Szociológia | Felsőoktatás » Bozóki András - A szabadság kultúrája, Magyar kulturális stratégia

A szabadság kultúrája Magyar kulturális stratégia 2006-2020. Bozóki András és munkatársai 1 Budapest, 2006. január 1 A Magyar Kulturális Stratégiát Bozóki András kulturális miniszter felkérésére a Stratégiai Tanács dolgozta ki, Sebők Marcell vezetésével 2005-ben. A testület tagjai: Hunyadi Zsuzsa, Husz Dóra, Inkei Péter, Karsai György, Kitzinger Dávid, Sükösd Miklós, Török András, Vörös Miklós és Wessely Anna. A stratégia épít a korábbi, 2004ben megfogalmazott változatra, valamint A szabadság kultúrája című programnyilatkozatra (Budapest, 2005) Köszönettel tartozunk A. Gergely András, Harsányi László, Kiss Ilona, Marosi Ernő és Nagy Mihály tanácsaiért és kiegészítéseiért. Ez a Stratégia hivatalos dokumentumként megjelent a Kulturális Közlönyben, 2006 április 7-én Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 2 TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS 3 2. ALAPELVEK 4 3. HELYZETKÉP ÉS VÁLTOZÁSI IRÁNYOK 6 3.1

Kulturális globalizáció, kreatív iparágak és változó életmód 6 3.2 Magyarország az Európai Unióban 8 3.3 Kultúra a magyar társadalomban 9 4. Első stratégiai terület: KÖZÖSSÉGEK 13 4.1 Kiinduló állapot 15 4.2 Stratégiai célok 17 4.3 Prioritások és eszközök 17 5. Második stratégiai terület: A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG védelme 27 5.1 Kiinduló állapot 28 5.2 Stratégiai célok 29 5. 3 Prioritások és eszközök 29 6. Harmadik stratégiai terület: KORTÁRS KULTÚRA 34 6.1 Kiinduló állapot 35 6.2 Stratégiai célok 36 6.3 Prioritások és eszközök 38 7. Negyedik stratégiai terület: NYITOTT KULTÚRA 39 7.1 Kiinduló állapot 40 7.2 Stratégiai célok 42 7.3 Prioritások és eszközök Függelék Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 3 1. BEVEZETÉS A Magyar Kulturális Stratégia feladata, hogy kijelölje a következő tizenöt évre, a 2006-2020 közötti időszakra a Magyar Köztársaság kulturális politikájának stratégiai

prioritásait és cselekvési irányait. A kultúra területén érvényesíti az elfogadott, 2020-ig terjedő Országos Fejlesztési Koncepcióban lefektetett elveket, továbbá kapcsolódik a 2007-2013-ra kidolgozott új nemzeti fejlesztési terv (NFT II.) alapértékeihez (versenyképesség, innováció, igazságosság) A magyar kulturális stratégia nem csupán a szaktárca ágazati terve. Megvalósítása több tárca közös munkáját, a mindenkori kormány elkötelezettségét teszi szükségessé. Sikerének feltétele, hogy társadalmi stratégiává váljék, hogy céljait a maguk tervébe iktassák más állami szervezetek, az önkormányzatok, a szakmai testületek, a kulturális, művészeti és civil szervezetek, a nemzeti közmédiumok – mindenki, aki tenni akar a magyar kultúráért. A következő évek legfontosabb nemzeti céljai számos feladatot rónak a kultúrára. A jelen Stratégia azonban nem a kulturális területre vonatkoztatható teendők teljes körű

katalógusa, hanem azoknak a területeknek a megjelölése, ahol a következő másfél évtizedben a leginkább szükség van minőségi váltásra és szerkezeti átalakításra. Tehát elsősorban a változásra, a megújuló és megújítandó területekre irányítja a figyelmet, meghatározza a prioritásokat és azonosítja a kitörési pontokat. Nem tér ki azokra a területekre, ahol a célok és eszközök eddigi rendszere nem szorul jelentős változtatásra. Ide tartozik a nemzeti kulturális közintézmények és a könyvtárhálózat fenntartása, a nemzetiségi vagy etnikai kisebbségek (különös tekintettel a roma kisebbségre) és a vallási közösségek kulturális életének a támogatása, a határokon túli magyarok kulturális tevékenységének segítése, az aktív, kezdeményező kultúrdiplomácia. A meglévő kulturális intézményrendszert átgondolásra és reformra méltónak tartva hívja fel a figyelmet arra, hogy új kulturális időszámításban

élünk. Mert jelen Stratégia a kultúra működésének megváltozott feltételeihez igazodik, amelyek között a kultúrának nap mint nap új színterei, formái és közösségei jönnek létre, melyek hol a hagyományt erősítik, hol pedig versenyre kelnek a bevett gyakorlattal. A 2020-ig tartó időszak kulturális politikájának négy kiemelt fejlesztési területe: • a kultúra közösségteremtő szerepének erősítése (Közösségek); • a nemzet tárgyi és szellemi kulturális örökségének gondozása (Örökség); • a kulturális alkotás korszerű intézményi feltételeinek kialakítása (Kortárs kultúra); Magyar Kulturális Stratégia – 2006. • 4 az esélyegyenlőség biztosítása a kulturális javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésben (Nyitott kultúra). A Stratégia mind a négy kiemelt területen értékeli a jelen helyzetet, felvázolja az elérendő célállapotot, és ennek fényében meghatározza a stratégiai

cselekvés programját és megjelöli eszközeit. A stratégia végrehajtását az ágazati terveknek, a nemzeti fejlesztési terveknek és a tárcaközi programoknak kell biztosítaniuk. 2. ALAPELVEK A kultúra Magyarország jövőjének alakításában létfontosságú szerep hárul a kultúrára az elkövetkező másfél évtizedben. Azért éppen a kultúrára, mert • a kultúra teremti meg az egyének, a közösségek, a régiók és a nemzet önbecsülésének kereteit, formáit, színtereit és tartalmát; • a kulturális élmények alkotják az egyének, a közösségek, és a megújuló Magyarország önértelmezésének, összetartozásának, tapasztalatai feldolgozásának egyik legfontosabb közegét; • a kulturális sokszínűség a jövőbeni újítások forrása a gazdaságban, a politikában, a tudományban, a művészetekben, a mindennapi életvitelben – olyan kincs, amit egyformán védeni kell a bejáratott intézmények és a nyereségre kalkuláló piac

túlhatalmával, de a többség „zsarnokságával” szemben is; • a kulturális versengés hazai és a nemzetközi színtéren a kreativitás ösztönzője – többé, erősebbé, sikeressé válásunk útja; • a kultúra a társadalmi integráció, a szociális kohézió közege: a közösségek fenntartója és megújítója, az egyéni és a közös eszmények és életcélok megfogalmazásának, megvitatásának és érvényesítésének a terepe. A kultúra öröm és élvezet, zaklatottság és megnyugvás. Az egymással megosztott élményekben és a belőlük merítő alkotókedvben és tudásban él, a biztos rutinban éppúgy, mint a merész újításban. A kultúra egyszerre demokratikus, mert mindenkié, és arisztokratikus, mert kiveti magából a silány minőséget. A kultúra sokszínű és rugalmas Ha hivatalos intézményrendszere rugalmatlanná válik, akkor független kezdeményezések, újabb és újabb csoportok és Magyar Kulturális Stratégia –

2006. 5 közösségek jönnek létre, lépnek ki a piacra vagy teremtenek maguknak és érdeklődő közönségüknek izgalmas, fejlődő kultúrát. Mert a kultúra verseny is – a figyelemért, a tapsért, a díjakért, a felemelkedésért. Minden kultúra hódítani akar, meghódítani a közönségét A kultúrára támaszkodva erősödik meg minden közösség, belőle táplálkozik a nemzeti önbecsülés. Csak a saját kultúránkban otthonosan mozogva érthetjük meg más közösségek világát, életmódját, alkotásait. A kultúra társadalmi integratív funkciót is betölt: összetartja a helyi közösségeket, tartást ad az egyéneknek akkor is, ha természeti csapások, társadalmi vagy gazdasági válságok sújtják őket. Kultúra nélkül nincs közösség, közösség nélkül nincs emberi méltóság. A kultúra identitás és kreativitás Egyaránt ott él a kulturális intézményekben, a kulturális örökségben és a megújuló társadalmi gyakorlatban. A

kultúra így járul hozzá a szabad emberek szabad társadalmának létrejöttéhez, de maga is törődést, védelmet, lehetőséget, szabadságot igényel. A kultúra szabadsága akkor van biztonságban, ha megszilárdul társadalmi közege: a szabadság kultúrája. A kulturális politika A teljesítmények versenye csak akkor gazdagíthatja új ismeretekkel, esztétikai élményekkel és felszabadult szórakozással mindannyiunk életét és önismeretét, ha a magyar kulturális politika gyakorlatában a tisztesség, az esélyegyenlőség megteremtése és az alternatívák figyelembe vétele érvényesül. A tisztesség általános érték: átlátható, igazságos és ellenőrizhető eljárásokat követel minden közintézményben, így a kulturális intézmények és pályázatok világában is. A nemzeti kultúra társadalmi és politikai környezete a demokrácia, amely megköveteli az adófizetők pénzével való felelős gazdálkodást. Ebben a szellemben kell

átalakítani és működtetni a kultúratámogatás rendszereit. Az esélyegyenlőség a Stratégia legfontosabb alapértéke. Arra kötelezi a kulturális politikát, hogy tegye mindenkinek elérhetővé a kulturális javakat és szolgáltatásokat, így csökkentve gazdagok és szegények, városiak és falusiak, a határainkon belül és kívül élő magyarok, magyar és más nemzetiségű magyar állampolgárok életesélyeinek különbségét. A kultúrához való hozzáférés joga mindenkit megillet, legyen szó az alkotás lehetőségéről vagy mások alkotásainak megismeréséről. Esélyt kell kapnia a kisebbségnek a többség mellett, a falunak a város mellett, az amatőrnek a profival együtt, a kicsinek a nagy oldalán. Az esélyteremtő programok akkor lehetnek sikeresek, ha az érintettek részvételével jönnek létre. Az esélyegyenlőség a kulturális demokrácia nélkülözhetetlen feltétele. Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 6 Az

alternatívákra fordított figyelem nyitottságot igényel: érdeklődést, a megértés igyekezetét a múltból örökölt és a jelenben formálódó kultúrákkal szemben. Az alternatívák tehát egyszerre jelentik a kultúra sokféleségének elfogadását, elismerését és serkentését. A kulturális sokszínűségből következik a kultúrák közötti párbeszéd igénye, amely előfeltétele a kölcsönös megértés szándékának. Umberto Eco szerint Európa nyelve a fordítás Mindez szó szerint és képletesen is igaz. Kultúráinkat le kell tudnunk fordítani egymás nyelvére Nem védhetjük sikeresen az európai kulturális sokszínűséget akkor, ha a nem fordítunk figyelmet a nemzeti kultúrán belül jelentkező, különféle kulturális áramlatokra. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a kultúra tágabb, szélesebb, nyitottabb fogalom, mint akár az intézményrendszer, akár az örökség. A ma klasszikusai a tegnap kortársai voltak, s mai kortársaink

közül kerülnek ki azok, akiket a jövő klasszikusként tisztel majd. A kulturális alkotók szakmai képzéséért és létfeltételeiért, nemzetközi versenyképessége megteremtéséért a kormányzat is felelős. A kiemelkedő tehetség ritka és előjogokat kíván. Az európai és globális piacokon, a nyitottabbá váló világban kötelességünk a nemzet versenyképességéért ezen a téren is áldozni. A Magyar Kulturális Stratégia azt szolgálja, hogy ezek az elvek egymást erősítve határozzák meg a kulturális politika céljait és sikeres gyakorlatát a huszonegyedik század első felében. 3. HELYZETKÉP ÉS VÁLTOZÁSI IRÁNYOK 3.1 KULTURÁLIS GLOBALIZÁCIÓ, KREATÍV IPARÁGAK ÉS VÁLTOZÓ ÉLETMÓD Kialakult a kulturális termékek és szolgáltatások világméretű versenye: a kulturális kínálat sokszorosára nőtt. A globális hálózatokban való részvétel a tájékozódás szinte korlátlan lehetőségét teremti meg, de egyben átalakítja az

egyének és a közösségek közötti kapcsolatok egész rendszerét. Megvalósul a világban való egyidejű jelenlét A globalizációt tekinthetjük veszélynek vagy lehetőségnek, de nem tehetünk úgy, mintha nem létezne: megkerülhetetlen realitás. A globálisan terjesztett és élvezett kulturális javakban egyre újabb kombinációkban ötvöződnek az egyes népek kulturális hagyományai és kifejezési formái; részben e világméretű kulturális termelés és forgalom terjeszkedésének és újdonságéhségének köszönhetően általánosan Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 7 nő az érdeklődés az egyes helyi, nemzeti kultúrák jellegzetes szemlélete és hagyományai iránt. A migráció felgyorsulásával ugyanakkor a nemzetállami kereteken belül multikulturális „mozaik”társadalmak formálódnak. A globális gazdaságban a posztindusztriális, információ-alapú gazdasági növekedés a kulturális és kreatív ipari ráfordítások és

befektetések nagyobb lehetőségeit, sőt kötelezettségét teremti meg. Folyamatosan gyorsul a technológiai fejlődés üteme az információ-átvitel, a kulturális alkotások létrehozása, rögzítése, archiválása és közvetítése terén. A technológiai változások nemcsak a művészek számára nyújtanak új kifejezési eszközöket és közlési csatornákat, mind egyszerűbb és gyorsabb hozzáférést növekvő globális közönségük számára. A kultúra értéknövelő szerepe miatt világszerte felértékelődtek a kreatív iparágak, és mindinkább bekapcsolódnak az oktatásba és a kutatásba. A kutatás-fejlesztés és a találmányok a kulturális gazdaság, a tudásgazdaság közegében nyernek teret. A legfejlettebb államok tudatosan növelik oktatási-képzési és kutatási-fejlesztési ráfordításaikat, mert felismerték a műveltségnek és a tudománynak a gazdasági növekedést fokozó hatását. A kultúra nem akadálya a versenyképességnek,

hanem előfeltétele. A kultúra ugyanis nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a társadalom egészét és a munka világát is áthatja. A kultúra belső mozgása autonóm, de a kultúrát nem lehet leválasztani a mindennapi társadalmi és gazdasági gyakorlattól, mert hatása a legszélesebb körben érvényesül. A kreatív iparágak stratégiai prioritássá emelése Magyarországon látványos eredményeket ígér. Világszerte növekszik a kulturális termékek és szolgáltatások fogyasztása, s ezen belül a média részesedése. A kínálat egyre differenciáltabb, mind inkább teret ad az egyének és csoportok saját érdekük, érdeklődésük szerint válogató igényének. A kultúraközvetítő rendszerekben és a szabadidő felhasználásában gyökeres változásoknak lehetünk tanúi, melyek felhasználhatók az esélykülönbségek mérséklésére, céltudatos beavatkozás híján viszont a társadalmi kapcsolatok megritkulásához és

gyengüléséhez vezetnek. A digitális kultúra, a számítógép és az internet a kultúra terjesztésének példátlan lehetőségeit kínálja, ugyanakkor módosítja is a kultúra-befogadási készségeket: a linearitás és a mélység helyett az asszociatív, gyors és kreatív befogadási attitűdnek és elvárásoknak kedvez, a képi és hangeffektusokra hangolt befogadás vonzereje veszélyezteti az olvasási készséget és a hozzá kötődő absztrakt fogalomalkotást. A fejlett országokban az életkor meghosszabbodásával együtt folytatódik a társadalom elöregedése, ami új követelményeket támaszt a kulturális kínálat szerkezetével és tartalmával szemben. A több szabadidő és a hosszabb élettartam a kulturális fogyasztás növekedéséhez Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 8 vezethet. E lehetőség kihasználása és az igényes kínálat bővítése, fenntartása az elkövetkező évek meghatározó feladata 3.2 MAGYARORSZÁG AZ EURÓPAI

