket az edzések lebonyolításában. A klubok legnagyobb többsége nem használhatja kizárólagosan az uszodát, hanem meg kell osztaniuk a medencét más vízi sportot űzni kívánókkal is. Legtöbbször más egyesületek (szinkronúszók, vízilabdások, búvárúszók stb.) is tartanak edzéseket az úszókkal egy időpontban Ezen kívül különböző tanfolyamok résztvevői, közönségúszás, aqua-fitness és még sok más szolgáltatások résztvevői

is használhatják a medencét. Az edzők válaszai alapján kimondottan zavaró tényezőnek tekinthető mások jelenléte az edzések ideje alatt. Szinte minden edző munkáját folyamatosan hátráltatja az edzésmunkában aktívan nem részt vevők jelenléte és tevékenysége. A zavarkeltés mértéke nagyban függ az emberi kapcsolatoktól is Sokat javíthat a helyzeten a zavarkeltő foglalkozások vezetőivel kialakított jó, baráti viszony. Barátságos légkörben könnyebben és hatásosabban orvosolhatók ezek a problémák. Valamint mindkét csoport számára eredményes együttműködés alakítható ki. Ellenséges légkör esetén sok plusz energiát igényelhet a megfelelő környezet biztosítása, amely az edzésmunka rovására megy. Ezért véleményem szerint meg kell keresni a lehető legjobb megoldást annak érdekében, hogy az edzéseket minél kevesebb zavaró tényező befolyásolja. Mint már említettem, a medence méretei, amelyben a sportolók edzenek,

nagyban behatárolják a szakosztály lehetőségeit. A biztosított vízfelület nagysága azt, hogy egyszerre hányan tudnak úszni benne, vagyis a csoportlétszámot. Egy csoport ideális létszáma körülbelül 15 fő. (Tóth, 2002) Ez az a létszám, amelynél az edző minden versenyzőjére optimálisan tud figyelni, együtt tudja őket dolgoztatni és esetenként egyénileg is tud foglalkoztatni az éppen arra rászoruló versenyzővel. Természetesen minél alacsonyabb a létszám, annál könnyebb dolga van az edzőnek. Figyelme kevésbé oszlik meg és fegyelmeznie is ritkábban kell, valamint könnyebb is. Nagyon alacsony csoportlétszámra nem volt példa a vizsgált egyesületeknél. Közel ideális létszámmal (11-18 fő) dolgozik az egyesületek majdnem fele. A másik részük igen nehéz http://www.doksihu helyzetben van. Itt az edzőknek 20 versenyzőnél is többre kell egyszerre figyelniük A magas versenyzői létszám indokolhat segítséget a csoporttal

foglalkozó edző számára. Azoknál a nagyobb kluboknál, ahol több edző is dolgozik, ott lehetőség van arra, egy csoport mellett két vagy több edző is tevékenykedjen. Van olyan szakosztály, ahol 11 edző dolgozik egyszerre és olyan is, ahol 1. A legtöbb egyesületnek 4-5 edzőt áll módjában alkalmazni Azon egyesületek kivételével, Az egyesületekben dolgozó edzők száma ahol egy vagy két edző dolgozik, lehetőségük van arra, hogy egy csoport munkáját több edző irányítsa. Általában 7-11 21% 1-2 29% minden csoportot egy edző koordinál, de indokolt esetben többen is vannak a csoport 4-6 50% mellett. Legtöbbször a felnőtt csoport mellett dolgoznak többen a specializálódás és az edzéseredmények rögzítése miatt. Vagy, a fiatalabb, de nagy létszámú csoportok esetén indokolt a magasabb edzői létszám. Az ugyanazon csoport mellett dolgozó edzők együttműködésétől nagyban függ az edzések szakmai színvonala és a

versenyzők eredményessége. Jó kollegiális kapcsolat esetén az edzők arányosan osztják meg egymás között a feladatokat, kevésbé lesznek leterhelve, és több figyelem jut a versenyzőkre. Annál a klubnál, ahol 11 edzőt is tudnak foglalkoztatni, ott minden csoportnál edzőpárok dolgoznak. Ahol viszont az edzők száma minimális, ott erre nincs mód. Sőt, az ő dolguk még annyival is nehezebb, hogy egyszerre több korosztály munkáját is irányítaniuk kell. Nem tudnak egy saját csoportra koncentrálni. Figyelmük megoszlik 3-4 csoport között is 3. 3 A versenyzők utánpótlása Mint már említettem, a leendő versenyzők létszáma, ügyessége nagyban befolyásolja a szakosztály jövőjét. Tőlük függ, hogy a későbbiekben is eredményes lesz e, fenn tud e maradni az egyesület. A versenyzők utánpótlásának egyik legfontosabb lehetősége az úszótanfolyamok. Ezért a legtöbb klubban indítanak délelőtt és délután ilyen foglalkozásokat. A

tanfolyamok népszerűsége és szakmai színvonala nagymértékben befolyásolja az utánpótlás versenyzői állományát. Nem mindegy, hogy az edzőknek van-e lehetőségük válogatni a már úszni tudó gyermekek közül, és csak a legügyesebbek http://www.doksihu kerülhetnek a versenyzőcsoportba, vagy a finanszírozási érdekekből szinte mindenkit fel kell venniük versenyzőnek. Másodsorban nem hanyagolható el az sem, hogy a nagy létszámú foglalkozások jelentős bevételi forrást is jelentenek az egyesületnek. A vizsgálatban részt vett szakosztályok szinte mindegyike tart délelőtt és délután úszótanfolyamokat. Elmondásuk szerint délelőtt inkább óvodákból, iskolákból jönnek hozzájuk úszni. A környékükön lévő iskolákkal és óvodákkal igyekeznek jó kapcsolatot fenntartani annak érdekében, minél több csoporttal vegyenek részt az órákon. Ez mindkét fél számára igen előnyös. Az óvodák színvonalát, szolgáltatásaik

repertoárját bővíti, ha úszni viszik a gyerekeket. Sok kisgyermekes szülőnek sem ideje, sem anyagi lehetősége nincsen, hogy az óvoda után még külön úszni vigye a gyermeket. Az óvoda által preferált kedvezményes oktatást a szülők szívesebben igénybe veszik. Az egyesületeknek pedig, jelentős segítség anyagilag ez a lehetőség, valamint a versenyzői létszám utánpótlása szempontjából is fontos. Az iskolai úszásoktatás nehéz helyzetére nyújthat megoldást a tanulók testnevelés óra keretein belül az egyesületi úszásoktatás. Az iskolai testnevelés és sport kerettanterve ugyan tartalmazza az úszásnemek elsajátításának szükségességét, de az iskolában megvalósuló tantervi tartalmakban csak azok a műveltséganyagok szerepelnek, amelyeket csak abban az esetben kell megtanítani, ha minden feltétel a rendelkezésre áll. Tehát, ha az iskolának nincsen saját uszodája, vagy nem tudja megoldani az oktatást valamely közeli

uszodában, akkor nem kötelező az úszás oktatása! Szerencsére a lelkes testnevelő tanárok, az iskolaigazgatók és az úszóegyesületek együttműködésének eredménye képen, több iskolában létrejön az alsó tagozatos tanulók rendszeres úszásoktatása. Sőt, több iskola is indít ún úszóosztályt, ahol a tanulók az egész tanév folyamán járnak rendszeresen úszni. Így a diákok szakember általi tanítása és a tehetséges fiatalok kiválasztása is megvalósulhat. A délutáni úszótanfolyamok, az egyéni és kiscsoportos úszófoglalkozások legalább olyan fontos, ha nem fontosabb szerepet töltenek be az utánpótlás nevelésének területén. Ezeken az órákon a gyerekek a tudásszintjükhöz közelebb álló foglalkozásokon tudnak részt venni. Általában kezdő és haladó csoportokban zajlanak az órák. Míg a délelőtti csoportoknál kevés a lehetőség a tanulók differenciálására, addig délután az azonos előképzettségű társakkal

együtt vehetnek részt az órákon. A kutatásban részt vett egyesületek közül csupán kettőnek nincsen lehetősége saját úszótanfolyamokat szervezni. Ez meglehetősen nehezíti a szakosztály működését Ők más, a környékükön lévő úszóiskolákból igyekeznek versenyzőket toborozni. A nem egyesületi úszásoktatásból kikerülő gyermekek egy része viszonylag elfogadhatóan el tudja sajátítani az http://www.doksihu úszásnemek technikáját. De sok gyermeknek sajnos csak mozgáselképzelése van az úszásnemek technikájáról, vagy nagyon alacsony színvonalon, durva technikai hibákkal úsznak. Ilyenkor a klubok vagy saját tanfolyamaikat ajánlják átmenetileg és a megfelelő technikai szint elérése után igazolják le a gyermeket, vagy rögtön felveszik versenyzőnek, és az edzések alatt, illetve felzárkóztató csoportokban próbálják kijavítani a hibát. Itt szeretném megemlíteni azt a jelenséget, amely az elmúlt pár évben bukkant

fel, elsősorban a fővárosban. A közelmúltban rengetek úszóiskola alakult Sajnos sokszor csekély színvonalú feltételrendszerrel. Az úszóiskolák manapság nagy népszerűségnek örvendenek Rengeteg gyermeket visznek ezekre a helyekre úszni. A vezetők igyekeznek a lehető legjobban minimalizálni a kiadásokat, amelyek a szakmai színvonalat is befolyásolják. Itt az elsődleges cél, hogy minél több tanuló tanuljon úszni és minél tovább az adott helyen is ússzon. Több helyen még csak meg sem említik a versenyúszás lehetőségét a szülőknek, nemhogy egyenesen egyesületekbe irányítsák a gyermekeket. Ily módon a szakosztályok jelentős utánpótlás bázistól esnek el. A magyar úszósport pedig lehet, hogy egy következő Egerszegi Krisztinától vagy Darnyi Tamástól. Természetesen ez nem minden úszóiskolára igaz, de sajnos sok helyen tapasztalható. Véleményem szerint azért jobb a kluboknak saját utánpótlást nevelni, mert az oktató,

aki a foglalkozásokat tartja, legtöbbször az egyesület versenyzőinek egy részével is foglalkozik. Már a kezdetektől olyan kapcsolatot alakíthat ki a gyerekekkel és a szülőkkel, ami megkönnyíti a versenyző csoportba való átkerülést. A gyerekekkel már a kezdetektől úgy foglalkozik, hogy minél hamarabb és minél jobb technikával tanítsa meg őket úszni. Az órai játékok során már tudatosan fejleszti azokat a tulajdonságokat, amire versenyzőként szükségük lesz. Nem elhanyagolható a gyermekek oktatójuk iránti kötődése „Az identifikáció (azonosulás) pszichológiai folyamatában a gyerekek arra törekszenek, hogy olyannak látszódjanak, úgy viselkedjenek, úgy érezzenek, és olyanok legyenek, mint társas környezetük fontos személyei.” (Cole, 2001) Ily módon az oktató képes tanítványait befolyásolni Ugyan úgy, mint az iskolában az egyes tantárgyak iránti érdeklődést a tanár személye határozza meg, úgy a sport és a

