Kommunikáció | Felsőoktatás » Róka Jolán - Kommunikáció elmélet

1 Róka Jolán - Kommunikáció elmélet Kötelező irodalom: Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei I. II III X fejezetek Kommunikáció I. II (válogatás) Bp 1978 ebből 4 tanulmány kell: - Gerbner: Kommunikáció és társadalmi környezet - Gerbner: Kulturális mutatók - NewComb: A kommunikatív aktus - Westley – McLean: A közvetlen emberi kommunikációtól a tömegkommunikációig Aronson: A társas lény ( A tömegkommunikáció, a propaganda és a meggyőzés - III. fejezet) Írásbeli vizsga – 4 oldalas teszt 1) Kötelező irodalom 2) Értelmezések 3) kommunikációs - modell 4) Esszé 40% - tól elégséges igaz – hamis állítások (10 kérdés) egy – két mondat (pl. redundancia, kommunikáció) pl. koncentrikus körmodell – ábra, ismertetés, néhány fontosabb gondolat pl.a nonverbális kommunikáció kódjai (5-6 mondat) pl. embléma A reklám nemzetközi története Aronson: A tömegkommunikáció, a propaganda és a

meggyőzés A tömegkommunikáció A tömegkommunikáció korszakában élünk, korunkat a tömeges meggyőzés törekvései jellemzik. A befolyásolás sokszor alig észrevehető vagy nem is szándékos Ha a kommunikátorok nem is akarnak valamit feltétlenül eladni nekünk, mégis sikerrel befolyásolhatnak minket abban, hogy miképpen lássuk a világot, és hogyan reagáljunk életünk fontos eseményeire. • Nem szándékos befolyásolás: A hírszerkesztők valószínűleg nem akarnak eladni semmit, mégis nagy hatást gyakorolhatnak viselkedésünkre (az emberek utánozni kezdik azt, amit a TV-ben láttak - pl. öngyilkosságok). Képesek befolyásolni véleményünket: eldöntik, milyen eseményekről fognak beszámolni. Mivel a h íradó a s zórakoztatás egyik formája (a BBC igazgatója szerint), és az emberek többsége szórakozásra, kikapcsolódásra vágyik - a tájékozottság csak másodlagos szempont -, ezért amikor a hírszerkesztők eldöntik, hogy milyen

eseményekről számoljanak be, döntésük (részben) az anyag szórakoztatási értékének tekintetbevételén alapul. A híradó inkább az emberek – terroristák, tüntetők, sztrájkolók, rendőrök stb. – erőszakos megnyilvánulásaira koncentrál, mert ezeket sokkal érdekesebb nézni, mint a békésen, fegyelmezetten viselkedőket. Amíg azonban a hírszerkesztő szórakoztatni akar és nem manipulálni, akaratlanul is meggyőzi a nézőket arról, hogy erőszakosabbak, durvábbak 2 manapság az emberek, mint régen. Mindez aztán előidézheti az emberek erőszakos magatartását. Az események szelektív kiemelése a tömegkommunikációnak olyan pozíciót biztosít, amelynek révén nem csupán beszámol az eseményekről, hanem meg is határozza őket. Közvetlenebb befolyásolás: A jó anyagi lehetőségekkel rendelkezők nagyobb befolyást tudnak gyakorolni a nézőkre azáltal, hogy előre elkészített anyagot (saját operatőrrel, rendezővel stb.)

spontán megnyilatkozásnak, rögtönzött válaszadásnak állítanak be, így a nézőnek az a mesterségesen előállított kép tűnik valóságosnak, és mivel profi, hatásosabb.(Nixon – elnökválasztás) Mennyire hitelesek és hatékonyak azok a nyilvánvaló kísérletek, hogy a tömegközlési eszközök révén különféle termékeket becsomagoljanak és eladjanak? Bár a néző kételkedik a reklámok megbízhatóságában, mégis hatást gyakorolnak rá. Ha valaki azt hiszi, hogy védett a befolyásolással szemben, ez még nem jelenti azt, hogy tényleg ellenáll. A propaganda Mi a különbség a propaganda és az oktatás között? Propaganda: meghatározott doktrína módszeres terjesztése Oktatás: valamilyen ismeret vagy készség átadásának aktusa Különválasztani őket mégsem lehet, mert az iskolában előforduló gyakorlati életből vett példákat egyértelműen a társadalomban elfogadott normák alapján állítják össze (pl. kamat, adó

kiszámítása – holott a kamatszedés bizonyos társadalmakban bűn.Vagy a történelemben bizonyos események kiemelése, mások kihagyása). Ezért az oktatás bizonyos fajtája a propagandának. A gyakorlatban nagymértékben az egyénileg vallott értékektől függ az, hogy ki mit tekint egy bizonyos tananyagból oktatásnak és mit propagandának. A meggyőzés A meggyőzést célzó közléseknek gyakran vagyunk célpontjai. A meggyőzés etikája A meggyőzési kísérletek (kommunikáció) célja szerinti megítélés: Leegyszerűsítve: a cél szentesíti az eszközt. Van, amikor nem tartjuk etikátlannak a hazugságot, van, amikor igen (életmentés – zsidó rejtegetés, farmer eladás – a legjobb farmer ez). A meggyőzési kísérletek (kommunikáció) tartalma szerinti megítélés: Milyen eszközöket alkalmaz a kommunikáció forrása. Tudatosan hamis tájékoztatás, megtévesztő érvek használata, tények elhallgatása általában etikátlan. De elképzelhető

a kegyes hazugság, amikor egy ember érzéseit fölösleges megbántani. Ahhoz, hogy eldöntsük, erkölcsös – e a meggyőzés, a közlésnek mind a célját, mind a tartalmát figyelembe kell venni. A meggyőzési kísérletek átfogják életünket. meggyőzés: érvek, kiegészítő érvek, bizonyos dolgok szóba hozatala (másik felet mélyen érinti), bizonyos dolgok elhallgatása (a másikra nézve káros lehet). stb Semmi direkt valótlanságot nem állít, csupán a lehető legjobb megvilágításban adja elő érveit. Másfelől a rendelkezésre álló információk közül néhányat elhallgat. 3 Döntésünket nagymértékben meghatározza az adott szituáció. Előadjuk érveinket úgy, hogy a leghatékonyabban mozdítsák elő ügyünket. Érveinket a legnagyobb teljességgel és pártatlansággal mutatjuk be. Milyen tényezők határozzák meg a meggyőzést célzó közlés hatékonyságát? Egy üzenet meggyőző erejét fokozni lehet anélkül, hogy

torzításokhoz vagy hazugságokhoz kellene folyamodnunk. Ki mondja, mit mond, kinek mondja? a) a kommunikáció forrása b) a kommunikáció természete c) a közlés befogadóinak sajátossága A kommunikáció forrása hitelesség: • külsőségek (megjelenés, öltözködés), • jellem (Arisztotelész), • szakértelem, • megbízhatóság, • hallgatói és/vagy nézői attitüdök. A megbízhatóság növelése (Aronson – Golden kísérlet): • nem jelent előnyt a kommunikátornak, ha meggyőz. • a kijelentései nincsenek összhangban szakmai érdekével • nem akar befolyásolni (hisszük) – Ha a kommunikátornak nincs szándékában bennünket befolyásolni, akkor rábeszélő ereje megsokszorozódik. • vonzerő Összefoglalva:  Véleményünket a szakértelemmel rendelkező és megbízható egyének befolyásolják.  A kommunikátor megbízhatósága (és hatékonysága) fokozódhat, ha olyan álláspontot képvisel, amely minden jel szerint saját

érdeke ellen való.  A kommunikátor megbízhatósága ( és hatékonysága) növekedhet, ha úgy tűnik, hogy nem akarja véleményünket befolyásolni.  Ha valaki tetszik nekünk és azonosulunk vele, akkor véleménye és viselkedése jobban hat ránk, mintha egyébként ez a hatás a közlés tartalmából következne – legalábbis lényegtelen véleményeket és viselkedéseket illetően.  Amennyiben lényegtelen véleményről és viselkedésről van szó, ha valaki tetszik nekünk, hagyjuk magunkat befolyásolni, még akkor is, ha tudjuk, hogy az illetőnek szándékában áll meggyőzni bennünket és ebből ő maga is hasznot húz. A kommunikáció természete Mikor meggyőzőbb a közlés? (a vélemény befolyásolása)  az értelemre vagy az érzelemre kíván hatni  élményszerű, személyes tapasztalatra hivatkozik bizonyítékokkal alátámasztott vagy világos, cáfolhatatlan 4  egyoldalú érvelés vagy a kommunikáció magában foglalja az

ellenkező álláspont cáfolatát is Logikai vagy érzelmi felszólító jelleg: Az érzelmi hangvételű agitáció általában eredményesebb. Fokozni lehet a hatást, ha megfélemlítést alkalmazunk (cigaretta, gyorshajtás), de az erős megfélemlítés leginkább azoknál az embereknél hatékony, akiknek magas az önértékelésük (meglehetősen jó véleménnyel vannak magukról). Az alacsony önértékelésű emberek kevéssé hajlamosak közvetlen módon reagálni az elrettentő tartalmú közlésre, de ha a közvetlen cselekvést el lehet halasztani, akkor az alacsony önértékelésű emberek inkább az erősen félelemkeltő kommunikáció hatására fognak cselekedni. Hatékonyabb a közlés, ha nem csak félelmet kelt, hanem egyúttal pontos utasítással is szolgál arra nézve, hogy hol, mikor és hogyan lehet valamilyen megelőző lépést tenni. A részletes tájékoztatás azonban kevés ahhoz, hogy véleményünk megváltozzon és cselekedjünk, szükség van a