UNIÓBAN A globalizáció térnyerésével együtt – részben annak ellensúlyaként – egyre nagyobb érdeklődés és megbecsülés övezi a helyi kultúrák kutatását és ápolását; világszerte erősödik a nemzeti, regionális azonosságtudat, és a közösségek érzékenyebb viszonyt alakítanak ki az összetartozásukat és történelmüket megjelenítő nemzeti, vallási, történelmi jelképekhez, a politikai üzenetet hordozó műalkotásokhoz. A Magyar Köztársaság csatlakozása az Európai Unióhoz megerősítette a magyar polgárok nemzeti identitását, tudatos választásuk tárgyává tette a nemzeti kultúra termékeit. A rendszerváltás, majd az európai uniós tagság a szabadságot hozta vissza: önbecsülésünk végre reális önértékelésen nyugodhat. Ott ülünk a 25 tagállam közös asztalánál, döntéseink közös döntések, Európa gondjai a mi gondjaink is. Eredményeink saját felkészülésünkön és munkánkon múlnak, nem hivatkozhatunk

többé elnyomásra, megszállókra, a magyar átokra. Sikeres ország lehetünk, ha élünk az újonnan megnyílt lehetőségekkel. Az Európai Unió a magyar kultúra bemutatásának terepe, a kreatív iparágak piaca, ahol bemutathatjuk tehetségünket, valós eredményeinket. Az EU-csatlakozással párhuzamosan zajlott a keleti (volt szovjet) kapcsolatok újjáteremtése, a déli (volt jugoszláv) kontaktusok új tartalommal való kitöltése, vagy épp a kínai kulturális megjelenés. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy létrejött az a minden oldalú nyitottság, amely óriási kapacitásokat tárt fel a magyar kultúra számára. Nem kevesebbre teremtett lehetőséget, mint hogy szabadon élvezhessük a visszanyert kulturális önállóság tereit, ugyanakkor egyszerre szabaduljunk meg a magyar szellemet szinte egész az XX. században fogva tartó “kisebbség-tudattól” és a hamis felsőbbség-érzéstől más népekkel szemben. Európai uniós tagságunk újrarendezi a

szomszédsági kapcsolatokat a Kárpát-medencében: a harmonikus együttélés immár valamennyiünk közös érdeke. A magyar kulturális politika nemcsak az ország, hanem az egész nemzet kultúrájáért felelős. Az európai távlatú magyar nemzettudat szorosabbra fonja a határon inneni és túli magyarság kapcsolatait: együtt élhetünk szabadságunkkal és a feltáruló kulturális lehetőségekkel. Az Európához tartozás nemcsak közös érdekeket, közös értékeket is jelent. A közös Európa a nemzeti kultúrák megőrzésének és Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 9 kölcsönös megismerésének a terepe. A Duna-menti népek összefogásának, a közép-európai föderalizmusnak, a térségi együttműködésnek az eszméje az Európai Unióban ismét időszerűvé vált. A nemzeti gyűlölködés meghaladása, a történelmi sérelmek feloldása Európa sikerének alapja. Az EU-csatlakozással a döntési jogkörök egy része Brüsszelhez került,

másik – jelentősebb – része pedig a régiók és a kistérségek hatókörébe. Az uniós alapjogok érvényesülése előnyösen formálhatja a hazai politikai és közigazgatási kultúrát. A változások fényében felül kell vizsgálni a nemzetállami kulturális politika hagyományos előfeltevéseit, a kultúra politikai alakításának megszokott céljait és eszközeit, s fel kell mérni a kulturális politika előtt feltáruló új lehetőségeket. 3.3 KULTÚRA A MAGYAR TÁRSADALOMBAN Magyarország és a magyar nemzeti kultúra számos tudományos és művészeti ágban kiváló eredményeket ért el. Ám e kreatív kultúra széleskörű terjedése és használata elé komoly akadályokat gördít a társadalmi egyenlőtlenség. A rendszerváltás óta megnőttek a társadalmon belüli távolságok, gyengült a társadalmi kohézió. Honfitársaink közel egyharmada szegény, alacsonyan iskolázott és a mindennapi túlélésért küzd. A kulturális kínálat

nagyságrendi növekedése önmagában széttartó hatású, növeli a különbségeket. Ezt a hatást a szakmailag megalapozott politikai akaratnak kell semlegesítenie a források esélyegyenlőséget teremtő elosztásával. A magyar vidék – különösen a falvak – hátránya a kulturális fogyasztásban alapvetően forráshiányból, a kulturális kínálathoz való hozzáférés egyenlőtlenségéből fakad. Az utóbbi évtizedekben Európa-szerte megváltozott a kulturális ráfordítások szerkezete, különösen – bár nem kizárólag – a rendszerváltást végrehajtó országokban. A nemzetek össztermékében növekszik a kulturális termékek és szolgáltatások részaránya. Az életforma változásával nő a kultúra iránti kereslet, s evvel lépést tart a kínálat: az európai polgárt érő látványok, élmények, események, ingerek, hatások mennyisége, a kultúra-közvetítő eszközök és terek száma egyre nő. A kulturális produkcióknak az

ingyenes műkedveléstől a milliárdos kasszasikerekig terjedő skálája folyamatosan bővül. Az egyének kulturális kiadásainak (belépőjegyek, megvásárolt termékek és szolgáltatások) növekedési üteme nagyobb, mint a Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 10 létfenntartás alap- és luxusigényeit (élelem, ruházkodás, egészség, lakás, közlekedés stb.) kielégítő ráfordításoké. Ezekkel a tendenciákkal nem tart lépést a közösségi ráfordítás, az állami költségvetési kultúratámogatás, és ez vélhetően így is marad 2020-ig. A magyar állam költségvetésében várhatóan ugyanazon a szinten (1-1,5%) maradnak a kulturális kiadások, miközben a kulturális értékek létrehozásának és terjesztésének ösztönzésében várhatóan tovább emelkedik az üzleti és civil szféra részaránya. Az állami újraelosztás mellé – sőt fölé – nőtt és tovább nő a helyi támogatások aránya, egyre jelentősebb a kisebb-nagyobb

térségek és a települések saját kulturális finanszírozási gyakorlata. Hozzáférhetővé váltak uniós források is Mindez együttesen csökkenti a kormányok kulturális befolyását, de nem változtat azon, hogy a kultúra közügy, melynek állapotáért, fejlődéséért közös felelősséget viselünk. Jogszabályok határozzák meg azon kulturális feladatok körét, amelyek finanszírozása alapvetően és hosszabb távon is kötelező állami vagy önkormányzati feladat, illetve a tulajdonos és használó kötelessége. Stratégiai teendő a közfeladatokra vonatkozó törvényi szabályozás folyamatos karbantartása, különös tekintettel a források meglétére, megteremtésére és fölhasználásuk figyelemmel követésére. E körbe tartozik: • az önkormányzatok könyvtári ellátási kötelessége; • a közösségi (köz-)művelődés alapfeltételeinek biztosítása; • a védett ingó, ingatlan, épített és szellemi örökség megóvása; • a

leletmentő ásatások; • a művészeti oktatás. Az állami kultúra-finanszírozás új helyzetében gondosabban kell mérlegelni a támogatási célokat, megbecsülni a hatásokat. Le kell mondani a mechanikus, bázisszemléletű, lineáris bővülés, a „mindenkinek egy kicsit többet” gyakorlatáról, ami csak életben tartja, de nem engedi fejlődni a forráshiánnyal küszködő kulturális intézményeket és tevékenységeket. Ahhoz, hogy a kulturális stratégiában megjelölt célokhoz rendelt közpénzt a különféle természetű vagyonok fölött rendelkezők (más kormányhivatalok, nagy alapítványok, cégek és magánszemélyek) megsokszorozzák, az ösztönzők és kedvezmények új rendszerét kell kidolgozni. A kultúrát érintő ráfordítások egy része beruházás, az infrastruktúra bővítése vagy karbantartása. E körben tartja magát a közszféra primátusa; a magántőke a legnagyobb arányban a műemlékek fölújításának költségéből

veszi ki a részét. Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 11 A magyar kormány kulturális kiadásain belül a beruházások részaránya 20-25%. Ezen a területen várhatóan 2007-től lesz érezhető az európai uniós tagság előnye: a területi felzárkóztatási programokban jelentős számban lesznek a kulturális infrastruktúrát érintő fejlesztések. A magyar költségvetés címzett és céltámogatási gyakorlatát átvéve és megnövelve, nagy számban kerül majd sor közgyűjtemények, művészeti és közművelődési intézmények létesítésére, bővítésére és korszerűsítésére, műemlékek megújítására. E beruházások korlátját a fönntarthatóság, a működési költségek jelentik majd. A kultúra folyó (tehát nem beruházó) finanszírozása jórészt intézmények és programok támogatása. Stratégiai cél az intézmények és programok támogatása közti egyensúly megteremtése. Ehhez meg kell határozni a nemzeti

alapintézmények körét, amelyek sajátos, törvényben megjelölt feladatokat látnak el. A nemzeti közgyűjtemények alkotják e kör magját Itt nagy biztonsággal és elegendő távlattal kell megjelölni a működés és a finanszírozás kereteit, folyamatosan biztosítva működésük átláthatóságát és figyelve tevékenységük szakmai visszhangjára. A többi kulturális intézmény (kiállítóhelyek, színházak, mozik, nyitott műhelyek) viszont 3-5 évre előre tekintő stratégiai tervvel pályázhat a kiemelt nemzeti támogatás státusára. A pályázóknak vállalniuk kell, hogy a kiemelt támogatás ideje alatt megteremtik további fenntartható működésük feltételeit, így készülve fel arra, hogy egy-két ciklus elteltével nem, vagy csak kisebb hányadban részesülnek költségvetési alaptámogatásban. Ez alapvető szemléleti váltást igényel. Meg kell azzal barátkozni, hogy a költségvetési körbe bekerülni, és abból kikerülni normális

esemény. A törzstámogatási körből kikerülni nem kiűzetés, hanem természetes váltás. A magyar kultúrafinanszírozásnak vannak olyan elemei – a személyi jövedelemadó kulturális szervezeteknek juttatható 1%-a, a Nemzeti Kulturális Alap forrásképzési gyakorlata, az uniós források nemzeti önrészének biztosítása, a filmtörvény egyes elemei –, amelyek nemzetközi közfigyelmet érdemlően működnek. Egészében véve azonban javítani kell a közpénzek tervezésének és fölhasználásának tudatosságán, szakszerűségén és áttekinthetőségén, hogy ne maradjon tere az esetlegességnek, a „kijárásnak”. Ilyen horderejű változás csak alapos előkészítéssel valósulhat meg. A következő években ezért az intézmény-finanszírozás távlati kereteit módszeresen kell kidolgozni, a megváltozott körülményekhez igazítani. Erre három, egyenként mintegy két-három éves szakaszt indokolt szentelni: az első a vizsgálódás és a

megvitatás; a második az éles versenyhelyzet, a megmérettetés (amikor mérjük és közzétesszük a hatékonysági mutatókat, mennyit költ egy adófizető egy-egy célra, egy-egy jegy támogatására, Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 12 stb.), az új helyzethez legjobban igazodó működési modellek kipróbálása; a harmadik az átszervezés korszaka. 4. ELSŐ STRATÉGIAI TERÜLET: KÖZÖSSÉGEK A közösségek megerősítése a következő másfél évtized kulturális stratégiájának egyik súlypontja, mert a kultúra jellemzően közösségekben él: a kultúra az összetartozást, egyéni és közösségi önbecsülést teremtő, megújító és megtartó erő, amely az együttesen értelmezett tapasztalatokban és a közös élményekben fejtheti ki hatását. A Stratégia átfogó célja, hogy hozzájáruljon az összetartó társadalom megvalósításához a helyi szinttől egészen az európaiig. Ehhez a kötődés élményére, az odatartozás

tudatára, az egyének és a különböző kisközösségek közötti kapcsolati és bizalmi hálók kialakulására és megerősödésére van szükség, amit csak egy közösség életében való részvétel – beszélgetés, cselekvés, együttműködés – teremthet meg. Bizalmon és együttműködésen alapuló társadalomban válhatnak az egyének a maguk és közösségük életének céltudatos alakítóivá. A családon és a rokonságon túl a többség számára talán ma is a (lakó)helyi (kis)közösségek a legfontosabbak. A helyi közösségeket szolgálja a stratégia jelen fejezetében megfogalmazott beavatkozási területek közül a (1) Kulturális alapú településfejlesztés, (2) A közösségi részvétel hagyományos és új formáinak ösztönzése, (3) A kulturális kínálat általános hozzáférhetősége. A kistérségi közösségek ma Magyarországon sokszor még csak az uniós támogatások felhasználása miatt fontos igazgatási egységek,

ám a jövőben ennek a szerveződési szintnek a megerősödése várható. A kulturális politika kiemelt területe a nemzet mint kulturális közösség összetartó erejének megtartása. Magyarország uniós tagsága – a szomszédos országokkal és a határon túli magyar kisebbségekkel is közös – közép-európai régiós identitásunkat és európaiságunkat is közvetlenül érinti, lehetőséget teremt önképünk modernizálására, nemzeti önbecsülésünk megerősítésére. Ezek a közösségi szintek egymásra épülnek, egymást erősítik, hiszen Magyarország sikeres európai fellépését szolgálja a helyi kisközösségek erőssége, összetartása, versenyképessége. A (4) Nemzeti önbecsülés, európai civilizált Magyarország, gazdagodó Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 13 hétköznapi kultúra stratégiai cél egyaránt irányul a nemzeti, a nagyrégiós és az európai közösségi szintre. A lakóhelyi kisközösségektől a régiókon

