Gazdasági Ismeretek | Társadalombiztosítás » Borsos Gabriella - Társadalombiztosítás jegyzet

Vázlatok a Társadalombiztosítás című tárgyhoz K é s z í t e t t e : B o r s o s G a b r i e l l a b g a b i @ t a n c s i c s - o h a z a . s u l i n e t h u TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS 1. előadás 2000. február 11 Jegyzet: Vizsga: Botos József: Társadalombiztosítás (Ozírisz Kiadó) Utolsó alkalommal, írásban. 1. Heller Farkas:  a szociálpolitika a gazdaságpolitika betetőzése  célja az önzés megfékezése és a gyengék védelmezése  a gazdasági haladás gyümölcseit mindenki élvezze  a szociálpolitika fejezetei: a.) munkapolitika (gyermekmunka, női munka, balesetvédelem stb) b.) jövedelempolitika (munkanélküliség, segélyezés stb) c.) önsegélyezés, szakszervezetek, sztrájk d.) biztosítás (munkásbiztosítás, betegbiztosítás, rokkantbiztosítás) 2. A TB története: A.) Kezdetek  már a hordáknál is megtalálhatjuk (őskor, kőkorszak) • a megsebesült vagy meghalt mamutvadász családjának megsegítése

(mivel a gyermekei lesznek a jövő generáció vadászai!) • társadalmi gondoskodás a betegekről, idősekről megtalálható  a jövőről való gondoskodás a fejlett emlősállatoknál is megvan (farkas, sakál stb.)  3Mózes 19-27. fejezeteinek versei (a Szent Bibliából): • atya, anya tisztelete az idős korosztályra vonatkozik, hogy gondoskodni kell róluk • szombati nap megtartása - Magyarországon a ’80-as években a vgmk-k nagyon elterjedtek, amelyekben munkaidő után, sőt szombaton, vasárnap is dolgoztak az emberek a cég gépeivel; az ebből származó jövedelem után nem kellett TB-járulékot fizetni - eléggé önkizsákmányoló volt, amelynek következtében a férfilakosság várható élettartama csökkent (és ez rossz a TB-nek, mert nincs, aki járulékot fizetne, és ha beteg, nagyon sokat kell ráfordítani – főleg a halál előtti 1 évben) - a ’60-as években szombaton is kellett dolgozni, majd a ’70-es évektől már minden

második szombat szabad, végül a ’80-as években „szabad szombat” • a gabona szélét hagyja meg, a szőlőszemeket is, majd a szegények fölszedik (nekik is kell tenni valamit) – ma ez Magyarországon kevésbé érvényesül, nem hajlandók egyesek fizetni, de az ellátásra igényt tartanak  az ember „ára”: a gyerekeket felajánlották, illetve valaki felajánlotta saját magát az egyháznak; ha visszakérik, templomi ezüstsékelben kellett nagy pénzeket fizetni (a Biblia írja nemek és korok szerint, hogy ki mennyit ér; 20-60 évesig volt „teljes értékű” az ember) B.) Középkortól  szerzetesrendek: szegények, idősek, betegek szolgálata, segítése is feladatuk; a kolostorokban gyógyszerek, főzetek készítése volt szokás; kórházak létesítése (akkoriban: ispotály)  világi szervezkedés: • bányászok körében az 1200-as évektől - bányatársláda vagy bányabuksza volt, amelybe betették a keresetük egy részét 2 •

- ha valaki megrokkant, azt segélyezték belőle; ha meghalt, özvegyét, családját a létminimum szintjén megtámogatták - gyakori volt a gyerekmunka, 10-12 éves kortól már dolgoztak a bányákban - a berakott pénz megőrizte az értékét, mivel nemesfém volt céhek esetében később - céhládák voltak - nemcsak társadalombiztosítási feladata volt, hanem a céhek ünnepségeit is ebből rendezték C.) XVIII-XIX századtól  Magyarországon 1913-ban az ország népessége 18,7 millió fő volt, bérből és fizetésből élt ennek kb. 6%-a (1,2 millió fő), 90%-a pedig mezőgazdasági tevékenységből szerezte jövedelmét  mára ez az arány megfordult; a bérből és fizetésből élők 90%-át teszik ki a társadalomnak  ipari forradalom: • Anglia - földtől való megfosztás - birkatenyésztés váltotta fel a földművelést tömeges elbocsátás - Londonba özönlött a sok ember, a bűnözés és a szegénység iszonyú méreteket öltött -

illetve Amerikába ment sok európai, angol telepes - ezt nem sokkal később német kivándorlás követte • Németország - a munkások elkezdtek szervezkedni önkéntes pénztárak kialakulása, amelyre a porosz kormány is felfigyelt, akkora méreteket öltött - Bismarck a biztosítást kötelezővé tette, minden bérből és fizetésből élőnek (2/3) és a munkaáltatónak (1/3) is fizetnie kellett  1883 – az első modern társadalombiztosítás: • egy központi kasszában kezelték ezt, és ha a kassza kiürülne, a kormány készfizető kezességet vállalt • a társadalombiztosítás három eleme: - mindenkire kiterjed (szolidaritás elve) - kötelező - állami garancia áll mögötte  1891 – a Magyar Országgyűlés elfogadja a társadalombiztosításról szóló törvényt: • ez a betegbiztosítási törvény volt • az alsóház támogatta, a felsőház pedig elfogadta, mint az egyik legjelentősebb törvényt  1892 – létrejön a

társadalombiztosítás szervezete: • az általános biztosító létrejötte (a világon a harmadikok voltunk) • a napi bér volt a jellemző egészen a XX. századig, illetve a heti 2 alkalom, majd a kétheti bér, és így lett végül havibér - így nem tett szert többlethaszonra a napi bért fizető (Biblia!) - havi bér esetén ugyanis kamatveszteséget szenved a munkás (ez az éves bér 2%-át jelenti évi 24%-os kamatláb mellett) • a beteg- és rokkantbiztosítás lett kötelező D.) XX század  előzmény: • Magyarországon - 1870-ben Általános Munkás Betegsegélyező és Rokkantpénztár – önkéntes pénztár volt, amely a kötelező mellett funkcionált párhuzamosan egészen 1906-ig - Budapesti Területi Munkás Betegsegélyező Pénztár – területi jellegű volt • a két pénztár egymás mellett versengve működött, de végül a csőd szélén álltak, nem voltak képesek teljesíteni a kifizetéseiket kormánynyomásra fuzionáltak •

1906-tól: Országos Társadalombiztosítási Intézet (alias OTI) - a legnagyobb országos TB szerv 3            4 - 1913-ig a Kárpát-medence egészét ölelte fel az ország, soknemzetiségű volt, ezért lett „országos” és nem „nemzeti”, mint ahogy a többi országban - 1919-től ’tiszta’ magyar • Magánalkalmazottak Intézete (alias MABI) - kisebb létszámot biztosított a befizetett járulékokból felhalmoztak, befektették: a.) ingatlanokba (kórház, szanatórium, rendelőintézet, lakóházak) b.) állampapírokba (hadikölcsönök) az első világháború után minden biztosító teljes vagyona elúszott, csak az ingatlanok maradtak meg a befolyó tagdíjak, járulékok fedezték a havi kiadásokat, ezért nem okozott nagyobb gondokat az OTI-ban és a MABI-ban (a kicsikben azonban igen, így hát ők beolvadtak ezekbe) 6 napibér-osztály: 12-60 évig a napibér 2%-a volt a járulék 1. 18 éven aluliak (nem

mondta ki, hogy 12 évtől – szépít) 2-3. nők 4-6. férfiak (4. = képesítés nélküliek, segédmunkások; 5 = betanított munkások; 6 = szakmunkások) komolyabb anyagi problémák nem voltak, de irányításiak igen: • önkormányzat • állami felügyelet • kormánybiztos 1927-28. törvénymódosítások • a betegbiztosításban • megszületik a magyar nyugdíjbiztosítás 1948. • megszűnt az OTI, és a többi kis biztosító államosítás - ők jelentős vagyonra tettek szert - kórházakban akarták befektetni, de a vagyonnak csak 25%-át lehetett ingatlanba, a többiből elsősorban állampapírt kellett vásárolni - a magyar kórházi hálózatot az OTI és a MABI hozta létre - szakszervezeti társadalombiztosítási központokat hoztak létre, nem érdekképviseleti szerepük volt a szakszervezetnek, mert a „munkás-paraszt kormány” töltötte be ezt a funkciót (mellékes a társadalombiztosítás szerepe) • SZTK kialakulása 1984. •

kormányzati felügyelet alá vonják a társadalombiztosítási központokat • mindenkire kiterjed a biztosítás, teljes a foglalkoztatás 1988. • a társadalombiztosítást leválasztják az állami költségvetésről, önállóvá válik • erős értelmiségi ellenzéki viselkedés bontakozik ki, amely önkormányzatot akar a társadalombiztosításnak • a Pénzügyminisztérium is rájött, hogy a helyzet nem tartható nagyon nőtt a nyugdíjasok száma, a nyugdíjteher volt az oka • a TB-alapok az államháztartás 2. legnagyobb alrendszere (a központi költségvetés után) 1989. • a társadalombiztosítási alap még szufficites a végrehajtott járulékteher-növelés miatt (43+10% volt) • be kellett fektetniük: állampapírt kellett venni (lakásalap-fedezeti kötvényt), bár ez ellen tiltakozott az akkori TB-főigazgató (Rácz Albert) • családi pótlék ↔ az egészségügy finanszírozása a társadalombiztosítás feladata lett forráscsere