sportág iránti érdeklődést is az oktatószemélye dönti el. Az egyesületi oktató mind az órák képességfejlesztő részét, mind a tanítványaikkal való szoros kapcsolatát igyekszik kihasználni az utánpótlás biztosítása érdekében. Nem minden gyermekből lesz versenyúszó, aki az egyesületben megtanul úszni. Régen a kluboknak lehetőségük volt arra, hogy csak a legtehetségesebbnek tartott gyerekekkel foglalkozzanak. Ezt nevezzük pozitív kiválasztásnak „ A kiválasztás nem más, mint egy bizonyos számú populációban létező egyedek egy (több) közös tulajdonság(ok) http://www.doksihu alapján egy közös csoportba sorolása” (Nádori, 1991) kiválasztás ma is létezik az úszósportban, de inkább negatív kiválasztás folyik. Vagyis csak a versenyúszásra alkalmatlan sportolók kiszűrése valósul meg. Az úszósportban jelenleg nem rendelkeznek olyan tudományosan igazolt tesztekkel, amelyek alapján megbízhatóan ki lehetne

választani a tehetséges versenyzőket. Inkább csak a kevésbé alkalmas gyermekeket tudják a szakemberek kiszűrni és más sportág felé irányítani. A Magyarországon legeredményesebb egyesületek nem egységesek a versenyszerű úszásra történő kiválasztás kérdésében. A 14 vizsgált klub közül 4-ben az egyesület edzői által meghatározott feltételekhez kötik a versenyző csoportba kerülést. 3 szakosztály alkalmazza a negatív kiválasztást, és csak az alkalmatlan gyermekeket a mindennapos úszóedzésektől. Az egyesületek nagy része (7 klub) minden jelentkezőnek lehetőséget biztosít a versenyzésre. Ezekben a klubokban felzárkóztató csoportokat működtetnek, vagy az idősebb gyermekek fiatalabbakkal úsznak együtt. Sajnos egyre több egyesület, elsősorban gazdasági okok miatt nem tanácsolhatja el, csak rendkívül indokolt esetben a gyermeket. Sokszor előfordul, hogy ez az edzésmunkára is befolyásoló tényezőként hat. A

fegyelmezetlen magatartás, vagy a csoport átlag teljesítő képességétől való túlzott elmaradás nagymértékben hátráltatja az ügyesebb versenyzők és az egész csoport fejlődésének ütemét. Ennek azért pozitív oldala is van A későn érő gyermekek, vagy akik később tanultak meg úszni, azok is lehetőséget kapnak arra, hogy teljesítőképességük maximumát elérjék. Így nem kallódhatnak el azok a tehetséges gyerekek, akik eredményessége csak a serdülőkor után válik láthatóvá. Ne felejtsük el, hogy 5-8 éves korkörül csak a mozgástanulás gyorsaságát és pontosságát, valamint az alkati jellemzőket tudják meghatározni a szakemberek. A pszichés tényezők, az állóképesség és a gyorsaság megnyilvánulásai csak 12-13 éves korban jelentkeznek. (Nagy, 2007) Az említetteken kívül népegészségügyi szempontból is jó, hogy minden jelentkező gyerek sportolhat rendszeresen. Így ha hátráltatják is a munkát, legalább többen

töltik szabadidejüket mozgással. Dr. Mészáros János, A gyermeksport biológiai alapjai című könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy „ a sportágak többsége szempontjából a gyermekkorban a pubertásig a széles alapú, sokoldalú test kulturális foglalkoztatás lenne kívánatos.” (Mészáros, 2003) Tehát, ha a gyermek nem rendelkezik kirívó eredményekkel a prepubertásban, de mozgáskultúrája széles alapokon nyugszik, attól még lehet felnőtt korban sikeres versenyző. Ezért úgy vélem, hogy nagyon fontos azokat a versenyzőket is bátorítani, bíztatni, akik nagyon fiatalon nem érnek el kimagasló eredményt. Azok a gyerekek, akik nem jutnak sikerélményhez a versenyeken, azok számára más módon kell azt biztosítani a sportágon belül ahhoz, hogy ne forduljanak el az http://www.doksihu úszástól és a sporttól. Ráadásul lehet, hogy a béka vagy delfinkorosztályban a mezőny végén kullogó gyermek szerzi majd meg felnőtt korban az

országnak a dicsőséget! Az úszó szakemberek dolgát a tehetség megítélésében még az is megnehezíti, hogy az edzések és a versenyek során a mozgásokat egy sajátos közegben, a vízben kell végrehajtani. A víznek egyedülálló törvényszerűségei vannak, amelyek alapvetően határozzák meg a sportági mozgások eredményes végrehajtását. Az úszásban nem az általában véve a sporttehetséget, hanem egy speciális közegben érvényesülő, speciális képességekkel rendelkező tehetséget keresnek az edzők. (Nádori, 1991) Tehát nem elegek azok a tulajdonság-együttesek, amelyek hajlamosítanak a kiemelkedő sportteljesítmény elérésére. Ezen kívül szükség van azokra a képességekre is, a sportoló vízben való mozgását eredményesebbé teszi, mint társaiét. Az említett tulajdonságok nagyon ritkán lelhetőek fel egyszerre egy sportolóban, ezért minél több gyermeknek kell lehetőséget adni arra, hogy szakosztályban ússzon. 3. 4 A

szakosztályi munka Egy szakosztályon belül a versenyzők több csoportra vannak osztva. Minden csoport más-más időpontokban, más edzést úszik. A versenyúszásra jelentkező gyermekeket a szakemberek, a már együtt edző sportolók közé sorolják be, vagy a lehetőségektől függően új csoportot hoznak létre. Mivel a gyerekek különböző életkorokban kezdenek el úszni, és a mozgástanulásuk ideje is különbözik, ezért nagyon nehéz azonos korú és tudásszintű versenyzők egy csoportba sorolása. Az edzők életkor és tudásszint szerint rendezhetik csoportokba a sportolókat. Az életkor szerinti csoport-összeállítás előnye, hogy a korosztálynak megfelelő terhelést tudják az edzők adni, illetve azonos versenyprogram szerint lehet készíteni a versenyzőket. Az ilyen csoport tudásszint szerint igen heterogén lehet Ez sok problémát okozhat az edzésterhelés meghatározásánál. A terhelést még egy kis kreativitással lehet differenciálni,

de a jelentős fizikai vagy technikai lemaradás szükségesé teheti a gyermek alacsonyabb tudásszintű csoportba való besorolását. Ha a tudásszint szerint rendszerezik a gyerekeket, akkor fenn áll a túlzott illetve az alulterhelés problémája. Ugyanakkor minden versenyző a pillanatnyi tudásszintjének megfelelő képzést kapja. Nagyobb rivalizálás alakulhat ki az edzéseken, amely pozitívan hat a teljesítményre. A vizsgálatban részt vett szakosztályok, egy kivételtől eltekintve, tudásszint és korosztályok figyelembe vételével alakítják ki a csoportokat. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 23 évfolyam versenyzői edzenek legtöbbször együtt Így előfordul, hogy azonos életkorú gyermekek más csoportban, más edzésmunkát végeznek. A meghatározott csoportbeosztásnak http://www.doksihu az is a feltétele, hogy a szülők az egyesület által meghatározott időpontokban tudják biztosítani, hogy a gyermek részt vegyen az edzéseken. Egy

egyesület volt a kutatásom során, ahol az alapján vannak összeállítva a csoportok, hogy mikor tudják a gyermekeket edzésre hozni. Itt a legkevésbé lehetséges a csoport homogenizálása Az edzőnek különösen nehéz ilyenkor a helyzete. A többi klub esetén csak azokat a gyermekeket igazolják le, akik az adott időpontokban tudnak edzésre járni. Azoknál a nagyobb egyesületeknél, ahol ifi vagy felnőtt versenyzők is viszonylag nagyobb létszámmal edzenek, ott a fiatalabb korosztályok edzésidőpontjai a kora délutáni órákra esnek. 14.-1500 óra körül kezdenek edzeni a fiatal sportolók Ez nagy terhet ró a szülőkre A legkülönbözőbb megoldásokat alkalmazzák arra, hogy gyermek eljuthasson az edzésekre. Sajnos azonban még így is sok ügyes gyermek nem tud részt venni az edzéseken. Megoldás lehetne a későbbi edzésidőpont, de sokszor sem hely, sem pedig rendelkezésre álló edző nincsen, aki le tudná vezényelni az edzéseket. „ A

versenyeredmények alapvetően két tényezőtől függenek: a versenyző mentális és fizikai adottságaitól és az edző felkészültségétől.” (Tóth, 2007) A versenyzőcsoportok munkáját az edző illetve edzők irányítják. Ők határozzák meg az edzések terhelését, formálják a gyermekek személyiségét, nyilvántartják a versenyeredményeket, kapcsolatot tartanak a szülőkkel. Szakosztályonként változik, hogy milyen hosszan foglalkoznak egy csoporttal Nagyobb egyesületek esetén 1-2 évente más edzőhöz kerülnek a gyerekek. Kutatásom alapján a klubok nagy részében 3-4 évente adják át a versenyzőket új edzőhöz. Ilyenkor az edzőnek van ideje megismerni a tanítványait, így optimális edző-tanítvány kapcsolat tud kialakulni, és hosszabb távra van lehetőség tervezni. Az edző célja ilyenkor, hogy idősebb korban ússzanak kiemelkedően a versenyzői, így nem fordulhat elő, hogy nagyobb terhelést kapnak a tanítványok, mint ami az

életkorukban optimális lenne. Ha túl rövid idő alatt kell az edzőnek eredményesnek lennie. Ekkor fenn áll a túlterhelés veszélye Azokban a klubokban, ahol több edző is dolgozik, ott lehetőség van arra, hogy az edzők mindig csak egy bizonyos korcsoport munkáját irányítják. A versenyzők az életkor előrehaladtával más edzőhöz való kerülése esetén az edző szinte mindig csak hasonló életkorú sportolókkal foglalkozik. Ez abból a szempontból nagyon előnyös,mert az adott korosztálytól az edző sokkal mélyebb ismeretekkel rendelkezik, mint kollégái, így a megfelelő tulajdonságait tudja fejleszteni a sportolóknak. Az edzőváltás a gyermekekre különböző hatással lehet. A szoros edzői kapcsolat, amely az évek során kialakul a versenyző és tanítványa között, nagyon nehézzé teheti az új edző elfogadását. Átmeneti teljesítménycsökkenést is eredményezhet, de előfordulhat az ellenkezője is. A versenyzőkre

http://www.doksihu pozitívan is hathat a váltás. Az eltérő edzői stílus az eredmények javulását hozhatja magával A nagyobb klubokban egyes szakemberek csak az úszástechnikák oktatásával, mások a kiválasztott kezdő versenyzők felkészítésével foglalkoznak. Némely edzők a sportolók pályafutásának megalapozásával és vannak, akik a felnőtt versenyzők képességfejlesztésére, teljesítményfokozására specializálódtak. (Tóth, 2007) Több szakosztályban is a vezetőedző irányításával a képzés minden szakaszában más edző foglakozik az úszókkal. Kisebb klubok esetén a fent említettekre nincsen lehetőség. Az edzők a kezdetektől fogva egészen a felnőtt koron át a pályafutás befejezéséig ugyanaz az edző készíti a versenyzőket. A kutatás során három olyan egyesület találkoztam, ahol ennek megfelelően foglalkozik a versenyzőkkel. A klub aktuális helyzete, az edzők, versenyzők létszáma, a létesítmény-feltételek

