Zene | Tanulmányok, esszék » Strobl András - A barokk zene, hangszeres műfajok

A barokk zene, hangszeres műfajok (concerto, concerto grosso, rondó, szvit, pretúdium és fúga) (Bach, Händel, Vivaldi. szemelvények) A XVI. század, mely a zenében az első igazán nagy európai betetőzés ideje volt Palestrina, Lassus és mások művészetében, óriási fejlődést hozott az európai társadalomban. A földrajzi felfedező utakkal kitágult a világ. Parasztháborúk zajlottak le, a reformáció és ellenreformáció erői csaptak össze. A kultúrában az antik világ szellemének felélesztése, az emberközpontú reneszánsz és humanizmus elindította az egyes nemzetek önálló művészetének nagyarányú fejlődését. A új tudományos és művészeti alkotások együtt jártak a társadalmi viszonyok kisebb-nagyobb átalakulásával, a polgárság előretörésével. Ez az időszak a művészetben a barokk stílus kora, amely nagyjából az 1600-1750 közötti éveket öleli fel. A fejlődés – mind társadalmi, mind pedig művészet

terén – eltér a különböző országokban, nemzeteknél. Ez természetes is, hiszen a zenei átalakulásban kezdeményező szerepet játszó Itália szétszabdalt, idegen elnyomás alatt sínylődő része Európának. Németország a protestantizmus hazája, fejlődését hosszú időre befolyásolja a harmincéves háború. Anglia a polgári fejlődés útjára lép, gyarmatai révén világbirodalommá válik, Franciaországban az abszolút királyság intézménye virul. Európa keleti részén, így hazánkban is tovább tart a török uralom, bár Erdély egy időre virágzó fejedelemség lesz. A kuruc-labanc háborúk, a Rákóczi-szabadságharc is erre az időre esik. Az új korszak gyökeresen megváltoztatja a művészetet. A hangrendszer átalakulása, az új tartalmat tükröző szenvedélyesebb dallamosság és az eddigiektől nagymértékben különböző harmóniarend, s nem utolsósorban az új műfajok lehetővé teszik a kontrasztokra épülő drámai

kifejezést. Strobl András 10. E -1- A zenei ízlés átalakulásáról a XVI- század utolsó negyedében adnak hírt először a feljegyzések: „. az 1575 évben s kevéssel utána egy új, a régitől merőben különböző énekmód vette kezdetét, nevezetesen a hangszerrel kísért szólóének területén” – írja egy kortárs zenei értekezésében. A firenzei Camerata tagjai, köztük Vincenzo Galilei, a nagy természettudós atyja, meghonosítják a monódiát, a hangszerkíséretes drámai szavalóéneket. A továbbélő reneszánsz és a korai barokk legegyetemesebb mesterénél, Claudio Monteverdinél is. Ő az első, aki igazán jelentős művekben tudja a századvég új vívmányait továbbfejlesztve felhasználni, a firenzei kezdeményezések nyomán megszületett új zenés műfajban, az operában. Az opera olyan nagy szabású, összetett színpadi alkotás, amelyben a zene a költészettel, a mozgás- és képzőművészettel ötvöződik. A régi és

az új művészeti törekvések képviselői harcos röpiratokban, levelekben fejtették ki elveiket. Ennek köszönhetjük, hogy ismerjük Monteverdi zenedrámai és művészeti elképzeléseit. Az ária hasonló szerepet játszik az operában (és a színpad nélküli zenedrámában, az oratóriumban), mint a monológ a prózai drámákban: a cselekmény megáll, hogy a szereplő elmondhassa gondolatait, érzelmeit. Jellemzője a zárt forma, a széles ívű dallamosság. Monteverdi a zeneirodalom egyik legnagyobb zenedrámai géniusza. Fiatalkorában a mantuai Gonzaga hercegek muzsikusa volt, majd a velencei San Marco-székesegyház karnagya. Egyházi és világi műveket egyaránt írt. Legjelentősebbek színpadi művei. Az említetten kívül jelentős még a Poppea megkoronázása, Ulysses hazatérése. Az opera műfajának népszerűsödését jelzi, hogy Velencében 1637-ben megnyílt az első nyilvános operaház, melyet számos más zenés színház követett. A

