Földrajz | Természetföldrajz » Ádány Tímea - Felszín alatti vizek radontartalma és a földtani szerkezet összefüggéseinek vizsgálata a Balaton északi partján

Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Felszín alatti vizek radontartalma és a földtani szerkezet összefüggéseinek vizsgálata a Balaton északi partján SZAKDOLGOZAT Készítette: ÁDÁNY TÍMEA EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR MATEMATIKA-FIZIKA SZAK Témavezetők: DR. HORVÁTH ÁKOS ELTE-TTK ATOMFIZIKAI TANSZÉK MÁDLNÉ DR. SZŐNYI JUDIT ELTE-TTK ALKALMAZOTT ÉS KÖRNYEZETFÖLDTANI TANSZÉK Budapest, 2005. Tárgymutató 1. Bevezetés . 4 2. Radon és az emberi környezet. 5 2.1 2.2 2.3 2.4 3. A radon geológiai eredete . 5 A radon diffúziója . 6 A radon egészségi hatásai . 8 Vizek radontartalmának áttekintése . 10 A Tihanyi-félsziget és környéke . 14 3.1 3.2 3.3 3.4 3.5 4. A térség természeti képe . 14 A térség fejlődéstörténete ([1] [2] [3] [7] alapján) . 17 Hidrogeológiai viszonyok . 19 A tihanyi maar vulkanizmus ([8] alapján). 21 A félszigeten végzett korábbi mérések ([8] alapján).

23 A vízminták radontartalmának meghatározási módja. 27 4.1 4.2 4.3 4.4 5. A folyadékszcintillációs méréstechnika . 27 A Tri-Carb működése. 28 A mintavétel menete. 31 A mérési eredmények kiértékelése. 34 Mérési eredmények és diszkussziójuk . 36 5.1 5.2 A Balatonfüreden és környékén végzett mérések eredményei és diszkussziójuk. 36 A tihanyi Külső-tónál végzett mérések eredményei és diszkussziójuk. 88 6. Kutatási eredmények összefoglalása. 91 7. Komplex természetvizsgáló kirándulás tervezése (Pedagógiai fejezet) . 93 7.1 A kirándulás célja. 93 7.2 A tervezett kirándulás útvonala, menete . 94 7.3 Feladatlapok a kiránduláshoz . 96 7.31a) A forrásvizek és a talaj radioaktivitásának mérése 97 7.31b) Talajok vízelnyelő képességének vizsgálata 99 7.32a) Vizek kémhatásának és keménységének vizsgálata 100 7.32b) A vízfolyási sebesség, a vízhozam és a lefolyás meghatározása 102 7.33a) A levegő

relatív páratartalmának mérése 104 7.33b) Az atmoszférikus légnyomás magasságfüggésének vizsgálata 107 7.34a) A légnyomás napi és helyi változásának vizsgálata 109 7.34b) A napállandó meghatározása egyszerű pirheliométerrel 110 7.35a) A terület néhány jellemző kőzetének vizsgálata, azonosítása 114 7.35b) Szélsebesség meghatározása Pitot-Prandtl szondával 115 7.36a) A terület jellemző növényeinek, állatainak vizsgálata, azonosítása 118 7.36b) A Nap színképének tanulmányozása egyszerű CD-spektroszkóppal 121 7.36c) Napátmérő meghatározása sötétkamrával 122 8. Irodalomjegyzék . 123 9. Köszönetnyilvánítás . 126 2 10. Függelék . 126 10.1 10.2 10.3 10.4 Földtörténeti események rendszerező táblázata [1] [2] [4]. 127 Radioaktivitás térkép. 131 Mintavételi jegyzőkönyvek . 132 Képek a megmintázott forrásokról, kutakról. 146 3 1. Bevezetés A lakosság évi 2,4 mSv

egyenértékdózisú természetes eredetű sugárterhelésének 55%-a a radontól illetve bomlástermékeitől származik. A radon a földkéregben található hosszú felezési idejű izotópok (urán, tórium) bomlása során keletkezik és mivel izotópjai nemesgázként kevéssé vannak megkötve, jelentős diffúzióra, migrálásra képes. Megfelelő feltételek esetén az ásványokból kiszabadulva bekerülhet a talajgázokba, a talaj- és ivóvízbe, sőt a levegőbe is. Onnan belélegzés vagy táplálkozás útján az emberi szervezetbe jutva kifejtheti káros hatásait. A radon potenciális forrásásványainak felderítése, a felszín alatti vizek radontartalmának feltérképezése, a radontartalom és a földtani / vízföldtani szerkezet összefüggésének vizsgálata ezért a puszta információszerzésen túl közegészségügyi szempontból is fontos lehet. E szakdolgozat keretén belül ezért szeretnék: 1. áttekintést nyújtani a Balaton északi partján

található források / kutak radontartalmáról 2. az ugyanezen a területen elvégzett korábbi mérések eredményeinek felhasználásával megállapításokat tenni a radontartalom időbeli változására vonatkozóan 3. vizsgálatokat folytatni a források / kutak radontartalma és a földtani szerkezet összefüggéseinek felderítése céljából, ami a következő kérdések megválaszolását jelenti: -Mennyire határozzák meg az egyes források / kutak radontartalmát a földtani, vízföldtani jellemzők? (Közülük melyek vannak a radontartalomra nagyobb befolyással?) -Kimutatható-e a megmintázott területen valamiféle általánosnak mondható összefüggés a földtani / vízföldtani helyzet és a források / kutak radontartalma között? -Mennyire mutatkozik időben állandónak az egyes források / kutak radontartalma, vagyis a radontartalom alakulását befolyásolják-e (és milyen mértékben) a különböző meteorológiai tényezők? Mindezek mellett e

dolgozatban szeretnénk a Tihanyi-félszigeten végzett korábbi felszíni mágneses mérésekkel is összehasonlító elemzést nyújtani, melyek andezites vulkáni kürtőket mutattak ki a félszigeten (lásd bővebben 2.5 fejezet) 4 2. 2.1 Radon és az emberi környezet A radon geológiai eredete A radon a periódusos rendszerben 86-os rendszámmal rendelkező eleme, színtelen szagtalan, a természetben előforduló legnehezebb gáz. A többi nemesgázhoz (neon, argon, kripton, xenon) hasonlóan zárt elektronhéja miatt nem képes kémiailag kötődni más elemekkel, vegyületekkel. A természetben előforduló három radon izotóp: a 220 Rn -toron és a 219 222 Rn -radon, a Rn -aktínion, a Föld kérgében található hosszú felezési idejű urán és tórium bomlása során képződik: 238 235 232 U - - 226Ra – 222Rn U - - 223Ra – 219Rn Th - - 224Ra – 220Rn Mivel ezeknek a bomlási láncoknak az atomjai minden természetes anyagban megtalálhatók,

a kőzetek, a talaj vagy az építőanyagok felszínéről a sorban keletkező nemesgáz a talajvízbe, levegőbe diffundálhat, feldúsulhat. [9] 1. táblázat: A radon izotópok fontosabb tulajdonságai Név Radon Toron Aktínion Izotóp 222 Rn Rn 219 Rn 220 A bomlási sor Felezési idő kiinduló eleme 238 3.82 nap U 232 55.6 s Th 235 4s U A bomlási sor anyaelemének izotóp aránya (%) 99.28 100.00 0.72 A radon vízben való oldékonysága viszonylag nagy. Ez igazolja a jelenlétét nagy mennyiségben egyes források vizében. Az aktínon (219Rn) nagyon rövid felezési ideje miatt, valamint az anyaizotópjának (235U) a kicsiny aránya miatt elhanyagolható a különböző sugárhatások és a gyakorlat szempontjából. A tórium, mint anyaelem előfordulási aránya ugyan jelentős , de a diffúzióhoz idő kell, ezért végül is mintegy százszor annyi radon jut a levegőbe, mint toron; azaz környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból a radonizotópok közül

elsősorban a 222Rn hatása jelentős. Amíg a radon és szülőelemeinek geológiai eredetére, potenciális forrásásványainak felderítésére vonatkozó célzott vizsgálatok hazánkban csak néhány év óta zajlanak, addig az uránkutatás hazánkban régebb múltra tekint vissza. A Balaton-felvidéken például már az 1950-es években készítettek földtani-kémiai elemzéseket a végrehajtott radiológiai 5 vizsgálatok eredményének értelmezése céljából, melynek során a magasabb intenzitású helyeken (pl. Pécsely környéke) lévő kőzetek, képződmények részletes elemzésével szembetűnő (közel lineáris) összefüggést sikerült kimutatni a kőzetek foszfor és urántartalma között. (Laboratóriumi elemzések szerint a legnagyobb sugárzási értékekkel és urántartalommal rendelkező bitumenes-kovás mészkő a Megyehegyi Dolomit Formációban 21-28 % -ban tartalmazott foszfort P2O5 alakban. [23]) Mai ismereteink szerint a radon

szülőelemei számos kőzettípusban megjelennek, így például megtalálhatók mélységi magmás kőzetekben (pl. gránitokban), dúsulhatnak törési zónák mentén vagy kötődhetnek szerves anyagokhoz (pl. szerves anyagban dús palák, kőszén lignit, kőolaj rezervoárok). Jelentős részben azonban járulékos ásványokban jelennek meg (pl monacit, ilmenit, cirkon, rutil, epidot, zoizit, allanit, xentim, biotit). [11] Mindemellett fontos azt is megjegyezni, hogy a különböző földrajzi helyeken tapasztalható radonanomáliák értelmezéséhez, magyarázatához nem elegendő a potenciális forrásásványok mennyiségének vizsgálata, hisz emellett még számos tényező (így például: törések, vetők közelsége, a kőzetek porozitása, szemcseméret, szemcseszerkezet, meteorológiai paraméterek stb.) befolyásolhatja a felszín alatti vizekben illetve a levegőben lévő radon mennyiségét Jó példa erre a Velencei-hegység öt falujában 2001-2002-ben végzett

vizsgálat, mely során olyan helyekről származó gránitminták részletes ásványtani elemzését végezték el, ahol a beltéri radonszintek a WHO által ajánlott 200 Bq/m3-es határértéket jóval meghaladták. A várakozással szemben a minták urán- és tóriumtartalma nem volt kimagasló, így a magas radontartalom oka másban, a fentebb már említett, elsősorban a radon diffúzióját befolyásoló paraméterekben kereshető. Ehhez hasonló eredménnyel járt egyébként pl a Sajó-Hernád térségében elvégzett komplex radonanomália-vizsgálat is, mely megmutatta az agyagásványok jelentőségét a beltéri radonanomáliák kialakulásában. [9] [10] [11] 2.2 A radon diffúziója Általában a természetben előforduló radioaktív elemek erősen kötve vannak az ásványokban, amelyek természetes sugárvédelmi szempontból nem veszélyesek az egészségre. A radon izotópjai azonban nemesgázként kevéssé vannak megkötve, jelentős diffúzióra,