és még sok tényező befolyásolja azt az utat, amelyet az úszók bejárnak pályafutásuk befejezéséig. Megvizsgáltam, hogy az eredményes szakosztályok kezdő versenyzőire milyen út vár az idő múlásával. Az egyesületek nagy része - három kivételtől eltekintve - átadják a versenyzőket egy bizonyos idő elteltével más edzőnek. A különbség az edzőváltások közötti időtartamban volt. Az egyesületek felénél, az edzők mindig csak egy adott korcsoporttal foglalkoznak, majd átadják őket a következő korcsoporttal foglalkozó edzőnek. Ekkor rövidebb ideig (1-2 maximum 3 év) foglalkoznak a versenyzőikkel, majd új sportolókat kapnak. A klubok másik felénél az edzők hosszabb ideig irányítanak egy csoportot A versenyzés kezdetétől az ifjúsági korig ugyanaz az edző van az úszókkal. Mindkét alternatíva esetén ifjúsági vagy felnőtt korban új edzőhöz, legtöbbször a vezető edzőhöz kerülnek a tanítványok. Természetesen

nincsenek merev szabályok a versenyzőkkel való foglalkozás időtartamát illetően. Rengeteg olyan esemény befolyásolhatja a klub életét, amely változtatásokat tesz szükségessé. Mindig az aktuálisan legjobb megoldást próbálják megtalálni, de alapvetően az eredeti működési rendszert igyekszenek fenntartani. A három egyesület, amelynél nem adják át a versenyzőket, ott egy vagy két edző dolgozik. Az úszókkal pályafutásuk alatt végig ugyanaz az edző foglalkozik. http://www.doksihu 4. A VERSENYZŐK FELKÉSZÍTÉSÉNEK EDZÉSMÓDSZERTANI VIZSGÁLATA Egy versenyző eredményességének lehetőségét a már bemutatott tényezőkön, a tehetségen és sok külső befolyásoló körülményen kívül, az egyik legjobban a szakosztály edzőinek szakmai hozzáértése és felkészültsége határozza meg. Hiába a legkiválóbb adottságokkal bíró, legjobban felszerelt uszoda, egy tucatnyi edző, ideális csoportlétszám, ha az edzéseken végzett munka

nem felel meg az életkori sajátosságoktól kezdve, az edzésmódszertani kérdéseken át, a megfelelő motiváló, támogató szociális környezetig. Az úszóedzések során elvégzett munkamindig valamilyen hatást vált ki a szervezetből. Ha ezek a hatások mindig az aktuális tudományos ismereteknek megfelelően a versenyző egyéni teljesítőképességének maximumának elérésére irányulnak -természetesen a felnőttkori teljesítőképességről van szó- akkor a sportolónak jó esélye van, az adottságainak megfelelő eredmények elérésére. De ha valamely életkorban az edzésmunka nem igazodik a szenzitív időszakokhoz, túlterhelés vagy alulterhelés áll fenn, akkor a sportoló már nem érheti el a felnőttkori maximális teljesítményét. Ezért tartom fontosnak, hogy a vizsgálatban részt vett egyesültek edzéseken végzett munkáját is megvizsgáljam. Bemutatom, hogy a különböző korosztályokban milyen rendszerességgel és mennyit edzenek a

versenyzők. Szót ejtek a szárazföldi munka vitatott kérdéséről, az edzések során alkalmazott segédeszközökről, valamint a motivációról, amely az egész tevékenységi formát generálja. 4. 1 Edzésmennyiség Az úszóversenyzők csúcsteljesítményüket csak hosszú, megfelelően felépített edzésmunka után lesznek képesek elérni. Ezért bír rendkívüli jelentőséggel az, hogy az ifjúsági és a felnőtt kor elérése előtt, az életkoruknak megfelelő terhelésben részesítsék a sportolókat. Nagyon fontos, hogy az edzések soha ne járjanak túlzott stresszel a versenyzők szervezetének. A túl nagy terjedelmű, magas intenzitású edzések következtében ugyan gyors eredményeket érhetünk el, de gátat is szabunk a további fokozatosan növekvő edzésmunkának. Ráadásul, a gyermekek hamar elfordulhatnak nemcsak az úszástól, de magától a sporttól is. A másik oldalról közelítve az optimális edzésterhelés kérdését, figyelni kell

arra is, hogy a túlzott óvatosság „ az edzésingerek hiánya, a koordinációs és kondícionális képességek nem megfelelő időszakban történő fejlesztése a későbbi nagy teljesítmények gátjává válhat.” (Selmeci, 2000)Összegezve talán azt mondhatnám, hogy a cél: Minél kevesebb munkával – természetesen az alulterhelést elkerülve – minél jobb eredményt elérni. http://www.doksihu Ekkor megfelelően fejleszthetjük az éppen aktuális tulajdonságokat és hagyunk terhelési lehetőséget idősebb korra is. A felnőtt kort elérve az a sportoló fog tudni tovább fejlődni, aki minél tovább tud új ingert kapni. A rendszeres edzés megkezdése 6-7-8 éves korban történik. Természetesen ehhez szükséges a három úszásnem (hát, mell, gyors) megfelelő szintű technikai végrehajtása. A pillangóúszást már az edzéseken sajátítják el az úszók. Selmeci Attila, az Úszás Szöveggyűjtemény II.-ben, az alaptechnika tanulási fázisának

nevezi a 7-8-9 éves kort Ekkor az elsődleges cél, az úszásnemek alaptechnikájának, a rajtok, fordulók elsajátítása. Az úszóügyesség fejlesztése, variációs feladatok elsajátítása és az úszás, a rendszeres mozgás megszerettetése kiemelkedő feladat. A mesteredző által javasolt heti edzésszám 3X-4X 45-60 perc. Az edzésen teljesített össztáv 500-600m-től 1000m-ig terjed (Selmeci, 2000) A béka korosztály (7-8év) számára 4-5 edzést, 700-1500m terjedelemben ír az Úszás Edzésmódszertan című könyv. A magyarországi klubok által végzett és a szakirodalom által ajánlott edzésmennyiségek összehasonlító táblázata Egy edzésen teljesített m szám Heti edzésszám Egy edzés időtartama 7-8 évesek (béka korosztály) szakirodalmi ajánlás 700-1500m 4-5 45-60 perc 7-8 évesek (béka korosztály) vizsgálati eredmény átlagosan 1200-3500m átlagosan 5-6 átlagosan 60-90 perc 9-10 évesek (delfin korosztály)

szakirodalmi ajánlás 2000-3000m 5-6 60-120 perc 9-10 évesek (delfin korosztály) vizsgálati eredmény átlagosan 3000-4000m 5-6 átlagosan 90-120 perc 11-12 évesek (cápa korosztály) szakirodalmi ajánlás 3000-4500m 5-7 90-120 perc 11-12 évesek (cápa korosztály) vizsgálati eredmény átlagosan 3000-5000m átlagosan 6-8 átlagosan 120 perc L: 11-12 év, F: 13-14 év (gyermek korosztály) szakirodalmi ajánlás 3000-4500m 5-7 90-120 perc L: 11-12 év, F: 13-14 év (gyermek korosztály) vizsgálati eredmény átlagosan 4000-6000m átlagosan 8-9 átlagosan 120 perc L: 13-14 év, F: 15-16 év (serdülő korosztály) szakirodalmi ajánlás 6000-8000m 8-10 120 perc L: 13-14 év, F: 15-16 év (serdülő korosztály) vizsgálati eredmény L: 15-16 év, F: 17-18 év (ifi korosztály) szakirodalmi ajánlás L: 15-16 év, F: 17-18 év (ifi korosztály) vizsgálati eredmény L: 17 év<, 19 év< (felnőtt korosztály) szakirodalmi ajánlás L: 17 év<,

19 év< (felnőtt korosztály) vizsgálati eredmény átlagosan 5000-7000m átlagosan 9-10 3000-10000m 10-11 átlagosan 6000-7000m átlagosan 9-11 3000-10000 10-11 átlagosan 6000-7000m átlagosan 9-11 átlagosan 150 perc 90-180 perc átlagosan 150 perc 90-180 perc átlagosan 150 perc http://www.doksihu A Magyarországon legeredményesebb egyesületek ugyanezen korosztályú versenyzői átlagosan heti 5-6 alkalommal 60-90 perc közötti edzésmunkát végeznek. Egy úszóedzés alatt teljesített össztáv tekintetében hatalmas különbségek észlelhetőek a klubok között. Az értékek 600 és 5000m között váltakoznak. Mint a táblázatban is látható, a legtöbb helyen, 12003500m között teljesítenek egy edzésen a gyermekek Tehát az úszók már az edzések megkezdésekor testi és szellemi érettségüknél jóval nagyobb terhelésnek vannak kitéve. Klubok és klubok között nagy eltéréseket tapasztaltam, de csupán egy helyen esett bele a gyermekek

