Szociológia | Devianciaszociológia » Társadalmi beilleszkedési zavarok, vizsgakérdések

Társadalmi beilleszkedési zavarok Vizsgakérdések A.1 Érték, norma és társadalom Az értékek természete, megismerésük nehézségei. Érték és norma A normák viszonylagossága - normatív pluralizmus. Norma és szociális kreativitás Az elvárások, szokások, erkölcsi normák és a törvények által kijelölt keretek között élő embert többek között az illemtudó, rendes, becsületes, törvénytisztelő jelzőkkel illetjük, míg a modortalan, kulturálatlan, vitatható erkölcsű, törvényszegő titulusok a szabályoktól eltérően viselkedőkre vonatkoznak. Helyes vagy helytelen? A válasz alapja mindenkor valamilyen érvényesnek minősülő érték-és normarendszer. Az érték Az érték olyan kulturális alapelv, amely kifejezi azt, hogy az adott társadalomban mit tartanak kívánatosnak és fontosnak. /Andorka/ Arra vonatkoznak, hogy mi a jó, rossz, csúnya, szép, stb a hazai értékvizsgálatok szerint az emberek számára általában a

leglényegesebb értékek a béke, család, megbecsülés, anyagi érvényesülés, hit, szabadság. Az érték tulajdonképpen egy absztrakció, nem létezik önmagában, mindig csak valamihez kapcsolódva értelmezhető. Az érték felismerését nehezíti: • az, hogy csak közvetett módon utalhatunk létükre. • az emberek sokszor nem saját, belsővé vált értékrendszerüket követik, hanem bizonyos csoporthatásoknak engedelmeskedve, valós érdekeiket félretéve értékeiket rejtegetik. • a külső megfigyelő értékválasztásai, előítéletei befolyásolhatják a következtetéseket. Az értékek a társadalom működése során keletkeznek és a kultúra részeként teszik lehetővé az emberi cselekvést. Az értékek szabályozzák az emberek és embercsoportok közti interakciókat, segítik az egyént abban, hogy cselekedeteit az elvárásokhoz igazítsa. Norma A normák az adott kultúrára jellemző, a csoport,társadalom által létrehozott viselkedési,

gondolkozási, érzési szabályok, melyeknek alapját egy hierarchikusan felépülő értékrendszer képezi A normák rendszerré szerveződő egészét , a normarendszert felfoghatjuk úgy is, mint az adott társadalom kultúráját. A szabályok életünk minden percét behatárolják. A társadalmi szabályok létrehozója maga az ember Minden egyén rendelkezik annak a lehetőségével, hogy a szabályoktól eltérően cselekedjen, szembeforduljon a normákkal. A társadalmilag szabályozott viselkedés olyan meghatározott magatartásmód, melyet a társadalom kívánatosnak, kötelezőnek tart. Ez a magatartásmód egyfelől kerete, másfelől szabályozója az ember viselkedésének Minden norma tartalmaz előírást, megnevez vagy utal szankcióra és megnevezi a végrehajtás személyeit. Egy adott kultúrában egyidejűleg többféle norma létezhet. A normák nem mozdulatlanok: megszületnek, fejlődnek, vagy éppen érvényüket vesztik. Emile D úgy vélte, a

társadalomnak korlátoznia kell az egyének vágyait, szabályoznia az emberek gondolkodását, viselkedését, ezek a szabályok, normák pedig a társadalom által jönnek létre. A normák viszonylagosságának tényei: egymással ellentétes normarendszerek formálódnak népek, kultúrák között. Egy adott társadalomban egyidejűleg többféle normarendszer is létezik Az idők során a korábban egységes normarendszer differenciálódik. Az adott társadalomban elfogadott norma nem biztos, hogy előnyös. A norma tipusai: 1. Terjedelem, összetétel szerint − egyes normák − pozícióhoz kötött normák − szükséglet-kielégítési normák − a normák összessége 2. Eredet szerint - tradíció, megegyezés, szerződés, tipizálás, rendelet/törvény 4. Viselkedési normák 1 5. Egy további felosztás megkülönbözteti az erkölcs, az írott törvények valamint a szokások, hagyományok világát. 6. Konstruktív és regulatív szabályok 7. A norma, mint

szociális kreativitás terméke 8. Szelektív és produktív normák Az értékek és normák szerves kapcsolatban állnak egymással, másfelől viszont jelentős különbség van köztük. A norma az értékekből vezethető le, a norma a valóban érvényben lévő érték. Meggyőződés valaminek a ٌ fontosságáról- ez az érték, és meggyőződés arr◌ól, minek hogyan kell lennie- ez a norma. A.2 A konform viselkedés. A konformitás motívumai. Az alkalmazkodást befolyásoló tényezők Konformitás = olyan viselkedés vagy véleményváltozás, mely egy egyéntől vagy csoporttól származó vélt vagy valódi nyomás hatására alakul ki. (Aronson, E) U U A konformitás megítélése: - A konformitás szükséges feltétele az emberi együttélésnek (Szabályok és szankciók betartása, alkalmazkodás). - A konformitás veszélyes is lehet: elvtelen alkalmazkodás, az egyéniség háttérbe szorítása, stb (A konformitás nem önmagában jó v. rossz

helyzetfüggő kérdés) Alapvető emberi feltételezés: 1. Magunkat a helyes ítéletre törekvés jellemez (az előítéletesség egyik gyökere), 2. a többieket a jóindulat elnyerése vezérli A konformitást befolyásoló tényezők: 1. Egyöntetűség az egyénnel szemben (a többséghez igazodás törekvése növeli a konformitást) 2. Az egyöntetűség megbomlása (ha egy szövetségest talál, már kevésbé lesz konform) 3. Jutalom vagy büntetés (Főként addig növeli a jutalom a konformitást, amíg a jutalmazás aktusa létezik - ha elmarad a jutalom, a konformitás csökkenhet). 4. Az információ (eredete, milyensége erősen meghatározhatja az alkalmazkodás mikéntjét, mértékét) 5. Hitelesség (az információt adó szakértelme, hitelessége növelheti vagy csökkentheti az elfogadást) 6. Az érintettek önértékelése (az egyén tapasztalata, tudása, önértékelése döntően befolyásolja viselkedés- és véleményváltoztatását). A.3 A deviancia

fogalmi problémái. A deviancia abszolút és relatív megközelítése. A deviancia összetett fogalma A deviancia fogalmának meghatározásához szükséges szempontok csoportjai: 1. Normativitás, társadalmi reagálásmód és gyakoriság (Statikus következmény-modell) 2. Deviancia és társadalmi kontroll viszonya (A társadalmi kontroll, mint a deviancia létrejöttének független változója) 3. Jelentés-konstruálás, folyamatszerűség (Dinamikus belső folyamat-modell) U U U Ezek alapján deviáns az a magatartásmód, amely • az adott társadalomban általánosan elfogadott és érvényben lévő normákat sérti (a statisztikai átlag viselkedésétől eltérő), • a társadalom többségében (és/vagy a hatalmon lévők körében) elítélő reagálást vált ki, • a társadalom működése szempontjából káros (diszfunkcionális), és • egy bizonyos arányszám alatt marad. U U Valamint deviancia az a folyamat, amely magában foglalja 2 U U •

• - a normasértőnek ítélt tettet és e viselkedés deviánssá minősítésének társadalmi gyakorlatát: a kontrollintézmények deviancia-konstruáló működését és azt az identitásváltozást, amelynek nyomán az érintett személy a saját magatartására vonatkozó helyzet- és önmeghatározási módjait deviáns jelentéssel ruházza fel, és aszerint éli meg. Deviancia = elferdülés, elhajlás Deviáns viselkedés = a társadalmi normáktól eltérő viselkedés - Pontatlan meghatározás, mert: - a társadalomban egyidejűleg többféle normarendszer létezhet (Ld. normák viszonylagossága!), - a társadalmi normáktól való eltérés mértéke, gyakorisága nem mellékes, - nem minden normasértést ítél el a társadalom, - lehet olyan normasértés, ami hasznos, célszerű, - hogy mi a deviáns, végső soron egy minősítés eredménye. (Deviancia az, amit a társadalom, vagy egy csoportja annak minősít.) A deviancia egyfelől egy olyan magatartás,

ami - sérti az általánosan elfogadott társadalmi normákat, - a társadalom elítéli, szankcionálja, - a társadalom működése szempontjából káros, és - egy bizonyos arányszám alatt marad, továbbá egy folyamat, mely magában foglalja - a normasértőnek ítélt cselekedetet és - e viselkedés deviánssá minősítésének társadalmi gyakorlatát (a kontrollintézmények devianciakonstruáló működését, és a deviánsnak minősített személy identitásában bekövetkező változást). A normák viszonylagossága 1. A normák minden társadalomban változnak, fejlődnek 2. Egy adott társadalomban egyidejűleg többféle norma létezhet: - ezek élhetnek egymás mellett harmóniában, de lehet közöttük kibékíthetetlen konfliktus (vallásfelekezetek, szubkultúrák). 3. A normák lehetnek regulatívak (minden helyzetben érvényesek és stabilak, mint pl a sakk játékszabályai, a KRESZ, a tízparancsolat, stb.), és konstruáltak (az adott helyzetben a

szereplőknek kell eldönteni, mi is az érvényes). 4. A normák kommunikatív helyzetben kelnek életre - áthatja azokat az egyén norma- és szerepértelmezése, helyzetmeghatározása, a kommunikáció folyamata. 1. Abszolút deviancia Az abszolút deviancia olyan cselekedet, mely minden korban, kultúrában normasértőnek számítana de ilyen cselekedet nem létezik minden deviancia relatív. 2. Relatív deviancia a) Intézményesült és individualizált deviancia 3 - olyan viselkedés, ami csak az adott egyénre jellemző, egyedi normasértés - olyan normasértő magatartások, melyek szerepszerű viselkedések (zsebtolvaj, drogos, alkoholista, stb. b) Innovatív deviancia (a haladás érdekében megszegett szabályok, új szabályok követése) c) Pozitív-negatív deviancia (a társadalom szempontjából kedvező hatású vagy káros normasértés) d) Fizikai deviancia (az átlagostól eltérő testi adottságokból, sérülésekből következő sajátos magatartás

- pl. balkezesek eszközhasználata, a vakok mozgásmódja, stb.) A.4 A deviancia funkcionalitása A deviancia dimenziói A deviancia dimenziói 1. Abszolút deviancia Az abszolút deviancia olyan cselekedet, mely minden korban, kultúrában normasértőnek számítana de ilyen cselekedet nem létezik minden deviancia relatív. 2. Relatív deviancia a) Intézményesült és individualizált deviancia - olyan viselkedés, ami csak az adott egyénre jellemző, egyedi normasértés - olyan normasértő magatartások, melyek szerepszerű viselkedések (zsebtolvaj, drogos, alkoholista, stb. b) Innovatív deviancia (a haladás érdekében megszegett szabályok, új szabályok követése) c) Pozitív-negatív deviancia (a társadalom szempontjából kedvező hatású vagy káros normasértés) d) Fizikai deviancia (az átlagostól eltérő testi adottságokból, sérülésekből következő sajátos magatartás pl. balkezesek eszközhasználata, a vakok mozgásmódja, stb) A deviancia

funkciói a) Manifeszt funkció: szükségletkielégítés, problémamegoldás, konfliktuskezelés b) Latens funkció: a csoportkohéziót erősíti, magatartást legitimáló ideológiát ad, kialakítja a deviáns identitást, aktivizálja a normasértőket, jelzi, előidézi a társadalmi változásokat. A.5 A devianciává minősítés mikro- és makrotársadalmi folyamata A kollúzió jelensége Minősítési (címkézési) elmélet A normákat sokan megszegik, de csak az számít deviánsnak, amit annak minősítenek. A minősítés folyamatának lényege: A társadalom hatalmon lévő csoportja határozza meg a „jó” és a „rossz” közötti határokat, és megteremti a nemkívánatosnak minősített cselekvések elszigetelésének, szankcionálásának kontrollintézményeit. (makrotársadalmi szint). A mikroszintű minősítés az egyén közvetlen környezetében zajlik: a csoport, közösség minősíti az egyén cselekedetét (címkét, bélyeget, stigmát alkalmaz -

megszólja, kiközösíti vagy éppen dicsőíti), melynek nyomán az egyén önmagát is normasértőnek minősíti, és aszerint is cselekszik (deviáns karrier). A minősítési elmélet szerint a deviancia nem az adott cselekedet különös jellemzője, hanem a minősítésnek (a környezet az egyént, illetve viselkedését normasértőnek ítéli és szankcionálja) a következménye. A minősítési folyamat jellemzője: - Általában a hatalomgyakorlás kifejeződése (a hatalom éppen azáltal nyer igazolást, hogy meghatározza, mit tart elfogadottnak, és mit ellenez), - a minősítés nem mindig külön eljárás (mint pl. a bírósági eljárás), hanem része az aktuális helyzetnek („olyan rossz vagy”, mondja a szülő a gyereknek vacsora közben), - nem egyszeri aktus, hanem folyamatos, a mindennapi társas helyzet és kommunikáció szerves része. 4 A címkézés eljárásai: Értékelő minősítés - helyzetfüggő, ismert címkék alkalmazásával (paraszt,

zsidó, homokos, stb.), - identitás lefokozás (pl. ha kiderítik valakiről, hogy zsidó, akkor a korábbi én-je helyett a zsidó címke lesz lényének meghatározója az őt minősítők szemében), - megszégyenítés, kiközösítés (stigmatizáció) A címkézés érvényessége nem csupán az adott helyzetre vonatkozik: - hosszabb folyamat, (a szocializáció részévé válik - az előítéletek egyik alapja lesz - , mely során az egyén megtanulja, kit kell lenézni, gyűlölni, stb.), - a megcímkézett személyben végbemenő identitásváltozás. A.6 Társadalmi kontroll és deviancia. A kontrollintézmények formái, jellemzői, tipikus működésmódjai. A társadalmi kontroll fogalma a 60-as években került a szociológiába. A kontroll kifejezés itt nem csupán ellenőrzést, hanem értékelést és szabályozást is jelent. A társadalmi kontroll intézményeinek funkciói: minősítik és szabályozzák a cselekvéseket. A minősítés: annak meghatározása,

hogy az adott cselekvés elfogadható-e vagy sem (konform vagy deviáns). A szabályozás a cselekedetek lehetséges megvalósításának kereteit (illemszabálytól a törvényig), és jutalmazását vagy szankcionálását határozza meg. A kontrollintézmények formái formális (makrotársadalmi) Pozitív pénz, diploma, érem, kitüntetés, előléptetés, lefokozás, Negatív bírság, szabadságvesztés, halálbüntetés informális (mikrotársadalmi) helyeslés, dícséret, mosoly, csók, csodálat helytelenítés, fenyegetés, bántalmazás, kiközösítés A.7 A normasértő cselekvésmódok tudományos megismerésének kezdetei. Az első biológiai, lélektani elméletek. Az emberi viselkedés meghatározói objektív fizikai és lelki adottságok, valamint egyéni döntésekben megnyilvánuló gondolati-akarati mozzanatok. A lélektani elméletek szerint a normasértő (bűnöző) embereknek van valamiféle különös tulajdonsága (pszichikai jellemzője), ami őket

deviánssá teszi. A pszichoanalítikus elmélet a sivár gyermekkorral, szeretetmegvonással, nem megfelelő családi neveléssel magyarázza az agresszivitást visszafogni képtelen emberek viselkedését. A frusztráció-agresszió elmélet a bizonyos emberi szükségletek kielégítetlenségéből (szeretet, szex) fakadó frusztrációból és agresszióból vezeti le a devianciát. A társas tanulás elmélete az emberi viselkedést olyan mintázott cselekvésnek fogja fel, ami mások megfigyeléséből, a többi ember magatartásából leszűrt tapasztalatokból építkezik. Így tanulható meg a deviáns viselkedés is. A.8 Durkheim integráció- és anómiaelmélete. Az integráció kialakulásának folyamata, az anómia lényege, kialakulásának okai. 2. Durkheim anómiaelmélete 5 Durkheim szerint a társadalom stabilitásának, integráltságának alapja az egységes érték-és normarendszer kialakulása. Az integráltság azért fontos, mert ennek révén

rendelkeznek az emberek olyan közös értékrenddel, ami lehetővé teszi tevékenységüket, értelemet ad életüknek. A társadalmi integráció ellentéte az anómia: az értékek és normák zavara, a meggyengült normák állapota. Anómia ott és akkor következik be, ha a társadalmat valamilyen hirtelen, gyors, akár negatív vagy pozitív hatás éri. Ekkor felborul, érvénytelenné válik a régi értékrend, elbizonytalanodnak a viselkedést szabályozó normák, semmi sincs, ami az emberek vágyai és a lehetőségek közötti feszültséget mérsékelje. A társadalmakat érő negatív hatások példája egyértelmű: idegen hódítás, zsarnoki hatalomátvétel, természeti csapás létében kérdőjelezheti meg az adott társadalom működését. De egy pozitív változás is lehet anómia kiváltója: pl. a magyarországi rendszerváltás felszabadította az országot az idegen uralom alól, kibontakozhattak a demokratikus intézmények. A változások gyorsasága,

lendülete elsöpörte a régit, az új értékek és normák azonban még nem alakultak ki. A deviancia funkciója Durkheim szerint a deviancia, ha egy bizonyos arány alatt marad, akkor normális, szükséges ha nem lennének normasértések, megállna a társadalom fejlődése. A devianciára adott reakció (szankció, büntetés) segíti a társadalom egységességének kifejeződését, a közös értékek, normák legitimitásának (érvényességének) megerősítését. Durkheim elméletének jelentősége Elsőként mutatott rá, hogy a cselekvéseket döntően társadalmi összefüggéseik elemzésével lehet megérteni. Bizonyította, hogy a társadalmak integráltsága (szervezettsége, mely szorosan összefügg egy stabil érték- és normarend kialakulásával) és a deviancia között fordított arány van. Ha megbomlik a társadalom integráltsága (anómia), megemelkedik pl. a bűnözés vagy az öngyilkosság aránya Az öngyilkosság vizsgálatakor Durkheim