és a nemzeten át az európai szintig egymásra épülő közösségek mellett azonosságtudatunk alakításában fontos szerepet játszanak a vallási, szakmai, a kulturális érdeklődés alapján szerveződő (stb.) közösségek egymást metsző hálózatai is. Egyre szaporodnak a virtuális (tehát döntően a világhálón létező) és csak esetlegesen találkozó közösségek is. Mivel jelentős részük tartalmát tekintve is kulturális természetű, létezésükkel a kulturális stratégiának is számot kell vetnie. 4.1 A KIINDULÓ ÁLLAPOT Egyik legsúlyosabb problémánk Magyarországon a társadalmi szövet gyengesége, a polgárok közéleti passzivitása, a bizalom és az együttműködési készségek hiánya. Csekély annak a társadalmi tőkének a mennyisége, amit a közösségek sűrű hálózata képviselhet. E hiány káros, sőt romboló hatása nem tudatosult eléggé. Pedig nem lehet jól működő, fejlődő, versenyképes társadalmat építeni a

közösségek erősítése nélkül, s mindaddig nem orvosolhatók a szociális, a foglalkoztatási, az egészségügyi problémák, az oktatási-képzési elmaradottság, míg a kultúrát csak luxusnak és nem a növekedés, a fejlesztés erőforrásának tekintjük. A települési, infrastrukturális ellátottság és az anyagi helyzet függvényében esélyegyenlőtlenség van a hagyományosan értelmezett kulturális szolgáltatásokhoz és javakhoz való hozzáférésben. Az egyenlőtlenséget fokozza a kulturális javak használatához, befogadásához szükséges alapkészségek és ismeretek szélsőségesen egyenlőtlen eloszlása a magyar társadalomban. Mindennek következtében a (magas)kultúra élvezete változatlanul csak egy kisebbség kiváltsága. Az időmérleg-felvételek tanúsága szerint a magyar lakosság kulturális fogyasztásában túltengenek a passzív tevékenységek. Átlagosan napi több mint 4 órát töltünk televízió-nézéssel! Eközben

visszaszorult az aktív közösségi kultúra és a műkedvelő művészeti tevékenység, a felnőttképzésben való részvétel tekintetében pedig Európa sereghajtói lettünk. Összehasonlításul: míg a szomszédos Ausztriában a 25-64 évesek 89 százaléka vesz részt felnőttképzésben, Magyarországon csak 12 százalékuk! Az európai átlagtól messze elmarad az idegen nyelvek ismerete is, ami egyaránt gátja a reális nemzeti önértékelésnek és a nemzetközi versenyképességnek. Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 14 A közművelődés nemes történelmi hagyományokra visszatekintő fogalmára súlyos ideológiai terhet rakott az államszocialista kultúrpolitika. Ennek tudható be, hogy a rendszerváltást követően sokan kétségbe vonták szükségességét. A közművelődés szerencsére a megnehezedett körülmények között, hozzájuk igazodva is tovább él. Beletartozik a közgyűjtemények és egyéb kulturális intézmények

közönségkapcsolati munkája is, ám igazi színtere a közösségi tér, amire változatos formában mindenhol társadalmi igény van. A közművelődés mai terei jogállás, tulajdonviszonyok és programok tekintetében is sokszínűbbek, mint egykor a kultúrházak, majd művelődési otthonok hálózata: faluházak, teleházak, kortárs kulturális központok stb. színesítik a palettát A sokszínűség az ország egy részében kínálati piacot teremtett, miközben az egyébként is hátrányos helyzetű falvak és városi peremkerületek jórészében nincs se közösségi tér, se megfelelő kulturális kínálat, s a még meglévő, napi gondokkal küszködő közművelődési intézmények sem képesek ösztönözni, beépíteni és összefogni a helyi kezdeményezéseket. Elsősorban a közvetlen felelős önkormányzatok szűkös forrásai és a hosszú távú káros következményekkel nem számoló döntései miatt sok intézmény leromlott, elavult és

kihasználatlan, kulturális kínálata esetleges és szegényes. Ritka a művelődési otthon típusú intézmény és a többi közművelődési intézmény munkájának folyamatos koordinációja. A helyi kezdeményezések ösztönzése, a támogatásra érett, kidolgozott tervek fölmutatása helyett az önkormányzatok jelentős része „fölülről” várja a megoldást. A kijárásos módszer az érdekérvényesítés elfogadott eszköze maradt, mivel a mindenkori elitkultúra hordozói sokkal nagyobb befolyást gyakorolnak a kulturális politikai döntésekre, mint a helyi cselekvők. Habár ez bizonyos fokig elkerülhetetlen, mégis tudatában kell lennünk annak, hogy így nem érvényesül kellőképp a helyi tudás, a közösségi elkötelezettség – noha nélküle nem lehet a helyi közösségekben eredményt elérni. A közösségeket szolgáló tevékenységre is bénítóan hat az a szakmai és ágazati befeléfordulás, amely a kultúra munkásait szembeállítja a

többi intézménnyel. Ez a helyi szinteken is fékezi az együttműködést az oktatással, az ifjúsági és szociális politikával, a helyi médiával stb. – nem vitatva, hogy itt is mindig (legalább) kettőn áll a vásár. Kevés az olyan széles körben hozzáférhető képzési forma, mely a meglévő tudást megerősítve, a tettre kész helyi lakosokat, elismert személyiségeket megtanítaná a szervezés és működtetés fortélyaira, és segítené őket abban, hogy a helyi döntésekben valóban részt vegyenek, a helyi közösségért valóban hatékonyan tevékenykedhessenek. Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 15 Hasonló korlátok szabnak gátat a kultúra közösségeket erősítő képességének a kulturális ágazat nemzeti szintjén. Bátrabban ki kell aknáznunk itt is a többi területtel (szociálpolitika, ifjúságpolitika, informatika, médiapolitika, turisztika, gazdaságpolitika stb.) való együttműködésben rejlő lehetőségeket!

Mivel e szövetségépítés ma még kezdeti fázisában van, korlátozott a kulturális terület politikai érdekérvényesítő képessége – különösen az esélyteremtő közművelődés indokolatlanul alacsony presztízsű tevékenységéé. Az európai uniós támogatások terén a kultúrára fordítható források versenyhátrányban vannak, mivel az infrastrukturális, környezetvédelmi stb. elmaradást pótló befektetések elsőbbséget élveznek. A forrásokból való részesedésben a kultúra tehát kétszeresen is a háttérbe szorulhat. Az igazgatás és a tárca-szintű irányítás még mindig nem alkalmazkodott eléggé az önkormányzati rendszerhez. Az önkormányzatok elveket, előírásokat, feladat-meghatározást ugyan kapnak a kulturális tárcától, de ezek a források szűkössége és áttételes volta miatt sokszor eleve nem teljesíthetők. A regionális döntési fórumok létrehozása – például az együttműködés a Regionális Közkincs

Szakbizottságokkal – ugyanakkor azt bizonyítja, hogy megindult a szemléletváltás a kulturális politikában. A vidékfejlesztésből, a városfejlesztésből, és a regionális tervezésből ma már kihagyhatatlanok a kulturális terület képviselői. A közösségeket a kultúra definiálja legmarkánsabban. A helyi stratégiák megszületését ösztönzi, hogy a pályázatokon való részvételnek előfeltétele lett a helyi stratégiai fejlesztési terv megalkotása. A hiányosságokat jelzi azonban, hogy nem alakult még ki olyan egységes szempontrendszer és tervezési módszer, amelyre a helyi és a regionális kulturális fejlesztési stratégiák kidolgozói támaszkodhatnának. El kell készíteni a kultúra regionális fejlesztési potenciálját bemutató alapos helyzetelemzést, mert e nélkül a helyi fejlesztési célok területi összehangoltsága is esetleges marad. A kulturális szemlélet, a kulturális ágazat fejlesztése még most sem nem szerepel kellő

súllyal a fejlesztési tervekben. 4.2 STRATÉGIAI CÉLOK A közösségek támogatásán keresztül valósulhat meg a Stratégia két kiemelt célja: a kulturális demokrácia megerősítése és a kreatív és összetartó társadalom megteremtése. A kulturális demokrácia velejárója a közösön belüli számtalan változatnak, a különböző csoportok kulturális teljesítményének fölismerése és méltánylása, fejlődésük segítése, hogy kapcsolódhassanak a többségi és a többi kultúrához, hogy nőjön az esélyük a másféle kulturális szokások és értékek Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 16 megismerésére, elsajátítására. Ehhez olyan kulturális politikára van szükség, amely több figyelmet fordít a közösségi kultúrára és az autonóm művészetek működési feltételeire, valamint a kulturális szolgáltatások befogadójának, fölhasználójának, vásárlójának érdekeire és igényeire. A jól integrált, kreativitását

kibontakoztató társadalomhoz az emberi és társadalmi tőke gyarapítása vezet. Hiszen a gazdasági versenyképesség és növekedés, a fenntartható fejlődés, a fokozódó jólét megalapozása elsősorban az egyének felkészültségén, készségein, tudásán, kreativitásán, egymás és az intézmények iránti bizalmán, és együttműködési hajlandóságán, társadalmi integráltságán múlik. Hiszen a közösségek kultúrája egyszerre az életminőség, a versenyképesség és a fenntartható fejlődés bázisa. A kormányzati kulturális politika feladata e két cél elérése érdekében a közösségi részvétel ösztönzése, a hozzáférés biztosítása és az együttműködés feltételeinek megteremtése. Mindenkinek biztosítani kell a hozzáférés és a részvétel lehetőségét, beleértve a kulturális tevékenység hagyományos formáiból mindeddig kiszoruló csoportokat (munkanélküliek, szegények, betegek, idősek, fogyatékkal élők stb.) A

kulturális politika új tervezési és támogatási gyakorlatában az állami támogatás elosztásakor előnyt kell biztosítani az öntevékeny helyi társadalom részvételével megszervezett közösségi kulturális élet színtereinek és programjainak. Így válhatunk minél többen nemzeti kultúránk aktív formálóivá Olyan kulturális politikára van szükség, amely ösztönzi a közösségek kialakulását, működését és együttműködését, olyan közösségekét, amelyek maguk fogalmazzák meg társadalmi és kulturális céljaikat és terveiket, miközben érdeklődéssel követik, méltányolják és támogatják más csoportok kulturális teljesítményét is. Az tartozik egy közösséghez, aki annak kultúrájában önmagára ismer, s maga is részt vesz e kultúra demokratikus formálásában, amikor megosztja másokkal gondolatait, törekvéseit, együtt dolgozik velük a szűkebb közösség életének alakításában; akinek mindennapi gyakorlatához

tartozik a helyi politikai döntésekben való részvétel. A kormányzatnak úgy kell elősegítenie a kulturális demokrácia és a kreatív és összetartó társadalom megerősítését, hogy mindeközben közvetlenül ne avatkozzék be a közösségek kulturális életébe, feladata „csupán” az „akadálymentesítés”, az ösztönzés, a fejlődés feltételeinek a megteremtése. Eszközei a megújulást, a fordulatot ígérő programok támogatása; a csoportok, települések, szervezetek közötti, a hatékonyabb működést elősegítő koordináció és kooperáció ösztönzése; a felnőttoktatási rendszer rugalmas, az igényekhez igazodó struktúrájának megteremtése és elfogadottságának növelése; a széles körű tehetséggondozás, a műkedvelő csoportok támogatása, a régi és új médiában rejlő adottságok kiaknázásának Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 17 elősegítése stb. A cél az, hogy a kulturális tevékenység legyen a

mindennapok része: A kulturális kínálatban kapjanak ezért minél nagyobb szerepet és ösztönzést a köztereken, a tájban megvalósuló programok. A Stratégia célja, hogy 2020-ra ƒ nőjön a saját magáért és a helyi közösségért aktívan, felelős állampolgárként tevékenykedők, a különböző közösségekben résztvevők aránya; ƒ nőjön a művészeti programokhoz, szolgáltatásokhoz hozzáférők aránya; ƒ legyen a közösség megbecsült, aktív tagja az is, aki csak hagyományos tudással rendelkezik; ƒ a pazarlóan, nem hatékonyan, párhuzamosan működő intézményeket váltsa fel a magántőke növekvő szerepvállalására támaszkodó, többfunkciós intézményrendszer; ƒ hatékonyan működjenek az információáramlás és együttműködés csatornái, hogy ne maradjanak az országban kulturálisan ellátatlan térségek; ƒ a felnőttképzés legyen mindenki, a kistelepüléseken élők, a szegényebb és bármilyen

szempontból hátrányos helyzetű csoportok számára egyaránt elérhető; nyújtson a munkaerőpiacon hasznosítható tudást és fejlessze mindazon készségeket, amelyeket a családi és a fiatalkori iskolai szocializáció során nem sikerült elsajátítani; ƒ a vidék kulturális fejlesztése alakítsa ki vagy erősítse a településeknek, kistérségeknek, régióknak a helybéliek által megfelelőnek tartott és a közreműködésükkel fenntartható egyedi arculatát és vonzerejét – ezáltal hasznosulhat a helyi tudás, növekedhet a kulturális turizmus és a foglalkoztatottság, s mindennek eredményeképp a települések népesség megtartó ereje; ƒ legyen erősebb és sokszínűbb 2020-ra a regionális és a helyi média, gazdagodjanak közösségteremtő funkciói, kulturális műsorai. 4.3 PRIORITÁSOK ÉS ESZKÖZÖK 4.31 Kulturális alapú településfejlesztés a lakóhelyi közösségek bevonásával Az elmúlt évek egyik termékeny fölismerése,

hogy a kreativitás nemcsak a gazdaság motorja, hanem a sikeres településfejlesztés egyik kulcsa is. Világszerte azok a települések bizonyulnak Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 18 gazdaságilag is sikeresnek, amelyek önmaguk kreatív újrafogalmazásával és a kulturális szolgáltatások erősítésével növelték vonzerejüket és népességmegtartó képességüket. A kulturális alapú településfejlesztés kulturálisan érzékeny, emberközpontú, tiszteli a hely szellemét, hagyományait és esztétikumát, ugyanakkor kritikus és merész kísérletekbe vág. Ez a szemlélet Magyarországon az „Európa kulturális fővárosa” címért folyó pályázat kapcsán nyert teret. A pályázat igazolta, sőt fölülmúlta a hozzá fűzött várakozásokat Azon kívül, hogy az ország – és különösen a pályázó városok lakosainak – közvéleményét egy kulturális akcióra irányította, sikerült a kultúra fogalmát a művészetek és a

kulturális örökség hagyományos kereteiből kimozdítania és összekapcsolnia a városépítés, térségfejlesztés kérdéskörével. Erre a tapasztalatra mindenképpen építeni kell a versenyképességi pólusok fejlesztése során, ami a magyar területi politika kiemelt beavatkozási területe. Száz-kétszáz ezres lélekszámú városok esetében a kreatív gazdasági potenciál fejlesztése (ami kisebb térségben és településen kisebb hatásfokú) még ötvözhető a közösségi kötődés kulturális erősítésével. Budapesten a kerületek szintjén újraéledő lokálpatriotizmusra építhet a kulturális alapú városfejlesztés; a főváros egésze pedig a hasonló méretű és súlyú európai agglomerációkkal, globális versenyképességi pólusokkal szálljon versenybe, kiaknázva kulturális és kreatív adottságait. Stratégiai távlatban a helyi közösségek vonatkozásában (tehát kistelepülések és városnegyedek szintjén is) érdemes élni a

kultúra fejlesztési potenciáljával. Úgy kell befolyásolni a már elkezdődött kistérségi és települési stratégiai tervezési folyamatot, hogy abban kiemelt hangsúlyt kapjon a kulturális elem, jelesül: - a közösségi kulturális élet fellendítése (a népi, nemzetiségi és etnikai kultúrák értékeinek megjelenítésével); - az újító, alkotó tevékenységek és befogadásuk számára kedvező feltételek megteremtése az üzleti és a nem haszonelvű szektorokban egyaránt; - az épített és a táji örökség és környezet megóvása, hasznosítása, vonzerejének fokozása. A kulturális alapú településfejlesztés növeli mind a társadalmi befogadás, mind a gazdasági felzárkózás, mind az életminőség javításának esélyét. Biztosítja a fenntartható fejlődést, amelyben a kultúra működő gazdasági tőkévé válik. A kulturális alapú település- és régiófejlesztés eszköze a középtávú helyi és regionális kulturális