által leúszott m-szám a szakirodalom által javasolttal. A delfin korosztály vizsgálata során még mindig nagy különbségeket találtam az edzésmennyiség tekintetében. A delfinek heti 5-6-szor, átlagosan 90-120 percet edzenek, és 3000-4000m-ert úsznak egy edzésen. Ahol a békák 3-at edzettek, ott növekedett az edzésgyakoriság 5-re (2 klubnál), ahol pedig 5X vagy 6X úsztak, ott nem változott az edzések száma. Az alapozó fázisban (Selmeci, 2000) a 9-10-11 évesek heti 5-6X, napi 60-120 percet javasolnak a szakemberek. Ez nagyjából megfelel a magyarországi gyakorlatnak Az edzésterjedelmet tekintve viszont a szakirodalom kevesebb teljesítendő m-ert ír, 2000-3000mert. Az edzésidő maradék részében a rajtok, fordulók, célbaérkezések gyakorlását, valamint ügyességfejlesztő játékokat javasolnak. Félő, hogy a magas m-szám teljesítése miatt nagyon kevés technikajavító gyakorlatot alkalmaznak az edzők, és kevesebb időt fordítanak a

technika tökéletesítésére. Pedig ebben az ún második gyermekkor első felében bővül a motorikus tanulási képesség, melynek eredményeként rengeteg új mozgást képesek a gyermekek elsajátítani. Csökken a felesleges mellékmozgások száma és terjedelme, ezáltal javul a mozgások gazdaságossága és pontossága. (Mészáros, 2003) Ezért nagyon fontos lenne ezt az időszakot kihasználni az úszóügyesség fejlesztésére. A különböző mozgáskapcsolatok elsajátításán kívül, véleményem szerint sok mozgással járó játékokat is be kell iktatni az edzésekbe. A játékok során teremtett versenyhelyzetek magas intenzitású munkavégzésre sarkallják még a kevésbé szorgalmas gyermekeket is. Így egy-egy vízi játékkal az ügyességen, kreativitáson kívül növelhetjük feladattól függően a gyerekek állóképességét, gyorsaságát, erejét, kitartását. Mivel a gyermekek az agykérgi folyamatok egyensúlyának hiánya miatt még nem, vagy

csak nagyon nehezen tudnak hosszabb ideig egy feladatra koncentrálni (Mészáros, 2003) ezért szerintem érdemes az edzésekbe beleiktatni minimum heti rendszerességgel valamilyen csoportos játékot. Így a gyerekek nem fogják monotonnak érezni az edzést, valamint társas kapcsolataik is fejlődnek, ami a szocializálódás folyamatában nagy segítséget jelent számukra. Az edzéseket is szívesebben látogatják, ha jól érzik magukat, sikerélményeik, barátaik vannak az uszodában. http://www.doksihu Ugyan ez igaz a 11-12 éves ún. cápa korosztályú úszókra is Ők is igénylik a játékot az edzések során, de mivel jobban viselik az edzések hosszabb időtartamát, ezért többet is edzhetnek. A szakemberek által javasolt edzésmennyiség heti 5-7 alkalommal 90-120 perc, 3000-4500m terjedelemben. (Tóth, 2007) A magyarországi cápa korosztályú gyermekek heti 5-10 edzést úsznak. A szombati edzések a legtöbb klubnál már természetesnek mondhatóak, és

az egyesületek felénél már reggel is edzenek a sportolók. Továbbra is nagy eltérések vannak a m-számok tekintetében. Átlagosan 3000-5000m között úsznak a 11-12 éves gyerekek egy edzésen. Ez megfelel a javasolt edzésterjedelemnek Bár 4 szakosztálynál is vannak olyan edzések, ahol 6000m is előfordul, azt lehet mondani, hogy az átlag edzésterjedelem megfelel a javasoltnak, de az egyesületek inkább a felső határon és a fölött tervezik a cápa korúak edzését. Ugyan így, az edzések időtartamát illetően, a legtöbben 120 perces edzéseket tartanak. A gyermek korosztályban (l: 11-12, f: 13-14 év) már kisebbek az eltérések a klubok edzései között. Egy kivétellel mindenhol edzenek az úszók reggel, csak az edzésszámok változnak Általában 8-9 edzésen vesznek részt egy héten. A reggeli edzések időtartama kevesebb, mint a délutániaké. A gyermek és a serdülő korosztály között a határok a pubertáskor miatt eléggé elmosódnak.

Mivel a leányok hamarabb lépnek a pubertáskorba, mint a fiúk, és a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a naptári és a biológiai életkor nem minden esetben egyezik, ezért a megfelelő ingert szolgáltató edzést, igen nehéz összeállítani. A leányok 13-14 évesen már a serdülő korosztályban versenyeznek, míg a fiúk ekkor még a gyermekben, és csak 15-16 éves korban lépnek a serdülők közé. Az úszóversenyzők felkészítésének harmadik szakasza a pubertásra esik. Ezt a 2-3 évet progresszív szakasznak nevezzük (Selmeci, 2000) Ekkor a fiatalokon jelentős testalkati változások figyelhetők meg. Ezeken, a változásokon kívül a belső szervek és a hormonális rendszer működése is nagy fejlődésen megy keresztül. Az izomzat a rendszeres edzések hatásától függetlenül, spontán fejlődésből származó, korfüggő teljesítménytöbblet jelentkezik. (Mészáros, 2003) A lezajló testi változások következtében a serdülőkorú úszók már

tudják vállalni a nagyobb megterhelésű edzéseket. Ennek megfelelően növekszik a heti edzések száma. Az ajánlott heti 9-10 edzési lehetőséget a vizsgált klubok teljes mértékben kihasználják. 8-11 edzést terveznek az edzők ennek a korosztálynak Az edzések időtartamát tekintve elsősorban e reggeli edzések időtartama növekszik, a délutániaké csak néhány helyen. 120 percről 180-ra A teljesített m-szám valamivel növekszik a gyermekkorhoz képest, átlagosan 5-7000m. a javasolt edzésmennyiségnek még mindig a felső határát súrolják a kapott eredmények, de egyre inkább közelednek az ideálisnak mondott tartományhoz. http://www.doksihu Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a serdülőkori változások kezdeti és lefolyási ideje egyénenként igen eltérő lehet. Ugyanazon naptári életkorú úszók biológiai életkora nagyon eltérő lehet. A növekedést és a fejlődést befolyásoló tényezők miatt, még az azonos kronológiai

életkorú embereknél is a fejlődési stádiumok és a fejlettségi bélyegek más-más időpontban jelennek meg nagy egyéni különbséggel. (Mészáros, 2003) „Az irodalmi adatok tanúsága szerint a naptári és a biológiai kor 1 évnél nagyobb különbségeit szokás biológiai szempontból is lényegesnek tekinteni.” (Mészáros, 2003) Az edzésterhelés szempontjából figyelembe kell venni az egyes versenyzők biológiai érettségi szintjét. A nagy megterhelésű, komolyabb stresszel járó edzéseket csak az arra biológiailag érett versenyzőkkel szabad végeztetni. Az ún retardált, későn érő úszókat fel kell ismerni és a terhelést csak nagyon óvatosan szabad nekik adagolni. A későn érő versenyzőknek amúgy is sok stresszt okoz az önhibájukon kívüli, átmeneti kisebb eredménytelenségük, nem szükséges a kemény edzésmunkával még tovább nehezíteni a helyzetüket, ráadásul feleslegesen. A fiatal korban 11,5év érettségi előny

jelentősen befolyásolja a fizikai teljesítőképességet A prepubertásban eredményes retardált sportoló, véleményem szerint, nagyon nehezen éli meg az akcelerált társak megnövekedett teljesítőképességét. Hiába edz szorgalmasan ekkor a sportoló, önmagában keresve a hibát, kudarcként éli meg a versenyek legtöbbjét. Fokozatosan kedvét veszti a sportág iránt, és abbahagyja azt. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az átmeneti nehéz időszak alatt is ugyanolyan mértékben foglalkozzanak az adott versenyzőkkel, mint előtte. Természetesen ilyenkor az aktuálisan legjobb versenyző felé irányul a figyelem, de ezzel a korosztállyal foglalkozó jó szakember tudja, hogy: „Közel sem biztos az, hogy egy motorikusan kiválóan teljesítő fiatal az adott sportág kiugró tehetsége, ha ugyanakkor biológiailag a naptári koránál értékelhetően idősebb.” (Mészáros, 2003) A fiatal úszók a serdülőkor vége felé az ifjúsági korosztályba

lépnek. A leányok előbb 15-16 évesen, a fiúk később 17-18 évesen tartoznak ehhez a korosztályhoz. Ebben az időszakban kezdenek helyreállítódni a pubertásban észlelhető, széles skálán mozgó teljesítőképességek. A leányoknál a teljes érés 16-17, a fiúknál 17-20 éves korig következik be. Kialakulnak a felnőtt korra jellemző tulajdonság együttesek. Eltűnnek a testméretekből adódó visszatérő mellékmozgások a mozgásszerkezetben, a merev, görcsös végrehajtás és a motoros teljesítmény stabilizálódik.(Makszin, 2002) A biológiai fejlődésben hátrébbtartók, behozzák a lemaradásukat. Az úszóedzések során bevezetésre kerül a három makrociklusos felkészülési rendszer. Mivel kialakul az egyénre jellemző mozgásaktivitás, valamint a teljesítmény szempontjából meghatározó öröklött tulajdonságok is felszínre kerülnek, a felkészülés specifikussá válik. Az edzések terjedelmét már az adott felkészülési

időszak fogja http://www.doksihu meghatározni. A szakirodalom szerinti optimálisnak tűnő edzésmennyiség a heti 10-11 edzés, edzésenként 90-180 perc, 30000-10000m úszott táv egy héten. (~3000-10000m /edzés) Természetesen a hosszútávúszók az érték felső, míg a rövidtávúszók az érték alsó határához közeli edzéseket teljesítenek. De olyan is lehetséges, hogy egy edzésen a rövidtávúszók ússzák a többet. Ez már teljesen a felkészülés szakaszától függ ebben a korosztályban Az említett adatok ugyan úgy vonatkoznak az ifi korosztály versenyzőire, mint a felnőttekre. Az általam vizsgált egyesületekben az ifi és a felnőtt versenyzők együtt edzenek. Az edzésmennyiségek nagyon kevés helyen, és minimálisan változnak a serdülőkorhoz képest. Az ifik pedig minden klubnál ugyanazt az edzésmennyiséget produkálják, mint a felnőttek. Egy klub kivételével mindenhol edzenek reggel, 8-11 edzésen vesznek részt egy héten. A

tréningek 120-180 percesek és 4000-8000m terjedelműek. A vizsgálat ezen részének eredménye nem mutat eltérést az optimálisnak vélt értékektől. Az edzéseredményeket vizsgálva figyelembe kell venni azt, hogy a gyermekek különböző időpontokban, eltérő gyorsasággal tanulnak meg úszni és kezdik el a rendszeres edzéseket. Vannak olyan gyermekek, akik delfin korosztályú versenyzőként szerepelnek először a versenyeken. Ők értelemszerűen nem végezhetik egyből ugyan azt az edzésmunkát, amit a már két éve edző társaik. Hasonló okokból, vagy csoportösszevonások, illetve egyéb okok miatt előfordul, hogy különböző korosztályú versenyzők ugyan azt az edzést ússzák. E miatt a sajátosság miatt a vizsgálat eredményeként szereplő értékek az adott korosztály versenyzőinek csak döntő többségére igazak. Előfordulhatnak mind pozitív, mind negatív irányba eltérések. Azaz lehetséges, hogy többet, vagy kevesebbet edzenek a más

korosztállyal együtt edző sportolók. De a vizsgálatban kapott eredmények tükrözik az utánpótlás nevelésben és a felnőtt korosztályban megvalósuló edzésmunkát. Összefoglalva az edzésmennyiségeket, az utánpótlás korú versenyzők többet edzenek a javasoltnál. Az általam készített grafikon, a szakirodalom által javasolt átlagos edzésterjedelem és a vizsgálatban részt vett egyesületek által végzett átlagos edzésterjedelem alakulását mutatja be az életkorok függvényében. A legnagyobb eltérés a béka és a delfin korosztályú versenyzők esetén tapasztalható. Ők sokkal többet úsznak az ajánlottnál A 11-12 éves gyermekek edzése már közelít a szakirodalom útmutatásaihoz, de az értékek felső határa az irányadó, és inkább a fölött úsznak az úszók. A gyermek korosztályban még jobban közelednek az ideális edzésmennyiséghez az edzések, de még mindig a legmagasabb értékek az irányadóak. A serdülőkorban

