Filozófia | Tanulmányok, esszék » Halmos Endre - Jean-Paul Sartre, Egzisztencializmus

Alapadatok

Év, oldalszám:2001, 7 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:510

Feltöltve:2006. július 15.

Méret:144 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Filozófia I. Beadandó Dolgozat Lét és Lényeg Egzisztencialista felfogásban Jean-Paul Sartre: Egzisztencializmus Készítette: . 2001. 11 24 Neved Filozófia I. Jean-Paul Sartre, francia filozófus, 1905 és 1980 között élt, Camus 1mellett a francia egzisztencializmus központi alakja volt. Első munkáját 1943-ben írta, ami a „Lét és a Semmi” címet kapta. 1964-ben Nobel-díjat kapott, de meglepetésre visszautasította a díjat. Az egzisztencializmus a létezés filozófiája, minden jelenséget és problémát az elkülönült személyiség szemszögéből tekintő irracionalista nézete alapján határoz meg. Alapvető témája az emberi létezés, a személyiség sorsa a modern világban, a hit és a hitetlenség, az élet értelmének elvesztése és megtalálása. Alaptétele: a megismerés kiindulópontja az egyéni lét, a szubjektíven felfogott egzisztencia, s a lényeg – kizárólag határhelyzetekben (szenvedés, rettegés, halál, harc, bűn)

– a lét felfokozott átélésekor kerül kapcsolatba az emberrel. Központi fogalmai a szabadság, választás, elidegenedés. Sartre az 1950-es évek második felétől az egzisztencializmus és a marxizmus összekapcsolására törekedett. Szerinte a társadalom makrofolyamataiban a marxizmus, a társadalom mikrofolyamataiban az egzisztencializmus segítségével lehet eligazodni. Az egzisztencialisták tételeiket szépirodalmi alkotásokban adták közre, így irodalmi mozgalomként is jelentősek voltak. Sartre művében először meghatározza az egzisztencializmus fogalmát. Clartés egyik cikkírója szerint, a szó jelentése annyira kibővült, - már nyugodtan mondják, zenészre, festőre is – hogy szinte semmit sem jelent. Sartre megfogalmazása szerint „legkevésbé megbotránkoztató szigorú tanítás, mely kizárólag szakemberek és filozófusok számára készült”. Két egszisztencialista iskolát különböztetünk meg. Egyik a keresztény, melyet

Jaspers2, és Marcel3 képvisel. A másik az ateista, amelybe Heidegger 4 és a francia egzisztencialisták tartoznak. Gondolataik csak abban az egy dologban egyeztek, hogy az egzisztencia megelőzi az esszenciát, vagy másként, hogy a kiindulópont a Alber Camus (1913-1960) francia író, esszéista. Az ateista egzisztencializmus képviselője Klasszikus, világos és egyszerű stílusú műveiben a világ és az emberi létezés abszurd értelmetlenségét ábrázolja. 1957-ben Nobeldíjat kapott 2 Karl Jaspers (1883-1969) német filozófus, az egzisztencializmus egyik vezető teoretikusa. Filozófiai rendszerét pszichiátriai tapasztalataira alapozta. Szerinte az igazi tudás forrása a létezés megvilágítása, amellyel saját természetünket, igazi Énünket, az egzisztenciát tárjuk fel. A lét igazi értelme a tárgyi világon túli másik létezés, a szabad akarat, az autentikus emberi lét, a határhelyzetekben tárul csak fel az ember előtt. 3 Marcel Gabriel Honoré

(1889-1973) francia, drámaíró, filozófus. 4 Martin Heidegger (1889-1976) német filozófus. Szubjektív idealista, az egzisztencializmus egyik megalapítója A lét értelmét kutatta. Az emberi egzisztencia és a világ viszonyát az elidegenedés fogalmából kiindulva vizsgálta. Jelentős hatást gyakorolt a teológiára és az irodalomra 1 2 2001. 11 24 Neved Filozófia I. szubjektivitás. Ez azt jelenti, hogy a dolog léte és funkciója az értelmünkben előbb jelenik meg, mint hogy ezt a dolgot elkészítenénk. Fordítva nem működik a dolog, hiszen értelmetlen egy olyan dolgot készíteni, aminek nem is tudjuk a funkcióját, és lehetetlen is, mivel egy nem kigondolt dolgot eszünkbe sem jut valóra váltani. Ebben a helyzetben az esszencia az előállítást és meghatározást lehetővé tevő utasítások és tulajdonságok együttese, amely megelőzi ez egzisztenciát, így a létrejött dolog determinált. Amikor Istent elképzeljük, őt tekintjük a

