Biológia | Növényvilág » Balbulka Péter - Ismerjük fel a vadon termő gyógynövényeket

Alapadatok

Év, oldalszám:2007, 128 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:409
Feltöltve:2013. február 10
Méret:4 MB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

11111 efery 2015. február 23
  Szuper jó!
11111 gyuszko550505 2013. február 16
  Nagyon hasznos, épületes munka.

Új értékelés

Tartalmi kivonat

vese alakú Egyszerű levelek rombusz alakú lapát alakú nyíl ílíkú Összetett levelek párosan szárnyalt páratlanul szárnyalt Levelek éle: ép csipkés fűrészes fogas ujjasán összetett karéjos szárnyasán hasadt csészelevél virág felülnézetben virág oldalnézetben pillangós virág ajakos virág sarkantyús virág csöves virág nyelves virág fészkes virágok Előszó A gyógynövények használata egyidős az emberiséggel. Erről tanúskodik az is, hogy a Neander-völgyi emberek egyik, Irakban talált és 60 000 éves korúra becsült sírhelyén olyan növények (pl. cickafark és mályva) pollenjeit találták meg, amelyeknek komoly jelentőségük van a modern fitoterápiában, és amelyeknek gyógyhatásairól minden bi­ zonnyal a történelem előtti korok emberének is lehettek ismeretei. Földünkön különböző becslések szerint 3-500 ezer virágos növényfaj él, és ennek mintegy 10%-át használják különféle

betegségek gyógyítására, nagyobb részben a hagyományos (népi), kisebb részben a hivatalos orvoslás keretein belül. A hazai gyógynövények használatára vonatkozó ismereteink nemzeti kultúránk sa­ játos, érdekes és fontos részét képezik. Az első magyar nyelvű füveskönyv, Herbarium címmel, Melius Péter tollából jelent meg, és 1578-ban Kolozsvárott nyomtatták ki. Eb­ ben 1236 magyar növénynév és több mint 450 azonosított rendszertani egység (faj, alfaj stb.) szerepel, és ebből több mint 100 ma is gyógynövényként ismert kHerbarium kiadását követően megjelent magyar nyelvű füveskőnyvekben, házipatikákban és orvosbotanikai munkákban tárgyalt gyógynövényfajok száma meghaladja a 600-at. Hasonlóképpen gazdag a népi orvoslásra és a népi gyógynövényhasználatra vo­ natkozó ismeretanyagunk is, hiszen az utóbbi 150 évben legalább 500 növényfajt használtak fel a népi orvoslás keretein belül, és ezek többsége

vadon élő növény. A hazánkban jelenleg szabadon forgalmazható és elsősorban gyógynövény-szaküzle­ tekben beszerezhető mintegy 200 féle gyógynövénydrog 80%-át ugyancsak vadon élő növények szolgáltatják. A fenti adatok azt jelzik, hogy a vadon élő gyógynövényeknek nagyon fontos szere­ pük van az egészségmegőrzésben, a betegségek megelőzésében és gyógyításában. A megismerésük iránti igény kielégítésére az utóbbi néhány évben több olyan ismeret­ terjesztő és szakkönyv jelent meg, melyek hasznos segítséget nyújtanak mindazoknak, akik kedvtelésből, avagy hivatásszerűen kívánnak foglalkozni a vadon termő gyógynö­ vényekkel kapcsolatos különféle kérdésekkel (pl. előfordulásukkal, gyűjtésükkel, ter­ mesztésbe vonásukkal, feldolgozásukkal, használatukkal stb.) Nem jelent viszont meg olyan kisméretű és terepen is könnyen használható, ugyanakkor sok hasznos alapin­ formációt, ill. fotókat

tartalmazó könyvecske, amelyben nagyobb számú vadon élő gyógynövényt mutattak volna be. E hiányt pótlandó a kötetet elsősorban a gyógynö­ vénygyűjtőknek és a gyógynövényekkel rendszeresen foglalkozóknak (pl. gyógysze­ részeknek, drogistáknak, fitoterapeutáknak) ajánljuk, de hasznos útitársa lehet a gyógy4 növények és használatuk iránt érdeklődő kirándulóknak is. Gyógynövények, növényi drogok, hatóanyagok és fitoterápia A gyógynövényekről, növényi (/ragokról, hatóanyagokról és a gyógynövényes gyógyá­ szatról vagy más néven fitoterápiáról manapság egyre többet hallhatunk, és sokaknak van elképzelése arról, hogy mit is jelentenek ezek a fogalmak, ennek ellenére érde­ mes rövid meghatározást adni róluk. Gyógynövényeknek a szó legtágabb értelmében azokat a növényeket nevezzük, amelyeket a történelem során a hagyományos orvoslásban használtak, ill. azokat, amelyeket a modern

terápiákban jelenleg is használják a különféle betegségek keze­ lésére és gyógyítására. Egy ennél szűkebb és pontosabb meghatározás szerint azo­ kat a növényeket nevezzük gyógynövényeknek, melyeknek hatóanyagokat tartalma­ zó részeit, ill. a különféle eljárásokkal kinyert anyagait (pl illóolajat, zsíros olajat, hatóanyag-együttest, tiszta hatóanyagot stb.) feldolgozás nélkül (pl gyógyteának, gyógyfürdőnek elkészítve) vagy feldolgozva (különféle növényi gyógyszerek formá­ jában) valamilyen kórfolyamat megelőzésére és kezelésére vagy az egészség megőr­ zésére használják. Vannak azonban olyan növények is, amelyeket elsősorban élelmi­ szerként ismerjük és fogyasztjuk (pl. vöröshagyma, fokhagyma, fejes káposzta, fe­ kete retek, burgonya, sárgarépa, cékla, torma és áfonya), ugyanakkor táplálkozási értékeik mellett a kedvező terápiás tulajdonságaikról és gyógyászati alkalmazásukról is

egyre több ismeretanyag gyűlik össze, ezért gyógynövényként is fokozott figye­ lemben részesülnek. Növényi drogoknak az esetek többségében a gyógynövények hatóanyagot tartal­ mazó, rendszerint szárítással tartósított részét nevezzük. Nyomatékosan hangsúlyoz­ zuk, hogy ennek a gyógynövényismeretben és a növényi gyógyszerek előállításánál használt szakkifejezésnek, „drog" része nem egyenlő a kábítószer fogalmával. A szá­ rított növényi részek mellett szintén drognak nevezzük a növényekből vízgőz-desztillációval kivont illóolajat, a különböző technológiákkal kinyert zsíros olajat vagy egyéb, növényekből kinyert anyagokat (présnedv, gyanta stb.) A növényi drogok nevét - egy nemzetközi szabály alapján - a drogot szolgáltató növény és növényi rész latin nevének felhasználásával adják meg úgy, hogy a növény latin neve - rendszerint nemzetség neve - áll elöl birtokos esetben,

melyet a növényi rész alanyesetben álló latin neve követ. A kötetünkben is szereplő növényrészek (nö­ vényi drogok) nemzetközileg elfogadott elnevezései az alábbiak: gyökér (radix), gyö­ kértörzs v. gyöktörzs (rhizoma), gyöktörzs a gyökérrel (rhizoma et radix, egyes ese­ tekben csak radix), hagymagumó (bulbotuber), szarv, leveles hajtás (stipes), virágos hajtás (herba), teljes növény (herba cum radice), virágos-leveles hajtásvég (summitas), 5 levél (folium), virág és virágzat [llos, anthodium), törzs és ágkéreg (cortex), termés (fructus), áltermés (pseudofructus), tobozbogyó (galbulus), mag (semen), illóolaj (aetheroleum), zsíros olaj (oleum), rügy (gemma) és toboz (strobull). Természetesen e szabály alól is vannak kivételek. Példaként említhető, hogy a gyepúrózsa (Rosa canina) áltermésének elfogadott drogneve nem Rosae (caninae) pseudofructus, hanem Cynosbati pseudofructus. Hatóanyagnak pedig azokat a növény

különböző részeiben felhalmozódó anyagokat nevezzük, amelyek kedvező hatást gyakorolnak az emberi szervezetben lejátszódó élet­ tani és kórfolyamatokra, és így járulnak hozzá a betegségek megelőzéséhez és gyógy­ ulásához. A növényekben lévő hatóanyagok között vannak olyanok, melyek egy-egy adott terápiás hatásért felelősek, ezeket fő hatóanyagoknak nevezzük, és mellettük le­ hetnek olyan, kisebb mennyiségben jelenlévő anyagok is, amelyek a fő hatóanyagok hatását felerősítik vagy kiegészítik. Ezek az anyagok az ún kísérő hatóanyagok A különféle gyógynövényeket és gyógyhatású növényeket növényi gyógyszerek alapanyagaként, gyógyszeripari és vegyipari ágazatok (pl. kozmetikaipar) nyersanya­ gaként, élelmiszeripari termékek előállításához, valamint egészséges életmódot és táplálkozást kiegészítő készítmények alapanyagaként hasznosítják. Napjainkban a különböző terápiás

eljárások (kemoterápia, fizikoterápia, balneote­ rápia stb.) alkalmazása mellett növekszik a fitoterápia - azaz a betegségek gyógynö­ vényekkel és növényi gyógyszerekkel történő kezelése - iránti érdeklődés, és ezzel párhuzamosan az öngyógyításban is egyre nagyobb teret kapnak a gyógynövények és a különféle gyógynövényalapú készítmények. A gyógyteaként fogyasztott növényi drogok és a növényi alapú készítmények iránt fokozódó érdeklődés fő oka az, hogy alkalmazásukkal számos területen jó eredmények érhetők el a betegségek megelőzésében, kezelésében és utókezelésében. Fontos sze­ repük van például a meghűlés és a meghűléssel járó tünetek, az enyhébb fokú idegi eredetű panaszok és alvászavarok, a funkcionális szív- és gyomorpanaszok, a króni­ kus gyomor- és bélbántalmak, a krónikus máj- és epebetegségek, egyes mozgásszer­ vi betegségek, ill. bőrgyógyászati kórfolyamatok

kezelésében, és komoly jelentőségük van a szervezet nem specifikus védekezőképességének fokozásában is. Szinte vala­ mennyi betegség esetében a legegyszerűbb gyógyszerforma - a gyógytea - rendsze­ res fogyasztása is hasznos kiegészítője lehet a gyógyszeres terápiának. Bizonyos ese­ tekben (pl. szívelégtelenségben és cukorbetegségben) pedig arra is lehetőség nyílik, hogy a különböző gyógyszerek adagjait gyógyteakeverékek rendszeres és orvosi fel­ ügyelet melletti fogyasztása esetén csökkenteni lehessen. A gyógynövények és a növényi gyógyszerek szakszerű és biztonságos alkalmazá­ sáról egyre több információ érhető el, ill. szerezhető be gyógynövény-monográfiák­ ból, szakkönyvekből és szakfolyóiratokból, ami nemcsak a fitoterápiai alkalmazáso­ kat segíti, hanem az öngyógyítás keretén belüli használatot is. A kötetben szereplő növényekről A vadon élő gyógynövények körébe azokat a

természetes növénytársulásokban és különböző növénykultúrákban gyomnövényként előforduló, ill. a termesztésből kiva­ dult és a természetes növénytársulásokba beépült növényfajokat soroljuk, amelyek valamilyen gyógyhatással bírnak. E kötetben a Kárpát-medence gazdag gyógynövénykincséból adunk Ízelítőt, hiszen a kiválogatott növények között éppúgy megtalálhatók az alhavasi növények, mint a homokpuszták vagy a száraz lombos erdeink és a láprétjeink növényei. Az ismertetett növények jelentős része hazánkban tömeges előfordulású, a termé­ szetes állomány veszélyeztetettsége nélkül gyűjthető, és a begyűjtött növényi drogok az öngyógyítás keretein belül is biztonságosan használhatók. Mellettük szólunk az erős hatású, mérgezést is előidézhető növényekről éppúgy, mint a védettekről. Ezek bemutatásával természetesen nem a gyűjtésüket kívánjuk ösztönözni. Megismerte­

tésükkel részben a kérdéses növények védelmét szeretnénk elősegíteni, ill. azt, hogy elkerülhetővé váljanak a nem megfelelő növényismeretből (pl. összetévesztésből) adódó mérgezések. Az erős hatású és nem megfelelő adagban fogyasztva mérgezéseket is okozható növények drogjait, kivonatait és hatóanyagait egyszerűbb vagy fejlettebb technológi­ át igénylő gyógyszerformák, többnyire tinktúrák, tabletták és injekciók előállítására használják. Az e növényekből előállított készítményeket csak megfelelő, orvos által felállított diagnózis alapján, az orvos javaslatára és ellenőrzése mellett használjuk. Esetükben az öngyógyítás komoly veszélyeket rejt magában, ezért ne alkalmazzuk háziszerként e növényeket, drogjaikat és kivonataikat (kivételként említhető az árnika vagy a beléndek külsőleges alkalmazása). Az erős hatású és/vagy mérgezést előidéző növények mellett szólni kell a

véde­ lemre szoruló fajokról is. Az utóbbi néhány évtizedben a természetes növénytakaró megváltozott, és egyes gyógynövényfajok élőtere beszűkült. Emiatt vált szükségessé például akálmos, az örménygyökér és a vidraelecke védelme, melyekből néhány évti­ zeddel ezelőtt még jelentősebb állományok voltak hazánkban. De nemcsak az élőterük szűkülése miatt lehet szükség a növények védelmére. Védeni kell azokat a növényfajokat is, amelyek hazánkban csak bizonyos területeken találhatók meg, és ott is csak kisebb populációik élnek. Ilyenek például a gyapjas gyűszűvirág, a hegyi árnika, a homoktövis, apalástíüvek vagy a vörös áfonya. Végezetül érdemes megemlíteni a vadon élő gyógynövények gyógyászatban be­ töltött jelentőségét is. A jelenleg érvényben lévő gyógyszerkönyvben (Magyar Gyógy- 7 Forrás: szerkönyv, VII. kiadás, Medicina Kiadó, Budapest, 1986) hivatalos növényi drogok (70

féle) és illóolajok (16) jelentős részét vadon élő gyógynövények begyűjtésével és feldolgozásával biztosítják. A kötetben bemutatásra kerülő vadon élő növények az aláb­ bi, gyógyszerkönyvünkben hivatalos növényi drogokat szolgáltatják: apróbojtorjáníű, beléndeklevél, bodzavirig, boróka tobozbogyó és -illóolaj, cickafarkfű, erdei fenyő illóolaj, ezerjófű, fehérürömfű, galagonyaágvég, gyepűrózsa iltermés, hársfavirágzat, kamillavi­ rágzat és -illóolaj, kankalin gyökértörzs és gyökér, kálmosgyökértörzs, keskenyútifű-levél, kutyabengekéreg, maszlaglevél, mályvavirág és -levél, mezeizsurlófű, nadragulya levél és gyökér, szappangyökér, ökörfarkkóró-virág, tölgyfakéreg, tarackbúza-gyökértörzs, tövisesigke-gyökér, ill. zilizlevél és gyökér E drogok többségét széles körben használják az öngyógyításban, és fontos alap­ anyagként szolgálnak különféle növényi

készítmények előállításához is. A kötetben használt piktogramok és magyarázatuk Az ismertetendő növények sorrendjének megválasztásához több lehetóség is kínálko­ zott, mindegyik mellett voltak érvek és ellenérvek. Valamennyit számba véve végül a magyar nevek alapján összeállított sorrend mellett döntöttünk, abban a reményben, hogy a gyógynövények megismerése iránt érdeklődő és némi ismerettel már rendel­ kező olvasók számára ez ad leginkább segítséget a gyors keresésre és tájékozódásra. Az egyes növények tárgyalása az alábbiak szerint történik. A növényképek alatt adjuk meg a növények magyar, ill. tudományos (latin) neveit (szinonima nevek ese­ tén az ismertebb szinonimanévvel együtt), valamint annak a növénycsaládnak a ma­ gyar és latin nevét, amelybe a kérdéses növény tartozik. A botanikai alapinformációkat tartalmazó bekeretezett részben piktogramokkal je­ löljük azt, hogy a

növénynek mely részét vagy részeit gyűjtik, ill. dolgozzák fel a növényi gyógyszerek előállításához. Teáscsésze piktogrammal utalunk a növény biz­ tonságos alkalmazhatóságára, és felkiáltójellel hívjuk fel a figyelmet arra, hogy valami­ lyen ok miatt (pl. kedvezőtlen mellékhatást vagy allergiás reakciót kiváltható vegyüle- 9 tek jelenléte, a nagyon pontos adagolás szükségessége, csak gyári készítmények formájában lehetséges használat stb.) óvatosságot igényel és/vagy nem ajánlott a növény adott részének a használata az öngyógyításban. A gyógyszerészetben hasz­ nált kereszttel jelöljük azt, hogy a növényben lévő, komolyabb mérgezéseket is elő­ idézhető hatóanyagok miatt semmilyen formában nem ajánlott alkalmazásuk az öngyó­ gyításban. E növények drogjaiból olyan galenusi és/vagy gyári készítményeket állíta­ nak elő, amelyek csak orvosi rendeletre és ellenőrzés mellett

alkalmazhatók a terápi­ ában. Emellett külön piktogrammal jelezzük azt, ha a növény védelmet élvez hazánk­ ban (jele: csillagszerű sugaras virág). A növényfotót és a botanikai alapinformációkat követi a növények rövid leírása, a felhasznált részeik megnevezése, ill. főbb hatóanyagaik és hatásaik, valamint alkal­ mazásuk gyakoribb területeinek felsorolása. A növények leírása alatt további, ugyancsak a gyors tájékozódást segítő informá­ ciók (jelzések) találhatók. A növényeket a gyűjthetőségük és védettségük, ill az ön­ gyógyítás keretein belüli alkalmazhatóságuk alapján három csoportba osztottuk be, és az egyes csoportokba tartozó növényeket külön színekkel jelöltük: jelöltük azokat a növényeket, amelyek a természetes állo­ mány veszélyeztetettsége nélkül gyűjthetők, és az öngyógyításban is biztonságos az alkalmazásuk; jelöltük azokat a növényeket, amelyek a természetes állo­

mány veszélyeztetettsége nélkül gyűjthetők, azonban valamilyen ok miatt az öngyó­ gyításban óvatosságot igényel az alkalmazásuk. Ilyen ok lehet például az, hogy: a) adott részeik, ill. a belőlük előállított gyógyszerformák csak külsőleg használhatók, b) belsőleges alkalmazásuk csak rövid ideig és/vagy csak kis mennyiségben java­ solt, c) a várandósság és a szoptatás ideje alatt nem ajánlják használatukat; jelöltük azokat a növényeket, amelyek a természetes kör­ nyezetükben védelmet igényelnek, és ezért tilos a gyűjtésük, valamint azokat, ame­ lyek erős fiziológiás hatásúak és/vagy mérgezőik, ezért nem tanácsoljuk a gyűjtésü­ ket, Hl. használatukat A védett növények között vannak olyanok, amelyeknek ter­ mesztett állományból vagy importból származó drogjai és a belőlük előállított készít­ mények az öngyógyításban biztonságosan használhatók (pl. árnika, homoktövis, vörös áfonya,

szalmagyopár stb.) Ez utóbbiak neve mellett teáscsésze piktogram látható De vannak olyan fajok is, amelyek nemcsak védettek, hanem erős hatású vagy mér­ gező anyagokat is tartalmaznak (pl. gyapjas gyűszűvirág, pirosló hunyor, tiszafa), tehát kettős ok miatt sem ajánlott a gyűjtésük (ezeknél a piros szín mellett felkiáltójel 10 vagy kereszt is található). Ugyancsak felkiáltójel került azon növények neve mellé, melyeknek drogjait ipari úton dolgozzák fel, és gyógyszereket állítanak elő belőlük, ill. amelyeknek a legújabb gyógynövény-monográfiák adatai alapján nem látszik elég biztonságosnak az öngyógyításban való használatuk például azért, mert viszonylag alacsony - 1 gramm körüli - az ajánlott napi adagjuk. Mivel az egyes növényekre vonatkozó adagok és a szükséges kommentárok meghaladnák a kötet által biztosított terjedelmi korlátokat, ezért e kérdéskörrel nem tudunk foglalkozni. A különböző szí­

nekkel és a fenti piktogramokkal csupán alaptájékoztatást kívánunk adni a gyógynö­ vények gyűjthetőségére, használatára, ill. használhatóságára vonatkozóan A lap alján lévő, különböző színű mezőkben elhelyezett piktogramok utalnak a nö­ vények termőhelyére (Id. alább), gyűjthetőségére (ásó, ill áthúzott ásó), valamint arra, hogy az egyes részeik mikor gyűjthetők (növényrészt jelző piktogram és gyűjté­ si időpontok). A gyakoribb és jellemzőbb előfordulási helyeket vagy termőhelyeket a könnyebb illusztrálhatóság kedvéért az alábbi csoportokba soroltuk: hegyvidéki lombos erdők, száraz síksági lombos erdők, erdőszélek, bokro­ sok, cserjések, füves hegyi lejtők és rétek, sziklás helyek fenyvesek, fenyérek, szőrfűgyepek, alhavasi rétek, savanyú talajok rétek, legelők, kaszálók, mezők állóvizek, mocsarak, lápok, ártéri ligeterdők és egyéb ártéri társulások, pa­ tak menti magaskórós

társulások homokpuszták, szikesek szántóföldek, szőlők, kertek, parlagok, útszéli gyomtársulások, út menti fa­ sorok, parkok. A gyógynövények gyűjtésével kapcsolatos hasznos tudnivalók A gyógynövények gyűjtésével, szárításával, tárolásával és feldolgozásával több gyógy­ növénykönyv is részletesen foglalkozik, ezért csak néhány kiemelten fontos tudniva­ lóról adunk rövid összefoglalást. A gyógynövények gyűjtésével kapcsolatban „alapszabályként" szokták megemlí­ teni az alábbiakat: • csak azt a növényt és növényi részt gyűjtsük be, amelyiket valójában gyűjteni akarjuk, • egy-egy gyűjtőhelyen ne szedjük fel az összes növényt, hanem hagyjunk belőle ott, ezzel biztosítva továbbszaporodásukat, • mindig csak annyi növényt gyűjtsünk be, amennyit aznap fel tudunk dolgozni, azaz a szárításhoz megfelelően elő tudunk készíteni, • nyers növényi részeket lehetőleg ne tartsunk egy

halomban sokáig, mert átmeleg­ szik, és a beinduló kedvezőtlen kémiai változások miatt romolhat a begyűjtött drog minősége, • a növényi részeket általában épen és teljesen kifejlett állapotban gyűjtsük be. Az egyes növényi részek begyűjtésének időpontjára és módjára vonatkozó irányel­ vekből az alábbiakat érdemes szem előtt tartanunk. A földalattirészeket általában nyugalmi állapotban, késő ősszel vagy kora tavasszal, míg egyes gumókat (pl. őszi kikerics) nyáron gyűjtjük Kiásás után a gödröket te­ messük be (ez azokon a legelőkön különösen fontos, ahol nagyobb méretű gyökere­ ket - például tövises iglicét - ásunk ki). A növények továbbszaporodásának biztosí­ tására egy kis gyökér(törzs)darabot telepítsünk vissza a talajba (ezt a gyakorlatot követik például a védelemre szoruló kálmos esetében). A föld alatti részeket rendsze­ rint megmossák, egyes esetekben (pl. zilizgyökér és

szappangyökér) pedig meghá­ mozzák és aprítják. Szárításuk természetes és mesterséges úton egyaránt történhet mindaddig, amíg a drog pattanva nem törik. A virágos hajtásokat rendszerint virágzás előtt, virágzáskor vagy virágzás után gyűjtjük. Az erős, fásodó szárú növényeknél csak a felső hajtásrészeket gyűjtsük (pl. fehérüröm, aranyvessző) Minél kevesebb és minél vékonyabb szárrészt tartal­ maz egy drog, rendszerint annál értékesebb (mivel több hatóanyagot tartalmaz). Szárításukhoz jól szellőző helyiséget kell választani, ahol drótokra felaggatva, cso­ korba kötve vagy keretekre kiterítve száríthatjuk addig, amíg a drog könnyen nem 12 morzsolódik. leveleket akkor kell gyűjtenünk, amikor azok teljesen kifejlődtek és egészsége­ Forrás:A sek. A levelek gyűjthetők egyesével és levélnyéllel, de úgy is, hogy azokat a levágott hajtásokról lefosztjuk (pl. csalán) A leveleket lehetőleg száraz

időben és a harmat felszáradása után gyűjtsük. Ha ez nem oldható meg, akkor gyűjtés után terítsük ki a leveleket, és a befülledés elkerülése érdekében többször forgassuk meg azokat. A drogot addig kell szárítani, amíg az könnyen nem morzsolódik. Virágokat száraz, napos időben kell gyűjteni, mert csak ily módon kerülhető el megbarnulásuk. Némely virágokat bimbós vagy nyíló állapotban gyűjtik (pl kökény), míg másokat a teljes virágzás idején (pl. hárs, kamilla) A szárítást mindig meleg, huzatos helyen, vékony rétegben kiterítve kell végezni, lehetőleg naptól védve. Az ökörfarkkóró virág napon is szárítható, mert fontos, hogy a gyűjtés napján megszá­ radjon. A bodzavirág nemcsak kiterítve, hanem fürtökben felakasztva is szárítható A megszáradást a drog könnyen morzsolhatósága jelzi. A terméseket és a magvakat félérett vagy érett állapotban szokták gyűjteni, szárítá­ suk természetes úton,

