Gazdasági Ismeretek | Számvitel » Sziva Miklós - Számvitel I.

Sziva Miklós SZÁMVITEL I. Könyvviteltan Készült a HEFOP 3.31-P-2004-09-0102/10 pályázat támogatásával Szerző: dr. Sziva Miklós főiskolai docens Lektor: dr. Borbély Katalin főiskolai docens Sziva Miklós, 2006 Számvitel I. A dokumentum használata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 3 ► A dokumentum használata Mozgás a dokumentumban A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader megszokott elemeit és módszereit használhatjuk. Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegyzékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a következő oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az utoljára megnézett oldalra visz vissza bennünket. Pozícionálás a könyvjelzőablak segítségével A bal oldali könyvjelző ablakban tartalomjegyzékfa található,

amelynek bejegyzéseire kattintva az adott fejezet/alfejezet első oldalára jutunk. Az aktuális pozíciónkat a tartalomjegyzékfában kiemelt bejegyzés mutatja. A tartalomjegyzék és a tárgymutató használata Ugrás megadott helyre a tartalomjegyzék segítségével Kattintsunk a tartalomjegyzék megfelelő pontjára, ezzel az adott fejezet első oldalára jutunk. A tárgymutató használata, keresés a szövegben Keressük meg a tárgyszavak között a bejegyzést, majd kattintsunk a hozzá tartozó oldalszámok közül a megfelelőre. A további előfordulások megtekintéséhez használjuk a Vissza mezőt A dokumentumban való kereséshez használjuk megszokott módon a Szerkesztés menü Keresés parancsát. Az Adobe Reader az adott pozíciótól kezdve keres a szövegben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 3 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Tartalomjegyzék Vissza ◄ 4 ►

Tartalomjegyzék I. Információ és számvitel 7 1. A gazdálkodók és az információ 8 2. Érdekek és szabályozás 10 3. A számvitel12 II. A vállalkozás vagyona 14 1. A vagyon fogalma, számviteli szemlélete 15 2. A vagyon számviteli kimutatása 16 III. A könyvelés alapjai 36 1. A gazdasági események (műveletek) és hatásuk a mérlegre 37 2. Könyvvezetés 40 3. A számlasoros elszámolás 46 4. Az idősoros elszámolás 59 5. Az áfa a könyvvitelben 64 6. Összesítő kimutatások69 7. Az analitikus nyilvántartások 72 IV. Költség és eredmény 77 1. Költség és eredmény madártávlatból 78 2. Költség, kiadás, ráfordítás 83 3. A költségszámlák rendszere és a költségek könyvelése 93 4. Költségelszámolás 94 5. Az eredmény és könyvelése101 V. Számviteli alapelvek 132 1. Számviteli alapelvek 133 VI. A számviteli politika, számlarend 138 1. A számviteli politika 139 2. A számlakeret (számlarend) és a számlatükör139 VII. A

vállalkozások beszámolási kötelezettsége 144 1. A vállalkozások beszámolási kötelezettsége145 VIII. Egyszeres (pénzforgalmi) könyvvezetés148 1. Egyszeres (pénzforgalmi) könyvvezetés 149 Tárgymutató.158 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 4 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Bevezetés Vissza ◄ 5 ► Bevezetés Az elmúlt 15 év alatt, amióta Magyarországon a számvitelt törvényi szinten szabályozzák, a számviteli szabályok lényegesen megváltoztak. Ezek a változások evolúciós jellegűek, tehát megőrzik a korábbi szabályozás időtálló részeit, elveit, összefüggéseit és csak ott módosítottak rajta, ahol a változó társadalmi-gazdasági környezet, a gazdasági fejlődés, az EU-s elvárások, szabályozások ezt szükségszerűvé tették. Egy számviteli jegyzet megírásakor alapvető elvárás, hogy az aktuális számviteli, cégjogi, adózási

környezet szerint készüljön. A számvitelt oktatók (szerzők) a három lépcsős számviteli oktatás (könyvviteltan, mérlegtan, eredménytan) fokainak megfelelően igyekeznek a számvitel legfrissebb szabályozásának megfelelni (így jelen szerző a 2000 évi C törvény 2006. évre vonatkozó szabályozását is beépíti mostani jegyzetébe, a könyvviteltanba). Az egyéb hatályos jogszabályi környezetnek is meg akar felelni a jegyzet a szükséges és lehetséges mértékben (pl. az általános áfakulcsnál a 2006-tól érvényes 20 %-os értékkel számol) Ez a jegyzet és a későbbiekben erre épülők is elsősorban az un. vállalkozási számvitelnek megfelelő ismereteket ölelik fel, így értelemszerűen a specialitásokat legfeljebb csak érintik (pl. pénzintézeti számvitel, költségvetési szervek számviteli rendje) A jegyzet alapvetően a kettős könyvvitel rendszerében vállalja fel a hallgatók eligazítását, így az egyszeres könyvvitel (a

pénzforgalmi szemléletű számvitel) csak érintőlegesen kerül szóba. A jegyzet igyekszik gyakorlatias szemléletben végigvezetni az olvasót a számvitel alapjain, ugyanis a számvitel egy erősen gyakorlat-orientált része a közgazdaságtudománynak. A vállalkozó, a vállalkozás, a gazdálkodó, a cég, a társaság, a szervezet fogalmát általánosságban használjuk, bár tudjuk, hogy leginkább a gazdálkodó fogalma felelne meg a számviteli rendszer alanyának. A jegyzethez szorosan kapcsolódik (annak részeként) a példatár tesztekkel, feladatokkal, példákkal. A szerző (és későbbi szerzőtársak is) hosszú oktatási gyakorlati tapasztalata alapján a megértésre, a megértetésre helyezi a hangsúlyt, ezért a „duális” gazdasági eseményeknél (ahol jelen van legalább egy másik piaci szereplő is) lehetőség szerint bemutatja a másik szereplőnél is a könyvviteli megoldást. Tapasztalata szerint a követelés és kötelezettség, a vevő és

szállító, a kapott és adott kölcsön, a bevétel és költség, az előzetesen felszámí- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 5 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Bevezetés Vissza ◄ 6 ► tott és fizetendő ÁFA stb. dualitása okozza a legtöbb megértési problémát Tisztelt Olvasó! Ha a jegyzettel kapcsolatban bármilyen észrevétele van, ossza meg a szerzővel. Aki ezért előre is hálás köszönettel tartozik A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 6 ► I. RÉSZ I. INFORMÁCIÓ ÉS SZÁMVITEL Számvitel I. A gazdálkodók és az információ A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 8 ► 1. A gazdálkodók és az információ A gazdálkodók – mint azt a rokon tudományterületekből az olvasó is ismerheti – folyamatosan döntésre kényszerülnek: hogyan használják a szűkösen

rendelkezésre álló erőforrásokat valamilyen cél elérése érdekében (például a vállalkozó maximális profitot szeretne realizálni). A különböző időtávra szóló döntéseket mérlegelés előzi meg, s a döntés megalapozottsága sok tényező függvénye. E tényezők sokaságából kiemelkedik az információ, amely nélkül a döntési helyzetbe került személy legfeljebb csak intuíciójára (megérzésére) támaszkodhat. Ez utóbbinak persze megvan a szerepe a gazdasági döntésekben is (és nem csak a rulettasztal mellett), de a felgyorsult modern üzleti élet csataterein az információ jelenti az igazi nehéztüzérséget. A köznapi nyelvhasználatban szinonimaként kezeljük az ismeret, adat és információ szavakat. Az ismeretet mindig valamilyen közeg közvetíti, ami lehet élő vagy gépi hanghullám, papír, képernyő stb. Fizikailag és szellemileg ép emberek, erre szolgáló gépek képesek ezek észlelésére és értékelésére, de

egyáltalán nem biztos, hogy fel is fogják. Az adott nyelven nem tudók hiába hallgatják a külföldi rádióadást, de a nyelvet ismerőkkel is előfordulhat, hogy nem értik meg az adásban elhangzottakat, mert olyan témáról szól, amihez egyáltalán nem értenek. Csak a témához értő rádióhallgató számára válik az adásból szerzett ismeret adattá. Az adat értelmezhető (észlelhető, értékelhető, felfogható és megérthető) ismeret. (Halassy 1994, 8 o) Az adat még nem információ. Információ csak akkor lesz, ha az észlelő képes abból új ismeretet szerezni Az információ új ismeretté értelmezett adat. (Uo 9 o) Egy adat értelmezése viszont az értelmező embertől is függ, aki saját korábbi ismeretei alapján értelmez. Egy gyógyszer hatóanyagának mennyisége az orvos számára adat, de információ csak akkor lesz, ha az orvos először találkozik a gyógyszerrel, illetve akkor, ha a gyártók megváltoztatták a hatóanyag

mennyiségét. Ahogy az új ismeret megjelenik, a régi részben, vagy egészben elavul, eltűnik az újdonság értéke. Ez az elavulás bekövetkezhet anélkül is, hogy A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 8 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A gazdálkodók és az információ Vissza ◄ 9 ► erről tudomást szereznénk, azaz új információhoz jutnánk. Ezért nagyon fontos a naprakész és minél pontosabb ismeret. A pontosság és gyorsaság között, mint az információt jellemző két fontos paraméter között, van egyfajta átválthatóság (helyettesítés), de ennek további taglalása nem feladatunk /Néha az információ pontosságánál lényegesebb kérdés annak gyorsasága, számvitelben ez általában fordítva igaz, legtöbbször a pontosság oltárán áldozzuk fel a gyorsaságot./ A sok adat értelmezéséhez valamilyen szinten ismerni kell az információ

keletkezésének, feldolgozásának folyamatát. Egy konszolidált mérleg információtartalmát csak az fejtheti meg, értheti meg, aki tisztában van legalább a konszolidálás céljával, alapvető elveivel, technikájával, valamennyire rálát a folyamatára is – ez viszont már meglehetősen magas szintű számviteli tudást, ismeretet feltételez. A gazdaságban az információt, fontosságára tekintettel, akár az egyik termelési tényezőnek, erőforrásnak is nevezhetnénk. A vállalkozás naponta, óránként, sőt percenként fogadja a környezetétől jövő híreket (például a valutaárfolyamok alakulásáról, a versenytársak stratégiájáról, taktikájáról, az állami szabályozásról, a munkapiacról, vevőiről stb.) A számtalan helyről, különböző módon, más-más időben érkező, különböző pontosságú és fontosságú információkat fogadni kell, fel kell dolgozni, át kell alakítani, „emészthetővé” kell tenni a döntési

kényszerben lévő vezetés számára. A jó döntéshez jó információ kell. A menedzsment a belső felhasználású információk legfőbb fogyasztója, amely egyszerűen mindenkor mindent szeretne tudni a cégről, nem csak annyit, mint a külvilág A vállalati belső információigények részben műszaki-technikai, részben pedig szorosan kapcsolódva hozzájuk – gazdasági-pénzügyi jellegűek. A gazdasági-pénzügyi jellegű információigényeknek csak egy komplex pénzügyi-számviteli rendszer, mint vállalati rendszer egyik alrendszere, tud eleget tenni. Még inkább szükség van erre a rendszerre, ha azt is figyelembe veszszük, hogy a vállalat nemcsak inputként fogadja az információkat, hanem akarva, de néha akaratlanul maga is létrehoz ilyeneket, amelyek egy része output jellegű lesz, kibocsátja a külvilág felé, más részét belső használatra szánja. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 9 ► Számvitel

I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Érdekek és szabályozás Vissza ◄ 10 ► 2. Érdekek és szabályozás A gazdálkodó a környezetével állandó információ csere kapcsolatban áll, a vállalat környezete is pontos és friss információkat szeretne kapni egy-egy vállalatról. Az információszerzésben és – létrehozásban érdekeltek ars poétikája – bár kissé humorosan: „rólad mindig mindent, rólam semmit, azt is csak ritkán”. Hiszen a jó információ birtoklása a hatalmat és a gazdagodás lehetőségét jelenti A legkülönfélébb gazdasági érdekek hordozói a vállalatról szeretnének a megfelelő információhoz jutni, hogy sajátos érdekeiket érvényesíthessék. • A tulajdonosokat elsősorban a vagyon gyarapodása érdekli, illetve a kapott (kapható) osztalék nagysága és annak fajlagos viszonya befektetett tőkéjükhöz. Ezért számukra a múltbeli, a jelenbeli és a jövőbeli információ egyaránt

fontos, hiszen ettől függ, hogy megtartják-e vagy eladják befektetésüket (ahogy manapság mondják a pénzügyesek: átalakítják-e portfoliójukat) • A cég vezetői – a menedzserek – a fenti információkat sokkal részletesebben kívánják megismerni, más metszetben is szeretnék látni, hiszen saját jövőjük is a cég jövőjének egyenes következménye. Noha lehetnek tulajdonosok is, többségükben mégis alkalmazottak, akiknek jövedelme a vállalkozásból származik, s ezen túl a vállalkozás a színhelye szakmai és karriercéljaik megvalósításának. A menedzserek jövedelme függ a vállalat eredményétől, amennyiben érdekeik egybeesnek a tulajdonosok érdekeivel, de szakmai és karriercéljaik szembe is kerülhetnek a tulajdonosi érdekekkel. • A vállalkozás hitelezői elsősorban a cég rövid távú fizetőképességét és hosszú távú jövedelemtermelő képességét szeretnék szemügyre venni, vagyis azt, hogy a vállalkozás eleget

tud-e tenni a hitelezőkkel szembeni fizetési kötelezettségének (törlesztés és kamat). Mi az esélye annak, hogy visszakapják átengedett értékeiket, és mi a valószínűsége annak, hogy esetleg veszteség éri őket, és mekkora a veszteség nagysága. A hitelezőket emiatt különösen érdekli a vállalkozás saját tőkéjének nagysága és annak alakulása. • A munkavállalók (nemcsak a vállalkozás dolgozói, de azért elsősorban ők) is tudni szeretnék mennyire biztos a munkahelyük ma és hol- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 10 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Érdekek és szabályozás Vissza ◄ 11 ► nap. Milyen a cég munkaerő-megtartó, felvevőképessége, van-e növekedési potenciálja, milyenek a jövőben várható jövedelmek? • A piaci partnerek (vevők és szállítók, ez utóbbiak legtöbbször egyben hitelezők is) látni szeretnék egy cég

stabilitását, jogosan szeretnék tudni, hogy számíthatnak-e rá a következőkben is saját piaci pozíciójuk javítása érdekében. A vevői érdekek még a hitelezői érdekkel is egybecsenghetnek • A költségvetés érdeklődése (megszemélyesítve az APEH vagy a helyi önkormányzat által) is teljesen érthető, amely a múltra, a jelenre és a jövőre egyaránt kiterjed. Számolhat-e a cég által befizetendő adókkal, illetékkel, várhatóan mekkora összeggel, a már befizetett adókat a törvényes előírások alapján számították-e stb. Várható-e, hogy a vállalkozás további munkaerőt fog foglalkoztatni, vagy munkaerő kerül ki a munkapiacra, ami esetleg a helyi önkormányzat gondjait növelheti. • Anélkül, hogy a felsorolást teljessé tennénk, meg kell még emlékeznünk a konkurencia határtalan információigényéről is. A felsorolás utolsó szereplői szinte kikényszerítik a következő kérdéseket. Milyen mértékben legyen nyilvános

az információ; a nyilvános információ milyen mélységű legyen; kiknek legyen nyilvános; és a nyilvánosság hogyan valósítható meg a gyakorlatban? Az információk nyilvánosságán kívül fontos szempont az is, hogy a vagyonelemek értékelése és a vagyon bemutatásának formája is szabályozott legyen, lehetőleg elkerülendő az értékelés szubjektivitását, és megteremtendő az összehasonlítások lehetőségét. Ha e kérdések megválaszolását a fenti gazdasági szereplőkre bíznánk, akkor nagyon eltérő, akár szélsőségekbe is hajló válaszokat kapnánk, hiszen az egyes szereplők érdekei többnyire ellentmondanak egymásnak. Ezt az ellentmondást és annak feloldását a modern vegyes gazdaságok nem bízhatják a néha mindenhatónak gondolt piaci mechanizmusokra (és például az „ipari kémkedésre”). A piac mechanizmusa szerint minden dolog legfeljebb annyit ér a piacon, amennyit hajlandók érte fizetni. Ha az információnak is a

megszerezhető haszon szerint alakulna ki az ára, akkor ezt nagyon sokan nem tudnák megfizetni. Ebből következően, csak egy objektív, a napi érdekektől mentes szervezetnek szabad megfogalmazni azokat a válaszokat, amelyeket a fenti kérdésekre adni lehet és kell. A demokrácia, az igazságosság, a gazdaság versenyhelyzetben tartása megköveteli, hogy valamilyen szintű ismerethez az adott cég gazdálkodá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 11 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A számvitel Vissza ◄ 12 ► sáról bárki térítés nélkül is hozzájusson. Ezt a minimum információt az államok – általában – törvényi szinten szabályozzák. Magyarországon a Számviteli törvény (2000. C trv, a továbbiakban sokszor röviden Szt) írja elő, hogy a gazdálkodóknak milyen időszakról, mikor, milyen formában és részletezettséggel kell információt szolgáltatni

a külvilág felé. Ezen információkat a beszámoló tartalmazza, amelyet a cégbíróságon kell letétbe helyezni. Ezek milyensége a cég beszámolási kötelezettségének függvényében alakul ki (erre később visszatérünk). Ezekbe az iratokba bárki betekinthet, róla másolatot készíthet – azaz informálódhat. A magyar beszámolók korlátozottan nyilvánosak. Ezen azt kell érteni, hogy a cégbírósági letétbe helyezés mellett nem kell minden mérleget közzé is tenni országos szaklapban. A közzétett formáját is a jog szabályozza A beszámolóból nyerhető információk minimumát és részletezettségét, valamilyen formáját a Számviteli törvény határozza meg, maximumát pedig a vezetői igények, a mentalitás, a szokások, a haszon/ráfordítás elv stb. Nyilvánvalóan egy cégnek nem lehet több számviteli információs rendszere: egy olyan, amely a külvilágnak (például az APEH-nek), egy másik, amely a tulajdonosoknak és egy harmadik,

amely a vezetésnek szolgáltat információs outputokat. A számvitelnek csak egy egységes rendszere épülhet ki, amely magában egyesíti a fentiek mindegyikét, így a vezetői számvitelt is. 3. A számvitel A számvitel a vagyon, a gazdálkodási folyamatok, a gazdasági események megfigyelését, mérését, feljegyzését, előre kialakított rendszerben való feldolgozását, ellenőrzését, elemzését, és a megfelelő információs outputok előállítását jelenti. A megfelelő információ követelményének a számvitel csak akkor felel meg elégséges mértékben, ha az outputok révén hitelt érdemlően tudja bemutatni a gazdálkodó, a vállalkozás valós vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét. A számviteli rendszer legyen képes arra, hogy az újratermelés teljes ciklusában jelentkező termelési, elosztási, csere-, fogyasztási folyamatokat feldolgozza, visszatükrözze. Ezt tegye a maga teljességében pénzértékben és természetes

mértékegységben. Ezért a számvitelben a folyamat és a folyamat végső számviteli dokumentumai egymástól elválaszthatatlanok. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 12 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A számvitel Vissza ◄ 13 ► Csak megfelelő számviteli eljárások után várható megbízható, valós képet tükröző számviteli dokumentáció. Természetesen a számvitel ennél többet is jelent, hiszen jelent egy szemléletet, egy elméleti rendszert, egy gyakorlatias tudományterületet is, amelyben sajátos rendszerszemlélet uralkodik, sajátos nyelvezettel. A számvitel területei A felsorolás, a részterületek elhatárolása és sorrendje mindig egy kicsit önkényes, az irodalomban is többféle csoportosítás található. Mi a részterületek egymásra épülését tekintjük legfontosabbnak: • • • • • a bizonylatolás, a bizonylati rend, a könyvvezetés,

a könyvvitel, a beszámolás, a könyvvizsgálat, a letétbe helyezés és közzététel. Ez a felsorolás nem azt jelenti, hogy nem tartjuk fontosnak például az önköltségszámítást vagy a beszámoló elemzését. Csupán azért nem tekintjük önálló részterületnek, mert részben beleértjük őket a felsoroltakba (például a beszámoláshoz szervesen, sőt kötelezően kapcsolódik a mérlegelemzés), másrészt a törvény a legtöbb vállalkozásnak nem írja elő őket tételesen, így lényegében a vállalkozásra bízza, hogy például az önköltségszámítás mennyire önálló alrendszer az információs rendszeren belül. (Véleményünk szerint profitorientált szervezet e nélkül természetesen nem létezhet – lásd később!) Emeljük ki a könyvvezetést, könyvvitelt, hiszen a többi részterület ezáltal kapja meg az igazi értelmét, bontakoztatja ki igazi funkcióját. Még akkor is így van ez, ha a törvény a kimeneti szabályozásra, a

beszámolóra helyezi a hangsúlyt. A könyvvitel olyan nyilvántartási rendszer, amely bizonylatok alapján folyamatosan rögzíti a gazdasági eseményeket, amelyek a gazdálkodói szervezet vagyonában (nagyságban, szerkezetében) változást idéznek elő. Ahhoz, hogy például „a gazdasági események” fogalmát tisztázni tudjuk (hiszen a definíció sarokkövének tűnik), át kell tekintenünk egy sor fogalmat, amelyet az Olvasó már részben megismert más tárgyak kapcsán, néha a számunkra szükséges mélységig is, de nem mindig a számunkra fontos milyenségben és csoportosításban. A számviteles ugyanazt nézi, de biztos, hogy egy kicsit mást lát. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 13 ► II. RÉSZ II. A VÁLLALKOZÁS VAGYONA Számvitel I. A vagyon fogalma, számviteli szemlélete A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 15 ► 1. A vagyon fogalma, számviteli szemlélete

Gazdasági célkitűzései megvalósításához a vállalkozásnak anyagi és nem anyagi javakkal, azaz vagyonnal kell rendelkeznie. A vagyont a vállalkozás működteti, eközben az átalakul, nagysága gyarapszik, vagy fogy, esetleg változatlan marad. A vagyon nagysága és összetétele valamint az elvégzett (elvégzendő) feladat(ok) között kölcsönös kapcsolat van A feladathoz képest túlméretezett vagyon rontja a profitkilátásokat, a kedvezőtlen öszszetétel (például túl sok idegen forrásból származó vagyontárgy, hitelből finanszírozott beszerzés, ami a kamatterheket növeli) ronthatja a profitlehetőséget és a likviditást, de még a vállalat léte is veszélybe kerülhet. A vagyon – számviteli értelemben – mindig két metszetben jelenik meg: eszközként és forrásként. A hozzá nem értő számára úgy tűnhet, mintha a vagyont öncélúan megkettőzték volna. Ezt a jelenséget és egyben követelményt, hogy ugyanannak a dolognak kétféle

minőségi megjelenése is fontos a számvitelben, a „mi az?” és a „miből, honnan származik?” kérdésre adott válasszal oldja meg a számvitel (könyvvitel). A vagyonrészekről kettős feljegyzést vezet a gazdálkodó Azok kétszer szerepelnek a nyilvántartásban, egyszer mint eszközök („mi a rendeltetésük?”), másodszor mint források („miből finanszírozták?”). Mivel a két nyilvántartásnak ugyanaz a vagyon a tárgya, szükségszerű, hogy a két szempontú megközelítés pénzben kifejezett végösszege meg kell, hogy egyezzen egymással. Ez az összefüggés a kettős könyvvitel egyik alapja. A vagyon értelmezése mindig egy adott időpontra vonatkozik, így a vagyon statikus mérőszám, állapotot tükröz. Természetesen két különböző időpontban mért vagyoni állapot összevetése már vagyonváltozást mutathat, így a statikus állapotok egymásutánisága (csakúgy, mint a mozifilmnél az egyes képek sorozata) dinamikus elemzést is

lehetővé tesz, a vagyont mozgásában is szemlélhetjük. Ha a vállalkozás vagyonát a gazdálkodásban, az újratermelésben betöltött funkciója szerint tartjuk nyilván, akkor eszközökről (idegen szóval aktívák) beszélünk. Ha a vállalkozás vagyonát a származása, az eredete szerint tartjuk nyilván, akkor forrásokról (idegen szóval passzívák) beszélünk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 15 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 16 ► 2. A vagyon számviteli kimutatása 2.1 A leltár A vállalat eszközein, forrásain belül fajtánként többféle minőségű és mennyiségű vagyoni elem fordulhat elő. Egy kereskedelmi vállalatnak akár több száz, de akár több tízezer vevője és szállítója is lehet, és ugyancsak sokféle árucikket forgalmazhat. A leltár olyan részletes vagyoni kimutatás, amely a vállalkozás

eszközeit és forrásait fajtánként mennyiségben, minőségben és értékben mutatja ki egy adott időpontban. A fenti definícióban szereplő időpont a leltár fordulónapja. A működés megkezdésekor összeállított leltár a nyitó leltár Egy időszak végén készült leltár a záróleltár. A leltározás a befektetett és forgóeszközök, valamint azok forrásai, továbbá az idegen tulajdonú eszközök valóságban meglevő állományának megállapítása. A leltározási tevékenységhez tartozhat a hiányok és többletek megállapítása és azok rendezése, valamint a selejtezendő és csökkent értékű eszközök feltárása is. A mérlegkészítés időpontjában a mérlegnek a tényleges vagyoni helyzetet kell rögzítenie. Ezért a szabályszerű leltár, leltározás az előbbi követelményt kielégítő mérleg elkészítésének előfeltétele. A leltározás célja: • a helyes eszköz- és forrásállományok megállapításán keresztül a

mérleg valódiságának biztosítása, • a könyvelés, illetve nyilvántartások helyességének ellenőrzése, egyúttal a bizonylati fegyelem megszilárdításának elősegítése, • a vállalkozói tulajdon védelme és az anyagi felelősök elszámoltatása, • a csökkent értékű készletek valamint a használaton kívüli eszközök feltárása. A mérleg alapja tehát a leltár, annak teljessége érdekében szükségszerű, hogy a leltár tartalmazza a vállalkozás minden eszközét és ezek forrását. A mérlegvalódiság elvéből következik, hogy a leltárban nem lehet saját tulajdonként felvenni a • bérelt vagy kölcsönvett, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 16 ► Számvitel I. A vagyon számviteli kimutatása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 17 ► • az eladott, de el nem szállított, • a vállalkozásnál tárolt idegen tulajdonú eszközöket. A leltárnak

mind mennyiségileg, mind pedig a tulajdonviszonyok tekintetében a valóságot kell tükröznie, ugyanez vonatkozik az eszközállapot minősítésére, melynek következtében csökkent értékű eszköz nem szerepelhet teljes értékűként. A leltár funkciója még az is a tényleges vagyon-megállapítás mellett, hogy a könyvelés szerinti eszköz- és forrásállományt egybevesse a tényleges helyzettel. Az eltérést a könyvelésben helyesbíteni kell Továbbá: a leltár a bizonyítéka és biztosítéka annak, hogy minden egyes mérlegtétel a vállalkozásnál fellelhető tényleges vagyont takar. Az előző egyezőség miatt a mérleg és a leltár fordulónapja csak azonos lehet. A számviteli törvény szerint a leltár összeállítása kötelező, a tényleges leltározás bizonyos speciális esetekben nem. A leltárt, amelyen fel kell tüntetni a fordulónapot és az aláírás időpontját, a megfelelő személyek aláírása hitelesíti. 2.2 A mérleg A

gazdálkodói szervezet, a vállalkozás vezetői időről időre szeretnék tudni, hogy mekkora vagyonnal rendelkeznek, milyen a vagyon összetétele, változott-e az adott időszak alatt. (Ilyen igények a külső környezetből is rendszeresen érkeznek a vállalkozáshoz.) A vagyon kimutatását, megállapítását szolgálja a mérleg elkészítése. A könyvviteli mérleg egy olyan számviteli okmány, amely egy adott időpontra vonatkozóan mutatja be a vállalat eszközeit és forrásait pénzértékben, összevontan. A mérleg lehet kétoldalas (mint a klasszikus kétserpenyős piaci mérleg), ahol az eszközök és források egymással szembeállítva jelennek meg. A kétoldalúság nem feltétlenül szükséges kellék, de nagyon világossá teszi az eszköz-forrás összefüggést. (A kétserpenyős piaci mérleg két serpenyőjébe ugyanolyan nagyságú súlyt kellett helyezni, hogy a két oldal egyensúlyban legyen – innen származhat a fogalom is) A mérlegnek nem csak

alakilag lehet több fajtája, hanem funkciója szerint is sokféle mérleget ismerünk (éves beszámoló mérlege, átalakulási vagyonmérleg, felszámolási vagyonmérleg, konszolidált mérleg stb.) Ezekkel a második kötetben foglalkozunk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 17 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 18 ► A mérleg bal oldala az eszközöket tartalmazza egyfajta logikai sorrendben. Ez a logikai sorrend a várható lekötési idő függvényében rendezi be a mérleget. Előre kerülnek azok az eszközök, amelyeket a vállalkozás várhatóan és szándékai szerint hosszabb ideig tart birtokában, akar használni. Ha kissé leegyszerűsítjük a helyzetet, ezt fordított likviditási sorrendnek is nevezhetjük, hiszen az eszközök pénzzé való átalakulásának várható ideje szerint kerülnek előbbre vagy hátrább. Ezért

természetes, hogy a pénzeszközök a lista végére kerülnek. A mérleg jobb oldalán a forrásokat találjuk. A források hasonló rendező elv szerint kerülnek a mérlegbe besorolásra, mint az eszközök Azok a források kerülnek előre, amelyek leghosszabb ideig (akár lejárat nélkül) jelentenek fedezetet a vállalkozás eszközeire, és azok kerülnek hátrább, amelyeknek egyre rövidebb a lejárata. Természetesen más logikájú mérleget is ismerünk, ahol más a rendező elv is – ilyen például a hitelintézetek mérlege. Meg kell jegyeznünk, hogy az eszközök besorolásánál szubjektív elem is megjelenhet, hiszen a besorolás a vállalkozás szándékától is függ. Ugyanez a forrásoknál ritkán érvényesülhet, mert itt a besorolást általában a vállalkozáson kívüli okok, szándékok befolyásolják. Egy lehetséges sematikus mérlegsémát mutatunk be a továbbiakban. A mérlegnek van egy sora (D. VII Mérleg szerinti eredmény), amely egy egész

időszak eredményességét is képes kifejezni (bár maga a mérleg statikus kimutatás). Ez a sor köti össze a vagyon adott állapotát azzal a tevékenységeredménnyel, amelyet a vállalkozás két fordulónap közötti időszakban kifejtett. Ennek az időszaki tevékenységnek az eredményessége egy másik számviteli okmányból, az eredménykimutatásból olvasható ki. (Ennek tárgyalása alapvetően a könyv harmadik kötetének feladata lesz.) Szemléltetésül a továbbiakban bemutatjuk a Számviteli törvényben szereplő egyik előírt tagolású mérleget is. Az egyes mérlegtételek tartalmával a második és a harmadik kötetben foglalkozunk részletesen A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 18 ► Számvitel I. A vagyon számviteli kimutatása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 19 ► Mérleg, 200. december 31 ESZKÖZÖK A. Befektetett eszközök I. Immateriális javak II. D.

Tárgyi eszközök III. Befektetett pénzügyi eszközök B. Forgóeszközök I. Készletek II. Követelések III. Értékpapírok E. F. IV. Pénzeszközök C. Aktív időbeli elhatárolások G. Eszközök összesen A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató FORRÁSOK Saját tőke I. Jegyzett tőke Ebből: visszavásárolt tulajdonosi részesedés névértéken II. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke (–) III. Tőketartalék IV. Eredménytartalék V. Lekötött tartalék VI. Értékelési tartalék VII. Mérleg szerinti eredmény Céltartalékok Kötelezettségek I. Hátrasorolt kötelezettségek II. Hosszú lejáratú kötelezettségek III. Rövid lejáratú Kötelezettségek Passzív időbeli elhatárolások Források összesen Vissza ◄ 19 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 20 ► 1. számú melléklet a 2000 évi C törvényhez „A” változat

Eszközök (aktívák) A. Befektetett eszközök I. Immateriális javak 1. Alapítás-átszervezés aktivált értéke 2. Kísérleti fejlesztés aktivált értéke 3. Vagyoni értékű jogok 4. Szellemi termékek 5. Üzleti vagy cégérték 6. Immateriális javakra adott előlegek 7. Immateriális javak értékhelyesbítése II. Tárgyi eszközök 1. Ingatlanok és a kapcsolódó vagyoni értékű jogok 2. Műszaki berendezések, gépek, járművek 3. Egyéb berendezések, felszerelések, járművek 4. Tenyészállatok 5. Beruházások, felújítások 6. Beruházásokra adott előlegek 7. Tárgyi eszközök értékhelyesbítése III. Befektetett pénzügyi eszközök 1. Tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban 2. Tartósan adott kölcsön kapcsolt vállalkozásban 3. Egyéb tartós részesedés 4. Tartósan adott kölcsön egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban 5. Egyéb tartósan adott kölcsön 6. Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapír 7.

Befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése B. Forgóeszközök I. Készletek 1. Anyagok 2. Befejezetlen termelés és félkész termékek 3. Növendék-, hízó- és egyéb állatok 4. Késztermékek 5. Áruk 6. Készletekre adott előlegek II. Követelések 1. Követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők) 2. Követelések kapcsolt vállalkozással szemben 3. Követelések egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben 4. Váltókövetelések 5. Egyéb követelések III. Értékpapírok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 20 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 21 ► 1. 2. 3. 4. Részesedés kapcsolt vállalkozásban Egyéb részesedés Saját részvények, saját üzletrészek Forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok IV. Pénzeszközök 1. Pénztár, csekkek 2. Bankbetétek C.

Aktív időbeli elhatárolások 1. Bevételek aktív időbeli elhatárolása 2. Költségek, ráfordítások aktív időbeli elhatárolása 3. Halasztott ráfordítások Eszközök összesen Források (passzívák) D. Saját tőke I. Jegyzett tőke Ebből: visszavásárolt tulajdoni részesedés névértéken II. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke (–) III. Tőketartalék IV. Eredménytartalék V. Lekötött tartalék VI. Értékelési tartalék VII. Mérleg szerinti eredmény E. Céltartalékok 1. Céltartalék a várható kötelezettségekre 2. Céltartalék a jövőbeni költségekre 3. Egyéb céltartalék F. Kötelezettségek I. Hátrasorolt kötelezettségek 1. Hátrasorolt kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben 2. Hátrasorolt kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben 3. Hátrasorolt kötelezettségek egyéb gazdálkodóval szemben II. Hosszú lejáratú kötelezettségek 1. Hosszú lejáratra kapott kölcsönök 2.

