Biológia | Növényvilág » Növénytan

Növénytan Prokarióták Egysejtű eukarióták Állatok Gombák Zuzmók Növények Többsejtű eukarióták Gombák – mycota Az autrotróf növények elszaporodásávsl egyidejűleg megkezdödőt a szerves anyag felhalmozódása. Ez életfeltétel volt a heterotróf élőlényeknek, akik képesek voltak a nagymolekuláju anyagokkal táplálkozni. Szaprofiták – korhadékbontók, paraziták – élősködők, szimbióták. Vegetativan fonalakkal, ivartalanul spórákkal szaporpodnak Nyálkagombák törzse A heterotróf életmódot folytató ostoros moszatokból származnak. Szinanyaguk nincs, fotoszintézisre képtelenek. Egyetlen sokmagvú sejt, sejtfaluk nincs Állábakkal mozognak, szabadon vagy a gazdaszervezetben jutnak kész szerves anyaghoz. Valódi gombák törzse Testüket hengeres gombafonalak – hifák épitik fel, ezek szövedéke a gombafonadék – micélium. Sejtfaluk anyaga nitrogéntartalmú kitin Tartalék tápanyaguk a glikogén Ivartalanul spórákkal

szaporodnak, de a spórák keletkezését ivaros lépések előzik meg. A spórák a micéliumból létrejövő termőtesten alakulnak ki Korhadékbontók Moszatgombák osztálya Hifafonalaik nem ágaznak el, termőtestet nem képeznek. Spóráik a spóratokokban képződnek. Halpenész, peronoszpóra, fejespenész, vánkospenész. Tömlős gombák osztálya Micéliumból differenciálódott termőtest jön létre, a termőtestbe tömörült hifafonalak végén érnek a tömlőben jönnek létre a spórák. Egy tömlőben 8 spóra érik meg A kialakault micéliumban a hifák harántfonalakkal tagoltak – monilia. Ecsetpenész fontos antibiotikum termelő, amely fontos kémiai hatóanyag a gombák anyagcsereterméke – penicilin, streptomicin. Lisztharmatgombák, anyarozs, kucsmagomba. Bazidiumos gombák fejlett termőtestet alkotnak, a gombafonalak végén lévő bazidiumokban érlelődnek a spórák – rozsdagomba, üszökgomba. A fejletebb bazidiumos gombák fonalainak szövedéke

teleptestet képez: föld alatti tenyésztest, föld feletti termőtest. Termőteste kalapra és és tönke különül, a hifafonalak a kalap alatt termőréteget alkotnak. Testét hártya boritja, amely a fejlődés során elszakad ∏ gallér, bocskor. 1 Csipkegomba, laskagomba, császárgomba, nagy őzlábgomba, gyilkos galóca, tinurgomba, légyőlő galóca, galambgomba, izletes vargánya, labirintustapló, lepketapló, sárga kénvirággomba, gyűrűs tuskógomba, sziki csiperke, szemérmetelen szömörcsög, pöfeteggomba, lila pereszke. Sarjadozó gombák osztálya Fonalas felépitésüek, ivartalanul és bimbózással szaporodnak. Sütőélesztő, sörélesztő. Zuzmók törzse Teleptestét túlnyomórészt tömlősgombák hifafonalai és egysejtű kék – zöldalgák épitik fel a gombafonalak és a moszatsejtek szimbiózisban élnek: a gombafonalak az algasejtek belsejébe hatolnak, és felveszik a t ermelt szerves anyagot. Szaporodásuk vegetativ módon: telepről

leváló részekkel. A gombák vizet, oldott sókat és szén – dioxidot jutattnak a moszatokhoz. Szivós szervezetek, mindenhol megélnek A zuzmósavak a közetekez oldják, érzékenyek a levegő szennyezettségére – indikátorszervezetek. Tölcsérzuzmó, tölgyfazuzmó, homokizuzmó, pajzsripacs, aranyzuzmó. Növényi sejt Sejt: (eukocita) növényi, állati szervezet legkisebb egysége, amely önálló életjelenséget mutat Sejtmag: (nukleusz, karion)-prokariótasejt maganyaga a sejt plazmaállományában van -eukarótasejtet maghártya veszi körül a sejtmag DNS-és fehérjeanyagai kromoszómafonalakat alkotnak kromoszómafonalak összesége a kromatinállomány hisztonok: a molekula végein kitűnő bázikus proteinek magnedv: (kariolimfa) homogén állomány, enzimeket tart. magvacska: RNS sejtmaghártya: a citoplazmától választja el a sejtmagot kettős membrán, a külsőn riboszómák vannak; maghártya külső lemeze kapcsolatban van az endoplazmatikus

hálózattal magplazma: eukarióták információs központja Sejtplazma/citoplazma: sejthártya és sejtmag közti teret tölti ki, létfontosságú biokémiai reakciók helye sejt alapálomány, anyaga magas viztartalmú, félfolyékony állapotú, háromfázisú diszperzrendszer: • hig, vizes oldat; ionok, kis molekulájú anyagok vannak benne • lipideket tartalmaz • nagymolekulájú, kolloidálisan oldott szerves anyagok, amelyek gél és szol állapotban is előfordulnak 2 belső - a fehérjemolekulák egy része hálózatos szerkezetet alkot - más fehérjemolekulák foszfatidmolekulákhoz kapcsolódva hártyákat⇐ membránrendszereket hoznak létre Membránok: határhártya, amely kettős lipidrétegből áll; lipidek: foszfatidok  Sejthártya: a citoplazma felületén helyezkedik el féligáteresztő hártya – a sejtet kivűlről határoló plazmamembrán biztositja az anyagforgalmat a külső és belső környezet között  Sejtfal: sejtplazma terméke,

védelmet nyújt, anyaga cellulóz plazmolizis: ha a sjtet töményebb oldatba helyezzük, a citoplazma a fellépő ozmózis miatt vizet veszit, a sejthártya leválik a sejtfalról pektin: sejthártya felületén alakul ki cellulóz: sejtfal rugalmasságát biztositja  Endoplazmatikus membrán: egész sejtplazmát kitölti tipusa: endoplazmatikus retikulum, amelynek felszinén riboszómák vannak és a fehérjék szintézisének helye  Golgi-hálózat: sejten belüli membránrendszer itt történik az ER által termelt fehérjék és más vegyületek sejtből történő kiválasztása  Lizoszómák: olyan membránnal határolt hólyagocska, amelyik belül üreges lebontó enzimeket tart. autofág, heterofág  Vakuolumok: membránnal határolt üreg, itt gyülnek össze az olajok sejtnedveket tart.: citromsav, almasav, hangyasav gyümölcscukor, szőlőcukor, tejnedv zárványok: aleuron, keményitő Szintestek/plasztiszok: zöld-kloroplasztisz sárga-kloroplasztisz

szintelen-leukoplasztisz: keményitőt, olajat, fehérjét raktároz belső membránok lemezeket alkotnak ⇐ gránumok: lapos korongokból álló oszlopok közte citoplazmából álló alapállomány ∏ sztóma van gránumok membránjához 3 kötve van a pigmentrend. Mitokondrium: (kandrioszómák) növényi sejtalkotó, kettős membránból áll belső membránjai: kriszták, közöttük lévő folyadék: mátrixcitromsavciklus enzimjeit tart. itt játszódik le a citromavciklus és a terminális oxidáció Sejtközpont: sejtszervecske, két centriolumból áll belső mozgásokat, mozgásszerveket, osztódást irányitja Zárvány: tartalék anyagok raktározása Sejtfüggelék: csilló, ostor Többsejtű eukaróta növények Zöldmoszatok törzse A moszatok és harasztok közvetelen ősei. A harmonikamoszatok többsejtes szerveződésüek. A békanyálfajok sejtfonalasak. Tenger saláta telepeket képez. Teleptestes a csillárkamoszat. Vegetativ módon, spórákkal,

ivarsejtekkel Egyedfejlődésük kétszakaszos. Édesvizi fajok Volvox – kolónia, fogaskerékmoszat. – gamétákkal szaporodnak. Sárgamoszatok törzse Ostoros moszatokból származnak. Egysejtű vagy fonalas szerveződésüek Sárgászöld szinűek, ivartalanul, ivarosan szaporodnak. Sárga – xantofil. Kovamoszat. Barnamoszatok törzse 200 – 300 méteres növények, változatos testfelépitésüek. Vegetativ úton, ill rajzóspórákkal szaporodnak. Nemzedékváltakozással fejlődnek Tengerekeben, felszinközelben élnek, mérsékelt és hidegebb vizekben. Testükben brómot és jódot halmoznak fel. Barna – fukoxantin. Vörösmoszatok törzse Ősi kékalgából származnak. Teleptestesek, ajzathoz rögzülve élnek, 200 m mélységig is lehatolnak. Ivartalanul szaporodnak Belölük nyerik az agar – agar anyagot, maely fontos baktérium táptalaj. Vörös – fikoeritin. Moszatok: sárgamoszat barnamoszat zöldmoszat vörösmoszat 4 Mohák törzse autrotróf