korai barokk másik kiemelkedő mestere a német Heinrich Schütz (15851672). Az olasz vívmányokat a helyi hagyományokkal ötvözve alkotott. Munkásságának nagy része Drezdában bontakozott ki. A harmincéves háború Strobl András 10. E -2- viszontagságai ellen egyházi szövegű művekben (német motetták, zsoltárok szólóénekre) emelt szót. A passió műfajában Bachnak volt nagy elődje A XVII. század második felében élt az angolok kiemelkedő zeneszerzője: Henry Purcell (1659-1695). Legjelentősebbek színpadi zenéi, mindenekelőtt a Dido és Aeneas című opera, melyben az angol hagyományoknak megfelelően a kórus is nagy szerepet kap. A barokk kor nagy újdonsága a mind önállóbbá váló hangszeres zene, mely elsősorban a vonós hangszerek fejlődésével függ össze. (Ebben az időben éltek a leghíresebb hangszerkészítők: Stradivari, Guarneri stb.) A korszak legfontosabb hangszeres műfaja a concerto grosso. e név arra utal, hogy

versengenek egymással a szólamok: általában két hegedű és gordonka kisegyüttese (szólisták) áll szemben a teljes vonókarral (tutti). E műfaj legnagyobb mesterei Arcangelo Corelli és G. F Händel A szólókoncert, melyben egy hangszer áll szemben a nagy együttessel, szintén olasz földön született meg. Végső kialakításában igen nagy szerepet játszott Antonio Vivaldi (1678-1741) velencei hegedűművész és zeneszerző. Hegedűversenyei a legjelentősebbek, de írt fúvós hangszerekre is versenyműveket, oratóriumot, operát és kamaraműveket. Nála alakult ki a szólókoncert háromtételes (gyors, lassú, gyors) formája. A két szélső tételben az úgynevezett cocertoforma uralkodik: a jellegzetes tutti-téma többszöri elhangzásai között a szólista játssza virtuóz szólamával a főszerepet. A lassú tételek többnyire szélesen daloló, jellegzetesen olasz melodikájú hangszeres áriák. Vivaldi műveinek sorában a leghíresebb a Négy

évszak című ciklus Érdekessége, hogy a választott programnak megfelelően sok benne az illusztratív, hangfestő elem. A partitúrába (több szólamot foglalkoztató mű kottája, vezérkönyve) néhol szonettek idézeteit jegyezte be a szerző magyarázatul. Strobl András 10. E -3- A XVII. századi francia zenében a csúcspontot az olasz származású Lully operamuzsikája jelentette. A nagy barokk nemzedék tagja, Rameau is operáival vált jelentőssé. Ő foglalta először össze az új harmóniarend törvényeit A hangszeres zenében, nevezetesen a csembaló-muzsikában François Couperin (1668-1733) a legjelentősebb. Az ő nevéhez fűződik a barokk rondóforma megteremtése. A XVII. század magyar zenei emlékei főként főúri rezidenciákon, kolostorokban feljegyzett kottákban, kódexekben maradtak fenn. Egyházi népénekek mellett világi dalokat is tartalmaznak a felvidéki és erdélyi gyűjtemények. A kuruc kor dalai elsősorban a XVIII századi

feljegyzésekből ismertek. Hangszeren leginkább táncmuzsikát játszottak. Arról irodalmi források is beszámolnak: „Zeng a muzsika szó, | Trombita, dob, sípszó, | Mondják az éneket. | Az hegedűszónak | s egyéb muzsikának Pengése házoknál | Nem szűnik, ítélem. | Mert ahogy megszűnne | S hegedűs pihenne | Mondják: három az táncz!” (Koháry István: Haj, ki bánat!, 1684.) A valóságosan tánczenének használt muzsika mellett az 1600-as évek közepétől kezdve Európa-szerte elterjedt a különböző tempójú, jellegű stilizált táncokat összefűző műfaj, a szvit (más néven partita). Ezeket szólóhangszerre, illetve zenekarra írták. A kor jellemző polifonikus műformája a fúga, mely nevét onnan kapta, hogy a szólamok űzik kergetik egymást. Fúgaszerkesztésű tételeket szinte minden vokális és hangszeres műfajban találunk. Orgonára és más billentyűs hangszerekre önálló műfajként is gyakori, de ilyenkor