viszonylag erős félelemkeltésre is. Statisztikai bizonyíték vagy személyes példa: Az egyértelmű és életszerű tapasztalatok jobban hatnak, mint a statisztikai adatokkal alátámasztott érvelés, még akkor is, ha a személyes példa csak egy eset. Erős a hajlandóságunk arra, hogy egyetlen, elszigetelt esetet tipikusnak véljünk. Egyik fél vagy mindkét fél érvei: • a hallgatóság intelligenciája (intelligens mindkét fél érve a hatásosabb) • a hallgatóság kezdeti álláspontja (ha hinni akar a közlőnek egyetlen álláspontra összpontosító kifejtés a hatásosabb, ha azonban az ellenfél álláspontjával szimpatizál eredetileg a másik fél nézetét bemutató a hatásosabb) Tehát a hallgatóság összetétele rendkívül fontos (hol, kinek). Ha egy kommunikátor említést tesz ellenfele álláspontjáról, az a benyomás keletkezhet róla, hogy tárgyilagos, tisztességes, és így hatásfoka növekedhet. Másrészről azonban, ha csak említést

tesz is az érem másik oldaláról, a hallgatóság gyanakodni kezdhet, hogy e kérdés vitatható. Az emberek elbizonytalanodhatnak, ambivalenssé válhatnak, ez végül is csökkentheti a közlés meggyőző erejét. Egyértelmű összefüggés figyelhető meg az érvelésmód egyoldalúsága és a kommunikáció hatékonysága között. Az összefüggés bizonyos fokig a hallgatóság intelligenciájától függ Minél intelligensebbek a hallgatóink, annál kevésbé meggyőző az egyoldalú érvelés és annál hatékonyabb az, amely kifejti a fontosabb ellenérveket is, majd fokozatosan megcáfolja őket. A bemutatás sorrendje A tanulás és emlékezés kérdéskörébe tartozó probléma. Az első tényező hatása (primacy effect): Két egymást követő közlés esetén az utolsó közlésre emlékeznek az emberek jobban, de befogadása nem lesz olyan mélyreható, mint az első közlésé, mert az első közlés már puszta létével gátlást gyakorol a tanulási

folyamatra. A tanulási folyamatból következően tehát az első közlés a hatásosabb. Friss tényező hatása (recency effect): Két egymást követő közlés esetén az utolsó közlésre emlékeznek az emberek jobban, de befogadása nem lesz olyan mélyreható, mint az első közlésé, mert az első közlés már puszta létével gátlást gyakorol a tanulási folyamatra. Az emlékezetben tartás jelenségeire vonatkozó ismeretekből adódóan a második érvelés lesz a hatásosabb. 5 Hogy el tudjuk dönteni a sorrendet, az időt kell figyelembe venni, mint igen fontos tényezőt. 1. az első és a második közlés között eltelt idő 2. az az idő, amely a második közlés befejezése és a végső döntés aktualitásának időpontja között múlik el 1. A gátlás (interferencia) akkor a l egnagyobb, ha a k ét közlést csak nagyon csekély időköz választja el, ekkor az első megszólalás maximálisan akadályozza a második elsajátítását, tehát az

első tényező fog érvényesülni. Tehát az az eredményesebb, aki az első közlést tette. 2. Az emlékezetben tartás akkor a legnagyobb, tehát akkor kerül a friss tényező hatása túlsúlyba, ha a közönségnek a második közlés meghallgatása után azonnal állást kell foglalnia. 1. A friss tényező hatása akkor érvényesül, amikor az első és második közlés között hosszú, a második közlés és a döntés között pedig rövid idő telik el. 2. Az első tényező hatása akkor érvényesül, amikor az első és második közlés között rövid, a második közlés és a döntés között hosszú idő telik el. Az eltérés nagysága: Az emberekben általában igen erős az igazságra vagyis „igaz” véleményekre és ésszerű cselekvésekre való törekvés. Ha a kommunikátor olyan hallgatóság előtt szólal meg, amelynek véleménye gyökeresen eltér az ő általa képviselt állásponttól rendkívül kínos. A kellemetlenség érzetét

csökkenheti a hallgatóság, erre négy lehetőség kínálkozik:  megváltoztathatják véleményüket  megpróbálhatják rávenni a kommunikátort véleményének megváltoztatására  támaszt kereshetnek eredeti véleményüknek olyan emberek személyében, akik osztják ezt a nézetet annak ellenére, amit a kommunikátor mond  leszállíthatják magukban a kommunikátor értékét – meggyőzhetik magukat arról, hogy az illető ostoba, erkölcstelen – és ennek révén érvényteleníthetik a hallottakat. Mivel azonban sok esetben vagy a kommunikátor megközelíthetetlen (pl. TV), vagy a közlés befogadója egyedül van a közléskor, ezért csak két eset jöhet szóba:  megváltoztatják saját véleményüket  leszállítják a kommunikátor értékét A saját nézetünktől nagyon eltérő véleményt akkor fogadjuk el, ha a kommunikátor hitelt érdemlő. Ha a közlő hitelt érdemlő – minél szélesebb az eltérés az ő álláspontja és a

hallgatóság álláspontja között – annál nagyobb a meggyőző ereje. A saját nézetünktől kis mértékben eltérő véleményt fogadjuk el egy kevésbé hitelt érdemlő kommunikátortól. Minden bizonnyal tud hatni a hallgatóságra, ha álláspontja nem túlságosan különbözik azokétól, akikre hatni kíván. De minél eltérőbb véleményt hangoztat, annál inkább kétségbe vonják „bölcsességét”, és annál kevésbé hagyják magukat befolyásolni tőle. A saját nézetünktől nagyon eltérő közlést úgy fogadjuk, mint ami átlépi az elfogadhatóság határát – de ez csak akkor van így, ha a kommunikátor nem túlzottan hitelt érdemlő. Összegezve: Ha a kommunikátor nagymértékben hitelt érdemlő, akkor minél szélesebb az eltérés az általa hangoztatott és a hallgatóság által képviselt álláspont között, annál nagyobb lesz a véleményváltozás; - ha viszont a közlő hitelessége kétséges vagy csekély, akkor közepes

eltérésnél várhatóan maximális hatást vált ki a kommunikáció. 6 A közlés befogadójának sajátosságai Látjuk, hogy egy adott közlés hatással lehet az egyik emberre, de hatástalan maradhat egy másiknál. A közlés egyes befogadóinak intelligenciája és eredeti álláspontja fontos szerepet játszik abban, hogy a kétoldalú vagy az egy oldalú érvelés ér-e el nagyobb hatásfokot. önértékelés: A befolyásolhatóság legegyértelműbb személyiségváltozója az önértékelés. Magas önértékelés esetén, ha a saját véleményétől eltérő közlést kap, el kell döntenie, hogy mikor lesz inkább igaza: ha álláspontját megváltoztatja, vagy ha továbbra is kitart az eredeti mellett. Ily módon konfliktust élhet át, ha nem ért egyet egy magas fokon hitelt érdemlő kommunikátorral. Alacsony önértékelés esetén nem él át konfliktus helyzetet – miután nem tartja magát túl nagyra, úgy érzi, jobb esélye van arra, hogy igaza legyen,

he elfogadja a közlő állításait. A közlés befogadójának tapasztalatai: lelkiállapot (jóllakottság, pihentség, jókedv jobban hat rá a közlő) A befogadók érzékenységét, befolyásolhatóságát lehet csökkenteni is: figyelmeztetéssel, hogy befolyásolni fogják őket (Freedman és David Sears – autóvezetés) szabadságérzet (Brehm reaktancia – elmélete) - ha úgy érezzük, veszélybe került, mindent elkövetünk a helyreállítása érdekében. Az erőszakos közlésnek éppen ezért ellenállunk, mert úgy érezzük, döntési szabadságunktól akarnak megfosztani, ami aztán működésbe hozza az ember védekező mechanizmusát, amelyekkel ellenállunk a közléseknek. Az embereket lehet befolyásolni, bizonyítja továbbá Asch – kísérlete is - az emberek rejtett társas nyomásoknak engedelmeskednek. Ha ez a nyomás olyan erőssé válik, hogy az egyént szabadságában fenyegeti, az emberek nem csak ellenállnak a n yomásnak, hanem azzal

ellentétesen reagálnak. autonómia – ha olyan információval kerül szembe az egyén, amely mélyebb meggyőződésével ellentétes, akkor hajlamos arra, hogy ellenérveket találjon ki, így képes megakadályozni, hogy véleményét túlságosan befolyásolják, és képes megőrizni autonómiatudatát. Ezt az ellenállást is le lehet győzni (Leon Festinger – Nathan Maccoby) figyelemeltereléssel. A közlő érvel, a befogadó az érvek hallgatásán kívül más tevékenységet is folytat (filmet néz): nincs lehetősége ellenérveket kigondolni, mert figyelme leterhelt. A figyelem elterelés hatása függ a személy eredeti véleményétől is. ellenállási kísérlet a bofolyásolással szemben: védőoltás effektus (William McGuire): Mivel az ellenérveket is felvonultató és megcáfoló közlések többnyire hatásosabbak, mint az egyoldalú érvelés, ezért McGuire úgy véli, hogy ha valakit előzetesen kitesznek egy rövid közlésnek, amelyet helyben meg is

