Gazdasági Ismeretek | Társadalombiztosítás » Borsos Gabriella - Társadalombiztosítás jegyzet

Vázlatok a Társadalombiztosítás című tárgyhoz K é s z í t e t t e : B o r s o s G a b r i e l l a b g a b i @ t a n c s i c s - o h a z a . s u l i n e t h u TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS 1. előadás 2000. február 11 Jegyzet: Vizsga: Botos József: Társadalombiztosítás (Ozírisz Kiadó) Utolsó alkalommal, írásban. 1. Heller Farkas:  a szociálpolitika a gazdaságpolitika betetőzése  célja az önzés megfékezése és a gyengék védelmezése  a gazdasági haladás gyümölcseit mindenki élvezze  a szociálpolitika fejezetei: a.) munkapolitika (gyermekmunka, női munka, balesetvédelem stb) b.) jövedelempolitika (munkanélküliség, segélyezés stb) c.) önsegélyezés, szakszervezetek, sztrájk d.) biztosítás (munkásbiztosítás, betegbiztosítás, rokkantbiztosítás) 2. A TB története: A.) Kezdetek  már a hordáknál is megtalálhatjuk (őskor, kőkorszak) • a megsebesült vagy meghalt mamutvadász családjának megsegítése

(mivel a gyermekei lesznek a jövő generáció vadászai!) • társadalmi gondoskodás a betegekről, idősekről megtalálható  a jövőről való gondoskodás a fejlett emlősállatoknál is megvan (farkas, sakál stb.)  3Mózes 19-27. fejezeteinek versei (a Szent Bibliából): • atya, anya tisztelete → az idős korosztályra vonatkozik, hogy gondoskodni kell róluk • szombati nap megtartása - Magyarországon a ’80-as években a vgmk-k nagyon elterjedtek, amelyekben munkaidő után, sőt szombaton, vasárnap is dolgoztak az emberek a cég gépeivel; az ebből származó jövedelem után nem kellett TB-járulékot fizetni - eléggé önkizsákmányoló volt, amelynek következtében a férfilakosság várható élettartama csökkent (és ez rossz a TB-nek, mert nincs, aki járulékot fizetne, és ha beteg, nagyon sokat kell ráfordítani – főleg a halál előtti 1 évben) - a ’60-as években szombaton is kellett dolgozni, majd a ’70-es évektől már minden

második szombat szabad, végül a ’80-as években „szabad szombat” • a gabona szélét hagyja meg, a szőlőszemeket is, majd a szegények fölszedik (nekik is kell tenni valamit) – ma ez Magyarországon kevésbé érvényesül, nem hajlandók egyesek fizetni, de az ellátásra igényt tartanak  az ember „ára”: a gyerekeket felajánlották, illetve valaki felajánlotta saját magát az egyháznak; ha visszakérik, templomi ezüstsékelben kellett nagy pénzeket fizetni (a Biblia írja nemek és korok szerint, hogy ki mennyit ér; 20-60 évesig volt „teljes értékű” az ember) B.) Középkortól  szerzetesrendek: szegények, idősek, betegek szolgálata, segítése is feladatuk; a kolostorokban gyógyszerek, főzetek készítése volt szokás; kórházak létesítése (akkoriban: ispotály)  világi szervezkedés: • bányászok körében az 1200-as évektől - bányatársláda vagy bányabuksza volt, amelybe betették a keresetük egy részét 2 •

- ha valaki megrokkant, azt segélyezték belőle; ha meghalt, özvegyét, családját a létminimum szintjén megtámogatták - gyakori volt a gyerekmunka, 10-12 éves kortól már dolgoztak a bányákban - a berakott pénz megőrizte az értékét, mivel nemesfém volt céhek esetében később - céhládák voltak - nemcsak társadalombiztosítási feladata volt, hanem a céhek ünnepségeit is ebből rendezték C.) XVIII-XIX századtól  Magyarországon 1913-ban az ország népessége 18,7 millió fő volt, bérből és fizetésből élt ennek kb. 6%-a (1,2 millió fő), 90%-a pedig mezőgazdasági tevékenységből szerezte jövedelmét  mára ez az arány megfordult; a bérből és fizetésből élők 90%-át teszik ki a társadalomnak  ipari forradalom: • Anglia - földtől való megfosztás - birkatenyésztés váltotta fel a földművelést → tömeges elbocsátás - Londonba özönlött a sok ember, a bűnözés és a szegénység iszonyú méreteket öltött -