ill. a nagy tömegben és/vagy az ősszel gyűjtőiteknél mester­ séges úton történhet. A lakéreg gyűjtését tavasszal, közvetlenül a nedvkeringés megindulása után szok­ ták végezni, majd a drogot addig szárítják, amíg az pattanva nem törik. A növények szánfásának alapvető célja az, hogy a nedvesség eltávozását úgy se­ gítsük elő, hogy az egyes növényi részek (drogok) küllemét (színét) és hatóanyagait megőrizzük, ezzel biztosítva hosszabb tárolhatóságukat. A szárítóhelyiséggel kap­ csolatban éppen ezért alapkövetelmény, hogy az tiszta, jól szellőztethető és kellően nagy légterű legyen. A szárítás során ügyelnünk kell többek között: • az összetévesztés elkerülésére (földre terítve a különféle növények részei jól el legyenek különítve, keretre rakva pedig csak ugyanazon növények részei kerülje­ nek egymás fölé), • az erős hatású növények elkülönítetten történő

szárítására és tárolására, • az erőteljes és folyamatos szellőztetés biztosítására, ill. • arra, hogy állatok (baromfi, galamb, kutya, macska stb.) ne juthassanak be a szá­ rítóhelyre. A szárítás során a növényi részeket rendszeresen forgassuk meg, mesterséges szárításnál pedig ügyeljünk a szárítási hőmérséklet helyes megválasztására és az egyenletes hőmérséklet biztosítására. A növényi drogokat lehetőleg száraz helyen és fénytől védve tároljuk, s ügyeljünk arra, hogy a tárolásra használt eszközöket (zsákokat, üvegeket, dobozokat) megfele­ lő címkékkel lássuk el. 13 Acsalapú Petasites hybridus [L] Gaertn. Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: évelő, kétlaki növény. Forrásos, vizenyős helyeken, patakok mentén helyenként tömegesen nő, az ún. magaskórós növénytársulás jellegzetes faja Gyöktörzse vaskos, hengeres, helyenként üreges, kívül barna,

belül fehéres színű, belőle ujjnyi vastag tarackoló gyökerek fejlődnek. Felálló, kerekded, szíves vállú vagy vese alakú levelei hosszú nyelűek, egyenlőtlenül fogasak, fonákjuk finom szőröktől fehéren molyhos. Átmérőjük a fél métert is elérheti. Hússzínű termősvirágzatai fürtben jelennek meg, még a levelek kifejlődése előtt, március-áprilisban. A szár kezdetben arasznyi, de a magvak beérésekor már 1 méteresre is megnyúlik. A porzós virágzatú fürt alacsonyabb és fakóbb színű Termése bóbitás kaszat Felhasznált részei: a gyökér (Petasitidis radix) és a levél (Petasitidis folium). Főbb hatóanyagai: szeszkviterpén-vegyületek, illóolaj, flavonoidok és nyálkaanyagok. Főbb hatásai: görcsoldó és fájdalomcsillapító. Felhasználás: gyári készítmények alkotórészeként görcsös fájdalmakkal járó idegi eredetű és mozgásszervi panaszok, fejfájások, gyomor- és bélbántalmak, menstruációs zavarok és

tüdő­ asztma kezelésére. Megjegyzés: a drogokban jelenlévő pirrolizidin-alkaloidok miatt az öngyógyításban kerülen­ dő az alkalmazásuk! 15 Akác Robinia pseudo-acacia L. Pillangósvirágúak családja (Leguminosae) Leírás és előfordulás: lombhullató erdészeti fa, melyet a 18. században a futóhomok meg­ kötésére telepítettek be hazánkba. Azóta annyira meghonosodott, hogy egyike a legközönsé­ gesebb növényeknek. Akár 25 m magasra is megnövő, szabálytalan koronát nevelő, sokfelé kiírthatatlan gyomfa, amely elfoglalja a területet az őshonos növényektől. A fiatal fák kérge sima és barnás, az idősebbeké barnásszürke, repedezett. A hajtások barnásvörösek Levelei páratlanul szárnyaltak, 10-35 cm hosszúak, 9-19 levélkéből állnak. A levélkék oválisak, tojás­ dadok, 2-3,5 cm hosszúak, 1,3-2,8 cm szélesek. A pálhalevelektüskékké alakultak át Május­ júniusban nyíló fehér, illatos virágai dús, lelógó

fürtöt képeznek. Termése hüvely Felhasznált része: a virág (Robiniae acaciae llos). Főbb hatóanyagai: flavonoidok és illóolaj. Főbb hatásai: enyhe görcsoldó és vizelethajtó. Felhasználás: vizelethajtó-, köhögéscsillapító- és gyomorteák alkotórészeként. 16 Aranyvessző, magas Solidago gigantea Ait. Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. A múlt század közepe táján került Észak-Amerikából dísz­ növényként hazánkba. Ma mártömegesen előforduló és különböző növénytársulások (pl li­ get- és láperdők, magaskórós társulások, árterek) meghatározó alkotóelemévé vált. Gyöktör­ zse kúszó, tarackos. Szára 50-200 cm magas, dúsan leveles, csak a virágzatban ágazik el, a szár alsó része kopasz. Levelei szórt állásúak, 8-20 cm hosszúak, lándzsásak, felső részükön élesen fűrészesek, alsó részükön épek. Apró sárga virágfészkei egyoldalra

hajló bugás virág­ zatot alkotnak. A megjelenésében hasonló kanadai aranyvessző (S canadensis L) szára a magas aranyvesszőével szemben rövid szőrös. Régebben a hegyvidéken élő, jóval alacso­ nyabbtermetű, nagyobb és kevesebb virágfészkű közönséges aranyvessző (S. virga-aurea L) virágos hajtásait is gyűjtötték. Felhasznált része: a virágos hajtás (Solidaginis herba). Főbb hatóanyagai: flavonoidok, szaponinok, nyálkaanyagok és illóolaj. Főbb hatásai: vizelethajtó, gyulladáscsökkentő és immunstimuláns. Felhasználás: bakteriális eredetű húgyúti fertőzések, vesehomok és vesekő, kórosan ma­ gas vérnyomás, valamint reumás megbetegedések kezelését kiegészítő anyagcsereteák és gyári készítmények alkotórészeként. 17 Áfonya, fekete Vaccinium myrtillus L. Hangafélék családja (Ericaceae) Leírás és előfordulás: lombhullató cserje. Savanyú talajokon, lucosokban, erdei fenyvesek­ ben, bükkösökben és

tenyereken tenyészik. Nálunk csak kisebb állományai vannak Magassá­ ga 15-60 cm, szára dúsan elágazó, ágai szögletesek, zöldek. Levelei szórt állásúak, élénkzöldek, rövid nyelűek, 1 -3 cm hosszúak, 0,5-1,5 cm szélesek, kopaszok, ellipszis ala­ kúak vagy tojásdadok, hegyesek, fűrészes élűek. A levelek hónaljában magánosan álló, zöl­ des-vöröses virágai 2-4 cm hosszú kocsányon csüngenek, a párták gömbösek, korsó alakú­ ak. A virágzás ideje május-június Termése kékesfekete, hamvas, sötétvörös levű bogyó Felhasznált része: alevél (Myrtilli folium) és atermés [Myrtilli fructus). Főbb hatóanyagai: a levelekben cserzőanyagok, flavonoidok és iridoidok, a termésekben antocián-színanyagok (legfontosabb a mirtillin) és növényi savak. Fóbb hatásai: a terméseké összehúzó, antibakteriális és a hajszálerek törékenységét csökken­ tő, a leveleké enyhe vércukorszint-csökkentő. Felhasználás: a terméseket

más drogokkal együtt hasmenés elleni teakeverékek, ill. egyes szembetegségek (pl. szürkületi vakság, szembevérzések utáni állapotok, szemideg- és érhártya gyulladások) kezelésére ajánlott készítmények formájában; a leveleket cukorbetegek kiegé­ szítő kezelését szolgáló teakeverékek alkotórészeként. 18 Áfonya, vörös Vaccinium vitis-idaea L. Hangafélék családja (Ericaceae) Leírás és előfordulás: örökzöld cserje. Lucosok, erdei fenyvesek, tenyerek, henye fenyve­ sek, havasi és alhavasi rétek jellegzetes, helyenként állományalkotó növényfaja. Mai hatá­ runkon belül ritka előfordulása miatt védett. Eszmei értéke 10 000 Ft Szára hengeres, elfekvő Levelei télen is élénkzöldek, bőrneműek, fényesek, visszás tojásdadok, 5-10 mm hosszúak, 36 mm szélesek, szélükön visszahajlók, élük enyhén csipkézett, csúcsuk gyakran kicsípett. A fonáka matt, apró sötétbarna pontokkal tarkított. Végálló fürtben

csoportosuló virágai rövid kocsányúak, illatosak. A harang alakú párta 8-10 mm hosszú, fehér vagy rózsaszínű Termé­ se vöröses bogyó. Felhasznált része: a levél (Vitisidaeae folium). Főbb hatóanyagai: arbutin nevű fenolos glikozid és cserzőanyagok. Főbb hatásai: antibakteriális, vizelethajtó és összehúzó. Felhasználás: bakteriális eredetű húgyúti fertőzések elleni teakeverékek és egyéb készítmé­ nyek alkotórészeként. Megjegyzés: hosszabb ideig történő alkalmazásakor gyomorírritáció fordulhat elő. A vörös áfonya levelei jól helyettesíthetők a nálunk nem élő, de beszerezhető medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi L.) leveleivel, amelyek kb kétszer annyi arbutint tartalmaznak 19 Arnika, hegyi Arnica montana L. Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Üde alhavasi réteken, legelőkön, szőrfűgyepekben él, hazánkban csupán néhány helyen fordul elő. Védett,

eszmei értéke 10 000 Ft Gyöktörzse 810 cm hosszú, 0,5 cm vastag, belőletőlevélrózsát alkotó levelekfejlődnek, melyek hosszúkás tojásdadok, 5-12 cm hosszúak, ép szélúek. Szára egyenes, 20-60 cm magas, kevéssé vagy egyáltalán nem ágazik el, barnászöld, mirigyes. A szárlevelek hasonlítanak a tőlevelekre, de azoknál rövidebbek és hosszúkásabbak, nyeletlenek, keresztben átellenesen állnak. A hajtások végén található fészekvirágzat(ok) átmérője 3-8 cm, színe sárga vagy narancssárga. Virágzási ideje július-augusztus. Felhasznált része: a virágzat (Arnicae anthodium/flos). Fóbb hatóanyagai: flavonoidok, szeszkviterpén-laktonok, keserű anyagok és illóolaj. Főbb hatásai: helyi vérbőséget fokozó, gyulladáscsökkentő, sebgyógyító és fertőtlenítő. Felhasználás: vizes és szeszes kivonatok, borogató- és bedörzsölőszerek, ül. kenőcsökfor­ májában ütések, zúzódások és csonttörések következtében

fellépő véraláfutások, ficamok, izomfájdalmak, valamint rovarcsípések helyén kialakult gyulladások kezelésére. Megjegyzés: külsőleg biztonságos a használata, de arra érzékeny egyéneknél a szeszkviterpénlakton-vegyületek allergiás reakciót válthatnak ki, és sérült bőrön alkalmazva ödémás bőrgyulladások jelentkezhetnek. Arvacsalán, fehér Lamium album L. Ajakosvirágúak családja (Lamiaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Tölgyesekben, ligeterdőkben, erdőszéleken és üde gyomtársulásokban fordul elő, az ország nagy részében megtalálható. Gyöktörzse vízszin­ tes helyzetű és elágazó. Felálló vagy felegyenesedő szára 30-40 cm magas, négyszögletes A száron keresztben átellenesen elhelyezkedő levelei nyelesek, 4-7 cm hosszúak, megnyúlt tojásdadok, hosszan kihegyezettek, fogazottak, finom szőröktől pelyhesek. Kétajkú fehér vi­ rágai 1,5-2 cm hosszúak, a levelek hónaljában örvökben

képződnek. A fehér árvacsalán a nemzetség egyetlen fehér virágú faja, így felismerése és azonosítása könnyű. Termőhelytől függően májustól szeptemberig virágzik. Termése makkocska Felhasznált részei: a virág (Lamii albi flos) és a virágos hajtás (Lamiialbiherba). Főbb hatóanyagai: iridoidok, flavonoidok, szaponinok és nyálkaanyagok. Főbb hatásai: köptető, vizelethajtó és enyhe gyulladáscsökkentő. Felhasználás: hurutos megbetegedések és vizelési zavarok kezelésére alkalmas teakeve­ rékek, valamint bőrbántalmak kezelésére ajánlott gyógyfürdők alkotórészeként. 21 Árvácska, mezei Viola arvensis Murr. (V tricolor ssp arvensis [Murr] Gaud) Ibolyafélék családja (Vmlaceae) Leírás és előfordulás: egyéves gyomnövény. Szántókon, kertekben, parlagokon gyakori Számos alfaja ismert. Megjelenése a termőhelyi adottságoktól függően nagyon változó Ma­ gassága rendszerint 10-30 cm. Hajtása egyaránt lehet

ágatlan és ágas-bokros Az egész nö­ vény gyéren szőrös. Az alsó levelei kerekdedek vagy tojásdadok, hosszú nyélbe keskenyedők, a felsők egyre keskenyebbek A levelek széle durván csipkés, a legfelső levelek lándzsásak, csipkésen fűrészesek A virágok a levelek hónaljában hosszú kocsányon fejlődnek A három alsó sziromlevél a tövén szakállas. A kifejlett virágok szirmai sárgák vagy vajsárgák, a két felső néha ibolyaszínnel futtatott. A virágzás tavasztól őszig tart Termése tok Felhasznált része: a virágos hajtás (Violae arvensis herba). Főbb hatóanyagai: nyálkaanyagok, flavonoidok, cserzőanyagok, fenolkarbonsavak, szali­ cilsav-származékok és szaponinok. Főbb hatásai: salaktalanító, köhögéscsillapító, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító. Felhasználás: forrázatok, főzetek és galenusi készítmények formájában légúti megbetege­ déseket kísérő hurutok oldására, a szervezet salaktalanítására,

érbántalmak (pl. visszérgyulladás) és egyes bőrbántalmak (pl ekcéma, viszketés, akne) kezelésére Megjegyzés: vadárvácska néven gyűjtik, és hasonló céllal használják a háromszínű árvácskát IV tricolor L.) is Bábakalács, szártalan Carlina acaulis L. Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: kétéves vagy évelő növény, mellyel középhegységeink magasabb része­ in találkozhatunk. Sovány réteken, legelőkön, száraz lejtőkön és szőrfűgyepekben tenyé­ szik. Védett, eszmei értéke 2000 Ft Gyökere karó alakú A nagy tölevélrózsát alkotó, arasz­ nyi hosszú levelei tövig szeldeltek, újból karéjosak vagy tüskés szeletekre hasogatottak. A tőlevélrózsa közepén fejlődő rövid szárnak a csúcsán egy fészekvirágzat ül, melynek átmé­ rője eléri a 10 cm-t. A sugárvirágok pártája fénylő fehér, a csöveseké bíborszínű Virágzási ideje július-szeptember. Termése

repítőszőrös kaszat Felhasznált része: a gyökér (Carlinae acaulis radix). Főbb hatóanyagai: illóolaj, inulin, cserzőanyagok és gyanta. Főbb hatásai: antibakteriális, vizelethajtó és görcsoldó. Felhasználás: vizelethajtó, epehólyag-bántalmakat enyhítő, emésztésjavító és szájüregi gyul­ ladások kezelésére alkalmas teakeverékek, ill. bőrgyulladások elleni kivonatok alkotórésze­ ként. 23 Báránypirosító Manna tinctoría (L.) Tausch Érdeslevelflek családja (Boraginaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. A kiskunsági homokbuckák egyik jellegzetes, védelem­ re szoruló növénye. Eszmei értéke 5000 Ft A többfejű, vaskos, a talaj felszínénél 3-5 cm át­ mérőjű gyöktörzse 25 cm hosszúságú fógyökérbe megy át. Mindkettőben - különösen a gyökérkéregben-jelentős mennyiségű piros színanyag található. Serteszórökkel sűrűn bo­ rított hajtásai 15-30 cm hosszúak, és a gyöktörzsből

kiindulva kör alakban a földön hevernek, a hajtásvégek kissé felemelkednek. A gyöktörzs csúcsán, a szárak között rövid tőlevelek fej­ lődnek, melyek ugyancsak sűrűn szőrözöttek. A szórtan elhelyezkedő szárlevelek 1-2 cm hosszúak, ülők és lándzsa alakúak. Az április-májusban nyíló azúrkék virágai kunkoros füzér­ be rendeződnek, belőlük makkocska termések fejlődnek. Felhasznált része: a gyökér (Alkannae radix). Főbb hatóanyagai: bíborvörös festékanyagok (alkannin és származékai) és cserzőanyagok. Főbb hatásai: antibakteriális, összehúzó és sebgyógyító. Felhasználás: ártalmatlan festékanyagait az élelmiszer-, édesség- és kozmetikaiparban hasz­ nosítják, de sebek kezelésében is használható. Megjegyzés: termesztése hazánkban megoldott. Beléndek, bolondító Hyosciamus niger L. Burgonyafélék családja (Solanaceae) Leírás és előfordulás: egy- vagy kétéves, kellemetlen szagú növény.

Gyomtársulásokban, sze­ métdombokon, parlagokon és legelőkön tenyészik. Főgyökere rövid, alig ágazikel Szára erő­ teljes, 30-100 cm magas és elágazó. Tőlevelei (a kétéves változatnál) 15-30 cm hosszúak, 512 cm szélesek, kerekdedek, szelükfogazottvagy karéjos A szórtan elhelyezkedő szárlevelek szárra futók, atőleveleknél keskenyebbek. Az egész növény bársonyos mirigyszórökkel borí­ tott. A 2-4 cm átmérőjű virágai korsó alakúak, piszkos halványsárgák, ibolyaszínű erezettel és bíbor torokkal díszítettek, május-júliusban nyílnak. Tojásdad alakú termése tok Felhasznált része: a levél (Hyosciami folium). Főbb hatóanyagai: tropánvázas alkaloidok, legfontosabb a hioszciamin. Főbb hatásai: simaizom-görcsoldó és enyhe nyugtató. Felhasználás: hatóanyagait gyári készítményekben az emésztőrendszer görcsös állapota­ iban, valamint a csattanó maszlag (Datura stramonium L.) leveleivel együtt asztma elleni ci­

garetta formájában; külsőleg reumás fájdalmat enyhítő olajos kivonat hatóanyagaként. Megjegyzés: erős hatású (mérgező) hatóanyagokat tartalmaz, alkalmazása háziszerként nem ajánlott! Bodza, fekete Sambucus nigra L. Bodzafélék családja (Caprifoliaceae) Leírás és előfordulás: cserje vagy kis termetű fa, magassága elérheti a 7 métert. Ligetekben, vágásokban tömegesen terem. Kérge barnasszürke, szemölcsös, kellemetlen illatú Hajtása szögletes, bordás. Levelei páratlanul szárnyaltak, 5-7 levélkéből állnak, 10-30 cm hosszúak A tojásdad levélkék 4-12 cm hosszúak, 2-5 cm szélesek, szélük fűrészes. Jellegzetes illatú, tejfehér vagy krémsárga, apró virágai arasznyi széles sátorozó bogernyőben május-június­ ban nyílnak. Gömbölyded, fekete csonthéjas bogyótermésének lilásvörös festőieve van Ro­ konfaja, a gyalogbodza (Sambucus ebulus L.) felálló szárú kóros évelő, melynek szárai télen elfagynak.

Virágai fehérek, porzói bíborszínűek, július-augusztusban nyílnak Fekete termé­ sei a fekete bodzáéval ellentétben éretten is felfelé állnak. Felhasznált részei: a virág (Sambuciflos) és atermés [Sambucifructus). Főbb hatóanyagai: a virágok flavonoidokat, illóolajat és nyálkaanyagokat, a termések cukrokat, antocián-vegyületeketgyümölcssavakatéscserzőanyagokattartalmaznak. Főbb hatásai: a virágoké izzasztó, lázcsillapító és immunstimuláns, a terméseké enyhe hashajtó. Felhasználás: a virágokat meghűlés elleni, vizelethajtó és anyagcserejavító teakeverékek, aterméseket roboráló gyümölcsteák alkotórészeként. Megjegyzés: a nyers és különösen az éretlen termések gyomorirritációt, hányást idézhetnek elő. 26 Bojtorján, közönséges Arctium lappa L. Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: kétéves növény. Erdőkben, vágásokban, ártereken, parlagokon és

gyomtársulásokban mindenütt gyakori. Többágú, 3-6 cm vastag karógyökereinek hossza elérheti a 40 cm-t. Erőteljes, 2-3 méteres magasságot is elérő szára bordázott, többé-ke­ vésbé molyhos, a felső részükön dúsan elágazó. A szíves vállú és fonákukon nemezesen szőrös, hosszú és bordázott nyelű tőleveleinek átmérője elérheti az 50 cm-t. A levelek a szár felsőbb részein fokozatosan kisebbek. Bíborszínű, gömbölyded virágai horgas fészekpikkelyű virágzatban július-augusztusban nyílnak Felhasznált része: a gyökér (Bardanae radix). Főbb hatóanyagai: inulin, nyálkaanyagok, keserűanyagok, illóolaj, poliecatilének és polifenol-származékok. Főbb hatásai: enyhe vizelethajtó, antimikrobiális és tumorellenes. Felhasználás: belsőleg máj- és epe-, vizelet- és hashajtó, valamint cukorbetegek kiegészítő kezelésére ajánlottteakeverékek; külsőleg bőrbántalmak (pl. ekcéma) kezelésére alkalmas ké­ szítmények

és hajápolószerek alkotórészeként. Megjegyzés: rokonfajainak (pókhálós bojtorján -A. tomentosum Mill, kis bojtorján -A minus [Hill.] Bernh) gyökerei is gyűjthetők Borostyán Hedera helix L. Borostyánfélék családja (Hederaceae) Leírás és előfordulás: kúszó, kapaszkodó cserje. Középhegységeink és a Dunántúl szinte minden erdőtípusában megtalálható. Falakat, kerítéseket, öreg fákat gyakran futtatnak be vele Szárának hosszúsága elérheti a 30 métert. Örökzöld levelei bőrneműek, kopaszok, fényesek, a vegetatív hajtásokon 4-10 cm hosszúak és ugyanolyan szélesek, 3-5 karéjúak. A virágzó hajtások levelei 6-10 cm hosszúak, 3,5-6 cm szélesek, tojásdadok vagy lándzsás-tojásdadok, ép szélűek. Zöldesfehér, illatos virágai magánosan vagy fürtökben lévő gömbös viráger­ nyőben ősszel nyílnak, és a fekete, borsó nagyságú álbogyó termések a következő tavasszal érnek be. Csak az idős példányok

virágoznak Felhasznált része: a levél (Hederae folium). Fóbb hatóanyagai: szaponinok, flavonoidok, fenolsavak és polifenolok. Főbb hatásai: köptető, nyákoldó, görcsoldó, összehúzó és enyhe nyugtató. Felhasználás: a levelekből előállított készítményekkel makacs hörghumtotes szamárköhögést kezelnek. Megjegyzés: szaponinjai irritálhatják a gyomor nyálkahártyáját. Háziszerként nem ajánlott a használata! 28 Boróka, közönséges Junipems communis L. Ciprusfélék családja (Cupressaceae) Leírás és előfordulás: örökzöld nyitvatermő, kétlaki cserje vagy fa. Nyíres fenyvesekben, hegyi cserjés legelőkön gyakori, a Duna-Tisza közi homoki nyáras borókásokban tömeges. Magassága természetes állományban 1 -6 m. Kérge eleinte sima, vörösesbarna, később szür­ késbarna, repedezett, pikkelyesen vagy rostosán leváló. Hajtása 3 élű, zöld, később barnás­ vörös. Ár alakú levelei merevek és szúrósak, hármas

örvökben állnak, 1-2 cm hosszúak Egyivarú virágaik jelentéktelenek, ősszel a levélörvök hónaljában egyesével jelennek meg. Borsó nagyságú, gömbölyded tobozbogyói két év alatt fejlődnek ki, éretten kékes hamva­ sak, feketék, édeskés ízűek, gyantaillatúak. Felhasznált részei: atobozbogyó (Juniperigalbulus) és a belőle előállított illóolaj (Aethemleum junipen). Főbb hatóanyagai: illóolaj (terpinén-4-ol fő alkotórésszel), cserzoanyagok és flavonoidok. Főbb hatásai: vizelethajtó, vesekőképződést gátló, fertőtlenítő és helyi vérbőséget előidéző. Felhasználás: terméseit vizelethajtó, húgyúti fertőtlenítő és reuma kezelését kiegészítő teakeve­ rékekhez adják; illóolaja gyakori alkotórésze a reumás panaszok és zárt sérülések (ficam, zúzó­ dás, rándulás stb.) okozta fájdalmakat enyhítő kenőcsöknek, masszázs- és fürdőolajoknak Megjegyzés: a nagyobb adagban fogyasztott termések

károsíthatják a vesét. Az illóolaj hígítatlanul nem használható Búzavirág, kék Centaurea cyanus L. Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: egyéves, ősszel csírázó áttelelő növény. Leggyakrabban búzaföldeken találkozhatunk vele, de előfordul más szántóföldi kultúrákban és száraz gyomtársulásokban is. Sok oldalgyökeret fejlesztő orsógyökere van Szára felálló és a felső részén elágazó Ma­ gassága rendszerint 30-70 cm, de elérheti az 1 métert is. Az egész növény pókhálós szőrzettől szürke A szár alsó részén elhelyezkedő levelek hármasán tagoltak, afeljebb lévők keskenyszálasak A 2-3 cm átmérőjű virágfészkek az ágak csúcsán ülnek, a fészket alkotó csöves vi­ rágok élénkkék színűek, pártájuk hasogatott. Virágzási ideje május-július Termése kaszat Felhasznált része: a virág (Cyaniflos). Főbb hatóanyagai: antocián-színanyagok, keseruanyagok, flavonoidok