rámutatott: a társadalom integráltsága az egyes közösségek integráltsági állapotában jelenik meg. Ha a család, a vallási és a politikai közösségek egységessége meggyengül, akkor növekszik az öngyilkosság aránya. A.9 Durkheim: Az öngyilkosság. Durkheim szemléletmódja, feltételezései és magyarázatai. Társadalmon kívüli és társadalmi okok. A többszempontú elemzés módszere Definíció: Öngyilkosságnak nevezzük minden olyan halálesetet, amelyet közvetlenül vagy közvetve magának az áldozatnak valamilyen pozitív vagy negatív tette idézet elő, ha tudta, hogy aktusa szükségképpen erre az eseményre vezet. D. fő szemléletmódja: társadalmi tények csak társadalmi tényekkel magyarázhatók (szociologizmus) Ez azt jelenti, hogy elveti a Comte-i objektív törvény fogalmát, és abból indul ki, hogy minden társadalmi jelenség oka alapvetően a társadalom által létrehozott viszonyok alapján határozható meg. Az öngyilkosságot

vizsgálva állította: ez a cselekvésmód, mint társadalmi tény a következő társadalmi tényekkel magyarázható: integráció, anómia és kollektív tudat. Nézete szerint az öngyilkosság fordítottan arányos a társadalmi integráció fokával, és egyenesen arányos az anómia mértékével. Társadalmon kívüli és társadalmi okok. Társadalmon kívüli tényezők: - 1. az emberek organikus- pszichikus hajlandósága a. mániákus-öngyilkosság (hallucinációk vagy delíriumok okozzák) menekül valamilyen kényszerhelyzetből b. melankolikus: depressziós állapot, felfokozott szomorúság c. lidércnyomásos: a halál a rögeszméje, hatalmába keríti a beteget d. automatikus (impulzív hirtelen tör elő pl: kés, szakadék látványa) - 2. fizikai környezet természete 6 - éghajlat és évszakonkénti hőmérséklet Társadalmi okok: Durcheim figyelmen kívül hagyja az egyént, mint egyén a maga indítékaival és gondolataival és közvetlenül az a

kérdést teszi fel, hogy milyenek a különféle társadalmi közegek, azok az állapotai, amelynek függvényében az öngyilkosság változik. Módszere: a megfigyelés, statisztikai adatgyűjtés és elemzés. Multi variáns analízis: a több szempontú elemzési eljárás bevezetése. Előzmények Durkheimet rendkívül érdekelte, hogy korának Franciaországában (a III. Köztársaság) miért tapasztalható a normasértő viselkedések növekedése, különösen a fiatalok körében egyre burjánzó felelőtlen, léha, züllött viselkedés. Más oldalról: ha a vallás normáinak ereje meggyengül, mi biztosíthatja a társadalom egységességét (integráltságát). Durkheim normafelfogása statikus: úgy vélte, hogy egy stabil, egységes érték-és normarendszer az alapja egy integrált társadalomnak. Durkheim a társadalommá válás folyamatát, a társadalom viszonyainak az egységesülés irányába mutató fejlődését, illetve állapotát integrálódásnak,

társadalmi integrációnak nevezte. A társadalmasodás folyamatának elemzéséhez három szempontot, úgynevezett „változó”-t használt: 1. a lakosság volumene, sűrűsége (egy bizonyos népességszám - koncentráltság -, és sajátos földrajzi feltételek, pl. a lakott terület jellemzői) 2. anyagi sűrűség (az emberek közötti anyagi kapcsolatok gyakorisága - pl csere, közlekedés) 3. erkölcsi sűrűség (a társadalom tagjainak kommunikációs intenzitása) Gondolatmenete szerint itt, az erkölcsi sűrűség bázisán jön létre a kollektív tudat, ami végül a szóban forgó emberi együttességet társadalommá teszi. A kollektív tudat fogalmát pontosan nem fejtette ki. Utalások, lábjegyzetek alapján lehet rekonstruálni Eszerint a kollektív tudat „A meggyőződéseknek és érzéseknek i az az együttese, amely közös egy adott társadalom átlagos tagjaiban, meghatározott rendszert alkot, melynek saját élete van: ezt kollektív vagy közös

tudatnak nevezhetjük.” Ugyanakkor a kollektív tudat független az egyéni létfeltételektől, nem létezik konkrétan az egyének tudatában, bár kétségtelen, hogy megvalósulásának színtere ott keresendő. Ha a kollektív tudatot a magatartások legfontosabb viszonyítási alapjaként fogjuk fel, akkor - némi fenntartással ugyan, de - használhatjuk szinonimájaként a kultúra kifejezést. Az anómia Durkheim használta elsőként az anómia fogalmát a szociológiában: értékzavart, a meggyengült normák állapotát értette alatta. Anomikusnak nevezte azt az állapotot, amikor a társadalmi munkamegosztásban részt vevő személyek között nem szerveződnek megfelelő kapcsolatok, viszonyaik nincsenek kellően szabályozva, s ezek nyomán a társadalomban értékzavar alakul ki. Az anómia tehát 1) a nem megfelelő tendenciájú és nem kellő intenzitású társadalmasodási folyamat következménye, 2) de kiváltó oka lehet egy váratlan, gyors -akár

pozitív, akár negatív irányú - gazdasági, életmódbeli változás is. A hatás ez esetben a változás gyorsaságában, kiszámíthatatlanságában rejlik Durkheim mindezeket kiegészítette egy individuál-pszichológiai szemponttal is, amikor azt mondta, hogy az emberek korlátlan vágyait a társadalmi normák fékezik le, mintegy védelmet nyújtva azáltal, hogy elérhető 7 célokat jelölnek ki számukra. Amikor bekövetkezik az anómia, a normanélküliség állapota, megszűnik az az erő, amely megakadályozhatná, hogy az emberek elérhetetlen célokat hajszoljanak. Ekkor az egyén vágyai és az eszközök között konfliktus feszül. Az öngyilkosság Az öngyilkosság c. tanulmány megírásakor törekvése az volt, hogy 1. A szociológia általa kidolgozott módszertani szabályai segítségével definiálja a jelenséget, az eddig alkalmazott fogalmakat kritikai elemzésnek alávetve meghatározza azok sajátos szociológiai tartalmát, 2. bebizonyítsa az

öngyilkossággal kapcsolatos korábbi nézetek tarthatatlanságát, és 3. kifejtse annak speciálisan szociológiai megközelítését Mindez számára arra szolgált, hogy megpróbálja felülvizsgálni a modern korporatív társadalom elméletét. Feltételezte ugyanis, hogy a modern társadalom nem növeli az integrálódást, ami anómiához, s így az öngyilkosságok arányának növekedéséhez vezet. Durkheim szemléletmódjának lényege: 1. Az öngyilkosság mint egyéni aktus nem érdekes a szociológia szempontjából! (Szerinte az ögy, nem is lehet egyéni aktus!) 2. Az öngyilkosság egy bizonyos aránya normális jelenség – ha patologikussá válik, korlátozni kell (nevelés) Központi hipotézise: Az öngyilkosságok alakulásában a társadalmi kapcsolatok a döntőek! Az öngyilkosságok gyakorisága a társadalom integráltságával szoros összefüggésben van. Az öngyilkosság definíciója: Öngyilkosság minden olyan haláleset, melyet - közvetlenül

vagy közvetve az áldozatnak valamilyen - pozitív vagy negatív aktusa idézett elő, ha - tudta, hogy cselekedete szükségképpen erre az eredményre vezet. A korszerűbb ögy-definíció három fő elemet emel ki: 1. A meghalás tudatos szándéka 2. Egy – az élet kioltására alkalmas – módszer képzete 3. E módszer cselekvéssémájának megvalósulása Durkheim különválasztotta az öngyilkosságot magyarázó két tényezőcsoportot: 1. Társadalmon kívüli okok (elmebetegség, faj, éghajlat, kozmikus tényezők, utánzás,stb) ---- ezek egyes konkrét esetekben bizonyos magyarázóerővel bírnak, de lényegében az igazi motívum a következő tényezőkben keresendő 2. Társadalmon belüli okok D. három társadalmi ténnyel összefüggésben vizsgálta az öngyilkosságokat: 1. anómia 8 2. integráció ezek szerepét vizsgálta a -vallási közösségekben 3. kollektív tudat - a családokkal összefüggésben - politikai közösségekben - primitív

társadalmakban Fő megállapítása: az öngyilkossági gyakoriság fordítottan arányos az integrációval, és egyenesen arányos az anómiával. Az öngyilkosság típusai D. szerint: 1. 2. 3. 4. egoista (akinek céljai kívül esnek a közösség céljain) altruista (a közösség normáit az egyéni érdek fölé helyező) anómiás (amikor az emberek elveszítik tevékenységeik közös szabályozóit) fatalista (amikor az egyéni akaratot bilincsbe veri az elnyomó fegyelem) A fenti formák „ideáltípusok” – a valóságban ezek összemosódhatnak. Durkheim módszere: többváltozós elemzés. Első lépésben az öngyilkosság faji eredetét kívánta bizonyítani, de úgy látta, a faji hovatartozáson túl más tényező is közrejátszhat. Svájcot vizsgálta, ahol több, viszonylag hasonló gazdasági-társadalmi fejlettségű nemzetiség élt együtt. Az első adatok azt mutatták, hogy a német nyelvű kantonokban lényegesen alacsonyabb (18,6 százezrelék) a

gyakorisági arány, mint a franciákban (25,5). A kiinduló hipotézis igazolódni látszott Ekkor vezette be Durkheim a vallást, mint új „változót”, s kiderült, hogy nem a faji-nyelvi hovatartozás a döntő, sokkal inkább a vallási eltérés, tehát a kulturális tényezők szerepe. Másként: az öngyilkosságot nem lehet egyetlen dimenzió mentén magyarázni! Az öngyilkosság gyakorisága (százezrelékben) Német kantonok Katolikus kantonok Protestáns kantonok Francia kantonok 8,7 29,3 45,6 8,3 A durkheimi szemléletmód jelentősége: Empírikus adatok elemzése során bebizonyította, hogy a társadalmi tények ii (pl. az öngyilkosság, vagy más művében a bűnözés) döntően más társadalmi tényekkel (anómia, integráció, kultúra) magyarázhatók! A.10 Merton anómiaelmélete A társadalmi struktúra és a kulturális struktúra összefüggései. A kulturális struktúra zavarainak oka, következményei. A cél-eszköz konfliktus. Anómia: az

értékek és normák zavara, a meggyengült normák állapota A társadalmi struktúra és a kulturális struktúra összefüggései: Az anómia oka Merton szerint: a kulturális struktúrában bekövetkező zavar, e zavar eredete a társadalmi struktúrában rejlik. A kulturális struktúra zavarainak oka, következményei: Bizonyos társadalmi csoportok tagjai számára nincsenek meg a célok eléréséhez szükséges eszközök, bár a célokat ők ugyanúgy elfogadják, mint a társadalom többsége (pl. elfogadják az anyagi gyarapodás, mint társadalmilag elismert célt, de nincs hozzá szakképzettségük, munkájuk, tudásuk, kapcsolataik, stb.) A cél-eszköz konfliktus: Konfliktus alakul ki a társadalmilag elfogadott célok és a rendelkezésre álló eszközök közt 9 A cél-eszköz konfliktus feloldására illegitim (tiltott) eszközöket használnak ezekről bebizonyosodik, hogy eredményesek, hatékonyak (esetenként hatékonyabbak, mint a legális eszközök! -

ez megkérdőjelezi a legitim eszközök, az értékek érvényességét (nem érdemes becsületesnek lenni) ez rombolja az értékrendszert anómiához vezet. A.11 A 20 század első felének devianciaelméletei 1.Biológiai - pszichológiai elméletek - lélektani elméletek szerint a normasértő (bűnöző) embereknek van valamiféle különös tulajdonsága (pszichikai jellemzője), ami őket deviánssá teszi. pszichoanalítikus elmélet a sivár gyermekkorral, szeretetmegvonással, nem megfelelő családi neveléssel magyarázza az agresszivitást visszafogni képtelen emberek viselkedését. frusztráció-agresszió elmélet a bizonyos emberi szükségletek kielégítetlenségéből (szeretet, szex) fakadó frusztrációból és agresszióból vezeti le a devianciát. társas tanulás elmélete az emberi viselkedést olyan mintázott cselekvésnek fogja fel, ami mások megfigyeléséből, a többi ember magatartásából leszűrt tapasztalatokból építkezik. Így

tanulható meg a deviáns viselkedés is. 2. Durkheim anómiaelmélete Durkheim szerint a társadalom stabilitásának, integráltságának alapja az egységes érték-és normarendszer kialakulása. Az integráltság azért fontos, mert ennek révén rendelkeznek az emberek olyan közös értékrenddel, ami lehetővé teszi tevékenységüket, értelemet ad életüknek. A társadalmi integráció ellentéte az anómia: az értékek és normák zavara, a meggyengült normák állapota. Anómia ott és akkor következik be, ha a társadalmat valamilyen hirtelen, gyors, akár negatív vagy pozitív hatás éri. Ekkor felborul, érvénytelenné válik a régi értékrend, elbizonytalanodnak a viselkedést szabályozó normák, semmi sincs, ami az emberek vágyai és a lehetőségek közötti feszültséget mérsékelje. 3. Merton anómiaelmélete Merton továbbfejlesztette Durkheim elméletét. Az anómia oka: a kulturális struktúrában bekövetkező zavar e zavar eredete a társadalmi

struktúrában rejlik A gondolatmenet lényege: A társadalmi struktúra (= a társadalom működése) egyenlőtlenségeket okoz - Bizonyos társadalmi csoportok tagjai számára nincsenek meg a célok eléréséhez szükséges eszközök, bár a célokat ők ugyanúgy elfogadják, mint a társadalom többsége (pl. elfogadják az anyagi gyarapodást mint társadalmilag elismert célt, de nincs hozzá szakképzettségük, munkájuk, tudásuk, kapcsolataik, stb.) - Konfliktus alakul ki a társadalmilag elfogadott célok és a rendelkezésre álló eszközök közt - A cél-eszköz konfliktus feloldására illegitim (tiltott) eszközöket használnak ezekről bebizonyosodik, hogy eredményesek, hatékonyak (esetenként hatékonyabbak, mint a legális eszközök! - ez megkérdőjelezi a legitim eszközök, az értékek érvényességét (nem érdemes becsületesnek lenni) ez rombolja az értékrendszert anómiához vezet. 4. Szociálpatológia 10 Az 1920-as években kibomló

irányzat a devianciát társadalmi betegségként fogta fel, érzékeltetve, hogy nem az egyének viselkedését, hanem annak társadalmi meghatározóit kutatja. 5. A társadalmi problémák irányzata Az számít devianciának - függetlenül káros vagy veszélyes voltától -, amit a társadalom annak minősít. 6. Minősítési (címkézési) elmélet A normákat sokan megszegik, de csak az számít deviánsnak, amit annak minősítenek. A minősítés folyamatának lényege: A társadalom hatalmon lévő csoportja határozza meg a „jó” és a „rossz” közötti határokat, és megteremti a nemkívánatosnak minősített cselekvések elszigetelésének, szankcionálásának kontrollintézményeit. (makrotársadalmi szint). A mikroszintű minősítés az egyén közvetlen környezetében zajlik: a csoport, közösség minősíti az egyén cselekedetét (címkét, bélyeget, stigmát alkalmaz - megszólja, kiközösíti vagy éppen dicsőíti), melynek nyomán az egyén

önmagát is normasértőnek minősíti, és aszerint is cselekszik (deviáns karrier). A minősítési elmélet szerint a deviancia nem az adott cselekedet különös jellemzője, hanem a minősítésnek (a környezet az egyént, illetve viselkedését normasértőnek ítéli és szankcionálja) a következménye. A minősítési folyamat jellemzője: - Általában a hatalomgyakorlás kifejeződése (a hatalom éppen azáltal nyer igazolást, hogy meghatározza, mit tart elfogadottnak, és mit ellenez), - a minősítés nem mindig külön eljárás (mint pl. a bírósági eljárás), hanem része az aktuális helyzetnek („olyan rossz vagy”, mondja a szülő a gyereknek vacsora közben), - nem egyszeri aktus, hanem folyamatos, a mindennapi társas helyzet és kommunikáció szerves része. A címkézés eljárásai: Értékelő minősítés - helyzetfüggő, ismert címkék alkalmazásával (paraszt, zsidó, homokos, stb.), - identitás lefokozás (pl. ha kiderítik valakiről,

hogy zsidó, akkor a korábbi én-je helyett a zsidó címke lesz lényének meghatározója az őt minősítők szemében), - megszégyenítés, kiközösítés (stigmatizáció) A címkézés érvényessége nem csupán az adott helyzetre vonatkozik: - hosszabb folyamat, (a szocializáció részévé válik - az előítéletek egyik alapja lesz - , mely során az egyén megtanulja, kit kell lenézni, gyűlölni, stb.), - a megcímkézett személyben végbemenő identitásváltozás. 7. A differenciális asszociáció elmélete Ez az elmélet abból indul ki, hogy a normasértő magatartás tanult viselkedés, aminek alapja a közvetlen környezet által nyújtott minta. Azok, akik gyakrabban érintkeznek pl bűnözőkkel (családjukban, baráti körükben, lakókörnyezetükben több a bűnelkövető), nagyobb valószínűséggel lesznek maguk is bűnözők. 8. Modern devianciaelméletek A modern elméletek jellemzője, hogy összekapcsolják az egyéni meghatározottságokat és a

társadalmi folyamatokat. Így a deviancia a személyiségfejlődés és cselekvés, valamint a társadalmi folyamatok, változások egy különös metszéspontján jönnek létre. A deviancia eredete: - biológiai- genetikai sajátosságok (öröklött adottságok, hajlamok, betegségek) - személyiségkárosító életesemények (lelki traumák, tragédiák) 11 - a szocializáció zavarai. Ezekhez kapcsolódnak a makrotársadalmi tényezők: - kulturális minták, szokások - anómia Mindezek következménye: Személyiségzavar ezzel összefüggő magatartászavar (agresszivitás, hiperaktivitás, szabályok, normák megszegése) e magatartászavarok visszahatnak a személyiségre, tovább fokozva annak zavarait (beilleszkedési problémák, konfliktusmegoldási képtelenség, önértékelési zavarok, identitásproblémák, személyes kapcsolatok problémái) deviáns viselkedés. A.12 A minősítési (címkézési) elmélet lényege A normákat sokan megszegik, de csak az

számít deviánsnak, amit annak minősítenek. A minősítés folyamatának lényege: A társadalom hatalmon lévő csoportja határozza meg a „jó” és a „rossz” közötti határokat, és megteremti a nemkívánatosnak minősített cselekvések elszigetelésének, szankcionálásának kontrollintézményeit. (makrotársadalmi szint). A mikroszintű minősítés az egyén közvetlen környezetében zajlik: a csoport, közösség minősíti az egyén cselekedetét (címkét, bélyeget, stigmát alkalmaz - megszólja, kiközösíti vagy éppen dicsőíti), melynek nyomán az egyén önmagát is normasértőnek minősíti, és aszerint is cselekszik (deviáns karrier). A minősítési elmélet szerint a deviancia nem az adott cselekedet különös jellemzője, hanem a minősítésnek (a környezet az egyént, illetve viselkedését normasértőnek ítéli és szankcionálja) a következménye. A minősítési folyamat jellemzője: - Általában a hatalomgyakorlás kifejeződése