tud cáfolni, akkor ily módon „immunizálódik” a későbbiekben felvonultatott összes érv ellen is. A védőoltás akkor növeli legeredményesebben az ellenállást, ha a m egtámadott nézet kulturális evidencia. (Kulturális evidencián olyan nézetet értünk, amelyet a társadalom tagjainak többsége kétségbevonhatatlanul igaznak tart.) Egy későbbi – tompított erejű – támadás a nézeteink ellen védettséget alakít ki bennünk egy későbbi – komolyabb – meggyőzési kísérlet ellen, mert: motiváltak leszünk arra, hogy megvédjük saját nézeteinket 7 e védekezésben bizonyos gyakorlatra tegyünk szert. Ezután már képesek lehetünk arra, hogy súlyosabb kihívásoknak is ellenálljunk. Az elvek gyakorlati alkalmazása Lehetőség nyílik arra, hogy megváltoztassuk az emberek véleményét, és saját álláspontunkat elfogadtassuk. TV műsort készíthetünk, szabadon Az elvek felsorakoztatása: • időpont kiválasztása (sok értelmes

ember nézi – valamilyen intellektuális műsor után) • bemutatjuk az érveinket és ellenérveket (intelligens embernél jobban hat a kétoldalú) • kihasználjuk az első tényező hatást (az érveket megfelelően csoportosítjuk) • félelmet keltünk (megrázó képsorok) • javaslatokat teszünk, tanácsadás és tájékoztatás a megelőzésre (hatásosabb) • érveket hozunk fel saját álláspontunk ellen, majd bemutatjuk ezeknek az ellenérveknek a erőteljes cáfolatát • mindezt egy megbízható, hozzáértő és rendkívül szeretetreméltó személy mondja el • saját érveinket határozottan mondjuk el (növeljük az eltérést a közlés tartalma és a nézők eredeti véleménye között • majd várjuk, hogy a vélemények változzanak Nem ilyen egyszerű! Ha valakinek meginog a magabiztossága, akkor kevésbé lesz hajlandó odafigyelni a saját véleményének ellentmondó érvekre. (Lance Canon) nem azok hallgatják/nézik végig, akik leginkább

hajlamosak lennének véleményük megváltoztatására. Sokkal hatásosabb közlésünket nem dokumentum műsorban elmondani, hanem egy szórakoztató tere-fere jellegű műsorba beágyazni, mert: • ártalmatlannak látszik, de mondanivalója világos • mivel nem tekinthető meggyőzési kísérletnek, csekély ellenállást vált ki, • kikerüli a védőoltás effektust • elszórakoztat, így meggátolja a nézőt az ellenérvek kialakításában • megnézi a műsort, és nem vált másik csatornára. A tévének igen nagy szerepe van a világról alkotott képünk formálásában. A tévének, mint médiumnak hatása van, és az általa közvetített valóságkép ritkán marad értékmentes. Az eddigi legrészletesebb tévés kutatást George Gerbner és munkatársai végezték el. Elemzésük bebizonyította, hogy a tévé valóságábrázolása durván pontatlan és félrevezető. Összehasonlításokat végeztek az „erős” (naponta több, mint 4 órát képernyő

előtt ülő) és a „gyenge” (naponta 2 óránál kevesebbet tévéző) nézők attitüdjei és vélekedései között. Úgy találták, hogy az erős nézők • több olyan attitüdöt fejeznek ki, amely faji előítéletekről árulkodik • a valóságosnál nagyobbra becsülik az orvosok, ügyvédek, sportolók számát • többet esznek, isznak • kevesebbet tornáznak • jobban félnek attól, hogy bűncselekmény áldozataivá válnak • úgy gondolják, hogy az idősebb emberek ma kevésbé egészségesek, mint 20 évvel ezelőtt (holott az ellenkezője igaz) Oka: A tévé torzít. A tömegközlési eszközök révén kapott információk és benyomások feltehetően kevésbé hatásosak akkor, ha közvetlen tapasztalatokra is támaszkodhatunk (pl. társas kapcsolatok) vélemény: az, amit tényszerűen igaznak hiszünk 8 A vélemények kognitív tartalommal rendelkeznek, vagyis érzelemmentesek; nem annyira egész lényünkhöz, inkább csak a fejünkhöz

tartoznak. Az ilyen vélemények változékonyak, megváltozhatnak, ha tiszta, világos ellenbizonyítékokkal kerülnek szembe. Pl Bp-en télen hideg van. attitüd: az olyan vélemény, amely egy értékelő és egy érzelmi komponenst is tartalmaz. A véleményhez képest nagyon nehéz megváltoztatni. Pl Bp télen piszkos (értékelő és érzelmi jellegű) 1 Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei I. fejezet Problématörténeti áttekintés 1. A közvetlen emberi kommunikáció fogalomköre és jelenségei Kommunikáció minden, amelyben információ továbbítása történik, függetlenül attól, hogy az információ milyen jelekben vagy jelek milyen rendszerében, kódjában fejeződik ki. Információelméleti síkon kommunikáció a gépekben és gépi rendszerekben továbbadott információ is. A kommunikáció felbontása: • Kommunikáció információelméleti – kibernetikai értelemben – információátadás mindenféle rendszerben

• Kommunikáció technikai értelemben – információátadás ember alkotta technikai rendszerekben • Társadalmi kommunikáció – információátadás a társadalmi szféra rendszereiben • Biológiai kommunikáció – élő szervezetek különféle rendszereiben zajló információ átadás A társadalmi kommunikáció magába foglal minden viszonylatot, amely az ember és a hozzátartozó közösségek, szociálisrendszerek között létezhet. (Szecskő 1971) Integrációs kísérletek – a két nagy irányzat: • Palo Alto – i irányzat – a kommunikáció formális iskolája ill. interperszonális kommunikációelmélet jelentősége: a kommunikáció szükségszerű (az ember képtelen nem kommunikálni, mivel minden interaktív helyzetben mindenféle megnyilvánulás kommunikáció) és többszintű (a tartalmi referenciális kommunikáción kívül állandóan jelen van minden emberi érintkezésben egy viszonyjelző, viszonyminősítő kommunikációs áramlás,

amely mintegy magasabb szinten kvalifikálja a tartalmi kommunikációt). hiányossága: csak az elemi kommunikációs akciók magyarázhatók teljesen, a bonyolultabb struktúrák már nem értelmezhetők. • Goffman – féle megközelítés – a köznapi kommunikáció elmélete jelentősége: számol az emberi megnyilvánulások komplexitásával hiányossága: nem különíthetők el benne a kommunikáció elemi szabályszerűségei, alaptételei, holott a bonyolult struktúrák is ezekből épülnek fel. A premisszák nem az emberre általában vonatkoznak, hanem bizonyos társadalmi szisztémák embereire. • Buda Béla – a közvetlen emberi kommunikáció modern elmélete. Nagyobb mértékben támaszkodik a formális kommunikációs iskolára, mint az összetettebb köznapi kommunikációra, de egyben megrajzolja a k ét nagy irányzat összekapcsolásának vonalait is. Mindenféle kommunikációnak elemi jelensége két ember közvetlen kommunikatív kapcsolata, amelyben

minden emberi érzékszerv részt vesz, legfőképpen a látás és a hallás. Lehet közvetett kommunikáció is - technikai vagy szociális mediátorokon keresztül zajló. A kommunikációban jelentős szerepe van a társadalmi térnek, az emberi magatartás társadalmi meghatározottságának (a kódrendszer társadalmi termék). A kommunikációnak bonyolult kontextusa van, amelyet a történetiség jellemez. A biológiai szemlélet (lélektan, szociális jelenségek magyarázatához) is fontos tényező. 2 Az alkalmazott kód döntő része szociális, kultúrszociális térben és szabályok között megy végbe. A közvetlen emberi kommunikáció elmélete azt a helyzetet tekinti egységnek, amikor egy személyiség egy másik felé olyan jelzést bocsát ki, amely azt eléri, s abban dekódolásra kerül, vagyis valamilyen reakciót vált ki ( a reakció nem mindig látszik). Az interakció fogalmának szinte szükségszerű tartozéka a kölcsönhatás, a megfelelő

válasz, továbbá magában foglal mindenféle cselekvéses megnyilvánulást, nemcsak a kommunikációs csatornák működését. A cselekvéseknek, magatartásmódoknak az emberi együttélés kulturális rendszerében sajátos minősítései vannak, speciális normák szabályozzák őket, értékjegyek tapadnak hozzájuk. A kommunikáció alkotóelemei: Az a személyiség, akitől a vizsgált helyzetben a kommunikáció elindul, a kommunikátor vagy közlő fél. Aki a közlést kapja és felfogja, a befogadó A közlés tartalma, értelme a hír vagy közléstartalom. A közlés módja, jelrendszere a kód A kód elemi egysége a jel, a közléstartalom vagy hír mindig egy adott kód j eleinek meghatározott kapcsolódása, struktúrája. A kommunikáció folyamata: A kommunikátor a hírt átteszi a kódba, kódolja, a kódban továbbítja, majd a befogadó ezt „megfejti”, dekódolja. A közvetlen emberi kommunikáció mindig egy társadalmi szituációban történik, e