illetve Amerikába ment sok európai, angol telepes - ezt nem sokkal később német kivándorlás követte • Németország - a munkások elkezdtek szervezkedni → önkéntes pénztárak kialakulása, amelyre a porosz kormány is felfigyelt, akkora méreteket öltött - Bismarck a biztosítást kötelezővé tette, minden bérből és fizetésből élőnek (2/3) és a munkaáltatónak (1/3) is fizetnie kellett  1883 – az első modern társadalombiztosítás: • egy központi kasszában kezelték ezt, és ha a kassza kiürülne, a kormány készfizető kezességet vállalt • a társadalombiztosítás három eleme: - mindenkire kiterjed (szolidaritás elve) - kötelező - állami garancia áll mögötte  1891 – a Magyar Országgyűlés elfogadja a társadalombiztosításról szóló törvényt: • ez a betegbiztosítási törvény volt • az alsóház támogatta, a felsőház pedig elfogadta, mint az egyik legjelentősebb törvényt  1892 – létrejön a

társadalombiztosítás szervezete: • az általános biztosító létrejötte (a világon a harmadikok voltunk) • a napi bér volt a jellemző egészen a XX. századig, illetve a heti 2 alkalom, majd a kétheti bér, és így lett végül havibér - így nem tett szert többlethaszonra a napi bért fizető (Biblia!) - havi bér esetén ugyanis kamatveszteséget szenved a munkás (ez az éves bér 2%-át jelenti évi 24%-os kamatláb mellett) • a beteg- és rokkantbiztosítás lett kötelező D.) XX század  előzmény: • Magyarországon - 1870-ben Általános Munkás Betegsegélyező és Rokkantpénztár – önkéntes pénztár volt, amely a kötelező mellett funkcionált párhuzamosan egészen 1906-ig - Budapesti Területi Munkás Betegsegélyező Pénztár – területi jellegű volt • a két pénztár egymás mellett versengve működött, de végül a csőd szélén álltak, nem voltak képesek teljesíteni a kifizetéseiket → kormánynyomásra fuzionáltak •

1906-tól: Országos Társadalombiztosítási Intézet (alias OTI) - a legnagyobb országos TB szerv 3            4 - 1913-ig a Kárpát-medence egészét ölelte fel az ország, soknemzetiségű volt, ezért lett „országos” és nem „nemzeti”, mint ahogy a többi országban - 1919-től ’tiszta’ magyar • Magánalkalmazottak Intézete (alias MABI) - kisebb létszámot biztosított a befizetett járulékokból felhalmoztak, befektették: a.) ingatlanokba (kórház, szanatórium, rendelőintézet, lakóházak) b.) állampapírokba (hadikölcsönök) az első világháború után minden biztosító teljes vagyona elúszott, csak az ingatlanok maradtak meg a befolyó tagdíjak, járulékok fedezték a havi kiadásokat, ezért nem okozott nagyobb gondokat az OTI-ban és a MABI-ban (a kicsikben azonban igen, így hát ők beolvadtak ezekbe) 6 napibér-osztály: 12-60 évig a napibér 2%-a volt a járulék 1. 18 éven aluliak (nem

mondta ki, hogy 12 évtől – szépít) 2-3. nők 4-6. férfiak (4. = képesítés nélküliek, segédmunkások; 5 = betanított munkások; 6 = szakmunkások) komolyabb anyagi problémák nem voltak, de irányításiak igen: • önkormányzat • állami felügyelet • kormánybiztos 1927-28. törvénymódosítások • a betegbiztosításban • megszületik a magyar nyugdíjbiztosítás 1948. • megszűnt az OTI, és a többi kis biztosító → államosítás - ők jelentős vagyonra tettek szert - kórházakban akarták befektetni, de a vagyonnak csak 25%-át lehetett ingatlanba, a többiből elsősorban állampapírt kellett vásárolni - a magyar kórházi hálózatot az OTI és a MABI hozta létre - szakszervezeti társadalombiztosítási központokat hoztak létre, nem érdekképviseleti szerepük volt a szakszervezetnek, mert a „munkás-paraszt kormány” töltötte be ezt a funkciót (mellékes a társadalombiztosítás szerepe) • SZTK kialakulása 1984. •

kormányzati felügyelet alá vonják a társadalombiztosítási központokat • mindenkire kiterjed a biztosítás, teljes a foglalkoztatás 1988. • a társadalombiztosítást leválasztják az állami költségvetésről, önállóvá válik • erős értelmiségi ellenzéki viselkedés bontakozik ki, amely önkormányzatot akar a társadalombiztosításnak • a Pénzügyminisztérium is rájött, hogy a helyzet nem tartható → nagyon nőtt a nyugdíjasok száma, a nyugdíjteher volt az oka • a TB-alapok az államháztartás 2. legnagyobb alrendszere (a központi költségvetés után) 1989. • a társadalombiztosítási alap még szufficites a végrehajtott járulékteher-növelés miatt (43+10% volt) • be kellett fektetniük: állampapírt kellett venni (lakásalap-fedezeti kötvényt), bár ez ellen tiltakozott az akkori TB-főigazgató (Rácz Albert) • családi pótlék ↔ az egészségügy finanszírozása a társadalombiztosítás feladata lett → forráscsere

