Vallás | Tanulmányok, esszék » Vallási kifejezések zsebszótára

"TARTSD MAGADNÁL!" Vallási kifejezések zsebszótára A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA KIADÁSA BUDAPEST, 1997 Jelmagyarázat a. m = annyi mint ang. = angol ApCsel= Apostolok Cselekedetei ar. = arab Ez = Ezekiel próféta Fil = Filippibeliek fr. = francia gör. = görög héb. = héber hin. = hindu i. e = idõszámítás elõtt ivr. = ivrit, modern héber nyelv jap. = japán Jel = Jelenések könyve Jn = János evangéliuma jid. = jidd Kor = korinthusiak Kr. e = Krisztus elõtt Kr. u = Krisztus után lat. = latin Lk = Lukács evangéliuma Mk = Márk evangéliuma Móz = Mózes könyve Mt = Máté evangéliuma ném. = német ol. = olasz ort. = ortodox per. = perzsa port. = portugál pr. = protestáns rk. = római katolikus sz. = század szan. = szankszkrit tib. = tibeti tör. = török A,Á abba (ar.) atyám abszolúció (lat.) feloldozás, bûnbocsánat absztinencia (lat.) tartózkodás, önmegtartóztatás Actio Catholica (lat.) a rk egyház híveket

tömörítõ egyik szervezete adakozás, adomány az istentisztelet része, az õskeresztyénségtõl kezdve a hívek önkéntes egyházi célokra való pénz-, vagy természetbeni adománya Adonai (héb.) Úr, Isten egyik neve a héber Bibliában adoráció (lat.) hódolat, imádás advent (lat.) Krisztus-várás, a karácsony elõtti négy hét (lásd: egyházi év) adventizmus, adventisták (hetednapos) a szombatnapot megtartó, Krisztus közeli visszajövetelét váró szabadegyház, amely a 19. sz közepén alakult az USA-ban advocatus Dei (lat.) a szentté avatandó személy érdemeit felsoroló Isten ügyvédje advocatus diaboli (lat.) ördög ügyvédje; a szentté avatandó személy hibáit sorolja fel hivatalból agapé (gör.) Isten szeretete, szeretetvendégség agenda (lat.) szertartáskönyv, istentiszteleti rendtartás agnosztikus - agnoszticizmus (gör.) a valóság teljes megismerésének tagadása; ennek a filozófiai irányzatnak a híve Agnus Dei (lat.) Isten

Báránya; Jézus Krisztus elnevezése (Jn 1,29) ágostai (augsburgi) hitvallás (ÁH) az evangélikus (lutheránus) egyház alapvetõ hitvallási irata (1530) aion (gör.) világ, korszak, idõtartam, hosszú idõ ajatollah(ar.) síita muzulmánok tiszteletbeli címe Iránban népi konszenzus alapján akatolikus (lat.) nem katolikus vallású keresztény alamizsna (gör.) hit indításából gyûjtött szeretetadomány; a legtöbb vallásban kötelezõ kegyességi gyakorlat albigens 12-13. sz-i eretnekmozgalom tagja Dél-Franciaországban áldás 1. az isteni erõ és ajándék továbbadása, közlése, többnyire a hagyományban rögzített módon (pl. “ároni áldás”: 4Móz 6,22-26; az apostoli köszöntés: lKor 1,3, kitárt kezekkel vagy kézmozdulattal); 2. személyek, tárgyak, az úrvacsorai bor és kenyér megáldása áldozócsütörtök Krisztus mennybemenetelének napja, pünkösd elõtt tíz nappal alfa és ómega 1. a görög abc elsõ és utolsó betûje; 2

Jézus Krisztusra vonatkoztatva: õ a kezdet és a vég (Jel 1,8) aliya (héb.) visszavándorlás Izraelbe alleluja (héb.) dicsérjétek az Urat!; örvendezzetek alma mater (lat.) “szeretõ édesanya”; iskola, pr kollégiumok megnevezése ámen (héb.) úgy legyen, igaz; az ima és a prédikáció végét jelzõ szó anabaptizmus újrakeresztelõk, felnõtt keresztséget vallók mozgalma (lásd: baptizmus) anamnézis (gör.) visszaemlékezés anatéma (gör.) 1 egyházi átok; 2 az egyház ünnepélyes tanításának záradéka, azokra vonatkoztatják, akik ezt a tanítást nem fogadták el. Már az elsõ évezred zsinatai használták az anatéma formulát. Kelet és Nyugat szétválása idején az anatéma és az exkommunikáció együtt járt angelológia (gör.) az angyalokkal foglalkozó tan angyal 1. isteni küldött - férfi formájában jelenik meg; 2 láthatatlan lény; 3 rangsoruk is van Gábor, Gábriel és Mihály “fõangyal” (lásd: kerub, szeráf) animizmus

(lat.) vallási elképzelés, amely szerint minden tárgynak megvan a szelleme, lelke annullál (lat.) érvénytelennek nyilvánít antiklerikális-antiklerikalizmus (gör.–lat)a papság világi hatalmának ellenzõje; az egyház politikai befolyása elleni mozgalom antikrisztus Krisztus ellen fellépõ szellemi erõ, vagy személy (a Sátán); Krisztus és az egyház ellensége antiszemita - antiszemitizmus (gör.) zsidóellenes személy, illetve mozgalom antitrinitáriusok Szentháromság-tagadók, akik Krisztus istenségét tagadják antropomorfizmus (gör.–lat) Isten valóságának emberi tulajdonságokkal való leírása anyakönyv a Tridenti Zsinat (16. sz) által elrendelt és a történelmi egyházak által is vezetett keresztelési, konfirmációi, esküvõi, ki- és betérési, halotti lap és sorszámmal ellátott könyvek apáca rk. és ort nõi szerzetes Apokalipszis (gör.) a Jelenések Könyve, az Újszövetség utolsó irata; szó szerint: elrejtett, titkos dolgok

feltárulása apokaliptikus (gör.) “a rejtett dolgok kinyilatkoztatása”; különleges irodalmi mûfaj, amely a világ végét, a végítéletet ábrázolja ki; a Szentírásban (kisebb részektõl eltekintve) Dániel Könyve és a Jelenések Könyve ezen kategóriába tartozik apokrifus-apokrifusok (gör.) rejtett, titkos; a pr kánonból kihagyott szent könyvek apológia (gör.) hitvédelem; valamely vádlott szóbeli vagy írásbeli védelme; Apologéták a kereszténység védelmezését, a zsidó és pogány vádak megcáfolását tûzik ki célul apostol (gör.) küldött; 1 szûkebb értelemben Jézus 12 tanítványa; 2 tágabb értelemben: a Krisztus ügyében eljárók apostoli hitvallás, AH a keresztyén hit alapelveinek rövid összegzése, amelyet valamennyi keresztyén egyház hitvallásként elfogad apostoli szukcesszió az apostoli hagyomány töretlensége; kézrátétel formájában aposztata (gör.) hitehagyott, esküszegõ aposztázia (gör.) hitehagyás,

hittagadás; nyílt szakítás a keresztény egyházzal archidiakónus (gör.) az alsóbb papság liturgikus elöljárója, a püspök elsõ segítõje archiepiscopus (gör.–lat)érsek archívum (gör.–lat) irattár, levéltár Armageddon v. Hermageddon (héb) a Jelenések Könyve 16,16 szerint az a hely, ahol a végítélet bekövetkezik, mivel ószövetségi csaták színhelye is volt, a Jehova tanúi ezt a kettõt egybekapcsolják askenazi (héb.) kelet- és közép-európai, illetve onnan származó zsidók aszkézis (gör.) önsanyargatás, önmegtartóztatás; a megszentelõdésért, a keresztény tökéletesedésért gyakorolt önfegyelmezõ életgyakorlat az életszentség érdekében asztrológia (gör.) csillagjóslás ateizmus (gör.) istentagadás, vallásellenesség antropomorfizmus (gör.–lat) Isten valóságának emberi tulajdonságokkal való leírása augur (lat.) madárjós, ókori római pap autodafé (port.) máglyahalál, könyvégetés (lásd: inkvizíció)

autokephal (gör.) önálló nemzeti ortodox egyház Ave Maria (lat.) katolikus imádság kezdõ szavai (Üdvözlégy Mária); ennek az imának megzenésített formája B Baal (héb.) úr, pogány Isten Bábel az ókori Babilon városának héber neve; bábeli torony - sokféle nyelvû beszédbõl adódó zavar bahái a 19. sz-ban alapított vallás, szakadár muzulmán csoport; felfogásuk szerint valamennyi nagy vallási vezetõ a megismerhetetlen istenség képviselõje és valamennyi vallási irat szent; a papságot nem ismerik; minden hívõnek a vallások egységesítéséért kell munkálkodnia, mintegy 4,5 millió baháit tartanak számon a világon Bálám szamara valamely cselekvést, tevékenységet makacsul ellenzõ személy (lásd: 4Móz 22) baptisták - baptizmus a 17. sz-ban kialakult pr egyház, melynek különösen az USA-ban van nagy tömegbázisa baptisztérium (gör.–lat) keresztelõkápolna baptizma (gör.) bemerítés, alámerítés az õsegyházban és

több mai egyházban gyakorolt keresztelési forma (lásd: keresztség) bar/bat-micva (héb.) vallási tekintetben felnõtté avatás, liturgikusan férfiaknál jelentõs; szó szerint: a törvény, a kötelesség fia, leánya bazilika (gör.–lat) több hajós templom; kupolás, magas helyen épített királyi kultuszhely behemót (héb.–lat) bibliai szörnyeteg (Jób 40,10) bencés Nursia-i Benedek Reguláját, szabályzatát követõ rk. szerzetes, ill szerzetesközösség Bethesda (héb.) tó a régi Jeruzsálemben, gyógyforrás (Jn 5,1-15) Betlehem (héb.) palesztinai város, Jézus születésének helye (Mt 2; Lk 2,1-20) bhakta (hin.) Krsna vagy Visnu híve Biblia (gör.) könyvek 1 a kereszténység szent–kanonikus iratainak gyûjteménye: két része az Ószövetség (Ótestamentum) és az Újszövetség (Újtestamentum); 2. a protestáns Szentírás terjedelme kisebb, mint a római és ortodox, mert nem tartalmazza az apokrifusokat bibliakritika a Szentírás

szövegének, keletkezési körülményeinek tudományos vizsgálata bibliaóra olyan gyülekezeti alkalom, mely a Szentírás alaposabb vizsgálatára és magyarázatára ad alkalmat bibliatársulatok a Biblia szövegének gondozására, fordítására és kiadására alakult társulatok, egyesületek bibliokrácia (gör.) a Biblia korlátlan hatalma Genfben, Kálvin korában bibliomantia (gör.) találomra felütött Bibliából való jóslás bigott vakbuzgó, vakhitû, türelmetlen biretum (lat.) rk papok papi fövege bizantinizmus talpnyalás, hízelkedés, feljebbvaló elõtti meghunyászkodás blaszfémia (gör.) istenkáromlás, kegyeletsértés bóher, bochur (héb.) talmudi tanulmányokat folytató ifjú, rabbi jelölt böjt 1. az egyházi év egyik idõszaka, a húsvét elõtti 6 hét; 2 az ételtõl való tartózkodás, mely a pr. egyházakban nem kötelezõ, de a népi kegyességben máig élõ (pl nagypéntek, az úrvacsoravétel elõtt) hagyomány boldogmondások Mt