(a hatalom éppen azáltal nyer igazolást, hogy meghatározza, mit tart elfogadottnak, és mit ellenez), - a minősítés nem mindig külön eljárás (mint pl. a bírósági eljárás), hanem része az aktuális helyzetnek („olyan rossz vagy”, mondja a szülő a gyereknek vacsora közben), - nem egyszeri aktus, hanem folyamatos, a mindennapi társas helyzet és kommunikáció szerves része. A címkézés eljárásai: Értékelő minősítés - helyzetfüggő, ismert címkék alkalmazásával (paraszt, zsidó, homokos, stb.), - identitás lefokozás (pl. ha kiderítik valakiről, hogy zsidó, akkor a korábbi én-je helyett a zsidó címke lesz lényének meghatározója az őt minősítők szemében), - megszégyenítés, kiközösítés (stigmatizáció) A címkézés érvényessége nem csupán az adott helyzetre vonatkozik: - hosszabb folyamat, (a szocializáció részévé válik - az előítéletek egyik alapja lesz - , mely során az egyén megtanulja, kit kell lenézni,

gyűlölni, stb.), - a megcímkézett személyben végbemenő identitásváltozás. A.13 A modern devianciaelméletek alapjai Egyéni okok, prediszpozíciók és társadalmi hatások. Mikro- és makroszintű elméletek A modern elméletek jellemzője, hogy összekapcsolják az egyéni meghatározottságokat és a társadalmi folyamatokat. Így a deviancia a személyiségfejlődés és cselekvés, valamint a társadalmi folyamatok, változások egy különös metszéspontján jönnek létre. A deviancia eredete: - biológiai- genetikai sajátosságok (öröklött adottságok, hajlamok, betegségek) - személyiségkárosító életesemények (lelki traumák, tragédiák) - a szocializáció zavarai. 12 Ezekhez kapcsolódnak a makrotársadalmi tényezők: - kulturális minták, szokások - anómia Mindezek következménye: Személyiségzavar ezzel összefüggő magatartászavar (agresszivitás, hiperaktivitás, szabályok, normák megszegése) e magatartászavarok visszahatnak a

személyiségre, tovább fokozva annak zavarait (beilleszkedési problémák, konfliktusmegoldási képtelenség, önértékelési zavarok, identitásproblémák, személyes kapcsolatok problémái) deviáns viselkedés. A jelenkori kutatások igyekeznek felhasználni a klasszikus devianciaelméletekből mindazokat az eredményeket, amelyek kiállták az idő próbáját. Az új elméletek abban a szemléletváltozásban gyökereznek, ami a hetvenes évek elején alapjaiban formálta át a devianciáról való gondolkodást. E paradigmaváltás lényege a devianciára adott társadalmi válaszok fontosságának felismerése, a devianciává minősítés társadalmi gyakorlatának előtérbe helyezése volt. Eszerint a deviancia nem csak mennyiségben, hanem minőségileg is átalakul. Biológiai és pszichoszociális faktorok Az ember szabad akaratából dönthet arról, hogy elfogadja-e a társadalmi normákat, szabályokat, és a helyesnek tartott magatartásmintát követi, vagy

szembehelyezkedik azokkal. Az egyes normasértések konkrét megjelenése kizárólag szubjektív döntésen alapuló egyéni tett. Minek lehet még ebben szerepe? Törvényszerűen valamiféle biológiai-genetikai meghatározottságot feltételeztek. A genetika új eredményei (főleg az ikerkutatások) nyomán azonban átrajzolódnak az erővonalak, és egy olyan kompromisszum született, mely a deviáns viselkedés gyökerét a biológiai és a pszichoszociális tényezők együttes hatásában keresi. A biológiai tényezők szerepe csak közvetetten igazolt, logikai következtetés eredménye. Humánetológia legújabb kutatási eredményei szerint a tulajdonságok genetikai meghatározottsága nem jelent eleve elrendelt kódolást. A kémiai reakciókés az organizmus tulajdonságai között bonyolult kölcsönhatás van: több, egymásra épülő szerveződési szinttel rendelkező rendszer komponensei közötti laza kapcsolat működik. „Megszaladási jelenség”: Egy

tulajdonságnak az optimális paraméterein túli megváltozása. Ezeket kulturális eredetűnek gondolják. Pl: az édes íz kedvelésének túlsúlyossá válása, tudatállapot módosítás (drog) különféle módjai, stb. A régebbi elméletek feloszthatók aszerint is, hogy a társadalom egységeit, intézményeit és azok működés módjait tekintve hol jelölik ki vizsgálódásuk kereteit. Mikroszintű elméletek Az egyén és közvetlen szociális, kulturális környezetének kapcsolatát, összefüggéseit és egymásra hatását elemezve közelítik meg a deviánssá válás kérdését. 1. Szociális tanulás elmélet: A viselkedés kiváltó oka a kilátásba helyezett jutalom vagy büntetés,tehát a deviáns magatartást ugyanolyan mechanizmusok hívják életre, mint konform viselkedést. A normasértést egy olyan modellkövető magatartásként írják le, amely nemcsak egy cselekvés elsajátítását, hanem az azzal összefüggő motívumok és attitűdök

elfogadását is magában hordozza. 2. Szociális zavarok elmélete: A gyermekkori szocializációs folyamat kudarcai során kialakuló személyiségproblémákban látja a deviancia okait. 3. A felnőttkori feszültség (stressz-) elmélet: Az a személy menekül a deviáns viselkedés irányába, aki nem képes elviselni, megoldani a rázúduló konfliktusokat (korai szocializációs zavarok, súlyos tragédiák). 4. Mikrokulturális hatások: A kis közösségek magatartásmintákat közvetítő, és azokat legitimáló szerepe a legdöntőbb deviáns viselkedések megismerésében és elsajátításában. 5. Társadalmi kontroll elmélet: Az egyén először egy másik személyhez fűződő kapcsolata révén talál utat környezetéhez, majd megismeri és elfogadja a társadalmi intézmények elvárásait, értékeit és az azokhoz igazodó szerepeket. Ez a kötődés tartja össze a devianciától Ha viszont nem alakul ki ez a kapcsolat, az egyén elszakad környezete

közösségeitől, és izolálódik. A deviáns cselekedet egy kapcsolat megszakadását, és egy másfajta viszony kialakulását jelenti. 6. Szubkultúra elmélet: A deviáns viselkedés a környezet (hasonló korúak csoportja) hatására alakul ki A csoport a deviáns magatartást mint a kollektív probléma megoldási módot mutatja fel az egyén számára. Makroszintű elméletek A társadalom egészében, működésének sajátosságaiban próbálják megtalálni a deviáns viselkedés kiváltó okait. 13 1. Makrokulturális elmélet: A deviancia aránya az adott kultúra deviációnemző hatásától függ Ott ahol az általános elfogadott kulturális normák és értékek elősegítik valamely deviancia térnyerését, sőt éppen támogatják, kívánatosnak tartják az ahhoz igazodó viselkedést, nőni fog a deviánsok száma. 2. Anómia és elidegenedés: A deviancia szaporodásának alapvető oka a társadalmi változásokra és az egyénközösség viszonyának

alakulására vezethető vissza A társadalmi változások felboríthatják ezt a rendet, és növelve a bizonytalanságot a normasértések felé terelik az embereket. 3. Változatlanság: A deviancia sokasodásának oka A társadalom integráltságának biztosítékát éppen a gyors változásokra reagálás képességében, a választási lehetőségek bővülésében, a sokféleség kiteljesedésében látja. A devianciák száma pontosan ott növekedett leginkább, ahol nem volt mód és lehetőség bekapcsolódni a fejlődésbe. 4. Stabilitás hiánya: A társadalmi rendnek a durkheimi elvektől eltérő értelmezését adja A társadalom integráltságát nem az értékek és normák stabilitása, a kapcsolathálók szorossága, zártsága, a társadalmi szerepek harmóniája, hanem éppen a stabilitás hiánya adhatja, mert ez ad lehetőséget a mobilitásra, a kihívásokra történő gyors reagálásra. A gyenge kötések, kapcsolatok úgy járulhatnak hozzá a társadalom

integráltságához, hogy olyan társadalmi csoportok között is hidat alkotnak, melyek másként nem érintkeznének egymással. A.14 Szocializáció és személyiség A szocializáció lényege, sajátosságai. Szocializáció és deviancia A szocializáció alatt itt az a folyamatot értjük, amelyben az egyén megtanulja mindazokat az ismereteket, értékeket, normákat, magatartási szabályokat, szokás és hagyomány rendeket, amelyek birtokában az adott társadalomban az adott társadalmi működési módnak megfelelően tud élni és tevékenykedni. A szocializáció az a folyamat, amelynek során az egyén puszta biológiai lényből társadalomtaggá válik. Ebben a folyamatban a családnak nagyon fontos szerepe van. Az egészséges személyiségfejlődéshez, szocializációhoz harmonikus családi háttér és kortárscsoportokkal való jó kapcsolatok kívánatosak. Ha ezek hiányoznak, szocializációs és személyiségzavarok léphetnek fel Sok pszichológus és

szociológus rámutatott hogy a szocializáció az egész élet folyamán folytatódik, például szocializálja az egyént munkahelye és a felnőttkori családja. Beszélnek arról is, hogy a felnőttkorban reszocializáció következhet be, a gyermekkorban elsajátított normák és értékek helyére a felnőttkori szocializáció során más értékek és normák léphetnek, vagy a gyermekkorban nem kellőképpen elsajátított normák megerősítést kaphatnak a felnőttkorban. Különösképpen a deviánsviselkedést mutató fiataloknál és felnőtteknél, például bűnözőknél, alkoholistáknál, szokás a reszocializáció lehetőségéről beszélni. A szocializációval összefüggő fogalom az internalizálás, az a folyamat, amely során az egyén oly mértékben sajátítja el, teszi magáévá az értékeket és normákat, hogy akkor is azoknak megfelelően viselkedik, ha nem számít külső negatív szankcióra, vagyis belső meggyőződésből viselkedik a

normának megfelelően, mert a normakövető viselkedést igen értékesnek tartja. A.15 A devianciaelméletek újabb dilemmái Egyéni döntés vagy strukturális meghatározottság. A racionális választás elmélete. A fordulatot világtörténelmi és társadalmi változások okozzák, a marxizmus hitelvesztése, és az európai szocialista rendszer összeomlása. Korábban azt tartották, hogy a társadalmi struktúrák döntően meghatározzák az egyén viselkedését és gondolkodását, és az emberek alig tudják befolyásolni a társadalmi folyamatokat. Ebben a kérdésben alapvető változás, hogy az egyén cselekedetei alakítják ki a társadalmi struktúrát, amely visszahat az egyénre, de a struktúrák valójában csak azért léteznek, mert az egyének annak megfelelően cselekednek. A társadalom működése elképzelhetetlen közös normák és értékek nélkül Ha valaki megszegi a normákat deviánsnak minősül. Kérdés, hogy milyen fajtájú és

súlyosságú normaszegést tekintünk deviánsnak. Problémát okoz, hogy különféle normák egymással ellentétben állhatnak, előfordulhat, hogy bizonyos büntetőjogi normákat ( pl. vámbűncselekményeket ) a társadalom erkölcsileg nem ítél el Eltérő lehet egy-egy társadalom különböző etnikai, vallási stb. csoportjainak felfogása is a követendő normákról (pl abortusz kérdés ) Még súlyosabb ellentét lehet a társadalom uralkodó osztályának és tömegeinek felfogása között. Ezekből a dilemmákból kiutat jelenthet az, ha azt mondjuk: azt a normaszegő viselkedést tartjuk deviáns viselkedésnek, amely az egyén és a társadalom számára káros vagy súlyosan káros. 14 Egyéni döntés vagy strukturális meghatározottság - Minden cselekvés valamilyen konkrét szituációban zajlik, ( összefügg a társadalom struktúrájával.) A magatartás – egyéni motívumai ( genetika – biológia meghatározottság) társadalmi

meghatározottság. A magatartás meghatározottságának jellemzői: Az emberi magatartás biológiai-pszichológiai mechanizmusai ( ezeken keresztül hatnak a társadalmi tényezők) A magatartás társadalmi létfeltételei ( mikro-makrokörnyezet) Strukturális környezet ( kulturális tényezők ) A szocializáció folyamata, következményei A racionális választás elmélete. Az elméletek többsége nem veszi figyelembe azt a lehetőséget, miszerint az egyén tudatosan is választhatja a bűncselekmény elkövetését bizonyos előnyök megszerzése érdekében, vagy mert olyan helyzetbe került, amit kihasználhat a maga javára. A racionális döntés elve alapján történő értelmezés így született Az emberek nem csak belesodródnak a bűncselekményekbe, hanem azok vállalt döntésük eredményei, mert úgy gondolják, érdemes vállalni a kockázatot. A vizsgálatok azt mutatják, hogy sok bűncselekmény „szituációs” döntések eredménye. A vagyon elleni

bűncselekmények jó része ilyen, ami szintén arra utal, hogy a bűnöző magatartás általában hasonlít a nem deviáns jellegű mindennapos döntésekre. Feltéve, hogy az egyén képes mérlegelni a bűncselekmények elkövetésének lehetőségét, a legtöbb bűncselekmény teljesen hétköznapi döntési folyamatokból áll A.16 A magyarországi devianciák makrotársadalmi okai Makrokulturális elméletek szerint abban a társadalomban gyakoriak a különböző devianciák, amelyben az azt elősegítő kulturális normák és értékek élnek. (Magyar társadalomban a deviáns viselkedéseket (öngyilkosság, alkoholizmus, lelki betegségek) elfogadó, sőt támogató kulturális normák, értékek, minták élnek és széles körben elterjedtek a magyar társadalomban. Pl Kiválóságaink (Széchenyi, József A stb) öngyilkossága, ivást, részegséget pozitív értékként feltüntető versek (Petőfi, Vörösmarty). A jövőt illető pesszimizmus, reménytelenség

fejeződik ki a Himnuszban, Szózatban is pld. A másik makroszintű elmélet a deviancia gyakoriságának okát az anómiában és az elidegenedésben látja. (Egyéni élet céltalansága, értelmetlensége érzés, a befolyásolhatatlan külső erőknek való kiszolgáltatottság érzése, a Társ. Tagjaival való közösség és szolidaritás érzés hanyatlása, és az ezek mögött meghúzódó érték- és normaválság) - Andorka: Deviáns viselkedések Magyarországon A bűnözés növekedésének feltételezett társadalmi okai: • Társadalmi egyenlőtlenségek növekedése elszegényedés, rossz életminőség, esélytelenség. • A bűnelkövetés alkalmainak bővülése (vagyonosodás, ellenőrzési hiányosságok, szabályozatlan viszonyok pl. az adótörvények kiskapui-) • Kontrollintézmények működési problémái (családok szétzilálódása, iskolarendszer problémái, a bűnüldöző szervek tevékenységének nehézségei, a jogalkotás, bíráskodás

gondjai, stb.) • Anómia (a rendszerváltás után rohamosan tapasztalható érték-és normaválság). • A társadalom felkészületlensége (A civil önszerveződések lassú kibontakozása, a fölülről várt segítség, a megelőzés, a védekezés fejletlensége). • Új érdekeltek megjelenése (pl. a biztosítótársaságoknak érdeke, hogy a káreset okaként bűncselekményt állapítsanak meg). • Mobilitás (társadalmi helyzetváltozás, határok megnyílása, menekültek). 15 A latencia okai: a kontrollintézmények nem megfelelő működése (a felderítés eredményessége 20 % körüli átlagosan), a sértett nem tesz bejelentést (nem kíván egy eljárás szenvedő alanya lenni, a kár mértéke nem jelentős, nem hisz az eljárás sikerében, stb.) Öngyilkosság: A hazai öngyilkosságokat kutató elméletek a magas gyakoriságot olyan makrotársadalmi motívumokkal magyarázzák, mint a történelmi sorsfordulók (az ország kiszolgáltatottsága, a

két világháború, a trianoni sokkhatás, gazdasági világválság, az ötvenes évek személyi kultusza, a totalitariánus rendszer), valamint makrokulturális tényezők (a halál heroizálása, a kultúra által közvetített mentalitás, mely a problémamegoldás egyik követendő eszközének jelzi az önpusztítást). A minta vagy modellhatást igazolják a regionális különbségek is. Alkoholfogyasztás: Magyarországon igen gyakori a fiatalok, gyermekek alkoholfogyasztása - családi ünnepek kulturális tradíciói erősítik ezt. A magyar kultúra által erősen mutatott funkciók: Az alkohol mint feszültségoldó, problémamegoldó, a társas kapcsolatok alakítását segítő szer. Az alkoholizmus több ponton kapcsolódik más normasértésekhez: - Öngyilkosok, bűnelkövetők jelentékeny része alkoholista. - Újabb fejlemények: alkoholfogyasztás és drog összekapcsolódása. Bűnözés • Társadalmi egyenlőtlenségek növekedése ,rossz elszegényedés