(Békesy-Csehák) • ezután lett állandóan deficites a társadalombiztosítás - a családi pótlék egyre csökken (csökkenő gyerekszám miatt jól jártak) - az egészségügy kiadásai viszont növekednek 1991. • mindkét alapnak önkormányzatot hoznak létre • egészségbiztosítási, illetve nyugdíjalap • • • • • • • előtte egymás között előlegezhettek, ha likviditási problémák voltak (folyó működési hitel) nem szorultak a központi költségvetésre utána nem lehetett ez a kapcsolat az alapok között teher a központi költségvetés számára a Kincstáron keresztül történik ma (a járulékbeszedés az APEH-en keresztül) a kis- és középvállalkozások a drága hitelfelvétel helyett (mivel tőkehiányuk volt) nem fizették be a TBjárulékot a TB Magyarországon a 7. helyen áll a tartozások kiegyenlítése sorában (ezzel szemben Ausztriában az első!) a társadalombiztosítás háromelemes nyugdíjrendszerének terve

(amely nem valósult meg): - állampolgári nyugdíj: minden magyar polgár állampolgári jogon kap egy bizonyos összeget (ez akkor is jár, ha nem biztosított valaki, nem dolgozott) - munkanyugdíj: a járulékból fedezett, ez rájön az állampolgári nyugdíjra (az átlagnyugdíj 67%-a az átlagbérnek) - önkéntes alapon történő biztosítás a megvalósult háromelemes rendszer: - TB-nyugdíj (felosztó-kirovó rendszerben) - önkéntes biztosító pénztár - tőkefedezeti magánnyugdíj (kötelező, mégsem tekinthető társadalombiztosításnak, mivel nincs benne szolidaritás és az állami készfizető garancia is hiányzik)  1993. • választás az önkormányzatokban (120 tag) • a TB-önkormányzati törvény használhatatlan volt, mivel sem a feladat, sem a jogkör, sem a felelősség nem volt rögzítve  1998. • az önkormányzatok megszüntetése (Fidesz) 5 TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS 2. előadás 2000. február 25 1. Az ember „ára”, értéke

– a magyar állampolgár értéke:  az az érték, amelyet meg tud termelni (~ 2,4 millió Ft), 3 egység GDP (*800.000 Ft)  egy emberéletpálya alatt (~ 40 év) 120 egység GDP * 800.000 Ft = 100 millió Ft! (ebből kb 60 millió elköltésre kerül fogyasztásra, profitra stb.)  reálértéken 2,5-3x „értékesebb” egy osztrák vagy egy német polgár 2. Életkoronként is eltérőek az egészségbiztosítás ráfordításai:  gyerekeknél, fiataloknál még többet hajlandó még meg fog térülni  50 év és felette már nem térül meg a ráfordítás a nyugdíjkorhatárig 3. Nyugdíjasok helyzete: eltartottak-e vagy sem?  a magyar állampolgár átlagosan 20 éves koráig nem termel, csak fogyaszt: ŐK AZ ELTARTOTTAK kategóriája  ezután elkezdi termelni az ember a 3 egység GDP-jét átlagosan 40 évig, ebből mindig 1 egység GDP-t elfogyaszt. „Visszatörleszt” minden évben 2 egység GDP-t a 20 évért, amit kb. 30 éves korára megtesz,

ekkorra elfogy az „adósság”  utána minden évben +2 egység GDP-t többlet lesz, 60 éves korára így 60 egység GDP halmozódna fel képzeletbeli számláján, mire eléri a nyugdíjkorhatárt  ezt a 60 egység GDP-t kezdi el fogyasztani, miután nyugdíjba megy; általában 10 egységet fogyaszt el élete végéig, a többi megmarad (70 éves életkor az átlag)  a „maradékot” felhasználhatja az állam adósságtörlesztésre, a cserearány-pozíciók rendezésére stb.  tehát ezt használja tovább a társadalom, csak a vagyon hozamát élik fel a nyugdíjasok! Felosztó-kirovó rendszer 1. A mindenkori dolgozók, aktívak befizetik a járulékokat, a szükségleteket, ellátásokat ebből az alapból teljesítik. 2. Az egészségbiztosító = vevő, az egészségügy = eladó. Mégis Magyarországon kiszolgáltatott helyzetben van az egészségbiztosító (a farok csóválja a kutyát) Ma nincs semmi ereje, csak a pénzátutalásokra szorítkozik a

tevékenysége Mint civil szervezet, a civilek érdekét kell, hogy képviselje. 3. Érdekérvényesítő képessége nagyon kicsi, bár óriási pénzek forognak benne (az államháztartás 2. legnagyobb alrendszere) A pénzvilágban nem így van, nagyon nagy a hatalmuk a pénztulajdonosoknak Tőkefedezeti rendszer 1. 2. 3. 4. 5. 6. 6 1998-ban jelent meg, de nem tekinthető társadalombiztosításnak. Magyarországon nagyon sikeres, több mint 50%-a belépett az aktívaknak (kb. 2 millió fő) Nagyobb jövedelemnövekedést biztosít, mint a mindenkori béremelkedés. Az önként belépettek a saját béremelési kilátásaikat rosszabbnak ítélték meg, mint hogy van egy kis tőkéjük és ez hozamot hoz. 1 év alatt 62 Mrd Ft-ot fizettek be, ennek 4/5-ét 6 magánnyugdíjpénztár birtokolja. Egy idő után a felosztó-kirovó rendszerré válik ez a rendszer is (igaz, hogy a számlán névlegesen van egy összeg, de az be van fektetve; nem fogja a pénztár eladni

befektetéseit, hanem a befolyó járulékokból fizeti ki a nyugdíjakat). A TB költségvetés hiánya 1. Költségvetési terv:  bevételt becsül és az elkölti  mivel nem jön be annyi bevétel, módosítani kell a költségvetést  a hiány ma már betervezett hiány  azt mondja, remélhetőleg a következő év nem lesz rosszabb, mint az idei. Ezután tervezi a kiadásokat a bevételekhez  megkapja a társadalombiztosítás a becsült növekedési és egyéb adatokat, megtervezi a bevételeket és ehhez a kiadásokat. Kb augusztusban látszik, hogy nagyobb a tényleges hiány, mint a tervezett  nincs felső korlát a hiányban, a társadalombiztosítást nyitott kasszának tekintik 2. A nyugdíjaknál mindig be kell lépnie a készfizető állami garanciának. 3. Az egészségbiztosítónál:  az egészségügy abban érdekelt, hogy minél több legyen a beteg, minél több kezelés kelljen  a támogatásokat meg kell adni (pl. a

gyógyszerekre), ha hiánya van, akkor is  a gyógyszerkassza nyitott kassza, nehezen kiszámítható  a gyógyászati beavatkozás elég jól tervezhető (alap- és szakellátás), ismert a társadalom nagysága, visszamenőleg a statisztikák megvannak, így kiszámítható a költsége, illetve, hogy tudja-e fedezni a társadalombiztosítás a költségeket Reformok 1. Önkéntes pénztárak:  vagyona ~120 Mrd Ft (ez 6 év alatti tagdíj, illetve azok hozamát jelenti)  taglétszáma 1 millió fő  befektetései: 4/5 rész állampapír, 1/10 részvény, a többi kötvény és egyéb. 2. Magánnyugdíjpénztárak (tőkefedezeti):  vagyona ~62 Mrd Ft (1 év alatt nőtt ennyire)  taglétszáma 2 millió fő  befektetéseinek 86%-a állampapír 3. A civil szféra nem szól bele a magánnyugdíjpénztár működésébe, befektetéseibe (pedig eredetileg ez volt az elképzelés). 4. 1991-től a nettó átlagbér-növekedésnek megfelelően növekednek a