legelső kézművesnek, aki megalkotta az élő ember fogalmát, és utána ez alapján megteremtette az embert. Az ember emberi természettel rendelkezik. Ez minden embernél feltehető, és azt jelenti, hogy minden ember sajátos példája ez ember fogalomnak. A 18. század ateiste filozófiájában Istent kiküszöbölik, de az alapgondolatot az esszencia megelőzi az egzisztenciát – megtartják Sartre azt vallja, hogy van legalább egy lény, akinél az egzisztencia megelőzi az esszenciát, és nem az Isten, hanem az ember. Heidegger szerint „az emberi realitás” Az ember először létezik, magára talál, feltűnik a világban, és utána definiálja önmagát. Az ember kezdetben semmi, csak később alakítja magát olyanná, amilyen lenni szeretne. Így nem létezik emberi természet, se Isten sem, amely ezt – Kant definíciója szerint az alaptulajdonságok összességét- kialakítja. Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi. Ez az egzisztencializmus első

alapelve, szubjektivitásnak is nevezik Pontosan ezalatt azt értjük, hogy az ember megtervezi a jövőjét, és próbál ebbe az irányba cselekedni. De mivel az egzisztencia megelőzi az esszenciát, felelősek vagyunk azért, amik vagyunk. Ezzel az ember birtokába kerül létének teljes felelőssége Amikor azt mondjuk, hogy az ember felelős önmagáért, nem csak a szűken vett egyéniségére gondolunk, hanem arra, is hogy viselkedése révén felelős minden emberért. Az egzisztencialisták szeretik a határhelyzetekben vizsgálni az emberi létet. Egy ilyen helyzet például a rettegés. Szívesen mondják, hogy az ember csupa rettegés. Mindenki, aki döntéseket hoz, nem menekülhet a teljes és mélységes felelősség érzettől. Sok ember nem érez semmiféle rettegést, de Sartre szerint minden emberben benne van ez az érzés, csak valaki menekül előle, és ezt természetesen nem vallja be önmagának. De az elleplezett rettegés utat tör magának. Ezt a

rettegést nevezte Kierkegaard „Ábrahám-rettegésnek” Ez a fogalom 3 2001. 11 24 Neved Filozófia I. egy rövid történeten alapszik. Egy angyal megparancsolja Ábrahámnak, hogy áldozza fel a fiát. Itt minden rendben van, ha valóban angyal szólt Ábrahámhoz De mindenkiben felmerülhet a kérdés, mi a bizonyíték arra, hogy egy angyal mondta el ezeket a kegyetlen sorokat. Ez a hang lehetett bárki Lehet, hogy nem is neki szólt az egész, csak ő is hallotta. Sohasem lehet meggyőződni erről az igazságról Így mindig élni fog Ábrahámban a „rettegés”, hogy esetleg rosszul cselekedett. Ez a rettegés nem olyan, amely tétlenséghez vezetne, ezt az érzést mindenki ismeri, akit már terhelt felelősség. Az egzisztencializmus nagyon ellene van a laikus erkölcsiségnek. 1880 körül francia professzorok fogalmazták meg. Szerintük Isten haszontalan és költséges hipotézis, de bizonyos erkölcsi normákra szüksége van a civilizációnak. Szükség

van olyan értékekre, amikhez viszonyítani tudunk, ilyen a becsületesség, igazmondás Szerintük ezek az értékek léteznek és ezek kellenek a mennyországba kerüléshez, de Isten nem létezik. Az egzisztencialisták szerint, ha nem létezik Isten, nem létezik a priori jó, a becsületesség, nem maradnak meg a normák sem, amikhez az emberek igazodni tudnak. Dosztojevszkij szavaival élve: „Ha Isten nem létezne, minden szabad volna”. Hiszen nem lenne sehol megírva, hogy becsületesnek kell lenni, hogy az igazságot kell követni Valóban meg van engedve minden az embernek, ha Isten nem létezik, ebből következik az emberek magára hagyottsága. Az emberek szabadok lesznek, eltűnnek a magatartásukat szentesítő értékek. Az ember szabadságra ítéltetett, de kitaszítva a világba, felelősséget kell vállalnia saját tetteiért. Az egzisztencialista arra sem gondol, hogy ez ember megkaphatja a helyes útirányt, ha a Földön egy adott jelre lel. Ha valaki úgy

véli, hogy egy jelet kapott, azt mindenki saját szájíze