Élelmiszeripari ismeretek | Tanulmányok, esszék » Dr. Rodler Miklós - Az élelmiszer mikrobiológia története

BUDAPESTI NÉPEGÉSZSÉGÜGY 2006. 2 SZÁM Az élelmiszer-mikrobiológia története DR. RODLER MIKLÓS ORSZÁGOS ÉLELMISZERBIZTONSÁGI ÉS TÁPLÁLKOZÁSTUDOMÁNYI INTÉZET Összefoglalás A szerzô visszapillantást ad a gyûjtögetô életmódról, majd az ezt felváltó élelmiszer elôállítás illetve tárolás mikrobiológiai veszélyeirôl. A mikrobiológiai éra, az élelmiszer-mikrobiológia megjelenése lehetôséget adott a mikrobák pontos meghatározására a gyorsdiagnosztika kialakítására, az élelmiszerek mikrobiológiai minôsítésére. Az élelmiszer elôállítás, majd a nagyüzemi termelés elsôsorban mikrobiológiai veszélyeket hord magában, a nem megfelelô mikrobiológiai állapot megbetegedéshez, minôségi romláshoz vezethet. A szerzô kitér az élelmiszer biztonságra, ami az egészség és a minôség biztonságát jelenti, amit biztosítani szükséges a termeléstôl a fogyasztásig. Röviden említi a salmonellákat és a L. monocytogenest,

amely kórokozóknak a továbbításában az élelmiszernek fontos szerepe van. Kulcsszavak Mikrobiológia, élelmiszer-mikrobiológia története, élelmiszerek mikrobiológiai minôsítése, az élelmiszer elôállítás veszélyei, mikrobák diagnosztikája, gyors diagnosztika, élelmiszerbiztonság. Az élelmiszer-mikrobiológia elnevezést az a tudományág kapta, amely az élelmiszerekben található mikrobákkal foglalkozik, az élelmiszerekben levô, a bele kerülô mikrobákkal, amelyek túlélnek vagy elszaporodnak. Az ott található mikrobák lehetnek hasznosak vagy károsak, megbetegedést, mérgezést okozhatnak, az élelmiszer minôségét károsíthatják, annak romlásához vezethetnek. (1 ábra) Az ember földön való megjelenésétôl napjainkig eltelt idô felosztható azon korra, amelyben az ember táplálékát gyûjtö1. ábra Gyûjtögetô életmód, majd getéssel szerezte meg és az élelmiszer elôállító periódus az élelmiszertermelés, elôállítás

korára. Az elsônél az idôt ie 8000-ig tehetjük, ameddig az ember húsevô volt, csak az idôszak vége felé kerültek növények az étrendbe, amikor is az ember megtanult fôzni. Az élelmiszer elôállító periódus a mai idôket is magába foglalja Ezen idô elején és alatt az ember új problémákkal találkozott, a romlott élelmiszer által okozott megbetegedésekkel. A készített élelmiszerekkel jelentek meg az élelmiszerekkel átvihetô megbetegedések, amelyek elsôsorban helytelen tárolás következményei. A készített élelmiszerek tárolására, így annak károsodására, – amelynek megbetegedések voltak a velejárói – i.e 6.000 körüli idôk óta volt lehetôség, amikor ôseink cserépedényt készítettek, behozták a cserépedényt a Közel-Keletrôl NyugatEurópába, a cserépedényt és a készítés technológiáját i.e mintegy 5000 évvel 2 ábra A cserépedény a Közel(2 ábra) Keletrôl került Nyugat-Európába Az állattenyésztés

kezdete i.e 3000 körüli, amely idôben már lehetett tejtermelés és rendszeres tejfogyasztás (3 ábra) Az élelmiszer-tartósítás a Holt-tenger sójával i.e 3.000 –1200 között már ismeretes volt (sózott hal, sózott hús), tartósítottak szárítással, ismerték a ga3. ábra Az állattenyésztés kezde- bonaféléket (búzát, árpát) A tartósítás egyéb te i.e 3000 körüli idôkre tehetô módja, ami ezidô tájt ismeretes volt az olaj alkalmazása, ami a staphylococcus ételmérgezéseket tette lehetôvé. (4 ábra) A húsfogyasztásra vonatkozó legrégibb történeti adatok az egyiptomi és zsidó húskorlátozás (sertéshús), mely vallási törvények okai, elsôsorban egészségügyi okok voltak. Ezt a fôniciaiak és a mohamedánok húsfogyasztási szabályai követték. A ré- 4 ábra Olajjal történô tartósítás 131 EREDETI KÖZLEMÉNYEK gi görögök és rómaiak idejében Athénban és Rómában kiterjedt hús- és mészárosipar mûködött.

A rómaiak kitûntek a hústartósításban, ie körülbelül 1000-ben használták a hûtést hóval, a garnélarák és más romlandó élelmiszer tartósítására, amint ezt Senecától tudjuk. Ebben az idôben már tartósítottak füstöléssel, sajtot, bort készítettek Az azonban kétséges, hogy felismerték volna, hogy az élelmiszerrel betegséget lehet átvinni, illetve meg van a veszélye a fertôzött állat húsa fogyasztásának. A fertôzések olyan régiek, mint az állatvilág és az ember. Kezdetben természetfeletti erôk hatásának tulajdonították a betegségeket, járványokat, amelyek akár megtizedelték az emberiséget. Már az ókorban voltak, akik ésszerûbb okok után kutattak. Így Hippokrates (460-377 i.e), akinek írásában felfedezhetô a salmonella fertôzés, valamint Aristoteles (+ 322 i.e) a közvetlen okot miazmában keresték, amin valószínûleg gáznemû anyagot értettek, ami a talajban rothadás következtében keletkezik, másrészt

felmerült a fertôzôanyag gondolata a contagium, amely érintkezés útján kerül a beteg szervezetébe. Az ókori felfogást Galenus (129–201) foglalta össze, aki miazmás és contagiosus betegségeket különböztetett meg. Az idôszámítás kezdetén és az utána eltelt 1.000 év alatt a középkorban is több nagy számú halálesettel járó mérgezés volt növényi mérgek, illetve mikrobák méreganyaga miatt. 1156-ban Franciaországban és 1258-ban Svájcban minôségi különbséget tesznek a húsok között, kereskedelmi és nem kereskedelmi húsok. Augsburgban 1276-ban kötelezô felügyeleti rendet vezettek be a vágóhidakon A középkorban lényeges haladás nem történt a kórok felderítése vonatkozásában, pestis járványok esetén, azonban karantént vezettek be. Az újkor elején Fracastoro (1483–1553) élô anyagra gondolt a kórokot illetôen. Szerinte a contagiumok érintkezés révén, tárgyak közvetítésével vagy a levegô útján kerülnek a

beteg emberbôl az egészségesbe. Kircher Atanáz jezsuita atya (1656) állította, hogy nagyítójával az emberi pestis csíráját apró állatkákban ismerte fel. L Spallenzani (1763) húst hôkezelt, ami lezártan steril maradt. Ez volt az elsô lépés az élet spontán létrejötte teóriájának cáfolatára. Ez adott alapot a 18 században D Papinnak és G Leibniztnek a hôvel való tartósítás kidolgozására. Leeuwenhoeck (1632–1723) 1683-ban már látott baktériumokat és le is rajzolta ôket. Az angol Boyle (1627–1691) éleslátással jövendölte meg, hogy aki az erjedés természetét kifürkészi, képes lesz a fertôzô betegségek keletkezését is megfejteni. A mikroszkóp tökéletesítésével (1924 achromatikus lencse bevezetésével), nem kórokozó baktériumok és gombák egész sorát ismerték meg Polender 1849-ben lépfenében elhullott szarvasmarha vérében pálcika alakú képleteket látott, kétségtelenül a lépfene baktériumokat. Pasteur 132