nyugdíjak (ez volt az egyetlen jó dolog, ami történt). Ezt nevezzük nyugdíj-indexálásnak. 5. Nyugdíjkorhatár-emelés:  az átlagbérek 56-58%-a a nyugdíj, ez kevesebb, mint 10 éve volt (akkor 60% és fölötte)  meg akarták állítani a nyugdíjasok számának növekedését  az aktív korosztály létszámát akarták növelni 6. Járulékteher-csökkenés:  nominálisan kiírják, hogy mekkora járulékot fizessenek, és egy bizonyos %-ot a vállalkozás fizet, a többi az állam (Izraelben így csinálják)  vállalkozásösztönző, belső támogatási rendszer ez 7. Tőkefedezeti rendszer bevezetése. 8. Teljesítményfinanszírozás, háziorvosi rendszer bevezetése:  szociális és egészségügyi bizottság a Parlamentben jelentős szerepet töltött be (háziorvosok „alsóbb” szintű orvosok) 7  egy nagyobb hányadot tudtak a költségvetésből kiszakítani  teljesítményfinanszírozás bevezetése: átrendeződik a

költségvetés, nyitottá válik az egészségügy kasszája  szakorvosi, kórházi ellátás: nagy nyomást tud politikailag is gyakorolni az egészségügyi költségvetésre (új berendezések és azok működtetésének költségei) 9. Hazai tőkebefektetések növelése a külföldivel szemben:  magyar munkaerőnek jövedelemteremtés 10. A felelősség kérdése:  1,5% volt a működési költség (ez nemzetközi viszonylatban alacsony!), amíg be nem vezették a 2 elkülönült TBalapot – ez után 3% lett (a postaköltségeket ez nem tartalmazza, amely +0,2-0,3%)  35-36 Mrd Ft-ot jelent ez évente működési költségként  10% a bankoknál, üzleti biztosításban, emiatt kb. ekkora a magánnyugdíjpénztárakban is 8 3. előadás 2000. április 21 1. A 2000. évi TB költségvetés:  6 tábla, kb. 200 adat  tervezett bevétel kb. 1719 Mrd Ft 41 Mrd a hiánya  tervezett kiadás kb. 1760 Mrd Ft  az állami költségvetés kb. ennek a

duplája (a bevételek és kiadások tekintetében)  az ÁHT kb. 1/3-át teszi ki  a bevételek 95-98%-át a járulékok adják (33% TBJ, amelyből 22% NYJ, 11%EBJ; 11% egyéni járulék, amelyből 8% NYBJ, 3% EBJ; Σ 44%)  megoszlások: • NYB ágazat: kb. 1000 Mrd Ft bevétel-kiadás • EB ágazat: kb. 700 Mrd Ft bevétel-kiadás (és itt jelentkezik az egész 41 Mrd hiány)  a bevételek között voltak a vagyonértékesítésből származó bevételek, de 2000-ben már nincs ilyen tétel (nincs már ugyanis értékesíthető vagyona a TB-nek)  nyugdíjbiztosítás: • 99%-a a bevételeknek a TBJ-ből ered (a Σ 44%-ból) • az 1.000 Mrd 67%-a öregségi nyugdíj (670 Mrd) • működési kiadás: 18 Mrd • rokkantsági, baleseti nyugdíj: 160 Mrd • özvegyi nyugdíj, árvaellátás: 140 Mrd • postaköltség: 4 Mrd  egészségbiztosítás: • 99%-a a bevételeknek járulékbevétel • az EHO kb. 6%-nyi járuléknak felel meg (a Σ 54%-ról így Σ 50%

lett az összes járulékteher) • de! a táppénz jelentős részét ráterhelték a munkáltatókra, illetve a dolgozókra is történt bizonyos átterhelés pl. a gyógyszertámogatások csökkentése miatt • az ÁHT reformja keretében egyre inkább átterhelik a költségeket a vállalkozásokra, illetve a lakosságra • nyugellátásra (korhatár alatti rokkantnyugdíjakra) kiadás: 130 Mrd • pénzbeni ellátásra (terhességi-gyermekágyi segély, külföldi gyógykezelés, GYED): 100 Mrd • táppénzre: 150 Mrd • természetbeni ellátásokra: 523 Mrd, ebből - gyógyító-megelőző szolgáltatások 360 Mrd - háziorvosok 40 Mrd - védőnők 9 Mrd - fogászat 10 Mrd - betegszállítás, halottszállítás 4 Mrd - járóbeteg szakellátás 50 Mrd - MRI, CT 7 Mrd - fekvőbeteg (kb. 150 kórház, szanatórium) 220 Mrd (a kórházak magánosításában problémát okoz a tőkehiány, illetve az, hogy a tulajdonviszonyok tisztázatlanok) - gyógyszertámogatás 135 Mrd -

működési kiadások 16 Mrd - művese-kezelés 10 Mrd - postaköltség 1 Mrd } 2. A TB jövője:  a mai nyugdíjak összegének kb. tízszerese lesz 2049-ben nominálisan  vásárlóerejét tekintve viszont kérdéses, hogy lesz-e növekedés a reálértékben  az biztos, hogy „nem fogja megérni” özvegynek lenni 2049-ben (az ellátás nagyon kevés lesz akkor) 9 TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS JEGYZET KIVONATA 1. A TB fogalma:  a modern társadalom szervezett gondoskodása tagjainak szociális biztonságáról  keretében az állampolgárok meghatározott mértékű anyagi ellátásra jogosultak (nagyrészt saját hozzájárulásuk alapján) azokban az élethelyzetekben, amikor betegségük, keresőképtelenségük, eltartójuk elvesztése miatt, vagy egyéb okból saját magukról, illetőleg eltartott hozzátartozójukról átmenetileg vagy tartósan nem tudnak gondoskodni, vagy hatékony támogatásra szorulnak  a társadalombiztosítás a működő

szociális ellátási rendszernek egyik legjelentősebb tényezője (alkotmány is hangsúlyozza) 2. A kötelező betegségi biztosítás kialakulása és fejlődése: a.) A kötelező betegségi biztosítás bevezetése (1891) előtti idő:  már a XIII-XIV. században kezdett kibontakozni a betegségi ellátás csírája  egyházi, lakóhelyi társulások tagjainak önkéntes adományaiból beteg, elaggott társaikat segélyezték (főként az elhunyt tag temetési költségei)  közös munkahelyen vagy azonos szakmában dolgozók önsegélyező társulása (bányatársládák) • a bányatárspénztárak a tagoktól levont járulékból és a tulajdonos hozzájárulásából fizették a segélyeket (betegségi támogatás, orvosi kezelés, gyógyszer, temetési segély, árváknak , özvegynek ellátás)  ipari munkások segélyegyletei (nyomdászok stb.) • létrehozásában a céhek érdekvédelmi munkájának volt jelentős szerepe • a szabadságharc előtt már

törvények kötelezték a munkáltatókat a betegek segélyezésére, kötelezte segélypénztárak létrehozására az ipartestületeket b.) A kötelező betegségi biztosítás kialakulása és fejlődése az első világháborúig:  az 1891. évi szabályozás: • ipari munkásság kötelező betegségi biztosítása valósult meg • biztosításra kötelezettek az ipartörvény hatálya alá tartozó dolgozók, ha bérük egy összeghatárt nem haladt meg (nem terjedt ki az állami intézmények, állami vállatok alkalmazottaira, a mezőgazdasági munkásokra) • ellátások: - ingyenes orvosi kezelés, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, szülési támogatás (családtagnak is) - táppénz 3 napnál hosszabb keresőképtelenség esetén (75%) vagy kórházi ápolás - gyermekágyi segély - temetési segély • fedezet a munkáltató 3-5%-os járuléka, amelynek kétharmadát a bérből levonhatja • baleseti ellátásról nem rendelkezik • önkéntes