Átváltoztatható kötvények 3. Tartozások kötvénykibocsátásból 4. Beruházási és fejlesztési hitelek 5. Egyéb hosszú lejáratú hitelek 6. Tartós kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben 7. Tartós kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben 8. Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 21 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 22 ► III. Rövid lejáratú kötelezettségek 1. Rövid lejáratú kölcsönök – ebből: az átváltoztatható kötvények 2. Rövid lejáratú hitelek 3. Vevőktől kapott előlegek 4. Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók) 5. Váltótartozások 6. Rövid lejáratú kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben 7. Rövid lejáratú kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban

lévő vállalkozással szemben 8. Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek G. Passzív időbeli elhatárolások 1. Bevételek passzív időbeli elhatárolása 2. Költségek, ráfordítások passzív időbeli elhatárolása 3. Halasztott bevételek Források összesen A Szt. időközben /2005-től/ bevezette a valós értéken való értékelés lehetőségét, amely további részletezettséget eredményezett a fenti mérlegben, de ezek bemutatásától most eltekintünk. A mérlegben teljesül: Összes eszközérték = Összes forrásérték Ez a mérlegegyezőség elve. Ha csak minimálisnak tűnő eltérés is van a mérleg két oldalának főöszszegében, ez számviteli hibát jelez. Azt jelenti, hogy a számvitel valamelyik fázisában (elsősorban a könyvelésben) hibát követtek el, amelyet fel kell tárni, és ki kell javítani. (Előfordulhat, hogy az eltérés valóban szinte lényegtelen – például kerekítési – hibának látszik, és valójában kétirányú,

sokmilliós eltérés lehet mögötte, amelyek csaknem kiegyenlítették egymást.) Ha a két oldal egyezősége fennáll, az sem jelenti feltétlenül azt, hogy hibátlan volt a könyvelési, számviteli munka. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 22 ► Számvitel I. A vagyon számviteli kimutatása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 23 ► 2.21 Az eszközök csoportosítása 1 a mérlegben A továbbiakban az eszközök, források, költségek, ráfordítások és az eredménykategóriák csoportosításánál, részletezésénél a számviteli törvény által meghatározott ma érvényes rendszert tekintjük alapnak. A törvény különféle mélységű dokumentumok készítését írja elő (az éves beszámoló tagoltsága más, mint az egyszerűsített éves beszámolóé), ezért mi elsősorban az éves beszámoló alkotóelemeinek részletezettségét, mint teljességet tekintjük alapnak,

azzal a megszorítással, hogy a könyvviteli alapok tárgyalásánál a nehezebben érthető mérlegtételek, vagyoni jelenségek taglalását mellőzzük. Természetesen a későbbiekben már a szükséges mértékben és mélységben foglalkozunk ezekkel a dolgokkal is. Az eszközök közé olyan – értékkel bíró – pénzben kifejezhető, a vállalkozás rendelkezésére álló dolgok kerülhetnek, amelyek a jövőben várható haszon reményében szolgálják a vállalkozást. A termelésben betöltött szerepük szerint az eszközöket két nagy csoportba soroljuk. Ezek a • befektetett eszközök és a • forgóeszközök. A) A befektetett eszközök: olyan eszközök, amelyek a vállalkozási tevékenységet tartósan, várhatóan egy évnél hosszabb ideig szolgálják. Ez feltételezi, hogy az eszköz alkalmas arra, hogy 1 éven túl is használják, és a szándék meg is van ehhez. Pl az egy éven belül lejáró értékpapírt hiába akarná valaki egy éven túl

felhasználni, értékesíteni, ugyanakkor egy hosszabb használatra alkalmas dolgot is lehet rövidebb ideig használni, mint egy év. A befektetett eszközökön belül további három csoportot képezhetünk: • immateriális javak, • tárgyi eszközök, • befektetett pénzügyi eszközök. I. Immateriális javak: azok a nem anyagi javak, amelyek közvetlenül és tartósan szolgálják a vállalkozási tevékenységet és gyakran egy idegen tulajdonú eszközhöz – materiális eszközhöz - is köthetők. Ilyenek lehetnek az ingatlanhoz nem kötődő vagyoni értékű jogok (például bérleti jog, névhasználati jog): ezek olyan, önmagukban is forga1 Részletesebben lásd Számvitel II. Mérlegtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 23 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 24 ► lomképes jogok, amelyek más gazdálkodótól kerültek a

vállalkozáshoz (például vétel, apport útján). Ezek a jogok valamely idegen tulajdonú eszközhöz kötődnek, de önmagukban is (az eszköz nélkül is) értékük van Immateriális jószág még az alapítás átszervezés aktivált értéke, a kísérleti fejlesztés aktivált értéke, a szellemi termékek (ezen javaknál a besorolás kritériuma, hogy a gazdálkodó ne csak a használati jogát szerezze meg a jószágnak, mondjuk a szoftvernek, hanem minden jogosítványt), az üzleti vagy cégérték. 2 II. Tárgyi eszközök: azok az anyagi eszközök, amelyek tartósan, több mint 1 évig közvetlenül vagy közvetetten szolgálják a vállalkozás tevékenységét. Lehetnek: • Ingatlanok és a hozzájuk kapcsolódó vagyoni értékű jogok: a föld és minden olyan anyagi eszköz, amelyet a földdel tartós kapcsolatban létesítettek. Így: földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, építmény, bánya stb. és az ezekhez kötődő jogok

(például bérleti jog) • Műszaki berendezések, gépek, felszerelések, járművek: a vállalkozás alaptevékenységét közvetlenül szolgáló gépek, berendezések, szállítóeszközök, szerszámok, hírközlő berendezések, számítástechnikai eszközök, járművek (például teherautó). • Egyéb berendezések, felszerelések és járművek a vállalkozási tevékenységet általában közvetett módon szolgáló gépek, berendezések, járművek, irodai, igazgatási felszerelések, üzemi és üzleti felszerelések, berendezési tárgyak (például az adminisztrációt szolgáló személygépkocsik). • Tenyészállatok (állatok találhatók még a készletek között is). Az elhatárolás alapja a betöltött gazdasági funkció A tenyészállatot valamilyen leválasztható termékéért vagy szolgáltatásáért tartják. A hízóba állított sertés készlet, a tenyészkan és az anyakoca befektetett eszköz. • Befejezetlen beruházások, felújítások: a

tárgyi eszközök beszerzési és előállítási ráfordításai (költségei), amíg az eszközöket nem helyezik üzembe (nem aktiválják). Ide értendő sok esetben a meglévő eszközök átalakítása, felújítása is. 2 Részletesebben lásd Számvitel II. Mérlegtan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 24 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 25 ► III. Befektetett pénzügyi eszközök: más piaci szereplőhöz (vállalkozásba) azzal a céllal kihelyezett eszközök, hogy onnan tartós jövedelemre (osztalékra, illetve kamatra) tegyen szert a vállalkozás, vagy befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőséget érjen el (Itt is kritérium az 1 éven túli jelleg). A befektetett pénzügyi eszközök további csoportjai: • tartós részesedés kapcsolt és egyéb vállalkozásban, • tartós hitelviszonyt megtestesítő

értékpapírok, • hosszú lejáratú követelések. A tartós részesedések olyan pénzügyi befektetések, amelyeket azért szerez meg a vállalkozás (és lesz tulajdonos!), hogy utánuk osztalékot kapjon (például részvény, üzletrész). A részesedések egyúttal irányítási, ellenőrzési jogot is biztosíthatnak. Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok azok a befektetések, amelyek után általában kamatot kap a vállalkozó, illetve árfolyamnyereséget remél. Itt tartjuk nyilván azokat az állampapírokat is, amelyek lejárata több mint egy év A hosszú lejáratú követelések közé tartoznak a más vállalkozóknak tartósan kölcsön-adott (kamatjövedelem és/vagy tartós kapcsolat biztosítása céljából) pénzeszközök és a tartósan lekötött bankbetétek. B) Forgóeszközök: azok a gazdasági eszközök, amelyek jellemzően egy termelési ciklusban vesznek részt, vagy várhatóan egy évnél nem hosszabb ideig szolgálják a

vállalkozás tevékenységét. A forgóeszközök főbb csoportjai: I. Készletek: A vállalkozási tevékenységet közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök, amelyek rendszerint egyetlen tevékenységi folyamatban vesznek részt. Eredeti megjelenési alakjukat vagy elveszítik, vagy változatlan állapotban maradva eladásra kerülnek Lehetnek vásárolt és saját termelésű készletek. A vásárolt készletek Anyagok Ide tartoznak az: • alapanyagok: (az előállított termék jelentős részét alkotják, értékük teljesen átmegy az előállított termék értékébe), • segédanyagok: (az alapanyag feldolgozását segítik elő), A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 25 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 26 ► • üzem- és fűtőanyagok: (gépek, járművek működtetését, épületek energiaellátását szolgálják).

Áruk A változatlan állapotban való továbbadás (kereskedelmi forgalomba hozás) céljából beszerzett készletek. Vannak speciális árukészletek, mint például a göngyölegek. Ezek olyan csomagolási eszközök vagy edényzetek, amelyek rendeltetésüknek megfelelően többször is felhasználhatók, és kísérik az árut egyik vállalkozástól a másikig, esetleg a fogyasztóig, és persze 1 éven túli kort is megérhetnek (ez erősíti a szabályt, mint kivétel). Saját termelésű készletek A vállalati tevékenység eredményeképpen létrehozott új használati értékeket jelenti. Csoportosításuk a „készültségi fok alapján történik A befejezetlen termelés az a leendő termék, amely már nem anyag, mert legalább egy technológiai műveletet elvégeztek rajta, ugyanakkor még valahol egy zárt technológiai folyamat közben található (például az a féltengely, amelyet már leesztergáltak, de még nem raktak össze). Félkész terméknek minősül az

a tárgy, amely már valamely zárt technológia során átment, de a következőt még nem kezdték el rajta (például a féltengelygyártó üzemben a kész féltengely, amelyet egy másik üzem majd beszerel egy gépkocsiba). A félkész termék általában továbbfeldolgozásra kerül a vállalkozáson belül, de el is adható, és egyéb felhasználása is lehetséges. Növendék-, hízó- és egyéb állatok Értelemszerűen az állatok funkciója az újratermelés folyamatában a legkülönfélébb lehet: lehet vágóállat, növendék állat, tenyészállat, igás állat, házőrző kutya stb. Ennek megfelelően az eszközök különböző csoportjaiba sorolódnának (például a tenyészállat, mivel általában 1 éven túl tartjuk, a befektetett eszközök közé kerül). Késztermékek Az olyan termék, amely a vállalat szempontjából az összes technológiai folyamaton átment, a minőségellenőrzés átvette, és készáruraktárba bevételezték (például egy autó

az autógyárban, az eladás előtt. Lehet a féltengely is késztermék, ha a vállalatnál további megmunkálásnak nem vetik alá – nem építik be egy autóba (tehát eladási célra termelték). Ebben az esetben persze nem félkész termék A tárgyi eszközök és a készletek közé tartozó tételek elhatárolása nem mindig könnyű feladat. Egy konkrét eszköz melyik mérlegtételbe kerüljön? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 26 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 27 ► Ezt a törvény taxatíve nem sorolja fel, csak elvileg határozza meg a helyét, ezzel is növelve a vállalkozások szabadságfokát, de felelősségét is. A kérdés eldöntése egy konkrét vállalatnál az ott dolgozó szakembernek már nem is olyan nehéz feladat. Hiszen a vagyont a gazdálkodásban betöltött funkciója szerint soroljuk be az eszköz oldalon,

az eszköz megjelenése ehhez csak a lehetőséget teremti meg. Vegyünk például egy esztergagépet! a) Ha a cég esztergagépeket gyárt, akkor az elkészült esztergagép késztermék lesz. b) Ha komplett megmunkáló gépsort gyárt a cég, akkor az esztergagép még félkész termék is lehet. c) Ha az esztergagép egy technológiai sor részeként közvetlenül részt vesz egy adott termék termelésében, akkor tárgyi eszköz – műszaki gép. d) Ha az esztergagép a tanműhelyben áll, és ipari tanulókat oktatnak rajta, akkor tárgyi eszköz – egyéb berendezés. e) Ha az esztergagépet éppen beszerzik vagy felújítják, akkor befejezetlen (beruházás), hogy aztán később tárgyi eszköz legyen. f) Ha bontásra vásárol esztergagépet a vállalkozás, akkor az anyagok közé soroljuk. g) Ha továbbértékesítési céllal vásárolta, akkor áruként kell szerepelnie. Stb II. Követelések Azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és

egyéb szerződésekből jogszerűen eredő és/vagy jogszabály alapján járó pénzformában kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatáshoz, teljesítéshez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez, veszteségtérítéshez stb. kapcsolódnak Követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők) Csak az adós (vevő) által elismert követelés állítható be a mérlegbe áfával együtt. Általános bizonylata a számla Ez a követelés a partnercégnél (a vevőnél) kötelezettség lesz. A vevő lehet belföldi vagy külföldi, így devizás követelés is gyakorta előfordul. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 27 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 28 ► A részesedési viszonyban lévők közötti követelések más

minőségét majd a későbbi részek tárgyalják. Immateriális javakra, beruházásokra, készletekre és nyújtandó szolgáltatásokra adott előlegek. 3 Ezek a követelések – pénzeszköz átadásából fakadnak – bekerülnek olyan mérlegcsoportokba, ahová majd az érte kapott jószág is kerül. Tehát itt a számvitel a mérlegben a jövőre vonatkozó, de a múltban gyökerező szándékot is hagyja érvényesülni Váltókövetelések Jellemzően más típusú követelés kiegyenlítése fejében kapott váltón (értékpapíron) alapuló követelés (természetesen más módon is a vállalkozás tulajdonába kerülhet, például vásárolhatja is azt). Tipikus esete, amikor áruszállításból a vevővel szembeni követelés keletkezik, a vevő ezt jogosnak ismeri el, csak éppen nem tud (esetleg nem akar) határidőre fizetni (például átmeneti likviditási zavarai vannak). Ebben az esetben váltót állíthat ki, amelyet az eladó elfogad A váltón feltüntetett

összeg (névérték) azonban magába foglalja a lejáratig esedékes kamatot is. Az eszközök között csak a névérték kamat nélküli összege kerülhet kimutatásra, pontosabban a „kiváltott” követelés összegében (aminek a helyére a váltó lép) Ez utóbbi egy általános számviteli szabály konkrét alkalmazását is jelenti: az eszközöket általában olyan értékben veheti fel a vállalkozás a könyveibe, amennyibe a megszerzése került. Ez alól a szabály alól is számos kivétel van! Egyéb követelések Lehetnek munkavállalókkal szembeni követelések, igényelt, de még nem teljesített állami támogatás, rövid lejáratra adott kölcsönök stb. Minden olyan követelés ide kerül, amelyet az előző kategóriákba nem lehetett besoroloni. III. Forgóeszközként kezelt értékpapírok Valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő forgalomképes okiratok, amelyek nélkül a jogot sem gyakorolni, sem átruházni nem lehet. (Ezek az

„okiratok” gyakran meg sem jelennek materializált alakban, néha azért mert jogszabály tiltja – pl. kft üzletrész esetén) A számvitel lényegében négy helyre sorolja be az értékpapírokat: • mindenféle részesedést megtestesítő okmány (néha nem is ölt papír alakot, ilyen például egy kft.-üzletrész), 3 A Szt. ezeket nem követelésként kezeli a mérlegben Lásd Mérlegtan! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 28 ► Számvitel I. A vagyon számviteli kimutatása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 29 ► • hitelviszonyt megtestesítő értékpapír • a követelések közé sorolt váltó és a • pénzeszközökhöz tartozó csekk. A váltó és a csekk pénzügyileg értékpapír, de a számvitelben nem kezeljük értékpapírként. Ide tartoznak azok a részesesedések, amelyek várhatóan kevesebb mint egy évig maradnak a vállalkozás tulajdonában, és itt

szerepelnek a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok közül azok, amelyeket a vállalkozás egy éven belüli elidegenítési (eladási) céllal szerez meg. IV. Pénzeszközök A készpénzt, a csekkeket, a bankszámlapénzt foglalják magukba, beleértve a deviza/valuta eszközöket is. Pénztár, csekkek A pénztárban lévő készpénz, amely lehet valuta is. A csekk készpénzkímélő fizetési eszköz, írásbeli fizetési meghagyás, amely szinte azonnal pénzzé tehető. Bankszámlapénz A pénzintézetekben elhelyezett betétek közül az egy évnél rövidebb lekötésű pénzeszközöket jelenti, amelyek lehetnek devizabetétek is. A devizás eszközök forintban történő kifejezésére és értékelésére sajátos szabályokat tartalmaz a számvitel. Ezek részletes tárgyalása szintén a második rész feladata. 2.22 A források csoportosítása a mérlegben Az eszközök csoportosításánál követett elvek a forrásokra is érvényesek. D. Saját tőke A

vállalkozás által működtetett vagyon saját forrása a saját tőke. Alapvetően azt fejezi ki, hogy a tulajdonosok (alapítók) milyen összeget bocsátottak véglegesen a vállalkozás rendelkezésére, illetve hagytak a vállalkozásban Továbbá azt is, hogy a vállalkozás működése során ezt az összeget gyarapította, vagy részben vagy egészben felélte-e. Formálisan az eszközökből ekkora összeg jutna a tulajdonosoknak, ha a cég a mérleg fordulónapján megszűnne (ezt az összeget hívjuk saját vagyonnak is) A saját tőke részeit az alábbiakban ismertetjük. I. Jegyzett tőke A cégbíróságon bejegyzett tőke. A jegyzett tőke fogalma cégjogilag csak az rt.-re érvényes, de a számvitelben széles értelemben használjuk, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 29 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 30 ► hogy minden

vállalkozási formára kiterjedjen. Így például a törzstőkét, a vagyoni betétet stb. is jelenti, amellyel az alapításkor, tőkeemeléskor látják el a vállalkozást. Értelemszerűen csak pozitív értéke lehet II. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke A jegyzett tőkének az a része, amelyet a tulajdonosok még nem bocsátottak a vállalkozás rendelkezésére. (Ezt általában legkésőbb egy éven belül meg kell tenniük A 2006-07-01-től esedékes cégtörvények ennél hoszszabb türelmi időt is megengednek bizonyos feltételek esetén) Ha van értéke, akkor az mindig negatív szám. III. Tőketartalék A jegyzett tőkén felüli befizetések a tulajdonosok részéről. Értéke nullánál kisebb nem lehet IV. Eredménytartalék Az előző évek – különböző tételekkel módosított – összesített mérleg szerinti eredményéből képződik. Értelemszerűen pozitív és negatív értéke egyaránt lehet. V. Lekötött tartalék A törvényi előírás

alapján a tőketartalékból, eredménytartalékból átvezetett és a tulajdonosok által befizetett összegek kerülnek ide. Értéke nullánál kisebb nem lehet VI. Értékelési tartalék Itt tartják nyilván az értékhelyesbítések együttes összegét, amely csak pozitív szám lehet. Az évenkénti korrekciót itt is végre kell hajtani VII. Mérleg szerinti eredmény Az adókötelezettség és osztalék megállapítása utáni tárgyévi nyereséget vagy veszteséget jelenti. Ez a vállalat (általában éves) gazdálkodásának olyan tiszta hozama (lehet negatív is), amely már minden külső kötelezettségtől mentes, így a vállalat saját vagyonának változását mutatja a beszámolási időszakban. Értelemszerűen értéke pozitív, negatív szám és nulla is lehet. F. Kötelezettségek Az idegen forrásokat (az idegen tőkét) a számvitelben kötelezettségeknek nevezzük. Csoportjai: I. Hátrasorolt kötelezettségek Ide azokat a hosszú lejáratú

kötelezettségeket sorolják a vállalkozások, amelyeknél a kedvezményezettek nyilatkoznak (szerződnek), hogy 5 évnél A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 30 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 31 ► hosszabb ideig azt nem követelik. Továbbá, hogy kifizetésükre legfeljebb minden más kötelezettség teljesítése után kerülhet sor. II. Hosszú lejáratú kötelezettségek Azok az egy évnél hosszabb lejáratú kötelezettségek tartoznak ide, amelyeket a vállalkozásnak várhatóan egy éven túl kell csak kiegyenlíteni, ellentételezni, ide nem értve a hátrasorolt kötelezettségeket. A hosszú lejáratra kapott beruházási és fejlesztési hitelek, kölcsönök magyarázatra nem szorulnak. Ha a vállalkozásnak nincs elég saját pénzügyi erőforrása a fejlesztésekhez, vagy egyéb finanszírozáshoz, akkor a bankhoz vagy más

vállalkozáshoz fordulhat. A pénzintézet által nyújtott kölcsön több éven át a vállalkozás visszafizetendő kötelezettsége lesz Tartozások kötvénykibocsátásból is eredhetnek A kötvény a vállalkozás tartozása, ugyanolyan értékpapír, mint amelyekről szó volt az eszközök között is, azzal a különbséggel, hogy ott a vállalkozás követelése volt, itt pedig hosszú lejáratú kötelezettsége. A kötvény a piaci szereplők megtakarítását koncentrálja valamely vállalati cél érdekében. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a fenti kötelezettségekből fakadó visszafizetési teher nagyobb, mint a kapott összeg, mert a kamatot is fizetni kell III. Rövid lejáratú kötelezettségek A vállalkozás egy évnél nem hosszabb lejáratú tartozásai kerülnek ide, illetve a hosszú lejáratú kötelezettségek azon része, amelyek a következő üzleti évben járnak le, lesznek esedékesek. A rövid lejáratú hitelek és kölcsönök bővebb

magyarázatot nem igényelnek, azonkívül, hogy ezeknek is szerződésen alapulnak. Ezek a hosszú lejáratú kölcsönökhöz hasonló tartozások, azzal a különbséggel, hogy az ide kerülő összegek egésze egy éven belül (a következő üzleti évben) lesz esedékes, és a jogosult számára ki kell kifizetni. Azért írunk inkább üzleti évet, mert több lehetősége is van a társaságoknak, hogy eltérjenek a naptári évtől és a december 31-i fordulónaptól Vevőktől kapott előlegek A vevő előre is utalhat át pénzt a vállalkozásnak egy későbbi szállítás, eladás biztosítása érdekében. Tulajdonképpen kereskedelmi hitelt nyújt, amely finanszírozás szempontjából nyilván kedvezőbb, mintha bankhitellel finanszíroznák forgóeszköz-szükségletüket. Másrészről pedig így bizonyítottnak látszik a partner fizetőképessége A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 31 ► Számvitel I. A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 32 ► Áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók) származó kötelezettségek Itt szerepelnek a mások által a cégnek teljesített áruszállításból, szolgáltatás nyújtásából keletkezett pénzben kifejezett tartozások (áfás összegben). Ide csak azok a teljesítések kerülhetnek, amelyek teljesítési dátuma a beszámolási időszakra esik, függetlenül a számla kiállításának dátumától, a fizetés idejétől, módjától. Az ebből fakadó tartozásokat mindaddig szerepeltetni kell a mérlegben, amíg valamilyen módon ki nem egyenlítik (készpénz, folyószámla-átutalás, beszámítás, váltó stb), vagy esetleg a partner el nem engedi azt. Ezek a tartozások egyaránt lehetnek forint- és devizatartozások Váltótartozások Valamely kötelezettség fejében kibocsátott kötelezvény. Tipikus esete, ha a szállítóval szembeni

kötelezettségnek a szokásos kereskedelmi hitelnyújtási időn belül a vállalkozás nem tud eleget tenni, akkor a partner egyetértésével (elfogadásával) váltót állíthat ki. Ebben az esetben a váltó névértékének egésze kerül a kötelezettségek közé, amely már a lejáratig esedékes kamatot is tartalmazza. A lejáratkor ezt az összeget kell a váltó felmutatójának kifizetni. A váltótartozás is lehet forintban vagy devizában kiállított váltóból fakadó tartozás, de tartozás lehet a vállalkozás által kiállított fináncváltó vagy ráforgatott váltó is, amelyek számviteli kezelése nem túl egyszerű. Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek Ide azok a rövid lejáratú kötelezettségek kerülnek, amelyek nincsenek nevesítve a mérleg forrásoldalának előző csoportjaiban. Ide tartoznak például a munkavállalókkal szembeni tartozások, a társadalombiztosítási önkormányzatokkal szembeni, még meg nem fizetett kötelezettségek,

a költségvetéssel szemben fennálló tartozások (például általános forgalmi adó, társasági adó, személyi jövedelemadó, helyi adók, vámtartozások) stb. Itt jegyezzük meg, hogy mind a rövid, mind a hosszú lejáratú kölcsönök és hitelek után kapott és adott kamat sajátos kezelést igényel, amenynyiben számfejtése és kifizetése általában csak a tárgyidőszak, a fordulónap után szokott bekövetkezni, de ennek ellenére a beszámolás évét illeti vagy terheli. 2.23 Számított eszközök és források a mérlegben A leltárban egy adott időpontban meglévő eszköz- és forráselemeket soroltuk fel. A gazdálkodás viszont folyamatos tevékenység, így előfordulhat, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 32 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A vagyon számviteli kimutatása Vissza ◄ 33 ► hogy a fordulónapon mért vagyonnak vannak olyan elemei, amelyeknek

az üzleti év során bekövetkező változásai és így fordulónapi értékeik részben vagy egészben nem az adott üzleti év, hanem az azt megelőző vagy rákövetkező üzleti év(ek) vagyonváltozásainak tekinthetők. Annak érdekében, hogy a mérleg az üzleti év gazdálkodásának eredményeként létrejött vagyonértéket mutassa, a számvitel időbeli elhatárolásokat alkalmaz a mérleg eszköz és forrás oldalán egyaránt. Az időbeli elhatárolásokat később tárgyaljuk. Egyelőre elégedjünk meg annyival, hogy az eszközállományt érintő elhatárolásokat aktív időbeli elhatárolásként (C.), a forrásokat érintő elhatárolásokat passzív időbeli elhatárolásként (G.), önálló mérlegtételként szerepeltetjük Törvényi előírások alapján a vállalkozások valamilyen jogcím alapján céltartalékot (E.) képez(het)nek Gazdasági tartalmát tekintve a céltartalékban saját és idegen források is testet ölthetnek A jelenlegi számviteli

gyakorlatban önálló forrásfőcsoportként kezeljük, azaz nem saját tőke és nem is idegen forrás. Ezt elsősorban olyan jövőbeni kötelezettségek „fedezetéül” kell képezni, amelyek a múltba gyökereznek, a jelenben még nem mérlegtételek, de valamikor, valamilyen értéknagyságban valószínűleg bekövetkeznek, illetve valamikor biztosan bekövetkeznek valamilyen valószínűsíthető értéken. Mindhárom eszközfőcsoportban van egy értékhelyesbítés mérlegtétel. Ezen a mérlegtételen tartjuk nyilván azt az értékkülönbözetet, amikor egy jószágot a magasabb piaci értéken értékelünk, mint a korábbi könyv szerinti érték. Az eszközök értékének ez a megváltozása a forrás oldalt is módosítja. Az értékhelyesbítés párja a forrás oldalon az értékelési tartalék, a saját tőkén belül. 2.24 A mérleg formai követelményei A Szt. részletesen előírja a mérlegben feltüntetett vagyonelemek tartalmát, csoportosítását és

a csoportok jelölését. Az ABC nagy betűi jelölik a mérleg főcsoportjait, a főcsoporton belüli római számok mutatják a mérlegcsoportokat, míg az arab számok a tételeket A mérleg fejrovatában található a fordulónap (időpontra szóló kimutatás), amelyre nézve feltárul a vállalkozás vagyoni helyzete. A mérleg alapvetően a múltra orientált kimutatás, amely a vagyonban egy adott időpontig lejátszódott változások utáni állapotot rögzíti. A jelen és jövő hatása csak korlátozottan jelenhet meg a fordulónapi mérlegben, de ahol meg- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 33 ► Számvitel I. A vagyon számviteli kimutatása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 34 ► jelenik, azokon a pontokon legnehezebb a mérleg megszerkesztése (például értékhelyesbítés, időbeli elhatárolás, maradványérték, céltartalék stb. – ezekről a későbbiekben lesz szó). A

mérleget az arra jogosultnak alá kell írni, például egy kft.-nél az ügyvezetőnek. Természetesen az elkészítés keltezését is fel kell tűntetni, amely értelemszerűen csak későbbi időpont lehet, mint a fordulónap. Ezek a hitelesség szükséges, de nem mindig elégséges feltételei. 2.25 Az eszközök és a források közötti összefüggések Az eddig kifejtettekből látható, hogy ha eszközökről beszélünk, akkor ugyanarról a vagyonról van szó, mint amikor a forrásokat taglaljuk. Különbség az eltérő nézőpontú megközelítésből fakad Mint láttuk, mindig igaz, hogy összes eszköz = összes forrás. Az egyneműnek tűnő két halmaz részhalmazai segítségével további összefüggések adódnak. Mint láttuk, a forrás oldal tovább bontható két önálló részhalmazra: saját forrásokra és idegen forrásokra. Ha az összes eszköz értékéből (mérleg főösszege) levonjuk az idegen forrásokat, azt a részt, amelyet mások számára

valamikor át kell adni, amelyre mások igényt formálnak, akkor marad meg a tiszta vagyon, a saját vagyon, amely már minden kötelezettségtől mentes a vállalkozás és közvetetten a vállalkozás tulajdonosai számára. Így a saját vagyon pozitív nagyság, ha az összes eszköz nagyobb értéket képvisel, mint az összes kötelezettség (idegen forrás), nulla, ha a kettő egyenlő, és negatív értéket is felvehet, ha az összes eszköz értékéből még a kötelezettségeket (hitelezőket) sem sikerül kiegyenlíteni. Egy induló vállalkozásnál a megalakulás pillanatában általában igaz, hogy az összes eszköz = saját vagyon, ugyanis az összes eszköz forrása a tulajdonosok által átadott vagyonból áll. Az eddigiekből következik, hogy a vállalkozás számára kitüntetett szerepe a saját vagyon/összes vagyon aránynak. Ennek a kívülállók számára is komoly jelzésértéke van, ha meg akarják ítélni egy vállalkozás múltját, jelenét és

következtetni akarnak a várható jövőre. Az éves gazdálkodást minősítő mérleg szerinti eredmény korábban leírt kategóriája kiemelt jelentőségű információ hordozója. Ha pozitív értéke van, javul a saját tőke/idegen tőke arány, ha negatív, akkor romlik 2.26 A leltár és a mérleg összehasonlítása Az alapvető kapcsolat a leltár és a mérleg között az, hogy a leltár a mérlegkészítés és a mérleg egyik alapokmánya. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 34 ► Számvitel I. A vagyon számviteli kimutatása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 35 ► Azonosságok: 1. 2. 3. 4. Mindkettő számviteli okmány. Mindkettő a vállalkozás eszközeit és forrásait mutatja be. Azonos fordulónapra vonatkoznak. Mindkettőt felelős személyek írják alá. A vállalkozás számviteli okmányainak hitelességéért a vállalkozás vezetője – menedzsere a végső

felelős. (Függetlenül attól, hogy hozzáértő szakember vagy sem!) Különbségek: Leltár Tagoltság: Részletes Mértékegysége: Mennyiség Minőség Érték Formája: Egyoldalú (oldalszámos) Nyilvánosság: Nem nyilvános Mérleg Összevont Érték Kétoldalú is lehet (lapszámos) Igen, cégbíróság útján A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 35 ► III. RÉSZ III. A KÖNYVELÉS ALAPJAI Számvitel I. A gazdasági események (műveletek) és hatásuk a mérlegre A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 37 ► 1. A gazdasági események (műveletek) és hatásuk a mérlegre A mérleg a vállalkozás eszközeit és forrásait egy adott időpontra vetítve tükrözi vissza. Ugyanakkor a gazdálkodás (a profitra törekvés) folyamatosan változtatja az eszköz- és forráselemek állományát Gazdasági eseménynek (műveletnek) nevezzük azt a történést, amely a vállalkozás

eszközeinek, forrásainak értékét, összetételét megváltoztatja. Mi a továbbiakban a gazdasági eseményt használjuk fogalomként, mert a gazdasági művelet szó mögött mindig valamilyen megszemélyesítettséget, céltudatosságot érzékelünk, holott a vagyonváltozás egy részét a vállalkozások egyszerűen elszenvedik, megtörténik velük (például valutaárfolyam-változás, egy raktári tűz esetén stb. szintén megváltozik a vagyon). A gazdasági eseménynek mérhetőnek, értékben kifejezettnek, bizonylattal igazolt-nak kell lennie. A gazdasági eseményeknek négy alaptípusát különböztetjük meg, aszerint, hogy milyen hatást gyakorolnak a mérlegre. A gazdasági eseményeket egy képzeletbeli kft. példáján mutatjuk be A kft. nyitómérlege: Eszközök Tárgyi eszközök Anyagok Vevők Pénztár Elszámolási betétszámla Eszközök összesen Nyitómérleg 2001. január 1 (E Ft) 10 000 Jegyzett tőke 2 000 Rövid lejáratú hitelek 1 000

Szállítók 100 1 900 Források 12 000 2 000 1 000 15 000 Források összesen 15 000 1. Az esemény csak az eszközök összetételét változtatja meg: A vállalkozás készpénzt vesz fel a bankszámláról (400 E Ft.) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 37 ► Számvitel I. A gazdasági események (műveletek) és hatásuk a mérlegre A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 38 ► A mérleg kiinduló egyenlete: E=F E + ΔE − ΔE = F A gazdasági esemény után: +ΔE : ennyivel nőtt a készpénz (+ 400 E Ft) −ΔE : ennyivel csökkent a betétállomány (– 400 E Ft) Mérleg az első gazdasági esemény után Forrá(E Ft) sok Tárgyi eszközök 10 000 Jegyzett tőke 12 000 Anyagok 2 000 Rövid lejáratú hitelek 2 000 Vevők 1 000 Szállítók 1 000 Pénztár 500 1 500 Elszámolási betétszámla Eszközök összesen 15 000 Források összesen 15 000 Eszközök A mérleg főösszege

változatlan, csak az eszközök összetételében történt változás. 2. Az esemény csak a források összetételét változtatja meg A továbbiakban az előző esemény után kialakult E = F állapot lesz a kiindulásunk. A vállalkozás egyik szállítóját bankhitel felvételével fizeti ki, amelyről a bankértesítést megkapták (500 E Ft). E = F − ΔF + ΔF Az új helyzet: −ΔF: a szállítókkal szembeni tartozás csökkent (így már csak 500 E Ft erejéig nyújtanak kereskedelmi hitelt a szállítók a korábbi 1000 E Ft helyett) +ΔF: a hitelező bankkal szembeni tartozás megnőtt 500 E Ft-tal. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 38 ► Számvitel I. A gazdasági események (műveletek) és hatásuk a mérlegre A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza Eszközök Mérleg a második gazdasági esemény után (E Ft) Tárgyi eszközök 10 000 Jegyzett tőke Anyagok 2 000 Rövid lejáratú

hitelek Vevők 1 000 Szállítók Pénztár 500 1 500 Elszámolási betétszámla Eszközök összesen 15 000 Források összesen ◄ 39 ► Források 12 000 2 500 500 15 000 A mérlegfőösszeg változatlan, csak a források összetételében történt változás. 3. A gazdasági események az eszköz és forrás oldalt is növelik A vállalkozás alapanyagot szerez be egy másik vállalattól, de a számlát csak később egyenlíti ki (200 E Ft). E + ΔE = F + ΔF Az új helyzet: +ΔE: ennyivel nőtt az anyagkészlet (+ 200 E Ft) +ΔF: a szállítói követelés állománya is ennyivel nőtt (+ 200 E Ft) Eszközök Mérleg a harmadik gazdasági esemény után (E Ft) Tárgyi eszközök 10 000 Jegyzett tőke Anyagok 2 200 Rövid lejáratú hitelek Vevők 1 000 Szállítók Pénztár 500 Elszámolási betétszámla 1 500 Eszközök összesen 15 200 Források összesen Források 12 000 2 500 700 15 200 Ez a gazdasági esemény már a mérleg főösszegére is hatást

gyakorolt (nőtt), továbbá értelemszerűen megváltozott az eszközök és források szerkezete (összetétel) is. 4. A gazdasági esemény – ez éppen fordítottja az előzőnek – az eszköz és forrás oldalt is csökkenti: A vállalkozás visszafizeti lejárt hitelét, és a bank értesíti, hogy a betétszámlát megterhelte (300 E Ft). E − ΔE = F − ΔF Az új helyzet: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 39 ► Számvitel I. Könyvvezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 40 ► −ΔE: ennyivel csökken az elszámolási betétszámlán lévő pénzmennyiség. −ΔF: ennyivel pedig a bankokkal szembeni tartozás. Eszközök Mérleg a negyedik gazdasági esemény után (E Ft) Tárgyi eszközök 10 000 Jegyzett tőke Anyagok 2 200 Rövid lejáratú hitelek Vevők 1 000 Szállítók Pénztár 500 1 200 Elszámolási betétszámla Eszközök összesen 14 900 Források összesen