(1822–1895) 1857-ben megállapított, hogy az erjedést mikroorganizmusok indítják meg. Már 1837-ben felismerte a mikrobák jelenlétét és szerepét az élelmiszerekben A kezdeti lépések után a bakteriológiai éra tulajdonképpen 1880-ban kezdôdött, mikor Eberth Zürichben közölte, hogy egy tifózus lázban elhalt ember mezenteriális nyirokcsomójában és lépében mozgó mikroszkópikus nagyságú pálcákat mutatott ki. (5 ábra) R. Koch megerôsítette a felfedezést, a kórokozót megfestette és lefényképezte, majd Gaffky izolálta táptalajon. A mikrobiológia elsôsorban a bakteriológia aranykora R Koch-hal (1843–1906) indult meg, nagy elôrehaladást jelentett a szilárd táp- 5. ábra 1880 a bakteriológiai éra talaj bevezetése. A bakte- kezdeti lépései riológia gyors fejlôdésével vált lehetôvé Gärtnernek, hogy 1888-ban ugyanazt a „mérgezô hatású bacillust” izolálja egy elhalt beteg lépébôl és az általa fogyasztott romlott

húsból. Az élelmiszer-mikrobiológiai vizsgálatok fejlôdését serkentette az élelmiszerekkel kapcsolatba hozható megbetegedések kórokozóinak felderítése, továbbá az élelmiszerek romlásával járó anyagi kár elkerülése. Pasteur 1881-ben a veszettség kóroktanával foglalkozva kifejtette sejtését, hogy a baktériumoknál kisebb, mikroszkóppal nem látható ragályok is vannak. Európa forradalmi átalakulása, az egyéni vállalkozások, a tömegszervezések adják az élelmiszerekben elôforduló kórokozók fertôzési láncának sajátosságait. A kisüzemek élelmiszerellátó tevékenységével kapcsolatosan kisebb embercsoportok veszélyeztetettek. Bár a nagyüzemek termelése egyre szigorúbb ellenôrzés alatt áll, ami csökkenti a rizikót, az élelmiszer elôállítás strukturális változása miatt fennáll a kórokozó továbbításának lehetôsége és veszélye. A nagyszámú félkész termék tartalmazhat fertôzô csírát és több

élelmianyag és élelmiszer feldolgozásánál lehet jelen, maradhat a termékben kórokozó, így a hús forgalmazásánál, cukrászüzemekben, közétkeztetésnél, vendéglátóiparban A kisüzemi termelésnél gyakran az elôállító nincs tisztában a fertôzés veszélyével, ugyanígy a háziasszony is gyakran hasonló helyzet van, nem ismeri a kockázatát a tôkehúsnak, a kacsatojásnak, tojáspornak, kókuszreszeléknek, a fûszereknek, az állattápnak. Az élelmiszerekkel kapcsolatban évtizedekig az volt a törekvés, hogy bennük amennyiben lehetséges, valamennyi mikroorganizmus pusztuljon el vagy a szaporodásuk a minimum legyen. Az élelmiszer-mikrobiológia, az élelmiszer-higiéne azt tekintette legfontosabb feladatának, hogy a kórokozókkal foglalkozzék, min- BUDAPESTI NÉPEGÉSZSÉGÜGY 2006. 2 SZÁM den figyelmét és energiáját erre összpontosította. A mikrobák hasznos tevékenységével csak késôbb és érintôlegesen foglalkozott. A mikrobák

felhasználása különbözô célra napjainkban biotechnológia néven egyre inkább terjed. A 20-as években jelentettek be elôször találmányokat, amelyeknek az volt a céljuk, hogy meghatározott baktériumok színtenyészetével állítsanak elô bizonyos hústermékeket. A modern élelmiszertechnológia egyre gyakrabban használ fermentált élelmiszerek elôállításánál starterkultúrákat, hogy a hagyományos eljárásokat, amelyek spontán flórával dolgoznak, jól ellenôrizhetô eljárásokká alakítsa, másrészt, hogy gyorsabban jusson forgalmazható tetszetôs termékhez. A kiválasztott törzseket azonban patogenitás, toxigenitás szempontjából gondosan ellenôrizni kell. Sokszor génmanipulációt alkalmaznak a mikrobák tulajdonságainak megváltoztatására, aminek potenciálisan meg van a maga rizikója (1. táblázat) 1. táblázat Történeti áttekintés Gyûjtögetés i.e 8000 Élelmiszer elôállító periódus i.e 6000 i.e 5000 Cserépedény

készítése (romlott élelmiszer) Cserépedény készítése Nyugat-Európában i.e 3000 Állattenyésztés kezdete (tejtermelés) i.e 1200 i.e 1000 Élelmiszer tartósítás (só, szárítás, olaj) Hûtés (garnélarák, hús), füstölés Idôszámítás szerint 500 Mérgezések: – növények – mikrobák (mikrogombák) 500 Hús minôségi különbség (Franciaország, Svájc) Vágóhídi felügyelôi rendszer (Augsburg) 1500 1600 1700 1800 1900 2000 Élelmiszer romlás oka: látatlan férgek Pasteur (pasztörizálás) Bakteriológiai éra (Eberth, Koch, Gaffky) Élelmiszer mikrobiológia Biotechnológia Visszatérve az élelmiszer-mikrobiológiára, az 1950es években indult nagy fejlôdésnek. A kórokozóknak az élelmiszerekbôl való kimutatása mellett a „nem kórokozó” csoport lett a kutatások tárgya, amely csoportban „feltételes kórokozókra” mutattak rá higiénés indikátorokra, melyek az élelmiszerek elôállításának higiénés

körülményeire utalnak, forgalmazás megfelelô voltának elbírálására adnak lehetôséget, romlást okozókra, amelyek a termékben elszaporodva az élelmiszerek romlásához, gazdasági kárhoz vezetnek. Hazánkban az élelmiszerek vizsgálatára, mikrobiológiai minôsítésére „Útmutató” címû összeállítás az 1950-es évek elején készült az OÉTI-ben, ezzel kapcsolatban meg kell említenünk Dr. Polonyi Pál nevét, aki a mikrobiológiai fôosztály vezetôje volt, akinek munkája úttörô jellegû volt, mert az idô tájt hasonló széleskörû útmutatással egyetlen ország sem rendelkezett. Az átdolgozott útmutató 1961-ben jelent meg Közös munka eredményeképpen (egészségügy, állategészségügy, ipar szakemberi) készült el az élelmiszerek mikrobiológiai minôsítésének összeállítása. A normákat a 6/1978.(VII 14) EüM számú rendelet tartalmazza, aminek címe: „Rendelet az élelmiszerek élelmezés-egészségügyi mikrobiológiai

szennyezôdésének elhárításáról.” A rendelet mellékletében található, hogy az egyes élelmiszercsoportoknál, alcsoportoknál milyen mikrobákra, mikroba csoportokra kell vizsgálni egységesen valamennyi élelmiszervizsgáló hálózatnak és a normák, amiknek alapján a minôsítés történik a gyártás helyén illetôleg a forgalomban lévô élelmiszer mintáinál. Az érvényben levô normák megtartása hivatott ma is biztosítani az élelmiszerek egészségügyi és minôségi biztonságát, szolgálja a fogyasztóvédelmet és egyben a gazdasági érdekeket Az említett rendeletet a 9/1986.(IX 17) EüM számú rendelet módosította. A módosításra azért került sor, mivel több új élelmiszerféleség várt besorolásra. Eddigiekben a gyártók önkontrollja mellett a hatóság ellenôrzésének volt nagy szerepe a mikrobiológiai minôség megtartásában és megtartatásában. A minôség biztosítását egyre inkább a gyártónak kell felelôsséggel