biztosításra lehetőség volt • az önkormányzattal működő betegsegélyző pénztárak felügyeletét az ipartestületek és a kereskedelmi miniszter látták el  a betegségi és baleseti biztosításról rendelkező 1907. évi törvénycikk: • bevezette az ipari munkásság kötelező baleseti biztosítását (legjelentősebb intézkedése) • a betegség esetére biztosítottak járulékát a napibérosztályok szerint kellett megállapítani, az átlagos napibér 2-4%-a volt, amelynek felét a munkavállaló, felét a munkáltató fizette • ellátások: - ingyenes orvosi kezelés, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz - baleseti járadék a munkaképtelenség, illetve munkaképesség-csökkenés tartamára (60%) - temetési segély, özvegyi (20%) és árvajáradék (15% / 30%, ha szülőtlen árva) - szülői járadék (20%) • a baleseti ellátások fedezetésre a munkáltatók a felosztó-kirovó rendszer szerint fizettek járulékot • önkéntes

biztosításra lehetőség volt 10  a Tanácsköztársaság társadalombiztosítási intézkedései: • a biztosítás hatálya minden munkásra és alkalmazottra kiterjed (mezőgazdasági munkásokra is) • emelték a betegségi segélyezés időtartamát és a táppénz mértékét • terhességi-gyermekágyi segély (teljes bérrel) • a járulék mértéke 6%-ra emelkedett 3. A betegségi és baleseti biztosítás reformja a két világháború között: 1927. évi 21 törvénycikk  betegségi biztosítás: • biztosításra kötelezettek az ipartörvény alá esők, és a nem esők közül is számosan, akik munkabér ellenében szolgálatot teljesítenek • nem terjed ki pl. a mezőgazdaságra, állattenyésztésre, halászatra, méhészetre; az értelmiségiekre akkor terjed ki, ha bérük a bérhatárt nem haladta meg • önkéntes biztosításra lehetőség volt • a betegségi biztosítási járulék a tényleges javadalmazás vagy a napibérosztályok

alapján történ (6-7%, a munkáltató fizette, a felét ennek levonhatta) • segélyek: - orvosi gyógykezelésre, gyógyszerre, gyógyfürdőre, gyógyászati segédeszközre, kórházi ápolásra - táppénz a 3. naptól (60%) - szülészetre, terhességi-gyermekágyi segélyre (100%), szoptatási segély (napi 60 fillér) - temetési segély (napibér 30-szorosa)  baleseti biztosítás: • a kötelezettség nagyjából ugyanazokra terjed ki, mint a betegségi + még néhány más foglalkozás, és nincs jövedelmi korlát, önkéntes biztosításra lehetőség volt • a törvény meghatározta a foglalkozási betegség fogalmát • a fedezet kizárólag a munkáltatók terhe (a kifizetett javadalmazások és az üzem veszélyességi arányszáma alapján) • kártalanítás jár az üzemi balesettel okozott keresőképtelenség vagy halál által okozott kárra - orvosi gyógykezelésre, gyógyszerre, gyógyfürdőre, gyógyászati segédeszközre - táppénz a 3. naptól

(60%), illetve gyógykezelési járadék - a gyógykezelés megszűnése után járadék - temetési segély (napibér 30-szorosa) - özvegyi (20%) és árvajáradék (15% / 30%, ha szülőtlen árva) - szülői járadék (20%)  biztosítási szervezet és felügyelet: • a biztosítás ellátását a törvény az Országos Munkásbiztosító Intézet feladatává tette (1929-től: OTI lett) • működése felett a népjóléti és munkaügyi miniszter (később a belügyminiszter) gyakorolt felügyeletet 4. A nyugdíjbiztosítás kialakulása: a.) Az 1912 évi 65 törvénycikkel szabályozott közszolgálati nyugdíjrendszer:  az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak (bírák, ügyészek, tanárok), valamint az említettek özvegyei és árvái számára biztosított nyugdíjat  rendes szolgáltatás: nyugdíj, özvegyi nyugdíj, nevelési járadék (árvaellátás), nyugdíjmegváltás, végkielégítés (ha a nyugdíjjogosultságot nem szerezte meg) 

kiegészítő szolgáltatás: lakáspénz, családi pótlék  különleges szolgáltatás: kivételes nyugdíj (ha a nyugdíjjogosultságot nem szerezte meg), kedvezményes nyugdíj (baleset alapján), életjáradék, kegydíj  a nyugdíjakat és egyéb ellátásokat az állami költségvetés terhére fizették (1-1,5% járulék – jóléti intézmények létesítés és fejlesztése céljából) 11 b.) Az 1928 évi 40 törvénycikk nyugdíjrendszere:  biztosítási kötelezettség, biztosítottak: • biztosításra kötelezettek az ipartörvény alá esők, és a nem esők közül is számosan, akik munkabér ellenében szolgálatot teljesítenek • az értelmiségiekre akkor terjed ki, ha bérük a bérhatárt nem haladta meg  a törvény alapján járó ellátások és a jogosultság feltételei: • öregségi járadék, rokkantsági járadék, özvegyi és árvajáradék, járadék-visszatérítés • a jogosultságnak három feltétele volt: a.) várakozási

idő betöltése: - az öregségi járadékra jogosultságot 400, - a rokkantsági járadéka jogosultságot 200 járulékhét betöltésével lehetett megszerezni b.) a váromány épsége: - a biztosításban töltött idő a elveszett, ha valamely naptári évben 13-nál kevesebb heti járulékot fizettek - elismerési díj fizetésével is fenntartható volt c.) biztosítási esemény bekövetkezése: - öregségi járadék – 65. életév betöltése - rokkantsági járadék – aki az egészséges munkavállalók átlagos javadalmazásának 1/3-át nem tudná megkeresni egészségi állapota miatt - özvegyi és árvajáradék – ha a biztosított öregségi, illetve rokkantsági járadékosként halt meg, és ha az özvegy vagy rokkant, vagy az öregségi korhatárt betöltötte  a járadékok összege: • két részből állt: - járadéktörzsből (egységesen évi 120 pengő) - fokozódó járadékrészből (a biztosított után a biztosítás tartama alatt lerótt

járulékok összegének 24%-a)  járulék-visszatérítés: • ha a járadékosnak nem volt járadékra jogosult hozzátartozója, akkor a miatta befizetett járulékok 905-ának megfelelő összeget lehetett a biztosított szülőjének egyszeri juttatásként kifizetni • férjhez ment nőbiztosított, szerzetesrendbe belépett biztosított  fedezeti rendszer: • várományfedezeti rendszeren alapult, amelynek lényege, hogy a járulékot biztosításmatematikai módszerrel úgy állapították meg, hogy a járulékok és kamataik a várható kiadásokat akkor is fedezzék, ha új biztosítási viszony nem keletkeznék, vagyis az összegyűlt járuléktartalékokból minden igényt ki lehessen elégíteni • járuléknak felső határt szabott (max. 4-5%)  a biztosítási szervezet és felügyelet: • a kötelező biztosítás ellátásának feladatait az OTI-ra, illetve a MABI-ra bízta c.) Az 1925-től létrehozott további kötelező nyugdíjbiztosítási

rendszerek:  a bánya-nyugbérbiztosítás: • a biztosítási kötelezettség a bányatörvény hatálya alá tartozó vállalatokra és dolgozókra terjedt ki • rokkantsági nyugbért a biztosított rokkantsága vagy korhatár betöltése esetén folyósítottak, az özvegy özvegyi nyugbért kapott (mindegyiket legalább 10 év várakozási idő alapján) • a járulékot munkakör alapján fizették; kezdetben 14% volt  a gazdatisztek kötelező biztosítása: • öregségi, rokkantsági és haláleseti biztosítás • nyugdíjat biztosított a gazdaság irányításában dolgozó munkavállalóknak és özvegyüknek, és nevelési segély árván maradt gyermeküknek • a jogosultsághoz 20 félévi biztosítási időre volt szükség, a korhatár a 65. életév betöltése volt • a nyugdíj ugyanúgy két részből állt, mint az ipari kötelező biztosításban (nyugdíjtörzs + fokozódó járadékrész) • a járulékfizetés fizetési osztály szerint zajlott,

félévenként fix összegű járulékot fizettek • a biztosítási feladatokat az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet (OMBI) látta el 12  a mezőgazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítása: • csak a férfi dolgozókra terjedt ki és csupán öregségi járadékot nyújtott • járadékra a 65. életévet betöltött biztosított volt jogosult 15 évi várakozási idő betöltése után • a járadék három részből állt: járadéktörzsből + járadéktörzs-pótlékból + fokozódó járadékrészből • az özvegyek 1940-től váltak jogosulttá özvegyi járadékra, 60. életévük betöltése után • a járulék heti 20 fillér volt, amit bélyegleróvással teljesítettek, a munkáltatók pedig földadójuk arányában • ezt a biztosítást is az OMBI látta el 5. A családi pótlék rendszerének kialakulása, fejlődése, szabályai:  fogalma: • az állami költségvetés révén nyújtott társadalmi támogatás a

