Gazdasági Ismeretek | Számvitel » Számviteli kisokos III.

„Számviteli kisokos” III. része IX. X. XI. XII. XIII. A foglalkoztatás elősegítéséről Helyi adók Illetékek Számviteli törvény Szakképzési hozzájárulás IX. A foglalkoztatás elősegítéséről [Flt.] A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt 2010 január 1-jétől módosító, kiegészítő előírásokat – többek között – a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény tartalmazza A legfontosabb változások jellemzően − a járulékok megszűnéséhez, illetve változásához, − a rendelkezésre állási támogatáshoz, − az álláskeresési járadékhoz kapcsolódnak, de tartalmaznak – az alkalmazást segítő – pontosításokat is. 1. − − − − Megszűnt járulékok munkaadói járulék, munkavállalói járulék (helyette munkaerő-piaci járulék a Tbj. tv szerint), vállalkozói

járulék, vállalkozói járadék. Kapcsolódóan hatályukat vesztik: − a munkaadói, a munkavállalói, a vállalkozói járulékra, − a vállalkozói járadékra, annak a folyósítására, − a rehabilitációs hozzájárulás korrekciójára, − a munkaadói, a munkavállalói járulék, a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség teljesítésére vonatkozó rendelkezések. Ebből következően a vállalkozói járadékra történő hivatkozás számos helyen kimarad. Kapcsolódó átmeneti rendelkezés: A 2010. január 1-jét megelőzően megállapított és 2009 december 31-ét követően is folyósított, vagy továbbfolyósításra kerülő ellátások tekintetében az Flt.-nek az ellátás megállapításakor hatályos rendelkezéseit kell továbbra is alkalmazni. A hatálybalépést megelőzően megállapított és 2009. december 31-ét követően még folyósított vállalkozói járadék kifizetése a szolidaritási alaprész terhére történik.

2. 2.1 Álláskeresési járadék Álláskeresési járadék illeti meg [Flt. 25 §-a (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdésének a) pontja] Az ellátásért jelentkezőnek álláskeresőnek kell minősülnie. Ennek a jellemzői alapvetően nem változtak. Az állami foglalkoztatási szerv az Flt. 54 §-a szerint nyilvántartást vezet az álláskeresőkről. Ezen nyilvántartásba történő felvételre, a nyilvántartásból való törlésre vonatkozó előírások kissé módosultak, illetve új előírásként beiktatásra kerültek. A módosítás szerint álláskeresési járadék illeti meg azt, aki álláskeresővé válását megelőző négy éven belül legalább 365 nap jogosultsági idővel (a korábban: munkaviszonya helyett) rendelkezik. Munkavállalás esetén a felajánlott munkahely akkor megfelelő – az eddigieken túlmenően –, ha az álláskereső utoljára legalább hat hónapig ellátott egyéni, illetve társas vállalkozói tevékenység

képzettségi szintjének megfelel. 2.2 Jogosultsági idő [Flt 27 §-a (1) bekezdésének felvezető szövege, (2) bekezdése] Az álláskeresési járadék folyósításának időtartamát annak az időtartamnak az alapulvételével kell megállapítani, amely alatt az álláskereső az álláskeresővé válást megelőző négy év alatt − munkaviszonyban töltött, vagy − egyéni, illetve társas vállalkozói tevékenységet folytatott, feltéve, hogy vállalkozói tevékenysége alatt járulékfizetési kötelezettségének eleget tett. Az álláskeresési járadék folyósítási idejének kiszámítása során öt nap jogosultsági idő egy nap járadékfolyósítási időnek felel meg. (Töredéknap esetén a kerekítés szabályait kell alkalmazni.) Munkaviszonyban töltött idő helyett jogosultsági időt kell érteni (az Flt.-ben máshol is!). A törvény szerint egyösszegben történő juttatás szabálya nem alkalmazható, ha az álláskereső az álláskeresési

járadék folyósítása alatt ugyanazon munkaadóval létesít munkaviszonyt, amellyel az álláskeresési járadék megállapítását megelőzően utoljára munkaviszonyban állt. 2.3 Álláskeresési járadék mértéke [Flt. 26 §-a] A módosítás eredményeként lényegesen változik az előírás. Az álláskeresési járadék összegét az álláskeresőnek az álláskeresővé válását megelőző négy naptári negyedévben elért, a Tbj.tv 19 §-ának (3) bekezdésében meghatározott munkaerő-piaci járulékalap (korábban:átlagkereset) havi átlagos összegének alapulvételével kell kiszámítani. Ha az álláskereső – ezen időszak alatt – több munkaadóval állt munkaviszonyban, az álláskeresési járadék összegét valamennyi munkaadónál elért járulékalap alapulvételével kell kiszámítani. Megelőző négy naptári negyedévi járulékalap hiányában a járadék számításának alapja a négy naptári negyedévnél rövidebb időszakban elért

járulékalap havi átlagos összege. Ha a megelőző négy naptári negyedévben egyáltalán nincs az álláskeresőnek járulékalapja, akkor az álláskeresési járadék megállapításának alapja a jogosultság kezdő napján hatályos kötelező legkisebb munkabér 130 százaléka. Az egy napra járó álláskeresési járadék számításának alapja az előbbiek szerint meghatározott összeg harmincad része. Egyebekben nincs érdemi változás. 2.4 Igazolás a munkaerő-piacijárulékról [Flt. új 36/B §-a] Az állami adóhatóság az ellátásra való jogosultság igazolása céljából kérelemre igazolást ad ki az egyéni és társas vállalkozó részére a munkaerő-piaci járulék alapjáról és a járulék befizetéséről, megjelölve a járulékfizetési kötelezettség alól mentes időszakokat is. 3. Rendelkezésre állási támogatásra jogosult személy foglalkoztatásának támogatása [Flt. 16/B §-a] A rendelkezésre állási támogatásra

jogosult személy teljes munkaidőben, munkaviszony keretében történő foglalkoztatásához – legfeljebb a támogatás megállapításakor hatályos rendelkezésre állási támogatásnak megfelelő mértékű – támogatás nyújtható, legfeljebb egyévi időtartamra, ha a munkaadó − a foglalkoztatást legalább a támogatás folyósításának időtartama alatt vállalja, és − a támogatási kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban meglévő munkavállalója munkaviszonyát a működési körében felmerülő okból rendes felmondással nem szüntette meg, és − kötelezettséget vállal arra, hogy az előbbiek szerinti munkaviszony megszüntetésére a támogatás folyósításának időtartama alatt sem kerül sor. Ez a támogatás a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészéből nyújtható. 4. A rehabilitációs hozzájárulás [Flt. 41/A §-ának (5) bekezdése] − mértéke 964.500 Ft/fő/év (ötszöröse a 2009 évinek), 2010 január 1-jétől

A rehabilitációs hozzájárulás fizetésének az Flt.-ben nem szabályozott kérdéseiben az Art. rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell A rehabilitációs hozzájárulást az állami adóhatóság naponta utalja át a Munkaerőpiaci Alap javára. 5. 5.1 Egyéb módosítások Foglalkoztatási jogviszony [Flt. 7 §-a] Harmadik országbeli állampolgár – a menekültként, oltalmazottként vagy menedékesként elismert, továbbá a bevándorolt vagy letelepedett jogállású, valamint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek kivételével – az állami foglalkoztatási szerv által kiállított engedély alapján –az engedély beszerzését követően – létesíthet foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. A munkaügyi tanács előzetesen véleményezi az egyes állami foglalkoztatási szervek illetékességi területén foglalkoztatható harmadik országbeli állampolgárok legmagasabb számának meghatározására vonatkozó döntést [Flt.

13 §-ának d) pontja] 5.2 Munkaerő-piaci Alap [Flt. 39 §-a (3) bekezdésének a) és c) pontja, valamint (13) bekezdése] A Munkaerő-piaci Alap szolidaritási alaprésze a válság miatt létszámleépítéssel érintett munkavállalók foglalkoztatásának – az álláskeresési támogatása helyett történő – elősegítésére is felhasználható. A Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprésze az állami foglalkoztatási szerv által alap- és középfokú oktatási intézményben pályaválasztás elősegítése érdekében szervezett, munkaerő-piaci információkat nyújtó rendezvény kiadásaira is felhasználható. A Munkaerőpiaci Alap a helyi önkormányzatok normatív, kötött felhasználású támogatásaira biztosított forrásból átcsoportosított pénzeszköz terhére finanszírozza a rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek foglakoztatásának külön jogszabályban meghatározott támogatását. Munkaerő-piaci Alap bevétele

[Flt. 39/C § (1) bekezdésének a) pontja] − a munkaadói járulék, a munkavállalói járulék, a vállalkozói járulék helyett a Tbj. tv-ben meghatározott munkaerő-piaci járulék 5.3 Rehabilitációs szakértő igénybevétele [Flt. új 49 §-a] A kiegészítés részletesen szabályozza a foglalkoztatási rehabilitációs szakértő igénybevételének a feltételeit, az igénybevehető szakértővel szembeni követelményeket, a szakértői tevékenység folytatásának, nyilvántartásba vételének részletes feltételeit. 5.4 Pontosítások „munkaadói, munkavállalói” helyett „munkaerő-piaci”; „munkaviszony” helyett „jogosultsági idő”; „munkanélküli ellátás, valamint vállalkozói járadék” helyett „járadék és segély”; − „átlagkereset” helyett „járadékalap” értendő több helyen. 6. − − − Átmeneti rendelkezések Az Flt. módosított, illetve új rendelkezéseit a 2009 december 31-ét követően benyújtott

kérelmekre kell alkalmazni azzal, hogy a 2010. január 1-jét megelőzően szerzett jogosultsági időket és járulékalapot képező jövedelmeket figyelembe kell venni a 2009. december 31-ét követően megállapításra kerülő ellátásokra való jogosultság elbírálásánál és az ellátás összegének megállapításánál. A 2010. január 1-jét megelőzően benyújtott kérelmek alapján a 2009 december 31-ét követően megállapított ellátások tekintetében a kérelem benyújtásakor hatályos szabályokat kell alkalmazni. A 2009. december 31-ét követően benyújtott kérelmek esetén az állami adóhatóság igazolást ad ki a 2010. január 1-jét megelőző időszakra vonatkozó vállalkozói járulékalapról és járulék befizetésről. 7. Hatályon kívül helyezve: − az Flt. 18/A §-ának (2) bekezdése, mely szerint támogatást lehetett nyújtani annak a munkaadónak, aki AM könyvvel rendelkező álláskereső foglalkoztatását vállalta. Itt kell

megjegyezni, az alkalmi munkavállalói könyvre vonatkozó, különböző formában történő hivatkozást 2010. április 1-jétől több helyen felváltja az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszonyra való utalás. Ennek indoka az, hogy 2010 április 1-jével hatályát veszti az alkalmi munkakönyvvel történő foglalkoztatásról szóló 1997. évi LXXIV törvény és hatályba lép az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2009. évi CLII törvény X. Helyi adók [Htv.] A helyi adókról szóló 1990. évi C törvényt 2010 január 1-jétől módosító, kiegészítő előírásokat jellemzően − a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII törvény, − az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXVI törvény tartalmazza. A hivatkozott

törvények legfontosabb módosításai, kiegészítései alapvetően − a helyi iparűzési adó bevallásának, befizetésének módosult rendszeréhez kapcsolódnak, de tartalmaznak – az alkalmazást segítő – pontosításokat is. 1. 1.1 Iparűzési adó Iparűzési adó alapja [Htv. 39 §-ának (1) bekezdése] A módosítás szerint az adó alapja megállapítása során a nettó árbevételt csökkenti az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, a kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költsége is, amelyet a Tao. tv 7 §-a (1) bekezdésének t) pontjában meghatározott feltételekkel valósítottak meg. [Tao tv-re hivatkozást a Htv 52 §-ának 25. pontja tartalmazza] További módosítás az, hogy valamennyi vállalkozás – feltétel és korlátozás nélkül – csökkentheti iparűzési adóalapját a külföldi telephelyén elért adóalap-résszel. 1.2 Az adóelőleg megállapítása és az adó megfizetése [Htv. 41 §-a] A Htv. hatályos

rendelkezései szerint az iparűzési adóelőleget és a vállalkozók kommunális adójára vonatkozó előleget az önkormányzati adóhatóság kivetéssel, azaz államigazgatási határozattal állapítja meg. Az iparűzési adót érintő adóztatási feladatok egyrészt átkerülnek az állami adóhatósághoz, másrészt azt az adózónak önadózással kell teljesítenie. A vállalkozó az előlegfizetési időszakra – önkormányzatonként – adóelőleget köteles a bejelentkezéssel egyidejűleg, minden más esetben a bevallás-benyújtással egyidejűleg bevallani. A benyújtott – adóelőleget tartalmazó – bejelentkezési nyomtatvány végrehajtható okiratnak minősül. Az előlegfizetési időszak – a főszabály szerint – a bevallás-benyújtás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszak (általában július 1-jétől a következő év június 30-áig). Abban az esetben azonban, ha az önkormányzat az

iparűzési adót első ízben vezeti be, vagy ha a vállalkozás év közben nyit telephelyet a településen, valamint átalakulás esetén, az előlegfizetési időszak kezdő időpontja az adókötelezettség, az átalakulás, az adóbevezetés kezdő napjához kötődik. Ekkor az előlegfizetési időszak már nem 12 hónapig, hanem a kezdő napot követő adóév első félévének utolsó napjáig – akár több, mint 12 hónapig – tart. Nem kell adóelőleget bejelenteni, bevallani (eltér a hatályostól): − az előtársaságnak, − az adóköteles tevékenységet jogelőd nélkül kezdő vállalkozónak az adókötelezettség keletkezésének adóévében, − az adóalanyként megszűnő vállalkozónak (ez új), − arra az előlegfizetési időpontra, amelyre a vállalkozó már vallott be adóelőleget (ez eddig nem volt). Az adóelőleg-részletek összege: − ha az előlegfizetési időszak a főszabály szerint alakul, azaz 12 hónapos időszakot ölel át,