migrálásra képesek. Ha a radon egy kőzetben mélyen jön létre, akkor kevés esélye van a felszínre vándorolni és kijutni a levegőbe, hozzájárulni a levegő aktivitásához. Mégis, az ásványok mikrorepedésein keresztül nagy áteresztőképességű kőzetek esetén a radon egy 6 része kiszabadulhat, jelentősen elvándorolhat és behatolhat a talaj menti gázokba, vizekbe. Majd onnan kijuthat levegőbe is, ahol aztán tovább diffundálhat. Törési zónákban a felszálló gázok és vizek megkönnyítik a radon transzportját, de aktív vetők mentén is megnövekedhet a radonkoncentráció a talajgázokban. A radon diffúzióval, illetve konvektív áramlással mozog a talajban. Finomszemcsés talajok esetében a horizontális permeabilitás értéke tízszer-ezerszer nagyobb lehet, mint a vertikálisé, különösen ott, ahol a talajok jelentős mennyiségben tartalmaznak agyagásványokat. Az az út, amit a radon meg tud tenni elsősorban a kőzet

porozitásától, a geológiai jellemzőktől, és a meteorológiai tényezőktől függ (és természetesen attól, hogy mekkora az élettartama). Így szerepe van például a talajvíznek, nedvességtartalomnak, hőmérsékletnek, nyomás-különbségeknek is. A talaj minősége is erősen befolyásolja a radon mozgását Például homokos talajban majdnem zavartalan, nedves, agyagos talajban erősen gátolt a mozgása. A 220 222 Rn diffúziós úthossza szilárd testekben néhány cm-től néhány száz méterig, Rn esetén ugyanez csak néhányszor tíz cm-ig terjedhet. 2. táblázat: Radontól eredő aktivitás-koncentrációk [9] Előfordulás Talajban 1 m mélyen Szabad levegőben szárazföld felett óceán felett Földgázokban Zárt helyiségben Uránbányákban Szénbányákban Más ércbányákban Radonos fürdőkben Alagutakban Vizekben Radonkoncentráció (Bq / m3) 5000-200.000 2-10 0,02-0,22 10-54.000 2-300 (akár 100.000) 104-106 20-500 102-106 370-4440 (akár

55.000) 200-2220 104-108 Megfelelő körülmények között a talajból származó radon nagy mennyiségben be tud jutni és fel tud dúsulni a lakások beltéri levegőjében is (majd onnan belélegzés útján a szervezetbe jutva kifejtheti -a későbbiekben még részletes tárgyalásra kerülő- káros hatásait). A lakások radon-koncentrációja a mérsékelt égövben főként a talajból származik. A radon kisebb hányada érkezik diffúzióval (15%), a nagyobb hányadot (45%) általában nyomáskülönbség által szívott talajlevegő hozza magával nyílásokon keresztül (repedéseken, csatornákon, 7 villanyvezeték mentén). Az építőanyagból kidiffundálva mintegy 20%, a külső levegőből bediffundálva 17%, a vezetékes vízből 2%, a konyhai gázból 1% érkezhet. Urándús talajra épült házban a talajból bediffundáló, onnan beszívott radon részaránya megközelítheti a 100%-ot. Padlószinten a legmagasabb, föntebb alacsonyabb a

radon-koncentráció [22] 3. táblázat: Egyes országok lakásainak levegőjében éves átlagban mért aktivitáskoncentrációk középértékei [22] Egyesült Államok Finnország Franciaország Indonézia Japán 37 Bq/m3 Magyarország 55 Bq/m3 Németország 49 Bq/m3 Svédország 108 Bq/m3 Szíria 20 Bq/m3 3 90 Bq/m 3 62 Bq/m 3 12 Bq/m 3 29 Bq/m A legtöbb európai országban jogilag meg van állapítva az az ún. „intézkedési szint”, amelynél magasabb radon-aktivitáskoncentráció esetén a lakás radonmentesítése szükséges. A pillanatnyilag érvényes magyar szabványok (1996) a radont "természetes eredetű sugárzásnak" ítélik, így nem írnak elő ilyen megengedhetőségi korlátot. Pedig vannak olyan lakóházak, amelyekben a radon aktivitáskoncentrációja éves átlagban több ezer Bq/m3; a lakott szobában mért legmagasabb pillanatnyi értékek 10 000 Bq/m3 fölött vannak; és van olyan község is, melynek házaiban az évi

átlagos aktivitáskoncentráció középértéke 300 Bq/m3. [22] 2.3 A radon egészségi hatásai A radon élő szervezetekre gyakorolt hatásainak részletes tárgyalása előtt mindenképpen érdemes szót ejteni arról, hogy általában a sugárzások biológiai hatása többféle szempontból vizsgálható: Aszerint, hogy a hatás a besugárzott egyeden jelentkezik-e vagy az utódain, beszélhetünk szomatikus és genetikus hatásról. A szomatikus hatások a besugárzást követő lappangási idő szerint azonnali (akut) és késői hatásokra bonthatók; de a hatás jelentkezésének valószínűsége szempontjából véletlenszerű (sztochasztikus) és szükségszerű (determinisztikus) hatásokat is meg lehet különböztetni. A radon által a szervezetet érő többlet-sugárterhelésnek főként késői, sztochasztikus hatásai lehetnek (azaz a megbetegedés 8 bekövetkezésére, súlyosságára biztos kijelentések nem tehetők, csak valószínűségi

megállapításokat lehet megfogalmazni). [5] A radon egészségre gyakorolt hatásai között így mindenekelőtt a tüdőrák-kialakulás valószínűségének növelését kell megemlíteni. A XV- XVI századból valók az első olyan megfigyelések, leírások ( Agricola és Paracelsus [22] ), mely szerint a bányákban dolgozó emberek különböző tüdő-megbetegedésekben gyakran nagyon korán meghalnak. Eleinte nem tudatosult, hogy a radonnak van tüdőrák-keltő hatása, sokáig ezért elsősorban az arzént, a szilikogén kőport valamint a toxikus fémeket (kobalt, nikkel, bizmut) tették felelőssé. A radioaktivitás felfedezését követően 1908-1912 között Szászországban vizsgálatokat végeztek források radioaktív-anyag tartalmára vonatkozóan, melyek során világossá vált, hogy a tüdőrák olyan helyeken jellegzetes foglalkozási megbetegedés, ahol a víz és a levegő nagymennyiségű radont tartalmaz. (Bánya-tapasztalat szerint 500 Bq/m3 aktivitású

munkahely 0,3%-kal növelte a tüdőrák-kialakulás kockázatát.) Évekkel később, 1950 táján rájöttek arra is, hogy a tüdőrákot elsősorban nem is a radon, hanem annak rövid felezési idejű bomlástermékei okozzák. Ezek a leányelemek főként aeroszolokra tapadva belélegzés révén jutnak a tüdőbe, s a hörgők falán megtapadva nagyon közelről, néhány 10µm-es távolságból α részecskékkel bombázzák a hörgőhám legsugárérzékenyebb, oszló sejtrétegét, illetve a kiválasztó sejteket. A sejt az őt érő sugárzás következtében elpusztulhat (ez a kevésbé veszélyes eset, mivel a sejtet a szervezet később esetleg pótolhatja), vagy károsodhat és ennek következtében daganatos sejtté alakulhat. Emellett a belélegzett radon a tüdő hólyagocskáin keresztül bekerülhet a vérbe is, ahonnan aztán a test bármely részébe eljuthat (persze nagymértékben felhígulva). [9] A belélegzés mellett a radon más formában is bekerülhet az

emberi szervezetbe s kifejtheti káros hatását: pl. a táplálékkal, vízben oldott formában Az ivóvízzel a gyomorba jutó radon bomlástermékeivel együtt a gyomorfal sejtjeire és a bélbolyhokra hat. (400 Bq / l radont tartalmazó vízből napi 1 liter elfogyasztása esetén az egészségre vonatkozó éves egyenértékdózis 1mSv.) [9] A radon káros hatásai mellett mindenképpen meg kell említeni, hogy Magyarország valamennyi gyógyvize kisebb vagy nagyobb mennyiségben, de tartalmaz radont (így például: a Hévízi-tó, a miskolctapolcai barlangfürdő, az egri termálfürdő stb.) Ez csak első hallásra lehet meglepő. Ugyanis a kis dózisú sugárzások sztochasztikus hatására általában is jellemző az, hogy nem lehet eldönteni egyértelműen, milyen (káros vagy épp előnyös) hatással vannak az élő szervezetre. Ily módon úgy tűnik (persze biztosak nem lehetünk benne!), hogy a radon is kis mennyiségben „gyógyhatású”. Egyes vélemények szerint

a Hévízi-tó iszapjában lévő 9 radon például megkönnyíti és fokozza az anyagcsere folyamatokat, megnyugtatja az idegrendszert, és gyógyítóan befolyásolja a sejtműködést is. 2.4 Vizek radontartalmának áttekintése A radon diffúziójának, valamint az egészségre gyakorolt hatásainak áttekintése világossá teszi, miért lehet fontos az egyes területeken a felszín alatti vizek radontartalmának ismerete. Sok országban szigorú előírások vannak az ivóvízben lévő radon maximális mennyiségére vonatkozóan. Például az USA-ban 3,7 Bq/l az ivóvízbeli radon mennyiségének megengedett felső értéke. Ilyen koncentrációjú víz fogyasztása 10-4 többletkockázattal jár a daganatos megbetegedésekre nézve. Ugyanez a korlát Nagy-Britanniában 100 Bq/l, míg az ivóvizek átlagos radontartalma itt 1 Bq/l. Svédországbeli 98-as adatok szerint az ivóvizekben az átlagos radonkoncentráció 20 Bq/l (de helyenként mértek 100 Bq/l értéket

is!), fúrt kutak esetén az átlag 210 Bq/l ( a maximális érték 8860 Bq/l !). Ausztriában és Arizonában is végeztek mérések kutakban, illetve természetes vizekben lévő radon mennyiségének meghatározása céljából. Az eredmények szerint a legtöbb arizonai kút koncentráció értéke 150-200 Bq/l volt, az ausztriai minták többségének radon szintje meghaladta a 100 Bq/l-t (de egyes területeken elérte az 500 Bq/l-t is). [7] [9] Radon vagy radonbomlástermék felvételi korlát Magyarországon nincsen. Az MTA Nukleáris kutatóintézete 1978 óta figyeli a magyarországi karsztvidékek barlangvizeinek radontartalmát. A mért értékek közül néhány az alábbi táblázatokban látható: [7] 10 4-5. táblázat: Magyarország vizeinek eddig mért radon-koncentrációi I [7] Térség B A L Hely Forrás-/ kútnév Gulács Csobánc Balatonhenye Tálod Vigántpetend Kapolcs Monostorapáti Sár-kút Vár-kút Csurgó-kút Kinizsi-forrás Fejfájós-kút