életminőség, esélytelenség. • A bűnelkövetés alkalmainak bővülése (vagyonosodás, ellenőrzési hiányosságok, szabályozatlan viszonyok pl. az adótörvények kiskapui-) • Kontrollintézmények működési problémái (családok szétzilálódása, iskolarendszer problémái, a bűnüldöző szervek tevékenységének nehézségei, a jogalkotás, bíráskodás gondjai, stb.) • Anómia (a rendszerváltás után rohamosan tapasztalható érték-és normaválság). • A társadalom felkészületlensége (A civil önszerveződések lassú kibontakozása, a fölülről várt segítség, a megelőzés, a védekezés fejletlensége). • Új érdekeltek megjelenése (pl. a biztosítótársaságoknak érdeke, hogy a káreset okaként bűncselekményt állapítsanak meg). • Mobilitás (társadalmi helyzetváltozás, határok megnyílása, menekültek). Öngyilkosság A hazai öngyilkosságokat kutató elméletek a magas gyakoriságot olyan makrotársadalmi motívumokkal

magyarázzák, mint a történelmi sorsfordulók (az ország kiszolgáltatottsága, a két világháború, a trianoni sokkhatás, gazdasági világválság, az ötvenes évek személyi kultusza, a totalitariánus rendszer), valamint makrokulturális tényezők (a halál heroizálása, a kultúra által közvetített mentalitás, mely a problémamegoldás egyik követendő eszközének jelzi az önpusztítást). A többiről csak ennyit találtam a jegyzetében! Alkoholizmus 1. Etikai modell: A középkorban erősen tiltott az alkoholfogyasztás, majd később az ünnep része lett. Ekkor az alkoholizmus még nem társadalmi probléma. Az etikai modell ma is működik: az egyéni felelősség kérdését tolja előtérbe. 16 2. Betegség modell: Alkoholizmus mint társadalmi betegség (lehetetlen társadalmi körülmények, szegénység társadalom áldozata.  az 3. Szociológiai modell: Az alkoholfogyasztás társadalmi funkcióinak elmélete: - az alkoholfogyasztást

társadalmi célok termelték ki (ünnepek, érintkezések megkönnyítése, feszültségcsökkentés)  az alkoholisták társadalmi segítséget érde Drogfogyasztás A potenciális veszély egyre nagyobb, a felkészültség hiányos. (Megelőzés, felvilágosítás, kezelés intézményei elégtelenek, nincs elég szakember, nincs kormányszintű drogstratégia.) Mentális zavarok A lelki problémákkal küzdők között többségben vannak az alacsony iskolai végzettségű, szegény, hátrányos helyzetű emberek, közöttük is nagyobb számban a nők. 17 B.1 Az öngyilkosság fogalmi problémái. Öngyilkosság és minősítés Az öngyilkosság kultúrtörténetének vázlata. „ öngyilkosságnak nevezünk minden olyan halálesetet, amelyet közvetlenül, vagy közvetve magának az áldozatnak vmilyen pozitív vagy negatív aktusa idézett elő, ha tudta, aktusa szükségképpen erre az eredményre vezet.” (Durkheim, 1982) A „passzív” illetve „közvetett”

dilemma, hogy öngyilkosságnak fogható-e fel a haláleset, ami az egyén akarata szerint, de nem saját keze által következett be. Régóta létezik az az álláspont is, ami a különböző önveszélyes, önpusztító magatartásmódokat (pl. alkoholbetegség) elnyújtott öngyilkosságként értelmezi. Öngyilkossághoz tartozó kritériumok: 1. Meghalás tudatos szándéka 2. Egy módszer képzete 3. E módszer cselekvéssémájának megvalósulása Az öngyilkossági kísérlet olyan cselekedet, amelynek során az egyén a meghalás szándékával károsítja szervezetét, de életben marad. Az öngyilkossági kísérletek megítélése közel sem egységes. Az öngyilkosság kultúrtörténetéből 1. Az önpusztítás legradikálisabb formája az emberi társadalmak kialakulásának hajnalán is létezett, mégpedig a közösségszabályozás egyik eszközeként működött. Ez a funkció koronként, kultúránként más – más formában és keretek között

érvényesült: elvárások szintjétől egészen addig, hogy kényszerítő szankciókkal szereztek érvényt az uralkodó normáknak, esetenként akár az öngyilkosság algoritmusát is pontosan előírva. 2. Sajátos kivételt képeznek az ősi folyami civilizációk, amelyekben nem, vagy alig volt ismert az öngyilkosság. 3. A görög – római források többféle indíték és értelmezés húzódott az ókorban jelentős számban elkövetett öngyilkosságok mögött. Az antikvitás kora gondolkodóinak többsége teljes mértékben elfogadta az öngyilkosságot, bizonyos alkalmak és esetek indokolttá tehetik az önkéntes halált. Az öngyilkosságot kizárólag a bölcs emberek privilégiumának tartották. 4. A barbár népek históriája igen gazdag öngyilkossági tettekben A széles körű elterjedtség és megszokottság olyan erős közösségi normák működését feltételezték, amelyek az egyén minden megnyilvánulását valami sajátos kollektív rend

érvényesülésének rendelték alá. 5. A korai kereszténység mártírhalál dicsőítésével a római hódítóktól elszenvedett méltatlanságot, a leigázás elől önként menekültek a halálba. 6. A keresztény egyház hatalma megszilárdultával kemény intézkedéseket hozott az öngyilkosság terjedésének megállítása érdekében (kiközösítés). 7. A középkor az Isten köré rendeződő világ hierarchiájának legalsóbb pontjára szorította az egyént, s számára egyetlen útként a minden terhet Isten akarataként elfogadó engedelmességet és hűséget jelölt ki. 8. A reneszánsz ember szabadságvágy felvetette az értelmes, szép halál gondolatát is Két rendezőelv: • antik hagyományokhoz fordulás, és a • keresztényhit tételei. Mindezek erősödő szembehelyezkedést jelentettek a vallási dogmákkal, de az ez idő tájt nekilóduló öngyilkossági hullámot visszafogni szándékozó kegyetlen törvényekkel is (elkövetők testét

megszégyenítették, kísérletezőket börtönbe vetették). 9. Felvilágosodás: Hatásukat vesztették az öngyilkosságtól visszatartó hittételek, és vallási, társadalmi közösségek. Az ipari forradalom, a szabad versenyes kapitalizmus indította gazdasági, társadalmi, demográfiai és kulturális változások hatalmas lendülete pedig megingatta, elbizonytalanította a hitbeli és közösségi gyökereit elveszítő, de új kapaszkodókat még nem találó egyént. A XVIII – XIX századi Európa az öngyilkosság folyamatos növekedését hozta, így társadalmi problémává vált. 10. XVIII – XIX Századi gondolkodók az öngyilkosság kérdéskörének több magyarázatkísérletét örökölték meg elődeiktől. Pl Kant az erkölcsi törvényekre hivatkozva elvetette az öngyilkosságot 11. A XIX századra az elfogadó - megengedő nézetek felé billent a mérleg nyelve 12. A XX századra némiképp változtak a mérlegelés szempontjai, az öngyilkosság

megítélésének dilemmája az átláthatatlanság felé sodródott. „Az öngyilkosság értelmetlen, hiszen a halál megfosztja az egyént a jövő reményétől.” (Sartre) Az újraéledő teológia bár továbbra is bűnként kezeli az önelvesztést, de a megtorlás 18 helyett a szeretet és a megbocsátás motívumát tolta előtérbe. A közgondolkodás lényegében az egyén döntésére szűkíti le az öngyilkosság kérdését. Természetes védekezésének is felfogható közvetlen környezetnek közömbösségből, vagy esetleg a felelősség elhárításából fakadó lelkiismeret furdalását hivatott ellensúlyozni. A kultúra által felmutatott „életstratégiák” az élet értelmezésében segítenek, de ezek tartalmazzák a halállal kapcsolatos tudásunkat is. Aszerint, hogy ezek a minták az élet és halál kapcsolatát miként fogják fel, lesz az öngyilkosság erkölcsi bűn, elmebetegség, vagy hősi cselekedet. A MINŐSÍTÉSRŐL NEM TALÁLTAM A

KÖNYVÉBEN SEMMIT!!! B.2 A magyarországi öngyilkossági helyzet jellemzői Fő trendek, demográfiai, települési, regionális sajátosságok. A magyarországi öngyilkossági helyzet jellemzői: • Világviszonylatban is egyedülállóan magas öngyilkossági gyakoriság. • A hosszútávú trendek sajátosságai: - a századforduló körül érte el a nyugat-európai átlagot, majd két "makrociklus" (hullámszerű emelkedés majd stagnálás-csökkenés) következett: A századforduló 19 százezrelékes aránya 1932-re 35 százezrelékre nőtt, majd az 50-as évek végéig csökkent, illetve stagnált. Ezt követően ismét emelkedni kezdett, és 1983-84-ben a 45-46 százezrelékkel érte el a csúcspontot, amit néhány év stagnálás, majd az évtized végétől lassú csökkenés követett. 1996-ban 31 százezrelék, ami még mindig a legmagasabb a világon Jelenleg kb. minden 40 ember öngyilkosság következtében hal meg Magyarországon • Demográfiai

sajátosságok: Az öngyilkosok többsége (65-70 %-a) férfi, zömmel alacsony iskolai végzettségű, közép vagy időskorú. A kísérletet elkövetők között viszont magasabb a nők aránya Magyarországon igen magas a gyermek-és fiatalkorban öngyilkosságot megkísérlők száma. • Települési sajátosság: a legtöbb öngyilkosságot falun, tanyán követik el. • Regionális sajátosság: Magyarországon jelentősek a területi különbségek. Az ország déli-délkeleti részén (főként Bács-Kiskun és Csongrád megye) a legmagasabb, háromszorosa egyes nyugati megyék (GyőrSopron, Vas és Zala) adatainak. A hazai öngyilkosságokat kutató elméletek a magas gyakoriságot olyan makrotársadalmi motívumokkal magyarázzák, mint a történelmi sorsfordulók (az ország kiszolgáltatottsága, a két világháború, a trianoni sokkhatás, gazdasági világválság, az ötvenes évek személyi kultusza, a totalitariánus rendszer), valamint makrokulturális tényezők

(a halál heroizálása, a kultúra által közvetített mentalitás, mely a problémamegoldás egyik követendő eszközének jelzi az önpusztítást). A minta vagy modellhatást igazolják a regionális különbségek is. B.3 Az öngyilkosság lehetséges okainak rendszere. Kultúra és öngyilkosság Minták és modellek. A magyar kultúra szuicidogén hatásai A magyarországi öngyilkossági helyzet jellemzői: • Világviszonylatban is egyedülállóan magas öngyilkossági gyakoriság. • A hosszú távú trendek sajátosságai: - a századforduló körül érte el a nyugat-európai átlagot, majd két "makrociklus" (hullámszerű emelkedés majd stagnálás-csökkenés) következett: A századforduló 19 százezrelékes aránya 1932-re 35 százezrelékre nőtt, majd az 50-as évek végéig csökkent, illetve stagnált. Ezt követően ismét emelkedni kezdett, és 1983-84-ben a 45-46 százezrelékkel érte el a csúcspontot, amit néhány év stagnálás, majd az

évtized végétől lassú csökkenés követett. 1996-ban 31 százezrelék, ami még mindig a legmagasabb a világon 19 Jelenleg kb. minden 40 ember öngyilkosság következtében hal meg Magyarországon • Demográfiai sajátosságok: Az öngyilkosok többsége (65-70 %-a) férfi, zömmel alacsony iskolai végzettségű, közép vagy időskorú. A kísérletet elkövetők között viszont magasabb a nők aránya Magyarországon igen magas a gyermek-és fiatalkorban öngyilkosságot megkísérlők száma. • Települési sajátosság: a legtöbb öngyilkosságot falun, tanyán követik el. • Regionális sajátosság: Magyarországon jelentősek a területi különbségek. Az ország déli-délkeleti részén (főként Bács-Kiskun és Csongrád megye) a legmagasabb, háromszorosa egyes nyugati megyék (GyőrSopron, Vas és Zala) adatainak. A hazai öngyilkosságokat kutató elméletek a magas gyakoriságot olyan makrotársadalmi motívumokkal magyarázzák, mint a történelmi

sorsfordulók (az ország kiszolgáltatottsága, a két világháború, a trianoni sokkhatás, gazdasági világválság, az ötvenes évek személyi kultusza, a totalitariánus rendszer), valamint makrokulturális tényezők (a halál heroizálása, a kultúra által közvetített mentalitás, mely a problémamegoldás egyik követendő eszközének jelzi az önpusztítást). A minta vagy modellhatást igazolják a regionális különbségek is. B.4 A bűnözéssel kapcsolatos alapfogalmak. A bűnözés megjelenési formái, színterei. Bűnözés és statisztika. A latens bűnözés Bűnözés A bűnözés tendenciájára jellemző, hogy az 1960-as években regisztrált 160-170 ezer ismertté vált közvádas bűncselekmény 1995-re meghaladta a félmilliót (502 036 bűncselekmény). E hatalmas emelkedés okai igen vitatottak. A fő érvek: • Az emelkedés nem olyan nagy, mivel a 60-as évek adatai pontatlanok: a tényleges bűnelkövetés a statisztikában közzétetteknél

lényegesen magasabb volt, de azt politikai okokból nem közölték, illetve sok bűncselekmény nem jutott a hatóságok tudomására (pl. közvagyon megkárosítása) • Az emelkedés döntően a vagyon elleni bűncselekmények megszaporodásából származik. A vagyonosodás, az anyagi javak növekedése (gépjárműpark, vagyontárgyak, stb.) természetszerűleg magával hozta a bűnözés növekedését. • A kriminalizálás, dekriminalizálás „egyenlege” is pozitív. Kriminalizálás = adott cselekedet (ami korábban nem létezett, vagy nem volt bűn) bűntettnek minősítése (Pl. adó, vám, devizajogszabályok megsértése, hivatali hatalommal való visszaélés, stb.) Dekriminalizálás = adott cselekedet kivonása a bűntettek köréből (Pl. közveszélyes munkakerülés) • A latens (rejtett) bűnözés arányának nehéz a megítélése: egyes becslések szerint a latens bűnözés az ismertté vált bűncselekmények 30 %-ával növeli a tényleges

bűnelkövetések számát. • A statisztika torzító hatása: ha egy bűnelkövető egy bűncselekményt követett el, de a sértettek száma több, akkor ez annyi bűncselekményként kerül be a statisztikába ahány rendbeli a bűntett. A bűnözés jellegének, szerkezetének átalakulása • Jelentősen nőtt a vagyon elleni bűncselekmények száma (főként lopás). • Emelkedett az erőszakos bűnelkövetések száma (rablás, emberölés - ez utóbbi pl. 1980-ban 200, míg 1991ben 308, 1994-ben 314 eset volt) • A vagyon elleni és az erőszakos bűncselekmények számának emelkedése okozza elsősorban azt, hogy nőtt az emberek fenyegetettség érzése. • Új bűncselekmény fajták jelentek meg (adó, vám és devizajogszabályok megsértése, számítógépes bűnözés, drog és bűnözés, terrorcselekmények, stb.) • Bővült a bűnelkövetői kör (növekedett a fiatalkorú elkövetők száma, megjelentek a nem megélhetésért, hanem a pozíció, hatalom,

monopolhelyzet megszerzéséért bűnöző "fehérgalléros" bűnelkövetők, valamint a külföldi tettesek). 20 • A megélhetési - szegény- vagy szükséglet - bűnözés mellett növekedik a jóléti bűnözés (hatalom, pozíció érdekében). • Új jelenség a drog és bűnözés összekapcsolódása, növekedése. • A szervezett bűnözés megjelenése. • Rendkívül magas (30-40 %-ra becsülik) a latens bűnözés mértéke. A bűnözés növekedésének feltételezett társadalmi okai: • Társadalmi egyenlőtlenségek növekedése elszegényedés, rossz életminőség, esélytelenség. • A bűnelkövetés alkalmainak bővülése (vagyonosodás, ellenőrzési hiányosságok, szabályozatlan viszonyok pl. az adótörvények kiskapui-) • Kontrollintézmények működési problémái (családok szétzilálódása, iskolarendszer problémái, a bűnüldöző szervek tevékenységének nehézségei, a jogalkotás, bíráskodás gondjai, stb.) •