szárazföldi növények, az ősi zöldmoszatokból alakultak ki. Fejlődésük megrekedt. Egyedfejlődésük a spórából indul ki ∏ előtelep ∏ mohanövényke. A talajhoz gyökérszerű képződmények rögzitik, levélkéi fotoszintetizálnak. A vizet egész testfelületükön veszik fel, vizszállitó elemei nincsenek. Csúcsán jönnek létre az ivarszervek. A nöi ivarszerven petesejt jön létre, amely vicseppben ostoros mozgással jut el a himivarsejthez. A zigótából spóratartó fejlődik A spóratartó toknyélből és tokból áll, a tokot süveg védi, itt érnek a spórák. Egyedfejlődésük kétszakaszos: ivarsejtet termelő ivaros szakasz, spórát termelő ivartalan szakasz. Májmohák osztálya Csillagos májmoha. Lombos mohák osztálya Tözegmoha, ciprusmoha, ezüstmoha, háztetőmoha, fehérlő vánkosmoha, őszmoha. A növények közül a legfejlettebb szerveződést a hajtásos növények érték el. Három törzsük: harasztok, nyitvatermők,

zárvatermők. A hajtásos növényekre jellemző a differenciálódott sejtekből álló, meghatározott funkciók ellátására képes szövetek kialakulása, amely lehetővé tette a növényei szervek létrejöttét. Növényi szövetek A szövet azonos felépitésű, azonos müködést végző, hasonló alakú sejtekből áll. Osztodószövetek – merisztéma Sejtjei vékony falúak, plazmában dúsak, sejtmagjuk nagy, szüntelen osztódással állandósult szöveteket hoznak létre. A hajtás és gyökér hosszirányú növekedésében játszanak szerepet. A szár vastagodásában a kambium játszik szerepet Állandósult szövetek Növényi szervek külső felületén. Börszövet: felületen kialakult sejtcsoportok összesége, amely védi a növényt, szabályozza a gázcserét és a párologtatást. Kialakulása szerint lehet: ∏ elsődleges – epidermisz: levelet, virágot, termést boritja felületét kutikula, viasz boritja szörképletek: egy- vagy többsejtű,

elágazó el nem ágazó, hajlékony képletek: papillák, fedőszőrök, serteszőrök, kapaszkodószőrök, gyapotszőrök, mirigyszőrök, hidatódaszőrök – rizodermisz: gyökeret boritó börszövet 5 védelme képződményei a gyökérszőrök ∏ másodlagos – periderma: pararéteg bőrszövet nélküli növényi testrész ∏ harmadlagos – ritidoma : héjkéreg, illolajat, alkaloidot tart. A hajtás börszövetén kutikularéteg keletkezik. A kutikula a kutin nevű viaszos anyag vékony rétege, zsirnemű védőanyag, vizzáró, csökkenti a párologtatást, és a kémiai hatások ellen is védelmet nyújt. Ilyen a viaszréteg, a növényi szőrök A börszövetben találhatóak a gázcserenyilások. A gyökér függelékszervei a gyökérszőrök, amely az ion- és vizfelvételben játszik szerepet. A börszövet a t öbbéves növények esetében a hajtás megvastagodása következtében elszakadozik és helyén harmadlagos börszövet: héjkéreg keletkezik,

amely védelmet nyújt. Szállitószövet: hajtásos növényekben; ásványi anyagokat, vizet, szerves anyagokat szállit. ∑ Farész: (xylem) gyökér által felvett vizet és ionokat szállitja a lomblevelek irányába. Elhalt vizszállitósejtekből és csövekből épül fel. Felépitésében több eltérő sejttipus vesz részt. Szállitóelemek a vizszállitósejtek – tracheidák, és a vizszállitócsövek – tracheák: falukat lignin nevű anyag szilárditja. Szilárditóelemek a farostok, melyek elhalt sejtekből állnak. Raktározóelemek a faparenchimák, melyek vékony falúak, megnyúlt jellegűek, plazmában telt, élő sejtekből állnak. Egymás felett elhelyezkedő végein ferdén lemetszettek, igy a nagyobb érintkező felületek gyorsabbá teszik a viz szállitását. Közötte vastag falú, elhalt vizszállitósejtek vannak. Egymáshoz kapcsolódó végeiken a sejtfal lyukacsos, igy a viz könnyen át tud jutni. ∑ Háncsrész: (floem) a szerves anyagot –

asszimilációs terméket jutattja a levelekből az élő sejtekbe. Szövetelemei: szállitóelemek – rostasejtek, sejttipua élő, plazmában dús, megnyúlt sejt. A rostasejtek fala vastag, hosszú; az eg ymás felett érintkező sejtfalak lyukacsosak, a lyukakon keresztül kapcsolat van a sejtek között, és ez teszi lehetővé a nagy molekulájú anyagok áramlását. A rostacsövek egymás felett elhelyezkedő rostasejtekből épülnek fel. Közöttük lévő harántfalak a rostalemezek Szilárditóelemek a háncsrostok. Raktározó elemek a kisérősejtek A háncsparenchima sejtek vékony falúak és plazmatartalmúak. A szállitószövet fa- és háncsrésze között oldalmerisztémák – kambiumok találhatók, amelyek a gyökér és a hajtástengely külső oldalával párhuzamosan helyezkednek el. A növényt vastagitják. 6 Alapszövet: vékony falú sejtek, a sejtek között sejtközötti járatok vannak; a növények bőr és szállitószövetrendszere között

elhelyezkedő, különböző müködésű és felépitésű szövetek gyüjtőneve. Mindaz, amely nem bör- és szállitószövet. I. Valódi alapszövet: élő plazmájú, tápanyagokatraktározó vakuolumokat, szintesteket tartalmazó, vastag falú sejtek épitik fel. ∑ táplálékkészitő (asszimiláló) alapszövet sejtjei zöld szintestet tart., oszlopos szivacsos réteg a levélben ∑ átszellőztető alapszövet sejtközötti járatokban gazdag, hajtást fenntartja ∑ viztartó alapszövet szárban, levélben található, sejtjei vékony falúak, kevés plazmát tartalmaznak; vizmegkötő nyálkával telt öreg találhatók bennük, itt tárolják a vizet ∑ raktározó alapszövet magvakban, gyökerekben, föld alatti szárakban található, tápanyagokat raktároz II. Mechanikai alapszövet: haltást, növényt szilárditja Sejtjei: kollenchima – vastag falú, élő sejtek szklerenchima – szűk üregű, elhalt sejtek különiti el III. Kiválasztó alapszövet:

anyagcseretermék felhalmozása ∑ kiválasztó és tápláléktartó alapszövet v égterméket választja ki és Növényi szervek A hajtásos növények szövetei szerveket képeznek. Gyökér (raaix) magban lévő csirából fejlődik – gyököcske; rögziti a növényt, felveszi a talajból a vizet és a vizben oldott ionokat. Csúcsi része osztodó szövetből álló osztodási zónát képez ∏ tenyészőkúp, amit gyökérsüveg borit. A gyökérsüveg (kaliptra) külső sejtjei elnyálkásodásodnak, gyökérsavat termel – elősegiti a gyökér előrenyomulását. A nehézségi erő irányát követi Az osztódási zóna fölött a megnyúlási zóna van, itt a legerőteljesebb a gyökér hosszirányú növekedése. Fölötte a felszivódási zóna helyezkedik el, amelynek gyökérszőrei végzik a felszivást. Az itt felvett anyagot a szállitási zóna viszi tovább A gyökerek összesége a gyökérzet, amely lehet mellék – vagy főgyökérzet. A gyökérrendszer

kiterjesedése a növénytől és a talajtól függ. Tipusai: főgyökér – oldalgyökér, mellékgyökér, járulékos gyökér: hajtásból fejlődik – kapaszkodó, támasztó, vizi Gyökérmódosulások: raktározó – cukor ∏ cukorrépa cukor és karotin ∏ sárgarépa, petrezselyem gyökérgümő – baktériumok által kialakitott daganatok ∏ pillangósv. léggyökér - valódi: vizpárát köti meg ∏ orchidea - kapaszkodó ∏ borostyán - támasztó 7 - koronagyökér - légzőgyökerek ∏ mocsári ciprus szivógyökér ∏ fagyöngy, vicsorgó gyökértövis: védőszerv A hajtás (cormus) leveles szár. Fiatalkori alakja a rügy (gemma) a hajtás embrionális alakja, amelyet kivűlről rügypikkelyek védenek. Ha ez hiányzik a r ügy csupasz – ostorménfa. A rügy tengelyből és ráboruló levélkezdeményekből áll A levélkezdemények eredése a tengelyről a levélcsomó. A két csomó közötti távolság a szártag (internódium). A rügy

levélkezdeménye közel erednek egymáshoz, igy a rügy rövid szártagú hajtás. Helyzete szerint lehet: csúcsrügy, oldalrügy, hónaljrügy; minősége szerint: hajtásrügy ∏ leveles szár, termőrügy ∏ virág, vegyes rügy ∏ levelet és virágot is kialakit. Rejtett rügy az alvórügy, ami csak a valódi rügyek károsodásakor alakulnak ki. Oldal rügy, csúcsrügy, levélrügy, virágügy, vegyesrügy, hajtórügy, alvórügy Módosulatok: kapaszkodás ∏ kacs – szőlő, tök védőszerv ∏ ágtövis – kökény elterjedés ∏ inda – erdei szamóca raktározás, szaporitás - föld alatti módosult hajtás ∏ gyöktörzs – pongyola pitypang, sárga nőszirom hagyma: rövid szártagú, módosult hajtás a föld alatt ∏ hagymagumó – réti kardvirág A hajtásból gyökerek is fejlődhetnek ∏ járulékos gyökerek: jelentősek a növények vegetativ szervekkel történő szaporodásában. A szár (caulis)a hajtás tengelye, a növény vázát képezi,