összege az adóévet megelőző adóév időtartamától függ, és teljesen megegyezik a hatályos szabályozás szerinti előleg-részletek összegével; − ha az adóévet megelőző adóév 12 hónapnál nem volt rövidebb, akkor az előlegfizetési időszak első részleteként az adóévet megelőző adóév adójának és az adóév harmadik hónapjának 15. napjáig már korábban bevallott előleg különbözetét kell bevallani. A második előlegrészlet pedig az előző adóévi adó felével egyezik meg; − ha az adóévet megelőző adóév 12 hónapnál rövidebb volt, akkor a bevallás rendje csak annyiban tér el az előzőekben említettektől, hogy az előző adóév adóösszegét évesíteni kell. Ha az előlegfizetési időszak nem 12 hónapig tart, akkor a vállalkozónak az adóévre várható adó alapul vételével kell bevallania az előlegfizetési időszakban lévő egyes időpontokra az előleg összegét, az adóévi várható adó összegét egyenlő

részletekre elosztva. Ha jogszabályi változás miatt az előleg összege változik vagy a vállalkozó mentessége, kedvezménye megszűnik, vagy annak mértéke csökken, akkor ezen változásokra figyelemmel kell kalkulálni az adóelőleg összegét. 1.3 Átmeneti rendelkezés [Htv. 43 §-ához kapcsolandóan] A módosító rendelkezés az iparűzési adó hatáskör-áttelepítéssel összefüggően – az adózás hatékonysága és költségei csökkentése érdekében – megszünteti az önkormányzatok azon jogát, hogy az iparűzési adó megfizetésére eltérő esedékességi időpontot állapítsanak meg, illetve, hogy az Art.-ben nem szabályozott kérdésekben eltérő szabályt alkossanak. A helyi adóügyben és az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó más ügyben felettes hatóság megváltoztató döntést is hozhat, amely döntéssel szemben a módosítás lehetővé teszi a bírósági felülvizsgálatot. 1.4 Adómegállapítási jog

elévülése Átmeneti rendelkezés szerint a helyi iparűzési adó vonatkozásában a 2010. január 1-jét megelőző adómegállapítási időszakokat érintő, az adó megállapításához való jog legkésőbb 2011. december 31-én elévül A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók esetében a helyi iparűzési adót érintően az önkormányzati adóhatóság adómegállapítási joga a 2009. évben kezdődő adóév utolsó napjától számított két év elteltével évül el (eddig az időpontig jogosult az önkormányzati adóhatóság a helyi iparűzési adóhoz kapcsolódó ellenőrzést végezni). 1.5 Átmeneti rendelkezések a feladatok, hatáskörök átrendezéséhez A helyi iparűzési adóra és a vállalkozók kommunális adójára a 2010. évben kezdődő adóév harmadik hónapjának 15. napjáig esedékes előlegrészletet az önkormányzati adóhatóság által korábban kiadott fizetési meghagyás alapján, az önkormányzati

adóhatóság által megjelölt pénzforgalmi számlára kell megfizetni. A 2010. adóévben kezdődő előlegfizetési időszakra fizetendő első adóelőlegrészletet a 2009 évben kezdődő adóév adója és az önkormányzati adóhatóság által a 2010. évben kezdődő adóév harmadik hónapjának 15 napjáig előírt adóelőleg-részlet pozitív különbözetével egyezően kell bevallani az önkormányzati adóhatósághoz és − iparűzési adó esetén az állami adóhatóságnak, − vállalkozók kommunális adója esetén az önkormányzati adóhatóságnak megfizetni. A 2010. évben kezdődő adóév esedékes adóelőleg-fizetési időpontokat követően bekövetkező adókötelezettség-keletkezés esetén az előlegfizetési időszakra fizetendő egyes adóelőleg-részleteket a 41. § alapján (l 2 pont) − iparűzési adó esetén az állami adóhatósághoz, − vállalkozók kommunális adója esetén az illetékes önkormányzati adóhatósághoz kell

bevallani. Az adóhatósági feladatok átrendezéséhez kapcsolódóan − az állami adóhatóság 2010. január 1-jétől a helyi iparűzési adóval összefüggő hatásköröket a 2010. január 1-jétől kezdődő adóéveket érintően gyakorolja; − a 2010. január 1-jét megelőző adóéveket érintő adókötelezettségeket az adózók az önkormányzati adóhatósághoz teljesítik, illetve az ezzel kapcsolatos adóztatási feladatokat az önkormányzati adóhatóságok látják el; − a 2010. március 15-én esedékes helyi iparűzési adóelőleget az önkormányzati adóhatósághoz kell teljesíteni; az állami adóhatóság a 2010. évi helyi iparűzési adófizetési kötelezettség teljesítése során ezt az előleget saját nyilvántartása szerint megfizetettnek tekinti; − amennyiben az önkormányzati adóhatóság kimutatása szerint a 2010. március 15-én esedékes helyi iparűzési adóelőleget az adózó hiánytalanul nem fizette meg, a különbözet

végrehajtását az önkormányzati adóhatóság végzi. Az üzleti évüket a 2009. évben kezdő, naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózóknál 2010. március 15 határnap alatt az üzleti év első napjától számított harmadik hónap 15. napját kell érteni A tevékenységüket 2009. december 31-éig megszüntető adózók a helyi iparűzési adóval összefüggő adókötelezettségeiket az önkormányzati adóhatósághoz teljesítik, illetve az önkormányzati adóhatóságok végzik az ezzel összefüggő adóztatási feladatokat. A tevékenységüket 2009. december 31-ét követően megszüntető adózók 2010 január 1. utáni időszakot érintő adóügyeiben az állami adóhatóság jár el Az átmeneti rendelkezések részletesen szabályozzák az adóhatósági feladatok átrendezéséhez kapcsolódó önkormányzati, illetve állami adóhatósági átmeneti feladatokat is, amelyekre itt nem térünk ki, mivel azok a vállalkozókat közvetlenül nem

érintik. Az állami adóhatóság az önkormányzatot megillető helyi iparűzési adó követelések tekintetében a 2009. december 31-ét követő adóévben esedékessé váló követelések tekintetében jár el hitelezőként, a megelőző adóévek vonatkozásában az önkormányzati adóhatóság. 2. Az Eva-tv. hatálya alól kikerült adózó [Htv 39/B §-a (4) bekezdésének a) pontja] Az iparűzési adóügyi hatáskör áttelepítésével és az iparűzési adóelőleg önadózással való megállapításával összefüggésben a módosítás rögzíti, ha a vállalkozó az Eva-tv. hatálya alól kikerül, akkor köteles az eva-alanyiság megszűnését követő naptól az azt követő adóév első félévének utolsó napjáig terjedő időszakra (előlegfizetési időszak) a bevallásban szereplő, a bevallással lefedett időszak naptári napjai alapján 12 hónapra számított összegű adóelőleget az előlegfizetési időszakra eső egyes előlegfizetési

időpontokra, egyenlő arányban bevallani (korábban csak bejelentési kötelezettség volt). Nem kell adóelőleget bevallani arra az előlegfizetési időpontra, amelyre a vállalkozó már vallott be adóelőleget. 3. Értelmező rendelkezések A vállalkozó fogalma kiegészült az egyéni céggel [Htv. 52 §-ának 26 pontja] Telephely [Htv. 52§-a 31 pontjának c) pontja] A hivatkozott pont szerinti telephely-fogalom oly módon változik, hogy a villamosenergia-kereskedő, a földgázkereskedő, a villamos energia egyetemes szolgáltató, illetve a villamosenergia elosztó hálózati engedélyes, a földgázelosztói engedélyes esetében a fogyasztók helye szerinti település csak akkor válik telephellyé, ha a vállalkozó adóévet megelőző adóévi – Szt. szerinti – árbevételének legalább 75 százaléka közvetlenül a végső fogyasztónak történő értékesítésből, illetve a végső fogyasztó számára történő elosztásból származik. Székhely

[Htv. 52 §-ának 41 pontja] értelmező rendelkezésben módosult az egyéni vállalkozó székhelye. Az új előírás szerint: székhely egyéni vállalkozó esetében az egyéni vállalkozók nyilvántartásában ekként feltüntetett hely. A kiegészítő módosítás új pontban [Htv. 52 §-ának 61pontja] rögzíti a külföldön létesített telephelyen végzett tevékenységből származó adóalaprész megállapításának szabályait, annak kiszámítása során az iparűzési adóalap-megosztási szabályokat kell alkalmazni. 4. Pontosítások Műemléképület felújításához kapcsolódó adómentességet szabályozó Htv. 13/A §-ának (4) bekezdésében a műemlékvédelmi hatóság válaszát 15 napról 10 munkanapra módosította. Az idegenforgalmi adókötelezettség alól a jövőben nem mentesül a 70. életévét betöltött magánszemély [Htv. 31§-ának a) pontja] A Htv. 39/A §-a (1) bekezdésének a) pontjában az „átalányadózó” szövegrész

helyébe az „átalány szerinti jövedelem megállapítást (a továbbiakban: átalányadózás) alkalmazó” szövegrész, a 39/A. § (2) bekezdésében az „átalányadó alapjának” szövegrész helyébe az „átalányban megállapított jövedelem” szövegrész lép. 5. Hatályon kívül helyezve a Htv. 42 §-ának (6) bekezdése, mely szerint az ideiglenes (alkalmi) iparűzési tevékenység adója készpénzben is megfizethető volt. XI. Illetékek [Itv] Az illetékről szóló 1990. évi XCIII törvényt 2010 január 1-jétől módosító, kiegészítő előírásokat jellemzően − a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII törvény, − az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXVI törvény tartalmazza. A hivatkozott törvények legfontosabb

módosításai, kiegészítései alapvetően − az ingatlannal rendelkező társaságban lévő vagyoni betéthez, − a kisvállalkozói vagyonhoz, − az ajándékozási, vagyonátruházási illetékmentességhez, − az illeték mértékéhez kapcsolódnak, de számos esetben tartalmaznak – az alkalmazást segítő – pontosításokat is. 1. 1.1 Ingatlanvagyonnal rendelkező társaság Fogalma [Itv. 102 §-a (1) bekezdésének új o) pontja] Belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság az olyan gazdálkodó szervezet (megszerzett gazdálkodó szervezet), amely belföldön lévő ingatlantulajdonnal vagy belföldi ingatlantulajdonnal rendelkező gazdálkodó szervezetben legalább 75 %-os – közvetlen vagy közvetett – részesedéssel rendelkezik. Az Itv alkalmazásában ingatlanvagyonnal rendelkező társaságnak kell tekinteni az ingatlanok tulajdonjogával közvetve – vagyis egy vagy több társaság közbejöttével – bíró társaságot is. A közvetett

részesedés arányát úgy kell meghatározni, hogy a megszerzett gazdálkodó szervezet tulajdonában álló gazdálkodó szervezetben (köztes vállalkozásban) fennálló tulajdoni hányadot meg kell szorozni a köztes vállalkozásnak az ingatlantulajdonnal rendelkező gazdálkodó szervezetben fennálló tulajdoni hányadával. Több köztes vállalkozás esetén a köztes vállalkozásonként megállapított közvetett részesedések arányait össze kell adni. [Az Itv részletesen szabályozza a köztes tulajdoni láncolat közvetett részesedés arányának a meghatározását is.] 1.2 Az ingatlanvagyon forgalmi értéke [Itv. 102 §-a (1) bekezdésének ed) alpontja] A kiegészítő rendelkezés szerint a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság esetén a társaság ingatlanvagyonának forgalmi értéke − a társaság tulajdonában lévő ingatlanok forgalmi értéke, − növelve a társaság közvetlen vagy közvetett 75 %-os tulajdonában álló gazdálkodó

szervezetek tulajdonában álló ingatlanok forgalmi értékének olyan arányával, mint amekkora arányt a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság közvetlen vagy közvetett részesedése a gazdálkodó szervezet összes vagyoni betétjéhez képest képvisel. 1.3 A vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség [Itv. 18 §-a (2) bekezdésének új h) pontja és új (4) bekezdése] A hatályba lépéssel illetékkötelessé válik a belföldi ingatlantulajdonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése. A módosítás szerint vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség kiterjed a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) megszerzésére akkor, ha − a vagyonszerző, illetve – magánszemély vagyonszerző esetén – annak házastársa, bejegyzett élettársa, gyermeke,