Anómia (a rendszerváltás után rohamosan tapasztalható érték-és normaválság). • A társadalom felkészületlensége (A civil önszerveződések lassú kibontakozása, a fölülről várt segítség, a megelőzés, a védekezés fejletlensége). • Új érdekeltek megjelenése (pl. a biztosítótársaságoknak érdeke, hogy a káreset okaként bűncselekményt állapítsanak meg). • Mobilitás (társadalmi helyzetváltozás, határok megnyílása, menekültek). A latencia okai: a kontrollintézmények nem megfelelő működése (a felderítés eredményessége 20 % körüli átlagosan), a sértett nem tesz bejelentést (nem kíván egy eljárás szenvedő alanya lenni, a kár mértéke nem jelentős, nem hisz az eljárás sikerében, stb.) A bűnözéssel kapcsolatos alapfogalmak: Bűnözés Bűncselekmény Büntetés Reszocializáció látens bűnözés agresszió kriminalizáció erőszak dekriminalizáció viktimológia Bűn: erkölcsi szabályok megszegése. Köznapi

szóhasználatban bűnnek mondjuk, azokat a magatartásokat, amelyek az általános emberi normákat sértik. Jogi értelemben vett bűncselekményről, akkor beszélünk, ha a kérdéses viselkedés az érvényes jogszabályokba ütközik. Funkcionalista elképzelés (szociológiában) szerint, a bűncselekményt társadalmi struktúraként fogják fel. Eszerint a bűncselekmény, egy olyan viszonyrendszer, amelynek fő tényezői a kérdéses cselekedet, valamint az arra reagáló működésbe lépő igazságszolgáltatás. Bűnözésnek nevezzük, azokat a viselkedésformákat, amelyek bizonyos szükségletek kielégítése vagy konfliktusok feloldása érdekében racionálisan megvalósulnak, ugyanakkor sértik az általánosan elfogadott, jogilag is védett értékeket és normákat, amiért a társadalom elítéli, tilalmazza és szankcionálja őket. Bűnözés és statisztika. A látens bűnözés A bűncselekmények számának, a bűnözés arányának a statisztikai

megjelenése nehéz feladat, mivel társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális változások nyomán alakul a bűnözés. 21 Valamint torzíthatják a valóságról alkotott képet a számok mögött meghúzódó halmozódások is, egy adott bűncselekményhez gyakorta több elkövető kapcsolódik. Magyarországon 1984-ben a bíróság elé állított személyek 34% - át, olyan magatartások miatt vonták felelősségre, amelyet még 30 éve sem tekintettek bűncselekménynek. (pl: garázdaság, ittas vezetés, önbíráskodás) 1936 és 1938 között az elítélt személyek kb. 50%-át amelyek ma nem, illetve csak szórványosan fordulnak elő Pl.: leányszöktetés, gyermekkitétel, a házasság intézménye elleni izgatás  férjszínlelés  hehehehe A látens bűnözés: Csak becsülni lehet a rejtett (látens) bűnözés nagyságrendjét. A látencia okai igen szerteágazóak. A sértettek nem tesznek feljelentést, mert egyáltalán nem vagy csak későn

észlelik a bűncselekményt, vagy az okozott kárt nem tarják jelentősnek. Fontos motívum az is, hogy az emberek a hivatalos eljárás rájuk való terheire, a hatóságok munkájának kétségbe vonható eredményességére, a kár megtérülésének csekély valószínűségre gondolva gyakran inkább belenyugszanak a veszteségeikbe. A bűnözés megjelenési formái, színterei. (ez nem tuti, de szerintem ez tartozik ide ) MULTINACIONÁLIS BŰNÖZÉS : terrorizmus, kémkedés, drog és fegyverkereskedelem, pénzmosás, külföldi kormányok destabilizálása, politikusok megvesztegetése, meggyilkolása FEHÉRGALLÉROS BŰNÖZÉS: pénzintézeti csalás, sikkasztás, ügyfelek megtévesztése, árfelhajtás, fantomcég létrehozása, köztisztviselők megvesztegetése POLITIKAI BŰNÖZÉS: politikai összeesküvés és forradalom, polgári elégedetlenség, választási csalás, állampolgári jogok megsértése SZERVEZETT BŰNÖZÉS: HIVATALI BŰNÖZÉS: szerencsejáték,

prostitúció, zsarolás, uzsorakölcsön, kamionrablás rendőri korrupció, kenőpénz elfogadása, köztisztviselők zsarolása, bírói korrupció PROFI BŰNÖZÉS: rablás, betörés, kerítés, szélhámosság HAGYOMÁNYOS BŰNÖZÉS: drogbirtoklás ittasság, csavargás, testi sértés, nemi erőszak, emberölés, vandalizmus, B.5 A magyarországi bűnözés alakulása. A bűnözés arányának, jellegének, szerkezetének változásai. Magyarországon 1965-1989-ig viszonylag alacsonyan stagnált a bűnözés (60-as évek 160-170 ezer). Majd 1995-ig rohamosan emelkedett, 95-re meghaladta a félmilliót (502 036 bűncselekmény), onnantól csökkent. A hatalmas emelkedés okai igen vitatottak. A fő érvek: a 60-as évek adatai pontatlanok, kozmetikázottak; az emelkedés döntően a vagyon elleni bűncselekmények megszaporodásából származik, a vagyonosodás magával hozta a bűnözés növekedését; a kriminalizálás, dekriminalizálás „egyenlege" is

pozitív. (Pl adó, vám, devizajogszabályok megsértése, hivatali hatalommal való visszaélés, stb. A latens bűnözés becslések szerint 30-40 %, (okai: a kontrollintézmények nem megfelelő működése (a felderítés 20 % körüli), a sértett nem tesz bejelentést.) A statisztika torzító hatása (egy elkövető több bűncselekmény) Életellenes bűncselekmény kb. 300 évente, 60-70 % családon belül, az elkövető és áldozat 80 %-ban ismerték egymást. Elkövetési módok: kés, vágó- szúró eszköz, balta, stb A bűnözés jellegének, szerkezetének átalakulása: Jelentősen nőtt a vagyon elleni bűncselekmények száma (főként lopás), az erőszakos bűnelkövetések száma, így nőtt az emberek fenyegetettség érzése. Új bűncselekmény fajták jelentek meg: adó, vám és devizajogszabályok megsértése, számítógépes bűnözés, drog és bűnözés (ezek összekapcsolódása), terrorcselekmények, szervezett bűnözés stb. Bővült a

bűnelkövetői kör (nőtt a fiatalkorú elkövetők, a "fehérgalléros" bűnelkövetők, valamint a külföldi tettesek száma. A megélhetési bűnözés mellett növekedik a jóléti bűnözés. Új színterek jelentek meg: pl iskolák 22 B.6 A bűnözés makrotársadalmi okai Magyarországon. Szegénység és bűnözés. A bűnözés növekedésének feltételezett társadalmi okai: Társadalmi egyenlőtlenségek növekedése  el bűnözés növekedése A bűnelkövetés alkalmainak bővülése (vagyonosodás, ellenőrzési hiányosságok, szabályozatlan viszonyok - pl. az adótörvények kiskapui-). Kontrollintézmények működési problémái (családok szétzilálódása, iskolarendszer problémái, a bűnüldöző szervek tevékenységének nehézségei (a felderítés 20 % körüli), a jogalkotás, bíráskodás gondjai, stb.) Anómia (a rendszerváltás után rohamosan tapasztalható érték-és normaválság). A társadalom felkészületlensége (A

civil önszerveződések lassú kibontakozása, a fölülről várt segítség, a megelőzés, a védekezés fejletlensége). Új érdekeltek megjelenése (pl. a biztosítótársaságoknak érdeke, hogy a káreset okaként bűncselekményt állapítsanak meg). Mobilitás (társadalmi helyzetváltozás, határok megnyílása, menekültek). A latencia okai: a kontrollintézmények nem megfelelő működése (a felderítés eredményessége 20 % körüli átlagosan), a sértett nem tesz bejelentést (nem kíván egy eljárás szenvedő alanya lenni, a kár mértéke nem jelentős, nem hisz az eljárás sikerében, stb.) B.7 Az alkoholfogyasztással, alkoholizmussal kapcsolatos ideológiák, értelmezési modellek 1. Etikai modell A görög-római antikvitásban gyökerezik - az alkoholélvezet elszakad a kultikus használattól öncélúvá válik = vétség az emberi autonómia ellen. A részegség morális hiba - az iszákos elveszti a közösség megbecsülését Az etikai modell a

mértékletességet hangsúlyozza. A kereszténység a bűn etikai értelmezésmodelljét hozta: az ember felelős lény, de bűnre hajlamos. A középkorban erősen tiltott az alkoholfogyasztás, majd később az ünnep része lett. Ekkor az alkoholizmus még nem társadalmi probléma. Az etikai modell ma is működik: az egyéni felelősség kérdését tolja előtérbe. 2. Betegség modell A 18. században az alkoholizmust mint betegséget kezdték vizsgálni: - alkoholizmus mint elmebetegség - degeneráció, veleszületett gyengeség a megoldás: az alkohol távol tartása (szigorú szankciók, büntetések) - alkoholizmus mint általános esendőség (az ember főként ott esendő, ahol a környezetében sok a feszültség - ez már társadalomkritika is, aminek következménye: - Az alkoholizmust társadalmilag kell korlátozni (USA szesztilalom az 1920-as években, szeszáremelés Angliában, a városellenesség erősödése Németországban - a városi lét az oka az

alkoholizmus terjedésének) - alkoholizmus mint társadalmi betegség (lehetetlen társadalmi körülmények, szegénység az iszákos a társadalom áldozata. 3. szociológiai modell - A szociológiában először a társadalmi betegség elképzelés élt. - Az alkoholfogyasztás társadalmi funkcióinak elmélete: - az alkoholfogyasztást társadalmi célok termelték ki (ünnepek, érintkezések megkönnyítése, feszültségcsökkentés) az alkoholisták társadalmi segítséget érdemelnek. - betegségmodell és deviáns viselkedés modelljének összekapcsolása 23 B.8 Az alkoholizmus fogalmi problémái. A szociológiai szemléletmód lényege, összetevői. B.9 Az alkoholizmus mérése. Az alkoholizmus nemzetközi és hazai tendenciái. Az alkoholisták demográfiai, társadalmi jellemzői. Az alkoholizmus mérésének módjai: - az egy főre jutó alkoholmennyiség becslése - Jellinek-képlet (az alkoholos eredetű májzsugorban elhunytak számából következtet az

alkoholisták számára) - az alkoholistákat gondozó intézetek nyilvántartásai Az alkoholizmus szociológiai meghatározása: alkoholista az, akinek rendszeres alkoholfogyasztása károkat okoz önmaga, illetve környezete számára, vagy másképp: akit italozása meggátol társadalmi szerepeinek megfelelő ellátásában. Az alkoholizmus trendjei Magyarországon Az alkoholizmus mértéke: Az alkoholfogyasztás, és az alkoholizmus folyamatosan nő A nyilvántartott alkoholisták száma 1980-ban közel 50 ezer fő volt, 1986-ban 64 ezer. A becsült alkoholisták száma ugyanezen években 224 ezer, illetve 590 ezer fő. A nyilvántartott alkoholisták száma ezután csökkent, a becslések azonban számuk növekedését jelezték (1995-ben 1 millió 52 ezer fő). Az italfogyasztás szerkezeti sajátossága: Az egy főre jutó borfogyasztás viszonylag magas volt minden korban. A sörfogyasztás az ötvenes évektől lendületesen emelkedett, az égetett italok fogyasztása

1951-hez viszonyítva ötszörösére nőtt. Demográfiai sajátosságok: A hazai vizsgálatok szerint a felnőttek 12 %-a nagyivó, 53 %-a átlagos, rendszeres alkoholfogyasztó, és 35 %-a absztinens. A nemek közötti eltérés nagy: a férfiak 23 %-a nagyivó (nők 2 %-a), 60 %-a átlagos (nők 48 5-a), és 17 %-uk absztinens (nők 50 %-a). Magyarországon igen gyakori a fiatalok, gyermekek alkoholfogyasztása - családi ünnepek kulturális tradíciói erősítik ezt. A magyar kultúra által erősen mutatott funkciók: Az alkohol mint feszültségoldó, problémamegoldó, a társas kapcsolatok alakítását segítő szer. Az alkoholizmus több ponton kapcsolódik más normasértésekhez: - Öngyilkosok, bűnelkövetők jelentékeny része alkoholista. - Újabb fejlemények: alkoholfogyasztás és drog összekapcsolódása. Az alkoholizmus szociológiai probléma, mert: - az alkoholisták száma világviszonylatban is magas - az alkoholizmus okozta károk jelentősek: gazdasági

károk (betegség, munkaképtelenség, termékenység csökkenése, gyógykezelés költségei, balesetek), egészségi károsodás (az alkoholista szervezetének károsodása, korai halálozás, magzati károsodások), problémák a társas kapcsolatokban (családok szétzilálódása, házassági és partnerkapcsolatok romlása). B.10 Az alkoholizmus kialakulásának lehetséges okai Az alkoholizmus és más devianciák kapcsolata. Az egyén szintjén mozgó elméletek Biológiai, fiziológiai sajátosságokból , a személyiségfejlődés során bekövetkezett törésekből, szocializáció zavaraiból, lelki feszültségekből magyarázzák az alkoholfogyasztó magatartás kialakulását. 24 Az alkoholizmus genetikai kódja valós tényező. A genetikai hajlam önmagában nem jelent eleve elrendeltséget A hajlam „előhívásában” a társadalmi hajlamosító faktorok (szocializáció, mikro- és makro- kulturális hatások) és egyéb érzékenyítő tényezők (stressz,

erős lelki megterhelések) játszanak szerepet. Társadalmi szintű elméletek A társadalmi tényezőket elemző elméletek a modern társadalmakban megnövekedett lelki feszültségekből, a szocializációs zavarokból és az ezek hátterében feltételezett anómiás folyamatokból következtetnek a problémához. Az alkoholisták vizsgálata azt mutatja, hogy szinte mindegyikük gyermek vagy fiatalkorában fellelhető a szocializáció valamilyen zavara Az italfogyasztók táborában egyre több a nő, a fiatal, sőt gyermekkorú. A második világháború után i magyar társadalom tagjai körében folyamatosan mind gyakoribbá váltak a szocializációs zavarok, a feszültséghelyzetek és a konfliktuskezelés deviáns mintái az alkoholizmus is. A makrokulturális magyarázat szerint az alkoholizmus gyakoribbá válását az okozhatja, hogy a társadalom érték- és normarendjében a rendszeres szeszesital- fogyasztáseltűrt, elfogadott. Serdülők körében végzett

vizsgálatok igazolták, hogy a családi alkoholfogyasztási szokások, az italozással kapcsolatos attitűdök a család társadalmi helyzete által erősen meghatározottak. Az alkoholizmus és a deviancia más formáinak kapcsolata Az alkoholizmus gyakran együtt jár, sőt szinte elválaszthatatlan más normasértő, önkárosító viselkedésformáktól. Az alkoholizmus gyakoribb a depressziósok, öngyilkosok körében, mint az átlagnépességben. Az alkoholisták 5- 27%- a hal meg öngyilkosság miatt, és az összes gyilkos 15-25%- át is ők teszik ki. A nagy öngyilkossági gyakoriságú megyékben nagyon sok az alkoholista is. Az alkoholfogyasztás gyakran kapcsolódik a kábítószer fogyasztáshoz, illetve maga az alkoholizmus is egyfajta narkotizálás, vagy lehetséges gyógyszervisszaéléssel párosuló drogozásnak is tekinteni. A szeszesital- fogyasztás mintegy bevezetője lehet a későbbi drogozásnak. Az alkoholfogyasztás és a bűnözés közötti kapcsolat

lehet közvetlen, ha az elkövető alkoholos állapotban hajtotta végre a cselekményt, vagy annak motívuma az alkohol megszerzése volt. Lehet közvetett, amikor a bűncselekmény elkövetése alkoholos személyiségzavar miatt történt, vagy ha alkoholista szülők, környezet váltotta ki a bűnelkövetést. Különösen az erőszakos jellegű tettek esetében játszik nagy szerepet az ivás. B.11 A drogfogyasztás jelenségének fogalmi problémái A kábítószerfogyasztás történetének vázlata. Kábítószerfogyasztás történetének vázlata - A kábítószerfogyasztás az 1960-as években jelent meg Magyarországon,(szipuzás, gyógyszer-alkohol). - A 70-es évek elején USA-ból indult kábítószerhullám elérte Európát (cannabis szakasz - marihuána) Magyarországon 1972: az első 32 fős drogos csoport felderítése A fogyasztás ekkor még a fővárosra koncentrálódott. - 1974-től: a „csöves jelenség” kora - a szipuzás terjedése (ragasztószer és

egyéb vegyi anyagok belélegzése, majd gyógyszerek (nyugtatók, altatók, antidepresszánsok, stb.) és alkohol kombinálása, - 80-as évek közepétől: bármilyen szer megszerezhető - Magyarország tranzitországgá vált, majd rövidesen célország lett. - 1989 után robbanásszerű változások (alkalmi fogyasztók és függők számának emelkedése, a drogszállítás egyik fő útvonala -a délszláv háború miatt kiesett balkáni út helyett - Magyarországon át vezet, kiterjedt kereskedelmi hálózat és szervezetek, az illegitim kereskedelemben szerzett jövedelmek tisztára mosása, stb.) - Az 1996-os helyzet: - Kialakult egy új generáció, melynek más a droghoz való viszonya (az alkalmi használók száma emelkedett: a középiskolások 5-25 %-a kipróbált már valamilyen szert!) - A tiltás ellenére is fennmaradt, terjed a drogfogyasztás. - Minden olyan jelenség létezik, ami nyugaton is együtt jár a drog világával. 25 - A potenciális veszély

egyre nagyobb, a felkészültség hiányos. (Megelőzés, felvilágosítás, kezelés intézményei elégtelenek, nincs elég szakember, nincs kormányszintű drogstratégia.) B.12 A hazai drogfogyasztás kialakulásának állomásai, jellemzői A kábítószerkérdés politikai, társadalmi kezelésmódjának változásai. A hazai droghelyzet tendenciái - A kábítószerfogyasztás az 1960-as években jelent meg Magyarországon, ekkor elszigetelten, és jobbára a fővárosban (szipuzás, gyógyszer-alkohol). - A 70-es évek elején USA-ból indult kábítószerhullám elérte Európát (cannabis szakasz - marihuána) Magyarországon 1972: az első 32 fős drogos csoport felderítése (A Parkan-korszak: parkinson-kór elleni gyógyszer és alkohol együttes alkalmazása). A fogyasztás ekkor még a fővárosra koncentrálódott. - 1974-től: a „csöves jelenség” kora - a szipuzás terjedése (ragasztószer és egyéb vegyi anyagok belélegzése, mjad gyógyszerek (nyugtatók,