meghatározza alakját, a benne futó szállitónyalábok révén biztositja, hogy a gyökér által felvett anyagok a lomblevelekbe jussanak, és a kész szerves anyag eljusson a növény sejtjeihez. Szárcsomókból – nóduszok erednek a levelek. A szöveti felépitése határozza meg a szár tipusát. Két alaptipusa:  fásszár: éveken át fejlödő, évgyűrűs szerkezetű szár az evolúció során elöbb jelent meg, kivűlről héjkéreg boritja, el nem ágazó hajtásrendszert – koronát visel. Ha a törzs magas akkor fáról beszélünk, ha a hajtásrendszer közvetlenül a föld felett van cserjéről beszélünk Korona hajtásai: 3 évnél idősebb – ág 2 éves – gally évi – vessző A fásszár egyik formája a pálmatörzs, amely egyenletes vastagságú és nem ágazik el. A több évig élő növények – fák - idősebb korukra másodlagos szöveteket is létrehoznak. Ezek olyan rétegek, amelyek az elsődleges szöveteket pótolják Az új szilárditó

– és folyadékszállitó szállitószöveteket a növény közepe felé, az új 8 védőszövetek kifelé keletkeznek. Az új szállitószövetek képződését másodlagos vastagodásnak, a kialakult növényz fásszárunak nevezzük. Az összefüggő szállitószövet – rendszer kialakulása a s zár m ásodlagos vastagodásának első lépése. Zárt kambiumgyűrű alakul ki, meky farészt és háncsrészt hoz létre igy összefüggő szállitószövet – henger alakul ki, két része: háncsrész, fatest. A szállitószövetek évről – évre történő vastagodása növeli a gyökerek és szárak átmérőjét. Évgyűrű: egy vegetációs idő alatt létrejött faelemek együttese. Két része: korai pászta: világosabb, puhább, vegetációs időszak elején jön létre késői pászta: sötétebb, keményebb Geszt: fatest elhalt része Szijács: fatest külső, vizszállitásra képes része; szilárdit, tápanyagot raktároz. Az idősebb növények kifelé új

védőszöveteket hoznak létre. Paraalapszövet: (felloderma) másodlagos kéreg Parakambium: (fellogén) osztodószövet, amely paraalapszövetet és paraszövetet hoz létre. Paraszövet: (fellom) Parakéreg: (periderma) Paraszemölcs: (lenticella) paraszövet dudorai, gázcsere  lágyszár: egy vagy két éven át élő, puha állományú, tövén fásodó szár kivűlről börszövet fedi, alatta alapszövetbe futnak a szállitónyalábok, amelyek szórtan és körkörösen helyezkednek el. Tipusok ∑ dudvaszár – héjakut mácsonya, mocsári gólyahir szalmaszár: hosszú, üreges szártagú – réti csenkesz palkaszár: tövén a levelek egymáshoz közel erednek - tavi káka, sás nádszár: kemény, fás szilárditószövetű – bambusz, nád tőkocsány levéltelen, elágazásmentes, virágban vágzödő szár - illatos ibolya, fürtös gyöngyike Szár tipusok: fásszár; lágyszár – dudvaszár, szalmaszár, tőkocsány, tőszár; pálmatörzs Szár módosulás:

gyöktörzs, tarack, gumó, hagyma, hagymagumó, sarjgumó, inda, kacs, tüske, szártövis, kaktuszszár A levelek (fillum) a szár klorofilban gazdag, korlátolt növekdésű, lemez alakú függelékszerve. 9 Felépitését tekintve mindkét oldalát börszövet fedi, a l evél szinét vastag kutikula boritja. Fonákján a gázcserenyilások vannak A levél alsó és felső börszöveti rétege között van a tápláléklészitő alapszövet. Alsó börszövet – levél fonákja - felett van a szivacsos réteg, amely szabálytalan alakú sejtek rétege, a sejtek között sejtközötti járatok vannak. Felső börszövet – levél szine - alatt az oszlopos réteg van, amelynek sejtjei kloroplasztiszokat tartalmaznak. Az oszlopos és szivacsos réteg alkotja a mezofillumot. Levélerek az edénynyalábok folytatásai A gázcserenyilások (sztómák) a börszövet apró nyilásai, melyeken át párologtatás és gázcsere folyik. Két zárósejt alkotja, amely a légrést fogja

közre A zárósejt kloroplasztiszt tartalmaz. A zárósejtek alatt az alapszövetben a légudvar alakul ki, amely a sejtközötti járatokban folytatódik. Müködésük és elhelyezkedésük szerint csoportosithatók. ∑ sziklevelek (kotiledon): csak virágos és magvas növényekre jellemző. A magban lévő csira részei, a csira táplálásában van szerepük, számuk alapján ismerjük a növényeket. ∑ lomblevél: a fotoszintézis, a párologtatás, gázcsere szerve. Részei: levélalap – lomblevél legalsó, kiszélesedő vagy kiemelkedő része levélnyél – levéllemezt és levélalapot köti össze közvetiti a tápanyagot a levél és a szár között, és a fény felé forditja a lemezt. Ha hiányzik a levél ülő levélnyomnyaláb – a szárból elágazó edénynyaláb, mely a levél főere lesz levéllemez – a lomblevél lapos, lemez alakú, zöld, fotoszintetizáló része lehet kerek, sziv, lándzsa, vese, tojásdad alakú válla ék, sziv, nyil, dárda

alakú széle lehet ép vagy bemetszett – fűrészes, csipkés; ha mély a bemetszés, akkor a levél tagolt: karéjos, hasadt, osztott, szeledelt Ha a levélnyélen egy levéllemez található, a levél egyszerű, ha több, összetett. Összetett levél lemezei a levélkék. Ha a levélkék a levélgerinc két oldalán sorban erednek, szárnyasan összetett – kaszanyüg bükköny, ha egy pontból, tenyeresen összetett – vadgesztenye. A levéllemezekben futó szállitónyalábok a l evél erezetét képezik. Az erek lefutása alapján mellékerekből álló, párhuzamos erezetű, és főrekből és oldalerekből álló, hálózatos erezetű lehet a levél. Levelek elhelyezkedése a száron a levélállás: ∏ szórt – szárcsomóból egy levél ered átellenes – egy szárcsomóból két levél ered keresztben átellenes – egymás felett elhelyezkedő levelek 90°kal elfordulnak – méreggyilok örvös – egy szárcsomóból több levél ered – szagos müge tőrózsa

– levélrózsa a szár tövénél összenőtt vállú levél 10 Módosulat: parologtatás ∏ levéltövis – kaktusz pálhalevél – veteményborsó rovarfogás – harmatfű, rence allevél ∏ lomblevél szintje alatt található – hagyma buroklevelei fellevelek ∏ lomblevél szintje felett, lomblevél módosulata fészekpikkely, murvalevelek – Hajtásos növények – coromobionta A növények közül a legfejlettebb szerveződést a hajtásos növények érték el. Három törzsük: harasztok, nyitvatermők, zárvatermők. A hajtásos növényekre jellemző a differenciálódott sejtekből álló, meghatározott funkciók ellátására képes szövetek kialakulása, amely lehetővé tette a növényei szervek létrejöttét. Korpafüvek Ősharasztok zsurlók páfrányok nyitvatermők magvaspáfrányok zárvatermők Harasztok törzse (Pteridophyta) A harasztok a földtörténeti korban a szilurban jelentek meg. Őseik a zöldmoszatok voltak. Felépitésüket

tekintve valódi szárral, levéllel, gyökérrel rendelkeznek Levelük változatos alakulású, kutikulával fedett és gázcserenyilásokat tartalmaz. Levélerezetük villásan elágazó. A szár, levél és gyökér fejlett háncs – és farészből álló edénynyalábokkal rendelkezik, melyekben jellegzetesen fásodott vizszállitó elemek találhatók. Igazi virágjuk nincs, helyette a levél fonákán a spóratartó tokban fejlődött spórák találhatók. Egyedfejlődésük kétszakaszos. A spórákból, ha nedves talajba kerül, az előtelep fejlődik. Az előtelepen jönnek létre az ivarszervek makrospóra ∏ női ivarszervet; mikrospóra ∏ him ivarszervet fejlesztő előtelep. A női ivarszervekben keletkező petesejtet kémiai inger hatására az előtelepet boritó vizcseppben, ostoros mozgással keresik fel a himivarsejtek, majd közülök egy megtermékenyiti. Az egyesülésből létrejön a zigóta, majd kialakul belőle a harasztnövény. A harasztok leveleiken