gyermeket eltartó, nevelő családok részére • a gyermeknevelés költségeihez való rendszeres hozzájárulás • a család szociális védelmét szolgáló ellátás • a népesedés- és jövedelempolitikának is hatékony eszköze  kialakulása: • első szabályozott keretei 1912-ben jelentek meg (nem miden dolgozó számára, pl. a gyárakban dolgozóknak nem) • reform 1939-ben, amikortól gyermeknevelési pótlék illette meg a foglalkoztatottakat, szolgákat stb., ha 14 éven aluli gyermek eltartásáról gondoskodtak; a pótlék fedezésére a vállalatok járulékot fizettek; a járulékkal kapcsolatos feladatokat a szakmai családpénztárak látták el • 1946-50. között fokozatosan bővül a pótlékra jogosultak köre, kiterjedt valamennyi társadalombiztosítási kötelezettség alá eső dolgozóra; a gyermekek korhatára 16 évre emelkedett • 1975-ben hatályba lépő társadalombiztosítási törvény a családi pótlék rendszerét beépítette a

társadalombiztosítás egységes rendszerébe és megvalósította a jogosultak tekintetében az egyenlő elbánást; tovább bővült a jogosultak köre és emelkedett az összege • 1990-ig a rendszer fő jellemzője volt, hogy a jogosultságot meghatározott tartamú munkavégzéshez kötötte; 1990-től a törvény kivonta a családi pótlékot a társadalombiztosítási ellátások köréből, és munkavégzéstől független, alanyi jogon járó ellátássá tette • 1990-től a családi pótlék a 16 évnél fiatalabb vagy ennél idősebb, de 20 évesnél fiatalabb, alap- vagy középfokú tanulmányokat folytató, valamint tartósan beteg, illetve testi vagy értelmi fogyatékos gyermek után jár 6. A társadalombiztosítási rendszer háború utáni változásának néhány vonása: a.) Az 1952 évi első egységes nyugdíjrendszer jellemzői:  lényege, hogy az addig érvényben lévő különböző nyugdíjrendszerekben eltérően szabályozott ellátásokat minden

munkaviszonyban álló dolgozó és hozzátartozója számára azonos feltételek és mértékek szerint biztosította  az ellátásra jogosultak köre: • mindazon munkaviszonyban álló dolgozók, akik az állami társadalombiztosítás keretében betegségi biztosítási kötelezettség alá estek + még néhány foglalkozás, illetve ezek hátramaradt hozzátartozói  öregségi nyugdíj: • azt a dolgozót illette meg, aki legalább 10 év szolgálati időt szerzett, és az öregségi korhatárt betöltötte (férfinél 60, nőnél 55 év, illetve vannak korkedvezmények is) • a nyugdíj két részből állt: törzsnyugdíjból és nyugdíj-kiegészítésből  rokkantsági nyugdíj: • a szükséges szolgálati idő megszerzése után megrokkant dolgozónak járt • a törvény a munkaképesség-csökkenés szerint három csoportot definiált (I. – aki teljesen elveszítette és mások gondozására szorult; II - ugyanaz, mint I, csak nem szorult gondozásra, III

– 67%-tól)  baleseti ellátások: • szolgálati időre tekintet nélkül járt max. 2 évig a baleseti járadék, ha üzemi baleset/foglalkozási betegség miatt a munkaképesség-csökkenés>15% • baleseti rokkantsági nyugdíj (szintén 3 csoport)  hátramaradt hozzátartozókat illető ellátások: • az elhunyt hozzátartozóit akkor illette meg az ellátás, ha a dolgozót a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy üzemi baleset következtében halt meg 13  özvegyi nyugdíj: • két fajtája: ideiglenes és állandó özvegyi nyugdíj • ideiglenes özvegyi nyugdíj 1 éven át járt • állandó özvegyi nyugdíj a jogosultsági feltételek fennállásának tartamára (55 év felett vagy rokkantság esetén járt, vagy ha két gyermekről gondoskodott; ez megszűnt házasságkötés esetén)  árvaellátás: • a rokkantsági nyugdíjra jogosult dolgozó, illetve meghalt nyugdíjas gyermekének feltételek nélkül

árvaellátás járt • 16 éves korig, illetve továbbtanulás esetén 18. év betöltéséig járt  szülői nyugdíj: • az elhunyt dolgozó, illetőleg nyugdíjas szülőjét (nagyszülőjét) illette meg, ha a dolgozó a halálát megelőző 1 éven át őt részben vagy egészben eltartotta  gyermeknevelési és házastársi pótlék: • az öregségi és a rokkantsági nyugdíjas kaphatta • a gyermeknevelési pótlék összege azonos volt a családi pótlék összegével • házastársi pótlék illette meg a nyugdíjast 60 éven felüli házastársa után, ha nem volt bizonyos összeget meghaladó nyugdíja, egyéb jövedelme, és ha a házastárs a nyugdíjas halála esetén özvegyi nyugdíjra lett volna jogosult  a nyugdíjra igényt adó szolgálati idő: • mindazon időszakok, amelyek alatt a dolgozó betegbiztosítással járó munkaviszonyban állt, katona volt, táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben részesült  a nyugdíj alapját

képező munkabérátlag megállapítása: • fő szabály: az igény megnyílását megelőzően kapott utolsó 12 havi munkabér átlaga • voltak összeghatárok is (minimum és maximum)  a nyugdíjak megállapítása és folyósítása: • a nyugdíjakat a SZOT társadalombiztosítási szervei állapították meg • az Országos Nyugdíjintézet folyósította (kivéve: vasutasok)  a nyugellátások fedezete: • a munkáltatónak kellett nyugdíjjárulékot fizetni (4%), a dolgozók nem fizettek járulékot b.) Az 1954 évi második egységes nyugdíjrendszer:  változások: • csak egyféle öregségi nyugdíj, és így csak egyféle korhatár (férfiak 60, nők 55 év) maradt, az összegek is változtak • a rokkantsági és az özvegyi nyugdíj összege is változott • árvaellátás 19 éves korig járt, ha középiskolában tanult • a nyugdíjjárulék mértéke: - munkáltató: 4% - dolgozó: 3% • az SZTK állapította meg a nyugellátásokat  a

társadalombiztosítási kifizetőhelyek létrehozása és jelentőségük: • a társadalombiztosítás irányítása a SZOT feladata volt, ami létrehozta a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központot, amely ügyviteli feladatot látott el • a 100 főnél több dolgozót foglalkoztatóknál létrehozták az üzemi kifizetőhelyeket (betegségi biztosítással, családi pótlék feladatainak ellátására) • 100 fő alatt a társadalombiztosítás szervével létesített megállapodás alapján végzik a társadalombiztosítási feladatokat • az üzemi kifizetőhelyek működése előnyös a dolgozók és a társadalombiztosítási szervek szempontjából egyaránt - a dolgozók utánjárás nélkül, közvetlenül munkahelyeiken érvényesíthetik igényeiket - gyorsabban jutnak hozzá a társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz - az esetleg szükséges jogorvoslati eljárás során a körülményeket jobban ismerő munkatársaik hoznak határozatot 14 - a

társadalombiztosítási igazgatóságok jelentős tömegű ügyviteli feladattól mentesülnek, amely anyagi megtakarítással jár  a termelőszövetkezeti nyugdíjrendszerek: • első (1958-tól): - ugyanazokat az ellátásokat biztosította, mint a munkaviszonyban álló dolgozók nyugdíjrendszere - magasabb volt az öregségi nyugdíjkorhatár 5 évvel; a nyugdíjjogosultsághoz elvileg 20 nyugdíjévre volt szükség; a rokkantsági nyugdíjjogosultságnak 2/3 rész munkaképesség-csökkenés volt a feltétele - nyugdíjjárulék havi fix volt a dolgozóknak, míg a szövetkezetnek a közös használatban lévő földek alapján fizették • második (1967-től): - nyugdíjévhez meghatározták a szükséges munkanapok számát; 21 nyugdíjosztály a jövedelmek alapján - differenciált mértékszabályok (max. 70% mértékű nyugdíj) - a baleseti kártalanítás beépült a nyugdíjrendszerbe (baleseti járadék, baleseti rokkantsági nyugdíj) - javul a