(Békesy-Csehák) • ezután lett állandóan deficites a társadalombiztosítás - a családi pótlék egyre csökken (csökkenő gyerekszám miatt jól jártak) - az egészségügy kiadásai viszont növekednek 1991. • mindkét alapnak önkormányzatot hoznak létre • egészségbiztosítási, illetve nyugdíjalap • • • • • • • előtte egymás között előlegezhettek, ha likviditási problémák voltak (folyó működési hitel) nem szorultak a központi költségvetésre utána nem lehetett ez a kapcsolat az alapok között → teher a központi költségvetés számára a Kincstáron keresztül történik ma (a járulékbeszedés az APEH-en keresztül) a kis- és középvállalkozások a drága hitelfelvétel helyett (mivel tőkehiányuk volt) nem fizették be a TBjárulékot a TB Magyarországon a 7. helyen áll a tartozások kiegyenlítése sorában (ezzel szemben Ausztriában az első!) a társadalombiztosítás háromelemes nyugdíjrendszerének terve

(amely nem valósult meg): - állampolgári nyugdíj: minden magyar polgár állampolgári jogon kap egy bizonyos összeget (ez akkor is jár, ha nem biztosított valaki, nem dolgozott) - munkanyugdíj: a járulékból fedezett, ez rájön az állampolgári nyugdíjra (az átlagnyugdíj 67%-a az átlagbérnek) - önkéntes alapon történő biztosítás a megvalósult háromelemes rendszer: - TB-nyugdíj (felosztó-kirovó rendszerben) - önkéntes biztosító pénztár - tőkefedezeti magánnyugdíj (kötelező, mégsem tekinthető társadalombiztosításnak, mivel nincs benne szolidaritás és az állami készfizető garancia is hiányzik)  1993. • választás az önkormányzatokban (120 tag) • a TB-önkormányzati törvény használhatatlan volt, mivel sem a feladat, sem a jogkör, sem a felelősség nem volt rögzítve  1998. • az önkormányzatok megszüntetése (Fidesz) 5 TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS 2. előadás 2000. február 25 1. Az ember „ára”, értéke

– a magyar állampolgár értéke:  az az érték, amelyet meg tud termelni (~ 2,4 millió Ft), 3 egység GDP (*800.000 Ft)  egy emberéletpálya alatt (~ 40 év) 120 egység GDP * 800.000 Ft = 100 millió Ft! (ebből kb 60 millió elköltésre kerül fogyasztásra, profitra stb.)  reálértéken 2,5-3x „értékesebb” egy osztrák vagy egy német polgár 2. Életkoronként is eltérőek az egészségbiztosítás ráfordításai:  gyerekeknél, fiataloknál még többet hajlandó → még meg fog térülni  50 év és felette→ már nem térül meg a ráfordítás a nyugdíjkorhatárig 3. Nyugdíjasok helyzete: eltartottak-e vagy sem?  a magyar állampolgár átlagosan 20 éves koráig nem termel, csak fogyaszt: ŐK AZ ELTARTOTTAK kategóriája  ezután elkezdi termelni az ember a 3 egység GDP-jét átlagosan 40 évig, ebből mindig 1 egység GDP-t elfogyaszt. „Visszatörleszt” minden évben 2 egység GDP-t a 20 évért, amit kb. 30 éves korára

megtesz, ekkorra elfogy az „adósság”  utána minden évben +2 egység GDP-t többlet lesz, 60 éves korára így 60 egység GDP halmozódna fel képzeletbeli számláján, mire eléri a nyugdíjkorhatárt  ezt a 60 egység GDP-t kezdi el fogyasztani, miután nyugdíjba megy; általában 10 egységet fogyaszt el élete végéig, a többi megmarad (70 éves életkor az átlag)  a „maradékot” felhasználhatja az állam adósságtörlesztésre, a cserearány-pozíciók rendezésére stb.  tehát ezt használja tovább a társadalom, csak a vagyon hozamát élik fel a nyugdíjasok! Felosztó-kirovó rendszer 1. A mindenkori dolgozók, aktívak befizetik a járulékokat, a szükségleteket, ellátásokat ebből az alapból teljesítik. 2. Az egészségbiztosító = vevő, az egészségügy = eladó. Mégis Magyarországon kiszolgáltatott helyzetben van az egészségbiztosító (a farok csóválja a kutyát) Ma nincs semmi ereje, csak a pénzátutalásokra

szorítkozik a tevékenysége Mint civil szervezet, a civilek érdekét kell, hogy képviselje. 3. Érdekérvényesítő képessége nagyon kicsi, bár óriási pénzek forognak benne (az államháztartás 2. legnagyobb alrendszere) A pénzvilágban nem így van, nagyon nagy a hatalmuk a pénztulajdonosoknak Tőkefedezeti rendszer 1. 2. 3. 4. 5. 6. 6 1998-ban jelent meg, de nem tekinthető társadalombiztosításnak. Magyarországon nagyon sikeres, több mint 50%-a belépett az aktívaknak (kb. 2 millió fő) Nagyobb jövedelemnövekedést biztosít, mint a mindenkori béremelkedés. Az önként belépettek a saját béremelési kilátásaikat rosszabbnak ítélték meg, mint hogy van egy kis tőkéjük és ez hozamot hoz. 1 év alatt 62 Mrd Ft-ot fizettek be, ennek 4/5-ét 6 magánnyugdíjpénztár birtokolja. Egy idő után a felosztó-kirovó rendszerré válik ez a rendszer is (igaz, hogy a számlán névlegesen van egy összeg, de az be van fektetve; nem fogja a pénztár

