Irodalom | Könyvek » Dörmögő Dömötör, 1966, 1. szám

! . .V V ~ ~~ C1h N OQ . ~ Q <O<l tD N """ . N.", < - ~l =>-<NO> . o -· 3;::;~~ Q,,.,::- · ~ -·< o . """ o." :3 ~.",Ir ~~~Ci: • - . < . Q, :::. ::: - c: o, ::r- o . 3 - ?i;f.-& ,., .;;;--< o c:. "N o:::. · ~Q, o ~ ::• . 3~. ~., OV Q < o~ Q v;· . • Q o ~ 4 5"1~ 3 o- 3 ~ -· C>. Q Q,!:.:" c: ,.,- ~ Q~ ,., Q,QQQ ~. N~! (D. . ~ g-~ :::. . toC! Q. . ~ ~ Q o- li:-~-~~ -tDoo OQ Z O• . :;· s: Q Q::.- 3 ,., • cn::,t:rtD 3Q,Q, OQ ~~~~ 3 Q,:::. o . " Q, " 0 0: 0 Q z l> ,., . < OQ < Q ;x.- t:r ., :Jr+. 90 < Q •• 3 ~N ::r-~ Q Q Q o ::}-::-. ;;; . o :J o . • . OQ "<: - · OQ . . . < Sl~::!! ~- ~.Q- 8 OQ - · 3tD<o" óo.I!:: ~ OQ Ci~- ~~ 8~:;·"" ~Qi""::s. ~li:- N N ."::> "::: o g 3.:::;< -·OQ

-::o. --· ~- ~~ ,,.,Q, ~-3< ::r~ . " o ,, ro. a ::w :-~ ~· ~ ~ o ?" ~ ~ ~~~~ ~ . Q Q, . C:• N~ 0 > !:.; N "-.:-- ,g Q 8 ri~ " . ·-l:l~ ,., Q ~- ~ =:·c;-" ."· Z?::: ::r- ""c-C3, N Cb O . - Cl !a :;,-~~ N o"<~: ~~:::.3 ~ ,.-< . :-" ~ ~ --. ~~ ~ ~ ~ ~ . ~ ;: ;;;· ,. Kedves gyerekek! Decemberi rejtvényeink helyes megfejtése: a juhász leghűségesebb seglt6tirsa a pufi; a candas vad6r a nyuszinak répdvo/, az 6zikének és a vaddisznónak széndvo/, az énekes madaraknak olajos magvokkol kedveskedik, Ügyes mecfeit6ink közüla következ6k nyertek: Vorgo Csillo, Lábatlan - Pekker Mihdty, ÖrUnyKovács Loti, Püspökladány - Szitho Atti/o, Karcag - Ad/er Feri, Tolna - Dedk Ferenc, Törökszentmiklós - Gyetván József, Legénd- Ribárszky Anno, Szarvas Stom/er Judit, Szarka Erzsi, Budapest. Még •lY meclepetésünk van! A legutóbbi PÁLYÁZAT 30 leeszebb munkáját az iaén

is 30 MACKÓVAL jutalmazzuk l A többi pálybóraa jöv6 hónapban új meglepetés vár. Az új mackótulajdonasok a következök: Teke t! vo, Püspökladiny Novák Gobi, Peremartan-gyártelep-Bodor Andor, Nyirogyháza- Novák Jonesi , Szabadbattyán- Marton Kornél, Salgótarján - Dobány Sanyi, Kil- Gömóri Rita, Eger- Lenrye/ Ildi, Kecskemét - M/ink6 Erzsi, Kisk6rös- Tóth Péter, Mez6túr- Lompert Ilona, Rátka- Alacskai Általános Isko/o kisdobosai - Tokdcs Erika, Ormosbánya-Bodnár Emma, Hasszúpilyi- Szarka Péter, Recsk - Vido Moriko, Mczey Feri, Miskalc-SártoryMárti, Dorgács Kati , /!get6 t!vi, Borbély Zsuzsa, Varga Imre, Kovács Mária, Szántó Ildikó, Risák Kati, Er.yedy C<illo, Somogyvári Gábor, Solymosi/ános. Nagy Anno, Egyesült Villamos-gépgyár 4 sz Gyár Óvodájo Budapest ~ . . , A régi barátsággal köszönt mindenkit: ~~ d: "",. "T1 VI m z o "" m KEDVES BARÁTOM! l ~ l l l l l l w. r; ~ ,