vállalnia Az élelmiszerek egészségi és minôségi biztonsága központi kérdéssé vált az egész világon. A FAO/WHO Codex Alimentarius munkabizottságai intenzíven foglalkoznak ezzel az igen fontos kérdéssel. A tennivalók az ICMSE (International Commission on Microbiological Specification for Foods) dokumentumai alapján kerülnek nyilvánosságra, feladat: az élelmiszerek mikrobiológiai elôírásainak korszerû kidolgozása, amelyek meghatározzák az élelmiszerek egészségi biztonságát és a minôség tartósságát. A jó gyártási gyakorlat megtartásának érdekében ismerni kell a mikrobiológiai veszélyt elemzô kritikus irányítási pontokat (VEKIP). A vállalatok szintjén feladat az élelmezés higiénia általános irányelveinek felhasználásával a 133 EREDETI KÖZLEMÉNYEK minôségi irányítási rendszer kidolgozása és megtartása, a legkisebb egységekkel bezárólag. Az élelmiszeripari termékek minôségét mikroflórájuk jelentôs

mértékben meghatározza. Az élelmiszerek többségében jelen vannak, jelen lehetnek kórokozók, feltételesen kórokozók, romlást okozó mikrobák, melyeknek jelenléte, száma, tulajdonsága, változhat az élelmezési láncolat folyamán, a nyersanyagtermeléstôl, a feldolgozás, tárolás, forgalmazás folyamán a fogyasztásig. (2 táblázat) 2. táblázat Mikrobák felosztása élelmezésegészségügy szempontból (ICMSF) 1. Súlyos egészségügyi kockázatot jelentô mikrobák Brucella melit., Brucella abortus, Brucella suis Clostridium botulinum: A, B, E, F típusú Clostridium perfringens: C típusú Hepatitis A vírus Salmonella typhi-murium, S. party A, B, C Shigella dys. I Vibrio cholerae: 01 típusú 2. Mérsékelt egészségügyi kockázattal járó mikrobák kiterjedt szóródási lehetôséggel b haemol. Streptocuccus: A, C, G csoport pathogén E. coli Salmonella typhi-murium Shigella flexneri, Shigella boydii, Shigella sonnei 3. Mérsékelt egészségügyi

kockázat mérsékelt szóródási lehetôség Bacillus cereus Campylobacter fetus, Campylobacter jejuni Clostridium perfringens A. típusú Staphylococcus aureus Vibrio chol. nem 01, Vibrio parahaemoliticus Yersinia enterocolitica, Yersinia paratuberculosis 4. Kismértékû egészségügyi kockázatot jelentô mikrobák Enterococcus faecalis Pseudomonas aeruginosa Proteus vulgaris 5. Indikátor mikrobák Escherichia coli Sulfitredukáló Clostridium Enterobacteriaceae Coliform S. D – csoport Ö. mez cs sz Penészgomba Az élelmiszerek mikrobiológiai minôsítéséhez természetesen hozzátartozik a romlást okozó mikrobák vizsgálata, a határértékek értékelése, mely mikrobák elszaporodva csökkenthetik a táplálék biológiai értékét, a termék romlásával pedig gazdasági kár áll elô. 134 Az élelmiszer-mikrobiológia dinamikus szemlélete szerint az élelmiszerben található mikrobáknak nemcsak számát, hanem tulajdonságait is vizsgálni szükséges. A

felmerülô kérdésekre a megfelelô helyen és idôben vett minták mikrobiológiai vizsgálata ad választ jelenlét-, hiánypróbával, a mikrobák minôségének, számának meghatározásával súlyra, térfogatra vagy felületre számítva. A módszerek lehetnek döntô-, egyszerû vagy gyorsmódszerek, amelyekkel döntô vagy tájékoztató eredményhez juthatunk. Gyorsdiagnosztika A gyorsdiagnosztika egyik lehetôsége a bakteriális enzimek kimutatásán nyugszik. Pontos bakteriológiai diagnózist a család, a csoport hovatartozásának meghatározásával, szerotipizálással nyerhetünk. A gyorsdiagnosztikánál nem járhatjuk végig a klasszikus meghatározás útját, hanem egyes fontosabb reakciót, reakciókat kiválasztunk, sokszor kombináltan alkalmazzuk azokat Az automatizálás újabb lehetôségeket kínált, amit alkalmaznak a vizsgálati anyag elôkészítésétôl az eredmények leolvasásáig, értékeléséig. A gyorsaság és pontosság, az alkalmazott

tesztek száma és a biztonság, a kombinációk száma és a kivitelezés egyszerûsége, ugyanígy a kiértékelhetôség antagonistái egymásnak. Ezen összetevôket egyensúlyba kell hoznunk a jó gyors eredmény érdekében. Egy jó klasszikus módszernek megfelelô gyorsmódszer nemcsak tájékoztat, hanem kiválthatja a klasszikus módszert. A mikrobiológiai módszerek, gyorsmódszerek áttekintését a III/a. és III/b. táblázat tartalmazza A jó minôségû élelmiszernek meg kell felelnie az egészségügyi biztonság követelményeinek, ki kell elégítenie a táplálkozásbiológiai igényeket, élvezhetônek, tetszetôsnek, tartósan fogyaszthatónak kell lennie. A minôségi jellemzôket vizsgálatokkal határozzuk meg, mikrobiológiai, fizikai, vegyi, érzékszervi vizsgálatokkal. A minôségi szemléletet ki kell alakítani, át kell vinni a gyártásban résztvevô személyekre, hogy tudják, rajtuk is múlik a minôség. A mikrobiológiai minôség az

élelmiszerek minôségi követelményei között központi helyet foglal el. A vegyi, fizikai tulajdonságok hatnak az egészségbiztonságra, a táplálkozásbiológiai értékre, az élvezeti értékre, a mikrobiológiai és érzékszervi tulajdonságok ezen felül a használati értékre is. Amennyiben mégis elôfordul egészségkárosodás, megbetegedés fontos a diagnózis gyors felállítása, a gyógykezelés bevezetése és a továbbterjedés megakadályozása. IV táblázat Befejezésül nagyon röviden a szalmonella baktériumról, amely központi helyet foglal el az élelmiszerártalmat okozó baktériumok között, illetve a Listeria BUDAPESTI NÉPEGÉSZSÉGÜGY 2006. 2 SZÁM monocytogenesrôl, amely bár az állatvilágban nagyon elterjedt, az 1980-as évekig nem derült ki, hogy a kórokozó emberre való átvitelében az élelmiszernek van szerepe. III./a táblázat III./b táblázat Kórokozó kinyerés Szelektív dúsítás (stressz állapot) Mágneses

gyöngyön ellenanyaggal U-csöves módszer (Salmonella) Papírcsíkos mozgás vizsgálattal Baktériumok diagnosztikája, gyorsdiagnosztikus módszerek Egyéb vizsgálati módszerek, vizsgálati szempontok Morfológiai vizsgálat Festések, fluoreszcencia, lumineszcencia Mikroszkópos Elektronmikroszkópos kiértékelés Szerodiagnosztika direkt – indirekt immunfluoreszcencia Latex agglutináció passzív haemagglutináció (baktérium átvivô) ELISA-, RIA-módszer agardiffúziós módszer LAL-teszt (endotoxin) Antibiokontoll gátlóanyag qualitatív quantitatív kimutatás Prediktív mikrobiológia Mikroklíma ↔baktériumokra történô hatás számítógépes programmal Prognosztika ezenkívül a mikrobiológiai ökológiát együttes tárolás következményeit is számításba kívánja venni IV. táblázat Élelmiszerbiztonság Biokémiai elkülönítés Politrop – kétrétegû táptalajon – (aerob, anaerob) Miniatürizált tesztek (MINITEK, VITEK, API, EIA)

