Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Borsos Gabriella - A közgazdasági paradigmák kialakulása és változása

A KÖZGAZDASÁGI PARADIGMÁK KIAL AKULÁSA ÉS VÁLTOZÁSA Paradigma: a tudományos ismeretek rendszere, amelyet az adott kor tudósai elfogadnak, s amelynek azonosak az − összetartozó tételei − fogalmai, kategóriái − elemzési módszerei − ideológiai iránya Domináns paradigma: MAINSTREAM = amelyet a legtöbb tudós elfogad adott korban. Vannak normál és krízisperiódusok (forradalmak) a fejlődésben. Falszifikáció: bizonyítható-e az állítás, a tudás. Verifikáció: az ismeretek igazolása, bizonyítása. Közgazdaságtan: − a társadalomtudományból emelkedett ki mint önálló tudományág − szoros kapcsolatban van e 3 tudományággal: • filozófia • természettudományok • jog − a közösség egészének, az államnak, az államigazgatásnak a tana ⇒ felelőssége és szerepe miatt; az állam a közjó érdekében fellép A tudománytörténet szerepe: − abban rejlik, hogy a közgazdaságtudományban kialakuló elméletek, paradigmák az

adott korszak körülményei hatására alakulnak ki, ezért szoros az összefüggés − a közgazdasági elméletek elemzésekor fontos ismerni, az adott társadalmi, tudományos politikai, gazdasági környezetet; a közgazdasági gondolatok fejlődése is ettől függ − a mai közgazdászok poszt-keynesiánus paradigmái szerint közelítenek meg sok kérdést, piaci összefüggések helyett termelési folyamatra figyelnek, intézményi tényezők hatásait vizsgálják, a gazdasági növekedés és a jövedelemelosztás kapcsolatával foglalkoznak Első paradigma: Smith - az összes többi közgazdász ő „Nemzetek gazdagsága” bázisán elmélkedett. Közgazdászok problémái: 1. Érték, ár, pénz 2. Jövedelemelosztás 3. Növekedés, gazdagság forrásai 4. Intézményi keret Értékelméletek kérdései: − Miért van értéke, hogyan tesz rá szert (gyémánt, víz) − Az áru értéke milyen kapcsolatban van más áruk értékével? − Milyen

jövedelem-eloszlási viszonyokat indukál és mi a magyarázata? − Az érték mérésére való különböző nézetek. − Emberi munka eredménye ráfordítás eredménye, kínálat oldali tevékenység eredménye ⇒ termelésoldali meghatározottság. − Emberi szükséglet kielégítésére szolgál, kibocsátási oldal, fogyasztó áll a középpontban ⇒ keresletoldali meghatározottság Smith: politikai gazdaságtan − az első általánosan elfogadott elméleti rendszerét hozta létre a politikai gazdaságtannak − számára a politikai gazdaságtan az általános társadalomtudomány egy része, amely magában foglalja a filozófiát, a pszichológiát, az etikát, a jogot, a politikát − láthatatlan kéz − szigorúan morális és filozófiai diszciplína. Legnagyobb érdeme: − rendszeralkotás – kidolgozta a gazdasági összefüggések logikusan összefüggő rendszerét − ezt az emberi természet alaptörvényére igyekezett építeni − választ ad

arra az alapvető problémára, miként keletkezik a rend a számtalan önérdekét követő egyén koordinálatlan tevékenységéből a gazdaságban − kora gazdaságának égető kérdéseit vetette fel (iparosodás, gazdagodás ⇒ gazdasági növekedés ⇒ Smith teljesen és kézzelfoghatóan magyarázza a gazdasági fejlődés folyamatát) − a gazdaságban nincs elköltetlen megtakarítás (vagy fogyasztanak, vagy beruháznak) − a munkaerő termelését a munkaerő kereslete szabályozza. − a paradigmákban kulcsszerepet tölt be az érték- és jövedelemelosztási elmélet − a smithi munkaérték-elmélet az áruért vásárolható munkamennyiségként értelmezve jelenik meg Ricardo: − az értékelmélet csak újratermelhető jószágokra érvényes − értékprobléma: munkaérték elmélet (jól mérhető) az áruba foglalt munka mennyisége adja az értéket, az abszolút méretet a munka mérésére − „Ricardói” bűn: több kort vont be, mint amennyi

lehet abban a zárt rendszerben, pl. járadékelmélet) Say: − attól értékes egy áru, hogy hasznos ⇒ az, hogy milyen hasznos, az a piacon dől el − minden termelési tényező fontos Értékparadoxon: − hasznosság és ritkaság együttes meghatározása − szubsztancia: hasznosság − Miért növeli a ritkaság a hasznosságot? Currency iskola: Alapkérdés a pénzforgalom olyan szabályainak kidolgozása, mely nemcsak az aranyra való átválthatóságot biztosítja, hanem hogy a bankjegykibocsátás automatikusan együtt ingadozik az aranykészlet változásával. Banking iskola: (képviselői: bankárok is) Az adósok nem vesznek igénybe több hitelt, mint amennyit nyereséggel fel tudnak használni ⇒ a kibocsátott bankjegyek a hitel lejártával visszakerülnek a bankba. Malthus A gazdasági fejlődés végső forrása föld Hagyományos társadalmi struktúra kell, vezető szerep a földesúré A közgazdaságtan filozófia, erkölcsi jellegű Régi világ

képviselője (földesúri érdekek) Napi változásokat kutatta Ricardo Anglia jóléte a brit tőke bőségéből és olcsóságából fakad Belső és nemzetközi kereskedelem bővítése A matematikai, logikai közgazdaságtan Új világ képviselője (iparosok érdekei) Hosszútávú folyamatok vizsgálata Ricardo nem kívánt új paradigmát felállítani, de hozzájárult mások paradigmáinak kialakulásához. Pl Mill, Senior Marshall: − parciális elemzés − az egyes fogyasztó vagy az egyes vállalat viselkedésére irányíja a figyelmet, közben a való világ problémái felé fordul − marginális elemzésre épül az elmélete Marx: − a Ricardói elméletet tartja alapnak − munkaérték-elméletre épít, ezt fejlesztette tovább profit-, illetve értéktöbblet-elméletté − a munkás és a tőkés ellentétben áll, mert csak egymás javára vagy kárára tudnak fejlődni (a tőke csak a munkás kárára expandálhat) − ez egy forradalom, a tőkés

rendszer megdöntése Keynes: − „Általános elmélete” a neoklasszikus paradigma lerombolása − nincs automatizmus a foglalkoztatás megvalósítására, a Say-féle törvény érvényre juttatására, nincs biztosíték arra, hogy a szabad verseny megvalósítja az össztársadalmi érdeket (nincs nála láthatatlan kéz) − a hatékony kereslet, a foglalkoztatás, a gazdasági aktivitás színvonalának meghatározása a célja A MODERN KÖZGAZDASÁGTAN EREDETE, A KLASSZIKUS ANGOL KÖZGAZDASÁGTAN KIALAKULÁSA ÉS BOMLÁSA A nyugati közgazdasági gondolatok története négy különböző szakaszra tagolható: 1. Klasszikus görögkor: − filozofikus közgazdasági eszmék − az arisztokratikus rabszolgatartó városállam etikai problémáira koncentrál − a gazdasági kérdések tanulmányozása periferikus jelentőségű − csereegyenlőség elve, mi határozza meg az áru értékét 2. Középkori skolasztika: − a tudomány egyházi monopólium − alapvető

teológiai tanulmányokban találhatók a középkori közgazdasági gondolatok − szemlélete inkább etikai volt, mint politikai − a szerzési motívumot alapvetően becstelennek tartották − érték az az ár, amin a terméket a piacon el kell adni (középkori igazságos ár) 3. Merkantilista korszak: − nemzeti monarchiák és a bővülő tőkés kereskedelem gazdasági problémái inspirálták − a kereskedelem szabályozásán keresztül vizsgálták a nemzetközi gazdaság növelését − szakítottak az érték „sztochasztikus” fogalmával; az érték az az ár, amin a terméket a piacon eladták − a közgazdaságtan a háztartás irányításának művészete − az országok külkereskedelmi kapcsolataira koncentrál − gazdasági növekedés és fejlődés problémái − a merkantilista közgazdaságtant még nem tekinthetjük rendezett diszciplínának − a nemzeti kormányoknak növelniük kellett a bevételeiket (kiadások finanszírozása) − a

bankárok, kereskedők rájöttek, hogy nagyban függnek a kormány gazdaságpolitikájától; rájöttek, hogy a kormány + termelők + fogyasztók olyan rendszerben működnek, melyre a kölcsönös komplex függőség jellemző − elméleti magyarázattal szolgálnak a makrogazdasági rendszer működésére − propaganda célra szánták anyagaikat, tanulmányaikat − kezdetleges kereslet-kínálatelemzés elemeit kidolgozták + kamatelmélet − növekedési elméletük: • a gazdasági expanziót a megfelelő állami beavatkozás segítheti • a GNP mint a nemzeti gazdaság egyik kifejezője foglalkoztatta őket • a rendelkezésre álló teljes munkaerőben látták a gazdasági fejlődés elsődleges tényezőjét • az országuk gazdasági erejének fokozását támogatták • szerintük ez a nemzetközi erőviszonyok manipulálásától és a fizetési mérleg aktívumától függ 4. Modern korszak: − XVIII. század; Smith-szel kezdődik − kialakul a

közgazdaságtan mint önálló diszciplína − Smith a nemzetek gazdasága ⇒ Smith átfogóan bírálja a merkantilistákat. − Smith és a fiziokraták termékenyek voltak − megalapozták a társadalmi-gazdasági totális működési törvényt − azonos módon osztályozták a gazdaság szereplőit: tőkés, munkás, földesúr − a tőke lényege: élelmiszer- és termelőeszköz-készlet, amelyet a termelés megkezdése előtt halmoztak fel, és folyamatosan előlegeznek a munkásoknak a végső termékből származó hozam reményében − fő probléma a gazdasági növekedés − fontos a belső piac a fejlődésben (szemben a merkantilistákkal) − a reáltőke felhalmozása a növekedés gyorsításának kulcsa Fiziokraták A politikai rendszer körkörös folyamata A gazdasági növekedésben a legfontosabb a mezőgazdaság Smith Elemzése nem sémaszerű, a harmóniát létrehozó erők természetes összhangján alapul Gazdasági növekedés a munkamegosztáson