és cserzoanyagok. Főbb hatásai: enyhe vizelethajtó, összehúzó és antibakteriális. Felhasználás: különböző teakeverékek alkotórészeként, elsősorban azok küllemének szé­ pítésére, valamint szemborogató forrázatok készítésére. Cickafark, mezei Achillea collina Becker Fészkesvirágzatúak családja {Asteraceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Száraz gyepekben, legelőkön, útszéleken és szikes pusztákon egyaránt jól érzi magát. Gyöktörzséből tőlevélrózsát és 20-80 cm magas, kopasz vagy finoman pelyhes szárakat fejleszt. Tőlevelei 20-30 cm hosszúak, 2-4 cm szélesek, lán­ dzsás kerületűek, többszörösen szeldeltek. Lomblevelei szórt állásúak, hosszúkásak, két-, háromszorosan szárnyasán szeldeltek, méretük a szár csúcsa felé kisebbedik. Apró fészket alkotó nyelves és csöves virágai sátorozó virágzatba tömörülnek. A júniustól októberig nyí­ ló virágai fehérek vagy

rózsaszínűek. Termése apró kaszat Felhasznált részei: a virágzat (Achilleae anthodium), a virágos hajtás (Achilleae herba) és a belőlük előállított illóolaj (Aethemleum achilleae/millefolii). Főbb hatóanyagai: illóolaj, szeszkviterpén-laktonok, flavonoidok és triterpének. Főbb hatásai: antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, epehajtó, emésztésjavító és sebgyógyító. Felhasználás: belsőleg gyomornyálkahártya-gyulladás, gyomor- és nyombélfekély, vastagbél­ hurut és epebántalmak esetén; külsőleg aranyeres panaszok, nehezen gyógyuló sebek, feké­ lyek és ekcéma, ill. szájüregi gyulladások kezelésére alkalmas készítmények alkotórészeként Megjegyzés: a fészkesvirágzatúakra érzékeny egyéneknél allergiás reakciók jelentkezhetnek a cickafark-készítmények alkalmazásakor. Az illóolaj hígítatlanul nem használható 31 Csalán, nagy Urlica dioica L Csalánfélék családja (Urticaceae) Leírás és

előfordulás: évelő növény. Hazánkban mindenütt közönséges és gyakori Jelleg­ zetes és tömeges aljnövényzete a liget-, láp- és szurdokerdőknek, valamint a száraz tölgye­ seknek. Rendszerint kétlaki, de vegyes virágú példányai is előfordulhatnak Gyöktörzse el­ ágazó, kúszó. Szára négyszögletes, felálló, el nem ágazó, magassága 30-250 cm Az egész növény élénkzöld színű, csalánszőrökkel sűrűn borított. Keresztben átellenesen álló levelei nyelesek, szíves tojásdadok, hosszan kihegyezettek, durván fűrészesek. A hímvirágok fel­ álló, rövid oldalágas, a nővirágok hosszabb oldalágú füzérekben állnak. Termése tojásdad makkocska. Felhasznált részei: a levél (Urticae folium), a virágos hajtás (Urticae herba) és a gyökér (Urticae radix). Főbb hatóanyagai: a levelekben és a virágos hajtásokban flavonoidok, klorofill-származékok, karotinoidok, vitaminok (C, B-csoport, K,), triterpének, szterolok és

ásványi anyagok; a gyö­ kerekben főként szterolok. Főbb hatásai: vizelethajtó és gyulladáscsökkentő. Felhasználás: a leveleket reumás megbetegedések, a gyökereket prosztatabántalmak (gyul­ ladás és jóindulatú megnagyobbodás) kezelésére alkalmas gyógyteakeverékek és készítmé­ nyek alkotórészeként. 32 Csarab Calluna vulgaris (L.) Hull Hangafélék családja (Ericaceae) Leírás és előfordulás: évelő cserje. Szőrfűgyepekben, ritkás erdőkben, kiszáradó tőzegeken, savanyú talajokon, erdei fenyvesekben és nyíres-fenyérekben helyenként tömegesen fordul elő. Gyökere fásodó, szára elfekvő, hajtásai felemelkedők Apró, örökzöld levelei sötétzöldek, pikkelyszerűek, 2-4 mm hosszúak, keresztben átellenesen és sűrűn helyezkednek el, azt a lát­ szatot keltve, hogytöbb sorba rendeződnek. Apró, harang alakú virágai ibolyasrozsasakvagy ciklámenszínűek, egyoldalú füzérvirágzatot alkotnak,

augusztusban-szeptemberben nyílnak. Termése tok. Felhasznált része: a virágos hajtás (Callunae herba). Főbb hatóanyagai: cserzőanyagok, flavonoidok, szaponinok és fenolglikozidok. Főbb hatásai: leginkább enyhe vizelethajtó hatását említik, egyéb hatásai kevésbé ismertek, ill. kutatattak Felhasználás: vizelethajtó és a reumás megbetegedések kiegészítő kezelésére alkalmas gyógyteák alkotórészeként. Cserszömörce Cotinus coggygria Scop. Szömörcefélék családja (Anacardiaceae) Leírás és előfordulás: lombhullató cserje. Karsztbokorerdeink jellegzetes társulásalkotó faja Agresszíven terjedő és rendszerint 1 -3 m magasra nő meg. Ágai felegyenesedők, kopaszok, kérgük barnásvörös, rajtuk vese alakú levélripacsok láthatók. A szórtan elhelyezkedő leve­ lek nyele 2-5 cm hosszú, a lemez hossza 3-8 cm, a szélessége 2-6 cm. A levelek elliptiku­ sak vagy vísszástojásdadok, ép szélűek, csúcsuk kerek vagy kissé

kicsípett. A levéllemez felül sötétzöld, gyakran kissé hamvas, kopasz, fonáka kékesszürke. Ősszel bíborvörösre vagy aranysárgásra színeződnek. Apró, laza fürtökben álló sárgásfehér virágaik egy része med­ dő, ezek a kinyílás előtt lehullanak. A virágzás ideje május-június Termése apró csontár Felhasznált része: a levél (Cotini folium). Főbb hatóanyagai: cserzőanyagok és flavonoidok. Főbb hatásai: összehúzó, vérzéscsillapító és antímikrobiális. Felhasználás: belsőleg hasmenéses megbetegedések kezelésére alkalmas gyógyteakeverékek alkotórészeként; külsőleg a szájüreg gyulladásos folyamatainak kezelésére használható szájvi­ zek- és öblögetőszerek hatóanyagaként. Csombormenta Mentha pulegium L. Ajakosvirágúak családja (Lamiaceae) Leírás és előfordulás: évelő, tarackos növény. Árterületeken, iszaptársulásokban, szikese­ ken, mocsaras és nedves réteken, legelőkön sokfelé

előfordul. Magassága 10-50 cm, hajtá­ sai négyélűek, elterülők vagy felállók, egyszerűek vagy elágazóak. Indás vagy lehajló szárai meggyökeresednek, és újabb hajtásokat nevelnek. Az egész növény gyéren szőrös vagy kopa­ szodó. Levelei a növény megjelenéséhez hasonlóan igen változók, rendszerint rövid nyelűek, 0,5-2,5 cm hosszúak, tojásdadok, lekerekített vállúak. Szélük ép, hullámos vagy enyhén fo­ gazott. A virágok levélhónalji álörvökbe rendeződnek, ibolyáspirosak, 0,5 cm hosszúak, jú­ lius-szeptemberben virítanak. Termése makkocska Igen erősen illatozó növény Felhasznált része: a virágos hajtás (Menthae pulegii herba). Főbb hatóanyagai: illóolaj és cserzőanyagok. Főbb hatásai: nyákoldó, fertőtlenítő és szélhajtó. Felhasználás: a népi gyógyászatban teáját köhögéscsillapításra, hasmenésre és bélpanaszok ellen javasolják. A fitoterapiaban nálunk nincs jelentősége Illóolaját

(Aetheroleum menthae pulegii) egyes országokban hurutos légúti megbetegedések és emésztőrendszeri panaszok kezelésében alkalmazzák. Csucsor, ebszőlő Solanum dulcamara L Burgonyafélék családja (Solanaceae) Leírás és előfordulás: évelő, kúszó félcserje. Nálunk mindenfelé gyakori és közönséges, igen változékony és alakgazdag faj. Főként ártereken, mocsarakban, patakok mentén és lige­ tekben fordul elő. Magassága 30-200 cm, szára kapaszkodó, csavarodó vagy elfekvő, töve kissé fásodó. Levelei szórt állásúak, nyelesek, 4-7 cm hosszúak, szíves tojásdadok vagy to­ jásdad-hosszúkásak, ép szélúek. Az 1 -2 cm átmérőjű virágok gyakran dús bogernyőben áll­ nak, június-júliusban nyílnak, a párta színe ibolyalila, a porzók élénksárgák. Termése tojás­ dad-hosszúkás, élénkpiros, fényes, sokmagvú bogyó. Felhasznált része: a nyugalmi időszakban gyűjtött, elfásodott szárak (Dulcamarae stipes). Főbb

hatóanyagai: cserzőanyagok, szteroid glikoalkaloidok és szaponinok. Főbb hatásai: összehúzó és antimikrobiális. Felhasználás: reumás és krónikus bőrbetegségek (pl. ekcéma) kiegészítő kezelésére alkalmas teakeverékek, Hl. belsőleg és külsőleg alkalmazható készítmények alkotórészeként Megjegyzés: alkalmazása pontos adagolást igényel. Öngyógyításban nem ajánlott a haszná­ lata! Bogyótermései, különösen éretlenül, erősen mérgezőek. Ezerjófű, kis Centaurium erythraea Raín. (Syn: Centaurium umbellatum Gilib) Tárnicsfélék családja {Gentianaceae) Leírás és előfordulás: egy- vagy kétéves növény. Száraz erdőkben, bokrosokban, réteken, mezőkön, vágásokban, szikesekben és kaszálókon gyakori. Magassága 10 cm-től 50 cmig változhat Szára felálló, egyenes, csak a virágzatban ágazik el Tőlevelei levélrózsában áll­ nak, 3-4 cm hosszúak, fordítotttojásdadok. A szárlevelek átellenesen állnak, 4-5 cm

hosszú­ ak, elliptikusak vagy hosszúkás-tojásdadok, ép szélűek. A szárak csúcsán megjelenő, 10-12 mm átmérőjű virágok aránylag tömött, sátorozó álernyő virágzatba rendeződnek, a nyár másodikfelében és ősszel nyílnak, színük leggyakrabban rózsaszín. Termése tok Felhasznált része: a virágos hajtás (Centauriiherba). Főbb hatóanyagai: keserűanyagok, flavonoidok és triterpének. Főbb hatásai: gyomornedv elválasztást serkentő, étvágyjavító, ill. az epe termelődését és ürítését fokozó. Felhasználás: étvágytalanság, emésztési zavarok és epebantalmak kezelésére alkalmas gyógyteák és egyéb készítmények alkotórészeként. 37 Fagyöngy, fehér Viscum album L. Fagyöngyfélék családja (Loranthaceae) Leírás és előfordulás: félélősködő életmódot folytató örökzöld cserje. Domb- és hegyvidé­ keinken gyakori. A párás környezetet kedveli, és áfák koronájában él Leggyakoribb gazdanö­

vényei: alma, nyár, fűz, hárs, vadkörte, vadgesztenye, juhar, magas kőris és erdei fenyő. A bükkfaféléken nem található meg. Ágai 50-100 cm hosszúak, villásan elágazók, gömbölyű bokrot képeznek. Levelei keresztben átellenesen vagy örvösen állnak, bőrneműek, vastagok, hosszúkás-tojásdadok vagy Iandzsásak, ép szélűek, kopaszok. Apró, sárga, kétlaki virágai március-májusban nyílnak. Termése borsó nagyságú, gömbös, áttetsző fehér bogyó Felhasznált részei: a levél (Visci folium) és a leveles hajtás (Viscistipes). Főbb hatóanyagai: erős hatású fehérjék, lektinek, flavonoidok és egyéb anyagok. Főbb hatásai: vérnyomáscsökkentő, immunstimuláns és tumorellenes. Felhasználás: standardizált gyári készítmények formájában kórosan magas vérnyomás, degeneratív ízületi gyulladások és daganatos megbetegedések kezelésére, ill. a szervezet vé­ dekezőképességének fokozására; gyógyteanak elkészítve más

drogokkal együtt az enyhén emelkedett vérnyomás csökkentésére. Megjegyzés: a levelekből önmagában készült gyógytea a rendkívül változó hatóanyagössze­ tétel miatt nem megbízható háziszer. Orvosi ellenőrzés mellett teakeverék alkotórészeként hasz­ nálható. 38 Farkasalma Arístolochia clematitis L. Farkasalmafélék családja (Aristolochiaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Az országban mindenütt előfordul, bokros és cserjés helyeken, ártéri erdőkben és kerítések mentén gyakori. Sárgásbarna, föld alatt kúszó tarac­ kokkal terjed. Hajtásai felállók, 30-70 cm magasak, kopaszak A szórtan elhelyezkedő, 612 cm hosszú és ugyanolyan széles levelei háromszög-tojásdad alakúak, lekerekített vállúak, tompa vagy hegyes csúcsúak, sárgászöldek A levelek hónaljában 3-6-os csoportok­ ban álló virágaik sárgák, csőszerúek, 2-3 cm hosszúak, alsó részükön (a termő körül) kihasasodók. Dió

nagyságú, lefele csüngő, körte vagy füge alakú toktermései éretten gesztenye­ barnák. Erős szagú növény Felhasznált részei: a levél (Aristolochiae folium) és a virágos hajtás {Aristolochiae herba). Főbb hatóanyagai: arisztolochiasav, flavonoidok, cserzőanyagok és illóolaj. Főbb hatásai: az arisztolochiasav fokozza a falósejtek (fagociták) működését és a szerve­ zet gennykeltő baktériumokkal szembeni védettségét. Felhasználás: az arisztolochiasavat tartalmazó készítményeketafitoterápiában ma már nem al­ kalmazzák, és e vegyület mutagen, ill. rákkeltő hatása miatt valamennyi belsőleg alkalmazott ké­ szítményt visszavontákaforgalomból. A népi gyógyászat jól ismert „sebkezelő" növénye, mely­ nek főzetét sok helyütt kelések és nehezen gyógyuló sebek lemosására használták. Megjegyzés: az öngyógyításban nem ajánlott a használata! 39 Fátyolvirág, buglyos Gypsophila paniculata L.

Szegfűfélék családja (Caryophyllaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Száraz homokpuszták jellegzetes faja Erőteljes és vas­ kos karógyökere 2 m mélyre is lehatol, vastagsága elérheti a 10 cm-t. Az erős, görcsös gyökérfejből több szárat fejleszt, melyek kopaszok, szürkészöldek Gömbölyded bokrának ma­ gassága elérheti az 1 métert. Levelei keresztben átellenesen állnak, 3-6 cm hosszúak, szálas-lándzsásak, erősen kihegyezettek, ép szélűek A nyár közepén a szárat apró, fehér vagy rózsás virágok fátyolszerű tömege borítja. Termése tok Elszáradt bokrát a szél ősszel kitöri és messzire görgeti. Felhasznált része: a gyökér (Saponariae albae radix) a gyógyszerészetben fehér magyar szap­ pangyökér néven ismert. Főbb hatóanyagai: szaponinok. Főbb hatásai: köptető és nyákoldó. Felhasználás: hurutos légúti megbetegedések kezelésére, teakeverékek, tinktúrák és sziru­ pok alkotórészeként.

Megjegyzés: nagyobb adagban hányást idézhet elő. Alkalmazása óvatosságot és pontos adagolást igényel, ezért az öngyógyításban nem javasolt a használata! 40 Fecskefű, vérehulló Chelidonium május L. Mákfélék családja (Papaveraceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Minden részében erős szagú és narancssárga színű tejnedvettartalmaz Gyomtársulásokban, parlagokon, ártéri ligetekben, sziklás erdőkben, szemét­ dombokon és falak tövében tenyésző gyakori növény. Húsos, elágazó gyökeret fejleszt Szára 30-90 cm magas, felálló és elágazó, erősen szőrözött. Levelei 10-30 cm hosszúak, szárnya­ sán szeldeltek, hasogatottak, durván csipkés élűek, fonákukon kékes árnyalatúak. Virágzata ernyőszerű, 2-8 virágú, a szirmok színe élénksárga, májustól-szeptemberig virít. Termése becószerű tok Felhasznált részei: a gyöktörzs a gyökerekkel (Chelidonii rhizoma et radix) és a virágos haj­ tás

{Chelidonii herba). Főbb hatóanyagai: alkaloidok, flavonoidok és fehérjebontó enzimek. Főbb hatásai: görcsoldó, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, epehajtó, antimikrobiális, fehérjebontó és sejtosztódást gátló. Felhasználás: belsőleg gyogyteakeverekek vagy egyéb összetett készítmények alkotórészeként epebantalmak és görcsökkel járó emésztési panaszok kezelésére; külsőleg öblögetőszerként a szájüreg gyulladásos folyamataiban, friss tejnedve pedig a szemölcsök ecsetelésére. Megjegyzés: a növény tejnedve bőrgyulladást idézhet elő. Használata óvatosságot igényel 41 Fenyő, erdei Pinus sylvestris L. Fenyőfélék családja (Pinaceae) Leírás és előfordulás: nagy termetű örökzöld fa. A Nyugat-Dunántúlon szép őshonos állo­ mányai vannak. Magassága elérheti az 50 métert Törzse egyenes, koronája ellaposodó Kér­ ge a törzs felső részén jellegzetes sárgásvörös, lemezekben hámló.

Tűlevelei a rövid hajtáso­ kon kettesével helyezkednek el, szürkés- vagy kékeszöldek, 4-7 cm hosszúak, merevek, he­ gyes csúcsúak. A porzós tobozok tömött füzérben állnak, és csak rövid ideig maradnak a hajtásokon. A termős tobozok beporzáskor rózsásak, később szürkésbarnák, kúpos tojásda­ dok, lekonyulok, 2,5-7 cm hosszúak. Termése toboz Felhasznált részei: az ágvégek és a tűlevelek (Pinisylvestris turiones et folium), a levelekből ki­ nyert illóolaj (Aetheroleum pini sylvestris) és a sebzett fakéregből kicsurgó fenyőbalzsam (Terebinthina). Főbb hatóanyagai: az illóolaj a- és p-pinén, valamint limonén főbb komponensekkel, Hl. gyantaszerű anyagok. Főbb hatásai: köptető, fertőtlenítő, antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és bőrvörösítő. Felhasználás: illóolajával leggyakrabban légzőszervi megbetegedéseket (pl. homlok- és arc­ üreggyulladást) kezelnek, ill. reumás betegek panaszait enyhítő

készítmények előállításához dolgozzák fel; hajtásait és leveleit gyógyfürdőkbe teszik. Megjegyzés: az illóolaj allergiás bőrreakciót idézhet elő, hígítva használandó. Földitök, fekete Bryonia alba L. Tökfélék családja (Cucurbitaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. A nitrogénben gazdag talajokat kedveli Sokfelé előfor­ dul, és ártéri társulásokban, sövényekre, kerítésekre, ill. fákra felfutva látható A kellemetlen szagú és ízű gyöktörzs kívül sárgásszürke, belül fehér, súlya elérheti a 2-3 kg-ot. A gyök­ törzsből 2-4 m hosszú, kúszó és dúsan elágazó, érdes szárak fejlődnek, melyeken a leve­ lekkel átellenben kapaszkodásra alkalmas kacsok találhatók. Levelei rövid nyelúek, 5-8 cm hosszúak, szíves vállúak, öblösen karajosak, rendszerint öt karéjjal. Virágai egylakiak A hím­ virágok zöldesfehérek, 10-12 mm átmérőjűek és hosszú nyelű fürtben helyezkednek el, a

nővirágok ennél kisebbek, sárgászöldek és rövid nyelű csomókba rendeződnek. A virágzás ideje május-június. Borsó nagyságú bogyótermése éretten fekete Felhasznált része: a gyökeres gyöktörzs (Bryoniae radix). Főbb hatóanyaga: kukurbitacinok. Főbb hatásai: hashajtó, vizelethajtó, hánytató és bőrvörösítő. Felhasználás: külsőleg más növényi drogokkal együtt reumás illetve ízületi bántalmak kezelé­ sére alkalmas bedörzsölőszerek és egyéb készítmények alkotórészeként. Megjegyzés: a növény mérgező, háziszerként nem használható! Leírás és előfordulás: egyéves növény. Szántókon, kertekben, útszéleken, réteken tenyészik, előfordulása ma már ritkább. Szára felálló vagy felemelkedő, vékony, ágas, magassága 10-30 cm, színe kékeszöld. Levelei kétszeresen szárnyaltán összetettek, a cimpák hosszúkás szála­ sak. A dús, levelhonalji vagy végálló fürtökben álló virágaik

sarkantyúsak, 6-8 mm hosszúak, rózsaszínűek. A virágzás ideje májustól októberig tart Termése gömb alakú makkocska Felhasznált része: a virágos hajtás (Fumariae herba). Főbb hatóanyagai: alkaloidok, keserűanyagok és flavonoidok. Főbb hatásai: epehajtó és görcsoldó. Felhasználás: epebántalmak kezelésére szánt gyógyteakeverékek és gyári készítmények al­ kotórészeként. 44 Füzény, réti Ly thrum sáli cári a L. Füzényfélék családja (Lythraceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Nádasok, mocsár- és láprétek, patakpartok, magaskórós társulások, szikes rétek, árterek, ligeterdők, gyomtársulások jellemző faja. Gyöktörzse fásodó. Szára felálló, 50-150 cm magas, 4 vagy többélű Az egész növény ko­ pasz vagy enyhén szőrözött. Levelei ülők, átellenes állásúak, szíves vállból lándzsásak vagy keskeny-lándzsásak, ép szélűek, méretük 12 cm-es hosszúságig és 2,5 cm szélességig

terjedhet. Álörvökben elhelyezkedő, 2 cm átmérőjű virágai tömött füzért alkotnak, bíborpi­ rosak, lilák, június-augusztusban nyílnak. Termése tok Gyógynövényként a vesszős füzényt (L virgatum L.) is gyűjtik, ennek azonban a réti füzényénél karcsúbb és lazább virágzata van Felhasznált része: a virágos hajtás (Salicaríae herba). Főbb hatóanyagai: cserzőanyagok és flavonoidok. Főbb hatásai: antibakteriális és összehúzó. Felhasználás: baktériumok okozta, hasmenéssel járó bélfertőzések kezelésére, teakeveré­ kek alkotórészeként. Fűzfa, fehér Salix alba L. Fűzfafélék családja(Sa//caceae) Leírás és előfordulás: nagy termetű, lombhullató fa. Állományalkotó faj az ártéri puhafás fűz és nyár ligeterdőkben, de lápokon, bokorfüzesekben is gyakran megtalálható. Igazán csak a nedves talajú helyeken érzi jól magát. Magassága 20-25 m Kérge repedezett, bordás Ágai idősebb korban bókolok,

vesszői vörösesek vagy zöldessárgák, simák. Levelei lándzsásak, mindkét végükön jól kihegyezettek, 5-10 cm hosszúak, 0,5-1,5 cm szélesek, közepüknél a legszélesebbek. A levéllemez éle finoman, szabálytalanul fűrészelt, felül zöld, kopaszodó, fonákján rányomott fénylő selymes szövésű, fehérlő. Innen ered a neve Sárga vesszejű, erő­ sen csüngő ágú Tristis nevű fajtája a népszerű és gyakran ültetett szomorúfűz. Porzós és termős füzért alkotó virágai március végén, április elején nyílnak Termésük apró tok Felhasznált része: a kéreg (Salicis cortex). Főbb hatóanyagai: szalicilsav-származékok, flavonoidok és cserzóanyagok. Főbb hatásai: lázcsillapító, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő. Felhasználás: lázzal járó légúti megbetegedések és reumás kórfolyamatok kezelését kiegészí­ tő teakeverékek, ill. gyógyfürdők alkotórészeként Szalicilátokra érzékeny egyéneknél