hozzátartozói nyugdíjak színvonala; minimális összeg is kikötésre került - fedezete 7,5% a szövetkezetek járuléka, 3% dolgozók c.) Az 1959 évi harmadik egységes nyugdíjrendszer:  kétféle öregségi nyugdíjról rendelkezett: mindkettő két részből állt (törzsnyugdíjból és nyugdíj-kiegészítésből) • öregségi teljes nyugdíj: 25 évi szolgálati idő kellett hozzá • résznyugdíj: 10 évi szolgálati idő kellett hozzá  rokkantsági nyugdíj szintén teljes nyugdíj és résznyugdíj  baleseti nyugellátás esetén 66% felett teljes nyugdíj d.) Az egészségügyi ellátás:  a gyógyító-megelőző ellátást az állami egészségügyi szolgálat intézményei útján a társadalombiztosítás nyújtotta • orvosi vizsgálat, gyógykezelés, gyógyfürdő • kórházi ápolás, szülészeti ellátás, mentőszállítás • némi térítés ellenében gyógyszer és gyógyászati segédeszköz 7. A társadalombiztosítás 1975. évi

szabályozása: a.) A szabályozás elvi alapjai és rendszere:  cél a társadalombiztosítási rendszer egységes elvek alapján történő átfogó rendezése, korszerűsítése, egyszerűsítése, fejlesztése volt  alapelvei: • az anyagi ellátás a végzett munkához, a szociális biztonság követelményeihez igazodik • a nehéz és egészségre ártalmas munkát végzők, üzemi baleseti sérültek és hozzátartozóik fokozott gondoskodásban részesülnek • a nők, az ifjúság, a gyermekes családok ellátására fokozott gondot kell fordítani • a kiadások fedezetére járulékot kell fizetni, a bevételeket meghaladó kiadásokat az állam fedezi  kivált az egészségügyi ellátás a társadalombiztosításból, a társadalombiztosításból kizárólag a pénzellátások járnak (táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, anyasági és temetési segély)  családi pótlékban egyenlős elbánás  nyugellátás rendszerében bekövetkező

változások: • egységes korhatárok • egységes nyugdíjmértékszabály • árvaellátás a főiskolai tanulmányok idejére, max. 25 évig jár  a vállalatok társadalombiztosítási járuléka 13-22%-ra változott, a munkavállalók progresszív járuléka nem változott  intézkedés történt a régi nyugdíjak felemeléséről 15 b.) Az ellátások főbb változásai 1991 végéig:  betegségi és anyasági ellátás: • emelkedtek az ellátások (pl. anyasági és temetési segély), illetve a maximális összeg, a táppénzes idő • bevezették 1985-ban a GYED-et (kezdetben 1 évre, amely később 2 év lett)  családi pótlék: • összege több alkalommal nőtt (az infláció miatt főleg) • kivették a társadalombiztosítási ellátások köréből 1990-től és állampolgári jogon járt  nyugdíjak: • differenciált emelésre került sor • 20 évre emelték az öregségi nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idő tartamát

• gyakorlattá vált a korengedményes nyugdíjazás  rokkantsági járadék: • jogosult rá az a személy, aki 25. életévének betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált, és nyugellátásra, baleseti nyugellátásra nem jogosult  baleseti ellátások: • a baleseti táppénz összege megnőtt • szigorúbbá vált az üzemi baleset fogalomköre  értékmegőrzés: • automatikus 2%-os évenkénti nyugdíjemelés, illetve fix összegű növelések is voltak • folyamatosan nőtt a legkisebb havi nyugdíjösszeg (mindenféle nyugdíjé) és a családi pótlék összege is • 1991-től az emelés mértéke szempontjából a nyugdíjban töltött időtartam és a szolgálati időtartam számított  a társadalombiztosítás szervezetei és irányítási rendszerének változásai: • a társadalombiztosítás teljes köre 1960-tól a szakszervezetek hatásköre lett: - közreműködés a társadalombiztosítás fejlesztésében - a

társadalombiztosításra vonatkozó jogszabályok előkészítése és előterjesztése - a társadalombiztosítás költségvetésének és az éves beszámolónak elkészítése és előterjesztése stb. • a Társadalombiztosítási Főigazgatóság biztosítási és ügyviteli feladatokat látott el • Országos Társadalombiztosítási Tanács tanácsadó szervként működött • a fő felügyeletet a Minisztertanács gyakorolta a munkaügyi miniszter útján • a fegyveres testületek tagjainak és a vasutak dolgozóinak társadalombiztosítási feladatait ellátó szervezet önállósága megmaradt c.) Az 1984 július 1-jei változások:  a törvény a társadalombiztosítás ellátását állami feladattá minősítette, amit állami szervezetek a társadalombiztosítási tanácsok együttműködésével végeznek  Országos Társadalombiztosítási Tanács alakult a jogosultak érdekeinek képviseletére, az állami irányítás támogatására és a tevékenység

társadalmi ellenőrzésére  az országos tanács mellett a megyékben és a fővárosban társadalombiztosítási tanácsok működtek (jogorvoslat, méltányossági ügyek, ellenőrzés, észrevételek) 8. 16 A társadalombiztosítás kiválása az állami költségvetés rendszeréből (1989): a.) A Társadalombiztosítási Alap létrejötte, gazdálkodási lehetőségek, az alap pénzügyi rendje:  az alap az államháztartás részeként önálló pénzalap, amely a társadalombiztosítási ellátások, valamint a társadalombiztosítás által finanszírozott egyéb ellátások fedezetére szolgál  az alap működtetésével, kezelésével kapcsolatos kiadásokat az alap kezelőjének költségvetése, a működési költségvetés fedezi  az alap forrásai: • társadalombiztosítási járulék • nyugdíjjárulék • egyéb társadalombiztosítási befizetések • állami hozzájárulások • az alap pénzügyi tevékenységéből származó bevételek

 ezekből történik az ellátások és az ezzel kapcsolatos költségek, valamint az alap pénzügyi tevékenységével járó költségek finanszírozása  működési költségvetés bevételei: • járulékok • késedelmi pótlék • rendbírság • különböző megtérítések és visszatérítések együttes összegének 1%-a • vállalkozásból, a működési vagyon hasznosításából, a működési költségvetés átmenetileg szabad pénzeszközeinek befektetéséből származó bevétel  működési költségvetés kiadásai: • ügyvitel bér- és dologi ráfordításai • beruházási költségek • működési bevétel eléréséért teljesített ráfordítások  az alap bevételi többletéből képezhetők, illetőleg növelhetőek a következő alapok: • likviditási tartalék (az alap mindenkori 6%-ának mértékéig kell képezni, ez az alap tartósan nem köthető le) • a befektetések hozama tartalék • tartósan befektetett pénzügyi

eszközök alapja (nettó hozamát a tartós befektetések növelésére kell fordítani)  az alapot az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság kezeli  éves költségvetését és annak végrehajtását az Országgyűlés fogadja el  pénzügyi, elszámolási, számviteli rendjét a kormány állapítja meg b.) A biztonságos finanszírozás feltételei, fizetési kötelezettségek:  az alapot terhelő kötelezettségek zavartalan teljesítésének, a biztonságos finanszírozásnak elsődleges feltétele a bevételek és a kiadások egyensúlya, amelyhez szükséges a járulékok mértékének helyes megállapítása és az esedékes járulékok pontos befizetése  a biztonságot szolgálják: • a törvénynek az alapok képzésére vonatkozó rendelkezései (rendkívüli körülmények esetén) • az alap számláit az MNB vezeti, s a fizetőképesség fenntartása érdekében a folyósított ellátások egyhavi öszszegének megfelelő hitelkeretet

biztosít • a bevételi többlet nem vonható el • a tartalékot államilag garantált értékpapírokba kell fektetni, vállalkozásra nem használható fel • az alap költségvetéséről, annak végrehajtásáról és az alap tartósan lekötött eszközeinek felhasználásáról az Országgyűlés dönt c.) Az egészségügy finanszírozása 1990 január 1-jétől:  a Társadalombiztosítási Alap bocsátja az állami egészségügyi szolgálat rendelkezésére a következők ráfordításait: • állampolgári jogon járó gyógyító-megelőző alapellátás • járóbeteg-szakellátás, fekvőbeteg-ellátás • fogászati szakrendelés • mentőszolgálat, egyebek 9. A társadalombiztosítási ellátások főbb megállapítási és jogosultsági feltételei: a.) A betegségi és anyasági ellátások főbb jogosultsági szabályai:  táppénz: • feltétele a biztosított keresőképtelensége (azaz aki munkáját betegsége, terhessége, szülése, beteg