Közkút Szent-kút Nádas-tó Győrfi-emlékhely Közkút Kis-kút Árnyos-kút József-forrás Siske-forrás Szekér Ernőemlékforrás Berzsenyi-forrás Péter-forrás Fűz-kút Jábod-forrás Zádor-forrás Börtön-forrás Meggyes-forrás Remete-forrás Köveskál A T O Nemesleányfalu Veszprémfajsz Balócpuszta Csopak Balatonfüred N Balatonszőlős Pécsely F E L Vászoly Dörgicse Óbudavár Kővágóörs Kékkút Balaton-almádi 2002. 2002. 2003. 10.23 11.26 03.29 Radontartalom Bq/l 6,87 4,53 17,2 17,16 18,65 9,25 25,56 42,29 25,78 18,52 42,61 1,58 43,52 32,92 26,12 16,69 66,79 64,51 24,89 32,15 8,49 26,58 44,30 16,76 26,59 17,75 2,48 5,36 40,03 33,37 24,18 47,80 V Felsőörs I D Lovas Tihany É K Balatonfüred határa Balatonszőlős Kerekes-kút Csiker-forrás Savanyú-forrás Ciprián-forrás Ciprián melletti forrás Nosztori-forrás 16,46 7 12,32 50,96 12,29 5,88 7,99 Koloska-forrás Lóci barlangforrás 29,64 10,83 11 A Bükkhegység (6 éves

átlag) föld alatti vizei felszíni vizei Aggteleki felszíni vizek (3 hónapos átlag) Hely A medret alkotó kőzet típusa Létrási vízesés (patak) Létrási vízesés (tó) Miskolctapolca (patak) Anna-patak Szinva-patak Jávor-patak Garadna-patak József-patak Lófej (patak) Kistohonya (patak) Nagytohonya (patak) Mészkő Mészkő Mészkő Dolomit, édesvízi mészkő Mészkő, rétegzett mészkő Mészkő Mészkő Mészkő Mészkő Mészkő Mészkő Átlagos radonkoncentráció (Bq / l) 2 1 5 2,5 1,4 - 6,6 13,6 3 5,1 0,4 1 0,8 6-7. táblázat: Magyarország vizeinek eddig mért radon-koncentrációi II [25] Hely Forrás -/kútnév 2004.0 7.20 Hosszúhetény térsége M E C S E K PécsváradZengővárkony térsége Wein-forrás Betyár-forrás Bába-forrás Hettyey-forrás Szőke-forrás Cigány-forrás Szászvölgyi-forrás Szászvölgytetői-forrás TV-forrás Helikopteres-forrás Várkerti-forrás Felsővályús-forrás Mosó-kút Büdös-kút Felső

Királygáti-forrás Balázs-forrás Patakosgödri-forrás 12 Radontartalom (Bq/l) 2004.09 200411 200503 12. 26. 14. 15,24±3 26,33±4 45,04±4 49,81±5 21,28±3 14,52±3 22,25±3 16,2±3 37,87±4 52,15±5 54,73±5 16,52±3 53,66±6 24,59±3 16,66±3 22,45±3 21,59±3 34,54±4 20,59±3 34,02±4 26,08±4 2005.04 09. 47,13±4 16,34±3 52,31±5 31,76±4 20,35±3 26,95±3 25,6±3 31,93±4 40,16±4 42,94±4 18,8±3 M Hely Forrás -/kútnév Kisújbánya térsége Kalán Miska kútja Textiles-forrás Iharos-forrás Lendület-forrás Máré-forrás Várkút Pásztor-forrás Pásztor-forrás 2. Mária-forrás Lobogós kút Csurgó-forrás Hidasi-forrás Lajos-forrás E C S E K Hosszúhetény térsége Hely Mánfa térsége M E C S E K Kővágószőlős térsége Radontartalom (Bq/l) 2004.07 200409 200411 200503 20. 12. 26. 14. 20,18±2 31,22±3 31,38±4 20,49±3 22,98±3 20,45±3 25,77±3 26,89±3 10,65±2 14,87±3 10,87±2 15,57±3 21,06±3 19,65±3 14,44±3 14,18±2

14,32±3 82,48±6 97,22±7 14,16±3 19,22±3 25,23±3 32,03±4 Forrás -/kútnév Mátyás király-kútja Körtvélyesi-forrás Anyák kútja Melegmányi-forrás Mecsek-forrás Barátság-forrás Gyula-forrás Kánya-forrás Mariska-forrás Cser.kút Bagoly-forrás Négybarát-forrás Mihály remete-forrás György-kút Farkas-forrás Pálos-kút Tixi-forrás Rot-forrás Szuadó-forrás Fenyves-forrás Jancsi-forrás 2004.09 14. 50,17±4 Radontartalom (Bq/l) 2004.09 200410 200501 19. 03. 10. 40,08±4 28,81±3 8,25±2 16,86±3 32,19±3 8,11±2 21,49±3 2005.04 02. 32,67±4 9,64±3 25,34±3 33,93±4 60,99±5 15,67±3 7,61±2 49,08±5 64,39±5 14,16±2 55,42±4 47,15±4 12,45±2 37,24±3 26,27±3 55,91±4 80,54±6 12,71±3 76,42±6 46,54±5 13 3. 3.1 A Tihanyi-félsziget és környéke A térség természeti képe A terület, ahol a felszín alatti vizek radontartalmának vizsgálatát végeztem, alapvetően két nagyobb részre bontható: 1. Balatonfüred és környéke

(ami lényegében egy 5-8 km széles sávot jelent a Balaton-parttól a VászolyFelsőörs vonalig terjedően) 2. a Tihanyi-félsziget 1. A Balatonfüred környéki munkaterület, mely egyben egy nagyobb természetföldrajzi egység, a Balaton-felvidék része, a Balaton medencéjéből mintegy 1,5-2 km széles enyhe lejtővel emelkedik ki. E délies expozíciójú, napfényes lejtők a permi vörös homokkőtől gyakran vöröses színűek (lásd. csopaki, felsőörsi szőlők) Északról a térséget Alsóörs és Dörgicse között egy látszólagos hegyvonulat határolja, mely a 250-300 m magas, enyhén hullámos Veszprémi-fennsík éles pereme. A vonulatban több, nagy esésű patak is vájt magának völgyet (pl. Nosztori-völgy, Koloska-völgy, Kéki-völgy) E terület egyben a Balaton vízgyűjtő területének is része. A tó vizének 60%-kát adják a hegyek lábánál fakadó források vizét szállító patakok. Közvetlenül a Balaton partján fekszik e térség

legnagyobb városa, az északi parti fürdőélet központja, a „szívbetegek Mekkája”: Balatonfüred, mely szénsavas vizeiről is nevezetes (Kossuth-forrás, Berzsenyi-kút, Szekér Ernő-emlékforrás). [1], [2] 2. A Balatonba benyúló s a tavat két medencére osztó Tihanyi-félsziget változatos térszínű terület. Különleges földrajzi helyzete, kialakulásának sajátosságai, mai tájképi megjelenése, földtani és történeti emlékei, ritka növény- és állatfajai hazánkban s Európában is egyedülállóvá teszi. A félsziget partvonalából a természeteshez leginkább hasonló állapotban a délnyugat oldal maradt meg. (A Bozsai-öböl a Balaton egyik utolsó csaknem háborítatlan nádas öblözete.) A félszigeten két állandó és egy időszakos (a csapadékosabb időszakokban feltűnő) tó található: a horgászok kedvelt helye, a Belső-tó, a vízimadarak paradicsoma, a Külső-tó és az ún. Rátai-csáva; melyek egyaránt vulkáni

kráterekből jöttek létre. A Külső-tó körüli kráter peremének maradványai ma különálló hegyként látszanak: a Csúcs-hegy (mely 235 m-rel egyben a félsziget legmagasabb pontja 14 is), a Nyereg-hegy, az Apáti hegy, a Kiserdő-tető és az Óvár. Az Óvár keleti oldalában található a félsziget egyetlen rétegforrása: a Ciprián-forrás (ami az utóbbi időben két egymástól kb. 10 méterre lévő helyen is a felszínre bukkan) [1], [2] A permi vörös homokkőtől vörös szántóföld Felsőörs határában Ezeken a területeken történő mintavételek pontos időpontját és helyszíneit az alábbi összefoglaló táblázat valamint az azt követő térképrészlet tartalmazza. 8. táblázat: A méréssorozatok összesítő táblázata A sorozat neve Füred 1 Füred 2 Tihany 1 Vászoly 1 Tihany 2 Füred 1 újra Bfüred 3 Újra 2 A mintavétel Mintaszám (db) ideje helyszínei 2004.0712 Balatonfüred-Aszófő-Örvényes 7 2004.0802

Felsőörs-Lovas-Csopak-Balatonfüred 7 2004.0816 Tihany-Pécsely-Balatonszőlős 10 2004.0918 Balatonarács-Aszófő-Örvényes-Vászoly 11 2004.1030 Tihany (Külső-tó)-Balatonfüred 19 2004.0918 Balatonfüred-Örvényes 5 2005. 01 08 Felsőörs-Lovas-Csopak-Balatonarács-Tihany-Aszófő23 Örvényes-Vászoly-Pécsely-Balatonszőlős 2005. 03 15 Felsőörs-Lovas-Csopak-Balatonarács-BalatonfüredAszófő-Örvényes-Vászoly-Pécsely-Balatonszőlős 15 28 9. ábra: A Balaton-felvidéki munkaterület térképe a mérési sorozatok feltüntetésével 3.2 A térség fejlődéstörténete ([1] [2] [3] [7] alapján) A térség legrégebbi képződményei a földtörténeti ÓIDŐBŐL /590-235 millió év/ származnak. Ez időszakban a mai Európa jelentős részét tenger (az Ős-Tethys) borította SZILURKORI /440-405 millió év/ tengeri üledékekből keletkeztek az Alsóörs-LovasBalatonalmádi, Révfülöp-Kővágóörs között húzódó Balaton-parti fillit vonulat

palás kőzetei. A KARBONBAN /350-285 millió év/ lezajló variszkuszi hegységképződés hazánk területére is kihatással volt: a hegységképző erők hatására egyrészt megkezdődött a korábban lerakott tengeri üledékek gyűrődése, kristályosodása, másrészt hazánk egy részén a tenger alól való kiemelkedés következtében lepusztulás indult meg a trópusi éghajlaton. Ez a lepusztulás a PERMI /285-235 millió év/ időszakban is folytatódott, bár a jellege Európa északabbra tolódása s az emiatt kialakuló száraz, félsivatagi jellegű környezet hatására megváltozott. E korszakból való az Aszófő-Balatonfűzfő, Badacsonyörs-Zánka térségében sok helyen megtalálható vörös homokkő, mely főként folyóvízi hordalékokból képződött az évmilliók folyamán, s melynek vöröses színéért a benne lévő a hematit és goethit felelős. A földtörténeti KÖZÉPIDŐ /235-65 millió év/ során aztán e terület földtani felépítése