altatók, antidepresszánsok, stb.) és alkohol kombinálása, kábítószer és bűnözés összekapcsolódásának kezdete (gyógyszerlopások, recepthamisítások) - 1976: 100 fős drogos csoportot derít fel a Budapesti Rendőrfőkapitányság - Egészségügyben nyilvántartott drogfüggők száma: 1976-ban 98 fő, 1980-ban 870, 1982-ben 3 ezer felett. - Becslések a drogokkal kapcsolatba kerülők számáról. 1980-as évek elején 10 ezer, 80-as években 30 ezer, 90es évek eleje 150 ezer fiatal - 80-as évek közepétől: bármilyen szer megszerezhető - Magyarország tranzitországgá vált, majd rövidesen célország lett. - Minden olyan jelenség megtalálható, ami nyugaton: szállítás, hazai termesztés és előállítás, kereskedelem, drog és bűnözés összekapcsolódása (drog hatása alatt, drog megszerzése, terjesztése érdekében elkövetett bűncselekmények). - 1989 után robbanásszerű változások (alkalmi fogyasztók és függők számának emelkedése,

a drogszállítás egyik fő útvonala -a délszláv háború miatt kiesett balkáni út helyett - Magyarországon át vezet, kiterjedt kereskedelmi hálózat és szervezetek, az illegitim kereskedelemben szerzett jövedelmek tisztára mosása, stb.) - Az 1996-os helyzet: - Kialakult egy új generáció, melynek más a droghoz való viszonya (az alkalmi használók száma emelkedett: a középiskolások 5-25 %-a kipróbált már valamilyen szert!) - A tiltás ellenére is fennmaradt, terjed a drogfogyasztás. - Minden olyan jelenség létezik, ami nyugaton is együtt jár a drog világával. - A deklarációk és a gyakorlat közt nagy az ellentmondás (Az eddigi beavatkozási stratégiák csak szóban voltak ígéretesek, de nem értek el kimutatható eredményt.) - A potenciális veszély egyre nagyobb, a felkészültség hiányos. (Megelőzés, felvilágosítás, kezelés intézményei elégtelenek, nincs elég szakember, nincs kormányszintű drogstratégia.) Adatok 1995-97-ből: -

drogfüggők száma: 30-60 ezer fő - alkalmi fogyasztók száma: 150 ezer fő - A nyilvántartott heroinisták száma: 1994-ben 230 fő, 1995-ben 498, 1996-ban 933 fő. - Egészségügyben nyilvántartottak száma: 1994-ben 2806, 1996-ban 4233 fő. - Lefoglalások: 1990-ben 6,3 kg heroin, 1996-ban 1146 kg heroin (180-szoros mennyiség növekedés) 26 - Drog és bűnözés: kábítószerrel való visszaélés bűntettében 1990-ben 34 fő ellen, 1996-ban 400 fő ellen indult eljárás. Droghelyzet és társadalmi kontroll Az 1960-as években rendőrségi fellépés történt, illetve közigazgatási-jogi szabályozás történt (kábítószerek előállítását, termesztését, forgalmazását szabályozták - főként gyógyászati cél). A 70-es években továbbra is rendőri fellépés - a drogosokat jobb híjján közrend megsértése, garázdaság ürügyén vonják eljárás alá. 1973: Az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottságon belül létrejön a Toxikománia Elleni

Munkacsoport. Célja: felvilágosítás, publikálás. Az egészségügyi intézményekben növekszik a felvett drogbetegek száma - néhány intézményben kezelni kezdik a drogfüggőket. 1977: Az Állami Ifjúsági Bizottság Tájékoztatójában perifériális, elszigetelt jelenségnek ítéli a drogozást. Megtiltják a drogfogyasztással kapcsolatos kutatásokat, publikációkat. 1978: Minisztertanácsi rendelet a drogfogyasztás visszaszorítására - a felhívás formális. 1978: A büntetőtörvénykönyv „kóros szenvedélykeltés” címszó alatt tárgyalja a kábítószerkérdést és 2-15 év szabadságvesztéssel sújtja az illegális előállítót, terjesztőt. A 80-as évek derekán indulhatnak kutatások, jelenhetnek meg publikációk - a hivatalos szervek még mindig a szőnyeg alá söprés módszerét alkalmazzák. 1985: Minisztertanácsi határozat a megelőzés - kezelés - utógondozás kérdéséről. 1987-től nyílnak az első drogambulanciák (Budapest,

Pécs, Szeged), illetve rehabilitációs otthonok különböző vallásfelekezetek támogatásával. A 90-es években országos program kidolgozását tervezik (Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság létrehozása) 1998-ban addigi tevékenységét eredménytelennek minősítik. I. időszak: 1960-as évek közepétől a 70-es évek első harmadáig 1964-ben vetették papírra az első tudósítást a szipuzásról, a következő pedig egy 1968-as rendőrségi feljegyzés volt. 1969-ben történt az első droghalál, de ezt nem hozták nyilvánosságra, így nem válthatott ki társadalmi visszhangot. 1972-ben Budapesten bukkantak a rendőri szervek egy 32 fős csoportra, melynek tagjai a Parkan nevű gyógyszert használták bódulatkeltésre. A magyar drogtörténet első fejezete a rendőrségen kívül más intézményt nem érintett. II. időszak: 1974-től a 80-as évek elejéig A drogfogyasztók száma folyamatosan emelkedett. 1976-ra kb 1500 regisztrált volt Jellemzően a

szipuzás és a gyógyszer-alkohol kombináció illetve többféle szer váltogatott alkalmazása (politoxikománia) terjedt el. A drogfogyasztás átlépte a főváros határait is. Ezekre a változásokra a társadalom (politikai vezetés) reagálása volt az 1973-ban az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottságon belül létrejött Toxikománia Elleni Munkacsoport. Az akkori rendszer jellegéből adódóan 1976-ban született állásfoglalás szerint a drogfogyasztás rendszerellenes, a szocialista életmóddal összeegyeztethetetlen magatartás, és veszélyességét alábecsülve azt divatjelenségnek titulálták. A probléma megoldását egyrészt hatósági úton (rendőrségi intézkedések, a jelenség kutatásának betiltása), másrészt egészségügyi, oktatási intézmények körébe utalva képzelték el. 1978-ban a Minisztertanács foglalkozott a kábítószerfogyasztással, és a Büntetőtörvénykönyv is rendelkezett a szankcionálásának jogi kereteiről. A

társadalmi háttérről nem esett szó, viszont elkezdődött a bűnbakkeresés Az első számú felelőssé a csöveseket kiáltották ki. A csövesek fő bázisát azok a fiatalok alkották, akik zilált, anyagi nehézségekkel küzdő családokba születtek. Ezen fiatalok jövője teljesen reménytelen volt, ideológiájuk pedig, hogy hátralévő rövid életüket önfeledten, a zene, az ital és a drogok mámorában kell kiélvezni. A veszélyeztetett fiatalok számának növekedése sem váltotta ki a társadalom reagálását, pedig mint később bebizonyosodott, a csöves-jelenség csak a jéghegy csúcsa volt. III. időszak: 1980-as évek első harmadától 1989-ig 27 Az évtized elejére a drogfogyasztók száma egyes becslések szerint kb. 30 ezer volt A drogozás formái is átalakultak: a szipuzás visszaszorult és megjelentek a klasszikus kábítószerek. Sokasodni kezdtek a kábítószer és a bűnözés összekapcsolódásának jelei. Vége lett a jelenség

elkendőzésének Feloldották a publikálás tilalmát, de az addigi hallgatás miatt nagy volt a szakmai lemaradás. Eleinte elme-egészségügyi feladatnak tekintették a drogügyet, de a robbanásszerű terjedés sürgős beavatkozást igényelt. A politikai hatalom központosított intézkedései nem voltak elegendőek a kábítószerfogyasztók komplex kezelésére. A 80-as évek közepétől lett elismert néhány kórházban folyó terápiás program, modellkísérlet. Majd megmozdultak a civil szervezetek is Az Állami Ifjúsági Bizottság 1985-ben hozott határozatot a megelőzés, a kezelés és az utógondozás intézményeinek kiépítéséről. Ezek az intézkedések már annak példái, hogy korszerű, tudományos alapokon nyugvó hosszú távú stratégiák születtek, az egyén helyett a társadalmat megcélozva. IV. időszak: 1989-től a 90-es évek végéig Az időszak jellemzője, hogy már minden olyan jelenség megtalálható Magyarországon, mint Nyugaton: A

drogfogyasztók száma folyamatosan emelkedik Tranzitország helyett célország lettünk Minden kábszerfajta beszerezhető Kísérletek történnek nagyobb mennyiségű kábszer előállítására A drogturizmust felváltotta az illegális kereskedelem Drogpénzek tisztára mosása A kábítószer és a bűnözés összefonódása 1990-ben 27 ezer főről számoltak be a körzeti orvosok, 1992-ben már 65 ezerről. A tényleges fogyasztók száma ennek többszöröse lehet. A demográfiai összetétel elcsúszott a felnőttek irányába A világban megjelenő új drogok szinte fáziskésés nélkül kerülnek az országba (Extasy, Speed). A kontrollintézmények működése tovább bővült, szakszerűsödött. A hatóságok együttműködése egyre meghatározóbb, a nemzetközi együttműködések gyarapodtak, fejlődött a hazai kutatás. A tömegkommunikáció, a civil szervezetek egyre nagyobb segítséget jelentettek. Ezek ellenére a 90-es évek végére a droghelyzet

kritikussá vált Nemzeti drogstratégia hiányában továbbra is koordinálatlan maradt a kábítószerfogyasztás megelőzésének, a drogosok kezelésének érdekében létrejött intézmények működése. Az alkalmi fogyasztók számát 150 ezerre, a drogfüggőkét 50-60 ezerre becsülték, és egyre gyakoribbá vált a droghalál. A 90-es évek elején felerősödött a drogliberalizálással kapcsolatos szakmai vita, amit fellendített Konrád György író nyílt levele (Kérés a parlamenthez). Az azonnali reakciók viszont csak a szankcionálást erősítették (1999-es drogtörvény). Ennek ellenére bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy mind az illetékesek, mind a laikus állampolgárok számára érzékelhetőbbé vált a drogprobléma összetettsége. B.13 A drogfogyasztó magatartás kialakulását magyarázó szociológiai elméletek A drogfogyasztó magatartás kialakulása A drogfogyasztó magatartás (drogos karrier) kialakulásának pillérei: 1. Személyiség -

örökletesség (szorongásra való hajlam, labilitás) - születéskori károsodás (idegrendszeri, szervi sérülések) - ontogenetikus fejlődés (mozgás és beszédzavar) - szocializáció (anya-gyermek kapcsolat sérülése, kezeletlen viselkedészavarok, szerepkonfliktusok, identitásproblémák) 2. Környezet - család (érzelmi frusztráció, konfliktusok, stresszhelyzetek, intim együttlétek hiánya) - iskola (teljesítményorientáció, kudarcok, szorongás) - kortárscsoport (alternativitás, önigazolás) 3. Drog-motívumok - kíváncsiság (csoportkényszer) 28 - hedonizmus (örömkeresés) - emancipációs motívum (a serdülőkor problémái, elszakadás, önállósodási törekvés) - szintetikus boldogságkeresés B.14 A drogfogyasztás kapcsolata más devianciákkal Drog és bűnözés Minden deviancia két tényezősor egymásra hatásából bontakozik ki: az egyén személyes sorsának gyökerei, és aktuális helyzete által meghatározott

személyiségdinamikai folyamat, és a társadalom kulturális mintáiban, problémakezelő alakzataiban megjelenő társadalomdinamikai folyamatsor különös találkozási pontján jön létre. Ebből következik, hogy lényegében „csak” tünetei bizonyos változásoknak. A különböző devianciák közös eredetből fakadó együttjárásai erősebb összefüggésnek mutatkoznak, mint egymásból következő voltuk. A kábítószer és a bűnözés kivétel, ok és következmény jellegű kapcsolatuk gyakran nem vitatható. Az öngyilkosság, az alkoholizmus és a mentális zavarok valamelyike, sőt olykor mindegyike úgy érintkezik a drogfogyasztással, hogy ezeket inkább „tünethalmozódásnak” tekinthetjük. Kábítószer és bűnözés. Az utóbbi két évtized bűnözési helyzetének legjellemzőbb vonása a drogproblémához kapcsolódó kriminalitás, ami a többi bűnözési formákhoz képest több új vonást is mutat. A kábítószer-bűnözés sokféle

tipológiája közül a három legfontosabb: 1. A drog megszerzése, beszerzése céljából elkövetett cselekmények (Kínálati oldalról és keresleti oldalról nézve is bűncselekmény pld. kábítószertörvény megsértése, recepthamisítás, szervezett bűnözés, prostitúció a pénzszerzés miatt, hogy anyagot vehessen stb.) 2. Drogozás, mint bűnelkövetés Valamilyen anyaggal való visszaélés, mely a szer illegitim volta miatt büntetőjogi szankciókkal jár. 3. Drog hatása alatt elkövetett bűncselekmények A kábítószerrel való visszaélés és a bűnözés ezernyi szállal szövődik össze. A kölcsönhatásukat vizsgáló kutatások legfontosabb eredményei: 1. A kábítószerfogyasztás és a bűnözés egyaránt deviancia, lényegében közös eredetre vezethető vissza 2. Minél magasabb az adott csoportban a bűnözés gyakorisága, és minél több közöttük a társadalom peremére sodródott egyén, annál nagyobb a csoportban a kábítószer

fogyasztók aránya is. 3. A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt eljárás alá vontak között nagyobb az aránya azoknak, akik korábban, akár más ügyben is álltak már a hatóságok előtt. 4. A drogfogyasztás nem közvetlen oka, de erősítője a bűnelkövetésnek B.15 Az addikciók formái, jellemzői Az addiktív viselkedés szociológiai értelmezése, elméletei. Addikciók Fogalmak Addikció Viselkedészavar, kóros, káros szenvedély, krónikus betegséget jelent. Addiktív a viselkedés, ha (pl. valamilyen szerhasználat, táplálkozás, italfogyasztás, a játék, a szexualitás, a munka stb.) túlzott, kóros mértékben nyilvánul meg Gyakran nehéz éles határvonalat húzni a „normális” és az „addiktív” viselkedés között. A szétválasztás egyes formáknál kor-, és történelemfüggő, vagy a használt anyag illetve cselekedet kulturális elfogadottságának mértéke, illetve az adott tevékenység gyakorisága, intenzitása

lehet a kiindulópont. Több addikció-fajta és „klasszikus” deviancia részben vagy egészben átfedik egymást. (drogfogyasztás, alkoholizmus). A szétválasztás annyiban indokolt, hogy egyrészt több addikció van, ami az említett „klasszikus” deviancia sorába nem illeszkedik (körömrágás, evészavarok, kényszeres vásárlás), másfelől azért, mert az addikciókat - szemben a bűnözéssel, vagy részben az öngyilkossággal - alapvetően betegségként tételezik, így ezek motívumainak feltárása, magyarázata, kezelésmódja elsősorban orvosi, biológiai, pszichiátriai szemléletű. 29 Az addikciókat a 80-as évekig alapvetően a kémiai megerősítés alapján értelmezték. Azóta kiszélesedett az addikciók köre, mert felismerték, a kémiai szereken kívül más „megerősítések” is kóros viselkedésekhez vezethetnek. Kiderült, hogy a kémiai addikciókért felelős hatásmechanizmus – amely az agy érzelem, és

viselkedésszabályozását végzi – szerepet játszik olyan kóros magatartásokban is, melyeknél nincs jelen pszichoaktív szer. Így jelent meg a „folyamat-addikció” kifejezés – amit ma viselkedési addikciónak neveznek. A két addikció-típus közös vonásai: • A viselkedés kompulzív, kényszeres jellegű • A viselkedés a negatív következmények ellenére is folytatódik, annak ellenére, hogy nem szolgálja az egyén adaptációját • A viselkedés eufórikus, jutalmazó, megerősítő jellegű, ami kapcsolatban áll az agyi jutalmazó rendszerrel A viselkedés szekvenciális (lépcsőzetes, fokozatos) ismétlődő, amit az egyén nem képes kontrollálni. Kényszeres viselkedés A kényszeres viselkedés motívuma lehet a következőkben tárgyalt pozitív vagy negatív megerősítés, a korábban megtett cselekvés pozitív hatásának következménye. Sóvárgás A sóvárgás a pozitív és/vagy negatív módon megerősített viselkedések iránti

kóros vágy, késztetés. A sóvárgásnak – különösen a kémiai addikciók kapcsán- bizonyíthatóan neurobiológiai alapjai is vannak. Incentivitás Az incentivitás olyan állapot, ami a sóvárgás következtében kialakuló serkentéses állapot, ami aktivizál, izgalmi késztetést okoz, kiszorítva minden más tudati ingert. Kielégülés A vágyott cselekvés és beteljesülése utáni nyugodt, izgalommentes állapot. Ez elsősorban a kémiai addikciók esetében figyelhető meg, a viselkedési addikcióknál ez kevésbé jellemző. Kockázatkeresés A kockázatkeresés lehet a személyiség alapvonása. Ilyen például a különleges (extrém) sportot űzők tevékenységének, vagy a veszélyes munkát választók (katonák, különleges expedíciók fotóriportereinek). Megerősítés Mindennapi életünket, viselkedésünket számos „természetes megerősítő” befolyásolja. Ezek kellemes érzést keltenek, vagy ellenkezőleg kellemetlen állapotokat

szüntetnek meg. A kommunikáció, a sport, a teázás, a tisztálkodás, vagy az étkezéshez elfogyasztott bor lehet ilyen megerősítő. A „mesterséges, vagy kémiai megerősítők” már egészségre ártalmas, használatuk során kellemetlen érzést keltő, hosszabb távon káros következménnyel járó cselekvések, illetve anyagok. A megerősítés lehet negatív: az elvonási tünetek, a kellemetlenség-érzése, distressz-élmények, illetve pszichopatológiai tünetek (szorongás, depresszió, pánikállapot, frusztráltság, agresszivitás, önértékelési zavar, stb.) csökkentésének, enyhítésének mechanizmusát foglalja magába A pozitív megerősítés egy „normális” állapotból indul ki, és a kellemesség élményét, eufóriát mintegy „jutalmat” ígéri. 30 Szokás A mindennapi élet strukturálása megkívánja, hogy tevékenységünket valamilyen rendszerbe szervezzük. A szokás a rendszeres, ismétlődő viselkedési modellek,