Források 12 000 2 200 700 14 900 Láthatóan ez a gazdasági esemény is megváltoztatja a mérlegfőösszeget (csökkenti), továbbá értelemszerűen megváltozott az eszközök és források szerkezete is. A négyféle elemi gazdasági esemény közül kettő nem hat a mérleg főösszegére, az változatlan marad, csak valamelyik oldal szerkezete változik meg. Így: − ΔE = + ΔE és − ΔF = + ΔF . Másik kettő pedig a főösszegekre is hat, de a mérlegegyezőség megmarad. Így: − ΔE = − ΔF és + ΔE = + ΔF . Az elemi gazdasági események mellett léteznek összetett gazdasági események, amelyek egyszerre kettőnél több mérlegtételt is érintenek. Ilyen típusú gazdasági eseményekkel a későbbiekben foglalkozunk A továbbiakban még olyan másfajta gazdasági eseményeket is tárgyalunk, amelyek kezelése már szétfeszíti a mérlegről alkotott eddigi ismereteinket, de azok is a négy alapeseményre vezethetők vissza. 2. Könyvvezetés A

fentiek megismerése után megtettük az első elvi lépéseket a könyvvitel elsajátításában. Valószínűleg nem szorul bizonyításra, hogy a fenti „köny- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 40 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Könyvvezetés Vissza ◄ 41 ► velési” technika, ahol minden egyes gazdasági esemény után új mérleget készítünk, nem lehet működőképes a gyakorlatban. Olyan vállalkozásoknál, ahol naponta több száz gazdasági eseményt kell rögzíteni egy több mint 70 tételből álló mérlegben, ez gyakorlatilag lehetetlen, s ha lehetséges is, nagyon költségigényes gyakorlat lenne (nagy múlti bevásárló központok napi gazdasági esemény száma is csak millióban mérhető). Másrészről vajon elég információhoz jutnánk-e ahhoz, hogy utólag (esetleg évek múltán is) meg tudjuk mondani, hogy melyik vagyonrészben, mikor, milyen irányú

és értékű változás következett be? A válasz nyilvánvaló: nem. Pedig a számviteli rendszer egyik alapfeladata, hogy akár 10 év múltán is megállapítható legyen (például már egy évek óta nem létező cég esetében is), hogy mikor, milyen vagyonrészben és milyen természetű változás következett be. A fentiek megoldására született (alakult ki) a könyvelés, amely a gazdasági események elfogadott/meghatározott szabályok szerinti rögzítése. A rögzítés a bizonylat(ok) kiállításával indul, a bizonylatok feldolgozásával, különböző nyilvántartások vezetésével folytatódik, és valamilyen összesítő-ellenőrző kimutatás (például beszámoló) fejeződik be. 2.1 A bizonylati rend A könyvelésből, a számvitelből nyerhető információk megbízhatóságát, a könyvviteli adatfeldolgozás és adatszolgáltatás minőségét alapvetően befolyásolja a gazdasági események megfigyelésének, bizonylatokon való rögzítésének

rendje. Az itt elkövetett hibák, hiányosságok meghamisítják, torzítják a könyvviteli adatok tartalmát Ezért az ide vonatkozó jogi előírásokban nagy hangsúlyt kap a bizonylatolás szabályozása, sőt a bizonylati rendet a számvitel egyik területeként jelölik meg. 2.11 A bizonylat fogalma A bizonylati elv Minden gazdasági eseményről, amely a vállalat eszközeinek, illetve az eszközök forrásainak állományát (vagy összetételét) megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. Számviteli bizonylat minden olyan okmány, feljegyzés, kimutatás – vagy bármely technikai módon készített adathordozó (például elektronikus okirat) – amelyet • a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokban való rögzítés, vagy • az azokban szereplő adatok ellenőrzésének, állományuk megállapításának céljára állítottak ki (készítettek el), és amely A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 41 ► Számvitel

I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Könyvvezetés Vissza ◄ 42 ► • a gazdasági műveletek (események) megtörténtét, hatásuk nagyságát, értékét, mennyiségi és minőségi adataikat hitelt érdemlően igazolja. Bizonylati elv (röviden) az a szabály, amely szerint: • minden gazdasági műveletről (eseményről), amely a vállalkozás eszközeinek, illetve az eszközök forrásainak állományát (vagy összetételét) megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítania (készíteni), • a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokban a gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait rögzíteni kell, • a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat: • • • • amely a gazdasági eseményre vonatkozóan rögzítendő adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul

tartalmazza, amely megfelel az alaki előírásoknak, amelyet – hiba esetén – előírás szerint javítottak. A szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok Azokat a bizonylatokat, űrlapokat (nyomtatványokat), amelyek • illetéktelen felhasználása esetén a vállalkozás a címzettel szemben felszólamlási joggal nem élhet (például árut kísérő szállítólevél), és/vagy • beszerzése esetén a nyomtatvány értékét meghaladó ellenértéket kell fizetni (például MÁV-fuvarlevelek, üdülési csekk), • illetéktelen felhasználása a vállalaton belül és kívül visszaélésre adhat alkalmat (például a kitöltött leltárfelvételi jegyek, étkezési jegyek, pénztárbizonylatok), szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványoknak kell minősíteni. A szigorú számadásra kötelezett nyomtatványokat általában nyomdai úton előre sorszámozzák, és rendszerint tömbökben kerülnek felhasználásra. Az ilyen

nyomtatványokat elismervény ellenében kell átadni, illetve átvenni. E nyomtatványok készletéről és felhasználásáról olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből kitűnik a felhasználó és – sorszám szerint – a felhasznált mennyiség. Természetesen egy számítógépes programmal előállított számla is ide tartozik, bár klasszikus értelemben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 42 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Könyvvezetés Vissza ◄ 43 ► nem nyomdai úton készül. A felhasználó köteles elszámolni a nyomtatványokkal (beleértve a rontott példányokat is) A hatályos számviteli törvény eléggé átfogóan szabályozza a gazdálkodó bizonylatrenddel összefüggő kötelezettségét. A következőkben a bizonylatok kiállítására vonatkozó előírásokat foglaljuk össze 2.12 A bizonylat kiállítása A gazdasági esemény jellegétől függően a

bizonylatot • a vagyoni hatású gazdasági intézkedés megtételekor, • ha folyamatról van szó, legkésőbb a végrehajtás befejezésekor, • a befolyásolhatatlan gazdasági eseménnyel kapcsolatban annak bekövetkeztekor kell kiállítani. A bizonylaton az adatokat időtálló módon kell rögzíteni úgy, hogy azok a kötelező megőrzési határidőig olvashatók legyenek (ez jellemzően 10 év, vagy például az adó elévülésének időpontja stb.) Követelmény az is, hogy az esetleges utólagos változtatások felismerhetők, illetve kimutathatók legyenek. Az elektronikus úton előállított bizonylatokat bármikor kinyomtatható hiteles állapotban kell tárolni (Ma már a kinyomtathatóság sem követelmény, ha elektronikus aláírást, időbélyegzőt használnak és eleget tesznek a jogszabályi előírásoknak.) A bizonylat legfontosabb alaki és tartalmi kellékei: 1) megjelölő adatok: a bizonylat megnevezése, sorszáma, a bizonylatot kiállító

gazdálkodó (annak egysége, osztálya, boltja stb.) megnevezése, a bizonylat kiállításának időpontja (esetleg a gazdasági esemény jellegétől függően annak az időszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat adatai vonatkoznak), további időpontok megjelölése a gazdasági esemény jellege alapján (például kimenő számlán, ha nem készpénzes a fizetési határidő), 2) aláírások: a gazdasági eseményt elrendelő, az utalványozó, a végrehajtást igazoló, valamint az ellenőrzést végző személy aláírása, a készletmozgása- (áru, anyag, stb.) és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevő aláírása (a kiállítónak ma már a számlát nem kötelező aláírni, de annak hitelességéért felel), 3) tartalmi rész: a gazdasági esemény tartalmának leírása és/vagy jelölése (például egy külföldi megrendelésre teljesített szolgáltatás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 43 ► Számvitel I. A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Könyvvezetés Vissza ◄ 44 ► Szj.-száma) a bekövetkezett változás (mennyiségi, minőségi, értéki) adatai, iránya, kötelmek és jogok, 4) egyéb adatok: például bizonylatok összesítése esetén meg kell jelölni az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körét és azt az időszakot, amelyre az összesítés vonatkozik, számla esetén célszerű a megrendelés számára hivatkozni. A bizonylatokra helytelenül bejegyzett adatok javítása csak előírás szerint történhet, amennyiben ezt jogszabály, belső szabályzat nem tiltja (a következőkben a papíros alapú és kézi előállítású bizonylat javítását vázoljuk, a számítógépes szoftverrel gyártott bizonylatokra ez általában nem érvényes): • az eredeti bejegyzést át kell húzni úgy, hogy az továbbra is olvasható maradjon, • az áthúzott szám (vagy szöveg) fölé kell írni a helyes adatot, • fel kell tüntetni

a helyesbítés időpontját, • a javítást végző személynek aláírásával kell igazolni a javítás tényét, • a bizonylat valamennyi példányán el kell végezni a javítást. Pénztár- vagy bankbizonylatokat nem szabad javítani, ilyen esetben az egyedi azonosítású rontott bizonylatot meg kell őrizni, és helyette újat kell kiállítani. 2.13 A bizonylati szabályzat és album A nagyobb gazdálkodók, vállalkozások saját elhatározásból, vagy jogszabályi kötelezettség alapján a bizonylatokkal kapcsolatos előírásokat bizonylati szabályzatban rögzítik. Ebben általában előírják: 1. a vállalatnál kiállított bizonylatokkal (belső bizonylat) kapcsolatban: a bizonylat célját, kiállításának helyét, módját, időpontját, példányszámát, a bizonylat – alaki és tartalmi – helyességéért felelős munkakörök megnevezését, 2. a más gazdálkodótól érkezett bizonylatokra (külső bizonylat) vonatkozóan: a bizonylatok

kezelésének rendjét, feldolgozásukra vonatkozó előírásokat, e tevékenységért felelős munkakörök megnevezését, 3. a bizonylatok feldolgozásának útját (ún bizonylati út) – ezen belül az egyes részfeladatok elvégzésének időpontját (vagy időtarta- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 44 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Könyvvezetés Vissza ◄ 45 ► mát) – a bizonylatok továbbításának módját, a végrehajtásáért felelős munkakörök megjelölését, 4. a szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok felsorolását, használatra kiadásának, elszámolásának, őrzésének rendjét, selejtezhetőségét, illetve bármilyen más fontos előírást normatívát. A bizonylati szabályzat melléklete a bizonylati album. Ez a gyűjtemény a gazdálkodónál használt bizonylatok nyomtatványait mutatja be. 2.2 A könyvvitel részterületei A

nyilvántartásokkal szembeni elvárás, hogy azok pontosan mutassák meg, hogy egy gazdasági esemény • mikor történt, • melyik vagyonrészben, • milyen mennyiségi, • milyen értéki változást okozott. Hogy a fenti elvárások jól teljesíthetőek legyenek, a könyvvitelnek részterületekre kellett bomlania. A könyvvezetés mai állapota, rendszere egy történelmi, evolúciós fejlődés eredménye. Könyvviteli elszámolások Számlasoros elszámolás Idősoros elszámolás Szintetika Analitika Szintetika Analitika A számlasoros elszámolás lényege, hogy a vagyonváltozást annak szerkezetében mutassa be, az időbeli sorrend másodlagos. Az idősoros elszámolásnál a vagyonváltozás időbeli sorrendje fontos, a szerkezeti változás másodlagos szempont. A szintetikus elszámolás összevont és csak értékbeni adatokat tart nyilván. Az analitika feltárja a részleteket, nemcsak értékben, hanem – lehetőség szerint – mennyiségben is. A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 45 ► Számvitel I. A számlasoros elszámolás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 46 ► 3. A számlasoros elszámolás 3.1 A főkönyvi számla A következőkben a kettős könyvvitel rendszerében mutatjuk be a könyvelés részterületeit. A kettős és az egyszeres könyvvitel között csak egyszerűsített különbségtételre vállalkozunk a tanagyag eme szakaszában: az egyszeres könyvvitel pénzforgalmi szemléletben kezeli a vagyonváltozást, csak akkor rögzíti a szintetikában a gazdasági eseményt, ha az pénzeszköz változással jár. Ezzel szemben a kettős könyvvitel a teljesítés elvén nyugszik, az elismertséghez köti a gazdasági esemény rögzítését, függetlenül annak pénzügyi teljesítésétől Kezdjük a tárgyalást a szintetikus, számlasoros könyveléssel, amelynek eszköze a főkönyvi számla. A főkönyvi számla eredetileg egy

kétoldalú nyilvántartás, amelynek egyik oldalán a növekedést, a másik oldalán a csökkenést számolták el. A hagyomány szerint a bal oldal a tartozik (T) oldal, a jobb a követel (K) oldal. A Tartozik, Követel kifejezés napjainkban már nem fejez ki semmilyen igazi tartalmat, eredeti jelentését a számvitel történetéből lehet megismerni. Általános alakja: Tartozások (T) oldal Főkönyvi számla jele, neve Követel (K) oldal Mielőtt folytatnánk az eszköz- és forrásszámlák tárgyalását, hangsúlyozzuk, hogy a következő lépések jó megértése lesz az a bázis, ahová mindig vissza kell térnie, ha egy-egy probléma megoldása közben gondok jelentkeznek. A főkönyvi számlákra való könyvelés folyamata úgy kezdődik, hogy a nyitómérlegből (amely a vállalkozás vagyonát tükrözi vissza) megnyitjuk a főkönyvi számlákat. Ennek során kiemeljük a mérlegből az egyes mérlegtételeket, amelyek önmagukban vagy szétbontva önálló

főkönyvi számlára kerülnek. Egy-egy mérlegtétel több számlára is szétbontható Év közben ezekre a számlákra könyvelik a gazdasági eseményeket, majd év végén az összes számlát lezárják, és újra egyesítik a zárómérlegben. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 46 ► Számvitel I. A számlasoros elszámolás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 47 ► Azokat a számlákat, amelyeken az eszközök változását tartjuk nyilván, eszköz-számláknak hívjuk, a forrásszámlákra pedig a források változása kerül. Az eszközszámlán a nyitó értéket és a növekedést a Tartozik oldalra, a csökkenést és a záró értéket a Követel oldalra könyveljük. A forrásszámlán a nyitó értéket és a növekedést a Követel oldalra, a csökkenést és a záró értéket a Tartozik oldalra könyveljük. T Eszköz számla K T Forrás számla K + − − + Látható,

hogy az eszköz számlán fordítva könyvelünk, mint a forrás számlán. Ez az elv biztosítja a könyvvitel (kettős könyvvitel) zárt rendszerének automatikus önellenőrzését A kettős könyvvitel lényege, hogy minden gazdasági eseményt valamely számla Tartozik oldalára és egy másik számla Követel oldalára is lekönyvelünk (természetesen ugyanakkora összegben). A számla bal oldalára könyvelt tételek együttes összegét Tartozik forgalomnak4, a jobb oldalét Követel forgalomnak nevezzük. A két oldal forgalmának a különbsége az egyenleg (E), amelynek jellegét a nagyobb forgalmú oldal határozza meg (Tartozik egyenleg, Követel egyenleg). Ha egy időszak végén (például december 31-én) történik a különbségképzés, akkor záró egyenleget kapunk. Főkönyvi számlavázlaton bemutatva (a főkönyvi számlavázlat – diákzsargonban: „akasztófa” – csak a tanulás, a feladatmegoldások számára biztosít elégséges információt. A

valóságos főkönyvi számla ennél bonyolultabb): 4 A nyitó egyenleg nélküli forgalom is értelmezhető. Ezt időszaki forgalomnak nevezzük A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 47 ► Számvitel I. A számlasoros elszámolás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató T Anyagok NyE. 200 2 1. 600 T forgalom K forgalom ZE. K 200 T T NyE. 3. 800 200 600 ◄ Vissza Pénztár 900 4. 200 T. forgalom K. forgalom ZE. T 6. 7. 48 ► K 400 1 100 400 T 700 Szállítók 200 NyE. 5. 200 K 300 400 T forgalom: 400 K forgalom: 700 ZE. K 300 Jelölések: NyE. nyitó egyenleg ZE. záró egyenleg 1–7. hivatkozási szám, például a gazdasági esemény sorszámára. A fenti számlavázlatok között nincs összefüggés, csupán illusztrációs célzatúak. Fenti példázatból is kikövetkeztethető már, hogy az eszközszámlák egyenlege Tartozik jellegű vagy 0, a forrásszámláké Követel jellegű vagy 0. Ez

alól a szabály alól lesznek formai kivételek, például kiegészítő számlák, technikai számlák, de maga az elv ott sem sérül. 3.2 Könyvelési tétel szerkesztése A megtörtént gazdasági esemény után, amelyet mindig bizonylat támaszt alá, meg kell határozni, hogy melyik főkönyvi számla vagy számlák T oldalára és melyik főkönyvi számla vagy számlák K oldalára A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 48 ► Számvitel I. A számlasoros elszámolás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 49 ► kell könyvelni. Ezt nevezzük számlakijelölésnek vagy kontírozásnak (A számlát idegen szóval conto-nak is nevezik.) A kontírozást példákon bemutatva 1. A vállalkozás a házipénztárból kifizet 5 000 Ft-ot anyagbeszerzésre Első lépésben megállapítjuk, hogy a gazdasági esemény két eszközszámlát érint: a Pénztár és az Anyagok számlát. Mivel tudjuk, hogy az

eszközszámlákra úgy könyvelünk, hogy a növekedést a T oldalra, a csökkenést a K oldalra helyezzük, ezért az Anyagok számla T oldalára könyveljük az 5 000 Ft-ot, mert ennyivel gyarapodott az anyagkészletünk, a Pénztár számla K oldalára is 5 000 Ft-ot könyvelünk, mert a pénzkészletünk is ennyivel csökkent. Kontírozva: T Anyagok K Pénztár Anyagvásárlás 5 000 Főkönyvi számlavázakon („akasztófán”): T 1. Anyagok 5 000 K T E. Pénztár 1. K 5 000 Az 1. a hivatkozási szám, ami a tétel azonosítására szolgál, akár dátum is lehetne, de akár a hivatkozott ellenszámla száma is. Az E betű szám nélkül azt jelenti (persze ez csak a számlavázak példái esetében megengedett), hogy bármekkora egyenlegünk lehet a Pénztár számlán. Ez ahhoz szükséges, hogy belőle kifizetéseket teljesítsünk, hiszen nem létező pénzből ezt nem lehetne megtenni. Ez nemcsak a Pénztár számlánál lehet így, hanem bármely számlánál, ahol

ennek értelme van. 2. Hitelből kifizetik az egyik szállítóval szembeni tartozásukat 20 000 Ft összegben. A bank értesítése megérkezett Ez a megjegyzés azért fontos, mert könyvelni csak bizonylat alapján lehet Lásd a bizonylati rend fejezetet! Kontírozva: T Szállítók A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 49 ► Számvitel I. A számlasoros elszámolás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 50 ► K Rövid lejáratú hitel Szállítók kiegyenlítése hitelből: 20 000 Ft Főkönyvi számlavázakon: T Rövid lejáratú hitel K 2. 20 000 T 2. Szállítók 20 000 E. K Mivel mindkét számla forrásszámla, ezért a növekedést a K oldalra, a csökkenést a tartozik oldalra könyveltük (F+, F–). A szállítók számla követel oldalán az E betű értelemszerűen azt jelenti, hogy egy korábbról létező tartozás egy részének kiegyenlítése történik, amelyik akármekkora

lehet, de legalább 20.000 Ft 3. Kölcsönt kaptak egyik partnerüktől 15 000 Ft összegben féléves lejáratra A pénz a számlára beérkezett Kontírozva: T Elszámolási betétszámla K Rövid lejáratú kölcsönök Kölcsönfelvétel 15 000 Ft Számlavázakon: T Elszámolási betétszámla K 3. 15 000 T Rövid lejáratú kölcsönök K 3. 15 000 Mivel a banki pénzeszközmennyiség megnőtt, ezt az Elszámolási betétszámla T oldalára könyveljük, ezzel együtt megnőtt a kötelezettség is, amely forrásszámla, azt a Rövid lejáratú kölcsönök számla K oldalára könyveltük. (E +, F +) 4. A felvett kölcsön harmadát törlesztették, a bankértesítés megérkezett Kontírozva: T Rövid lejáratú kölcsönök K Elszámolási betétszámla Kölcsön visszafizetése 5 000 Ft A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 50 ► Számvitel I. A számlasoros elszámolás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató

Vissza ◄ 51 ► Számlavázakon: T Elszámolási betétszámla K 15 000 4. 5 000 T Rövid lejáratú kölcsönök K 4. 5 000 E. 15 000 Mivel eszközünk csökkent, ezt a K oldalra, és a forrásunk is csökkent, azt a T oldalra könyveltük (E –, F –). Könyvviteli kifejezéssel a Rövid lejáratú kölcsönök az Elszámolási betét ellenszámlája, de ez fordítva is igaz. Ellenszámla: a könyvelési tételben egymással szembenálló számlák bármelyike. A főkönyvi könyvelésben (a gyakorlatban) többféle főkönyvi számlával találkozhatunk, annyiban biztos hasonlítanak egymásra, hogy tartalmaznak sorszámot, dátumot, szöveget (a gazdasági esemény tömör jelölése), hivatkozást, Tartozik és Követel, valamint Összeg rovatot. A kétoldalas főkönyvi számla szabályos formája a következő: Tartozik oldal Dátum Sorszám Számla megnevezése Követel oldal Szöveg Összeg Sorszám Dátum Szöveg Öszszeg Ez a forma a vállalkozási gyakorlat

által megkövetelt feltételeknek és céloknak sokszor nem felel meg. Ezért a gyakorlatban nemcsak kétoldalas, hanem egyoldalas számlákat is alkalmazunk. A számla formája szerint megkülönböztetünk: a) kétoldalas, illetve b) egyoldalas főkönyvi számlákat; ezek lehetnek: • kéthasábos (két összegrovatos) számlák, • háromhasábos (három összegrovatos) számlák, • öthasábos (öt összegrovatos) számlák. Egyoldalas, kéthasábos számla Sorszám Dátum Hivatkozás Szöveg A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Tartozik Vissza Követel ◄ 51 ► Számvitel I. A számlasoros elszámolás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Egyoldalas, négyhasábos számla SorDátum Hivatko- Szöveg Tartozik szám zás Egyoldalas, öthasábos számla Sor- Dátum Hivatko- Szöveg Szám zás Vissza ◄ 52 ► Követel Egyenleg T K Tartozik Követel Forga- Egye összeg összeg lom nleg T K Láthatóan mindegyik

formában felismerhető az „akasztófa” két oldala. A gépi könyvelés, a szoftverek korszakában a számlák megjelenése vizuálisan jelentősen eltérhet a fenti formáktól, de tartalmilag ugyanezeknek a funkcióknak kell megfelelniük, azaz minimálisan ennyi információt kell hordozniuk. Szemléltetésül bemutatunk két főkönyvi számlát, (Szellemi termékek SZOFTVER, Belföldi szállítók) ahogyan azt a szoftver a képernyőn megjeleníti. Ellenőrizze, hogy megfelel-e a fenti minimális információ követelményének! Az alábbi ábra még 12 %-os áfát mutat, de ma már csak 5-15-20 %-os áfa kulcs van. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 52 ► Számvitel I. A számlasoros elszámolás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 53 ► A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 53 ► Számvitel I. A számlasoros elszámolás A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató ◄ Vissza 54 ► 3.3 A főkönyvi számlák nyitása Megismervén a számlákon való könyvelés alapvető szabályait, újra felidézzük a korábban megismerteket, nevezetesen azt, hogy az évet a könyvvitel mérleggel nyitja és zárja. Ahhoz, hogy év közben könyvelni lehessen, az év elején meg kell nyitni, év végén viszont le kell zárni a főkönyvi számlákat. A nyitás alapja a nyitómérleg, de ez nem jelenti azt, hogy a megnyitott számlák részletezettsége megfelel a mérleg tagoltságának, annál általában sokkal részletesebb. A nagyobb, bonyolultabb szerkezetű vállalkozásoknál egy-egy mérlegtétel akár több száz főkönyvi számlára is kerülhet. A nyitást kétféleképpen is végrehajthatjuk. a) Az eszközöket a forrásokkal szemben nyitjuk meg (eszközszámlákat a forrásszámlákkal szemben) Nyitómérlegünk a következő: Eszközök Tárgyi eszközök Anyagok Késztermék Elszámolási

betét Eszközök összesen Nyitómérleg, 2001. január 1 20 000 Jegyzett tőke 5 000 Szállítók 6 000 9 000 4 000 Források összesen T Jegyzett tőke K NyE. 31 000 T T Szállítók NyE. T NyE. K 9 000 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Források 31 000 9 000 40 000 Tárgyi eszközök NyE. 20 000 K Anyagok 5 000 Vissza K ◄ 54 ► Számvitel I. A számlasoros elszámolás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató T Ny. Vissza ◄ 55 Késztermékek 6 000 K T Elszámolási betét Nye. 9 000 NyE = Nyitó egyenleg Tehát T 4 eszközszámla K 2 forrásszámla ► K 40 000 40 000 b) Nyitás technikai számlával A technikai számlák könyvelést elősegítő, gazdasági tartalom nélküli számlák, se nem eszköz-, se nem forrásszámlák. Egyenlegük – a gazdasági eseménysor könyvelésének befejezése után – nulla. Itt a technikai számla az úgynevezett Nyitómérleg számla, amelynek szerepe az,

hogy vele szemben nyitjuk meg az eszközszámlákat és a forrásszámlákat. A könyvelési tételek után egyenlege nulla lesz Ha nem, könyvelési hibára figyelmeztet. Kontírozva: Eszközszámlák nyitása: T Tárgyi eszközök 20 000 T Anyagok 5 000 T Késztermékek 6 000 T Elszámolási betét 9 000 K Nyitómérleg számla 40 000 Forrásszámlák nyitása: T Nyitómérleg számla 40 000 K Saját tőke 31 000 K Szállítók 9 000 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 55 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A számlasoros elszámolás Vissza ◄ 56 ► Számlavázakon: Láthatóan a Nyitómérleg számlának a nyitás utáni egyenlege 0. 3.4 A főkönyvi számlák zárása Ahhoz, hogy a zárómérleg elkészíthető legyen, a főkönyvi számlákat minden mérlegidőszak végén le kell zárni. A zárás értelemszerűen fordítottja a nyitási műveletnek. A nyitási művelet elvégzése

után (amikor is az összes T egyenleg egyenlő volt az összes K egyenleggel, hiszen a mérlegben is megegyezett a két oldal) egy egész év gazdasági eseményeit könyveltük a számláinkra, ezért a zárás előtt a számláknak különféle egyenlege lesz. A kettős könyvvitel szabálya szerint az összes T egyenleg év végén is egyenlő lesz a K egyenleggel. (Ahogy ezt fentebb rögzítettük, az eszközszámláknak T egyenlege, a forrásszámláknak K egyenlege van – általában). Ezért a zárás során, ugyanúgy mint a nyitásnál, kétféle módon járhatunk el. Segítségül bemutatunk két számlát, amelyek számszakilag csak részben függnek össze a korábbiakkal. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 56 ► Számvitel I. A számlasoros elszámolás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató T Anyagok NyE. 5 000 2 7. 6 000 17 22. 15 000 Z 26 000 K 2 000 6 000 18 000 26 000 Vissza ◄ 57 ► T

Szállítók K 1. 5 000 NyE. 9 000 12. 4 000 7. 6 000 17. 10 000 14. 12 000 Z. 20 000 22. 15 000 ––––––––––––– 24. 2 000 39 000 39 000 Kontírozva és a zárómérleg technikai számlát használva: T Zárómérleg számla K Anyagok Zárás: 18 000 T Szállítók K Zárómérleg számla Zárás: 20 000 A záró egyenleg megállapításánál először megállapítjuk a kért oldal forgalmát, a nagyobból kivonjuk a kisebbet és ez lesz az adott számla Tartozik vagy Követel egyenlege. Ha az egyenleg T jellegű, akkor a K oldalra, ha K jellegű, akkor a T oldalra könyvelünk. A zárás tételeinek lekönyvelése után minden számla egyenlege nulla lesz, a Zárómérleg számláé is. A példa azért nem ezt mutatja, mert csupán két számlán mutattuk be a könyvelési technikát. A fenti két számla lezárása közben bemutattuk a számlák technikai lezárását is, az úgynevezett levonalazást. Ez azt jelenti, hogy vonallal bejelöljük a rövidebb

oldal üres helyeit, hogy azokon további könyvelés ne kerülhessen. 3.5 Helyesbítő számlák A helyesbítő számla adatai egy másik számla adatait korrigálják, helyesbítik. Fentebb hivatkoztunk arra, hogy az eszközszámláknak T egyenlege, a forrásszámláknak K egyenlege van. Ez általában igaz is, de van néhány kivétel. Azt az eddigiekben is érzékeltettük már, hogy a könyvvitelben a számlák részletezettsége sokkal mélyebb, mint a mérleg tagoltsága. Néha még arra is szükség van, hogy például a számla egyik oldalát (T vagy K) önálló A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 57 ► Számvitel I. A számlasoros elszámolás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 58 ► számlaként vegyük fel a nyilvántartásba. Ez az igény fakadhat a bruttó elszámolás elvéből (erről a könyvvitel tárgyalásának vége felé lesz szó) vagy más számviteli szabályból, amikor

szükségünk van arra a többletinformációra, amit az adott számla megbontása hordoz. (Sőt a későbbiekben olyan technikai számlát is bemutatunk, ahol az információ tökéletlensége, vagy drágasága indokolja a számla létét (például Anyagok árkülönbözete számla). A helyesbítő számlák csak egy másik számla egyenlegét módosíthatják: növelik vagy csökkentik, de az eredeti számla jellege megmarad. Tehát egy T egyenlegű eszközszámla egyenlegét a helyesbítő számla vagy megnöveli, mert magának is T egyenlege van, vagy csökkenti, de legfeljebb nullára, ha a helyesbítő számlának K egyenlege van. A forrásszámlákat hasonlóan módosíthatják helyesbítő számlák, csak az egyenleg jellege fordított lesz. Ha egy helyesbítő számlának T egyenlege van, attól még nem lesz eszközszámla (de lehet!), ha K egyenlege, akkor sem biztos, hogy forrásszámlával van dolgunk. Jellegét az dönti el, hogy eszköz- vagy forrásszámlát

helyesbít-e. Példaként a tárgyi eszközök könyvviteli nyilvántartását említjük. A tárgyi eszközök bruttó (bekerülési érték) és nettó értékéről (mérlegértékéről), az értékcsökkenési leírásról (amortizáció) más tárgyak révén elégséges ismerete lehet az Olvasónak. Az alapösszefüggés: bruttó érték (bekerülési érték) – értékcsökkenés (elfogyasztott érték) = nettó érték (aktuális érték). Mivel a számvitelnek szüksége van mindhárom értékkategória nagyságára, ezért azt így oldja meg: T Tárgyi eszközök E. 1 000 000 K T Értékcsökkenési leírás K E. 200 000 A Tárgyi eszközök számla T. egyenleg mutatja a bruttó értékét, a másik számla K egyenlege az eddig elszámolt értékcsökkenést, különbségük adja a mérlegben szerepelő mindenkori nettó értéket. A fenti példában látszik, hogy a tárgyi eszközeink átlagosan 80%-os értékűek (1.000000200000/1000000) – használhatósági fok,

az érték 20%-a került leírásra (200.000/1000000), elhasználtsági fok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 58 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az idősoros elszámolás Vissza ◄ 59 ► 3.6 Hibás könyvelés javítása Sok-sok „akasztófa” között nemcsak a példát megoldó hallgató hibázhat, hanem a profi könyvelő is. Ezt az emberi mozzanatot korrekt hibajavítással kell helyrehozni, ami több módon is történhet Áthúzás és föléírás (a legegyszerűbb:) Az elhibázott szót, számot esetleg tételt áthúzzuk úgy, hogy továbbra is olvasható maradjon, majd fölé írjuk a helyeset és szignáljuk, mármint a javító személy. (Ha elég hely van, akkor a keltezés is szerepeljen) Tilos az „átírásos technika”, az átfirkálás. Lásd bizonylatok bizonyító erejét, okmányok hitelességét Stornó tétellel való javítás A stornózás (vagy

sztornírozás) a már lekönyvelt hibás tétel fordítottjának könyvelését jelenti. Ezután mivel a számlán egy T és egy K összeg (ugyanakkora) is megjelenik, helyreáll az eredeti egyenleg, persze kissé megváltozott forgalom mellett. Utána pedig helyesen lekönyveljük az elhibázott tételt Így járunk el akkor is, ha már áthúzásos javításra nincs lehetőség (például már lezártuk az adott időszakot) A számítógépes könyvelés korszakában a gyakorlatban elterjedt egy hibajavítási módozat, amikor a hibásan könyvelt tételt ugyanazon számlákra és a számlák ugyanazon oldalára újra lekönyveljük, csak negatív előjellel. Így a számlák forgalmának összege sem növekszik meg a hibás tétel stornózása után, és az egyenlegben helyreáll a hibázás előtti állapot. Természetesen ez után a tételt, immáron helyesen, újra lekönyveljük Ezt nem támogatja a Szt., mi sem azért van a T és K számla oldal lehetősége, hogy azokat

használjuk. Tehát csak az első két javítási módozat a szabályos, mert még a hibának is van információ tartalma. 4. Az idősoros elszámolás A számvitel részterületei közül eddig a könyvvitellel foglalkoztunk. Csak emlékeztetőül: a könyvvitel alrendszerein belül létezik egy szintetika; valamint egy analitikai metszet, és mindkettő további két vetületben jelenik meg, mint számlasoros és idősoros feldolgozás. Ezen belül eddig a (szintetikus) könyvviteli számlát tekintettük át, illetve az ahhoz kötődő, számlasoros elszámolás alaplépéseit. A következőkben, ha lehet, még rövidebben és egyszerűbben bemutatjuk az idősoros elszámolás lényegét és összefüggéseit. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 59 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az idősoros elszámolás Vissza ◄ 60 ► Az idősoros elszámolás a gazdasági eseményeknek a

történés sorrendjében való nyilvántartása, könyvelése. Ezáltal a gazdasági esemény legalább két dimenzióban jelenik meg, az egyik a vagyonszerkezet változása (számlasoros), a másik a vagyon időbeli változása (idősoros). Az idősoros könyvelésben elsőbbsége a „mikor?” kérdésnek van és másodlagos a „mi?”, valamint a „hogyan?” kérdése. Az idősoros könyvelés eszköze a napló (alapkönyv). Ha minden gazdasági eseményt egy naplóba könyvelünk, akkor egy alapkönyves naplóról beszélünk, ha több naplóba, akkor több alapkönyves a rendszer Jellemzően önálló naplóba szokták könyvelni a pénzmozgásfajtákat (például pénztárnapló, banknapló), a vevőkkel és szállítókkal kapcsolatos gazdasági eseményeket (folyószámla-könyvelés), esetleg a befektetett eszközökkel (tárgyi eszközökkel) kapcsolatos tételeket is külön naplóba, az egyéb gazdasági eseményeket pedig az úgynevezett vegyes naplóba. (Manapság, a

számítógépek korszakában, az utóbbi bontás még részletesebb is lehet, ez csupán a szoftverfejlesztőktől és a felhasználói igényektől függ.) A napló általános sémája (felépítése): Napló, 200. január hó Kelt Hivatkozás* Tartozik Hivatkozás Követel Megnevezés Öszszeg számla Számla T K Átvitel * hivatkozás, sorszám stb. lehet A fenti napló egy lehetséges – minimális igényeket kielégítő – megoldás, hívják két értékrovatos naplónak is. Az értékrovatok száma a naplóban párosával emelkedhet, így beszélhetünk négy- és több értékrovatos naplóról. A több rovat több információt közvetíthet, ugyanakkor ez könynyen mehet az átláthatóság („világosság”) rovására Ezekben a több értékrovatos naplókban nemcsak a T és K összeg jelenhet meg, hanem például a halmozott forgalom is. Tekintsük át egy-két gazdasági esemény naplóba történő könyvelését! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Tárgymutató Vissza ◄ 60 ► Számvitel I. Az idősoros elszámolás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 61 ► Természetesen a naplóba való könyvelés is a nyitó egyenlegek felvezetésével kezdődik a nyitó mérleg alapján. Egy kft. néhány gazdasági eseménye 2006 január hónapban: Január 1-jén nyitás (nem részletezett) 50 000 Ft eszköz és ugyanannyi forrás. Január 6-án az egyik szállítótól megérkezett 2 000 Ft értékű anyag. Január 11-én bankhitelből kifizetik a január 6-ai szállítmány felét. Január 24-én az elszámolási betétszámláról kifizetik egy másik szállítóval szembeni tartozásukat, a bankértesítés megérkezett, az átutalt öszszeg 3 000 Ft. Január 27-én felvettek a banktól 5 000 Ft kölcsönt, a folyósítás megtörtént. (Feltételezzük, hogy a lap betelt, és még nincs vége januárnak.) Napló, 2006. január hó Sorsz. Kelt Tartozik számla Követel számla

