Vallás | Keresztény » Katona Béla - Életünk kudarcai és az isteni megoldás

Életünk kudarcai és az isteni megoldás 2010. február 14 vasárnap (Szolgálattevő: Katona Béla Lelkipásztor) Textus: Lk 5:1-11 Szeretett Testvérek! Hetekkel ezelőtt kezdtünk meg egy igehirdetés sorozatot, melynek az a címe, hogy Emberi életünk nehézségei és Isten válaszai. A mai igehirdetésben arról szeretnék szólni közöttetek, hogy emberi életünk kudarcaira mi az Isten válasza. Hiszen teljesen egyértelmű számunkra, minden ember életében vannak kudarcok. A legjobb szándék, a legjobb törekvés ellenére is ér bennünket többkevesebb kudarc Hallottuk alapigénket, amelyet jól ismerhetünk, hiszen az elmúlt fél évben immáron harmadszor szól erről az igehirdetés. Itt van Péter, aki egy halászember volt, mondhatjuk róla, biztosan volt egy nagyszerű hajója, bizonyára remek hálókkal rendelkezett, kellő szakértelemmel is fel volt ruházva. És mégis egy egész éjszakai halászat után azt állapíthatja meg, hogy semmit sem fogtam.

Márpedig ez egy óriási kudarc, hiszen egy halászember abból él, hogyha halat fog és nem csak ő, hanem az egész családja, és íme, itt van Péter, aki sajnos nem fog semmit. Egy kudarccal teljes éjszaka után találkozik Jézussal. Jézus szól neki, hogy add kölcsön a hajódat, jó lesz szószéknek! Prédikál róla, majd azt követően azt mondja neki, hogy evezz a mélyre, vessétek ki a hálóitokat fogásra! Testvérek, az embernek meg kell látnia ebből az igéből azt, hogy olykor a legjobb törekvés is kudarchoz vezethet. Hiába tesz bele az ember valamibe mindent, ami róla szól, van, hogy nem jönnek össze a dolgok. Olyan ez, mint mikor az iskolában egy diák felkészül egy dolgozatra, és mégsem úgy sikerül. Olyan ez, mint amikor egy halászembernek minden eszköze meg van arra nézve, hogy sok halat fogjon és teljesen eredménytelen az éjszaka. És lehetne még folytatni a sort, a példák sorát a saját életünkből, hogy odaadás, törekvés,

jó szándék kevés lehet, és akkor azt érezzük, hogy kudarc van az életünkben. Mélyülhetnek a lelki sebek, de miért is van ez így? Testvérek, nézzük meg mit is üzen számunkra az ilyen és ehhez hasonló kudarc eseményeket átélve Istennek Igéje. Először is azt üzeni, hogy az Úr Jézus Krisztus jelenléte mindent megváltoztat életünkben. Vagyis hívjuk be Jézust az életünkbe, de lehet, hogy ezt már megtettük régen, lehet, hogy azt mondjuk, hogy nekünk már régóta része az életünknek az Úr Jézus Krisztus. De azért mégis fel kell, hogy tegyük azt a kérdést, hogy mennyire engedtük be Jézust az életünkbe? Vajon nemcsak szívünknek előszobájába engedtük be Őt? Ott van valóban mindenütt? Mindent megmutattunk? Minden zegzugát az életünknek? Ez azért fontos, mert bennünket, keresztyén embereket időnként kritizálnak azok, akik még messze vannak az Úr Istentől. Van egy ilyen kritika irányunkba, hogy sokan úgy nézünk ki,

mintha vasárnapi keresztények lennénk, azaz, mintha vasárnap eljárnánk a templomba, áhítatosan megjelennénk és végighallgatnánk az istentiszteletet, hét közben azonban semmi nem látszik a hitünkből. Mintha hétfőtől, szombatig úgy nézne ki, hogy semmi közünk az Úr Istenhez Nyilvánvaló, hogy kemény kritika ez, de azért mégiscsak elgondolkodtató, hogy igaz-e? Hogy látszik-e rajtunk, hogy vasárnap mi erőt kapunk, lelki erőt az Úr Istentől, látszik-e ez a hétfői munkánkon, látszik-e a hétköznapi tevékenységeinken, a pihenésünkön és bármi egyéb dolgon? Testvérek, én azt hiszem, hogy nekünk meg kell tanulnunk azt, hogy amit átadunk az Istennek azt Ő, megáldja. Olvastam egy vállalat elnökéről azt, hogy Ő elmondta, hogy minden vezetőségi megbeszélésre magával hívja az Úr Istent, és ennek következményei vannak. Mégpedig az, hogy kevesebbet hibáznak, és nagyobb a békesség bennük és egymás között is. Annyira