színesebbé válik. A TRIÁSZ /235-195 millió év/ korban a lepusztult Variszkuszihegységrendszer maradványait és hazánk területének jelentős részét is sekély tenger (a Tethys) önti el. A mai Dunántúli-középhegység területén egy hatalmas tengervályú alakul ki, melyben elkezdődött a finomszemcsés törmelékek, karbonátok lerakódása. Ekkor halmozódik fel annak a több ezer méter vastag mészkő és dolomit tömegnek a legnagyobb része, amely annyira jellemző e terület hegységképző kőzeteire és ekkor keletkezik a bekövetkező tengerszint-emelkedés során a tengeri állati szervezetek maradványait tartalmazó márga réteg is. A KRÉTAKOR /140-65 millió év/ elején az addig egységes medence tágulásos szerkezeti mozgások hatására széttagolódik, a létrejövő kisebb medencékben folytatódik tovább az üledékképződés. Az emelkedési (az ezzel együtt járó lepusztulási) és süllyedési periódusok váltakozásával jelentős

szerkezeti és geomorfológiai változások következnek be. A középidő legjelentősebb kőzetei: a már említett karbonátos kőzetek (homokos dolomit, dolomit), a márga, a mészmárga, szulfátásványok (gipsz), a szürke mészkő (mely az oxigénszegény környezetben feldúsult szerves anyagtól kapja jellegzetes színét) és a tufitrétegek (melyek leginkább Felsőörs környékén figyelhetők meg és vulkáni tevékenység nyomait őrzik). Az ÚJIDŐ /65-0,01 millió év/ elején a Dunántúli-középhegység vonalában ismételten megkezdődő lassú süllyedés hatására DNy felől egy tengerág nyomul be a területre, amit e korszak végére az Alpok-Kárpátok egyre jobban kiemelkedő láncolata a Tethys-től teljesen elzárva beltengerré alakít. A beömlő folyók aztán e beltenger vizét fokozatosan „hígítva” hozzák létre a sekély és édes vizű Pannon-tavat, melyből akkoriban csak a Vértes, a Pilis, a Mecsek és a Bakony magasabb részei

emelkedtek ki szigetként. A MIOCÉN /25-9 millió év/ során aztán e tó lassan elsekélyesedik, majd a PLIOCÉNRE /9-2,5 millió év/ teljesen visszahúzódik a Dunántúlról. A Balaton-felvidéket, és a későbbi Balaton-medence vidékét borító, főleg folyóvízi, tavi üledékeket az ekkor végbemenő, az alpi hegységképződéssel összefüggő jelentős kéregmozgások hosszanti DNy-ÉK és erre merőleges ÉNy-DK-i irányban tagolják. Élénk vulkáni tevékenység kezdődik a területen, melynek következtében sok helyen -így a későbbi Balaton északi partján, és a délin Fonyódon és Bogláron - hasadékok mentén felszínre törő bazaltláva rakódik a korábbi (Pannon-tavi) üledékekre. E korból valók a Balaton-felvidék bazalt vulkáni tanúhegyei (pl. Badacsony, Gulács, Csobánc), valamint a vulkánkitörések nyomán feltörő hévforrások működése során keletkező gejzírkúpok (lásd Tihanyi-félsziget), zeolit ásványok. E hévforrások

utótevékenységének eredményei a ma is működő hévízi, gulácsi, csopaki és füredi savanyúvízforrások. A PLEISZTOCÉN /2,5-0,15 millió év/ időszak során bekövetkező jégkorszakok idején hazánk végig periglaciális (jégmentes) terület volt. Az éghajlatot e korban változatosság jellemezte: a hűvös periódusok után időnként erőteljesen érvényesült a mediterrán hatás is. A periglaciális éghajlat uralma idején nagyon lecsökkent a középhőmérséklet, a rövid, hűvös nyarakat hosszú száraz telek követték és az északi jégtakarók felől erős, hideg szél fújt. Gyakori porviharok nyomán e korszakban halmozódott fel a lösz (a jégmentes területen lehulló porból), de szintén ebből az időszakból származnak a hegyek peremén lévő lejtőtörmelékek és a lejtők alatti kavicsos, homokos törmelékkúpok. A Balaton-melléki hegyek mai csonka kúp alakját is e korszaknak köszönhetjük: T.i a pliocénban a felszínre ömlő láva

és hamu megvédte az alatta lévő pannon homok és agyag rétegeket a szél és csapadék eróziójától, miközben e laza rétegek a környezetből (lásd tapolcai síkság) 100-200 m vastagságban lepusztultak. A würm jégkor eljegesedési idején aktív kéregmozgások során a hosszanti és haránt irányú törésvonalak mentén tektonikai süllyedések következtek be, melyek hatására a Balaton-környéki térszín meglehetősen egyenetlenül, több fázisban besüllyedt. Elsőként a tómedence árka jött létre (két fázisban: a Tapolcai-medence északi határától a Nagyberek déli határáig, majd Tihanytól a keleti partig), ami a későbbiekben aztán vízzel töltődött fel. Az enyhe süllyedéssorozat kelet felé egészen a Velencei-tó medencéjéig tartott. Ha a pannon üledékek szintjét nyomon követjük, megbecsülhetjük az akkori süllyedések mértékét is: ezek alapján kiderül, hogy a Balaton-fenék mélysége keletkezésekor 42-50 méter volt, ami

mára kb. 3,5 méter mélységig 18 feltöltődött. (Itt jegyezném meg, hogy egyes feltevések szerint ez a pannon korban megindult süllyedés ma is tart, amire a Káli-medencében időnként észlelhető kisebb földrengések utalhatnak.) A későbbiekben (HOLOCÉN /0,15-0,01 millió év/) bekövetkező szárazabb időszak következtében a vízfelszín egy időre majdnem teljesen megszűnt, a tó zöme lápos területté alakult. A tóba benyúló s a tavat két medencére osztó Tihanyi-félsziget a magasabb vízállású Balatonban egykor sziget volt, s csak a vízszint leszállása után kapcsolta az északi parthoz az aszófői nyak. A félsziget alapja Pannon-tengeri üledék, jelentős része azonban vulkáni tevékenység során jött létre. A vulkáni működés után feltörő forró vizű források száznál is több helyen forrásmészkőből és hidrokvarcitból álló sziklaalakzatokat hagytak maguk után. Közülük is legszebb az Aranyház nevű gejzírkúp. A

legújabb kutatási eredmények tanúsága szerint a félsziget két tava: a Belső-tó és a Külső-tó egyaránt vulkáni kráterből jött létre. A vulkán megszűnése után kaldera keletkezett, amelybe később agyagos vízzáró réteg rakódott le, és ily módon megtartotta a felgyülemlett vizet. A tó mintegy 25 méterrel magasabban fekszik, mint a Balaton, azzal nincs összeköttetése. Vízének mégis van bizonyos mértékű lefolyása. A tófenék nem teljesen vízzáró, azaz a tóból van elszivárgás is, így a Belső-tó vize a pannóniai homokon átszűrődve eljut a Balatonba is. A szivárgó víz, pl 1930-ban földcsuszamlást okozott. 3.3 Hidrogeológiai viszonyok A felszín alatti vízáramlási rendszerek körében a be- és kiáramlási területek elhelyezkedése alapján három alapvető áramlási rendszert különböztethetünk meg: lokális áramlási rendszer (a ki- és beáramlási terület szomszédos), intermedier áramlási rendszer (a ki- és

beáramlási területei között legalább egy lokális rendszer helyezkedik el, az utánpótlódási helye nem a fő vízválasztó, és a megcsapolódási területe nem a fő völgy), regionális áramlási rendszer (utánpótlódási területe a fő vízválasztó és megcspolódási helye a fő medence völgye). [26] Ezeknek az áramlási rendszereknek a ki– és beáramlási területei a felszínen az egyenetlen topográfiai viszonyok és a változatos lefutású talajvízdomborzat miatt mozaikosan helyezkednek el. Az egymás melletti kiáramlási területek vizei egyaránt közeli és távoli tápterületekről eredhetnek; hasonlóan a szomszédos beáramlási területekről származó víz egymástól távoli helyeken csapolódhat meg. Ennek következtében regionális és lokális 19 áramlási rendszerek utánpótlódási és megcsapolódási területei akár egymás mellett is megjelenhetnek a felszínen. [27] 10. ábra: Az áramlási rendszerek klasszikus példája

Tóth nyomán ([27] alapján) A Balaton-felvidék jellemzője az ún. szabad tükrű magas karsztvíz, amelynek vízjárása elsősorban a csapadék függvénye. A forráshozamok a csapadékmaximumokra 1-2 hónapos késéssel reagálnak a kút vagy forrás közvetlen környezetének áteresztő képességi tényezőjétől, a Balaton aktuális vízállásától, valamint a helyi mesterséges vízkivételektől függően. A Balaton ugyanis a partközeli zónákban leszívja az esetleges maximumokat és egyben meghatározza a vízszint maximális nívóját is, azaz a karsztvízrendszer erózióbázisa. A szerkezeti, domborzati viszonyok és az áramlási kép tanulmányozásával [13] [28] megállapítható, hogy a Balaton-felvidéken kisebb lokális áramlási rendszerek alakultak ki: pl. Pécselyi-medence, a Balatonfüredtől Balatonalmádiig eső rész, Káli-medence, Balatocsicsóimedence. A lokális rendszerekben a felszín alatti víz jellemzően a magas fekvésű beszivárgási

területekről a megcsapoló harántvölgyekben fakadó források, kútcsoportok irányába mozog a 20 rosszabb vízvezető rétegek csapásiránya mentén. A Balaton-felvidék víztároló kőzetei egymással hidraulikai kapcsolatban állnak, ezért folytonos áramlási rendszernek tekinthető, melyben a karsztvíz a szerkezeti és domborzati viszonyoknak megfelelően északról a bakonyi főkarsztvíztároló felől délre a Balaton felé áramlik. A Balaton felé szivárgó víz egy része a tófenéken fakadó kisebb források révén közvetlenül is táplálja a tavat. Vízkémiai szempontból a terület karsztvizei két csoportra bonthatók. [13] Az egyikbe tartoznak a kékkúti Theodora-forrás, a Kékkút, Salföld és Kővágóörs környékén a perm és triász határán fakadó kisebb források, valamint Balatonfüred és Lovas környékén található savanyúvízforrások: Berzsenyi- Kossuth-, Savanyúvíz-forrás. Fontosabb vízkémiai jellemzőik: • nagy