eladni befektetéseit, hanem a befolyó járulékokból fizeti ki a nyugdíjakat). A TB költségvetés hiánya 1. Költségvetési terv:  bevételt becsül és az elkölti  mivel nem jön be annyi bevétel, módosítani kell a költségvetést  a hiány ma már betervezett hiány  azt mondja, remélhetőleg a következő év nem lesz rosszabb, mint az idei. Ezután tervezi a kiadásokat a bevételekhez  megkapja a társadalombiztosítás a becsült növekedési és egyéb adatokat, megtervezi a bevételeket és ehhez a kiadásokat. Kb augusztusban látszik, hogy nagyobb a tényleges hiány, mint a tervezett  nincs felső korlát a hiányban, a társadalombiztosítást nyitott kasszának tekintik 2. A nyugdíjaknál mindig be kell lépnie a készfizető állami garanciának. 3. Az egészségbiztosítónál:  az egészségügy abban érdekelt, hogy minél több legyen a beteg, minél több kezelés kelljen  a támogatásokat meg kell adni (pl. a

gyógyszerekre), ha hiánya van, akkor is  a gyógyszerkassza nyitott kassza, nehezen kiszámítható  a gyógyászati beavatkozás elég jól tervezhető (alap- és szakellátás), ismert a társadalom nagysága, visszamenőleg a statisztikák megvannak, így kiszámítható a költsége, illetve, hogy tudja-e fedezni a társadalombiztosítás a költségeket Reformok 1. Önkéntes pénztárak:  vagyona ~120 Mrd Ft (ez 6 év alatti tagdíj, illetve azok hozamát jelenti)  taglétszáma 1 millió fő  befektetései: 4/5 rész állampapír, 1/10 részvény, a többi kötvény és egyéb. 2. Magánnyugdíjpénztárak (tőkefedezeti):  vagyona ~62 Mrd Ft (1 év alatt nőtt ennyire)  taglétszáma 2 millió fő  befektetéseinek 86%-a állampapír 3. A civil szféra nem szól bele a magánnyugdíjpénztár működésébe, befektetéseibe (pedig eredetileg ez volt az elképzelés). 4. 1991-től a nettó átlagbér-növekedésnek megfelelően növekednek a

nyugdíjak (ez volt az egyetlen jó dolog, ami történt). Ezt nevezzük nyugdíj-indexálásnak. 5. Nyugdíjkorhatár-emelés:  az átlagbérek 56-58%-a a nyugdíj, ez kevesebb, mint 10 éve volt (akkor 60% és fölötte)  meg akarták állítani a nyugdíjasok számának növekedését  az aktív korosztály létszámát akarták növelni 6. Járulékteher-csökkenés:  nominálisan kiírják, hogy mekkora járulékot fizessenek, és egy bizonyos %-ot a vállalkozás fizet, a többi az állam (Izraelben így csinálják)  vállalkozásösztönző, belső támogatási rendszer ez 7. Tőkefedezeti rendszer bevezetése. 8. Teljesítményfinanszírozás, háziorvosi rendszer bevezetése:  szociális és egészségügyi bizottság a Parlamentben jelentős szerepet töltött be (háziorvosok → „alsóbb” szintű orvosok) 7  egy nagyobb hányadot tudtak a költségvetésből kiszakítani  teljesítményfinanszírozás bevezetése: átrendeződik a

költségvetés, nyitottá válik az egészségügy kasszája  szakorvosi, kórházi ellátás: nagy nyomást tud politikailag is gyakorolni az egészségügyi költségvetésre (új berendezések és azok működtetésének költségei) 9. Hazai tőkebefektetések növelése a külföldivel szemben:  magyar munkaerőnek jövedelemteremtés 10. A felelősség kérdése:  1,5% volt a működési költség (ez nemzetközi viszonylatban alacsony!), amíg be nem vezették a 2 elkülönült TBalapot – ez után 3% lett (a postaköltségeket ez nem tartalmazza, amely +0,2-0,3%)  35-36 Mrd Ft-ot jelent ez évente működési költségként  10% a bankoknál, üzleti biztosításban, emiatt kb. ekkora a magánnyugdíjpénztárakban is 8 3. előadás 2000. április 21 1. A 2000. évi TB költségvetés:  6 tábla, kb. 200 adat  tervezett bevétel kb. 1719 Mrd Ft 41 Mrd a hiánya  tervezett kiadás kb. 1760 Mrd Ft  az állami költségvetés kb. ennek a