megdöbbentett és igazán rácsodálkoztam erre a dologra, hogy egy világi munkahelyen dolgozó ember azt mondja, hogy a vezetőségi megbeszélésekre elhívom az Úr Istent. Ez egy követendő példa Legyen bármi a foglalkozásunk, a munkánk, foglalkozzunk bármivel, meg kell hívni az Istent, nemcsak a vezetőségi gyűlésekre, hanem minden kisebb-nagyobb tevékenységünkre, mert akkor annak az áldása soha nem marad el. Testvérek, itt van Péter ebben a történetben, és azt mondhatjuk róla, hogy amikor Péternek Jézus lesz a halásztársa, akkor sokkal több halat fog, mint korábban bármikor. De a sorrend, azért nagyon lényeges, először Péter átadja a hajóját Jézus céljaira, hogy szószék lehessen, aztán pedig arra figyel, hogy Jézus gondoskodni akar róla. A sokszor emlegetett jézusi gondolat állja meg itt is a helyét: Keressétek először az Isten országát, és az Ő igazságát, és ráadásul mindenek megadatnak néktek! Tehát az a jó

sorrend, hogyha először az Istent keressük, nem önmagunkat és nem a saját magunkét, hanem először az Istent keressük. Ha Ő van az első helyen az életünkben, akkor a ráadás nem marad el! Jó példa erre ez a történet. Második dolog, amit üzen nekünk ez a felolvasott igeszakasz, az az, hogy kövessük az Úr tervét. Azt mondta valaki, hogyha Isten vezet bennünket, akkor nem vallhatunk kudarcot. Én olvastam egy gospel énekesről, aki pedig azt mondta, hogy Isten nem bukott színdarabokat szponzorál. Elgondolkodtató vélemények ezek! És itt van Péter is, akinek azt mondja az Úr Jézus Krisztus az igehirdetés után, a tanítás után, hogy eredj a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra, és Péter nem kezd el akadékoskodni, nem mondja azt, hogy Uram nappal nem szoktunk halászni, csak éjszaka. Nem mondja azt, hogy vajon tényleg így gondolod, tényleg induljunk el? Lehet, hogy voltak kétségek a szívében, de nem hallgatott az érzéseire, hanem

csak egyszerűen engedelmeskedett, buzgón követte az Úr tervét, még ha emberileg nem is értette azt. Testvérek! Istennek engedelmeskedni mindig kockázattal jár. Az Isten ugyanis azt akarja, hogy hit által éljük az életünket. És hit által élni egy-egy emberi életet egészen mást jelent, mint amikor az ember megy a saját feje után. Hiszen hit által élni azt jelenti, hogy nem az eszemre hallgatok, nem is a szívemre, hanem arra az Istenre, aki engem vezetni akar. A Zsidókhoz írt levél 11 fejezetéből ezért olvastam fel azt a szakaszt melyet halottatok. Néhány példa van ott előttünk Ott van Noé, akinek azt mondta az Úr Isten, hogy készítsen egy nagy bárkát, amelybe bemegy majd ő, meg a családja, bevisz minden állatból kettőt, hogy megmeneküljenek, mert lesz egy hatalmas özönvíz, amely elpusztítja a szárazföldi élőlényeket. És amikor el kezdte építeni Noé a bárkát, mi volt az emberek reakciója? Nem ír róla a Biblia, de szerintem