alapul Fiziokraták növekedési elmélete: − inkább az aggregált termelésre és nem az átlagtermékre fordították figyelmüket − Quesnay Tableau Economique-ja fontos − abból a preindusztriális feltevésből indultak ki, hogy a társadalom egyedüli produktív szektora a mezőgazdaság − a kézműves (iparos) osztály steril osztály, a földtulajdonosok nem termelnek semmit − a produktív osztály (főbérlők) olyan többletet hoz létre, amely fedezetet nyújt tőkekiadásokra, amelyekből a következő időszak outputja ered − a termelés bővülése a mezőgazdasági többlet mértékétől függ, így a gazdasági fejlődés alapvetően a mezőgazdaságban eszközölt tőkefelhalmozástól függ (felhalmozási ráta) Hicks növekedési modellje: − az előző évi aratásból származó, adott nagyságú tőkéből indul ki (ami egy bizonyos gabonamennyiség) − ez biztosítja azt az erőforrást, amelyet a munkaerő a folyó évben több gabonává

alakít át − az induló tőke nagysága meghatározza a foglalkoztatható munkaerő létszámát − a gazdaság növekedése, a pozitív növekedési ráta attól függ, hogy a termelékenység gyorsabban nő-e, mint a bérráta és az improduktív fogyasztás SMITH − filozófus, nem közgazdász; számára a közgazdaságtan pusztán az általános társadalomelmélet (filozófia, pszichológia, etika, jog, politika) egyik összetevője − létrehozta az új politikai gazdaságtan, annak első általánosan elfogadott elméleti és kategóriarendszerével, elemzési technikájával − létrehozta a tudományág első paradigmáját vagy diszciplináris mátrixát − 1759 - Az erkölcsi érzelmek elmélete ⇒ első műve − 1776 Nemzetek gazdagsága − a társadalom egy olyan fenséges gépezet, amelyet ha magára hagynak, a társadalmi jólét maximumát biztosítja (nagy építész, jóságos istenség, univerzum nagy igazgatója, isteni lény, láthatatlan kéz) −

világos képe van a természetes rendről, amelyhez a gazdasági rendszernek közelítenie kell − a nagy építésznek szüksége van gazdaságpolitikusok közreműködésére is. de csak minimális mértékben avatkozhatnak be az emberi szabadságba (individualizmus és laissez faire) − a technikai fejlődés a munka szervezettségének és felszereltségének fejlődését jelenti a specializáció következtében − inkább a hazai piac elsődleges fontosságát hangsúlyozta − egy preindusztriális társadalomban ez a mezőgazdaság fontosságát jelenti, ez az elsődleges forrása a gazdasági növekedésnek Smith értékelmélete: − az árunak használati értéke és csereértéke van − a csereérték nagyságát (árát) a munka és ráfordított nagysága határozza meg, piaci ár (amiért el tudom adni) természetes ár, amely normálprofitot is tartalmaz − piaci ár meghatározó tényezői: • kereslet vagy az áru szükségessége • az áru bősége vagy

szűkössége (a rá irányuló szükséglethez viszonyítva) • azok gazdagsága vagy szegénysége, akik az árukat keresik − értékelmélet problémái: • miért van az áruknak értéke, és hogyan tesznek szert rá • egy áru vagy szolgáltatás értéke és pénzben kifejezett piaci ára között komplex összefüggésrendszer kibocsátása • az érték tényleges mérése operacionalizálható kategóriákban − tényleges ár = a versenypiacon kereslet-kínálat hatására kialakuló ár − természetes ár = a termelési tényezők árainak összege − kereslet-kínálat mechanizmusai: kereslet nagyobb, mint a kínálat ⇒ ár nő (vevők versenye); kínálat nagyobb, mint a kereslet ⇒ ár esik (eladók versenye) − erőforrás allokáció: természetes ár a kulcselem, ha a termék természetes ára (azaz a termelési tényezők árainak összege) fölé kerül a piaci ár ⇒ termelési tényezők áramlanak a szóban forgó ágazat felé és fordítva −

így a természetes ár elősegíti a termelés maximalizálását és a hosszú távú költségek minimalizálását − interdependencia: „minden mindennel összefügg”; a piacon lévő áruk, árak, bérek, jövedelmek, és járadékok − érték mérése: • próbál abszolút mércét találni • reál-nominál ár megkülönböztetése • a munka az egyetlen általános és pontos értékmérő, mellyel a különböző áruk értékét egymással összehasonlíthatjuk • nem az áruban megtestesült munkát tekintette az érték egyedüli pontos mértékének, hanem azt a munkamennyiséget, amely felett egy áru rendelkezik (mivel ez a reáljövedelem a szegénység és a gazdagság végső mértéke) • minden áru és a teljes nemzeti termék reálára teljes egészében olyan részekre bontható, amelyek a termelésben részt vevő termelési tényező (a föld, a munka és a tőke) díjazását alkotják (egy tiszta termelésiköltség-elméletet vallott) •

az áruk piaci ára és természetes ára közti eltérést vagy az egyes piacokat befolyásoló átmeneti tényezőknek vagy a piaci tökéletlenségeknek (monopólium, kormányzat) tulajdonította • hosszú távon egy stabil versenygazdaságban, ahol az egyének szabadon követhetik önérdekeiket, a költségek a minimumukra sülylednek, a kínálat tökéletesen alkalmazkodik a kereslethez, és a piaci árak tendenciájukban egybeesnek a reálértékekkel mind az áruk, mind a termelési tényezők piacán Smith növekedési elmélete: − elvetette merkantilisták azon nézetét, hogy a növekedés csak a mezőgazdaságban lehet; a kézműves osztályra mint a gazdasági növekedés fő forrására helyezi a hangsúlyt − a növekedés függ: • a specializációból fakadó munkatermelékenységtől • a tőkefelhalmozástól, amelyet a profitból eszközölt megtakarításokból finanszíroznak − a növekedés feltételei: • szélesedjen a munkamegosztás, növelve a

munka átlagos termelékenységét • a profitból eszközölt megtakarítás legyen több, mint amennyi a meglevő tőke fenntartásához elegendő − a növekedési folyamatot előidéző tőkefelhalmozás és munkamegosztás hatása addig tart, míg az egy főre jutó termelés jobban nő, mint az egy főre jutó fogyasztás. − sajátosságai: • a munkamegosztás, a specializáció hangsúlyozása és ennek kapcsolata a piac terjedelmével • nagy jelentősége van a kézműiparnak a munkatermelékenység növekedésében ∗ a kézműiparban több lehetőség nyílik a munkamegosztásra ∗ a kereskedők és az iparosok jövedelmük viszonylag magas hányadát tudják megtakarítani • a népesség, a termelés és a termelékenység növekedése a felhalmozódási ráta növekedésétől függ Klasszikus növekedéselmélet: − úgy tekintették a növekedést, mint amely stacionárius állapotba torkollik (a malthusi népesedési elméleten és a csökkenő hozadék

törvényén alapul) − egy gazdaság bővül, amennyiben a természeti erőforrások bőségesen állnak rendelkezésre a népességhez viszonyítva, mivel a tőkét vonzzák ezek a beruházási lehetőségek − a munkaerős kereslete is nőni fog, a föld mennyisége adott − a népesség létszáma növekszik, ha az átlagbér meghaladja a létminimumot, ez leszorítja a profitokat és a munkaerőkereslet is csökken − ha a profit nullává válik, akkor az új beruházások megszűnnek − zéró nettó beruházással és statikus népességgel a gazdaság végül eljut a stacionárius állapotba − a technikai haladás újra mozgásba lendíti a növekedési folyamat és minden kezdődik elölről − a klasszikus közgazdászok érdemei: • összeállították azon tényezők listáját, amelyek bármely gazdaságban meghatározhatják az egy főre jutó jövedelem növekedését (természeti erőforrások, népesség, tőke, technológia és a gazdasági élet

intézményei) • bizonyos tételeket állítottak fel e tényezők közötti viszonyokra vonatkozóan • egy bizonyos rangsort sugalltak az egyes tényezők növekedést elősegítő hatásai között (tőke az alapvető, utána szorosan a munka) RICARDO − a klasszikus növekedéselmélet legszigorúbb változata az övé − ő is a tőkefelhalmozást és a technikai haladást tekintette a növekedést elősegítő két fő tényezőnek (mint Smith) − ő is úgy gondolta, hogy a gabona ára az, ami végső soron meghatározza a létminimumot valamennyi iparágban (mint Smith) − alaptétele szerint a föld átlagos gabonahozama a gazdaság valamennyi szektorában befektetett tőke profitrátájának végső meghatározója − alapvető probléma azon törvények feltárása, amelyek a nemzeti terméknek földjáradék, profit és bérek közti megosztását szabályozzák. − kiszűrte a logikai ellentmondásokat, absztrakt, zárt rendszert dolgoz ki − a növekedést a

technikai fejlődés és a megtakarítási szint generálja és a természeti erőforrások készlete korlátozza − a tőke olyan termelési tényező, amely nemcsak kiegészíti, hanem helyettesíti is a munkát (munkanélküliség) − Ricardo érték-és elosztáselméletének elemei: 1. Új földjáradék elmélet • kiindulópont: a földek eltérő minőségűek, korlátozott mennyiségűek és nincsen teljes mértékben hasznosítva • ahogy a népesség nő és a tőke felhalmozódik, újabb földeket vesznek művelés alá • a gabonatermelés költségei változnak a talaj termelékenységével és a piactól való távolság növekedésével • a piaci árnak elég magasnak kell lennie ahhoz, hogy a legkevésbé termékeny földön termelt gabona termelési költségeit fedezze – ezen a határföldön nem keletkezik földjáradék • a jobb földeken egyfajta többlet keletkezik • tehát a járadék az ár által meghatározott, és nem ármeghatározó

tényező 2. Csökkenő földhozadék profitrátára gyakorolt hatása • a különböző minőségű földek mennyisége nem korlátlan, ahogy a népesség növekszik, egyre gyengébb földeket vonnak művelés alá vagy pótlólagos munkaerőt alkalmaznak a földeken, így a bérek részaránya növekszik, a profitoké csökken • végül az összes profit nullára süllyed, és a gazdaság eljut a stacionárius állapotba • csökkenő mértékben nő a hozam, amely a pótlólagos ráfordításokból adódik • a határelméletek első formája, a határ a fontos és nem az átlag 3. Létminimumon alapuló bérelmélet • a munka természetes ára az az ár, amely szükséges ahhoz, hogy a munkások ellássák magukat a létfenntartáshoz és fajuk fenntartásához szükséges javakkal anélkül, hogy számuk csökkenne vagy növekedne • a magas bérszínvonal ösztönzi a népesség növekedését, amely csökkenteni fogja a profit részarányát • a beruházási