stratégiák elkészítése és végrehajtása. A kormányzat feladata e stratégiák elkészülésének módszertani támogatása, a helyi kistérségi és regionális fejlesztési tervek Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 19 összehangolásának ösztönzése. A kormányzati politikának elő kell segítenie a decentralizációt, ösztönözve, hogy helyi, regionális igényeknek megfelelő célprioritások is létezzenek, és legyenek források és eszközök ezek érvényesítésére. Központi forrásból elismerő támogatásban kell részesíteni azokat az önkormányzatokat, amelyek arányában és hatásában többet tesznek a kultúráért. Szükség van a kis települések, depressziós körzeteket pozitív diszkriminációjára a célok, eszközök és források tekintetében egyaránt. 4.32 A közösségi részvétel hagyományos és új formáinak ösztönzése, az emberi és társadalmi tőke gyarapítása A kultúra művészetekre és tudományra

szorítkozó szűk értelmezése helyett a Stratégia a kultúra közösségi jellegét hangsúlyozza. A kultúra komplex rendszer, amely több szállal kapcsolódik a társadalmi, a politikai, a gazdasági élet és a nyilvános kommunikáció egyéb területeihez. A kulturális fejlesztés ennél fogva szociális, foglalkoztatási, oktatási-képzési, egészségügyi és versenyképességi feladatok teljesítését is magában foglalja. A közösségi részvétel hagyományos és új formáinak ösztönzése az alábbi három célt kívánja megvalósítani. 1. Minél többen vegyenek részt szűkebb-tágabb közösségük életének alakításában Aki kertészkedni tud, tegyen a környezeti kultúráért, aki írni tud vagy ért a számítógépekhez, a helyi információáramlást segítse elő, aki szervezni tud, ezt a képességét kamatoztassa a közösség érdekében. A high tech-hez értő fiatal segítse a hasonló érdeklődésű idősebbeket, a low-tech-hez értő

idősebb tanítsa a kézművesség iránt érdeklődő fiatalabbakat. Az intergenerációs és interkulturális párbeszéd, a közös cselekvés erősíti a közösségeket. Ha az egyének érzik, hogy fontosak, hogy hasznosak, hogy szükség van rájuk, akkor nő önbecsülésük, javul a testi és lelki egészségük, egész életminőségük. 2. Minél többen fedezzék fel kreativitásukat, gyakorolják alkotó képességeiket, találják meg a nekik leginkább megfelelő önkifejezési formát. Az európai gyakorlathoz képest nálunk jóval kevesebben folytatnak műkedvelő művészi tevékenységet. A kultúra művelése nemcsak a „profik” ügye, hanem az „amatőröké” is. 3. Váljon lehetővé a korszerű, a munkaerőpiacon hasznosítható tudás megszerzése a tanulás közösségépítő szerepére is építve. Minden tudás értékes, de nem mind piacképes Az oktatási és a munkaügyi, foglalkoztatási tárcákkal szoros együttműködésben, a

közművelődési intézményhálózatot is kihasználva, elérhetővé kell tenni a felnőttképzésben való részvételt, Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 20 biztosítani kell az élethossziglani tanulás feltételeit a kedvezőtlen közlekedési lehetőségeket biztosító kis településeken élők számára is. A jelenlegi foglalkoztatottsági trendek figyelembevételével arra számíthatunk, hogy megnő az egész életen át tartó tanulás szerepe a munkaerőpiaci érvényesülésben. Szintén fontos jelenség, hogy a gazdaság növekvő számú, stabilan inaktív népességgel is fejlődésre képes. A hosszú távon inaktív népesség munkaerőpiaci integrációja vagy nem lehetséges, vagy túl költséges. Fontos, hogy a foglalkoztatásból kimaradók társadalmi integrációja valamilyen közösségi kulturális tevékenységen keresztül megvalósulhasson, hogy életük célokat találjon. A fenti hármas cél megvalósítása, a közösségi részvétel

ösztönzése a különböző társadalmi-demográfiai csoportoknál más-más feladatokat von maga után. A fiatalok saját kulturális értékrendjére építve, közösségeik erősítésén keresztül sikerülhet a tehetséges fiatalok felkarolása, kulturális integrálása, és a kilátástalan helyzetű fiatalok elterelése a drogtól, az alkoholtól. E célok elérését olyan speciális programokkal kívánjuk ösztönözni, amelyek több területre (sport, informatikai kultúra, vizuális kreativitás, mozi-klub, élőzene, amatőr művészet stb.) is kiterjednek Továbbra is ösztönözni kell a különféle versenyeket, országos hatókörű mozgalmakat. A fiatalok számára a népművészetet, a hagyományokat a világzene, a természetes anyagok, az építészet, a tárgykultúra népi gyökereit hangsúlyozva lehet vonzóvá, s ezáltal szellemi örökségünket élővé, modernné tenni. Az életkor meghosszabbodásával folytatódik a társadalom elöregedése, ami

újszerű igényeket támaszt a kulturális kínálat szerkezetével és tartalmával szemben egyaránt. Az idős emberek kulturális és közösségi aktivitása, kapcsolatai drámaian csökkennek a munkaerőpiacról való visszavonulásukkal, ezért rendkívül fontos olyan utak kiépítése, amelyek visszavezetnek a közösségbe. Az önkéntes munka, az önképzés, a tanulás, vagy az amatőr, szocio-kulturális tevékenységek végzése hozzájárul lelki, szellemi és fizikai egészségük megőrzéséhez és gazdasági aktivitásuk meghosszabbításához. Az „alkonygazdaság" (az idősek tanulási, utazási, rekreációs igényeit kielégítő tevékenységek) hozzáférhető kínálatának bővítése biztosíthatja a kulturális életbe való bekapcsolódásukat. Gondolni kell a gazdasági fejlődés veszteseire, a korábban főként mezőgazdasági munkát végző, kistelepüléseken élő emberekre. A kultúra segíthet új szerepet találni számukra a közösségek

életében. Egyrészt helyi tudásukkal bekapcsolódhatnak a kulturális turizmus programjainak kialakításába, másrészt tudásukat a bio- és ökogazdálkodás elsajátításával korszerűsítve, valamint a fenntartható hagyományos gazdálkodói módok újraélesztésével gyarapíthatják a közös tudást, s találhatnak új megélhetést. Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 21 A kultúra eszközeivel is hozzá kell járulni a kisebbségek, különösen a romák társadalmi integrációjához, a kirekesztő intolerancia felszámolásához. Ehhez jó eszköz a kultúrák közti párbeszéd formáinak az erősítése. Pozitív diszkriminációval, kiemelt támogatásban kell részesíteni a roma művészeket és alkotóközösségeket, elősegíteni, hogy produkcióikat, alkotásaikat a nagyközönség folyamatosan megismerhesse. Nemcsak kampányszerű fesztiválokra van szükség, hanem a roma kultúra folyamatos jelenlétére, és legfőképpen arra, hogy a

roma közösségek elsősorban eszközöket kapjanak a művészeti önkifejezésre (a „gondoskodó” állam tehetetlensége helyett). A migráció várható felgyorsulásával Magyarország is bevándorlási célországgá válhat. Fontos, hogy a bevándorlók kapcsolatot találjanak a helyi közösségekhez, hogy toleráns és kölcsönösen hasznos együttműködési formák alakulhassanak ki. Speciális technikákat igényelnek a fogyatékkal élők. Szolidáris társadalomban elképzelhetetlen, hogy egy csoport szándéka és készsége ellenére kiszoruljon a kultúra műveléséből, élvezetéből. Támogatásra méltó minden kezdeményezés, amely a kulturális szolgáltatások és intézmények szélesebb körét teszi használhatóvá a fogyatékkal élők számára is. Támogatni kell a fogyatékkal élők kulturális foglalkoztatását, önkéntes munkalehetőségek biztosításával és egyéb technikákkal biztosítani kell számukra, hogy hasznos tagjai legyenek a

közösségnek. Elő kell segjteni a kulturális életbe való bekapcsolódásukat, pl modern információtechnológiai eszközök alkalmazásának támogatásával (feliratozás, jelnyelvi tolmácsolás, Braille, fénykontrasztok használata, stb.), akadály-mentesítéssel Az összes célcsoport elérésének, a közösségek működésének fontos eszköze az iskolán kívüli képzési rendszerek fejlesztése, valamint a naprakész nemzeti és helyi média. Törekedni kell rá, hogy a társadalom sokszínűsége, sokfélesége megjelenjen a média fikciós- és hírműsoraiban. A nemzeti és etnikai kisebbségek (ezen belül különösen a romák), a fogyatékkal élők, a bevándorlók és más kisebbségek helyzetének megértő, emberközeli bemutatása, történeteik feldolgozása enyhíti a velük szemben táplált előítéleteket, és segíti társadalmi beilleszkedésüket. A média kulturális programjai így a társadalmi összetartozás erősítését is

szolgálják. 4.33 A kulturális kínálat általános hozzáférhetősége, a művészeti alkotások terjesztése A közpénzen létrejövő kulturális produkciók – források és lehetőségek híján – nem mindig érnek el a széles közönséghez. A városi, kiváltképp a nagyvárosi lakosok könnyebben és gyakrabban Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 22 juthatnak művészeti élményhez, mint a kisebb településeken élők. Márpedig ha gyakori és változatos lehetőségük van az embereknek a kultúrához való hozzáférésre, ha kisebb anyagi és idő-ráfordítással érhetik el, ha az iskolai és iskolarendszeren kívüli oktatásban nagyobb hangsúlyt kap a művészeti készségek fejlesztése, akkor többen lesznek képesek a művészeti, irodalmi alkotások befogadására, az előadások élvezetére. Az összművészeti fesztiválok, „kevert” műfajú programok sikere azt bizonyítja, hogy a kultúra, a művészet is hatalmas tömegeket vonzhat,

ha kilép az intézmények falai közül, elébe megy közönségének. A kulturális kormányzat feladata a hozzáférés szélesítése (több kultúrát az utcákra, terekre, látogatóbarát múzeum), a meglévő produkciók terjesztésének támogatása (pl. utazó kiállítások és produkciók), valamint a befogadási, tájékozódási készségek fejlesztése (látogatóbarát múzeum, gyerekek igényeihez és érettségi szintjéhez igazított iskolai kulturális programok, múzeumpedagógia, felnőttkori rendszeres tanulás igényének felkeltése és feltételeinek a javítása). A kulturális szolgáltatások megismertetésében a hagyományos média (televízió, rádió) ajánlóprogramjai mellett nagy segítséget adhatnak az elektronikus adatbázisokat, címtárakat felhasználó új médiumok (internet, mobil kommunikáció). A következő másfél évtizedben a kulturális marketingben előtérbe kerülnek az interaktív eszközök. Ezek módszertanát érdemes

beépíteni a közművelődés egész intézményrendszerébe. 4. 3 4 Nemzeti önbecsülés, európai, civilizált Magyarország, hétköznapi kultúra Uniós tagságunk lehetőséget teremt reális önértékelésre épülő, modern magyarságtudat kialakítására, amely elősegíti hagyományaink, kulturális identitásunk európai szintű elismertségét, a szomszéd népekkel való megbékélést, a határon túli magyarság érdekeinek képviseletét. Mód nyílik arra, hogy a nacionalizmust a nemzeti önbecsülésünk megerősítésével párhuzamosan haladjuk meg. Európa (és a világ más részei) felé történő geokulturális nyitás elősegíti a sokszínűség értékelését, a más kultúrák iránti nyitottság erősödését, a kultúrák közötti párbeszéd jelentőségét. Az európai integráció kultúrák találkozását jelenti. Az Európai Unió segíti a nemzeti kultúrák kiteljesedését és európai népszerűsítését, a sokszínű európai

és nemzeti kulturális örökség megőrzését. Az eltérő kultúrák, szellemi piacok és kulturális iparágak találkozása magával hozza a hazai művészeti alkotások piacának bővülését is. A kormányzat felelőssége a Magyarország kultúrájára, a magyarság egészére jellemző közös jegyek óvása és európai megjelenítése, a magyar, magyarországi és európai kulturális közösség hagyományainak Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 23 megőrzése és új értékekkel gyarapítása. E téren a kulturális politika feladata a tudatos „brandépítés”, a sajátosan magyar művészeti értékek nemzetközi érvényesülésének támogatása, az egyedi kezdeményezéseken túlmutató sikeres művészeti iskolák, sajátosságok, és a jellemző magyar műfajok helyzetbe hozása. A magyar kultúra hatékony sokszektorú külföldi megjelenítése szükségessé teszi a magyar intézetek hálózatának reformját. E reform része lehet

egyrészről a hálózat egységes arculatának, másrészről magyarországi jelenlétének kialakítása, és a külföldön élő magyarság mellett az adott ország társadalmának erőteljesebb megszólítása. Ugyanakkor az előző időszak kulturális külpolitikai tevékenysége, mind a kulturális évadok, mind a mindennapi kapcsolattartás megmutatta, hogy az egyirányú, egyoldalú, nagy nemzeti reprezentációk kora lejárt. Azok a kulturális akciók hoznak igazán tartó eredményt, amelyek közös alkotásra, partnerkapcsolatokra, kooperatív projektekre épülnek. Az évadok sikerességének mértékegysége nem csak, sőt nem elsősorban a bemutatott produkciók, kiutaztatott művészek és a róluk megjelent publikációk, médiatudósítások mennyisége, hanem a magyar és külföldi kulturális szereplők közt létrejött partnerkapcsolatok, elindított közös projektek száma, tartóssága, intenzitása. A kulturális diplomácia hagyományos eszközrendszere

mellett erősen fölértékelődik tehát a kapcsolatmenedzselés, a hálózatépítés, a projektkezdeményezés. A magyar kultúra mai fogalmának és gyakorlatának átalakítását is eredményező nemzetközi együttműködés nem a nemzeti kultúrák eltakarásához, netán elsodrásához vezet, hanem épp ellenkezőleg: újfajta sajátosságainak feltárását, akár eddig ismeretlen oldalainak megmutatását idézheti elő. Kétségbevonhatatlan, hogy ez a közös alkotás civil szereplők dolga, a regionális és nemzeti állami szervek mindehhez csupán a teret kínálják, legyen az tényleges fizikai színhely vagy virtuális tér, a „tereprendezésben” azonban elsődleges felelősségük van. A kulturális csere hagyományos fogalmát egyre inkább kiszorítja a projektszemlélet, a programorientált együttműködés, a több országot érintő hálózatmenedzselés gyakorlata. A kulturális diplomáciának számot kell vetnie azzal, hogy a nemzeti kultúra

fogalma a szubkultúrák kialakulása révén hihetetlenül kitágult, és neki e tág kultúrafogalommal kell dolgoznia. Ugyanakkor azt is tekintetbe kell vennie, hogy e szubkultúrák között sokszor még egyetlen országon belül sincs közvetlen átjárás. A kulturális diplomácia nem teheti meg, hogy a hiányzó egységet mesterségesen létrehozza, netán színlelje, kizárólag a külföldi reprezentáció céljaira hivatkozva. Azt viszont megteheti, sőt meg is kell tennie, hogy összehozza egymással a hazai és külföldi analóg szubkultúrák résztvevőit, és közöttük teremtsen közvetlen átjárást. Az ilyen jellegű, szubkulturális átjárók kialakítása során új energiák szabadulnak fel, új kapacitások kerülnek felszínre, új, eddig ismeretlen tartalmú dialógusok indulhatnak el. A állam, Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 24 a kormányzati kulturális diplomácia hatósugara addig terjedhet (de addig ki kell terjedjen), hogy e