szülője, − önálló vagy együttes többségi tulajdonában álló gazdálkodó szervezet, − egymással a Tao. tv szerinti kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő gazdálkodó szervet tulajdonában álló vagyoni betétek aránya önállóan vagy együttesen eléri vagy meghaladja az összes vagyoni betét 75 százalékát. Ilyenkor nem csak a legutolsó (vagyis amellyel az összeszámítandó betétek aránya elérte a 75 %-ot), hanem valamennyi korábbi ügylettel megszerzett összeszámítandó vagyoni betétre eső illetéket is meg kell fizetni. 1.4 Vagyoni betét megszerzésének illetéke [Itv. 19 §-ának (5) bekezdése] Az ingatlannal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése az általános illetékmérték alá esik azzal, hogy az illeték alapja ilyen esetben a társaság tulajdonában lévő ingatlanok forgalmi értékének az illetékfizetésre kötelezett tulajdonában lévő vagyoni betétekre eső hányada. Illetékalap-csökkentő

tényezőként kell azonban figyelembe venni az 5 évnél régebben, illetve a szabályozás hatálybalépése előtt visszterhes módon megszerzett, valamint az ajándékozás vagy öröklés útján megszerzett vagyoni betéteket, illetve – 75 százalék feletti újabb részesedés megszerzése esetén – azon vagyoni betéteket, amelyek után már fizettek illetéket. 2. 2.1 Kisvállalkozói vagyon Értelmező rendelkezés Kisvállalkozás, vállalkozói vagyon [Itv. 102 §-a (1) bekezdésének sz) és t) pontja] A módosítás összehangolja az Itv. által használt fogalmakat az egyéni vállalkozói tevékenységről szóló szabályozás szerinti terminológiával. Vállalkozónak kell tekinteni [Itv. 102 §-ának új (5) bekezdése] A kiegészítő rendelkezés szerint az új lakás szerzésére vonatkozó illetékmentesség szabályainak alkalmazása során vállalkozónak kell tekinteni a vállalkozási tevékenységet végző egyéb szervezetet vagy jogi személyt is.

2.2 Az egyéni kisvállalkozói vagyon illetékkedvezménye [Itv. 17/B §-a] öröklési és ajándékozási A módosítás a kisvállalkozói vagyon öröklési és ajándékozási illetékkedvezményére vonatkozó szabályokat hangolja össze az egyéni vállalkozói tevékenységre vonatkozó új szabályozással. Így megszűnik a tevékenység végzésének egyéni vállalkozói igazolvánnyal történő igazolásának a kötelezettsége. A módosítás a hatályos kedvezményi szabályt kiterjeszti arra az esetre, ha az egyéni vállalkozói vagyon örököse vagy az azt ajándékba kapó a vállalkozói vagyont nem egyéni vállalkozóként működteti, hanem egyéni cégébe vagy többségi tulajdonába álló gazdasági társaságba apportálja. Az új előírás szerint a kedvezmény igénybe vételének feltétele, hogy a vagyonszerző – öröklés esetén a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésétől, ajándékozás esetén az ajándék elfogadásától

számított – 30 napon belül − a vállalkozási tevékenységet egyéni vállalkozóként megkezdje, vagy − a megszerzett vállalkozói vagyont egyéni cége, illetve többségi tulajdonában álló gazdasági társasága részére nem pénzbeli hozzájárulásként átadja, − és a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése évének utolsó napjától számított legalább három évig a vállalkozási tevékenységet nem szünteti meg, illetve egyéni cégében fennálló vagyoni betétjét nem idegeníti el vagy a többségi tulajdonában álló gazdasági társaságban fennálló részesedésének arányát nem csökkenti. A kedvezmény akkor vehető igénybe, ha a vagyonszerző a feltételek vállalásáról nyilatkozatot tesz az állami adóhatóságnak. Az illetékalap-kedvezmény mértéke nem változik. Ha a vállalkozói vagyon örökség útján történő megszerzője a túlélő házastárs, akkor a kedvezmény a vállalkozói vagyon utáni illetékalap 50 %-a,

legfeljebb 5 millió forint, ha pedig más örökösről van szó, akkor 25 %, legfeljebb 2,5 millió forint. Ez utóbbi illetékalap-kedvezmény vonatkozik arra is, ha a vagyonszerző ajándékozás útján jut a vállalkozói vagyonhoz. Ha a kedvezményben részesülő vagyonszerző – a módosítás szerint – a feltételeket nem teljesíti, továbbá elháríthatatlan külső okok hiányában megszünteti, vagy egyéni cégében fennálló vagyoni betétjét elidegeníti, illetve többségi tulajdonában álló gazdasági társaságában fennálló részesedésének arányát csökkenti, az illetéktehercsökkentés összegének kétszeresét köteles pótlólag megfizetni. Ezen rendelkezéseket azokban az illetékügyekben is alkalmazni kell, amelyekben az illetékalap-kedvezmény feltételeként vállalt hároméves határidő 2010. január 1-jén még nem telt el. 2.3 A kisvállalkozás vagyoni betétjének öröklési és ajándékozási illetékkedvezménye [Itv. új 17/C

§-a] A módosítás az egyéni cég, illetve a kisvállalkozásnak minősülő egyéb gazdasági társaságok vagyoni betétje megszerzésére is kiterjeszti az egyéni vállalkozói vagyon örökléséhez, illetve ajándékozásához kapcsolódó illetékalap-kedvezmény igénybevételének a lehetőségét. A módosítás szerint a kedvezmény mértéke, igénybevételének szabályai megegyeznek a vállalkozói vagyon megszerzésére vonatkozó szabályokkal. Ennek megfelelően a kedvezmény igénybevételének elsődleges feltétele, hogy a vagyonszerző nyilatkozatban vállalja, hogy a kisvállalkozást legalább három évig továbbműködteti. Mivel egy gazdasági társaság működését a tagok összessége irányítja, a továbbműködtetésre vonatkozó vállalás teljesítése csak abban az esetben függ az örököstől, ha a társaságban meghatározó befolyással rendelkezik. A hagyaték, illetve az abban lévő vagyontárgyak – sok esetben – több örökös

között oszlik meg. A módosítás lehetőséget ad arra, hogy – amennyiben az örökösök által megszerzett vagyoni betétek aránya eléri az 50%-ot – az örökösök együttesen nyilatkozzanak arról, hogy a céget továbbműködtetik. Ha a kedvezményben részesülő vagyonszerző a 3 éves időtartam letelte előtt a kisvállalkozás működtetését a gazdasági tevékenységgel együtt járó üzleti kockázaton túlmutató elháríthatatlan külső ok hiányában megszünteti, vagy a kedvezményes illetékfizetés mellett megszerzett vagyoni betétje arányát csökkenti, az általa igénybevett illetékalap-kedvezmény alapján élvezett illetékteher-csökkenés összegének kétszeresét köteles pótlólag megfizetni. 3. 3.1 Ajándékozás, vagyonátruházás A törvény hatálya [Itv. 2 §-ának (2)-(3) bekezdése] A módosítás szerint a törvényt nem csak a belföldi ingatlan, valamint a belföldön átvett ingó vagyontárgyak és az azokhoz kapcsolódó

vagyoni értékű jogokra kell alkalmazni, de minden Magyarországon nyilvántartásba vett gépjármű és pótkocsi, az ezekhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok, továbbá a belföldön ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétjének megszerzése esetén is, függetlenül az átadás helyétől. A rendelkezést a 2010. 01 01-jét követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetve indult eljárásokban kell alkalmazni. 3.2 Ajándékozás bejelentése [Itv 11 §-ának (2) bekezdése] A módosítás megszünteti az ajándékozás bejelentésére vonatkozó kötelezettséget egyes illetékmentes [Itv. 17 §-a (1) bekezdésének c), k), l) és m) pontja] vagyonszerzések (például a munkáltató által a munkavállalónak adott juttatások, közüzemi tartozások elengedése) esetében. 3.3 Nem mentes az öröklési illeték alól [Itv. 16 §-a (1) bekezdésének b) pontja] A

módosítás a mentességre vonatkozó előírást törölte. Így nem mentesül az öröklési illeték alól a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) öröklése. 3.4 Mentes az ajándékozási illeték alól [Itv. 17 §-a (1) bekezdésének n) és o) pontja] Hatályba lépett: 2009. július 9-ével Mentes az ajándékozási illeték alól: − a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgyát nem képező ingó vagyontárgyaknak – az Szt. szerinti térítésmentes eszközátruházás keretében történő, gazdálkodó szervezet általi megszerzése, illetve a követelés gazdálkodó szervezetek közötti ajándékozás – ide értve a követelés-elengedést és a tartozásátvállalást is – útján történő megszerzése, azaz a gépjármű és pótkocsi, illetve a közterületen álló, ingatlannak nem minősülő felépítmény tulajdonjogának

kivételével bármely ingyenes eszközátadás keretében történő vagyonszerzés; − a hitelintézet által elengedett követelés, amennyiben a követelés elengedése a magánszemély adós és családja megélhetési ellehetetlenülésének megelőzése érdekében az az azonos helyzetben lévők egyenlő elbánásának elve alapján történik (ezen feltétel fennállásáról a hitelintézet igazolást ad az adósnak). Mentes az ajándékozási illeték alól [Itv. 17 §-a (1) bekezdésének l) pontja] Az eddigi mentesség körét 2010. 01 01-től a hitel (kölcsön) elengedését meghaladóan kiterjeszti a hitelintézet, befektetési szolgáltató, pénzügyi vállalkozás pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatásból vagy azt kiegészítő szolgáltatásból származó követelésének elengedésére, a 10 ezer forintos értékhatár és a követelés végérvényesen megszűnik követelménye változatlansága mellett. 3.5 Mentes a visszterhes

vagyonátruházási illeték alól [Itv. 26 §-a (1) bekezdésének g)-h) és l) pontja és (10) bekezdése A módosítás a gazdálkodó szervezet átalakulására vonatkozó általános mentesség helyett a Tao. tv szerinti kedvezményezett átalakulás keretében történő vagyonszerzés válik illetékmentessé. A módosítás új rendelkezése illetékmentességet biztosít a Tao tv szerinti kedvezményezett részesedéscsere keretében történő vagyonszerzés esetében is. Az új előírás szerint mentes a vagyonátruházási illeték alól a gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának olyan vállalkozó általi megszerzése, amelynek előző adóévi nettó árbevételének legalább 50 százaléka gépjárművek és pótkocsik értékesítéséből származott, továbbá a PSZÁF által nyilvántartásba vett pénzügyi lízinget folytató vállalkozó általi megszerzése. A mentességre jogosult vagyonszerzők közül – a (10) bekezdésben is – kimaradt az ingatlanok és

gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató vállalkozó, továbbá a pénzügyi lízinget folytató vállalkozó is. Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól [Itv. 26§-a (1) bekezdésének p) és q) pontja] A módosítás kiterjeszti a mezőgazdasági termelő által, a termőföld vásárlása mellett, a termőföld vásárlása után igénybe vehető vagyonátruházási illetékmentességet a cserére is. A módosítás a Tao. tv szerinti kedvezményezett eszközátruházás kertében történő átruházáshoz kapcsolódó visszterhes vagyonátruházási illeték alóli mentességet – a feltételek együttes teljesülése esetén – kiterjeszti az ingatlan mellett a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét átruházására is. 4. 4.1 Illeték mértéke Az illeték általános mértéke [Itv. 19 §-ának (1) bekezdése] A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke 10 %-ról 4 %-ra

csökken. Ha azonban az illetékalap – ingatlan, illetve ingatlannal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetén – ingatlanonként meghaladja az 1 milliárd forintot, az e feletti rész után az illeték mértéke 2 százalék, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint. Ingatlan résztulajdonának szerzése esetén az 1 milliárd forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére kell a 4 százalékos illetéket alkalmazni. A 200 millió forintot is a tulajdoni hányadok arányában kell figyelembe venni. Vagyoni értékű joggal terhelt ingatlan szerzése esetén a vagyoni értékű jog értékével csökkentett forgalmi értékből a 1 milliárd forint olyan hányadára kell alkalmazni a 4 százalékos illetékmértéket, illetve a 200 millió forint olyan hányadát kell figyelembe venni, mint amilyen arányt a tulajdonjog értéke képvisel az ingatlan forgalmi értékében. 4.2 Lakástulajdon vagyonátruházási illetékének

mértéke [Itv. 21 §-ának (1) bekezdése] Lakásszerzés esetén fizetendő kedvezményes illeték lakásonként 4 millió forintig továbbra is 2 százalék. A forgalmi érték e feletti része után pedig az eddigi 6 százalék helyett 4 százalék illetéket kell fizetni. A lakás résztulajdonának szerzése esetén a 4 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2 %-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 4 százalék illetéket kell fizetni. 4.3 Ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzés illetéke [Itv. 23/A §-ának (1) és (4) bekezdése] A módosítás alapvetően pontosító jellegű. A vagyonszerzők közül kimaradt az ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató vállalkozó, de kimaradt a pénzügyi lízingtevékenységet folytató is, helyette a PSZÁF által kiadott engedély alapján pénzügyi lízinget folytató vállalkozó került. A kezdő vállalkozónak nem a