duplája (a bevételek és kiadások tekintetében)  az ÁHT kb. 1/3-át teszi ki  a bevételek 95-98%-át a járulékok adják (33% TBJ, amelyből 22% NYJ, 11%EBJ; 11% egyéni járulék, amelyből 8% NYBJ, 3% EBJ; Σ 44%)  megoszlások: • NYB ágazat: kb. 1000 Mrd Ft bevétel-kiadás • EB ágazat: kb. 700 Mrd Ft bevétel-kiadás (és itt jelentkezik az egész 41 Mrd hiány)  a bevételek között voltak a vagyonértékesítésből származó bevételek, de 2000-ben már nincs ilyen tétel (nincs már ugyanis értékesíthető vagyona a TB-nek)  nyugdíjbiztosítás: • 99%-a a bevételeknek a TBJ-ből ered (a Σ 44%-ból) • az 1.000 Mrd 67%-a öregségi nyugdíj (670 Mrd) • működési kiadás: 18 Mrd • rokkantsági, baleseti nyugdíj: 160 Mrd • özvegyi nyugdíj, árvaellátás: 140 Mrd • postaköltség: 4 Mrd  egészségbiztosítás: • 99%-a a bevételeknek járulékbevétel • az EHO kb. 6%-nyi járuléknak felel meg (a Σ 54%-ról így Σ 50%

lett az összes járulékteher) • de! a táppénz jelentős részét ráterhelték a munkáltatókra, illetve a dolgozókra is történt bizonyos átterhelés pl. a gyógyszertámogatások csökkentése miatt • az ÁHT reformja keretében egyre inkább átterhelik a költségeket a vállalkozásokra, illetve a lakosságra • nyugellátásra (korhatár alatti rokkantnyugdíjakra) kiadás: 130 Mrd • pénzbeni ellátásra (terhességi-gyermekágyi segély, külföldi gyógykezelés, GYED): 100 Mrd • táppénzre: 150 Mrd • természetbeni ellátásokra: 523 Mrd, ebből - gyógyító-megelőző szolgáltatások 360 Mrd - háziorvosok 40 Mrd - védőnők 9 Mrd - fogászat 10 Mrd - betegszállítás, halottszállítás 4 Mrd - járóbeteg szakellátás 50 Mrd - MRI, CT 7 Mrd - fekvőbeteg (kb. 150 kórház, szanatórium) 220 Mrd (a kórházak magánosításában problémát okoz a tőkehiány, illetve az, hogy a tulajdonviszonyok tisztázatlanok) - gyógyszertámogatás 135 Mrd -

működési kiadások 16 Mrd - művese-kezelés 10 Mrd - postaköltség 1 Mrd } 2. A TB jövője:  a mai nyugdíjak összegének kb. tízszerese lesz 2049-ben nominálisan  vásárlóerejét tekintve viszont kérdéses, hogy lesz-e növekedés a reálértékben  az biztos, hogy „nem fogja megérni” özvegynek lenni 2049-ben (az ellátás nagyon kevés lesz akkor) 9 TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS JEGYZET KIVONATA 1. A TB fogalma:  a modern társadalom szervezett gondoskodása tagjainak szociális biztonságáról  keretében az állampolgárok meghatározott mértékű anyagi ellátásra jogosultak (nagyrészt saját hozzájárulásuk alapján) azokban az élethelyzetekben, amikor betegségük, keresőképtelenségük, eltartójuk elvesztése miatt, vagy egyéb okból saját magukról, illetőleg eltartott hozzátartozójukról átmenetileg vagy tartósan nem tudnak gondoskodni, vagy hatékony támogatásra szorulnak  a társadalombiztosítás a működő

szociális ellátási rendszernek egyik legjelentősebb tényezője (alkotmány is hangsúlyozza) 2. A kötelező betegségi biztosítás kialakulása és fejlődése: a.) A kötelező betegségi biztosítás bevezetése (1891) előtti idő:  már a XIII-XIV. században kezdett kibontakozni a betegségi ellátás csírája  egyházi, lakóhelyi társulások tagjainak önkéntes adományaiból beteg, elaggott társaikat segélyezték (főként az elhunyt tag temetési költségei)  közös munkahelyen vagy azonos szakmában dolgozók önsegélyező társulása (bányatársládák) • a bányatárspénztárak a tagoktól levont járulékból és a tulajdonos hozzájárulásából fizették a segélyeket (betegségi támogatás, orvosi kezelés, gyógyszer, temetési segély, árváknak , özvegynek ellátás)  ipari munkások segélyegyletei (nyomdászok stb.) • létrehozásában a céhek érdekvédelmi munkájának volt jelentős szerepe • a szabadságharc előtt már