Egy-kettő, elszaladt az esztendő. Ugy hallottam - itt csiripelték a verebek az ablakom alatt - , tavaly óta sokat nőttél, tanultál. Igaz, hogy minden reggel derékig megmosdasz egyedül? (Brrr brummog itt mellettem Berci.) Igaz, hogy anyukának első szólításra elszaladsz a boltba? Valóban már olyan önálló vagy, hogy játékaid és könyveid körül katonás a rend? Remélem, az idén még sok meglepetést szerzel anyuka és apuka nagy örömére. Hadd lássák: minden évben okosabb és ügyesebb leszel, egyre többet bízhatnak rád. Ha így lesz, ez lesz számom.r a a Jegnagyobb újévi ajándék U,gye, megirod, ha megdicsérnek otthon és az óvodában? . Boldog új ~vet kíván rzJiücmÖ-fJŐ- (/)ö.möfiir és az egész mackó-család TORDON ÁKOS : A lutlós csa cs•• Volt egyszer egy csacsi , kicsike kis csacsi, bojtös farkú, hosszú fülű, bársony szőrű csacsi . Édes szamártejen élt, s a mamája körül ugrabugrált. Aki látta, megszerette, s

ha éppen cukor volt nála, nyújtott tenyerén cukorral kínálta. Amikor nem ugrabugrált, a mamája mellé hevert, és kíváncsian kérdezősködött erről, arról. A mamája tü·relmesen oktatgatta, és mire a szamártejről a szamárkóró-kosztra tért, már megokosodott: sok mindent tudott, sok mindent ismert. Ám mégis egyre mohóbban szomjúzott a több tudásra. De szegény mamája az új kérdésekre már nem tudott felelni. - Nem tudom. Nem tudom vallotta be pironkodva -De én tudni szeretném! l-gen- is, tudni szeretném!!! - hajtogatta hangos iázással a kis csacsi . Meghallotta a kapirgáló szárnyas jószág, és kikacagta : - Micsoda?! Hallottak már ilyet?! A csacsi maradjon csacsi! Úgy ám.Ezt hápogták, gágogták, kukorékolták és kotkodácsolták udvarszerte -Hess, tojásból-lett népség! Hallgassatok! Márpedig én azért is TUDÓS CSACSI leszek!!! - mérgedt meg a kis csacsi, s egyszerre négyfele rúgott a négy lábával. Szétrebbent a sok

szárnyas jószág. A felszálló s elszálló nagy porfelhővel a kis csacsi haragja is elszállt. Bánatosan dörgölte oda rózsaszínű csacsiorrát a mama meleg nyakához, és beleszuszogta nagy-nagy vágyakozással a fülébe: -Tanulni szeretnék, anyukám! Iskolába szeretnék járni! Leesett erre a mama álla, mert - bár sokfele járt - szamáriskoláról még sohase hallott. Hanem a kis csacsi nem hagyta annyiban, elbúcsúzott a mamájától, s felkeredett a nagy útra, hogy beiratkozzék az iskolába. Ment egyenest alvégről felvégre, s bekopogott az iskolába. No hiszen lett nagy hahota, amikor előadta kívánságát! Nevette a tanító, nevették a gyerekek. Fájt ez a kis csacsinak, hát még, amikor kereken megmondták neki : kint tágasabb, szedje az irháját. Szedte is sebesen iskolától iskoláig. Ám hiába, sehol sem sikerült beiratkoznia Sőt, még az iskola tájékáról is elzavarták, így az a terve sem sikerült szegénynek, hogy az iskolák