belsőle­ ges alkalmazása ellenjavallt. Füzike, borzas Epilobium hirsutum L. Ligetszépefélék családja {Onagraceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Nádasokban, árokpartokon, patak menti magaskórós társulásokban, láp- és ligeterdőkben, ártéri gyomtársulásokban helyenként tömeges. Gyökere húsos, tarackoló. Szára robusztus, 2 m magasságot is elérő, gazdagon elágazó, hosszú sző­ röktől bozontos, néha szürkén molyhos. Levelei átellenes állásúak, ülők, landzsásak, hosszuk 3-12 cm, szélességük 1 -3 cm, élük sűrűn fúrészes. Élénk bíborpiros vagy sötét rózsaszínű, 2-4 cm átmérőjű virágai június-júliusban nyílnak. Termése becő alakú tok Felhasznált része: a virágos hajtás (Epilobiiherba). Főbb hatóanyagai: flavonoidok, cserzőanyagok és szitoszterol. Főbb hatásai: gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő. Felhasználás: a különböző füzikefajok virágzó hajtásait egyes országokban

prosztatagyulladás kezelésére alkalmas teakeverékek és egyéb készítmények előállításához használják. Megjegyzés: nálunk hivatalosan nem gyűjtik. Hasonló céllal gyűjthető a kisvirágú füzike (f. paniflomm [Schrebj With) virágos hajtása is 47 Galagonya, egybibés Crataegus monogyna Jacq. Rózsafélék családja (Rosaceae) Leírás és előfordulás: közepes nagyságú cserje vagy kis termetű fa. A hegyi bokorerdőktől a homokpusztákig, a ligeterdőktől a pusztai töviskésekig mindenütt előfordul. Magassága el­ érheti a 8-10 métert, koronája szabálytalan alakú. Kérge sötétbarna, haránt vagy rombusz alak­ ban felhasadozott. Hajtása kopasz, fényes, többé-kevésbé erősen tövises, a tövisek hossza 1 2 cm Levelei nyelesek, 4-6 cm hosszúak, 2-3,5 cm szélesek, 3-7 hasábra mélyen szeldeltek, fonákjuk halvány kékeszöld. A levélnyél hossza 0,5-2,5 cm A levéllemez öblei a lemez felén túl is érhetnek. Az 1 -1,5 cm átmérőjű

virágai hófehérek és bogernyőt alkotnak, május-június­ ban nyílnak. Feltűnő piros, borsó nagyságú, egymagvú gyümölcsöt érlel Az ugyancsak gya­ kori, hegyvidéki rokonfajának, a cseregalagonyának (Crataegus laevigata [Poir] DC.) a termé­ seiben két csontármag is lehet. Felhasznált részei: a virágos hajtásvég (Crataegisummitas), a levél (C.folium), avirág (Cflos) ésatermés(C.fructos) Főbb hatóanyagai: oligomer procianidinek és flavonoidok. Főbb hatásai: szívizom anyagcseréjét, teljesítőképességét és a koronáriák vérellátását javító; szívritmuszavart kiegyenlítő és vérnyomáscsökkentő. Felhasználás: időskori- és idegi eredetű szívpanaszok kezelésére önmagában, gyógyteakeverékekben és gyári készítményekben. Galaj Galium verum L. Galajfélék családja (Rubiaceae) Leírás és előfordulás: évelő, tarackos növény. Száraz gyepekben, löszpusztákon, réteken, homoki társulásokban, ligetes erdőkben

egyaránt előfordul. Felemelkedő szára 30-100 cm magas, rendesen bordátlan és érdesen molyhos. A 8-12-esével örvökben álló levelei keskenyszálasak, kihegyezettek, fényesek, a fonákjuk molyhos, szélük begöngyölt, hosszuk 1,5-2,5 cm. Apró sárga virágai nagy, végálló virágzatban egész nyáron át nyílnak, illatuk erős és bó­ dító. Termése ikertermés Felhasznált része: a virágos hajtás (Galii¥eriherba). Főbb hatóanyagai: flavonoidok, iridoid glikozidok és kumarinok. Főbb hatásai: enyhe vizelethajtó és görcsoldó. Felhasználás: vese-, máj- és epe-teakeverékek alkotórészeként. 49 Gólyaorr, nehézszagú Geranium robertianum L. Gólyaorrfélék családja (Geraniaceae) Leírás és előfordulás: egyéves növény. Leginkább üde tölgyesekben és sziklás erdőkben te­ nyészik. Illata kellemetlen Szára 20-30 cm magas, felemelkedő vagy elfekvő, dúsan elága­ zó. Levelei fél tenyér nagyságúak, hármasak, a levélkék

1-2-szeresen szárnyasán szeldeltek Az egész növény mirigyes szőrökkel borított Öttagú, 1 -3 cm átmérőjű virágai lilás rózsa­ színűek, sugaras rajzolattal díszítettek, tavasztól őszig nyílnak. A villás végű hajtások csúcsán lévő termések 2 cm hosszúak, a gólya csőrére emlékeztetők. Felhasznált része: a virágos hajtás (Geraniiherba). Főbb hatóanyagai: cserzőanyagok, illóolaj és szerves savak. Főbb hatásai: összehúzó és vérzéscsillapító. Felhasználás: hasmenés és szájüregi gyulladások elleni teakeverékek, ill. idült epehólyagbántalmak elleni készítmények, valamint aranyér elleni ülőfürdők alkotórészeként 50 Gyepűrózsa Rosa can ina L. Rózsafélék családja (Rosaceae) Leírás és előfordulás: lombhullató cserje. Hazánkban az Alföld kivételével mindenütt meg­ található, hegy- és dombvidéki faj. Cserjések, töviskések, karsztbokorerdők, bükkösök, liget­ es törmelékerdők,

szénafüves lejtők, irtások és mezsgyék gyakori növénye. Növekedése erő­ teljes, magassága elérheti az 5 métert. Ágai görbültek és horgas tüskékkel borítottak A leve­ lek páratlanul szárnyaltak, 5-7 levélkéjűek, fűrészesek, kopaszok, a levélnyelet palhalevelek kísérik. A május-júniusban nyiló virágai halvány rózsaszínűek, ritkán fehérek, illatosak Ter­ mései tojásdadok vagy elliptikusak, fényes felületűek, éretten pirosasak. Felhasznált része: az áltermés (Cynosbaíipseudofructus, Cynosbatifructus). Főbb hatóanyagai: C-vitamin, bioflavonoidok, karotinoidok, szerves savak és ásványi anya­ gok. Főbb hatásai: enyhe vizelethajtó és roboráló. Felhasználás: gyógyteának, lekvárnak és szörpnek elkészítve légúti fertőzéseknél, várandós­ ság és szoptatás idején roborálószerként, III. vizelethajtó és salaktalanitó teakeverékek összete­ vőjeként. Gyermekláncfű Taraxacum officinale Weber in

Wiggers Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: rendkívül alakgazdag évelő növény. Füves és parlagos helyeken, réte­ ken, kaszálókon, nedves legelőkön, töltések mentén és kertekben gyakori. Gyökere henge­ res, karó alakú, 10-25 cm hosszú, 1-3 cm vastag, kívül szürkésbarna, belül fehéres színű. Többfejű gyöktörzséból tőlevélrózsát és egyfészkű tőkocsányokat fejleszt. Levelei 5-40 cm hosszúak, lándzsásak és fogazottak. A virágzati tőkocsány 5-40 cm magas, egyenes, csö­ ves, többnyire szőrös. Virágai élénksárgák, márciustóljúniusig virágzanak Termése bóbitás kaszat. Az egész növény ragadós fehér tejnedvet tartalmaz Felhasznált részei: a gyökér (Taraxaci radix), a levél (Taraxaci lolium) és a teljes növény (Taraxací herba cum radíce). Főbb hatóanyagai: keserűanyagok, triterpének és flavonoidok. A levelek emellett káliumot és C-vitamint, a gyökerek ezenkívül

inulint is tartalmaznak. Főbb hatásai: a gyökéré és a teljes növényé máj- és epeműködést serkentő, vizelethajtó és salaktalanító; a leveleké (és a friss présnedvé) elsősorban vizelethajtó. Felhasználás: máj- és epeműködést serkentő, vizelethajtó, vesehomok- és vesekőképződést gátló, salaktalanító, ill. a reuma kezelését kiegészítő teakeverékek és készítmények alkotó­ részeként. Megjegyzés: a drogokfogyasztása az epeutak és a bél elzáródása esetén ellenjavalt. 52 Gyömbérgyökér, erdei Geum urbanum L. Rózsafélék családja (fíosaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Előfordulása mindenütt gyakori, leginkább tölgyesek­ ben, erdőszéleken tenyészik. Rövid, kisujjnyi vastag, kívül sötétbarna, belül húsvörös színű gyöktörzséből vékony járulékos gyökerek erednek. Illata a szegfűszegre emlékeztet Szára felálló és elágazó, magassága 20-60 cm. A szár a levelekkel együtt

szőrözött Tőlevelei hosszú nyelűek, 3-5 levélkére egyenetlenül szárnyaltak, a csúcsi levélke atöbbinél nagyobb. A levélkék fűrészes szélűek. A szárlevelek szórtan helyezkednek el, hármasak, a legfelsők tagolatlanok, tövükben fejlett pálhák találhatók. A virágok rendszerint magányosan nyílnak, hosszú kocsányúak, sárga színűek Termése aszmag Felhasznált része; a gyöktörzs (Gei rhizoma). Főbb hatóanyagai: illóolaj, cserzőanyagok és keserűanyagok. Főbb hatásai: összehúzó és vérzéscsillapító. Felhasználás: hasmenések megszüntetésére és szájüregi gyulladások kezelésére ajánlott tea­ keverékek, ill. fogínyecsetelésre használható szeszes kivonatok előállítására 53 Gyöngyajak, szúrós Leonorus cardiaca L Ajakosvirágúak családja (Lamiaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Száraz és üde gyomtársulásokban, parlagokon és aká­ cosokban él. Erőteljes gyöktörzséből sűrű

gyökérzetet és több, 30-150 cm magas, 1 cm vas­ tag, négyélű, üreges szárat fejleszt. Az idősebb szárrészek barnáslilásak és az élükön szőrözöttek Levelei a száron átellenesen helyezkednek el Alsó levelei tenyeresen bevagdaltak, 5 hasábnak, 6-10 cm hosszúak, a felsők kisebbek, ékvállúak, 3 karéjúak. A levélnyél hossza 2-4 cm. Június-júliusban nyíló fehér vagy rózsás virágai ajakosak, kb 1 cm hosszúak, a le­ velek hónaljában álörvökbe tömörülnek. A csészék merevek, szúrós fogúak Termése makkocska Felhasznált része: a virágos hajtás (Leonuri cardiacae herba). Főbb hatóanyagai: szívre ható glikozidok, irídoidok, keserűanyagok, flavonoidok és cserzőanyagok. Főbb hatásai: nyugtató, szíverősítő és vérnyomáscsökkentő. Felhasználás: idegesség okozta szívtáji fájdalom, gyors szívverés, magas vérnyomás és alvás­ zavarok ellen teakeverékek és készítmények alkotórészeként, ill. gyógybornak

elkészítve 54 Gyöngyvirág, májusi Convallaría majális L. Liliomfélék családja (Liliaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Üde lomboserdőkben, bokrosokban, hegyi réteken for­ dul elő, a gyöngyvirágos-tölgyesek karakter növénye. Gyöktörzse kúszó, elágazó A széleslándzsás, kopasz és ép szélű levelei általában kettesével állnak, és az arasznyi hosszú, hár­ tyás, hüvelyszerűen álló alievelek közül nőnek ki. A harang alakú, jellegzetes és erős illatú, fehér virágai a 20-30 cm magasra növő laza fürtvirágzatban egyoldalra bókolnak. Termése piros, mérgező bogyó. Felhasznált része: a levél (Convallariae lolium). Főbb hatóanyagai: szívre ható glikozidok és flavonoidok. Főbb hatása: a szívizom összehúzóképességét fokozó. Felhasználás: szívelégtelenség kezelésére alkalmas standardizált gyári készítményekformájá­ ban, orvosi rendeletre és ellenőrzés mellett. Megjegyzés: erős

hatású hatóanyagai miattfogyasztása háziszerként nem ajánlott! 55 Gyújtoványfű, közönséges Unnia vulgaris Mill. Tátogatófélék családja {Scrophulariaceae) Leírás és előfordulás: tarackoló gyöktörzsű évelő. Cserjés helyeken, utak mentén, vasúti töl­ téseken, gyomtársulásokban gyakori. Hajtása 30-90 cm magas, felálló, nem vagy alig elága­ zó. A szárakat sűrűn borító levelek élénkzöldek, szálasak vagy keskeny lándzsásak, 2-6 cm hosszúak, 1 -6 mm szélesek, kopaszok, ép szélűek. A végálló virágzatban 5-30, halvány­ sárga sarkantyús virág található, melyek a pártatorokban narancsszínűek. Virágzási ideje májustól-szeptemberig tart. Termése tok Felhasznált része: a virágos hajtás (Linariae herba). Főbb hatóanyagai: flavonoidok, auron glikozidok és nyálkaanyagok. Főbb hatásai: vizelethajtó és hashajtó. Felhasználás: székrekedés, ill. máj- és epebántalmak kezelésére alkalmas teakeverékek

alko­ tórészeként. A népi gyógyászatban egyes vidékeken reumás fájdalmak és ínzsugorodás ellen gyógyfürdőnek elkészítve használták. 56 Gyűszűvirág, gyapjas Digitalis lanata Ehrh. Tátogatófélék családja (Scrophulariaceae) Leírás és előfordulás: kétéves növény. Sziklagyepekben, karsztbokorerdőkben és száraz lej­ tőkön találkozhatunk vele. Fokozottan védett, eszmei értéke 30 000 Ft Más gyűszűvirágokhoz hasonlóan kerti dísznövényként is termesztik. Főgyökérrendszere van Mirigyszőrös tőlevelei 15-30 cm hosszúak, lándzsásak, gyengén fogacskás szélűek, fényes felületűek, nyélbe keskenyedők. A virágokat viselő hajtása egyenes, nem elágazó, hossza 30-100 cm, vöröses-bíbor árnyalatú és kopasz. A szártevelek szórtan helyezkednek el, a tőleveleknel kisebbek, az alsók nyelesek, a felsők ülők. Gyűszű alakú, sárgásfehér, rozsdabarna erezetű, 1 -2 cm-es virágai a hajtások csúcsán 20-30 cm

hosszú, tömött fürtben helyezkednek el. A virágzati gerinc és a csésze gyapjas. Virágzási ideje június-július Termése tok Felhasznált része: a levél (Digitalis lanatae folium). Főbb hatóanyagai: szívre ható glikozidok és flavonoidok. Főbb hatásai: szívizom tónusát és összehúzódó képességét fokozó, vérkeringést javító, a szív elégtelen működése következtében keletkező ödémákat megszüntető. Felhasználás: ipari nyersanyagként, szívelégtelenség kezelésére alkalmas készítmények előál­ lítására. Megjegyzés: a drog csak termesztett állományból gyűjthető. A levelekből előállított gyógysze­ reket kizáró lag orvosi rendeletre és az adagok pontos betartása mellett lehet használni! 57 Hársfa, kislevelü Tilia cordata Mill. Hársfafélék családja (Tiliaceae) Leírás és előfordulás: nagy termetű lombhullató fa. Hegy- és dombvidékeken gyakori faj Száraz tölgyesek jellemző faja, de szikla-,

törmelék-, szurdok- és karsztbokorerdőkben is megtalálható, 900-1000 méterig hatol fel. Terebélyes, szabályos kúp formájú, 30 m magassá­ got is elérő fa. Levelei többnyire szíves vállúak, részaránytalanok, hirtelen kihegyezettek, élük finoman fűrészelt. A levéllemez sötétzöld színű, fonákja matt, az érzugokban vörösesbarna szőrcsomók láthatók. Júniusban nyíló, mézillatú, sárgásfehér virágai 4-15 virágból álló kun­ koros álernyőt képeznek. A murvalevél kopasz A hársfák között rendszerint elsőként nyíló nagylevelű hárs (T. platyphyllos Scop) magasabbra nő, és 600-900 m körüli magasságokban a sziklaerdők jellemző faja. Levelei kicsit nagyobbak a kislevelü hársénál, mindkét oldalukfé­ nyes zöld, az érzugokban fehér pamatszőröket találunk. A 2-5 virágból álló virágzata június­ júliusban nyílik. Termésük gömbölyded makkocska Felhasznált részei: a virágzat a murvaievekkel együtt {Tiliae

llos), ritkábban anélkül (Tiliae flos sine bracteis). Főbb hatóanyagai: nyálkaanyagok, flavonoidok és kevés illóolaj. Főbb hatásai: izzasztó, lázcsillapító, nyálkahártya bevonó és immunstimuláns. Felhasználás: hűléses, influenzás és lázas állapotok, valamint gyomor- és bélfekélyek kezelé­ sére ajánlott teakeverékek, ill. szájüregi gyulladások elleni öblögetőszerek alkotórészeként 58 Hérics, tavaszi Adonis vemalis L. Boglárkafélék családja (Ranunculaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Napos, füves lejtők, homok- és löszgyepek jellegzetes, mészkedvelő növénye, mellyel a hegy- és dombvidékeken gyakran találkozhatunk. Európa több országában, így nálunk is védett, eszmei értéke 2000 Ft. Rövid, vaskos, sötétbarna gyök­ törzséből 10-15 cm hosszú, fekete gyökereket és a virágzás idejére 10-25 cm magas szárakat fejleszt. A virágzás után a szárak továbbnőve elérhetik az 50 cm-es

magasságot is Lomblevelei többszörösen szeldeltek, a levélszeletek keskenyszálasak (saiiangosak). A sailangos levelekkel borított szárai nyár közepére elszáradnak. A sok sziromlevélből álló, főként áprilisban nyíló, ragyogó sárga virágai a szárak csúcsán helyezkednek el, átmérőjük elérheti a 8 cm-t. Termései buzogányszerű aszmagcsoportot alkotnak. Felhasznált része: a virágos hajtás (Adonidis herba). Főbb hatóanyagai: szívre ható glikozidok. Főbb hatásai: kardiotonikus, vizelethajtó és nyugtató. Felhasználás: standardizált gyári készítmények formájában enyhébb és közepes fokú szív­ elégtelenség, valamint időskori szívpanaszok kezelésére. Megjegyzés: a növényt erős hatású hatóanyagai miatt háziszerként, gyógyteának elkészítve nem ajánlatos fogyasztani, mert mérgezéseket okozhat! 59 Homoktövis Hippophae rhamnoides L. Ezüstfafélék családja (Elaeagnaceae) Leírás és előfordulás: cserje vagy

kisebb termetű lombhullató fa. Homok- és öntéstalajokon nő. Védett, eszmei értéke 10 000 Ft Magassága 2-4 m Törzse alacsonyan ágazik el, tövisek­ kel borított ágai ezüstösek, pikkelyszerű szőrökkel fedettek. A 4-6 cm hosszú és 0,5-1 cm széles levelei lándzsásak vagy szálasak, ép szélűek, a hajtásokon szórtan helyezkednek el. A fiatal levelek lemezének mindkét oldala szőrös, később felül kopaszodó, sötétzöld. Virágai a lombfakadás előtt nyílnak. Jelentéktelen, apró, zöldes, csöves (hím)virágai az ágakon lévő csil­ lagszőrök között helyezkednek el, termős virágai pedig fürtbe vagy füzérbe rendeződve, a hajtások felső harmadában találhatók. Bogyószerű termései 6-15 mm átmérőjűek, lédúsak, na­ rancssárgák. Felhasznált része: a termés (Hippophae fructus), melyből zsíros olajat [Hippophae oleum) nyernek ki. Főbb hatóanyagai: zsíros olaj, karotinoidok, flavonoidok, C-vitamin és szerves savak. Főbb

hatásai: sebek és fekélyek gyógyulását elősegítő, gyulladáscsökkentő és immunstimuláns. Felhasználás: különböző eredetű sebek és bőrfertőzések, kóros nyálkahártya-elváltozások, ill. rákos megbetegedések (pl nyelőcsőrák) kezelésére és a szervezet ellenálló képességének fokozására. Préslevéből C-vitaminban dús üdítőitalok és lekvárok készülnek Megjegyzés: több fajtáját termesztik. Természetes állományból nem gyűjtik 60 Hunyor, pirosló Helleborus purpurascens W. et K Hunyorfélék családja (Helleboraceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Hegy- és dombvidéki faj Középhegységeinkben ho­ nos, és nyirkos, sziklás hegyi erdőkben, bükkösökben, cserjésekben tenyészik. Védett, esz­ mei értéke 2000 Ft. Sötétbarna gyöktörzse és gyökerei vannak Tenyeresen szeldelt leveleinek átmérője 15-25 cm, a levélszeletek még 2-5 hasábra osztottak, fonákjuk többé-kevésbé szőrös. A 20-30 cm-es

szárak csúcsán vagy levélhónaljakban ülő, 4-5 cm átmérőjű virá­ gokban a virágtakaró kívül világos vagy sötét ibolyaszínű, esetleg éréskor változik zöldessé. Virágzási ideje március-április. Termése tüsző A pirosló hunyornál gyakoribb faj a bükkös és gyertyános erdőkben honos kisvirágú hunyor (H. dumetorum W et K), melynek virágai kiseb­ bek és zöldek. Felhasznált része: a gyöktörzs a gyökerekkel (Helleborí rhizoma et radix). Fóbb hatóanyagai: szívre ható glikozidok és szaponinok. Fóbb hatásai: fájdalomcsillapító. Felhasználás: a hunyorok gyökérkivonataiból és hatóanyagaiból izom-, ízületi- és idegfájdal­ mak csillapítására alkalmas gyári készítményeket állítanak elő. Ma már kevésbé használa­ tosak. Megjegyzés: a drogok erős hatású anyagokat tartalmaznak, használatuk háziszerként nem ajánlott! Ibolya, illatos Viola odorata L. Ibolyafélék családja (Violaceae) Leírás és

előfordulás: évelő növény. Gyöktörzse rövid, kúszó, karcos ízű Bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, száraz tölgyesekben, cserjésekben, ligeterdőkben, törmelék- és szurdokerdőkben helyenkénttömegesen nő. A gyöktörzsből hosszú indákat is fejleszt Szíves vállú, kerekded vagy vese alakú levelei tőlevélrózsat alkotnak, hosszú nyelűek. A virágok 5-15 cm hosszú kocsányon egyesével állnak, kb. 1 cm-esek, sarkantyúsak, ibolyakékek, lilásak vagy ritkán fehérek, igen illatosak, március-áprilisban nyílnak. Termése tok Sok kerti fajtája is ismert. Felhasznált része: a gyöktörzs a gyökerekkel (Violae odoratae rhizoma etradix). Főbb hatóanyagai: szaponinok és nyálkaanyagok. Főbb hatásai: köptető és köhögéscsillapító. Felhasználás: köptető és köhögéscsillapító teakeverékek és szirupok alkotórészeként. 62 Iglice, tövises Ononis spinosa L. Pillangósvirágúak családja (Leguminosae) Leírás és

előfordulás: évelő vagy bokros növésűfélcserje. Réteken, kaszálókon, parlagokon, gyomtársulásokban gyakori. A homoki és szikes legelők erőszakos és kellemetlen gyomja A többfejű gyökértörzséből eredő, 20-40 cm hosszú, fásodó gyökérágai csavarodottak. Szára felálló, esetleg lecsepült, 40-70 cm magas, tövisekkel sűrűn borított, mirigyes. A szár alsó részén található levelei általában hármasak, a középső levél nagyobb. A levélkék 1-2,5 cm hosszúak, oválisak, tojásdad-oválisak vagy hosszúkásak, szélükfűrészes. A szárfelső részé­ nek levelei rendszerint osztatlanok. Júliustól szeptemberig nyíló virágai 1 -2 cm hosszúak, egyesével ülnek, rózsaszínűek vagy lilásak. Termése tojásdad hüvely Felhasznált része: a gyökér {Ononidis radix). Főbb hatóanyagai: izoflavonoidok, szaponinok és illóolaj. Főbb hatásai: vizelethajtó és húgysavürítést fokozó. Felhasználás: vizelethajtó,

húgysavürítéstfokozó és a húgyutakfertőtlenítését segítő teakeve­ rékek és gyári készítmények alkotórészeként. 63 Iringó fajok Eryngium spp. Ernyősvirágzatúak családja (Apiaceae) Leírás és előfordulás: évelő növények. A mezei iringó (£ campestre L - bal oldali kép) fő­ ként száraz gyepekben, gyomtársulásokban és legelőkön közönséges. Mélyre hatoló karógyö­ kere van. Szára merev, kemény, fásodó, kopasz Dúsan elágazó hajtásainak köszönhetően bokra gömbölyded habitusú vagy terpedt, 20-70 cm magas. Tő- és szárlevelei 10-20 cm át­ mérőjűek, bőrneműek, hamvaszöldek, kétszeresen tövig szeldeltek, szúrósan fogazottak. Je­ lentéktelen, fehéreszöld virágai tömött, gömbös fejecskében ülők, júliustól afagyokig nyílnak. Nálunk jóval ritkább a főként alföldi ártéri réteken élő, kecsesebb megjelenésű, kékvirágzatú és szárú kék iringó (Eryngium planum L.-jobboldali kép)