törvények kötelezték a munkáltatókat a betegek segélyezésére, kötelezte segélypénztárak létrehozására az ipartestületeket b.) A kötelező betegségi biztosítás kialakulása és fejlődése az első világháborúig:  az 1891. évi szabályozás: • ipari munkásság kötelező betegségi biztosítása valósult meg • biztosításra kötelezettek az ipartörvény hatálya alá tartozó dolgozók, ha bérük egy összeghatárt nem haladt meg (nem terjedt ki az állami intézmények, állami vállatok alkalmazottaira, a mezőgazdasági munkásokra) • ellátások: - ingyenes orvosi kezelés, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, szülési támogatás (családtagnak is) - táppénz 3 napnál hosszabb keresőképtelenség esetén (75%) vagy kórházi ápolás - gyermekágyi segély - temetési segély • fedezet a munkáltató 3-5%-os járuléka, amelynek kétharmadát a bérből levonhatja • baleseti ellátásról nem rendelkezik • önkéntes

biztosításra lehetőség volt • az önkormányzattal működő betegsegélyző pénztárak felügyeletét az ipartestületek és a kereskedelmi miniszter látták el  a betegségi és baleseti biztosításról rendelkező 1907. évi törvénycikk: • bevezette az ipari munkásság kötelező baleseti biztosítását (legjelentősebb intézkedése) • a betegség esetére biztosítottak járulékát a napibérosztályok szerint kellett megállapítani, az átlagos napibér 2-4%-a volt, amelynek felét a munkavállaló, felét a munkáltató fizette • ellátások: - ingyenes orvosi kezelés, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz - baleseti járadék a munkaképtelenség, illetve munkaképesség-csökkenés tartamára (60%) - temetési segély, özvegyi (20%) és árvajáradék (15% / 30%, ha szülőtlen árva) - szülői járadék (20%) • a baleseti ellátások fedezetésre a munkáltatók a felosztó-kirovó rendszer szerint fizettek járulékot • önkéntes

biztosításra lehetőség volt 10  a Tanácsköztársaság társadalombiztosítási intézkedései: • a biztosítás hatálya minden munkásra és alkalmazottra kiterjed (mezőgazdasági munkásokra is) • emelték a betegségi segélyezés időtartamát és a táppénz mértékét • terhességi-gyermekágyi segély (teljes bérrel) • a járulék mértéke 6%-ra emelkedett 3. A betegségi és baleseti biztosítás reformja a két világháború között: 1927. évi 21 törvénycikk  betegségi biztosítás: • biztosításra kötelezettek az ipartörvény alá esők, és a nem esők közül is számosan, akik munkabér ellenében szolgálatot teljesítenek • nem terjed ki pl. a mezőgazdaságra, állattenyésztésre, halászatra, méhészetre; az értelmiségiekre akkor terjed ki, ha bérük a bérhatárt nem haladta meg • önkéntes biztosításra lehetőség volt • a betegségi biztosítási járulék a tényleges javadalmazás vagy a napibérosztályok

alapján történ (6-7%, a munkáltató fizette, a felét ennek levonhatta) • segélyek: - orvosi gyógykezelésre, gyógyszerre, gyógyfürdőre, gyógyászati segédeszközre, kórházi ápolásra - táppénz a 3. naptól (60%) - szülészetre, terhességi-gyermekágyi segélyre (100%), szoptatási segély (napi 60 fillér) - temetési segély (napibér 30-szorosa)  baleseti biztosítás: • a kötelezettség nagyjából ugyanazokra terjed ki, mint a betegségi + még néhány más foglalkozás, és nincs jövedelmi korlát, önkéntes biztosításra lehetőség volt • a törvény meghatározta a foglalkozási betegség fogalmát • a fedezet kizárólag a munkáltatók terhe (a kifizetett javadalmazások és az üzem veszélyességi arányszáma alapján) • kártalanítás jár az üzemi balesettel okozott keresőképtelenség vagy halál által okozott kárra - orvosi gyógykezelésre, gyógyszerre, gyógyfürdőre, gyógyászati segédeszközre - táppénz a 3. naptól

(60%), illetve gyógykezelési járadék - a gyógykezelés megszűnése után járadék - temetési segély (napibér 30-szorosa) - özvegyi (20%) és árvajáradék (15% / 30%, ha szülőtlen árva) - szülői járadék (20%)  biztosítási szervezet és felügyelet: • a biztosítás ellátását a törvény az Országos Munkásbiztosító Intézet feladatává tette (1929-től: OTI lett) • működése felett a népjóléti és munkaügyi miniszter (később a belügyminiszter) gyakorolt felügyeletet 4. A nyugdíjbiztosítás kialakulása: a.) Az 1912 évi 65 törvénycikkel szabályozott közszolgálati nyugdíjrendszer:  az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak (bírák, ügyészek, tanárok), valamint az említettek özvegyei és árvái számára biztosított nyugdíjat  rendes szolgáltatás: nyugdíj, özvegyi nyugdíj, nevelési járadék (árvaellátás), nyugdíjmegváltás, végkielégítés (ha a nyugdíjjogosultságot nem szerezte meg) 