5,3-11; Lk 6,20 bona ecclesiastica (lat.) egyházi javak bonc (jap.–port) buddhista pap vagy szerzetes brahman a hindu vallásban a világ teremtõje; a hindu hármas istenség (Brahma, Visnu, Siva) elsõ személye: pap, tudós breve rövid, egyszerû kérdést érintõ pápai irat breviárium (lat.) vallásos szövegekbõl összeállított szemelvénygyûjtemény búcsú rk. fogalom és gyakorlat: a bûnök erkölcsi jóvátételének eszköze, a bûnökért járó büntetésnek részbeni vagy teljes elengedése, a megtisztulás egyik lehetõsége; a bûnbocsánat szentségéhez kötõdik bulla okmány, ünnepélyes pápai oklevél C, CS caddik (héb.) igaz, jámbor ember, zsidó bölcs caritas (lat.) jótékonyság; rk szeretetintézmény neve casula (lat.) miseruha cebaot (héb.) Seregek Ura, az Ószövetségben Isten körülírt megnevezése chanuka (héb.) zsidó örömünnep a Makkabeusok sikeres harcainak, fõleg Jeruzsálem felszabadításának (i. e 164) emlékére, a

jeruzsálemi Szentély újjáavatásának ünnepe chiliasmus (gör.–lat) Krisztus ezeréves földi uralmáról, második eljövetele utáni eseményekrõl szóló tanítás christos (gör.) felkent, a héber messiás görög megfelelõje CIC- Codex Juris Canonici a rk. egyház hivatalos törvénygyûjteménye cingulus (lat.) rk papok deréköve cionista (héb.) a zsidó állam megalapításának híve cionizmus (héb.) a zsidóságnak Izraelben való tömörítésére törekvõ mozgalom circumcisio (lat.) körülmetélés ciszterci (lat.) a bencés reformmozgalmakból származó, hazánkban fõleg oktatással, neveléssel foglalkozó rk. szerzetesrend cölibátus (lat.) kötelezõ papi nõtlenség communio (lat.) közösség; azonos javakból részesedés, úrvacsora concelebráció a szertartások közös végzése; több pap közös szolgálata confessio (lat.) hitvallás constitució alkotmány, alapokmány (zsinati dogmatikai jellegû és érvényû irat) conversio (lat.)

megtérés córesz (héb.) szegénység, nyomorúság, szenvedés corpus Krisztus kereszten függõ testének kiábrázolása credo (lat.) hiszekegy, hitvallás crucifix (lat.) középkori használatban: “akasztófáravaló” Crucifixus (lat.) a Megfeszített; kereszt, feszület D damnáció (lat.) elkárhozás, elátkozás davenol (jid.) kántál; éneklõ hangon imádkozik Dei gratia (lat.) Isten kegyelmébõl deifikáció (lat.) istenítés deizmus (lat.) a személyes Isten létezését tagadó, õt csak a világ elsõ okának elismerõ felfogás dekalógus (gör.) tízparancsolat (2Móz 20,11-17) dékán (lat.) középszintû egyházi lelkészi tisztség, teológiai akadémia vezetõje dekrétum (lat.) 1 nyilatkozat; 2 a rk egyházi felsõbbség egyik fajta dokumentuma démon (gör.) gonosz, ártó szellem, ördög dervis (ar.) muzulmán misztikus vallási irányzat tagja deuteronomium (lat.–gör) Mózes 5 könyve Dharma a buddhista mitológiában az igazság

megszemélyesítése diakónia (gör.) 1 a rabszolgáknak az étkezésnél végzett tevékenysége; 2 szeretetszolgálat diakonisszák (gör.) egyes pr egyházakban a szeretet- és szociális szolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedõ nõk diakónus (gör.) 1 pr egyházakban a szeretetszolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedõ férfi; 2. rk szóhasználatban a papi rend alsó fokozata dianetika a görög “dia” (át, keresztül) és a “nousz” (értelem) szavakból képzett összetétel, az “értelem által” történõ ti. gyógyulás, szabadulás, a szcientológia “vallási mozgalom” módszere diaszpóra (gör.) szórvány, szétszórtság dies irae (lat.) a harag napja, az utolsó ítélet diocesis (gör.) egyházmegye direktórium (lat.) irányítás; a rk egyházban végrehajtási utasítás nagyobb jelentõségû dokumentumokhoz diszpenzáció (lat.) 1 felmentvény; 2 házassági engedély megadása dogma (gör.) parancs, átvitt értelemben

tantétel; az egyház hivatalos tanítása, mely a Szentírásra és a hitvallási iratokra alapozódik dogmatika (gör.) 1 a rendszeres teológia egyik ága; 2 az egyház tanításának kifejtése doketizmus (gör.) az 1 sz-ban keletkezett tévtan, amely szerint Krisztus csak látszólag öltött testet doktrina (lat.) hittétel, tan dominikánus (gör.) Domonkos-rendi szerzetes doxológia (gör.) dicsõítés, dicsõségmondás, a liturgiában Isten dicsõítése, pl a Miatyánk végsõ mondata drachma (gör.) újszövetségi pénzegység drúz közel-keleti vallási szekta, mintegy félmillió taggal; tanításuk, hogy az utolsó fatimida kalifa Isten, akinek visszajöttét várják; szent irataikat részben a Bibliából, részben a Koránból állították össze, fõleg Libanonban élnek dualisztikus (lat.) 1 a dualizmusnak megfelelõ, a dualizmusra emlékeztetõ; kettõs, kételvû, kettõs rendszerû; 2. a dualizmusra jellemzõ, vele kapcsolatos dualizmus (lat.) 1 a létet

két ellentétes és egymásból nem levezethetõ alapelvvel, az anyagival és a szellemivel magyarázó, többnyire idealizmusba torkolló felfogás; 2. kettõsség, kettõs rendszer; 3. két egyenjogú állam állandó jellegû kapcsolata, szövetsége, különösen az Osztrák-Magyar Monarchia az 1867-i kiegyezés után dzsámi mohamedán fõtemplom dzsihad (ar.) a muzulmánok szent háborúja dzsinn (ar.) szellem (jó vagy rossz) E, É ébredés a megkeresztelt, passzív egyháztagok élõ hitre jutása ecclesia (gör.–lat) egyház ecclesia militans (lat.) harcoló, küzdõ egyház ecclesia regnans (lat.) uralkodó egyház éden (héb.) a kert, melyet az Úristen ültetett “Keleten” és amelybe az embert helyezte (lMóz 2,8)–paradicsom egyház 1. a keresztények szent és egyetemes közössége; 2 egy adott nemzetközi, nemzeti keresztény közösség – egyházak egyházatyák az egyház apostolok utáni elsõ tanítói, teológusai egyházfi a templom és a lelkészi

hivatal körüli teendõk ellátását végzõ személy egyházi év a történelmi egyházakban használt idõbeosztás, amely advent elsõ vasárnapjától az egyházi év végéig (örökélet vasárnapja) tart; súlypontja: a karácsonyi, a húsvéti és a pr. egyházakban külön hangsúlyozottan a pünkösdi ünnepkör, ezt követi az ún. ünneptelen félév (évközi idõ) advent elsõ vasárnapjáig egyházjog az egyházi törvénnyel foglalkozó; pr. egyházakban egyben egyháztörténeti tudományág egyházkelés eredetileg a gyermekágyat elhagyó anya elsõ útja, amely a templomba vitte; ma a megkeresztelt gyermek édesanyjának hálaadása és megáldása egyházkerület a pr. egyházakban több egyházmegyét magába foglaló testület egyházmegye a rk. egyházban a püspök vezetése alatt álló; a pr egyházakban több egyházközséget egybefogó szervezeti egység egzegézis (gör.) írásmagyarázat egzercicium (lat.) lelki gyakorlat ekkleziológia az

egyházról szóló tudományág Elohim (héb.) Isten egyik ószövetségi neve enciklika (gör.) pápai körlevél eparchia (gör.) ort egyházkerület, vagy egyházmegye eparchos (gör.) az ort egyházban az egyházmegye püspöke ephorus (gör.–lat) némely pr egyházban egyházkerületi vezetõ személy epifánia (gör.) vízkereszt ünnepe episzkopalizmus (gör.–lat) püspök vezetése alatt álló egyházszervezet episzkoposz (gör.) püspök erec Izrael (héb.) Izrael földje esperes a pr. egyházakban az egyházmegye lelkészi elnöke; a rk és ort egyházakban az egyházmegyén belüli kisebb egység vezetõje esszénusok (lat.) igen szigorú erkölcsi zsidó szekta a Kr e 2 sz-ban eszkatológia (gör.) a végsõ dolgokról, “világ végérõl” szóló tanítás ethosz (gör.) erkölcs, erkölcsi érzék etika (gör.) az erkölccsel foglalkozó rendszeres teológiai tudományág eucharisztia (gör.–lat) a pr egyházakban úrvacsora; a rk katolikus és ort

egyházakban a szentmise, illetve az Oltáriszentség eucharisztikus kongresszus az Oltáriszentség tiszteletére rendezett nemzetközi rk. ünnepség evangelikál a pr. egyházak fundamentalista mozgalma evangélikus hazánkban a Magyarországi Evangélikus (azaz lutheránus) Egyház tagjainak történelmileg kialakult elnevezése evangelisták (gör.–lat) négy evangélium szerzõi: Máté, Márk, Lukács, János evangélium (gör.–lat) 1 örömhír; 2 az Újszövetségnek Jézus életével és tanításával foglalkozó négy könyve evangelizáció (gör.–lat) egy- vagy többnapos speciális tartalmú igehirdetés-sorozat evangelizátor (gör.–lat) az evangelizációt végzõ személy EVT (Egyházak Világtanácsa) magyar nyelvû rövidítése exegézis (gör.) bibliai szövegmagyarázat értelmezése exhortáció (lat.) diákokhoz intézett szentbeszéd exkommunikáció (lat.) kiközösítés, kiátkozás exmisszio (lat.) a még nem végzett teológiai hallgató

gyülekezeti szolgálatba történõ kihelyezése exodus (gör.–lat) 1 az Ószövetség (Mózes) 2 könyve; 2 az Egyiptomból való szabadulás története (kivonulás) exorcizmus (gör.) ördögûzés ezoterikus (gör.–lat) titkos, rejtett, csak a beavatottak által érthetõ F fanatikus (lat.) vakbuzgó, rajongó, féktelen, türelmetlen farizeus (héb.–lat) 1 a törvényt betûkig megtartó zsidó kegyességi irányzat tagja; 2 átvitt értelemben: álszent, képmutató fideizmus (lat.) múlt század végi teológiai irányzat, amely szerint egyedül a szívbeli odaadás kell az üdvõsséghez, de nem a hitigazságok ésszerû megismerése fiducia (lat.) hit, bizodalom, hûség filia (lat.) leányegyház, fiókegyház filioque (lat.) a “Fiútól is”; a Szentháromság harmadik személye; a Szentlélek a második személytõl, a Fiútól is származik filoszemita (gör.) zsidóbarát fõgondnok a Magyar Református Egyházban az egyházkerület élén álló világi