szubkultúrák képviselői és művelői egymásra találjanak. (Szerencsés esetben ezek a szubkultúrák az új befogadói közegben jóval nagyobb és tágabb körű érdeklődést váltanak ki, mint létrejöttük eredeti közegében. Nem egyszer vagyunk tanúi, miként érnek el nemzetközi sikert hazai terepen alig észre vett, „rétegprodukciók.”) Uniós tagságunk alkalmat teremt viselkedés- és környezeti kultúránk javítására is. A mobilitás növekedése fokozza a más kultúrák iránti nyitottságot, a készséget a követésre méltó európai minták átvételére. Az európai kulturális párbeszédbe való bekapcsolódás elengedhetetlen feltétele ugyanakkor a magyar társadalom idegennyelv-tudásának javítása, amelyhez szükség van a helyi és az oktatási rendszeren kívüli nyelvoktatás fejlesztésére. Kiemelt kulturális politikai feladat a magyarországi alkotások nemzetközi kommunikációjának, forgalomképességének fejlesztése (pl. a

fordítóházak, a fordítástámogatási alap támogatásának növelésével, illetve szakmailag specializálódott, promociós export irodák működtetésével). Az EU-csatlakozás lehetőséget teremt az intenzívebb kulturális együttműködésre a szomszédos országokkal is. A Kárpát-medencei magyarság helyzetét is jelentősen átrendezi, hogy a határon túli magyarok több csoportja is velünk együtt integrálódik az Unióba. Egyúttal megnő felelősségünk az Unión kívül maradó magyarságért; segítésükre nagyrészt kulturális téren van lehetőségünk. Célunk, hogy Magyarország a térség egyik kulturális (és ezen keresztül gazdasági) értelemben integráló tényezőjévé váljék. Ennek érdekében is kell támogatni a határon túli magyar alkotókat és elősegíteni műveik terjesztését. Kiemelt feladat a határmenti együttműködések támogatása, a határon túli magyar tehetségek további integrálása a magyar kultúrába, valamint a

határon túli intézmények bekapcsolása a magyarországi intézményi hálózatokba. 4.35 Hatékonyabb működés, áttekinthetőség és megítélhetőség A közösségek joga és felelőssége, hogy az őket érintő ügyeket, a rájuk is vonatkozó döntéseket ismerjék, értsék, befolyásolhassák. Az állampolgároknak joga, hogy pontosan követhessék, milyen kulturális célokra, mennyit és hogyan fordítanak közpénzből. A hatékonyabb működést szolgálja a települések, az állami és a magánszektor, valamint az ágazatok, minisztériumok közötti együttműködés és feladatmegosztás a kulturális teendők területén. Ehhez az információk összegyűjtésére és rendszerezésére, a tevékenységek koordinálására, munkamegosztásra és folyamatos párbeszédre van szükség. Mindez erősíti a szinergiát az oktatási, képzési és kulturális szféra, valamint a vidékfejlesztés között, egyesíti Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 25

közösség-építő és megújító hatásaikat. A jelenlegi párhuzamos intézményi hálózatok átalakításával a többfunkciós kulturális terek létrehozását kell ösztönözni, megteremtve a feltételeit a közművelődési intézmények és más szervezetek (köztük akár piaci szereplők) integrált működésének. Segíteni kell a kulturális élet szereplőinek együttműködését, a humán-közművelődési szolgáltatási szakember-hálózat kiépítését, s törekedni a helyi értelmiség helyben tartására, az elvándoroltak visszacsábítására. Be kell vonni a kulturális munkába a helyben aktív civil szervezeteket, ösztönözni az egyházak részvételét a közösségteremtésben, ki kell alakítani a szakemberek és a spontán aktorok együttműködésének kereteit. El kell érni, hogy a forrásokért pályázó települések ne vetélytársként, hanem partnerként tekintsenek egymásra. Serkenteni kell az állami és a magánszektor közötti

együttműködést, a központi és helyi közhatalmon kívüli szereplők (vállalkozók, civilek) bekapcsolódását a célkitűzésekbe, a megvalósításba, a finanszírozásba. Javítani kell az ágazatok és a hozzájuk tartozó intézmények, szakemberek együttműködését is: szorosabb horizontális kapcsolatokra van szükség az oktatás, a kultúra, a szociális szféra szereplői között (a minisztériumok szintjén: a kulturális, az informatikai, az oktatási, a vidékfejlesztési, a szociális minisztériumok között, illetve az Integrációs Ügyek Hivatalával, valamint az Országos Rádió és Televízió Testülettel). A tisztességes működést, az átláthatóságot és számonkérhetőséget, valamint a hatékonyság növelését egyaránt segítik a kutatások, a költségelemzések, a hatásvizsgálatok. Eredményeik közzététele, a belőlük levont tanulságok alapján tervezhetők a szükséges változtatások. Magyar Kulturális Stratégia – 2006.

26 5. MÁSODIK STRATÉGIAI TERÜLET: A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG VÉDELME Az örökséget a tárgyi és szellemi kultúra területén is az előző nemzedékek hagyatékának az utódok által megrostált és megőrzésre érdemesnek ítélt része alkotja. Ám néhány évtized múltán pótolhatatlan történeti forrásnak vagy éppen kulturális értéknek bizonyulhat az is, ami ma értéktelennek vagy érdektelennek tűnik. Ezért van szükség történeti hagyatékunk megőrzésre nem érdemesített, nem védett részének is a minél teljesebb dokumentációjára. Különösen fontos ez a – népszokásoktól a folklóron és a helyi tudáson át a szabadalmakig és az irodalmi alkotásokig számtalan jelenséget átfogó – szellemi örökség esetében, hiszen az újra felfedezett, átértelmezett hagyomány éppúgy a kreativitás forrása lehet, mint a legújabb technikák alkalmazása. S megfordítva: a jelen sok kulturális innovációja az utánunk jövő nemzedékek

megbecsült örökségének része lesz. Kulturális örökségünk meghatározását a nyitott és befogadó nemzet fogalmából eredeztetjük. Ennek megfelelően a Magyar Köztársaság kulturális örökségét egyrészt a területén feltárt régészeti leletek, fennmaradt (művészeti, történeti, vallási, tudományos, műszaki, ipari vagy mezőgazdasági) műemlékek és gyűjtemények, a hazánkban egykor és ma is élő népek történelmének forrásai, hagyományai, nyelvi, zenei és tárgyalkotó kultúrájának emlékei; másrészt a magyar történelemnek a határainkon kívül található emlékei alkotják. A kulturális örökség része a kultúrtáj is: a természeti környezet belakott, megművelt szeglete, a helyi közösségek több évszázados munkájának eredménye, amely maga is az átörökített kulturális tudás hordozója. E kiterjedt örökség megbecsülése és élvezete egyrészt minél alaposabb ismeretét és megóvását feltételezi. Ide

tartozik a tudományos feltárás, feldolgozás és állagvédelem, és az általános (valóságos vagy virtuális) hozzáférhetőség. Másrészt biztosítani kell a kulturális örökség élvezetéhez szükséges készségek elsajátítását és folyamatos gyakorlását. Az örökségvédelemhez tehát hozzátartozik az örökség tudományos kutatásán és megőrzésén túl az „örökösök” oktatása is, hogy a régi értékek felismerése megerősítse az egyének és közösségek igényességét önmagukkal, életvitelükkel, tárgyi és szellemi környezetükkel szemben. Az örökségvédelem így nemcsak a korábbi nemzedékek iránti tisztelet kifejezője, hanem a történelmileg létrehozott, felismert, de nem választott alternatívák tárháza is, amely mint ilyen a kortárs gondolkodás és alkotás újításainak ösztönzőjévé is válik. Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 27 Kulturális örökségünk az európai kultúrához tartozik, annak

számos forrásból táplálkozó jellegzetes terméke és építőeleme. Európai ismertségének és elismertségének megteremtése a magyar kulturális politika feladata. Ebben a más európai országokban rendezett reprezentatív bemutatkozásokon, kulturális évadokon túl fontos szerepe van a külföldi magyar kulturális intézeteknek, valamint a testvérvárosi kapcsolatok fejlesztésének. 5.1 A KIINDULÓ ÁLLAPOT Krónikus pénzszűkében szenved a régészet, a műemlékvédelem; a közgyűjtemények (levéltárak, könyvtárak, múzeumok) pedig lassan egy évszázada halmozódó nehézségekkel birkóznak a raktározás és nyilvántartás, az állagvédelem és restaurálás területén. A konzerválás technikai lehetőségei és eszközei fejlődésével együtt nőnek alkalmazásuk költségei. A múlt és a közelmúlt anyagi, tárgyiasult emlékeinek gyűjtésével, rendszerezésével, megőrzésével, kutatásával, hozzáférhetővé tételével egyre nehezebb

megbirkóznia a kulturális örökség kezelésével foglalkozó szervezeteknek. Mindennek következtében a közgyűjtemények kényszerűen önmaguk fenntartásával vannak elfoglalva, kevés anyagi és szellemi erőforrásuk marad tevékenységük társadalmi támogatottságának erősítésére, közönségük bővítésére, a közönség igényeihez jobban és rugalmasan igazodó működésmód kialakítására. A kulturális örökségvédelemnek több intézményes gazdája is van. Tevékenységüket épp az eredményesebb örökségvédelem érdekében ügyfélbaráttá kell tenni. Fontos, hogy a tájvédelmi körzetekben élők, az épített örökséget használó tulajdonosok vagy bérlők, illetve a védett műtárgyak birtokosai számára átláthatók és kellően megindokoltak, adott esetben megfellebbezhetők legyenek az örökségvédelmi hatóság rájuk vonatkozó végzései. Közérdek, hogy – a kiemelt jelentőségű, állami vagy egyházi tulajdonban

lévő emlékeken túl – a műemlék vagy műemléki jellegű épületek felelősségteljes hosszú távú hasznosításáról és a tájvédelmi körzetekben folytatható gazdasági tevékenységről – a hatóságokkal egyeztetve – a tulajdonos vagy bérlő jogi vagy magánszemélyek gondoskodjanak. A szellemi örökség elsősorban nem állagmegóvásra szorul – az effajta muzealizálás éppenséggel a halálát jelentené. A szellemi örökség olyan kiterjedt és sokrétű – egyaránt felölel kulturális teljesítményeket és eljárásokat, népszokásokat és szertartásokat, hagyományos szakmákat és technológiákat, az emlékezés különböző formáit –, hogy védelme elvileg sem lehet egyetlen hatóság vagy szervezet feladata. A közkeletű értelmezés többnyire a magyar népi hagyományra és a kanonikus nemzeti műalkotásokra szűkíti le a szellemi örökség fogalmát. Nem Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 28 szabad azonban

megfeledkeznünk a magyarországi nemzetiségek szellemi örökségéről, a tudományok, az egyházak és az egyes szakmák hazai történetéről és kulturális teljesítményeiről, a különböző elektronikus hordozókon létrehozott dokumentumokról és alkotásokról sem. Ezek is szellemi örökségünk értékes részét képezik. Esetleges és nem folyamatos az együttműködés az egyes kulturális örökségvédelmi intézmények és szervezetek között, illetve az egyéb közművelődési és oktatási intézményekkel, a kutatókkal. Az iskolai oktatás sem aknázza ki ezeket az együttműködési lehetőségeket Nem tanít kellőképpen könyvtárhasználatra, digitális információkeresésre, médiahasználatra, a médiumok archívumainak felhasználására stb. Nem használjuk ki kellőképpen a piaci szereplőkkel, tudományos műhelyekkel, az egyházakkal és magángyűjtőkkel fenntartott kapcsolatokban rejlő lehetőségeket. 5.2 STRATÉGIAI CÉLOK A kulturális

örökségvédelem minden területén ösztönözni kell a magántőke növekvő hozzájárulását: ehhez adókedvezményekre, adójóváírásra ugyanúgy szükség van, mint a tárgyi és szellemi örökség megőrzéséért felelős közgondolkodás kialakítására. Javítani és rendszeres gyakorlattá kell tenni az együttműködést az örökségvédelmi és a többi kulturális, művelődési és oktatási intézmény között, s ezzel is elősegíteni a lakosság tárgyszerű és közérthető tájékoztatását. Különösen fontos a saját település (vagy városi kerület) tárgyi és szellemi örökségének megismertetése a tanulókkal, a védelméhez fűződő érdek világossá tétele, a település védett kulturális javainak népszerűsítése – például évente több nyitott műemléki nap szervezésével vagy az általános- és középiskolások számára szervezett előadások, kirándulások stb. keretében Csak ilyen ismeretek birtokában válhatnak az

„örökösök” a hatóság és az örökségvédelmi intézmények partnerévé például az épített örökség fenntartható hasznosításával kapcsolatos alternatívák közös mérlegelésében, a tudatos környezethasználatban. Kiemelt támogatásban kell részesíteni a hazai nemzetiségi, egyházi, illetve a határon túli magyar kisebbségek tárgyi, szellemi, építészeti és kultúrtáji örökségének megőrzését. Mindennek tudományos feldolgozása és megismertetése a magyar állam által koordinált hálózat keretében történhet a regionalitás és a szubszidiaritás elvének messzemenő figyelembe vételével, a tudományos és a promóciós munka decentralizálásával. Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 29 A kulturális örökség őrzésének és bemutatásának valamennyi intézményében ki kell alakítani az önkéntes munkát vállalók képzésének és alkalmazásának feltételeit és az intézményhez szabott formáit. Ennek jogi

feltételeit megteremtette a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII törvény Az önkéntesek foglalkoztatása számos előnnyel jár: több időt hagy a szakembereknek a tudományos munkára, a bemutatási formák kidolgozására; a helyi lakosság bevonásának, a közönségkapcsolatok fejlesztésének a legígéretesebb formája; komoly szerepet játszhat az általános ismeretszint emelésében, a kulturális érdeklődés felkeltésében, s ami a legfontosabb, a nyugdíjasok és a munkanélküliek társadalmi elszigetelődésének a megakadályozásában. 5.3 PRIORITÁSOK ÉS ESZKÖZÖK 5. 3 1 Műemlékvédelem A terület szakembereinek javaslataihoz igazodva a hatályos kulturális örökségvédelmi törvényt oly módon kell módosítani, kiegészíteni, hogy egyfelől erősödjék az örökségvédelmi intézmények hatósági intézkedési jogköre, másfelől lakossági szolgáltató oldala. Ennek szellemében: • Ki kell alakítani a

hatékony, egyszerűbb, ügyfélbarát ügyintézés gyakorlatát, valamint a lakosság, az önkormányzatok, az egyházi intézmények és tulajdonos szakmai szervezetek számára a rendszeres, ingyenes tanácsadás formáit. Érdemes tájékoztató füzeteket megjelentetni és online adatbázist létrehozni a műemléki védettséget élvező területek, ingatlanok és a védett műtárgyak tulajdonosai számára az igénybe vehető kedvezményekről, a fenntartással kapcsolatos kötelezettségekről és a különböző engedélyeztetési eljárásokról. Ugyancsak fontos a védett környezetbe illő, előírt építő- és festékanyagok, növények stb. kereskedelmi kínálatának biztosítása. • Gondoskodni kell arról, hogy a régészeti és műemléki topográfia adatai és a helyi kulturális örökségi elemek közérthető leírása felkerüljön az önkormányzati honlapokra. A jobb együttműködés érdekében fakultatív kurzusokat érdemes szervezni az