szituációnak mindig van valamilyen értelme, minősítési lehetősége a kollektív tudatban. Ez a minősítés a kommunikáció módját nagyban befolyásolhatja. Ugyanígy a kommunikáció mindig társadalmilag adott viszonylatban történik, két ember relációja egymáshoz meghatározott és minősített. A kommunikáció normatív térben zajlik, szociális szabályok hálózatában, és van kapcsolati háttere is (a két ember korábbi kommunikációja befolyásolja a jelenlegit). Max Weber és Talcott Parsons akciós teóriájából indult ki a modern szociológia, amely felismeri, hogy a társadalmi cselekvés lényege mindig kommunikatív cselekvés, és ez a cselekvés a jelentés (meaning) beállításán és szabályozásán át valósul meg. A kommunikáció új szociológiai felfogása elsősorban Habermas (1981) elméletében testesül meg, aki a racionalitást helyezi előtérbe. 2. A közvetlen emberi kommunikáció hatásának és értelmezésének kezdetei a

pszichológiában A klasszikus lélektanban 4 olyan terület volt, amely a mai kommunikációs teóriák gyökerének tekinthetők: (a) A nyelv és ab eszéd lélektana a beszéd jellegzetességei és a személyiség kapcsiolata (b) A jel- és gesztusbeszéd leírása és vizsgálata (Wundt, William James) jelzésértékű gesztusok, egyezményes jelek és az ilyen jelekből álló kifejezésformák (Efron) (c) Az emócionális expresszió mozdulatok és arcjáték jellemtan = mimika + gesztus – görögök összehasonlító lélektan – testtartás, arc, indulati reakciók – Darwin (d) A pszichoanalízis adalékai szituáció, kapcsolat, mód 3 Kommunikatív helyzet a beteg és a terapeuta között. Lényege a verbális kommunikáció Legfontosabb a tudattalan. szituációs elemzés – Sullivan (1946, 1953) A pszichoanalízis szerint a szituáció jelenti egyrészt magát az interperszonális erőteret, amelyben a kommunikáció folyik, ezt a részt vevő személyek

pozíciója, szükségletei, elvárásai és egymásról alkotott elképzelései szabályozzák; másrészt jelenti a két személy – adott esetben az analitikus és betege – közötti kapcsolatot, amely kölcsönösen kidolgozott normákból áll. Empátia – az analitikus a k özlések alapján felidézi magában azokat az érzelmi állapotokat, amelyek betegében lehetnek. Identifikáció – azonosulás 3. A kommunikáció modern kutatásának kezdetei és irányzatai (a) A modern telekommunikációs eszközök kialakulása és ezek elmélete A rádió katonai és politikai kihasználása titkosírás új kódok kódok megfejtése kódelmélet általánosítása Ennek következtében fejlődött a szemiotika és a nyelvészet. A telekommunikációs eszközök vizsgálata nyomán jött létre a legáltalánosabb kommunikációs elmélet, a Shannon – Weaver – féle modell (1938), amely azonban egy ideig csak a technikai alkalmazás szintjén maradt, és lassan vált

ismertté (1961) más diszciplínákban. Ez a modell fejezte ki először, hogy a kommunikáció a fogalom legátfogóbb értelmében információ továbbítás, függetlenül az információtovábbító és befogadó, valamint a jel és kód természetétől. (b) A tömegkommunikációs eszközök kialakulása, elterjedése és teóriája A telekommunikációs eszközök fejlődése lehetővé tette, hogy sok ember számára, egy időben, nagy távolságra jusson el ugyanaz az információ. Tömegkommunikációs eszközök = telekommunikációs eszközök = rádió, televízió, film, sajtó te lefon stb. A tömegkommunikációs eszközök politikai jelentősége nagyon megnőtt a II. világháború idején a tartalomelemzés módszere kialakult. A tömegkommunikációval kapcsolatos kutatásokban viszonylag korán megfogalmazódott a kommunikációnak egy általános modellje, amely már sok fontos szempontot tartalmazott, bár ez a modell még csak az egyirányú kommunikációt és

nem az interakciót fejezte ki. Laswell ismert tétele, úgynevezett paradigmája szerint a kommunikációs kutatás alapkérdése a következő: Ki – mit (mond) – kinek – milyen csatornán át – milyen effektussal Ez a t étel a k utatások taxonómiai rendszerezéséhez nyújtottak segítséget. A szociálpszichológia és a szimbolikus interakcionizmus térhódítása A szociálpszichológia tárgya az interakciók, az emberek közötti kölcsönhatások vizsgálata, amelyek a legkülönbözőbb társas térben folyhatnak. csoportinterakciók kommunikatívinterakció (szimbolikus interakcionizmus) áll a középpontban (Mead 1934). Az ember sajátossága éppen abban áll, hogy néhány finom szimbolikus értékű jelzéssel nagy befolyást tud gyakorolni vagy kapni az emberi szférában. (Thomas) Berger – Luckmann (1966): ismeretszociológia – A szituáció meghatározása kommunikációs folyamatokban történik. Az interakcionizmus alapja, váza a k özvetlen emberi

kommunikáció elméletének és gyakorlatilag minden tétele a személyiségfejlődésről és a szociális viselkedésről teljesen integrálható az új kommunikációs szemléletbe. 4 (c) A kulturális antropológia fejlődése és kommunikációval kapcsolatos felismerése A kultúra és a s zemélyiség (magatartás) összefüggéseit kutató tudományágat antropológiának nevezték el. A különböző kultúrák összehasonlítása során fel kellett figyelni a kommunikációra a nyelvi akadályok miatt. Ezek rendszerezése egy kommunikációelméleti témakört adott, amelyet paralingvisztikának neveztek el. Ez olvadt később bele a nem verbális kommunikáció kutatásba. (Le Barre) (d) A dinamikus személyiséglélektan és a szociálpszichológia kognitív elméleteinek adalékai A szociálpszichológia kezdettől fogva vizsgálta a különböző nézet- és véleményjellegű, viszonylag stabil és a személyiségre jellemző képzettartalmakat, és megalkotta ezek

megnevezésére az attitűd fogalmát. Az attitűdök befolyása a magatartásra, kialakulásának folyamata és változásának dinamikája a szociálpszichológia régi problémája. A tömegkommunikáció körül kialakuló kommunikációkutatás viszonylag korán összefonódott a kognitív szemlélettel és a kognitív elméletek problémáival. (e) A szemantika és szemiotika hatása, valamint a formális és strukturalista nyelvészet adalékai Először azok a filozófiai elméletek jelentek meg, amelyek a nyelv rejtett szerepét kutatták a gondolkodásban. A jelentés (meaning) problémáival foglalkoztak, ma a szemantika gyűjtőfogalmában szokták tárgyalni, érdeklődésük középpontjában a jelentés koncepciója áll. A gondolkodás az objektív valósággal a jelentéseken át áll kapcsolatban, a jelentések pedig kisebb – nagyobb, általában szisztematikus torzítással tükrözik a valóságot, a „jelentettet” (Schaff) Korzybski híres hasonlata szerint a

szó maga a jelölő, a benne foglalt jelentéssel együtt csak olyan viszonyban áll a valósággal, mint ahogyan a térkép viszonyul az ábrázolt földrajzi területhez. Mozgalmat akart indítani a h elyes nyelvhasználat és a helyes szemantikai gondolkodás terjesztésére.Kitalálta a +semantic blanc”, a tartalmatlan, de kommunikációs funkcióval bíró közlés fogalmát, amelyet „blab – blab” – bal jelölt, kifejezve ezzel, hogy valójában lefordítható a közléshangok semmitmondó halmazára, és ha ezt a tényt a közlést kapó tudatosítja, akkor a közlés félrevezető hatása rá már nem érvényes. Jakobson (1969) nálunk is ismert modelljében megvan a kontextus és a kommunikációs csatornák jelentőségének kellő méltatása, és számot vet a kommunikáció különböző funkcióival, a kommunikáció szituációjának minden tényezőjével és összefüggésével (emótív, poétikai, konnatív, referenciális, glosszális, fátikus

funkciók). (f) Az állati kommunikáció kutatása (g) A kibernetika és a rendszerelmélet képe a kommunikációról Wiener szerint minden szabályozásban sajátos információáramlás van, meghatározott csatornákon át és jelek segítségével.Az érzékelő apparátus a folyamat állapotátvalamilyen mennyiségileg tagolt jellé alakítja át, ezt egy kommunikációs csatorna viszi, csatolja vissza (feedback), s az információ alapján a s zabályozó apparátus egy külön csatornán küldi a beavatkozó jelimpulzust, amely a beavatkozás pontján a folyamatnak megfelelően átalakulva abban változást okoz. A tudományos gondolkodást a feketedoboz (black boksz) elvvel fejlesztette tovább. (h) A hangés képrögzítő eljárások technikai fejlődése magnó, képmagnó, stb. 5 II. fejezet A kommunikáció általános elméleti modellje és a társadalmi kommunikáció rendszerének alapvonalai 1. A kommunikáció általános elméleti modellje – a kétszemélyes