minimum kinevették, idiótának tartották Noét. Hogy lenne itt özönvíz, minek kell ekkora bárkát építeni?! Csak majd akkor jöttek rá később, amikor tényleg elkezdett esni az eső, megállás nélkül esett és Noéék bevonultak a bárkába és az Isten bezárta az ajtót utánuk. Ez, amit Noé tett, csak hit által érthető Vagy ott van Ábrahám, akiről szintén azt mondhatjuk, hogy volt egy nyugodt élete, lakott valahol, egyszer csak azt mondja neki az Úr Isten, Ábrahám, menj el innen, én áldássá teszlek téged, annyi utódod lesz, mint égen a csillag, menj el egy olyan helyre, amelyet mutatok neked! És Ábrahám emberileg érthetetlen módon hátrahagyja saját biztos egzisztenciáját, mert neki az Isten azt mondta, hogy menj el egy másik helyre. És a sokáig gyermektelen Ábraháméknak lesz egy gyermekük, és majd rajtuk keresztül a zsidó nép történelme indul meg, mert az Isten ezt így tervezte, és Ábrahám hit által elfogadta. Vagy

gondolhatunk Mózesre, akinek emberileg meg kellett volna halnia már a s zületése után nem sokkal, hiszen az egyiptomi uralkodó, a fáraó parancsot adott erre nézve, hogy meg kell ölni a megszületett héber fiúgyermekeket, de őt rejtegették a szülei, sőt majd a fáraó lánya neveli fel. És mégsem azt a kényelmes életet választja, hanem azt, hogy kivezeti Isten segítségével a z sidó népet az egyiptomi szolgaságból. Emberileg ezek mind-mind érthetetlen dolgok, egy módon érthetőek ezek meg: hit által. Mert a h it útja olykor egészen más, mint ahogy azt az ember elgondolja, és testvérek még egyszer mondom, hogy az Úr Isten azt kívánja tőlünk, hogy mi hit által éljünk. Persze lehet, hogy ennek olyan következményei lesznek, hogy megszólnak bennünket, talán a családtagjaink, akik még nem ismerik az Úr Istent, talán a barátaink, hogy nem kell ezt a szent életet túlzásba vinni. De én azt hiszem, hogy nekünk mégis arra kell gondolni,

hogy az Isten terve mindig jó, az Úr Isten jót akar nekünk, jót készít el. Ezért volt az istentisztelet köszöntő Igéje ez a szintén jól ismert Pál apostoli gondolat, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javokra van. Mondhatjuk az igehirdetés témájával együtt, hogy még a kudarc is. Hiszen a kudarcokon keresztül is tanulhatunk nagyon sok mindent életünkben. Talán megtanulhatjuk azt, hogy érdemes az Isten tervére odafigyelni! Érdemes arra hagyatkozni, amint az Úr Isten vezetni akar bennünket, munkánkban éppen úgy, mint a családi életünkben, vagy bármely mozzanatában mindennapjainknak. Harmadszorra, azt üzeni ez az Ige, hogy kudarcainkból fel lehet állni! Úgy, ha számítunk az Isten jelenlétére és segítségére. Azt mondta valaki nagy bölcsen, hogy nem az a nagy dolog, hogyha nem esünk el, hanem az, ha elesünk, és mindig felállunk. Teljes egészében rólunk szól ez az idézet, mert elesünk, elbukunk, kudarcaink vannak

időnként. Senkinek nem szól arról az élete, hogy mindig minden rendben van, úgy történik, ahogyan szeretné, nem is szólhat erről. De arról szólhat, hogyha elbukunk, felállunk, ha kudarcok érnek, akkor is talpra állunk! Péter és társai azért mentek ki halászni, mert hitték azt, hogy az Úr gondoskodik róluk. Ők már semmit nem kockáztattak, itt Isten ígéretei voltak mérlegen, és az Isten ígéretei mindig megállnak. Az Úr Isten nem azért ígér meg valamit, hogy aztán becsapjon bennünket, mert Ő állja a szavát. És Péter nem félt a kudarctól, hanem hitt az Istennek! És ha nekünk kudarcaink vannak? Akkor nem kevesebbet kell tenni, mint kezünkbe venni a Bibliát, kicsit gyakrabban, kicsit több időt szánni a Biblia olvasására, és keressük benne az Isten ígéreteit, ígéretek sokasága van ugyanis benne életünkre nézve. Vegyük ezeket komolyan! Vegyük úgy, hogy ezek nekünk szólnak, a mi életünkre nézve akarnak változást