hozzák létre az ivartalan szaporitó sejtjeiket, a spórákat, amelyek a talajra jutva fejlődésnek indulnak. A haraszt az ivaros szakaszban fejletlen, az ivartalan, spóratermő szakaszban válik fejlett növényé. Korpafüvek osztálya - lycopodiatae Villásan elágazó hajtásrendszerrel, sűrűn álló, kicsiny szálas levelekkel rendelkező ösi szerveződésű harasztok tartoznak ide. „Élő kövületek” Leveleik apró, spóráikat a hajtáscsúcson kialakuló spóratermőleveleik tövében hozzák létre. Kapcsos korpafű, ruvaöröm. Zsurlók osztálya - sphenopsida Képviselőinek levelei hüvellyé csökevényesedtek és az izelt száron örvös állású hajtásrészek vannak. Leveleik aprók, pikkelyszerűek, a fotoszintézis a hajtások szárában zajlik. A mezei zsurlón kora tavasszal barnás szinű, egyszerű spóratermő 11 hajtás fejlődik. Csúcsán pajzs alakú tartólevelek fonákán találjuk a spórataró tokokat A tavaszi hajtás elpusztulása után

fejlődik a zöld, örvös állású hajtásrészekkel tagolt nyári hajtás. Nyirkos szántókon elterjedt Óriás zsurló, hosszú zsurló, mocsári zsurló, kigyónyelv. Páfrányok osztály – tilicatae Föld feletti törzsön vagy föld alatti hajtásrendszerükből hozzák nagyméretű, erősen tagolt lombleveleiket. Spóráikat a fajok nagy része a levél fonákán lévő spóratermő tokokban érlelik. Az erdei pajzsika a nedves, árnyékos erdők páfránya Mészkőszurdokokban él a tagolatlan levelű gimpáfrány. Az édesgyökerű páfrány és az aranyos fodorka az árnyas sziklákon él. Nyitvatermők törzse ( gymnospermatophyta) Az ősi harasztokból a magvaspáfrányokon keresztül fejlődtek ki. Szárazföldiek, a viztől teljesen elszakadtak. Szövetes, hajtásos, virágos növények, de nincs termésük Gyökérszörük, igazi szállitóedények nincsenek. Lomblevelek örökzöldek, tű vagy pikkely alakúak, viaszosak. Viráguk egyivarú, egylaki vagy kétlaki,

szélmegporzással szaporodnak. Magházuk nincs, mivel a termőlevelek nem zárultak össze, igy a magkezdemények a termőleveleken szabadon ülnek – tobozvirágzat. Termés nincs, a toboz a magvakat hordozó hajtás. Magvakkal szaporodnak, nemzedékváltakozással fejlődnek. Ivaros – haploid nemzedék spórából fejlődik. A magkezdemény a női jellegű előtelep, benne fejlődnek a petesejtek. A virágporszem a him jellegű előtelep, himivarsejt képződik belőle. A tobozvirágzat szabadon álló magkezdeményére hulló virágporszem együtteséből lesz a zigóta. Ivartalan – diploid nemzedék a zigótából fejlődik. A mag állapotba nyugalmi szakasz iktatódik be, gyökérre, szárra, levélre, virágra tagolódik. A spórák meiózissal képződnek, a magkezdeményt képző haploid sejt, illetve a virágporszemet képző haploid sejt a spóra. Fenyők osztálya Lucfenyő, erdei fenyő, feketefenyő Ciprusfélék osztálya Közönséges boróka Mocsárciprusfélék

osztálya Mamutfenyő Zárvatermők törzse – angiospermae Megjelenésük a jura végére tehető. Elterjedésük annak köszönhető, hogy szaporodás módjuk magas szintre jutott. A magkezdemények a termőlevelek összenövésével keletkező zárt magházban fejlődnek. Megjelenik a lágyszár, valódi edénynyalábjaik vannak. A megporzás szél és rovar útján történik. A megtermékenyités után a termőből termés alakul ki, melyben a magvak védve vannak. Megjelentek a vizszállitó csövek, amely gyors vizszállitást és párologtatást eredményezett. A lágyszár, a szórt levélállás, a virágzatok megjelenése sokkal előnyösebb. Őszárvatermők ∏ kétszikűek 12 ∏ tavirózsfélék (egyszikűek) A mohák és a harasztok ivaros szaporodása még nedves környezetet igényel. Szárazabb területen való elterjedésüket akadályozta az előtelep kiszáradása, és igy a megtermékenyités elmaradáasának veszélye. A viztől, mint közegtől való

elszakadást a virág kialakulása valósitotta meg. A virág módosult levelekből álló, korlátolt növekedésű, rövid szártagú szaporitóhajtás. A virág tengelye megnyúlt, alsó része a kocsány A kocsány kiszélesedő része a vacok, amelyen a virág ül. Kivűlről a virágot takarólevelek óvják sziromlevél:belső takarólevél – együttes a párta ( korolla), amely sziromlevelekből áll Takarólevelek szaporitószerveket körülvevő finom, általában szines levelek, illatos csészelevél: külső takarólevél – együttes a csésze (kálix), amely csészelevelekből áll apró zöld levelek a bimbó körül A csészelevelek rendszerint zöldek, a s ziromlevelek szinesek. Ha a csésze – és a sziromlevél egyforma, akkor lepelről (tepalumok) beszélünk. A virág porzó – és termőtáját az ugyancsak levéleredetű porzók és termők képzik. A porzók portószálból és a hozzájuk kapcsolódó portokokból állnak. A termő részei a bibe és a

magház A bibe bibepárnája bibeszálon keresztül áll kapcsolatban a magházzal. virágporszemek Termő Ivarlevelek Porzó Bibe: termő csúcsa, ragadós felszinéhez hozzáragadnak a bibeszál: a bibét a magházzal köti össze magház Portok: benne pollen porzószál Ha a termő a vackon ül, a virág felső állású. Ha félig a vacokba süllyed, a virág középső állású, ha teljesen a vacokba süllyedve, alsóállású. A porzó evolúciós szempontból a mikrospórát termelő levélnek, a termő pedig a makróspórát termelő levélnek felel meg. A portokban lévő pollenzsákok a mikróspóra tokjai. A termőben lévő magkezdemény pedig a makrospóra tokjának felel meg A pollenzsákból kiszabaduló pollen a mikrospóra, a magkezdeményt képező embriózsák kiindulási sejtje pedig a makrospóra. Virágpor: (pollen) a porzók által termelt apró sejtek. Minden pollenszemben két sejtmag képződik, amelynek egyike a generativ mag, kettéosztódva két magot

hoz létre. A másik mag, a vegetativ nem osztódik 13 Magkezdemények: A női szaporitószervben, a magházban találhatók. Megtermékenyités után belőle fejlődnek a magok. Részei: embriózsák, magkezdeményburok, csirakapu. Megporzás: a bibére kerülő vegeativ sejt felbontja a bibeszál laza szövetét, a generativ sejt pedig a keletkezett pollentömlőn keresztül levándorol az embriózsák felé. Vándorlás közben a generativ sejt kettéosztódik ∏ gaméta 1, gaméta 2 A gaméta 1. a p etesejttel egyesül és kialakul a z igóta A gaméta 2 a k ét központi maggal egyesül. Megporzás fajtái: idegenmegporzás, önmegporzás, s zélmegporzás, rovarmegporzás, vizmegporzás. A virág járulékos részei a nektáriumok: cukros nedvet termelő mirigyszőrök, melyek apró kehelyszerű képződmények a termőlevelek alapjánál vagy közöttük, a vacokon. Az itt összegyülő édes nedv a háncsrész szállitóelemeiből származik a rovarok odacsalogatására.

Egyivarú: vagy csak porzó, vagy csak termő van a virágon Kétivarú: termő is, porzó is van a virágon Egylaki: olyan növény, melyen a porzós és termős virágok ugyanazon a növényen, de külön virágban fejlődnek Kétlaki: olyan növény, melynek porzós és termős virágai külön egyeden fejlődnek A virágos növények jelentős részénél a virágok nem magánosak, hanem többesével, szabályos elrendezésben helyezkednek el. Ez a virágzat Virágzat egyszerű fürtös - fürt - füzér - torzsa - toboz - fészek - sátor - ernyő - gomb összetett bogas fürtös - forgó - buga - kunkor - legyező bogas - bogernyő Virágzat: (inflorescencia) több virágból álló, lomblevél nélküli reproduktativ hajtás. Ha a v irágzati tengely nem ágazik el, a v irágzat egyszerű, ha elágazik összetett. A virágzatok két alaptipusa a fürtös – és bogasvirágzat. Fürtös: a virágok tengelyei a virágzati főtengelyt nem nővik túl. Tipusai: füzér,