szituáció szempontjából Ez a modell részben taxonómikus, részben strukturális jellegű. A kommunikáció tényezői egyenlőre a következő taxonómikus modellbe sorolhatók, a kommunikációs esemény, akció fő összetevői alapján: • A kommunikációs tartalom változói: A tartalom lehet a közlési célhoz és funkcióhoz viszonyítva hiányos, pontos vagy adekvát, illetve redundáns. A jelek referenciális tartalmához képest lehet konkrét vagy különböző mértékben elvont. A befogadóra vonatkoztatva lehet egyszerűen közlő, illetve információtovábbító vagy felszólító (promotív) jellegű. A tartalom belső összefüggései szerint lehet ellentmondásos vagy ellentmondástól mentes. A tárgy vetületében a tartalom szólhat a közlőről, a közlést befogadóról, a kommunikációs szituációról, a kommunikációs folyamatról, a közlő és a közlés címzettje közötti viszonyról vagy más, a közlési helyzettől és az abban

résztvevőktől független jelenségekről. A tartalmat kisebb vagy nagyobb mértékben meghatározza a k ód sajátossága, amelyben megszövegeződik. A közlésnek lehetnek különböző tartalmi szintjei, a k özlés tartalma lehet a legkülönbözőbb módon minősített. A minősítés a kommunikációs kapcsolat természetétől, a kommunikációs szituációtól vagy más, a kommunikációs tartalomra vonatkozó társadalmi normáktól függ (minősített közlés pl. papi áldás) A minősítés általában megszabja a tartalom formai jegyeit, referenciális tárgyát, néha sorrendiségét, felépítését is. • A kódnak különböző típusai lehetnek: Ez attól függ, hogy milyen kommunikációs csatornákat vesz igénybe, vagy hogy milyen eredetű. Van nyelvi kód vagy a nem verbális kommunikáció valamelyik kódja Egy kódtípuson belül fajtákat különböztetünk meg (pl. nyelvi kódon belül a nyelvek fajtája) • A kommunikáció szituációja

különbözőképpen minősített: A minősítés függ a kommunikáló felek viszonyától, amely társadalmilag meghatározott, vagy pedig egy társadalmi meghatározottságon belül a kommunikáló felek alakítják ki. A társadalmilag meghatározott viszony lehet tartós vagy időleges; lehet állandó, de csak időszakokra érvényes; végül pedig függhet a kommunikáció helyétől és környezetétől. Fontos még, hogy a kommunikáció intim vagy nyilvános. • Függ a kontextusban elfoglalt helyétől: • A kommunikáló személyiség változói: Lényeges a kép, amely a kommunikáció címzettjéről és a kommunikáció szituációjáról szól. Ez lehet különböző részletességű, és különböző validitású A kép kognitív probléma. változók: kommunikátor célja (stratégiai cél, taktikai cél) A kommunikációs cél függ a szituációtól és a kontextustól; Lényeges: az impressziókeltés, vagyis egy kívánt benyomás keltése. kommunikátor

kommunikáció képessége 6 • Minden kommunikátor törekvése, hogy személyéről az adott szituációhoz képest kedvező képet alakítson ki a másikban. A kommunikáció címzettje, a befogadó: Ugyanolyan tényezőkre bontható, mint a kommunikátor a kommunikációs szándékot és a célt kivéve. Jelentős, milyen képet alkot a kommunikátorról, a szituáció, a kontextus, a (kivétel) kommunikátor szándékáról alkotott kép, amely csak a befogadóra jellemző. Jellemző és sajátos a dekódolási képessége. A kommunikáció taxonómiai modelljének ezek az összetevői. Elengedhetetlen feltétel a közös kód. Akkor beszélünk kommunikációról, ha a kommunikációban felhasznált jeleket a kommunikáló személyiségek aktív mozgással keltik, és csak addig tartják fenn, amíg a jeltovábbítással kapcsolatban szükség van rá. Az emberi kommunikációban meghatározott izomcsoportok mozgásai generálják a j eleket, ezek a k ommunikáció

csatornái. A legsajátosabb emberi kommunikációs csatorna a h angképzés, a h angadás csatornája, de rengeteg a nem verbális csatorna is. Nem verbális megnyilvánulás a kommunikáció akkor, ha az interakciókban kommunikációs értéke van, illetve a címzettben valamilyen reakciót vált ki. 2. A társadalmi kommunikáció rendszerének alapvonalai A kommunikáció általános elméleti modelljében felvázolt kétszemélyes közlési szituáció és az abban egységnek vehető kommunikatív aktus (az egyik személyiség jeladása a másikhoz) mindig beágyazott a társadalmi kommunikáció rendszerébe. Minden kommunikációban lényeges szerepe van a szituációnak, a kommunikáló felek viszonyának – ez általában társadalmilag meghatározott -, a közlés egész kontextusának. A szituáció, a viszony és a kontextus minden lényeges tulajdonsága társadalmi termék, a szocializációban alakult ki. Az emberi magatartás társadalmi előírásokat követ, ezek a

normák. A norma előírások sorozata, amely megszabja, a m agatartást, azt, hogy egy adott személyiségnek adott helyzetben és adott viszonylatban hogyan lehet, szabad, kívánatos viselkednie. A norma, amely az emberek nagyobb csoportjaira nézve közös, a személyiségben, mint kép él. A kép azonos a norma érvényességi körébe tartozó személyiségekben. A norma lényege, hogy betartására a személyiséget meghatározott szankciók elkerülésének vágya motiválja. Ezek a törvények, szabályok, illemszabályok, a hagyomány és a szokás normái. Az emberi magatartást egy belső kép vezérli. A képek és a képek által vezérelt, normatívnak mondható magatartásmódok a szocializáció során alakulnak ki. A normák azonossága teszi lehetővé, hogy a normát az emberek egymástól elvárják, és tudatában vannak annak, hogy ez az elvárás velük szemben is hat. A normatív elvárás a társadalmi magatartás minősítésének egyik alapvető formája.

Egy személyiség több csoportba is tartozhat a normák tekintetében A normatív elképzelés jó áttekintést ad a társadalmi rendről. A norma érvényességét egy szituáció és egy viszonylat aktivizálja. A szerep általánosságban egy viszonyformában vagy interakcióban az egyik személyre érvényes normák összessége. Mindenféle társadalmi struktúra emberek között létrejövő meghatározott viszonyulási rendszer. A struktúrában az ember megszabott helyet tölt be, ez a t ársadalmi státusz Egy ember többféle státusz birtokosa is lehet attól függően, hogy a társadalmi strukturáltság milyen rendszereiben vesz részt. E rendszerek összessége képezi a társadalmi kommunikáció legáltalánosabb kontextusát. A taxonómia szempontjából a szerepek lehetnek: • pervazív szerep (életkor, nem) – Hartly-Hartly • családi szerep (szülő, anya, testvér, gyerek) 7 organizációs vagy foglalkozási szerep (pap, orvos) szituációs vagy

„passzazsér” szerep privátszféra vagy kulturális szerep (a szerepekben interakciós partnereihez való magánjellegű viszonyulás pl. barát, szerető) Minden szerep meghatározott helyzethez kötődik, amit a személyiség elfoglal a társadalmi viszonylatok rendszerében. Ezt a helyet nevezhetjük státusznak (Linton szerepdefiníciója, mely szerint státusznak fogható fel a betöltött pozíción kívül a nem, életkor stb. is) Az interpretatív paradigma olyan szemléleti mód, amely szerint a normák nem egyszerűen konszenzuson alapulnak, és automatikusan biztosítják a konformitást, hanem az interakcióban a két fél közös pszichológiai munkávalmintegy azonosítja a szituációt, meghatározza a közöttük levő társadalmi viszonyt, és ennek az értelmezésnek a nyomán viselkedik valamilyen előírt módon. E nézet szerint nem is a normák léte az elsődleges, hanem az interpretatív sémák azonossága (Douglas, Dreitzel) Az az i nterperszonális

interakció, amelyben a két szereplőt érzelmi és historikus viszony kapcsolja össze olyannyira, hogy a köztük levő kommunikációt nem a társadalmi kommunikáció rendszeréből következő általános szabályok, hanem a viszonyból eredő sajátos szabályok (interperszonális szabályok) határozzák meg (Miller) A klasszikus szerepdefiníció képviselői: Linton, NewComb, Parsons, Merton A szerepet alkategóriának tekintő kutatók: Gross csoportja és Kahn csoportja Mindkét munkacsoport szerepkényszerről beszél (role pressure) A szerepet önmagában, tehát nem az adott szerepreláción belüli viszonylatában nézve látható, hogy egy szerep többféle más szereppel lehet összefüggésben, komplementer relációban. Ezeket a relációkat együttesen kell vizsgálni (Merton). Minden szerephez tartozik egy ilyenm reláció (role – set). A role – set teljesen körülírja az egyes interakciók szociális kontextusát A role – set egyes relációiban a s