ösztönzők emiatt gyengülnek, ezáltal a munkaerő iránti kereslet csökkenni fog, aminek következtében a bérszínvonal visszaesik a létminimumra • a bérek hosszú távon a kínálat által meghatározottak, függetlenek a munka keresletétől 4. A munkán alapuló értékmérő • a javak, amennyiben hasznosak, kétféle forrásból merítik csereértéküket: a.) ritka voltuk b.) a megszerzésükhöz szükséges munkamennyiség • az érték termelésiköltség-elmélete mellett foglal állást, azaz a javak hosszú távú csereértéke az előállításukra fordított munkamennyiséggel arányos • csak két tényező okozhatja a csereérték változását: a.) a több vagy kevesebb munkamennyiség, amely a termék előállításához szükséges b.) a tőke kisebb vagy nagyobb tartóssága MALTHUS − vizsgálata átmeneti hatásokra irányul, a növekedésnek is csak rövidtávú kérdéseivel foglalkozik − a gazdasági növekedés alapfeltétele: legyen megfelelő

kereslet a felhalmozás során megnövekedett termékennyiség számára, hogy azt megfelelő nyereséggel lehessen realizálni − a kereslet alakulását kedvezőtlennek ítéli meg, elveti a Say-törvényt, szerinte nincs biztosítva a tőkés gazdaságban, hogy a piac együtt nőjön a termeléssel − a profit akkor realizálódik, ha a kereslet az árakat a termelési költségek fölé hajtja − a felhalmozás nála a profit egy részének produktív munkások alkalmazására történő fordítása, így csak a tőkés osztály fogyasztási kiadásai révén nőve a profit − a felhalmozás nyomán azután nő a fogyasztási cikkek kínálata − csökkenő pénzbéreknél figyelembe kell venni azt, hogy ez csökkenti az áruk összes keresletét, ezzel csökken az árszínvonal is − szerinte olyan fogyasztókra van szükség, akik nem termelnek, de vásárolnak és keresletükkel az árat a termelési költségek fölé hajtják (ezek a „harmadik személyek”:

földesurak, politikusok, katonák, közalkalmazottak, jogászok, orvosok, papok); ezek költekezése teszi lehetővé a bővített újratermelést − népesedési elmélete: • az emberiség létszáma mértani, létfenntartási cikkeinek mennyisége számtani sorozat szerint növekszik • az, hogy a Föld túlnépesedése abszolút mértékűvé váljon, nem következhet be, mert vannak komoly ellenható erők (háborúk, járványok, éhezés, természeti katasztrófák) − észrevette, hogy a tőkés gazdaság magárahagyva már nem képes működni, a harmadik személy legfőbbike az állam lesz J. S MILL − − − − − − − − − − − − 1848 Alapelvek (politikai közgazdaságtanról) az alap nála a szabad verseny (laissez faire), a kormány feladatait is megfogalmazta (tradíció) a szabad verseny a hatékony általában, de vannak kivételek az állami feladatok minimumát írta le átlép a kínálat oldali ármeghatározáson, nem az abszolút árak a

fontosak, hanem a relatív árak, az értékek áralakulás három esete: 1. keresletoldali meghatározottság: • vannak javak, amelyek mennyiségét nem lehet tetszés szerint szaporítani • mennyiségük az árak szempontjából adottnak tekinthető, ilyenek a Ricardo-féle ritkasági javak • ezek árát a kereslet és az adott nagyságú készlet aránya határozza meg • ide tartozik azon javak ára is, amelyek mennyisége ugyan a termelés által tetszés szerint szaporítható, de amelyek kínálatának növeléséhez bizonyos időre van szükség, így mennyiségük egy ideig adott (Marshallféle piaci időtáv) • a kínálatukban adott jószág árát tehát a kereslet határozza meg, ugyanakkor a kereslet függ az ártól 2. kínálatoldali meghatározottság: • a kínálat tetszés szerint növelhető változatlan árak mellett (elasztikus kínálat) • az árat csak a kínálati oldal, azaz a termelési költségek határozzák meg • ilyen az ipar, amely

állandó hozadék mellett termel 3. kínálat növelhető növekvő költségek árán: • azok a javak, amelyek kínálata ugyan tetszés szerint növelhető, de növekvő költségek mellett • ez a helyzet a mezőgazdaságban • a kereslet és a kínálat is hat az árra foglalkozik a nagybani termelés és az új termelési eljárások bevezetésének előnyeivel, amelyek növelik a hozadékot és csökkentik a költségeket járadék nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparban is létrejöhet az áru termelési költségei alatt a munkán kívül a tőkés fogyasztástól való önmegtartóztatásának árát, a kamatot is érti; a földjáradékot nem tekinti a termelési költség elemének a munkabért Millnél azáltal lehet növelni, ha a megtakarítás ösztönzésével emelkedik a munkabéralap, vagy ha korlátozzák a munkások számát elfogadja a Say-törvényt, a teljes foglalkoztatásnak a kereslet oldaláról nincs akadálya gazdasági reformprogramja

célkitűzései: • a földjáradék elvonása adó révén • a vagyonmegoszlás egyenlőtlenségének csökkentése az örökösödés korlátozása révén • a munkások termelési szövetkezeteinek létrehozásának támogatása MARX − Marx közvetlenül a klasszikus angol iskolából indul ki; egyetértett a növekedés problémáinak jelentőségét hangsúlyozó klasszikusokkal − a növekedés megértéséhez az érték és a jövedelemelosztás jelentik a kulcsot.(hasonlóan Ricardohoz) − elfogadta Ricardo munkaérték-elméletét és a csökkenő profitráta törvényét − három társadalmi-gazdasági csoportra osztotta a gazdaságot: földbirtokosok, tőkések, munkások − járadék, profit, bér mozgása ⇒ a három csoport közti elmozdulások − sok kérdésben azonos bázisból indultak, mégis egészen eltérő elméletet hozott létre − okai: • eltérő filozófiai alap (hegeli dialektika, amely a fejlődést folyamatos konfliktusok, forradalmak

és ellenforradalmak produktumaként ábrázolta) • más tudományos célok, más típusú problémákat akart megoldani • eltérő módon közeledett a politikai gazdaságtanhoz − Marx célja: a modern gazdasági rendszer mozgástörvényeinek feltárása, egy dinamikus társadalmi rendszer elemzésére törekedett, az emberi társadalom szerves és nem pusztán mechanikus értelmezését nyújtva − eredmény: egy újfajta politikai gazdaságtan, amely egyedülálló paradigmához illeszkedik − kereste a választ a következő kérdésekre: • Hogyan kerül elosztásra a nemzeti termék? • Miért ilyen az elosztás? • Hogyan keletkezik a nemzeti termék? − a termelési viszonyok fejlődésének kulcsa a tőke-munka viszonyban rejlik (azaz a termelők két társadalmi osztályra való szétválasztásában: a termelőeszközökkel rendelkezőkre és azokra, akik munkabérük fejében ténylegesen előállítják a termékeket) − elhinti az osztályharc és a

társadalmi forradalom magjait, amelyek végső soron átalakítják a kapitalista gazdaságot kommunista gazdasággá − az érték lényege és egyben mértéke az áruban megtestesült munka − a munkaerő maga is áruvá válik a tőkés rendszerben, amit a munkavállaló az önfenntartásához szükséges munkaidő által meghatározott értéken kínál a munkaadónak − profit: az áru előállításához szükséges ráfordításokban megtestesült munka, és a munkás által létrehozott érték különbsége − az értéktöbblet a tőkefelhalmozás forrása és egyben az osztálykonfliktusok hajtóereje, amely a kapitalizmus pusztulásához fognak vezetni − az évi bruttó terméket alkotó kiadások a tőkés gazdaságban: • változó tőke (azaz a bérköltségek) • állandó tőke (écs + anyagköltségek) • értéktöbblet (profit, amit a tőketulajdonos elsajátít) − cél: a profitmaximalizálás, bérek alacsonyak, verseny a megüresedett munkahelyekért

− a rendszer intézményi jellemzőit tekintette az alapvető tényezőknek, mégpedig a fejlődés alapvető tényezőinek − mivel a technika fejlődése az ipari társadalomban az üzemméret gazdaságosságához vezet, a tőkéseket a verseny üzemeik maximális növelésére kényszeríti, végül kialakul a monopolkapitalizmus foka − a tőkéseknek szembe kell nézniük a túltermelés és a csökkenő profitráta állandóan ható tendenciájával − az erősödő gazdasági válság pedig elvezet a társadalmi forradalomhoz A MARGINALISTA FORRADALOM, A NEOKLASSZIKUS KÖZGAZDASÁGTAN − − − − − − − − − − − − fel kellett oldani az értékparadoxont a hasznosságot a mennyiségi függvényében ábrázolja a haszonérték magyarázható használati érték révén képviselői: Menger, Jevons, Walras a marginalista forradalom magában foglalta az analitikus közgazdaságtan jellemző módszertanának széles körű átalakulását alapvetően a

differenciálszámításból származó matematikai eszközök irányába a paradigmaváltás kulcseleme a határelemzés alkalmazása a határelemzés feladata, hogy megtalálja a versengő, szűkös erőforrások leghatékonyabb elosztását az alternatív célok között optimális helyzetben a határértékek kiegyenlítődnek az értéket a tökéletes versenypiaci árral ekvivalens nagyságnak tekintették, objektív mértékegységekben tudták mérni a fogyasztó kielégülési fokát, valamint a munka és a tőke határtermékét előnyei: • pontosság • egyszerűség • végigviszi a határelemzés logikai és matematikai következményeit azáltal, hogy valamennyi piacra alkalmazza azt • matematikailag kidolgozzák a piacgazdaság általános egyensúlyi elméletét (Walras) hátrányai: • hatóköre szűkül, zömmel elméleti problémákra összpontosítanak • a gazdaságpolitika aktuális kérdéseivel nem volt közvetlen kapcsolatuk • elhatárolta magát a

jólét és a jövedelemelosztás kérdéseitől • tehetetlennek bizonyult a növekedés és a fejlődés problémáival szemben a paradigmaváltás szükségessége: • módszertani válság megjelenése (az ortodoxia nem tud hatékonyan megbirkózni a fontos problémákkal) • az új paradigma képes megoldani azokat a problémákat, amelyek elődje válságát okozták • az új paradigma magasabb rendű kvantitatív pontossága • az angol iparnak külföldön erősödő versennyel, belföldön növekvő munkanélküliséggel kellett szembenéznie • a gazdagok és a szegények közötti jövedelemrés nyilvánvalóbbá vált A neoklasszikus értékelmélet: − Jevons szerint az érték viszonyt jelent és teljes mértékben a hasznosságtól függ − Marshall mind a hasznosságot, mind a termelési költségeket figyelembe veszi • nála valamennyi költségfajtát a költség és a hasznosság közötti kölcsönhatás határozza meg • kidolgozta a keresletnek a