vezetõ fõjegyzõ a püspök lelkész és a fõgondnok világi helyettese franciskánus (lat.) Ferenc-rendi szerzetes fundamentalizmus (lat.) az az írásmagyarázati, közösségi irányzat, mely a Szentírás teljes szövegét mereven betû szerint értelme G,GY Gecsemáné-kert (ar.) az a kert az ókori Jeruzsálem mellett, amelyben Krisztus a kínszenvedését és halálát megelõzõ éjszakát töltötte (Mt 26,16-46; Mk 14,32-42; Lk 22,3946) Genezis a Bibliában Mózes 1. könyve, amely a világ teremtését tárgyalja gettó (ol.) 1 elkülönített zsidónegyed a középkorban, majd a hitlerizmussal kapcsolatos országokban, így Magyarországon is; 2. a faji alapon elkülönített néger v színes bõrû lakosság külön városrésze glória (lat.) 1 dicsõség; 2 a misének e szóval kezdõdõ része gloria in excelsis Deo (lat.) dicsõség a magasságban Istennek (Lk 2,14) glorifikál (lat.) dicsõít, magasztal glosszolália (gör.–lat) nyelveken szólás kegyelmi

ajándéka (lKor 12,10) gnoszticizmus (gör.–lat) a korai kereszténység keleti vallási és görög filozófiai elemekkel keveredett misztikus vallásfilozófiai áramlata, amely a tökéletesség, a világ isteni lényegének megismerésére törekedett gnózis (gör.) 1 megismerés; 2 felismerés és értékelés: 3 a legszentebb ismeretek, maga a tudás megismerése, ill. ennek a misztikus tana Góg és Magóg (héb.) az ó-és újszövetségi szövegekben két személy, akik Izrael, ill a kereszténység végromlását készítik elõ (Jel 20,8) goj (héb.) 1 nemzet, nép, a Szentírás a héberekre is alkalmazza; szent nép; 2 átvitt értelemben nem zsidó, bármely más, nem zsidó felekezethez tartozó személy gólem (héb.) Isten nevével életre keltett hatalmas agyagszobor Golgota (ar.) neve annak a Jeruzsálem melletti dombnak, amelyen a Biblia szerint Jézust keresztre feszítették (Mt 27,33; Mk 15,22; Lk 23,33) Góliát 1. ótestamentumi óriás, akit Dávid

legyõzött; 2 magas, erõs férfi gordiuszí csomó bonyolult, megoldhatatlannak látszó feladat (az ókori mondában Gordius, Frígia királya készítette, rendkívül összebogozott csomó; egy jóslat annak ígérte Ázsia uralmát, aki ezt a csomót megoldja – Nagy Sándor a csomót kardjával kettévágta) grál a középkori vallásos irodalomban és a keresztény legendákban szereplõ rejtélyes, csak a kiválasztottak által megpillantható csodatevõ kehely vagy urna grállovag 1. a grál szolgálatában álló lovag; 2 feddhetetlen jellemû, erkölcsû, lovagias gondolkozású férfiú gregorián korálisok v. énekek (zene) a nagyrészt I Gergely pápától összegyûjtött egyszólamú, zenei kíséret nélküli egyházi énekek; recitáló dallamformálás, egyes esetekben ötfokú hangnemek jellemzik gregorián(us) naptár Gergely-naptár; XIII. Gergely pápától 1582-ben a szökõnapok beiktatásával rendezett naptár guru (szan.) az indiai szíkh felekezet

vallásfõje gyaur (ar.) hitetlen; a nem muzulmánok gúnyneve a törököknél gyehenna (héb.–lat) a szenvedések helye, pokol H hadzs (ar.) zarándoklás Mekkába, a muzulmánok szent helyére a Kábához, v Medinába, Mohamed sírjához hadzsi (ar.) Mekkába v Medinába zarándokló vagy ilyen zarándokutat megtett muzulmán háfiz (ar.) az arab világban olyan tudósok megtisztelõ címe, akik az egész Koránt könyv nélkül tudják haggada (héb.) 1 a Talmud egy része; 2 az Ószövetség tanító, oktató népszerû magyarázata; 3. a zsidó húsvét két elsõ estjének ima- és szertartásrendje Hagia Sophia (gör.) a bizánci építõmûvészetnek a 6 sz-ból származó remeke Isztambulban; eredetileg templom, ma múzeum (a. m szent bölcsesség) hagiográfia (gör.) a szentek életének leírása és kutatása hagiográfus (gör.–lat) a szentek életrajzírója, hagiográfia szerzõje hagiolátria (gör.) a szentek tisztelete hagyomány az atyák hitének,

tanításának, életvitelének tiszteletben tartása és átvétele, valamint továbbadása. A rk szóhasználatban az egyház hitének egyik forrása a bibliai kinyilatkoztatással együtt halacha (héb.) zsidó vallási törvények és szokások, hagyományok összefoglaló megjelölése halleluja (héb.) “dicsérjétek az Urat!”, a Zsoltárok Könyvébõl való szófordulat, mely az egyházi életben sokszínû formában jelenik meg három királyok napkeleti bölcsek; az újszövetségi elbeszélés szerint a gyermek Jézust imádó személyek (Mt 2,1-12) héber 1. a Bibliában Izrael népének egyik neve; 2 a zsidó nép nyelve az ókorban (ma Izraelben az újhéber nyelvet, az ivritet beszélik); 3. zsidó hebraista (lat.) a hebraisztika tudósa, szakértõje hebraisztika (lat.) a zsidó mûveltséggel, elsõsorban a héber nyelvvel és irodalommal, valamint a zsidók történelmével foglalkozó tudományág hebraizmus (lat.) 1 tõsgyökeres héber nyelvi jellegzetesség; 2

a héber nyelvbõl vett szó v fordulat más nyelvben héder, chéder (héb.) zsidó elemi iskola hedzsra (ar.) Mohamed menekülése Mekkából Medinába, ahol az elsõ muzulmán gyülekezet megalakult; a muzulmán idõszámítás kezdete (Kr. u 622) Hegyi beszéd Máté evangéliuma 5-7. fejezete; Jézus erkölcsi tanításainak legfontosabb összegzése; a keresztyén kegyesség és erkölcs egyik fõpillére Heidelbergi Káté a Magyar Református Egyház egyik hitvallási irata (1562) hellén görög hellenista (gör.–lat) az ókori görögség kultúrájával, elsõsorban az ógörög nyelvvel és irodalommal, valamint történelemmel foglalkozó tudós hellenizál 1. a görög mûveltséggel foglalkozik, azt kutatja; 2 (el)görögösít hellenizmus (gör.–lat) a Nagy Sándor hódításaitól Egyiptom római meghódításáig terjedõ mûvelõdési korszak, amelyet ógörög, kis-ázsiai és egyiptomi mûvelõdési elemek összeolvadása jellemez hellenofil (gör.)

görögbarát henoteizmus (gör.) vallási felfogás, mely sok istent képzel el, de egyhez közülük úgy fohászkodik, mint egyetlenhez heretikus (gör.–lat) eretnek (személy, tan stb) herezis (gör.) 1 eretnekség; 2 az apostoli tanítást és életgyakorlatot tagadó magatartás; 3 hivatalos, kötelezõ nézetektõl eltérõ felfogás hermeneutika (gör.) a bibliai szövegek értelmezésének, magyarázatának elveit és szabályait vizsgáló tudományág hérosz (gör.) hõs, félisten heterodoxia (gör.) 1 tévhit, eltévelyedés, elhajlás, eretnekség; 2 a hivatalos egyházi felfogástól eltérõ vallási tantétel hic iacet (lat.) “itt nyugszik” régi sírfeliratokon gyakori kifejezés hierarcha (gör.) fõpap hierarchia (gör.) 1 rangsor; az egymás fölé rendelt hivatalok, tisztségek, rangok szigorúan megállapított és betartott sora; 2. igazságok hierarchiája, a keresztény hit és a katolikus hitigazságok rendszere; 3. értékek hierarchiája, a

Szentháromság misztériuma minden más titkok forrása, a hit igazságának hierarchiájában a legalapvetõbb vonás. A szellemi és lelki értékek mindig megelõzik az anyagi és ösztönös élet értékeit hieroglif(a) (gör.) 1 képírás jele; 2 olvashatatlan v nehezen kibetûzhetõ írás: titkosírás; 3 rejtvény, talány hierográfia (gör.) titkosírás hierokrácia (gör.) papi uralom hieromantia (gör.) áldozatokból való jóslás high-church (ang.) anglikán egyháznak szigorúbb, a katolicizmushoz közel álló ágazata himnusz (gör.–lat) ünnepélyes ének; egyházi népének; istentiszteleti ének a gyülekezetben; egy-egy magasztos stílusú szentírásbeli szakasz: a szeretet himnusza (1Kor 13); a feltámadás himnusza (lKor 15); a Lélek himnusza; a hit modelljeinek himnusza hinduizmus (hindi–lat.) India vallásában és filozófiájában a középkortól az újkorig uralkodó nézetek összessége; a Visnu és Siva istenek tiszteletén alapuló

vallások, amelybe a buddhizmus és a brahmanizmus is beleolvadtak Hiób-hír rossz hír, vészhír, lesújtó hír (a bibliai Jób nevébõl) hodzsa (ar.) muzulmán pap, hitoktató holokauszt (gör.) 1 áldozat; 2 felajánlás, engesztelõ áldozat; 3 teljes pusztulás; 4 a zsidóságnak a hitlerizmus által történt majdnem teljes kipusztítása Európában homiletika (gör.) egyházi ékesszólás: az egyházi beszéd, igehirdetés elmélete és története homília (gör.) a rk szóhasználatban a Szentírás szövege alapján mondott szentbeszéd; pr használatban az igehirdetés egyik fajtája, amely szigorúan követi a bibliai szöveg logikáját és sorrendjét horoszkóp (gör.–lat) a csillagok állása alapján végzett jóslat hostia (lat.) ostya hozsanna (héb.–lat) 1 kérlek segíts meg!; 2 üdv, dicsõség Istennek a nem zsidó vallásban hozsonnázik ujjong hugenotta (fr.) francia kálvinista a 16-18 sz-ban humerale (lat.) vállkendõ; rk papok miseruhájának

egyik része husziták Husz János, 1415-ben máglyahalálra ítélt cseh vallásújító mozgalmának tagjai hymnológia (gör.) az egyházi énekekrõl szóló tan hyposztázis (gör.) filozófiai kifejezés, mely eredetileg konkrét valóságot, lényeget jelentett, a teológiában pedig isteni személyt I, Í idolátria (gör.) bálványimádás ikonoklaszta (gör.) képromboló; a templomban vallási fogalmak képzõmûvészeti ábrázolását, fõleg szentképeket vagy szobrokat nem tûrõ, azokat eltávolító és elpusztító személy ikonosztázion - ikonosztáz (gör.) az ort szertartású templomokban ajtókkal ellátott és szentképekkel díszített válaszfal a hajó és a szentély között; szentképfal imám (ar.)1 muzulmán egyházi v világi fejedelem; a próféta utóda; 2 muzulmán vallási vezetõ, aki a mecsetben az imaszolgálatot vezeti; elõimádkozó; 3. nagy tekintélyû muzulmán vallástudós immanencia (lat.) 1 tapasztalható, megismerhetõ,