ATB-automata Molekulár biológia elkülönítés PCR módszer (polimeráz) Jelenlét pontos diagnózis Gázkromatográfia (anaerob diagnózis) Csíraszám meghatározás Festékredukció erôssége (TTC) ATP kimutatás bioluminiszcencia Tenyésztéssel: – higítás táptalajjal (táptalaj változás, indikátor változás) – lemezöntés összcsíraszám indikátor baktérium – deepslide módszer (Prognosztar, Petrifilm) – papírcsíkos módszer (táptalaj TTC) – membránfilteres módszer (hidrofob membrán) Optikai módszer: – megvilágítás (polikorm fény) – speciális indikátor használata – nefelometria Fizikai módszer: – radiometria (jelölt C atom) – mikrokalorimetria – echografia Sejtszámlálással: – Picoscele – Laborscale (elektronika) Vezetôképesség meghatározással: – impedancia – konduktancia – kapacitanica (változás a csíraszámtól függôen) Megelôzést szolgálja (HACCP – Hatósági ellenôrzés) minôség biztosítása

(határérték) egészség biztonsága (határérték) Megbetegedés felszámolása diagnózis, gyorsdiagnózis, terápia (antibiotikum érzékenység) zárlat Salmonella A bakteriológiai éra az 1880-as években kezdôdött. A szalmonella kórokozót Eberth mutatta ki, 1902-ben Castellani módszere lehetôvé tette a szalmonellák szerotipizálását. Kaufmann 1933-ban tette közzé a Kaufmann-White sémát, amely rendszeren azóta sem kellett lényegében változtatni Listeria monocytogenes A kórokozó az állatvilágban meglehetôsen elterjedt, az emberre való terjedési módját az 1980-as évekig nem ismertük kellôképpen. Ezután derült fény arra, hogy az élelmiszernek fontos szerepe van a kórokozó emberre való továbbításában. A kórokozót Hülpers írta le 1911-ben, amelyet üregi nyúl nyálából tenyésztett ki. Emberbôl Nyfeld izolálta elôször a kórokozót 1929-ben, emberi meningitisbôl Murray 1963-ban, Magyarországon elsôként meningitissel

kapcsolatban liquarból Rodler M. 1965ben [7] 135 EREDETI KÖZLEMÉNYEK Megbeszélés Az élelmiszerek elôállítása, majd a nagyüzemi gyártása, forgalmazása elsôsorban mikrobiológiai gondokat, veszélyeket hord magában. A nem megfelelô mikrobiológiai állapot megbetegedésekhez, mérgezésekhez, minôségi romláshoz vezethetnek Az élelmiszerek biztonságát szolgálja a jó gyártási gyakorlat az élelmiszerek higiénikus kezelése, raktározása, forgalmazása folyamán 136 IRODALOM [1] MANNINGER R.: Állatorvosi bakteriológia, Immunitástan és Általános járványtan, Mezôgazdasági Kiadó, 1950. [2] BÍRÓ GY.: Élelmezés és táplálkozásegészségtan, 1986 [3] Rodler I.: Szalmonellózis a mindennapi gyakorlatban Medicina Kiadó, Budapest, 1989. [4] BIRÓ G.: Élelmiszer-higiénia (2 kiadás) Agroinform Kiadó és Nyomda Kft., 1999 [5] RODLER I.: Élelmezéshigiéne Medicina Kiadó, Budapest 1988. [6] PAUL DE KRUIF: Bacillusvadászok Könyvbarátok

Szövetsége kiadványa [7] RODLER M., SZEMES F: Orvosi Hetilap 43 10 41 1966 BUDAPESTI NÉPEGÉSZSÉGÜGY 2006. 2 SZÁM „Látszik-e a fény az alagút végén?” – avagy a fôvárosi endoszkópos munkahelyek higiénés helyzete FÓTOSNÉ HUSZÁR ERIKA – DR. KOLOS ÁKOSNÉ – BUKOVSZKI FERENCNÉ – DR BAUER ERZSÉBET Á N T S Z B U D A P E S T F Ô V Á R O S I I N T É Z E T E , K Ó R H Á Z H I G I É N É S O S Z T Á LY Az endoszkópizálás története Hippokratészig nyúlik vissza, és a kezdeti merev, fényforrás nélküli „csövektôl” mára már eljutottunk olyan eszközökig, melyekkel szinte az emberi test minden üregébe, szervébe „bekukucskálhatunk”, mintát vehetünk, mûtéti beavatkozást végezhetünk. Az orvostudomány számtalan területén alkalmaznak endoszkópokat a fül-orr-gégészettôl a plasztikai sebészetig, mégis, tudomásunk szerint leggyakrabban a gasztrointesztinális rendszer vizsgálatához alkalmazzák. Számtalan

elônye mellett, mint pl. a minimális vizsgálati idô (min 10 – max 30 perc), a beteg elôkészítés rövidsége, a gyorsabb lábadozás stb, természetesen mint minden beavatkozásnak hátrányai is vannak, mint pl.: az esetleges sérülések, súlyos szövôdmények, nagyobb fertôtlenítôszer igény és nem utolsó sorban az infectio. Fentiek miatt Kórházhigiénés Osztályunk éves munkaterveiben több ízben kiemelt helyen szerepelt az endoszkópos munkahelyek felmérése. 2004. november 29-én az OEK Módszertani Levelet jelentetett meg „A flexibilis endoszkópokkal történô beavatkozásokkal kapcsolatos fertôzések megelôzésérôl és kontrolljáról”, mely alapján egy 63 kérdést tartalmazó kérdôívet dolgozott ki az OEK Kórházi-járványügyi Osztálya az OTH 2005. évi munkatervéhez Az alábbiakban a gasztro- és kolonoszkopizálás feltételeiben, eszközkezelési gyakorlatában és a dolgozók egészségvédelmében bekövetkezett változásokat

szeretném bemutatni egy 1999-ben történt vizsgálat és az elmúlt évi felmérés adatain keresztül. Mindkét felmérésben 28 Intézmény adatait vettem alapul Az endoszkópos munkahelyek vizsgálati számai A két év adatait összehasonlítva az Intézmények vizsgálati számában a napi betegforgalmat tekintve jelentôs különbség nem mutatkozott, havonta megközelítôleg 5000 gasztroszkópos és 2500 kolonoszkópos vizsgálat történik. Az ERCP vizsgálatok száma 100 alatti Egy kórház 2005-ben személyzet és eszközhiány miatt nem végzett ERCP vizsgálatokat. A következô táblázatban az Intézmények havonkénti vizsgálati számát szeretném bemutatni. 1. táblázat Havonkénti vizsgálatok száma Gasztroszkópia Vizsgálati szám (havonta) 1–50 50–100 101–200 201–350 Intézmény (darab) 6 2 11 9 Kolonoszkópia Vizsgálati szám (havonta) Intézmény (darab) 0–10 11–100 101–200 3 11 12 Miért is fontos ez a táblázat? Az adatokból

látszik, hogy havonként 100 feletti gasztroszkópos vizsgálatot az Intézmények 70%-a, kolonoszkópos vizsgálatot az Intézmények 50%-a végez. A ténylegesen használt endoszkópok száma az Intézmények 35 illetve 73%-ában kevésnek bizonyult, különösen azokban az Intézményekben, ahol 1-1 eszköz áll rendelkezésre. 2. táblázat Endoszkópok száma Gasztroszkópia Intézmény (%) 39,5 21,4 14 10,7 7,2 –7,2 Darabszám 3 2 1 4 6 és 8 Kolonoszkópia Intézmény (%) Darabszám 42,3 30,8 15,4 11,5 2 1 4 3 Azokban a Kórházakban, ahol 1-2 endoszkóppal végeznek vizsgálatokat, beavatkozásokat, figyelemre méltó körülmény a munkát végzô orvosok számaránya is. Elgondolkodtató, hogy ahol 12 orvos használ 1 eszközt, jut-e elég idô az eszközfertôtlenítésre, különösen, ha mellérendeljük a vizsgálati számot is 137 EREDETI KÖZLEMÉNYEK 1-2 eszközzel dolgozik: 3 orvos, a szolgáltatók 4 orvos 5 orvos 7 orvos 9 orvos 12 orvos 22%-ban