határhaszon elemzésén alapuló, és a termelésnek a határtermelékenység elemzésén alapuló egymással összefüggő elméletét • az egyensúlyi árat a versenypiacon a keresleti és a kínálati görbe metszéspontjában határozta meg • a marshalli érték- és elosztáselmélet figyelmét a piaci áraknak a hosszú távú versenyzői egyensúly feltételei között jellemző viselkedésére összpontosította (alapvetően mikroökonómiai feltételek) • az érték egyenlő a határegyensúly által meghatározott árral, és így mérhető az egyensúlyi ár segítségével − Walras továbbment, az egész gazdaságra vonatkozóan állított fel egy általános egyensúlyi rendszert − a neoklasszikus értékelméletek előnyei: • konzisztens • pontos • az elemzés egyszerű (határelemzési technika, rugalmasság, közömbösségi görbék, termelési függvény) • lehetővé vált a termelési és elosztási folyamatok magyarázata a

határtermelékenységi elmélet kategóriáival, hasonlóan a fogyasztói viselkedés határhaszon-elemzéséhez • lehetséges volt az érték kétdimenziós fogalmának kialakítása, amely érték a versenypiacon adódó árak segítségével mérhető − a neoklasszikus értékelméletek hátrányai: • az új paradigma nemcsak az értékelmélet hatókörét szűkítette, hanem általában a közgazdasági elmélet tárgyát • az elosztás problémája, várakozások szerepe kimaradt az érték meghatározásában − Hicks és Allen: a közömbösségi görbéken alapuló technika segítségével megmutatták, hogy adott jövedelemből akkor maximalizálhatja szükséglet-kielégítési fokát a fogyasztó, ha az egyes jószágokra annyit költ, hogy minden egyes jószág határhaszna arányos az árával − az értékelmélet tárgya eltolódott: • a tökéletes verseny állapotában az egyensúly feltétele az, hogy a tőke és a munka díjazása megegyezzen

határtermékükkel • a tőke jövedelmét a tőkésnek a fogyasztás elhalasztásáért járó jutalomként magyarázták • a hosszú távú profitrátát a tőke határtermelékenységi görbéjének és a megtakarítók marginális időpreferenciagörbéjének metszéspontjába helyezték Walras egyensúlyi modellje: − a piacon minden összefügg mindennel − a modell szereplői: 1. háztartás /a termelési szolgálatok piacán/ 2. vállalat /fogyasztási cikkek piacán/ − feltételei: • a szereplők végtelen kicsik a piachoz képest és végtelen sokan vannak – emiatt a szereplők árelfogadóak (price taker) • a piaci szereplők tökéletesen informáltak, és ennek az információszerzésnek nincsenek költségei; végtelen gyorsan tudnak reagálni • árverező: funkciója, hogy ellássa tökéletes és ingyenes információkkal a piaci szereplőket • vállalkozó csak közvetett, nincs jövedelme • eltekint a gazdasági folyamatok időbeni alakulásától

• minden termelő azonos terméket visz a piacra, a költségek is azonosak − adottságok: • termelési tényezők rendelkezésre álló mennyisége • hasznossági függvény minden jószágra adott, a fogyasztók preferenciái adott (racionális maximáló-minimáló viselkedést folytatnak) • technikai koefficiens minden termékre − a modell nem tartalmaz pénzt, egy fogyasztási cikk ára = 1, a többit ehhez méri − ennek következtében árjellegű jelzéseket kapnak a szereplők (mindenféle árinformáció: bér, kamat, cikkár); ekkor a kapcsolatok kölcsönös függésben, szimultán interdependenciában vannak egymással − viselkedési (döntési) egyenletek: a keresletek és a kínálatok az ártól függenek − egyensúlyi egyenletek: • keresletek = kínálatok • termelési költségek = áruk ára − az árverező kikiált egy teljes ársort (végtelen sok termékre és termelési tényezőre mond ki árakat) MUNKÁS − munkaszolgáltatást kínál

− fogyasztási cikkeket keres − − TŐKÉS tőkeszolgálatokat kínál fogyasztási cikkeket keres VÁLLALKOZÓ − termelési tényezőket keres − fogyasztási cikkeket kínál − a jövedelmeket és az árakat is meghatározza (pl. bér = ár + jövedelem is) − keresletet és kínálatot támasztanak a szereplők és erre határozódnak meg az árak és a jövedelmek − az általános egyensúlyi helyzet jellemzője, hogy a fogyasztási javak és termelési szolgálatok olyan ára alakul ki, amelyek mellett a fogyasztási javak olyan mennyiségét keresik, amely megegyezik a termelési szolgálatok kínálatával, a rendelkezésre álló termelési javakat optimálisan használták fel − közvetve kifejezi, hogy a különböző javak kínálata is egyensúlyi; a piac résztvevői: eldöntik, az adott áron mennyit kívánnak eladni, illetve venni − a walrasi modell sajátosságai: 1. az árvezető ingyenes és tökéletes információt nyújt a piaci

szereplőknek valamennyi árról 2. az eladók a vevők a kikiáltott áraknál csak ideiglenes szerződést kötnek, csak akkor jön létre az üzlet, ha kiderül, hogy az árak tényleg egyensúlyiak voltak 3. csak az árarányokat határozza meg, az árszínvonal meghatározatlan 4. az optimalizáló cselekvésnek csak árkorlátai vannak 5. Walras-törvény: áruk összkereslete megegyezik az áruk összkínálatával, csak a struktúrája más − következtetések: az m+n-1 piacon az ármechanizmus működése megvalósítja az egyensúlyta munkapiacon is megvalósul az egyensúly – az m+n-edik piac a pénzpiac, ha ezen a piacon megvalósul az egyensúly , a walrasi törvény alapján minden piacon létrejön az egyensúly − viták a modell körül: elvont, nehéz számítani, problémát okoz a nagyszámú egyenlet megoldása; nem tükrözi kora gazdaságát, annak problémáit Marshall parciális egyensúlyelmélete: − a módszer lényege: • a vizsgált komplex

problémát először leszűkíti egy parciális egyensúlyi keretbe • valamennyi hatótényezőt egy kivételével konstans szinten tart • lassan szélesíti az elemzés területét engedve, hogy más tényezők is hassanak − Marshall-féle időtávok: elsőként vette figyelembe az időtényezőt • nagyon rövid (piaci idő-) táv: a keresletnek van ármeghatározó szerepe, mivel a kínálat adott • rövid táv: a kínálat csak a meglévő tőkekapacitás megszabta határon belül nőhet • hosszú táv: amely alatt a tőkefelszerelés is kicserélhető • nagyon hosszú táv: a normál árat befolyásolják a tudás, a népesség és a tőke fokozatos növekedése és a keresletkínálat nemzedékről nemzedékre változó feltételei − alapfeltevések: • a vizsgált terület vagy jelenség elemeinek vagy azok mozgásának nincs hatása a gazdaság egyéb területeire • a vizsgált terület működését csak a kiválasztott tényezők befolyásolják, az összes

többi tényező változatlan − a keresztösszefüggések sorozatát vizsgálta − egy iparág egyetlen vállalata hogyan juthat el az egyensúlyi árhoz vagy kínálatoz − a parciális egyensúlyi elemzés tehát egyetlen piacra vonatkozóan magyarázta az ár kialakulását, miközben felteszi, hogy az összes többi piac mozdulatlan (ceteris paribus), így figyelmét az egyes vállalat, illetve fogyasztó viselkedésére irányíthatta − kifejtette magyarázatát a hosszú távú egyensúlyi árról, ami a neoklasszikus elmélet sarokkövévé vált − a piaci áraknak ezen alapvetően mikroökonómiai elméletében a fogyasztók és a termelők viselkedését határhaszon- és költségfüggvények segítségével elemezte − az egyes csereakciókban résztvevőkről feltételezte, hogy a kínált és a keresett mennyiségeket azon a ponton egyenlítik ki, ahol a határpreferenciák és a határköltségek egybeesnek az adott piaci árral − az érték egyenlő lesz a

határegyensúly által meghatározott árral és így mérhető az egyensúlyi ár segítségével − a profitmaximalizáló vállalkozások érdekeltek a termelési tényezők közötti folytonos helyettesítésben − a legnagyobb profitot az a technológia adja, amelynél a költségek és a hozamok a határon kiegyenlítődnek − a kereslet elemzése Marshallnál: • miért nő a kereslet, ha az ár csökken • keresleti ár – amelyet a fogyasztó hajlandó az áru egységéért megadni bizonyos készlet mellett • azt fejezi ki, hogy a piac valamely áruból milyen áron hajlandó bizonyos mennyiséget felvenni • a fogyasztó a megvásárolható áru határhasznát az érte adandó pénzen megvásárolható áruk hasznosságával veti egybe, s mérlegeli, hogy mely hasznosság miként viszonyul a feláldozott hasznossághoz • Mux = PxMUm Keresleti ár: Px = MUx/MUm • a csökkenő hasznosság elve szerint a keresletnek egy olyan pontja van, ahol a fogyasztó a

szóban forgó áron is eléri a maximális hasznosságot • MUx/Px= MUy/Py=MUz/Pz=Mum • a határhasznok aránya megegyezik az árak arányával • helyettesítési hatás: ha egy jószág ára csökken, változatlan reáljövedelem mellett az egyén kereslete nő • befolyásoló tényezők: az egyén társadalmi helyzete, illetve az árszint − a kínálat elemzése Marshallnál: • a vállalkozó addig bővíti termelését, amíg az ár nagyobb az utoljára előállított áru költségénél, a határköltségnél • rövid távon az elsődleges ktg (állandó ktg) és a kiegészítő ktg (változó ktg) • az állandó költséget akkor is fedezni kell, ha nem termelnek. • a kínálat szempontjából csak a változó költségek érdekesek, rövid távon megelégedhet a változó költségek visszanyerésével a vállalkozó • a rövid távú kínálati és keresleti görbe metszéspontjában van egy rövidtávú egyensúlyi ár, ami kisebb, mint a hoszszú távú,

mivel annak fedeznie kell a vállalkozás állandó költségeit is, különben a termelés nem folytatható • a határköltségnek és a darabköltségnek meg kell egyeznie A neoklasszikus ortodoxia a két világháború között: − a klasszikus és neoklasszikus elmélet feltételezte a politikai környezet változatlanságát − Robbins: • pozitív közgazdaságtan követelménye • olyan absztrakt elemzési rendszer kidolgozására kell törekedni, amely egyszerű posztulátumokból adódó logikai következtetéseken alapul és általánosan alkalmazható • a célokat illetően semlegesnek kell lennie • a közgazdaságtudomány az emberi viselkedést mint a célok és az alternatív módon hasznosítható szűkös erőforrások közötti viszonyt tanulmányozta • kizárta a jóléti közgazdaságtant, a fejlődéselméletet • a legjellemzőbb kérdéscsoport a bérpolitika volt • a racionalitás és az ismeretek alapján történő választás kívánatos −