vagyonszerzési illeték-kiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozatban kell a feltételek teljesülését vállalnia, hanem a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig. 4.4 Vagyonszerzési illetékfizetésére kötelezett [Itv. 27 §-ának új (2) bekezdése] Az ingatlannal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetén az összeszámítandó vagyoni betétek tulajdonosai külön-külön kötelesek az illetéket megfizetni, a tulajdonukban lévő vagyoni betétek alapján számított illetékalap után. 4.5 Visszterhes vagyonszerzés bejelenése [Itv. 91 §-ának (4)-(5) bekezdése] Az ingatlannal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése kapcsán bejelentési kötelezettség csak akkor keletkezik, ha a vagyonszerző tulajdonában álló vagyoni betétek összege eléri vagy meghaladja az összes vagyoni betét 75 százalékát és azt a vagyonszerzőt terheli, akinek a vagyonszerzésével a feltétel teljesült. A törvény

felsorolja azokat az adatokat, amelyeket az illetékkiszabásra történő bejelentéssel egyidejűleg közölni kell. A bejelentési kötelezettség jogszabály szerint illetékmentes vagyonszerzésre is vonatkozik. 4.6 Átmeneti rendelkezések [a 2009 évi LXXVII törvény 213 §-a] Az Itv. újonnan megállapított rendelkezéseit a hatálybalépésüket követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetve indult eljárásokban kell alkalmazni. Kapcsolódóan az Itv. 16 §-a (1) bekezdésének g) pontjához, 17 §-a (1) bekezdésének b) pontjához, 26. §-a (1) bekezdésének a) pontjához: Azokban a 2004. október 1 és 2009 május 31 között illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, amelyekben a vagyonszerző − örökölt ingatlanon 4 éven belül lakóház-építés, − ajándékozott ingatlanon 4 éven belül

lakóház-építés; − vásárolt ingatlanon 4 éven belül lakóház-építés alapján igénybevehető mentesség érdekében lakóház felépítését vállalta, a feltétel teljesülésének határideje, illetve az illeték felfüggesztésének időtartama – a vagyonszerző erre irányuló kérelme esetén – az illetékkiszabásra bejelentést követő 6 év. A kérelem előterjesztésének határideje, a lakóház felépítésére nyitva álló határidő: − 2008. október 1 és 2010 január 15 között jár le, 2010 január 31, − 2010. január 15-ét követően járna le, a lakóház felépítésére nyitva álló határidő lejárta. Kapcsolódóan az Itv. 23/A §-ához: Azokban a 2006. október 1 és 2009 május 31 között illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, amelyekben a vagyonszerző a 2 %-os illetékmérték alkalmazása érdekében vállalta az ingatlan 2 éven belüli eladását

vagy a futamidő végén tulajdonjog-változást eredményező pénzügyi lízingbe adását (továbbértékesítés), a vállalás teljesítésére nyitva álló határidő – kérelemre – 4 évre meghosszabbítható. A kérelem előterjesztésének határideje, ha a továbbértékesítésre nyitva álló határidő − 2008. október 1 és 2010 január 15 között járt le, 2010 január 31, 2010. január 15-ét követően járna le, a továbbértékesítésre nyitva álló határidő lejárata. Amennyiben a lakóház felépítésére, illetve az ingatlan továbbértékesítésére nyitva álló határidő e törvény hatályba lépése előtt lejárt, és az eredetileg vállalt határidő elmulasztására tekintettel az illeték késedelmi pótlékkal növelt összegét, a továbbértékesítés elmaradására tekintettel a pótilletéket a vagyonszerző megfizette, annak visszatérítéséről az állami adóhatóság az adóvisszatérítés szabályai szerint gondoskodik. A

2009. július 9 és 2012 december 31 között – az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 napon belül – illetékkiszabásra bejelentett ügyekben mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az olyan ingatlannak a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező lízingszerződés keretében történő megszerzése, mely a lízingszerződés megkötéséig a lízingbevevő tulajdona volt, és a tulajdonjog a lízingszerződés megkötése érdekében került a lízingbeadónak átadásra (visszlízing). 4.6 4.61 Közigazgatási hatósági eljárási illeték Az illeték mértéke [Itv. 29 §-ának (3) és (6) bekezdése] Az Itv. hatályos szabályai szerint az Art szerinti felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelemért minden esetben 15.000 forintot kell fizetni Mivel az ilyen kérelmek elbírálása a fellebbezési kérelmek elbírálásával azonos módon történik, azon döntések, illetve intézkedések vonatkozásában,

amelyek ellen fellebbezés benyújtásának is helye lett volna, indokolt a fellebbezési eljárás illetékével azonos mértékben megállapítani a felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetékét is. Ezzel egyszerűbbé tehető azon esetek illetékjogi kezelése is, amikor az ügyfél által megkésve benyújtott fellebbezésnek nevezett beadványt a hatóság, a kérelem valós tartalmát vizsgálva felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek minősíti. Az újrafelvételi eljárásért az első fokú hatósági eljárásért meghatározott illetéket kell fizetni, tekintet nélkül az alapeljárásban már megfizetett illetékre. 4.62 Az illetékfizetésre kötelezettek [Itv. 31 §-ának )6)-(8) bekezdése] A módosítás szerint, ha a kérelem több határozat vagy önálló fellebbezéssel megtámadható végzés ellen irányul, az illetéket úgy kell megfizetni, mintha minden döntés ellen külön-külön kezdeményezték volna az eljárást. A módosítással

hatályon kívül helyezésre kerül az az előírás, mely szerint a hiánypótlás végett visszaadott beadvány újbóli benyújtása esetén az illetéket még egyszer nem kell megfizetni. Kiegészítő előírás az, amely szerint az előzetes szakhatósági eljárásért fizetendő illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat a szakhatósági eljárás kezdeményezésekor kell megfizetni. 4.63 A jogorvoslati eljárás illetékének visszatérítése [Itv 32 §-ának (2) és új (3) bekezdése] A módosítás lehetővé teszi, hogy az eljárást lezáró döntésre tekintettel hozott határozat rendelkezzen – akár a közigazgatási hatóság is – az illeték visszatérítéséről. A kiegészítő rendelkezés szerint az önkormányzati adóhatóság, illetve az elsőfokú vámhatóság (az alapügyben eljáró elsőfokú adóhatóság) által hozott határozat elleni fellebbezés illetékét – amennyiben az elsőfokú határozat jogsértő volt – nem az állami

adóhatóság, hanem az illetékbeszedési számlával rendelkező önkormányzati adóhatóság, illetve az első fokú vámhatóság téríti vissza. 4.64 Illetékmentesség [Itv. 33 §-a (2) bekezdésének új 5/A, 33-35 pontja] Hatályba lépett: 2009. 06 01-jével Illetékmentes a házassági név megváltoztatására irányuló eljárás is, továbbá − a külön törvényben meghatározott hozzátartozók közötti erőszak miatt az ideiglenes megelőző távoltartó határozat elrendelésére irányuló eljárás [a − − mentesség a bírósági eljárásban is érvényesül az Itv. 57 §-a (1) bekezdésének r) pontja alapján], a PSZÁF fogyasztóvédelmi eljárása, a fogyasztóvédelmi hatóság fogyasztóvédelmi eljárása. 4.65 A polgári eljárási illetékek A 2009. évi L törvény 2009 június 30-ával hatályba lépett Az Itv-t módosító rendelkezéseit a hatályba lépést követően indult eljárásokban kell alkalmazni. A polgári eljárási

illeték alapja [Itv. 39 §-a (3) bekezdésének a)-c) pontja és 40 §-ának új (4) bekezdése] Ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg, és ha a törvény másként nem rendelkezik, az illeték számítás alapja − a helyi bíróság előtt a peres eljárásban 350.000 forint (250000 helyett), a nemperes eljárásban 200.000 forint (125000 helyett); − a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróság előtt: = első fokon indult peres eljárásban 450.000 forint (350000 helyett), nemperes eljárásban pedig 250.000 forint (175000 helyett); = fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 300.000 forint (200000 helyett), nemperes eljárásban pedig 170.000 forint (120000 helyett); − ítélőtábla előtt fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 600.000 forint (400.000 helyett), nemperes eljárásban 300000 forint (maradt) A fizetési meghagyásos eljárás során előterjesztett fellebbezés illetékének alapja megegyezik az eljárásért

fizetendő díj alapjával. Ehhez kapcsolódóan törölve az illeték mértékére vonatkozó előírás [Itv. 42 §-a (1) bekezdésének d) pontja] Az illeték mértékének jellemzően az alsó határa emelkedett 2-3 ezer forinttal [Itv. 42 §-ának (1) bekezdésében] Tételes illeték esetében a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke emelkedett hasonló módon, ha az ügy nem tartozik a kivételek közé. Hasonló mértékű a növekedés a fellebbezés illetékénél is [Itv. 46 §-ának (1) bekezdése, 47. és 48 §-a] A mellékletben meghatározott illetékek egy része is változott (jellemzően növekedett), 2009. évben már év közben Így például − az úti okmányok kiadásával kapcsolatos eljárási illetékek, − a személyazonosító okmányok illetékmentessége, − öregségi nyugdíjkorhatárhoz kötött gépjárművezetői engedély illetéke, − anyakönyvi és névváltoztatási eljárás illetéke stb.

Mérsékelt illeték [Itv. 58 §-ának új (10) bekezdése] Az eljárási illeték az egyébként fizetendő illeték 50 %-a, ha a polgári pert – akár közjegyző, akár bíróság előtt lefolytatott – előzetes bizonyítási eljárás előzte meg. 4.66 Igazgatási és bírósági szolgáltatások díja [Itv. 67 §-ának (2), (4)-(5) és új (6)-(7) bekezdése] A módosított, kiegészítő rendelkezések 2009. 10 01-től hatályosak, az ezt követően indult és megismételt eljárásokban kell alkalmazni. Azt, hogy mely eljárásért vagy szolgáltatásért kell díjat fizetni és a díjnak a mértékét eddig törvény felhatalmazása alapján miniszteri rendelet határozta meg. A módosított előírás szerint ezt törvény, eredeti jogalkotó hatáskörben kiadott kormányrendeletben létrehozott eljárás vagy szolgáltatás esetében az eljárást vagy szolgáltatást létrehozó kormányrendelet felhatalmazása alapján szabályozza az érintett miniszter vagy az

MNB elnöke rendeletben. (Változás a felhatalmazó rendelkezésben van!) A díjat a jövőben belföldi postautalvány útján nem lehet megfizetni. Új előírásként a díj megfizetésével kapcsolatosan kivételeket is megfogalmazott a törvény. A szakhatósági eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjat a díj megállapításáról – törvényi felhatalmazás alapján – rendelkező jogszabályban előírtak szerint kell megfizetni, és a megfizetés tényét az alapeljárás iránti kérelem mellékleteként igazolni kell. Előzetes szakhatósági eljárás esetén az igazgatási szolgáltatási díjat a szakhatósági eljárás kezdeményezésekor kell megfizetni. Az igazgatási szolgáltatási pótdíj az eljáró hatóság bevétele. A pótdíj mértékének és az adott eljárásért fizetendő illetéknek az összege nem lehet magasabb, mint az eljárással és a közigazgatási szolgáltatással összefüggésben ténylegesen felmerülő költség.