teljesített edzések közel azonosak az optimálissal, az eltérés minimálisnak mondható. Az ifi és a felnőtt kor értékei nem mutatnak nagyobb eltérést az http://www.doksihu ajánlástól. Az értéktartományok igen tágak a specializálódás miatt és a felkészülési időszaktól is függenek. Átlagos edzésterjedelem összehasonlítása Ahogyan a grafikonon is látszik, 12-13 éves korig az optimálisnál nagyobb terhelésnek kitéve. szerint vannak Véleményem ez azért nagy probléma, mert a túl korai és túl nagy terhelésű edzések folytán a későbbi fejlődési méterszám a magyarországi úszók 8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 szakirodalom vizsgálati eredmény 7-8 év 9-10 11-12 13-14 15-16 17 év év év év év életkor lehetőségeik jóval behatároltabbak. Mivel a szervezet vagy fejlődik, vagy visszafejlődik, és a fejlődés csak új inger alkalmazásával érhető el, ezért ha idő előtt felhasználjuk az új

ingeradási lehetőségeinket, akkor pont abban az időszakban nem tudjuk további fejlődésre bírni a felnőtt versenyző szervezetét, amikor az igazán döntő lenne. A másik problémát abban látom, hogy a túl magas leúszott méterszám érdekében „feláldozásra” kerülnek az ügyességfejlesztő, technikajavító variációs gyakorlatok és játékok. A különböző képességek hangsúlyos fejlesztésének lehetőségei pedig kihasználatlanul múlnak el. Ha megnézzük a felnőtt világversenyek mezőnyét, akkor a résztvevők jelentős része a húszas éveik közepén járnak. A magyarországi „felnőtt” versenyzők mezőnye pedig, zömmel a serdülő és ifi korúakból áll. Tehát az úszók jelentős része el sem jut a felnőtt korosztályig Ez részben a túlzott stresszel járó edzéseknek köszönhető. A gyermekek 10-12 éves korra kedvüket vesztik az úszás iránt és abbahagyják azt. A szorgalmasabb gyermekek később, 1314 évesen fordulnak

más tevékenységi forma felé A természetes létszámcsökkenésen túlmenően, rengeteg gyerek hagyja abba az úszást idő előtt. Az optimális edzésterheléssel élmezőnybe jutni nem tudó gyerekek sikerélmény hiányában nehezen viselik az egyre nehezedő edzéseket, majd végül ők is a sportág elhagyásának sorsára jutnak. Azok az ügyes gyerekek, akik eleve később kezdik el az edzéseket, hamar behoznák társaikat, de az ajánlott edzésmunkával nem tudnak versenybe szállni a nagyobb edzésmunkát végző társakkal. A felnőtt korosztályhoz érve, abból a nagyon kevés versenyzőből, aki marad, csak kevés tud a világ élvonalába jutni és megélhetését biztosítani az úszásból. Munka mellett pedig, az élvonalba jutáshoz és ottmaradáshoz szükséges edzést nem lehet elvégezni. Ha egy sportág http://www.doksihu felnőtt versenyzői nem sikeresek, akkor kevesebb szülő választja gyermeke részére, és az utánpótlás is kevesebb lesz. Ily

módon a sportág jövője veszélybe kerülhet 4. 2 Szárazföldi felkészülés Az úszók az edzéseket nemcsak a vízben, hanem a szárazföldön is végezhetnek. A szárazföldön végzett gyakorlatok a vízben történő hatékonyabb előrehaladást szolgálják. Ezeket a gyakorlatokat nagyon körültekintően kell megtervezni, mert nem minden szárazföldön végzett mozgás jótékony hatású az úszás szempontjából, sőt, egyenesen ronthatja az úszó teljesítményét. (Counsilman, 1982) a vízben való mozgás jellegének a tudományosan kifejlesztett gépek sem felelnek meg teljesen, ezért a szakemberek között is vitatott kérdés a szárazföldi munka mennyisége. A kísérletek bizonyították, hogy azok az úszók, akik a szárazföldön is végeznek képességfejlesztést, nagyobb mértékben érnek el javulást a teljesítményükben, mint akik nem. (Tóth, 2007) Az utánpótlás korúaknál az életkori sajátosságok még jobban megbonyolítják ezt a

kérdést. A sokoldalú ügyességfejlesztő, alapozó jellegű képzés szempontjából szerinte elengedhetetlen a szárazföldi munka az utánpótlás korú úszóknál sem. Az iskolai testnevelés alacsony óraszáma és sokszor alacsony színvonala nem biztosítja a versenyzők számára azt az alapot, amire a serdülőkor felé érkezve az erőfejlesztéshez szüksége van az úszóknak. Ezért már az úszásnemek elsajátítása során el kell kezdeni a karkörzések elsajátítatását ahhoz, hogy a versenyeztetés megkezdésére már olyan alappal rendelkezzenek a gyerekek, amivel a gimnasztikai szabadgyakorlatokat megfelelő színvonalon el tudják sajátítani. A jól megtanult gimnasztikai gyakorlatokkal erőt lehet fejleszteni, és az izületi mozgékonyságot lehet növelni. Az izületi mozgékonyság 6-13 éves korig terjedő szenzitív időszaka miatt (Metzing, 1985), minél hamarabb rendelkezniük kell a gyerekeknek a megfelelő alapokkal. A vizsgálatban részt vett

klubok szükségesnek tartják a szárazföldi gyakorlatokat nemcsak a felnőtt, hanem az utánpótlás korúak felkészítése során is. Egy egyesület egyáltalán nem tarja fontosnak a szárazföldön végzett munkát és versenyzői nem is végeznek effajta tevékenységet az edzések során. A 7-8 éves versenyzők részére nem ajánl szárazföldi munkát a szakirodalom. Ennek ellenére, az eredményes klubok ugyanilyen idős úszóinak többsége végez szárazföldön gyakorlatokat. Három klubban, a delfin korosztályban kezdik a szárazföldi felkészítést. 9-10 évesen minden klubban, ahol fontosnak tartják, ott az edzések része a szárazföldi munka, általában heti 2-3 alkalommal. A cápa és a gyermek korosztályban átlagosan 3-4x, a serdülőknél 4-5x végeznek szárazföldi gyakorlatokat. A 9 évesek több szárazföldi munkát végeznek a javasoltnál, a 10-11-12 évesek pedig valamivel kevesebbet. A http://www.doksihu serdülők adatai megegyeznek a

szakirodalommal. Serdülőkortól nem változik az ifi és a felnőtt korra szárazföldi munka mennyisége. Így a legeredményesebb klubok úszóinak többsége a versenyszerű úszás megkezdésétől végeznek szárazföldi képességfejlesztést. A képességfejlesztés mennyisége a serdülőkorig növekszik, utána nem változik. A serdülőkortól a munka jellegében van változás, mennyiségében nincsen. 4. 3 Motíváció A motiváció életünk egyik fő irányítója. Meghatározza a teljesítményt, a teljesítő képességet és többlettartalommal látja el cselekedeteinket. Akár a hétköznapi életben, akár az oktatási folyamatban, vagy a versenysportban, motiváció nélkül, a feladatok végrehajtására való törekvés ritkán lesz maximális. Ha az emberek érdekeltebbek abban, amit végre kell hajtaniuk, akkor sokkal gyorsabban és pontosabban, jobb eredménnyel teszik azt. Az edzések során a gyakorlatokat a lehető legnagyobb koncentrációval és

teljesítménnyel kell végrehajtani, ezért az edzőknek motiválni kell a versenyzőit. El kell érni az edzéshez való megfelelő hozzáállást. Ezt hangsúlyozza James Counsilman is: „Egy úszó csak akkor kerülhet jó fizikai kondícióba, ha megfelelően motivált.” (Counsilman, 1982) Az oktatás, az úszásnemek tanulása során, már egy feladat sikeres végrehatása jutalmat jelent. A jól végrehajtott mozgás önmagát jutalmazza, és örömet okoz. Később, ahogy a gyermekek versenyzővé válnak, a mozgástanulás szakaszában szerzett örömélmény már sikerélmény formájában jelenik meg. A sikeres cselekvések következtében nő a tanulók érdeklődése a gyakorlás iránt, mert újabb sikereket remélnek tőle. (Makszin, 2002) Az edzések során szerzett sikerélmény további jobb és keményebb munkára ösztönzik a sportolókat. Sikerélményhez való jutás nemcsak a versenyeken lehetséges, hanem az edző különböző eszközökkel, akár napi

rendszerességgel hozzá tudja az úszóit ehhez segíteni. A siker ezen keresztül a motiváció formája, életkortól függően változik. A kisgyermekek ugyan úgy, ahogy a mozgástanulás folyamatában, az edzéseken is folyamatos visszajelzésre várnak. A vizsgálatom során több klubnál is találkoztam a kisgyermekeknél konkrét, kézzel fogható jutalmazó eszközökkel. Elsősorban édesség, matrica a jutalma a legügyesebben teljesítő kicsiknek. Nagyon jó ötletnek tartom, a névre szóló füzetben történő mindennapos értékelést A gyermekek egyéni értékelése szóban minden edzés után nagyon hosszú időt vesz igénybe. A saját füzetbe történő mókás jelek gyűjtése motiváló és értékelő célzatú is egyben. Segít a gyermekeknek a reális önértékelésük kialakításában, azonnali visszajelzés, ami beépül a személyiségbe, és a szülők felé is értesítés a gyermek edzésen történő teljesítményéről. Mivel az edzőnek

lehetősége van a versenyző önmagához történő fejlődését is jutalmazni, ezért a http://www.doksihu kevésbé ügyes gyermekeket, akik a versenyen inkább a mezőny végén végeznek, sikerélményhez tudja juttatni, ezáltal elkötelezi a sportág felé. Kezdetben 3 majd 5 fokozatú értékelési rendszert is be lehet vezetni. Ezáltal igazodik az értékelés az iskolai szokásokhoz A nagyobbaknál, igény szerint, osztályzatokat is lehet adni. Egy másik, szerintem kitűnő ötlet, a csoporton, vagy egyesületen belüli ún. „Hónap sportolója” választás A legkisebbektől a serdülőkön át, még a felnőtt korosztályban is alkalmazható. Az idősebb sportolókat a legtöbben külföldi versenyrészvétellel, anyagi juttatásokkal, felszerelés támogatással jutalmazzák a konkrét jutalmazó eszközök közül. A vizsgált egyesületek fele használ az edzésen kívüli, kézzel fogható jutalmazó eszközöket. A tanár és az edző jutalmazó Motivációs