Sraffa: • ha egy vállalat képes növekvő hozadék mellett termelni, mi fogja visszatartani attól, hogy határtalanul bővítse termelését, és ezalatt összerombolja a tökéletes versenyt • csak az ágazatok közötti kölcsönhatások figyelmen kívül hagyásával lehet különválasztani az egyes ágazatok kínálata és keresletére ható tényezőket • ha a kölcsönhatásokat jelentősnek tekintjük, akkor az elemzés egyedüli útja az általános egyensúlyi elmélet komplex egyenletrendszere lehet • javasolta, hogy az iparág piaci egyensúlyának magyarázata helyett az elméletnek a vállalat egyensúlyi viszonyaira kell koncentrálnia − Robinson: • a tökéletlen, illetve monopolista verseny körülményei között működő vállalat egyensúlyi feltételeit vizsgálta: ∗ a termelés egyensúlyi értéke mellett a határköltség az árnál kisebb ∗ a vállalat folyamatosan csökkenő átlagköltség mellett bővítheti termelését ∗ az egyensúly

kialakulásának módja összetettebb • ahogy a vállalatok száma nő, a vállalati keresleti görbék egyre laposabbá válnak, míg végül rugalmasságuk végtelen lesz, ezzel eljutottunk a tökéletes verseny állapotához − Robinson és Chamberlin: • mindkettő megtartotta a marshalli parciális egyensúlyi elemzés technikáját, de elvetette a tökéletes verseny modelljét, és az árelméletet vállalati keretben elemezte • figyelmüket inkább a vállalatra fordították, mint az egyes árukra • egyes vállalatok viselkedését elemezték • feltételezték, hogy minden vállalat a többitől többé-kevésbé eltérő terméket állít elő • a marshalli piacelméletet a vállalat elméletével helyettesítették − Hicks és Allen: • a hasznosság mérhetőségét feladták és a fogyasztó viselkedésének grafikus, a fogyasztók preferenciáit ábrázoló közömbösségi görbék segítségével elemezték • ha adott a fogyasztó preferenciáit leíró

közömbösségi görberendszer és az árarányokat ábrázoló áregyenes, akkor megmutatható, hogy a fogyasztó érintési pontjukban maximalizálja összhasznát, ahol a két áru közötti helyettesítés határrátája pontosan megegyezik áraik arányával A KEYNESI FORDULAT, KEYNESIZMUS − Keynes fellépése előtt a neoklasszikus közgazdaságtan központi kérdése az érték, az ár és a jövedelemelosztás elmélete volt; választ kerestek az optimálisan felhasznált erőforrások mellett kialakuló árarányok kérdésére − paradigmaváltás szükségessége: • ezek az elméletek a nagy gazdasági válság időszakában ellentmondtak a valóságnak • és képtelenek voltak választ adni arra, hogyan lehet a válságból kilábalni (pl. munkanélküliség) • nagy gazdasági válság problémái • a magára hagyott tőkés gazdaság már nem életképes (rendszeres és módszeres állami beavatkozásra van szükség) • elméleti alapot kínált a nyomasztó

gazdasági gondok megoldására • konkrét gazdaságpolitikai lépéseket tett lehetővé − Keynes bírálata: • neoklasszicista elmélet: ∗ a munka keresleti függvénye a munka határtermelékenységi függvénye ∗ nincs kényszerű munkanélküliség, csak önkéntes ∗ ezekből következik, hogy ha nő a munka iránti kereslet: nő a foglalkoztatás és csökken a reálbér melletti kényszerű munkanélküliség ∗ ∗ Say tételének elfogadása nyereséges beruházási lehetőségek állandó léte következtében az összkereslet követi az összkínálatot, és így biztosított a termelési tényezők teljes kihasználása • Keynes: ∗ az automatizmusok nem biztosítják a teljes foglalkoztatást ∗ kétségbe vonja azt, hogy a rendszer a teljes foglalkoztatottság felé tart (általános elmélete szerint ez csak egy speciális eset) ∗ elvetette a Say-dogmát ∗ nem fogadta el a pénz semlegességére vonatkozó tételeket ∗ a megtakarítás

szerinte nem válik automatikusan beruházássá ∗ hosszú távról rövidtávra tér át ∗ mikroökonómiai közelítésből átmegy makróba ∗ szerinte a nyereséges beruházások hiánya oda vezet, hogy a gazdasági élet egyensúlya részleges foglalkoztatás mellett is létrejöhet ∗ nincs elégséges hatékony kereslet ∗ művei:  Béke gazdasági következménye (ez tette világhíressé; a győztesek olyan békefeltételeket szabtak meg, ami úgy roncsolja szét Európa gazdasági szerkezetét, hogy tönkreteszi a fejlődést)  Rövid értekezés a pénzügyi reformról (monetáris expanzióval stimulálható a gazdaság; rövidtávra fókuszál, mivel „hosszú távon mindannyian halottak vagyunk”)  Szabad verseny vége  Értekezés a pénzről  A foglalkoztatottság, a kamat és a pénz általános elmélete − Keynes fogyasztáselmélete • fő kérdés: miként változik a fogyasztás és a jövedelem a megtakarítás, a nemzeti jövedelem

nagyságával • fogyasztási határhajlandóság = dC/dY’ (a megtakarítás a fogyasztás függvénye) • befolyásoló tényezők: ∗ objektív: - tőkeértékek olyan változásai, melyek a nettó jövedelem kiszámításánál figyelmen kívül maradnak - kamatlábváltozás ∗ szubjektív: - tartalék teremtése - manőverezési alap - örökség hátrahagyásának szándéka • a fogyasztási kereslet meghatározza a nemzeti jövedelem nagyságát • minél nagyobb a jövedelem, annál kisebb a fogyasztási határhajlandóság − Keynes beruházás-elmélete • a megtakarítás és a beruházás más-más tényezőktől függnek, és más-más személyek hajtják végre általában • a megtakarítás a jövedelemtől függ döntően, míg a beruházás a tőke várható határhatékonyságától és a kamatlábtól • tőke határhatékonysága: ∗ az egymást követő tőkebefektetések hozama csökkenő, ezért a beruházással addig érdemes elmenni, amíg a

tőke határtermelékenysége el nem éri a kamatot ∗ azt fejezi ki, mennyivel nő a vállalkozó várakozása szerinti össznyereség akkor, ha a beruházási javak beszerzését és működtetését egy egységgel növelik • a tőke hozadéki értéke a tőke várható évi nettó hozamainak a kialakult kamatláb mellett diszkontált értéke • a beruházások nagymértékben függnek a gazdasági rendszer előre nem látható elemeitől, a várakozásoktól nem szerkeszthető stabil beruházási függvény • a keresleti és a kínálati görbe más-más metszéspontot ad, attól függően, hogyan alakulnak a vállalkozók profitvárakozásai − Keynes beruházás-megtakarítás elmélete • független megtakarítás szabad akaratból egyenlő a vállalkozó beruházási szándékával • a megtakarítás nem hoz létre önmagában beruházást • megtakarítási paradoxon: ha a teljes foglalkoztatás melletti szándék > szándékolt beruházás gazdasági termelés

nem nő, a munkanélküliség nő • multiplikátor hatás: ∗ jövedelem nőfogyasztás nőnő a beruházási javak termelékenységenő a foglalkoztatottak számanő a megtakarítás ∗ a beruházás folyamata olyan keresletet támaszt, amely hivatott kitölteni a megtakarítási hajlam okozta űrt ∗ a beruházás nem csak teljes összegével bővíti a keresletet, hanem annál többel − − − − ∗ a beruházás elsődleges hatása a kereslet megváltozása, de a tovagyűrűző hatás közvetlenül már a jövedelmeket érinti ∗ a beruházás nyomán tehát a jövedelem és vele a kereslet megtöbbszöröződött ∗ beruházási multiplikátor = 1/megtakarítási hányad • a nemzeti jövedelem egyensúlyi szintje: I*1/s=Y, szándékolt beruházás nagysága 1/megtakarítás hányad= nemzeti jövedelem • megtakarítási és a beruházási szándék eltérítésekor a megtakarítás igazodik a beruházáshoz, a növekvő kamatláb csökkenti a megtakarítást