Felhasznált részei: a virágos hajtások (Eryngii campestrís herba és £ planiherba). Főbb hatóanyagai: szaponinok. Főbb hatásai: köhögéscsillapító, görcsoldó és nyugtató. Felhasználás: önmagukban vagy más növényekkel együtt (szamár)köhögés csillapítására, gyógyteakeverékek, tinktúrák és szirupok alkotórészeként. 64 Kakukkfű, mezei Thymus serpyllum L. Ajakosvirágúak családja (Lamiaceae) Leírás és előfordulás: évelő félcserje. Száraz lejtők, sziklagyepek, homok- és löszpuszták, bokorerdők, legelők, hegyi rétek és sziklás helyek napfényes, meleg fekvést kedvelő növénye. Gyöktörzses gyökérzetével jól terjed. Szára négyélű, földre terülő, magassága 5-25 cm Apró, tojásdad levelei keresztben átellenesen állnak, formájuk a szálas lándzsástól a kerek tojásdadig változó. A májustól augusztusig nyíló virágok rózsaszínűek vagy piroslók, örvökben állnak Az egész növény kellemes illatú,

de a változékonyság az illatra éppoly jellemző, mint a levelekre, hiszen az tájegységenként kisebb-nagyobb mértékben eltérő lehet. A T serpyllum gyűjtőnév alatt egyéb vadon élő kakukkfű taxonokat (kisfajokat, hibrideket stb.) is gyűjtenek Felhasznált részei: a virágos hajtás (Serpylliherba) és az illóolaj (Aetheroleum serpylli). Főbb hatóanyagai: illóolaj (p-cimol és karvakrol főkomponensekkel), cserzőanyagok és flavonoidok. Főbb hatásai: köhögéscsillapító, hurutoldó, emésztésjavító, görcsoldó, antimikrobiális és vérbőséget fokozó. Felhasználás: légúti megbetegedések (légcső- és hörghurut, szamárköhögés, tüdőasztma) kezelésére önmagában és teakeverékek alkotórészeként; külsőleg légzéskönnyítő mellkasi krémek, szájüregi gyulladások kezelésére alkalmas öblögetőszerek, valamint reuma elleni és bőrápoló kozmetikai készítmények alkotórészeként. 65 Kamilla (orvosi székfű) Matricaria

recutita L. (syn: Matricaria chamomilla L) Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: egyéves vagy ősszel kelve áttelelő növény. Vetésekben, utak mentén, gyomtársulásokban és házak körül gyakori. Vakszikfoltokon, kiszáradó, iszapos, szikes tófenéken is megtelepszik Bokros növésű, felálló szárú vagy szétterülő növény, a termőhelytől függő magassága 2-60 cm között változhat. Levelei 2-3-szorosan szárnyaltak, a cimpák szálas-fonala­ sak. A belül üreges virágzati vacok kúp alakú, afészek csöves virágai sárgák, sugárvirágai fehé­ rek. Május-július hónapban nyílik Néha összetévesztik pipitér (Anthemis spp) vagy más székfűfajokkal (Matricaria spp), ezek rendszerint szagtalanok vagy kellemetlen szagúak Felhasznált részei: a virágzat (Chamomiilae anthodium) és az illóolaj (Aetheroleum chamomillae). Főbb hatóanyagai: illóolaj, szeszkviterpén-laktonok és flavonoidok. Főbb hatásai:

gyulladáscsökkentő, görcsoldó, nyugtató, antimikrobiális és sebsarjadzást elősegítő. Felhasználás: a gyomor- és a bél-, afelső légutak-, ill. a szájüreg gyulladásos folyamatainak kezelésére gyógyteának vagy öblögetőszernek elkészítve, ill. kenőcsök hatóanyagaként nehe­ zen gyógyuló sebek (fekélyek, ekcémák) és reumatikus bántalmak kezelésére. Illóolaja sok készítmény fontos hatóanyaga. Megjegyzés: a szeszkviterpén-laktonok allergiás reakciót válthatnak ki. Kankalin, tavaszi Primula veris L. Kankalinfélék családja (Primulaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Száraz tölgyesekben, karsztbokorerdőkben, cserjések­ ben, hegyi réteken, sziklaréteken és sziklagyepekben tenyészik. A mintegy 10 cm hosszú és 0,5 cm vastag gyöktörzséből 10-20 cm hosszú, vékony gyökerek fejlődnek. A tőálló levelei 5-20 cm hosszúak, megnyúlt tojásdadok, széles nyélbe keskenyedők, ráncos felületűek, csip­ kés

szélűek, fonákjuk rendszerint szőrös. A virágkocsány 10-30 cm magas, a virágernyő 315 virágú Az április-májusban nyiló virágok bókolok, 1-1,5 cm hosszúak, a párta sötétsárga. Termése tok Felhasznált részei: gyöktörzs a gyökerekkel (Primuláé rhizoma et radix), a levél (Primuláé folium), valamint a virág a csészelevelekkel (Primuláé flos cum calycibus) és anélkül (Primuláé flos sine calycibus). Főbb hatóanyagai: szaponinok (valamennyi drogban) és flavonoidok (a virágokban). Főbb hatásai: köptető és hurutoldó. Felhasználás: köptető hatású teakeverékek és szirupok alkotórészeként krónikus légcső- és hörghurut kezelésére. A virágok teaszépítőszerként is hasznosíthatók Megjegyzés: a jelentősebb mennyiségű szaponint tartalmazó gyökérdrog használata óvatos­ ságot és pontos adagolást igényel. 67 Kapotnyak Asarum europaeum L. Farkasalmafélék családja (Aristolochiaceae) Leírás és előfordulás:

évelő növény, mellyel lombhullató erdeink aljnövényzetében gyakran találkozhatunk. Gyöktörzse hengeres, elágazó, borsillatú és csípős ízű Bőrszerű levelei 3-10 cm átmérőjűek, vese alakúak, átellenes állásúak, fénylő sötétzöldek. A levelek hónaljában ma­ gánosan álló virágai 1 -1,5 cm hosszúak, hússzínűek, köcsög alakúak, és az avar alatt meg­ bújva március-áprilisban nyílnak. Termése tok Felhasznált részei: a virágos hajtás ífisariherba) és a teljes növény (Asaríherha cum radice). Főbb hatóanyaga: illóolaj. Főbb hatásai: köptető, görcsoldó és antibakteriális. Felhasználás: a kapotnyak drogokból köptető és asztma kezelésére alkalmas kivonatokat és ké­ szítményeket állítanak elő. Ma már ritkán használják Megjegyzés: erős hatású, ipari feldolgozásra alkalmas növény; használata az öngyógyításban nem ajánlott! 68 Katáng, mezei Cichorium intybus L. Fészkesvirágzatúak

családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Utak szélén, árokpartokon, parlagokon, löszpusztákon, sziken vagy gyomtársulásokban mindenütt megtalálható. Gyöktörzse függőleges, orsógyö­ kérben folytatódó. Szára merev, dúsan elágazó, magassága eléri az 1,5 métert A tolevelek nyelesek, 20-30 cm hosszúak, visszás-tojásdadok vagy lándzsásak, fogazottak vagy kara­ josak. A szárlevelek tojásdadok vagy lándzsásak, az alapjuknál kiszélesedők, többnyire ép szélűek, és atőleveleknél kisebbek. A szétálló ágak csúcsain, a levelek hónaljában elhelyez­ kedő fészekvirágzatok élénk kékek, ritkán rózsaszín vagy fehér színűek, átmérőjük 3-4 cm. A virágok a reggeli órákban nyílnak. A virágzás ideje júliustól szeptemberig tart Termése kaszat A vastagabb gyökerű alfaját cikóriatermesztésre használják. Felhasznált részei: a virágos hajtás [Cichoriiherba) és a gyökér (Cichoriiradix). Főbb

hatóanyagai: ínulin, keserűanyagok és aromás savak. Főbb hatásai: májműködést serkentő és epekiválasztástfokozó. Felhasználás: máj- és epebántalmak kezelésére, gyógyteákban és egyéb összetett készítmé­ nyekben. Megjegyzés: rendszeres fogyasztásakor arra érzékeny egyéneknél ritkán allergiás bőrreakciók jelentkezhetnek. Kálmos, orvosi Acorus calamus L. Kontyvirágfélék családja (Araceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Álló vagy lassú folyású édesvizek partjain, sekély víz­ állásokban, melegebb fekvésű területeken találkozhatunk vele. Élőterének szűkülése miatt nálunk védelemre szorul, eszmei értéke 2000 Ft. Húsos, tagolt, 20-50 cm hosszú, vöröses színű, illatos gyöktörzse a föld alatt vízszintesen kúszik. Az idősebb gyöktörzsek csomóin barna, sarló vagy nyújtott háromszög alakú levélripacsok találhatók. Oldalából és hasi ré­ széből vékony gyökerek fejlődnek, a háti

részén pedig 30-80 cm hosszú, kard alakú levelek hajtanak ki. A levelek középső harmadából erednek a 4-15 cm hosszú, sok apró virágból álló torzsavirágzatok. A zöldessárga, nálunk meddő virágok május-júniusban nyílnak Ter­ mése vöröses bogyó, nálunk termést nem érlel. Felhasznált része: a gyöktörzs {Calami rhizoma). Főbb hatóanyagai: illóolaj, cserzőanyagok és keserűanyagok. Főbb hatásai: gyulladáscsökkentő, görcsoldó, étvágy- és emésztésjavító, ill. szélhajtó Felhasználás: belsőleg gyomor- és nyombélfekély elleni, emésztésjavító és gyomorerősí­ tő gyógyteák, ill. egyéb készítmények formájában; külsőleg reuma elleni fürdőkeverékek és bedörzsölőszerek alkotórészeként. Megjegyzés: gyűjtése engedéllyel, állománykímélő és a folyamatos szaporodást elősegítő módon történik. Magán célra nem gyűjthető! Kecskeruta Galega officinalis L. Hüvelyesek családja {Leguminosae)

Leírás és előfordulás: évelő növény. A Dunántúlon és az Alföldön ártéri gyomtársulások­ ban, ligetekben, mocsárréteken és folyók partján gyakori. Sokfejű gyöktörzse és hosszú ka­ rógyökere van. Szára 60-120 cm magas, bokros-ágas, kopasz vagy pelyhes-szőrös Leve­ lei páratlanul szárnyaltak, a levélkék lándzsásak, szálkás hegyűek, 1,5-4 cm hosszúak. Jú­ lius-augusztusban nyíló, 1 cm hosszú virágai nyúlánk fürtben állnak, színük lilás vagy fe­ hér. Termése hosszúkás, enyhén görbült hüvely Felhasznált része: a virágos hajtás (Galegae herba). Főbb hatóanyagai: flavonoidok, cserzöanyagok és szaponinok. Főbb hatásai: enyhe vizelethajtó, vércukorszint-csökkentő és tejelválasztást fokozó. Felhasználás: tejelválasztás serkentésére és az enyhén megemelkedett vércukorszint csök­ kentésére ajánlott teakeverékek alkotórészeként. 71 Kerekrepkény Glechoma hederacea L. Ajakosok családja

[Lamiaceae) Leírás és előfordulás: évelő, tarackos növény. Üde lomberdőkben, bokros helyeken gya­ kori. A földön kúszó hajtások a csomóknál legyökereznek, előbb leveleket, majd 15-25 cm magas, virágot viselő hajtásokat fejlesztenek. A hajtások enyhén szőrösek vagy kopaszok A levelek átellenben állnak, 1-3 cm átmérőjűek, vese vagy szív alakúak, ill. kerekdedek, szé­ lük csipkés vagy karéjos. A levélnyél hossza a kúszó száron 3-9 cm, a felemelkedő száron 0,5-2 cm. A virágok a levelek hónaljában kettesével-hatosaval örvösen állók, 1-2,5 cm hosszúak, kékesibolya, ritkán liláspiros színűek. Termése makkocska Felhasznált része: a virágos hajtás {Hederae terrestris herba). Főbb hatóanyagai: diterpének, iridoidok és illóolaj. Főbb hatásai: köptető és enyhe nyugtató. Felhasználás: nyugtató és a légutak hurutos állapotának csökkentésére alkalmas teakeve­ rékek alkotórészeként. 72 Kigyószisz,

közönséges Echium vulgare L. Érdeslevelűek családja (Boraginaceae) Leírás és előfordulás: kétéves növény. Talajban nem válogat Gyakran láthatjuk parlagokon, töltéseken, árok- és útszéleken, vágásokban, gyomtársulásokban, mezőgazdasági kultúrák­ ban, legelőkön és homokpusztákon. Répaszerűen megvastagodó, ágas gyökeret és 30-100 cm magas, egyszerű vagy elágazó szárat fejleszt. Leveleit és szárait serték és szőrök borít­ ják, ezért érdes tapintásúak. Tőlevélrózsát alkotó levelei keskenyek, lándzsásak, nyélbe keskenyedők, ép szélűek, hosszuk 10-20 cm A szárlevelek a tőleveleknél kisebbek, lándzsá­ sak, lekerekített alappal ülők. Az 1,5-2 cm hosszú és 1 cm átmérőjű, kék vagy vöröslő színű virágai a szár felső részében, a levelek hónaljából eredő rövid kunkorvirágzatban ülnek, jú­ liustól szeptemberig nyílnak. Termése résztermésekre hasadó Felhasznált része: a virágos hajtás

(Echii herba). Főbb hatóanyagai: allantoin, flavonoidok és cserzőanyagok. Főbb hatásai: antibakteriális és összehúzó. Felhasználás: önmagában vagy gyógyteakeverékek alkotórészeként hasmenések megszün­ tetésére. Megjegyzés: szeszes kivonatai az alkoholban oldódó és májkárosító pirrolizidin alkaloidjai miatt nem használhatók! Hasmenés elleni teakeverékek alkotórészeként is csak rövid ideig (néhány napon keresztül) ajánlott a használata. Kikerics, őszi Colchicum autumnale L. Liliomfélék családja (Liliaceae) Leírás és előfordulás: hagymagumós, erősen mérgező növény. Hegyi réteken, üde kaszá­ lókon és lápokon gyakori. Diónyi nagyságú, tömör hagymagumójából ősszel csak virágok fejlődnek, ezek halványlila színűek, helyenként óriási tömegben virítanak augusztus és ok­ tóber között. Az ősszel megtermékenyült és a föld alatt áttelelt magházból 3-5 cm hosszú toktermések fejlődnek, melyek a

20-30 cm hosszú, 2-7 cm széles, kissé húsos, ép szélű és ugyancsak tavasszal kihajtó 3-4 lándzsás levél között bújnak ki. A sokmagvú termések nyárra érnek be, utána a növény visszahúzódik. A magvak 2 mm átmérőjűek, éretten sötét­ barnák, pontozottak, ragadósak. Felhasznált részei: a hagymagumó (C. bulbotuber) és a mag (Colchicisemen) Főbb hatóanyagai: protoalkaloidok (főleg kolchicin). Főbb hatásai: fehérvérsejtek falóképességét csökkentő, gyulladáscsökkentő és fájdalom­ csillapító. Felhasználás: ipari nyersanyagként, akut köszvényes rohamok kezelésére alkalmas gyógy­ szerek előállítására. Megjegyzés: a drogjai mérgezők, háziszerként semmilyen formában nem használhatók! Komló Humulus lupulus L. Kenderfélék (Cannabaceae) Leírás és előfordulás: kapaszkodó, kúszó, nem fásodó szárú, évelő, kétlaki növény. Liget­ es láperdőkben, nádasokban, tölgyesekben, cserjésekben,

gyomtársulásokban gyakori. Vaskos, 20-40 cm hosszú gyöktörzséból fő-, járulékos- és tarackgyökerek erednek. Hajtá­ sai durva, horgas szőrökkel borítottak, 20 méter hosszúra is megnőnek, jobbra csavarodot­ tak. Átellenes állású, 10-15 cm átmérőjű lomblevelei tenyeresen osztottak, fogazott szélűek Porzós virágzata bogas fürt, termős virágzata tobozszerű, sűrű állású álfüzér, július-szep­ temberben nyílik. Termése makk Felhasznált része: a zöldessárga állapotban gyűjtött termős virágzat (Lupuli strobuli). Főbb hatóanyagai: gyantaszerű keserűanyagok, illóolaj, flavonoidok és floroglucin-származékok. Főbb hatásai: nyugtató, elalvást segítő, étvágyjavító és görcsoldó. Felhasználás: gyógyteák és más egyéb gyógyszerek alkotórészeként nyugtalanság és szo­ rongás ellen, feszültség oldására, idegfájdalmak, valamint gyomor- és szívidegesség keze­ lésére. Megjegyzés: nagyüzemi körülmények

között termesztik, de gyűjtik is a termős virágzatát. 75 Kökény, közönséges Prunus spinosa L. Rózsafélék családja (fíosaceae) Leírás és előfordulás: kistermetű, sűrű ágú, ágtövisekkel borított cserje. Száraz tölgyesek­ ben, karsztbokorerdőkben, erdőszéleken és töviskés társulásokban gyakori. Kérge feketés, fiatal ágai hamvasak. Az erős hosszúhajtások levelei visszás-tojásdadok vagy tojásdadok, 2,5-3,5 cm hosszúak, 1,5-2 cm szélesek. A rövidhajtások levelei megnyúlt visszás-tojás­ dadok vagy hosszúkás elliptikusak, 2-5 cm hosszúak, 1 -2 cm szélesek. A levelek széle éle­ sen fűrészelt. Az 1-1,5 cm átmérőjű virágai magánosan vagy kettesévei-hármasával a le­ velek kihajtását megelőzően, március-áprilisban nyílnak. A törpehajtásokon olyan sűrűn áll­ nak, hogy teljesen elborítják a bokrokat. Csonthéjas termése 1-2 cm átmérőjű hamvaskék gömböcske, mely igen fanyar és csak teljesen érett

állapotban fogyasztható, amikor a dér már „megcsípte". Felhasznált részei: a virág (Pruni spinosae flos) és a termés (Pruni spinosae Iructus). Főbb hatóanyagai: a virágok flavonoidokat, a termések növényi savakat, cserzoanyagokat és C-vitamint tartalmaznak. Fóbb hatásai: a virág enyhe vizelet- és hashajtó, a termés összehúzó. Felhasználás: a virágot salaktalanító, fogyasztó és reumás megbetegedések kezelését ki­ egészítő teakeverékekben; a termést és a termések présnedvét hasmenés elleni teakeveré­ kek alkotórészeként, ill. fogínyecsetelőkben 76 Kőris, virágos Fraxinus ornus L. Olajfafélék családja (Oleaceae) Leírás és előfordulás: kis termetű fa. Karsztbokorerdők, törmelékerdők, sziklacserjések jel­ lemző növénye. Magassága legfeljebb 20 m, általában 10 m alatti, koronája laza, kerekded Kérge feltűnően sima és világosszürke színű, rügyei szintén szürkék. Levelei 15-25 cm hosszúak,

rendszerint 7 levélkéből összetettek. A levélkék bőrszerűek, rövid nyelűek, tojás­ dadok vagy lándzsás tojásdadok, 7-10 cm hosszúak, 2-3 cm szélesek, ép szélűek. A virá­ goktejfehérek, terebélyes nagy bugában április-májusban, a lombfakadás után nyílnak, édes­ kés illatúak. Gyógyászati célra a magas kőris (Fraxinus excelsior L) leveleit is gyűjtik, ennek levelei 9-13 levélkéből összetettek, rügyei pedig feketék. A virágos vagy manna kőris törzséből a megmetszésekor kifolyó és a levegőn megszilárduló édes ízű nedv a manna, amit nálunk nem gyűjtenek. Felhasznált részei: a levél (Fraxini folium) és áfából kicsorgó, megszilárduló nedv (Manna). Főbb hatóanyagai: a levelekben kumarinok, flavonoidok, cserzőanyagok és polialkoholok; a mannában a mannit nevű cukoralkohol. Főbb hatásai: a levele vizelethajtó és húgysavürítő, a manna enyhe hashajtó. Felhasználás: a levéldrogot reumás megbetegedések

kiegészítő kezelésére ajánlott teake­ verékekés készítmények formájában; a mannát ártalmatlan hashajtószerként krónikus szék­ rekedések esetén. 77 Kövirózsa, fali Sempervivum tectorum L. Varjúhájfélék családja (Crassulaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Nálunk csak a Villányi-hegységben él vadon, de fala­ kon, háztetőkön és kertekben sok helyütt találkozhatunk vele. Védett, eszmei értéke 2000 Ft. Pozsgás, 2-6 cm hosszú levelekből álló tőlevélrózsája 5-15 cm átmérőjű, nyitott A tőés alsó szárlevelek kopaszok, csúcsuk élénk vörösesbarna, szélükön rövid, visszahajló sző­ rök láthatók. A levelek színárnyalata változó A 20-50 cm magas száron a nyár végén nyíló virágai rózsaszínűek. Mivel az ültetett változatok virágai sterilek, főként a 3-5 cm hosszú in­ dákon képződő sarjakkal szaporodnak. A virágzatot fejlesztő levélrózsák elpusztulnak A vad típusok termékeny

magokat érlelnek. Felhasznált része: a levél (Semperviviteclorílolium). Főbb hatóanyagai: flavonoidok, cserzőanyagok, nyálkaanyagok és növényi savak. Főbb hatása: gyulladáscsökkentő. Felhasználás: a népi gyógyászatunkban fülfűként is ismert kövirózsa leveleinek kipréselt és fülbe csepegtetett nedvével ma is sok helyütt csillapítják a fülfájást, de különböző eredetű sebek (égett, vágott stb.) kezelésére és rovarcsípések okozta viszketések megszüntetésére is ismert házi orvosság. Az utóbbi években kísérletek folynak a növény kivonatait vagy ha­ tóanyagait tartalmazó, fülgyulladások kezelésére alkalmas készítmények előállítására. Megjegyzés: a drogot termesztésből származó állományból nyerik. 78 Kutyabenge Frangula alnus Mill, (syn.: Rhamnus frangula L) Bengefélék családja (Rhamnaceae) Leírás és előfordulás: cserje vagy kis fa. Liget- és láperdőkben gyakori Magassága eléri a 4-5 métert.

Fiatal hajtásai zöldek, majd barnára fásodók Az idősebb ágak kérge barna, jellegzetes paraszemölcsökkel borított. Levelei szórtállásúak, a levélnyél hossza 2 cm A 2-7 cm hosszú levéllemez visszás-tojásdad alakú, ép szélű, kopasz. A leveleken 7-9 szembetűnő érpár látható Apró zöldesfehér virágai magánosan állnak vagy kisebb csomókba rendeződnek, május-szep­ temberben nyílnak. Termése borsó nagyságú, pirosló, majd feketére érő csonthéjas bogyó Felhasznált része: a kéreg (Frangulae cortex). Főbb hatóanyagai: antrakinon-származékok. Főbb hatása: hashajtó. Felhasználás: székrekedés, epebántalmak, aranyér, krónikus ízületi gyulladások és bőrbe­ tegségek kezelésére, önmagában vagy gyógyteakeverékek, ill. egyéb összetett készítmé­ nyek alkotórészeként. Megjegyzés: a kutyabengét tartalmazó gyógyteákat és készítményeket gyerekek, várandós és szoptató anyák lehetőleg ne fogyasszák!