15%-ban 28%-ban 21%-ban 7%-ban 7%-ban Az endoszkópok alacsony számával is magyarázható, a financiális okokon kívül, hogy az Intézmények 70%a az endoszkópok rendszeres karbantartását nem végezteti el, csak javításra küldik. A leggyakoribb hibák: dugulás, kilyukadás, homályosodás, bovden szakadás, szoftver- és száloptika hiba. Tisztítás-fertôtlenítés: Örömmel tapasztaltuk, hogy az elmúlt 7 évben az endoszkópos munkahelyeken a tisztítás-fertôtlenítés tárgyi feltételeinek változása a jövô irányába tolódott el. Értem ez alatt, hogy míg 1999-ben az automata mosógépek aránya 14% volt, 2005-ben ez az arány már 82%-ot mutatott. A fedél nélküli mûanyag edényzet viszonylag alacsony arányban, mindössze 10%-ban fordult elô Egy Intézményben az automata endoszkóp mosógépet azonban nem tudták használni, mivel drága volt a hozzá való fertôtlenítôszer. 1999-ben a Kórházak 10%-ban volt tapasztalható, hogy

folyadéksterilizálásra nem sporocid hatású fertôtlenítôszert alkalmaztak. A 2005 évi felmérés során ez nem fordult elô, viszont az oldat koncentrációjával, behatási idejével még hiányosságok tapasztalhatók. Sterilizálás: 1999 óta a sterilizálás területén is jelentôs javulás történt, tekintve, hogy míg 7 éve a biopsziás fogókat az Intézmények 20%-a csak fertôtlenítette, jelenlegi felmérésünk szerint ezek az eszközök sterilen kerülnek felhasználásra. A többször használható eszközök sterilizálási módszere között viszont nincs jelentôs különbség Az Intézmények 40%-a folyadéksterilizálást, 40%-uk pedig gôz-, plazma- vagy gázsterilizálást alkalmaz. Az endoszkópok utóöblítéséhez az Intézmények 1/4-e változatlanul csapvizet használ. Mikrobiológiai ellenôrzés Az utóbbi években a mikrobiológiai laboratóriumok kiszervezése és a Kórházak egyre szûkösebb anyagi helyzete miatt az endoszkópok

mikrobiológiai ellenôrzésének száma is csökkenô tendenciát mutat. Míg 1999-ben az Intézmények 20%-ában nem végeztek ilyen irányú vizsgálatokat, addig 2005-re ez az arány 50%-ra nôtt. A vizsgálatok gyakorisága pedig a havonkénti illetve negyedévitôl a félévi illetve évi gyakoriság felé tolódott el. 138 Dolgozók egészségvédelme Mint ismeretes az egészségügyi intézmény „veszélyes üzem” hiszen az ott dolgozók jelentôs biológiai, kémiai és egyéb veszélyforrásnak vannak kitéve. Különösen igaz ez az endoszkópos munkahelyekre is, hiszen egy gasztroszkóp fertôtlenítôszer igénye – a mûszer mérete miatt – mennyiségét tekintve több, mint más orvosi kézieszköznek, a kézi tisztítás és fertôtlenítés esetén pedig a dolgozó hosszabb ideig van kitéve a biológiai és kémiai kockázatnak. E kockázatok kiküszöbölését szolgálná az egyéni védôeszközök viselése, melyek használati gyakorisága a két vizsgált

évben szinte teljesen megegyezô képet mutatott. Pontosabban a vizsgálatok és a fertôtlenítô munka során leggyakrabban viselt védôeszköz az egyszerhasználatos gumikesztyû 90%-ot meghaladó arányban, ezt követte az orr-szájmaszk 75%–64% arányban, a harmadik helyen pedig a védôszemüveg végzett 64%–54% arányban. A legritkábban viselt védôeszköz címet az arcvédô szerezte meg 7%-7% arányban Megjegyezni kívánom, hogy a sebészi típusú orrszájmaszk, amit használtak, nem jelent hatékony védelmet az aerosol útján terjedô fertôzésekkel szemben Mindenképpen pozitívumként értékelhetjük, hogy 1999 óta 30%-al nôtt azon Intézmények száma, ahol helyi elszívást biztosítottak, valamint ahol automata endoszkóp mosógépet állítottak be, ezáltal is csökkentve a dolgozók biológiai és kémiai terhelését. Az alkalmassági vizsgálatokat az Intézmények túlnyomó többségben évenként elvégeztetik, és csak 3,5%-uk nyilatkozta, hogy

ennél ritkábban kerül rá sor. A felmérésekben résztvevô Intézmények 1/3-ában az asszisztensek jelezték, hogy munkájukhoz kapcsolódó panaszok jelentkeztek, melyek a következôk voltak: köhögés, ekcéma, hajhullás, bôrviszketés, asztma, szemirritáció, látásromlás, gerincproblémák, visszér. Ezeknek az Intézményeknek a havonkénti betegforgalma 200–350 fô között mozgott, 80%-ukban elszívó berendezést nem volt, 20%-uk automata endoszkóp mosóval nem rendelkezett, 20%-ban az eszközfertôtlenítô helyiség egy légtérben volt a vizsgálóval, 10% folyadéksterilizálást is végzett. Az alkalmazott fertôtlenítôszert túlnyomó többségben több éve használták, melyek aldehid tartalmúak voltak A védôeszköz használati gyakoriság ezen dolgozók körében: Egyszerhasználatos kesztyû: Orr-szájmaszk: Szemüveg-Kötény: Hosszú ujjú köpeny: Arcvédô: 100% 21% 17%-17% 10% 3,5% BUDAPESTI NÉPEGÉSZSÉGÜGY 2006. 2 SZÁM A dolgozók

panaszaikkal 2 esetben csak szakorvoshoz fordultak, foglalkozás egészségügyi orvoshoz egyetlen esetben sem. Endoszkópos beavatkozással összefüggô fertôzést a dolgozók elmondása alapján sem beteg, sem dolgozó nem szenvedett el. Összegzés: 1. 1999 óta a használatban lévô flexibilis endoszkópok száma szinte nem változott, gasztroszkópizáláshoz az Intézmények több mint 1/3-a, kolonoszkópizáláshoz az Intézmények 73%-a 1-2 eszközt alkalmaz, így kétséges, hogy a napi gyakorlatban a fertôtlenítési idôt minden esetben be tudják e tartani. 2. A jelentôs anyagi értéket képviselô eszközök nagy igénybevételnek vannak kitéve, mikrobiológiai ellenôrzésük, valamint rendszeres karbantartásuk száma az elôírásoknak többnyire nem felel meg. 3. Megállapítható, hogy az elmúlt 7 évben az egyéni védôeszközök használati gyakorisága változatlanul alacsony. 4. Az Országos Epidemiológiai Központ endoszkópokkal kapcsolatos

Módszertani Levele mindenféleképpen iránymutató elôrelépés az endoszkópos vizsgáló egységek kialakításához és szakszerû mûködtetéséhez A kiadott Módszertani Levélben foglalt tárgyi elôírásoknak az endoszkópos munkahelyek kb. 1/4-e nem felel meg, azonban elmondhatjuk, hogy a felmérések kapcsán feltárt kisebb-nagyobb hiányosságokat az Intézmények lehetôségeikhez képes kiküszöbölték. Az egészségügy problémái ismeretesek, az ágazatba visszaforgatható pénz kevés. A XXI. századi egészségügyi ellátáshoz pedig méltatlan az a helyzet, hogy ERCP vizsgálatokat személyzetés eszközhiány miatt nem végeznek, és egy korszerû berendezést azért nem használnak mert drága a hozzá való fertôtlenítôszer. .és hogy „ Látszik-e a fény az alagút végén?” kedves kollégák bízzunk abban, hogy a jövôben az egészségügyi ágazat reformja pozitív változást hoz az intézmények életében. Ezúton szeretném a kollégáim