szabad szén-dioxid tartalom s ennek következtében a jelentős oldóképesség miatt magas összsó- és vastartalom (a vasat főként a vörös homokkőből oldja ki az agresszív szénsav) • magas ammóniumtartalom (akár 10-szerese a normál karsztvízforrásénak) • jelentős klorid- és szulfátmennyiség E források vize és széndioxid tartalma eltérő helyről származik: a víz felfelé áramló, felszín alatti víz, míg a szén-dioxid köpeny eredetű és a mélyre hatoló szerkezeti zónákon keresztül migrál a felszín felé. [13] A másik fő típust a mészkő vagy dolomittárolókból fakadó karsztvízforrások képviselik. Jellemzőjük alacsony (átlag 12°C-os) hőmérséklet, kis töménység, alacsony klorid-, ammónium- és szulfátion tartalom. Magnézium tartalmuk ugyanakkor jelentős! [13] [28] 3.4 A tihanyi maar vulkanizmus ([8] alapján) Egy adott vulkánkitörés attól függően, hogy mennyire hasonlít valamelyik jellegzetes vulkán

működéséhez, különböző vulkanológiai típusokba sorolható (pl. stromboli-, vulcanói-, hawaii-típusú). Az alábbi ábrán rendszerezve láthatók a különböző vulkáni típusok a kitörési magasság és a robbanás hevességének függvényében: 21 11. ábra: A különböző vulkáni típusok a robbanás hevessége és a kitörési felhő magasságának függvényében. [8] Amennyiben a vulkánkitörés során a magmában oldott gáz mennyisége dominál a külső víz mennyiségéhez képest erőteljes robbanásos (explozív) kitörésről beszélhetünk, míg ellenkező esetben freatomagmás működésről. Freatomagmás kitörések során a feltörekvő magma elérve a vízzel teli üledékréteget a pórusvizet felforralja, és a megnövekvő nyomás hatására nagy energiával kirobbannak a felső rétegek. Az ilyen fraetomagnás kitörések csoportjába tartozik a maar-vulkanizmus is, melynek során a nagy mélységben bekövetkezett heves robbanás

következtében létrejövő alapi torlóár jellegzetes (kitépett kőzetekből és alárendelten magmából álló) rétegsorokat rak le. Az egymást követő kitörések aztán fokozatosan mélyítik el a maar-krátert, melybe a későbbiekben víz gyűlve üledékképződés indulhat meg. A Tihany vulkán, mely az egyik legidősebb vulkanikus képződmény a Pannon-medencében (kb. 7-7,5 millió éves), ilyen maar vulkán A bazaltvulkanizmus kezdetén, amikor a félsziget helyén enyhén sós vízű sekélytenger esetleg mocsárvidék vagy beltó terült el, a vulkanikus tevékenység surtsey-típusú freatomagmás explózióval kezdődött meg valószínűleg a félsziget középpontjában, majd új kürtők jöttek létre a félsziget partvidékén (Füredi-öböl, Csúcs-hegy). Mivel a robbanások nagyrészt több száz méter mélyen zajlottak le, a kitörési centrumokban jelentős mélységű és méretű maar kráterek alakultak ki, amiket aztán néhol 100 méter vastag 22

üledékréteg vett körül. Ezek a maar-krátereket létrehozó freatomagmás explóziók elsősorban az alacsonyabban fekvő területekre voltak jellemzők, (ugyanis itt közelebb lehettek a felszín alatti vizek a felszínhez, így könnyebben át tudta szakítani a keletkező energia a fedő rétegeket). A magasabb részeken stromboli-típusú vulkanizmus során salakkúpok, lávatakarók keletkeztek. A freatomagmás kitörésekhez szükséges pannóniai pórusvíz rövid időn belül elhasználódott, így a robbanások fokozatosan fordultak át magmás robbanásos, stromboli-típusú működésbe. A kitörési centrum ismét a félsziget belsejébe tevődött át. 12. ábra: Surtsey-típusú freatomagmás explózió [8] 13. ábra: Magmás robbanás [8] A vulkanizmus végső fázisában stromboli típusú salakkúp alakult ki a Külső-tó területén, a maarokat salakkúpok, lávatavak töltötték ki és megkezdődött a hévforrások, gejzírek működése is, melyeknek

maradványai a félszigeten, több helyen megtalálható gejziritkúpok. 3.5 A félszigeten végzett korábbi mérések ([8] alapján) Lóczy Lajos munkatársaival együtt már 1894-ben megkezdte a Balaton-környék geológiai kutatását, a Tihanyi-félsziget térképezését. A vulkáni működés tér- és időbeli eloszlását vizsgálva a képződmények jellegzetességeiből erőteljes robbanásos, sekélytengerben zajló bazaltvulkanizmust feltételezett. Később, az 1940-es években a vulkáni képződményekről rétegsor-leírásokat készítő Hoffer András is robbanásos eredetűnek ítélte a tihanyi vulkánokat. 1949-50-ben egy országos földmágneses mérés keretében a félsziget Aszófő, Tihany, Tihany-Csúcs-hegy, Tihany-rév pontjain abszolút mágneses méréseket végeztek, amit két évvel később az egész félszigetre kiterjesztettek. Ennek során 500 méteres rácshálóban -az anomális területeken ennél még sűrűbben is- meghatározták a

függőleges térerősség 23 anomáliát és azt tapasztalták, hogy a félsziget jelentős részén kis mértékű és negatív, míg a Külső-tó térségében néhol ± 100 gammás (egy pontban pedig 1000 gammás) a ∆Bz anomália. Pár évvel később (1957.) a Tihanyi félszigeten földtani térképezés kezdődött Ennek nyomán vetődött fel először egy egységes ősvulkán létezésének elmélete, aminek a Külső illetve a Belső tó helyén lehetett a kitörési centruma. Ezek mellett a 69-es építésföldtani térképen egy harmadik feltételezett centrum is látható a Rátai-csávánál. 1961-ben a Belső-tónál, majd még további 220 helyen határozták meg a ∆Bz és ∆H mágneses anomáliák értékeit. A mérési eredmények szerint a tó területe teljesen anomáliamentes volt, míg a parton -40 és +30 gamma közti értékek jelentkeztek, ami arra engedett következtetni, hogy a tó térségében mágneses hatású vulkáni kőzetek nemigen fordulnak

elő. 1963-ban az anomáliás helyeken gyűjtött kőzetminták mágneses szuszceptibilitása és térfogat-egységenkénti saját mágneses momentumának meghatározásával megállapítható volt, hogy mivel a gejzirit és agyagminták szuszceptibilitása kicsi, míg a bazalttufák és –breccsáké mintától függően néhol nagy néhol kicsi volt, ezért a nagy földmágneses anomáliákat valószínűleg a mélyben lévő bazaltok okozzák. 2000 táján aztán az ELTE geológusai a robbanásos kitörések által lerakott üledékrétegek elemzése nyomán vulkanológiai térképet készítettek a térségről a kitörési mechanizmusok és centrumok megállapítása céljából. Ekkor készült az alábbi ábrán látható térkép is: 14. ábra: A Tihanyi-félsziget vulkanológiai térképe [8] 24 *1 2 stromboli-, hawaii-típusú üledékek: stromboli-, hawaii-típusú vulkánosság során keletkező üledékek *3 freatomagmás vulkanoklasztitok: freatomagmás kitörések

során keletkezett vulkáni törmelékek A Tihanyi-félszigeten 2002-2004-ben Lipovics Tamás vezetésével elvégzett mágneses mérések eredményei alapján készült az alábbi 15. ábrán látható totális mágneses térerősség térkép. A térerősséget egy Overhauser-típusú magnetométerrel 200 x 200 méteres rácshálóban (illetve az anomáliás területeken ennél sűrűbb közönként) mérték, majd a térképen a mért értékek átlagtérhez képesti eltéréseit ábrázolták. A kapott eredményből kitűnt, hogy a térség déli részei nagyrészt anomáliamentesek, az északi területeken viszont gyorsan változó, zavart a mágneses anomáliakép, ami a térségben lévő nagy mágnesezettségű, sekély mélységű hatókra utal. A Külső-tó területén (A) az átlag mágneses tértől való eltérés erősen pozitív, míg tőle kissé északra, Sajkod-Diós (B) térségében gyorsan negatív értékű lesz, vagyis a mágneses tér e területen egy

mágneses dipól teréhez hasonlít. Ugyanez mondható el a Tihany-Óvárhegy vonalon (C-D) is, csak ott (mivel az értékek negatívból mennek át pozitívba) a dipól épp ellenkező irányban áll. 15. ábra: A Tihanyi-félsziget mágneses anomália térképe [8] 25 Ugyanezen időszakban geofizikus hallgatók terepi mágneses szuszceptibilitás*1 méréseket is végeztek a Tihanyi-félsziget mintegy 220 pontján. -ahol a kőzetkibukkanások ezt lehetővé tették- 200 x 200 méteres rácsban egy KT-6 típusú kappaméter segítségével. A fenti térképen látható kappa-mérés eredményei: A térségbeli kőzetek szuszceptibilitásának meghatározásával megpróbáltak összefüggést kimutatni az egyes kőzettípusok (üledékes és vulkáni eredetű kőzetek, tufák) és a mért értékek között. A meghatározott szuszceptibilitások hisztogrammját elkészítve a kőzetek három csoportját lehetett jól elkülöníteni: 1. gejzirit (00-02)*10-3 SI 2. felszíni

vulkanikus kőzetek: freatomagmás vulkanoklasztitok; üledékes és vulkanikus kőzetanyagokat egyaránt tartalmazó áthalmozott vulkáni törmelékes üledékek, vulkáni törmelékes lejtők (0,3-4,2)*10-3 SI 3. fiatal, magasabb bazalttartalmú vulkanikus kőzetek: hawaii-típusú fröccs és stromboli-típusú szórt üledékek (4.2-70)*10-3 SI Összességében megállapítható, hogy a kappamérések eredményei jól korrelálnak a félszigeten tapasztalható mágneses anomáliaképpel: a jórészt anomáliamentes déli területeken a mért szuszceptibilitások is kicsik, míg a Gödrös-Diós vidéken megfigyelhető gyors anomáliaváltozások esetében a kapott szuszceptibilitás értékek is nagyok. E mérések alapján feltételezhető, hogy a korábban kimutatott hatók anyaga megfeleltethető a nagy szuszceptibilitású felszíni kőzeteknek. *1. Mágneses szuszceptibilitás: Az anyagok indukált mágnesezettségének egyik meghatározó fizikai paramétere Az