ajtajához-ablakához tapasztván fülét, részesüljön némi oktatásban. Bizony, ettől még az útszéli szamártüske is megkeseredett a szájában. Egyszer, amikor már igen nekibú- sult, s épp azt latolgatta kicsi csacsikobakjában: adja-e fel a hiábavalónak tűnő iskolakeresést? Rigóváry Boldizsárral, a feketerigóval találkozott. - Ne ismonddel nekem, mi bánt, kiskomám! - rikkantotta rigófüttyel Boldizsár. - Tüstént megismertelek, te vagy az a kis csacsi, aki azt szeretné, hogy tudós csacsi váljék belőle. Csak épp iskolára nem találsz, tanítóra nem akadsz. Mindenütt kinevetnek, kicsúfolnak, kikacagnak -Igy ám, úgy ám, szóról szóra, rigó kornám - sóhajtotta bánatosan a kis csacsi . - Ne sóhajtozz, de jól hegyezd a füled, s figyelj a szavamra! - rikkantotta barátságosan Bold izsá r. Eredj el K ök ö r cs i n b e Leckéssy tanító bácsihoz, ő jószívvel lesz hozzád . Megörült a kis csacsi, megköszönte Rigóváry

Boldizsárnak az útbaigazítást, és jókedvében vígan rázendített a szamárindulóra. ,, ,, l ,, y, Ment, ment mendegélt vidáman iázva, amíg a kökörcsini iskolakapuhoz ért. Ott megállt, és bojtos farkával bekopogott -Gyere, gyere csak, kis csacsi!- · tessékelte befelé nyájasan a kökörcsini tanító bácsi . A kis csacsi meghatódva lépett az osztályba. Zavarában meg is botlott a saját lábában, de most ez egyszer nem nevették ki. Erre szépen meghajtotta a fejét, és úgy köszönt illedelmesen, zengő csacsinyelven: - Szép a világ! Jó a világ! - és áhítatos tekintetével majd elnyelte a táblát krétástul, spongyástul s a katedrát kalamárisostul. Leckéssy tanító bácsi barátságosan megveregette a kis csacsi vállát, és bemutatta őt az osztálynak : - Íme, gyerekek, itt áll előttetek az a kis csacsi, akinek az a legfőbb óhajtása, hogy tanulhasson. Eddig hiába járta a világot, egyetlenegy iskolába sem sikerült

beiratkoznia. Nálunk tanulhatna, én szívesen taníta- nám, hely is lenne, ha ti mindig tudnátok a leckéteket, és soha senkit sem kellene a szamárpadba ültetnem! (Ugyanis valamikor régen az a divat járta, hogy "szamárpadba" ültették azt, aki nem tudta a leckét.) A kökörcsini gyerekek a kis csacsi legnagyobb örömére tüstént megígérték, hogy mindig megtanulják a leckét, s így sohasem lesz szükség arra, hogy elfoglalják a tudásra szomjas, messziről jött csacsi helyét a szamárpad ban. Így került a kis csacsi a kökörcsini iskolába Leckéssy tanító bácsi keze alá, és tanulhatott kedvére, mert a kökörcsin i gyerekek attól kezdve minden leckét fújtak. És mert mindig szorgalmasan tanult, és mindig jól felelt, minden évben kitűnő bizonyítványt kapott . A kis csacsi azóta már ki is járta a kökörcsini iskolát. Aki nem hiszi, menjen el Leckéssy tanító bácsihoz, és kérdezze meg őt magát. P"--~- . -