érzékelhetõ valóság; 2 a transzcendencia ellentéte in spiritualibus (lat.) lelkiekben, egyházi ügyekben independesek (lat.–ang) az egyes gyülekezetek önállóságát, minden más szervezettõl való függetlenségét valló pr. áramlat infallibilitás (lat.) tévedhetetlenség, csalatkozhatatlanság; rk tanítás szerint a pápa tévedhetetlen, ha egyházi tanítás kérdésében hivatalosan (ex katedra) nyilatkozik infula (lat.) püspöksüveg, püspöki föveg, ill a róla lelógó szalag iniciáció (lat.) felavatás, beavatás inkarnáció (lat.) megtestesülés, az Ige testté létele (Jn 1,1) inkvizíció (lat.) a rk egyház intézménye, törvényszéke a középkorban az “eretnekség” kivizsgálására és felszámolására inkvizítor (lat.) az inkvizíciós törvényszék bírája insalláh (ar.) ha Isten is úgy akarja inspiráció (lat.) a Bibliának Szentlélek által való ihletettsége emberi közvetítés által (lásd: verbális inspiráció)

institúció egyházi hivatal adományozása, a vele járó jogokkal való felruházás a rk. egyházban; Kálvin János nagy mûve (1559) (Magyar nyelven: Keresztény vallás rendszere III.) intercesszió (lat.) közbenjárás, közbenjáró imádság interkommunió (lat.) különbözõ felekezetekhez tartozók úrvacsora-közössége intronizáció (gör.–lat) rk és ort fõpap beiktatása: székfoglalás intuíció (lat.) ösztönös megérzés, a dolgok mélyére látás írásmagyarázat a Biblia tudományos magyarázata (lásd: kommentár) írástudók újszövetségi gyûjtõfogalom; azokat jelöli, akik a szent szövegek és hagyományok kutatásával, magyarázatával foglalkoztak (lásd: farizeusok) irreligiózus (lat.) vallástalan Iskariót (héb.) a bibliai Júdás másik neve istentisztelet a pr. egyházakban hitéleti gyakorlat; a rk egyházban ugyanennek az elnevezése elsõsorban a szentmise; az ort. egyházakban szent liturgia iszlám (ar.) szó szerinti

jelentése: Istennek való feltétlen engedelmesség, odaadás ivrit a héber nyelvnek mai, Izrael államban használt formája; az újhéber nyelv Izrael (héb.) 1 Jákób pátriárka másik neve; 2 a zsidó állam neve izraelita (lat.) zsidó J Jad-vasem (héb.) a világ igaza; a holokauszt idején a zsidókat mentõk emlékhelye Jeruzsálemben Jahve (héb.) a zsidóknál az Istent jelölõ négy betû (tetragram) jehovista (ang.–héb) az USA-ból származó, 19 sz közepe óta elterjedt, a végítélet közeli bekövetkezését váró vallási mozgalom jeshiva (héb.) szigorú zsidó vallási iskola Jewish Agency (ang.) az elsõ világháború után Palesztinában alakult cionista szervezet az önálló zsidó állam létrehozására jezsuita (lat.) rk szerzetes, a Jézus-társaság tagja jiddis Kelet-Európa és Amerika zsidó lakossága egy részének régebbi német elemekbõl álló, szláv és héber sajátosságokkal kevert nyelve jógi (szan.) indiai aszkéta, a jóga

követõje jóm kippúr (héb.) a zsidók nagyböjtje (az engesztelés napja) judaizmus (lat.) zsidó vallás, szellem, világnézet juriszdikció (lat.) egyházi vezetõk vagy testületek jogi hatásköre, intézkedési területe jus canonicum (lat.) egyházjog jus divinum (lat.) isteni jog; az isteni kinyilatkoztatás folytán keletkezett egyházjogi szabályok összessége K kádi (ar.) törvénytudó a muzulmán népeknél; bíró kairosz (gör.) újszövetségi szó: egy adott idõpontot jelöl kalifa (ar.) muzulmán politikai vezetõ kálvária 1. 14 darabból álló kép- vagy dombormûsorozat, amely Jézus keresztútjának állomásait ábrázolja; 2. kínszenvedés, szenvedésekkel teli élet kálvinizmus a református vallás; a protestantizmusnak Kálvin János tanításain alapuló ága kámzsa (lat.) szerzetesi csuha, csuklya Kánaán 1. a mai Palesztina bibliai neve; 2 az ígéret földje kánon (gör.) 1 eredeti jelentése zsinórmérték; 2 azoknak a könyveknek a

gyûjteménye és szentírássá való egyesítése, amelyek isteni sugalmazás alapján íródtak és így a keresztény hit normái kanonikus (gör.–lat) egyházi elõíráson alapuló, az egyházi kánonok által megállapított kanonizál szentté avat kánonjog egyházjog kanonok papi méltóság a rk. egyházban; a káptalan tagja kántor orgonista, a gyülekezeti éneklés vezetõje kántus kollégiumi énekkar kápsál (lat.) kolduló szerzetes kapucinus (lat.) a Ferences-rendnek késõbbi reformágához tartozó szerzetes (szakállat visel) kardinális (lat.) bíboros, magas rangú rk fõpap karitatív (lat.) jótékony, emberbaráti, pl szeretetmunka karizma (gör.) “kegyelmi ajándék”, a Szentírásban sokféle adottságbeli, képességbeli, életviteli stb. formája van: a mai viszonyok között a gyógyítás, a nyelveken szólás, annak tolmácsolása áll az egyes irányzatok elõterében (lKor 12) karizma (gör.) természetfeletti adomány, képesség, amely

elsõsorban mások javára szolgál karizmatikus mozgalmak a pünkösdi mozgalomból kinõtt közösségi mozgalmak; napjainkban teljesedésük robbanásszerû, elsõsorban Dél-Amerikában karma (hin.) az élõlények jó vagy rossz sorsát elõzõ életükben elkövetett tetteik nyomán meghatározó erõ karmelita a 13. sz-ban a Szentföldön levõ Karmel hegyen alapított, szigorú szabályzatú szerzetesrend tagja kartauzi néma barát; szigorú, visszavonult életet élõ szerzetesrend tagja kasrut (héb.) kóser, azaz megfelelõ zsidó étkezési törvények szerint; átvitt értelemben emberre is használják káté (gör.–lat) a középkor végén kialakult vallásos irodalmi mûfaj, mely a hit tanítását kérdés-felelet formájában dolgozza fel katekéta (gör.) hitoktató kateketika (gör.–lat) hitoktatástan katekézis hitoktatás katekizmus (gör.–lat) káté katolicizmus (gör.–lat) 1 a rk egyház képviselte hitbeli felfogás; 2 a rk egyház szervezeti

egésze katolikus (gör.–lat) a rk egyház tanításának híve, annak követõje kazuálé – kazuáliák (lat.) speciális igehirdetési, istentiszteleti alkalmak, szertartások: keresztelés, úrvacsora, esküvõ, temetés, sírkõavatás stb. kazuisztika (lat.) a skolasztikus teológiában és a középkori jogtudományban, de általában is az általános dogmatikus tételek alkalmazása egyes esetekre kazula (lat.) miseruha kegyelmi ajándékok (lásd: karizma) kegyesség a hit élet- és gyakorlatbeli megvalósítása kelyhesek husziták egyik szárnya; elnevezésüket azért kapták, mert az úrvacsorai kelyhet használták jelvényként kenózis (gör.) 1 megüresítés; 2 Krisztus részérõl az Atyának való készséges engedelmeskedésben és a kereszthalál tudatos elfogadásában nyilvánult meg (Fil 2,6-11) keresztény a Christianos, Krisztust követõ hívõ kifejezése, ebben a formában a rk. egyházban honosodott meg és lett általánosan elfogadottá (=

keresztyén) kereszténység fõbb ágai: 1. római és görög katolikus egyház; 2 pr egyházak; 3 ort egyházak; 4. szabadegyházak és szabadegyházi közösségek – magyarországi egyházak keresztség szentség; jegye a víz; a bûn megbocsátásának és az egyházba való felvételnek aktusa; különféle formája van: 1. a baptizma (ez az eredeti) a vízbe való teljes bemerítés; 2 a vízzel, a keresztelõ kancsóval történõ leöntés; 3. a víz hintése; 4 a vízzel való keresztvetés a fejre; két típusa van: a) gyermekkeresztség; b) felnõttkeresztség; az elsõnél a szülõk és a keresztszülõk tesznek a gyermek nevében fogadalmat és a történelmi egyházak gyakorolják; a másodiknál hitbeli döntés, a hit megvallása után történik. Az egyetlen szentség, melyet minden egyház elfogad. keresztvetés a kereszt jelének leírása a jobb kéz tenyerével vagy elsõ három ujjával; egyes pr. egyházak az áldásnál, a szentelésnél alkalmazzák

keresztyén (gör.–szláv) a “Christianos” a Krisztuskövetõ kifejezése, elsõnek a görög pogányok használták, hozzánk a középkorban szláv közvetítéssel jutott el: ma a protestánsok szóhasználata kerub isteni küldött; ember- és állatformájú is lehet (Ez 1,1-4) kérügma (gör.) a hírnök híradása; az evangélium lényege kibuc (ivr.) a mezõgazdasági termelõközösségek elnevezése Izraelben kirtana Isten dicsõítése szent neveinek éneklésével klarissza (lat.) Ferenc-rendi apáca klastrom (lat.) kolostor, zárda klauzúra a kolostornak a külvilágtól elzárt, csak külön engedéllyel látogatható része klerikális (gör.–lat) 1 a klérushoz tartozó; 2 a klerikalizmussal kapcsolatos klerikalizmus a lelkészi elem túlsúlyba jutása az egyházi vezetésben vagy a közéletben klerikus (lat.–gör) papi rend tagja klérus (gör.–lat) a rk papság, a rk papok összessége knesszet (ivr.) Izrael állam parlamentje koadjutor (lat.) idõs

vagy beteg püspök, tartományfõnök vagy apát mellé a Szentszéktõl kirendelt segítõ vagy helyettes kohén (héb.) az ároni, papi nemzetség tagja, fõpap koíné (gör.) az Újszövetség idején használatos görög népi nyelvjárás konciliarizmus (lat.) 1 zsinati elv érvényesítése; 2 teológiai felfogás, mely szerint a zsinat a pápa fölött is áll koncílium (lat.) zsinat, egyházi gyûlés konfesszionalizmus (lat.) a hitvallásosság (hitvallások) túlzó, merev formája konfirmáció (lat.) 1 a keresztség megfelelõ oktatás utáni megerõsítése, a hit nyilvános megvallása konfirmációi istentisztelet keretében, 12-14 éves korban; az elsõ úrvacsoravétel alkalma; azzal a joggal jár, hogy a konfirmált keresztszülõ lehet; 2. a pr egyházakban a serdülõk ünnepélyes befogadása az egyház teljes jogú tagjai közé konfirmál (lat.) a pr egyházakban szokásos konfirmáció szertartását végzi konfráter (fat.) szerzetestárs kongregáció