Megnevezés Összeg T K Áthozat 1. 01. Több számla Több számla Nyitás 50 000 50000 2. 06. Anyag Szállítók Vétel 2 000 2 000 3. 11. Szállítók Bankhitel Kiegyenlítés 1 000 1 000 4. 24. Szállítók Elszámolási betét Kiegyenlítés 3 000 3 000 5. 27. Elszámolási betét Bankkölcsön Kölcsön felvétel 5 000 5 000 Átvitel 61 000 61000 A következő lapon az áthozat sorba írjuk az átvitel adatait, és folytatódik tovább a január havi gazdasági események könyvelése. Az idősoros elszámolás és a számlasoros könyvelés között többféle egyezőségnek kell fennállni, amelyek a könyvvitel további ellenőrzési lehetőségei. A napló T és K forgalma meg kell, hogy egyezzen egymással és a főkönyvi számlák, így a főkönyvi kivonat (lásd később!) hasonló rovatainak végösszegével. A nyitás T és K forgalma egymással és a forgalmi kimutatás T és K nyitó egyenlegeivel. Hasonló egyezőségnek kell

fennállni a záró T és K egyenlegek között is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 61 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az idősoros elszámolás Vissza ◄ 62 ► Ez az egyezőség leginkább úgy volt biztosítható a kézi könyvelés (bár néha még ma is előfordul) ma már történelmi korszakában, hogy úgynevezett átíró könyvelési technikát használtak, amelynek lényege, hogy a főkönyvi számla és a napló egymás alatt helyezkedik el fizikailag, és indigóval egy menetben vitték fel az adatot mindkét könyvelésbe. Közben a számlalapot folyamatosan cserélgették a gazdasági esemény igénye szerint. A kézi könyvelést kiszorította a gépi könyvelés, ma már szinte csak számítógépeket használnak. Ebben a rendszerben egy menetben lehet felvinni az adatokat az idősoros és a számlasoros könyvelés számára. Sőt a fejlettebb programokkal automatikusan

több nyilvántartást lehet vezetni egyetlen bevitellel. A vagyonváltozások analitikában való rögzítésével egyidejűleg a szintetikában is megjelenhet a gazdasági esemény hatása. Az egy menetben való felvitellel számos emberi hibaforrás zárható ki és nyilvánvalóan gazdaságosabb is. Az alábbi ábrán egy számítógépes könyvelési tétel adatbeviteli képernyője látható, amely a vegyes napló egyik tétele lesz. Látható, hogy a rögzítéssel a főkönyvi számlára történő könyvelés is megtörténik Bemutatunk egy gépi Bank naplót és egy Vevő naplót is a „Listázásból”. Hasonlítsa össze mindkettőt a korábbi „kézi” naplóval! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 62 ► Számvitel I. Az idősoros elszámolás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 63 ► A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 63 ► Számvitel I.

Az áfa a könyvvitelben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 64 ► 5. Az áfa a könyvvitelben Az eddigiekben a gazdasági események tárgyalásánál figyelmen kívül hagytuk a nemzetgazdasági adóztatás egyik legnagyobb és legbiztosabb bevételi forrását, az általános forgalmi adót (az áfát). Az áfa minden gazdálkodót érint, függetlenül attól, hogy alanya-e az áfának, vagy alanyi mentességet választ, vagy adómentes tevékenységet folytat stb. Az áfa érintheti a gazdálkodót a bemeneti oldalon (például bejövő számla), a kimeneti oldalon (például kimenő számla), de a vállalkozás belső életében is szerepe lehet. Az áfáról (alanyairól, mértékéről, fizetéséről, visszaigényléséről) piaci szereplőként (például fogyasztói minőségben) sokféle ismerete lehet az Olvasónak, de sok ismeret szerezhető más tárgyak tanulása során is. Ebből kiindulva a könyv e részében csak az áfa

könyvviteli kezelésének szükséges alapismeretét írjuk le, amelyet aztán a további fejezetekben mélyebben is feltárunk az egyes gazdasági események kapcsán Közgazdaságilag az áfa egy olyan hozzáadott érték típusú, forgalomhoz (és nem jövedelemhez!) kötődő adó, amelynek befizetői (a költségvetésbe) a gazdálkodók, de a tényleges teherviselő a végső fogyasztó. A csak áfa köteles tevékenységet végző áfa alany vállalkozó általános helyzetben pontosan annyi áfát fizet meg a partnereinek és a költségvetésnek együttesen, mint amennyit kap ugyanezen szereplőktől. Ebben az összefüggésben a partnerektől kapott (például a kimenő számlák kifizetésekor) áfa és a partnereknek megfizetett (például a bejövő számlák kifizetésekor) áfa különbségével kell pénzügyileg a költségvetéssel elszámolni. Költségvetés 40 Pénz 40 Pénz 200+40 Áru A vállalat B vállalat 240 Pénz A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 64 ► Számvitel I. Az áfa a könyvvitelben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 65 ► Az a vállalkozó, aki a partnereknek több áfát fizetett, mint amennyit azoktól kapott a különbözetet visszaigényelheti a költségvetéstől. Így pontosan annyi áfát fizet, mint amennyit kap Az a vállalkozó viszont, aki a partnereknek kevesebb áfát fizet, mint amennyit tőlük kapott, a különbözetet befizeti a költségvetésbe. Így ő is pontosan annyi áfát fizet meg, mint amennyit kap. Annak a vállalkozónak, aki a partnereknek ugyanannyi áfát fizetett, mint amennyit azoktól kapott, nincs különbözete, így nem is igényelhet vissza a költségvetéstől áfát de nem is fizet. Ezért mondjuk azt, hogy az áfa alapvetően semleges adó a vállalkozások számára. Természetesen az áfatörvény az alaphelyzet mellett rengeteg egyéb variációt tartalmaz a gazdálkodó, a

vállalkozás számára, amelyet számvitelileg is kezelni kell. Mi itt csak az alaphelyzet számvitelét mutatjuk be Abból kiindulva, hogy a vállalkozások számára profit elérése az alapvető cél, azt is fel lehet tételezni, hogy a vállalkozások zöme általában (középtávon bizonyosan) áfafizető. (A bejövő számlában megfizetett áfa kisebb, mint a kimenő számla alapján kapott áfa) Ezért a számvitel fő szabályként úgy tekint az áfára, mint idegen forrásra, mint kötelezettségre Ezért az áfa könyvelésében az áfaszámla is forrásszámlaként kerül besorolásra. A gazdálkodó nagyon fontos információkat veszítene el, ha az áfa könyvelését egyetlen számlán végezné. Tehát, ha a bejövő számlák áfatartalmát (előzetesen felszámított áfa, levonható áfa) ugyanarra a számlára könyvelné, mint a kimenő számlák áfáját (fizetendő áfa) valamint a költségvetéssel elszámolt, pénzügyileg is rendezett (átutalt) áfát.

Ezért a könyvvitelben ajánlott legalább 3 számlát használni: fizetendő áfa, előzetesen felszámított áfa és az áfa pénzügyi rendezése számlá(kat). A fizetendő áfaszámla természetére nézve is forrásszámlának látszik, hiszen a rajta lévő összeggel tartozunk a költségvetésnek (mert beszedtük vagy beszedjük az összeget a kimenő számla befogadójától), általában K egyenlege van. Az előzetesen felszámított áfaszámla viszont alaptermészetében követelést testesít meg, tehát eszközszámlának tűnik (mert ezt az áfát kifizettük vagy később ki fogjuk fizetni a bejövő számla alapján a szállítónak). Általában T egyenlege van (és mert forrásszámla, így kötelezettségcsökkenést jelent, csökkenti a fizetendő áfa összegét) A harmadik számla (az áfa pénzügyi rendezése számla) az áfával kapcsolatos költségvetésbe átutalt és onnan érkező pénzmozgásokat fogadja be, ezért egyenlegétől függően (T vagy K)

látszik forrás- vagy eszközszámlának. Mindezek ellenére mindhárom számla forrásszámla, mert ugyanannak a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 65 ► Számvitel I. Az áfa a könyvvitelben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 66 ► kötelezettségszámlának a kiegészítő számlái. Ebből következően a három számla mindenkori összevont egyenlege ad elégséges információt arról, hogy egyazon pillanatban milyen is a gazdálkodó költségvetési pozíciója az áfa vonatkozásában, fizetni kell, vagy visszaigénylési lehetősége van. Ebből a logikából kiindulva az áfa mérlegtételbe való besorolása év végén attól függ, hogy december 31-én a három számla összevont egyenlege Tartozik vagy Követel. Ha Tartozik, akkor a követelések (eszköz) közé kell besorolni, ha Követel, akkor a kötelezettségek (forrás) közé. A vállalkozások általában háromnál több

áfás számlát használnak, akár 1020-at is, mert szükségük van az így csoportosított információra (például az áfa-bevalláshoz), de ezek mindegyike besorolható a fenti három alapeset valamelyikébe. Példaszerűen is bemutatjuk az áfaelszámolást két metszetben, két vállalkozás szempontjából („A” és „B” gazdálkodó). Mindkettő áfaalany és csak áfaköteles tevékenységet végez. 1. Az „A” vállalkozás januárban anyagot vásárol a „B” vállalkozástól (tehát „B” elad). A szállítói számla adatai: nettó ár 5 000 Ft, az áfa (20%) 1 000 Ft, bruttó ár tehát 6 000 Ft. 2. Az „A” vállalkozás elad „B”-nek 20 000 Ft nettó eladási ár, az áfa (20%) 4 000 Ft, bruttó eladási ár 24 000 Ft. „B”-nél anyagként veszik raktárra (Az eladáshoz kötődő készletváltozást még nem könyveljük. Az árbevételszámlát magyarázat nélkül csak jelöljük (Ezek a következő fejezetek témáját ölelik fel.) 3. Minkét

tétellel kapcsolatban megtörténik a pénzügyi rendezés 4. Megállapítják a költségvetési pozíciót az áfa szempontjából „A” vállalkozásnál Főkönyvi számlavázakon: T Anyagok 1. 5 000 K Előzetesen T felszámított áfa 1. 1 000 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató K T Szállítók K 3. 6 000 1 6 000 Vissza ◄ 66 ► Számvitel I. Az áfa a könyvvitelben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza T Vevők K 2. 24 000 3 24 000 T Fizetendő áfa K T 2. 4 000 Elszámolási T betétszámla K E. 3. 6 000 3. 24000 4 3.000 ◄ 67 ► Árbevétel K 2. 20 000 Áfa pénzügyi T rendezése számla K 3. 3 000 Az anyagok áfamentes áron (nettó áron) jelennek meg a könyvviteli nyilvántartásban (mert a számlában lévő levonható áfa nem része a beszerzési árnak). A kötelezettség viszont bruttó áron könyvelendő a szállítóval szemben (ennyit kell megfizetni, erről szól a számla)

„A” a szállítónak („B”) az áfát is megfizeti, amelyet ő levonható áfaként könyvelhet el „A” kiszámlázta a vevőnek („B”) bruttó áron a terméket, de a számla alapján befolyó bevételből csak az árbevételnek megfelelő nettó összeg illeti meg. Természetesen a vevő bruttó árat fizet, de ennek az áfatartalma a költségvetést (APEH) illeti. Ezért a költségvetéssel elszámolandó áfa összegét a Fizetendő áfa és az Előzetesen felszámított áfa számla összevont egyenlege mutatja meg. Az pedig összevontan K 3 000 Ft (4 000 - 1 000 = 3 000 Ft). Ennek pénzügyi rendezése után a három áfá-s számla összevont egyenlege 0. Ellenőrizze! „B” vállalkozás Főkönyvi számlavázakon: T Anyagok 2. 20 000 K T Vevők K 1. 6 000 3 6 000 Előzetesen T felszámított áfa 2. 4 000 T K Fizetendő áfa K 1. 1 000 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató T Szállítók K 3. 24 000 2 24 000 T Árbevétel K 1. 5

000 Vissza ◄ 67 ► Számvitel I. Az áfa a könyvvitelben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza Elszámolási T betétszámla K E. 2. 24 000 3. 6 000 4. 3 000 ◄ 68 ► Áfa pénzügyi T rendezése számla K 4. 3 000 Amit megfogalmaztunk „A” vállalatnál a konkrét számokat illetően, az itt is mind igaz, csak ellenkező előjellel. A költségvetéssel elszámolandó áfa összegét a Fizetendő áfa és az Előzetesen felszámított áfaszámla összevont egyenlege mutatja meg itt is. Az pedig összevontan T 3 000 Ft (1 000 - 4 000 = - 3 000 Ft), tehát a költségvetés utal ki 3 000 Ft-ot „B” vállalkozásnak. Ennek pénzügyi rendezése után a három áfás számla összevont egyenlege itt is 0. Látható, hogy fő szabályként ugyanazok az áfaösszegek körbeforognak – jelképesen – a három szereplő: „A” és „B” vállalkozás és az állami költségvetés között. Továbbá látható, hogy a két

vállalkozás nettó módon számol el az állami költségvetéssel. Miután mindkét vállalkozás elszámolt a költségvetéssel, a költségvetés 0-szaldós pozíciója nem változik. A költségvetés csak akkor jut végső bevételhez áfából (általános szabályként), ha a láncolat egyik szereplője nem gazdálkodói szervezet, hanem például fogyasztó, vagy az áfát visszaigényelni nem tudó gazdálkodó. Ezért az áfaösszegek csak „technikailag” futnak át egy-egy cégen, ha azok áfaalanyok. (A gyakorlatban azonban – köszönhetően az áfa- és más törvényeknek – az áfaalany cégeknél így is jelentős erőforrásokat köthet le az áfaelszámolás és finanszírozás az állami költségvetéssel szemben. Ezekről bővebben szólnak az adózással foglalkozó könyvek.) Az áfakulcs (%), a nettó és bruttó érték (eladási ár)5 Ha a nettó érték adott, akkor a megadott áfakulccsal (% tizedes tört alakban) történő szorzással adódik az

áfa összege: 5 000 · 0,20 = 1 000 Ha a bruttó érték adott, akkor egy úgynevezett felülről számított kulcscsal való szorzással adódik az áfa összege: 6 000 · 0,1667 = 1 000 5 Itt a bruttó érték az áfá-val növelt nettó érték A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 68 ► Számvitel I. Összesítő kimutatások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 69 ► Természetesen azonos eredményt kell kapnunk, akár felülről (bruttó értékből), akár alulról (nettó értékből) számoljuk az áfát. Ebből az is következik, hogy a 20%-os kulcsú termékeknél a 0,1667-es szorzónak a 0,2ből kell származni A következők szerint: 0,25 (áfa %) = 0,2 1,25 (nettó érték 1 + 0,25 áfa = bruttó) Ezzel a törttel bármilyen kulcsú áfa összegét ki lehet számítani, ha csak a bruttó érték és az áfakulcs ismert. 6. Összesítő kimutatások A könyvelést a legkülönbözőbb

hosszúságú időszakok végén lehet ellenőrizni (jellemzően évente, negyedévente, havonta, dekádonként, de akár naponta is), tehát ez bármikor megtörténhet, ha az információ biztonsága szempontjából indokolt. A magyar törvények alapján évente legalább egyszer kötelező összesítő kimutatást (főkönyvi kivonatot) készíteni, amely a beszámoló készítés egyik alappillére. 6.1 A főkönyvi kivonat A főkönyvi kivonat a főkönyvi számlák forgalmainak és egyenlegeinek egy időpontban történő összesítése. A főkönyvi kivonat egy kétszer két rovatpáros kimutatás, amelynek általános sémája: Sorszám Főkönyvi kivonat 200. december 31 A számlák FORGALOM EGYENLEG Megnevezése Tartozik Követel Tartozik Követel ÖSSZESEN A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 69 ► Számvitel I. Összesítő kimutatások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 70 ► A

főkönyvi kivonat • forgalom rovatpárját próbamérlegnek, • egyenleg rovatpárját nyersmérlegnek is nevezik. A főkönyvi kivonat azáltal is biztosítja a könyvelés ellenőrzését, hogy a kettős könyvelés szabályai szerint: az összes T forgalom = összes K forgalom, az összes T egyenleg = összes K egyenleg összefüggésnek teljesülni kell. Ha a könyvelésben könyveléstechnikai hiba történt, (tételszerkesztési hiba –, például két számla T és nincs Követel oldal), akkor az egyezőség biztosan nem áll fenn. Persze elkövethettünk könyvelés közben tartalmi, értékelési, számítási stb. hibát! Ezt annál is inkább fontos hangsúlyozni, mert ma, amikor a könyvelés zöme már számítógépen folyik, a gépi könyvelés szoftverei miatt ez az egyezőség automatikus. Ezek a programok általában nem engedik meg a továbblépést, ha nem áll fenn egy könyvelési tételen belül, hogy összes T összeg = összes K összeg. Az alábbi ábra

egy gépi könyveléssel készült főkönyvi kivonatot mutat. A képernyőn a lista eleje látható, de görgetéssel a teljes kivonat megjeleníthető, illetve ki is nyomtatható. A főkönyvi kivonat a forgalmi rovatokban együtt tartalmazza az adott számla nyitó egyenlegét a tárgyidőszaki forgalommal, ezáltal elvész az az információ, amely a tárgyidőszaki – nyitó értékek nélküli – változásokról tájékoztatná a gazdasági vezetést. Ezt a hiányosságot pótolja a forgalmi kimutatás. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 70 ► Számvitel I. Összesítő kimutatások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 71 ► 6.2 A forgalmi kimutatás A forgalmi kimutatás a főkönyvi számlák nyitó egyenlegeinek, időszaki forgalmainak és záró egyenlegeinek egy adott időpontban történő összesítése. A forgalmi kimutatás így háromszor két rovatpárt tartalmaz, általános

sémája a következő: Forgalmi kimutatás 200. december 31 Sor- A számlák Nyitó egyenleg Időszaki forgalom Szám megnevezése Tarto- Köve- Tarto- Köve- Tarto- Kövezik tel zik tel zik tel ÖSSZESEN A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 71 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az analitikus nyilvántartások Vissza ◄ 72 ► A forgalmi kimutatásban a rovatpárok összesen értékei meg kell, hogy egyezzenek egymással. Értelemszerűen a két említett kimutatás záró egyenleg értékeinek is meg kell egyezni egymással. A főkönyvi kivonat és a forgalmi kimutatás ellenőrző szerepére már kitértünk az idősoros könyvelésnél is. 7. Az analitikus nyilvántartások A szintetikus könyvelés (a számlasoros és az idősoros) csak értékben és összevontan tartja nyilván a gazdasági eseményeket és állapotokat. A gazdálkodási szervezeteknek nap mint nap szüksége van

ennél részletesebb adatokra, és nemcsak értékben, hanem természetes mértékegységben is. A gazdasági eseményekről vezetett részletes (vagyonelem mélységű) nyilvántartást analitikus rendszernek (röviden: analitikának) hívjuk. Az analitika jelenti egyrészt (hétköznapi szóhasználatban) mindazokat az egyedi nyilvántartó lapokat, elektronikus adathalmazokat stb., amelyek a vállalat vagyonának, vagyonváltozásának elemi szintű dokumentumai (például anyagkivételezési jegy), ugyanakkor jelenti a számlaszerű részletes könyvelést is az analitikus számlára. A nyilvántartás az analitikában lehet: • csak mennyiségi, • csak értékbeni, • egyszerre mennyiségi és értékbeni. Jellemzően a raktárakban fordul elő a csak mennyiségi nyilvántartás (például egy alapanyag-nyilvántartó lapon), csak értéki analitika van például a folyószámla (vevők és szállítók) -nyilvántartásban, mindkettő lehet egy analitikus anyagkönyvelési

számlalapon. Szemléltetésül bemutatunk három lehetséges analitikus nyilvántartást. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 72 ► Számvitel I. Az analitikus nyilvántartások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Minimális Maximális Készlet: készlet: Vissza ◄ 73 ANALITIKUS ANYAGKÖNYVELÉSI Oldalszám: SZÁMLALAP Számlaszám: ► Év: 20 Mennyiségi egység: Kelet Hó nap Szöveg Menynyiség Egységár Érték Kelet Ft hó nap Szöveg Meny- Egy- Ér- nyiség ségár ték Ft A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 73 ► Számvitel I. Az analitikus nyilvántartások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza VEVŐK ÉS SZÁLLÍTÓK EGYÉNI FOLYÓSZÁMLÁJA Év: 20 ◄ 74 ► Oldalszám: Számlaszám: Telephelye:. Kelet Hó nap Szöveg Számlaszám Forgalom Ft Tartozik Követel Egyenleg Ft Tartozik Követel

Az analitikus és szintetikus könyvelés viszonyára alapvetően kétféle kapcsolódás jellemző: • a logikai és tényleges alá-fölérendeltségi viszony, amikor az analitikai összesítés (feladás) lesz a szintetikus könyvelés alapja (itt az időbeli egymásutániság is megvalósul), • párhuzamos, amikor az alapbizonylatokból egymástól függetlenül vezetnek nyilvántartást az analitikában és a szintetikában, tehát az egyidejűség sincs kizárva. A kettő kombinációja is előfordulhat például úgy, hogy a szintetikus anyagkönyvelésben a felhasználásokat a feladások alapján könyvelik, míg a vevőket érintő tételeket párhuzamosan. A szintetikus elszámolás (a neve is erre utal) nem követheti, például, az anyagokkal kapcsolatos változások sokaságát; hiszen anyagféleségenként akár több száz, felhasználási stb. művelet is történhet havonta Ugyanígy egy több száz dolgozót foglalkoztató vállalkozásnál minden egyes dolgozó

bérelszámolása sem kerülhet be a szintetikába, mert az már a tisztánlátást is megnehezítené (világosság elve), ezért az időszak végén összesítik a gazdasági eseményeket, esemény-fajtánként, amely alapján a főkönyvi könyvelés elvégzi a gazdasági események rögzítését. Ez az összesítés a feladás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 74 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az analitikus nyilvántartások Vissza ◄ 75 ► (Továbbra is jellemzőnek gondoljuk, amit fentebb leírtunk a számítógépes korszakról, hogy a gépbe egy menetben bevitt adatok jó része egyszerre szolgál a főkönyvi könyvelés az idősoros könyvelés, és az analitikus könyvelés bázisául, amelyből a „gép” (szoftver segítségével) a megfelelő nyilvántartásokat felépíti. A már említett ellenőrzési lehetőségek (főkönyvön belül, napló és főkönyv között)

mellett további fontos lehetőség az, hogy időről időre (havonta, negyedévente, de évente mindenképpen) megvizsgálják az analitika és a szintetika kölcsönös megfelelését. Ez a formai, számszaki egyeztetésen túl már jelentős tartalmi egyeztetést is jelent Az analitikának a leltárral való összevetése a piacgazdaság szereplői számára is a vagyonbiztonság nagyon fontos garanciális eleme. (Például a munkavállaló elszámoltatásában nélkülözhetetlen eszköz.) Végezetül egy összefoglaló ábrán (lásd következő oldal) mutatjuk, hogyan épül fel időben és némiképp térben is egy gazdálkodó számviteli rendszere. Az ábra elemeinek csak egy részét érintették az eddigiek, de így is hasznos támpontul szolgálhat a későbbi fejezetekhez. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 75 ► Számvitel I. Az analitikus nyilvántartások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza

◄ 76 ► A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 76 ► IV. RÉSZ IV. KÖLTSÉG ÉS EREDMÉNY Számvitel I. Költség és eredmény madártávlatból A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 78 ► A mérleg alapvető összefüggéseit, az eszköz- és forrásszámlákat, a könyvelés részterületeit és az áfát az előző részekben bemutattuk. A négy alapművelet könyvelése során eredmény (nyereség vagy veszteség) nem jelentkezett, sőt költségeket sem könyveltünk. Most ezekkel a fogalmakkal ismerkedünk meg – összefüggéseikkel és a könyvelési tételekkel – alapszinten, amelyek az eredmény értelmezéséhez, illetve ahhoz szükségesek, hogy egy komplex feladat megoldásához minden ismeret rendelkezésre álljon. 1. Költség és eredmény madártávlatból Egy vállalkozás eredménye (profitja) a bevételek (hozamok) és a költségek (ráfordítások)

különbségeként adódik. Ezt a megfogalmazást később még több vonatkozásban is pontosítjuk. Átmenetileg térjünk vissza az eszköz- és forrásszámlákra (együtt: mérlegszámlák) történő könyvelésre, valamint a mérlegre, hogy közelebb jussunk a költség és az eredmény számviteléhez. Olyan gazdasági események bemutatásával maradtunk adósok, amelyek könyvelése után a mérleg főösszegeinek egyenlősége megbomlana. Például, ha egy eszköz csökkenésével (erőforrás-felhasználás) szemben nem áll egy másik eszköz növekedése (esetleg forrás csökkenése) Vagy az olyan eset bemutatásával, ahol az egyik eszköz növekedése nagyobb vagy éppen kisebb, mint az érte feláldozott eszköz csökkenése. Ilyen gazdasági esemény lehet az értékesítés és a költségek felmerülése Egyszerű példákon keresztül mutatjuk be a fentebb jelzett, eddig még nem tárgyalt gazdasági eseményeket (bár az áfa értelmezésekor már érintettük

egyik fajtáját, de nem magyaráztuk meg): 1. A vállalkozás elad a vevőnek 6 tonna, 24 000 Ft értékű késztermékből 2 tonnát. Eladási ár 10 000 Ft, amelyet a vevő majd később fog megfizetni (Az áfa könyvvitelét már feldolgoztuk, e helyen mégis áfa mentes árakkal számolunk, mert a megcélzott összefüggés szempontjából az áfa könyvelésének nincs jelentősége.) Késztermékkészletünk értéke 8 000 Ft-tal csökkent, mivel a Késztermék számla eszközszámla, a csökkenést a K oldalra könyvelnénk. Ugyan- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 78 ► Számvitel I. Költség és eredmény madártávlatból A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ ► 79 akkor a vevőkkel szembeni követelésünk megnőtt 10 000 Ft-tal, amelyet a Vevők (eszközszámla) T oldalára könyvelhetnénk. Ez egy első típusú gazdasági eseménynek látszik (– E; + E) csakhogy + ΔE ≠ − ΔE .

Ha így könyvelnénk, felborulna a mérleg egyensúlya (összes eszköz = összes forrás), eddigi értelmezésünk szerint ez a kettős könyvvitel szabályai szerint lehetetlen. Mivel a +ΔE nagyobb, mint a −ΔE , eszköztöbblet keletkezett, amelyet nem terhelt semmilyen kötelezettség (forrás) -növekedés, tehát eredmény, eszköztöbblet született (nőtt a tartozás mentes saját vagyona). Az eszközök és források egyenlőségét egy új számla – az Eredmény számla – bekapcsolásával kapjuk meg; erre könyveljük a különbözetet. T E. Késztermékek K 24 000 1. 8 000 T T 1. Vevők 10 000 K Eredmény számla K 1. 2 000 Ez az összetett gazdasági eredmény két elemi eseményre bontható fel: • az egyik+ ΔE ; + ΔF (vevői követelés nő és a saját vagyon is) • a másik – ΔE ; – ΔF (készlet csökken és a saját vagyon is) A két érték különbözik egymástól, ezért bekapcsoljuk az Eredmény számlát, amelyre mindkét eseményt

rávezetjük. Számlavázlaton: T Késztermékek K E. 24000 1b 8 000 T Eredmény számla K 1.b 8000 1 10 000 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató T Vevők 1. 10 000 Vissza ◄ K 79 ► Számvitel I. Költség és eredmény madártávlatból A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 80 ► Kontírozva: 1. T Vevők K Eredmény számla Értékesítés eladási áron 10 000 2. T Eredmény számla K Késztermékek Értékesítés nyilvántartási áron 8 000 Az utóbbi megoldást, amikor nem csupán a differenciát, a nettósított összeget könyveljük le (itt eredmény számlára), hanem mindkét értéket egy-egy könyvelési tétel keretében, hívjuk bruttó elszámolásnak, amely nem az egyik lehetőség, hanem ez az egyetlen, mert kötelező. (Lásd később a számviteli alapelveknél a bruttó elszámolás elvét!) Láthatóan mindkét könyvelési módnál az Eredmény számlának 2 000 K egyenlege van,

tehát ez az értékesítés nyereséges volt, saját vagyonunk nőtt. 2. A megmaradt 4 tonna késztermékből további 1 tonnát eladunk, eladási ár 3 000 Ft, a vevő ezúttal készpénzzel fizet. Egyrészt csökken a készletünk (késztermék) az 1 tonnára jutó arányos értékkel, 4 000 Ft-tal, mivel a készletszámlák eszközszámlák, ezért a csökkenést a K oldalra vezetjük fel. Másrészt pénztári pénzkészletünk nő 3 000 Ft-tal, mivel a Pénztár számla eszközszámla, a növekedését a T oldalra könyveljük. Most már csak a bruttó elszámolás elvének is megfelelő módon könyvelünk, ezért a Késztermék számlával szemben T az Eredmény számla 4 000 Ft-tal (3). A Pénztár számlával szemben K az Eredmény számla 3 000 Ft-tal (3). Együtt: T Késztermékek K E.24000 1b 8000 2.b 4000 T Eredmény számla K 1.b 8 000 1 10 000 2.b 4000 2 3 000 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató T Vevők 1. 10 000 Vissza ◄ K 80 ►