4.67 Közigazgatási hatósági eljárási illeték megfizetése [Itv. 73 §-ának (2) bekezdése] Pontosítás. Az eljárási illetéket az eljárás megindításával egyidejűleg csak akkor lehet bankkártyával vagy a házipénztárba készpénzzel megfizetni, ha erre az okmányirodánál lehetőség van. Hasonló pontosításra került sor az Itv. 76 §-ának (1) bekezdésében is, a gépjármű, pótkocsi vagyonszerzési illetékének megfizetése esetében. Törvény, kormányrendelet vagy az adópolitikáért felelős miniszter egyetértésével kiadott miniszteri rendelet előírhatja, hogy a szakhatósági eljárás – ide nem értve az előzetes szakhatósági eljárást – illetékét az alapeljárást lefolytató szervnél az alapeljárásért fizetendő illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj megfizetésének módjával azonos módon kell megfizetni [Itv. 73 §-ának új (11) bekezdése] 5. Közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás A 2004. évi

CXL törvényt módosította a 2009 évi LVI törvény, amely módosítások érintették az illetéktörvényt is. Ezen módosítások röviden a következőkben foglalhatók össze: 5.1 Igazgatási szolgáltatási pótdíj [Itv. 1 §-a] A kiegészítő rendelkezés szerint jogszabály előírhatja, hogy igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni az Itv.-ben meghatározott illetéken felül, ha az illetékfizetéshez kötött hatósági eljárást a hatóság az ügyfél kérelmére azonnal lefolytatja, közigazgatási szolgáltatásként, a hatóság hivatali munkaidején túli időtartamban meghatározott munkarendben eljárva vagy a hatóság székhelyén kívül szervezett szolgáltató helyen a hatósági eljáráshoz szükséges eszközök biztosítása mellett. 5.2 A törvényi követelménynek megfelelő szó-, kifejezés használata (számos helyen) − „államigazgatási” szövegrész helyébe „közigazgatási hatósági” szövegrész lép, −

„államigazgatási határozat” szövegrész helyébe „közigazgatási határozat” szövegrész lép, − „az eljárást lezáró határozat” szövegrész helyébe „az eljárást megszüntető végzés” szövegrész lép, − „államigazgatási szerv”, illetve „szerv” szövegrész helyébe „közigazgatási hatóság”, illetve „hatóság” szövegrész lép, − „határozatot hoz” szövegrész helyébe „döntést hoz” szövegrész lép, − „a határozat kézbesítésétől” szövegrész helyébe ”a határozat közlésétől” szövegrész lép 6. 6.1 A hatóság − − − Egyéb pontosítások Az illeték tárgya [Itv. 28 §-ának (2) bekezdése] pontosító rendelkezés szerint az illetékkötelezettség akkor is fennáll, ha a 6.2 a kérelmek részben vagy egészben helyt ad, vagy azt elutasítja, az eljárást megszünteti, az eljárást egyezséget jóváhagyó határozattal zárja le. Illetékmentes a polgári ügyben [Itv. 57

§-a (1) bekezdésének f) pontja] A módosítás szerint elmarad a jogszabályra való hivatkozás és kiegészül a hivatkozott jogszabályi hely. Így illetékmentes a megszűnt cég törlése iránti kérelem, ideértve az egyszerűsített végelszámolásban – a végelszámoló személyének bejelentésével együtt – előterjesztett törlés iránti kérelem is. 6.3 Illetékfeljegyzési jog [Itv. 61 §-ának (3) bekezdése] A pontosítással a külföldi részére adható kedvezmény a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerinti harmadik országbeli állampolgár részére engedélyezhető, feltételekkel. 6.4 Hiánypótlás [Itv. 73/A §-ának (1) és (3) bekezdése] Ha az ügyfél a kérelmet az illeték megfizetése nélkül nyújtja be, az eljáró hatóság az ügyfelet figyelmezteti az illeték megfizetésére. Ha azt az ügyfél 8 napon belül nem fizeti meg és a kiegészítés szerint a hatóság az

eljárást az illetékfizetési kötelezettség elmulasztására tekintettel végzéssel nem szüntette meg, a mulasztási bírságot is meg kell fizetni. Ez esetben az illetékhiányról leletet kell készíteni 6.5 Fizetési meghagyás [Itv. 78 §-ának (2) bekezdése] A fizetési meghagyásban közölni kell, hogy a határozatot csak a döntés módosítására vagy visszavonására nyitva álló időtartamon belül lehet módosítani. 6.6 Értelmező rendelkezések Ingó [Itv. 102 §-a (1) bekezdésének c) pontja] A módosítás szerint az ingó fogalmába tartozik a gazdálkodó szervezetben fennálló vagoni betét is. Takarékbetét [Itv. 102 §-a (1) bekezdésének h) pontja] A meghatározásból kimaradt „a magánszemély bankszámla, illetőleg folyószámla szerződés keretében elhelyezett pénzeszközeit” szövegrészből az „illetőleg folyószámla” szövegrész. Törölve az Itv. 102 §-ának (1) bekezdésében a gépjármű-forgalmazó, a

gépjárműlízinget főtevékenységként folytató vállalkozó, az ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingét egyaránt folytató vállalkozó értelmező rendelkezése. Közigazgatási hatósági eljárás [Itv. 102 §-a (1) bekezdésének új w) pontja] A közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerinti hatósági ügy, a Ptk. szerinti eredeti birtokállapot helyreállítására vagy a birtokállapot zavarásának megszüntetésére irányuló eljárás, valamint minden olyan eljárás, amelyre a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései irányadók, továbbá a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvényben meghatározott bejelentés. 7. Hatályát veszti Az Itv. 2009 január 23-tól hatályos 24 §-ának (3) bekezdése rendelkezik a gépjárműhöz, a pótkocsihoz kapcsolódó vagyoni értékű jog

megszerzése után fizetendő illeték mértékéről. Ezzel a módosítással az Itv 13 §-ának (6) bekezdésében az feleslegessé vált. 8. Átmeneti rendelkezés Az a gazdálkodó szervezet, amelynek 2007. december 31-ig a pénzügyminiszter a bírósági eljárási illeték hatályos megfizetését engedélyezte, a bírósági eljárási illetéket 2010. június 30-ig kell megfizetnie Az Itv.-nek a módosító törvénnyel megállapított rendelkezéseit a hatályba lépésüket követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetve indult eljárásokban kell alkalmazni. A módosító törvény hatályba lépésének napja és 2012. 12 31 között – az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 napon belül – illetékkiszabásra bejelentett ügyekben mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az olyan gépjárműnek, pótkocsinak a futamidő végén tulajdonjog

átszállást eredményező lízingszerződés keretében történő megszerzése, mely a lízingszerződés megkötéséig a lízingbevevő tulajdona volt, és a tulajdonjog a lízingszerződés megkötése érdekében került a lízingbeadónak átadásra (visszlízing). XII. Számviteli törvény [Szt] A számvitelről szóló 2000. évi C törvényt 2010 január 1-jétől módosító, kiegészítő előírásokat jellemzően − a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény módosításáról szóló 2008 évi CXI törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi LVI törvény, − a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII törvény, − az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi

CXV törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009.évi CXVI törvény tartalmazza. A hivatkozott törvények legfontosabb módosításai, kiegészítései alapvetően − a könyvviteli szolgáltatást végzőkhöz kapcsolódnak, de − a gyakorlati alkalmazást segítő szabályváltozásokat, pontosításokat is tartalmaznak. 1. Könyvviteli szolgáltatást végzők 1.1 Határon átnyúló könyvviteli szolgáltatás 1.11 A szolgáltatásnyújtás szabadsága [a 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján] A szolgáltatásnyújtás kétféle módon történhet: letelepedés útján, illetve határon átnyúló szolgáltatásként. Megállapították, hogy a négy gazdasági szabadság közül a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás ütközik a belső piacon a legtöbb akadályba. Ezen akadályok megszüntetése céljából az irányelv abból indul ki, hogy a fogyasztók számára szélesebb

körű, jobb és olcsóbb szolgáltatásokat biztosíthatna egy olyan szabad piac, amely a tagállamokat arra késztetné, hogy megszüntessék egyrészt a letelepedéssel járó, másrészt a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás korlátozásait is, ugyanakkor növeljék az átláthatóságot, és bővítsék a fogyasztók számára nyújtott tájékoztatást, a szolgáltatás igénybevételének biztonságát. Az irányelv meghatározza tételesen, hogy milyen szolgáltatások nem tartoznak a hatálya alá. A könyvviteli szolgáltatás nem tartozik ezek közé, így alkalmazni kell az irányelvi szabályokat. Biztosítani kell, hogy a szolgáltatók a feltételként előír összes formalitást és szükséges eljárást „egyablakos rendszeren” keresztül, elektronikus úton is el tudják intézni. Az irányelv szerint letelepedés esetében a tagállamok a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot és annak gyakorlását csak szigorú

követelmények között köthetik engedélyezési rendszerhez és ez esetben is az engedélyezésnek további követelményeknek kell megfelelnie. Az irányelv részletesen szól azokról a követelményekről, amelyeket a tagállamok egyáltalán nem írhatnak elő a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultság vagy az engedélyezés feltételeként (tiltott követelmények) vagy amelyeket csak bizonyos feltételek fennállása esetén írhatnak elő (értékelendő követelmények). Ez utóbbi követelmények csak akkor tarthatók fenn, ha azok diszkriminációmentesek, szükségesek, azokat közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá és az elérni kívánt céllal arányosak. Határon átnyúló szolgáltatások esetében az irányelv a fogadó tagállam számára kötelezővé teszi a szolgáltatásnyújtás szabadságának a biztosítását és kimondja, hogy a szolgáltatásnyújtáshoz való jogosultságot nem lehet olyan követelményekhez

kötni, amelyek diszkriminatívak, szükségtelenek és aránytalanok lennének. Az irányelv kifejezetten tiltja az olyan korlátozó feltételeket, mint például azt, hogy a szolgáltatást nyújtó telephellyel rendelkezzen a fogadó államban, engedélyt szerezzen az adott tagállam hatóságaitól stb. Az irányelv a szolgáltatásnyújtás szabadsága alóli kivételeket taxatívan felsorolja. Korlátozó feltételeket a szolgáltatók általános szerződési feltételei sem tartalmazhatnak. Letelepedés esetén a tagállamok a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve annak gyakorlását – főszabály szerint – nem köthetik engedélyezési rendszerhez. A tagállami engedélyezési rendszerek csak kivételes esetekben tarthatók fenn, ha azokat közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá és a kitűzött cél kevésbé korlátozó intézkedés útján nem valósítható meg. Engedélyezésnek minősül bármely olyan

közigazgatási hatósági eljárás, amelynek lefolytatása a szolgáltatásnyújtás megkezdésének, illetve gyakorlásának vagy igénybevételének jogszabályban előírt feltétele, ha a tevékenység a hatóság kérelemnek helyt adó határozatának meghozataláig vagy a hatóság határidőben meghozott elutasító határozatának hiányában nem kezdhető meg, illetve nem folytatható, vagy jogszerűen nem vehető igénybe. Az engedélyezési eljárásoknak szigorú követelményeknek kell megfelelniük. Az engedélyezés feltételeinek diszkriminációmentesnek, a közérdeken alapuló kényszerítő indokhoz kapcsolódó céllal arányosnak és egyértelműnek, objektívnek, átláthatónak, egyes megengedett kivételektől eltekintve időben korlátlannak és a szolgáltató számára előzetesen megismerhetőnek kell lenniük. Az engedélyezési rendszert az ágazati törvényekben (így a számviteli törvényben is) új eljárás, a bejelentési eljárás váltja fel.

A bejelentés kevésbé korlátozó eszköz az engedélyezéshez képest. A két eljárás között a legfontosabb eltérés az, hogy amíg engedélyezés esetében csak a határozat közlését követően, addig bejelentés esetében – ha a szolgáltató ténylegesen megfelel a jogszabályban meghatározott jogosultsági feltételeknek – lényegében azonnal megkezdheti az adott szolgáltatási tevékenységet, köteles azonban erről a hatóságot értesíteni, amelynek elmaradása bírsággal szankcionálható. A vonatkozó jogszabályi követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében a szolgáltatási tevékenységek ellenőrzésére kell helyezni a főhangsúlyt. Az új bejelentési eljárás lényege, ha a szolgáltató teljesíti a tevékenység gyakorlásához szükséges feltételeket, a tevékenység folytatását megkezdheti, azonban ezt köteles bejelenteni az érintett hatóságnak. A bejelentés közvetlenül nem feltétele a tevékenység

megkezdésének, elmulasztása ugyanakkor külön szankcionálható. A bejelentés alapján a hatóság ellenőrizni tudja, hogy a szolgáltató megfelel-e a jogszabályi követelményeknek. Ha nem, akkor a szolgáltatási tevékenység jogszerűtlen folytatását szankcionálhatja. Mind engedélyezés, mind bejelentés esetén nyilvántartásba kell venni a szolgáltatókat, és a nyilvántartás meghatározott adatait bárki számára nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. A nyilvántartásbavétel a szolgáltatásnyújtás megkezdésének, illetve folytatásának nem feltétele, a nyilvántartás kizárólag tájékoztatási és ellenőrzési célt szolgál. Garanciális szabály, hogy bejelentés köteles tevékenység esetén már a nyilvántartásba vételre sem kerülhet sor, ha a hatóság az arra előírt határidőn belül (amely főszabályként 10 munkanap) ellenőrzési eljárás során megállapította, hogy a szolgáltató bejelentése ellenére nem teljesíti a

tevékenység gyakorlására való jogosultság feltételeit, ha pedig későbbi ellenőrzés során állapítja meg ugyanezt, a tevékenység folytatása megtiltásával egyidejűleg törli az adott szolgáltatót a nyilvántartásból. A könyvviteli szolgáltatás szabályozott szakmának minősül, a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló jogszabályi előírások szerint valósulhat meg. Az irányelvi rendelkezések viszonylag részletes ismertetése után nézzük meg a számviteli törvény kapcsolódó előírásait. 1.12 Határon átnyúló könyvviteli szolgáltatás törvényi szabályai [Szt új 152/B. §-a] A szabad szolgáltatás jogával rendelkező természetes személy szolgáltató, ha a Magyar Köztársaság területén az Szt. 151§-ának (1) bekezdése szerinti − könyvviteli szolgáltatást határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében kíván folytatni, − szándékát köteles