zerepviselkedésnek mindig vannak speciális normái, amelyek más relációkban nem mutatkoznak vagy nem érvényesek. Vannak közös normák is, amelyek alapvetően összefüggenek a szereppel. A role-set koncepció sokban hozzájárult a szerep és a norma viszonyának pontosabb tisztázásához. A normák és a s zerepek tehát a viselkedésnek a l egtöbb társas helyzetben elég jól meghatározott kereteket adnak. E kereteken belül helyezkedik el a közvetlen kommunikáció tárgyalt modellje. E keretek befolyásolják azt, hogy az interperszonális kommunikációs helyzetben mi történik, milyen kommunikációs akciókra kerül sor. Az egyes társadalmakban az egyes szerepekben elő van írva, hogy a kommunikációt ki kezdheti, milyen formai jegyeket kell magán viselnie, mely tartalmak nem kerülhetnek bele és milyen tartalmi momentumokról kell felvilágosítást adnia. A szerep a kommunikáció legfőbb szituációs meghatározója A szerep megszabja az interakció

jellegét egy-egy társadalmi viszonylaton belül.A szocializáció lényegében szereptanulás, lényeges szerepe van a gyakorlásnak, legfőbb mechanizmusa azonban az azonosulás, identifikáció. A szerepek helyes eltanulása és megvalósítása kapcsolatban van a személyiség érésével és mintegy feltétele a felnőtt identitás kialakulásának. A személyiségfejlődést befolyásoló viszonylatformák: • tagság a kultúrában (pl. emigránsok) • tagság szubkultúrában • társadalmi réteghelyzet • tagság lakóhelyi közösségekben • ragság reference groupokban • családi csoport sajátos mikromiliője A viszonyformák szociológiailag határozzák meg a szerepeket és normákat és ezeken át a közvetlen kommunikáció kontextusát. A társadalmi viszonylatok rendszeréről alkotott tudati kép és nem a tudatos, de képjellegű ismeretek halmaza teszi ki a személyiség kognitív • • • 8 rendszerének nagyobb részét. Ezenkívül a kognitív

rendszerhez tartoznak az attitüdök, amelyek a személyiség saját viszonyát tükrözik a normatív előírásokhoz. Az attitüdök képezik a kapcsolatot az identitás és szerepviselkedés között is. A mindennapi világszemléletet és gondolkodásmódot részben a társadalmi normák és viszonylatok kognitív képe, részben az attitüdrendszer alkotja. A személyiség ezek alapján minősíti a saját viselkedését és az emberi környezet megnyilvánulásait. A normatív és az interpretatív paradigma nem mond ellent egymásnak, hanem kiegészítő viszonyban van, hiszen a társadalmi rend valamilyen normatív elképzelésrendszere nélkül az interakciók interpretatív minősítése és összehangolása nem lenne lehetséges. A társadalmi viselkedésszabályozás normatív modellje, amely a társadalmi kommunikáció rendszerének egyik alapvető magyarázó elve, sok szempontból általános és statikus modell, amely a kommunikációs események értelmezésében

sokszor nem bizonyul kielégítőnek, ezért nagy jelentősége van a másik modellnek is. A mindennapi viselkedés kutatásából származó másik modell az interakciós és kommunikációs epizódok jelentéstanára és kölcsönös meghatározási dinamikájára összpontosít. A társadalmi szituációk önmagukban nem objektívek, hanem értelmük a társadalmi minősítéstől, a benne levő emberek definíciójától, vagyis a szituációnak adott jelentéstől (meaning) függ, és a szabályok az értelmezésből fakadnak (Thomas - féle elv) III. fejezet A közvetlen emberi kommunikáció csatornái 1. A verbális csatorna A verbális csatorna az ember legspecifikusabb kommunikációs módja. A legbonyolultabb kóddal rendelkezik. A kódrendszer (a nyelv) és maga a verbális kommunikáció, a beszéd kulturális termék. (Írott formája a közvetett kommunikáció eszköze) A nyelvészek szerint a különböző közösségek nyelveinek nyelvtani rendszere hasonló

fejlettségű, függetlenül a közösség kulturális és civilizációs fejlődésétől, a nyelvek fogalomkészlete, különösen elvont fogalmakat kifejező szókincse tekintetében viszont a társadalmi szerkezet differenciáltságával és a kultúra fejlettségével arányosan nagy különbségek vannak. Valamennyi nyelv fonémák és morfémák meghatározott, kötött számú mennyiségéből képezi a kód jeleit. Minden olyan társadalmi közösség vagy csoport, amely kialakult vagy amelynek valamilyen szociológiai meggondolásból indokolt az elkülönítése, különbözik – ha kis mértékben is – a nyelv és a b eszéd sajátosságai tekintetében. A nyelv nagy tömegű kódjeleiből a társadalom különböző csoportjai különböző mennyiséget ismernek, használnak és preferálnak. A különböző társadalmi rétegek nyelvhasználata más, eltérő egymástól. Minél magasabb a réteghelyzet, annál több szót ismernek és használnak az emberek, annál

jobban képesek élményeiket és megfigyeléseiket elvont kifejezésekben verbalizálni, és általában annál nagyobb a nyelvi kulturáltságuk. A társadalmi réteghelyzet és nyelvhasználat viszonyával Bernstein foglalkozott, mely szerint az elsődleges szocializáció (a családon belüli) során kapott alacsonyabb nyelvi kulturáltság jelentős tényező abban, hogy a személyiség megmarad réteghelyzetében. A tömegkommunikáció a városi nyelvet terjeszti el és ezzel egy – egy nyelvi egységet homogenizál. A TV az igazi hatótényező a maga nagyon intenzív és sűrű audiovizuális ingereivel. A nyelvhasználat maga is sokszoros normatív szabályozás alatt áll. Egyrészt megvan a sajátos etikettje, ez az egyes társadalmi rétegekhez és csoportokhoz kötött, azoknak a szerep meghatározásaiba tartozik bele. Ez kiterjed a tiltott szavakra és témákra, amelyek rétegenként, 9 közösségenként mások, és amelyek tekintetében a szituáció elvétése

egy sor interperszonális szankciót von maga után (pl. egy bizonyos miliőben tilos kifejezés használata), de kiterjed a kötelező vagy elvárt szavakra is. Általában minél inkább betartja a személyiség a verbális közléssel kapcsolatos tilalmakat, annál szorosabb és aktívabban vállalt a viszonya a szociális csoporthoz, amelytől az ilyen elvárások származnak. Nyelvi jelek jelentéstartalma: A nyelvi kód elvont fogalmakat kifejező jelei a kommunikációban és általában a v iselkedésben nagy szerepet játszanak. Ezek a j elek az interakciókban gyakran félreértés forrásai, mert a közlő és a közlést befogadó a szót nem ugyanabban a jelentéstartalmi változatban használja. A különböző szociális egységek, közösségfajták megkülönböztethetők az elvont fogalmak alapján is, általában más jelentéstartalmi árnyalatban használják a szavakat a különböző társadalmi rétegek és referencia – csoportok. Jellegzetes a mikromiliők

sajátos szemantikája: az érzelmi szálakkal összekötött kiscsoportokban egészen sajátos konszenzuálsi fogalomhasználat alakulhat ki. Az egyén élményvilágát, kognitív folyamatait nem lehet megfelelően megérteni, ha nem figyelünk tudatosan is arra, hogy mi a másik ember fogalomanyagának sajátos jelentéstartalma, private meaningje. Az egyéni szemantikába való behatolás az empátiának lényeges alkotórésze. A különböző szociális struktúrák valamint személyiségek egyéni szemantikájának vizsgálatára alkalmas a szemantikus differenciál módszere (Osgood – Suci – Tannenbaum – Hofstatter). Ennek segítségével ellentétes jelzőpárok közé való besorolás alapján próbálják meghatározni a szavak asszociációs terét. A verbális kommunikáció mindig folyamat, a folyamaton belül egyes részei, fázisai az előzőekkel és az őt követőkkel összefüggésben vannak, az összefüggés a kommunikáció során tudatos, az előzmények a

memóriában elevenek. A kontextusra való utalás minden emberi kommunikáció sajátja és ez a b eszéd jelökonómiájának egyik sarkalatos tétele. A célzások, az utalások rendszere a verbális kommunikációs csatornában alkalmas arra, hogy sokféle rejtett jelentést hordozzon. A rejtett jelentések mögöttes értelemmel rendelkeznek, és a kommunikációs nyelv verbális tartalmát minősítik (megfogalmazási mód, hangsúlyok, kiemelések). Egy – egy szó nyomatékosítása, felcserélése a szokott sorrendben, szinonim kifejezések közül egyesek kiválasztása stb. gyakran kommunikációs értékű a közlést befogadó számára. A beszéd normatíváihoz tartozik a nyelvtani szabályok rendszere is, valamint a szóhasználatban és fogalmazásban meglévő sémák rendszere. Részben az utalások révén felidézett kontextusok, részben a fogalmak jelentéstartalmaival és asszociációs összefüggéseivel való manipuláció sajátos emberi kommunikációs

formát hoz létre, a humort. A kontextus kiterjesztése, differenciáltsága függvénye annak, hogy a kommunikációban részt vevőknak mennyi együttes élményük volt előzőleg. Minél kiterjedtebb és fejlettebb a jelentéstartalmi és normatív konszenzus az emberek között, annál erősebb és mélyebb a közösség közöttük. Az intenzív, tartós emberi kapcsolatokban válik a legbonyolultabbá a kontextus, ez teszi ki a kapcsolati partnerekben a kapcsolatokról kialakult kognitív kép nagy részét. A közösség kifejezője tehát az utalás a kommunikációban (Mérei) A verbális kommunikáció a nyelvtani struktúrában és a fogalmazási módokon, valamint a mondanivaló sorrendi felépítésén át nagyon bonyolult kommunikációs célokat követhet és interperszonális effektusokat érhet el. Ez különösen az írásos kommunikációban valósul meg, amely a verbális kommunikáció legtisztább formája, hiszen mindenféle nem verbális elem eliminálódik.