Számvitel I. Költség és eredmény madártávlatból A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza T 2. ◄ Pénztár 3 000 81 ► K Ha megnézzük a Eredmény számla új egyenlegét, látjuk, hogy az K 2 000-ről K 1 000 Ft-ra csökkent, amely azt jelzi, hogy a cég utolsó értékesítése 1 000 Ft veszteséggel zárult. 3. Az alapanyagok közül termelési célra felhasználtak 100 kg-ot, értéke 500 Ft. (A gazdasági esemény tipikus költségfelmerülés) Egyrészt az alapanyag-készletünkből „eltűnik” 500 Ft értékű, az anyagszámla eszközszámla, ezért a csökkenést a K oldalra könyveljük. De mi lesz az ellenszámla (számlák), amelynek a T oldalára könyveljük ugyanezt az összeget? (Ahogy leegyszerűsítve mondjuk a kettős könyvvitelben: „Mi lesz a könyvelési tétel másik lába?”) Forrásszámlát nem találnánk ellenszámlaként, hiszen azzal semmilyen kötelezettségünk nem csökken, hogy feláldoztunk a

termelésben ennyi anyagot. Most még az Eredmény számla sem jó megoldás, hiszen hozam, bevétel nem jelentkezett a gazdasági esemény kapcsán. Az eszközszámlák között is nehéz rábukkanni olyan számlára, amelyből kibontakozhatna egy első típusú ( + E, – E ) gazdasági esemény, hogy a mérleg főösszege ne változzon. A megoldást akkor keressük jó helyen, ha arra gondolunk, hogy mi célból vásárol és használ fel alapanyagot a vállalkozás. Nevezetesen azért, hogy eladásra alkalmas készterméket állítson elő. De a késztermék- és a félkésztermék-számla sem lehet az ellenszámla, hiszen az anyagot éppen csak bevitték a termelés folyamatába. Ugyanakkor tudjuk korábbról, hogy az az anyag, amelyen már legalább egy technológiai műveletet elvégeztek, már nem anyag többé, hanem befejezetlen termelés. Ez lesz tehát az ellenszámla, amely szintén eszközszámla, ezért a növekedést a T oldalra könyveljük (T 500 Ft). A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 81 ► Számvitel I. Költség és eredmény madártávlatból A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató T E. Alapanyag 3. K 500 Vissza ◄ 82 ► T Befejezetlen termelés K 3. 500 Az utóbbi három gazdasági esemény ugyan beilleszthető a mérlegtételek közé, mégis ilyen módon való kezelésük hatalmas információveszteséggel járna, az eljárás nehézkességéről nem is beszélve. Ha az első két tételt tekintjük, aminek következtében a vállalat tevékenységének eredménye 1 000 Ft lett, miközben azt is láttuk, hogy az első esemény után az eredmény már (még) 2 000 Ft volt. Ebből következően az utána jövő értékesítésekkor romolhatott az eredmény. Egy-két tétel, esemény könyvelése után még nem okoz gondot az eredményalakulás emlékezetben tartása, megmagyarázása. Azonban ott, ahol sok-sok eredményt érintő tétel után (ezek száma éves

szinten több ezer, millió is lehet egy-egy vállalkozásnál) szeretnénk tudni, hogy végül is miből származott a nyereség vagy veszteség, melyik tevékenységünk volt hasznot hajtó, melyik apasztotta a vállalkozás vagyonát, ezzel a könyvelési megoldással nem jutunk messzire, alkalmatlan az eredmény-összetevők feltárására. A profitra törekvő, a veszteségeket elkerülni akaró vállalkozó folyamatosan és részleteiben szeretne tájékozódni az eredmény alakulásáról és annak okairól. Hasonló kérdéseket vet fel a költségek kezelése, elemzése. Minden költség egyszer ráfordítás lesz, tehát befolyásolja a jelenlegi és a későbbi eredményt. A menedzsment ezért is szeretné tudni, milyen mértékben és ütemezésben, minek az érdekében merültek fel a költségek. Tudni szeretné, hogy egy-egy termék és szolgáltatás létrehozása, vagy egy részleg fenntartása mibe is kerül Egy-egy nagyobb vállalkozásnál naponta akár több ezer

erőforrás-felhasználás is történik. Ugyanakkor az éves beszámolóban, a számvitel éves záró outputjában is be kell mutatni a vállalkozás költségszerkezetét, elsősorban a költségnemek vonatkozásában. Ezeknek az információknak a megszerzéséhez a fenti könyvelési módszer már kevés. Pusztán mérlegszámlákban gondolkodva, ez az igényekhez képest megoldhatatlan feladat A számvitel, a könyvvitel evolúciós fejlődése során a csak mérlegszámlák használatát (két számlasoros könyvvitelt), felváltotta a mérleg-, költség-, eredményszámlák rendszere (négy számlasoros számlaelmélet és -gyakorlat). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 82 ► Számvitel I. Költség, kiadás, ráfordítás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 83 ► Ennek lényege (kicsit leegyszerűsítve), hogy miközben a nyitómérlegből kiszabadítottuk az eszköz- és

forrásszámlákat, és év közben ezekre könyvelünk, ugyanúgy formálisan a befejezetlen termelés számlából létrehozzuk a költségszámlák sorát, az eredményszámla két oldalából pedig a hozam- és a ráfordításszámlákat. Év közben ezekre könyvelünk Év végén aztán a sorrend fordított lesz: a költségszámlákat megszüntetjük (lezárjuk a készletszámlákkal és a ráfordításszámlákkal szemben), a hozam- és ráfordításszámlákat az eredményszámlával szemben zárjuk, azután az eszköz- és forrásszámlák zárásával létrehozzuk a zárómérleget. Ez évről évre ismétlődik, és ezt akár a számvitel „biológiájának” is nevezhetnénk. 2. Költség, kiadás, ráfordítás A gazdálkodó szervezetek tevékenysége – legyen az termelő, szolgáltató stb. tevékenység – különféle felhasználásokkal jár E felhasználások különféle termelési tényezőket, erőforrásokat igényelnek A számvitel az

erőforrás-felhasználásokat, a költségeket több vonatkozásban is másképp kezeli, mint a társtudományok, például mint a mikroökonómia. Számvitelileg olyan dolog is költséggé válhat, amely a közgazdaságtanban nem, és fordítva. Például a haszonáldozat (opportunity cost) -költséget a számvitel nem tudja – közgazdaságtani értelme szerint – kezelni, mert csak a ténylegesen felmerült költségeket rögzíti, az alternatív lehetőségek könyvelhetetlenek. A számvitelben a gazdálkodási, termelési tevékenység érdekében felmerült erőforrás (élő- és holtmunka) -felhasználás pénzben kifejezett értékét költségnek nevezzük. A költség definíciótól élesen el kell határolnunk a kiadás és a ráfordítás fogalmát. A gyakorlati életben – sőt esetenként még a közgazdasági szakirodalomban is – a három fogalom gyakran keveredik, egymás szinonimájaként is megjelennek A könyvviteli szóhasználatban ezek a fogalmak ugyan

kapcsolódnak egymáshoz, de más minőséget hordoznak. Esetleg ugyanannak a jelenségnek, eseménynek is meglehet mindhárom minősége és azonos összegszerűsége, de ettől még a három fogalom más és más tartalmat takar. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 83 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Költség, kiadás, ráfordítás Vissza ◄ 84 ► Költség és a kiadás A kiadás üzemgazdasági és pénzügyi fogalom. Itt csak a pénzügyi fogalmat határoljuk el a költségtől, az üzemgazdasági értelmű elhatárolással nem foglalkozunk. Pénzügyi fogalomként értelmezve a kiadás tényleges pénzmozgást, pénzkiadást jelent. A pénzkiadás is valamilyen tevékenység érdekében történik. (De olyan pénzkiadások is előfordulnak, amelyek csak „tiszta” pénzmozgást jelentenek, és csak áttételeken keresztül kapcsolódnak konkrét tevékenységhez, a

költségelszámoláshoz: például hitelnyújtás vagy annak törlesztése). Azt is mondhatjuk, hogy minden költség előbb vagy utóbb kiadást is jelent, de nem minden kiadás válik költséggé. Az „előbb vagy utóbb” kifejezés okán szükséges vizsgálnunk a tevékenységhez kötődő kiadás és költség időbeli egymáshoz kapcsolódásának eseteit. 1. A kiadás időben megelőzi a költség felmerülését és elszámolását (például az alapanyag-vásárlás készpénzkiadás, de költség csak akkor lesz, ha az anyagot ezután fel is használjuk). 2. A kiadás időben követi a költség felmerülését és elszámolását (például a társadalombiztosítási járulékot előbb elszámoljuk költségként, és csak később utaljuk át, fizetjük ki, ugyanígy a béreket is előbb elszámoljuk költségként, azután történik a bérfizetés). 3. A kiadás időben egybeesik a költségfelmerüléssel és -elszámolással (például kifizetik a taxiszámlát –

természetesen az utazás a vállalkozás érdekében történt – a szolgáltatások nem készletezhetők, ezért az elfogyasztás és termelés egybeesik). Költség és ráfordítás A gyakorlatban a költség és ráfordítás fogalmát gyakran szinonimaként használják, helytelenül. A könyvvitelben e két fogalom elég élesen elkülönül egymástól, noha sok hasonlóságuk van A ráfordítás a hozamhoz, a kibocsátott anyagi javakhoz – termékek, beruházások, szolgáltatások stb. – kötődő „áldozat” értékét jelenti. A ráfordítás tehát nem a termeléshez, hanem az eredmény, hozam realizálásához, míg a költség a tevékenység végzéséhez, a termeléshez kapcsolódó fogalom. A ráfordítás és a költség szoros kapcsolatban áll egymással, és csak idő kérdése, hogy a költségből mikor lesz ráfordítás. Pontosabban fogalmazva: minden költség előbb vagy utóbb ráfordítás lesz. E megállapítás fordítottja azonban nem igaz,

mivel a ráfordításnak vannak olyan jelenségei, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 84 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Költség, kiadás, ráfordítás Vissza ◄ 85 ► összetevői is, amelyeket költségként soha nem mutatunk ki, hanem azokat közvetlenül az eredmény (kibocsátás) terhére számoljuk el. Lesznek olyan ráfordítások, amelyek bizonyos értelmezés mellett költségként is megjelenhetnek, de természetük szerint inkább ráfordítások, hiszen nem kötődnek például a termelési tevékenységhez (például az ELÁBÉ – eladott áruk beszerzési értéke – is ilyen, amelyet a korábbi számviteli szabályozás – 2000-ig – még költségnek tekintett). Összegezve a költség és a ráfordítás különbözőségét, azt a következők szerint fogalmazhatjuk meg: a költség mindig a tevékenység (termelés) érdekében történő felhasználást, míg a

ráfordítás az eredmény (kibocsátás) terhére történő elszámolást jelent. 2.1 A költségek csoportosítása és fajtái A költség nagyon fontos kategória a gazdálkodás megítélésében, az elemzés egyik legfontosabb mutatószáma. Más mutatókhoz való kapcsolása is fontos elemzési szempont. A költségeket csoportosítani kell ahhoz, hogy az erőforrás felhasználásának szerkezetéről és hatékonyságáról megfelelő elemzéseket készíthessünk. A sokféle költségcsoportosítás közül itt csak azzal a hárommal foglalkozunk, amelyek a költségelszámolás lényegének megértéséhez, a költségelemzésekhez elengedhetetlenül szükségesek. Ezek: a megjelenési forma, az elszámolhatóság és volumenhez való viszony szerinti csoportosítások. A költség megjelenési forma (fajta) szerinti csoportosítása: Azt jelenti, hogy a költség milyen erőforrás felhasználása miatt keletkezett, mi volt a költséghordozó. Így költségnemeket

különböztetünk meg: • anyag jellegű költségek (például anyagfelhasználás, szolgáltatás igénybevétele), • személyi jellegű költségek (például bérek és járulékai), • értékcsökkenési leírási költség (például tárgyi eszközök az elhasználódás arányában). A gazdálkodó egységek szintjén is nélkülözhetetlen a költségnemek szerinti költségmegoszlás ismerete. Ez a költségcsoportosítás, amely megfelel a magyar számviteli törvény előírásainak is, a nemzetgazdasági szintű összesítések és elemzések céljait is szolgálja. Elszámolhatósági mód szerint: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 85 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Költség, kiadás, ráfordítás Vissza ◄ 86 ► A költségeket két nagy csoportra osztjuk: • közvetlenül elszámolható költségek (közvetlen költség), • közvetetten elszámolható

költségek (közvetett költség). Közvetlen költségnek nevezzük azt a költséget, amelyről a felmerülés pillanatában megállapítható, hogy melyik tevékenységet milyen mértékben terheli. A tevékenységet (terméket), amelyre a költség közvetlenül elszámolható, költségviselőnek nevezzük Közvetett költségnek azt a költséget tekintjük, amelyről a felmerülés pillanatában egyértelműen csak a felmerülés helye állapítható meg, illetve esetleg az, hogy melyik vállalati funkcióhoz kötődik. Ezt a felmerülési helyet költséghelynek nevezzük A költséghely lehet egy-egy fizikailag körülhatárolható költséghely (például üzem, gyáregység, vállalat), de lehet ún. elvi költséghely is (például kutatási költségek). A közvetett költségeket más néven általános költségeknek is nevezzük. Az általános költségeken belül több alcsoportot is megkülönböztethetünk, attól függően, hogy milyen a vállalat tevékenységi,

szervezeti struktúrája: vertikális vagy horizontális Az általános költségek is végső soron valamely tevékenységgel kapcsolatban merülnek fel, csak éppen nem állapítható meg, hogy közvetlenül melyik tevékenységgel és milyen mértékben, illetve, ha meg is tudnánk állapítani, az akkora többletadminisztrációval és ráfordítással járna, ami miatt célszerűtlen lenne annak kimutatása. A fentiek miatt a közvetett költségeket egy-egy időszak végén rendezni kell (legalább évente egyszer), mert a költségszámláknak az időszak végén nem maradhat egyenlege. A rendezés a következő tevékenységet jelentheti: • a közvetett költségek teljes összegének átvezetését az eredmény terhére, • a közvetett költségek teljes összegének felosztását a költségviselőkre, • az előző kettő valamely kombinációja, • ezek közötti választás alapvetően befolyásolhatja egy-egy vállalkozás adott évi eredményét, adózását,

ezért a jogszabályok általában beszűkítik a gazdálkodó döntési szabadságát. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 86 ► Számvitel I. Költség, kiadás, ráfordítás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 87 ► A közvetett költségek rendezésétől függően különböző költségfogalmakhoz juthatunk. Ezek: a közvetlen költség, a szűkített költség és a teljes költség (illetve közvetlen önköltség, szűkített önköltség, teljes önköltség, ha egy teljesítményi egységre értelmezzük a költség nagyságát, például 1 darabra). A költségfogalmak szoros kapcsolatban állnak egymással, a következők szerint: + + = + = KÖZVETLEN KÖLTSÉG Üzemi általános költség SZŰKÍTETT KÖLTSÉG Vállalati általános költség TELJES KÖLTSÉG Természetesen a csak egyféle terméket gyártó vállalkozás esetén ennek a lépcsőzésnek nincs igazi tartalma, mert

ekkor gyakorlatilag minden költség közvetlen költség. Csak több termék és több üzem esetén beszélhetünk a fenti költségfogalmakról A közvetlen költség és a szűkített költség, illetve a teljes költség halmaz–részhalmaz viszonyt testesítenek meg. A teljes költség egy-egy tevékenységre is és a vállalati tevékenység egészére is meghatározható, míg a másik két kategória elsősorban egy-egy termékre, tevékenységre értelmezhető. Abban az esetben, amikor a költségfogalmakat egy-egy tevékenységre, vagy azon belül is a tevékenység egységére (például 1 db-ra, 1 q-ra, vagy akár 1 000 Ft-ra stb.) értelmezzük, akkor önköltség (egységköltség) kategóriákról beszélünk. Így számíthatunk közvetlen önköltséget, szűkített önköltséget, teljes önköltséget Az önköltség meghatározásához adatgyűjtés utáni kalkulációval juthatunk el. A kalkulációnak több válfaja létezik, annak függvényében, hogy a

kalkuláció a költségfelmerüléshez képest mikor történik: ha előzetesen, például a tervezés szakaszában, amikor még csak várakozásaink, elképzeléseink vannak, akkor előkalkulációról beszélünk. Ha költségek felmerülése után, akkor utókalkulációról van szó A saját teljesítményeket, termelést valamilyen költségszinten értékelni kell. Az értékelés alapja az előbbiek közül elvileg bármelyik lehet A választást mindig a gyakorlat követelménye, de alapvetően a mérlegkészítés célja befolyásolja. A jelenlegi gyakorlatban és a számviteli törvény előírása szerint, a közvetlen költségek alapján számított önköltséget alkalmazzuk az értékelés során. Ezt előállítási (ön)költségnek nevezzük (Ter- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 87 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Költség, kiadás, ráfordítás Vissza ◄ 88 ►

mészetesen, ahogy azt korábban is írtuk, egy „egytermékes” vállalkozásban minden költség közvetlenné válik.) A fel nem osztott költség az általános költségeknek az a része vagy teljes egésze, amely az egyes tevékenységre, termékre felosztásra nem kerül, és emiatt egy-egy időszak eredményét (terheli) csökkenti. A fel nem osztott költség (FNOK) így költség és ráfordítás is egyidejűleg. A FNOK tartalma és nagysága mindig attól függ, hogy melyik költségkategóriát választjuk értékelés alapjául (hiszen a FNOK, mint maradvány jelenik meg a kalkuláció után). A saját teljesítmény értékelése alapjául szolgáló költség, valamint a FNOK összege mindig a összköltséget adja. Mivel a két kategória ugyanannak a halmaznak a két részhalmaza, ezért: • minél kisebb a saját teljesítmény értékelése alapjául szolgáló költség tartalma, annál nagyobb a FNOK aránya, • minél nagyobb a saját teljesítmény

értékelése alapjául szolgáló költség tartalma, annál kisebb a FNOK aránya. E ténynek meghatározó szerepe van – a később tárgyalandó – eredményre is, abban az esetben, ha a saját termelésű készletek állományában változás következik be év végén az év eleji állapothoz képest (illetve általánosan az időszak eleji és végi állapot között). A költségfajták a volumenváltozáshoz való viszonyuk szerint lehetnek: • fix (állandó) és • változó költségek. Fix költségről akkor van szó, ha a költség nagysága érzéketlen a volumenváltozásra, annak változása után sem változik. A fix költségek között akadnak olyanok, amelyek csak viszonylagosan állandóak, és jellemzően lépcsőzetesen változnak Például ilyen lehet az üzem amortizációs költsége, amely addig általában nem nő, amíg az üzem kapacitáskihasználása el nem éri a maximumot, utána új üzemet kell építeni, amely után ugrásszerűen megnő a

fix költség, hogy aztán megint változatlan maradjon. Mindig állandónak lehet tekinteni egy központi adótorony költségét, mert attól, hogy több tévét kapcsolnak be, nem változik a költség. A változó költségeknek is több alfaja van: a degresszíven, a progreszszíven és a proporcionálisan változó költség. A degresszív azt jelenti, hogy a volumen növekedésével növekszik a költség, de kisebb ütemben, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 88 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Költség, kiadás, ráfordítás Vissza ◄ 89 ► például a bankszámlapénz mennyisége és a bankköltség. A progresszív ennek ellenkezője: a költség jobban nő, mint a kapcsolódó volumen (például a túlóra miatti többletteljesítmény és túlóradíj viszonya). Mindkettőnél előfordulhat, hogy a csökkenés és növekedés növekvő ütemű, változatlan, vagy csökkenő

Például a környezetvédelem költségei általában növekvő ütemben nőnek a volumennövekedéshez képest. A proporcionális költségeknél a költség és volumen növekedési üteme megegyezik (például az alapanyag-felhasználás). 2.2 Költségkimutatások Általában egy-egy üzleti év végén, de akár gyakrabban is, az elvégzett tevékenységek, a létrehozott termékek költség oldalról történő megítéléséhez szükség van ezek összesítésére és megfelelő csoportosítására. E célra szolgálnak a költségkimutatások. A költségkimutatás olyan könyvviteli okmány, amely egy időszak költségeit összesítve és megfelelő részletezettségben is tartalmazza. A költségkimutatásnak három alapvető formáját különböztethetjük meg attól függően, hogy milyen célra kívánjuk a költségkimutatást összeállítani. A vállalati gazdálkodás külső célú megítélését szolgáló költségkimutatás a költségnemek szerint összesít.

Ebben a kimutatásban a költségek megjelenési forma (fajta) szerint szerepelnek összevont formában. A kimutatások a költségalakulás visszatükrözése érdekében általában két értékoszlopot tartalmaznak, amelyek közül az egyikben az előző időszakban (bázisidőszak) felmerült és ezért az előző időszakot terhelő költségek jelennek meg, a másikba a tárgyidőszaki költségek kerülnek. Az összehasonlíthatóság miatt fontos a két időszak hosszának azonossága Előfordulhat, hogy a tárgyidőszaki költséget nem az előző időszakhoz viszonyítjuk, hanem például a tervezett értékekhez. Egy lehetséges költségkimutatás költségnemek szerinti bontásban: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 89 ► Számvitel I. Költség, kiadás, ráfordítás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 90 ► Költségek költségnemek szerinti kimutatása, 200. év Megjelölés

Megnevezés Időszaki költségek E Ft-ban Bázisidőszak 11. 12. 13. Anyagköltség Igénybe vett szolgáltatások Egyéb szolgáltatások 1. ANYAG JELLEGŰ KÖLTSÉGEK (ráfordítások) 21. 22. 23. Bérköltség Személyi jellegű egyéb költségek Bérjárulékok 2. SZEMÉLYI JELLEGŰ KÖLTSÉGEK (ráfordítások) 3. ÉRTÉKCSÖKKENÉSI LEÍRÁSI KÖLTSÉG 4. ÖSSZES KÖLTSÉG Tárgyidőszak (A kimutatások jellemzően 1 000 Ft-ra kerekítve, 1 000 Ft-ban készülnek. A költség-nemek fenti bontása természetesen tovább részletezhető, de a sokkal mélyebb bontás, a több és mélyebb információ esetleg éppen a tisztánlátást korlátozhatja.) A költségkimutatás egy másik formátuma lehet az, amelyben az adott időszakban felmerült és az adott időszakot terhelő költségek között teremtünk kapcsolatot. Ebben a kimutatásban elsőként az időszakban felmerült költségek kerülnek bemutatásra elszámolási mód (költségviselő, költséghely)

és fajta (költségnem) szerint. Az időszakban felmerült költségek azonban általában nem egyeznek az időszakot terhelő költségekkel (sőt ez a kivételes eset), mert • az adott időszakra elszámolt költségek egy része nem az adott időszakot terheli (megérkezett a következő évi újság-előfizetési számla), hanem csak a következő időszakot (vagy esetleg időszakokat) fogja terhelni (aktív időbeli elhatárolás), A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 90 ► Számvitel I. Költség, kiadás, ráfordítás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 91 ► • az adott időszakban felmerült és elszámolt költség egy része az időszakon belül megtérült (az anyagköltségként elszámolt szövet szabási hulladékát eladják a MÉH-telepen), • az adott időszakot terhelő költség még nem került elszámolásra (például a távközlési szolgáltatás igénybevétele

megtörtént, de az elszámolás alapjául szolgáló számla, vagy egyéb bizonylat még nem érkezett meg – passzív időbeli elhatárolás). A költségkimutatások kibővítésével a fenti költségkorrekciós értékek kerülnek bemutatásra. A kimutatás a következő formájú lehet, például akkor, ha csak költségnem-elszámolást vezet a vállalkozás: Megnevezés Költségkimutatás, 200. év (tól-ig) Időszak- Időbeli MegÖsszesen ban eltérülések az időszaelhatárolások számolt kot terhelő Aktív Passzív (felmerült) – – + – Anyagköltség – Igénybe vett szolgáltatások – Egyéb szolgáltatások ANYAG JELLEGŰ KÖLTSÉGEK – Bérköltség – Személyi jellegű egyéb költségek – Bérjárulék SZEMÉLYI JELLEGŰ KÖLTSÉGEK ÉRTÉKCSÖKKENÉS LEÍRÁSI KÖLTSÉG ÖSSZES KÖLTSÉG A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 91 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató

Költség, kiadás, ráfordítás Vissza ◄ 92 ► A költségekről készíthető olyan kimutatás is, ahol a költségelszámolás és az önköltségszámítás között teremtünk kapcsolatot. Ebben a kimutatásban az lesz az elsődleges szempont, hogy az adott költségfelhasználás befejezett eredményt hoz-e a vállalkozásnak, illetve, hogy az adott időszaki befejezett termeléshez (termék, szolgáltatás stb.) csak az ugyanerre az időszakra eső erőforrás-felhasználás kötődjön. A fenti szempont szerint kimutatott költségek jellemzői: • egyrészt nemcsak az időszakban befejezett tevékenységeket terhelő költségeket tartalmazhatják, hanem a befejezetlen termelésre jutót is (az elkészült befejezett termelés önköltségszámításába viszont csak az előző vonható be), • továbbá nemcsak az időszakban felmerült és az időszakot terhelő költségeket tartalmazhatják, hanem a termelés folyamatos jellegéből adódóan lehet befejezetlen

nyitó készlet is, ami az előző időszakban elszámolt „megalvadt” költségeit tartalmazza, de ezek a tárgyidőszaki befejezett (vagy befejezetlen termeléshez) kapcsolódnak. Ezért fontos és szükségszerű a költségeket az önköltségszámítás szempontjából is bemutatni, hogy milyen nagyságú költség került be az önköltségszámításba, azaz mennyi volt az adott időszakban befejezett tevékenységek költsége. Ez a kimutatás a következő formátumú lehet: Megnevezés Összes költség Nyitó befejezetlen termelés költsége + Az időszakban felmerült költségek ± Költségkorrekciók Az időszakot terhelő költségek összesen – Az eredmény terhére elszámolt költségek (FNOK) Az önköltségszámítás körébe bevont költségek – Záró befejezetlen termelés költsége BEFEJEZETT TEVÉKENYSÉGEK KÖLTSÉGE A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 92 ► Számvitel I. A költségszámlák rendszere

és a költségek könyvelése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 93 ► 3. A költségszámlák rendszere és a költségek könyvelése A költségek könyvviteli elszámolására szolgáló (szintetikus) számlákat költségszámláknak nevezzük. A költségszámlák fajtái a következők lehetnek: KÖLTSÉGSZÁMLÁK Költségfajta szerint Elszámolhatósági mód szerint (KÖLTSÉGNEMEK) Közvetlen költségszám- Közvetett költlák ségszámlák (KÖLTSÉGVISELŐK) (KÖLTSÉGHELYEK) – termékelőállítás – üzemi általános – anyag jellegű költségszámlák költségszámlái költségszámlák – személyi jellegű költség- – beruházási tevékeny- – vállalati általászámlák ség nos – értékcsökkenési leírás költségszámlái költségszámlák (költség) – szolgáltatások számlák költségszámlái stb. A költségszámlákon ugyanazon szabályok szerint könyvelünk, mint az eszközszámlákon:

A növekedést a Tartozik oldalra, a csökkenést a Követel oldalra könyveljük. A költségszámla általános formája és tartalma tehát a következő: T Költségszámla K NÖVEKEDÉS CSÖKKENÉS + – Az erőforrás-felhasználás (költség) felfogható úgy is, mintha a – szűkebb értelemben vett – termelési folyamatba eddig bevitt (a megmunkálási folyamat fázisában lévő) eszközök értékeként kezelnénk. Ezek alapján azt A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 93 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Költségelszámolás Vissza ◄ 94 ► is mondhatjuk, hogy egy-egy pillanatban a költségszámlák tulajdonképpen a „Befejezetlen termelés” számlát – mint eszközszámlát – részletezik. E tényt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a költségszámlák egyenlege egy adott időpontban a befejezetlen termelés (mint eszköz) értékét mutatja. (Természetesen itt hozzá

kell gondolni, amit a költségkalkulációnál, -felosztásnál megfogalmaztunk, különös tekintettel a FNOK-re.) 4. Költségelszámolás A költségelszámolás az adott időszakot terhelő költségek elszámolását, a költségkorrekciókat, a költségek időszak végi átvezetését, valamint a költségszámlák nyitását (a nyitó befejezetlen termelés átvezetését) és zárását foglalja magába. Tehát leegyszerűsítve: a költségelszámolás a költségnövekedések és költségcsökkenések könyvelése Az előzőekből következik, hogy csak ez a „gazdasági eseménytípus” fordulhat elő a költségszámlákon Ezek konkretizálása előtt tisztázni kell a költségnövekedések és költségcsökkenések tartalmát. Mindenekelőtt a felmerült költségek a költségszámlákon is és a valóságban is költségnövekedést jelentenek A felmerült – és költségszámlákon már eddig elszámolt – költségeket az úgynevezett

költségmegtérülések csökkenthetik. Ezek a költségmegtérülések valóságos költségcsökkentő tételek, és értelemszerűen a költségszámlák Követel oldalára könyvelendők. Továbbá a költségelszámolás során – elsősorban a költségszámlák Követel oldalán – olyan tételeket is könyvelnünk kell, amelyek a már elszámolt költségeket valójában nem csökkentik, csak és kizárólag a költségszámlán jelentenek csökkentést. Ezek a különböző költségátrendezések és költségátvezetések. Ezek lényegében nem valódi költségcsökkenések, de a könyvelés szempontjából azonosak az előzőekkel. 4.1 A költségnövekedések elszámolása A költségek fogalmából, azaz hogy az nem más, mint termelési tényező (erőforrás), a felhasználás pénzben kifejezett értéke, az következik, hogy a költségnövekedés végső soron eszközcsökkenésből ered. Az eszköz csökken és költség nő kapcsolat a gyakorlatban sokszor

rejtve marad, illetőleg csak időben később válik nyilvánvalóvá. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a költség és kiadás sem esik mindig egybe, illetve, hogy a költségek egy része nem lesz azonnal közvetlenül kiadás. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 94 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Költségelszámolás Vissza ◄ 95 ► Az eszközcsökkenések egyidejűleg jelentenek költségnövekedéseket azokban az esetekben, amikor: • a pénzkiadás és a költségfelmerülés időben egybeesik, például a táskás postás portós csomagjának a készpénzben való kifizetésekor, • a pénzkiadás időben megelőzi a költség felmerülését, például anyagés fogyóeszköz-vásárlás, majd ezek későbbi felhasználása, vagy a tárgyi eszközök beszerzése és sokkal későbbi amortizálása – ez utóbbinál az időkülönbség néha több tíz évben

mérhető, • a pénzkiadás időben követi a költségfelmerülést, például a bérköltség elszámolása a tárgyhónap végén és annak a következő hónapban való kifizetése. Ilyenkor a költségnövekedéssel egyidejűleg nem eszközcsökkenés, hanem forrás (tartozás) növekedés jelentkezik, amit csak később, a tartozás kiegyenlítésekor követ eszközcsökkenés. A tényleges erőforrás-felhasználás persze már korábban megtörtént, hiszen a dolgozók egy ideig (általában egy hónapig) a vállalat rendelkezésére bocsátották munkaerejüket. (A számvitelben az időbeliség dimenziói néha mások, mint a rokon tudományterületeken, hiszen van előidejűség, egyidejűség és utóidejűség.) Összegezve azt mondhatjuk, hogy a költségnövekedések könyvviteli elszámolásakor a költségnövekedéssel párhuzamosan vagy eszközcsökkenést, vagy forrásnövekedést kell könyvelni. Főkönyvi számlavázakon: A felmerült költségek könyvviteli

elszámolásának – a költségek kettős csoportosításából adódóan – három alapvető módja lehetséges: • költséghely-költségviselő elszámolás, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 95 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Költségelszámolás Vissza ◄ 96 ► • költségnem-elszámolás, • és az előző kettő kombinált, egymást követő alkalmazása. A költséghely-költségviselő elszámolás során a hangsúlyt az elkülönült, vagy az elkülönült helyen végzett tevékenységre helyezzük, emiatt a felmerült költségeket az eszköz-forrásszámlákkal szemben közvetlen vagy közvetett költségként könyveljük, a következők szerint (itt az a fontos, hogy mivé alakul át az erőforrás): A költségnem-elszámolás során a költség hordozójára helyezzük a hangsúlyt, tehát az eredeti erőforrásra; ilyenkor az élő- és holtmunkafelhasználás

fajtája alapján történik a könyvelés. Ennek következtében az eszköz- és forrásszámlákkal szemben költségnem-növekedéseket könyvelünk: A könyvvitel zárt rendszerében az első és a második módszer bármelyike önmagában is alkalmas a költségelszámolás megvalósítására. De mindkét módszer mellett elveszítjük a könyvvitel által nyújtható információk egy részét. A harmadik, a kombinált eljárás eme információveszteség kiküszöbölése céljából alakult ki. Hiszen az előző kettő kombinációjaként A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 96 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Költségelszámolás Vissza ◄ 97 ► megőrzi mindegyik pozitív tulajdonságait is. Egyidejűleg alkalmazza a költséghely-költségviselő és a költségnem-elszámolást. A költségelszámolás így megkettőződik Ez a látszólagosan felesleges párhuzamosság,

többletmunka teremti meg, hogy költséghely-költségviselőként is és egyúttal költségnemenként is megfelelő információnk legyen a gazdálkodási tevékenység egyik legfontosabb részterületéről, a költséggazdálkodásról. A két módszer kombinált használata során most már csak az a kérdés, hogy a két alapvető eljárás közül melyiknek adunk elsőbbséget. Eszerint megkülönböztetjük az • elsődleges költséghely-költségviselő, másodlagos költségnemelszámolást, valamint • elsődleges költségnem-, másodlagos költséghely-költségviselő elszámolást. Lényegük, hogy a már megismert módon elszámoljuk a költségeket elsődlegesen, majd bizonyos könyveléstechnikai eszközzel (technikai számla közbeiktatásával) újra megjelennek a költségek, új csoportosításban, anélkül, hogy megkétszereznénk azokat, illetve, hogy az előzetes információtartalmából bármi is elveszne. A költségnövekedést előidéző gazdasági

események közül itt csak a költség nő és eszköz csökken; költség nő és forrás nő eseteket tekintettük át. Ezen túl azonban további két változat – költség nő és költség csökken; költség nő és eredmény nő – is létezik, a továbbiakban ezeket is bemutatjuk. Az első esetben (költség nő – költség csökken) egy nem valóságos gazdasági eseménnyel van dolgunk A második eset (költség nő – eredmény csökken) viszont egy sajátos eredményelszámolási – technikai tételt jelent. A költségnövekedések könyvviteli elszámolásának összes lehetősége a következő: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 97 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Költségelszámolás Vissza ◄ 98 ► 4.2 Költségcsökkenési (megtérülési) esetek és elszámolásuk A költségcsökkenés elszámolásának eseteit, módját alapvetően az adott cég

gazdálkodásának jellege határozza meg. Attól függően ugyanis, hogy milyen a tevékenység jellege, a méretek, a szervezet tagoltsága stb., másként és másként történhet a költségcsökkenések elszámolása A tevékenység eredménye lehet raktárra vehető termék (féltengely, autó stb.), nem raktározható, nem készletezhető teljesítmény (például szolgáltatások) Ha a tevékenység produktuma raktárra vehető termék, esetleg a termelésbe állítható beruházás, akkor a költségcsökkenéssel egyidejűleg eszköznövekedés következik be Ha viszont a nem raktározható tevékenység képezi a végeredményt, akkor tényleges készletre vételre nem kerülhet sor, így a költségcsökkenéssel egyidejűleg nem is könyvelhetünk eszköznövekedést. (Persze könyvelhetnénk egyfajta elméleti készletnövekedést, de ezzel egyidejűleg készletcsökkenést is el kellene számolnunk Így ez egy felesleges könyvelési eljárás lenne, amely semmiféle

többletinformációt nem hordoz) Ilyen esetekben a könyvelést az a tény határozza meg, hogy ezek a teljesítmények – A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 98 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Költségelszámolás Vissza ◄ 99 ► raktárra vétel nélkül – azonnal realizálásra (értékesítésre, kiszámlázásra) kerülnek. Emiatt a költségcsökkenéssel egyidejűleg ráfordítás-növekedést, azaz eredmény-csökkenést könyvelünk el. Természetesen a kiszámlázott nettó – áfa nélküli – összeg viszont eredményt növelő lesz A kapott ellenérték természetesen nagyobb, kisebb és azonos is lehet a tevékenységre elszámolt költségnél, annál a költségnél, amelyet az eredmény terhére elszámolva már ráfordításnak nevezünk. A számvitelben nemcsak az elkészült, befejezett termelés folyamatos kezelése a fontos, hanem bizonyos mérési időpontokban

(például év végén) azt is tudni akarjuk, hogy mekkora azon erőforrások értéke, amelyek már bekerültek a termelési folyamatba, de még nem jelentek meg késztermék vagy szolgáltatás alakjában, vagyis tudni akarjuk, mekkora a befejezetlen termelés összege. Ha összegét meghatároztuk, azt át is kell vezetni valamely eszközszámlára, hogy a mérlegben is megjelenhessen. Ezért a költség csökken és eszköz nő kapcsolat szerint könyveljük a befejezetlen termelés költségeinek időszak végi (év végi) átvezetését, a befejezetlen termelés – mint saját termelésű készlet – számlára. A költség csökken és eredmény csökken alapeset pedig magába foglalja a FNOK időszak végi átvezetését az eredmény terhére. (Ezek a költségek, mint tudjuk, nem vesznek részt az előállított termékek bekerülési értékének meghatározásában, így közvetlenül a tárgyévi eredményre hatnak.) A költségcsökkenések elszámolásának következő

típusa a költségcsökkenéssel egyidejű költségnövekedés. Eszerint könyvelünk akkor, amikor a költségszámlák közötti átcsoportosításokat (felosztásokat, átvezetéseket) végezzük. Lásd még a kombinált költség-elszámolási eljárást is! Más esetet jelent, ha egy adott üzemben többféle termék termelése folyik, ekkor az üzemi általános költségek elszámolásakor az erőforrásfelhasználást először a költséghelyszámlára könyveljük, majd az időszak végén az üzemi költségek egészét vagy egy részét feloszt(hat)juk az előállított termékekre. Az így felosztott költségeket átvezetjük a költséghelyszámláról a költségviselő számlákra. Vagyis egyik költségszámlán csökkenést, ugyanakkor másik költségszámlán növekedést könyvelünk Ez utóbbi elszámolás a költségek végösszegét nem módosítja, csupán egy új struktúrát hoz létre a korábbi mellett. Speciális költségcsökkenési eset annak

korrekciója, ha valamely erőforrás-felhasználás egy adott időszakban merül fel, és le is könyveljük abban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 99 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Költségelszámolás Vissza ◄ 100 ► az időszakban, de egy másik időszakot terhel (például a jövő évi szaklapelőfizetés idén kifizetve). Ekkor az eszközcsökkenés tárgyévi mértékét korrigálni kell (növelni kell egy speciális, számított „eszköz” – az aktív időbeli elhatárolás értékét), a tárgyévi költséget pedig csökkenteni. A költségcsökkenések elszámolásának következő esete: a költségcsökkenéssel egyidejű forráscsökkenés. Ilyen gazdasági esemény önmagában ritkán fordul elő, leggyakrabban korábbi költségnövekedés utólagos helyesbítésekor könyvelendő (Például ha a Munka törvénykönyve által engedélyezett végkielégítés

után is elszámoljuk helytelenül a szakképzési hozzájárulást, és ezt utólag helyesbítjük.) A költségcsökkenések elszámolásának négy alaptípusa (hiszen lényegében az aktív időbeli elhatárolás sem új alaptípus) főkönyvi számlákon ábrázolva a következő: A költségnövekedések és költségcsökkenések tárgyalásának befejezéseként foglaljuk össze a költségelszámolás jellemző gazdasági eseményeinek könyvelését: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 100 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 101 ► 1. Felmerült költségek elszámolása (miközben eszköz csökken vagy forrás nő) 2. Költségátcsoportosítások (költségrendezések) 3. a Késztermék raktárra vétel, vagy saját kivitelezésű beruházás 3. b Befejezetlen termelés átvezetése (év végén) 4. a Kiszámlázott teljesítmények

közvetlen költségeinek átvezetése 4. b Fel nem osztott költségek (FNOK) időszak végi átvezetése A költségelszámolás minden tételének lekönyvelése után – legalábbis az év végi zárlatkor – valamennyi költségszámla egyenlege nullát kell, hogy mutasson. Fontos kérdés marad ezek után az is, hogy mikor és milyen összegben kell a költségcsökkenéseket elszámolni. A „mikor”-ra adandó válasz röviden: akkor, amikor a tevékenység befejeződött, de legalábbis minden időszak (év) végén, annak lezárásaként. A „milyen összegben” kérdésre adandó választ a költségelszámolás önmagában nem képes megadni. Ehhez szükségünk van a költségelszámoláshoz szorosan kapcsolódó tevékenységre, a költség- és önköltségszámításra, a kalkulációra Mind a költségelszámolás, mind a költség- és önköltségszámítás – az alapösszefüggések azonossága mellett – vállalkozásonként jelentős eltéréseket mutat.