segítségét is megköszönni! A cikk tartalma 2006. június 8-án a Magyar Infekciókontroll Egyesület X Jubileumi Konferenciáján, Gyulán hangzott el IRODALOM [1] JOHAN BÉLA ORSZÁGOS EPIDEMIOLÓGIAI KÖZPONT MÓDSZERTANI LEVÉL: „A flexibilis endoszkópokkal történô beavatkozásokkal kapcsolatos fertôzések megelôzésérôl és kontrolljáról”, 2004 [2] JOHAN BÉLA ORSZÁGOS EPIDEMIOLÓGIAI KÖZPONT DEZINFEKCIÓS OSZTÁLYA: Tájékoztató a fertôtlenítésrôl, 2000 [3] JOHAN BÉLA ORSZÁGOS EPIDEMIOLÓGIAI KÖZPONT DEZINFEKCIÓS OSZTÁLYA: Tájékoztató a sterilizálásról, 1999 139 EREDETI KÖZLEMÉNYEK A fôvárosi perklór-etilént felhasználó vegytisztító üzemek ellenôrzése, köz- és környezet-egészségügyi szempontból CZÉKUS MIKLÓS Á N T S Z B U D A P E S T F Ô V Á R O S I I N T É Z E T E , M U N K A H I G I É N É S É S K É M I A I B I Z T O N S Á G I O S Z T Á LY Összefoglalás Az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett

kereskedelmi, szolgáltatói és fogyasztói szokások változása a vegytisztítási tevékenységében is megmutatkoznak. A vegytisztító szalonok – a tisztító berendezéseikkel együtt – mind nagyobb arányban találhatók meg a bevásárló- és üzletközpontokban, ahol nagy számú vásárlóközönség tartózkodik. A kémiai biztonsági, munkaegészségügyi követelmények mellett ezen új tendenciák is indokolttá tették a fôvárosi vegytisztítók átfogó köz- és környezetegészségügyi ellenôrzését. A kidolgozott szempontrendszerrel alapvetôen a tevékenység végzéséhez szükséges mûszaki, technológiai, hatósági követelmények betartásának ellenôrzésére került sor a nyilvántartásunkban szereplô összes budapesti vegytisztítóban. Ennek alapján elsôsorban a munkahelyi kockázatbecslési dokumentumokat, biztonsági adatlapokat, a dolgozók munkaalkalmassági vizsgálatainak meglétét, a munkahelyi levegôszenyezettségi mérési

jegyzôkönyveket, a szellôzô rendszer mûszaki állapotát, az egyéni védôeszközök használatát és az oldószer, valamint a persár tárolási körülményeit ellenôriztük. A két évig tartó vizsgálatsorozat vegyes eredményeket hozott. Munkahelyi kockázatbecsléssel a vegytisztítók 30%-a nem rendelkezett, a tetraklóretilén és más veszélyes készítmények biztonsági adatlapjait mindegyik munkáltató bemutatta. Munkahelyi levegôszennyezettségi méréseket a szalonok egyharmadában sohasem végeztek. A rendelkezésre álló légszennyezettségi mérési jegyzôkönyvek és a munkaalkalmassági vizsgálatok alapján a dolgozók, a vizsgálat idejében fokozott expozíciónak nem voltak kitéve. A tisztítógépek és helyiségek szellôzôberendezéseinek mûszaki állapota néhány kivétellel megfelelô volt, különösen az alsó elszívást is figyelembe véve. Az oldószerekkel közvetlenül munkát végzô dolgozók 27%-a semmilyen egyéni védôeszközt

nem használt a karbantartás, folttisztítás, persár 140 ürítés során. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a tetraklóretilén egészségkárosító hatására vonatkozó kérdésekre a dolgozók 12%-a semmilyen információval nem tudott szolgálni, az oldószer és veszélyes hulladékok tárolása pedig a vállalkozások 27%-ában nem volt megfelelô. Elmondható, hogy az egészség és munkavédelem feladatkörében külön alkalmazottat foglalkoztató vegytisztító láncolatok üzemeiben volt tapasztalható a legkevesebb hiányosság, a kisebb – családi és egyéni – vállalkozások tudtak legkevésbé megfelelni a jogszabályi követelményeknek. A kockázatbecsléseknek és munkavédelmi oktatási jegyzôkönyveknek minden esetben ki kell térni a kémiai kockázatok kezelésére és a dolgozók tájékozottságáról csak a rendszeres számonkérés és kikérdezés ad valós képet. A dolgozók tényleges tájékozottsági állapotát és az egyéni védôeszközök

használatának mellôzését figyelembe véve, az egészséghez, mint értékhez való viszonyulásban további szemléletváltozás elérése szükséges. A napjainkban használt vegytisztítási eljárások, valamint a légszennyezettség mérési jegyzôkönyvek ismeretében kijelenthetô, hogy a tisztító berendezések a környezetükben tartózkodó személyekre nem jelentenek fokozott veszélyt, azonban ez a nagymennyiségû veszélyes anyaggal végzett technológia a lakosság által sûrûn látogatott helyiségekbe történô telepítése közegészségügyi szempontból nem kívánatos. Kulcsszavak: kémiai biztonság, veszélyes kémiai anyagok, munkaegészségügy, munkabiztonság, tetraklóretilén Elôzmények és irodalom Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Budapest Fôvárosi Intézetének Kémiai Biztonsági Osztályán felmérés készült a fôvárosban nyilvántartott olyan vegytisztítók körében, ahol a dolgozókon kívül más,

potenciálisan exponált személyek is jelen van- BUDAPESTI NÉPEGÉSZSÉGÜGY 2006. 2 SZÁM nak. Olyan személyek, akik közvetlenül nem érdekeltek ennek a gazdasági tevékenységnek a folytatásában és rendszeres jelenlétük során sem veszik igénybe a kínált szolgáltatást, azonban a tisztító mûködése és vegyi hatása számukra is veszélyt jelenthet. A vizsgálat legfontosabb célja a vegytisztító tevékenység – a dolgozókra és az említett személyekre vonatkozó – veszélyességének kvalitatív meghatározása volt A meghatározott vizsgálati szempontok fontosságát és megalapozottságát igazolják korábbi epidemiológiai vizsgálatok eredményei is. Egy, a száraz vegytisztítással foglalkozókon végzett követéses vizsgálat a nyelôcsôrák és kisebb mértékben a gége- és nyelvrák elôfordulásának fokozott rizikóját mutatta ki, míg a száraz vegytisztítókban dolgozók családjai körében elvégzett felmérés során

szignifikánsan magasabb perklóretilén koncentrációt mértek az otthoni környezeti és az alveoláris levegômintákban a kontrolcsoport adataihoz képest [1, 2]. A vegytisztításhoz hazánkban is perklór-etilént (tetraklór-etilént) alkalmaznak oldószerként, zárt rendszerû tisztítóberendezésekkel. Ez a veszélyes anyag állatkísérletekben bizonyítottan, emberi szervezetben valószínûleg rákkeltô hatású [3]. Az Európai Unió veszélyes anyag jegyzéke 3-as kategóriájú rákkeltô anyagként tartja számon [4]. Hazai irodalom szerint akut hatásként részegségérzést, hányingert, hányást, nehézlégzést okoz Krónikus hatása szédülés, álmosság, májkárosodás, mozgáskoordinációs zavar lehet [5] A perklór-etilén színtelen folyadék, sûrûsége 1,623 g/cm3 és gôzfázisa a levegônél nehezebb. Besorolását tekintve ártalmas (Xn), valamint környezetre veszélyes (N) [6]. Munkahelyi átlag és csúcskoncentrációs értéke egyaránt 50