Használata a várható mellékhatások miatt csak rövid ideig, 1-2 hétig ajánlott. A kéregdrog csak megfelelő hőkezelés vagy hosszabb ideig tartó tárolás után használható, ezért az öngyógyításban csak megfelelő minőségű és ellen­ őrzött drogok használata ajánlott. 79 Legyezőfű, réti Filipendula ulmaria [ L ] Maxim. Rózsafélék családja (Rosaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Patak menti magaskórós társulásokban, láp- és liget­ erdőkben, szőrfűgyepekben tenyészik. Gyöktörzse vastag, fásodó Szára 1,5-2 m magas, felálló, egyszerű vagy felső részében elágazó, szögletes és vöröses színű. Levelei egyenet­ lenül szárnyaltak, a végálló levélke 3-5 karéjú. A levéllemez felül sötétzöld, kopasz, fonákán világoszöld vagyfehér molyhos. A 0,5-1 cm átmérőjű, sárgásfehérvirágai illatosak, és arasz­ nyi hosszú, dús, összetett ecsetvirágzatban állnak. A virágok

júniusban-augusztusban nyíl­ nak. Termése csavarodott aszmag Felhasznált részei: a virágos hajtás (Ulmariae/Spiraeae herba) és a virágzat (Ulmariae/ Spiraeae flos). Főbb hatóanyagai: szalicilsav-származékok, flavonoidok, cserzőanyagok és illóolaj. Főbb hatásai: láz- és fájdalomcsillapító. Felhasználás: influenza és reuma kezelésére ajánlott tea- és gyógyfürdőkeverékek alkotó­ részeként. Megjegyzés: szalicilátokra érzékeny egyéneknél belsőleges alkalmazása ellenjavallt. Libapimpó Potentilla anserina L. Rózsafélék családja (Rosaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Nedves libalegelők, mocsárrétek, kaszálók, árokpar­ tokjellegzetes növényfaja. Gyöktörzse vaskos, helyenként elágazó Vékony, kúszó és a cso­ móknál legyökerező indáinak hossza elérheti a 80 cm-t. Tőlevelei 15-25 cm hosszúak, pá­ ratlanul szárnyaltak. Az élesen bevagdalt, fűrészes szélű, tojásdad alakú levélkék fonákja

ezüstös, selymes-molyhos. A finom szőröktől néha a levélkék színe is molyhos Májustól szeptemberig nyíló, hosszú kocsányú virágai magánosan állnak, átmérőjük 1,5-2 cm, szí­ nükfénylő aranysárga. Termése aszmag Felhasznált része: a virágos hajtás {Anserínae herba). Főbb hatóanyagai: cserzőanyagok és flavonoidok. Főbb hatásai: összehúzó, vérzéscsillapító és antibakteriális. Felhasználás: hasmenések elleni teakeverékek és aranyér elleni ülőfürdők alkotórészeként. Ligetszépe, parlagi Oenothera biennis L. Ligetszépefélék családja (Onagraceae) Leírás és előfordulás: kétéves vagy évelő növény. Mindenütt közönséges, leginkább töltése­ ken, parlagokon, ártereken, homoki gyepekben, útszéleken és gyomtársulásokban fordul elő. Karógyökere répaszerű, vastag. Szára 30-150 cm magas, egyenes, nem vagy csak kevéssé ágazik el, pelyhesen szőrös. Tőlevelei visszás-tojásdadok, ép szélűek vagy

fogacskásak, ta­ lajra nyomottak, a virágzás idejére már elszáradnak. Szórt állású szárlevelei hosszúkás-lándzsásak, rövid nyelűek vagy nyeletlenek, középereik vörösek A szár vagy az ágak csúcsán füzérbe rendeződött virágai sárgák, 5-6 cm átmérőjűek. Június-augusztusban estefelé és éj­ szaka nyílnak. Termése 2-3 cm hosszú, négyélű, szőrös, sokmagvú tok, apró magvai feketék Felhasznált része: a mag (Oenotherae semen). Főbb hatóanyaga: a magból kinyert, esszenciális zsírsavakban (pl. linol- és gammalinolensav) gazdag zsíros olaj (Oleum oenotherae) Főbb hatásai: a zsíros olaj érelmeszesedést gátló, prosztaglandinszintézist fokozó és bőr­ tápláló. Felhasználás: gyári készítmények formájában érelmeszesedés, emlőfájdalom, menstruációt megelőző tünetegyüttes, mozgásszervi panaszok és bőrbetegségek (pl. allergiás bőrgyulla­ dás) kiegészítő kezelésére, valamint kozmetikai készítmények

vivő- és/vagy hatóanyagaként. Megjegyzés: drognyerés céljából a vöröslő ligetszépét (0. erythrosepala Borb) termesztik Lóhere, fehér Trífolium repens L. Hüvelyesek családja (Leguminosae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Üde, nedves réteken, legelőkön és szántóföldeken gya­ kori. Gyökere erős, orsó alakú Szárai földre fekvők, 10-20 cm magasak, a csomóknál legyökeresedők, és csak a hajtásvégeknél emelkednek fel Hármas leveleinek nyele 10-20 cm hosszú, a levélkék 1 -2 cm hosszúak, visszás tojásdadok, finoman fúrészes szélűek. A göm­ bös alakú, 2-3 cm átmérőjű virágfejecskében 40-80 fehér, 6-10 mm hosszú virág találha­ tó. Tavasz végétől az ősz végéig virágzik Termése hüvely Felhasznált része: a virág (Trifolii llos). Főbb hatóanyagai: izoflavonok, flavonoidok és kumarinok. Főbb hatásai: enyhe görcsoldó és köptető. Felhasználás: köhögéscsillapító és hasmenés elleni

teakeverékek, ill. bőrbántalmak és reumás megbetegedések kezelésére ajánlott gyógyfürdők alkotórészeként 83 Lósóska fajok Rumex spp. Keserűfűfélék családja {Polygonaceae) Leírás és előfordulás: évelő vagy kétéves növények. A szikes pusztáktól a havasi legelő­ kig, a lápoktól a homokbuckákig mindenfelé teremnek. Többnyire erőteljes és fásodó gyök­ törzsük van. A száraik 20-200 cm magasak Leveleik az esetek többségében nagyok, szí­ ves, lekerekített, nyélbe keskenyedő vagy dárdás vállúak. Zöldessárga virágaik június-szep­ temberben nyílnak. Termésük 3 oldalú makkocska, melynek az egyes fajok pontos azono­ sításában kulcsfontosságú szerepe van. Felhasznált részei: a termés (Rumicis fructus) és a gyökér (Rurnicis radix). Főbb hatóanyagai: a termésekben flavonoidok, a gyökerekben antrakinon származékok és cserzőanyagok. Főbb hatásai: a terméseké és a magvaké elsősorban antibakteriális, a

gyökereké a hatóanyagok arányától függően ezenkívül gyomorerősítő, emésztésjavító, hashajtó és összehúzó. Felhasználás: a termések bakteriális eredetű, ún. nyári hasmenések megszüntetésére gyógyteának elkészítve, a gyökérdrogok pedig emésztésre ható és bőrápoló gyógyteák, ill készít­ mények összetevőjeként. Megjegyzés: a termések használatánál nincs korlátozás, az antrakinon-származékokat tar­ talmazó gyökérdrogok fogyasztása azonban várandósság és szoptatás ideje alatt nem aján­ lott. Martilapu Tussilago larfara L Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: évelő növény, egyike a legkorábban virágzó hazai növényeinknek. A homokterületeket kivéve az egész országban gyakori. Leginkább hordaléktalajok, iszapgyom­ társulások, árokpartok jellemző növénye. Hengeres, 0,5 cm átmérőjű, kúszó gyöktörzsé­ ből fonalas gyökerek erednek. Szárai 10-30 cm

magasak, pikkelylevelesek, piroslók, me­ lyeknek csúcsán gyakran már februárban megjelennek a magánosan álló, élénksárga, 2-3 cm átmérőjű, illatos fészkes virágzatok. Termése bóbitás kaszat A virágzást követően, rend­ szerint április elején kihajtó levelei 10-25 cm szélesek, szíves kerekdedek, enyhén karajo­ sak, széleik fogazottak. A levelek színe sötétzöld, fonákjuk szőröktől fehéren molyhos Ere­ zetük 7-11 ága a levél nyelébe tenyeresen fut össze. Felhasznált részei: a levél (Farfarae folium) és a virágzat (Farfarae anthodium, Farfarae llos). Főbb hatóanyagai: nyálkaanyagok. Főbb hatásai: nyálkahártya-bevonó, ingerhatást távoltartó és hurutoldó. Felhasználás: hurutoldó és köhögéscsillapító teakeverékek, ill. szájüregi gyulladások ke­ zelésére ajánlott öblögető keverékek alkotórészeként. Megjegyzés: pirrolizidin-alkaloid tartalma miatt a drogokból szeszes kivonat nem készíthe­ tő,

önmagában vagy teakeverékek alkotórészeként 1-2 hétnél hosszabb ideig nem ajánlott a használata. 85 Maszlag, csattanó Datura stramonium L. Burgonyafélék családja (Solanaceae) Leírás és előfordulás: egyéves, kellemetlen gyomnövény. Főként szemét- és trágyadom­ bok környékén, parlagokon, kapás kultúrákban, ártereken találkozhatunk vele. Gyökere 1020 cm hosszú, karószerű, erősen elágazó Szára erőteljes, 50-100 cm magas, állvillás, kettős bogas elágazású. Levelei 10-15 cm hosszúak, 8-10 cm szélesek, a barázdált levélnyelek hossza 2-6 cm. A levél lemeze karéjos, durván fogas élű A 6-8 cm hosszú, kinyílt állapot­ ban 5 cm átmérőjű, fehér színű tölcsérvirágai bódító illatúak, júliustól szeptemberig nyílnak. Termése tojásdad vagy gömbölyded, 2-4 cm átmérőjű tüskés tok, melyben nagyszámú, 24 mm hosszú, vese alakú fekete mag található. A növény valamennyi része mérgező Felhasznált része:

a levél (Stramonii folium). Főbb hatóanyagai: tropánvázas alkaloidok (fő alkaloidja a hioszciamin). Főbb hatásai: görcsoldó, pupillatágító és hörgőtágító. Felhasználás: standardizált kivonatokat vagy az alkaloidok származékait tartalmazó gyári készítmények formájában gyomorfekély, görcsös székrekedés, menstruációs fájdalmak, vese- és epekőrohamok, valamint Parkinson-kór kezelésére. A leveleket asztmás tüneteket enyhítő „cigaretták" alkotórészeként is felhasználják. Megjegyzés: a drogból és hatóanyagaikból előállított készítményeket csak orvosi rendeletre és ellenőrzés mellett ajánlatos fogyasztani! 86 Mályva, erdei Malva sylvestris L. Mályvafélék családja (Malvaceae) Leírás és előfordulás: kétéves vagy évelő növény. Hazánkban szinte mindenütt megtalál­ ható. Főleg házak körül, mezőgazdasági kultúrákban, parlagokon, útszéleken és különféle gyomtársulásokban gyakori.

Orsógyökere kevés ágú, húsos Magassága elérheti az 1-1,5 métert, szára felemelkedő vagy részben földön fekvő. Az egész növény szőrös Szórt állású levelei kerekdedek vagy vese alakúak, 5-15 cm átmérőjűek, többnyire karéjozottak. A virá­ gok 4-6 cm átmérőjűek, a levelek hónaljában csomókban állnak, a szirmok rózsaszínűek, bíborosak, sötétebb erezettel. Rendszerint egész nyáron át folyamatosan nyílnak Termése cikkekre hasadó korong (papsajt). Rokonfajának, a papsajtmályvának (M neglecla Wallr) is gyűjtik a leveleit. Ez azonban alacsonyabb termetű, kisebb és nem olyan jellegzetes virá­ gú, mint az erdei mályva. Felhasznált részei: a virág (Malvae flos) és a levél (Malvae folium). Főbb hatóanyagai: nyálkaanyagok és antocián-színanyagok. Főbb hatásai: köptető, köhögéscsillapító és lágyító. Felhasználás: gyulladással, köhögéssel és rekedtséggel járó légúti bántalmak ellen

gyógyteakeverékekben; külsőleg kelések, ekcémás folyamatok és szájüregi gyulladások kezelé­ sére, borogatások és öblögetőszerek formájában. 87 Meténg, télizöld Vinca minor L. Meténgfélék családja (Apocynaceae) Leírás és előfordulás: örökzöld félcserje. Domb- és hegyvidékeinken gyakori Gyertyános­ tölgyesekben, árnyas ligeterdőkben találkozhatunk vele, helyenként szőnyegszerűen borít­ ják be a talajt. A kertekben kedvelt talajtakaró növény, több fajtáját is ültetik Gyökere vékony, elágazó. Szára részben kúszó, részben felálló A kúszó hajtások a csomóknál legyökerez­ nek, hosszuk meghaladja a fél métert. Felálló szárai 15-25 cm magasak Az örökzöld leve­ lek átellenes állásúak, rövid nyelűek, 2-4 cm hosszúak, lándzsasak, fényesek, kopaszok és ép szélűek. Az aszimmetrikus pártacimpájú virágok a levelek hónaljában egyesével jelen­ nek meg, rendszerint kék színűek, 2-3 cm

átmérőjűek, április-májusban nyílnak. Termése kettős tüsző. Felhasznált része: a virágos hajtás {Vincae minorís herba). Főbb hatóanyagai: alkaloidok. Főbb hatásai: vérnyomáscsökkentő és agyértágító. Felhasználás: a növényből kinyert alkaloidokból félszintetikus úton vérnyomáscsökkentő és értágító hatású gyógyszerek állíthatók elő. Megjegyzés: az öngyógyításban nem ajánlott a használata! Mogyoró, közönséges Corylus avellana L. Nyírfafélék családja (Betulaceae) Leírás és előfordulás: cserje vagy soktörzsu bokorfa. Sík- és hegyvidéki lomberdeinkben eléggé gyakori az előfordulása. Magassága 4-8 m Kérge pirosas vagy fehéresszürke, sima, fényes, rajta barna paraszemölcsök láthatók. Az egyéves vesszők vörösesbarnák, jellegze­ tes világos paraszemölcsökkel. Levelei rövid nyelűek, 7-10 cm hosszúak, 4-6 cm szélesek, visszás-tojásdadok, szíves vállúak, kétszeresen fűrészesek, az erek

mentén szőrösek. Sár­ gás színű hím barkavirágzatai már kora tavasszal nyílnak, a nővirágok jelentéktelenek, csak a kiálló piros bibéjük feltűnő. Az 1 cm-nél nagyobb csonthéjas makk termését harang ala­ kú, rojtosan hasogatott kupacslevelek ölelik körül. Felhasznált része: a levél (Coryli folium). Főbb hatóanyagai: cserzőanyagok, flavonoidok és szterolok. Főbb hatásai: összehúzó, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő és szagtalanító. Felhasználás: belsőleg hasmenések megszüntetésére teakeverékek alkotórészeként; kül­ sőleg szájüregi gyulladások, ekcémás borbántalmak, lábszárfekély, visszérbántalmak és aranyér kezelésére öblögetőszerek, szájvizek, főzetek és egyéb készítmények összetevője­ ként. A kozmetikaiparban a levelek összehúzó, fertőtlenítő és szagtalanító hatásait borot­ vavizekben és arcápoló készítményekben hasznosítják. 89 Müge, szagos Asperula odorata L. (Galium

odoratum [ L ] Scop) Galajfélék családja [Rubiaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Árnyas erdőkben, főleg bükkösökben helyenként nagy tömegekben fordul elő, illata a száritás során a szénára emlékeztető. Gyöktörzse vékony, föld alatt kúszó. Szára egyenes, 10-40 cm magas és négyélű Elliptikus, két végükön elkeske­ nyedő, élénkzöld és fényes levelei örvökben állnak, szélük érdes. A szár alsó részén elhe­ lyezkedő levelek 4-6 cm hosszúak, a felsőbb részén levők ennél nagyobbak. A szár tetején álernyőbe rendeződött apró fehér virágai május második felében nyílnak. Termése gömbö­ lyű makkocska. Felhasznált része: a virágos hajtás [Asperulae herba). Főbb hatóanyagai: kumarinok, iridoid-glikozidok, cserzőanyagok és antrakinon-származékok. Főbb hatásai: enyhe nyugtató, máj-és epeműködést serkentő, ill. hashajtó Felhasználás: nyugtató-, máj- és epe-, ill. hashajtó teakeverékek

alkotórészeként, valamint különféle italok, édességek, dohányáruk és sajtok illatosítására. Megjegyzés: a drogban lévő kumarinok fokozzák az alkohol kedvezőtlen hatását, fejfájást idézhetnek elő, ezért alkoholtartalmú italok illatosítására csak kis mennyiségben és megfe­ lelően ellenőrzött készítményekben használhatók. 90 Nadálytő, fekete Symphytum ollicinale L. Érdeslevelűek családja {Boraginaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Nedves kaszálókon, mocsárréteken, patakok és árkok mentén gyakori. Vaskos, többfejű gyöktörzséből répaszerűen megvastagodó, kívül fekete, belül piszkosfehér, nyálkás gyökerek erednek. Szára felálló, magassága 30-100 cm, vastagsága körülbelül 1 cm, belseje üreges. A szár főként a felső részén ágazik el Tőlevelei 15-30 cm hosszúak, a szárlevelek ennél kisebbek, lándzsás tojásdadok, hullámos élűek. A tőlevelek és a szár alsó részén lévő

levelek 2-10 cm hosszú nyélbe keskenyedők, míg a száron feljebb lé­ vők ülők. Az egész növény merev, egyenes serteszőrökkel borított A kunkorvirágzatban álló sötétbíbor, piszkos rózsaszín vagy ritkábban fehér virágok pártája harang alakú, lecsüngő, hossza 1-1,5 cm. Virágzási ideje május-július Termése makkocska Felhasznált része: a gyökeres gyöktörzs (Symphytirhizoma etradix). Főbb hatóanyagai: allantoin, cserzőanyagok és nyálkaanyagok. Főbb hatásai: sebgyógyító, összehúzó és vérzéscsillapító. Felhasználás: sérülések nyomán keletkező véraláfutások és izzadmányok, ínhüvelygyulla­ dás, valamint nehezen gyógyuló sebek kezelésére, gyökérkivonatot és/vagy allantoint tar­ talmazó készítmények formájában. Megjegyzés: a pirrolizidin-alkaloidok jelenléte miatt belsőleg egyáltalán nem használható, és külsőleges alkalmazása egy éven belül is csak 1-2 hónapig ajánlott. Nadragulya Atmpa

belladonna L. Burgonyafélék családja (Solanaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Főként a hegy- és dombvidékek, bükkösök és gyer­ tyános tölgyesek növénye, ahol vágásokban és erdőszéleken társulás alkotó. Karó alakú gyö­ kere 30-50 cm hosszú, 2-3 ujjnyi vastag, kívül szürkésbarna, belül piszkosfehér, húsos, kesernyés ízű. Szára 50-200 cm magasra növő, elágazó A levelek a szár alsó részén szór­ tan, a felső részén párosával helyezkednek el. A szár alján lévő levelek nyelesek, míg a fel­ sők a levélalapnál nyélbe keskenyedők vagy ülők. A levelek hossza elérheti a 20 cm-t, ellip­ szis vagy tojásdad alakúak, csúcsuk kihegyezett, szélük ép. Az 1 -1,5 cm hosszú, korsó alakú virágok a levelek hónaljában hosszú kocsányon csüngenek, piszkos ibolyáskék színűek, június-augusztusban nyílnak. Termésük édeskés ízű, fényes fekete bogyó Felhasznált részei: a gyökér (Belladonnae radix)

és a levél {Belladonnae Solium). Főbb hatóanyagai: tropánvázas alkaloidok (fő alkaloidja az atropin). Főbb hatásai: az atropin pupillatágító és simaizomgörcs-oldó. Felhasználás: kivonatok, ill. atropin-származékokat tartalmazó készítmények formájában pupillatágításra, szaru- és kötőhártyagyulladás csökkentésére, valamint az epeholyag-, a húgyutak- és a hörgők görcseinek oldására. Megjegyzés: a növény valamennyi része, különösen az édeskés termése mérgező, háziszerként nem használható! 92 Nyár (fa), fekete Populus nigra L. Fűzfafélék családja (Salicaceae) Leírás és előfordulás: nagy termetű, kétlaki, lombhullató fa. Az ártéri ligeterdőkben gyakori, ahol ún. puhafaligeteket alkot Magassága elérheti a 30 métert Az idősebb fák koronája gyak­ ran szétterülő. Törzse erőteljesen fejlett, az idősebb fáké csomóktól dudoros, mélyen baráz­ dált. Ágai és hajtásai világosbarnák, vékonyak, a

rügyek 2-4 cm hosszúak, vesszőre simulok vagy végállók, csavarvonalban állnak, vörösesbarna színűek, hegyesek, ragadósak és gyan­ tás illatúak. A hosszú hajtásokon ülő levelek nyelesek, 6-12 cm hosszúak és ugyanilyen szé­ lesek, 3-5 karéjúak, a levélváll lekerekített. A rövidhajtások levelei is nyelesek, a lemez hossza 4-7 cm, szélessége 3-6 cm, alakja romboid vagy lekerekített háromszög. A levél széle fűrész­ fogas. Csüngő barkavirágzata a lombfakadás előtt, március-áprilisban nyílik Termése tok Felhasznált része: a vegetatív rügy (Populi gemmae). Főbb hatóanyagai: flavonoidok, illóolaj és szalicilsav-származékok. Főbb hatásai: gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, köptető és bőrvörösítő. Felhasználás: belsőleg felsőlégúti-, húgyúti- és prosztatagyulladások kezelésére; külsőleg gyógyfürdők, kenőcsök és kúpok alkotórészeként bőrbántalmak, ill. aranyér kezelésére, va­ lamint reumás

fájdalmak enyhítésére. Megjegyzés: a rügyeket tartalmazó készítmények alkalmazásakor ritkán allergiás reakciók jelentkezhetnek. Nyír(fa), közönséges Betula pendula Roth, (syn.: Betula verrucosa Ehrh) Nyirfafélék családja [Betulaceae) Leírás és előfordulás: egylaki, lombhullató fa. Elegyfaként szinte valamennyi hazai termé­ szetes erdötársulásban megtalálható. Főként hegyvidéki elterjedési] faj, de a somogyi és a nyírségi homokon, ill. a Duna-Tisza közén is vannak szép állományai Törzse egyenes, néha görbült, magassága eléri a 20 métert. Kérge fiatalon fehér, idősen szürkés, lemezesen levá­ ló. Ágai kopaszok, kissé csüngnek Levelei 3-7 cm hossszúak, hosszú nyelűek, hegyes to­ jásdadok, romboidosak vagy háromszögűek, kopaszok, színük élénkzöld, fonákjuk halvá­ nyabb, élük fűrészelt. Porzós és termős barkái az előző év őszén jelennek meg, majd a telet átvészelve tavasszal, az első

levélkék megjelenése után nyílnak ki. A hajtásvégeken elhe­ lyezkedő, vörösesbarna fedőpikkelyű porzós barkák 4-6 cm hosszúak, henger alakúak, ki­ pattanva világossárgák. Atermös virágzatok rövidebbek, és nem a hajtásvégeken, hanem a levelek hónaljában helyezkednek el. Termése makk Felhasznált része: a levél (Betulae lolium). Főbb hatóanyagai: flavonoidok, szaponinok, cserzóanyagok és illóolaj. Főbb hatásai: vizelethajtó és húgyúti fertőtlenítő. Felhasználás: vizelethajtó és reuma kezelését kiegészítő teakeverékek, ill. készítmények al­ kotórészeként. 94 Orbáncfű, közönséges Hypericum perforatum L. Orbáncfűfélék családja (Hypericaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Sziklás, füves lejtőkön, bokros helyeken, kaszálókon, irtásokban, lösz- és homokpusztákon az egész országban megtalálható. Vaskos, elágazó gyöktörzséből több hajtás ered. Igen változó, 10-100 cm magasságú,

dúsan elágazó szára hengeres, rajta fekete mirigypontok láthatók. Az átellenes állású levelek 2-4 cm hosszúak, 0,5-1 cm szélesek, oválisak, ép szélűek. A levéllemezt nap felé fordítva számos áttetsző pont (olajtartók) látható. Sátorozó bogernyőben nyíló virágai 1 -3 cm átmérőjűek, aranysárgák, a szirmok szélén kevés fekete mirigyszőrrel. Nyáron és ősszel virít Termése tok Felhasznált része: a virágos hajtás (Hypericiherba). Fóbb hatóanyagai: hipericin, flavonoidok, cserzőanyagok és illóolaj. Főbb hatásai: nyugtató, gyulladáscsökkentő, sebgyógyító, májvédő és vizelethajtó. Felhasználás: gyógytea és hipericintartalmú gyári készítmények formájában alvászavarok, szorongásos állapotok, valamint enyhe- és középsúlyos depresszió kezelésére; gyógyteakeverékekben és összetett készítményekben szív- és gyomoridegesség, krónikus máj- és epehólyag-bántalmak, gyomor- és nyombélfekély

kezelésére; külsőleg olajos kivonatnak elkészítve különböző (pl. fekélyes) sebek ápolására Megjegyzés: a hipericinre érzékeny, világos bőrű egyéneknél allergiás reakciók fordulhat­ nak elő az orbáncfű-készítmények belsőleges alkalmazásakor. 95 Ökörfarkkóró, szöszös Verbascum phlomoides L. Tátogatófélék családja (Scrophulariaceae) Leírás és előfordulás: kétéves növény. Mindenfelé gyakori, de leginkább legelőkön, kaszá­ lókon, mocsárréteken, szikes és homokpusztákon tenyészik. Gyökere orsó alakú, kissé el­ ágazó. Az első évben megjelenő tőlevelei levélrózsát alkotnak, 20-30 cm hosszúak, nyele­ sek, lándzsásak vagy hosszas tojásdadok, csipkés élűek. A második évben megjelenő erő­ teljes szára 30-200 cm magas, egyenes, nem elágazó. A hajtás felsőbb részén lévő levelek kisebbek, széles-tojásdadok és ülők. A növény minden részében molyhos-gyapjas A 3-5 cm átmérőjű virágok a

hajtás csúcsán hosszú fürtben állnak. A párta kiterülő, kívül molyhosodó, fényes sárga színű Termése sokmagvú tok Felhasznált részei: a virág (Verbasci flos) és a levél {Verbasci folium). Főbb hatóanyagai: nyálkaanyagok, flavonoidok és szaponinok. Főbb hatásai: köptető, hurutoldó és köhögéscsillapító. Felhasználás: a légutak hurutos megbetegedéseinek kezelésében, köptető és köhögéscsil­ lapító gyógyteák, ill. szirupok alkotórészeként 96 Orménygyökér Inula helenium L. Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Nálunk védett, eszmei értéke 5000 Ft Artéri gyom­ társulásokban, patakok mentén és ligetekben ma már csak szórványosan fordul elő. Gyök­ törzse jellegzetes illatú, húsos, függőleges, 20-50 cm hosszú, 2-6 cm átmérőjű, kevés ágú, a gyökerek 1 cm vastagok. Az első évben fejlődő hosszú nyelű és tojásdad tóleveleinek hossza elérheti