Ez az eltérés következik egyrészt abból, hogy a hatályos jogszabályok mit írnak elő, másrészt abból, hogy a költségelszámolás és költségszámítás gyakorlatát milyen gazdasági tevékenység jellegéhez és milyen cégmérethez kell igazítani. 5. Az eredmény és könyvelése Közismert, hogy az üzleti élet sikerességét általában pénzben mérik. A vállalkozások hosszú távú célfüggvényében a profit, a nyereség szerepel, sőt a profit tömegének növelése. A gazdálkodó szervezetek tevékenységé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 101 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 102 ► vel kapcsolatos egyik legfontosabb követelmény a racionális gazdálkodás, és ezt fel is tételezzük róluk az előbbiek alapján. A tevékenység eredményessége többféleképpen is mérhető (akár természetes mértékegységben

is). Az eredményességet kifejező mutatószámok közül az egyik legfontosabb a pénzben kifejezett vállalati eredmény A számvitel egyik legfontosabb feladata éppen az eredmény meghatározása. Az eredmény – tartalmából következően – dinamikus jellegű mutatószám, amely mindig egy adott időszakra vonatkozik. Meghatározása az adott időszak végén történik, és kifejezi a vagyonváltozás mértékét az adott vállalkozásnál. 5.1 Eredmény-alapfogalmak Az eredmény – vállalati szinten értelmezve – egy adott időszak hozamainak és ráfordításainak a különbsége. A számvitelben a hozam egy időszak tevékenységének társadalmilag elismert értéke. A ráfordítás a hozam elérése érdekében felhasznált erőforrások értéke, vagyis az a pénzben kifejezett összeg, amelybe a vállalkozásnak az adott tevékenység került. (Természetesen ez a társadalomnak többe és kevesebbe is kerülhet, mint a vállalatnak került.) A hozam és a

ráfordítás tartalmától függően más és más eredményfogalmakat képezhetünk. A sok lehetséges hozam-, ráfordítás- és eredményfogalom közül csak a legfontosabbakat tekintjük át A hozam (H) lehet: • A kibocsátott termékek és teljesítmények elismert, pénzügyileg is realizált – befolyt – ellenértéke (H1). A nettó (áfa nélküli) árbevételnek az a része, amelyet a vevők már kifizettek és az egyéb kifizetett bevételek. • A kibocsátott – értékesített, realizált, a gazdálkodói környezet által elismert – pénzügyileg még nem realizált termékek és teljesítmények értéke (H2). A kiszámlázott (a vevő által nem kifogásolt) teljesítmények értéke, amelynek ellenértéke még nem folyt be a vállalathoz • Olyan létrehozott termékek és teljesítmények értéke, amely nem része az előző kettőnek (H3). Ide soroljuk azokat a vállalati teljesítményeket, amelyek nem kerülnek (például egy saját kivitelezésű

beruházás), vagy A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 102 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 103 ► még nem kerültek piacra (például a megtermelt javak), amelyeket még nem értékesítettek. • az összes hozam: H1 + H2 + H3 A ráfordítás (R) az előbbi sorrend szerint lehet: • a pénzügyileg is realizált kibocsátott termékek és teljesítmények értékének könyv szerinti értéke (általában bekerülési értéke) (R1), • a kibocsátott (elismert) termékek és teljesítmények könyv szerinti értéke (általában bekerülési értéke) (R2) – az R1 részt nem tartalmazza, • olyan létrehozott termékek és teljesítményekhez felhasznált erőforrások könyv szerinti értéke (általában bekerülési értéke), amely az előző kettőt nem tartalmazza (R3), • az összes ráfordítás: R1 +R2 + R3 Az eredmény – a fenti

hozamok és ráfordítások alapján – lehet: • • • • pénzügyileg is realizált eredmény M1 = H1 - R1 elismert (pénzügyileg még nem realizált) eredmény M2 = H2 - R2 létrehozott, de a piac által még el nem ismert eredmény M3 = H3 - R3 az összes eredmény M1 + M2 + M3 Az M1-ről tudjuk, hogy a társadalmi elismertsége olyan fokú, hogy az összeg pénz alakban is rendelkezésünkre áll. Értéke lehet +, – és 0 Az M2-ről elmondhatjuk, hogy ez a vállalkozás környezete által elismert, visszaigazolt eredmény, amely pénzügyileg még nem realizálódott. Értéke lehet +, – és 0. Az M3 olyan összeg, amelyről azt gondoljuk, hogy a társadalom, a piac utólag el fogja ismerni az érvényes konvenciók alapján. Értéke elméletileg lehet +, – és 0 Erről az eredménykategóriáról tudni kell, hogy a magyar számviteli szabályozásból fakadóan értéke csak 0 lehet, tehát amekkora a hozam előállításának közvetlen költsége, pontosan

akkora a hozam nagysága is, tehát a termelésben számvitelileg nem keletkezhet (de helyesebb azt mondani, hogy nem realizálódik) eredmény. Logikailag is kikövetkeztethető, hogy a H3 és R3 átalakulhat H2-vé és H1-gyé, illetve R2-vé és R1-gyé, természetesen rögtön H1-gyé és R1-gyé is. H2 és R2 viszont H1-gyé és R1-gyé. Eközben általában az R értéke nem változik, míg a H értéke változhat, általában növekedhet. (Többért igyekeznek valamit eladni, mint amennyibe az előállítása került) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 103 ► Számvitel I. Az eredmény és könyvelése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 104 ► Feltehető a kérdés, hogy a könyvviteli elszámolás és nyilvántartás szempontjából melyik eredményfogalomnak adjunk elsőséget, mi vagy akár a törvényalkotók? Elvileg nincs akadálya, hogy mindhárom eredménykategóriát folyamatosan

kiszámítsuk, de a könyvviteli rendszerben, a könyvelésben valamelyiknek prioritást kell adni. Lehetőleg annak, amelyik egy-egy időszak (év) lezárása után leginkább alkalmas az időszaki gazdálkodás megítélésére és értékelésére, valamint az eredménynek a vállalkozás és költségvetés közötti megosztására. A kettős könyvvitel rendszerében az elismert eredmény (M1 + M2) a meghatározó, és a könyvviteli elszámolás rendszere is ennek megfelelő lesz, az M3 pedig mindig 0, de a domináns elv az elismertség. (Megjegyezzük, hogy az egyszeres könyvvitelt vezetőknél ez az elv nem érvényesülhet, csak a pénzügyileg is realizált – M1 – eredményt számítják némi korrekcióval) Az eredmény mindig egy-egy időszak alatt keletkezik, de számszerűsítése kétféle metszetben is megtörténhet: • állományi (időponti) adatokból, • forgalmi (időszaki) adatokból. Állományi adatokból kiszámított eredmény esetén a mérleg adott

időpontra vonatkozó adatait használjuk fel, amelyekből: M=E–F ahol E F az eszközök összege, a saját és idegen források összege, de természetesen az adott időszak eredménye nélkül, M realizált eredmény: ha előjele +, akkor nyeresége (eszköztöbblete), ha –, akkor vesztesége (eszközhiánya) van a vállalkozásnak. Ha forgalmi adatok alapján számítunk eredményt, akkor az eredmény egy időszak hozamainak (árbevételének) és ráfordításainak a különbsége: M=H–R ahol H R M a hozamok összege, a ráfordítások összege, az eredmény, amely lehet nyereség (+), vagy veszteség (–), esetleg 0. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 104 ► Számvitel I. Az eredmény és könyvelése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 105 ► Ha a hozam tisztán árbevételből áll, akkor mindig a kibocsátáshoz (értékesítéshez) kapcsolódó fogalom, amelyet a partner

elismert, de az árbevétel nem azonos a pénzbevétellel. A (ár)bevétel és a pénzbevétel időkapcsolatát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy • a bevétel időben megelőzheti a pénzbevételt (például értékesítés utólagos fizetés mellett), • a bevétel és pénzbevétel időben egybeeshet (például értékesítés készpénzért), • a bevétel időben követheti a pénzbevételt (például vevő által átutalt előleg, később történő eladás fedezetéül). A fenti esetekben a bevétel és pénzbevétel összegszerűségében azonos, legfeljebb időbeli jelentkezésük tér el egymástól. Lehetnek olyan pénzbevételek is, amelyek eredményt befolyásoló bevételként nem értelmezhetők (például az APEH által visszautalt áfa vagy a dolgozók által korábban felvett előleg későbbi visszafizetése). Összefoglalóan: általában minden bevétel előbb vagy utóbb pénzbevétel lesz, de nem minden pénzbevétel minősül eredményre ható bevételnek

(Ez analóg azzal, amit a pénzkiadásnál kifejtettünk.) 5.2 Könyvelés az eredményszámlákra 5.21 Eredményszámlák A korábbiakban az eredmény könyvelésére és kimutatására egyetlen számlát, az eredményszámlát használtuk, amellyel kapcsolatban tisztáztuk azt is, hogy úgy viselkedik, min a forrásszámla. Mivel ez a számla önmagában csak arra alkalmas, hogy egy-egy időszak eredményének aggregált értékét mutassa, nagyon nagy információveszteséggel járna, ha csak ezt az egy számlát használnánk. Ahhoz, hogy a külvilágot, de elsősorban a vállalatvezetést az eredménnyel kapcsolatos részletes információkkal is elláthassuk, az eredményszámlát minimálisan az eredmény összetevőinek megfelelően kell részletezni, azaz alszámlákra bontani. A részletezés igénye következik a könyvvitelre jellemző bruttó elszámolás elvéből is Ez a számviteli alapelv az eredmény elszámolásának vonatkozásában megköveteli, hogy megfelelő

részletezettségben könyveljük le a gazdasági eseményeket: a ráfordítás és A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 105 ► Számvitel I. Az eredmény és könyvelése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 106 ► a hozam oldal jól elkülönüljön egymástól, másrészt a különféle tevékenységek szerint is megfelelő elemzési alaphoz kell, hogy jussunk. Ez azt jelenti, hogy az Eredményszámlát év közben bevételi számlákra és ráfordításszámlákra bontjuk szét: T T Évi eredményszámla + – Ráfordítás számlák + Eredménycsökkenés K T K Hozam (bevételi) számlák K + Eredménynövekedés A szétválasztás alapján külön számlákat használunk az eredményt növelő tételek, a bevételek elszámolására és az eredményt csökkentő tételek, a ráfordítások könyvelésére. A bevétel- és a ráfordításszámlákat eredményszámláknak nevezzük. Az

eredményszámlákra történő könyvelés szabályát úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az eredményszámlákon ugyanolyan szabályok szerint könyvelünk, mint a forrásszámlákon. Ez az alábbiakat jelenti: A bevételnövekedés egyúttal eredménynövekedést is jelent, ezért • a bevételnövekedéseket a bevételszámlák Követel oldalára, • a bevételcsökkenéseket (például visszáru) a bevételszámlák Tartozik oldalára könyveljük. A ráfordításnövekedés egyben eredménycsökkenést is jelent, ezért • a ráfordításnövekedéseket – mint eredményt csökkentő értékeket – a ráfordításszámlák (mint eredményszámlák) Tartozik oldalára, • a ráfordításcsökkenéseket (mint eredményt növelő tételeket) a ráfordításszámlák Követel oldalára könyveljük. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 106 ► Számvitel I. Az eredmény és könyvelése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Tárgymutató T Ráfordításszámla K Eredmény csök- Eredmény nő, ken, mert a mert a ráfordítás nő ráfordítás csökken T Vissza ◄ 107 ► Bevételszámla K Eredmény csök- Eredmény ken, nő, mert a mert a bevétel csökken bevétel nő A fentiek alapján a bevételszámláknak (általában) Követel egyenlege, a ráfordításszámláknak (általában) Tartozik egyenlege van. A két számla (számlacsoport) összevont egyenlege a realizált eredményt mutatja. Ha az összevont egyenleg Tartozik jellegű, akkor veszteséget, ha Követel jellegű, akkor nyereséget. Az eredményszámlákon a tevékenységek szerinti felbontás érdekében bármilyen részletezettségű tagolás megengedett, egyetlen korlátot a tisztánlátás jelenthet (későbbiekben lásd még a világosság elvét!). Mind a bevételeket, mind a ráfordításokat részletező számlákra bonthatjuk. Így külön-külön számlákat alkalmazhatunk az egyes tevékenységek bevételeinek és

ráfordításainak könyvviteli elszámolására (ezen belül is további részletezést – termékek, szolgáltatások – valósíthatunk meg), illetve a vállalati tevékenység egészét érintő bevételek és ráfordítások könyvelésére (egyéb bevétel, pénzügyi műveletek bevételei, rendkívüli bevételek és egyéb ráfordítások, pénzügyi műveletek ráfordításai, rendkívüli ráfordítások). Az eredményszámla további felbontását így is elkészíthetjük: T Ráfordításszámlák Évi eredményszámla K Hozam (bevétel) számlák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 107 ► Számvitel I. Az eredmény és könyvelése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 108 ► Egy lehetséges bontás: Ráfordításszámlák T Alaptevékenység ráfordításai Hozam (bevétel) számlák K T Alaptevékenység hozamai K K K T Pénzügyi tevékenység ráfordításai K T

Pénzügyi tevékenység hozamai T Rendkívüli tevékenység ráfordításai K T Rendkívüli tevékenység hozamai 5.22 Eredményelszámolás Az eredményelszámolás magába foglalja: • az eredményt növelő és eredményt csökkentő gazdasági események könyvelését, • az eredményszámlák év végi zárását, • az eredmény felosztásának (nyereségfelosztás vagy veszteségrendezés) elszámolását is (ez utóbbi részben már nem az eredményszámlákon történik). Eredménynövekedések és eredménycsökkenések elszámolása Egy gazdasági eseménynek az eredmény növekedésére illetve az eredmény csökkenésére gyakorolt hatásának lényege, hogy az eredmény növekedése eszköznövekedést, az eredmény csökkenése eszközcsökkenést jelent a vállalkozás számára. Ez a könyvviteli elszámolás során nem ilyen nyilvánvaló. Ennek átláthatóságát sokszor az is nehezíti, hogy áttételeken A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Tárgymutató Vissza ◄ 108 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 109 ► keresztül valósul meg. Az eredményszámlákon nemcsak az eszköz-, hanem a költség- és forrásszámlákkal szemben is könyvelhetünk, sőt más eredményszámlákkal szemben is. A bevétel- és ráfordításszámlákra való könyvelés gazdasági eseményei (eredménynövelő és -csökkentő tételek) a következők (az eredményszámla most egyszerre testesít meg ráfordítás- és bevételszámlát): 1. a Eredmény csökken és eszköz csökken: értékesített késztermék vagy áru könyv szerinti értéke (értékesítésre elszámolt közvetlen költsége). 1. b Eredmény nő és eszköz nő: értékesített késztermék vagy áru, vagy szolgáltatás kiszámlázott, áfa nélküli árbevétele. 2. a Eredmény csökken és költség csökken: raktárra nem vehető tevékenységek (szolgáltatások)

értékesítésének elszámolt közvetlen költsége, vagy például a FNOK átvezetés az eredmény terhére 2. b Eredmény nő és költség nő: a gyakorlatban önmagában ritkán fordul elő, zömében a 2. a tétel helyesbítésekor könyvelendő vagy sztornó tétel. 3. a Eredmény csökken, a forrás nő: például céltartalék képzése eredmény terhére, vagy eredményt terhelő költségvetési elvonás elszámolása (kötelezettségként való előírása) 3. b Eredmény nő és forrás csökken: például, ha valamely szállító elengedi a tartozást, vagy céltartalék felhasználása Az eredményszámlák zárása Az eredményszámla kettéválasztása és részletezése év közben szükségszerűen következik a külvilág és a vállalkozás vezetésének igényéből, de év A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 109 ► Számvitel I. Az eredmény és könyvelése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Tárgymutató Vissza ◄ 110 ► végén a sok bevétel- és ráfordításszámla egyúttal meg is nehezítené a tisztánlátást. Emiatt év végén – az évközi felbontás fordítottjaként – az eredmény-összetevőket újra egyesítjük. A bevétel- és ráfordításszámlák egyenlegeit átvezetjük az évi eredményszámlára. Ezt az átvezetést nevezzük a bevétel- és ráfordításszámlák zárásának: T Ráfordításszámlák K T Évi eredményszámla K T E ← Bevételszámlák K E ← Az átvezetés (zárás) után a bevétel- és ráfordításszámlák egyenlege nulla lesz, míg az évi eredményszámla – mint forrásszámla – egyenlege az időszak (általában az adózás utáni) realizált eredményét mutatja. Az eredményszámlák zárásából az is következik, hogy a bevétel- és ráfordításszámláknak év elején – nyitáskor – sem lehet egyenlege (Újra felidézve: év végén csak a mérlegszámláknak lehet egyenlege.)

Eredményfelosztás Az eredményszámlák (bevétel- és ráfordításszámlák) zárása után osztjuk fel az évi eredményt (amely már adózás utáni eredmény, mert az adófizetési kötelezettséget már a zárás előtt el kellett számolni a ráfordítások között). Az eredményfelosztás (nyereség felosztás) azt jelenti, hogy az évi eredményt felosztjuk saját, vállalkozásnál maradó részre (mérleg szerinti nyereség) és idegen forrásra (a tulajdonosoknak járó osztalékkötelezettségre). Ha az eredmény negatív, ekkor a veszteség rendezését értjük rajta, ha szükségese (saját és idegen forrás bevonásával). Az eredményfelosztást a tárgyévi zárás után kell elvégezni. A mérleg szerinti eredményszámla pedig azt a tárgyévi eredményt tartalmazza, amellyel kapcsolatban a vállalkozásnak már semmiféle külső kötelezettsége nincs az adott évhez kötődően. Ezért ekkor a fordulónapi mérleg valóban a vállalkozás tényleges saját

tőkéjét fogja mutatni. 5.23 Az eredmény szerkezete A következőkben feltárjuk az eredmény különböző szintű összetevőinek szerkezetét, mind a hozam, mind a ráfordítás oldalról. A vállalat által végzett tevékenységek függvényében a hozamok – egyelőre, mint a bevételek összessége – tovább tagolhatók a következők szerint: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 110 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 111 ► • Az értékesítés árbevétele, amely az értékesített (kiszámlázott) saját termelésű készletek, áruk és szolgáltatások nettó, áfa nélküli ellenértéke (természetesen felárral növelve, visszáruval és utólag adott engedménnyel stb. csökkentve!) • Az egyéb bevétel, amely a vállalkozás üzleti tevékenységéből származik, de a tevékenység nem tartozik a vállalkozás alapprofiljába,

ezért nem vehető figyelembe az értékesítés árbevételének forgalomkörében. (Például az immateriális javak, tárgyi eszközök értékesítésének ellenértéke, vagy a kapott bírság, kötbér, késedelmi kamat stb.) Az ide tartozó tételek, gazdasági események láthatóan jellegük alapján kerülnek besorolásra. • A pénzügyi műveletek bevétele, amely a kamat jellegű bevételeket, a kapott osztalékot, a befektetett pénzügyi eszközök és forgóeszközök között szereplő értékpapírok értékesítése útján elért, valamint a devizális eszközökhöz és for-rásokhoz kötődő árfolyamnyereséget foglalja magába. • A rendkívüli bevétel, amely a vállalat működése során rendkívüli jelleggel bekövetkezett események bevételeit foglalja magába (például ingyenesen kapott eszköz értéke). A fenti tagoltság megfelel a számviteli törvény előírásainak is, bár a törvény ezt mélységben tovább szabályozza, meghatározott

feltételekhez köti. Az értékesítés árbevételével kapcsolatban még figyelembe kell venni, hogy annak értékét növelheti az értékesítéshez kapcsolódó és közvetlenül az árbevételt módosító költségvetési támogatások összege (például árkiegészítés), illetve az export esetében csökkenti – a fuvarozással összefüggésben, a külföldi útszakaszra jutó közlekedési költség. A fentiek után már felírható a bevételi (hozam) oldal egy egyszerűsített sémája. A kimutatások általában két egymást követő, általában azonos hosszúságú időszak adatait szokták tartalmazni: a tárgyidőszakét és a bázisidőszakét. + Értékesítés árbevétele ± Az értékesítés árbevételét módosító költségvetési támogatások és exporthoz kötődő fuvar = Értékesítés nettó árbevétele + Egyéb bevételek = A) ÜZEMI (ÜZLETI) TEVÉKENYSÉGEK BEVÉTELE A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄

111 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 112 ► + Pénzügyi műveletek bevétele = B) SZOKÁSOS TEVÉKENYSÉGEK BEVÉTELE + Rendkívüli bevételek = C) BEVÉTELEK ÖSSZESEN A bevételekkel kell szembeállítanunk a ráfordításokat. Ezt is többféle megközelítésben tehetjük. Alapvetően kétféle megközelítés lehetséges: az egyik forgalmi költség, a másik összköltség szemléletű Először a ráfordítások forgalmi szemléletű csoportosítását vizsgáljuk meg. Ebben a szerkezetben a bevétel oldallal szinkronban megjelenik a ráfordítás oldal is. Az értékesítés közvetlen ráfordításait az értékesített (kiszámlázott) saját és vásárolt készletek, valamint a kiszámlázott szolgáltatások könyv szerinti (beszerzési vagy előállítási, esetleges le/felértékeléssel korrigált) értéke képezi: • az értékesített (kibocsátott) saját

előállítású készletek és szolgáltatások közvetlen önköltségen számított értéke, • az értékesített (kibocsátott) vásárolt készletek könyv szerinti áron számított értéke, amit eladott áruk beszerzési értékeként is értelmeznek (ELÁBÉ), • a kiszámlázott közvetített szolgáltatások értéke. Az értékesítés közvetett ráfordításai azokat a közvetett költségeket foglalják magukba, amelyeket az előállított termékek vagy szolgáltatások közvetlen költségeiben nem vehettünk figyelembe, mert azokkal nem voltak közvetlen kapcsolatban, és felosztásuk a tevékenységekre is indokolatlan lett volna (az eredmény terhére elszámolt költségek). Az egyéb ráfordítások azokat a ráfordításokat foglalják magukba, amelyek ugyan a vállalat üzemi (üzleti) tevékenységéhez kötődnek, annak érdekében merültek fel, de nem vehetők figyelembe az értékesítés ráfordításai között (például immateriális javak, tárgyi

eszközök értékesítésének nettó értéke, vagy a terven felüli értékcsökkenési leírás). A pénzügyi műveletek ráfordításai olyan ráfordításokat foglalnak magukba, amelyek a vállalat által végzett pénzműveletekkel kapcsolatban merültek fel (például fizetett kamatok, pénzügyi befektetések leírásai, értékpapírok és deviza árfolyamveszteségei stb.) A rendkívüli ráfordítások azokat a ráfordításokat foglalják magukba, amelyek rendkívüli jelleggel rendelkeznek (például az ingyenes eszközátadásnál az eszköz könyv szerinti értéke). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 112 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 113 ► A fentiek alapján a ráfordítások szerkezetét a vállalkozási tevékenység szempontjából így írhatjuk fel: + Értékesítés közvetlen ráfordításai + Értékesítés közvetett

ráfordításai = Értékesítési ráfordítások + Egyéb ráfordítások = A) ÜZEMI (ÜZLETI) RÁFORDÍTÁSOK + Pénzügyi műveletek ráfordításai = B) SZOKÁSOS TEVÉKENYSÉGEK RÁFORDÍTÁSAI + Rendkívüli ráfordítások = C) ÖSSZES RÁFORDÍTÁS Az összköltség jellegű eljárással vizsgált eredmény-összetevők esetén a bevételek ugyanazok, mint amelyeket előbb megismertünk. A költségek viszont nem az értékesítésre kerülő javak ráfordításait jelentik, hanem az adott időszakban felmerült összes költség költségnem szerinti tagolását: Anyagköltségek Igénybe vett szolgáltatások értéke Egyéb szolgáltatások értéke ELÁBÉ Eladott, közvetített szolgáltatások értéke = ANYAG JELLEGŰ RÁFORDÍTÁSOK Bérköltség Személyi jellegű egyéb kifizetések Bérjárulékok = SZEMÉLYI JELLEGŰ RÁFORDÍTÁSOK ÉRTÉKCSÖKKENÉSI LEÍRÁS EGYÉB RÁFORDÍTÁSOK A) ÜZEMI (ÜZLETI) RÁFORDÍTÁSOK + PÉNZÜGYI MŰVELETEK RÁFORDÍTÁSAI B)

SZOKÁSOS TEVÉKENYSÉGEK RÁFORDÍTÁSAI + RENDKÍVÜLI RÁFORDÍTÁSOK C) ÖSSZES RÁFORDÍTÁS Ha egy olyan vállalkozást képzelünk el, amely csak azonnal értékesíthető termékeket állít elő, akkor nincs készletezés, és ha árut sem forgalmaz, nincs ELÁBÉ sem. Ennek tökéletesen megfelel egy, csak szolgáltatási A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 113 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 114 ► tevékenységgel foglalkozó vállalkozás. Ebben az esetben a tárgyévi tevékenység egésze azonnal és közvetlenül kibocsátásra, értékesítésre is kerül Ekkor az időszakban felmerült összes költsége egyben a ráfordítássá is válik. Azaz költségei egyszerre ráfordítások is, így a vállalkozás költségszerkezete egyben ráfordítás szerkezete is Továbbá ekkor teljesül még, hogy az összes költség forgalmi

költség eljárás szerint = összes költség összköltség eljárás szerint. Ezért a fentebb bemutatott kétféle ráfordításkimutatás értelemszerűen azonos eredményt kell, hogy adjon, ha ugyanarra a vállalkozásra és ugyanarra az időszakra készül, és fennállnak az előbb megfogalmazott egyszerűsítő feltételek. Amennyiben a fenti egyszerűsítő feltételek (a vállalkozás vásárolt készleteket nem szerez be értékesítésre, vagy saját termelésű készleteket nem állít elő, nem folytat saját vállalkozásban beruházási tevékenységet) nem teljesülnek, megoldandó kérdések sorába ütközünk a kétféle ráfordítás (költség) egymáshoz viszonyítása közben. A gyakorlatból tudjuk, hogy ilyen számvitelileg „vegytiszta” vállalkozások alig vannak. Tipikus az, hogy készletre is termel, árut is forgalmaz stb. Ebben az esetben gondjaink lesznek az eredmény meghatározásakor, hiszen a tárgyidőszaki értékesítés ráfordítása

valószínűleg nem egyezik meg a tárgyidőszaki költségekkel. A vásárolt készletek értékesítésének bevétele megjelenik az értékesítés nettó árbevételében, beszerzési értékük pedig a ráfordítások között, de ezek a készletek nem kerültek be a termelőfolyamatba, így költségként nem mutatják ki. A megoldás ez esetben az, hogy az anyag jellegű ráfordítások körét kibővítjük, és ott szerepeltetjük az értékesített vásárolt készletek bekerülési értékét, mint eladott áruk beszerzési értékét (ELÁBÉ). Hasonlóan rendezzük a közvetített szolgáltatások értékét is A saját termelésű készletek értékesítésének kiszámlázott, áfa nélküli összege megjelenik az értékesítés nettó árbevételében, ezzel szemben a ráfordítás oldalon csak az időszakot terhelő költségek jelennek meg. Ez csak ritkán egyezik meg az értékesített saját termelésű készletek előállítási költségeivel (a könyv szerinti

értékkel). Gyakran előfordul olyan helyzet is, hogy: a) Az értékesítés kevesebb, mint amennyi az adott időszak termelése. Ez esetben olyan költségek is megjelennek a kimutatásban, amelyek nem számolhatók el az eredmény terhére ráfordításként, mert A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 114 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 115 ► az előállított eszközök, termékek egy része nem került értékesítésre, raktáron maradt. b) Az értékesítés nagyobb, mint az adott időszak termelése, azaz korábbi időszakban termelt és nyitó készletként rendelkezésre állt késztermékek egy része vagy akár az egésze is értékesítésre került. Ez esetben viszont ezeknek a saját termelésű készleteknek az előállítási költsége nem jelenik meg az időszaki ráfordítások között, hiszen egy korábbi időszakban termelték

azokat. A probléma megoldására két lehetőség kínálkozik, amelyeknek persze azonos végeredménnyel kell járni: a) Ha kevesebbet adtunk el, mint amennyit termeltünk (tehát a záró készletünk nagyobb, mint amennyi a nyitó volt) csökkentjük a ráfordítások értékét, ha többet adtunk el, mint amennyit termeltünk (tehát a záró készlet kisebb, mint a nyitó készlet), akkor növeljük. Ez esetben tehát a ráfordítás oldalon hajtottunk végre korrekciót. b) Ha kevesebbet adunk el, mint amennyit termeltünk, a hozam oldalt megnöveljük, hiszen nőtt az eszközeink értéke, ugyanakkor az időszaki költségek értékét – mint ráfordítást – változatlanul hagyjuk, ellenkező esetben csökkentjük a hozamok értékét, a ráfordítások ellentételezése céljából. Ez a hozam oldalon végrehajtott korrekció. A korrekciós tétel a saját termelésű készletek állományváltozása. Ha a saját előállítású készletek állománya nő, akkor a

fentiek szerint az állományváltozás értékével (pozitív nagyságú) növeljük a hozamot, vagy csökkentjük a ráfordítást. Ha a saját termelésű készletek állománya csökken, akkor az állományváltozás értékével (negatív szám) csökkentjük a hozamot vagy növeljük a ráfordítást. Mindkét módszer után az időszak ráfordításával szemben ugyanannak az időszaknak a hozama áll. Célszerűbbnek tűnik az állományváltozás értékével a hozamok értékét módosítani, mert ebben az esetben a ráfordítás oldalon az időszak összes költsége teljes összegben bemutatásra kerül, így minden információ megőrződik az adott időszakról. A készletállomány-változás előjele ez esetben megmutatja a hozammódosítás irányát is. (Növekvő állomány többlethozamot jelent és fordítva) A saját célra előállított eszközök (számviteli neve: Saját előállítású eszközök aktivált értéke) esetében hasonlóan járunk el, hiszen az

előállítási A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 115 ► Számvitel I. Az eredmény és könyvelése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 116 ► költség megjelenik az időszaki ráfordítások között, bár az eszközöket nem értékesítettük, ezért nem is jelenik meg a hozamok (bevételek) között. Ekkor is vagy a ráfordításokat csökkentjük, vagy a hozamokat növeljük. Itt is megfontolásra ajánlható a hozamok növelése, ami azzal a pozitívummal is jár, hogy az „értékesítés ráfordításai” nem változnak, azaz megegyeznek az időszak összes termelési költségeivel. Az ilyen módon összeállított eredménykimutatás ennek következtében bemutatja az adott időszak összes termelési költségét is (Az is kétségtelen, hogy ezekből az eszközökből később újra költségünk vagy közvetlenül ráfordításunk keletkezik – például a beruházás

következtében létrejött eszköz amortizálódni fog – így a ráfordításkorrekció is megfontolandó lehetne!) A saját termelésű készletek állományváltozása és a saját előállítású eszközök aktivált értékének összege az aktivált saját teljesítmények értéke, amely egy adott időszakra vonatkozóan negatív érték is lehet. Ha a fentiek szerint végrehajtjuk a korrekciókat, a ráfordításszerkezet – pontosabban az üzemi ráfordítások szerkezete – így alakul: Anyagköltségek Igénybe vett szolgáltatások értéke Egyéb szolgáltatások értéke ELÁBÉ Eladott közvetített szolgáltatások értéke = ANYAG JELLEGŰ RÁFORDÍTÁSOK Bérköltség Személyi jellegű egyéb kifizetések Bérjárulékok = SZEMÉLYI JELLEGŰ RÁFORDÍTÁSOK ÉRTÉKCSÖKKENÉSI LEÍRÁS EGYÉB RÁFORDÍTÁSOK ± SAJÁT TERMELÉSŰ KÉSZLETEK ÁLLOMÁNYVÁLTOZÁSA + SAJÁT ELŐÁLLÍTÁSÚ ESZKÖZÖK AKTIVÁLT ÉRTÉKE ÜZEMI (ÜZLETI) RÁFORDÍTÁSOK =

értékesítésre jutó költségek Talán legcélszerűbben akkor járunk el, ha nem foglalunk állást abban, hogy a „korrekciós” tételek inkább hozamot, vagy ráfordítást korrigáljanak, hanem csak beállítjuk egyenlegező tételként a hozam és ráfordítás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 116 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 117 ► közé. A Számviteli törvény azt a megoldást írja elő, hogy hozamként értelmezzük az aktivált saját teljesítmények értékét 5.3 Eredménykimutatások Az eredmény, illetve az egyes eredménykategóriák meghatározására különféle eredménykimutatások állíthatók össze. Ezek közös jellemzője, hogy az eredménykategóriának megfelelő időszaki hozamokat és ráfordításokat állítják egymással szemben. Az eredménykimutatás olyan számviteli okmány, amely egy adott

időszakra vonatkozóan előre meghatározott szerkezetben összevontan és pénzértékben tartalmazza a vállalkozás (vállalat) hozamait és ráfordításait, valamint az ezek különbségeként képződő eredményt. Az eredménykimutatások között egyrészt formai, másrészt a tartalom részletezése szempontjából tehetünk különbséget. Formai szempontból az eredménykimutatás lehet: • számlaszerű (mérlegszerű), • lépcsőzetes (fokozatos: rész-egész viszonyokat visszatükröző) és • soros. Az eredmény levezetése során alkalmazott számviteli filozófia, szemlélet alapján (tartalmi részletezés) megkülönböztetünk: • összköltség eljárásra és • forgalmi költség eljárásra épülő eredménykimutatást. A mérleg jellegű (számlaszerű) eredménykimutatásban, az eredménykimutatás bal oldalán kerülnek elhelyezésre az adott időszak ráfordításai, jobb oldalán pedig az adott időszak hozamai. Attól függően, hogy melyik

érték a nagyobb, az adott időszakban realizált eredmény kerülhet az eredménykimutatás bal vagy jobb oldalára. (Csak emlékeztetőül: a mérlegben is kerülhetne mindkét oldalra, de a szokások kialakítottak egy olyan formát, hogy mindig a források közé kerül, vagy pozitív – nyereség, vagy negatív előjellel – veszteség.) Amennyiben az adott időszaki hozamok meghaladják az adott időszaki ráfordítások összegét, akkor a realizált eredmény nyereség, és azt az eredménykimutatás bal oldalán helyezzük el, így a két oldal főösszege A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 117 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 118 ► megegyezik. Ha az adott időszaki ráfordítások haladják meg az adott időszaki hozamok összegét, akkor a realizált eredmény veszteség, ez az eredménykimutatás jobb oldalára kerül, a két oldal

most is egyensúlyban van. A mérlegszerű eredménykimutatás sémája: EREDMÉNYKIMUTATÁS 200. évre RÁFORDÍTÁSOK HOZAMOK Érték Érték Megnevezés Megnevezés E Ft-ban E Ft-ban előző tárgyelőző tárgy - évi évi évi évi 1. Üzleti tevékenység 1. Üzleti tevékenység 2. Üzemi tevé2 Üzemi tevékenykenység ség ÜZLETI ÉS ÜZLETI ÉS ÜZEMI TEVÉÜZEMI TEVÉKENYSÉG KENYSÉG 3. Pénzügyi tevé3 Pénzügyi tevékenység kenység SZOKÁSOS SZOKÁSOS TETEVÉKENYVÉKENYSÉG SÉG 4. Rendkívüli 4. Rendkívüli tevétevékenység kenység ÖSSZES ÖSSZES RÁHOZAM FORDÍTÁS EREDMÉNY: EREDMÉNY: HA NYEREHA VESZTESÉG SÉG ÖSSZESEN ÖSSZESEN A lépcsőzetes forma esetén az eredménykimutatásban tevékenység, funkciók szerint csoportosítva részletezzük a tevékenységek adott időszaki hozamait és ráfordításait, valamint az ezek különbségéből adódó eredményt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 118 ►

Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 119 ► Soros felépítési forma esetén az egyes tevékenységek adott időszaki hozamait, ráfordításait és a különbségük útján nyert eredményt egymás mellett, ahogy a nevében is benne van, soronként szerepeltetjük, és az eredmény jellegére előjellel hivatkozunk. Soros felépítésű eredménykimutatás sémája: EREDMÉNYKIMUTATÁS 20 évre Megnevezés Érték E Ft-ban hozamai ráfordításai 1. Üzemi tevékenység 2. Üzleti tevékenység ÜZEMI (ÜZLETI) TEVÉKENYSÉG ÖSSZESEN 3. Pénzügyi tevékenység SZOKÁSOS TEVÉKENYSÉG ÖSSZESEN 4. RENDKÍVÜLI TEVÉKENYSÉG TEVÉKENYSÉGEK ÖSSZESEN Eredménye Az utolsó sor eredmény rovata az adózás előtti eredmény, a további részletezéstől (újabb soroktól) eltekintünk. A soros eredménykimutatás is lehet forgalmi vagy összköltség típusú. Az összköltség eljárásra épülő,

formailag mérleg jellegű (számlaszerű) eredmény-kimutatás leegyszerűsített formája a következő. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 119 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza EREDMÉNYKIMUTATÁS 200. évre RÁFORDÍTÁSOK HOZAMOK Megnevezés Érték Megnevezés E Ft-ban Elő Tárgyző évi évi 1) Értékesítés nettó 1) Anyag jellegű ráárbevétele fordítások 2) Saját termelésű 2) Személyi jellegű ráfordítások készletek állományváltozása (+/-) 3) Értékcsökkenési leírásból eredő rá3) Saját előállítású eszközök aktivált fordítások értéke 4) Egyéb üzemi és üzleti ráfordítások 4) Egyéb üzemi és üzleti hozamok I. ÜZEMI ÉS ÜZI ÜZEMI ÉS ÜZLETI RÁFORDÍLETI HOZAMOK TÁSOK II. PÉNZÜGYI II. PÉNZÜGYI RÁFORDÍTÁSOK HOZAMOK III. RENDKÍVÜLI III. RENDKÍVÜLI RÁFORDÍTÁSOK BEVÉTELEK IV. ADÓZÁS IV.