mg/m3, szagküszöb értéke 35 mg/m3 [7, 8]. Anyag, módszer A felmérés elkészítéséhez olyan kérdôív kidolgozására került sor, amely felöleli a tevékenységgel kapcsolatos legfontosabb kémiai biztonsági, munkaegészségügyi és egészségvédelmi követelményeket, elvárásokat, továbbá amellyel megalapozható a fôvárosi vegytisztítók hosszú távú ellenôrzése is. A kérdôív kitért a tisztító szalon elhelyezésére (szálloda, lakóépület, áruház, egyéb üzlet). Kiemelt fontosságú volt a szellôzéstechnika ellenôrzése így külön pontokban szerepelt a helyiség természetes, mesterséges szellôzése, valamint a helyiség alsó (padló) elszívása és a tisztító berendezés saját elszívó rendszere. A tevékenység végzéséhez szükséges dokumentációk közül a veszélyes anyagokkal, veszélyes készítményekkel történô tevékenység bejelentést, munkahelyi légszennyezettségi méréseket, kockázatbecslési doku- mentáció

elkészítését és a dolgozók munkaalkalmassági vizsgálatainak meglétét ellenôriztük külön pontokban. Számon kértük a munkavédelmi oktatási jegyzôkönyveket is, azonban az oktatások hatékonyságát a dolgozók kikérdezésével is igyekeztünk megtudni. A válaszok is feljegyzésre kerültek. Úgyszintén vizsgáltuk az egyéni védôeszközök rendelkezésre állását, és szükség szerinti használatát is. A kérdôív utolsó kérdése az oldószer, illetve a persár tárolásának körülményeire vonatkozott. A dolgozókra, lakókra, vásárlóközönségre ható veszély mértékének kvantitatív megállapítására kizárólag a rendelkezésre álló légszennyezettségi mérési jegyzôkönyvek eredményei szolgáltak. Mivel jelentôs számban hiányoztak a mérések, ezért a kevés számú adatból a tényleges expozícióra csak következtetni lehetett A bemutatásra engedélyezett mérések eszközeit és módszereit az alábbi felsorolás

tartalmazza: – SKC Air Lite személyi mintavevôk – HP 5890 A Gázkromatográf – Airflow digitális légsebességmérô – Precíziós hômérô – Assman-féle légnedvesség mérô A mintavételezés maximum 15 percenként történt. Az állandó mérési pontok esetében a méréseket 1,4 m magasságban végezték [9]. Eredmények A változó kereskedelmi, fogyasztói szokások és a vegytisztításban is egyre élesedô konkurenciaharc hatására a tisztító vállalkozások egyre közelebb viszik szolgáltatásukat a megrendelôkhöz, így a kereskedés – fogyasztás legélénkebb helyszínei a bevásárlóközpontok lettek. Míg 2001-ben a vegytisztítók egyharmada mûködöt nagy forgalmú üzletközpontokban, addig 2003ban ez az arány 43%-ra emelkedett A három év során a vegytisztító szalonok száma abszolút értelemben nem nôtt jelentôsen, azonban tulajdonosi struktúra váltás megfigyelhetô volt. Néhány, régóta mûködô – és többnyire elavult

eszközöket és módszereket használó – vállalkozás megszûnt, ezzel szemben a jellemzôen külföldi tulajdonban lévô tisztító láncolatok térnyerése egyértelmûen tapasztalható volt. A 2003-as felmérés során ellenôrzött vegytisztítók elhelyezkedési megoszlását az 1. ábra mutatja be Az áruházak aránya várhatóan tovább nô a lakóépület és az egyéb szolgáltató házak, ipari telepek, szállodák hátrányára A veszélyes anyagokkal és veszélyes készítményekkel történô tevékenység hazánkban 2001. január 1-tôl már nem engedélyeztetési eljáráshoz kötött. A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV törvény a felhasználókra nézve bejelentési kötelezettséget ír elô [10] Így a zsíroldáshoz használt ártalmas és környezetre veszé141 EREDETI KÖZLEMÉNYEK 1. ábra Vegytisztítók elhelyezési megoszlása lyes perklór-etilén, valamint az egyéb szerves szennyezôdéseket eltávolító jellemzôen irritatív

oldószerek bejelentés kötelesek. A felmérés során bejelentéssel kapcsolatos mulasztást, vagy hiányosságot egy esetben sem tapasztaltunk. Hasonlóan az alkalmazott veszélyes anyagok biztonsági adatlapjai is minden esetben rendelkezésre állt. Meg kell jegyezni, hogy a biztonsági adatlapoknak pontos rendeltetésével a munkáltatók többsége nem volt tisztában. Mindössze néhány helyen találtuk a biztonsági adatlapokat a munkavégzés pontos helyénél kifüggesztve, vagy mindenki számára gyorsan hozzáférhetô módon elhelyezve. A kockázatbecslés elkészítésének kötelezettségét a munkavédelemrôl szóló 1993. évi XCIII törvény figyelembevételével a kémiai biztonságról szóló 2000 évi XXV. törvény írja elô [10] Figyelembe véve, hogy ezt a törvényi kötelezettséget a munkáltatóknak elôször 2002. 12 31-tôl kellett teljesíteni [11], a vegytisztítók közel egyharmadában – a felmérés idôpontjában – még nem végezték el a

kockázatbecslést. Tartalmukat tekintve elmondható, hogy a veszélyazonosítás, veszély 3. ábra Munkahelyi légszennyezettségi mérési eredmények 142 2. ábra Légszennyezettségi mérések és kockázatbecslés jellemzés valamint az expozíció becslés és kockázatjellemzési fejezetek kidolgozottsága szakmailag nem volt megfelelô. Hangsúlyozni kell azon tapasztalatunkat is, hogy a kockázatbecslések elkészítése a munkáltatók számára általában csak jogszabályban elôírt kötelezettséget jelent. Valódi céljával nem, vagy csak kevéssé voltak tisztában, a rendszeres visszaellenôrzési és felülvizsgálati tevékenység alapját képezô dokumentum emiatt csak a hatósági ellenôrzések alkalmával került ki a fiókból. Mivel a veszély kvantifikálása nélkül nem lehet pontos kockázatbecslést végezni, ezzel összefüggésben kell megemlíteni a légszennyezettségi mérések elvégzésének kérdését is, melynek aránya hasonlóan rossz

eredményeket mutat (2. ábra) BUDAPESTI NÉPEGÉSZSÉGÜGY 2006. 2 SZÁM 4. ábra Munkahelyi légszennyezettségi mérési eredmények A rendelkezésre álló mérési jegyzôkönyvek eredményeit figyelembe véve a munkahelyi levegô perklór-etilén tartalma egy mérési ponton, illetve alkalommal sem haladta meg a megengedett 50 mg/m3 értéket, de az oldószerekkel közvetlenül munkát végzô, vasaló dolgozókat érô expozíció ennek közelében volt. A publikálható mérési jegyzôkönyvek eredményeit a 3., 4 ábra, valamint az I és II táblázat mutatja be A szerves oldószerrel dolgozók esetében az egy évre megadható egészségügyi alkalmassági igazolások minden dolgozó esetében érvényesek voltak [12]. Fokozott expozíciót vagy foglalkozási megbetegedést egy dolgozó esetében sem állapítottak meg. Az évente, illetve új dolgozó esetén munkába álláskor megtartott munkavédelmi oktatás ugyancsak mindenhol dokumentálva volt. A dolgozók

kémiai veszélyekkel kapcsolatos tényleges ismereteit azonban az oktatási jegyzôkönyvek nem igazolták. A kikérdezések során a perklór-etilén szervezetre gyakorolt rövid és hosszútávú hatására vonatkozó kérdéseket tettünk fel. A néhány szavas jó válaszokat már kellô ismeretnek fogadtuk el, ennek ellenére a vegytisztítókban dolgozók 12%-a semmilyen ismerettel nem rendelkezett az általa felhasznált veszélyes anyaggal kapcsolatban (5. ábra) Talán ezzel összefüggésben említhetô meg az egyéni védôeszközök használatával kapcsolatos tapasztalat, mely a munkáltató vagy a munkát vezetô/felügyelô személy felelôsségét is felveti. Az ellenôrzött egységek 27%-ában nem használják a foltkezeléshez elôírt gumikesztyût, valamint az oldószer betöltésekor és a persár ürítésekor szükséges egyéni légzésvédô eszközt (gázálarcot). Az említett védôeszközöket vagy nem tudták bemutatni vagy láthatóan használaton

