Biológia | Növényvilág » dr. Bognár János - A bibeszál két élete

A bibeszál két élete 1. A bibeszál szerepe a megtermékenyítésben A bibeszál a termőtáj része, a termő csúcsán álló változatos alakú képződmény, melynek kiszélesedő felső része a bibe (stigma). Ha a bibeszál hiányzik, a bibe ülő A bibeszál működés szempontjából legfontosabb része a bibét a magházzal összeköttetésbe hozó mirigyszövet, vagy más néven transzmissziós szövet, amely biztosítja a pollentömlő előrehaladását és közben tápanyagot is szolgáltat annak növekedéséhez. A bibeszál esetenként üreges szerkezetű, ilyenkor a mirigyszövet kibéleli a csatornát. A zárvatermő növények többsége azonban tömött szövetű bibeszállal rendelkezik. A pollentömlő előrehaladását elsősorban ilyenkor segíti elő a pektináz enzim, aminek kiválasztása lehetővé teszi a bibeszál belsejében a szövetelemek fellazítását. Az egyirányú gyors növekedést magház irányába a pollentömlőben kialakuló kalcium ion

koncentráció gradiens biztosítja . A termő szöveteiben ugyanis a bibe és a magház között a bibeszálban végig húzódó sajátos kalcium ion megoszlás létezik. A magházban a kalcium koncentráció magas, a bibében alacsony, a bibeszálban felülről lefelé haladva növekszik. A lefelé haladó pollentömlő csúcsán a bibeszál szövetek magas Ca-koncentrációja következtében a kalcium specifikus ioncsatornákon át passzív úton bejut a tömlő belsejébe. A bibén maradt pollenhez közeli alapi részen található aktív kalciumpumpák pedig a tömlőből kalciumot pumpálnak ki. Így jön létre egy ionáram a pollentömlő csúcsi és alapi része között, és a bibeszál szöveteiben így biztosítva van egy állandó magas kalcium szint. Ez a koncentrációgrádiens kemotaxis jellegű inger a pollentömlő számára, ami biztosítja annak célirányos növekedését. Elvileg egyetlen pollen is elegendő ahhoz, hogy a magkezdemény megtermékenyüljön, a

valóságban azonban a megporzás jellege miatt mindig több pollen kerül a bibére, és ezek között természetesen az adott fajtól idegen a pollen is előfordulhat. Ha az idegen pollen nem csírázik ki, a csírázásgátló inhibitor magában a bibében található/ bibe eredetű inkompatibilitás – az első védelmi vonal/. Gyakran az inkompatibilis idegen pollen is kicsírázik, de a pollentömlő nem éri el az embriózsákot. Ez esetben a bibeszál inhibitorai gátolják a pollentömlő növekedését A bibeszál inkompatibilitás a második védelmi vonalnak tekinthető. Ez alapvetően élettani folyamat melynek értelmezésében fontos szerepe van a specifikus membrán glikoproteideknek. Az összeférhetetlenség ebben az esetben tehát molekuláris szinten determinált. Ez a sejtfelismerési reakció nagyon hasonlít az állati szervezetek szövet felismerési reakciójához. A pollenből glikoproteidek lépnek reakcióba a bibeszövet sejtek membrán glikoproteidjeivel,

s a reakció eredményeként a bibeszövetben kallózszintézis indukálódik. A kallóz típusú szénhidrátok egyébként általános „tömítö” anyagok a növényvilágban és ebben az esetben is elzárják a pollentömlő útját azáltal, hogy blokkolják a kalcium bejutását a tömlőbe. A kallóz különben a normális pollentömlő növekedésében is szerepet játszik. A pollentömlő előre haladásával a bibéhez közeli felső részen létrejön az un leépülési zóna: kialakul egy kallóz dugó amely elkülöníti az élő és növekvő részt a többitől, tehát az intenzív megnyúlás okozta térfogatnövekedés ellenére a vegetatív tömlősejt citoplazmája állandó térfogatú. A megtermékenyítés után a termőtáj viharos gyorsasággal átalakul . Az esetek egy részében a bibeszál és a bibe visszafejlődik, eltűnik. Azonban szépszámmal ismerünk eseteket, amikor a bibeszál a fejlődő termésen marad és a termések elterjesztését

segítő képletté alakul. . A bibeszál két élete 2. Bibeszállal ékes termések A kökörcsineknél a résztermések csúcsán hosszú, szőrös függelék fejlődik, ami a terméscsoportot dekoratívvá és fotogénné teszi. A termés fejlődése során a bibeszál a termésen marad, megnyúlik és több cm hosszú levegővel telt szőrképletekkel gazdagon díszített repítő készülékké fejlődik. Az aszmag részterméseket a szél a felületnövelő repítő készülék révén szállítja. Nedves térben a termésfüggelék hidratálódik nehezebb lesz és lepottyan. A görbült bibenyúlvány a hidratáció következtében kiegyenesedik és a termést egy passzív higroszkópos mozgással a talajba nyomja/elülteti/. Az iszalagoknál/ Clematis fajok/ az apokarp termőtájban fejlődő valódi, zárt, száraz termések érése során a bibeszálak megnyúlnak, szőrös repitőkészülékké módosulva a résztermések csúcsán maradnak. Ősszel terméséréskor ezeken

az iszalag fajokon az érett terméscsoportok fehér vattapamacshoz hasonlítanak. A gólyaorr termés csőre összenőtt bibeszálakból áll A termés öt termőlevélből nő össze, amelynek hosszú, csúcsi része(un gólyaorr) öt bibeszál összenövéséből alakul ki. Ezeknél a még éretlen terméseknél a „gólyaorr” tetején a barnás bibe maradványai még felismerhetők. A termés amikor kiszárad alulról felfelé öt részre hasad. A szétváló olykor messzire elrepülő részterméseken marad a „gólyaorr” egy-egy lemeze vagyis egy módosult bibeszál . A talajra jutva ez a szalagszerű függelék higroszkópos mozgással csavarszerűen fúrja a talajba a résztermést. A manapság nálunk nagyon ritka a berzenke/ Scandix pecten veneris /.A megnyúlt és megkeményedett bibeszálát hosszú nyúlványként viselő érdekes termés az ernyősvirágúak jellemző ikerkaszatja. Az ernyő csupán néhány terméspárt tartalmaz A világos , elszáradt öt

gallérkalevél koszorúját maga a lapított bordázott termés éppen csak túlnövi. Az erősen megnyúlt, hosszú lapított csőr a termés csúcsán az elszáradt, vastagodott bibeszál módosulása. A szúrós képlet két sor szőrtől érdes, végén a kétágú bibe maradványa. A példákat még tovább lehetne sorolni, de talán ennyi is elég annak szemléltetésére, hogy a termés fejlődése során bizonyos esetekben milyen változatos, elterjesztést szolgáló terméstartozékok, függelékek alakulhatnak ki a bibeszálakból.