összetett kalász, torzs, gomb, sátor, ernyős, fürt, fészkes. Bogas: a virágok tengelyei a virágzati főtengelyt túlnövik. Tipusai: álernyő, bogernyő, ecset, egyes bog, forgó, legyező, sarló. Virágtipusok:csöves, nyelves, harang alakú, sarkantyús, ajakos, pillangós, tölcsér, tányér, csillag, korsó, tátogató, orchidea. 14 A megtermékenyités követően a zigótából kifejlődik a csira, amely a gyökérrendszert kialakitó gyököcskére (radikula), sziklevélre és a hajtásrendszert létrehozó rügyecskére (plumula) tagolódik. A központi sejtből a mag tápláló szövete képződik A magot a csira, tápszövet, maghéj képezi A mag a termésben érik meg. Gyököcske gyökérrend. Zigóta (2n) Csira Rügyecske hajtásrend. Petesejt (n) + gaméta 1. (n) Központi sejtek (2n) + gaméta 2. (n) Tápszövet (2n) Magkezdemény buroklevelei Maghéj Magkezdemény magkezd. és magházat Mag (semen) ∏ összekötő nyél maghéj rügyecske,

gyököcske táplálószövet: védi, táplálja a csirát sziklevél (kotiledon): csira részét képző levél Magház termő ribizli, r észei: köldök (hilum): Termés: (fructus) védi a magot, segiti a növény elterjedését Áltermés: termés kialakitásában Valódi: termés kialakitásásban a más virágrész is részt vesz - almatermés, füge, csipkebogyó szamóca, eperfa vesz részt Száraz Felnyiló: szarkaláb, lucerna, mustár, pásztortáska Húsos Bogyótermés: egres, becőtermése, csattanó maszlag toktermése szőlő, paradicsom, dinnye, tök Fel nem nyiló: gabonafélék szemtermése, napraforgó Csonthéjas: dió, cserresznye, kaszattermése, kapor ikerkaszat termése, kocsányos tölgy szilva, őszibarack makktermése, mezei zsálya makkocskája, szil, virágos kőris lependéke, juharfajok ikerlependéktermése 15 Kétszikűek osztálya – dicotyledonae Magjuk két sziklevelt tartalmaz, melynek a t ápanyagraktározásban van fontos

szerepe. Főgyökérzetük van, száruk elágazó fás vagy lágyszár A szállitónyalábok szabályos körben hekyezkednek el. Levelük levélalappal kapcsolódik ∏ levélnyél ∏ levéllemez. Gázcserenyilások a levél fonákjána vannak A virágtagok száma 5 vagy 4 Ajakosok családja: csombormenta, szennyesinfű, enyves zsálya, piros árvacsalán, szőrős kenderkefű, peszterce, macskahere, tarlóvirág, tisztesfű, fehér permetefű, borsófű, kerek repkény Bengefélék családja: varjútövis, kutyabenge, szőlő Bodzafélék családja: ostorménfa, földi bodza Boglárkafélék családja : vetési boglárka, tavaszi hérics, mezei szarkaláb, hunyor, galambvirág,leány kökörcsin, réti iszlag, erdei szellőrózsa, mocsári gólyahir, salátaboglárka, réti boglárka Borbolyafélék családja: sóskaborbolya Borostyánfélék családja: borostyán Burgonyfélék családja: keserű, fekete csucsor, paradicsom, paprika, paradicsom, burgonya, zsidócseresznye,

nadragulya, beléndek, petúnia, maszlag Bükkfafélék családja: bükk, csertölgy, molyhos tölgy, dió, gesztenye Csalánfélék családja: nagy csalán Disznóparéjfélék családja: szörös disznóparéj Érdeslevelüek családja: törjekigyószisz, fekete nadálytő, orvosi atracél, mocsári nefelejcs, erdei gyöngyköles, orvosi tüdőfű Ernyősök családja: kék iringó, ördögszekér, sárgarépa, zamatos turbolya, medvetalp, erdei angyalgyökér, paszternák, kapor, őzsaláta, földitömjén,podagrafű, foltos bürök, bóditó baraboly Ezüstfafélék családja: keskenylevelű ezüstfa Fagyöngyfélék családja: fagyöngy Farkasalmafélék családja: farkasalma, kapotnyak Fészkesek családja: parlagfű, szamárkenyér, imola, varádics, aszat, bogáncs, kender, százszorszép, kamilla, dália, zergevirág, aggófű, seprence, pipitér, cickafark, gyermekláncfű Füzényfélék családja: réti füzény Fűzfafélék családja: fűz, nyár Galajfélék családja:

szagos müge, tejoltó galaj Gólyaorrfélék családja: bürök gémorr, piros gólyaorr Hangafélék családja: csarab, áfonya Harangvirágfélék családja: harangvirág Hársafélék családja: ezüst hárs, kislevelű hárs Ibolyafélék családja: ibolya, árvácska Juharfélék családja: zöld juhar, korai juhar, vadgesztenye Kankalinfélék családja: békaliliom, ciklámen, kankalin, lizinka Kecskerágófélék családja: bibircses kecskerágó Kenderfélék családja: felfutó komló, kender Keresztesvirágúak családja: káposzta, répcsény, estike, kányafű, répcsényretek, vadrepce, tatorján, pásztortáska, zsázsa, hamuka, ternye, torma Keserűfűfélék családja:paréjlórom, sóska, keserűfű Kőtörőfélék családja: egres, ribizli, veselke, gumós kőtörőfű Kutyatejfélék családja: erdi szélfű, napraforgó kutyatej, szineváltó kutyatej, pusztai kutyatej 16 Lenfélék családja: len Libatopfélék családja: sziksófű, laboda, libatop

Ligetszépefélék családja: parlagi ligetszépe, borzas füzika, erdei dérce Macskagyökérfélék: orvosi macskagyökér Mácsonyfélék családja: héjakútmácsony, varfű, vajszinű ördögszem Madársóskafélék családja: madársóska Mákfélék családja: pipacs, vérehulló fecskefű, füstike, keltike Mályvafélék családja: parlagi madármályva, orvosi ziliz Meténgfélék családja: pusztai meténg Nyirfafélék családja: mogyoró, gyertyán, nyir Olajfafélék családja: vörös köris, magas köris, fagyal, orgona Orbáncfűfélék családja: orbáncfű Pillangósviráguak osztálya: festő rekettye, szaravs kerep, tövises iglice, sárkereplucerna, takarmánylucerna, fehér here, lóhere, veteménybab, fürtös zanót, akác, dudafürt, aranyeső, tarka koronafürt, szártalan csüdfű, veteményborsó, kaszanyügbükköny, nagyvirágú lednek, henye boroszlán Platánfélék családja: juharlevelű platán Rencefélék családja: közönséges rence

Rezedafélék családja: vadrezeda Rózsafélék családja: mérsékelt övi család, fás – lágyszárú növények, szórt állású, pálha levelekkel. A virágtagok száma 5 vagy ennek többszöröse; vadalma, vadkörte, egybibés galagonya, lisztes berkenye, sajmeggy, vadcseresznye, meggy, kökény, nemes szilva, kajszibarack, mandula, őszibarack, gyepűrózsa, madárberkenye,málna, hamvas szeder, szeder, palástfűfajok, őszi vérfű, csabire, parlófű, tündérfürt, koloncos legyezőfű, libapimpó, szamóca, ezüst pimpó Selyemkórófélék családja: vadpaprika, selyemkóró Somfélék családja: húsos som, veresgyűrűsom Sulyomfélék családja: sulyom Süllőhinárfélék családja: süllőhinár Szegfűfélék családja: szegfű, konkoly, fehér mécsvirág, szappanfű, ezüstvirág, tyúkhúr Szilfélék családja: mezei szil Szömörcefélék családja: cserszömörce Szuharfélék családja: naprózsa, napvirág Szulákfélék családja: arankafajok, apró

szulák, sövényszulák Tárnicsfélék családja:kis ezerjófű, fecsketárnica, kornistárnics Tátogatófélék családja: vicsorgó, ökörfarkkoró, perzsa veronika, csörgő kakascimer, sárga gyűszűvirág, kerti oroszlánszáj Tökfélék családja: süntök, dinnye, uborka Tündérrózsafélék családja: itt váltak ki az egyszikűek; fehér tündérrózsa, tavirózsa Útifűfélék családja: réti útifű Vajvirágfélék családja: vajvirág Varjúhájfélék családja: sárga kövirózsa, fali kövirózsa, rózsás kövirózsa, fehér varjúháj Egyszikűek osztálya – monocotyledonae Magjuk egy sziklevéllel csirázik. Bojtos gyökérzete, lágyszára van Szállitónyalábjai szórtak. Levelek párhuzamos erezetűek, sztómák a szinen is és a fonákon is vannak Virágtagok száma 3. Amarlilliszfélék családja: hóvirág, tavasz tőzike, nyári tőzike, fehér nárcisz, vetővirág 17 Békabuzogányfélék családja: ágas békabuzogány Békalencsefélék

csládja: békalencse Békaszőlőfélék családja: imbolygó békaszőlő Békatutajfélék családja: békatutaj, kolokán Gyékényfélék családaj: bodnározó gyékény Hidőrfélék családja: nyilfű, vizi hidőr Kontyvirágfélék családja: kontyvirág Kosborfélék családja: madárfészek, pókbangó, mocsári nőszőfű, kétlevelű sarkvirág, agárkosbor Liliomfélék családja: lónyelvű csodabogyó, salamonpecsét, egyhajúvirág, magyar kikerics, hagyma, sárgaliliom, gyöngyvirág, fürtös gyöngyike, farkaszőlő, fehér zászpa, ernyős madártej, ligeti csillagvirág, kóny madártej, liliom, tyúktaréj Nősziromfélék családja: réti kardvirág, sáfrány, nőszirom Pázsitfűvek családja: állomány – gyepalkotók, szalmaszáruk van; árpa, búza, rozsmuhar, kukorica, sáskanád, fehértippan, abrakzab, árva rozsnok, perje, csenkesz Sásfélék családja: rókasás, ujjas sás, réti sás, szürkekáka, barna palka, zsióka, tavi káka Szittyófélék