-;;;;lllllliii;;;;;;o;lliiiiiiiiiiiail-llloiiillliiii-----== Kifestőkönyv, jaj de szép, tdesanyám vette! A sok színes ceruza ott díszlik mellette. A könyvecske lapjain kakas, cica, csirke. Ki is festem egytől egyig piros, sárga színre. Piros lesz a kakas szeme, a kiscsirkék sárgák, cirmos cicám fekete lesz egy-kettő, meglátják! Kifestőkönyv, lrj,tok m81 D6rmOJ6 IMmlt&nek, ki jut el a d.,ttozl jaj de szép! tdesanyám vette, kislányának azért van most olyan vidám kedve! E s z ,, T E N D o Januárban nagy a hó. Kemény jéggé fagy a tó. Csicsonkázunk a tavon, szánkó repül a havon. Március még nem tavasz, fenn a hegyhát szép havas. Enyhe déli szél fut át, rügyezik a somfaág. Május meleg napok~t ad. Kikelnek a kis madarak. Tulipántól gólyahírig mindenféle virág nyílik. Júliusban jó a meleg. pancsolni és úszni lehet. Napsugaras, kék az ég. Aratásba kezd a nép. Szeptemberi napok, hetek színezik a leveleket.

Mind-mind, ami zöld volt nyárba, rozsdabarna, piros, sárga. Novemberben mérges szelek fütyörésznek a föld felett. Ki-ki már a havat várja. A szobákban ég a kályha. Február még hidegebb, szélvész tornyoz hóhegyet. Vége felé hóvirág kukucskál a havon át. Április hó mindig kedves, napsütéses, szeles, nedves. lbolyákat bont a hajnal, felébredünk madárdallal. Június a nyárban topog. Langyosodik már a homok. Egyik napról másik napra: van cseresznye, retek, hagyma. Augusztus a nyár utója. Útra készül már a gólya, a többi még zengi dalát. Gyümölccsel van tele az ág. Októberben sűrű ködök gomolyognak a fák fölött. Tanya, falu, község, város mind lucsákos, nyakig sáros. Decemberben Télapóka nagy csizmában jön a hóba. S akár gyalog, akár szánon, fenyőfát hoz szép karácsony. ,j l l j / / l l l l l l l ,, l ~ FÉSŰS ÉVA : B. RADÓ LILl: Havas a világ! Havasok az erdő fái, havasok a rétek.

Havas, hideg, messzi merre érnek véget?, mezők Hófehér a fenyőerdő minden egyes fája, olyan, mintha tejszínhabot tettek volna rája . Hófehér lett erdő, azt hihetnéd szint . . -feJszínhab az egész világ, porcukorral hintve. l RIKONCÍTLIN LÍNGOCSKI Tél i estéken , kályhában, tűzhelyben hal kan d u ru zsol tűzanyóka. Akinek meselátó szeme van, meg is lesheti a kályharácson át, amint bő, piros szaknyában üldögél a fahasábokon, és dohogva, pattogva próbálja ráncba szedn i izgő-mozgó lánggyerekeit. A kisfiúk libegővégű , kék sipkában táncolnak, a kislányok sárgás-piros kendőket lobogtatnak. Nagyon eleven apróságok, mindig mozognak, mindig éhesek, mindenbe beleharapnak, és mindent összekormoznak. Volt egyszer tűzanyókának egy különösen rakoncátlan kis lángfia. Eleinte alig lobogott, bágyadtan hajlott rá egy nedves fadarabkára . A többiek azt hitték, hogy sohasem lesz belőle erős , meleg lángocska. Hanem aztán

erőre kapott! Pörgött, forgott , sziszegett, hegyes sipkáját a huzatba hajigáita a nagy kéménylyuk felé , s olyan táncot ropott az öreg szenek fekete hátán , hogy azok egészen átforrósodtak tőle . Tűzanyóka boldogan gyönyörködött benne. A többi lángocska is szerette Közrefogták, vele együtt ropták, vígan dudorásztak . Hanem a kicsi láng nagyra vágyott. Unta magát a körülzárt tűzhelyben . Mekkora legény lehetne ő, ha innen kiszabadul na! Milyen csodát művelhetne a világon. Égig nőne , tetőre szaladna, jól megijesztené az embereket! A tűzhelyajtóhoz véletlenül hozzácsukódott egy darab papírspárga: fele bent volt, fele kint. A kicsi lánglegény addig mesterkedett, míg piros nyelvével el nem érte a végét. - Hoppá, megvagy! gondolta boldogan , és nyomban végigkúszott ~ajta . Tűzanyóka megijedt, és izgatottan dohogott : - Kisfiam , kisfiam , ne csavarogj el , mert bajt csinálsz! Nem azért gyújtottak életre téged ,