és fordítva is • a költségvetési egyensúly csak teljes foglalkoztatottság esetén növekszikberuházás nőnő a jövedelemnő az adóbevétela kormány deficitje utólag megteremti saját fedezetét Keynes pénz és kamatelmélete • tőkés gazdaság automatizmusai nem biztosítják a teljes foglalkoztatást • a teljes foglalkoztatás mellett termelt termékmennyiséget normálprofittal nem lehet pénzzé változtatnia pénz jelentősége megnő az áruéval szemben • a pénzt különleges árunak tekintette, amely nem semleges a gazdasági folyamtokkal szemben, hanem önálló léte van • likviditási hajlam: a gazdaság szereplőinek az a törekvése, hogy vagyonuknak egy részét a leglikvidebb formában tartsák • a pénzkereslet motívumai: 1. ügyleti motívum (a mindennapi, előre látható vásárlásokra és fizetésekre) 2. óvatossági motívum (váratlan kiadásokra) 3. spekulációs motívum (a pénz kincsképző funkciója, készpénz-értékpapír

viszony) • a pénzkereslet függ: ∗ a gazdasági rendszer általános aktivitásától ∗ a pénzjövedelem színvonalától ∗ nem érzékeny a kamatláb változásaira • a jövőbeli bizonytalan kamatlábbal kapcsolatos spekuláció hozza létre a pénzkereslet kamatrugalmasságát • a magas kamatláb növeli az értékpapírok iránti keresletet, ez megnöveli árfolyamukat és emiatt csökkenni fog a kamatláb, ami növeli a likviditási hajlamot és csökkenti az értékpapírok iránti keresletet • a kamatlábnak és a kötvények árfolyamának azon a szinten kell rögződniük, ahol az egyensúly előáll • likviditási csapda: a spekulációs pénzkereslet minden pénzösszeget elnyel anélkül, hogy a kamatlábat érintené • a monetáris politika befolyásolni tudja a kamatláb nagyságát (egy ideig) • teljes foglalkoztatás eseténmegtakarítási szándék igazodik a növekvő beruházáshozleszorítják a kamatlábatserkenti a beruházást • a kamat a

pénztartás formáját határozza meg, és a likviditás feladásának ára Keynes és a neoklasszikus közgazdaságtan • a beruházás és a megtakarítás egyensúlya nem mond semmit a kamatláb szintjéről, míg a nemzeti jövedelem nagyságát nem ismerjük. • a neoklasszikus kamatelmélet: a beruházási és a megtakarítási görbe metszéspontjában határozza meg a kamatláb egyensúlyi szintjét (tőke határtermelékenysége, lakosság megtakarítási hajlandósága) • Keynes: a kamatláb egyensúlyi szintjét a lakosság spekulációs pénztartaléka hozza egyensúlyba egyensúlyi kamatláb monetáris jelenség • IS és LM görbék metszéspontja adja a kamatláb és a nemzeti jövedelem egyensúlyi szintjét • ha LM vízszintes, akkor pénzkereslet teljesen rugalmatlan, állami költekezés: IS görbe feltolódik, a kamatláb emelkedik, a nemzeti jövedelem nem Keynesizmus • pénzkeresleti függvény kamatrugalmasLM görbe felfelé hajló, MU=Y • adott M

mellett az állami kiadások által megnövelt kamatláb csökkenti a pénzkeresletet, növeli a pénzforgalom sebességétMU emelkedikY emelkedik • ebből következik, hogy a monetáris közgazdászok elismerik, hogy az LM görbe kamatrugalmas Keynesi gazdaságpolitika • az állam gazdaságpolitikájának fő célja a foglalkoztatottság magas színvonalának elsősorban az összkereslet növelésén keresztüli fenntartása • a fogyasztásai keresletet az államnak a fogyasztási hajlam emelése révén kell növelnie (adó- és kamatpolitika) • a beruházásokat kell serkenteni (adópolitika, kamatpolitika szintén) • anticiklikus beavatkozások minden területen • pénzügyi (monetáris) politika: ∗ az állam főleg a központi bankon keresztül valósítja meg ∗ hitelszabályozás, pénzmennyiség befolyásolása ∗ viszontleszámítolási politika ∗ kötelező tartalékráta ∗ nyíltpiaci műveletek • költségvetési politika: ∗ a hiányt

célszerűen eszközölt állami kiadások mellett a hatékony kereslethez közelebb vivő eszköznek tekintette, amely segít eltüntetni a megtakarítások okozta kereslethiányt ∗ eszközei: a beépített stabilizátorként működő adórendszer, szociális ellátási rendszer, állami kiadások változatos formái AZ INFLÁCIÓ PROBLÉMÁI, A MONETARIZMUS Pénzelmélet a klasszikus korban − a korszak jellemzői: • a XVIII. század végén, és a XIX század elején a közgazdasági vita a belső pénzügyi problémákról összekapcsolódott a pénzkínálat-szabályozással és az inflációkezeléssel • pénz gazdasági szerepét kezdték elemezni • háborúk túlzott pénz- és hitelszükséglete jellemző • ipari forradalom kibontakozásának időszaka − a monetáris problémák 3 szintje: • a pénzkínálat és gazdasági tevékenység színvonala közötti összefüggés, vagyis az árfolyam kérdése • pénzállomány viszonya a kifizetésekhez •

hitelek hozzáférhetősége, összefüggésben az üzleti tevékenység bővülésével − a papír bankjegyek rivalizálni kezdtek a nemesfémekkel. ⇒ papírpénz-kibocsátás ⇒ inflációs veszélyt hordoz − Thorton -- fizetési mérleg önkorrigáló mechanizmusának komplex elemzése: • aranystandard-rendszerben, ha a pénzmennyiség nő ⇒ árszínvonal nő ⇒ export csökken, import nő ⇒ fizetési mérleg egyensúly-hiánya ⇒ aranyrudak exportja ⇒ pénzmennyiség csökken • Rövidtávon lehetséges a monetáris tényezőknek reálhatásuk • a termelés és a kereskedelem bővülése növeli a hitelvolument és a forgalomban lévő pénz mennyiségét • a pénzbérek merevek és a pénz szűkössége a munkanélküliséget növeli − aranyfedezeti vita: • vitatott kérdése, hogy a papírfont nemzetközi csereértékének esése (aranyban kifejezett árának csökkenése) kifejezi-e belső értékének megfelelő mértékű zuhanását, és mindez a

Bank of England által túlzottan nagy mennyiségben kibocsátott bankjegyekből fakad-e • a háborús infláció egyszerűen a háború következménye-e, vagy monetáris politika idézi elő (pénzkereslet meghaladó a pénzkínálat) • mellette vannak az aranyrúdhívők, akik szerint konvertibilitás csak 100% aranyfedezet mellett lehetséges. (Thorton, Ricardo, Malthus), akik szerint az aranyrúd ára a papírpénzhitel túlzott kibocsátása miatt nőtt meg • ellene vannak bankárok (aranyrúdellenzők), akik úgy érvelnek, hogy a.) a hitelképes adósok annyi hitelt vesznek fel, amennyit nyereségesen fel tudnak használni b.) a legtöbb kölcsön mögött fedezetként "valós váltó" áll ⇒ pénz visszakerül a bankba ⇒ nem lehet infláció − Ricardo: • minimalizálta annak lehetőségét, hogy a valuta leértékelődése a kereskedelmi mérleg elmozdulásaiból is adódhat • az inflációért és az árfolyamcsökkenésért a Bank of England

igazgatóit teszi felelőssé (bár hajlandó elismerni, hogy nem önérdeküktől hajtva, hanem a kormány igényei iránti túlzott engedelmességgel vezérelve cselekszenek) − Currency iskola: • Ricardo kemény vonalát követte • nemcsak az aranyra való átválthatóság a lényeg, hanem a pénzforgalmat olyan mereven köti össze a nemzeti aranykészlettel, hogy a bankjegykibocsátás automatikusan együtt ingadozik az aranykészlet változásaival • a vegyes valutának pontosan úgy kell viselkednie, mintha tiszta nemesfém valuta lenne − Banking iskola: • vezető képviselője Tooke volt • a konvertibilitás elegendő biztonságot nyújt a bankjegykibocsátáshoz és a fizetési mérleg hosszú távú egyensúlyának fenntartásához • a központi bank helyes hitelpolitikája a meghatározó, nemcsak a forgalomban lévő pénzmennyiség • a forgalomban lévő pénzmennyiség a pénzkereslettől is függ, nemcsak a pénzkínálattól − Ortodox mennyiségi

pénzelmélet: • Mill alkotta a legjobb összefoglalást • pénz értékének kétféle elmélete: ∗ rövid távú elmélet, amely a mennyiségi pénzelmélet (a pénzkészlet piaci keresletétől és kínálatától függ) ∗ hosszú távú elmélet, amelyben a pénz értéke végső soron a nemesfémek termelési költségétől függ • a pénz értéke ellentétes irányba változik a mennyiségével és a mennyiség minden növekedése csökkentőleg hat az értékre és fordítva • bevezette a forgási sebesség, vagyis a pénz hatékonyságának fogalmát Pénzelmélet a neoklasszikus korban − a relatív árak a határköltségektől, illetve a határhasznoktól függnek − a hosszú távú kölcsönök kamata mint a tőke ára jelenik meg, ami függ a vállalkozók tőke iránti keresletétől, és a szabad tőkeforrások kínálatától függ (a termelékenységtől és a takarékosságtól) − Wicksell (1898): új kamat és árelmélet: • ha a monetáris

hatóság a piaci kamatlábat a természetes kamatláb alatt állapítja meg (a hitelből finanszírozott tőkekiadások prémiumban részesülnek) ⇒ árak nőnek ⇒ amíg a természetes kamat = piaci kamat • növekvő árak csak ritkán párosulnak alacsony vagy csökkentő kamatlábakkal, inkább magasakkal • a rövid lejáratú hitelek kamatlábára irányuló manipulációk jelentős hatást gyakorolhatnak a tényleges gazdasági tevékenységre, ami a monetáris politika aktív szerepét érintő gyakorlati következményekkel is járt − Marshall: • a pénz értéke keresletének és kínálatának függvénye • megmagyarázza, hogyan határozzák meg az egyének az általuk tartani kívánt készpénz mennyiségét − Keynes: • fellépett a hagyományos mennyiségi pénzelmélet ellen • nem minden esetben jobb a defláció, mint az infláció kockázatát vállalni • egy ország gazdaságának prosperitása nem valutája erősségétől függ, és a belső

gazdaságpolitikát nem kell alárendelni a stabil árfolyam mindenek fölött álló fenntartásának • a való világra a folytonos változások, a bizonytalanság jellemző − a pénzelmélet új elemzési eszközei, módszerei: • nem a forgalomban lévő pénz mennyiségét kell meghatározni • a piaci és reáltőke-hozamokat, ezek hatását a gazdaságra kell elemezni • cambridge-i iskola: a pénzkereslet stratégiai fontossága (M = kY) • a pénz iránti keresletet nemcsak a közvetlen tranzakciós szükségletek befolyásolják, hanem későbbi, illetve elhalasztott vásárlások is - a pénz forgási sebessége már nem lehet exogén tényező (várakozások szerepe) • a reálgazdasági problémák (pl. munkanélküliség) befolyásolják a monetáris tényezőket, és maguk is befolyásoltak a monetáris tényezők által Phillips-görbe doktrína: − alapvetően a kereslet oldaláról magyarázza az inflációt − ellentétes mozgást mutat ki az infláció