kívüliek voltak. I. táblázat Mintavételi táblázat Minta megnevezése Mintavétel helye P1. sz pontminta P2. sz pontminta P3. sz pontminta P4. sz pontminta Sz1. sz személyi minta Sz2. sz személyi minta Sz3. sz személyi minta Eladópult, 1,4 m magasságban Bekezelô asztal, 1,4 m magasságban Csomagológép mellett, 1,4 m magasságban Étkezô, 1,4 m magasságban Anyagmozgató Vasaló, anyagmozgató Gépkezelô, mosó, vasaló Forrás: Mérési jegyzôkönyv II. táblázat Mintavételi táblázat Minta megnevezése P1. sz pontminta P2. sz pontminta P3. sz pontminta P4. sz pontminta Sz1. sz személyi minta Sz2. sz személyi minta Mintavétel helye Eladótér, 1,4 m magasságban Foltkezelô asztal, 1,4 m magasságban Csomagológép mellett, 1,4 m magasságban Étkezô, 1,4 m magasságban Vasaló, Anyagmozgató Gépkezelô, mosó, vasaló Forrás: Mérési jegyzôkönyv Balesetmegelôzési és elhárítási tervet, valamint a menekülési útvonalak dokumentációját

az üzemek 75%-ában bemutatták és valamennyi megfelelt a helyi adottságoknak. 143 EREDETI KÖZLEMÉNYEK szellôzését, a kármentô tálca hiányát, valamint két esetben a tárolóhelyiség hiánya miatti munkatérben történô tárolást. A két éven keresztül végzett felmérések és utóellenôrzések tapasztalatai kapcsán, a jogszabályok és intézkedési jogkörök figyelembevételével az üzemeltetôket határozati formában köteleztük az észlelt közegészségügyi, kémiai biztonsági hiányosságok megszûntetésére. Megbeszélés 5. ábra A vegytisztító üzemek esetében a szellôzô berendezések hatékony mûködése az egyik legfontosabb elvárás, hiszen nemcsak az emittált veszélyes anyagok, hanem a fokozott hô- és gôztermelés is jelentôs terhelést jelent az ott dolgozók számára. A 6. ábrán látható perklór-etilén „szökési” pontokkal minden vegytisztító berendezésnél számolni kell [13]. Mivel a perklór-etilén

gôzfázisa nehezebb a levegônél, a helyiség padlóelszívásának mûködése rendkívül fontos. Természetesen a többi elszívó berendezést is üzem közben ellenôriztük. Két esetben találtunk elégtelen mûködésû vagy hibás szellôzôrendszert Meglepô tapasztalat volt, hogy a szalonok közel 10%-ában a helyiség légterének nem volt mesterséges szellôzése, valamint 17%-ukban nem alakítottak ki padlóelszívást. Ezekben az egységekben csak a természetes szellôzés volt biztosítva. A szellôzéstechnika ellenôrzésének egyszerû statisztikai adatait a 7 ábra mutatja be Végül, de nem utolsó sorban a perklór-etilén és a persár tárolási körülményeit ellenôriztük. A tisztítóüzemek 27%-a nem felelt meg a vegyi anyagok tárolási feltételeinek A hiányosságok között tapasztaltuk a tároló helyiség szellôzetlenségét, a munkatérbe való 6. ábra 144 A két éven keresztül végzett felmérés eredményei és tapasztalatai alapján a

vegytisztítók közegészségügyi ellenôrzései során kiemelt figyelmet kell fordítani a technológiai rendszerek megfelelôsségének, különösen a dolgozók kollektív védelmét jelentô szellôzéstechnikai berendezések kifogástalan mûködésének. Alsóelszívás nélküli szellôztetés kialakítása egészségügyi szempontból elfogadhatatlan. Ez azért is különösen fontos mert a dolgozók személyes egészség-érték megítélése – az egyéni védôeszközök mellôzését tapasztalva – nagyon kedvezôtlen. Szemléletváltozásra azonban nem csak az egészség megítélésében van szükség. Amíg a munkáltatók a biztonságos munkavégzést és az egészségvédelmet szolgáló dokumentumokat jelentôs részben be tudják mutatni, addig rendeltetésükkel kevésbé vannak tisztában, illetve indokolatlan költségtehernek tartják Általánosan elmondható, hogy a területi képviselôket és saját munkavédelmi szakembereket alkalmazó tisztítóláncok

a jogszabályi követelményeknek jobban megfeleltek. Tapasztalataink, és a rendelkezésre álló mérési jegyzôkönyvek adatai alapján elmondható, hogy a tisztítószalonok túlzott expozíciót nem jelentenek a vásárlóközönségre vagy a lakókra. A technológiai elôírások fegyelmezett betartása során a dolgozók sem részesülnek határérték feletti expozícióban, azonban ezzel a valószínûleg rákkeltô hatású veszélyes anyaggal vég- 7. ábra Szellôzéstechnika BUDAPESTI NÉPEGÉSZSÉGÜGY 2006. 2 SZÁM zett tevékenység lakóépületekbe, üzletközpontokba történô telepítése közegészségügyi szempontból vitatható. Kívánatos lenne a munkafolyamatok szétválasztása A tisztítás tevékenységét ipari vagy szolgáltató parkokba kéne áthelyezni, a ruhanemûk átvételére és átadására alkalmas helyiséget lehetne a megrendelôk közelébe telepíteni. Különösen fontosnak tartom, hogy a munkáltató által a munkahelyen

elôforduló veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek, üzemzavarok és veszélyhelyzetek kezelésére készített intézkedési tervet – a mentési tervet is beleértve – megfelelô és visszakövetelhetô módon ismertesse az adott munkahelyen dolgozókkal, hogy az esetlegesen elôforduló veszélyhelyzeteket is jól szervezett módon meg tudják oldani. IRODALOM [1] MEGYERI I.: A vegytisztítóban végzett munka és a szájüregi, gége- és nyelôcsôrákok elôfordulása Munkavédelemergonómia 1998 7 szám [2] PÓHL J.: Belsôtéri perklór-etilén expozíciók vizsgálata száraz vegytisztítókban dolgozók családjain. Korszerû Munkafeltételek munkavédelem 1995 4. szám [3] IARC Monographs: www-cie.iarcfr [4] Az egészségügyi miniszter 8004/2000. (EüM) tájékoztatója az Európai Unióban osztályozott veszélyes anyagok jegyzékérôl Egészségügyi Közlöny, 2000/22 szám, 3222-2506. [5] UNGVÁRY GY.: Oldószerek, gôzök in: Munkaegészségtan (szerk.:

Ungváry Gy), Medicina Könyvkiadó Budapest, 2000 pp. 374–375 [6] Donauchem Vegyipari Kereskedelmi Kft. Biztonsági Adatlap: Tetraklóretilén, 2001.04 25 [7] 25/2000. (IX 30) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról. Magyar Közlöny 2000/99. szám, 6150–6179 [8] HOMMEL G.: Tetraklór-etilén Veszélyes anyagok Mûszaki Könyvkiadó Budapest, 1989 145 anyaglap [9] ENVI TEX Környezetvédelmi Mérnökiroda Mérési jegyzôkönyv 2003. [10] 2000. évi XXV törvény a kémiai biztonságról Magyar Közlöny 2000/38 szám, 2058–2071. [11] 1993. évi XCIII törvény a munkavédelemrôl Magyar Közlöny 160. szám, 9942–9953 [12] 33/1998. (VI 24) NM rendelet A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezésérôl. 1998/54 szám, 4489–4516 [13] BUKUS E.: A száraz vegytisztítás munkaegészségügye Budapesti Közegészségügy XIX. évfolyam 1987 2 szám, 48–56. 145