jelenteni, és engedjük azt, hogy az Úr Isten cselekedjen az életünkben és engedjük, hogy Ő vezessen egy ismeretlen ösvényen. Testvérek az a helyzet, hogy a valódi siker sokszor a kudarc pillanatában kezdődik. Emlékezzünk csak magára az Úr Jézus Krisztusra, amikor Őt elfogták, a tanítványok, hogyan élték ezt meg? Kudarcként. A mi Mesterünket, hogyan is foghatták el, amikor csodák sokaságát tette? Vagy azt mondta, hogy ha kell, 12 sereg angyalt kérhetne a mennyből. Kudarcként élték meg a tanítványok, hogy Mesterüket elfogták, még nagyobb kudarc volt, hogy látták szenvedni és meghalni a kereszten. Magukba is zuhantak a tanítványok, hallatlan lelki mélységeket jártak meg, és mi lett az egésznek a vége? Az, hogy ebből a kudarcból az Úr egy csodálatos győzelmet hozott elő. Az emberi élet két legnagyobb kérdését oldotta meg: a bűn és a halál kérdését Hiszen a golgotai keresztáldozat az Isten bűnbocsánatát jelenti, ha

kérjük és elfogadjuk. A harmadiknapi üres sír pedig azt jelenti, hogy egykoron mindenki feltámad, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az Istené, a feltámadásé, az örök életé! És ez nem más, mint győzelem! Egy kudarcnak tűnő eseményből egy csodálatos isteni győzelem! Testvérek, az Úr Isten jobban meg tud bennünket áldani, mint ahogy mi azt elmerjük képzelni. Így volt ezzel Péter és így voltak vele az ő társai is, ezt tapasztalták meg, hiszen amikor azt mondta neki Jézus, hogy evezzenek a mélyre és vessék ki a hálóikat fogásra és elindultak, megtették ezt fényes nappal, néhány perc alatt sokkal több halat fogtak, mint bármennyit korábban életük során. És valóban erről szól az életünk, hogyha átmerjük adni mindazt, amit saját életünknek nevezünk és vallunk, az Úr Istennek, olyan áldásokban lehet részünk, amit el nem tudunk képzelni. Péter ezt meglátta, ezért mondta azt, hogy Uram, menj el tőlem, mert én

bűnös ember vagyok! Uram, én ezt nem érdemlem meg, ez sokkal több, mint amire számíthattam! Megdöbbent Péter, mondhatjuk azt, hogy fordulópontja lett életének ez az eseménye. Bizony egy-egy kudarc nagy fordulópontja lehet bárki életének, más irányt vehet az életünk, hogyha egy-egy kudarcból engedjük, hogy az Úr Isten győztesen hozzon ki bennünket. Azt mondja az Úr Jézus Krisztus neki: ne félj, ezen túl emberhalász leszel! És Péter meg a társai mindent otthagyva követték Őt. Mert rájöttek arra, hogy ez a Jézus nemcsak azt tudja megtenni, hogy ennyi halat fogjunk, hanem ettől sokkal nagyobb dolgokra képes és akkor ezt a Krisztust nekünk követni kell! Testvérek! Én hiszem, hogy mi is átéltünk már csodákat az életünkben, olyan dolgokat, amelyeket nem vártunk, de megkaptunk az Úrtól, bőségesebben, mint ahogy azt elmertük képzelni. Ám még inkább így lehet velünk, hogyha ezt elhisszük, hogy így van. Hiszen kudarcok vannak,

lehetnek jelen életünkben, de nem szabad feladnunk sohasem! Hiszen az Isten segít bennünket talpra állni, segít előre tekinteni, és lehet, hogy egy másik irányt akar adni életünknek, hogyha nagy kudarcban érezzük magunkat! Éppen ezért fontos, hogy Jézus jelenlétében éljük az életünket és kövessük az Ő tervét és számítsunk az Ő segítségére és az nem fog elmaradni. Kívánom, hogy így legyen! Ámen Az istentiszteleten énekelt énekek: 105, 512, 164, 299, 434