és a munkanélküliség között − pénzbérek alakulását úgy kell magyarázni, mint az árak alakulását, vagyis a kereslet-kínálat viszonyának változásán keresztül − a munkapiacon a kereslet-kínálat alakulását a munkanélküliség %-os változásán át fejezte ki: • munkanélküliség %-os változása: független változó, • pénzbér %-os változása: függő változó − a statisztikai úton megszerkesztett görbe inverz összefüggést fejez ki a pénzbér %-os változása (y tengelyen), és a munkanélküliség %-os változása (x tengelyen) között − alacsony munkanélküliség (magas a munkaerő iránti kereslet) ⇒ pénzbér gyorsan nő − alacsony munkaerő kereslet (magas munkanélküliség) ⇒ pénzbér lassan csökken ⇒ oka: munkaerő nehezen dolgozik kevesebbért − ha csökkentik a munkanélküliséget, ennek az ára növekvő infláció − a 0%-os infláció kb. 6%-os munkanélküliséghez tartozik − kritikája: • nominális

nagyságok változását hasonlítja össze a reálnagyság változásával • a reálváltozó, a munkanélküliség nagysága befolyásolja az inflációt (aranystandard rendszerben készült: viszonylag stabil árszínvonal ⇒ inflációs várakozásoktól függően változik) Monetarizmus − II. világháború után több tőkés országban strukturális változások mentek végbe: • a szolgáltatások súlya megnőtt • jelentősen nőtt a kormányzat részesedése a nemzeti jövedelemből • csökkent a tőkés gazdaság válságérzékenysége, de az infláció kibontakozik − nem a munkanélküliség a fő gond, hanem az infláció − monetarista alapfeltevések: • a magánszektor stabil, ha az egyensúlya megbomlik, flexibilis árak esetén az automatizmusok hamar helyreállítják a megbomlott egyensúlyt • a kereslet nem lehet elégtelen, mert az csökkentené az árszínvonalat • stock változók kerülnek előtérbe • piacmegtisztulás paradigmája: a

lefelé, felfelé flexibilis árak megtisztítják a piacot • a pénz semleges a reálfolyamatokat illetően • a reálszféra stabil és nincs kényszerű munkanélküliség − a monetaristák ellenzik a stabilizációs politikát, a kereslet alakításának politikáját mind a költségvetési, mind a monetarista formájában (csak bajt okoz) − a monetaristák elfogadják a pénzkereslet kamatrugalmasságát, de állítják, hogy a kötvényfinanszírozta kormányzati kiadás is legfeljebb rövidtávon képes növelni az összes keresletet, hosszú távon teljes nagyságában magánkiadásokat szorít ki − Friedman: • természetes munkanélküliség: önként vállalt ⇒ létezik Friedmannél egy természetes vagy egyensúlyi rátája • a termelés és foglalkoztatás nagyságára sem a monetáris, sem a költségvetési politika nem hat, bár a monetáris politika fontosságát hangoztatja a költségvetési politikával szemben • a monetáris politika

különbözik a hitelpolitikától: utóbbi kamatlábra, hitelpiacra hat • a monetáris politikával szembeni követelmény: biztosítsa a pénzkibocsátás időben állandó ütemét, hogy a piaci szereplők fel tudják becsülni az infláció igazi ütemét, és az árszínvonal változását ne tévesszék össze az árarányváltozással • mennyiségi pénzelmélete: ∗ az összes keresletet a pénzmennyiség határozza meg ∗ v szerepe alárendelt ∗ a pénzkeresletnek, a forgási sebességnek a vagyonmérlegbe beillesztett tárgyalása azt jelenti, hogy bennük és rajtuk keresztül az összes kereslet M*v-ként történő friedmani megközelítésben tükröződik a reálfolyamatok alakulása, a reálszféra minden zavara ∗ azt tartja, hogy a gazdasági automatizmusok a reálszféra zavarait hamar kiküszöbölik, azok a v hosszú távú mozgásában már nem jelentkeznek ∗ a pénzmennyiség és a forgási sebessé hosszú távon ellentétesen mozognak és M dominál,

a nominális nemzeti jövedelem mozgását így a pénzmennyiség határozza meg • a pénzkereslet függ: ∗ a vagyon nagyságától ∗ a reálvagyon nagyságától ∗ a vagyonmérlegben szereplő vagyontárgyak hozadéki rátájától • gazdasági automatizmusok a reálszféra zavarait kiszűrik • infláció hosszú távú üteme: dp/P = dM/M - dV/V - dy/Y (a nominális pénzkínálat növekedési üteméből kivonjuk a reálpénzkereslet növekedési ütemét) • nem ismeri el a költséginflációt, ha a pénzmennyiség adott, az árszínvonal nem változhat • monetáris politika stock-hatása: ∗ nyíltpiaci műveleteken keresztül ∗ megváltoztatja a vagyon összetételét ∗ csökkenti vagy növeli a pénzállományt ÚJABB KÖZGAZDASÁGI ISKOLÁK (ÚJ KLASSZIKUS MAKROÖKONÓMIA, NEOKEYNESI FELFOGÁS, ÚJ MIKROÖKONÓMIA) Új klasszikus makroökonómia − a monetarizmus radikális szárnya (Lucas, Sargent, Wallace, Barro) − támadták a stabilizációs

politikát (hatástalan és ártalmatlan), azon keresztül a keynesi makroökonómiát − Friedmantől sok mindent átvesznek (magánszektor stabilitása, természetes ráta) − a modellben a gazdálkodók eszközeiket, erőforrásaikat optimálisan próbálják kihasználni, árarányokhoz igazodnak, a piacot az egyensúly felé terelik − az árszínvonalnak nincs szerepe − adaptív várakozások hipotézise (Friedman): ezt elvetik; szoros a kapcsolat az árak várható és múltbeli alakulása között − racionális várakozások hipotézise: • a gazdálkodó minden információt felhasznál, nemcsak az árak múltbeli alakulását • a pénzmennyiség alakulása a gazdaságpolitika függvénye • a gazdálkodók ismerik a pénzmennyiség és az infláció közti viszonyt • nem éri őket semmi sem váratlanul, elegendő információval rendelkeznek • Rövidtávon nincs trade-off a munkanélküliség és az infláció üteme között ⇒ Phillips-görbe vertikális

egyenes. − hatása: kiszorítási hatás; racionálisan várakozó fogyasztó az államkötvényt nem tekinti vagyontárgynak (állam visszaváltja + emeli az adót) ⇒ a kötvény jövőbeni adófizetési kötelezettség ⇒ a fogyasztó az életszínvonal megtartására törekszik ⇒ növeli a megtakarítást ⇒ ebből veszi az államkötvényt ⇒ kamatláb nem emelkedik ⇒ beruházás nem csökken, csak a fogyasztási kereslet ⇒ összkereslet adócsökkentés révén nem lesz nagyobb ⇒ a kiszorítás közvetlen, az előrelátó fogyasztó megtakarításának önkéntes növekedését váltja ki − bírálók: • a kormánynak információs előnye van • valóságban a gazdálkodók nagy része az államkötvényt vagyontárgynak tekinti, eszerint cselekszik • konjunktúraciklusok magyarázata: munkanélküliségi ráta természetes rátája alatt van fellendülés során, és felette recesszióban ⇒ várakozások szisztematikusan tévednek • az állótőke

beruházás késedelmes alkalmazkodás okoz: a gazd. alanyok az árszínvonal emelkedést árarányváltozásként értelmezik A neokeynesiánus álláspont − kétségbe vonják a magánszektor stabilitását − az automatizmusok túl lassan működnek, nem lehet ettől várni a gazd. stabilitását − a foglalkoztatás magas szintje fontosabb, mint az infláció kezelése − a monetaristák – szerintük – tévednek, amikor azt hiszik, hogy stabilizációs politikára nincs szükség − főbb képviselői: Tobin, Modigliani, Gordon − a flow- és a stock-változókra vonatkozó döntést nem lehet egymástól elválasztani, hogy a flow-hatások a stockhatásokra, a különböző vagyonhatásokra, a portfolió összetételének megváltoztatásával járó hatásokra is ügyelni kell, hosszú távon a stock-hatások dominálnak − elismerik, hogy a gazdaság hosszú távon az egyensúly felé halad − hosszú távon a kormányzati kiadás magánkiadást szorít ki,

hatásuk tehát hosszú távon eltűnhet − a pénz: vagyontárgy, amelyet hasznos szolgálatai miatt önmagáért is keresnek − a pénzmennyiség keresletnövelő hatását fogadják el − Tobin: • nő a pénzmenny. ⇒ vagyontartóknál túl sok lesz a pénz, elfordulnak a pénztartástól (részvény, tőkejavak, tartós fogyasztási cikkek felé) ⇒ utóbbiak kereslete nő, áruk emelkedik ⇒ beruházás nő • a részvények árfolyama nő, ha a piac kamatcsökkenést vár; a kamatláb szempontjából a fix kamatozású kormányzati kötvények kamatlába az érdekes, s ezt a központi bank manipulálni tudja • a pénzmennyiség növekedése növeli a különböző vagyontárgyak árfolyamát (kormányzati kötvények, részvények) • ha a részvények megnövekedett árfolyama meghaladja a tőkejavak pótlási költségét, érdemes beruházni • részvények árfolyamának és a pótlási költségek hányadosa: q • ha q nagyobb 1-nél, vállalatok beruházása

növekszik ⇒ összkereslet nő ⇒ nemzeti jövedelem nő (míg fel nem szívja a plusz pénzt) • teljes foglalkoztatottság esetén a pénzmennyiség növekedése csak az árakat növeli (ebben az esetben a pénz nem semleges) ⇒ pénztartalék vásárlóereje csökken ⇒ reálhozadék csökken ⇒ pénztől más vagyontárgyak felé • az infláció arra ösztönzi a vagyontartókat, hogy vagyonuk növekvő részét reálvagyontárgyakban tartsák ⇒ az infláció ösztönzi a tőkefelhalmozást • nagy méretű infláció minden gazdasági számítást lehetetlenné tesz ⇒ a beruházás csökken, mivel a gazdálkodók restriktív gazdaságpolitikát várnak − Modigliani-Ando modell: • vitatkoznak azzal, hogy a kormányzati kiadás csak nagyon gyengén érinti a nominális összes keresletet és a nominális nemzeti jövedelmet • kormányzati kiadás hat: ∗ a nominális összes keresletre és azon át a nominális nemzeti jövedelemre, ∗ indukált fogyasztási

hatása révén emelkedik a fogyasztási kereslet, ∗ a nagyobb keresletet szolgáló tartós javak állománya nő, beindul az akcelerátorhatás • visszahúzó erő lehet a kamatláb emelkedése • Rövidtávon vizsgálódnak − az ún. nem walrasi modell; a piac meg nem tisztulásának paradigmája: • árak "ragadósak", a kereslet-kínálat változására lassan reagálnak ⇒ nem tisztítják meg a piacot • ekkor nem az árak reagálnak gyorsabban, hanem a mennyiségek • a kereslet elégtelensége a vállalkozókat a termelés, és azon keresztül a foglalkoztatás csökkentésére ösztönzi • a Walras-törvény nem alkalmazható akkor, ha valamely piacon a kereslet vagy a kínálat mennyiségileg korlátozott • bírálat: ∗ árak nem flexibilisek ∗ nem idéznek elő egyensúlyt ∗ információhiányból is adódhat, ez ütközik: gazdaság maximális informáltságával ∗ az árak "ragadósságát" vizsgálat nélkül jelentik ki Új

mikroökonómia − létrejöttének indokai: • a walrasi árverező kiiktatásával, a piaci szereplők tökéletlen informáltságára támaszkodva kívánja megmagyarázni az inflációt és a munkanélküliséget • képviselői: Phelps, Mortensen, Holt − a keresési modell: • Stiegler elmélete • az árverező nélküli piacokon az információ költséges • emiatt egyetlen vevő sem ismerhet minden eladási árat, de az eladók sem ismerhetik összes versenytársuk árát • a vevőnek, eladónak informálódnia kell a legkedvezőbb árról, e tevékenység a keresési aktivitás, amit korlátoz a költségessége • az információ kérdésében a munkapiacon az árupiacihoz hasonló a helyzet ∗ a munkapiacok térben szóródnak ∗ a munkás idejének egy részét információszerzéssel tölti, azaz munkanélküliként új munkahelyek után kutat ∗ ha emellett váratlanul megnő a pénzmennyiség és vele együtt a nominális összkereslet, akkor nőni fog az