önkormányzatok választott tisztségviselői számára a történeti épített környezet védelmének elveiről és a lehetséges hasznosítási formákról, hogy az örökségvédelem beépülhessen a terület- és településfejlesztési tervekbe. • Létre kell hozni az örökségvédelmi szakmai és műszaki felügyelet mellett működő építési tervezési, épület-, műtárgy- és dokumentum-restaurálási szolgáltatások országos hálózatát. Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 30 Ehhez szükség lesz a graduális és posztgraduális műemléki építészképzés és a közép- és felsőfokú restaurátorképzés megerősítésére is. • Közérthetően megfogalmazott, általánosan hozzáférhető pályázatok kiírásával kell ösztönözni a magán- és jogi személyek részvételét az ingatlan kulturális örökség védelmében, fenntartásában és megfelelő hasznosításában. A pályázathoz kapcsolódjék ingyenes tanácsadás • Évente

kiosztható örökségvédelmi díjat kell alapítani a mindenkor legsikeresebb – nem államilag finanszírozott – műemlékvédelmi vagy -hasznosítási teljesítmények elismerésére és népszerűsítésére. 5. 3 2 Közgyűjtemények Könyvtárak A könyvtárak szerepe az információs korban jelentősen bővült. A könyvtár hagyományosan az ismeretek rendezésének és terjesztésének egyik legfontosabb központja. A könyvtárak által gyűjtött és szolgáltatott dokumentumok típusa és köre folyamatosan bővül, kiterjed az elektronikus dokumentumokra is. Könyvtár ma már nem létezhet elektronikus szolgáltatások, adatbázisok nélkül, azonban egészen a legutóbbi időkig ezek az adatbázisok hiányosak voltak, egymástól is elszigetelten épültek ki, és nem kapcsolódtak a nemzetközi adatbázisokhoz. Magyarország gazdasági versenyképessége elképzelhetetlen a nemzetközi szakirodalom hazai hozzáférhetősége nélkül; ennek érdekében növelni

kell az országos gyűjtőkörű szakkönyvtárak beszerzéseit, egy egységesített adatbázis létrehozásával és karbantartásával egyszerűsíteni és olcsóbbá tenni a könyvtárközi kölcsönzést, s a nagyobb megyei, városi könyvtárakban is ingyenesen hozzáférhetővé tenni az elektronikus folyóiratokat és könyvtárakat. Többször megfogalmazódott, de nem valósult meg az a javaslat, hogy az állami kulturális támogatás közvetve, a köz- és szakkönyvtárak szerzeményezésén és megrendelésein keresztül támogassa a hazai könyv- és folyóirat-kiadást. A kulturális alapú város- és vidékfejlesztésnek minden településen fejlesztenie kell azt az intézményt, amely mintegy a kulturális portál szerepét tölti be helyi lakosok számára. Ebben az intézményben tájékozódhatnak a település és a régió többi kulturális intézményének programjáról, terveiről, használatáról stb. Ez sok esetben a helyi könyvtár lehet, amelynek

funkciói ennek megfelelően megsokasodnak: az igényekhez igazodva és elébük menve a könyv-, CD- és videó-kölcsönzésen, a helyben olvasáson és hallgatáson túl újra meg lehet és kell Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 31 teremteni a rendszeres filmvetítés, közös zenehallgatás alkalmait, a találkozás, a tanácskozás és a beszélgetés tereit. A könyvtárak még nem használják ki a magyar szerzői jogi törvény által biztosított lehetőséget arra, hogy digitális dokumentumaikat zárt online hálózaton elérhetővé tegyék minden szabad felhasználású helyen (a közgyűjteményekben, a köz- és felsőoktatási intézményekben). A tudásmegosztás és -gyarapítás így kialakuló új formái kétségkívül a közgyűjteményi, közösségi intézmények szolgáltatási profiljainak konvergenciáját eredményezik, hozzájárulva ahhoz, hogy a közgyűjtemények a közösségépítést, a művelődést, a tanulást és a kutatást egyaránt

lehetővé tevő közösségi terekké váljanak. Levéltárak, archívumok A magyarországi levéltári intézményrendszernek megsokasodott és részben új feladatokkal kell megbirkóznia. Az egyik a rendszerváltással megszűnt vagy átalakult szervek és szervezetek, illetve a jogutód nélkül megszűnt gazdálkodó szervezetek iratanyagának átvétele és feldolgozása. A másik az újabb (audiovizuális, elektronikus) adathordozókkal kapcsolatos gyűjtési, konzerválási munka. Sürgősen enyhíteni kell a raktározási gondokon, javítani a munkafeltételeken és felgyorsítani a leginkább veszélyeztetett, valamint a leggyakrabban használt dokumentumok digitalizálását. A digitalizálás az állagmegóváson túl a nyilvántartásnak, elemzésnek, közzétételnek semmivel nem pótolható lehetőségeit kínálja, ezért ma az örökségvédelmi munka egyik fő területe. Ugyanakkor újabb gondok forrása Igen költséges eljárás, amit tovább drágít a

szapora technológiaváltás. A megőrzés és fejlesztés teendői így megkettőződnek, hiszen az eredeti állomány mellett a digitalizált állomány is karbantartást igényel. Múzeumok A 2003-ban elkészült Alfa-program átfogó helyzetképet adott a közel 840 magyar múzeum helyzetéről, s meghatározta a fejlesztés prioritásait, különös tekintettel a preventív állományvédelemre, az elektronikus nyilvántartásra, a virtuális hozzáférés elősegítésére és a nyitott, szolgáltató, látogatóbarát múzeumok megteremtésére. E programban célként fogalmazódott meg a múzeum társadalmi integratív szerepének („legyen kulturális központ, az adott közösség, város, térség régió számára”) és gazdaságélénkítő, a kulturális turizmusban betölthető funkciójának erősítése. Valamennyi múzeumban szükség van a munkafeltételek olyan Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 32 átalakítására, amely biztosítja a

kiállítások alapos tudományos és múzeumpedagógiai előkészítését. Véglegesen rendezni kell a műszaki és technikai múzeumok helyzetét, erősíteni együttműködésüket az iskolákkal és a szakképző intézményekkel. Érdemes adójóváírással ösztönözni a vállalatok és magánszemélyek által a közgyűjteményeknek nyújtott támogatást (ilyen lehet a tartós letét, ajándékozás, a restaurálási vagy a kiállítás-rendezési költségek átvállalása). A múzeumi állományok elektronikus nyilvántartása mellett az állomány digitalizálása is fontos feladat, hogy a közösség birtokba vehesse, használhassa a múzeumokban őrzött örökséget. Az állami fejlesztések és a hazai szabályozás helyezze előtérbe ezt a szempontot. Az egységes elektronikus múzeumi nyilvántartási rendszernek a már használatban lévő, az internetes publikációt lehetővé tevő komplex múzeum-informatikai rendszerekbe kell beépülnie. A múzeumok

egyik alaptevékenységévé kell tenni a közművelődés internetes támogatását is. Ehhez piaci partnerek is könnyűszerrel találhatók. 5.33 Szellemi örökség A szellemi örökség védelme a kulturális örökségvédelmi rendszer alkotóeleme, ezért a szellemi örökség őrzése, kezelése, kutatása és bemutatása nem függetlenedhet az örökségvédelem meglévő intézményeitől. A múzeumok a szellemi örökség tárgyi lenyomatait mutatják be, a könyvtárak, levéltárak, audiovizuális archívumok a szellemi örökség szöveges, képi vagy hangrögzített dokumentumait archiválják, a tájházak pedig a helyi kulturális hagyományok átörökítésének közösségi helyszínei. A szellemi örökség magas szintű tudományos kutatása nélkülözhetetlen, de a dokumentáláson túl meg kell teremteni a széles körű hozzáférhetőség feltételeit is: a szellemi örökség megismertetésének intézményes és nem intézményes kereteit. A szellemi

örökség egy részét – például a kisebbségek történeti emlékezetét, a közelmúlt folklórját – még nem is ismerjük eléggé. A szellemi örökség védelmének két fő stratégiai iránya: • a szellemi örökség ismeretanyagának elmélyítése és kiszélesítése, • a hozzáférés kiterjesztése a lehető legszélesebb körben, lehetőséget adva az élő örökség alkotó elsajátítására és folyamatos megújítására. A könyvtárak és levéltárak a digitalizálás révén a korábbinál nagyságrendekkel szélesebb körben tehetik hozzáférhetővé a kulturális javakat; a múzeumok interaktív megoldásokkal tehetik a kiállításokat vonzóbbá a látogatók számára. A szellemi örökség azonban olyan sokrétű Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 33 kulturális teljesítményeket, művészeti alkotásokat, technológiai eljárásokat foglal magába, és ezek elsajátítása olyan sokoldalú kompetenciát igényel, hogy kiemelt

szerepet és támogatást kell kapnia a kultúrák és kulturális ágazatok közötti párbeszédet és ismeretcserét lehetővé tevő közösségteremtő vállalkozásoknak. Az ismeretek szélesítésére és a nyílt hozzáférésre mutathatnak példát a többfunkciós, a modern muzeológia ismérveit érvényesítő történeti múzeumok, amelyek egyúttal dokumentációs központok, friss technológiával ellátott archívumok, és képzési centrumok. Nyíljon Roma Történeti Múzeum és Dokumentációs Központ az Észak-Magyarországi régióban, egyszerre ismertetve meg a különböző cigány népcsoportok közös emlékezetét, művészeti alkotásait, változó népszokásait, kézműipari újításait, nyelvi gazdagságát. Szülessen meg végre – vagy jelenjen meg létező történeti múzeumok anyagában – a „Rendszerváltás Múzeuma és Archívuma”, hiszen szellemi örökségünknek ez is része. A regionális és megyei múzeumok folytassák a közösen

szervezett tematikus vándorkiállítások rendszerét, bátran váltogatva a művészeti, kézműipari, építészeti, zenei alkotások bemutatását. A közös emlékezet és közös tudás gyarapítása érdekében létesüljenek olyan virtuális terek az interneten – az oral history közösségi terei – ahol mindenki elmesélheti a saját történetét és emlékeit különböző történeti és kulturális eseményekkel, személyiségekkel, szokásokkal kapcsolatban, hogy történeteik tovább gazdagítsák a közös tudást. A közgyűjteményekhez hasonlóan a kultúrtájak keretében működő tájházak, skanzenek, kulturális utak is legyenek az átörökített hagyomány és a szellemi örökség bemutatásának, megismertetésének és elismertetésének kiemelt intézményei. Az ORTT-vel együttműködésben ösztönözni kell, hogy az országos, regionális és helyi médiában hangsúlyosan jelen legyenek a kulturális műsorok. A szellemi örökség védelme

egyaránt jelenti a kulturális javakat létrehozó és továbbörökítő közösségek, az általuk kialakított fogások, eljárások és technológiák, valamint a tevékenységük keretét adó társadalmi szerveződés védelmét. A szellemi örökség fennmaradását és megújulását azonban leginkább az szolgálja, ha nyitottá, szabadon felhasználhatóvá téve, új tartalmak létrehozásához járulhat hozzá. A szabad hozzáférés, az örökség közkincsként való megismerésének lehetősége ad módot az örökség alkotó elsajátítására, élővé tételére és folyamatos megújítására. A kulturális politika valamennyi eszközével törekedni kell arra, hogy szellemi örökségünk a korszerű médiumokban és műfajokban is megjelenjen, és így befogadásuk természetessé váljék a 21. század új nemzedékei számára Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 34 6. HARMADIK STRATÉGIAI TERÜLET: KORTÁRS KULTÚRA A kultúra mindig és mindenütt

elsősorban kortárs kultúra. A kulturális alkotás feltételeinek korszerűsítése és eredményeinek integrálása a hétköznapi gyakorlatba a kulturális politika egyik fő célja. Különös figyelmet kell fordítania arra, hogy esélyt kapjanak a pályakezdő művészek, illetve az alternatív tárgyalkotási és közlési formákkal kísérletező alkotók. Az e téren szükséges állami és önkormányzati intézkedések bizonyosan megtérülő szellemi befektetést ígérnek. Hiszen a kortárs művészetek és kreatív iparok naprakész válaszai a mai társadalmi és gazdasági változásokra mindannyiunk tájékozódását segítik, társadalmunk megújulási képességét, kreativitását, versenyképességét ösztönzik. A kortárs kultúrának kiemelt szerepe van az életminőség javításában, az emberi tőke fejlesztésében és a közösségteremtésben egyaránt. Ahhoz, hogy a kortárs kultúra a 21. század első évtizedeiben kibontakoztathassa új

értékeket teremtő és a régi értékeket megőrző és újra felfedező munkáját, szükség van a művészeti tevékenység intézményes kereteinek korszerűsítő átalakítására újragondolására, megbontására, egyes pontokon fokozatos, másutt radikális átformálására. A Stratégia az autonóm és alkalmazott művészetek életminőség-javító lehetőségeit, a gazdasági növekedésében és egy-egy település, régió vagy az egész ország versenyképességének javításában játszott szerepét hangsúlyozza. Nem tér ki azon hatásaikra, amelyekről a kulturális alapú város- és vidékfejlesztés összefüggésében már volt szó. 6.1 A KIINDULÓ ÁLLAPOT Az elmúlt évtizedek során a nyugat-európai társadalmak a kortárs kultúra intézményeinek fejlesztésében látványos és tartós sikereket értek el. Európa államszocialista rendszerei más utat jártak: a művészetek nyilvánosságát szigorú ideológiai korlátok közé

szorították, megakadályozták a kortárs kultúra intézményeinek kialakulását, viszont támogatták a legfontosabbnak ítélt alkotókat, s legalább a létfenntartás szintjén biztosították a hivatásos művészek tömegének megélhetését. A rendszerváltás óta a kulturális ágazat érdekérvényesítő pozíciója látványosan romlott, miközben a kulturális javak piacának hirtelen kiszélesedése és a kulturális fogyasztási szokások alapvető átrendeződése következtében a magaskulturális tevékenységek piaci részesedése is csökkent. Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 35 1990 és 2005 között a magyar kultúra művelői az újonnan kapott szabadság keretei között a „túléléssel” voltak elfoglalva. Korábban ismeretlen versenyhelyzetben találták magukat Ma már egymással versengenek nemcsak a közönség figyelméért, hanem a létrehozáshoz, a bemutatáshoz, az ismertté váláshoz és a magyar piacon túlra jutáshoz

szükséges forrásokért is. Nyilvánvaló, hogy mindegyikük tevékenységét nem lehet – de nem is szükséges – közpénzből finanszírozni. Hogy kiket és mely szervezeteket, milyen mértékben támogasson a kormányzati kulturális politika, annak a tisztesség és az átláthatóság jegyében megalkotott, mindenki által ellenőrizhető és számon kérhető kritériumokat érvényesítő pályázatokon kell eldőlnie. A központi iránymutatás és cenzúra megszűntével megteremtődött mind az alkotás, mind a kulturális termékek közötti választás szabadsága. Megszaporodtak az autonóm kulturális terek, és számos új, rövidebb-hosszabb távra szerveződő alkotóközösség jött létre a fennálló intézményi struktúrán kívül vagy annak peremén. Egyre-másra nyílnak az új galériák, ahol bemutatkozhatnak a fiatal képző- és iparművészek, alakulnak színtársulatok és zenekarok. Ez a forrongás végképp kikényszeríti a bejáratott

intézmények modernizációját. A kulturális intézményhálózat ugyanis ma egyszerre túlméretezett (nagyszámú repertoárszínház és állandó szimfonikus zenekar) és hézagos (kevés és területileg koncentrálódó művész mozi, kortárs művészeti galéria, többfunkciós kortárs művészeti tér, illetve „irodalom háza” típusú intézmény). A kortárs kulturális értékek terjedését gátolja az is, hogy a települések jelentős hányadában alig van forrás programok szervezésére, és nagyon kevés szakember dolgozik a jelen kultúrájának népszerűsítéséért. 6.2 STRATÉGIAI CÉLOK Az elkövetkező másfél évtizedben akkor van esélyünk a magyar kulturális identitás érthető és hiteles képviseletére, ha figyelmet és rangot kivívó teljesítményekkel állunk a világ elé. A kortárs kulturális alkotás világában már felnőtt egy világot látott, tájékozott nemzedék, amely jól ismeri és használja a kortárs művészetek

sokszínű „nyelvezetét”, és otthonosan mozog a nemzetközi művészeti színtereken is. Tizenöt év múlva a sokirányú tájékozottság a nemzetközi művészeti világban már valószínűleg a befogadók várakozási horizontját is meghatározza. Ehhez azonban az kell, hogy az állami feladatok sorában az élre kerüljön a kortárs kultúrában való otthonos tájékozódás elősegítése, hogy értő használata a hétköznapi tevékenységek sorába simuló, természetes életforma része legyen. E cél elérésében döntő szerep hárul a kiépítendő többfunkciós intézményhálózatra: a befogadó és produkciós – inkubátorházként is működő – Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 36 színházakra, a többfunkciós kiállítótermekre, illetve a működtetésükért felelős, jól képzett szakembergárdára. A kortárs kultúra a jelen élményeit és kérdéseit feszegeti, mai problémáinkra keres megoldásokat. A demokratikus közpolitika