hogy megszomorítsd az embereket! Gyere szépen vissza, ebédet kell főznünk Gyuszikának, Pannikának! - Hogyisne ! - nyelvelt vissza hetykén a tűzfiúcska - , unom már az örökös fazékmelegítést , te psitüzesítést ! Azt hiszitek, ezért születtem? Hát majd én megmutatom , mit tudok! -:- Jajajaj ! - sikoltották a kis lángok, és magasra ágaskodtak, nyújtogatták karja ikat, hogy visszatartsák, de a kicsi láng ügyet sem vetett rájuk. Kimászott a madzagon, és nagyot nyújtózkodva, boldogan körülnézett. A tűzhely mellett fásláda hívogatta. "J Mennyi harapnivaló van benne! Hopp! -már rá is ugrott, és ropogtatni kezd- ( te a vékony gyújtóskákat. A görcsös tadarabok megharagudtak, füstöt fújtak rá, de a lángocska csak nevetett, és egyre szaporábban ugrabugrált . - Milyen szép nagy leszek! . Ni, mekkora leszek! - ujjongott hajladozva. - Ugye, félsz? - kérdezte a kopott, csöndes konyhaszéktől, és már oda is pattant a

támlájára. A szék panaszosan ropogott, amint a kis kormos lábak végigfutottak rajta. Azután az asztal terítő sarka következett · -Hű , de finom falat, ilyet még nem -1 DARGAY ATTILA r ajzai ~- -.", " ,~ . t·l kóstoltam ! - sikengott a lángfiú, és belekapott. -ldenézzetek, buta, öreg parazsak, idenézzetek! Így kell ezt csinálni! És éppen egy nagyot akart perdülni , hogy az abrosz közepéig é rjen, amikor Gyuszikáék édesanyja benyitott a konyhába. -jaj, vizet gyorsan , ég a konyha! kiáltotta ijedten . Nem hallotta, hogy a tűzhelyből tűzanyóka is kikiáltott engedetlen, rossz fiának, mert ő már zúdí- . totta is rá a vödörnyi vizet. Loccs! . Loccs! Folyt a víz az asztalon, széken, fásládán végig. A fahasábok sírva, bánva feketedtek , hogy r--<~ ők igazán nem tehetnek az egészről. .--, { ·, ~ kopott szék szomorúan mutogatta }~ . gúrfi kormos lábnyomait. · A kis lánggyereknek egyszeriben

le• hűlt a táncolni való kedve. Valóban, csak egy szikra híja volt, hogy el nem pusztult a vízáradatban! Igazán csak egy ·-:. szikrán múlott , amivel be tudott ugrani · a tűzhelylap hasadékán, vissza tűzJ. / anyóka melegítő ölébe. Szeren cse, hogy nem történt nagyobb baj sóhajtott Gyuszika édesanyja - , de a szép abroszom odavan! Szomorúan látott hozzá, hogy el tüntesse a pusztítás nyomait . A gyere- Ji/. - ·-;.• kek megszeppenve nézték, Pannika sírva fakadt. Bent a tűzhelyben ped ig riadtan szepegett a kicsi láng. Pirongatták a parazsak, csúnyán hunyorogtak rá, és ő alig mert moccanni, csak topogott, pihegett egyhelyben. Tűz­ anyóka pattogott: - Rakoncátlan , rossz gyerek! Kárt okoztál a jó embereknek, és majdnem eloltottaki Mars, oda a sarokba, a levesesfazék alá! Addig ott maradsz, amíg a levest fel nem forralod! A kicsi láng nem nyelvelt vissza. Bűntudatosan cirógatni kezdte a fazék alatt a fekete tűzhelyet, hogy