árszínvonal, emelkedni fognak a pénzbérek ∗ abbahagyják a keresést, elfogadják a foglalkoztatást ∗ de rájönnek arra, hogy általános béremelkedés volt, általános inflációs folyamat bontakozott ki ∗ egy részük ekkor ismét új munkahelyek keresésébe fog, újra emelkedik a munkanélküliség ∗ a munkanélküliséget tehát csupán átmenetileg csökkentette egy váratlan inflációs folyamat − bírálata: • önkéntesnek tünteti fel a munkanélküliséget, holott ez a formája igen ritka • a hírközlés mai fejlettsége mellett nincs szüksége a munkásnak arra, hogy munkanélkülivé váljon előbb azért, hogy új munkahelyet keressen magának • a felmondás nemcsak a képzelt bérkülönbségektől függ, hanem attól is, hogy a munkás becslése szerint mi a valószínűsége annak, hogy lesz számára üres munkahely • nem tudja megmagyarázni a fiatalok, a nők, az etnikum magasabb arányú munkanélküliségét Újabb új mikroökonómia:

A piac szerződési elmélete − árak, bérek nem tisztítják meg a piacot − rossz konjunktúrában a vállalakozók a munkások egy részét elbocsátják, nem a pénzbért csökkentik − A-B-G paradigma (Azariadis – Baily – Gordon): • a munkás jobban idegenkedik a kockázattól, mint a gazdálkodó • munkaerejét ugyanis nem tudja különböző formákba befektetni, mint a tőkés • a munkaadó átvállalja a kockázat egy részét, és szerződést köt a munkással • a munkás választhat: fix vagy változó órabér • a fix szerződéses piac a munkásoknak kedvezőbb, a kockázat csökken, stabilabb a bér • a vállalat számára szintén előnyös a fix bér, mivel kisebb költséggel nagyobb profitot hoz • ha a változó béres szerződéses piaci bértétel jelentősen meghaladja a fix béresét, akkor a munkás a nagyobb kockázat ellenére is azt fogja választani • a szerződés bevezetése a modellbe azt a célt szolgálja, hogy magyarázza a

(lefelé) merev béreket és a munkások elbocsátását − Okun modellje: • szerződések létrejöttének oka Okun szerint az információ költséges volta • az árak, bérek "renyhék" • a bérek, az árak ragadósak • piac lehet: ∗ versenypiac ∗ "customer" piac,  az állandó vevői kört felölelő piac  tartós kapcsolat alakul ki a vevők és eladók között, mintha szerződés állna fenn közöttük  a vevők tökéletlen informáltsága (és az információgyűjtés költségessége) miatt jön létre  a vevőnek és az eladónak is előnyös, mivel költségcsökkenéssel jár, pl. reklám, kedvezőbb feltételek stb • Okun szerint a munkaerőpiac is hasonlóan működik (career piac)⇒ a tartós kapcsolat kialakítása mindkét fél érdeke • okai: ∗ cégspecifikus munka (tanulás, képzés ⇒ ktg) ∗ más cégnél nem tudja a tudását kamatoztatni, emiatt e munkapiac a bérek viszonylag érzéketlenek a munkapiac

nyomásával • a munkabér olyan szintű, amely mindkét félnek kedvező • bírálat: ∗ csak a bért és nem a foglalkoztatást igyekszik stabilizálni a munkás ∗ a szerződéses piac (fix béres) akkor van fölényben, ha a munkásnak más jövedelme is van ∗ a szerződéses elmélet ellentmond a neoklasszikus elméleti alapnak abban, hogy a munkásokat recesszió esetén elbocsátják, és nem a bértétel csökken, miután az optimalizálási törekvés miatt nem fizethetne ki többet a munkaadó a munkásnak, mint amennyi a megtartásához szükséges A MAGYAR KÖZGAZDASÁGI GONDOLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE Korszakai: 1. Merkantilizmus ⇒ kameralizmus − egybeestek időben (XVIII.-XIX század) − a kamara mellett a kincstár megtöltésének tudománya − a fejedelmek gazdasági problémáinak megoldását vizsgálta − pénzügyekkel, közigazgatással, joggal foglalkozott − a felülről való irányítás a lényeg, nem az individuum −

1752 – Mária Terézia megalapítja egyetemét, ahol ez a tipikus tantárgy (Teréziánum) − a Sonnenfels-féle tankönyv a XIX. század közepéig kötelező volt − Karvassy-féle tankönyv (smithi nézetek és List Frigyes nézetei) − Kautz Gyula • nagyhírű közgazdász volt • 1860 – a közgazdaságtan elmélettörténete • 1868 – könyve a magyar közgazdasági fejlődést írja le 2. Nemzeti romanticizmus 3. Régi német történeti iskola − tényszerűen leíró, nem általánosító közgazdaságtan − Roscher 4. Új német történeti iskola Széchenyi és Kautz − Kautz Gyula: • az angol klasszikus iskolára és a német történeti iskolától (Roschertől) sokat tanult • az oktatás, a kutatás és a gazdasági gyakorlat formálásának is részese volt • nagyolvasottságú, sokat publikáló és a közéletben is aktívan résztvevő tudós • általános elmélettörténeti művén keresztül világhírre tett szert • magyar közgazdasági

eszmetörténeti műve máig egyetlen, nem folytatott vállalkozás • Gossen-történet (a marginalizmus nagyjai a Kautz-munka közvetítése révén fedezték fel maguknak korai előfutárukat) • munkái nemcsak közgazdasági tanulmányok, hanem művelődéstörténeti és közjogi forrásmunkák is − Széchenyi-kor kautzi jellemzése: • munkája átfogja: ∗ a közviszonyok alakulását ∗ a politikai és gazdasági eszmék keletkezését ∗ keletkezésük körülményeinek tárgyalását a korai századoktól 1865-ig (kautzi jelenkorig) • tárgyalásmódja komplex, az eszmék fejlődését, alakulását gazdasági, társadalmi és politikai beágyazottságukban korszakonként végigtekinti • az egyes vetületek, nézőpontok időbeli dinamikáját, az előző korokhoz való viszonyát is bemutatja • a magyar közgazdasági eszmék fejlődésének hat periódusa: 1. XVIII század elejéig: a közgazdasági eszmék kezdeményei életben és elméletben 2. 1715-1790:

a közgazdasági szervezkedés első kísérletei 3. 1790-1825: az önálló eszmefejlődés megindulása 4. 1825-1840: a nagy reformeszmék érlelődése és első vívmányai aranykor = Széchenyi-kor 5. 1840-1849: a nemzeties irányú reformtervezetek és küzdelmek 6. 1850-1865: a közgazdasági eszmekör egyetemesebb színvonalra emelkedése • aranykor = Széchenyi-kor: ∗ alkotmányos fejlődésünk aranykora ∗ az első (4.) szakasz az általános fejlődési irány kora, melyet Széchenyi alkotó reformtevékenysége jellemez ∗ ekkorra esik főműveinek megjelenése (Hitel, Világ, Stádium) ∗ a következő (5.) időszakot már inkább a részletezés és a nemzeties jellegű reformirányok jellemzik ∗ a korszak fő jellemzője a létező intézményi keret és a gazdasági fejlődés érdekeinek szembenállása ∗ a modern európai elvek kezdenek terjedni, ami politikai, társadalmi és közgazdasági reformok szükségességének felismeréséhez vezet ∗ 1825-ös

országgyűléstől – ökonómiai ébredés (új gazdasági és üzleti formák) } ∗ a korszak, illetve az országgyűlések fő vitái:  adószint, adókivetés (rendezetlen államháztartási financiális kérdései, pénzkibocsátás, pénzmennyiség szabályozása)  adóelvek (nemesi adómentesség kérdése)  birtokviszonyok (úrbéri kérdés)  kereskedelem és ipar (vámkérdés, szabadkereskedelem vs. protekcionista védelem) ∗ Széchenyi színrelépésével indul el a gyakorlati irányú szakirodalom kialakulása ∗ a születő közgazdasági irodalom közleményeinek forrásai:  zsurnalizmus (a fokozatosan fejlődő újságírás)  didaktikai célú ismeretterjesztő, általános gazdasági műveltséget emelő gyűjteményes munkák  a reformirányhoz tartozó publikációk ∗ Hitel, Világ, Stádium kautzi méltatása:  Széchenyi céljai:  a nemzet erkölcsi, anyagi, politikai súlyának megalapítása  a magyar társadalmi és

jogi szervezetnek a század szellemével és kultúrájával összhangban lévő reformja  a közgazdaság ódon formáinak és szerveinek új alapokra való helyezése, hűbér szellemű intézmények eltörlése, a munka, ipar, kereskedés, közlekedés, valamint az adó és a nemzetközi vámügy fejlesztése  a közügyek iránti érdeklődés felkeltése, a nemzet felrázása volt a szükséges első lépés  a nemzet előmenetelének feltétele az anyagi viszonyok javítása  a három mű egymásra épülő, szorosan összefüggő alkotás  jellemző az általánostól a konkrét felé haladás, az agitációtól a tett felé fordulás vonulata