érdeke, hogy e kérdések és válaszok bekerüljenek a nyilvános társadalmi párbeszédbe. Azokat a kortárs kulturális alkotásokat, amelyek sem a szélesebb piacon, sem az elit közönség körében nem találnak kedvező fogadtatásra, az a „természetesnek” tartható érdektelenség győzi le, amellyel a közönség elutasítja az olyan műveket, amelyek nem neki szólnak. Tizenöt évet előre tekintve akkor lehet elégedett a kulturális szektor, ha a ma elitkultúráját látja kis késéssel „átszivárogni” a holnap népszerű kultúrájába. Ha azt látja, hogy a magaskultúra párbeszédet folytat a hagyománnyal, vitába száll a tömegkultúrával, és eközben egyre szélesebb közönséget vonz. 6.3 PRIORITÁSOK ÉS ESZKÖZÖK Nem a kulturális javak előállításának és használatának irányítása az állami feladat, hanem azoknak a jogi és intézményi kereteknek a kialakítása, amelyek között kibontakozhatnak mind az egyéni, mind a közösségi

kezdeményezések. Az autonóm és alkalmazott kortárs művészetek kimagasló szerepet játszanak az ízlésformálásban, az esztétikai-erkölcsi értékek reflexiójában, az innovációban – de még a nagyobb és gazdagabb országokban is e területnek csak szűk szeleteit tartja el a piac. Ennek tudatában kell meghatározni a támogatási rendszer prioritásait és az ezeket érvényesítő átalakítását. A kulturális kormányzatnak az arra érdemes intézmények fenntartása és a kulturális értékőrzés mellett kiemelt feladata az értékteremtés lehetőségének kiszélesítése. Sokszínűség és alternatíva nélkül nincs élő, pezsgő, sokféle csoportot megmozdító, megújulásra képes kultúra. A kultúra ugyanis plurális szerkezetű. A huszadik századi diktatúráknak vége, és a szabadság kultúrája szakítást jelent a diktatúra – nyomokban még létező – kultúrpolitikai örökségével. A demokratikus kultúrpolitika nem kanonizál, nem

diktál, nem tilt, és nem büntet Nem a politikusok dolga kijelölni a kulturális értékeket, hanem az alkotóké és a befogadóké. A kormányzatnak egyfelől adókedvezményekkel, a beruházásokat könnyítő jogszabályok megalkotásával kell ösztönöznie a magántőke további részvételét a kulturális tevékenységek finanszírozásában, másfelől új programokat elindító, illetve a már működő, értékes programokat a holtpontokon átsegítő támogatási politikával kell gondoskodnia a kortárs kultúra széles körű terjesztéséről. Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 37 A kulturális javakhoz való jobb és teljesebb hozzáférés megteremtése a kortárs alkotások esetében sajátos módszereket követel: a sikeres produkciókat – bármely művészeti ágban, a színjátszástól a fotográfián át a képzőművészeti installációkig – ország- és régiószerte utaztatni kell, hogy minél szélesebb közönséggel találkozhassanak.

Ezen a területen óriási lehetőségek rejlenek: az itt-ott már megvalósuló múzeumi és színházi koprodukciók mintájára a kultúra más területein is lehetőség van több település együttműködésére, közös művészi produktumok létrehozására, s egymáshoz való eljuttatására. E rendszer kiépülésének, széles körű elterjesztésének feltétele a lehetséges befogadó intézmények korszerűsítése és hálózatba kapcsolása. Az együttműködő befogadó intézmények nagy valószínűséggel fokozzák a versenyt, jobb minőségű produkciókat igényelnek. Nem lebecsülendő a lokálpatriotizmus erősítésében játszott szerepük sem. A 21. századi Európában csakis az a nemzet lehet sikeres tagja a nemzetek közösségének, amely képes vonzó, hódító és befogadó kortárs kultúrát létrehozni. A határok eltűnésével új tartalmat kap a lokálpatriotizmus is: a szülőhazához kötődő fogalom mellett egyre nagyobb jelentőséget ölt

az európai lokálpatriotizmus. Gyökeresen megváltoznak mind az alkotás, mind a közönséghez való eljutás lehetőségei és formái: a helyi, hazai megmutatkozási lehetőségeken túl a művész hazája egyre kézzelfoghatóbban az egész világ – más szóval a nemzetközi kulturális piac. Az esélyteremtés ebben a kontextusban azt jelenti, hogy a művésznek legyen lehetősége nemzetközi szintű megméretésre anélkül, hogy tehetsége kibontakoztatása érdekében arra kényszerülne, hogy elhagyja szülőföldjét. Fel kell egyúttal készülnünk arra, hogy hazánk is bevándorlási célországgá válhat, és a sokszínűség megbecsülésével, a kultúrák közötti párbeszéd szellemében kell kialakítani a más kultúrákkal való találkozás, ismerkedés intézményi kereteit. A kortárs kulturális produkciókban már ma is egyre többször jutnak szóhoz a kisebbségi kultúrák. A kulturális kormányzat feladata, hogy lehetőséget teremtsen a

„kreatív kulturális kölcsönhatásokra” – hogy se a kisebbségek, se a bevándorlók kultúrája ne záruljon önmagába. A kortárs művészet iránt felelős közszférának gondoskodni kell a művészeti oktatásról és a fiatal tehetségek felkarolásáról, hogy egyetlen kiemelkedő tehetség se vesszen el. Ehhez szükséges az iskolai és posztgraduális ösztöndíjak rendszerének karbantartása és fejlesztése, a díjak szaporítása és az ösztöndíjak minimálbérhez kötése. Mindezt jól kiegészíti a külföldi csereprogramokba való intézményes bekapcsolódás. Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 38 6.31 A támogatási rendszer újragondolása A Nemzeti Kulturális Alap a rendszerváltás korának terméke, általa sikerült elérni a kultúra felszabadítását az állami gyámkodás alól. Ám nem minden esetben célszerű minden szabad forrást és döntést továbbra is különböző kuratóriumok kezében hagyni, mert bebizonyosodott, hogy

ez részben pazarláshoz, részben a középszer elburjánzásához vezet. Olyan „vegyes” módszereket érdemes választani, amelyek országunkban hosszú távon működhetnek. A biztosan megtérülő befektetésekben érdekelt magántámogatásoknak világszerte csak töredéke jut a kortárs kultúrára. Ezért látványosan növelni kell az újító kortárs művészetek állami támogatását, valamint matching grant/fund típusú támogatással serkenteni a kortárs kultúrára irányuló magán mecenatúrát. Meg kell teremteni az elsőrendűen fontos kortárs művészeti intézmények nagyobb működési biztonságát. Megfontolandó, ne legyenek-e a kortárs művészeteknek is nemzeti intézményei. A kulturális kormányzat – az ORTT-vel együttműködve – arra törekszik, hogy kulturális műsorok minél nagyobb arányban jelenjenek meg a magyar média kínálatában. Ezt egyrészt szabályozási eszközökkel (a médiatörvénynek a műsorarányokra és típusokra

vonatkozó előírásai alapján) lehet segíteni. Másrészt erősíteni kell a kulturális műsorok gyártásának támogatását, különösen a gyermek- és ifjúsági filmek, tudományos, felnőttoktatási programok, illetve a kisebbségi és a kortárs kultúrát bemutató műsorok, sorozatok készítését. 6.32 Új művészeti formák A nyilvánosság új terei mellett a hagyományos közterek közösségteremtő szerepe is felértékelődött. A fogyasztói ethosz térnyerésére adott sikeres válasz az ellentétes irányú területfoglalás. Általános jelenség, hogy a közönségüket kereső kortárs művészek kirajzanak a kiállítótermekből és színházakból, és elviszik produkcióikat a városi terekre, a bevásárlóközpontokba, a parkokba, az aluljárókba. Ennek ízlésformáló ereje és jelentősége felmérhetetlen. Ha az emberek nem térnek be a kultúra hagyományos intézményeibe, úgy ezeknek kell területet foglalniuk a hétköznapi

terekben. A művészeti alkotások térfoglalása a köztereket a társadalmi párbeszéd közösségi tereivé alakítja. A köztéri produkciók támogatása nem maradhat a jelenlegi alacsony szinten, az elit produkciók árnyékában. A köztéri művészet (street art, public art) nem azonos sem a középületek falát díszítő „murális” művekkel, vagy az előttük felállított szobrokkal, sem a falfirkákkal – még ha sok művész szívesen használ is grafittit a köztéri alkotásához. A nyilvános térben alkotó művészek „párbeszédben” állnak a közterek adottságaival, és kreatív alkotásaik Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 39 éppen ezekben az interakciókban valósulnak meg, s képeznek újabb teret a nyitott kulturális párbeszédhez. A médiaművészet nem csupán az új médiumokra készült művészeti alkotások gyűjtőfogalma, törekvésében a médiumok, a technológia és a társadalom változó viszonyrendszerére reflektál.

Mediatizált világunk tapasztalatait fogalmazza meg, annak gyakorlatait és készségeit mobilizálja a befogadóban a technológia és a művészetek határterületén. Nem csupán korunk jobb intuitív megértését segíti, fontos szerepet játszik a technológia innovatív alkalmazásainak kidolgozásában is. A médiaművészet új távlatokat nyitott a művelődés és műélvezet hagyományos tereinek kitágításában. A köztéri művészet mellett a médiaművészet a legalkalmasabb eszköz ma arra, hogy a laikus közösséget megérintse és párbeszédre késztesse saját életmódjáról, környezete állapotáról. Ez a terület interaktivitásánál, játékosságánál, és ismerős jellegénél fogva a művészetek és a kultúra iránti érdeklődés kapuja lehet. Ezért fontos e művészeti törekvések megismertetése és megjelenésének támogatása Mivel a médiaművészet a kreatív ipar fejlődésének is fontos forrásává vált, gazdaságfejlesztési,

társadalompolitikai és művészeti szakmai szempontokat egyaránt jól szolgálna egy médiaművészeti és -technológiai kutató és fejlesztő központ, ami – Moholy-Nagy László hagyományait követve – a határterületeket forradalmasítva válhatna jelentős regionális kulturális központtá. Vannak létező és most formálódó európai uniós intézmények Európa újrarajzolódó kulturális térképén. A magyar kultúra állásai igen erősek a kortárs zenében, de akár az újszerű NAVA és Jövő Háza program a központja és kiindulópontja lehet egy európai léptékű kezdeményezésnek. Amennyiben Magyarország bármelyik európai kortárs kulturális intézmény székhelyévé válhatna, az az országunkról kialakított kép egészére kedvezően hatna. 7. NEGYEDIK STRATÉGIAI TERÜLET: NYITOTT KULTÚRA A kultúra nyitottsága egyszerre jelenti fogékonyságát az újra, a szokatlan megoldások megértésének, az idegen eredetű hatások

beépítésének készségét és azt, hogy kulturális javak mindenki számára egyenlően, teljes egészükben hozzáférhetők, továbbá a jog által megvont keretek közt szabadon felhasználhatók az ismeretek gyarapítására, készségek elsajátítására, Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 40 szórakozásra, kikapcsolódásra, kapcsolatteremtésre, önkifejezésre és új kulturális tartalmak megalkotására. A nyitott kultúra új esélyeket teremt Ez az elv nem újdonság, hiszen az első közgyűjteményeket a 18. században már a hagyomány és a kortárs kultúra megismerhetővé tételének „civilizáló és nemesítő” céljával alapították. A magyar kultúra akkor lehet valóban az egész nemzet kultúrája és az egyetemes kultúra szerves része, ha a közpolitika a lehető legszélesebb kör számára biztosítja minél teljesebb hozzáférhetősége feltételeit, amelyekbe beletartozik a materiális és szellemi javakkal való találkozás

lehetőségén túl a megértésükhöz, értékelésükhöz szükséges eszközök, kompetenciák birtoklása is. A kultúrához való hozzáférés javítása része kell legyen az esélyteremtés politikájának. 7.1 A KIINDULÓ ÁLLAPOT A kultúrához való hozzáférés tárgyi feltételei a rendszerváltás óta folyamatosan javulnak. A magyar közönségnek megvan az esélye arra, hogy szinkronban éljen korával. Elérhetővé váltak a magyar közönség elől korábban elzárt szellemi élet termékei is. Ingyenesek lettek a közvetlenül állami fenntartású múzeumok (állandó kiállításai). Szinte minden alkotóközösség ideológiai korlátozástól mentesen teremtheti meg saját közönségét. A kulturális kínálat sokszínűbb, ám hozzáférhetősége egyenetlen. Mind több a rádióadó, a televízió-csatorna, rohamosan bővült a lappiac, a könyvkiadók példányszámainak csökkenése mellett sokszorosára nőtt a kiadott címek száma. A mozik száma

csökkent, ugyanakkor a bemutatott filmek száma nőtt. Egyre több a színtársulat, megnőtt a könnyűzenei koncertek száma. Ugyanakkor a kisebb településeken bezártak a könyvtárak, művelődési házak, a mozik Az infrastruktúra folyamatosan bővül, de a jobb hozzáférést nyújtó megoldások főleg a sűrűbben lakott, városiasabb területeken jelennek meg. A kultúraközvetítő csatornák számának és kapacitásának növekedésével nem jár együtt automatikusan a kulturális önrendelkezés, a szabad kulturális választás. Ehhez kompetens és tudatos használatuk szorgalmazása is szükséges. A gyorsuló ütemű technológiai fejlődés miatt hosszú távú trendek felrajzolása szinte lehetetlen. Annyi bizonyos, hogy a technológiai fejlődés a decentralizáció, az egyéni szelekció, a horizontális együttműködés eszközeinek megsokszorozása és használatuk megkönnyítése felé halad. Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 41 Sokan tartanak

attól, hogy a digitális technológia tovább mélyíti a társadalom szociális törésvonalait. A digitális írástudatlanság felszámolásával eszközt kell kínálnunk a hátrányos helyzetűeknek, mellyel versenyképessé válhatnak. Az ilyen programok a közösségi hozzáférési pontok megteremtésével már eddig is jelentős eredményeket értek el. A kultúraközvetítés számára rendelkezésre áll a fizikai infrastruktúra, a közösségi hozzáférési hálózat, a kultúraközvetítő intézmények internet-ellátottsága is jelentősen javult az utóbbi években. A Magyar Információs Társadalom Stratégia alapján kidolgozott kulturális tartalomfejlesztési program és hozzá kapcsolódóan a Nemzeti Digitális Adattár (NDA) egy egyszerű elosztott logikájú keretrendszert hozott létre a magyar kulturális tartalmak elérhetőségének, láthatóságának és használhatóságának biztosítására. A kísérleti projektek eredménye vegyes képet mutat.