(lat.) 1 rk hitbuzgalmi egyesület; 2 a Vatikán legfõbb kormányzati hatóságainak neve kongregacionalizmus (lat.) az az egyházszervezeti forma, amelyben a helyi egyházközségé, gyülekezeté a legfontosabb szerep kongrua (lat.) a lelkésznek az egyházi jövedelem kiegészítéséül folyósított államsegély konklávé (lat.) a bíborosoknak a külvilágtól szigorúan elzárt pápaválasztó gyûlése konkordátum (lat.) valamely állam és a rk egyház kölcsönös viszonyát szabályozó szerzõdés az illetõ állam és a Vatikán között konszekráció (lat.) a rk egyházban: fölszentelés, felavatás konvent (lat.) egyházi gyûlés, kongresszus konverzió (lat) megtérés, áttérés, vallásváltoztatás konzisztoriális egyházszervezet egyházszervezeti forma, amelyben az egyháztanács a vezetõ testület konzisztórium (lat.) egyháztanács kopt/ok (gör.) az arab hódítás elõtti Egyiptom lakóinak ma is keresztény vallású és szertartásaik

alkalmával még egykori, hamita nyelvûket használó leszármazottai korál (gör.) pr egyházi ének, a pr egyházi zene alapeleme korán (ar.) a muzulmánok szent könyve kórus (gör.–lat) templomi karzat, vagy énekkar kóser (héb.) a zsidó vallás elõírta étkezési szabályoknak megfelelõ, illetve ezeket megtartó kozmosz - kozmikus (gör.) a világmindenség, világûrrel kapcsolatos krisztianizál (gör.) megtérít, kereszténnyé tesz krisztológia (gör.) Krisztusra vonatkozó tanítások összessége Krisztus (gör.–lat) felkent; Messiás; görög megfelelõje - Jézus Krisztus - Szentháromság Krisztus királysága az a modern keresztyén/keresztény tantétel, amely szerint az egész világot Krisztus kormányozza krizma (gör.) szentelt olaj, kenet Krsna a brahmanista mitológiában Visnu isten egyik megtestesülése; a megváltó, a gonoszt legyõzõ istenember kultikus (lat.–ném) a hitélethez, a vallásgyakorlathoz tartozó kultusz (lat.) 1 Istennek

érzékelhetõ formában történõ szolgálata imádással, dicsõítéssel, hálaadással és könyörgéssel; 2. emberi válasz Isten értünk véghez vitt üdvözítõ tettére kumrán 1. Holt-tenger melletti zárt közösség Kr e a 2 sz-ban; 2 a kumráni tekercsek, a helyhez közeli barlangokban elrejtett és a nemrég felfedezett bibliai szövegek kurátor (lat.) 1 gyám, gondnok; 2 pr egyházközség anyagi ügyeire felügyelõ, életét a lelkésszel együtt irányító, választott világi vezetõ kúria (lat.) a vatikáni hivatalok összessége kvéker/ek (ang.) szigorú erkölcsi szabályokat követõ, papság és szertartások nélkül élõ, a 17 sz.ban Angliában keletkezett pr felekezet kvietizmus (lat.) a 17 sz-ban elterjedt misztikus áramlat, amely azt hirdette, hogy a megbékélés és a szemlélõdõ lelki elmélyülés az igazi vallásosság L lábmosás 1. Krisztus az utolsó vacsora elõtt (nagycsütörtök) megmosta tanítványai lábát (Jn 13,1-11); 2.

az alázat és a legmélyebb alázatosság szimbóluma; 3 egyes szabadegyházi közösségek is gyakorolják laicizál (fr.) világivá tesz; valaminek megszünteti egyházi, papi jellegét laikus (lat.–gör) 1 a “laos = nép” görög szóból; a pr egyházak csak átvitt, “nem lelkészi” értelemben használják, legtöbb pr. egyházban a vezetõ szerepük megegyezik a lelkészekével; 2. a rk és ort egyházban a világiak részvétele a vezetõ testületekben más módon biztosított láma (tib.–ang) tibeti v mongóliai buddhista szerzetes lámaizmus (tib.–lat) a buddhizmusnak Tibetben és Mongólia egy részében elterjedt formája lamentáció (lat.) siránkozás a rk liturgiában: Jeremiás siralmai (a nagyhéten éneklik) laudetur (Jésus Christus) dicsértessék (a Jézus Krisztus) lavra (gör.–ukrán) nagy ortodox férfikolostor, amely csak a legfõbb egyházi szervnek van alárendelve; különálló szerzeteslakok együttese lazarista a 17. sz-ban a párizsi

Szent Lázár bélpoklosházban alapított, lelkigondozással foglalkozó rk. szerzetesrend tagja leányegyház (lásd: filia) olyan gyülekezet, amelynek temploma, presbitériuma, önálló gazdálkodása van, de a lelkészi szolgálat szempontjából az anyaegyházközséghez kapcsolódik legáció (lat.) református teológiai fõiskola v kollégiumi hallgató kiküldése fõbb ünnepekkor igehirdetési céllal legátus (lat.) 1 pápai követ (rendszerint bíborosi rangban), aki egy személyben képviseli a pápát, mint a rk. egyház és a vatikáni állam fejét; 2 református teológiai v fõiskolai hallgató, akit nagy ünnepeken prédikálni küldenek (lásd: legáció) legenda (lat.) vallási tárgyú (rendszerint szentekrõl szóló) történet, ill ennek irodalmi feldolgozása lekció (lat.) olvasmány; az istentiszteleten, misén, liturgiában felolvasásra kijelölt szentírásbeli szakasz lelkigondozás (poimenika) 1. gyakorlati teológiai tudományág; 2 a lelkészek

és a hívek olyan szolgálata, mely a hit megtartására, vagy krízisben lévõk megsegítésére irányul lévita (héb.) 1 a régebbi pr egyházi gyakorlat szerint az a kántortanító, aki a szórványgyülekezetben a szentségek kiszolgáltatása kivételével minden egyházi szolgálatot elláthatott; 2. “zsidó szerpap” Leviticus (héb.–lat) Mózes 3 könyve liberum arbitrium (lat.) szabad akarat limbus (lat.) pokol tornáca, ahol egyes vallási felfogások szerint az el nem kárhozott, de a mennyországra nem érdemes lelkek tartózkodnak (Dante) litánia (gör.–lat) felsorolásokból álló, párbeszédes formájú hosszú könyörgõ ima; istentisztelet liturgia (gör.) egyházi szertartásnak az egyes egyházak szerint kialakult rendje liturgika (gör.–lat) a gyakorlati teológiának az egyházi szertartásokkal foglalkozó tudományága; szertartástan Losung 1. a német protestantizmusban kialakult bibliaolvasási rendszer (1731); 2 a napi igei mondanivaló low

church (ang.) anglikán egyház népi, egyszerûbb szertartású ágazata (alsó egyház) Lucifer (lat.) az ördög, a pokol ura, a sátán (a Biblia szerint Isten ellen fellázadt, bukott angyal) Luther-kabát papi liturgikus viselet az evangélikus egyházban lutheranizmus Luther Márton vallási tanainak összessége: a protestantizmusnak Luther Márton tanításain alapuló ága lutheránus (lat.) 1 evangélikus: Luther Márton tanítását követõ személy; 2 Luther tanításával kapcsolatos, rá vonatkozó: evangélikus (hit, tanítás stb.) LVSZ (Lutheránus Világszövetség) több mint száz evangélikus egyház nemzetközi szervezete, központja Genf (1947-ben alakult Lundban) M macesz (héb.) kovásztalan kenyér, eredetileg macca Madonna Szûz Mária mágia (lat.) babonás cselekmények összessége, bûvészet, szemfényvesztés magiszter (lat.) 1 mester, tudós, tanár; 2 egyházi lovagrend nagymestere magisztérium (lat.) egyházi tanítói hivatal a rk egyházban

magnificat (lat.) Mária éneke (Lk 1,46-55) mágus (per.–lat) keleti csillagjós: perzsa pap, aki jóslással, gyógyítással és varázslással is foglalkozott (Mt 2,1-12) mahájáná (szan.) a buddhizmusnak egyik késõbbi irányzata maharadzsa (hin.) indiai uralkodó mahdi (ar.) a muzulmánok várta megváltó, megszabadító manicheizmus Mani perzsa vallásalapító (Kr. e 3 sz) óperzsa és keresztény elemekbõl álló dualisztikus tanítása manipulus (lat.) a rk papok miseruhájának egy része: a bal alsó karon hordott díszes kendõ, ma már csak történeti emlék manna (héb.–lat) a Biblia szerint égbõl hullott eledel (2Móz 21,19) manréza lelkigyakorlatos ház (Manréza spanyol falu nevébõl, ahol Loyolai Ignác a jezsuiták lelkigyakorlatainak szabályzatát megírta) maran atha (héb.) jövel, velünk az Isten! (áldásformula) marianizmus (lat.) Mária-tisztelet mariológia (gör.–lat) a teológiának Szûz Máriával foglalkozó ága maroniták a

Földközi-tenger keleti medencéjének államaiban élõ szír rítusú katolikusok (elsõ pátriárkájuk, Maron nevérõl) mártírium (lat.) vértanúság masallah (ar.) Allah így akarja!; a csodálkozás és a tetszés kifejezése a muzulmán népeknél masszóra (héb.) a Biblia héber szövegének hagyományos értelmezése és olvasásmódja mater dolorosa fájdalmas anya, a szenvedõ Szûz Mária matutinum (lat.) a szerzetesek hajnali zsolozsmája meditáció (lat.) elmélkedés medresze (ar.) muzulmán fõiskola teológusok és jogászok képzésére Mekka muzulmán zarándokhely Szaúd-Arábiában mennoniták újrakeresztelõk; szigorú életszabályt követelõ pr. irányzat, illetõleg ennek tagjai (a 16. sz-i holland alapító, Menno Simons nevérõl) menóra (héb.) vallási szertartásokhoz használt hétágú, vagy kilencágú gyertyatartó a zsidóknál amely a jeruzsálemi Szentélyben is használatos volt messianizmus (héb.–lat) hit a messiás, a megváltó

eljövetelében messiás (héb.–lat) a megváltó, akit az ószövetségi próféták megjövendöltek; a keresztény felfogás szerint Jézus Krisztus metanoia (gör.) gyökeres fordulat, megtérés metodizmus a 18. sz-ban Angliában indult ébredési mozgalom, amely elõbb függetlenné vált és önálló egyházzá szervezõdött (alapítója J. Wesley, 1703-1791) metropolita (gör.–lat) 1 rk püspök (érsek), akinek joghatósága egyházmegyéjén kívüli területekre is kiterjed; 2. valamely keleti keresztény egyház vezetõ fõpapja; 3 a görögkeleti ort. egyházban rangban a pátriárka után következõ fõpap mezüze - mezuza (héb.) a zsidó lakások bejáratának jobb ajtófélfáján található, Mózes egyes igéit tartalmazó pergamentekercs tokban midrás (héb.) 1 a Szentírás magyarázata, ennek irodalma, kutatása; 2 a Szentírás rabbinikus, talmudikus magyarázatának gyûjtõneve, gazdag legenda és mesemotívumokban mihrab (ar.) a mecsetnek és a

dzsáminak Mekka irányába nézõ imafülkéje minaret (ar.–tör) muzulmán templom karcsú tornya: körerkélyérõl szólítja imára a hívõket a müezzin ministrál {lat.) misében a papnak segédkezik ministráns (lat.) rk egyházi szertartásnál a papnak segédkezõ, többnyire fiatalkorú személy mise (lat.) a rk egyház istentisztelete misna (héb.) az elsõ héber írásos zsidó törvénygyûjtemény; kiegészítéseivel, szövegmagyarázataival együttesen alkotja a Talmudot misszale (lat.) misekönyv misszió (lat.) 1 küldetés; 2 hittérítés, a keresztény hit terjesztése; 3 hittérítõ telep, állomás: 4. hívõk valamely különleges csoportjának (szórványoknak, kisebb egyházközségeknek stb) lelkigondozása; 5. nagyobb tömegek számára rendezett rk lelkigyakorlat és ájtatosság misszionárius (lat.) hittérítõ misztikus (lat) titokzatos mitikus (gör.–lat) mesés, legendás, mesebeli mitológia (gör.) hitregék mitra (gör.) püspöksüveg