kiegészítő szolgáltatás: lakáspénz, családi pótlék  különleges szolgáltatás: kivételes nyugdíj (ha a nyugdíjjogosultságot nem szerezte meg), kedvezményes nyugdíj (baleset alapján), életjáradék, kegydíj  a nyugdíjakat és egyéb ellátásokat az állami költségvetés terhére fizették (1-1,5% járulék – jóléti intézmények létesítés és fejlesztése céljából) 11 b.) Az 1928 évi 40 törvénycikk nyugdíjrendszere:  biztosítási kötelezettség, biztosítottak: • biztosításra kötelezettek az ipartörvény alá esők, és a nem esők közül is számosan, akik munkabér ellenében szolgálatot teljesítenek • az értelmiségiekre akkor terjed ki, ha bérük a bérhatárt nem haladta meg  a törvény alapján járó ellátások és a jogosultság feltételei: • öregségi járadék, rokkantsági járadék, özvegyi és árvajáradék, járadék-visszatérítés • a jogosultságnak három feltétele volt: a.) várakozási

idő betöltése: - az öregségi járadékra jogosultságot 400, - a rokkantsági járadéka jogosultságot 200 járulékhét betöltésével lehetett megszerezni b.) a váromány épsége: - a biztosításban töltött idő a elveszett, ha valamely naptári évben 13-nál kevesebb heti járulékot fizettek - elismerési díj fizetésével is fenntartható volt c.) biztosítási esemény bekövetkezése: - öregségi járadék – 65. életév betöltése - rokkantsági járadék – aki az egészséges munkavállalók átlagos javadalmazásának 1/3-át nem tudná megkeresni egészségi állapota miatt - özvegyi és árvajáradék – ha a biztosított öregségi, illetve rokkantsági járadékosként halt meg, és ha az özvegy vagy rokkant, vagy az öregségi korhatárt betöltötte  a járadékok összege: • két részből állt: - járadéktörzsből (egységesen évi 120 pengő) - fokozódó járadékrészből (a biztosított után a biztosítás tartama alatt lerótt

járulékok összegének 24%-a)  járulék-visszatérítés: • ha a járadékosnak nem volt járadékra jogosult hozzátartozója, akkor a miatta befizetett járulékok 905-ának megfelelő összeget lehetett a biztosított szülőjének egyszeri juttatásként kifizetni • férjhez ment nőbiztosított, szerzetesrendbe belépett biztosított  fedezeti rendszer: • várományfedezeti rendszeren alapult, amelynek lényege, hogy a járulékot biztosításmatematikai módszerrel úgy állapították meg, hogy a járulékok és kamataik a várható kiadásokat akkor is fedezzék, ha új biztosítási viszony nem keletkeznék, vagyis az összegyűlt járuléktartalékokból minden igényt ki lehessen elégíteni • járuléknak felső határt szabott (max. 4-5%)  a biztosítási szervezet és felügyelet: • a kötelező biztosítás ellátásának feladatait az OTI-ra, illetve a MABI-ra bízta c.) Az 1925-től létrehozott további kötelező nyugdíjbiztosítási

rendszerek:  a bánya-nyugbérbiztosítás: • a biztosítási kötelezettség a bányatörvény hatálya alá tartozó vállalatokra és dolgozókra terjedt ki • rokkantsági nyugbért a biztosított rokkantsága vagy korhatár betöltése esetén folyósítottak, az özvegy özvegyi nyugbért kapott (mindegyiket legalább 10 év várakozási idő alapján) • a járulékot munkakör alapján fizették; kezdetben 14% volt  a gazdatisztek kötelező biztosítása: • öregségi, rokkantsági és haláleseti biztosítás • nyugdíjat biztosított a gazdaság irányításában dolgozó munkavállalóknak és özvegyüknek, és nevelési segély árván maradt gyermeküknek • a jogosultsághoz 20 félévi biztosítási időre volt szükség, a korhatár a 65. életév betöltése volt • a nyugdíj ugyanúgy két részből állt, mint az ipari kötelező biztosításban (nyugdíjtörzs + fokozódó járadékrész) • a járulékfizetés fizetési osztály szerint zajlott,

félévenként fix összegű járulékot fizettek • a biztosítási feladatokat az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet (OMBI) látta el 12  a mezőgazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítása: • csak a férfi dolgozókra terjedt ki és csupán öregségi járadékot nyújtott • járadékra a 65. életévet betöltött biztosított volt jogosult 15 évi várakozási idő betöltése után • a járadék három részből állt: járadéktörzsből + járadéktörzs-pótlékból + fokozódó járadékrészből • az özvegyek 1940-től váltak jogosulttá özvegyi járadékra, 60. életévük betöltése után • a járulék heti 20 fillér volt, amit bélyegleróvással teljesítettek, a munkáltatók pedig földadójuk arányában • ezt a biztosítást is az OMBI látta el 5. A családi pótlék rendszerének kialakulása, fejlődése, szabályai:  fogalma: • az állami költségvetés révén nyújtott társadalmi támogatás a