családja: szittyók Növények anyagszállitása A viz a növények számára tápanyag, oldószer, reakcióközeg, reakciópartner. A fotoszintézishez szükséges hidrogént a vizből veszi fel. Duzzadás: szilárd test folyadékot sziv magába, nő a térfogata. Azonos a plazma hidratációjával: az elektromosan töltött részecskék maguk köré vizburkot vonzanak, hidratálódnak. Diffúzió: az anyag molekuláinak termikus mozgása, amely a térben való egyenletes eloszlásra irányul. A mozgás mindig a nagyobb koncentráció felöl a kisebb felé irányul. lassitott diffúzió: a hártya átereszti az oldószert, és az oldott anyagot. Ozmózis: (sejthártya) két különböző, de azonos oldószerű és hőmérsékletű folyadék féligáteresztő hártyán érintkezik egymással. A kevésbé töményebb oldatból az oldószer a hártyán keresztül benyomul a töményebb oldatba és felhigitja, a töményebb oldat fizikai nyomása nő. Ha a hártya az oldószer

molekuláit átereszti, az oldott anyag részecskéit viszont nem, akkor féligáteresztő szemipermeábilis hártyának nevezzük, és ezen a hártyán keresztül az oldószer a higabb oldatból a töményebb oldatba áramlik. ∏ beáramlás: endozmózis ∏ kilépés: exozmózis ∑ ozmotikus nyomás: amikor a fizikai nyomás annyira megnő, hogy egyensúlyt tud tartani a koncentrációkülönbség miatti oldószerbeáramlással, dinamikus egyensóly alakul ki az exozmózis és endozmózis között dinamikus egyensúlyi állapot van ugyanannyi viz áramlik be, mint ki Plazmolizis:a központi vakuolum annyira összezsugorodik, hogy magával húzza a citoplazmát, amely leválik a sejtfalról 18 leválik a plazmaleválás, a s ejt a s ejtnedvnél töményebb oldatba kerül, a sejtplazma sejtfalról Deplazmolizis: plazmolizált állapot megszűnése Hipertóniás oldat: töményebb oldat Hipotóniás oldat: higabb oldat Izotóniás oldat: azonos töménységű oldat A

vizfelvétel három szakasza:  környezetből a sejtfalba sejtfalból a plazmába  abszorcióval: kötött formába kerül át a viz a vizmolekulák az egyik plazmarészecske hidrátburkáról a másik részecske hidrátburkára kerülnek ∏ vándorlás - migráció  plazmából a szomszédos sejtekebe, a sejtek szivóerejével Növényi sejt szivóereje A növényi sejtek vizfelvételét a szivóerejük határozza meg. az ozmozis érték (P) a környezet és a ci toplazma oldatának Függ: töménységkülönbségéből adódó szivóerő turgornyomás (T) a sejtfal csökkent tágulékonysága miatt kialakuló ellennyomás és a viz kipréselődik a sejtből Sz=P-T Turgor: az ozmózisnyomás nyomást gyakorol a sejthártyára, ill. a sejtfalra, egyban a sejthártya ill. a sejtfal a plazmára; ez a kétirányú mozgás alakitja ki a növények rugalmas és szilárd tartását. Az egészséges növények sejtjeinek állapota, mikor a sejt több vizet már nem képes felvenni.

A sejtnedv (cukor és ásványi anyagok oldata) ozmózis útján vizet vesz fel, a központi vakuolum teljes nagyságára tágul. További tágulás azért nem lehetséges, mert az igy kialakult turgornyomást a m erev sejtfal ellensúlyozza. A tugorállapotú sejtek révén a növény egyenesen áll. Növényi szervezet vizfelvétele A vizet a g yökérzeten keresztül veszi fel, azon belül is a f elszivó zóna gyökérszörsejtjei. A gyökérszörök hozzánőnek a talajszemcsékhez A talajból a gravitációs és kapilláris vizet veszi föl. A talaj üregeiben a nehézségi erő hatására a gravitációs viz a mélybe jut, ahol kapilláris vizzé alakul. A kapilláris vizet a talaj felületi feszültsége tartja meg. Párologtatás 19 Az a jelenség amikor a növények vizgőz formájában vizet adnak le. Ezáltal szivóerő keletkezik, amely a gyökértől a levelekig összefüggő szállitószövet-rendszeren keresztül a l evelekbe szivja a v izet. A növények a

kutikulán keresztül és gázcserenyilások segitségével párologtatnak. A kutikulás párologtataás esetén a börszöveti sejtek vize párolog el. A gázcserenyiláson törénő párologtatáskor a levél sejtközötti jártaiba jutó vizpára távozik el. ∧ vizgőz leadása az alapszöveti sejtekből a sejtközötti járatokba (levélben összefüggő járatok vannak) ∧ sztómák vizgőzleadása gázcserenyilás: két zárósejt, közte légrés; zárósejt alatt légudvar, ahova sejtközötti járatok torkollnak Légrés nyilása: légrést körülvevő sejtfal megvastagszik, zárósejt tugornövekedése vagy térfogat-nagyobbodása alkalmával a klégrést körülvevő falrészletek eltávolodnak egymástól, a zárósejtek kifelé görbülnek A gázcserenyilásoknak aktiv és passziv mozgásaik vannak. + aktiv: zárósejtek tugormozgása miatt fotoaktiv nyitódás: fény hatására fotoaktiv záródás: fény hiányakor hidroaktiv záródás: erős párologtatáskor,

vizveszteségkor + passziv: a zárósejtekkel szomszédos börszöveti sejtek tugorváltozása miatt A levegő relativ páratartalmának csökkenése fokozza a párologtatás mértékét, a páratartalom növekedése csökkenti. Befolyásoló tényező a levegő mozgása, hömérséglete, közvetlen fény, sztómák helyzete. Higrofita növények vizes-árnyékos helyen élnek, gázcserenyilásaik kiemelkednek; mérsekelt talajnedvességet igénylő mezofita növények gázcserenyilásai egy szinten helyezkednek el a környező börszöveti sejtekkel; száraz helyen élő xerofita növények gázcserenyilásai alatta helyezkednek el. A vastag kutikula, viaszréteg és növényi szörök ( trichomák) csökkentik a párologtatást. A sztómák nyitódásának, záródásának napi ritmusa van: reggel kezd nyilni, délelött a legnyitottabb, délben, este lassa záródik. Szárazságban, nagy melegben zártak Transzspirációs áramlás A növényekben a párologtatás nyomán kialakuló

szivóerő hozza létre. Ha a növény külső sejtjei vizet párologtatnak, vakuolumaikban megnő az ásványi só és cukrok koncentrációja belsőbb sejtekhez képest, igy ezekből ozmózis útján vizet vesznek fel. Ez a viz a farészből pótlódik a kapillárisjelenség alapján. Kapillárisjelenség 20 A folyadékok vékony csövekben felfelé áramlanak a molekuláik egymás közti, ill. a folyadékmolekulák és a cső fala közti vonzóerők hatására. Gyökérnyomás Egyes növényekben a gyökér mérhető nyomással szállitja a vizet a hajtás felé. A viz a talajból a gyökér rétegein keresztül ozmotikus hatásra vándorol, eljut a vizszállitócsövekbe, innen a párologtatásból adodó szivóhatás jutattja a felsőbb részekbe. Gyökérnyomás és párologtatás = szivóerő A gyökerek által felvett viz alsó mozgatója a gyökérnyomás. A gyökérnyomás a vizet a szállitónyalábok faelemeibe préseli. A jelenséget a könnyezéssel és

cseppkiválasztással bizonyithato. Könnyezés: friss növényi sebből nedv szivárog ki. Cseppkiválasztás: (guttáció) a növényben lévő felesleges viz csepp formájában való leadása. Ez akkor kerül előtérbe amikor nagy a páratart, a növények nem tudnak párologtatni. A levelek csúcsán, szélén figyelhető meg ∏ harmatcseppek A cseppkiválasztás szervecskéi a viznyilások (hidatódák). A vizcsepp kiválasztás jól mutatja a gyökérnyomás jelentőségét, ilyenkor a párologtatás lecsökken, az ebből adódó szivóerő nem müködik. A vizoszlop mégis eléri a leveleket ∏ a gyökérnyomás jelentős energiafejlesztésre készteti a növényt. A gyökerek által felvett viz alsó mozgatója a gyökérnyomás, felső mozgatója a párologtatásból keletkező szivóerő. Ehhez a napsugárzás energiája kell A párologtatás vizet von el a levelekből, ahol szivóhatás keletkezik, amely a s zár és gyökér edénynyalábjaira hat. A gyökértől a