gyermekének ápolása miatt nem tudja ellátni) • a keresőképtelenség időtartamára, max. 1 éven át jár (néhány kivétellel) • mértéke 65-75% (a megelőző 12, illetve 24 hónap napi átlagkeresetének)  terhességi-gyermekágyi segély: • jogosult rá, aki a szülést megelőző két éven belül 180 napon át biztosított volt • a szülési szabadságnak megfelelő időtartamra jár • mértéke a napi átlagkereset teljes összege (vagy 65%-a bizonyos esetben) 17  gyed: • a gyermek kétéves koráig jár annak, aki terhességi-gyermekágyi segélyben részesült • egyéves koráig csak az anya jogosult, utána bármely szülő • napi összege azonos a táppénzével (min. az öregségi nyugdíj legkisebb összegének harmincada)  anyasági segély: • jogosult rá, aki terhessége folyamán legalább egyszer részt vett terhességi orvosi vizsgálaton és biztosított volt (vagy egyéb feltételek fennállnak) • összege fix és függ

attól, hogy hányszor vett részt vizsgálaton az anya  temetési segély: • az után jár, aki a biztosítás tartama alatt (vagy ezt követő 180 napon belül stb.) hal meg • mértéke fix összeg (függ a temetés formájától) b.) A nyugellátások főbb jogosultsági szabályai:  öregségi nyugdíj: • öregségi teljes nyugdíjra az jogosult általában, aki a 62. életévét (az öregségi nyugdíjkorhatárt) betölti és legalább 20 év szolgálati időt szerez • öregségi résznyugdíjra jogosult általában az, aki a 62. életévét (az öregségi nyugdíjkorhatárt) betölti és legalább 15 év szolgálati időt szerez  korkedvezményben részesül: • aki 2000. január 1-je előtt a szervezet fokozott igénybevételével járó, az egészségre különösen ártalmas munkát végzett  előrehozott öregségi nyugdíj: • az öregségi nyugdíjkorhatárnál legkorábban 5 évvel alacsonyabb életkorban jár, ha bizonyos szolgálati időt

megszerzett (születési évtől függ)  rokkantsági nyugdíj: • az jogosult rá, aki egészségének romlása, illetőleg testi vagy szellemi foglalkozása következtében munkaképességét 67%-ban elvesztette és ez az állapota legalább 1 évig tart • szükséges hozzá szolgálati idő • három csoportba sorolják (I-III., hasonló az előbbiekhez) • a jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas már nem rokkant, vagy rendszeresen dolgozik és keresete nem lényegesen kevesebb a megrokkanása előttinél  özvegyi nyugdíj: • házastárs, elvált házastárs és élettárs kaphatja • fajtái: - ideiglenes, amely 1 évig jár (ha haláláig az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy nyugdíjasként halt meg); - állandó (az az özvegy, aki a házastárs halálakor az öregségi korhatárt betöltötte, vagy rokkant, vagy két vagy több gyermek eltartásáról gondoskodik) • mértéke a meghalt házastárs

nyugdíjának 50%-a (vagy ami megillette volna, annak) • a jogosultság megszűnik, ha az özvegy a korhatár betöltése előtt házasságot köt, ekkor 1 évi özvegyi nyugdíjnak megfelelő összegű végkielégítés jár  árvaellátás: • annak a gyermeke jogosult rá, aki az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte vagy nyugdíjasként halt meg • max. 25 éves korig jár továbbtanulás esetén • mértéke az özvegyi nyugdíj fele (100%, ha mindkét szülő meghalt, vagy az életben lévő szülő rokkant vagy elhagyta)  szülői nyugdíj: • azt a szülőt (nagyszülőt) illeti meg, amiknek a gyermeke (unokája) a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után vagy nyugdíjasként halt meg, ha a szülő a halálkor már rokkant volt és őt eltartotta minimum 1 évig • a rokkantság időtartamára jár • összege azonos az özvegyi nyugdíjjal 18  baleseti járadék: • az jogosult rá, akinek a

munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási betegség miatt 15%-ot meghaladó mértékben csökkent, de baleseti rokkantsági nyugdíj nem illeti meg • legfeljebb 2 évig folyósítható, ha 25% alatt van a munkaképesség-csökkenés, ha fölötte, akkor korlátozás nincs • mértéke függ a munkaképesség-csökkenés mértékétől, és négy fokozata van  házastársi pótlék: • a baleseti rokkantsági nyugdíjast is megilleti • a rokkantsági nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket kell rá alkalmazni  baleseti nyugellátás: • a hozzátartozók az általános szabályok szerint jogosultak rá, azzal az eltéréssel, hogy a nyugellátás őket a szolgálati időre tekintet nélkül megilleti, s az üzemi baleset miatt bekövetkezett halál esetén az özvegynek feltétel nélkül állandó özvegyi nyugdíj jár c.) Források és eljárási szabályok:  a munkáltatók társadalombiztosítási járulékot fizetnek (33%)  a biztosítottak

nyugdíjjárulékot fizetnek (11%)  a járulékok alapja a biztosított munkáltatójától kapott pénzbeni juttatások  jogalap nélkül felvett eljárást kötelező visszafizetni  a munkáltató a baleseti ellátást köteles megtéríteni, ha a baleset kötelező óvintézkedés elmulasztása miatt következett be vagy alkalmazottja szándékosan okozta  meg kell téríteni az ellátást annak is, aki betegségéért, munkaképesség-csökkenéséért stb. felelős  a járulékfizetés elmulasztása vagy késedelmes teljesítés miatt késedelmi pótlék róható ki  bejelentési, nyilvántartási vagy adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásáért rendbírság szabható ki  vitás ügyekben jogorvoslatnak van helye, fel lehet szólamlani, illetve fel lehet lebbezni  a nyilvántartások vezetését, a bejelentést stb. a társadalombiztosítási szerv bármikor ellenőrizheti  a munkáltatók egyéni nyilvántartó lapot kötelesek vezetni

dolgozóikról (minden fontos tb-adattal) 10. A nyugdíjreform: a.) Reform-e a reform?  a reform döntően az államháztartás finanszírozhatóságára helyezi a hangsúlyt, mivel a kötelező tőkefedezeti magánpénztárak biztonságos befektetései állampapírokban testesülnek meg (és ez hozamot jelent az államnak)  van-e értelme a sok versengő pénztárnak – mindenki a jobb pénztárba akar belépni, amelynek a vége az lesz, hogy egy bővebb forrás mellett a pénztár csak rosszabb papírokat tud beszerezni, hiszen addig nála voltak a legjobb papírok = valamennyi pénztárnak egyenletes összetételű, a nemzetgazdaság hozamátlagát kifejező portfoliója lesz, mert különben elmennek a kliensei  komoly gond a hosszú távú krónikus népességfogyás, amelynek a társadalombiztosítás egyik generálója is volt, nemcsak szenvedő alanya  a generációk közötti szolidaritás is gyengül, a generáción belül pedig gyakorlatilag megszűnik, hiszen

csak az egyéni számlán lévő összegre számíthat  társadalompolitikai tartalom nélkül nem reform a reform b.) A nemzedékek közötti kölcsön (intergenerációs transzfer):  az emberi életút három szakasza: Inaktív Aktív Inaktív 0-20 év kb. 20-62 év 62 év fölött Ez a gyermekkor. Amit az Az elején járó pályakezdő fiatal még viEz az öregkor. Ugyanaz a nemember gyermekkorában a szonylag csekély jövedelemmel rendelkezedékek közötti kölcsön műszüleitől kap, azt felnőtt zik, miközben fogyasztási szükségletei ködhetne, vagyis az ember akkorában saját gyermekeimeg is haladják lehetőségeit. Ekkor még tív korában nemcsak gyermekenek fizeti vissza (nemzenem tud takarékoskodni, sok mindent hiiről gondoskodna, hanem öreg dékek közötti kölcsön). telből vásárol. Később jövedelme egyre szüleiről is, amit majd saját emelkedik, és van reális esélye az önkénöregkorában saját, akkor már tes nyugdíjcélú