– a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény (jelenleg a 2001. évi C törvény) rendelkezéseire is figyelemmel – a nyilvántartásba vételt végző szervezetnek bejelenteni. A nyilvántartásba vételt végző szervezet a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosult bejelentés tevőt nyilvántartásba veszi. A szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező könyvviteli szolgáltatásnyújtó szervezet − határon átnyúló szolgáltatási tevékenysége keretében − az Szt. 151§-ának (1) bekezdése szerinti könyvviteli szolgáltatást akkor folytathat, ha − a feladat irányításával, vezetésével, a beszámoló elkészítésével megbízott tagja, alkalmazottja teljesítette az Szt.-ben előírt bejelentési kötelezettségét A természetes személy bejelentésére és a bejelentést tevők nyilvántartásba vételére az Szt. 151 §-ában foglaltakat kell megfelelően alkalmazni A határon átnyúló

szolgáltatásnyújtás tekintetében az átmeneti és alkalmai jelleget a szolgáltatás időtartamára, gyakoriságára, rendszerességére és folytonosságára tekintettel a nyilvántartásba vételt végző szervezet esetenként állapítja meg. 1.2 Könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartása [Szt. 151 §-a] Az 1.11 pontban hivatkozott irányelv követelményeit a számviteli törvény vonatkozó előírásain is át kellett vezetni. Ez az átvezetés esetenként tartalmi változást, esetenként technikai módosítást jelent. A könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedéllyel rendelkezők azok, akik a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, a számviteli beszámolók elkészítésével megbízhatók. A könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedély kérelemre adható meg annak, aki okleveles könyvvizsgálói képesítéssel vagy mérlegképes könyvelői képesítéssel, illetve az

engedélyezés szempontjából mérlegképes könyvelői képesítéssel egyenértékű képesítéssel (együtt: mérlegképes könyvelői képesítéssel) rendelkezik, illetve az 1.12 pontban leírt módon bejelentést tett. A könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedéllyel rendelkezőkről nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartásba vételt végző szervezet hivatalból igazolványt állít ki a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedély megadásával egyidejűleg. A könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedély iránti kérelem tartalmára kötelező előírást ad a törvény (korábban – lényegében – a Korm. rendelet tartalmazta) A kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező − természetes személyazonosító adatait, − lakcímét vagy levelezési címét, − szakképesítését (mérlegképes könyvelői képesítésnél a szakot is), illetve az engedélyezés szempontjából mérlegképes könyvelői

képesítésnek elismert szakirányú egyetemi, főiskolai végzettségét (ez utóbbit a Korm. rendelet részletezi), − a szakképesítést, a végzettséget igazoló oklevél, bizonyítvány számát, a kiállító intézmény nevét, a kiállítás keltét, − az engedélyezéshez előírt számviteli, pénzügyi, ellenőrzési gyakorlata megszerzésének helyét, időtartamát, valamint annak a munkakörnek vagy tevékenységnek a megnevezését, amelyben a szakmai gyakorlatot megszerezte, és − regisztrálási szakterületét. A kérelem alapján a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedélyt meg kell adni, és egyidejűleg a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedéllyel rendelkezők nyilvántartásába fel kell venni, ha a kérelmező − legalább mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezik, − az előírt képesítés megszerzését követően legalább 3 éves számviteli, pénzügyi, ellenőrzési gyakorlatot igazol, −

büntetlen előéletű, és nem áll a tevékenység gyakorlását korlátozó foglalkozástól eltiltás hatálya alatt. Pontosításra került az Szt. 151 §-ának (6)-(7) bekezdése is az előbbiekre tekintettel. A (6) bekezdés felvezető szövege szerint a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedély visszavonásával egyidejűleg kell törölni a nyilvántartásból azt a személyt – többek között – a módosítás szerint: − aki büntetett előéletűvé vált [b) pont] − aki az engedélyezéskor vagy az engedély megadását követően valótlan adatot közölt, az engedély visszavonására okot adó körülményt 30 napon belül nem jelentette be, a valótlan adatközlés, illetve a bejelentés elmulasztása utólagos megállapításakor [d) pont], − aki azt kéri [e) pont]. Változott a (7) bekezdés felvezető szövege (törlés helyett az engedély visszavonása). Az a természetes személy, akinek a könyvviteli szolgáltatás végzésére

jogosító engedélyét visszavonták, az engedély újbóli megadását és a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásába való újbóli felvételét kérheti. A felsorolás érdemileg nem változott: törlés helyett az engedély visszavonása került beikatásra a szövegbe. A (8) bekezdés sorolja fel, hogy mit tartalmaz a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartása. Ebben újként, illetve módosultként szerepel az engedéllyel rendelkezők − természetes személyazonosító adatai, − lakcíme vagy levelezési címe, − az engedélyezéshez előírt számviteli, pénzügyi, ellenőrzési gyakorlata megszerzésének helye, időtartama, valamint annak a munkakörnek vagy tevékenységnek a megnevezése, amelyben a szakmai gyakorlatot jellemzően megszerezték. A felsorolásból kimaradt a születési helyre és idejére, valamint az anyja születési nevére való külön adatszolgáltatás. 1.3 Határidőn belül nem hozott határozat [151. §

(4) bekezdése] A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvénytől eltérően, − ha a nyilvántartásba vételt végző szervezet az engedély megadásáról a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem hozott határozatot, akkor − a kérelmezőt nem illeti meg a kérelmezett tevékenység megkezdésének, illetve folytatásának joga − és a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek a hatóság mulasztására vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni. 1.4 Hatósági igazolás és annak beszerzése [151/A. §] A könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedély kiadása iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg − a kérelmezőnek hatósági bizonyítvánnyal kell igazolnia, hogy − büntetlen előéletű, valamint nem áll a könyvviteli szolgáltatás gyakorlását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, vagy −

kéri, hogy e tények fennállására vonatkozó adatokat a bűnügyi nyilvántartó szerv a nyilvántartásba vételt végző szervezet részére továbbítsa. A nyilvántartásba vételt végző szervezet hatósági ellenőrzés keretében ellenőrzi, hogy a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedéllyel rendelkező személy büntetlen előéletű, és nem áll a könyvviteli szolgáltatás gyakorlását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt. Ehhez adatokat igényelhet a bűnügyi nyilvántartási rendszerből. Az előbbiek szerint megismert személyes adatokat a nyilvántartásba vételt végző szervezet − a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedély kiadása iránti eljárás jogerős befejezéséig, vagy − a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedély kiadása esetén a hatósági ellenőrzés időtartamára, vagy az engedély visszavonására irányuló eljárásban az eljárás jogerős befejezéséig

kezeli (kezelheti). 1.5 A könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételéről szóló 93/2002. (V5) Korm rendelet módosításai A törvényi felhatalmazás alapján a kormányrendelet tartalmazza a mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezők, valamint az okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkező nem kamarai tagok könyvviteli szolgáltatási tevékenysége engedélyezésének és az engedély visszavonásának, a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosultak nyilvántartásba vételének és a nyilvántartásból való törlésének, a 152/B.§ szerinti bejelentésnek és a határon átnyúló könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételének és a nyilvántartásból való törlésének részletes szabályait, a nyilvántartásba vételt végző szervezet kijelölését, továbbá a kötelező szakmai továbbképzés és a továbbképzés szervezésére és lebonyolítására jelentkező szervezetek

akkreditációs eljárásának részletes szabályait. A Korm. rendeletet 2009-ben a 72/2009 (IV 8), a 182/2009 (IX 10), a 307/2009. (XII28) Korm rendeletek módosították, illetve egészítették ki A módosítások alapvetően a számviteli törvényt módosító rendelkezésekhez, az Európai Unió jogának való megfeleléshez kapcsolódnak. A technikai, formai átvezetések (az azonos szóhasználat, kifejezés érdekében), a törvénybe átkerült vagy a törvényi előírások változásával feleslegessé vált részek törlése mellett az érdemi változások alapvetően a következőkhöz kapcsolódnak: − a továbbképzés szervezésére és lebonyolítására jelentkező szervezetek akkreditációja (az Egyesület akkreditációja megtörtént, így az erre vonatkozó előírásokkal itt nem foglalkozunk), − a nyomtatványok kitöltése és benyújtása elektronikusan, − határon átnyúló könyvviteli szolgáltatás nyilvántartása. A Korm. rendelet lehetővé

teszi a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételi kérelméhez, a kötelező szakmai továbbképzés szervezésére és lebonyolítására jelentkező szervezetek akkreditációs eljárás szerinti kérelméhez szükséges adatlapok elektronikus elérhetőségét. 2009. október 1-jétől a kérelmek adatlapjai, valamint az akkreditált szervezetek tevékenysége során – információszolgáltatásra – alkalmazandó nyomtatványok letölthetők a Pénzügyminisztérium honlapjáról, valamint letölthetők és benyújthatók a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül. A kérelem akkor nyújtható be elektronikus úton, amennyiben az ahhoz csatolandó melléklet elektronikus másolatát – ha jogszabály úgy rendelkezik a mellékletet, mint elektronikus okiratot vagy a melléklet hiteles elektronikus másolatát – csatolják. Továbbra is lehetőség van a nyomtatványok nem elektronikus úton történő (papíralapú) benyújtására is.

Ebben az esetben a letöltött adatlapot és mellékleteit a Pénzügyminisztérium honlapján megjelenő külön közleményben megjelölt címre kell beküldeni. Az akkreditált szervezeteknek az információ szolgáltatáshoz szükséges adatlapokat nem elektronikus úton történő benyújtása estén a pénzügyminiszter részére CD vagy DVD adathordozón kell benyújtani. A határon átnyúló könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartása A határon átnyúló könyvviteli szolgáltatást végző természetes személy a tevékenység folytatására irányuló szándékát írásbeli nyilatkozatban köteles bejelenteni a pénzügyminiszternek. A bejelentésnek tartalmaznia kell − a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló jogszabályokban előírt adatokon túlmenően − a számviteli törvény 151. §-a (5) bekezdésének a) pontjában szereplő – a kérelmezőre vonatkozó – adatokat a szakmai gyakorlat igazolása nélkül, a

bejelentéshez mellékelve ennek a dokumentumait, − a letelepedés helye szerinti tagállam megnevezését. A bejelentéshez mellékelni kell bejelentéshez kapcsolódó igazgatási szolgáltatási díj befizetését igazoló dokumentumokat. A nyilvántartás a bejelentés kötelező adatain túlmenően tartalmazhatja az önkéntes adatszolgáltatás adatait is. A szolgáltatásnyújtót a szakképesítését, illetve a végzettségét igazoló dokumentumokban szereplő szaknak és szakiránynak megfelelően kell a nyilvántartásba felvenni. A változást 30 napon belül be kell jelenteni. Ha a visszavonásra okot adó körülmények felmerülnek, a pénzügyminiszter a nyilvántartásból való törlésről intézkedik. Hatályon kívül helyezés A Kormányrendelet előírásai közül 2013. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezésre kerülnek azok a rendelkezések, amelyek az engedélyezés szempontjából a mérlegképes könyvelői képesítéssel egyenértékű

szakképesítéseket tartalmazták. [Ezek a Korm. rendelet 3§-ának (2)-(11) bekezdései és 2 számú melléklete] A hatályon kívül helyezésre kerülő rendelkezések szerint a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásába felvételt nyerhetnek azok a természetes személyek is, akik nem rendelkeznek mérlegképes könyvelői szakképesítéssel, de felsőfokú végzettségük és szakmai gyakorlatuk alapján a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba vétele szempontjából oklevelük a mérlegképes könyvelői szakképesítéssel egyenértékűnek számít. Az egyetemeken és főiskolákon megszerzett szakirányú oklevelek egyenértékűségének megállapítása az idő múlásával egyre bonyolultabb eljárást eredményez, ezért a Korm. rendelet a továbbiakban ezt a lehetőséget – megfelelő átmeneti időszak biztosításával – megszünteti. Az átmeneti időszak letelte után a nyilvántartásba való felvétel, azaz a könyvviteli

szolgáltatási tevékenység engedélyezése szempontjából már csak a mérlegképes könyvelői képesítés vehető figyelembe. Az átmeneti időszak alatt, 2012. december 31-ig azok a szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezők, akik a mérlegképes könyvelői képesítéssel egyenértékű szakképesítésük alapján eddig ne éltek a jogszabály adta lehetőséggel, még kérhetik – a Korm. rendeletben előírt módon – felvételüket a nyilvántartásba 2. 2.1 A számviteli törvény módosításai, amelyek a 2009. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazhatók Értelmező rendelkezések Kapcsolt fél [Szt. 3 §-a (2) bekezdésének 8 pontja] Az egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló korábbi rendeletek egységes szerkezetben kiadásra kerültek egy új [az 1126/2008/EK] rendelettel. Ennek átvezetését tartalmazza a módosítás Értelmező rendelkezések [Szt. 3 §-ának új (12) bekezdése]