levél felé összefüggő vizoszlop halad a nyomáskülönbség kiegyenlitésére. A vizmozgás kulcstényezője a vizmolekulák kohéziós ereje, amely meggátolja, hogy a kialakult vizoszlop a saját súlya vagy a feszitettsége miatt szétszakadjon. A gyökérzet viz-és sófelvétele aktiv transzportal történik, az ionok a gyökérszörökön keresztül jutnak be. Ásványi sók szállitása: ∧ tenyészőcsúcsok felé: N, P, K útja ∧ gyökérszörtől a gyökérbe ∧ oldalirányú áthelyezódés: a vizszállitó csövekből ásványi ósk ionjai jutnak át a háncsrészbe A kész szerves anyagok ( asszimilátumok) a háncsrészben szállitódnak Növények vizegyensúlya A növények párologtatása és vizfelvétele közötti arányt vizegyensúlynak nevezzük. Tartós szárazságkor ez megbomlik-vizdeficit. A vizdeficit elöször a tugorállapot csökkenésében, a szövetekben és a levélzet petyhüdtségében-lankadásában nyilvánul meg. A lankadás a

plazmakolloidok hidratációs burkának vékonyodását és a sejt életfolyamatainak gátoltságát idézi elő. Tartós szárazság esetén ez visszafordithatatlan-hervadás. Hervadás esetén a gyökérszörök elszáradnak, a talaj és növény között megszűnik a kapcsolat, a növény kiszárad. Növények áramlási rendszere A növényi szervezetben kettős áramlási rendszer van. 21 Farész:a talajból felvett vizet és ásváyni anyagokat szállitja a levelek felé Háncsrész: a fotoszintézisben termelt anyagokat szállitja a felhasználási helyre Növények táplákozása Nitrogén hiányában a növény növekedése gátolt, világoszöld vagysárgászöld szinű lesz, az alsó levelek sárgulnak, a levélerek vörösek, a gyökerek nyúltak elágazóak. A nitrogén a vegetativ szervek felépitésében jelentős. A növények legjelentősebb nitrogénforrása a talaj nitráttartalma. A nitrátsókat a talajban élő nitrifikáló baktériumok állitják elő. A

felvett nitrátionok az aminosvak és az egyéb nitrogéntartalmú vegyületek szintéziséhez használódnak fel. A sejtben elöször nitritté ( -NO 2 ) majd ammóniává ( NH 2 ) redulálódnak. Az ammónia ezután egy karbonsavval aminosavvá alakul Foszfor hiányában az egész növény sötétzöld, a levelek szélei sárgulnak. A foszfor a reprodukciós szervek fejlődésében jelentős. Kálium hiányában a növényi sejtek tugora csökken. A kálium nélkülözhetetlen a szénhidrátok szintézisében, raktározásában,a sejtfalak képződésében, a csirázásban. Fontos még: kén, kálcium, magnézium, vas, bór, mangán, cink, réz, molibdén, nátrium, klór, jód. Liebig minimumtörvénye: Az egyes tápanyagféleségeket a legkisebb mennyiségben jelenlévő anyagok arányában hasznositja a növény. Visszatérés törvénye: a növénytermesztéssel talajból elvett elemi tápanyagokat a megfelelő formában és mennyiségben kell pótolni. A viz és sók felvétele

egymástól eltérő folyamat. A sejt plazmája a környezte anyagaiban válogat, csak azokat veszi fel, amelyekre szükség van. A gyökérszörsejtek ionfelvételében három folyamat figyelhető meg: ∑ felületi megkötés ( adszorpció): elektrosztatikai és Van der Waals-hatás alapján az ionokat a sejtfalba, majd a plazma felületéhez juttatják ∑ aktiv transport: légzéssel összefüggő biológiai mech. az ionok áramoltatásához a l égzés szolgáltat energiát ∑ továbbitás: iontovábbitás aktiv transzportal Növények épitőanyagcsere-folyamatai A növények egyedülálló müködése a fotoszintézis, amelynek során szén-dioxidból és vizből a Nap energiájának felhasználásával szerves anyagokat termelnek. A fotoszintézis sejtszervecskéi az asszimiláló alapszövet sejtjeiben lévő zöld szintestek ( kloropasztiszok). Zöld-klorofilok és sárga-karotinoidok festékanyagai összegyűjtik a 22 Nap fényenergiáját, és átalakitják kémiai

energiává. A fotoszintézis lényege, hogy a fényenergia hatására elektronok jutnak egy elektronfelvevőre. CO 2 +H 2 O + Fényenergia --> (CH 2 O)+O 2 +H 2 O A folyamatot két részre oszthatjuk: fényszakasz: fény jelenlétében megy végbe, ebben a szakaszban szabadul fel a vizből a molekuláris oxigén és a szén-dioxid redukálásához szükséges NADPH a viz elbomlik fotolizis, a fényenergia megkötődik, oxigén keletkezik sötétszakaszban: történik a szén-dioxid megkötése és redukciója ∏ glükóz Éjszaka a fotoszintézis fényszakasza szünetel, a nappal felhalmozodott keményitő szacharózzá vagy glükózzá hidrolizálódik, és a felhasználás vagy raktározás helyére vándorol. Itt ismét viszzaalakul keményitővé A fotoszintézis az élet szempontjából a legfontosabb biológiai folyamat, ekkor keletkeznek szervetlen vegyületből a szénhidrátok, valamint az oxigén. Autrotróf szervezetek önálló táplálkozású élő szervezetek,

amelyek táplálkozásuk során a külvilágból származó szervetlen anyagokat külső energiaforrás segitségével nagy energiájú vegyületekké, szerves anyagokká alakitják. A külső energia forrássa napfény ∏ fotoszintézis, ha kémiai energia ∏ kemoszintézis. Kemoszintézis során a legalacsonyabb rendű szervezetek szén-dioxidból szerves vegyületeket állitanak elő, melyhez az energiát a környezetükben előforduló szervetlen anyagok oxidálása révén nyerik. Az eloxidált anyagtól függően lehet: nitrifikáló, hidrogén-, metán-, vas-, kénbaktérium. A nitrifikáló baktériumok közül a nitritbaktérium a szerves nitrogénvegyületek rodhadása során keletkező ammóniát oxidálják nitritekké ( NH 3 ∏ NO 2¯ ), a nitrátbaktériumok pedig a keletkezett nitriteket oxidálják tovább nitrátokká (NO 2¯ ∏ NO 3¯ ). Ezzel a talaj felvehető nitrogéntartalmát jelentősen gazdagitják. Heterotróf szervezetek a külvilágból kész szerves

anyagokat vesznek fel, és ezeket alakitják át saját szervezetük anyagává. Az energiát a f elvett szerves anyag lebontásából nyerik. • szimbiózis: kölcsönösen elönyös együttélés pl.: nitrogénkötőbakt és pillangósvirágú növények • inszektivorizmus: rovaremésztés; olyan kloroillal rendelkező, fotoszintézist végző növény, amelynek fejlődéséhez állati fehérje is szükséges rovaremésztő növények: kereklevelű harmatfű kancsóka, Vénusz légycsapója • parazitizmus: élőködés peronoszpóra, szúnyog, kullancs, bélcsatornában élősködők • szaprofágia: korhadékevés: az állatok bomló növényi vagy állati tápanyaggal történő táplálkozása • szaprofitizmus: korhadékbontás növények egyik táplákozási tipusa, elhalt tápanyagok Növények lebontóanyagcsere-folyamatai 23 A lebontás ( disszimiláció) során az épitőfolyamatok közben megkötött energia felszabadul, és fedezi a szervezet

energiaszükségletét. Két csoportja: anaerob, aerob Anaerob szervezetek életfolyamataikhoz a levegő oxigénjét nem igénylik. Az obligát szervezetek kizárólag oxigénmentedós környezetben képesek élni: tetanuszbaktérium. A fakultativ anaerob szervezetek oxigénmentes és oxigéndús környezetben is megélnek: élesztőgombák. Az anaerob lebontófolyamatok során a szénhidrátokból felszabaduló hidrogénataomok, protonok és elektronok valamilyen vegyülethez kötődnek. Erjedés ( fermentáció) föbb fajtáit a végtermék alapján különböztetjük meg: alkoholos erjedés során a glükózból etil-alkohol vagy szén-dioxid keletkezik C 6 H 12 O 6  2 CH 3 -CH 2 OH +2CO 2 +86kJ Tejsavas erjedés során a t ejsav baktériumok ( Lactobacillus-fajok) a tejcukor molekuláját két molekula tejsavra bontják C 6 H 12 O 6  2 CH 3 -CHOH-COOH +90kJ A vajsavas erjedés obligát anaerob vajsavas baktériumok okozzák, cellulóz bontásában jelentős Ecetsavas

erjedés során az ecetsavas baktériumok aerob körülmények között az alkohol oldatokat ecetsavvá alakitják. CH 3 -CH 2 OH+O 2  CH 3 -COOH +H 2 O+488kJ A nitrogéntartalmú vegyületek bomlását, a rodhadást anaerob élőlények idézik elő. A korhadás aerob bomlási folyamat. Aerob szervezetek lebontófolyamataikhoz igénylik a levegőt. Lényege az, hogy a szénhidrátokból felszabaduló hidrogénatomok, protonok, elektronok az oxigénhez kapcsolódnak és vizzé égnek el. Ez a sejtlégzés: tápanyagok lebontása a sejtekben, a növényekben a szénhidrát keményitő formájában raktározódik. A növényi légzés a sejtekben lejátszodó biológiai oxidációhoz kapcsolódó gázcsere. A sejtlégzés intenzitását a nem fotoszintetizáló szövetekben keletkező szén-dioxidgáz és az elfogyott oxigéngáz térfogatának hányadosával mérhetjük: légzési hányados-respirációs kvóciens RQ = CO 2 V/O 2 V A növények légzésének intenzitása aok