eszközök hatáskörének 60% eszközei nem merülnek ki a kézzel fogható 50% 40% elismerésekben. 30% 20% motoros jellegéből adódóan az 10% edzésfeladatok 0% Konkrét, kézzel fogható jutalom Szóbeli, szellemi jutalmazás Mindkettő Nem használ motívációs eszközöket Az edzések változtatásával, variálásával, játékossá tételével is lehetséges. A teljesítmény szóban történő elismerése is nagy hajtóerő lehet bármely korosztályban. Az edzések során a kisebbeknél a feladatok bemutatásával, játékkal, váltóversenyekkel jutalmazzák a szorgalmas edzésmunkát. A nagyobbaknál az edzés könnyítését, elhagyását, vagy pihentető úszást alkalmaznak az eredményes egyesületek. A szóbeli dicséret minden korosztályban nagyon fontos Az edzés hangulatát pozitívan befolyásolja, az úszók hozzáállását együttműködővé formálja. A dicséret fokozza az önbizalmat, az alkotókedvet és a tevékenység iránti

pozitív viszonyulást. A legeredményesebb klubokban szinte mindenhol alkalmazzák. Nagy motiváló ereje van még a célok megfogalmazásának. A cél, a tudatos cselekvés eredményének eszmei előképe az emberi tudatban. A célnak egységesítő, közös irányt adó szerepe van. (Kis, 2001) James Counsilman szerint, az edzőnek és a versenyzőnek az edzésen, egy közös célnak kell lebegnie a szeme előtt: „Azért vagyunk itt, hogy keményen edzünk, elérjünk valamit, és jól érezzük magunkat.” (Counsilman, 1982) A mesteredző az edzések előtt elmondja mit vár a versenyzőitől, és ha valaki nem csinálja, megkéri hagyja el a medencét, mert a saját és az ő idejét is pazarolja. Maxim Imre szerint az értelmesen megfogalmazott célok célfeszültséget keltenek, ami arra készteti a sportolót, hogy maximális teljesítményre törekedjen. (Makszin, 2002) Tehát az úszók motiválásában is nagy szerepet http://www.doksihu játszik a célok

megfogalmazása minden korosztályban. Sajnos a vizsgálatom alapján az edzők nem élnek ezzel a motivációs lehetőséggel. Nem volt olyan egyesület, ahol a motivációs eszközök között szerepelt volna a célok megfogalmazása. A vizsgált egyesületek 21%-a egyáltalán nem használ motivációs eszközöket az edzések során. Az egyik vidéki klub edzőjének elmondása alapján, az ő versenyzőit nem kell motiválni, sőt, inkább vissza kell fogni. Szerintem az nagyon szerencsés dolog, ha a versenyzők olyan belső motivációs bázissal rendelkeznek, ahol úgy tűnik, hogy belső indítatásból mindent megtesznek a siker érdekében. De ennek fenntartása és folyamatos táplálása érdekében, szerintem szükség van az elismerésre, a folyamatos visszajelzésre. Egy másik klubban arra nevelik a versenyzőket, hogy a siker önmaguk legyőzésében rejlik. Ez valójában igaz, de csak idősebb korban értik meg a versenyzők ennek a lényegét. Az utánpótlás

korú versenyzőknél nagyon fontos a befektetett munkájuk elismerése. Különösen azoknak a gyermekeknek, akik később kezdték el az edzéseket, és emiatt le vannak maradva a velük egyidős társaiktól. A gyerekek folyamatosan versenyezni, győzni akarnak. Akik a versenyzés korai szakaszában nem jutnak sikerélményhez, azok máshol próbálják megkeresni azt. Az ügyes, de később edzésbe álló gyermekek, az úszósport iránti elkötelezettségének kialakítása és megtartása érdekében motiválni kell őket. Így kevesebb úszóversenyző hagyhatja abba idő előtt a rendszeres edzéseket. Az idősebb korosztályok elérésére pedig, nem csökkenne oly drasztikusan a versenyzői létszám. Összefoglalva az eredményes klubok többségében fontosnak tartják és használják a motivációs eszközöket. 50%-uk kézzel fogható, tárgyi jutalmazásban is részesíti a legjobbakat. Három egyesületnél nem tartják meghatározónak a motiválást az eredmények

elérésének érdekében. Ezeken a klubokon kívül, mindenhol beépítik az edzésbe az edző rendelkezésére álló motivációs eszközöket. 4. 4 Az úszóedzések során alkalmazott segédeszközök Az úszásnemek tanulása előtt, már a vizhezszoktatásánál nagy jelentőséget töltenek be a vízben használt segédeszközök. Ekkor még csak a figyelemelterelés velük a cél, majd a technika tanulása során a segítség, a könnyebb helyzetek megteremtése, a könnyebbtől a nehezebbre való előkészítés a funkciója a segédeszközöknek. A versenyzők is használnak az edzéseik során minden korosztályban ilyen eszközöket. Vannak olyanok, amiket már az oktatás során is segítségül hívnak az edzők és vannak kifejezetten a versenyúszók számára kifejlesztettek is. Az edzők elsősorban a kicsiknél a technika tanulására, majd a technika javítására, az erő, a gyorsaság fejlesztésére használják őket. A felnőtt korú versenyzőknél a

http://www.doksihu laktát előállítására és a laktát tolerancia kialakítására is segítségül hívják a segédeszközöket. Vizsgálatom alapján elmondható, hogy a magyarországi eredményes klubok mindegyike használ az edzések során segédeszközöket. Az egyik legelterjedtebb az úszólap Elsősorban a lábfeladatok teljesítésénél alkalmazzák. Előnye, hogy segít az úszóknak a helyes vízfekvés megtartásában a lábfeladatok során. A másik leghasználtabb segédeszköz a tenyérellenállás (TEA). Ezt szintén minden klubban előnyben részesítik Az 1960-as években jelent meg először a TEA és gyorsan elterjedt Magyarországon. Használata során megnövelik a kartempó közben használt, az előrehaladást döntő részben biztosító felületet. Így jobb vízfogást érhet el az úszó. (Nagy, 1995) Nagyobb haladási sebességet és az izomerő fokozását teszi lehetővé A mellúszás kartempójának passzív szakaszában technikát fejlesztő

hatása van. De ettől eltekintve, vízérzést rontó hatása is van. A nagyobb tenyérfelület rontja az úszók kinesztétikus érzékelését. (Tóth, 2007) Az úszók nem tudják ugyanazt a sebességet teljesíteni a levétel után, mint előtte. Hátránya az is, hogy csak egy bizonyos szintig javulnak a versenyeredmények a használat következtében. Ennek ellenére általában már a cápa korosztálytól, de van, ahol már a delfin korosztálytól edzenek vele. Mivel a TEA használata nagy megterhelést okoz a vállaknak, ezért véleményem szerint, Segédeszközök használata túl 120% 100% 80% 60% 40% 20% 0% korán kezdik használni a magyar úszók. Ráadásul, csak egy bizonyos dr á na eb es zs okoz g pi pa z rv do bo zo ny ko nz e us nő c te k +l áb gu m i TE A bó ja ús zó la p ideig eredményjavulást, ezért ezt a fejlődési lehetőséget a biológiai fejlettséghez igazítva, minél későbbi életkorokban kellene alkalmazni az

edzésen. Míg a TEA-t a sorozatok végén, addig az ún. teknőcöt a sorozatok elején, vagy a versenyek előtti bemelegítés során használják a versenyzők. A kartempó-koordinátor használata során az úszó rákényszerül arra, hogy a kartempó víz alatti szakaszát optimális pályán hajtsa végre, ezzel elősegíti az egyén számára leghatékonyabb víz alatti karmunka végrehajtását. Az eszköz tenyérre szerelhető, domború felületű és áramvonalas. Sűrűsége a vízhez hasonló Az úszóversenyzők beszámolásai alapján a teknőccel történő úszás után, annak levételével olyan úszni, mintha egy nagyobb sebességet biztosító tenyérlapot csatoltak volna fel. Használható a technika, a speciális erő és állóképesség fejlesztésére, és a tempószámok csökkentésére. A http://www.doksihu szembetűnő időeredmény javulás ellenére csupán az eredményes egyesületek kicsivel több, mint fele használja. Ennek oka talán, hogy egy

viszonylag új segédeszköz például a TEA-val szemben, amit mindenhol használnak. A szakirodalom szerint, már 8-10 éves gyermekek is úszhatnak teknőccel. (Tóth, 2007) Ennek megfelelően, a cápa és gyermek korosztályban alkalmazzák Magyarországon először. A második legtöbb helyen használt segédeszköz a bója és a lábgumi. Ezzel a két eszközzel egyszerre úsznak az úszók a karfeladatok teljesítésénél. Ugyan nem minden edző használja, de a vizsgált klubok nagy részében úsznak velük. A bója segít a lábtempó hiányában létrejövő mélyebb vízfekvés elkerülését, így a karmunka jellemzőinek megváltozásának kiküszöbölését is. Az eredményes klubok cápa-gyermek korú versenyzői már teljesítenek csak külön karral feladatokat –több esetben már béka korban is- ezért figyelni kell, hogy olyan bóját alkalmazzanak, ami nem emeli a vízfekvést a karral-lábbal történő úszásnak megfelelőnél magasabbra. A tempók

végrehajtását könnyítő, az ellenállást csökkentő módszer az uszony használata. Általában a gyorsaság fejlesztésekor használják. Kicsiknél a pillangóúszás technikájának tanulásánál is fontos szerepet tölthet be. Fontos még, hogy a boka hajlékonyságát is fokozza, így hatékonyabb lábtempót eredményez. Az egyesületek kevesebb, mint felénél használnak uszonyt az edzések során. Elsősorban a fiatalabb korosztályoknál alkalmazzák, csak nagyon kevés helyen fordul elő felnőtt korban. A konzervdoboz, már régóta használt segédeszköznek mondható. A hátúszás során szokták használni azért, hogy megakadályozza a test túlzó mozgásait és segítsen a helyes vízfekvés kialakításában. Magyarországon, kevés helyen hívják segítségül az edzők ezt a lehetőséget A vizsgálatban részt vett egyesületek közül csupán 4 klubban tartották fontosnak. A már említett segédeszközökön kívül, még a pipa és a zsebes nadrág

került felsorolásra a használt eszközöknél. Ezek nem túl népszerűek, csak 2 illetve 1 helyen alkalmazzák őket Összegezve, a klubok szükségesnek tartják és használnak az edzések során segédeszközöket. Legtöbben az úszólapot, a tenyérellenállást és a teknőcöt alkalmazzák Ezen kívül több helyen úsznak bójával és lábgumival. Az uszonyt és a konzervdobozt pedig csak néhány helyen részesítik előnyben. http://www.doksihu 5. KÖVETKEZTETÉSEK Vizsgálatom eredményei alapján, a Magyarországon eredményes klubok nagy része fedett uszodában bonyolítja az edzéseket. Kevés az olyan egyesület, ahol nyitott uszodával jó eredményeket tudnak elérni a versenyzők. Még kevesebb azoknak a kluboknak az aránya, ahol mindkét lehetőség a rendelkezésre áll. Tehát mindkét uszodatípus előnyeit érvényesíteni tudják a felkészülés során. Úgy vélem, hogy bár jobb lenne, ha még több lehetőség nyílna az egyesületeknek mindkét