Európai Gazdasági Térség állama: az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam. A kiegészítő rendelkezés a más jogszabályokban foglaltakkal azonos meghatározást tartalmaz. 2.2 Halasztott ráfordítás megszüntetése [Szt 33 §-a (3) bekezdésének kiegészítése] A módosítás egyértelművé teszi, hogy abban az esetben, ha a külföldi pénzértékre szóló – beruházáshoz (beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó – hiteltartozásból, devizakötvény-kibocsátásból származó devizatartozások pénznemét (devizanemét) szerződés módosítás keretében megváltoztatják, a korábban ezekhez kapcsolódóan elhatárolt árfolyamveszteség fennálló összegét emiatt nem kell megszüntetni, az továbbvihető az általános szabályok szerint [mivel nem minősül a tartozás visszafizetésének, ha a még fennálló tartozás pénznemét

(devizanemét) szerződésmódosítás keretében megváltoztatják, ide értve azt az esetet is, amikor a szerződésmódosítása során a devizát forintra módosítják]. 2.3 Nem számlázott, utólag adott/kapott engedmény [Szt 77 §-ának új (7), 81. §-ának új (5) bekezdése] A kialakult üzleti gyakorlat figyelembevételével megváltozik a szerződésen alapuló – konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott – utólag adott/kapott (járó) engedmény szerződés szerinti összegének elszámolása. A jövőben ezen tételeket az általános szabályok szerint kell elszámolni mind a bevételek, mind a ráfordítások, illetve a követelések, a kötelezettségek között. Az elszámolásnak nem lesz feltétele az engedmény összegének pénzügyi teljesítése. A kiegészítő rendelkezés alapján: − az üzleti évhez kapcsolódó, az előbbiek szerint utólag kapott (járó) engedmény szerződés

szerinti összegét egyéb bevételként, − az üzleti évhez kapcsolódó, az előbbiek szerint utólag adott (fizetendő) engedmény szerződés szerinti összegét egyéb ráfordításként kell kimutatni. A megváltozott előíráshoz kapcsolódóan módosul az Szt. 29 §-ának (6) és 43 §ának (1) bekezdése A módosítás szerint: − egyéb követelésként kell kimutatni – a megváltozott előírásnak megfelelő – utólag kapott (járó) engedmény miatti követelés összegét, − egyéb rövid lejáratú kötelezettségként pedig – a megváltozott előírásnak megfelelő – utólag adott engedmény miatti kötelezettség összegét, akkor, amikor annak összegszerűsége írásban megállapításra került. Kapcsolódóan hatályát veszti az Szt. 77 §-a (2) bekezdésének f) pontja, 81 §-a (2) bekezdésének g) pontja. 2.4 Eredménytartalék növekedése [Szt 37 §-a (1) bekezdésének c) pontja] A Gt. vonatkozó előírásaival összhangban történő

pontosítás: az eredménytartalék növekedéseként kell kimutatni a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált – a jegyzett tőkének a lekötött tartalék javára történt leszállítása miatti – lekötött tartalékot is, a tőketartaléknak a veszteség miatti negatív eredménytartalékba való átvezetésén túlmenően. 2.5 Devizaárfolyamok használata [Szt 60 §-ának új (10) bekezdése] A pénzügyi-gazdasági válság következtében a hitelintézetek árfolyamjegyzési gyakorlata megváltozott, a devizapiac folyamatos követése (és ezzel a kockázatok mérséklése) érdekében esetenként a napon belül többször is módosítják az árfolyamokat. A kiegészítő rendelkezés szerint, amennyiben a választott hitelintézet az adott napon belül többször is jegyez árfolyamot, ez esetben a devizában fennálló tételek elszámolásakor az adott napi utolsó jegyzett árfolyamot kell figyelembe venni. 2.6 Sajátos

egyszerűsített éves beszámoló [Szt 98/A §-ának új (5) bekezdése] A kiegészítő rendelkezés alapján, ha a vállalkozó már nem kíván élni a sajátos egyszerűsített éves beszámoló készítésének a lehetőségével, illetve azt már nem alkalmazhatja, akkor a következő üzleti évben az általános beszámoló készítési szabályokat kell alkalmaznia azzal, hogy az új üzleti év nyitó adatai azonosak lesznek az előző, a sajátos egyszerűsített éves beszámolóval lezárt üzleti év záró adataival és a nyitó adatokat a főkönyvi számlák megnyitásakor korrigálni nem kell. A sajátos egyszerűsített éves beszámolóról a beszámolókészítés általános szabályaira való visszatérés után, a főkönyvi számlák megnyitását követően a bekerülési értékre, az évközi és az év végi értékelésre vonatkozó előírásokat azonban folyamatosan alkalmazni kell. 2.7 Devizanemek közötti áttérés [Szt 145 §-ának (5) bekezdése]

A módosítás pontosítja, egyértelművé teszi, hogy a pénznemek (devizanemek) közötti áttérést követő üzleti év könyveit, az elkészített külön mérlegnek megfelelően, a választott új, a létesítő okiratban rögzített devizában, illetve forintban kell az áttérés napját követő nappal megnyitni. 2.8 Ismételt közzététel [Szt. 154 §-ának (6) bekezdése] A kiegészítő rendelkezés alapján nem kell a megelőző üzleti év éves beszámolóját, egyszerűsített éves beszámolóját ismételten letétbe helyezni és közzétenni, ha az erre nyitva álló határidő letelte előtt az adott üzleti évi éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló letétbe helyezése és közzététele megtörtént és annak mérlegében és eredménykimutatásában a lezárt korábbi üzleti év(ek)re vonatkozó módosítások külön oszlopban bemutatásra kerültek. 2.9 − − − − − − Kisebb pontosítások az Szt. 116 §-ának (1)

bekezdésében az „Európai Gazdasági Térségben” szövegrész helyébe az „Európai Gazdasági Térség valamely államában” szövegrész lép; az Szt. 118 §-ának (3) bekezdésében a leányvállalat az anyavállalatához köteles a módosítás szerint a beszámolóját (korábban éves beszámolóját) átadni; az Szt. 38 §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint lekötni a visszaváltható részvények „visszavásárlási (megszerzési) értékét” helyett helyesen „könyv szerinti értékét” kell; az Szt. 25 §-ának (9) bekezdésében, 26 §-ának (8) bekezdésében, 28 §ának (4) bekezdésében, 66 §-ának (1) bekezdésében az adott előlegként (az adott előleget) az „átutalt” összeget (összegben) helyesen az „átutalt (megfizetett, kiegyenlített” összegben kell kimutatni; az Szt. 63 §-ának (1) és (3) bekezdésében az adott előleget az „átutalt (fizetett)” összegben helyesen az „átutalt (megfizetett, kiegyenlített)”

összegben kell kimutatni; az Szt. 141 §-a (1) bekezdésének módosítása alapján a végleges vagyonmérleget az átalakulás napjával, az átalakulás napját (és nem a cégbejegyzést) követő 90 napon belül kell elkészíteni. 2.10 Hatályát veszti: − − − − − 3. az Szt. 141 §-ának (6) bekezdése (a jegyzett tőke részét képező eszközök elkülönítése a végleges vagyonleltárban); az Szt. 84 §-a (3) bekezdésének b) pontjában, 85 §-a (2) bekezdésének c) pontjában „a befektetési alapnak történő” szövegrész; az Szt. 86 §-a (7) bekezdésének d) pontjában a „86 §” szövegrész; az Szt. 177 §-ának (11) bekezdésében az „(1)-(2) bekezdés” szövegrész; a vizitársulatok kezelésében lévő építmények értékcsökkenési leírásának elszámolására vonatkozó előírás [Szt. 177 §-ának (4) bekezdése] A számviteli törvény módosításai, amelyeket először a 2010. évben induló üzleti évről készített

beszámolóra kell alkalmazni. 3.1 Devizában készült beszámoló [Szt 20 §-ának (2)-(5) bekezdése] A kiegészítő módosítás [(4) bekezdés] bármely vállalkozó részére lehetővé teszi, hogy saját döntésétől függően, külön feltételek nélkül, számviteli nyilvántartási, valamint éves beszámolókészítési kötelezettségét euróban teljesítse, ha az erre vonatkozó döntését a számviteli politikájában az üzleti év első napját megelőzően rögzítette és a létesítő okirata szerinti devizaként az eurót jelölte meg (ennek megfelelően a létesítő okiratot módosította). A vállalkozó ezen döntését legkorábban a döntést követő ötödik üzleti évre vonatkozóan változtathatja meg (térhet vissza a forintban történő könyvvezetésre és beszámolókészítésre), amennyiben a számviteli politikáját és a létesítő okiratát ennek megfelelően módosítja. Továbbra is fennmarad az az előírás, mely szerint (nem

forintban, nem euróban, hanem) harmadik devizában való könyvvezetés és beszámolókészítés csak akkor választható, ha a vállalkozó pénzügyi eszközeinek és pénzügyi kötelezettségeinek, valamint bevételeinek és költségeinek/ráfordításainak több mint a 25 százaléka az adott devizában merül fel a tárgyévben és merült fel az azt megelőző évben. Kapcsolódóan módosul − az Szt. 120 §-ának (8) bekezdésében, 123 §-ának (11) bekezdésében, − az Szt. 145 §-ának (1), (2) és (6) bekezdésében, továbbá a 177 §-ának (11) bekezdésében a 20. § (3)-(4), illetve (4) bekezdésére hivatkozás a 20 § (3)-(5), illetve (4)-(5) bekezdésre. Ha a vállalkozó üzleti éve megegyezik a naptári évvel és 2010. január 1-jétől élni kíván a 2009. évi LXXVII törvénnyel módosított, az Szt 20 §-ában foglalt lehetőséggel, alkalmazhatja a devizanemek közötti áttérés elszámolási szabályait a 2009. december 31-i mérlegfordulónapra

vonatkozó beszámoló mérlegében szereplő adatokra. 3.2 Bérjárulékok [Szt 79 §-ának (4) bekezdése] A módosítás a társadalombiztosítási járulék fogalmi meghatározásának 2010. január 1-jei változását vezeti keresztül a bérjárulékokra vonatkozó számviteli előírásokon. 4. 4.1 Egyéb módosítások A törvény hatálya [Szt. 2 §-ának (3) bekezdése] A törvény hatálya nem terjed ki – többek között – az egyéni vállalkozóra. A törvény szövegéből törölve az „akkor sem, ha egyéni cégként a cégbíróságon bejegyezték” szövegrész, mivel 2010. január 1-jétől – az új szabályozás szerint – az egyéni cég is tartozhat a számviteli törvény hatálya alá. 4.2 Az Eva-tv. hatálya alól való visszatérés [Szt 2/A §-a] Az egyéni cégre vonatkozó előírások szerint az egyéni cég korlátlan és korlátolt mögöttes felelősséggel működhet. Az egyéni cég főszabályként az Szt hatálya alá tartozik, és mint

ilyennek kettős könyvvitelt kell vezetnie. Az egyéni cég azonban választhatja az evát is, és – amennyiben korlátlan mögöttes felelősséggel működő az egyéni cég – az Eva-tv. hatálya alatt választhatja azt is, hogy csak az Eva-tv-ben előírt nyilvántartásokat vezeti. Ha már nem felel meg az Eva-tv-ben előírt feltételeknek az egyéni cég, akkor visszakerül a számviteli törvény hatálya alá. Ilyenkor kell alkalmazni a 2/A. §-ban előírtakat A módosítás lényege, hogy a 2/A. § valamennyi bekezdése kiegészült a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság után „és, valamint korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég” szövegrésszel. 4.3 Egyszerűsített éves beszámoló készítése [Szt. 9 §-ának (6)-(7) bekezdése] Az egyéni cégre vonatkozó új szabályokhoz igazodóan kiegészült az Szt. 9 §ának (6)-(7) bekezdése A módosítás szerint a korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég,

amely könyvvizsgálatra nem kötelezett, egyszerűsített éves beszámolóját sajátos módon is elkészítheti. Ez esetben azonban az egyéni cég sem térhet el választásától mindaddig, amíg a választás feltételeinek megfelel. 4.4 A bizonylatok megőrzése [Szt. 169 §-ának (1) bekezdése] A módosítás szerint a gazdálkodó az üzleti évről készített beszámoló mellett az üzleti jelentést is, valamint az azokat alátámasztó dokumentumokat köteles 10 évig megőrizni. 4.5 Házipénztár pénzkészlete [Szt. 14 §-ának (9) bekezdése] A házipénztár napi záróállományának naptári hónaponkénti számított napi átlaga nem haladhatja meg az előző üzleti év – éves szintre számított – összes bevételének 2 %-át a módosítás szerint a korábbi 1,2 % helyett. A 2009 évi V törvényben kihirdetett módosítást 2009. január 1-jétől lehet alkalmazni A kiegészítő előírás szerint a 2009. január 1 és a törvény hatályba