erősen mágnesezhető anyagok kivételével, ha egy anyagot nem túl erős mágneses mezőbe (H) helyezünk, akkor az a térrel arányos (M) mágnesezettséget vesz fel, mágneses szuszceptibilitása: ∂M . A szuszceptibilitás ∂H pozitív és negatív értéket egyaránt fölvehet attól függően, hogy az indukált tér iránya megegyezik-e a gerjesztő tér irányával vagy azzal ellentétes. A kőzetek szuszceptibilitása erősen anizotróp: az őket alkotó ásványoktól, döntően pedig a bennük lévő ferromágneses anyagok mennyiségétől függ (ezért általában a magmás kőzetek szuszceptibilitása nagyobb, mint az üledékeseké). A porozitás növekedtével viszont a mágneses szuszceptibilitás csökken. 26 4. 4.1 A vízminták radontartalmának meghatározási módja A folyadékszcintillációs méréstechnika A szcintillációs méréstechnika lényege, hogy a szcintillátorként használt (szilárd vagy folyékony) anyag molekulái valamilyen

hatásfokkal gerjesztődnek a radioaktív sugárzás hatására, majd foton kibocsátásával, fényfelvillanás kíséretében (=szcintilláció) mennek át a gerjesztett, magasabb energiájú állapotukból, az alacsonyabb energiájú alapállapotukba. A lágy β (pl. 3H, 14 C, 35 S) illetve az α (pl. Rn) sugárzó izotópok sugárzásának detektálására célszerű szcintillátorként folyékony halmazállapotú anyagot alkalmazni egyrészt azért, mert így a szcintillátor teljesen körbe tudja venni a sugárzó anyagot (azaz a detektálás térszöge 4π), másrészt azért, mert így a kisenergiájú β illetve a µm alatt elnyelődő α sugarak is okozhatnak felvillanásokat. A folyadékszcintillátor oldatnak (koktélnak) 3 fő komponense van: oldószer (szolvens), primer szcintilláló anyag, szekunder szcintilláló anyag. A kibocsátott α vagy β részecske energiáját az oldószer molekulái elnyelve gerjesztődnek, majd a primer szcintilláló molekulával

történő ütközéskor átadják. Ettől a többlet energiától aztán a szcintilláló molekula fénykibocsátással válik meg. Az emittált fény spektrumát azonban a fotoelektronsokszorozó rossz hatásfokkal érzékeli, ezért van szükség a szekunder szcintilláló anyagra, amely a primer szcintillátor által kibocsátott fényt abszorbálja, majd az alapállapotba való legerjesztődéskor ≈430 nm hullámhosszú fényt bocsátva ki eltolja a primer szcintillátor spektrumának maximumát a fotokatód érzékenységi tartományába. A fotokatódra érkező nagyon kis intenzitású fény a fotokatódból elektronokat üt ki, amik aztán gyorsulva mindig a következő fémelektródába (dinóda) csapódnak, s így egyre sokszorozódnak. A fotoelektronsokszorozó által adott impulzus amplitúdóját több véletlenszerű esemény is befolyásolja, melynek következtében még monoenergiás elektronok esetén is folytonos amplitúdó spektrumhoz jutnánk, nemhogy a

β bomláskor keletkező folytonos spektrumú elektronoknál. (Ilyen véletlen esemény pl az hogy, az emittált β sugárzás hány molekulát késztetett szcintillációra -nyilván minél nagyobb a β részecske összenergiája, annál több molekulát képes gerjeszteni-; vagy az hogy ezeket a felvillanásokat a fotoelektronsokszorozó milyen valószínűséggel detektálja; azaz, hogy: 1. milyen valószínűséggel adja át egy gerjesztett szolvens molekula az energiáját egy primer molekulának 2. Az általa kibocsátott fény milyen valószínűséggel gerjeszt egy szekunder molekulát / vagy vált ki a fotokatódon 27 egy elektront 3. A szekunder szcintilláló molekula által emittált fényt a fotoelektronsokszorozó milyen valószínűséggel detektálja.) A folyadékszcintillációs mérési technika alkalmazásakor a kioltás jelenségével is számolnunk kell, ugyanis a koktélba kerülnek olyan komponensek is, amelyeknek nincs szcintillációs hatásuk.

Ilyen molekulával történő ütközés esetén a szolvens molekula által leadott energia nem alakul át fénnyé, csupán az oldat hőmérsékletét növeli (kémiai kioltás). De előfordulhat az is, hogy a szcintilláló anyag által emittált fény egy részét nyeli el az oldatban lévő színes kioltó anyag, mielőtt az még a fotokatódra eljuthatna (színkioltás). Kioltást okozhatnak a zavaros, nem áttetsző oldatok, vagy egy az üvegen maradó ujjlenyomat is (optikai kioltás). Ezek eredményeként a detektálás hatásfoka csökken, a kibocsátott fény spektruma s ezáltal az impulzusok amplitúdó eloszlása is eltolódhat a kisebb amplitúdók felé. Az eltolódás mértékének mérésével a kioltás mértéke számszerűen is meghatározható. [5] A nem vizes minták mérésére használt leggyakoribb oldószer a toluol, a vizes mintáknál, pedig az 1,4-dioxán. Mi az általunk vett vizes minták radontartalmának meghatározására az Optifluor-o nevű koktélt

alkalmaztuk, mely nem elegyedik a vízzel, két fázist alkot vele. Mivel a radon e koktélban jobban oldódik, mint a vízben, ezért a radon atomjai diffúzióval átmennek a szcintillátor fázisba és így a vízminta radontartalma itt (ebben a fázisban) halmozódik fel. A mintavétel után 2-3 óra elteltével kétféle egyensúly is beáll: egyrészt a koktél és a víz között a radonkoncentráció-egyensúly (vagyis ugyanannyi radon mosódik be a vízbe, mint amennyi kipárolog belőle); másrészt a radon és a leányelemei közti egyensúly. Ezért kell figyelni arra, hogy a mintavétel után legalább 3 óra elteltével és maximum 3 napon belül végezzük el a minta mérését. (A 3 napos korlát a 222 Rn 3,82 napos felezési idejéből adódik.) 4.2 A Tri-Carb működése A vízminták radontartalmának mérését minden esetben a Tri-Carb nevű berendezéssel végeztem el, mely folyadészcintillációs spektrométer. A berendezésben két koincidenciába

kapcsolt alacsony energiás fotoelektronsokszorozó detektálja a mintában bekövetkező fényfelvillanásokat. Az elektronika csak azokat az impulzusokat fogadja el "igaziaknak", amiket mindkét elektronsokszorozó egyszerre detektál. A koincidencia vizsgálatra az elektronsokszorozó zajimpulzusainak kiszűrése végett van szükség, mivel a zajok egymástól 28 teljesen függetlenül érkeznek, így csak kis valószínűséggel eshetnek egybe, ezért ez a módszer alkalmas a nem kívánt zajok csökkentésére. A koincidencia áramkör által megszűrt elektromos impulzusok egy sokcsatornás analizátor bemenetére érkeznek. Az analizátor az impulzusok amplitúdóját megméri, digitalizálja, majd a kapott értékeknek megfelelő számú csatorna (számláló) állását 1-gyel megnöveli. Ily módon a sokcsatornás analizátor a mért amplitúdó értékekből statisztikát készít, valójában egy amplitúdó-gyakoriság függvényt mér. [5] A műszert

bekapcsolásakor kalibrálni kell. Ehhez egy ismert aktivitású izotópot 14 C-est használunk, melynek segítségével meghatározzuk az egyes csatornákhoz tartozó energiákat. A megfelelő paraméterek (protokoll, mérési idő, csatornabeállítások) beállítását követően megkezdődik a mérés. Mi a mérésidőt 15 percre, a csatornaszélességeket a következő értékekre választottuk: A: 25 keV ee - 900 keV ee B: 50 keV ee - 900 keV ee C: 0 keV ee - 25 keV ee 29 16. ábra: A Tri-Carb működésének vázlata 4.3 A mintavétel menete A mintavételi eljárás során minden esetben orvosi fecskendővel 10 ml-nyi vízmintát szippantottunk, amit aztán óvatosan speciális küvettákba, előre kimért 10 ml-nyi koktél alá rétegeztünk. A küvettát a kupak gyors rácsavarása után parafilmcsíkkal is körbetekertünk (háromszor), hogy a benne lévő levegő megfelelően be legyen zárva. Forrásvizek esetén általában, ha kifolyócsövön keresztül

folyt a víz, akkor az injekciós tűt közvetlen a csőbe nyomva vettük a mintát, ellenkező esetben a vízfelszín alól minél mélyebbről (legalább 15-20 cm mélyről). Kútvizek mintázásakor leggyakrabban üveggel, de esetenként vödörrel vagy bailerrel (lásd 18. ábra) hoztuk a felszínre a vizet, ilyenkor a fecskendőt az üveg/vödör fenekéről illetve a bailer aljáról töltöttük meg. Mindezekkel az "óvintézkedésekkel" a radon gáz levegőbe való diffúziójának esélyét igyekeztük csökkenteni, mert a radon gyorsan eltávozik a vizekből, ha a felszínük érintkezik a levegővel. Jó példa erre a pécselyi Kútfő-forrás, mely egy kb másfél méter mély forrás által táplált kút. Utolsó mintavételem alkalmával először üveget lógatva a kút mélyére az üveg legaljáról szívtam fel injekciós tű segítségével a mintát. Majd a forrásból kiinduló patakba az előbbi helytől mintegy 15-20 méterre lerakott kútgyűrűből

vettem ugyanilyen módszerrel mintát. (Ránézésre ugyanis nem lehette megállapítani, hogy ez is egy kút e –amiben esetleg forrás is ered-, vagy csupán egy lerakott kútgyűrű.) A mérési eredményekből (59,44 ± 5 Bq/l illetve 9,12 ± 2 Bq/l )egyértelműen látszik, hogy ez utóbbi eset állhatott fent. Így viszont érdemes rácsodálkozni arra, hogy ilyen rövid idő alatt, amíg a víz a forrástól ezt a 15-20 méteres szakaszt megtette, radontartalmának jelentős része „elveszett”, a levegőbe diffundált. Emiatt a gyors diffúzió miatt fontos az is, hogy az egyes helyszíneken milyen módszerrel történt a mintavétel. Hisz például kútvizek esetén, amikor valamilyen eszközzel (legtöbbször üveg segítségével) kellett a vizet a felszínre juttatni a megmintázott víz sokkal több ideig érintkezett a szabad levegővel, mint azon minták esetén, ahol közvetlenül az injekciós tűvel szívtam fel a vizet. De a levegővel való érintkezés emellett