ne haragudjék. Ezentúl melegíteni fog, nem pusztítani. Déli harangszóra Panni ka és Gyuszika meleg leveskét kanalaztak. Arcuk kipirult, Pannika könnyei felszáradtak , mosolygott. A tűzhelyben boldogan ujjongott fel a kis lánggyerek : -Ezt is én csináltam! Én, egyedül! -Látod- dünnyögte tűzanyóka-, milyen szép ez így. Melegítő tűz légy, csupa szeretet! A táncban elfáradt lángok csendesedő nótát duruzsoltak. A kis lánggyerek még egyszer vidáman feldobta hegyes, kék sipkáját, aztán leült egy hamupárnácskára, és szépen, édesdeden elaludt . MARTON: TETTES AZ ERDŐBEN? Ámde ott sincs. No, szép dolog! A nagy hóban friss lábnyomoki -Az ám!- mondja Marci- Ott, nilBerei kiált:- Bundás, Bodri! Gyertek ide, segítsetek, kik lehetnek a tettesek?A két kutya jön loholva, s a nyomokat megszagolja. - Vau!- szól Bodri tudós Ke,oc,eiJil reggel vitték el, nem éjjeli S eláruljuk azt is neked, tudjuk már a tetteseket! Reggel Marci kinéz:-

Hahó! Egész éjjel esett a hó! Berci bundát, sapkát felkap: - Síkosabb az út, mint tegnap! Hol a ródli? Nincs a helyén! - Te raktad el Marci, nem én l Marci ránéz nagy ijedten: - A ház előtt felejtettem! - -Kik azok, mondd!- Majd megtudod! Tervünk ez: én elöl futok, Bundás velem, majd ti ketten, s őket együtt érjük tetten! Futnak is már mind a .négyen, át az erdőn, át a réten, s kanyarogva jobbra-balra felkúsznak a hegyoldalra. Ott egy sereg gyerek mulat, máris látják ródlijukat, s ki ül rajta? Berci nézi: - Róka Rudi, Vadkan Frédi! Siklanak ők le a szánnal, ám ekkor bősz ugatással mint valami rémes csoda,· Bodri, Bundás rohan oda. Rudi, Frédi úgy megrémül, az árokba fordul végül, nagy hóhalom borul rájuk, tele lesz a szemük, szájuk. Frédi prüszköl:- Mit ugattok ? . Kölcsönvettük ezt a vackotl. Bundás morog:- Kölcsönvenni? Talán illik megkérdezni!? Rudi fülét Berci fogja, s így sz ól: - Kettős bukás

volt ma, mert illemből megbuktatok, és a hóba bebuktatok! Qú ,., ) Fordítoll világ" Ki látott már macskát galambdúcban ddrombolni? És Bodri kutya tán a helyén van} Aki ügyes, lerajzolja vagy megírja Dörmögő Dömötörnek, kinek hol az igazi otthona. D6rmö1ö Dömötör, a Magyar Úttörlik Szöveuégének CYOrmeklapja. MOJjelenik havonta Szerk•zt6: Rákos Klára Kiadja az lfj~d1i Lapkiadó V Felel6s kiadó : Tóth László. Szerkoszt6ség: Buda-t, V, Beloiann isz utca 16 Telefon: 121-780 Kiadóhivatal: Budapest, VI, Révay utca 16 Telefon: 116-660 EIMizetál árak: Index negyedévre 6,- Ft, félévr~ 12,- Ft, egén évre 24,- Ft. El6flzethet6 a 61253 szám~ csekkszámlán bármelyik postahiYatalnil 15•193 65.7366 Kossuth Nyomda, Budapest, V., Alkotmány u 3 L l