uszodatípus használatára, de alapvetően a feltételeknek ezen része, jónak értékelhető. Az úszómedence-méretek tekintetében sajnos nem ilyen jó a helyzet. A szakosztályok kevesebb, mint felének van lehetősége 50m-es medencében edzeni. Ráadásul, ebből csupán egy medence 10 pályás, tehát felel meg versenymedencének. Jelentős azon klubok száma, ahol 33,3m hosszú medencében edzenek az úszók. Ezen kívül 25m-es medencében is bonyolítanak edzéseket az eredményes klubok egy kisebb részében. Az edzések lebonyolítását nagymértékben befolyásolja az edzés légköre. Mivel a klubok többsége nem használhatja kizárólagosan az uszodát az edzések időtartama alatt, ezért az edzőknek meg kell küzdeniük a megfelelő környezet megteremtéséért is. A beszámolók alapján, szinte minden edző munkáját állandó jelleggel zavarja és hátráltatja az edzésmunkában nem résztvevők jelenléte. A klubok mindössze 2%-ában nem okoz mindennapos

felesleges stresszt az uszodát használó, az edzésen nem részt vevők jelenléte. Szerintem, ha az edzők és a versenyzők kaphatnának olyan lehetőséget, ahol csak az edzésfeladatokra kell koncentrálni, akkor hatékonyabbak lehetnének az edzések. Az edzésmunka hatékonyságát befolyásolja a csoport és az edzőlétszám is. Az ideálisnak mondható 11-18 fős csoportokkal foglalkoznak a kutatásban részt vett egyesületek majdnem felében. A másik felében nagyon nehéz helyzet áll fenn 20 sportolónál is többre kell egyszerre egy edzőnek figyelni. Ahol a klub megteheti, ott a nagy létszámú csoportok mellett több edző is dolgozik. De ettől függetlenül általában minden csoportot egy edző koordinál A legtöbb egyesületben 4-5 edző dolgozik. Azoknál a kluboknál, ahol az edzők száma ennél kevesebb, és egy edző figyelme megoszlik 3-4 csoport között, ott mindenképpen segítségre lenne szüksége az edzőnek. A szakosztály jövőjét

meghatározó versenyzői utánpótlásról feltett kérdések alapján, az úszótanfolyamok rendkívüli jelentőséggel bírnak. Szinte minden klubban délelőtt és délután tartanak úszófoglalkozásokat. Két esetben találkoztam olyannal, hogy a szakosztálynak nincsen lehetősége saját úszótanfolyamok szervezésére. Így elmondható, hogy a magyarországi úszósport utánpótlásának nagy része kerül ki egyesületi úszótanfolyamokból. http://www.doksihu Ezért is súlyos probléma, hogy rengeteg alacsony feltételrendszerrel alakuló úszóiskola működik az országban. Innen kevés esetben van lehetősége az ügyes gyermekeknek a versenyszerű úszásra. Ez a szakosztályi tanfolyamok létszámának lecsökkenését és a legügyesebb gyerekek kiválasztását is megakadályozza. Így az úszósport jelentős mennyiségű tehetséges sportolót veszít el. Részben ennek hatására, az úszósportban negatív kiválasztás folyik. Az egyesületek fele minden

versenyúszásra jelentkező gyermeknek lehetőséget ad a versenyzőcsoportban való úszásra. Az egyesületi úszótanfolyamok alacsonyabb létszámából még kevesebben vállalják a versenyzéshez szükséges mindennapos edzést, ezért financiális okokból is kénytelenek a klubok minden jelentkező gyermeket felvenni versenyzőnek. Pedig sokszor hátráltatják az edzőt és a csoportot a munkában. A szakosztályok ¼-e csak az alkalmatlan gyermekeket tanácsolják el a csoporttól. Nagyon kevés az a klub, ahol meghatározott feltételekhez kötik a versenycsoportba kerülést. Mivel jelenleg az úszás nem rendelkezik a tehetség-kiválasztásra irányuló tudományosan igazolt tesztekkel, ezért nem baj, hogy szinte minden gyerek esélyt kap. Ráadásul a „későn” megtanuló ügyes gyermekek nem esnek el a lehetőségtől. De a csoport munkáját hátráltató, versenyszerű úszásra alkalmatlan gyermekeket mindenképpen ki kellene szűrni, nem pedig, anyagi okok

miatt mindenáron megtartani. A szakosztály működési rendszerét tekintve a legtöbb klubban a versenyzőcsoportok bizonyos időközönként új edzőhöz kerülnek. A különbség az edzőváltások közötti időtartamban van Az egyesületek felében rövidebb ideig 1-2, maximum 3 évet foglalkoznak az edzők a versenyzőkkel, majd új csoportot kapnak. A klubok másik felében a kezdetektől egészen az ifi korig ugyanaz az edző van az úszókkal. Mindkét esetben ifi illetve felnőtt korban új edzőhöz kerülnek a tanítványok. Csak három egyesületnél dolgozik ugyanaz az edző a pályafutás egész ideje alatt a versenyzőkkel. Ezeknél az egyesületeknél az edzők száma minimális, (1 vagy 2) illetve, még nincsen felnőtt versenyzőjük. Tehát akkor tud igazán minden korosztályban eredményes lenni egy úszóklub, ha több edző is foglalkozik a versenyzőkkel az úszópályafutásuk ideje alatt. A kutatás második felében az edzések során végzett munkát

vizsgáltam. A korosztályonkénti edzésmennyiségekre irányuló kérdések arra a következtetésre juttattak, hogy a magyarországi utánpótlás korú úszók 12-13 éves korig a javasoltnál nagyobb terhelésnek vannak kitéve. Már a versenyszerű úszás megkezdésekor az úszók mind a heti edzésszám, mind a teljesített mszám tekintetében sokkal többet teljesítenek az optimálisnál. A 11-12 éves gyermekek a javasolt mennyiség felső határán és a fölött teljesítik az edzéseket. A gyermek korosztályban már közelednek az edzések az ideálishoz, és a serdülőkorra érik el a szakirodalom általi http://www.doksihu útmutatásokat. Az ifjúsági és felnőtt korúak edzése pedig megegyezik a javasolttal Úgy vélem, hogy a fiatal korban való túlzott terhelés nagy stresszel jár a gyermekeknek, és a későbbi fejlődési lehetőségeik behatárolttá válnak. Ha a megfelelő életkor előtt felhasználjuk az új inger adási lehetőségeket, akkor

felnőtt korban nem lesz lehetőség a további fejlődésre. A másik nagy probléma szerintem az, hogy az egyesületek egyrészt a gyermekek megtartása, másrészt az eredménykényszer hatására kénytelenek megterhelni a gyerekeket. Ennek eredményeként az optimális edzésterheléssel a tehetséges fiatal úszók nem tudnak az élmezőnybe jutni, és sikerélmény hiányában elfordulnak a sportágtól. Ezt tükrözi a serdülőkor környékén drasztikusan lecsökkenő versenyzői létszám is. A felnőtt korosztályhoz érve már alig marad úszója sportágnak, s ezen kevés úszónak a további fejlődése a túlterhelt gyermekkor miatt eleve behatárolt. Részben ez a tendencia magyarázza, hogy az utánpótlás korúak a külföldi versenyeken az élmezőnyben végez szinte minden magyar versenyző, de felnőtt korban izgulni kell már az előfutamok során is. A szárazföldi felkészülés vitatott kérdésével kapcsolatban, az egyesületek többsége úgy

nyilatkozott, hogy szükségesnek tartja a vízen kívüli speciális képességfejlesztő tevékenységi formát. A 7-8 éves korú úszók számára bár nem ajánl szárazföldi foglalkozásokat a szakirodalom, ennek ellenére már ebben a korban végeznek szárazföldi munkát az eredményes klubok nagy részében. Delfin korosztályban pedig, már a klubok többségében hajtanak végre gimnasztikai gyakorlatokat. Véleményem szerint, már az úszásnemek oktatásától szükség van bizonyos mennyiségű szárazföldi gyakorlatra. Elengedhetetlennek tartom a fiatal versenyzők mozgáskultúrájának mielőbbi fejlesztését annak érdekében, hogy az életkoruknak megfelelő lehető legmagasabb szintű koordinációval sajátítsák el az úszásnemek technikáját. Erre alapozva könnyebben taníthatóak a technikajavító variációs gyakorlatok, és fejleszthető az úszóügyesség. A fiatal korban magas szinten elsajátított gimnasztikai gyakorlatokkal a serdülőkorban

elkezdhető az erőfejlesztés és ekkorra már az úszáshoz kellőizületi mozgékonysággal rendelkeznek az úszók. Ezért szerintem jó, hogy a versenyszerű úszás megkezdésétől végeznek szárazföldi képességfejlesztést a legeredményesebb klubok sportolói. A motiváció kérdése, versenyszerű sporttevékenység réven kiemelkedő jelentőségű. Az eredményes klubok többségében használnak különböző motivációs eszközöket az edzések során. 50%-uk kézzel fogható, tárgyi jutalmakkal értékelik a legjobb versenyzőiket minden korosztályban. A kisgyermekek csokit, cukrot, matricát gyűjtenek, az idősebbek felszerelést kapnak, külföldi versenyeken vehetnek részt, ha kitartóan és szorgalmasan edzenek. Hatványozottan fontosnak tartom az utánpótlás korú versenyzők egyéni képességeikhez mért http://www.doksihu jutalmazást, értékelést. Egyrészt azért, mert a személyiség ekkor formálható a leginkább, másrészt a fiatal

korban kevésbé eredményes gyermekek idő előtti sportágelhagyása is csökkenthető a motiváció folyamatos fenntartásával. Ezért javasolnám minden klubnak , hogy használjanak az életkornak megfelelő jutalmazó, ösztönző motivációs eszközöket a felkészülés minden szakaszában. A segédeszközök szerepéről a vizsgálatban részt vett klubok egységesen vélekednek. Szükségesnek tartják és használnak az edzések során segédeszközöket. Legtöbben az úszólapot, a tenyérellenállást és a teknőcöt alkalmazzák. A TEA-val általában már a cápa korosztálytól edzenek a gyerekek. Véleményem szerint, mivel a TEA csak egy bizonyos ideig okoz eredményjavulást, és nagy megterhelést okoz a vállaknak, ezért talán túl korán kihasználják a magyarországi klubok ezt a fejlődési lehetőséget. A kartempó-koordinátort (teknőc) a hatékonyságához képest kevesen alkalmazzák a felkészülés során. Szinte kevesen hívják segítségül a