Minden cselekvés, vagyis énvezérelt viselkedés előszőr helyzetfelmérésből, majd cselekvésterv készítésből és fantáziabeli lejátszásból áll, majd a szem,élyiség megpróbálja 10 képzeletben ellenőrizni a várható effektusokat, és csak azután oldja ki a tényleges cselekvést (TOTE – Test – Operate – Test – Exit modell ♦ Miller – Galanter – Pribram) 1) A verbális kommunikációban nagyon sok sematikus, formális elem van, ami építőkockaszerűen kapcsolódik be a különböző stratégiákba, és bizonyos helyzeteket rögzít, a figyelmet tereli, védekezést, elhárítást stb. szolgál Ezeknek az un gambiteknek mintegy metakommunikatív jelentésük van, mert a közvetlen szövegszintnél elvontabb információkat hordoznak. E nyelvi fordulatok értelme és hatása is öntudatlanul érvényesül (Keller) 2) A tág kontextuális térben olyan témák is utalásos jelleget hordoznak, amelyek látszólag egyszerű közlések, nincs bennük

semmilyen utalásos nyelvi támpont. Pl párkapcsolatban vagy házasságban mindig funkciója van, ha valaki (magától) korábbi partneréről beszél. Az ilyen közlésre a másik fél általában úgy reagál, mintha utalásról lenne szó, anélkül, hogy ezt tudatosítaná (Newman) 3) A mindennapi emberi kommunikációs helyzetekben összetett hatások érhetők el bizonyos témák, jelentéstartalmak, összefüggések és problémák elhallgatása révén. A nem beszélés valamiről nagyon sokoldalú funkciókkal bírhat (Kursch) 2. A nem verbális csatornák (a) Mimikai (b) Tekintet (c) Vokális (d) Mozgásos  gesztus  testtartás  térközszabályozás  kinezika Mimikai kommunikáció Nyolc érzelem, mindegyikhez izommozgás – konstelláció tartozik az arcban (Darwin) Hét érzelemfajta: öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor, érdeklődés (Ekman) A mimika az emberi kommunikációban állandó közlési csatorna, az ezen futó jelzések

biológiai kódja közös az emberekben, és ez biztosítja a „dekódolást”. (Ekman kísérlete: A filmen bemutatott emberek érzelmi állapotát a nézők túlnyomó többsége meg tudta állapítani. Az érzelemfelismerés teljes volt, amikor nemcsak az embert, hanem az egész interakciós helyzetet mutatták be.) piktografikus eljárás: az arc mimika szempontjából legfontosabb fő vonalait és pontjait használják fel az érzelem kifejezésére a piktogramon, ezek a szemek pontjai, a szemöldök, a száj vonala. (Hinde, Harrison) primitív népeknél végzett kísérletek (Ekman) nyomán megállapította, hogy valamennyi kultúra tagja alapjában hasonló érzelemkifejező mimikát mutat, és ezt a többi kultúra tagjai fel tudják ismerni. Kultúrától függően más lehet azonban: • a különböző érzelmek kiváltódásának ingerrepertoárja és ingerküszöbe • a mimikai érzelemkifejeződés tartalma és mértéke • a mimikai érzelemkifejeződés

szabályozottsága (vagyis mikor, milyen interaktív helyzetben mennyire lehet, szabad, kell kimutatni az érzelmet 11 • a mimikai érzelemkifejezés kommunikatív szerepe, hatása, különösen effektuskeltő befolyása a másik emberben Ekman vizsgálatai már egyértelműen a kommunikáció problémakörébe sorolják a mimikai megnyilvánulásokat. Az érzelemnyilvánítások lényegében viszonyulást, érzelmi állásfoglalást jelző kommunikációk, nagyrészt nem tudatos a használatuk, percepciójuk, a verbális közlés aláfestésére, nyomatékosítására szolgál. A paralingvisztikus mimikai kommunikáció jelentéstartalma ilyenkor egybeolvad a verbális jelentéstartalommal, attól nem eltérő, azzal kapcsolatban más funkciója nincs, csak azt tükrözi, hogy a beszélt nyelvnek valószínüleg nem maga a szó, vagy a mondat az egysége, hanem az előírt mimikai és egyéb paralingvális megnyilvánulások kíséretében elmondott szó vagy mondat. Normatív

szabályozás alatt áll a m imikai megnyilvánulások egy kis része, amely a kommunikációban, mint tudatos, kommunikatív jel szerepel. A jelbeszéd legismertebb változata a s üketnémák mutogatós beszéde, amely egységes és kodifikált.(Ekman –Friesen sémája a nem verbális kommunikáció egységeiről) A mimika tudatos manipulációja is lehetséges. A A mimikai kommunikáció megértése sokban függ attól, milyen egyéb más kommunikatív csatorna működik még (Friedman). A mindennapi interakciókban a mimikai kommunikáció fontos visszajelzést ad a másik kommunikációs félnek (Kraut). Kommunikáció a tekintet révén A tekintet „visszajelentés a visszajelentésről”, arról kelt képet, hogy a másik mit észlel, mit vesz észre, és ezáltal könnyíti a kontrollt a helyzet felett. Az emberi interakciókban a tekintet irányának és tartalmának mindig szignál értelme van, amelyre az interakciós partner szükségszerűen figyel. (Argyle)

(egyezményes alapú közlés lehet a merev, hosszantartó ránézés valamire) A mindennapi viselkedésben a nem tudatos megnyilvánulás elfojtásra vagy gátlásra kerülhet, ekkor a megnyilvánulás a metakommunikáció része. Végül a tekintetnek szabályozó szerepe is van (Ekman –Friesen), ugyanis a kommunikációs folyamat bizonyos epizódjaiban a mimika mellett a tekintet hordozza leginkább a befolyásoló jelzést. A tekintet a m imika szerves része. Az arc a tekintettel együtt adja ki azokat a s émás alakzatokat, amelyek az emocionális felismerést, illetve a mimikai kommunikáció szignálját közvetítik. Vokális kommunikáció A beszédben egy nem verbális csatorna működik, a vokális kommunikáció A vokális kommunikáció szorosan összefonódik a beszéd tartalmával, és elsősorban, mint paralingvisztikai megnyilvánulásnak van szerepe. A hanghordozásban, a hang formális jellemzőiben megmutatkozik annak a közösségnek a hatása, amely a

beszélőt a nyelvhasználatra szocializálta (dialektusok).A hang emóciókifejező, tehát viszonyulást jelző funkciójánál több és lényegesebb jelet hordoz a beszéd folyamatának néhány formalitása, amely teljesen független attól, amit a beszélő mond. Ilyen a hangsúly elhelyezése és tartása a szavak egyes szótagjain vagy a mondat egyes szavain, a m ondat dallamváltozása, a s zavak közötti szünetek stb. A vokális kommunikáció egy része normatíve szabályozott, pl. bizonyos szituációkban megfelelő hanghordozás szükséges. A hangszínezet és a beszéd formai jegyeinek 12 megváltozása a beszélő szorongását, belső feszültségét jelzi. A belső feszültség kvantitatív megragadására használatos a Mahl – féle skála, amely 10 féle zavarjel előfordulását méri (verbális elvétés, dadogás, szókihagyás stb. Ha e jelek összesített számát osztjuk a vizsgált beszédben elhangzott szavak számával, akkor egy indexet kapunk,

amelyet Mahl a beszédzavar indexének nevezett el. A vokális csatorna a pszichikus működésekben mutatkozó zavarok legérzékenyebb kifejezője. Ez a csatorna szolgáltatja a legtöbb személyiségpercepciós támpontot a kommunikációban. A hangból megállaptható a beszélő neme, kb. kora, karakterére és természetére is utal, és ehhez jönnek még az ismétlődő zavarjelek. Ezekből következtetni lehet hol nőtt fel (tájszólás), milyen társadalmi rétegbe tartozik, mennyire művelt stb. A beszéd sebességének, szüneteinek és hanglejtésének változásai lényegében a t echnikai szabályozás funkciót végzik a n em verbális interakcióban, tehát a nem verbális jelzések regulátor kategóriájába tartoznak. (Ekman szerinti felosztás) Mozgásos (akciós) kommunikációs csatornák A megfelelő izmok működése együttesen a közlési csatorna. Négyféle ilyen csatornát különböztetünk meg: • Gesztus A gesztusok közé a fej és a kezek, karok

mozgását soroljuk. Ezek egy része tudatos jelzés, melynek természetéről és jelentéstartalmáról mind a közlőnek, mind pedig a közlést befogadónak tudatos képzete van. A nem verbális csatornák közül a gesztusokban van a legtöbb egyezményes jel, embléma. Minél későbbi termék egy konvencionálisan gesztus jel, annál inkább részt vesznek létrejöttében a szociális normák, és használata annál erősebben szabályozott. Ezekre a személyiséget a formális nevelésben tanítják meg. A beszédet kísérő gesztikuláció a legjellegzetesebb paralingvisztikai megnyilvánulás. A gesztusok kevéssé tudatos részének bizonyos hányada szabályozó funkciót tölt be (kommunikáció folytatását, gyorsítását, magyarázatot stb.kifejező gesztusok) adaptáló gesztusok (simító, ütögető), amelyek szimbólikusan közlik a következő közléstartalmat (ami a beszélőben még csak készül). A gesztusok sok zavarjelet is közvetítenek (kezek