ADÓZÁS ELŐTTI EREDELŐTTI EREDMÉNY (NYEREMÉNY (VESZTESÉG) SÉG) V. ADÓFIZETÉSI V. ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTKÖTELEZETTSÉG SÉG VI. ADÓZOTT Vl. ADÓZOTT EREDMÉNY EREDMÉNY A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató ◄ 120 ► Érték E Ft-ban Elő Tárg ző yévi évi Vissza ◄ 120 ► Számvitel I. Az eredmény és könyvelése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Megnevezés VII. EREDMÉNYTARTALÉK IGÉNYBEVÉTELE OSZTALÉKRA VIII. FIZETETT OSZTALÉK IX. MÉRLEG SZERINTI EREDMÉNY (HA NYERESÉG) Érték E Ft-ban Elő Tárgyző évi évi Vissza Megnevezés ◄ 121 ► Érték E Ft-ban Elő Tárg ző yévi évi VII. EREDMÉNYTARTALÉK IGÉNYBEVÉTELE OSZTALÉKRA VIII. FIZETETT OSZTALÉK IX. MÉRLEG SZERINTI EREDMÉNY (HA VESZTESÉG) A levezetésben látszik, hogy az összköltség eljárásra épülő eredménykimutatás összeállítása esetén az üzemi és az üzleti tevékenységfajták részletezése

helyett azok hozamait és ráfordításait részletezzük, míg a pénzügyi és a rendkívüli események a korábban megismert tartalommal és formában szerepelnek az eredménykimutatásban. Így az üzemi, üzleti ráfordítások helyére a vállalkozás költségei kerülnek. Az összköltség eljárásra épülő eredménykimutatás fokozatos és soros felépítésben is elkészíthető. Fokozatos felépítésű eredménykimutatást mutatnak a Számviteli törvény alapján választható eredménykimutatások, a törvény 2. számú mellékletében (A további tanulmányok során, írott jegyzetekben is ezt tekintjük alapnak) Az eredménykimutatás előírt tagolása (összköltség eljárással) 2. számú melléklet a 2000 évi C törvényhez „A” változat 01. Belföldi értékesítés nettó árbevétele 02. Export értékesítés nettó árbevétele I. Értékesítés nettó árbevétele (01+02) 03. Saját termelésű készletek állományváltozása 04. Saját

előállítású eszközök aktivált értéke II. Aktivált saját teljesítmények értéke (+03+04) III. Egyéb bevételek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 121 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 122 ► Ebből: visszaírt értékvesztés 05. Anyagköltség 06. Igénybe vett szolgáltatások értéke 07. Egyéb szolgáltatások értéke 08. Eladott áruk beszerzési értéke 09. Eladott (közvetített) szolgáltatások értéke IV. Anyag jellegű ráfordítások (05+06+07+08+09) 10. Bérköltség 11. Személyi jellegű egyéb kifizetések 12. Bérjárulékok V. Személyi jellegű ráfordítások (10+11+12) VI. Értékcsökkenési leírás VII. Egyéb ráfordítások Ebből: értékvesztés A. Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (I+II+III-IV-V-VI-VII) 13. Kapott (járó) osztalék és részesedés Ebből: kapcsolt vállalkozástól kapott 14.

Részesedések értékesítésének árfolyamnyeresége Ebből: kapcsolt vállalkozástól kapott 15. Befektetett pénzügyi eszközök kamatai, árfolyamnyeresége Ebből: kapcsolt vállalkozástól kapott 16. Egyéb kapott (járó) kamatok és kamat jellegű bevételek Ebből: kapcsolt vállalkozástól kapott 17. Pénzügyi műveletek egyéb bevételei VIII. Pénzügyi műveletek bevételei (13+14+15+16+17) 18. Befektetett pénzügyi eszközök árfolyamvesztesége Ebből: kapcsolt vállalkozáshoz kötődő 19. Fizetendő kamatok és kamatjellegű ráfordítások Ebből: kapcsolt vállalkozásnak adott 20. Részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztése 21. Pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai IX. Pénzügyi műveletek ráfordításai (18+19+20+21) B. Pénzügyi műveletek eredménye (VIII-IX) C. Szokásos vállalkozási eredmény (+A+B) X. Rendkívüli bevételek XI. Rendkívüli ráfordítások D. Rendkívüli eredmény (X-XI) E. Adózás előtti eredmény

(+C+D) XII. Adófizetési kötelezettség F. Adózott eredmény (+E-XII) 22. Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre 23. Jóváhagyott osztalék, részesedés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 122 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 123 ► G. Mérleg szerinti eredmény (+F+22-23) Az eredménykimutatás előírt tagolása (összköltség eljárással) „B” változat Ráfordítások I. Saját termelésű készletek állományának csökkenése 01. Anyagköltség 02. Igénybe vett szolgáltatások értéke 03. Egyéb szolgáltatások értéke 04. Eladott áruk beszerzési értéke 05. Eladott (közvetített) szolgáltatások értéke II. Anyag jellegű ráfordítások (01+02+03+04+05) 06. Bérköltség 07. Személyi jellegű egyéb kifizetések 08. Bérjárulékok III. Személyi jellegű ráfordítások (06+07+08) IV.

Értékcsökkenési leírás V. Egyéb ráfordítások Ebből: értékvesztés VI. Üzemi (üzleti) tevékenység ráfordításai (I+II+III+IV+V) A. Üzemi (üzleti) tevékenység nyeresége (ha VI<XIV) 09. Befektetett pénzügyi eszközök árfolyamvesztesége Ebből: kapcsolt vállalkozásnak adott 10. Fizetendő kamatok és kamat jellegű ráfordítások Ebből: kapcsolt vállalkozásnak adott 11. Részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztése 12. Pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai VII. Pénzügyi műveletek ráfordításai (09+10+11+12) B. Pénzügyi műveletek nyeresége (ha VII<XV) C. Szokásos vállalkozási eredmény (nyereség) [ha (A+B)>(H+I)] VIII. Rendkívüli ráfordítások D. Rendkívüli eredmény (nyereség) (ha VIII<XVI) E Adózás előtti eredmény (nyereség) [ha (C+D)>(J+K)] IX. Adófizetési kötelezettség F. Adózott eredmény (nyereség) [ha (E-IX)>O] X. Jóváhagyott osztalék, részesedés G. Mérleg szerinti

eredmény (nyereség) Összesen (VI+VII+VIII+IX+X+G) Bevételek 13. Belföldi értékesítés nettó árbevétele 14. Export értékesítés nettó árbevétele XI. Értékesítés nettó árbevétele (13+14) 15. Saját termelésű készletek állománynövekedése 16. Saját előállítású eszközök aktivált értéke A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 123 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 124 ► XII. Aktivált saját teljesítmények értéke (15+16) XIII. Egyéb bevételek Ebből: visszaírt értékvesztés XIV. Üzemi (üzleti) tevékenység bevételei (XI+XII+XIII) H. Üzemi (üzleti) tevékenység vesztesége (ha VI>XIV) 17. Kapott (járó) osztalék és részesedés Ebből: kapcsolt vállalkozástól kapott 18. Részesedések értékesítésének árfolyamnyeresége Ebből: kapcsolt vállalkozástól kapott 19. Befektetett pénzügyi

eszközök kamatai, árfolyamnyeresége Ebből: kapcsolt vállalkozástól kapott 20. Egyéb kapott (járó) kamatok és kamat jellegű bevételek Ebből: kapcsolt vállalkozástól kapott 21. Pénzügyi műveletek egyéb bevételei XV. Pénzügyi műveletek bevételei (17+18+19+20+21) I. Pénzügyi műveletek vesztesége (ha VII>XV) J. Szokásos vállalkozási eredmény (veszteség) [ha (A+B)<(H+I)] XVI. Rendkívüli bevételek K Rendkívüli eredmény (veszteség) (ha VIII>XVI) L. Adózás előtti eredmény (veszteség) [ha (C+D)<(J+K)] M. Adózott eredmény (veszteség) [ha (E-IX)<0] vagy [(L+IX)>0] XVII. Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre N. Mérleg szerinti eredmény (veszteség) Összesen (XIV+XV+XVI+VII+N) A forgalmi költség eljárásra épülő eredménykimutatásban az adott időszakban kibocsátott eszközök és szolgáltatások – amelyeket a piaci környezet elismert – hozamait állítjuk szembe az azokat terhelő

ráfordításokkal. Eltérés az összköltség eljárásra épülő eredménykimutatástól tehát az üzemi (üzleti) tevékenység szintjén jelentkezik, amennyiben: a) a hozamok között nem jelenik meg az aktivált saját teljesítmények értéke, mivel ezek nem kerültek kibocsátásra (értékesítésre), b) a ráfordítások között nem az összes költség, hanem csak a forgalmazáshoz kötődő (annak terhére elszámolt) költségek jelennek meg (tehát az aktivált teljesítmények közvetlen költsége, könyv szerinti értéke nem jelenik meg). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 124 ► Számvitel I. Az eredmény és könyvelése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 125 ► A forgalmi költség eljárásra épülő eredménykimutatás – az összköltség eljárásra épülő eredménykimutatáshoz hasonlóan – megjelenhet bármelyik formában. Ezeket csak az üzemi (üzleti)

eredmény szintjéig mutatjuk be, a továbbiak megegyeznek az összköltség eljárásnál vázolt eredménykimutatással. Mérlegszerű forma: EREDMÉNYKIMUTATÁS 200. évre RÁFORDÍTÁSOK HOZAMOK Érték Érték Megnevezés Megnevezés E Ft-ban E Ft-ban Előző TárgyElőző Tár évi évi évi gyévi 1. Értékesítés 1. Belföldi közvetlenül elértékesítés számolt költnettó árbeségei (saját vétele termelésből) 2. Eladott áruk 2. Export beszerzési érértékesítés téke és közvenettó árbetített szolgáltavétele tások A. ÉRTÉKESÍTÉS A. ÉRTÉKESÍKÖZVETLEN RÁFORDÍTÁSAI TÉS NETTÓ ÁRBEVÉTELE 1. Értékesítési, forgalmazási költségek 2. Igazgatási költségek 3. Egyéb általános költségek B. ÉRTÉKESÍTÉS KÖZVETETT RÁFORDÍTÁSAI A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 125 ► Számvitel I. Az eredmény és könyvelése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Megnevezés

I. ÉRTÉKESÍTÉS Érték E Ft-ban Előző Tárgyévi évi Megnevezés ◄ 126 ► Érték E Ft-ban Előző Tár évi gyévi I. ÉRTÉKESÍ- EREDMÉNYE (NYERESÉG) RÁ- C. II. ÜZEMI (ÜZLETI) EREDMÉNY (NYERESÉG) II. C. EGYÉB Vissza FORDÍTÁS TÉS EREDMÉNYE (VESZTESÉG) EGYÉB BEVÉTELEK ÜZEMI (ÜZLETI) EREDMÉNY (VESZTESÉG) Forgalmi költség eljárással készült fokozatos eredménykimutatásokat tartalmaz a számviteli törvény 3. számú melléklete Az eredménykimutatás előírt tagolása (forgalmi költség eljárással) 3. számú melléklet a 2000 évi C törvényhez „A” változat 01. Belföldi értékesítés nettó árbevétele 02. Export értékesítés nettó árbevétele I. Értékesítés nettó árbevétele (01+02) 03. Értékesítés elszámolt közvetlen önköltsége 04. Eladott áruk beszerzési értéke 05. Eladott (közvetített) szolgáltatások értéke II. Értékesítés közvetlen költségei (03+04+05) III. Értékesítés

bruttó eredménye (I-II) 06. Értékesítési, forgalmazási költségek 07. Igazgatási költségek 08. Egyéb általános költségek IV. Értékesítés közvetett költségei (06+07+08) V. Egyéb bevételek Ebből: visszaírt értékvesztés VI. Egyéb ráfordítások Ebből: értékvesztés A. Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (+III-IV+V-VI) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 126 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 127 ► A következő sorok értelemszerűen megegyeznek a 2. melléklet „A” változat 13-23. és VIII–XII, valamint a B– G. soraival Az eredménykimutatás előírt tagolása (forgalmi költség eljárással) „B” változat Ráfordítások 01. Értékesítés elszámolt közvetlen önköltsége 02. Eladott áruk beszerzési értéke 03. Eladott (közvetített) szolgáltatások értéke I. Értékesítés közvetlen

költségei (01+02+03) 04. Értékesítési, forgalmazási költségek 05. Igazgatási költségek 06. Egyéb általános költségek II. Értékesítés közvetett költségei (04+05+06) III. Egyéb ráfordítások Ebből: értékvesztés IV. Üzemi (üzleti) tevékenység ráfordításai (I+II+III) A. Üzemi (üzleti) tevékenység nyeresége (ha IV<XI) A Ráfordítások következő sorai értelemszerűen megegyeznek a 2. számú melléklet „B” változat 09–12 és VII–X, valamint B–G. soraival Bevételek 11. Belföldi értékesítés nettó árbevétele 12. Export értékesítés nettó árbevétele IX. Értékesítés nettó árbevétele (11+12) X. Egyéb bevételek Ebből: visszaírt értékvesztés XI. Üzemi (üzleti) tevékenység bevételei (IX+X) H. Üzemi (üzleti) tevékenység vesztesége (ha IV>XI) A Bevételek következő sorai értelemszerűen megegyeznek a 2. számú melléklet „B” változat 17–21 és XV–XVII, valamint I–N. soraival A forgalmi

költség eljárásra épülő eredménykimutatásokból a fedezeti összeget illetve a fedezeti hányadot lehet kiszámítani. A fedezeti összeg közelítően megfelel az árbevétel és a változó költség különbségének. + Értékesítés nettó árbevétele (áfa nélküli) – Értékesítés közvetlen ráfordításai = FEDEZETI ÖSSZEG – Értékesítés közvetett ráfordításai = EREDMÉNY A fedezeti hányad a fedezeti összeg és a nettó árbevétel aránya. Ez az összefüggés termék szintű és tevékenység szintű, illetve a vállalkozás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 127 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 128 ► egészére irányuló vizsgálatokat tesz lehetővé, ezáltal nagyon fontos döntési adalékot szolgáltat az optimális termelési méret kialakításához (lásd később elemzés, kontroling stb. tárgyakban!)

Az összköltség és forgalmi típusú eredménykimutatás különbsége A megismert eredménykimutatás-változatok ismeretében összefoglaljuk az összköltség típusú és a forgalmi költség eredménykimutatás jellemzőit, illetve példaszerűen bemutatjuk a kétféle eredménykimutatás különbségét. Ahogy ezt fentebb megismertük, az eredmény a bevételek és a ráfordítások szembeállításával határozható meg, különbségként. Mindkét típusú eredménykimutatás szükségszerűen azonos eredményt ad, ha ugyanannak a vállalkozásnak ugyanarra az időszakára állítjuk össze. A kétféle típusú eredménykimutatás áttanulmányozása után látható, hogy az összköltség eljáráson alapuló és a forgalmi költség eljáráson alapuló eredménykimutatás Egyéb ráfordítások tételeitől kezdve az egyezőség azért is biztos, mert mindkét kimutatásban minden tétel azonos. Tehát az eltérés az üzemi eredmény szintjéig áll fenn, ezért a

továbbiakban csak ezt vizsgáljuk. Ezekre a tételekre az üzemi (üzleti) eredmény alapján viszont összességében kell, hogy igaz legyen (a halmaz – részhalmaz összefüggések miatt) az összköltség típusú („A” változat) I–VII. sorainak összege = forgalmi típusú („A” változat) I–VI. sorainak összege összefüggés! Ebben a tartományban mindkét eredménykimutatásnak része az Értékesítés nettó árbevétele és az Egyéb bevételek valamint az Egyéb ráfordítások, ezért az egyezőség fennállását már csak a maradék tételeknél kell bizonyítani. A forgalmi típusú eredménykimutatás az időszak elismert árbevételével állítja szembe az értékesítéshez kötődő (tehát forgalmi szemléletű) közvetlen és közvetett költségeket (II. + IV) Az összköltség típusú eredménykimutatásnál a kiindulópont az időszakban felmerült összes költség (IV.-től VI-ig), vele szemben áll az időszak összes árbevétele. A

kétféle megközelítésű költség összege egyenlő is lehet, de bármelyik lehet kisebb és nagyobb is. Miből is származhat a vállalkozás árbevétele? Abból, hogy azoknak a termékeknek az egészét vagy egy részét eladja, amelyeket az adott évben termelt, illetve olyan termékeket is eladhat, amelyeket korábbi évben állított elő, de értékesíthet nem saját termelésű javakat és szolgáltatásokat is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 128 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 129 ► Milyen termeléshez használja fel az erőforrásokat költségként a vállalkozás? Elsősorban olyanhoz, amelyeket az adott évben el is ad, de olyan javakat is termelhet, amelyet az adott évben nem, de az is lehet, hogy sohasem ad el. Példa (a példában naturális mértékegységben, db-ban számolunk Ft helyett a könnyebb átláthatóság

érdekében) Alaphelyzet: Egy vállalkozás év elején rendelkezik 100 db késztermékkel (a nyitómérlegben B.I4 alatt található, természetesen pénzértékben), és év közben még termel 1 000 db-ot. 1. Ha az 1 000 db-ot el is adja az év folyamán és többet nem, akkor a tárgyidőszak összes költsége szembeállítható az időszak összes árbevételével (hiszen azt adta el, amelyet az adott időszak erőforrásfelhasználásával termelt). Ekkor zárókészlete 100 db, ugyanolyan értékben, mint a nyitáskor (itt most eltekintünk az esetleges értékváltozásoktól – leértékelésektől, amelyek a készleteket is érinthetik). 2. Ha a vállalkozás a fenti termelés mellett 1 050 db-ot ad el (arányosan nagyobb árbevételért), és csak a tárgyidőszak összes költségét állítjuk vele szembe, akkor nagyobb eredményt fognak kimutatni, mint az előző változatban, pedig eközben a záró készletük 50 dbra apadt le. Ha így tennének, akkor 50 db

árbevételével szemben nem állna semmiféle ráfordítás. 3. Ha 950 darabot ad el, és ezzel is a tárgyidőszak összes költségét állítja szembe, az eredmény kisebb lesz, mint az 1 változatban, miközben a záró készlet 150 db-ra nőtt Ha így tennének, akkor 50 db költségével szemben nem állna árbevétel, tehát a ráfordítás 50 db termék közvetlen költségének értékével lenne nagyobb a valóságosnál. Következésképpen elemi igény, hogy az árbevétellel a ténylegesen eladott termékek költségeit (értékesítésre jutó költségeit), mint ráfordításokat kell szembeállítani, tekintet nélkül arra, hogy ki, mikor és milyen céllal termelte. Ezért az első esetben helyesen jártunk el, hiszen érvényesítettük a számvitel egyik alapelvét, a második esetben viszont eladtunk olyan termékeket is, amelyeket a korábbi időszakban termeltünk meg, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 129 ►

Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 130 ► ugyanakkor ráfordításként csak a tárgyidőszaki költségeket vontuk be. A harmadik esetben viszont a teljes tárgyidőszaki költséget állítottuk szembe a tárgyidőszaki termelés egy részével (bár nagyobb részével). Nyilvánvaló, hogy így nem kaphatunk valóságos, reális eredményt! Az előzőekkel elviekben az az eset is megegyezik, amikor a tárgyidőszaki erőforrás-felhasználás (költség) egy része nem is késztermékben, hanem csak félkész és befejezetlen termelésben jelenik meg, amely később sem kerül értékesítésre, hanem átalakul késztermékké. Hasonló a helyzet, de még összetettebb, ha a költségek egy részéből például tárgyi eszközöket hozunk létre (saját kivitelezésű beruházás), amelyet a későbbiekben sem fogunk eladni. A fenti és még további eseteket a számvitelnek úgy kell kezelni,

hogy a könyvelési folyamat végén a kétféle típusú eredménykimutatás azonos mérleg szerinti (és azonos üzemi, üzleti) eredményt adjon. Mivel fentebb megállapítottuk, hogy az árbevétel azonos a két eredménykimutatásban, a költség (vagy hozam) oldalon olyan korrekciót kell végrehajtani, amely után összköltség eljárással számított eredmény = forgalmi költségeljárással számított eredmény. Az irányadó szabályozás szerint nem költségkorrekciót hajtunk végre, hanem a hozamokat korrigáljuk, ez a számszaki egyezőséget természetesen nem befolyásolja. Az előbbi késztermékeladási példánál maradva a forgalmi költség típusú eredménykimutatás a 3 féle árbevételhez 3 féle költséget rendel hozzá a II. és IV pontban Az összköltség típusú viszont a 3 féle árbevételhez ugyanazt az összköltséget (IV. + V + VI), ezért az összköltség típusú IInek, az Aktivált saját teljesítmény értékének kiegyenlítő, ±

egyenlegező szerepe van Ebben a tételben jelenik meg az, amikor a tárgyidőszaki „költségfelhasználás” eredményeként született termékeket, jószágokat nem mind értékesítjük a tárgyidőszakban, vagy ha többet értékesítünk, mint amennyit a tárgyidőszakban előállítottunk. Folytatva az előző példát, az 1. esetben nem is nőtt a késztermékek állománya, de nem is csökkent, azaz sem többet, sem kevesebbet nem adtunk el annál, mint amit megtermeltünk, ezért a tárgyidőszaki összes költség ( IV-től VI-ig) egyenlő az értékesítés költségével (II + IV), így az összköltség kimutatás II. = ± 0 A 2. esetben csökkent a késztermékek nyitó állománya (eredményrontó), ezért az értékesítés költsége (II + IV) nagyobb, mint a tárgyidőszakban felmerült összes költség (IV-től VI-ig), pontosan 50 db termék költ- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 130 ► Számvitel I. A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Az eredmény és könyvelése Vissza ◄ 131 ► ségével. Ezért most az összköltség típusú eredménykimutatás pontosan ennyivel nagyobb eredményt mutatna ki, mint a másik, ha nem korrigálnánk az összköltség II.-ben (II = – 50 db termék közvetlen költsége, amelyet az eredményből így levonunk.) Így már azonos eredményt kapunk A 3. esetben nőtt a késztermékek állománya 50 db-bal (eredményjavító), ezért az értékesítés költsége (II + IV) kisebb, mint a tárgyidőszak összköltsége. Így most a forgalmi típusú eredménykimutatás jelezne nagyobb eredményt a másiknál (pontosan 50 db termék közvetlen költségének megfelelően), ha ezen nem korrigálna az összköltség II. = + 50 db termék költségével Ez növeli az összköltség alapú eredményt Így az összköltség típusú üzemi eredmény meg fog egyezni a forgalmi típusú üzemi eredménnyel A fentiek megértése után már

könnyebb értelmezni a félkész és befejezetlen termelés megjelenését az eredménykimutatásban. Hiszen, ha ezekből az év eleji nyitó készletértékhez mérten év végén többet leltározunk, akkor biztos, hogy a tárgyidőszaki összköltség egy része nem az értékesítésre jut (forgalmi II. + IV kisebb, mint összköltség IV-től VIig), hanem a készletek állománya nő meg Ezért a két kimutatás egyezősége miatt összköltség II = /+ a félkész és befejezetlen termelés záró érték – mínusz nyitó érték/ (ez értelemszerűen most pozitív összeg). Ha a záró érték kisebb, mint a nyitó érték, akkor fordítva: II. = – (nyitó – záró) A saját előállítású beruházások esete (de az immateriális javak stb. létrehozása is) hasonlóan értelmezhető a fentiekhez. A tárgyidőszaki költségek egy része itt sem kerülhet be a forgalmi II + IV-be, ezért az összköltség típusú eredmény csak úgy lesz azonos a forgalmi típusú

eredménynyel, ha összköltség II = + a beruházásra jutó költséggel, az aktivált saját teljesítménnyel. Az összköltség II.-ben egyesíteni kell – megfelelő előjellel– a késztermékek, félkész termékek, befejezetlen termelés állományváltozását (II03), valamint a saját előállítású eszközök aktivált értékét (II.04), csak így alakulhat ki a két eljárás azonos eredménye A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 131 ► V. RÉSZ V. SZÁMVITELI ALAPELVEK Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Számviteli alapelvek Vissza ◄ 133 ► 1. Számviteli alapelvek A számviteli információs rendszer hosszú évszázados (egyes források szerint évezredes) fejlődése során a nagy eredmények mellett számtalan sikertelennek bizonyult kísérletet is elszenvedett. Minden kísérletező (továbbfejlesztő) előtt ott lebegett a cél: minél több és pontosabb

információhoz jutni, minél rendszerezettebb formában, valamint az adott feltételek mellett a lehető legegyszerűbben Ilyen szempontok mellett egyre inkább egységesedett a számviteli, könyvviteli gyakorlat, előbb országonként, később világszerte Az egységesedés folyamata mind technikai oldalról, mind az alapelvek oldaláról kibontakozott, és egyre jobban érzékelhető az egyes nemzetgazdaságok számvitelében. A „harmonizálás” következtében a könyvelési rendszerek (egy-egy vállalkozásé) képesek voltak „párbeszédet” folytatni egymással, „értették egymást”, egymásra vonatkoztathatók, összehasonlíthatók voltak az adataik. Másrészt a mikroszféra egységesülése megteremtette az alapját egy egységes nemzetgazdasági számbavételi, számviteli rendszernek is. Az EU irányelvei, ajánlásai és a nemzetközi standardok iránymutatásai alapján egyre több ország fogalmazza meg önmagának azokat az elveket, amely mellett a

számviteli rendszerét felépíti, működteti. A hatályos magyar számviteli törvény is sorra veszi azokat a számviteli alapelveket, amelyek alkalmazásával a gazdálkodók kialakíthatják önmagukról azt a valós képet, amely jól tükrözi vissza vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetüket (ez az éves beszámoltatás legfőbb célja). Alapelvek a magyar számviteli törvényben: 1. A vállalkozás folytatásának elve azt jelenti, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben továbbra is fenn tudja tartani működését, továbbra is folytatni tudja tevékenységét; nem várható működésének beszüntetése vagy jelentős csökkenése. Ebből fakadóan a számviteli törvény általános szabályai szerint kell felépítenie számviteli rendszerét, kell összeállítania az éves beszámoló dokumentumait. (Például a vállalkozást nem fenyegeti a felszámolás veszélye.) 2. A teljesség elve azt jelenti, hogy a gazdálkodó eszközeiben, forrásaiban,

eredményében bekövetkezett valamennyi változást a könyvvezetés keretében hiánytalanul feljegyezte. A nyilvántartások, elszámolások azokat az eseményeket is rögzítik, amelyek a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 133 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató 3. 4. 5. 6. 7. Számviteli alapelvek Vissza ◄ 134 ► mérleg fordulónapja után, de a mérlegkészítés időpontja előtt ismertté váltak, és a törvény alapján hatásuk van az előző év (tárgyév) fordulónapi vagyonára. (Például a két évet érintő, következő évben beérkező bérleti díjra vonatkozó számla összegének arányos részét az előző év költségei közé is fel kell venni az időszaki arányoknak megfelelően.) A valódiság elvének az érvényesülését az biztosítja, ha a könyvvitelbe feljegyzett, a beszámolóba felvett tételek a valóságban is megtalálhatók, bizonyíthatóak

(bizonylati elv.) A számvitel bizonyosságra vonatkozó szabályai nagyon szigorúak (Például a céltartalék képzését is bizonylatokkal kell alátámasztani, számításokat kell végezni.) A világosság elve akkor érvényesül, ha a könyvvezetés és a beszámoló áttekinthető, érthető, a törvénynek megfelelő, rendezett formában készült. Tehát a szükségtelenül felhasználásra kerülő többletinformáció feltüntetése csak a tisztánlátást zavarja. (Sérül az elv például, ha mérlegbe nem vonunk össze két olyan tételt, amelyek mértéke külön-külön jelentéktelen, vagy például a gombostűfelhasználást külön főkönyvi számlára könyvelik egy könyvelő irodában.) A következetesség elve azt jelenti, hogy a gazdálkodóról adott információ tartalma és formája, az ezt alátámasztó könyvvitel rendje tekintetében az állandóság és az összehasonlíthatóság (évről évre) biztosítva van. (Ennek az elvnek az