tényezőtől függ, a legintenzivebben a gombák és baktériumok lélegeznek. Az egyes fejlődési állapotokban is másként lélegeznek: csirázó mag, hajtáscsúcsok gyorsan, az idősebb részek kevésbé intenziven lélegeznek. A légzés intenzitását az életkörülmények is befolyásolák A hőmérséglet 10°C-onkénti növekedése megkétszerezi a légzés intenzitását. 40°C a l égzési hőmérséglet max. pontja, -10°C a min pont Az ásványi anyagok közül a légzést leginkább a foszforellátottság befolyásolja, foszfor hiányában csökken az ATP-képzés, és ez az energiagazdálkodást zavarja. Növények kiválasztása 24 Az anyagcsere-folyamatokban keletkező, a szervezet számára felesleges vagy káros anyagokat a növények eltávolitják, vagy közömbösitett formában raktározzák. Az eltávolitott anyagok gáz-, cseppfolyós és szilárd halmazállapotúk lehetnek. Az illóolajok a mirigysejtekből, a sejtek közötti üregekből, az

olajraktárakból és a mirigyszőrökből párolognak el. Cseppfolyós kiválasztásnak tekinthető a gyökérsav, a nektár. Szilárdanyag – eltávolitása a gyökérszőrök leszakadása, a lombhullás. A kiválasztás másik módja a m ásodlagos anyagfelhalmozás: a f elesleges végtermékeket nem távolitja el, hanem inaktiv formában beépiti a s zervezetébe. A végtermék például gyarapitja a tömegét, ill. másodlagosan fontos biológiai funkciójuk van. Pl: fenyők gyantája befedi a sebet viasz védőréteget képez Növények mozgása A növények mozgása lehet passziv, és aktiv. Passziv mozgás: a mozgást külső tényező idézi elő ( szél, viz), energia nem szükséges hozzá. Higroszkópikus mozgások : vizfelvétel hatására következnek be Kohéziós mozgások: elhalt vagy halódó növényi részekben vizvesztés következtében sejtekben húzófeszültség lép fel, ami felszakitja a s póratartót, spóratokot, és a spórákat kiszórja. Aktiv

mozgás: energiaigényes folyamat. Belső mozgások: a szervezeten belüli mozgások tartóznak ide, például a gyökérnyomás és párologtatásból adódó szivóreő mozgatja a vizet, kémiai energia kell az ionáramláshoz a mebránban Külső mozgások: helyváltoztató mozgás az amőboid, ostoros helyzetváltozatató mozgás: • a növekedési mozgások, amyelyhez hormonok kellenek • tugormozgások a sejtek teltségi, feszitettségi állapotváltozása Tugormozgások a növényi sejtek, szövetek vagy szervek viztartalmánal gyors növekedése vagy csökkenése miatt kialakuló mozgásjelenségek. Az egyes támasztó jellegű sejtekből a viz hirtelen kiáramlik a sejtközötti üregekbe, belső feszültségüktugoruk csökken, megszünik támasztó müködésük. Majd a viz visszaáramlik, felveszik és a tugoruk helyreáll. Növények ingerlékenysége 25 Az ingerlékenység a növények azon sajátossága, hogy környezetük változásaira válaszolni képesek. A

növény felfogja a környezetből érkező fizikai, kémiai, biológiai hatásokat, az ingereket, amely ha elér egy bizonyos erősséget, akkor a sejtek, sejtcsoportok ingerületi állapotba kerülnek. Ennek hatására létrejön az inger Ha a mozgás az inger irányába történik, akkor pozitiv, ha ellenkező irányba, akkor negativ. Taxisok Inger által kiváltott és irányitott helyváltoztató mozgás. Fény felé úszás: pozitiv fototaxis, fénnyel ellentétes irányú mozgás: negativ fototaxis. Kemotaxis: vegyi inger által kiváltott és irányitott helyváltoztató mozgás. Például a petesejt vegyi anyaga. Hidrotaxis: nyálkagombák mozgása Tropizmusok Inger által kiváltott és irányitott helyzetváltoztató mozgás. Fototropizmus: gyökér számára negativ, szár számára pozitiv Geotropizmus: nehézségi erő hatására bekövetkező helyzetváltoztató mozgás. Pl: gyökér lefelé nő Hidrotropizmus: nedvesség hatására bekövetkező helyzetváltoztató

mozgás. Tigmotropizmus: érintés hatására bekövetkező helyzetváltoztató mozgás. Pl: futóbab, mimóza Nasztiák Inger által kiváltott, nem irányitott helyzetváltoztató mozgás. A mozgás csak egyféleképpen zajlik le, független az inger irányától. Növekedési vagy tugormozgás Termonasztia: hő hatására pl: tulipán szirma Szeizmonasztia: érintés hatására Kemonasztia: kémiai anyagok váltják ki a mozgást Fotonasztia: virágok kinyilása fény hatására Növények hormonjai A növények szervezetében vegyi szabályozás érvényesül. A szabályozó anyagok a hormonok A növényi hormonoknak jelentős szerepük van a gyökérzet és a hajtásrendszer, virágzás kialakitásában, vegetativ, reproduktativ részek fenntartásában. .Növekedési hormonok: auxinok, gliberellinek, citokininek, etiléngáz Auxin Képződési helye a növekvő hajtáscsúcsokban található. Innen a szállitószövetek háncsrészében szállitódik a gyökérbe,

gyökércsúcsba. Eloszlása egyenlőtlen: az auxintartalom a cs úcstól a gyökérnyak felé haladva fokozatosan csökken; a gyökérnyaktól a gyökércsúcs felé fokozatosan nő. A fiatal gyökér legerőteljesebb növekedése közvetlen a csúcs alatti részen található, ill.a megnyúlási zónában A hajtáscsúcs auxintermelése miatt a l evelek hónaljában lévő nyugvó rügyek nem hajtanak ki. Ha a csúcsrügyet eltávolitjuk, csökken a hajtás auxintartalma. 26 Az auxin elsősorban a sejtek megnyúlásának serkentését idézi elő. Helyzetváltozató mozgás egyik oka az auxintartalom egyenlőtlen eloszlása például: fototrpizmus Giberellinek Sejtek megnyúlását serkenti, például: növényi szártagok megnyúlása. Citokininek Sejtek osztódását serkentik, sebhormonok. Az auxinok, giberellinek, citokininek együttesen hatnak. Etiléngáz Serkenti a gyümölcsérést, csirázást, lombhullatást, gátolja a h ajtás és a g yökér növekedését.

Abszcizinsav Növekedésgátló hormon. Növények szaporodása Az élőlények azon képessége melynek során önmagukhoz hasonló utódokat hoznak létre. Két formája: ivaros és ivartalan Az ivartalan szaporodás fő formái az osztódás, a hasadás, a bimbózás, a spóraképzés, ill. vegetativ szervekkel Miotikus osztódással szaporodnak a baktériumok, moszatok és az egysejtű állatok. Bimbózás során az új egyed kezdeménye – bombó az anyaszervezet kisebb részéből alakul ki. Növekedés és differenciálódás során válik le az anya testéről és kezd önálló életet. Igy szaporodnak az élesztőgombák és a csalánozók Gyöngysarjképzés – belső bimbózással a szivacsok szaporodnak. Telepképződéskor a bimbó nem válik le: moszatok, korall. A spóraképzés a növényekre jellemző. A spórából más sejtel való egyesülés nélkül is megindul az egyedfejlődés. A valódi spórák meiózissal keletkeznek – haploidok Vegetativ szervekkel is

szaporodnak: telep vagy sejtcsoport leválása: hagymával, gumóval, gyökérdarabokkal, tarackkal, indával. Ivartalan szaporodáskor az új egyed kialakulását két ivarsejt egyesülése előzi meg. Az ivaros és ivartalan szakasz szabályosan követi egymást – kétszakaszos fejlődés. Ivaros szakasz: haploid spórából indul, mitózissal jönnek létre a sejtek. Ivartalan szakasz: diploid zigótából indul, meiózissal spórák jönnek létre. A magvas növények életciklusa a zigóta osztódásával kezdődik. Egyéves növények: egy éven belül hajt ki a vegetativ és reproduktativ szerv – pásztortáska Kétéves növények: első évben vegetativ hajtások, második évben virág és termés – répa Sokéves növények: több éven át hajtanak vegetativ hajtásokat – agávé. Évelő növények. Fejlődési szakaszok: - csira – és magképzés: zigóta osztódik ∏ csira: gyökér, levél, szár kezdemények - nyugalmi állapot - csirázás: vizfelvétel,

osztódás ∏ csiranövény kibújik a magból ∑ kétsziküeknél a s ziklevél a felszinen marad a lombelevelek megjelenéséig 27 földben ∑ egysziküeknél a sziklevél a marad - vegetativ hajtások: fotoszintézis megindul - reproduktativ hajtások: virág - ivarsejtképzés - megtermékenyités 28