az 1 m-t, szélessége pedig a 20 cm-t. Erőteljes, elágazó szárának magas­ sága 100-250 cm. Szárlevelei szórt állásúak, a tőleveleknél kisebbek, ülők és szíves tojás­ dadok, egyenetlenül fogazottak, szürkén molyhosak. Az 5-8 cm átmérőjű sárga fészekvi­ rágzatai július-szeptemberben nyílnak. Felhasznált része: a gyöktörzs a gyökerekkel (Inulae rhizoma etradix). Főbb hatóanyagai: inulin, illóolaj, keserűanyagok, nyálkaanyagok és szaponinok. Főbb hatásai: köptető, köhögéscsillapító, hörgők görcsét oldó, gyulladáscsökkentő és antibakteriális. Felhasználás: hörghurut, szamárköhögés és emésztési panaszok elleni teakeverékek, ill. készítmények alkotórészeként. 97 Palástfüvek Alchemilla spp. Rózsafélék családja (Rosaceae) Leírás és előfordulás: évelő növények. Rendszertani besorolásuk a fajok közötti kis mor­ fológiai különbségek miatt nehéz. A Kárpát-medencében élő 10 faj hegyi,

havasi réteken, legelőkön, szőrfűgyepekben és magaskórós társulásokban fordul elő. Valamennyi, maga­ sabb hegyeinken élő palástfűfaj védelmet élvez, eszmei értékük 2000 Ft. Fásodó gyöktör­ zseikből tőlevelek és szárleveleket viselő hajtások erednek. A levelek kerek vagy vese ala­ kúak, karéjosak, széleik fogazottak, rajtuk a reggeli-délelőtti órákban vízcseppek találhatók. A tőlevelek 5 cm-nél hosszabb nyelűek, 4-13 cm szélesek, a szárlevelek ülők vagy rövid nyelűek, méretük a tőlevelekénél kisebbek. Az egész növény általában selymesen vagy bozon­ tosán szőrös. A jelentéktelen, álernyőbe rendeződött, zöldes vagy sárgás virágai tavasz vé­ gétől őszig virítanak. Termésük aszmag Felhasznált része: a virágos hajtás (Alchemillae herba). Főbb hatóanyagai: cserzőanyagok, procianidinek és flavonoidok. Főbb hatásai: összehúzó és vérzéscsillapító. Felhasználás: gyógyteák és borogatások

formájában hasmenések, menstruációval járó panaszok, ill. sebek kezelésére Megjegyzés: termesztésbe vonásával kísérletek folynak. 98 Párlófű, közönséges Agrimonia eupatoria L. Rózsafélék családja (Rosaceae) Leírás és előfordulás: a közönséges párlófű vagy apróbojtorján évelő növény. Előfordulá­ sa bokros, füves helyeken, tisztásokon, réteken és száraz erdőkben gyakori. Rövid vagy kissé kúszó gyöktörzséből 40-100 cm magasra növő, pelyhes-molyhos szárat fejleszt. Le­ velei páratlanul szárnyasán összetettek, 10-20 cm hosszúak. A levélkék ülők, 1-3 cm hosszúak, szélük durván fogazott, felszínükön sötétzöldek, fonákukon sárgászöldek, moly­ hos szőrösek. A 0,8-1,5 cm átmérőjű, ötszirmú és élénksárga, ép szirmú virágai a szár felső részén 20-40 cm hosszú, tömött füzérbe rendeződnek. A begyvidékeken termő sza­ gos párlófű (A procera Wallr.) virágszirmai nem ép szélűek,

hanem kicsipettek A virágzás júniustól augusztusig tart. Termése horgas szőrökkel borított aszmag Felhasznált része: a virágos hajtás (Agrimoniae herba). Főbb hatóanyagai: cserzőanyagok, procianidinek, flavonoidok és kovasav-származékok. Főbb hatásai: összehúzó, gyulladáscsökkentő, görcsoldó és antimikróbiális. Felhasználás: belsőleg önmagában vagy más drogokkal együtt gyógyteák és egyéb készít­ mények formájában vastagbél-, epebólyag- és epeúti gyulladások kezelésére, ill. különbö­ ző eredetű hasmenések megszüntetésére; külsőleg szájüregi gyulladások, nehezen gyógy­ uló sebek és aranyér kezelésére szájöblögetők, főzetek és gyógyfürdők formájában. 99 Pásztortáska Capsella bursa-pastoris [ L ] Medic. Keresztesvirágúak családja (Brassicaceae) Leírás és előfordulás: egy- vagy kétéves kozmopolita gyomnövény, mellyel az ország min­ den részében találkozhatunk. Főként

útszéleken, gyomtársulásokban, gyümölcsösökben, szántóföldeken gyakori. Gyökere orsó alakú, a belőle fejlődő, 5-10 cm hosszú tőlevelek szeldeltek vagy szárnyasan hasogatottak Szárának magassága elérheti az 50-70 cm-t A szár­ levelek kisebbek, nyeletlenek, ülők és fülesek. Az egész növény kopasz vagy enyhén szőrö­ zött. Virágai aprók, négyszirmúak, piszkosfehérek, melyekből visszás háromszög alakú becók fejlődnek. Felhasznált része: a virágos hajtás {Bursae pasloris herba). Főbb hatóanyagai: biogén aminok, aminosavak és flavonoidok. Főbb hatásai: méhre ható, vérzéscsillapító és vizelethajtó. Felhasználás: menstruációs panaszok és elhúzódó méhvérzések kiegészítő kezelésére aján­ lott gyógyteák, ill. a szájüreg gyulladásos megbetegedéseinek kezelésére alkalmas szájöblögetők alkotórészeként 100 Pipacs Papaver rhoeas L. Mákfélék családja (Papaveraceae) Leírás és előfordulás:

áttelelő egyéves növény. Gyakori szántóföldi gyom, de gyomtársu­ lásokban, útszéleken, töltéseken, parlagokon, szikes és löszpusztagyepekben is közönsé­ ges. Gyökere kevéssé elágazó, hengeres alakú karógyökér Szára 15-90 cm magas, több­ nyire erősen bokrosodó, merev szőröktől érdes, tejnedvet tartalmaz. Levelei 1-2-szeresen szárnyaltak, a levélszeletek durván fogazottak, A 8-10 cm átmérőjű, tűzpiros virágok a le­ velek hónaljából eredő kocsányon bókolnak, majd felegyenesednek, májustól szeptembe­ rig nyílnak. Termése tojásdad, többrekeszű és sokmagvú tok Felhasznált része: a virágszirom (Rhoeados llos, Papaveris rhoeados llos). Főbb hatóanyagai: nyálkaanyagok, antocián-vegyületek és alkaloidok. Főbb hatása: enyhe köhögéscsillapító. Felhasználás: a népi gyógyászatban köhögéscsillapításra és álmatlanság ellen ajánlották, manapság inkább csak a teakeverékek küllemét javítják a pipacs

szirmaival. 101 Seprőzanót Sarothamnus scoparíus (L.) Wimm ex Koch Pillangósvirágúak családja {Leguminosae) Leírás és előfordulás: lombhullató cserje. Tű- és lombleveles elegyes erdőkben, tenyere­ ken tenyészik. Tövistelen szára elérheti a 2,5 méteres magasságot, dúsan elágazó Sötét­ zöld hajtása vékony, bordás, mélyen barázdált, kezdetben szőrös, később kopasz. A hajtás alsó és középső részén megjelenő levelei hármasak. A levélnyél hossza 2-5 mm A levélkék 1-2 cm hosszúak, visszás-tojásdadok, fonákjukon selymes szőrösek, hamar lehullanak. A szár felső részén elhelyezkedő levelek egyszerűek, 0,5-1 cm hosszúak, kopaszak, gyakran őszig fennmaradnak. A 2-3 cm nagyságú aranysárga virágai a levélhónaljakban magáno­ san állnak, május-júniusban nyílnak. Termése hüvely Felhasznált része: a virágos hajtás (Sarothamni herba, Scopariae herba). Főbb hatóanyagai: alkaloidok (legfontosabb a spartein). Főbb

hatása: szívritmus szabályozó. Felhasználás: gyári készítmények hatóanyagaként a szívritmus zavarainak kezelésére. Megjegyzés: erős hatású növény, az öngyógyításban nem ajánlott a használata! 102 Sédkender Eupalorium cannabinum L. Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Előfordulása nádasokban, árkok, patakok mentén, mo­ csárrétekben, láperdőkben, tölgyesekben, erdei vágásokban és szurdokokban gyakori. Fel­ álló, felső részén elágazó szára elérheti az 1,5 méteres magasságot. Az egész növény rövid szőrű vagy kopaszodó. Szárlevelei ülők, a tövükig tenyeresen 3-5 cimpára szeldeltek, és a cimpák durván fűrészes élűek. A hajtásvégéken tömött sátorvirágzatba rendeződő virágai pirosas-rózsaszínűek, június-júliusban nyílnak. Termése kaszat Felhasznált része: a virágos hajtás (Eupatorii herba). Főbb hatóanyagai: nagy molekulasúlyú

szénhidrátok, szeszkviterpén-laktonok és flavonoidok. Főbb hatásai: a szervezet védekező képességét fokozó (immunstimuláns), tumorellenes. Felhasználás: összetett készítményekben, más növényekkel együtt, meghűlés, influenza, hörghurut és tüdőgyulladás megelőzésére és/vagy kiegészítő kezelésére. Megjegyzés: szeszkviterpén-lakton vegyületei arra érzékeny egyéneknél allergiás reakciót válthatnak ki. Emellett pirrolizidin-alkaloidokat is tartalmaz Az öngyógyításban nem aján­ lott a használata! 103 Somkóró, orvosi Melilotus officinalis (L.) Pali Pillangósvirágúak családja (Leguminosae) Leírás és előfordulás: egyéves vagy áttelelő kétéves növény. Az ország minden részében előfordul, utak mentén, parlagokon, töltéseken, gyomtársulásokban és legelőkön egyaránt tömegesen terem. Gyökerein más pillangós növényekhez hasonlóan nitrogénmegkötő bak­ tériumok fejlödnek. Többszörösen elágazó

szára rendszerint 1 -1,5 méter magasra nő meg Levelei hármasak, egymástól távol állóak. A levélkék fordított tojásdadok, elliptikusak vagy lándzsásak, 1-3 cm hosszúak, felső részükön fogazottak. A levélnyél hossza többé-kevés­ bé megegyezik a levélkék hosszával. Májustól októberig virágzik Kellemes illatú virágai ap­ rók, sárgák, és 10-20 cm hosszú, keskeny virágfürtbe tömörültek. Termése hüvely Felhasznált részei: a virágos hajtás (Meliloti herba) és a virág (Melilotiflos). Főbb hatóanyagai: kumarinok, flavonoidok és szaponinok. Főbb hatásai: gyulladáscsökkentő, görcsoldó, véralvadást gátló és nyirokkeringést fokozó. Felhasználás: belsőleg különböző eredetű, elsősorban visszeres érbántalmak, ill. balese­ tek során keletkezett duzzanatok és ödémák kezelésére, többnyire gyári készítmények for­ májában; külsőleg borogatószerként, önmagában vagy kamilla-, Hl. lenmagliszttel együtt

zú­ zódások kezelésére, valamint rándulások és enyhébb fokú reumás fájdalmak enyhítésére. Megjegyzés: 2-3 hetes teakúra után legalább egyhetes szünet tartandó. 104 Sóskaborbolya Berberis vulgaris L. Sóskaborbolyafélék családja (Berberidaceae) Leírás és előfordulás: tövises cserje vagy kisebb fa. Középhegységeink egyik jellemző nö­ vénye, mellyel főként napos, száraz lejtőkön, karsztbokorerdőkben, cserjés bozótokban és ligeterdőkben találkozhatunk. Magassága 1-3 m, vesszői sárgásak, levelei tojásdadok, 2-5 cm hosszúak, fűrészes élűek. Az egyszerű vagy 3 ágú tövisei a levelek hónaljában fejlőd­ nek. Lecsüngő, dús fürtű virágzataiban május-júniusban nyílnak a jellegzetes, erős illatú sárga virágai. Hosszúkás, piros bogyótermése savanykás ízű, innen ered a sóskafa elneve­ zés. A fatest, a faháncs és a gyökerek egyaránt élénksárga színűek Felhasznált részei: a gyökér {Berberídis

radix) és a gyökérkéreg (Berberidis radicis cortex). Főbb hatóanyagai: izokinolinvázas alkaloidok (fő alkaloid a berberin). Főbb hatásai: epehajtó, görcsoldó és gyulladáscsökkentő. Felhasználás: gyári készítmények formájában a máj- és epefunkciók javítására, az epehólyag görcseinek oldására, valamint a szemhéj- és a kötőhártya-gyulladás kezelésére. Megjegyzés: a növény alkaloidjai erős hatásúak, ezért a gyökerek háziszerként történő al­ kalmazása nem ajánlott! 105 Szalmagyopár, homoki Helichrysum arenarium (L.) Mönch Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Homok- és löszpusztákon, napos lejtőkön és dolomit­ sziklákon találkozhatunk vele. Védett, eszmei értéke 2000 Ft Gyökere többfejű, karószerű és fás. Hajtása 20-30 cm hosszú, soklevelű, felső részén elágazó, erősen molyhos A leve­ lek szórt állásúak, a hajtás alsó részén

keskeny-lándzsásak, felül szálasak, ép szélűek; mind­ két felületükön fehéren molyhosak. A fészekvirágzatok majdnem gömbölyűek, 0,5-1 cm át­ mérőjűek, citrom- vagy narancssárga színűek. A virágzási ideje június-szeptember Termése kaszat. Felhasznált része: a virágzat (Stoechados citrinae anthodium/flos, Helichrysi flos). Főbb hatóanyagai: flavonoidok, piranon-származékok, kumarinok, keserűanyagok, illóolaj és szterolok. Főbb hatásai: epehajtó, gyulladáscsökkentő, májvédő és antimikrobiális. Felhasználás: májvédő-, epehajtó- és krónikus epehólyaggyulladás kezelésére alkalmas tea­ keverékekben és készítményekben. Megjegyzés: a felhasznált drog termesztésből származik. 106 Szamóca, erdei Fragaría vesca L. Rózsafélék családja (Rosaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Erdőkben, bokros helyeken és tisztásokon sokfelé tö­ megesen terem. Gyöktörzséből indákatfejleszt, melyek a

csomóiknál legyökereznek és szárat hajtanak. Lomblevelei hosszúnyelűek, hármasán összetettek A levélkék 3-6 cm hosszúak, tojásdadok, fogazott szélűek, szőrösek. A virágok hosszúkocsányúak, a szirmok fehér szí­ nűek. Virágzási ideje április-június Húsos áltermése kedvelt erdei gyümölcs Felhasznált része: a levél (Fragariae Solium). Főbb hatóanyagai: cserzőanyagok és flavonoidok. Főbb hatása: összehúzó. Felhasználás: hasmenések elleni teakeverékek és szájnyálkahártya-gyulladás elleni öblögetőszerek alkotórészeként. Aromás illatú fiatal levelei élvezeti teának elkészítve is fo­ gyaszthatók. 107 Szappanfű Saponaria officinalis L. Szegfűfélék családja (Caryophyllaceae) Leírás és előfordulás: tarackolo gyöktörzsu évelő. Az egész országban megterem, és jól alkalmazkodik az eltérő ökológiai viszonyokhoz. Éppúgy megtalálható ártéri- és ligeterdókben, mint homokpusztákon vagy üde

gyomtársulásokban Vöröses színű, ujjnyi vastag gyök­ törzséből tarackos gyökerek erednek. Felálló vagy felemelkedő szára 30-70 cm magasra nő meg, és csak a virágzatban ágazik el. Levelei átellenes állásúak, tövüknél kissé összenőt­ tek, 5-10 cm hosszúak, 1-3 cm szélesek, tojásdadok vagy tojásdad-lándzsásak, kihegye­ zettek. A leveleken 3 kiemelkedő ér fut végig Fehér vagy rózsaszín virágai bugás álernyőbe rendeződtek, és egész nyáron, júniustól szeptemberig nyílnak, átmérőjük 2-4 cm. Felhasznált részei: a gyökér (Saponariae rubrae radix) és a virágos hajtás (Saponariae herba). Főbb hatóanyagai: szaponinok. Főbb hatásai: köptető és nyákoldó. Felhasználás: köptető hatású teakeverékek, szirupok és gyári készítmények alkotórésze­ ként. Megjegyzés: használata óvatosságot és pontos adagolást igényel, ezért az öngyógyítás­ ban nem javasolt a használata! Szarkaláb fajok Consolida spp.

Boglárkafélék családja (Ranunculaceae) Leírás és előfordulás: egyéves gyomnövények. Utak mentén, parlagokon, szántóföldeken gyakoriak. Erős karógyökerű, felálló szárú növények A vetési szarkaláb (C regalis S F Gray - bal oldali kép) 20-60 cm magas és erősen bokros, a keleti szarkaláb (C. orientális [Gay] Schröd. - jobb oldali kép) magasabb termetű, szára kevésbé elágazó Leveleik többszörö­ sen szeldeltek, a levélszeletek keskenyek. A vetési szarkaláb enyhén szőrözött vagy kopasz, a keleti szarkaláb viszont sűrű szőrözettől bársonyos. A vetési szarkaláb virágai szétterülő, a keleti szarkalábé pedig nyúlánk, 30 cm hosszú fürtben rendeződtek. A vetési szarkaláb vi­ rágai 2-4 cm, a keleti szarkalábé 2-7 cm átmérőjűek, a sarkantyúk hossza 2, ill. 1 cm Virá­ gaik rendszerint kékek, Hl. bíborszínűek, ritkábban rózsaszínűek vagy fehérek A virágzás má­ justól júliusig, sarjakról szeptemberig

tart. Termése hosszúkás tüsző Felhasznált része: a virág {Calcatrippae llos). Főbb hatóanyagai: alkaloidok, antocián-színanyagok és flavonoidok. Főbb hatásai: enyhe vérnyomáscsökkentő, vizelethajtó és fertőtlenítő. Felhasználás: vizelethajtó teakeverékek alkotórészeként, teakeverékek küllemének szépíté­ sére, ill. szemborogató forrázatok készítésére Megjegyzés: erős hatású alkaloidjai miatt a szarkaláb virágok óvatos felhasználást igényelnek, teakeverékek összetételében is csak kis arányban lehetnek. Szeder fajok Rubus spp. Rózsafélék családja (Rosaceae) Leírás és előfordulás: évelő növények vagy cserjék. Hazánkban mintegy 30 fajt, emellett sok alfajt és keverékfajt tartanak nyilván. Erdőkben, szurdokokban, ligeterdőkben, árokpar­ tokon, parlagokon, különböző gyomtársulásokban mindenfelé láthatók. Kúszó vagy heverő száraik tüskékkel borítottak. Leveleik szárnyaltak vagy tenyeresen

összetettek, 3-7(13) fo­ gazott levélkével. Május-júniusban nyíló virágaik rózsásak vagy fehérek Csoportos csont­ héjas termésük piros, hamvaskék vagy fekete színű. Felhasznált része: a levél (RubiIruticosae folium). Fóbb hatóanyagai: cserzőanyagok, C-vitamin és növényi savak. Főbb hatásai: összehúzó. Felhasználás: hasmenés elleni és szájüregi gyulladások kezelésére alkalmas teakeverékek, ill. élvezeti teák alkotórészeként 110 Szelídgesztenye Castanea sativa Mill. Bükkfafélék családja (Fagaceae) Leírás és előfordulás: nagyobb termetű fa. Az agyagos és savanyú erdőtalajokat, meleg hegyi lejtőket kedveli. Nagyobb állományaival Sopron és Kőszeg környékén találkozhatunk Magassága elérheti a 30 m-t. Kérge sötétbarna, hosszanti irányban gyakran csavarvonal­ ban bordázott. Levelei 10-25 cm hosszúak, sötétzöldek, fényesek, bőrszerűek, a szélük szálkásan fogazott Virágai arasznyi hosszú, merev,

felálló, sárgás színű füzéreket alkotnak, mely­ nek csúcsa felé a porzós, a barka alján pedig a termős virágok találhatók. A virágzási ideje június. Termése 2-3 cm-es makk, melyek kettesével-hármasával merev szőrökkel borított kupacsokban helyezkednek el. Felhasznált része: a levél (Castaneae lolium). Főbb hatóanyagai: cserzőanyagok és flavonoidok. Főbb hatásai: összehúzó, köhögéscsillapító. Felhasználás: köhögéscsillapító teakeverékek alkotórészeként. 111 Szemvidító Euphrasia spp. Tátogatófélék családja (Scrophulariaceae) Leírás és előfordulás: többségükben egyéves, félélősködő életmódot folytató növények. Száraz vagy nedves rétek, legelők, havasi gyepek, sziklás helyek növényei. Az orvosi szem­ vidító (E mstkoviana Hayne) és a közönséges szemvidító (Euphrasia stricta Wolf) főként a hegy­ es dombvidéki réteken gyakori. Gyökérzetük jelentéktelen, más növények gyökereihez

kap­ csolódik. Hajtásaik csupán arasznyi magasra nőnek A leveleik keresztben átellenesek, 0,51,5 cm hosszúak, széles tojásdadok, fogazottak, csipkések vagy szeldeltek, fonákjuk sű­ rűn szőrös. Végálló, felleveles virágzataikban a nyár végén nyíló, felső és alsó ajkakból álló virágaik 0,5-1,5 cm-esek, fehérek, ibolyás csíkokkal és sárga pontokkal díszítettek. Termé­ sük apró magvakat tartalmazó tok. Felhasznált része: a virágos hajtás (Euphrasiae herba). Főbb hatóanyagai: iridoid- és fenilpropán-glikozidok, valamint flavonoidok. Főbb hatásai: összehúzó és fertőtlenítő. Felhasználás: szemhéj- és kötőhártya gyulladás, ill. árpa kezelésére, borogatások és szemcseppek formájában 112 Szurokfű, közönséges Origanum vulgare L. Ajakosvirágúak családja (Lamiaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény, melyet gyakran egyévesként termesztenek. Száraz töl­ gyesekben, cserjésekben, sziklás

erdőkben, vágásokban és legelőkön tenyészik. Gyöktörzses, fásodó tövű növény Szára egyenes, a felső részen elágazó, magassága 30-90 cm, vörös vagy barnásvörös fedő- és mirigyszőrökkel borított. Átellenes állású levelei 3-5 cm hosszúak, hosszúkás tojásdadok, finoman fogazottak, mirigyesek. Július-szeptemberben nyíló piros vagy bíborszínű virágai dús bugavirágzatban álfüzérekbe tömörülnek. A virágo­ kat sötétbíbor színű murvalevelek kísérik, amelyekből hagyományosan gyapjúszínező fes­ téket nyernek ki. Az egész növény kellemes, fűszeres illatú Felhasznált részei: a virágos hajtás (Origani herba) és az illóolaj (Aetheroleum orígani). Főbb hatóanyagai: illóolaj (karvakrol éstimol főkomponensekkei) és cserzőanyagok. Főbb hatásai: a hajtás köptető, görcsoldó és fertőtlenítő, az illóolaj antimikróbiális és tonizáló. Felhasználás: a virágos hajtásokat hurutos megbetegedések

kezelésére javasolt köhögés­ csillapító és köptető teakeverékek, valamint egyéb készítmények összetevőjeként; az illó­ olajat inhalálásra és légfertőtlenítésre. Megjegyzés: illóolaja a bőrt enyhén, a nyálkahártyákat erősen irritálhatja. Tarackbúza, közönséges Agropyron repens (L.) Beauv (syn: Elymus repens [ L ] Gould) Pázsitfűfélék családja (Poaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Mindenfelé gyakori, kellemetlen gyom Földbeni haj­ tásai, az ún. tarackok több méter hosszúságúra is megnőnek, 2-3 mm vastagok, csövesek, sárgásbarna színűek, kissé fénylőek. A tarackok csomóin hártyás allevelek és járulékos gyökerek képződnek. Szára felálló, egyenes, 20-150 cm magas, hengeres alakú, és 10-20 cm hosszú kalászvirágzatban végződik. Levelei szálasak, élénkzöld vagy kékeszöld színű­ ek, 5 mm-nél nem szélesebbek, ép szélűek. A levél a színén, az ereken elhelyezkedő apró

fogacskáktól érdes tapintású. A kalászvirágzatban a kalászkák egymás alatt felváltva helyez­ kednek el, a kalászkában a virágok lapjával simulnak a kalászorsóhoz. A virágzás a nyár kö­ zepétől késő őszig tart. A növénynek szemtermése van Felhasznált része: a gyöktörzse vagy tarackja (Graminis rhizoma). Főbb hatóanyagai: vízben oldódó szénhidrátok, nyálkaanyagok, kovasav és illóolaj. Főbb hatásai: enyhe vizelethajtó és hurutoldó. Felhasználás: húgyúti-, reumás- és hurutos légúti megbetegedések kezelésére, vizelethaj­ tó- és anyagcsereteák, ill. hurutoldó teakeverékek alkotórészeként « Tiszafa Taxus baccata L Tiszafafélék családja (Taxaceae) Leírás és előfordulás: örökzöld fa vagy terebélyes cserje. A Bakonyban őshonos, szigorú­ an védett állománya van. A növény eszmei értéke 10 000 Ft Törzse felálló, csavarodó, gyak­ ran már tőből elágazó. A többnyire vízszintesen fekvő ágainak

köszönhetően koronája kúp alakú. Magassága többnyire 10-15 m, de vannak 25-30 m-nél magasabb példányai is Kér­ ge rozsdabarna, az idősebb fák esetében kerek vagy hosszúkás lapokban leváló. Lapos, szí­ nükön élénkzöld, fonákukon világosabb zöld színű, 2-3 cm-es tűlevelei az oldalhajtásokon kétoldalt szabályos síkban helyezkednek el és kissé lehajlóak. Virágaik tavasszal nyílnak A porzós virágok sárga, a nővirágok zöld színűek. Augusztusban-szeptemberben érő, deko­ ratív csonthéjas áltermését eleinte zöld, később élénkpiros, húsos magköpeny veszi körül. A magvak mintegy 4-5 mm hosszúak, barna vagy ibolyás színűek. Az édeskés ízű húsos magköpeny kivételével a növény minden része mérgező alkaloidot, taxint tartalmaz. Felhasznált része: a levél (Taxus baccatae folium). Főbb hatóanyagai: taxán-származékok, bioflavonoidok és cianogén-glikozidok. Főbb hatásai: citotoxikus és tumorellenes.