lépését követő 90 napig (90 napon belül kell a módosítást a számviteli politikában átvezetni) nincs helye mulasztási bírság kiszabásának az Szt. 14 §-ának (9)-(10) bekezdése szerinti előírások megsértése miatt. A módosító törvény hatályba lépését megelőzően az Szt. 14§-ának (9)-(10) bekezdése szerinti előírások megsértése miatt kiadott, mulasztási bírság kiszabását elrendelő határozatokat az adóhatóság a törvény hatályba lépésétől számított 60 napon belül saját hatáskörben hivatalból visszavonja, illetve a felügyeleti szerv hivatalból megsemmisíti és a már teljesített bírság összegét az adóhatóság az adózónak visszatéríti. 4.6 Az üzleti év a naptári évtől eltérhet [Szt. 11 §-a (2) bekezdésnek új d) pontja] − a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézménynél. XIII. Szakképzési hozzájárulás [Szht] A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének

támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI törvényt 2010 január 1-jétől módosító, kiegészítő előírások több törvényben is kihirdetésre kerültek. Összeállításunkban kitérünk azokra a 2010-ben is hatályos módosításokra, amelyek már 2009-ben hatályba léptek. 1. 1.1 Szakképzési hozzájárulás Szakképzési hozzájárulásra kötelezett [Szht. 2 §-a (1) bekezdésének a) és új e) pontja] A módosítások figyelembe vételével – többek között – szakképzési hozzájárulásra kötelezett: − a belföldi székhelyű társaság, kivéve = a közoktatási törvény szerinti központi képzőhely, = a közoktatási törvény alapján létrehozott társulás, illetve szakképzési feladatokat ellátó nonprofit gazdasági társaság, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság, továbbá a közoktatási törvény szerint működő szakképző iskola, = a felsőoktatási törvény szerint az állami felsőoktatási intézmény által

létrehozott társaság, − a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó. 1.2 Nem köteles szakképzési hozzájárulásra [Szht. 2 §-a (4) bekezdésének új d) pontja és új (6) bekezdése] 2009. július 1-jétől: − a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság a Tao. tv. 6 számú melléklete E) fejezete alapján megállapított kedvezményezett tevékenység ellátásával összefüggő, a társaságot terhelő társadalombiztosítási járulék alapja után. Az egészségbiztosítási szervvel szerződést kötött, nem költségvetési szervként működő egészségügyi szolgáltatót terhelő társadalombiztosítási járulék alapját a közfeladatra és a nem közfeladatra fordított munkaórák arányában, míg a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságot terhelő társadalombiztosítási járulék alapját a tárgyévi árbevételből a Tao. tv 6 számú

melléklete E) fejezete alapján megállapított kedvezményezett tevékenység és vállalkozási tevékenysége árbevétele arányában kell megosztani a szakképzési hozzájárulási kötelezettség kiszámításához. 1.3 A szakképzési hozzájárulás csökkenthető [Szht. 4 §-a (2) bekezdésének b) és d) pontja] A szakképzési hozzájárulást a gyakorlati képzés megszervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettségét legfeljebb annak mértékéig csökkentheti, a 2009. július 9-től hatályos módosítás szerint: − a csoportos gyakorlati képzést közvetlenül szolgáló tárgyi eszköz beszerzésére, bérleti díjára, felújítására, pótlására, illetve bővítésére fordított összeg 50 százalékával (korábban a teljes összegével), a karbantartására, valamint ezen eszközök működését biztosító szoftverek beszerzésére a tárgyévben fordított, az Flt.-ben meghatározott Munkaerőpiaci alap képzési

alaprészéből nyújtott támogatás értékével csökkentett összegben; − a d) pontban formai a pontosítás: a kötelező legkisebb munkabér mellé zárójelben beiktatták a (minimálbér)-t, a mértékek nem változtak. 1.4 A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítése [Szht. 4§-a (5)-(6) bekezdése] (lényegesen módosult előírások 2009. július 1-jétől hatályosak] Az a hozzájárulásra kötelezett, aki a szakképzési hozzájárulási kötelezettségének a törvényben felsoroltak alapján nem teljes egészében tett eleget, a még fennmaradó kötelezettségét szakképző iskola helyett a szakképzési törvényben meghatározott térségi integrált szakképző központ részét képező iskolai rendszerű szakképzést folytató intézményben, valamint a speciális szakiskolában és készségfejlesztő speciális szakiskolában folytatott gyakorlati oktatás és gyakorlati képzés, továbbá a felsőoktatási intézményben gyakorlati

képzés tárgyi feltételeinek fejlesztését – tárgyi eszközbeszerzést – közvetlenül szolgáló fejlesztési támogatás nyújtásával is teljesítheti. A hozzájárulásra kötelezett a fejlesztési támogatást a szakképző iskola, a szakképzésben résztvevő intézmény fenntartójának, a közoktatási törvény alapján létrehozott társulásnak, nonprofit gazdasági társaságnak, illetve szakképzés-szervezési társaságnak adhatja át, ha a térségi integrált szakképző központ keretei között működő szakképzési feladatokat ellátó intézmény vagy intézmények nappali rendszerű iskolai oktatásban szakképző iskolai tanulóinak létszáma legalább 1500 fő. A hozzájárulásra kötelezett a fejlesztési támogatást a speciális szakiskolának és készségfejlesztő speciális szakiskolának, valamint a felsőoktatási intézménynek gyakorlati képzés támogatására átadhatja. A fejlesztési támogatás összege a bruttó kötelezettség

60 (korábban 70) százaléka, illetve felsőoktatási intézménynek történő átadásakor 30 (korábban 35) százaléka lehet. A fejlesztési támogatást a bérjárulékok között kell elszámolni. A fejlesztési támogatás felhasználásának korlátozását tartalmazza a (6) bekezdés. Ez szerint a gyakorlati képzést szolgáló tárgyi eszközök működtetési költségeire legfeljebb 15 százaléka, a szakképzés korszerűsítéséhez szükséges tananyag- és taneszközfejlesztéshez, az oktatók továbbképzéséhez legfeljebb 5 százaléka, az intézmények, a nonprofit gazdasági társaságok fenntartóinál a fejlesztési támogatással kapcsolatos adminisztrációra 3 százaléka használható fel. 1.5 Bevallási és elszámolási kötelezettség [Szht. 4/B-4/G §-ai] (hatályos 2009. július 1-jétől) − azok számára, amelyek hozzájárulási kötelezettségüket a gyakorlati képzés valamely formájával teljesítik, − az állami szakképzési és

felnőttképzési intézet honlapján közzétett „éves bevallás” nyomtatvány kitöltésével, a tárgyévet követő év második hónapja 25. napjáig történő megküldésével, − a bevallásban kimutatott befizetési kötelezettség egyidejű megfizetésével. A bevalláshoz csatolni kell: − a gyakorlati képzés telephelyére a tárgyévre vonatkozóan érvényes tanúsítvány másolatát a törvényben előírt tartalommal; − a törvény mellékletében meghatározott költségeket (kiadásokat) részletezni kell. A bevallás és elszámolás helyességét 30 napon belül ellenőrzik, javítják, egyeztetik, egyet nem értés esetén az állami adóhatóság jár el. Ha a hozzájárulásra kötelezett – felszólítás ellenére – nem tesz eleget a bevallási és elszámolási kötelezettségének, törlik a nyilvántartásból és az Szht. 5 §-a [l 16 pont] hatálya alá tartozónak tekintik, nem csökkentheti bruttó kötelezettségét, nem

érvényesíthet költségelszámolást, bevallását pedig az állami adóhatósághoz kell benyújtania. Önellenőrzéssel a hozzájárulás alapját, a hozzájárulási kötelezettséget, az elszámolható költségeket és kiadásokat, a befizetési kötelezettség, illetve a többletköltség-igénylés összegét az Art.-ben meghatározott módon lehet helyesbíteni Az önellenőrzéshez a már említett „éves bevallás” nyomtatványt kell használni, feltüntetve azon az önellenőrzés tényét, időpontját és esedékességét is. Egyebekben – értelemszerűen – az „éves bevallás”-ra vonatkozó előírások szerint kell eljárni. Az önellenőrzéssel megállapított fizetendő különbözetre a jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamatot kell felszámítani. A szakképzési hozzájárulás bevallásának és elszámolásának ellenőrzését az állami szakképzési és felnőttképzési intézet végzi. Az ellenőrzés módját és feltételeit az Szht

4/F. és 4/G §-ai részletezik 1.6 A nem gyakorlati képzés szervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett [Szht. 5 §-a] 2009. július 1-jétől bruttó kötelezettségét annak legfeljebb 60 (korábban 70) százalékáig csökkentheti az alábbiakkal: − a térségi integrált szakképző központ részét képező iskolai rendszerű szakképzést folytató intézményben (ha a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő szakképző iskola tanulóinak a létszáma legalább 1500 fő), valamint a speciális szakiskolában és készségfejlesztő speciális szakiskolában folytatott gyakorlati oktatás és gyakorlati képzés, a felsőoktatási intézményben a gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek fejlesztését közvetlenül szolgáló fejlesztési támogatás összegével (a felsőoktatási intézmény részére adható fejlesztési támogatás legfeljebb 30 százalék lehet a 60 % helyett); − a fejlesztési támogatást a szakképzési törvényben

meghatározott térségi integrált szakképző központnak, a szakképző iskola, a szakképzésben résztvevő intézmény fenntartójának, a közoktatási törvény alapján létrehozott társulásnak, nonprofit gazdasági társaságnak, szakképzés-szervezési társaságnak, speciális szakiskolának és készségfejlesztő speciális szakiskolának, felsőoktatási intézménynek a gyakorlati képzés támogatására adhatja át, − változatlan a tanulmányi szerződés vagy a tanulmányok folytatására történő munkáltatói kötelezés alapján megszervezett képzés külön jogszabályban meghatározott költségeivel a csökkentés lehetősége mikro- és kisvállalkozásoknál 60 %-ig, egyéb esetekben 33 %-ig. A bruttó kötelezettség 40 %-át, illetve 70 %-át és az előbbiek szerint a 60 %-ból (illetve 30 %-ból) fel nem használt részt az állami adóhatósághoz kell befizetni. Az első félévre vonatkozóan előleget kell fizetni. Az előleg mértéke a

tárgyfélévi bruttó kötelezettség, a kötelezettségcsökkentő tételek időarányosan figyelembe vehetők, ha kifizetésük a tárgyfélév utolsó napjáig megtörtént. A fejlesztési támogatás mértékét a törvény szabályozza. Az nem haladhatja meg szakképző iskolai tanulónként, illetve a felsőoktatási intézmény által szervezett, államilag finanszírozott gyakorlati képzésben résztvevő hallgatóként – a tárgyi eszköz átadás kivételével – legfeljebb a költségvetési törvényben meghatározott, a szakképzési évfolyamon történő szakmai gyakorlati képzésre megállapított közoktatási kiegészítő hozzájárulás fajlagos összegének a kétszeresét. A módosítás nevesíti, ha a gyakorlati képzés teljesen megszűnik, vagy egy évnél hosszabb ideig szünetel, hogy az eszközök térítésmentese átadása milyen intézmény részére történhet. A közoktatási törvény alapján létrehozott társulás, nonprofit gazdasági

társaság, szakképzés-szervezési társaság a kapott fejlesztési támogatást továbbadhatja a térségi integrált szakképző központ részét képező közoktatási intézménynek, felsőoktatási intézménynek, központi képzőhelynek, ha erre vonatkozóan megállapodást köt. 2. A képzési rendszer fejlesztésének támogatása [Szht. 8-18 §-ai] Az Szht. ezen része is több helyen módosult Mivel ezen módosítások a gyakorlati munkát nem érintik, azokkal itt nem foglalkozunk. 3. Egyéb módosítások 3.1 Értelmező rendelkezések [Szht 19 §-ának új 7 és 8 pontja] Kiegészítő gyakorlati képzés: az adott szakképesítés tekintetében meghatározott gyakorlati képzési időszak legfeljebb 50 százalékában más, ugyanazon gyakorlati képzést szervező hozzájárulásra kötelezettnél folytatott gyakorlati képzés. Főállású oktató: az MT 117/B. §-a szerinti teljes munkaidőben foglalkoztatott szakoktató, gyakorlati oktató, valamint a tanuló,

illetve a hallgató gyakorlati képzésével megbízott egyéb olyan szakember, aki minden munkanapján tanulók, illetve hallgatók gyakorlati képzését végzi. 3.2 Melléklet Az 1/d. pont szerint elszámolható, a tanulókkal, a hallgatókkal kapcsolatos költségek köre és mértéke módosult 2009. július 9-től Ez szerint: a tanulónak, illetve a hallgatónak jogszabály alapján kötelezően járó munkaruha, egyéni védőeszköz, tisztálkodási eszköz, kedvezményes étkeztetés, továbbá ezek járulékai és egyéb közterhei, valamint a vizsgára való utazás költsége, továbbá az ideiglenes átirányítással kapcsolatban felmerült útiköltség, amely szállítási naponként legfeljebb a mindenkori kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) 1,5 százaléka (korábban 1000 Ft) lehet fejenként, feltéve, hogy az útiköltség nem a tömegközlekedés igénybevételével merült fel (ez utóbbi esetben a számlával igazolt összeg számolható el).

Elszámolható az ideiglenes átirányítással kapcsolatban felmerült számlával igazolt szállásköltség-térítés, naponként a minimálbér 2 százalékáig fejenként. Egyéb elszámolható költségekben nincs érdemi változás