az olyan forrásokból származó minták radontartalmát is befolyásolhatta, ahol a kifolyó vízsugár nem töltötte ki teljesen a nagy átmérőjű kifolyócsövet. Erre jó példa a tihanyi Ciprián-forrás, ahol első mintavételemkor jóval erőteljesebben folyt a víz, mint a második mintavétel alkalmával. (A mért radontartalmak: 7,28 ± 2 Bq/l illetve 1,93 ± 2 Bq/l ) A mintavétel közvetlen körülményein kívül az is döntően befolyásolhatta a minta radontartalmát, hogy konkrétan honnan származott. Így például a balatonszőlősi Péter-kútból (Függelék10.4 Tihany1/8kép) mindhárom mintavétel alkalmával vettem mintát, de csak az utolsó mintavételkor tudatusult bennem, hogy a kút melletti pocsolyának tűnő tócsa nem pusztán egy tócsa, hanem egy közvetlen felbugyogási hely (Függelék10.4 Újra2/4kép) A kútból illetőleg e felbugyogási helyről származó minta radontartalma nem egyezett meg: 44,98 ± 4 Bq/l és 53,16 ± 4 Bq/l. (Ebben

persze benne lehet a mintavétel eltérő módja miatti különbség is!) A tihanyi Külső-tónál végzett mérések során a mintavételhez a fentieken kívül egyéb eszközökre is szükség volt azért, hogy a tófenékről (illetve annak közvetlen közeléből) vehessünk vízmintát. Az alábbiakban ezen eszközök vázlatos rajza látható használati módjuk rövid leírásával: 17. ábra: A csatornacsöves mintavevő vázlatos rajza madzag (ezzel tudom levenni a ragasztást a lukakról) leocoplast (belülről van a kupakra erősítve) lukak lecsavarható fedél Ez az oldalelágazás akárhova beszerelhető (így változtatható a lukak magassága) 12 cm A csatornacsöves mintavevő használatakor a kb. másfél méter hosszú csövet a tófenékig lenyomva megvártuk, amíg (kb. fél méter magasságig) víz áramlott a csőbe Ha szükség volt rá (azaz, ha egyébként egyáltalában nem vagy túl lassan szivárgott a víz befelé), akkor a madzag megrántásával a

leokoplasztot is lehúztuk a műanyag fedőre fúrt lukakról. A cső alján összegyűlt vízből aztán egy műanyag rúdra erősített, dróttal mozgatható injekciós tűvel hoztuk a felszínre és raktuk a küvettába a 10 ml-nyi vízmintát. (Eredeti tervünk szerint a csövet nemcsak tófenékig akartuk nyomni, hanem egészen bele a tó medrébe. Ennek megvalósítása azonban nem sikerült, mert egyrészt a csatornacső túl nagy átmérőjű, a tófenék pedig túl kemény volt .) 32 18. ábra: A bailer vázlatos rajza Madzag Műanyag cső Lukak Kis golyó ami vízbe eresztéskor lebeg, kihúzáskor az alsó lukat elzárva nem engedi a vizet kifolyni A bailer működésének lényege, hogy víz alá bocsátáskor az alsó lukon beáramlani kezdő víz a könnyű, vízen úszó műanyag golyócskát megemeli (lehetővé téve ezzel a víz csőbe való további zavartalan ki-be áramlását). Kihúzáskor a felső lukon beáramlani kezdő víz a golyócskát súlyánál

fogva az alsó lukba szorítva akadályozza meg a víz kiáramlását az alsó lukon. 18. ábra: A vasrudas mintavevő vázlatos rajza Vasrúd Gumicső 100 ml-es injekciós tű Géz-szűrő 33 A vasrudas mintavevő egy kb. 2 méter hosszú vasrúdra erősített gumicső, melynek egyik végén injekciós tű, másik végén géz-szűrő található. A vasrúd segítségével a csövet a víz alá nyomva a csőben lévő levegőt kipréseltük úgy, hogy lassan vizet szívtunk a csőbe, majd kinyomtuk (s ha kellet ezt többször is megismételtük). Ezután terveink szerint a vasrudat a tómederbe nyomva onnan akartuk felszívni az esetlegesen feljövő vízből a mintának valót. De ez a tervünk meghiúsult, mert a finom iszap és az apró aljnövényzet teljesen eltömte a cső alsó végén lévő géz-szűrőt, így a fecskendőbe egyáltalán nem lehetett vizet szívni. Ezért a vízmintákat minden esetben a tófenék közvetlen közeléből szívtuk fel. A mintavételek

alkalmával minden esetben mintavételi jegyzőkönyvet készítettem, melyben rögzítettem a mintavétel pontos idejét (óra:perc), helyét, körülményeit (honnan és milyen módon vettem a vizet). Ezek részletes leírása a függelékben olvasható (Függelék 103) 4.4 A mérési eredmények kiértékelése A vízminták radontartalmának meghatározásához használt Tri-Carb nevű berendezés az eredményeket egy printen adja ki, melyen a következő adatok szerepelnek: - protokoll száma - minta számára - mérési idő (TIME) - A,B,C csatornák beütésszámai beütés/percben (counts per minute): CPMA, CPMB, CPMC - az első mérésmegkezdésétől a következő mérés befejezéséig eltelt idő (ELTIME) - a belső standarddal mért kioltás (tSIE) - a spektrumot jellemző spektrális index (SIS) A mérési eredmények kiértékelése során elsőként a minták által keltett percenkénti elektromos jelek, beütések számából (CPM) meghatározzuk a mintában

végbement bomlások számát (e kettő csak 100%-os detektálási hatásfok mellett lenne azonos!). Ez egy korábbi méréssorozat eredményének felhasználásával történik, mely során ismert aktivitású radonos oldatok CPM-jét mértük meg. Ezen kalibrációs mérés eredménye a kalibrációs görbe, ami összeköti a CPM és a 10 ml-es minta aktivitását. A minta térfogata ismert, ezért az aktivitáskoncentráció is 34 meghatározható: c=A / V , ahol A a mint aktivitása (a benne másodpercenként történő bomlások száma) és V a minta térfogata. Az aktivitáskoncentrációt Bq/l-ben mérjük Az ismert radonkoncentrációjú mintákkal elvégzett kalibráció eredménye a következő lett: c= CPM − 12,6 Bq 1,98 l A radon aktivitásából azután a benne lévő radonatomok száma is meghatározható. Ennek alapja az az összefüggés, hogy az N darab radioaktív izotópot tartalmazó rendszerben a másodpercenkénti bomlások száma arányos N-nel, és az

arányossági tényező a λ. A = λN = ln 2 N T1 / 2 ahol λ: bomlási állandó, T1/2 : az izotóp felezési ideje Mindezt a számolást a gyakorlatban egy Excelben megírt program hajtotta végre, mely a printen kapott adatokból autómatikusan meghatározta az adott minta radonkoncentrációját és a koncentráció hibáját is a következő módon: 19 táblázat: A radon-koncentrációt számoló Excel program működése 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 A B C D Mintakód CSV 1 BFS 1 BFK 2 Minta Hónap 7 7 7 vétel Nap 8 12 12 ideje Óra 14 11 11 Perc 0 3 16 Mérés Hónap 7 7 7 kezdete Nap 13 13 13 a printen Óra 10 10 10 Perc 12 12 12 mérési idő 15 15 15 eltime 15,85 38,66 57,84 cpm 13,87 85,67 122,8 cpmhiba 13,87 5,58 4,66 sis 384,4 877,02 998,61 tsie 623 551 563 dt c1 Bq kon hiba 17 18 19 20 21 22 jóhiba 115,9642 0,416467 0,641414 1,54013 0,244419 2 2,441269 23,29433 0,838655 36,90404 44,00385 3,335492 4 3,774601 A mintavétel során feljegyzett adatok A

printről leolvasható adatok dt=(A7-A3)·24+A8-A4+(A9-A5)/60+ 23,39733 (A11-2·A10)/60+(A6-A2)·31·24 0,838003 c1=λ·A16 ahol λ=0,0075536 (1/óra) 55,65657 (A12-12,6)/1,98 A18/A17 66,41574 4,423289 (A13+2)/100·A19 A jóhiba egészre kerekítve 5 4,7903 √((A12·A13/100)2+0,25)/1,98+A18/50)/A17 35 5. 5.1 Mérési eredmények és diszkussziójuk A Balatonfüreden és környékén végzett mérések eredményei és diszkussziójuk Méréseim során elsőként Balatonfüreden és annak környezetében vizsgáltam meg (a 4. fejezetben már ismertetett módon) a felszín alatti vizek – források / kutak - radontartalmát. Ebben az áttekintés nyújtása mellett az a cél vezérelt, hogy a kapott koncentráció-értékeket különböző korábbi vizsgálati eredményekkel, térképekkel (így például radioaktivitás térképpel, földtani térképpel, hidrogeológiai térképpel) összevetve összefüggést keressek a földtani szerkezet (törések, vetők, formációk,

áramlási viszonyok) és a mért radontartalmak között. Az alábbi táblázatok az általam vett vízminták radonkoncentráció-értékekeit és azok hibáit tartalmazzák. 36 20-26. táblázat: A mért radon-koncentráció értékek A forrás / kút neve Hely Schneider Ferenc-kút Kossuth-forrás Aszófői-forrás Balatonfüred Balatonfüred Balatonfüred határa Balatonfüred határa Balatonfüred határa Aszófő Pán-forrás Örvényes Berzsenyi-kút Szekér Ernőemlékforrás Siske-forrás FÜRED 1SOROZAT 2004.0712 Minta- Rn (Bq/l) kód BFS 1 44,00 ± 4 BFK 2 66,42 ± 5 FÜRED 1 ÚJRASOROZAT 2004.0918 Minta- Rn (Bq/l) kód BFÜRED 3ÚJRA 2-SOROZAT SOROZAT 2005.0108 2005.0315 Minta- Rn (Bq/l) MintaRn (Bq/l) kód kód ÁTLAGOS RADONTARTALOM (Bq/l) BFS 13 47,77 ± 4 44,74 ± 4 BFK 8 69 ± 5 BFK 14 71,39 ± 5 67,04 ± 5 BFB 3 BFK 61,35 ± 5 10 27,74 ± 3 BFB 11 23,41 ± 3 BFB 15 25,13 ± 3 25,43 ± 3 BFE 4 63,29 ±

5 BFE 12 58,98 ± 5 BFE 16 68,62 ± 5 63,63 ± 5 BFV 5 19,29 ± 2 19,29 ± 2 ASZ 1 45,05 ± 4 ASZ 2 47,41 ± 5 ASZ 3 39,99 ± 4 44,15 ± 4,33 PFÖ 1 64,84 ± 5 PFÖ 2 65,1 ± 5 PFÖ 5 68,09 ± 5 68,09 ± 5 BFS 9 42,46 ± 4 TIHANY 2SOROZAT 2004.1030 MintaRn kód (Bq/l) A forrás / kút neve Hely TIHANY 2 SOROZAT 2004.1030 Külső-kút Tihany (Külső-tó) FÜRED 2–SOROZAT A forrás / kút neve Kereszthegyi-forrás Felsőörsi-forrás Savanyú-forrás István-forrás József-forrás Kéki-kút Templom-forrás Hely Felsőörsi út mellett Felsőörs Lovas Csopak Csopak Balatonfüred határa Balatonfüred 2004.0802 Mintakód Rn ( Bq/l ) FÖU 1 28,84 ± 3 FÖF 2 41,86 ± 4 SAL 1 52,93 ± 5 ICS 1 0,67 ± 1 JOF 2 24,89 ± 3 KÉK 6 16,70 ± 3 BFT 7 30,28 ± 3 A forrás / kút neve Hely Csiker-forrás Templom-kút aknája Faluház előtti kút aknája Új-forrás Felsőörsi út mellett