moderátor (lat.) 1 fegyelmezõ vezetõ, vitavezetõ a zsinaton; 2 egyházi vezetõ pr körökben mohamedán a Mohamed alapította vallás hívõje mohamedanizmus a Mohamed alapította egyistenhívõ vallás monachális (gör.–lat) szerzetesi, a szerzetességgel kapcsolatos monasztérium (gör.–lat) monostor, zárda, kolostor monoteista (gör.) egyistenhívõ monoteizmus (gör.) egyistenhit monsignore (ol.) a középkorból fennmaradt cím az olaszoknál: a rk fõpapok megszólítása monstrancia (lat.) szentségtartó mormon/ok vagyonközösséget hirdetõ, korábban a többnejûséget megengedõ, Jézus közeli eljövetelét váró észak-amerikai felekezet motu proprio (lat.) 1 saját kezdeményezés; 2 pápai irat, amit a pápa saját nevében fogalmaz, tekintélye jelentõs aktuális kérdésekben mozaizmus (lat.) Mózes-vallás: az izraelita vallás régebbi megjelölése mózesszék a református templom hagyományos elnevezésû papi padja müezzin (ar.–tör) a

minaret erkélyérõl a híveket imára szólító személy mufti (ar.) muzulmán törvénytudó pap v jogtudós, aki vallási és jogi kérdésekben véleményt nyilvánít, tanácsokat ad mullah (ar.) 1 mester, tanító, tudós; 2 muzulmán vallási vezetõ tiszteletbeli címe, azok viselik, akik iszlám szent törvénnyel kapcsolatos feladatot látnak el muzulmán (ar.) mohamedán N nagyhét a húsvét ünnepét megelõzõ hét; fontos részei: nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat nagypéntek Jézus Krisztus szenvedésének, keresztre feszítésének, halálának és eltemetésének napja napkeleti bölcsek a Mt 2,1-12-ben olvasható híradás szerint meglátogatták az újszülött Jézust (lásd: mágusok) nazarénusok 1. újrakeresztelõ, fegyverhez nem nyúló, szombatos felekezet, ill ennek tagja; 2. az elsõ (zsidókból lett) keresztényeket így nevezték nekrológ (gör.–lat) elhunyt személyiség életét és munkásságát méltató cikk vagy beszéd neofita

(gör.–lat) valamely vallásra újonnan áttért személy neológ (gör.–ném) a zsidó vallás bizonyos liberalizmusát elfogadó, a hagyományokhoz az ortodoxoknál kevésbé ragaszkodó személy és irányzat neotomizmus a rk. egyháznak Aquinói Tamás tanításán alapuló filozófiai világnézete, amely a katolikus filozófiát a természettudományok eredményeivel összeegyeztetni igyekszik Niceai hitvallás a 325-ben Niceában tartott zsinat által elfogadott hitvallás, melyet a 381-ben tartott konstantinápolyi zsinat megerõsített, s ezért teljes elnevezése: Nicea-konstantinápolyi hitvallás nirvána (szan.) a buddhista vallásban a teljes megnyugvás, kiszabadulás a lélekvándorlásnak szenvedésekkel járó körforgásából, a legmagasabb boldogság állapota, melyre a lélek törekszik nonkonformista (lat.) az 1662-ben kötelezõnek nyilvánított anglikán egyházat el nem fogadó pr. szabadegyházak híve Notre-Dame 1. Miasszonyunk (Szûz Mária); 2 a róla

elnevezett híres, gótikus párizsi templom novicius (lat.) próbaidõre felvett fiatal szerzetes Numeri (lat.) Mózes 4 könyve nunciatúra (lat.) pápai követség nuncius (lat.) a Vatikán diplomáciai képviselõje; a pápa állandó követe valamely országban O,Ö obláció (lat.) 1 a hívõk önkéntes adománya az egyháziak eltartására; 2 a misében: felajánlás, a felajánlott kenyér és bor obsecratio (lat.) esdeklés, könyörgés õexcellenciája (lat.) õkegyelmessége, õnagyméltósága offertórium 1. a mise, az istentisztelet egyik része: felajánlás, adakozás; 2 perselypénz officiális (lat.) egyházi bíró, akire a püspök átruházta a joghatóságát okkult - okkultizmus (lat.) rejtett, titkos, titokzatos oktáva valamely rk. ünnepet követõ hét, különösen annak utolsó napja ökumené (gör.) 1 lakott Föld; 2 az egyházra vonatkozó egyetemes egység mozgalmak ökumenikus (gör.–lat) általános, egyetemes az egész világot érintõ (fõleg

vallási mozgalmakkal, intézményekkel, címekkel kapcsolatban) ökumenizmus-ökumenikus mozgalom (gör.–lat) a világ összes keresztény egyházainak egyesítésére és együttmûködésére irányuló mozgalom oltár egyes egyházak (pl. anglikán, katolikus, lutheránus) templomi berendezési tárgya, a liturgia megtartásának, a keresztség és az úrvacsora osztásának a helye ora pro nobis! könyörögj érettünk! (gyakori fohász rk. imákban) oráció (lat.) a rk szertartásban: ima, könyörgés orátor (lat.) szónok: ékesszóló, szónoki képességekkel rendelkezõ személy oratoriánus (lat.) fogadalmat nem tett, világi közösségben élõ pap oratórium (lat.) imaterem, házi kápolna ordináció (lat.) lelkészavatás, pappá szentelés ordinál (lat.) papot felszentel ordinárium (lat.) rk egyház istentiszteleti rendje; szertartáskönyv ordinárius (lat.) megyés püspök, vagy az adott közösségben teljes hatalommal bíró elöljáró (pl. apát,

apostoli kormányzó stb) Ormuzd (per.) Zarathusztra követõinek vallásában a világosság és a jóság istene; a perzsa mitológiában a természet embert segítõ erõinek megszemélyesítõje ornátus (lat.) a római katolikus papok szertartási díszöltözete ortodox (gör.–lat) 1 igazhitû; 2 rituális szabályokhoz mereven ragaszkodó (zsidó); 3 görögkeleti vallású ortodoxia (gör.–lat) 1 igazhitûség; 2 a második legnagyobb egyházi közösség, mely nemzeti egyházakban él; 3. a protestantizmus egyházaiban, különösen a 16 sz második felében az egyház tanításához való merev ragaszkodást jelentette ortopraxis (lat.) helyes, igaz cselekvés Ószövetség - Ótestamentum a Szentírás elsõ, a zsidóság által kanonizált része, eredeti nyelve: héber és kis részben arám P pallium (lat.) 1 köpeny, palást; 2 a rk érsekek fehér vállszalagja panteizmus (gör.–lat) 1 Istent a természettel azonosító filozófiai irányzat; 2 mindenistenítés

(az a tan, amelyben az Isten a mindenség, a mindenség az Isten) pantokrátor (gör.) Krisztust, mint a világ uralkodóját, trónon ülve, királyi jelvényekkel ábrázoló kép: a bizánci és a görögkeleti egyházi mûvészet sûrûn alkalmazza pápista (lat.) a pápa híve, római katolikus (ma már elavult kifejezés) paradigma (gör.–lat) példa, összehasonlítás paramentumok (gör.–lat) 1 úrvacsorai edények; a tálca paténa; 2 kehely; 3 liturgikus öltözék paritás (lat.) 1 egyenlõség, azonosság; 2 egyházi és világi elemet azonos számban képviselõ parókia (gör.–lat) lelkészlakás, lelkészi hivatal parókiális (gör.) a gyülekezeti lelkésznek az a joga, hogy meghatározhatja, ki végez istentiszteletet és lelkészi szolgálatot abban az egyházközségben, ahol szolgál párszi (per.) Zarathusztra tanait követõ vallás híve paruzia (gör.) 1 elérkezés, megjelenés; 2 Krisztus visszajövetele világvége, utolsó ítélet passió (lat.)

1 kínszenvedés; 2 az evangéliumoknak a Krisztus kereszthalálával kapcsolatos eseményeket elbeszélõ része; 3. Krisztus kínszenvedésének drámai és zenés feldolgozása és elõadása pászka (héb.) a zsidók húsvéti kovásztalan kenyere (lásd: macesz, macca) pasztoráció (lat.) lelkészi, pásztori tevékenység, lelkigondozás pasztorál (ol.) lelkipásztori gondozásban részesít pasztorális (lat.) pásztori, lelkészi, lelkipásztori páter (lat.) 1 pappá szentelt rk szerzetes; 2 rk pap, lelkiatya pater noster (lat.) a Miatyánk latin szövegének kezdõ szavai, ill maga az ima pátriárka (gör.) 1 az ort egyház és egyes más keleti keresztény nemzeti egyházak legfõbb papi méltósága; 2. egyes tekintélyesebb rk püspökök hagyományos címe patriarkátus (gör.–lat) 1 pátriárka tiszte, hivatala, méltósága; 2 a pátriárka igazgatása alatt álló terület patrisztika (gör.–lat) az atyák tudománya, az a tudományág, amely az egyházatyák

munkáit életrajzukkal együtt tárgyalja patronátus (gör.–lat) az az egyházi rendszer, amelyben a földesúr pártfogolta a gyülekezetet, egyházat peccavi (lat.) vétkeztem (a katolikusoknál a latin gyónási formula egyik szava) penitencia (lat.) vezeklés, bûnbocsánat, büntetés, bûnhõdés Pentateuchos (gör.) Mózes 1-5 könyve perikopák (gör.) minden vasárnapra és ünnepnapra elrendelt ószövetségi és újszövetségi rész perszeverancia (lat.) kitartás, állhatatosság peszah (héb.) zsidó húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe a zsidóknál pieta (ol.) a keresztrõl levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária képzõmûvészeti ábrázolása (a. m szánalom) pietista (lat.) 1 szenteskedõ, jámborkodó ember; 2 a pietizmus híve, követõje pietizmus (gör.–lat) 1 kegyességi irányzat, amely a hitet, annak személyes megvallását és a személyes megtérést hangsúlyozza; 2. kegyes életgyakorlat plébánia (lat.) 1 katolikus

egyházközség; 2 ennek lelkészi hivatala plébános (lat.) rk egyházközség élén álló pap pneuma - pneumatikus (gör.) lélek, lelki pneumatológia (gör.) a Szentlélekrõl szóló tan poimenika (lat.) lelkigondozástan politeizmus (gör.–lat) sokistenhit pontifex maximus (lat.) legfõbb pap pontifikál (lat.) fõpapi szertartást végez pontifikátus (lat.) 1 római pápa fõpapi méltósága; 2 a római pápa pápaságának ideje Poncius Pilátus Júdea római helytartója, aki ugyan ártatlannak tartotta Jézust, de azért hagyta, hogy keresztre feszítsék (Mt 27; Lk 23; Jn 18); belekerült mint Pilátus a krédóba: véletlenül, akarata ellenére került bele valamibe; Ponciustól Pilátusig eredménytelenül az egyik helyrõl a másikra (szaladgál, ill. küldözget); a Biblia szerint Poncius Pilátus Heródeshez küldte Jézust, Heródes pedig visszaküldte hozzá; Poncius és Pilátus egy személy, nem kettõ pópa ort. pap szláv megjelölése post tenebras lux