feszültsége, kézremegés, másik kéz megfogása stb.) Gyakran fedezhető fel bennük szimbólum (Feldman) A közlésre nem szánt, rejtett lelki tartalmak dekódolásában, megértésében nagy szerepük van a gesztusokban kifejeződő jelzéseknek, különösen az említett zavarjeleknek. Szinte önálló kommunikációs mód az érintés. • Testtartás (poszturális kommunikáci) Viszonyt, álláspontot, szubjektív értékelést fejez ki, jórészt normatív módon meghatározott. Kommunikációs folyamatban érdeklődést, figyelmet fejezhet ki Kifejeződhet a testtartásban emóció is, tehát adaptáló kommunikációs funkciót is betölthet., de regulációs funkciót is. A testtartásban is ki fejeződhet anticipáció. Az interakciós helyzetben akaratlanul és öntudatlanul átveszik egymás testtartását a szoros kapcsolatban álló emberek, ez a poszturális tükörjelenség (Scheflen). • Térközszabályozás Kommunikációs jelentősége van annak a

távolságnak, amelyet az emberek az interakció során egymástól felvesznek.Az interakciós partnerek közötti térköz a viszonylatformát kommunikálja. Ez a viszonylat szerepviszonylat, vagy a szervezeti kontextust határozza meg, vagy pedig magánjellegű. A térközszabályozó viselkedés vizsgálata Hall nevéhez fűződik, aki szerint 8 féle 13 • távolságtípus létezik: nagyon közeli, közeli viszonylag közeli, közeli semleges, távoli semleges, nyilvános, termen át, távolság nyújtás; Vizsgálatait és az ezzel kapcsolatos ismeretanyagot elnevezte proxemikának. Különböző kultúrákban mások a proxemikus normák, állapította meg. Kinezika A kifejező mozgások vizsgálatának hagyományából fejlődött ki. Lényegében magába foglalja a mimikai és gesztusmozgások valamint a testtartás jelenségeit is, és még sokkal több finom megnyilvánulást (Birdwhistell). A kinezika nem foglalkozik a verbális közléssel, sem pedig a vokális

kommunikációval. A kinezikaa lingvisztikával egyenértékű, ahhoz hasonló tudományág szeretne lenni, keresi az analógiákat és kapcsolatokat a strukturális egységeihez hasonlóan (fonémák, morfémák) a kinezikus viselkedésnek is vannak egységei, a kinémák és kinemorfémák. Mivel a verbális kód viszonylag jól artikulált – ahogyan ezt a P alo – Alto – i iskola kifejezi: főleg digitális kommunikációs kód, logikus szintaxissal és csak kevés analógiás jellel (szimbólummal), amelynek szintaxisa bizonytalan (Watzlawick – Beavin) -, a kommunikáció új kódjainak differenciálódásának elsősorban a nem verbális kommunikáció terén megy végbe. A kinezikai jelek leírása és kodifikációja a poszturális kommunikáció leírási kísérleteivel kapcsolódik össze. A kinezikai és a poszturális kommunikáció lényegében azonos csatorna, csupán azért szerepelnek külön, mert a poszturális megközelítés inkább statikus, a kinezikai

megközelítés pedig inkább dinamikus szemlélettel vizsgálja a test mozgásos jelzéseit. 3. A kulturális szignálok kommunikatív jelentősége A nem verbális kommunikáció eszközei: a hajviselet, a ruha, a jelvények stb. – vagyis a külsőségek. Ezeket az eszközöket kulturális szignáloknak nevezzük Szignál jellege van a „státuszszimbólumnak”, az autómárkának, fajkutyának stb. Minden interakció normatív térben zajlik, és a legfőbb meghatározó a résztvevők közötti társadalmilag meghatározott viszonylat, pl. szerepreláció Ezt a relációt minden olyan esetben, amikor az interakció nem valamilyen folyamatosságban – pl. kapcsolaton belül vagy korábbi interakciókat folytatva – megy végbe, „be kell állítani”, el kell indítani. A résztvevőknek meg kell határozniuk, „interpretálniuk” kell egymás viszonyát. A kulturális szignálok az interakciók „beállításához” adnak támpontokat, így a kommunikáció

kontextuális keretéhez tartoznak. A kulturális szignálok tehát a kommunikáció keretei, beállítási módjai. A társadalmi együttélés egész rendszerét vizuális jelek szabályozzák A saját döntés azt jelenti, hogy a s zemélyiség elhatározza, hogy az interakcióban milyen módon kíván viszonyulni különböző partnereihez, és ő maga milyen viszonyulást kíván meg maga felé. Ezt a d öntést jelzi a s ajátosan megválogatott kulturális szignáljaival (ruha, hajviselet, stb.) A személyiség vezérlő rendszerében, az énben él egy sajátos kognitív képstruktúra, amely a személyiségben önmagáról alakult ki. A kialakulás az egész szocializálódás során kapott visszajelzésekből magyarázható. Ezt a kognitív képstruktúrát identitásnak nevezzük Minél érettebb a személyiség, annál fejlettebb, egyedibb benne az identitás. X. fejezet A kommunikáció kutatásának fő területei 14 • • • • • • • A

kommunikáció csatornái és ezek működése A csatornák kutatása egyrészt interdiszciplináris megközelítést igényel, másrészt főleg kísérletekkel és meglehetősen pontos módszerekkel történhet. Minden kutatás kénytelen foglalkozni a kódolás és dekódolás problémájával, a jelentés kérdésével. A csatornák kutatásában alapvető probléma a biológiailag rögzített kód kérdése, amellyel a mimikai kommunikációban foglalkoztak különösen sokat (Ekman, Friesen, Ellworth). Fontos kérdés az is, hogy az emberi interakcióban ezek a csatornák milyen jellegű és mértékű információkat hordoznak. Ez szorosan összefügg az emóciók kutatásával, mert a csatornák közül a legtöbb az érzelmi viszonyulás jelzéseit továbbítja. Általánosan használt vizsgálóeszköz a csatorna működésének technikai rögzítése, majd lassított reprodukciója. Erre különösen a k épmagnó (Ekman) és a film alkalmas, és még sok sajátságos

technikai eszköz (Scherer, Argyle) Érdekes kutatási terület a csatornák közötti kapcsolat. Sajátos szinkronizáció történik a beszéd és a nem verbális jelzések között. A nem verbális kommunikáció az emberi interakciókban Ha a k ommunikációs kutatások nem csupán a j elzések kibocsátására kíváncsiak, hanem azok hatására is, akkor összetettebb módszerekre van szükség. Az interakciós orientáltságú vizsgálatok típusos emberi interakciós helyzetekben folynak (Scheflen). Az interakcióban mindig több csatorna működik egyidejűleg. Tehát összetett üzenetek vizsgálata folyik. A beszéd és a nem verbális kommunikáció szinkronizációjának problémája, amely interaktív szempontból úgy vetődik fel, hogy az interperszonális kommunikáció partnerei között hogyan jelentkezik ez. Vizsgálják, milyen nem verbális kommunikációs stílusjegyei vannak a különböző társadalmi státuszoknak és szerepviselkedésnek. Figyelik a nemi

szerepek kommunikatív megjelenítését. Interperszonális kommunikáció Ezek a vizsgálatok nagy súlyt fektetnek a beszéden, a nyelvi kommunikáción át közölt jelentéstartalmakra, és mindig az interperszonális rendszeren belül kezelik az egyes kommunikációs megnyilvánulásokat. Vizsgálatában fő kérdés a szituáció és a r eláció meghatározása (Goffman). Befolyásolási módok és stratégiák az interperszonális kommunikációban A vizsgálat tárgya: Hogyan tudják kontrollálni, befolyásolni, megváltoztatnio egymást az emberek a kommunikáción át. Igen erős a Palo – Alto irányzat befolyása (hipnózis, szuggesztió) (Haley) A A kommunikációs szabályozásban nagy szerepet kap a metakommunikáció, de a kommunikáció tartalmi szerkezetének, továbbá a különböző kommunikációs szekvenciáknak (az interakciókon belüli epizódok sorrendjének és belső összefüggéseinek) is nagy a jelentősége e téren (Patterson) A kommunikációs

stratégiák vizsgálatában a kulturális normák és a szervezeti háttér vizsgálata elengedhetetlen. Kommunikáció az emberi kapcsolatokban Egészen sajátos kontextust adnak a kommunikációnak az emberi kapcsolatok. A kapcsolatalakulásnak érdekes kognitív megközelítése, az önfeltárás, intim kommunikáció elemzése. Kommunikáció és személyiségfejlődés Az a felismerés, hogy a család különleges kommunikációs rendszer (Willi, Gurman, Kriskern), sokban hozzájárult a kommunikációkutatás fejlődéséhez. Kommunikáció ac soportban Csoportkutatás (Miller) 15