gyermeket eltartó, nevelő családok részére • a gyermeknevelés költségeihez való rendszeres hozzájárulás • a család szociális védelmét szolgáló ellátás • a népesedés- és jövedelempolitikának is hatékony eszköze  kialakulása: • első szabályozott keretei 1912-ben jelentek meg (nem miden dolgozó számára, pl. a gyárakban dolgozóknak nem) • reform 1939-ben, amikortól gyermeknevelési pótlék illette meg a foglalkoztatottakat, szolgákat stb., ha 14 éven aluli gyermek eltartásáról gondoskodtak; a pótlék fedezésére a vállalatok járulékot fizettek; a járulékkal kapcsolatos feladatokat a szakmai családpénztárak látták el • 1946-50. között fokozatosan bővül a pótlékra jogosultak köre, kiterjedt valamennyi társadalombiztosítási kötelezettség alá eső dolgozóra; a gyermekek korhatára 16 évre emelkedett • 1975-ben hatályba lépő társadalombiztosítási törvény a családi pótlék rendszerét beépítette a

társadalombiztosítás egységes rendszerébe és megvalósította a jogosultak tekintetében az egyenlő elbánást; tovább bővült a jogosultak köre és emelkedett az összege • 1990-ig a rendszer fő jellemzője volt, hogy a jogosultságot meghatározott tartamú munkavégzéshez kötötte; 1990-től a törvény kivonta a családi pótlékot a társadalombiztosítási ellátások köréből, és munkavégzéstől független, alanyi jogon járó ellátássá tette • 1990-től a családi pótlék a 16 évnél fiatalabb vagy ennél idősebb, de 20 évesnél fiatalabb, alap- vagy középfokú tanulmányokat folytató, valamint tartósan beteg, illetve testi vagy értelmi fogyatékos gyermek után jár 6. A társadalombiztosítási rendszer háború utáni változásának néhány vonása: a.) Az 1952 évi első egységes nyugdíjrendszer jellemzői:  lényege, hogy az addig érvényben lévő különböző nyugdíjrendszerekben eltérően szabályozott ellátásokat minden

munkaviszonyban álló dolgozó és hozzátartozója számára azonos feltételek és mértékek szerint biztosította  az ellátásra jogosultak köre: • mindazon munkaviszonyban álló dolgozók, akik az állami társadalombiztosítás keretében betegségi biztosítási kötelezettség alá estek + még néhány foglalkozás, illetve ezek hátramaradt hozzátartozói  öregségi nyugdíj: • azt a dolgozót illette meg, aki legalább 10 év szolgálati időt szerzett, és az öregségi korhatárt betöltötte (férfinél 60, nőnél 55 év, illetve vannak korkedvezmények is) • a nyugdíj két részből állt: törzsnyugdíjból és nyugdíj-kiegészítésből  rokkantsági nyugdíj: • a szükséges szolgálati idő megszerzése után megrokkant dolgozónak járt • a törvény a munkaképesség-csökkenés szerint három csoportot definiált (I. – aki teljesen elveszítette és mások gondozására szorult; II - ugyanaz, mint I, csak nem szorult gondozásra, III

– 67%-tól)  baleseti ellátások: • szolgálati időre tekintet nélkül járt max. 2 évig a baleseti járadék, ha üzemi baleset/foglalkozási betegség miatt a munkaképesség-csökkenés>15% • baleseti rokkantsági nyugdíj (szintén 3 csoport)  hátramaradt hozzátartozókat illető ellátások: • az elhunyt hozzátartozóit akkor illette meg az ellátás, ha a dolgozót a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy üzemi baleset következtében halt meg 13  özvegyi nyugdíj: • két fajtája: ideiglenes és állandó özvegyi nyugdíj • ideiglenes özvegyi nyugdíj 1 éven át járt • állandó özvegyi nyugdíj a jogosultsági feltételek fennállásának tartamára (55 év felett vagy rokkantság esetén járt, vagy ha két gyermekről gondoskodott; ez megszűnt házasságkötés esetén)  árvaellátás: • a rokkantsági nyugdíjra jogosult dolgozó, illetve meghalt nyugdíjas gyermekének feltételek nélkül

árvaellátás járt • 16 éves korig, illetve továbbtanulás esetén 18. év betöltéséig járt  szülői nyugdíj: • az elhunyt dolgozó, illetőleg nyugdíjas szülőjét (nagyszülőjét) illette meg, ha a dolgozó a halálát megelőző 1 éven át őt részben vagy egészben eltartotta  gyermeknevelési és házastársi pótlék: • az öregségi és a rokkantsági nyugdíjas kaphatta • a gyermeknevelési pótlék összege azonos volt a családi pótlék összegével • házastársi pótlék illette meg a nyugdíjast 60 éven felü