(lat.) a sötétség után a világosság; a református jelszó praebenda (lat.) 1 egyházi javadalom, jövedelem; 2 egyházi, papi kézen levõ földbirtok pravoszláv szláv ort. vallású, szláv ort (a m igazhitû) predes(z)tináció (lat.) eleve elrendelés; a kálvinizmus azon tétele, amely szerint Isten eleve elrendelt minden embert az üdvösségre vagy a kárhozatra prédikáció (lat.) igehirdetés, szentbeszéd prédikál (lat.) egyházi szónoklatot tart, szentbeszédet mond prédikátor (lat.) a pr lelkészek korábbi elnevezése, egyes szabadegyházakban igehirdetõi tisztség prédikátor (lat.) hitszónok prefáció (lat.) a kánont bevezetõ, hálaadó, ill énekelt rész a misében premontrei francia eredetû, fõleg tanítással foglalkozó, rk. szerzetesrend tagja (Prémontré francia helység nevérõl, ahol fõkolostoruk volt) presbiter (gör.–lat) 1 öreg, vén; 2 pr egyházközségi tanács világi tagja; a presbitérium tagja; 3. a rk egyházban: pappá

szentelt személy presbiteriánus (gör.–lat) 1 az angliai és észak-amerikai kálvinista egyház híve; 2 az ilyen egyházzal kapcsolatos; 3. a presbitériumi egyházszervezet alapján álló; a református egyházak angolszász nyelvterületen szokásos elnevezése presbitérium (gör.–lat) egyháztanács, a pr egyházakban a gyülekezet által megválasztott vezetõ testület primácia (lat.) a prímás méltósága, rangja prímás (lat.) valamely ország legmagasabb rangú rk fõpapja primátus (lat.) elsõbbség, fölény processzió (lat.) rk egyházi körmenet profanáció - profanizáció - profanizálás (lat.) megszentségtelenítés, kegyeletsértés; valamilyen szent ügy megcsúfolása, meggyalázása, kigúnyolása próféta (gör.–lat) 1 az isteni akarat, szándék közvetítõje; Isten kiválasztott embere; 2 jós, látnok protestáns (lat.) 1 a reformáció híveinek elnevezése; 2 a nem katolikus és nem ortodox egyházak, egyházi közösségek gyûjtõneve

protonotárius (gör.–lat) a pápai kollégium magas rangú tisztviselõje prozelita (gör.) idegen, jövevény (pogányokból lett zsidók) pszalmusz (lat.) zsoltár pszaltérium (lat.) zsoltároskönyv publikánus (lat.) a vámszedõk régies neve purgatórium (lat.) tisztítótûz, rk felfogás szerint a bûnösök átmeneti vezeklõ helye az üdvösség elõtt púrim (héb.) zsidó vallás örömünnepe a bibliai Eszter könyve alapján puritán (ang.–lat) szigorú erkölcsû, egyszerû, feddhetetlen jellemû ember puritanizmus (lat.) a puritánusok mozgalma a 16 sz-ban puritánus (lat.) 16 sz-i mozgalom Angliában, az anglikán vallás megtisztítására püspök (gör.) szó szerinti jelentése: felügyelõ; az egyházkerület lelkészi elnöke, a rk egyházmegye élén álló fõpap R rabbi, rabbinus (héb.) zsidó vallásban lelki vezetõ, tanító, mester, írástudó rabbinátus (höb.–lat) a rabbi tiszte, hivatala ramadán (ar.) a muzulmánok szigorú böjtje egy

hónapig tart, mely idõ alatt napkeltétõl napnyugtáig tarózkodni kell ételtõl és italtól rebbe (héb.) a rabbi vulgáris megfelelõje redemptio (lat.) megváltás redemptorista (lat.) egy 1732-ben alapított katolikus szerzetesrend tagja refektórium (lat.) kolostori ebédlõ reformáció (lat.) újjáalakítás, a középkori egyházat megtisztító mozgalom, Luther Márton által elindított egyházi megújulás református kálvinista; Kálvin János tanait követõ protestáns Regnum Marianum (lat.) Magyarország római katolikus megnevezése; Mária országa reinkarnáció (lat.) a lélekvándorlásban valakinek új testi alakban való újjászületése rektor (lat.) egyházi nevelõ-oktató intézmény elöljárója rekviem (lat.) rk gyászistentisztelet; gyászmise religio (lat.) vallás, hit religiózus (lat.) vallásos, kegyes relikvia (lat.) 1 vallásos tisztelet tárgyát alkotó ereklye, maradvány; 2 emlék, ereklye, hagyaték; különösen tiszteletben álló

személy, mozgalom emlékét õrzõ megbecsült tárgy relikviárium (lat.) ereklyetartó respondeál (lat.) szertartásban: a pap szavaira, imáira válaszol resurrectio (lat.) feltámadás revelatio (lat.) kinyilatkoztatás, kijelentés reverenda (lat.) a rk papok bokáig érõ, alul bõ szabású felsõruhája reverendus (lat.) tisztelendõ (a katolikus papok megszólítása) reverzális (lat.) vegyes házasságokban a gyermekek vallása tekintetében az egyik fél lelkiismereti igényének elismerése a másik fél részérõl rituále (lat.) 1 szertartáskönyv; 2 valamely vallási cselekménnyel kapcsolatos szertartások összessége rituális (lat.) a szertartásnak megfelelõ, a vallástól elõírt rítus (lat.) szertartás megszokott rendje roráte (lat.) 1 ószövetségi ének (Ézs 45) kezdõ szava (a m harmatozzatok!); 2 hajnali mise (adventben) rosarium (lat.) olvasó, rózsafüzér rostra (lat.) szónoki emelvény, szószék S S. J Societas Jesu (lat) a jezsuita

rend latin nevének rövidítése, mint a jezsuita szerzetesek nevének járuléka is (Jézus-társaság) sabbát (héb.–lat) szombat sabbátarius (héb.–lat) szombatos sacerdos (lat.) felszentelt pap a rk egyházban sacerdotalis (lat.) papi, lelkészi sacra (lat.) egyházi javak, szent dolgok vagy szokások sacralis (lat.) isteni, szent; természetfeletti eredetûnek tartott sacramentum (lat.) 1 szentség (általában; pl szent kenet stb): 2 oltáriszentség (a római katolikusoknál); 3. a rk egyház hét szentséget ismer; a pr egyházak kettõt: keresztséget és az úrvacsorát sacrilegium (lat.) szentségtörés, megszentségtelenítés sacrosanctum (lat.) szentek szentje, a legszentebb hely Sacrum Officium (lat.) Szent Hivatal sadhu (hin.) szentéletû ember sakter (héb.) metszõ, aki a zsidó vallás elõírásai szerint vágja le a fogyasztásra kerülõ állatokat Salvator (lat.) a Megváltó (= Krisztus) samesz (héb.) zsidó templomszolga sária (ar.) muzulmán

vallási törvény sátán (héb.) 1 ellenség, ellenfél; 2 az ördög elnevezése a Szentírás egyes helyein savuot (héb.) zsidó pünkösd, aratási ünnep Sedes Apostolica (lat.) Pápai (Apostoli) Szentszék sejk (ar.) fõnök, mecset papja sékel (héb.) zsidó pénz- és súlyegység sekrestyés a plébánia és a rk. templommal kapcsolatos feladatokat ellátó egyházi alkalmazott seol (héb.) alvilág, a halottak birodalma Septuaginta (gör.) az Ószövetség héber szövegének elsõ görög nyelvû fordítása shoa (héb.) teljes pusztulás, a holokauszt héber nyelvi és tartalmi megfelelõje síiák (ar.) az iszlám egyik irányzatának követõi simónia 1. az egyházi hivatal betöltésével kapcsolatos hamis magatartás, amely a joghatóság vagy jövedelem elnyerése érdekében pénzt ajánl fel, vagy vesz át; 2. újszövetségi eredetû szó (ApCsel 8,14-25) sinto - sintoizmus (kínai–lat.) japánok õsi vallása a természet erõinek és az õsöknek a

tisztelete Sion (héb.) Jeruzsálem egyik magaslata, ahol templom állt; általában Jeruzsálemmel azonosított szenthely siserehad a Bibliában szereplõ Sisera kánaáni vezér nevébõl zajos, különösen gyerekekbõl álló ember csoport Siva (szank.) az életet elpusztító és megújító istenség a hindu vallásban sixtusi kápolna a pápa kápolnája a Vatikánban (IX. Sixtus pápa építtette, Michelangelo és más nagy mesterek freskói díszítik) skapuláré (lat.) a ruha alatt háton és mellen hordott szentkép skolasztika (gör.–lat) eredetileg az arisztotelészi és egyházi filozófia rendszerbe foglalása, lehanyatlásában egyik fõ vonás a szõrszálhasogató vitatkozó szellem sófár (héb.) kosszarvból készült, a zsidó újévkor megfújt kürt sola fide (lat.) “egyedül hit által”; a reformáció egyik alapelve sola gratia (lat.) “egyedül kegyelembõl”; a reformáció másik alapelve sola Scriptura (lat.) “egyedül a Szentírás”; a

reformáció tanítása Soli Deo Gloria (lat.) 1945 elõtt a református egyház ifjúsági egyesületének neve (= egyedül Istené a dicsõség) soror (lat.) apáca spiritizmus (lat.) szellemidézés; babonás vallásos irányzat spirituális (lat.) lelkiatya, lelki vezetõ spiritualitás (lat.) szellemiség, lelkiség; lelki beállítottság Spiritus Sanctus (lat.) a Szentlélek, keresztény vallások szentháromságának harmadik személye stáció (lat.) a szenvedés útjának állomása; az ezt jelképezõ kép, dombormû, szobor status confessionis (lat.) hitbeli döntést igénylõ állapot stigma (gör.–lat) szentek testén Krisztus sebhelyeinek megfelelõ helyeken jelentkezõ sebek stóla (gör.) 1 a katolikus liturgikus öltözet egyik darabja: nyakba vetve viselt, kb 10 cm széles szövetsáv; 2. papi illeték, díj bizonyos szertartások végzéséért SZ szadduceus (héb.) 1 a farizeusok ellenfelei: az i e 2 sz-ban a zsidó papság és gazdagok köreiben kialakult

konzervatív vezetõ réteg, Cadak fõpap leszármazottai; 2. nem hittek a feltámadásban és szigorú erkölcsöket követeltek, a vallástörvény értelmében sokszor eltértek a farizeusoktól szalát (ar.) a muzulmán hívõk naponta öt ízben elmondandó imája szaléziánus elhagyott gyermekek gondozásával és nevelésével, továbbá misszióval foglalkozó rk. szerzetesrend tagja (a francia Szalézi Szent Ferencrõl) szamaritánus Mózes öt könyve alapján álló, szigorú zsidó szekta tagja (az ókori Palesztina Szamária tartományának nevérõl); magyarul samáriai szanhedrin (gör.) a fogság utáni zsidók legfõbb törvényhozó, kormányzó és igazságszolgáltató hatósága szaracén (ar.–lat) a középkorban az arabok neve szebil (ar.) a mecset udvarán álló, vallásos mosakodásra szolgáló kút széder (héb.) a kovásztalan kenyér ünnepének (peszah) elsõ és második estéjén a családi asztalnál történõ szertartás szefárd (héb.)