érvényesülésére mindig figyelmet kell fordítani. Különösen nehéz az érvényesítése akkor, ha egyik évről a másikra az irányadó jogszabály lényegesen megváltozik. Ez a helyzet alakult ki 2001 01 01 után az új számviteli törvény hatálybalépésével, amely jelentős többletfeladatot jelentett a gazdálkodóknak, és igazi minőségi munkát igényelt.) A folytonosság elve akkor érvényesül, ha az előző év zárómérlegének és a naptári év nyitómérlegének adatai megegyeznek, és az értékelési, számbavételi elvek a naptári évben változatlanok. (Az előző elvhez társított, a megjegyzésben rejlő probléma ennek az elvnek az érvényesítésében is problémát jelent) Az összemérés elve azt jelenti, hogy a bevételeknek és a ráfordításoknak (költségeknek) ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok a gazdasági események történtek, amelyek következtében a bevételek és a költségek felmerültek. Tehát

megengedhe- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 134 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató 8. 9. 10. 11. Számviteli alapelvek Vissza ◄ 135 ► tetlen, ha a bevétel elszámolása az egyik évre esik, a ráfordítás pedig egy másik időszakra. (Például, ha elszámolják a tárgyi eszköz bérbeadásából fakadó bevételeket, de nem számolják el a tárgyi eszköz kopását, az értékcsökkenési leírást.) Az óvatosság elve a következőképpen érvényesül: a gazdálkodó nem mutathat ki eredményt akkor, ha valamely árbevétel, bevétel pénzügyi realizálása részben vagy egészben bizonytalanná válik, annak ellenére, hogy a teljesítés megtörtént, illetve ha az ezzel kapcsolatos veszteség már ismertté vált. (Például, ha egy vevő fizetőképessége megkérdőjeleződött, értékvesztést kell elszámolni, csökkenteni kell a vevői követelés értékét a

számvitelben – miközben a követelés polgárjogilag továbbra is fennáll, ezáltal veszteséget, vagyonvesztést könyvelünk el.) A bruttó elszámolás elve azt jelenti, hogy a bevételek és a költségek (ráfordítások) az eredménykimutatásban, illetve a követelések és a kötelezettségek (tartozások) a mérlegben egymással szemben nem számolhatók el, a beszámítás (kompenzálás) módszerével nem lehet nettósítani azokat. (Például, ha két vállalkozás kölcsönösen használja egymás eszközeit Az egyik oldalon a használati díj nagyobb lenne, mint a másik oldalon, ha mindezt egy harmadik félnek számláznák ki. Jogszabályellenesen dönt a két vállalkozás, ha abban egyeznek meg, hogy a nagyobb értékű szolgáltatást nyújtó számláz csupán, de csak a különbséget. Ebben az esetben a számviteli törvényen túl az áfatörvényt is megsértenék.) Az egyedi értékelés elve akkor érvényesül, ha az eszközöket és a forrásokat a

könyvvezetés és a beszámolás során egyedileg rögzítették és értékelték. (Például tilos összevontan értékelni nem azonos fajtájú eszközöket, nem azonos részvénytársaságra vonatkozó részvényeket. Ez alól a szabály alól csak maga a törvény fogalmaz meg kivételeket.) Az időbeli elhatárolás elve a következőket jelenti: a kettős könyvvitelt vezetők esetében azoknak a gazdasági eseményeknek a kihatásait, amelyek két vagy több évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik. (Az a példa, amelyet a teljesség elvénél fogalmaztunk meg, itt is felidézhető, idevágó De ilyen lehet az egy öszszegben járó éves kamat esete, amely a következő év március 31- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 135 ► Számvitel I. A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Tárgymutató Számviteli alapelvek Vissza ◄ 136 ► én lesz esedékes. Ebben az esetben időarányosan meg kell osztani ezt a pénzügyi bevételt, amelyből 9 hónapnak megfelelő rész az összeg háromnegyede az előző évet illeti.) 12. A tartalom elsődlegessége a formával szemben A könyvvezetésben és a beszámolóban a gazdasági eseményeket, ügyleteket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően kell bemutatni, elszámolni. Ebben a vonatkozásban a számviteli törvény, mint speciális jogszabály, helyenként még a polgárjogi stb értelmezésekkel szemben is elsőbbséget élvez, legalábbis a számvitel hatókörében és gyakran az adózásban is. Tehát például a szerződésekben megfogalmazott gazdasági eseményeket nem a szerződés címe alapján kell a számviteli rendszerbe rögzíteni, még csak nem is a polgárjogi szövegezés szerint, hanem valóságos tartalmuk alapján. Tehát hiába írják egy autóval kapcsolatos

szerződésre a bérleti jelzőt, ha annak tartalmából az derül ki, hogy visszavonhatatlan elidegenítésről van szó akkor akként kell kezelni, a „bérlőnek” beruházásként kell lekönyvelni a gazdasági eseményt. 13. A lényegesség elve A beszámolás szempontjából minden olyan adat, információ lényegesnek minősül, amely az információ felhasználójának döntését alapvetően befolyásolja, vagy befolyásolhatja. Tehát az információ előállítója (a beszámoló készítője) felelős azért, ha lényeges információ nem kerül be a beszámoló dokumentumaiba. Például elhallgatja, hogy egy meghatározó vagyontárgy jelzáloggal terhelt, tehát csak korlátozottan forgalomképes.) 14. A költség-haszon összevetésének elve Az előállított és a beszámolóba beépített információ várható haszna legyen arányos az információ előállításának többletköltségével. Tehát a vállalkozások nem kényszeríthetőek arra, hogy

„felesleges” nyilvántartásokat gyártsanak, felesleges adatokat közöljenek. (A számviteli törvény például meg is engedi, hogy az egyedi értékeléssel szemben csoportosan tartsunk nyilván és értékeljünk bizonyos eszközöket, ha azok értéke a vagyon egészéhez képest nem jelentős, változásuk nem befolyásolja alapvetően a vagyoni helyzetet. Ezzel függ össze például a kis értékű – 100 000 Ft alatti – tárgyi eszközök üzembe helyezés utáni egyösszegű amortizálása is.) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 136 ► Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Számviteli alapelvek Vissza ◄ 137 ► A számviteli alapelvek alkalmazása során előfordulhat, hogy egyegy jelenség megítélése kapcsán az elvek mentén ellentmondásba keveredünk. Ebben az esetben az elveket úgy kell alkalmazni, hogy a valós vagyoni helyzet kerüljön bemutatásra, még akár úgy is,

hogy látszólag valamely elv megsérül. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 137 ► VI. RÉSZ VI. A SZÁMVITELI POLITIKA, SZÁMLAREND Számvitel I. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató A számviteli politika Vissza ◄ 139 ► 1. A számviteli politika A számviteli politika keretében a gazdálkodóknak többféle számviteli döntést kell hozni. A törvény helyenként a részletszabályokat is leírja, de sokszor a gazdálkodóra bízza a döntést, hogy az saját gazdálkodásának sajátosságaihoz igazodva alakítsa ki számviteli rendjét. Ennek keretében meg kell határozni • milyen lesz a beszámolás formája, • milyen eredménykimutatást készít: összköltség típusút vagy forgalmi költség-eljárás szerintit, • hogyan, milyen módon kapcsolódik az analitikus nyilvántartás a szintetikához, • milyen lesz az amortizációs rendszer, a maradványérték meghatározása, a

leírási módok, az elszámolás gyakorisága, • milyen lesz a készlet-nyilvántartási rendszer, milyen nyilvántartási árakat használnak, • mekkora a jelentős és lényeges hiba határa a vállalkozásnál, • milyen deviza árfolyamon tartja nyilván a devizás tételeket, • mikor és hogyan készül a leltár, lesz-e leltározás, • hogyan határozza meg a saját termelés közvetlen költségeit, • stb. Ezen túl még számos kérdést is el kell dönteni. Rögzíteni kell a főkönyvi számlák összefüggéseit is, azaz meg kell alkotni a számlakeretet (számlarendet), a gazdálkodóra jellemző gazdasági események könyvelését. További szabályzatokat is meg kell alkotni (Pénzkezelési, Leltárkészítési, Értékelési és esetleg Önköltségszámítási szabályzatokat is). 2. A számlakeret (számlarend) és a számlatükör A gazdálkodó és a külső szemlélő számára is hasznos és nélkülözhetetlen az, ha a használt főkönyvi számlák

rendszert alkotnak, van belső logikájuk, világos az egymáshoz való kapcsolódásuk, és a tízes számrendszer felhasználásával számszaki egyedi azonosítójuk van. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 139 ► Számvitel I. A számlakeret (számlarend) és a számlatükör A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 140 ► A számlakeret a főkönyvi számlák csoportosítására, elnevezésére, tartalmára, vezetésére vonatkozó szabályok halmaza. A számlakeretnek eleget kell tennie azon elvárásnak, hogy a beszámoló, mint a „külvilágnak” juttatott információ, minimuma a törvényben megszabott feltételeknek megfeleljen. Ezen túl a vállalkozás fogalmazhatja meg azokat a célokat, rendezőelveket, amelyek mentén a számlakeretet felépíti. Ebben alapvetően két domináns szemlélet jelenhet meg: egyrészt a forgalomcentrikus (piaci) felépítés, másrészt a termelési

(üzemi) költségeket hangsúlyozó. A két szemlélet ötvöződve jelenik meg a mai korszerű számlakeretek zömében, így a mérlegszámlák mellett az eredményszámlák éppúgy hangsúlyosak lesznek, mint a költségszámlák. (Négy számlasoros számlaelméleten nyugvó rendszer.) A számlakeret jelenti a könyvelés számára a biztos, rögzített, rendszerezett hátteret, amelyből kiindul, és amelyhez mindig visszatér. A számlakeret a főkönyvi számlákat gazdasági tartalmuk szerint csoportosítja A főkönyvi számlák nagy csoportjai: • • • • eszközszámlák, forrásszámlák, költségszámlák, eredményszámlák. Ezek a számlafajták jelennek meg számlaosztályokban, a helyesbítő számlák és a technikai számlák az őket megelőző csoportokhoz kapcsolódnak, önálló szerepük nincs. A következő felosztást a számviteli törvény kötelezően előírja: Eszközszámlák: 1. számlaosztály: 2. számlaosztály: 3. számlaosztály:

Forrásszámlák: 4. számlaosztály: Befektetett eszközök Készletek Követelések, forgatási célú értékpapírok, pénzügyi eszközök és aktív időbeli elhatárolások Saját tőke, céltartalékok, kötelezettségek, passzív időbeli elhatárolások és nyitó, záró technikai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 140 ► Számvitel I. A számlakeret (számlarend) és a számlatükör A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 141 ► számlák Költségszámlák: 5. számlaosztály: 6. és 7 számlaosztály: Eredményszámlák: 8. számlaosztály: 9. számlaosztály: 0. számlaosztály: Költségnemek Költséghely- és költségviselő számlák Ráfordítások Árbevétel- és bevételszámlák Nyilvántartási számlák A 1–4. számlaosztály számlái az ún mérlegszámlák, amelyek a mérlegösszeállítás alapját jelentik A 8–9 számlaosztályban vannak az eredményszámlák,

segítségükkel meghatározható a vállalkozás eredménye Az 5 számlaosztály alapján mutathatók ki a költségnemek. A hatályos számviteli törvény a 6–7. számlaosztály használatát nem írja elő kötelező erővel, a vállalkozásra bízza, hogy él-e ezzel a lehetőséggel. A 6–7 számlaosztály szerepe olyan nagyobb vállalkozások esetében fontos, amelyek erősen tagolt (vertikálisan és horizontálisan) termelő tevékenységet végeznek, hiszen számukra nélkülözhetetlen, hogy a költségszerkezet a könyvvitelben költségviselő, költséghely bontásban is rendelkezésre álljon. A 0 számlaosztály használata ma már kötelező, de közvetlen hatása nincs a mérlegre, a vállalkozás megítélését azonban befolyásolhatja A számlaosztályokat tovább bonthatjuk számlacsoportokra, azokat számlákra, a számlákat alszámlákra és azokat részletező alszámlákra. A decimális számrendszerben minden szint kap egy azonosító számot, így egy

részletező alszámlát már öt számjegy jelöl. Az így felépített rendszerben az 12111 szám pl. jelezhetné a következőt: 1 azt, hogy befektetett eszközről van szó, 12 azt, hogy ezen belül tárgyi eszközről, 121 azt, hogy ezen belül ingatlanról, 1211 azt, hogy ezen belül épületről, 12111 azt, hogy ezen belül raktárépületről. A decimális számrendszer felhasználása lehetővé teszi, hogy a halmaz-részhalmaz elvén nyugvó felépítés bármely mélységig bővíthető legyen. Tehát: • első pozíció: számlaosztály, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 141 ► Számvitel I. A számlakeret (számlarend) és a számlatükör A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató • • • • Vissza ◄ 142 ► második pozíció: számlacsoport, harmadik pozíció: számla, negyedik pozíció: alszámla, ötödik pozíció: részletező alszámla jelölésére szolgál. (Ez elméletileg már

100 ezer db számlalehetőség!) A decimális felépítés megkönnyíti a felfelé irányuló összesítéseket, különösen a számítógépes könyvelésben. Természetesen, ha több raktárépületünk van, akkor további részletezés is elképzelhető. Felhívjuk a figyelmet arra, amit a szintetikáról és az analitikáról írtunk, tehát nem biztos, hogy a szintetikus számlasoros könyvelésben ilyen mélységű részletezésre van szükség, hiszen veszélyeztetheti az átláthatóságot. A fentiek szerint minden főkönyvi számla kap egy egyedi megkülönböztető kódszámot, amely nemcsak megkülönbözteti bármely más számlától, hanem a különféle pozícióhelyek további fontos információt is hordoznak. Mint láttuk, az első pozíció a számlaosztályra utal, amely kötelező Ugyanakkor a második, harmadik, a további pozícióhelyeket már nem szabályozza a számviteli törvény. Ezt minden vállalkozónak magának kell meghatározni. Az adott cégnél

használt számlarendet rögzíteni kell, amelynek elsődleges dokumentuma a számlatükör. A számlatükör tartalmazza a vállalkozásnál használt összes számla számát és megnevezését. A számlatükör megalkotásával a vállalkozás rendet teremt a főkönyvi számlák halmazában, a mérleg és az eredménykimutatás felépítését összhangba hozza a könyveléssel (mindig az utóbbi igazodik az előzőekhez!). A számlatükör megalkotása a vállalkozás számviteli politikájának része. A számlatükör létrehozása önmagában csak a számvitel anatómiáját jelenti, de hiányzik még a fiziológia, amelyet szintén meg kell határozni a jogszabályi keretek között Ennek lényegét a gazdasági események kapcsán feldolgoztuk, most csak a lényegesebb mozzanataira utalunk (számlaosztályok szintjén): • csak az eszközök és források körén belül idéz elő változást a négy alapvető gazdasági esemény (T. 1,2,3/K 1,2,3 – T 4/K 4 – T 1,2,3/K.

4 – T 4/K 1,2,3), tehát nincs eredményre gyakorolt hatása, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 142 ► Számvitel I. A számlakeret (számlarend) és a számlatükör A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 143 ► • erőforrás felhasználás a termelésben vagy azonnali vagy később bekövetkező eszköz csökkenéshez vezet ( T. 5/K 1,2,3 – T 5/K 4), • erőforrás megtérülés (pl. késztermék előállítás) eszköznövekedést okoz (T. 1,2/K 5), • eszköz csökkenés ráfordítás növekedést okoz azonnal vagy később (T. 8/K. 1,2,3 – T 8/K 4) • a ráfordítás növekedést általában hozam és eszköz növekedés kíséri, de önálló jelenségként is létezik (T. 3/K 9), • a költség egy része ráfordítássá alakulhat át közvetlenül (T. 8/K 5), • és mindezek ellenkezője is megtörténhet. Fontos következtetés, ha megállítjuk a könyvelés folyamatát,

mindig igaz lesz a következő pár összefüggés (feltéve, hogy a könyvelés nem hibás, és a szükséges rendező tételeket lekönyvelték): • összes T. forgalom = összes K forgalom, • összes T. egyenleg = összes K egyenleg, • ha az 1-4. számlaosztályok összevont egyenlege T, akkor a vállalkozás nyereséges, • ha az 1-4. számlaosztályok összevont egyenlege K, akkor a vállalkozás veszteséges, • továbbá mindig igaz, hogy az 1-4. számlaosztályok összevont egyenlege T és adott összegű, akkor az 5-9 számlaosztályok összevont egyenlege ugyanekkora összegű és K jellegű, a vállalkozás nyereséges • és megfordítva, akkor a vállalkozás veszteséges. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 143 ► VII. RÉSZ VII. A VÁLLALKOZÁSOK BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉGE Számvitel I. A vállalkozások beszámolási kötelezettsége A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄

145 ► 1. A vállalkozások beszámolási kötelezettsége Miután áttekintettük a könyvelés folyamatát, továbblépünk, megismerkedünk azzal is, hogy a számviteli törvény milyen számviteli végtermék kibocsátását írja elő a vállalkozóknak, milyen is az éves beszámolók rendszere. Ahogy a bevezető mondatokban is megírtuk, a modern vegyes gazdaságok előírják azt a minimum információt, amelyet minden egyes gazdálkodói szervezetnek, vállalkozásnak össze kell állítani, és közölni kell a külvilággal, illetve lehetőséget kell adni bárkinek a betekintésre E helyütt nem foglalkozunk a beszámolókészítés folyamatával, formai kellékeivel, itt elsősorban a beszámolási kötelezettséget mutatjuk be a feltételeivel együtt. A gazdálkodók működéséről, vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetükről, általában december 31-i fordulónappal könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót kötelesek készíteni. A már említett év végi

zárlati munkálatokat követi a beszámoló elkészítése Nincs beszámolási kötelezettség Az egyéni vállalkozók ma már nem tartoznak a számviteli törvény hatálya alá. Az ő könyvvezetésüket, nyilvántartási rendszerüket az szjatörvény határozza meg Ugyanez vonatkozik az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozókra is. Van beszámolási kötelezettség Egyszerűsített beszámolót azok a gazdálkodók készíthetnek /pl társadalmi szervezet igen – vállalkozás nem/, amelyeknek az éves nettó árbevétele „két egymást követő évben” nem haladja meg az 50 millió Ft-ot. Beszámolójuk két részből áll: eredménylevezetésből és egyszerűsített mérlegből. Ezek a vállalkozások pénzforgalmi szemléletű könyvvitelt vezetnek (egyszeres könyvvitelt), amely általában naplófőkönyv. Eredményüket a befolyt adóköteles bevétel és a kifizetett termelési-kezelési költségek valamint az értékcsökkenési leírás és még

egy-két rendező tétel különbözeteként számolják el. Az egyszerűsített éves beszámolót akkor készítheti el a kettős könyvvitelt vezető vállalkozás, ha két egymást követő évben, a mérleg fordulónapján, az alábbi három paraméter közül kettő nem haladja meg az előírt mértéket: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 145 ► Számvitel I. A vállalkozások beszámolási kötelezettsége A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 146 ► • a mérleg főösszege 500 millió Ft, • a nettó árbevétel 1.000 millió Ft, • az átlagosan foglalkoztatottak száma 50 fő. Nem készíthetnek egyszerűsített éves beszámolót a részvénytársaságok, illetve a konszolidálási körbe bevont vállalkozások. Éves beszámolót olyan vállalkozásoknak kötelező elkészíteni, amelyek kettős könyvvitelt vezetnek, kivéve, ha megfelelnek az egyszerűsített éves beszámolóra

előírt kritériumoknak, és azt választották. Az éves beszámoló részei: • a mérleg, • az eredménykimutatás, • a kiegészítő melléklet. El kell készíteni az üzleti jelentést is, de ez 2001 óta nem része a beszámolónak. Az egyszerűsített éves beszámolónak is ezek a részei, de ott a számszaki kimutatások összevontabbak, a kiegészítő melléklet is kevésbé részletező. Üzleti jelentést sem kell készíteni Konszolidált (összevont) éves beszámolót az a kettős könyvvitelt vezető vállalkozás készít, amely anyavállalat, és a törvény nem mentesíti a konszolidálás alól. (A konszolidálás azt jelenti – persze kissé leegyszerűsítve –, hogy több vállalkozást, amelyek tulajdoni, irányítási szempontból szorosan összekapcsolódnak, egy vállalatként kezelünk, és kiszűrjük a belső halmozódásokat, így a konszolidált beszámolóból a piac szereplői pontosabban tájékozódhatnak.) Könyvvezetés A számviteli

törvény szerint egyszeres könyvvitelt köteles vezetni az egyszerűsített beszámolót készítő egyéb szervezet, kettős könyvvitelt köteles vezetni minden más társaság és szervezet. (Az egyszeres könyvvitellel, a pénztárkönyv és a naplófőkönyv vezetésével a következő fejezetben foglalkozunk.) Könyvvizsgálat A könyvvizsgálat, mint a számvitel egyik részterülete, azt jelenti, hogy bizonyos vállalkozási körben a vállalkozás beszámolóját, ezen keresztül könyvvezetését egy ma legmagasabb szintű számviteli képzettséggel rendelkező szakemberrel, a könyvvizsgálóval hitelesíttetni (idegen szóval ez az auditálás) kell. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 146 ► Számvitel I. A vállalkozások beszámolási kötelezettsége A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 147 ► A cégeknek az éves beszámolót (az egyszerűsített beszámolót is) letétbe kell

helyezni a cégbíróságon, bárki általi betekintésre (passzív nyilvánosság). Az éves beszámolókat közzé is kell tenni (aktív nyilvánosság). A közzétételi kötelezettség nem minden vállalkozásra vonatkozik, csak a kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó köteles közzé tenni beszámolóját. A vállalkozás közzétételi kötelezettségének azzal tesz eleget, ha beszámolójának egy eredeti vagy egy hiteles másolati példányát megküldi az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának a letétbe helyezéssel egyidejűleg. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 147 ► VIII. RÉSZ VIII. EGYSZERES (PÉNZFORGALMI) KÖNYVVEZETÉS Számvitel I. Egyszeres (pénzforgalmi) könyvvezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 149 ► 1. Egyszeres (pénzforgalmi) könyvvezetés Ennek a fejezetnek az a célja, hogy az egyszeres könyvvitel

lényegét mutassa be, ezért könyvelési részletekkel nem foglalkozik. Ma már vállalkozás egyszeres könyvvitelt nem vezethet. A kettős könyvvitel és az egyszeres könyvvitel között alapvető eltérés, hogy: • a kettős könyvvitel az eredmény meghatározásakor az elismert teljesítés elvéből (gazdaságilag realizált eredmény), • az egyszeres könyvvitel pedig a pénzügyi teljesítés elvéből (pénzügyi realizációs elv) indul ki. A pénzügyi realizációs elv azt jelenti, hogy bevételnek kizárólag a ténylegesen befolyt pénzösszegek, költségnek, illetve kiadásnak pedig a ténylegesen kifizetett összegek minősülnek, azaz a szintetikában – néhány kivétellel – csak a pénzmozgással járó tételek kerülnek könyvelésre. Az egyszeres könyvvitel részlegesen kettős könyvvitel, mert a pénzforgalmi könyvelésben minden tétel a kettős könyvvitel szabályai szerint kerül rögzítésre. Az egyszeres könyvvitelben alkalmazható

technikák: Naplófőkönyv Pénztárkönyv 6 Analitikus nyilvántartás A vezetett nyilvántartásokkal szembeni követelmények: • a rendszernek zártnak kell lennie, • biztosítania kell az elszámolások számszerű egyezőségét, A pénztárkönyv vezetésével nem foglalkozunk, mert egyszerűsége miatt az egyszeres könyvvitellel szemben támasztott követelményeket nem mindig tudja kielégíteni. 6 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 149 ► Számvitel I. Egyszeres (pénzforgalmi) könyvvezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 150 ► • tartalmaznia kell az adóelszámolásokhoz szükséges (pénzforgalommal kapcsolatos) adatokat. Az egyszeres könyvvitel általános szabályai Az egyszeres könyvvitelben a gazdálkodó teljes pénzforgalmát – a bankszámlák és a pénztár forgalmát – rögzítik. A gazdasági tevékenység során (például értékesítéskor)

bevétel keletkezik, illetve (például áruvásárláskor) pénzfelhasználás történik. A pénzforgalmat bevételi forrásonként, illetve felhasználási jogcímenként mutatják ki. Ebből következik, hogy a bankszámla és a pénztár nyilvántartásában elszámolt pénzforgalomnak számszerűen egyeznie kell a bevételi források és a felhasználási jogcímek nyilvántartásában elszámolt pénzforgalommal. A szintetikus elszámolások eszköze a Naplófőkönyv, az analitikus eszközökre (nyilvántartásokra) nincs kötelező előírás, csupán a bizonylatokkal szembeni számviteli követelményeknek kell eleget tenniük. Az alábbi táblázat a szintetikus és analitikus nyilvántartások összefüggéseit, kapcsolódását mutatja MEGNEVEZÉS SZINTETIKA (Naplófőkönyv) Tárgyi eszközök és immateriális javak X Befektetett pü. eszközök és értékpapírok Vásárolt készletek Saját termelésű készletek Követelések és kötelezettségek Követelések és

kötelezettségek ANALITIKA MEGJEGYZÉS X Beszerzéskor (kifizetéskor) kiadás, de nem költség X Beszerzéskor (kifizetéskor) költség X X X A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Ha nincs pénzmozgás Ha van pénzmozgás Vissza ◄ 150 ► Számvitel I. Egyszeres (pénzforgalmi) könyvvezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató MEGNEVEZÉS SZINTETIKA (Naplófőkönyv) Céltartalékok Pénzeszközök X Bevételek Bevételek X Költségek, kiadások és ráfordítások Költségek, kiadá- X sok és ráfordítások ANALITIKA Vissza ◄ 151 ► MEGJEGYZÉS X X X Kiszámlázáskor Pénzügyi teljesítéskor Számlabeérkezéskor Pénzügyi teljesítéskor Forrás: Számviteli esettanulmányok 2001. Az analitika és a szintetika összefügg egymással. Itt is minden gazdasági eseményt rögzíteni kell, akár csak a kettős könyvvitelben, csak itt jellemzően elsődlegesen vagy az analitikában vagy a

naplófőkönyven Ha például anyagot vásárolunk, a beérkezett anyagot az analitikus nyilvántartásban rögzíteni kell, de a naplófőkönyvbe csak akkor kerül be a számla értéke, ha a számla kifizetése is megtörtént. A naplófőkönyv A számviteli követelményeknek legjobban megfelelő megoldás a naplófőkönyv. Kézi könyvelés esetén készen kapható nyomtatvány, amelybe hitelesítés után lehet könyvelni A naplófőkönyv meglehetősen terjedelmes füzet, szélessége megközelíti a fél métert. A következőkben egy naplófőkönyv rovatait mutatjuk be úgy, hogy a valóságban egymás mellett elhelyezkedő rovatokat egymás alatt helyeztük el Mint látható, a naplófőkönyv a pénzforgalom kimutatására szolgáló pénzforgalmi rovatokon kívül a pénzforgalom részletezésére szolgáló, ún. részletező rovatokat is tartalmaz. (Az összegek forintban szerepelnek) A pénzforgalmi rovatok Bankszámla: bevétel, kiadás, egyenleg Pénztár:

bevétel, kiadás, egyenleg. A részletező rovatok: Bevételek (ezen belül) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 151 ► Számvitel I. Egyszeres (pénzforgalmi) könyvvezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 152 ► 1. Az értékesítés árbevétele és bevételek (= a jövedelemadó – társasági adó alapjába beszámító bevételek) 2. Egyéb, eredményt nem képező bevételek (= a jövedelemadó – társasági adó alapjába be nem számító) 3. Fizetendő áfa S Keo let r s z á m Szöveg Bankszámla A bizonyBevétel Kiadás lat száma Pénztár Egyenleg Bevétel Kiadás Egyenleg Áthozat: Folytatás Bevételek Az értékesítés Egyéb, eredárbevétele és ményt nem bevételek képező bevételek Kiadások* Fizetendő általános forgalmi adó Termelési-kezelési költség és egyéb ráfordítások Anyag- és árubeszerzés, a munkabérek közterhei A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Munkabér, egyéb termelési-kezelési költség és ráfordítás Vissza ◄ 152 ► Számvitel I. Egyszeres (pénzforgalmi) könyvvezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 153 ► Folytatás Követelések* Értékpapír Növekedés Kötelezettségek* Egyéb Követelések Csökke- Növenés kedés Csökkenés Hitel Egyéb Kötelezettségek Növekedés Csökkenés Növekedés Csökkenés Folytatás A pénzügyi eredmény elszámolása A jegyzett tőke és tőketartalék Csökkenés Csökkenés Növekedés Növekedés * ezeket a rovatokat általában tovább kell részletezni, ha számítógépes programmal történik a könyvelés ennek nincs is semmi akadálya. Kiadások (ezen belül) 1. Termelési-kezelési költségek és egyéb ráfordítások (= a jövedelemadó – társasági adó alapjának meghatározásakor figyelembe vehető kiadások) • anyag- és

árubeszerzés, • munkabér, • munkabérek közterhei, • egyéb termelési-kezelési költség és ráfordítás. 2. Egyéb kiadások (= a jövedelemadó alapjának meghatározásakor figyelembe nem vehető kiadások) 3. Levonható áfa Követelések: • értékpapír (növekedés, csökkenés) • egyéb követelések (növekedés, csökkenés) Kötelezettségek: • hitel (csökkenés, növekedés) • egyéb kötelezettségek (csökkenés, növekedés) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 153 ► Számvitel I. Egyszeres (pénzforgalmi) könyvvezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 154 ► A pénzügyi eredmény elszámolása: csökkenés, növekedés A jegyzett tőke és tőketartalék: csökkenés, növekedés A naplófőkönyv pénzforgalmi és részletező rovatai közötti számszerű összefüggések: Rovat Bankszámla (több is lehet) Pénztár(ak) Értékesítés árbevétele és

bevételek Egyéb, eredményt nem képező bevételek Fizetendő áfa Anyag- és árubeszerzés Munkabér Munkabérek közterhei Egyéb term. kez költs és ráfordítások Egyéb kiadások Levonható áfa Követelések Kötelezettségek Pénzügyi eredmény Jegyzett tőke (tőketartalék) Forgalom I. Bevétel Bevétel II. Kiadás Kiadás Bevétel Bevétel Bevétel Költség Költség Költség Költség Kiadás Kiadás Növekedés Csökkenés Csökkenés Csökkenés Összesen I. Csökkenés Növekedés Növekedés Növekedés = Összesen II. A naplófőkönyvi adatok számszerű helyességét a fentiek alapján célszerű oldalanként ellenőrizni, de legalább az év végi záráskor el kell végezni. A naplófőkönyv vezetésének általános szabályai: A naplófőkönyvben a vállalkozás teljes üzleti pénzforgalmát rögzíteni kell. A pénzforgalmi tételeket szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján • a készpénzmozgással egyidejűleg, illetve • a

pénzintézeti értesítés megérkezésekor kell bejegyezni a naplófőkönyvbe. Minden forgalmi tétellel kapcsolatban fel kell tüntetni a következő adatokat: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 154 ► Számvitel I. Egyszeres (pénzforgalmi) könyvvezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató • • • • • Vissza ◄ 155 ► sorszám (előnyomott), kelet (az elszámolás dátuma), a bizonylat száma, szöveg (a tétel rövid megjelölése), bevétel, illetve kiadás (legalább két oszlopba). A különböző típusú pénzforgalmi tételek naplófőkönyvbe való elszámolásának szabályai: 1. A bankszámla és a pénztár közötti pénzforgalmat mindig az egyik pénzforgalmi rovat (Bankszámla, Pénztár) „Kiadás”, és a másik pénzforgalmi rovat (Bankszámla, Pénztár) „Bevétel” oszlopába kell elszámolni. 2. Az 1 ponton kívül egyéb pénzforgalmi tételek esetén mindig egy

pénzforgalmi rovatba és egy részletező rovatba kell elszámolni a bevételt, illetve a kiadást. 3. Csak zárlati tételekkel kapcsolatban fordulhat elő, hogy pénzforgalmi rovatba nem kell, illetve csak részletező rovatba kell könyvelni A részletező rovatok részben egyoszlopos, részben pedig kétoszlopos rovatok. A kétoszlopos rovatok használatakor mindig a pénzmozgásból (bevétel, kiadás) kell kiindulni: Ha a gazdasági eseményt a pénzforgalmi rovat „Bevétel” (első) oszlopába kell könyvelni, akkor egyidejűleg a megfelelő részletező oszlopba jegyzik fel az összeget, ha fizetendő áfá-t tartalmaz akkor még egy oszlopba. Ha a gazdasági eseményt a pénzforgalmi rovat „Kiadás” (második) oszlopába kell könyvelni, akkor egyidejűleg a megfelelő részletező oszlopba jegyzik fel az összeget, ha van levonható áfa akkor azt egy harmadik oszlopba. Év végi záráskor a pénzbevételek és a pénzkiadások különbözetét a naplófőkönyv

„Pénzügyi eredmény elszámolása” rovatán mutatják ki. Pénzbevétel: Értékesítés árbevétele és bevételek + Egyéb, eredményt nem képező bevételek + Fizetendő áfa, azaz az összes részletező rovaton szereplő „Bevétel”. Pénzkiadás: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 155 ► Számvitel I. Egyszeres (pénzforgalmi) könyvvezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 156 ► Termelési-kezelési költségek és egyéb ráfordítások + Egyéb kiadások + A levonható áfa, azaz az összes részletező rovaton szereplő „Kiadás”. Pénzügyi eredmény = Pénzbevételek – Pénzkiadások Végezetül bemutatjuk a Szt. által előírt, kötelező jellegű egyszerűsített mérleget és az eredmény levezetést. Ez a két dokumentum az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodók beszámolója. 4. számú melléklet A 2000 évi C törvényhez Az egyszerűsített mérleg

előírt tagolása Eszközök (aktívák): A. Befektetett eszközök I. Immateriális javak II. Tárgyi eszközök III. Befektetett pénzügyi eszközök B. Forgóeszközök I. Készletek II. Követelések ebből: pénzkiadásból származó követelések pénzmozgáshoz nem kapcsolódó követelések III. Értékpapírok IV. Pénzeszközök Források (passzívák): C. Saját tőke I. Jegyzett tőke II. Tőketartalék III. Eredménytartalék IV. Lekötött tartalék V. Egyszerűsített mérleg szerinti eredmény D. Tartalék E. Céltartalékok F. Kötelezettségek I. Hosszú lejáratú kötelezettségek II. Rövid lejáratú kötelezettségek ebből: pénzbevételből származó kötelezettségek pénzmozgáshoz nem kapcsolódó kötelezettségek 5. számú melléklet a 2000 évi C törvényhez Az eredménylevezetés előírt tagolása A. Végleges pénzbevételek, elszámolt bevételek (III + IV) 1. Pénzügyileg rendezett nettó árbevétel 2. Pénzügyileg rendezett adóköteles

egyéb bevételek I. Adóköteles pénzbevételek (1 + 2) 3. Nem pénzbeni kiegyenlített értékesítés nettó árbevétele A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 156 ► Számvitel I. Egyszeres (pénzforgalmi) könyvvezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 157 ► 4. Nem pénzben kiegyenlített egyéb bevételek II. Pénzbevételt nem jelentő adóköteles bevételek (3 + 4) III. Adóköteles bevételek (I + II) 5. Pénzbevételt is jelentő jövedelemadózás alá nem vont bevételek 6. Pénzbevételt nem jelentő jövedelemadózás alá nem vont bevételek IV. Jövedelemadózás alá nem vont bevételek (5 + 6) B. Végleges pénzkiadások, elszámolt ráfordítások (VIII + IX) 7. Anyag- és árubeszerzés költségei 8. Személyi jellegű ráfordítások 9. Egyéb termelési és kezelési költségek, ráfordítások V. Ráfordításként érvényesíthető kiadások (7 + 8 + 9) 10. Nem

pénzben kiegyenlített, nem beruházási célú beszerzések 11. Természetbeni juttatások munkavállalóknak, tagoknak 12. Nem pénzben kiegyenlített ráfordítások VI. Ráfordítást jelentő eszközváltozások (10 + 11 + 12) 13. Értékcsökkenési leírás 14. Értékvesztés 15. Kifizetett vásárolt készletek állományváltozása ± VII. Ráfordítást jelentő elszámolások (13 + 14 ± 15) VIII. Ráfordítások összesen (V + VI + VII) 16. Beruházási kiadások 17. Egyéb kiadások IX. Jövedelemadózásban ráfordításként nem érvényesíthető kiadások (16 + 17) C. Pénzügyi eredmény adóköteles tárgyévi változása (I – V) D. Pénzügyi eredmény jövedelemadózás alá nem vont tárgyévi változása (5 – IX) E. Pénzügyi eredmény tárgyévi változása (± C ± D) F. Nem pénzben realizált eredmény (II + 6 – VI – VII) G. Adózás előtti eredmény (C + F – 6) = (III – VIII) 18. Fizetendő társasági adó H. Adózott eredmény (G – 18)

19. Jóváhagyott osztalék I. Egyszerűsített mérleg szerinti eredmény (H – 19) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 157 ► Számvitel I. Tárgymutató A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 158 ► ◄ 158 ► Tárgymutató A,Á adat 8 aktívák Lásd Eszközök analitika Lásd Analitikus rendszer analitikus rendszer 72 B bizonylati elv 42 E,É egyenleg 47 ellenszámla 51 eredmény 78, 102 eredménykimutatás 117 eszközök 15 F forgalmi kimutatás 71 források 15 főkönyvi kivonat 69 főkönyvi számla 46 I,Í információ 8 K költség 83 közvetett 86 közvetlen 86 költségkimutatás 89 könyvvitel 13 könyvviteli mérleg 17 követel forgalom 47 L leltár 16 P passzívák Lásd Források profit Lásd Eredmény Sz G számlakeret 140 számvitel 12 Gazdasági esemény 37 T H tartozik forgalom 47 helyesbítő számla 57 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Tárgymutató Vissza