sztereotípiák világa. Hozzászokás A hozzászokás hétköznapi értelmezése értéksemleges. Jelentheti egy addig nem végzett tevékenységnek a korábbi magatartásba integrálódását. Az addikciók színterén viszont a hozzászokás olyan cselekvésséma, ami gyakorisága, intenzitása, és mindenekfelett az egyénre és környezetére gyakorolt káros következménye miatt zavarokat, problémákat okoz. Függőség (dependencia) A függőség két csoportja: 1. Fizikai függőség A szer, vagy az addiktív magatartás hiánya bizonyos szinten túl már a szervezet reagálását váltja ki: a hiányérzet lelki és fizikai „elvonási tüneteket” produkál, a rossz közérzettől egészen az önkívületi állapotig, a normális fiziológiai folyamatok felborulásáig. Jellemző, hogy a fizikai függőség, illetve az elvonási tünetek terápiával, gyógyszeres kezeléssel gyakorta könnyebben kezelhetők, mint a pszichikai függés. 2. Pszichikai függőség A lelki

függés döntően nem testi, hanem lelki elvonási tünetekkel járhat. Nem ritkán ez a személyiség zavarait, érzelmi labilitást, neurotikus tüneteket, depressziót, identitászavarokat, stb. okozhat Tolerancia (megszokás) Ahhoz, hogy az adott szer, magatartás kiváltsa a korábban megszokott hatást, egyre nagyobb, vagy gyakoribb szerhasználat, illetve a kóros tevékenység fokozott megvalósítása, az aktivitás növekedése szükséges. Kompulzivitás A kompulzitivás megrögzöttséget, kényszeres, ellenállhatatlan vágyat, kontrollálatlan motívumokat jelöl. Húzásmechanizmus A kellemes élmény elérése valamilyen tevékenység elvégzése során arra késztet, hogy megismételjük, s újra elérjük a vágyott pozitív hatást. Ez a késztetés erőteljes, és gyakran minden más motívumot kiszorít Lökésmechanizmus A lökésmechanizmus szintén erős vágy kibomlását jelenti, de itt a kellemetlen helyzetből, érzésvilágból kikerülés motívuma

dominál. Az addikciók esetében e két mechanizmus sokszor összekapcsolódik, együtt van jelen. Kondícionált válaszok A kondícionálás lényegében egy tanulási folyamat. Ha egy élmény többször, folyamatosan párosul egy ingerrel, akkor az inger ismételt megjelenése képes kiváltani az élménykeresést. Helyettesítés. Ez a tényező alapvetően a drogfogyasztókra jellemző A kereszttolerancia azt jelenti, hogy az egyes szerek egymást helyettesíthetik, vagy csökkenthetik a másik drog hiányából fakadó elvonási tüneteket. Egyes megfigyelések szerint a dohányzásról leszokók emelhetik az elfogyasztott alkohol mennyiségét, 31 gyakoriságát. A helyettesítés lehetséges úgy is, hogy a kémiai addikcióból valamilyen viselkedési addikció felé fordul az egyén. Komplementaritás Ugyancsak többnyire a drogfogyasztókra jellemző magatartás. Különböző szerek egyidejű, azok hatását mintegy ötvöző használat. Az addikciók fajtái 1.

Kémiai addikciók A fő cél az adott szer, anyag megszerzése és fogyasztása, tehát a vágy – késztetés – növekvő feszültség – viselkedési sztereotípia – feszültségcsökkenés folyamata figyelhető meg. Ilyen többek között a dohányzás – nikotinfüggőség-, alkoholizmus, koffeinizmus, heroinizmus, kokainizmus, stb.) A kémiai addikciók formái Drogfogyasztás Gyógyszerabúzus Alkoholizmus Dohányzás 2. Viselkedési addikciók A viselkedési addikciók hasonló ciklikus viselkedési sztereotípiákban valósulnak meg. A mindennapi élet fenntartásához, működéséhez szükséges tevékenységek túlzott, kóros megnyilvánulásai tartoznak a viselkedési addikciók körébe. A viselkedési addikciók konkrét formái A viselkedési addikciókat egy olyan skálán helyezhetjük el, melynek egyik pontján a kényszeresség (kompulzivitás), kockázatkerülés áll, míg a másik végén pedig az impulzivitás, kockázatvállalás szerepel. Ennek

alapján az alábbi módon rajzolható fel ez a skála (csak a legfőbb addikciók feltüntetésével). Kényszeresség Impulzivitás Kényszerbetegség (OCD) Anorexia nervosa Trichotilliomania, onychophagia Bulimia nervosa Kényszeres vásárlás Kleptománia Játékszenvedély Parafíliák (szexuális zavarok) Pirománia Kényszerbetegség (Obsessive compulsive disorder, OCD) Az OCD a szorongásos zavarok egyike. Az OCD-s emberekre kényszeres, értelmetlen, gyötrő gondolatok és cselekvések jellemzők. A kutatások szerint az emberek 2 %-a szenved ebben a betegségben, tehát gyakoribb, mint néhány más mentális probléma. A fő tünetei: rögeszmék (akaratlan gondolatok, irracionális félelmek, szennyeződéstől, fertőzéstől való félelem, túlzott rituális cselekvések), kényszerviselkedések (dolgok megmosása, számolás, rendrakás). A kényszerbetegség okai közt alapvetően biológiai tényezőket feltételeznek, más elméletek a környezet, a hiedelmek és

attitűdök közötti kölcsönhatást hangsúlyozzák. 32 Hajtépegetés (trichotillomania) Az emberek 0,6 %-ára jellemző kényszeres viselkedés, de sajátos, hogy a betegek 80-90 %-a nő. A betegek általában tisztában vannak e cselekvés értelmetlenségével, de nem képesek ellenállni. A feszült helyzetek, konfliktusok többnyire fokozzák gyakoriságát. A hajtépegetés (gyakran megevése) rituális viselkedés, általában nyugalmi állapotban (olvasás, tanulás, tévézés közben jelentkezik. E betegség oka döntően genetikai, de felfedezhető az önagresszió motívuma is Körömrágás (onychophagia) Tipikusan a gyermekkor problémája, mintegy 20 %-ukat érinti. Általában 5 és 10 éves kor között jelentkezik Motívumai között általában jelen van a szorongás, a megfelelés igénye. Az ikervizsgálatok a genetikai öröklődést is bizonyítottnak tartják. Orrpiszkálás (rhinotilexomania) Rossz szokás, vagy betegség, merül fel a kérdés. Egyes

vizsgálatok szerint az emberek 90 %-a piszkálja alkalmanként az orrát. Tehát az emberek többségét érintő ártalmatlan rossz szokás, ritkán fordul elő orrvérzés, fertőzés, egyéb sérülés. Bulimia nervosa Csak két évtizede számítják külön betegségnek. Addiktív sajátossága a bulimiás falásroham, az ehhez kapcsolódó kontrollvesztettség-érzés, és a súlycsökkentő cselekedetek abúzusszerű használata (hánytatás, hashajtó, vizelethajtó, szigorú diéta, fizikai túlterhelés). Tipikusan „divatbetegség”, fő kockázati csoportjai a nők, különösen a fiatal felnőttkorú, felsőoktatásban tanulók, a testépítők és a homoszexuálisok. E kényszerbetegség hátterében a genetikai eredetről ellentmondóak a kutatások. Nagyobb szerepet tulajdonítanak a szociokulturális hatásoknak. Az okok közt feltételeznek még bizonyos családi kockázati tényezőket (táplálkozási szokások), illetve egyéni prediszpozíciókat:

személyiségzavart, önértékelési problémákat, önmaguk testképével való elégedetlenséget. Anorexia nervosa Ez az addikció kóros soványságot jelöl. Az anorexia szó jelentése (étvágytalanság) kissé félrevezető, mert az ebben a betegségben szenvedők nem étvágytalanok, de mivel rettegnek a súlygyarapodástól, étvágyukat igyekeznek eltitkolni. Az alacsony súly eléréséhez hasonló módszereket használnak, mint a bulimiások A betegség mögött ugyanazok a motívumok, okok állnak, mint a bulimiásoknál. Ortorexia nervosa Az ortorexia nervosa az „új étkezési zavar” az az állapot, amikor az egyén képtelen arra, hogy feloldja az addigi rendkívül szigorú szabályokat, és visszatérjen a korábbi normális étkezési szokásaira. Ezek a betegek kórosan sokat foglalkoznak az egészséges ételek kiválasztására („biomániások”), kerülik a húsokat, zsírokat, tejtermékeket, lisztet, cukrot. Ezzel különösen azok a szülők ártanak,

akik így nem adják meg gyermekeiknek a fejlődésükhöz szükséges létfontosságú ételeket. Exorexia Az exorexia modern korunk egyik legújabb szenvedélybetegsége. A test és az alak állandó kontrollja, illetve az ideálisnak gondolt súly megtartása egyre intenzívebb testedzést (fittness, aerobic, konditerem), állandó mozgásigényt jelent. Ezek hiányában feszültségérzés, indulatnövekedés figyelhető meg Ez párosul azzal a pszichés feszültséggel, amit valamilyen édesség, vagy más hízlaló étel elfogyasztása okoz. Az exoréniában 33 szenvedő súlyos esetben teljesen elveszíti önkontrollját, társas kapcsolatai beszűkülnek, egyedüli örömet és kielégülést a már irreális mértékű testedzés jelenti. Ugyanakkor az egyénnek nincs betegségtudata, környezete figyelmeztetéseit nem veszi komolyan. Inverz anorexia (izomdiszformia) Az izomdiszformia (ID) szintén újabb keletű kóros szenvedély. Fő jellemzője az izomzatra vonatkozó

testképzavar. Tipikusan testépítő férfiak közt fordul elő, anabolikus (építő) szteroidok indokolatlan mértékű használatával jár. Olyan kórkép, ami kulturális ideálok hatására alakul ki. Ezt az addikciót bigarexia nervosának, vagy a túlzott férfiideál-követés miatt machismo nervosának is nevezik. Magyarországon még kis számban fordul elő, de lehetséges, hogy a nemzetközi trendeket követve növekedni fog. Egy hazai vizsgálat a megkérdezett testépítők 4,3 %-ánál tapasztalta ezt a kóros magatartást Az izomdiszformiában szenvedőkre igaz, hogy túlzottan figyelnek önmagukra, testükre. Gyakori foglalkozási, társas, rekreációs tevékenységeik feladása. Kényszeres vásárlás és kleptománia A kényszeres vásárlók az átlagosnál több időt, gyakrabban, intenzívebben töltenek különböző boltokban, és a vásárolt áruk egy részét sosem használják, illetve felesleges dolgokat vesznek meg. A vásárlás örömérzettel jár,

„önjutalmazásként” élik meg, de utána bűntudat lép fel. A kleptománia lényege, hogy a beteg számára értéktelen, használhatatlan dolgokat tulajdonít el. Az ilyen magatartás mögött ellenállási képtelenség, aztán fokozott feszültségérzet, majd kielégülés, megkönnyebbülés áll. Az okok jórészt még tisztázatlanok, de feltételezik, hogy a kleptománia együtt járhat hangulati betegséggel, OCD-vel, bulimiával, szenvedélybetegségekkel, egyéb pszichiátriai problémákkal (szorongásos betegség, alkoholizmus). A már jelzett motívumokon túl biokémiai okokat is tételeznek Kóros játékszenvedély A humánetológusok szerint az emberi társadalmat az állatvilágtól elkülönítő tényezők sorában szerepel a játék is. A szerencsejáték azonban ennél több, illetve sajátos motívumok bújnak meg a háttérben Az „egyszerű játék” örömforrás, izgalmas problémák megoldására serkentő tevékenység. Az internetfüggőség A

társadalom kezdetben idegenkedve fogad minden újszerű vagy jelentős változást. Az Internet- használattal kapcsolatban is hamar kibontakozott a morális pánik. Így számtalanszor megfogalmazódott, hogy a netezők veszélyeztetik a társadalom „idealizált rendjét”. Felerősödött a velük kapcsolatos szembenállás A média szenzációkeltő módon túldimenzionálta a jelenséget. Ez a morális pánik lassan alábbhagyott, a nethasználat ma már szerves részévé vált napjainknak. Ugyanakkor az is tény, hogy a világhálót használók egy része függővé vált, a netezés szeretete sokaknál kóros szenvedéllyé alakult. Munkamánia A munkamániát nevezik „szalonképes szenvedélynek” is, hiszen látszólag ártalmatlan. A jelenség azonban kóros, hiszen mind az érintett személy, mind környezete számára terhet, problémát jelent. A munkamániások legfőbb motívumai a tökéletesre törekvés és a versenyszellem, ami magas adrenalinszintet

biztosíthat, s ez kényszerű szükséggé válhat. A munkaalkoholista nem képes nem dolgozni szorongás nélkül Ez a szenvedély tehát súlyos pszichés zavarokhoz vezethet, emellett a szociális kapcsolatrendszer lebomlása is bekövetkezhet. Szex-addikciók Az adott társadalomban elfogadott szexuális viselkedésektől eltérő magatartások a társadalom megítélése szempontjából három nagy csoportra oszthatók. 34 Vannak olyan magatartások, amelyek bár a normálistól, a megszokottól eltérnek, az adott kultúra eltűri, elviseli. Ilyen például a nudizmus, a maszturbáció, a pornográfia, a sztriptíz, a prostitúció. Más viselkedésekkel szemben keményebb az ítélet, de még nem tartják különösen veszélyesnek. Ide sorolható többek közt az exhibicionizmus, a kukkolás, az anonim partnerválasztás. A harmadik csoportba a büntetőjog által is szankcionált cselekvések tartoznak: fajtalankodás, nemi erőszak, pedofília stb. A társadalom

normáitól eltérő szexuális magatartásokat az 1980-as évekig a deviáns cselekedetek körébe sorolták. Ezt követően egyes szexuális zavarok – amelyek mindhárom fent jelzett csoportban előfordulhatnak addikcióként értelmezése vált elfogadottá A szex-addikció legfőbb tünetei • • • • • • • • • • „kettős én” – a nyilvánosság előtt normális életvezetés, mögötte titokban végzett sajátos szexuális viselkedés a normális szexuális magatartástól eltérő helyek, helyzetek, személyek választása szexuálisan izgató sajtótermékek, filmek szenvedélyes keresése a szexuális fantáziák által elnyomott felszínes kapcsolatok szégyen, bűntudat, önutálat érzése a szexuális magatartást követően félelem attól, hogy szexualitása és testi érzései nem megfelelőek egyre aktívabb, változatosabb szexuális tevékenység a vágyott izgalom, megnyugvás eléréséhez veszélykereső magatartás, nem ritkán már

büntették is elítélt szexuális cselekedet miatt szexuális magatartása egészsége szempontjából kockázatokat hordozhat reménytelenség, eligenedettség-érzés A szex-addikcióban szenvedők késztetésének ereje olyan intenzív, hogy akár társas, családi kapcsolataikat is feláldozva, egészségüket, anyagi helyzetüket kockáztatva, a mindennapi, normális tevékenységeiket háttérbe szorítva keressék a kielégülést, szorongásaik csillapodását. A szex-addikció magyarázatai: a) Olyan folyamat, melynek kiindulópontja az egyén alacsony önértékelése, negatív énképe, ami a függésmenekülés frusztráló érzéséből fakadóan a szex feletti kontroll elvesztését, és az ebből fakadó bűntudatot, szégyent, torz gondolkodást eredményez. b) A tagadás énvédő mechanizmusának zavara, ami oda vezet, hogy az egyén nem képes igazi érzelmei, vágyai felismerésére. c) Az én-határok érzékelésére, meghatározására képtelen személyek

esetében a nemet mondás egyenrangú kapcsolat kialakítására való képtelenség, a másik manipulálására törekvő hatalmi játszma. A szex-addikció, mint minden más normasértő viselkedés az emberiség történetének kezdetétől létezik, de széles nyilvánosságot a felvilágosodás korától kapott. Parafíliák A szex-addikcióknak azokat a formáit, melyek egyértelműen valamilyen pszichés zavar, betegség motivál, és ez a tevékenység legalább 6 hónapig fennáll, s a mindennapok fő tevékenységeként szerepel, valamint erős társadalmi elítélés, esetenként szankció követi, parafíliás szex-addikciónak nevezik. Ilyen gondolatok, fantáziák egészséges emberek esetében is előfordulnak, de kórosnak nem tekinthetők, ha tényleges cselekedet, károkozás (heteroagresszivitás) nem történik. Ha ezek a fantáziák akaratlanul jelentkeznek, és szorongást, önértékelési problémákat váltanak ki, „szexuális tartalmú

kényszergondolatokról” van szó, és ezt már addikcióként szükséges és lehetséges kezelni. A parafíliák gyakran társulnak depresszióval, szenvedélybetegségekkel. Parafíliás szexuális addikciók 1. Fetisizmus (tárgyimádat) A szexuális izgalmak felkeltésére tárgyakat (intim női ruhadarabok) használnak. A fetisizmus kiterjedhet a tárgyakon kívül bizonyos testrészekre, így ennek a parafíliának a határai néha elmosódnak. 35 2. Transzvesztita fetisizmus A transzvesztita fetisiszták átlagos, és mindig heteroszexuális férfiak. E viselkedés jellemzője, hogy a kielégülést az intim női ruhadarabok felvétele, az átöltözés rítusa okozza. 3. Voyerizmus („kukkolás”) A kukkolók többsége nem szexuális hiánytól szenved, de a mások intim helyzetben történő meglesése nagyobb izgalmat jelent számukra, mint a tényleges nemi kapcsolat. Később ennek az élménynek a felidézése újabb örömök forrása lehet, például

maszturbáció során. A „fordított voyerizmus” iii azt jelenti, hogy az egyén számára az okoz kielégülést, ha mások nézik őt nemi aktus közben. A fordított voyerizmus sajátos formája a „reciprok voyerizmus” iv, amikor a feleknek az okoz szexuális örömöt, ha partnerük és ők maguk másokkal, egymás előtt szeretkeznek. (csoportszex) Ez a magatartás az internetes társkereső oldalakon egyre nagyobb számban jelenik meg. v 4. Frotteurizmus („dörgölőzés”) A francia „frotta” (dörzsölés) szóból ered ez a kifejezés. A szexuális élvezet felkeltése érdekében az illető főként tömegben, zsúfolt járműveken idegen nőkhöz dörgölőzik, esetleg koitáló mozgást végez. Ez a kóros szokás a szexuális fejlődés alacsonyabb szintjén való megrekedésből fakad. 5. Exhibicionizmus A köznyelvben magamutogatást jelent. Az addiktívak körébe azokat sorolják, akikben ismétlődő késztetés van arra, hogy izgalmi állapotban lévő

nemi szervüket, hirtelen módon, az ijesztgetés mozzanatával, idegen nők előtt megmutassák. Bár ez a cselekedet ebben a formában passzív, az elszenvedőben kellemetlen élményt, sokkhatást válthat ki. Humánetológusok szerint a férfi exhibicionizmus vizsgálatakor kiderült, hogy a motíváció alapvetően az ijesztés, vagyis az ősi fallikus póz kifejezése, és kevésbé a szexuális vágy. 6. Pedofília A humánetológiai kutatások szerint a pedofíliának két alapvető fajtája van: az agonisztikus szexualitásra a hatalom, a dominancia, a szubmisszió (alárendelődési késztetés), a másikra pedig az jellemző, hogy a szerelemmel kapcsolatos szexualitás átirányítódik a fiatalokra, gyerekekre. Ennek evolúciós gyökere valószínűsíthető: a fiatalokkal kapcsolatos nemi aktivitás stresszoldó hatása áll a háttérben. Bizonyos társadalmakban ez intézményesített módon történik, a modern társadalmakban viszont szigorúan büntetik. 7.