spanyol, illetve afrikai eredetû zsidó szekta (lat.) egyháztól vagy egyházi közösségtõl elszakadt zárt csoport szektás valamely párt, nézet egyoldalú, türelmetlen, elvakult híve szektásság (lat.) vallási vagy politikai türelmetlenség, szûk látókörû elfogultság szekularizáció - szekularizálás 1. az egyházi javaknak világi célokra való kisajátítása, lefoglalása; 2. valaminek kivétele az egyházi, lelkészi hatáskörbõl és átadása világi, polgári hatáskörbe; 3. elvilágiasodás szekularizál (lat.) egyházi javakat világi célokra kisajátít, lefoglal szeminarista (lat.) katolikus papnövendék szeminárium (lat.) 1 lelkészképzõ intézet; 2 tanácskozási, konferenciai forma Szentháromság (lat.) Szentháromság ( trinitás); a kereszténységnek az az alaptanítása, hogy az Egyisten három személyben (Atya, Fiú, Szentlélek) nyilatkoztatja ki magát szentháromságtan a keresztény hitvallásokban rögzített tanítás arról,

hogy az Egyisten három személyben nyilatkoztatja ki magát: Atya, Fiú, Szentlélek szeráf (héb.–lat) szárnyas isteni küldött, angyal szermo (lat.) egyházi beszéd, tematikus igehirdetés szervita (lat.) az egyik lelkipásztorkodó rk szerzetesrend tagja szerzetes 1. a rk felfogás szerint az a keresztény, aki egész életét folyamatos istentiszteletként közösségben, szigorú szabályok szerint éli; a szerzetesek a kolostorokban, monostorokban élnek, ahol vezetõjük az apát vagy apátnõ, vagy más elöljáró; 2. több szerzetesi életforma létezik: kolduló rend, tanító rend, elmélkedõ rend, igehirdetõ és missziói rend szillabus (gör.–lat) 1 jegyzék, lajstrom; 2 egyházellenes tanok hivatalos jegyzéke szimbolika (gör.–lat) a teológiának az az ága, amely a különféle keresztény egyházak tanításait hitvallásaik alapján ismerteti szimbólum (gör.–lat) jel, fontos cselekményre utaló jelvény (kereszt, kehely, csillag, zászlós

bárány, pálma) szinkretizmus (gör.–lat) a különbözõ vallások keveredése szinódus (gör.–lat) a zsinat egyik formája; ma elsõsorban a rk püspöki szinódust jelenti, amit a pápa hív össze szinódus (lásd: zsinat) szinoptikus/ok (gör.–lat) a három elsõ, sok tekintetben rokon evangélium szerzõi (Máté, Márk, Lukács) szkizma (gör.) 1 szétválás; 2 átvitt értelemben egyházszakadás a nyugati és keleti egyház között (1054) Szodoma és Gomorra bibliai városok, melyeket az Isten lakóinak erkölcstelensége és kicsapongó életmódja miatt elpusztított (lMóz 19,23) szófér (héb.) a szent szövegeket másoló írástudó szombatosok Erdélyben a 16. sz-ban kialakult vallási mozgalom, amely az ószövetségi hagyomány folytatásaként a szombatot ünnepli a nyugalom napjaként szotér (gör.) megváltó, üdvözítõ szoterikus (gör.–lat) az üdvösségre vonatkozó szoterológia (gör.–lat) az üdvösségrõl szóló tanítás szufi

(ar.) muzulmán aszkéta, a világtól való elfordulást hirdetõ szerzetes szukkót (héb.) zsidó sátoros ünnep szunna (ar.) a muzulmán vallás szájhagyomány útján fennmaradt ort hagyományainak összessége szunniták (ar.) muzulmán felekezet, amely a Koránon kívül a szájhagyományt is elfogadja és a három elsõ kalifát is elismeri szuperintendens (lat.) egyházi fõfelügyelõ, az egyházkerület élén álló lelkész (a pr püspök régi neve) szuplikáció (lat.) adományok gyûjtése a tanulók által a pr egyház és az iskola számára szúra (ar.) a Korán fejezete T tabernákulum (lat.) 1 szentségház; 2 az oltáriszentség õrzésére szolgáló, díszes zárható szekrényke a katolikus templomokban az oltár közepén talár (lat.) palást; egyes szellemi foglalkozások képviselõinek (pl pap, bíró, ügyvéd) hivatásuk gyakorlásakor viselt ünnepélyes hivatali öltözete tálesz (héb.) a vállra terített zsidó imalepel Talmud (héb.) zsidó

hagyományoknak, hitvitáknak és bibliamagyarázatoknak héber és arám nyelven írt gyûjteménye; tan- és törvényforrás tántra (hin.) a hinduizmus és a kései buddhizmus szent könyve tedeum (lat.) hálaadó mise, vagy ima; istentisztelet a tanév végén telepátia távolból való megérzés teofánia (gör.–lat) isteni jelenés teogónia (gör.) Isten megismerése misztikus úton teokrácia (gör.) lsten uralma teológia (gör. 1 lat) Istenrõl szóló tudomány: hittudományi fõiskola teológus (gör.–lat) 1 papnövendék; 2 teológiai szakértõ, teológiát tanító személy teománia (gör.) vallási téboly teomantia (gör.) jóslás, állítólagos isteni sugallat alapján teozófia (gör.–lat) misztikus vallási elmélet, amely szerint a beavatottak közvetlen kapcsolatba juthatnak a túlvilággal teréfa (jid.) lásd: tréfli testamentum (lat.) a Biblia két fõ részének neve: Ótestamentum - Ószövetség; Újtestamentum - Újszövetség tetragram

(gör.) négy betû: JHVH: (Jehova) Jahve, Isten nevének ószövetségi megjelölése textus (lat.) igehirdetés alapigéje, szöveg theodicea (lat.) Isten akaratát és az emberi szenvedést és nyomorúságot összegezõ teológiai irányzat, a katolikus egyházban a lételméletnek Istenre vonatkozó ága tiara (lat.) római pápa hármas szintû koronája tized a Mózes-törvények által elõírt, a közösség javát szolgáló önkéntes felajánlás tízparancsolat az ószövetségi törvény és a keresztény etika egyik alappillére (2Móz 20,2-17) tolerancia (lat.) türelmesség mások véleménye, fõleg vallása iránt tomizmus (lat.) az Aquinói Tamás tanítását követõ rk vallásfilozófiai irányzat tonzúra (lat.) a rk szerzetesek fején kiberetvált felület Tóra (héb.) 1 törvény; 2 Mózes 1-5 könyvének gyûjteménye totem (ang.) 1 vallásos tiszteletben részesített növény vagy állat; 2 ezt ábrázoló tárgy totemizmus (ang.) a totemekben való

vallásos hit a természeti népeknél traktátus (lat.) rövid hitbuzgalmi irat transzcendens (lat.) 1 érzékelésfeletti, értelemmel fel nem fogható; 2 tapasztalattól független transzfiguráció (lat.) Krisztus színeváltozása (Mt 17) transzszubsztanciáció (lat.) átlényegülés, a rk egyháznak az oltáriszentségre vonatkozó tanítása a tridenti zsinat óta trappista a ciszterci rendbõl kiszakadt szigorú szabályzatú rk. szerzetesrend tréfli (jid.) a zsidó vallási elõírások szerint tisztátalan, nem ehetõ étel trinitárius (lat.) 1 szentháromsághívõ; 2 betegápolással és missziós munkával foglalkozó rk szerzetesrend tagja Trinitás (lat.) Szentháromság; a kereszténységnek az az alaptanítása, hogy az Egyisten három személyben (Atya, Fiú, Szentlélek) nyilatkoztatja ki magát U,Ú Újszövetség a Szentírás második része, melynek kánoni jellegét az egész kereszténység elfogadja, eredeti nyelve a görög uléma (ar.–tör)

muzulmán törvénytudó, jogtudós umbrella (lat.) a rk szertartásban körmenetek alkalmával a pap fölé tartott, négy rúdon hordott mennyezet, baldachin unió (lat.) 1 egyházak egyesülése; 2 Magyarországon az ortodox egyháznak a katolikussal egyesülése, a pápa primátusának elismerésével unio mystica (lat.) Krisztussal való egyesülés unitárius/ok (ang.) a szentháromság tanát elvetõ, csak egyszemélyû Istent elismerõ pr felekezet unitarizmus (lat.) az unitáriusok vallása urbi et orbi (lat.) pápai áldás; szó szerint: a városnak és világnak, azaz minden rk hívõre vonatkozóan Úri imádság Miatyánk (Mt 6,9-13) úrvacsora 1. szentség, amelyet Jézus Krisztus rendelt (lKor 11,23-26); eleme a kenyér és a bor; a bûnök bocsánatának, Jézus Krisztussal és az összes keresztény hívekkel való közösség megélésének alkalma; 2. a rk egyházban ennek az eucharisztia, a szentáldozás felel meg utilitarizmus (lat.) haszonelvûség utolsó

ítélet Jézus Krisztus újbóli eljövetelekor tartandó ítélet, mely némelyeket kárhozatra, másokat örökéletre rendel (lásd: Apokalipszis, parúzia) utópia megvalósíthatatlan elképzelés, terv, vágy utraqualisták (lat.) kelyhesek; a husziták egyik ága, a két szín alatti úrvacsorázás hívei V vahabita (ar.) fanatikus muzulmán szekta valdensek olasz elõreformátorok, Wald Péter követõi Vatikán 1. pápai állam, Szentszék; mai formájában 1928 óta létezik; eredetileg már a 7 sztól “Péter örökségeként” emlegették; 2 a rk világegyház igazgatási és szervezeti központja véda a hindu vallás szent könyve veneráció (lat.) hódolat, mély tisztelet, imádat venisancte (lat.) ünnepélyes tanévnyitó mise, istentisztelet vagy ima verbális inspiráció az a konzervatív teológiai nézet, ami szerint a Szentírás minden betûjét a Szentlélek diktálta és így betûiben is tévedhetetlen verbum (lat.) ige via crucis (lat.) a kereszt

útja, a gyötrelem útja vikárius (lat.) a püspökség ügyeit ideiglenesen vezetõ helyettes a rk és ort egyházban vízió (lat.) látomás vizitáció (lat.) 1 a püspök és az esperes gyülekezetlátogatási, gyülekezetvizsgálati alkalma; 2 két fajtája van: canonica vagy pastorális vízkereszt (lásd: epifánia) Z,ZS zaiditák (ar.) síita muzulmán szekta zelota (gör.) 1 vakbuzgó, türelmetlen ember; 2 Jézus korában és Jézus után az a harcias zsidó mozgalom, amely a rómaiak elûzését kívánta elérni zoolátria (gör.) állatimádás, állatoknak isteni tiszteletben való részesítése zoroasztrizmus (lat.) perzsa vallás, amely szerint a világ a jó (a fény) és a rossz (a sötétség) erõinek küzdõtere zsinagóga (gör.–lat) zsidó imaház zsinat 1. egyházi tanácskozás és határozatokat hozó testület; 2 a rk egyházban vannak egyetemes és területi (provinciális) zsinatok, sõt nemzeti zsinatok is és egyházmegyei zsinatok; 3. a pr

egyházakban a zsinat lelkészekbõl és nem lelkészekbõl álló választott törvényhozó testület zsinat-presbiteri elv a református (kálvinista) egyházak egyház-igazgatási rendje, amelyben a presbitériumok és zsinatok hozzák az érvényes döntéseket zsolozsma (lat.) 1 istentiszteleti forma: váltakozó ének; 2 zsoltárverseken alapuló közös imádság, melyben olvasmányok, szentírásbeli szakaszok is szerepelnek zsoltárok az Ószövetség 150 részbõl álló imádság- és énekgyûjteményes könyve zwingliánus [Zwingli Ulrich (1484-1531)] zürichi reformátor követõje