Felhasználás: rákos betegek kezelésére és életminőségük javítására, gyári készítmények formájában. Megjegyzés: feldolgozott drog termesztett állományból származik. 115 Tölgy, kocsányos Quercus robur L. Bükkfafélék családja (Fagaceae) Leírás és előfordulás: nagy, terebélyes koronájú, lombhullato fa. Főként a síkságok jellemző tölgye, mely a hegyeken 6-700 m-re hatol fel. Magassága elérheti az 50 m-tTörzse a talaj fe­ lett már kis magasságban elágazik. A fiatal ágakon a kéreg barnászöld, világos paraszemölcsökkel fedett, az idősebb törzseken a kéreg mélyen repedezett, feketésszürke Levelei nyélen ülők, 10-12 cm hosszúak és 6-8 cm szélesek, visszás-tojásdadok, karéjosak, hullámos szélűek, lekerekített csúcsúak, alapjuknál jellegzetes fülecske található. Felületükfényes sötétzöld, a fonákuk világosabb. Egylaki, váltivarú virágaik levélhónalji füzérvirágzatokban helyezkednek el,

május-júniusban nyílnak. Makktermései kupacsban fejlődnek, a kocsány hossza 2-5 cm A kocsányos tölgy mellett gyakrabban előforduló hegy- és dombvidéki tölgyfaj a kocsánytalan tölgy (Quercuspelraea [Matt.] Liebl), melynek kérge szintén gyűjthető Felhasznált része: az ágkéreg {Quercus cortex). Főbb hatóanyagai: cserzőanyagok. Főbb hatásai: összehúzó, vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő és antibakteriális. Felhasználás: belsőleg hasmenés elleni teakeverékek alkotórészeként; külsőleg szájüregi gyulladások kezelésére szájöblögetők és ecsetelőszerek hatóanyagaként, ill. különféle bőr­ betegségek (krónikus nedvező ekcéma, lábszárfekély) és fagyások kezelésére borogatások formájában. 116 Tüdőfű, pettyegetett Pulmonaría officinalis L. Érdeslevelűek családja (Boraginaceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Árnyas erdők, gyertyános-tölgyesek és bükkösök nö­ vénye. Gyöktörzse

többfejű, barnásfekete A virágot viselő szár kora tavasszal, a tőlevélrózsát alkotó levelek kifejlődése előtt jelenik meg. A15-30 cm magas száron elhelyezkedő szárleve­ lek üde zöldek, szórt állásúak, ülők, 3-8 cm hosszúak, hosszas tojásdadok, ép szélúek, a felü­ letük gyéren serteszőrös. A tőlevelek vagy nyári levelek hosszú nyelűek, tojásdadok, kihegye­ zettek, fehéren pettyesek, szőrözettek, a lemez hossza 10 cm, szélessége 3-5 cm. A márci­ ustól májusig nyíló virágai sűrűn mirigyszőrösek, a szárak csúcsán forgóvirágzatban rende­ ződnek. Színük eleinte rózsaszín, majd lilás, legvégül kék Termése makkocska Felhasznált részei: a levél (Pulmonaríae folium) és a virágos hajtás (Pulmonariae herba). Főbb hatóanyagai: ásványi anyagok (részben kovasav), allantoin, nyálkaanyagok és flavonoidok. Főbb hatásai: köptető és köhögéscsillapító. Felhasználás: hurutoldó, köhögéscsillapító és

asztma kezelését kiegészítő teakeverékek al­ kotórészeként. Megjegyzés: májkárosító alkaloidok jelenléte miatt kerülni kell a gyógyteák tartós (többhe­ tes) fogyasztását, ill. az alkoholos kivonatok belsőleges használatát Tyúkhúr, közönséges Stellám media (L.) Vili Szegfűfélék családja (Caryophyllaceae) Leírás és előfordulás: egyéves, ősszel csírázva áttelelő növény. Mindenütt gyakori, szán­ tóföldeken, kertekben és nedves réteken tömegesen található. Gyökerei vékonyak, finom szá­ lúak. Szára felálló vagy lecsepült, elágazó, 10-50 cm magas Átellenesen álló levelei tojás­ dadok, 1 -3 cm hosszúak, az alsók nyelesek, a felsők ülők, húsosak, ép szélűek, kopaszok. Virágai 4-5 mm átmérőjűek, sugarasak, fehér színűek. Tavasztól őszig folyamatosan virág­ zik. Termése tok Felhasznált része: a virágos hajtás (Stellariae herba). Főbb hatóanyagai: szaponinok. Főbb hatása: enyhe

vizelethajtó. Felhasználás: vizelethajtó és veseteák alkotórészeként. 118 Útifű, keskenylevelű Plantago lanceolata L. Útifűfélék családja (Plantaginaceae) v^ V^y ^ J ^ * Leírás és előfordulás: évelő növény. Hazánkban közönséges és gyakori, réteken és legelő­ kön helyenként tömegesen található. Rövid gyöktörzséből tőálló levélrózsa és virágokat tartó tőkocsány fejlődik. Nyélbe keskenyedő lándzsás vagy fonalas levelei 2-30 cm hosszúak, szélességük 0,5-3,5 cm között változhat, rányomott vagy bozontos szőrúek, esetleg kopa­ szodók, 5-7 erűek. Tőkocsányának hossza körülbelül a levél hosszával egyezik, rajta 5 ba­ rázda látható. Tömött füzérvirágzata a kocsány csúcsán helyezkedik el, 2-4 cm hosszú és 5-7 mm vastag, gömbös vagy hosszúkás formájú. A párta színe fehéres, a hosszan kinyú­ ló porzószálak és portokok sárgásfehérek. A virágok nyílása alulról kezdődik A

virágzás májustól szeptemberig tart. Termése apró magvú tojásdad tok Felhasznált része: a levél (Plantaginis lanceolatae folium). Főbb hatóanyagai: aukubin glikozíd, polifenol vegyületek és nyálkaanyagok. Főbb hatásai: antibakteríális, vérzéscsillapító, köptető és köhögéscsillapító. Felhasználás: heveny légúti fertőzésekben a makacs, száraz köhögés csillapítására és az irritált nyálkahártyák bevonására szirupnak vagy gyógyteának elkészítve, valamint köhögés­ csillapító és szájüregi gyulladások kezelésére alkalmas gyógyteakeverékek, ill. öblögetőszerek alkotórészeként. 119 Üröm, fehér Artemisia absinthium L. Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: kellemes illatú évelő növény. Parlagokon, legelőkön, folyóhordalékon és száraz gyepekben mindenütt előfordul Gyöktörzse erőteljes, 15-20 cm hosszú, több­ fejű, belőle tőlevélrózsák, meddő és

virágzatokat viselő szárak fejlődnek. Szára 0,5-1,5 m magasra nő, az alsó részén fásodó. Az egész növény selymes szőrökkel sűrűn borított, fénylő, ezüstösszürke színű. A tőlevelek 5-10 cm hosszúak, nyelesek, a hajtások felső részén lé­ vők ülők. Valamennyi levél háromszorosan szárnyasán szeldelt, a levélkék szálasak vagy lán­ dzsa alakúak. A legfelső levelek háromhasábúak vagy épek A sárga színű, félgömb alakú, 3-5 mm átmérőjű virágok bókoló fészekvirágzatot alkotnak. A virágzási ideje júliustól szep­ temberig tart. Termése bóbitás kaszat Felhasznált része: a virágos hajtás (Absinthii herba). Fóbb hatóanyagai: keserűanyagok és illóolaj. Főbb hatásai: étvágy- és emésztésjavító, epehajtó, szélhajtó és féreghajtó. Felhasználás: étvágytalanság, emésztési zavarok és epehólyag bántalmak kezelésére, önma­ gában vagy más növényekkel együtt gyógyteának elkészítve, vagy

különféle készítmények al­ kotórészeként. A drogot keserű ízű aperitif italok előállításához a likőriparban is felhasználják Megjegyzés: csak az alacsonyabb koncentrációjú (max 20%-os) szeszes kivonatai hasznáihatók, mert a töményebb szesz a mérgező hatású tujont kivonja az illóolajból. Vadgesztenye Aesculus hippocastanum L. Vadgesztenyefélék családja {Hippocastanaceae) Leírás és előfordulás: nagy termetű, nálunk nem honos, díszfaként ültetett lomhullató fa. Magassága elérheti a 25 m-t, koronája elegáns, szabályos formájú. Kérge sötétszürke, pik­ kelyesen repedezett. Csúcsrügyei igen nagyok, gyantabevonattól ragadósak Ujjasán össze­ tett levelei hosszú nyelűek, 5-7 levélkéből állnak, a levélkék 20 cm-nél is hosszabbak lehet­ nek, fűrészes szélűek. Fehér virágai nagy, gyertyaszerűen felálló bugavirágzatban, április­ májusban nyílnak. Termése húsos, tüskés falú tok, melynek átmérője

3-6 cm, benne rend­ szerint egy nagy barna mag található. Felhasznált részei: a virág (Hippocastani flos), a levél (Hippocastani folium) és a mag (Hippocastani semen). Főbb hatóanyagai: szaponinok, flavonoidok és cserzőanyagok. Főbb hatásai: a terápiás szempontból legjelentősebb magvak gyulladás- és izzadmányok képződését csökkentő, a perifériás keringést és a nyirokáramlást javító, ill. a gyűjtőerek ru­ galmasságát fokozó tulajdonságúak. Felhasználás: a „magkészítményekkel" pl. visszérgyulladást, visszeres lábszárfekélyt és mű­ tétek utáni ödémákat kezelnek. A virágokból és a levelekből aranyér, ill reuma elleni (ülő)fürdők készíthetők. Megjegyzés: a magvak háziszerként csak külsőleg alkalmazhatók biztonsággal. 121 Varádics, gilisztaűző Chrysanthemum vulgare Bernh. (syn Tanacetum vulgare L) Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Leírás és előfordulás: évelő növény. Nagyobb

állományaival folyómedrekben és ártereken találkozhatunk. Jellegzetesen erős, aromás illatú növény Gyöktörzse ferde, vastag és ágas Szára 30-150 cm magas, nem elágazó. Levelei 15-20 cm hosszúak, mirigyesek, szőrösek, szárnyasan szeldeltek, a szárnyak fűrészesek. A 0,5-1,2 cm átmérőjű fészkek tömött, dús sátorban állnak, a nyelves sugárvirágok teljesen hiányoznak, a csöves virágok sötétsárgák. Június-szeptemberben nyílnak. Termése kaszat Felhasznált részei: a virágos hajtás (Tanacetiherba), a virágzat (Tanacetianthodium/llos) és a levelek (Tanaceti folium). Főbb hatóanyagai: illóolaj. Főbb hatásai: antimikrobiális és féregűző. Felhasználás: a népi gyógyászatban a megszárított föld feletti részeit porrá törték, és bél­ giliszták elhajtására fogyasztották. A modern fitoterápiában hasonló célra a mérgező hatá­ sú tujontól mentes illóolaját használják. Megjegyzés: az öngyógyításban

kerülendő az alkalmazása! Vidraelecke Menyanthes trifoliata L. Vidrafűfélék családja {Menyanthaceae) Leírás és előfordulás: évelő vízi növény. Láperdőkben, hegyi lápréteken, magassásokban szórványosan előforduló, védett növényünk. Eszmei értéke 10 000 Ft Mivel kúszó gyök­ törzse a lápos, zsombékos helyek iszapjába gyökerezik, ezek lecsapolásával élettere mind­ inkább szűkül. Gyöktörzséből hosszú nyelű, 3 levélkéből összetett levelek és virágokat vi­ selő hajtások erednek. A húsos levélkék 3-10 cm hosszúak, elliptikusak, kopaszok, ép vagy enyhén hullámos szélűek. A rózsásfehér, rojtos cimpájú virágok a 15-30 cm hosszú virágzati kocsányon laza fürtben állnak, április-májusban nyílnak Felhasznált része: a levél (Menyanthidis folium, Trílolii fibrini folium). Főbb hatóanyagai: keserűanyagok és flavonoidok. Főbb hatásai: étvágyjavító, emésztésjavító, epehajtó és görcsoldó.

Felhasználás: különböző étvágyjavító, gyomorerősítő és epehajtó teakeverékek, ill. vizes­ alkoholos kivonatok alkotórészeként. A drogot keserű ízű aperitif italok előállításához a li­ kőriparban is felhasználják. 123 Ziliz, orvosi Althaea officinalis L. Mályvafélék családja (Malvaceae) Leírás és előfordulás: az orvosi ziliz vagy fehér mályva évelő növény. Nádasokban, mocsa­ rakban, ártéri legelőkön és szikes réteken gyakori. Húsos, kívül szürkés, belül sárgásfehér gyökereinek hossza 10-30 cm, vastagsága 3-5 cm. A gyökér felső, sokfejű részéből fejlő­ dő erőteljes szárak elérhetik az 1,5 méteres magasságot. A növény föld feletti részei csillag alakú szőrképletektől vastagon bársonyos-molyhosak. A levelek nyelesek, 5-10 cm hosszú­ ak, 3-5 karéjúak, szélük fogazott. A piszkosfehér vagy halvány rózsaszín virágaik a szárak felső részén, a levelek hónaljában füzérszerűen

állnak, júniustól szeptemberig nyílnak. Ko­ rong alakú, cikkekre hasadó termése az ún. papsajt Felhasznált részei: a gyökér (Althaeae radix) és a levél (Althaeae folium). Főbb hatóanyagai: nyálkaanyagok. Főbb hatásai: nyálkahártya-bevonó, hurutoldó és lágyító. Felhasználás: belsőleg gyógyteának és szirupnak elkészítve, ill. gyógyteakeverékek alko­ tórészeként a légutak heveny- és akut gyulladásainak, valamint az emésztőrendszer gyulla­ dásos megbetegedéseinek kezelésére; külsőleg önmagukban vagy más drogokkal együtt öblögetőszerkénttorok-és szájnyálkahártya-gyulladás, borogatószerként a bőrgyulladásokat kisérő feszítő fájdalom csökkentésére és ekcéma kezelésére. Zsurló, mezei Equisetum arvense L. Zsurlófélék családja (Equisetaceae) Leírás és előfordulás: virágtaian, spórákkal szaporodó évelő növény. Ligeterdókben, ná­ dasokban, mocsárréteken, nedves kaszálókon közönséges

és a mélyebben fekvő szántó­ földeken gyomnövényként is megterem. Mocsári gyomtársulásokban helyenként tömeges Vízszintes, föld alatti tarackjai több szintben helyezkednek el, belőlük kora tavasszal törnek elő a vörösesbarna, ágatlan, csúcsukon spóratermő füzért viselő termős hajtások, amelyek a tavasz végére elszáradnak. Ezután bújnak ki a növény ízekből álló, üreges, zöld színű, bor­ dázott, kovaszemcséktől érdes, 30-60 cm magasra növő meddő hajtásai, amelyek oldalel­ ágazásai - ellentétben a mocsári zsurlóval - négyélüek. A levelek szerepét e növénynél az örvösen álló, sűrű, zöld oldalágak töltik be. Felhasznált része: a meddő hajtás [Equisetiherba). Főbb hatóanyagai: kovasav-származékok, szaponinok és flavonoidok. Főbb hatásai: vizelethajtó, salaktalanító, sebgyógyító és kötőszövet-erősítő. Felhasználás: vizelethajtó és a reuma kezelését kiegészítő anyagcsereteák

összetevőjeként, valamint reuma elleni fürdők alkotórészeként. Megjegyzés: az egyéb zsurlófajokat nálunk nem gyűjtik és nem használják. 125 Mutató (magyar) Acsalapu 15 Akác 16 Aranyvesszö, kanadai 17 Aranyvesszö, közönséges 17 Aranyvessző, magas 17 Áfonya, fekete 18 Áfonya, vörös 19 Árnika, hegyi 20 Árvacsalán, fehér 21 Árvácska, háromszínű 22 Árvácska, mezei 22 Földitök, fekete 43 Füstike, orvosi 44 Füzény, réti 45 Füzény, vesszős 45 Fűzfa, fehér 46 Füzike, borzas 46 Füzike, kisvirágú 46 Bábakalács, szártalan 23 Bárány pirosító 24 Beléndek, boiondító 25 Bodza, gyalog 26 Bodza, fekete 26 Bojtorján, kis 27 Bojtorján, közönséges 27 Bojtorján, pókhálós 27 Borostyán 28 Boróka, közönséges 29 Búzavirág, kék 30 Gyepűrózsa 51 Gyermekláncfű 52 Gyömbérgyökér, erdei 53 Gyöngyajak, szúrós 54 Gyöngyvirág, májusi 55 Gyújtoványfű, közönséges 56 Gyűszűvirág, gyapjas 57 Cickafark, mezei 31

Csalán, nagy 32 Csarab 33 Cserszömörce 34 Csombormenta 35 Csucsor, ebszőlő 36 Galagonya, egybibés 48 Galagonya, csere 48 Galaj, tejoltó 49 Gólyaorr, nehézszagú 50 Hárs(fa), kislevelű 58 Hársffa), nagylevelű 58 Hérics, tavaszi 59 Homoktövis 60 Hunyor, kisvirágú 61 Hunyor, pirosló 61 ibolya, illatos 62 Iglice, tövises 63 Iringó, mezei 64 Iringó, kék 64 Ezerjóid, kis 37 Fagyöngy, fehér 38 Farkasalma 39 Fátyolvirág, buglyos 40 Fecskefű, vérehulló 41 Fenyő, erdei 42 Kakukkfű, mezei 65 Kamilla (orvosi székfű) 66 Kankalin, tavaszi 67 Kapotnyak 68 Katáng, mezei 69 Kálmos, orvosi 70 Kecskeruta 71 Kerekrepkény72 Kigyószisz, közönséges 73 Kikerics, őszi 74 Komló 75 Kökény, közönséges 76 Kőris, magas 77 Kőris, virágos 77 Kövirózsa, fali 78 Kutyabenge 79 Legyezőfű, réti 80 Libapimpó 81 Ligetszépe, parlagi 82 Ligetszépe, vöröslő 82 Lóhere, fehér 83 Lósóska 84 Martilapu 85 Maszlag, csattanó 86 Mályva, erdei 87 Mályva, fehér

(orvosi ziliz) 87 Mályva, papsajt 87 Meténg, télizöld 88 Mogyoró, közönséges 89 Müge, szagos 90 Pásztortáska 100 Pipacs 101 Seprőzanót 102 Sédkender 103 Somkóró, orvosi 104 Sóskaborbolya 105 Szalmagyopár, homoki 106 Szamóca, erdei 107 Szappanfű 108 Szarkaláb, keleti 109 Szarkaláb, vetési 109 Szeder 110 Szelídgesztenye 111 Szemvidító, orvosi 112 Szemvidító, közönséges 112 Szurokfű, közönséges 113 Tarackbúza, közönséges 114 Tiszafa 115 Tölgy, kocsányos 116 Tölgy, kocsánytalan 116 Tüdöfű, pettyegetett 117 Tyúkhúr, közönséges 118 Nadálytő, fekete 91 Nadragulya 92 Nyár(fa), fekete 93 Nyír(fa), közönséges 94 Orbáncfű, közönséges 95 Ökörfarkkóró, szöszös 96 Örménygyökér 97 Palástfüvek 98 Párlófű, közönséges 99 Párlófű, szagos 99 Útifű, keskenylevelu 119 Üröm, fehér 120 Vadgesztenye 121 Varádics, gilisztaúzö 122 Vidraelecke 123 Ziliz, orvosi (fehér mályva) 124 Zsurló, mezei 125 Mutató (latin)

Achillea collina Becker 31 Acorus calamus L. 70 Adonis vemalis L 59 Aesculus hippocastanum L 121 Agrimonia eupatoria L. 99 Agrimonia procera Wallr. 99 Agropyron repens (L.) Beauv. 114 Alchemilla spp. 98 Alkanna tinctoria (L.) Tausch 24 Althaea officinalis L 124 Arctium lappa L 27 Arctium minus (Hill.) Bernh. 27 Arctium tomentosum Mill. 27 AristolochiaclematitisL 39 Arnica montana L 20 Artemisia absinthium L. 120 Asarum europaeum L 68 Asperula odorata L 90 Atropa belladonna L. 92 Consolida regalis S. E Gray 109 Convallaria majális L 55 Corylus avellana L. 89 Cotinus coggygria Scop. 34 Crataegus monogyna Jacq. 48 Crataegus laevigata (Poir.) DC. 48 Berbehs vulgaris L. 105 Betula penduia Roth. 94 Betula verrucosa Ehrh. 94 Bryonia alba L. 43 Filipendula ulmaria [L] Maxim. 80 Fragaria vesca L 107 Frangula alnus Mill. 79 Fraxinus ornus L. 77 Fraxinus excelsior L 77 Fumaria officinalis L. 44 Calluna vulgaris (L) Hull. 33 Capsellabursa-pastoris[L] Medic. 100 Carlina acaulis L 23 Castanea

sativa Mill. 111 Centaurea cyanus L 30 Centaurium erythraea Rafn. 37 Centaurium umbellatum Gilib. 37 Chelidonium május L 41 Chrysanthemum vulgare Bernh. 122 Cichorium intybus L. 69 Colchicum autumnale L. 74 Consolida orientális (Gay) Schrod. 109 Hippophaé rhamnoides L. 60 Humulus lupuSus L. 75 Hyosciamus niger L 25 Hypericum perforatum L. 95 Inula helenium L. 97 Juniperus communis L 29 Datura stramonium L. 86 Digitalis lanata Ehrh. 57 Echium vulgare L 73 Elymus repens [L] Gould. 114 Epilobium hirsutum L. 46 Epilobium parviflorum (Schreb.) With 46 Equisetum arvense L 125 Eryngium campestre L 64 Eryngium planum L 64 Euphrasia spp. 112 Eupatorium cannabinum L 103 Galega officinalis L 71 Galium verum L. 49 Geranium robertianumL 50 Geum urbanum L 53 Glechoma hederacea L 72 Gypsophila paniculata L. 40 Hedera helix L. 28 Helichrysumarenarium(L) Mönch 106 Helleborus dumetorum W. et K. 61 Helleborus purpurascens W. et K 61 Lamium album L 21 Leonorus cardiaca L. 54 Linaria vulgaris Mill.

56 Lythrum salicaria L. 45 Lythrum virgatum L. 45 Malva neglecta Wallv. 87 Malva sylvestris L 87 Matricaria chamomilla L. 66 Matricaria recutita L. 66 Melilotus officinalis (L) Pali. 104 Mentha pulegium L 35 Menyanthes trifoliata L. 123 Oenothera biennis L 82 Oenothera erythrosepala Borb. 82 Ononis spinosa L. 63 Origanum vuígare L. 113 Robinia pseudo-acacia L. 16 Rosa canina L. 51 Rubus spp. 110 Rumex spp. 84 Salix alba L 46 Sambucus ebulus L. 26 Sambucus nigra L 26 Saponaria officinalis L. 108 Sarothamnus scoparius (L) Wimm ex Koch 102 Sempervivum tectorum L. 78 Solanum dulcamara L. 36 Solidago canadensis L 17 Solidago gigantea Ait. 17 Solidago virga-aurea L 17 Stellariamedia(L) VIII. 118 Symphytum officinale L. 91 Tanacetum vulgare L. 122 Taraxacum officinale Weber in Wiggers 52 Taxus baccataL. 115 Thymus serpyllum L. 65 Tilia cordata Mill. 58 Tilia platyphylios Scop. 58 Trifolfum repens L. 83 Tussilago farfara L, 85 Urtica dioica L. 32 Papaverrhoeas L 101 Petasites hybridus [L]

Gaertn. 15 Pinus sylvestris L 42 Plantago lanceolata L. 119 Populus nigra L 93 Potentilla anserina L. 81 Primula veris L 67 Prunus spinosa L. 76 Pulmonaria officinalis L 117 Quercus robur L. 116 Quercus petraea (Matt.) Liebl. 116 Vaccinium myrtillus L 18 Vaccinium vitis-idaea L 19 Verbascum phlomoides L 96 Vinca minor L 88 Viola odorata L. 62 Viola arvensis Murr. 22 Viola tricolor L. 22 Viola tricolor L. ssp arvensis (Murr) Gaud 22 Viscum album L. 38 Gyakoribb virágzatok füzér sátor összetett fürt fürt ernyő gomb fészek összetett ernyő Felnyíló termések foggal nyíló tok rekeszekkel nyíló tok tüsző lyukakkal nyíló tok hüvely becő Zárt termések csonthéjas áltermések bogyó makk ikerkaszat 0 kaszat