Szado-mazochizmus Ennek a parafíliának a „névadói” francia nemesek: a korábban említett de Sade márki, akinek az 1700-as évek második felében írt regényeiben a szereplők kínzások révén elégítették ki neki vágyaikat. A másik író Masoch, aki az 1800-as évek derekán alkotott, s műveiben a szenvedés okozta erotikus élmények álltak a középpontban. A mazohisták számára a tényleges fájdalom, kínzás, megkötözés (bondage), megalázás okoz kielégülést. Előfordul, hogy a nők egy része az aktus közben szexuális erőszakról fantáziál. Ahogy korábban szó volt róla, ez evolúciós alapon is magyarázható, s önmagában nem jelent kóros magatartást. A szadisták a partner szenvedése láttán éreznek nemi izgalmat. A szenvedés, fájdalom okozása a kisebb megalázásoktól egészen a gyilkosságig terjedhet. Ahogy több más parafília, így a szadizmus esetében is gyakorta normális, csendes, tiszteletreméltó emberek szenvednek

ettől a kényszeres viselkedéstől. 8. Zoofília 36 A zoofíliát a régebbi irodalmak a bestofília címszó alatt tárgyalták. (Ennek bibliai eredetű magyarázata van: Szodoma ókori város volt, amelyet az isten a züllöttség és a szexuális bűnök miatt Gomora városával együtt elpusztította.) A zoofília állatokkal történő szexuális kapcsolatot jelent. Az ókori irodalom, az antik legendák számos ilyen történetet jegyeztek fel, de napjainkban is gyakorta előforduló addikció. Nem parafíliás szexuális addikciók 1. Kompulzív maszturbáció Ez a magatartás lényegében hasonló más kényszerbetegségekhez. Akkor beszélnek addikcióról, ha ez a cselekvés rendkívül dominássá válik az egyén életében, gátolja a normális kapcsolatok kialakulását, mindennapi életvitelében az egyik legfőbb szervezőerővé válik. Jellemző, hogy ezek a betegek bűntudatot éreznek, az örömélmény háttérbe szorul. 2. Anonim partnerválasztás Ez a

kényszerbetegség szintén jellemző sok, egyébként normális életvitelű egyénre. A prostitúció „intézménye” a legjellemzőbb kiszolgálója ennek a magatartásnak, de mára az Internet – bár virtuálisan - is gyakori terepévé vált az efféle szenvedélyeknek. 3. Epizodikus promiszkuitás Az előző szexuális addikcióhoz hasonló magatartásmód. Itt ugyanakkor nem feltétlen ismeretlen a partner 4. Pornográfia-függőség A pornográfia-függőség átfogó kategória, mert számos olyan elemet tartalmaz/hat, amit fentebb a szexuális addikciók során tárgyaltakkal összefügg. Pornográf könyvek, sajtótermékek, filmek, internetes honlapok tömegével kínálják a szexuális magatartás mindenféle formájának bemutatását. 5. Vampizmus A vamp-ok olyan nők, akik tudatosan használják ki a férfiak szerelmét, erotikus vágyakat keltenek fel bennük, felhasználják azok érzelmi kiszolgáltatottságát, élvezik szexuális hatalmukat, nemritkán

egzisztenciálisan is kihasználják őket, majd könnyen kilépnek a kapcsolatból. 6. Androfóbia Az androfóbia nők beteges irtózása a férfiaktól. Ennek hátterében gyakorta valamilyen szexuális trauma, esetleg nyílt, vagy tudattalan homoerotikus motívumok állnak. 7. Nimfománia A nimfomániát nevezhetjük az androfóbia ellentettjének: ez a betegség tipikusan nők esetében kórosan felfokozott nemi vágy. A szexus kizárólag nemi kapcsolatot jelent, gyakran pótcsekevésként funkcionál Ennek hátterében gyakorta a szexuális fejlődés zavara, neurotikus konfliktusok rejlenek. 8. Aszexualitás Az aszexualitás a nemi érdeklődés teljes hiánya. Ennek hátterében rossz tapasztalatok, a szocializáció problémái, ideológiai, vallási hatások állnak. A klinikai értelemben vett aszexuálisok problémái alapvetően biológiai (hormonális) eredetüek. Az aszexuálisok a szexualitást bűnnek fogják fel. 37 9. Pánszexualitás A pánszexualitás azt a

magatartást jelöli, melyben az egyén életében a szexualitás szerepe túlhangsúlyozódik. A pszichoanalízis freudi elmélete is megkapta ezt a címkét, amiért az a személyiségfejlődésben túlhangsúlyozta a szexuális ösztönök, elfojtások kérdését. 10. Gerontofília A gerontofília az idősebb személyek iránti szexuális vágyat jelöli. A viselkedési addikciók formái Kényszerbetegség (Obsessive compulsive disorder, OCD) Hajtépegetés (trichotillomania) Körömrágás (onychophagia) Körömrágás (onychophagia) Bulimia nervosa Anorexia nervosa Ortorexia nervosa (biománia) Exorexia Inverz anorexia (izomdiszformia) bigarexia nervosa, machismo nervosa Kényszeres vásárlás és kleptománia Kóros játékszenvedély (internetfüggőség, szerencsejáték-szenvedély) Munkamánia Vallási addikciók Szex-addikciók Parafíliás szexuális addikciók Fetisizmus Transzvesztita fetisizmus Voyerizmus (fordított voyerizmus, reciprok voyerizmus) Frotteurizmus

Exhibicionizmus Pedofília Szado-mazochizmus Zoofília Nem parafíliás szexuális addikciók Kompulzív maszturbáció Anonim partnerválasztás Epizodikus promiszkuitás Pornográfia-függőség Vampizmus Androfóbia Nimfománia Aszexualitás Pánszexualitás Gerontofília B.16 Mentális zavarok Magyarországon Értékproblémák, elidegenedés, reménytelenség. A mentális zavarok összefüggései más normasértésekkel. 38 A mentális zavarok devianciaként kezelését indokolja, hogy az ebben szenvedők a társadalmi átlagtól, az elvárttól, a megszokottól eltérően viselkednek. A depresszióból, neurózisból, szorongásból fakadó viselkedészavarok problémákat okoznak az egyén társas kapcsolataiban, munkatevékenységében, szerepeinek ellátásában. A mentális zavarok gyakorta kapcsolódnak más normasértő magatartásokhoz: főként alkohol és/vagy drogfogyasztáshoz, illetve öngyilkossághoz. Mentális zavarok Magyarországon Magyarországon

folyamatosan nő a mentális zavarokban szevedők száma: a felnőtt lakosság több, mint egyharmadára jellemző a súlyos (10-16 %) és a kevésbé súlyos (15-18 %) depressziós tünet. A lelki problémákkal küzdők között többségben vannak az alacsony iskolai végzettségű, szegény, hátrányos helyzetű emberek, közöttük is nagyobb számban a nők. Andorka A mentális zavarok és lelki betegségek előfordulásának gyakoriságát nagyon nehéz megbecsülni Magyarországon. Az előfordulás gyakoriságának alsó határaként elfogadhatjuk a pszichiátriai gondozóintézetekben nyilvántartott ( ambulánsan gondozott) betegek számát, ez 1994-ben 138 ezer volt. A (fekvő betegeket kezelő) elme- és ideggyógyintézetekből és ilyen kórházi osztályokról 1992-ben 18l ezer beteget bocsátottak ki. (Ez nagyjából a kezelt betegek számával azonos. Az ambulánsan és kórházban kezeltek száma között természetesen jelentős átfedés van.) Mindkét szám lassan

nőtt az elmúlt évtizedekben. Ez azonban minden bizonnyal a pszichiátriai ellátás bővülését fejezi ki, nem a népesség tényleges lelki egészségi állapotának változását. A magyar társadalom tagiainak lelkiállapota Kopp Mária és Skrabski Arpád epiderniológiai adatfelvételei alapján (1983-ban, l988-ban és 1994-ben). l988-ban a Juhász-féle neurózisskála alapján a 16 éves és idősebb lakosságnak 16 százaléka súlyos és 18 százaléka kevésbé súlyos neurotikusnak minősült. A Beck-féle nemzetköz depresszióskála szerint pedig 3 százalék mutatott súlyos, 5 százalék közepesen súlyos, és 17 százalék enyhe depressziós tüneteket. 1983-től 1988-ig, majd l994-ig a neurózisban és depressziós tünetekben szenvedők aránya folyamatosan nőtt. Ezzel párhuzamosan egyre nőttek ezeknek a lelki problémáknak a társadalmi különbségei, a szegények, különösen az utóbbi években a munkanélküliek között sokkal gyakoribbak ezek a

problémák, mint a jobb módúak között. Mind a neurotikusok, mind a depressziós tüneteket mutatók aránya magasabb a nők, mint a férfiak között, és számuk az életkorral emelkedik. 1. A mentális zavarok fogalma, formái Mentális zavar: a személyiség károsodása, amely bizonyos magatartásbeli zavarokban, testi-lelki betegségre utaló tünetek megjelenésében nyilvánul meg. Kialakulásában nem elhanyagolható a társadalmi tényezők szerepe. (A szorongás viselkedési zavarokba torkollhat, és megbonthatja a személyiség integráltságát, melynek következtében csorbát szenved az egyén alkalmazkodóképessége.) A múlt század első harmadában került a szociológia érdeklődési körébe „elmebetegségek” gyűjtőfogalma alatt (itt a pszichózisokat, vagyis elmezavarokat jelenti), vagy az angolszász szemlélet szerint a „mentális betegségek” kifejezést alkalmazva. Ez utóbbi a neurózisokat is magába foglalja Betegségformái: szkizofrénia,

aggkori és agyi érelmeszesedéssel járó elmebetegségek, a szifiliszes, alkoholos és görcsös zavarokból eredő elmebetegségek és más pszichózisok, valamint a jellem, a magatartás és az értelem kóros zavarai, éretlen személyiség, a gyengeelméjűség vagy az alkoholizmus. Az új amerikai betegségosztályozási rendszer a neurózisokat két csoportra osztja: 1. Szorongásos kórképek 2. Szomatoform kórképek (szervi betegséget sugalló testi tünetek azon csoportja, amely mögött nincs felismerhető szervi elváltozás) Egy más megközelítés négy mentális betegségcsoportot különít el: 1. pszichózisok 39 2. szorongásos zavarok 3. pszichoszomatikus zavarok 4. személyiségzavarok 2. A mentális zavarok tendenciája Magyarországon Nincsenek egységes módszerek a diagnosztizálásnál. Ideggondozó intézetek betegforgalma, szűrővizsgálatok és kutatások adataiból lehet megbecsülni a számukat. A pszichiátriai gondozóintézetekben

nyilvántartott (ambulánsan gondozott) betegek száma 1994-ben 138 ezer volt. A (fekvő betegeket kezelő) elme- és ideggyógyintézetekből és ilyen kórházi osztályokról 1992-ben 18l ezer beteget bocsátottak ki. (Ez nagyjából a kezelt betegek számával azonos Az ambulánsan és kórházban kezeltek száma között természetesen jelentős átfedés van.) (Andorka) Az egészségi állapottal szorosan összefüggnek a mentális problémák, a halálokok között gyakran találhatók magatartási zavarok, kóros lelkiállapottal összefüggő tényezők. A magyar társadalom tagjainak lelkiállapota Kopp Mária és Skrabski Arpád epidemiológiai adatfelvételei alapján (1983-ban, l988-ban és 1994-ben): l988-ban a Juhász-féle neurózisskála alapján a 16 éves és idősebb lakosságnak 16 százaléka súlyos és 18 százaléka kevésbé súlyos neurotikusnak minősült. A Beck-féle nemzetköz depresszióskála szerint pedig 3 százalék mutatott súlyos, 5 százalék

közepesen súlyos, és 17 százalék enyhe depressziós tüneteket. 1983-től 1988-ig, majd l994-ig a neurózisban és depressziós tünetekben szenvedők aránya folyamatosan nőtt. Ezzel párhuzamosan egyre nőttek ezeknek a lelki problémáknak a társadalmi különbségei, a szegények, különösen az utóbbi években a munkanélküliek között sokkal gyakoribbak ezek a problémák, mint a jobb módúak között. Mind a neurotikusok, mind a depressziós tüneteket mutatók aránya magasabb a nők, mint a férfiak között, és számuk az életkorral emelkedik. Demográfiai, területi, társadalmi különbségek: • Nemek szerinti megoszlás: a mentális betegségben szenvedők többsége nő. • Kor szerint: zömében közép- és idős korú, de a zavarok ifjú korban kezdődnek, egyre több a veszélyeztetett fiatal. Ők jórészt a társadalom kedvezőtlen, vagy kifejezetten rossz helyzetű családjaiban élnek. • A mentális zavarokkal küzdők jelentős része nem

házas, illetve megromlottak a családi kapcsolatai. • Az elváltak között a neurotikusok aránya 1988-ban 32,8%. • Területi sajátosságok: a legrosszabb helyzetben az egyes alföldi megyék vannak (Szolnok, Csongrád, Bács-Kiskun), azok, ahol az öngyilkosság is átlagon felüli. Magas az arányuk Fejér és Nógrád megyében. • Magasabb arány jellemző a 40 év felettiek (kedvezőtlen egészségi helyzet miatt), a nők, az iskolázatlan, szakképzetlen emberek és a vezető beosztásban dolgozók között. • Veszélyeztetett fiatalok pontos száma nem ismert. 1982-ben 120 ezer fölöttire becsülik azokat, akiknek gondozását, ellátását, nevelését, testi-szellemi, erkölcsi fejlődését bármilyen tényező károsan befolyásolja, akadályozza. 3. A mentális zavarok okai 3. 1 Célok és megoldási stratégiák hiánya A devianciák általános egyéni és társadalmi okcsoportjain túl sajátos tényezők alakítják a mentális zavarok kifejlődését. A

magyar társadalmat vizsgáló kutatások szerint az emberek jelentős része nem talált megfelelő életcélt, illetve reménytelennek érezte a megvalósítás esélyeit. Ez párosult a rossz közérzet elhatalmasodásával, az elégedetlenség érzésével. 3. 2 A családi szocializáció zavarai • a családok helyzete, szerepe megváltozott, • összetartó ereje csökkent, • válások száma nőtt, 40 megingott a családtagok anyagi és érzelmi biztonsága, a családok diszfunkcionális működése a családtagok hibás szocializációjához, a kulturális azonosulás torzulásaihoz vezetett. Ez a folyamat a 80-as évek végétől egyre kedvezőtlenebb irányba halad. • • 3. 3 Az ellenséges attitűdök és az elégedetlenség szerepe A kulturális azonosulás zavarainak következménye az ellenséges beállítottság, mely döntő mértékben meghatározza a magatartászavarokat és érzelmi feszültségeket. Ez valamennyi viselkedészavar hátterében jelen van,

különösen a serdülőkori öngyilkosok körében. Az elégedetlenség azokra jellemző nagyobb arányban, akik neurózisban szenvednek vagy ezzel veszélyeztetettek. Ennek következménye a diszfunkcionális beállítódások, a környezettel vagy önmagukkal szembeni irreális elvárások növekedése és azok nem teljesülése révén a szorongás és a depresszió erősödése. 3. 4 Konfliktuskezelési minták hiánya A konfliktusok kezeléséhez nem állnak rendelkezésre megfelelő stratégiák. A családok nagyrészt azokat a társadalmilag hitelesített megoldásokat közvetítik, amelyek a hatékonyság látszatát keltik, de valójában önpusztító eszközök (túlfeszített, egészségtelen munkastílus és életmód, alkohol- és gyógyszer-fogyasztás stb.) A többi szocializációs intézmény (iskola, művelődési intézmények stb.) nem képes ezeket a negatív hatásokat kiküszöbölni, sőt részben felerősíti azokat (teljesítménycentrikusság,

konformizmus). Tehát ezen intézmények hibás működése (hátterében az elidegenedés, az anómia) a mentális zavarok kialakulásának közvetlen oka. A mentális zavarok nem ritkán más devianciákkal (alkoholizmus, drogfogyasztás és sokszor öngyilkosság) együtt alakul ki, kölcsönösen elfedve a sajátosságokat. 41