Míg néhány nagyobb állami fenntartású közgyűjtemény igen jó eredményeket ért el az NDA támogatásával, más intézményekben az intézményi kultúra, a jogi környezet bukásra ítélte a kezdeményezéseket. Ugyanakkor a magánkezdeményezésre létrejött kis és közepes archívumok jól kiaknázták a közgyűjteményi szektorhoz való virtuális kapcsolódás lehetőségeit. Míg a közgyűjteményi szféra nagyon nehezen lép ki hagyományos szerepköréből, és sokszor a hagyomány tulajdonosaként viselkedik, a sikeres tartalomfejlesztési projektek manapság már mind a felhasználói közösség aktív részvételére épülnek. Az elérhető információk gyarapodásával, az információk dömpingjével a kulturális szelekciós képesség hiánya válik elsődleges problémává. Tudjuk, hogy miből válogassunk, de nem tudjuk, hogy mit. Különösen olyan környezetben probléma ez, ahol az emberek még nem szoktak hozzá az információbőséghez, és

így nem rendelkeznek a szelekcióhoz szükséges kompetenciákkal. Az információs társadalom nem helyettesítheti a kulturált társadalmat A digitális eszközök ráadásul nem minden társadalmi csoportban egyformán hatékonyak. Ma elsősorban az idősebb korosztályok idegenkednek az új technológiától. E társadalmi probléma idővel csökkenni fog, de közben generációk veszíthetik el az életminőségük növelésének esélyét, és tudásuk is kihasználatlan marad. A közösségi kultúrafogyasztás azonban lehetőséget nyújt arra, hogy a közönség eltérő kompetenciával, készségekkel rendelkező tagjai egymást segítve közös élménnyé tegyék a megismerést és a befogadást. Az idősebbek nagyobb tudását és szelekciós gyakorlatát kiegészíti a fiatalok nyitottsága, eszközhasználati készsége és aktív befogadói attitűdje. A kulturális esélyegyenlőség régóta alapvető célkitűzése a kulturális politikának. A hozzáférés a

kulturális programokhoz, intézményekhez szükségképpen egyenlőtlen már csak a településtípusok közötti egyenlőtlenségek miatt is. A költségesebb intézmények, programok a Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 42 nagyobb népsűrűségű vagy éppen gazdagabb településekre koncentrálódnak, míg a kistelepülések vagy a szegényebb régiók lakóinak marad az öntevékeny, saját kulturális igényeit magának kitermelő közösségi élet, illetve a tömegkommunikációs eszközökön keresztül terjesztett kultúra. A teljes esélyegyenlőség nyilvánvalóan utópia A kulturális kormányzatnak arra kell törekednie, hogy a fizikai, pénzügyi és technológiai lehetőségekhez mérten törekedjék a művelődéshez és kultúrához való alkotmányos jog érvényesítésére. A digitális rekonstrukciók, másolatok, fotók, feldolgozások a helyszínektől elszakadva is lehetővé teszik a közönség számára, hogy közel kerülhessen a kultúrához,

hogy az elérhető dokumentumok felkeltsék az érdeklődését, és arra késztessék, hogy továbbiakat keressen az interneten, az otthoni könyvespolcon, a könyvtárban, a múzeumban, és végül akár gyakornokként egy ásatáson vagy kutatóként egy levéltárban. A kultúra „értékesítési modellje” az egyszerű figyelemfelkeltéssel, az igény megteremtésével kezdődik. A nyitott kultúra elvének tudatos érvényesítése hozzáférhetővé teszi a közösség számára saját nemzeti hagyományát – hogy megismerje, kialakítsa hozzá viszonyát, a hagyománnyal folytatott párbeszédben folytonosan újrateremtse a nemzet identitását. A nyitott médiumokra támaszkodva vehetünk részt a magunk identitásával és közösségünk értékeivel az európai és a globális párbeszédben. 7.2 STRATÉGIAI CÉLOK Tizenöt évre előre könnyebb a célokat kijelölni, mint az eszközöket, mivel az eszközök – a nyitott kultúra hordozói – folyamatosan

változnak. Elsődleges cél, hogy a kulturális örökséghez, kortárs kultúrához, illetve a kulturális alkotások létrehozásához, feldolgozásához, kritikai nyilvánosságához, végső soron a kompetens autonóm polgárok mindennapi tevékenységéhez minél jobb feltételeket teremtsen az állami kulturális politika. Ehhez az új médiában rejlő lehetőségek kiaknázása vezet Az új média nemcsak a hagyományos és a kortárs kultúra hagyományos hordozókhoz kötődő alkotásai számára biztosít megjelenési felületet, kiaknázható gazdasági lehetőségeket, de maga is a kreatív ipar egyik húzóágazata. A média-konvergencia új műfajokat alakít ki a hozzájuk tartozó iparágakkal együtt. A kulturális közpolitikának el kell rugaszkodnia a hagyományos médiumok logikájától ahhoz, hogy sikeres szabályozási és támogatási környezetet alakítson ki ezen új ágazat számára. Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 43 7.3 PRIORITÁSOK ÉS

ESZKÖZÖK 7.31 Esélyegyenlőség Az új technológiák akkor járulnak hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez, ha a közösségfejlesztést, a tudáshoz való hozzáférést szolgálják. A kulturális tartalmak elérhetővé tétele egyaránt szolgálja az egyéni tanulási esélyek javítását és az egyének munkaerő-piaci felértékelődését. Esélyt teremt a legeldugottabb kistelepülések lakói számára is a kulturális javakhoz való hozzáférés terén. Lehetőséget biztosít a hátrányos helyzetűek és a fogyatékkal élők kulturális, társadalmi, munkaerőpiaci integrációjára. A nyitott kultúra logikája egyetlen egyszerű, követhető elvet kínál a támogatási rendszer újraszervezéséhez: közösségi támogatásért közösségi hozzáférést. A szerzői jogok jelenlegi érvényesítési módja ugyanis egyre vitatottabb, és sokszor egyre nyilvánvalóbban a fejlődés gátjává kezd válni. Ez a felismerés már eljutott a világnak azon

részére is, ahol nem adókból és járulékokból finanszírozzák a szellemi alkotások létrejöttét. Még égetőbb ez az ellentmondás Magyarországon. A közösségi forrásokból létrejött kulturális tartalmaknál biztosítani kell a nem kereskedelmi célú hozzáférést a közösség számára. A nem kereskedelmi célú felhasználás engedélyezésére jelenleg lehetőséget biztosít a szerzői jog. Egymás után alakulnak ki és terjednek azok a szerzői jogi megoldások (kreatív közjavak, kreatív archívumok [Creative Commons, Creative Archives]), amelyek egyszerű és ellenőrizhető módon kínálják a szerzőknek ezt a lehetőséget. Ugyanez a megoldás alkalmazható a kulturális örökség körébe tartozó alkotásoknál is, ahol csak a feldolgozáshoz kapcsolódnak szerzői jogok. A köz számára hozzáférhetővé kell tenni a közszolgálati médiumok és azon állami vállalatok archívumait is, amelyek ma már társasági formában működnek.

Összefoglalva: az állami támogatáspolitikába be kell vezetni, hogy a közösségi támogatásért cserébe a közösség számára fel kell szabadítani a nem kereskedelmi jellegű felhasználás jogát. 7.32 A nyílt tartalomfejlesztési kezdeményezések felkarolása A nemzeti közgyűjtemények kezdeményezői többnyire magángyűjtők voltak, akik emancipatorikus céllal a közösség előtt megnyitották értékes gyűjteményeiket. Azóta a hagyományhoz és a tudáshoz való hozzáférés szakmává lett. A technológiai forradalom nyomán elérhetővé vált információmennyiség számára szűk csatorna a szakemberek száma és munkamódszere által kialakított, a tudás érvényességét szavatoló eljárás. A közgyűjteményi és közművelődési alapintézmények stabil és megbízható tudásgyártásának támogatása mellett ezért Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 44 ösztönözni kell a közösségi felhajtóerőből kifejlődő

közösségi tartalomfejlesztéseket is. Támogatni kell az aktív közösségek és a társadalmi, kollektív emlékezet intézményei közti együttműködést, ahol a szakemberek a pontos alapinformációk szolgáltatásában, valamint a létrejött közösségi tartalomfejlesztések szerkesztésében, minősítésében vesznek részt. Lehetővé kell tenni, hogy a közösségek a közgyűjteményi adatvagyon alapján, a saját tudásukkal és értékekkel kiegészítve közzétehessék saját kultúrájukat. A helyi, vallási, etnikai és életmódbeli közösségek nyílt tartalomfejlesztési logikára épülő mozgalma olyan felhasználója és kiegészítője lehet a professzionális tartalomfejlesztésnek, ami új lendületet ad a kulturális életnek. A közösségek közös múltjának és értékrendjének folytonos újrateremtése erősíti a társadalmi kohéziót, a kulturális közösséget alkotó csoportok közötti megértést és szolidaritást. A helytörténeti

tudástárak felállítása alkalmat teremt a generációk közötti együttműködés megerősítésére is. 7.33 A támogatási rendszer nyilvánossága Miközben a kultúratámogatás döntő részben közterhekből kerül finanszírozásra, a finanszírozók számára ez a folyamat alig átlátható. A szakmai közösségek ellenőrzése többnyire már érvényesül, de a nyilvánosság számára is dokumentálni kell a finanszírozott programokat. Ez megkönnyíti a szakmai ellenőrzést, és egyúttal a demokratikus eljárások betartásának, a szakmai ellenőrök és a döntéshozók munkájának társadalmi kontrollját is. 7.34 Új kommunikációs formák Az internet elterjedése változásokat indított el a médiahasználati szokásokban. Akármilyen mutatót is használunk, egy-egy kulturális honlap olvasottsága ma már messze meghaladja az adott témában kiadott összes folyóirat olvasottságát. Épp ezért ösztönözni kell a szakfolyóiratok online

megjelenését, a tanulmányok fordítását, mert így a hazai tudományos eredmények bekerülhetnek a nemzetközi adatbázisokba, és jobb eséllyel vehetnek részt a nemzetközi tudományos diskurzusban. 7.35 Nemzeti tudástár A kulturális tartalomfejlesztésnek ma már nem a nagy tömegű és központosított digitalizálási projektetek a legalkalmasabb eszközei. A közgyűjteményi állományok és nyilvántartások digitalizálása és publikálása a közösségi nyílt tartalomfejlesztés ösztönzésével együtt vezet Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 45 eredményre. Stratégiai cél, hogy egy sokszereplős, változékony, de stabil alapokon nyugvó nemzeti tudástár épüljön fel. Ehhez kapcsolódik a kormányzati tartalominfrastruktúra programok (Nemzeti Digitális Adattár, Sulinet Digitális Tananyag, NAVA, könyvtárak digitális állománya stb.) folyamatos fejlesztése, integrációja és nemzetközivé tétele A következő években fel kell

gyorsítani a nemzeti közmédiumok – a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Duna Televízió – archívumainak digitalizálását és online hozzáférhetővé tételét. Kiemelten fontos a nemzeti tudástár felhasználóbarát szerkezetének kialakítása, a könnyű kereshetőség biztosítása. (Például a közmédia archívumai kiválóan felhasználhatóak az oktatásban). 7.36 A nyitott kultúra logikája a hagyományos intézményekben A nyitott kultúra elvének a közművelődés hagyományos intézményeiben is érvényesülnie kell, amit csak a gyűjteményi állagvédelem szempontja korlátozhat. A közgyűjtemények és közművelődési intézmények a közönség, a művelődés, a tudomány szolgálatában egyfelől változatosabb múzeumpedagógiai programokkal és a megváltozott életmódhoz igazodó, rugalmas nyitvatartással, másfelől a kutatást könnyítő infrastruktúra biztosításával újulhatnak meg. 7.37 Határok nélkül A nyitott kultúra

határok nélküli, szabad – befogadó, vonzó és hódító – kultúra. Programmá emelt kiteljesítése különösen fontos a határokon túl élő magyarság számára, hogy megőrizze identitását, és saját értékeivel aktívan részt vegyen a magyar kulturális életben. A nemzeti kultúra számára az online média új nyilvánosságot teremt. Egyfelől a kritikai nyilvánosság új fórumai nyílhatnak meg, másfelől a nemzetközi közönség számára is elérhetővé válhat a magyar kulturális örökség és kortárs kultúra. Egy kis nemzet kulturális piaca számára a legjobb promóciós eszköz, ha kultúráját a lehető legegyszerűbben elérhetővé teszi, és ezzel keresletet teremt maga iránt. Ahhoz, hogy a magyar kultúra jelentős szereplővé váljon az európai kulturális életben, kezdeményező szerepet kell vállalni a digitális tartalomfejlesztési együttműködések terén: nemzetközi virtuális kiállítások, online közösségi hidak

létrehozásával, európai többnyelvű adatbázisok létrehozásával és elérhetővé tételével, a szabad kultúrát támogató jogi, technológiai megoldások ösztönzésével. A technológiai változások előrejelzése a stratégia időhorizontjában lehetetlen. Nem tudjuk pontosan, tizenöt év múlva milyen eszközök állnak rendelkezésünkre, és miként alakítják Magyar Kulturális Stratégia – 2006. 46 át életmódunkat. Azt viszont tudjuk, hogy a technikai eszközök diktálta változások megértése, kreatív és tudatos használata az innovatív, kompetens állampolgárok által alkotott magyar társadalom megteremtésének egyik legígéretesebb lehetősége. A változások megértése nem öncélú: általa jobban megőrizhetjük és kibontakoztathatjuk azonosságtudatunkat. Jobban megérthetjük, hogy kik vagyunk, és mit akarunk. Jobban megismerhetjük önmagunkat, és tisztába jöhetünk azzal, hogyan szeretnénk alkotni, dolgozni, szórakozni –

élni. *