megtakarításoknak. felnőtt gyermekeitől kapna vissza. 19  tehát eszerint a társadalom tagjai aktív korban keresi meg a 2. inaktív szakaszban való megélhetéshez szükséges jövedelmet  a társadalom nem engedheti meg tagjai számára, hogy az aktív korban történő egyéni megtakarítások kizárólag önkéntes alapon történjenek (visszaélésre adna okot, mondván, hogy majd az állam gondoskodik róla)  az államnak egy kötelező, a társadalom minden aktív korú tagjára kiterjedő kényszer-takarékoskodási – kényszerbiztosítási rendszert kell létrehoznia és működtetnie  a magyar helyzet sajátosságai: • alacsony bérszínvonal = alacsony bevétel • a költségvetés krónikus hiánya = a kiadás nő • indokolatlan leszázalékolások = a bevétel csökken, a kiadás pedig nő c.) A nyugdíjreform lényege:  1998. január 1-től vegyes típusú nyugdíjrendszer lépett életbe, melynek lényege, hogy a munkavállalók által

fizetett nyugdíjjárulékok egy része ezentúl nem a társadalombiztosításhoz, hanem valamelyik magánnyugdíjpénztárba fog befolyni (hárompilléres nyugdíjrendszer)  azaz nem igényel többletbefizetést, csupán a járulékok kétfelé osztásáról van szó  a magánnyugdíj-pénztárban minden tagnak saját egyéni számlája van, amelyen az évek során befizetett nyugdíjjárulékok, illetve ezek befektetéseiből származó hozamok kerülnek jóváírásra  a rendszer harmadik eleme az önkéntes nyugdíjpénztárak, melyek segítségével további lehetőség van az egyéni nyugdíjak növelésére d.) A társadalombiztosítás 1998 január 1-jétől:  1. pillér: a társadalombiztosítási nyugdíj: • jellemzői: - a törvények szerint kötelező, amelyben szerepet kap a biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás - aki nem válik valamely magánnyugdíj-pénztár tagjává, az a nyugdíját kizárólag a társadalombiztosítás nyugdíjrendszerétől

kapja majd - aki a magánnyugdíj rendszerébe is belép, annak nyugdíja két részből tevődik majd össze: ¾ rész társad alombiztosítási nyugdíjból és ¼ rész magánnyugdíjból áll • munkáltatói járulék: - a foglalkoztatottak 33% TB-járulék fizetésére kötelezettek - ebből 22% nyugdíjjárulék • foglalkoztatott: - a biztosítottak egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot (1%), a magánnyugdíj-pénztári tagok tagdíjat (7%) fizetnek • nyugdíjbiztosítási ellátások (saját jogú nyugellátások): - az öregségi nyugdíjak különböznek attól függően, hogy mikor állapítják meg őket - a jogosultság 62 év + 20 év szolgálati idő esetén áll fenn, összege a szolgálati idő növekedésével arányos - a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat változatlanul a társadalombiztosítás nyugdíjrendszere kezeli (mértéke az életkortól, szolgálati időtől és a rokkantsági csoporttól függ) • hozzátartozói nyugellátás:

- özvegyi nyugdíj: házastárs, elvált házastárs és élettárs kaphatja - árvaellátás: max. 25 éves korig jár továbbtanulás esetén - szülői nyugdíj: összege azonos az özvegyi nyugdíjjal - baleseti hozzátartozói nyugellátás: üzemi balesetnél nem feltétele a szolgálati idő megszerzése  2. pillér: magánnyugdíj-pénztárak: • alapítók, alapítási feltételek: - kizárólag a törvény által meghatározott szervezetek alapíthatják, amennyiben valószínűsítik, hogy az alapítandó pénztár taglétszáma eléri a 2000 főt (kivéve: kötelező területi pénztárak) - lehet zárt vagy nyílt tagsági körrel szerveződő 20 • tagsági viszony: - a leendő tagoknak belépési nyilatkozatot kell kitölteniük, ha kiválasztottak egy pénztárat - 15 napon belül a pénztárnak záradékolnia kell a belépési nyilatkozatot, azaz a tagot nyilvántartásba veszi - a tagnak tájékoztatnia kell munkáltatóját a választott

magánnyugdíj-pénztár adatairól (hogy utalhasson) • a tagdíj mértéke, alapja: - 7% a tagdíj mértéke (amely majd emelkedni fog), amelyet kiegészíthet a tag 10%-ra - alapja a társadalombiztosítási törvényben meghatározott minden nyugdíjjárulék-alapot képező adóköteles jövedelem • szolgáltatások: - tőkefedezeti elven történik, ami azt jelenti, hogy a pénztártagok a belépéstől kezdve nyugdíjuk folyósításáig fizetik a tagdíjat, amelynek a folyó működésre fordított hányadán felüli részét a pénztárak befektetik - a nyugdíjkorhatárt elért tag pénztári járadékát az egyéni számláján akkor nyilvántartott összeg alapján kell megállapítani, tehát az addig felhalmozódott összeg mint tőke lesz a járadékfedezet - ha a pénztártag meghal, az összeg örökölhető - szolgáltatások: életjáradék, elején és végén határozott időtartamos életjáradék, kettő vagy több életre szóló életjáradék • a

garanciaalap: - a magánnyugdíj-pénztárnak a befolyt tagdíjak 0,3-0,5%-át garanciaalapba kell utalni, amely a pénztártagoknak biztosítékot nyújt - ha egy pénztár szolgáltatási tartalékai nem nyújtanak fedezetet a megkezdett szolgáltatásokra, a garanciaalap a szükséges mértékig feltölti a tartalékokat - fizetőképességét törvény garantálja - az általa teljesített kifizetést és a költségeket a pénztárnak meg kell térítenie - egyéb funkciói is vannak (pl. pénztártag képviselete, vagyonkezelés megszűnéskor stb) • a magánnyugdíj-pénztár szervezete: - önkormányzati elven működik - a tagság irányítása alatt áll, a tagokból álló testületek döntenek valamennyi, a tagság jogait és kötelezettségeit alapvetően meghatározó ügyben - közgyűlés vagy küldöttgyűlés + igazgatótanács + ellenőrző bizottság + szakértői bizottságok + kötelezően alkalmazottak, megbízottak • a magánnyugdíj-pénztár legfontosabb

működési szabályai: - nonprofit elven működik - jogi személy - rövid és hosszú távú pénzügyi tervet készít - fedezeti, működési és likviditási tartalékot köteles képezni • az Állami Pénztárfelügyelet: - a felügyeletet a pénzügyminiszter látja el az Állami Pénztárfelügyelet révén, amely országos hatáskörű központi közigazgatási szerv (volt) - engedélyezési (alapítási, tevékenységi engedély kiadása), ellenőrzési és intézkedési jogköre van • nyílt, zárt pénztár: - nyílt = bármely magyar járulékfizető állampolgár a tagjává válhat, s a belépést a pénztár jogszerűen nem utasíthatja el - zárt = munkahelyi, kamarai, szakmai, egyesületi, önkéntes nyugdíjpénztári, munkavállalói érdekképviseleti közösségek mentén szerveződhetnek, tehát e szervezetek tagjai, munkavállalói válhatnak taggá • pénztári befektetések: - fontos a befektetések (megosztásának) diverzifikációjának

kötelezettsége, azaz max. 10% tartható egy kibocsátó értékpapírjaiban a befektetésekből (kivéve: állampapírok) és külföldi értékpapírban - tiltott az ún. önbefektetés - értékpapírt csak elismert értékpapírpiacon vásárolhatnak 21  3. pillér: az önkéntes nyugdíjpénztárak: • működési alapelvei: - jogi személy - a pénztártagok saját elhatározásukból alapíthatják, és önként csatlakozhatnak hozzá - nonprofit elven működik - a pénztártagok irányítják - működését szigorú törvények szabályozzák - a Pénztárfelügyelet folyamatosan ellenőrzi • fajtái: - nyílt - zárt • alapítók, alapítási feltételek: - legalább 15 természetes személy önkéntes elhatározásból alapíthatja alakuló közgyűléssel - kérelmeznie kell a bírósági nyilvántartásba vételt és a tevékenységi engedélyt • a tagdíjfizetési szabályok: - a fizetendő tagdíj legkisebb összegét és a befizetés rendjét a

pénztár alapszabálya rögzíti • legfontosabb működési szabályai, azaz a képzendő alapok: - fedezeti alap = szolgáltatások fedezetére - működési alap = működtetésre - likviditási alap = előre nem látható események pénzügyi kockázatának csökkentésére, az időlegesen fel nem használt pénzeszközök gyűjtésére • szolgáltatásai: - egyösszegű kifizetés - határozott időre szóló járadékok - életjáradékok 22