általában előjáték (prelúdium) vezeti be. Bach két nagyszabású, egyenként 24 prelúdiumot és fúgát tartalmazó sorozatot írt Das Wohltemperierte Klavier (A jól hangolt zongora) címen. E művével a hangnemek használhatóságát akarta bemutatni. Mindkét kötetben Strobl András 10. E -4- mind a 12 hangra (a zongora 7 fehér és 5 fekete billentyűjének megfelelően) egy-egy dúr, illetve moll tételpárt komponált. A barokk zenében a szólamok szövésében szigorú harmóniarend határozza meg, hogy milyen hangzatok, milyen szerepkörű (funkciójú) akkordok követhetik egymást. Ezért a barokk polifóniában szemben a reneszánsszal a harmóniarend nem ellenőrzi, hanem maghatározza a zene folyamatát. Elsősorban azok a hangzatok szeretnek egymáshoz kapcsolódni, amelyeknek alaphangja egymástól fölfelé kvart, azaz lefelé kvint távolságban van. Johann Sebastian Bach (1685-1750) nemcsak a barokk korszaknak és nemcsak a német zenének, de az

egész zenetörténetnek is egyik legnagyobb alakja. Művészete magába olvasztotta az összes addigi vívmányokat, emellett pedig sok dologban példamutató mestere lett a későbbi zeneszerzőknek. Weimarban udvari orgonista és koncertmester (vezető hegedűs) volt. Köthenben karmesterként működött. Ekkor keletkeztek legjelentősebb kamaraművei és sok zenekari alkotása. 1721-től haláláig a híres lipcsei Tamás-templom karnagya volt A templomi zene irányítása mellett vezette a Collegium Musicum hangversenyeit is, melyeken számos műve került előadásra, főként hegedű és zongoraversenyek. Több gyermeke is muzsikus lett, de ők már egy új korszak, a bécsi klasszicizmust előkészítő rokokó zeneszerzői. Bach munkássága az opera kivételével a kor minden világi és egyházi műfaját felöleli. Énekes művei sorában kiemelkedő helyet foglalnak el a kantáták. A kantáta lírai szövegű (tehát nem cselekményesdrámai!), szólóénekeseket,

kórust és zenekart foglalkoztató alkotás Bach egyházi kantátáiban igen nagy szerepe van a korálnak, az egyházi népéneknek. Kései nagyszabású ciklusai a Nagy Frigyes témára írt és a porosz uralkodónak ajánlott Musikalisches Opfer (Zenei áldozat) és A fúga művészete a kortársak körében már visszhangtalanok voltak. A Bach-művek reneszánsza igazán 1829-ben indult meg a Máté-passió felújításával. Jelentőségét Beethoven mondása tükrözi legszebben: „Nem pataknak (Bach=patak), hanem tengernek kellene nevezni!” Strobl András 10. E -5- A barokk muzsika másik nagy összefoglaló mestere Georg Friedrich Händel (1685-1759). Német volt, de munkásságának nagyobb része Angliához kapcsolódik. Fiatal korában Itáliában keltett feltűnést nagyszerű csembalójátékával. Olasz földön sajátította el az operakomponálás műhelytitkait Londonban letelepedve eleinte főként operákat írt, színházat vezetett. Hangszeres

zenéjéből legnevezetesebbek a Vízi zene című szvit, a Corelli példáját követő 12 concerto grosso vonószenekarra, valamint orgonaversenyei. Nagyszabású életművéből kiemelkednek oratóriumai. Ezekben a színpad nélküli zenedrámákban bibliai történetek formájában a korabeli Anglia eszméinek ad hangot. Kiemelkedő szerep jut, az angol hagyományoknak megfelelően, a népet képviselő kórusnak. Strobl András 10. E -6-