technika javításához a konzervdobozt. E két segédeszköz optimális használatával javíthatunk a versenyzők felkészítésének színvonalán. http://www.doksihu 6. ÖSSZEFOGLALÁS A 7-10 éves úszóversenyzők látványos eredményessége, majd a számuk felnőtt korra történő nagyfokú lecsökkenése keltette fel e figyelmemet aziránt, hogy a felnőtteknél vajon miért kell izgulni annyira az úszók sikereiért. Feltűnt, hogy a korábbi évekhez képest, egyre kevésbé eredményes a sportág. Mivel a szakosztályok működése nagymértékben hatással van az úszók felnőttkori teljesítőképességére, ezért vizsgáltam a klubok feltételrendszerét és a szakmai munkáját. Célom, a gyakorlatban létrejövő versenyzőnevelés bemutatása és a felkészülési módszerek frissítése és kiegészítése a magyar úszók eredményességének érdekében. Kutatási eredményeim kérdőív kitöltésével jöttek létre A kérdőívet, a 2007. évi bajnoki

pontverseny alapján, minden korosztályban, az 5 legeredményesebb klub edzői töltötték ki. A vizsgálati eredmények alapján, a szakosztályok létesítmény-feltételei közepesnek mondhatóak. Uszodatípus tekintetében az adottságok jónak tekinthetőek Ugyanakkor több 50m-es medencére lenne szükség. Az edzések hatékonyabbá tételében nagy segítség lenne, ha az edzések ideje alatt csak a munkában részt vevők tartózkodhatnának a medencetérben. Az edzői létszám megfelelőnek értékelhető. Ahol viszont, 1 vagy 2 edző irányítja az összes csoport munkáját, ott szükség lenne segítségre. Az utánpótlást tekintve, bár a legtöbb klubnak van lehetősége saját úszótanfolyam szervezésére, mégis nagyon kevés helyen tudják meghatározott feltételekhez kötni a versenyzőcsoportba kerülést. Szinte minden jelentkező gyermeket felvesznek versenyzőnek a megélhetési lehetőségek biztosítása érdekében. Az edzésmunka vizsgálati

eredményeiben látom a legnagyobb lehetőséget a versenyzők felnőttkori eredményeinek javításában. Az edzésmennyiségek tekintetében az utánpótlás korú úszók 12-13 éves korig az optimálisnál nagyobb terhelésnek vannak kitéve. Ennek következtében későbbi fejlődési lehetőségeik lecsökkennek. A túlzott stresszel járó edzések, és az optimális edzésterheléssel élmezőnybe nem jutó gyermekek sikerélmény hiánya járul hozzá, a felnőttkorra drasztikusan csökkenő versenyzői létszámhoz. A felnőttkori fejlődés az új inger adási lehetőségek lecsökkenése révén beszűkül. Ezért az utánpótlás korúak edzéseinek mennyiségét csökkenteni kellene. Bár a szakirodalomtól eltérően, az úszók a versenyzés megkezdésétől végeznek szárazföldi gyakorlatokat, ezt mégis jónak találom a mozgáskultúra és a koordinációs szint mielőbbi fejlesztésének érdekében. Az úszók idő előtti sportágelhagyása csökkenthető a

motiváció folyamatos fenntartásával. Ezért hasznosnak tartom, hogy az egyesületek több mint felében külön jutalmazzák a jó teljesítményt. Minden klubnak javaslom az életkornak megfelelő jutalmazó motiváló eszközök használatát. A http://www.doksihu segédeszközök használatának vizsgálata arra mutat, hogy a versenyzők felkészítésének színvonalát a teknőc és a konzervdoboz hangsúlyosabb használatával lehetne javítani. Összefoglalva, az utánpótlás korúak edzéseinek változtatásával és az edzéseket közvetlenül befolyásoló tényezők javításában rejlik a magyar úszósport továbbfejlődésének lehetősége. http://www.doksihu 7. IRODALOMJEGYZÉK • Michael Cole- Sheila R. Cole (2001): Fejlődéslélektan Osiris Kiadó, Budapest 377 old. • Nádori László (1991): Az edzés elmélete és módszertana. Budapest 256 old • Nagy Nikoletta Katalin (2007): Óvodás korú gyermekek úszásoktatásának elemzése.

Diplomadolgozat. • Mészáros János- Farmosi István- Frenkl Róbert- Mohácsi János (2003): A gyermeksport biológiai alapjai. Plantin-Print Bt, Budapest 28, 68 old • Selmeci Attila (1993): Az utánpótlás korú úszóversenyzők felkészítése az egyes életkorok tükrében. Úszás Szöveggyűjtemény II Obender és Co Studio Kft Budapest. • Makszin Imre (2002): A testnevelés elmélete és módszertana. Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs. • James E. Counsilman (1982) A versenyúszás kézikönyve Sport Budapest 255 old • Metzing Miklós (1985): Gimnasztika (Segédanyag gimnasztika vizsgához). Testnevelési Egyetem Továbbképző Intézet, Budapest. • Nagy József (1995): Néhány gondolat a tenyérellenállás használatáról. Úszás Évkönyv 1995. Magyar Úszószövetség, Budapest • Tóth Ákos- Sós Csaba- Egressy János (2007): Úszás Edzésmódszertan. Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest. 70 old •

www.muszhu/musz/musz/musznewspage • www.wikipediaorg • www.uszovilaghu/cikkek/29-szakma/388-a-teknc-nyomaban?start=1 • Tóth Ákos (2002): Úszás Oktatás. Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest. • Magyar Úszószövetség (1994):Bajnokságtól Bajnokságig1994. Kiadó Kiadás helye • Gombócz János-Kis Jenő (2001): A testnevelés és sporttudomány pedagógiai alapjai jegyzet. Fitnees Kft Budapest http://www.doksihu 8. MELLÉKLETEK KÉRDŐÍV Az alábbi kérdések arra a szakosztályra vonatkoznak, amelyben Ön is tevékenykedik. 1. Mióta működik a szakosztály? Válasz: 2. Mely korosztályokban indítanak úszókat a versenyeken? Válasz: 3. Milyen uszoda áll rendelkezésre a szakosztály számára? Válasz: nyitott fedett (a megfelelő aláhúzandó) 4. Milyen méretekkel rendelkezik az úszómedence, amelyben a versenyzők edzenek? Válasz: 5. Az edzések lebonyolításához átlagosan hány pályát tudnak

biztosítani egy csoport számára? Válasz: 6. Az edzések alkalmával átlagosan hány sportoló úszik egy pályán? Válasz: 7. Az edzések ideje alatt tartózkodik a versenyzőkön és edzőiken kívül más a medencetérben? Ha igen, tekinthető ez zavaró tényezőnek? Válasz: 8. Milyen lehetőségeik vannak a versenyzők utánpótlására? Hogyan próbálják biztosítani az utánpótlást? (úszótanfolyamok, óvodai, iskolai kapcsolatok stb.) Válasz: 9. Áll rendelkezésükre az oktatáshoz tanmedence? Válasz: http://www.doksihu 10. Hány edzőt áll módúkban foglalkoztatni a szakosztályon belül? Válasz: 11. Egy edző hány versenyzőcsoporttal foglakozik? Válasz: 12. Van lehetőségük arra, hogy egy versenyzőcsoporttal több edző is foglalkozzon? Ha igen, mely korosztályban és hány edző dolgozik a sportolókkal? Válasz: 13. Egy edző mennyi ideig foglalkozik egy csoporttal? Válasz: 14. Kérem, aláhúzással jelölje azt az állítást, amely a

legjobban jellemző a szakosztályuk munkájára! • Az edzők mindig csak egy bizonyos korcsoporttal foglakoznak, majd a csoportjukat átadják a következő korcsoporttal foglalkozó edzőnek. • Az edzők a kezdetektől egészen a felnőtt koron át irányítják a versenyzőiket. • Az edzők több éven keresztül foglalkoznak egy csoporttal, majd az ifjúsági vagy felnőtt korhoz érve adják át az úszókat. A kiválasztásról: • Meghatározott feltételekhez kötik a versenyzőcsoportba való kerülést. • Minden gyermeknek lehetőséget biztosítanak arra, hogy a versenyzőcsoportban úszhasson. • Csak a versenyszerű úszásra alkalmatlan gyermekeket tanácsolják el a versenyzőcsoporttól. 15. Van lehetőségük arra, hogy az azonos tudásszintű illetve korosztályú versenyzők egy csoportban edzenek? Válasz: http://www.doksihu 16. Milyen szempontok alapján sorolják a sportolókat egy csoportba? Válasz: 17. Milyen korosztályú úszók

edzenek egy csoportban? Kérem mutassa be az összes versenyzőcsoport korosztályait! (pld: I.-es csop: béka és delfinkorúak II-es csoport: delfin korúak III-as csoport:cápa és gyermek korúak stb.) Válasz: A következő kérdések az Ön által bemutatott csoportokban végzett munkára vonatkoznak. Kérem, hogy minden csoportra vonatkozóan válaszoljon az alábbi kérdésekre!! 18. Egy csoportban hány sportoló edz együtt? Válasz: 19. A heti edzésszám hogyan alakul a csoportokban? A reggeli, délutáni és a szombati edzéseket kérem, külön jelezze. Válasz: 20. Egy úszóedzés alkalmával átlagosan hány métert teljesítenek a csoportokban? Minden csoporthoz írjon egy „tól-ig”értéket. Amennyiben a reggeli edzések teljesítménye eltér a délutánitól, akkor azt külön mutassa be! Válasz: 21. Milyen időtartalmú edzéseket végeznek a csoportokban? Válasz: 22. A technikajavító variációs gyakorlatok az edzésen leúszott táv hány %-át

adják a csoportokban? Válasz: 23. Az egyes csoportok versenyzői milyen segédeszközöket használnak az úszóedzések során? http://www.doksihu Válasz: 24. Mi a célja az egyes csoportok edzésének? Mely paramétereket fejlesztik hangsúlyosan az egyes csoportokban? (pld:.technika, alapállóképesség, gyorsaság stb) Válasz: 25. Mely csoportokban és milyen rendszerességgel végeznek szárazföldi gyakorlatokat az úszók? Válasz: 26. Mi a véleménye az izületi mozgékonyság, hajlékonyság szerepéről az úszásban? A csoportokban egy héten hányszor és milyen időtartamban végzik a sportolók e gyakorlatokat? Válasz: 27. Mi a véleménye a szárazföldi erőfejlesztés szükségességéről az úszásban? A csoportokban egy héten hányszor és milyen időtartamban történik az erőfejlesztés? Válasz: 28. Milyen módszerekkel történik az erőfejlesztés a csoportokban? Válasz: 29. Hogyan próbálják motiválni versenyzőiket a különböző

életkorokban? Milyen jutalmazó, ösztönző eszközöket használnak? Válasz: Nagyon köszönöm a segítségét! Ha bármilyen kérdése lenne a kérdőívvel kapcsolatban, kérem, keressen a 06703651576-os telefonszámon. Sportbaráti üdvözlettel: Nagy Nikoletta