Balatonszőlős Templom Vászoly Faluház Vászoly Balatonudvariba vezető út mellett Mintakód Rn (Bq / l) KK 1-2 17,77 ± 3 BFÜRED 3 SOROZAT 2005.0108 Mintakód Rn ( Bq/l ) FÖU 4 25,15 ± 3 FÖF 3 40,4 ± 4 SAL 2 52,47 ± 5 JOF 3 23,03 ± 3 - BFÜRED 3–SOROZAT 2005.0108 Mintakód Rn ( Bq/l ) ÚJRA 2-SOROZAT 2005.0315 Mintakód Rn ( Bq/l ) FÖU 8 31,1 ± 3 FÖF 6 38,08 ± 4 SAL 3 61,9 ± 5 JOF 4 27,1 ± 3 - ÚJRA 2-SOROZAT 2005.0315 Mintakód Rn ( Bq/l ) ÁTLAGOS RADONTARTALOM (Bq/l) 28,36 ± 3 40,11 ± 4 55,77 ± 5 0,67 ± 1 25,01 ± 3 16,70 ± 3 30,28 ± 3 ÁTLAGOS RADONTARTALOM (Bq/l) CSF 5 BAF 7 74,81 ± 6 31,51 ± 3 CSF 7 - 79,81 ± 5 - 77,31 ± 5,5 31,51 ± 3 VFK 8 4,75 ± 2 - - 4,75 ± 2 VÁF 11 85,29 ± 6 VÁF 17 84,25 ± 6 84,77 ± 6 38 A forrás / kút neve Gombás-kút Nádas-kút Meggyhegyiforrás Diana-forrás Örvényesiforrás Meggyesforrás Belső-kút Tó-forrás (középső) Tó-forrás (bal szélső) Tó-forrás (jobb

szélső) Tótvázsonyikút Hely VÁSZOLY 1SOROZAT 2004.0918 Mintakód Rn ( Bq/l ) BFÜRED 3-SOROZAT 2005.0108 Mintakód Rn ( Bq/l ) ÚJRA 2-SOROZAT 2005.0315 Mintakód Rn ( Bq/l ) ÁTLAGOS RADONTARTALOM (Bq/l) Csopak határa Balatonarács határa Meggy-hegy mellett, az Aszófői-séd völgyéből Diánakemping (Aszófő határa) Örvényes GOK 1 NÁK 1 16,34 ± 3 130,05 ± 8 GOK 2 NÁK 2 16,11 ± 3 143,92 ± 8 GOK 3 NÁK 3 16,23 ± 2 148,55 ± 8 16,23 ± 2,66 140,84 ± 8 AST 1 1,77 ± 2 1,77 ± 2 AST 2 47,16 ± 4 47,16 ± 4 ÖRF 3 29,66 ± 3 ÖRF 4 19,35 ± 3 ÖRF 6 38,51 ± 4 29,17 ± 3,33 Vászoly VMF 1 23,39 ±3 VMF 10 24,73 ± 3 VMF 16 28,85± 3 25,66 ± 3 Vászoly Vászoly VBK 2 VTF 3 32,22 ± 3 30,48 ± 3 VBK 9 VTF 6 30,74 ± 3 30,06 ± 3 VBK 15 VTF 12 35,43 ± 3 32,75 ± 3 32,8 ± 3 31,1 ± 3 Vászoly VTF 4 44,89 ± 4 VTF 7 43,1 ± 4 VTF 14 33,82 ± 3,33 Vászoly VTF 5 31,29 ± 3 Kiszáradt

13,46 ± 2 (csak csepeg) Kiszáradt Pécselyből Tótvázsonyba vezető út mellett PTK 1 28,58 ± 3 28,58 ± 3 39 31,29 ± 3 ÚJRA 2-SOROZAT 2005.0315 Mintanév Ciprián melletti forrás Ciprián-forrás Hosszú úti kerti kút Hosszú úti kút Bozótos-forrás Kútfő-forrás Nemespécselyiforrás Bádogos-forrás Szőlősi-kút aknája Péter-kút A forrás neve Hely Mintakód Rn ( Bq/l ) Péter-kút melletti forrás Balatonszőlős BAF 8 53,16 ± 4 Szőlősi kút aknája mellett folyó patak Balatonszőlős BAF 10 39,29 ± 4 Szőlősi templomnál eredő patak Balatonszőlős BAF 11 39,96 ± 4 Kútfő-forrás kifolyója Pécsely PÉF 10 9,12 ± 2 Tó-forrás (középső) felbugyogása Vászoly VTF 13 31,4 ± 3 Hely Tihany TIHANY 1– SOROZAT 2004.0816 Mintakód Rn ( Bq/l ) CPF 1 5,07 ± 2 BFÜRED 3– SOROZAT 2005.0108 Mintakód Rn ( Bq/l ) CPF 3 10,53 ± 2 ÚJRA 2-SOROZAT 2005.0315 Mintakód Rn ( Bq/l ) ÁTLAGOS RADONTARTALOM

(Bq/l) - - 7,8 ± 2 Tihany Pécsely CPF 2 PÉK 1 7,28 ± 2 30,89 ± 3 CPF 4 1,93 ± 2 - - - - - - 4,61 ± 2 30,89 ± 3 Pécsely Pécsely Pécsely Pécsely PÉF 2 PÉF 3 PÉF 4 PÉF 5 35,38 ± 4 32,09 ± 3 57,36 ± 5 72,59 ± 5 - - PÉF 7 PÉF 6 Kiszáradt Kiszáradt 64,41 ± 5 48,31 ± 4 PÉF 9 PÉF 8 Kiszáradt Kiszáradt 59,44 ± 5 40,23 ± 4 35,38 ± 4 32,09 ± 3 60,4 ± 5 53,71 ± 4,33 Balatonszőlős Balatonszőlős BAF 1 BAF 2 10,56 ± 2 32,84 ± 3 BAF 6 BAF 5 10,23 ± 2 37,12 ± 4 BAF 9 37,89 ± 4 10,4 ± 2 35,95 ± 3,66 Balatonszőlős BAF 3 39,29 ± 4 BAF 4 30,84 ± 3 BAF 7 44,98 ± 4 38,37 ± 3,66 - 40 - A kapott mérési eredményeket elsőként az Eötvös Lóránd Geofizikai Kutatóintézetből származó légi radioaktivitás térképpel (27. ábra) vetettem össze, ugyanis logikusnak tűnt az a várakozás, hogy a kapott radontartalmak a nagyobb radioaktivitású területeken lesznek magasabbak. Az alábbi térképen

azonban jól látszik, hogy a legmagasabb radontartalmú források / kutak többsége nem a nagyobb sugárzásintenzitású területeken (8-10 µR/h) vagy azok közvetlen környezetében helyezkedik el, hanem inkább a kisebb intenzitású tartományokban (4-6 µR/h). Sőt a sötétebb területekhez közeli források (pl Siske-forrás, Meggyes-forrás) radontartalma, melyek vize a magasabb összgamma intenzitású területeken áramolhat keresztül, kifejezetten alacsonynak mondható a területen található többi forráshoz képest. Ezek az elsőre megdöbbentő megállapítások azonban nem is olyan meglepők, ha arra gondolunk, hogy egy forrás / kút radontartalmát az ott lévő kőzet urán- és tóriumtartalmán kívül még számos – főként földtani – tényező befolyásolhatja, mint például: a kőzet porozitása, a közelben lévő vízrekesztő és vízvezető képződmények, törésvonalak, vetők; hisz ezek mind hatással vannak a radon diffúziójára. Vagyis a

mért radonkoncentrációk értelmezéséhez további, a felszín alatti vizek áramlását valamint a források vízgyűjtőjén és kilépési helye közelében található képződmények tulajdonságait, meggondolások szükségesek. 41 összetételét is figyelembe vevő 27. ábra: A BALATONFELVIDÉKI MUNKATERÜLET LÉGI FELVÉTELLEL KÉSZÍTETT RADIOAKTIVITÁS TÉRKÉPE A FORRÁSOK / KUTAK ÁTLAGOS RADONTARTALMÁNAK FELTÜNTETÉSÉVEL (1996. Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet) 42 A mért radonkoncentrációk és a földtani- hidrogeológiai viszonyok közötti összefüggések részletesebb vizsgálatához alapvetően négy térképet használtam fel: a Balaton-felvidék 1:50.000 fedett földtani térképét (Függelék 85), és topográfiai térképét, a Balaton-felvidéki munkaterület szerkezeti vázlatát és karsztvízszintjét tartalmazó térképét (28. ábra); valamint ugyanezen térség vízföldtani egységeit bemutató térképét (29. ábra)

Elsőként e térképek mindegyikén bejelöltem az általam megmintázott forrásokat / kutakat az átlagos radontartalmuk feltüntetésével. Majd a domborzati viszonyokból kiindulva minden forrás / kút esetén elvégeztem a vízgyűjtő terület lehatárolását a felszín alatti áramlásokat befolyásoló vízrekesztő és vízvezető képződmények, illetve ezek hidrogeológiai tulajdonságainak (30. táblázat), valamint a szerkezeti vonalak (törések, vetők) elhelyezkedésének figyelembe vételével. Ezt követően leolvastam a megmintázott vízadók fakadási helyénél előforduló formációkat, a lehatárolt vízgyűjtőn található, hidrogeológiailag meghatározó képződményeket, majd ezek alapján megállapítottam a felszínre lépés valószínűsíthető okát. Mindez például a Kútfő- forrás esetében a következő képpen történt: Egy rácsvonal a térképen1 km-nek felel meg 43 - A domborzati térképről leolvasható, hogy a forrás egy

átlagosan 370-390 méter magas, kisebb völgyekkel tagolt déli-délkeleti lejtésű hegyvonulat (Zádor-hegy, Derék-hegy, Hideg-hegy) lábánál ered. Mivel a hegyvonulatot alkotó hegyek lokális vízválasztóként funkcionálnak, azaz a hegyvonulat északi oldalán beszivárgó csapadék észak felé, a délin beszivárgó dél felé áramlik – lásd a térkép zöld jelzését ezért a forrás vizgyűjtője valószínűleg e hegyvonulat része. E hegyvonulattól északabbra fekvő területek azért sem tartozhatnak a forrás vízgyűjtőjéhez, mert a hegyvonulat mögött egy törésvonal is húzódik (28.ábra), ami a vízgyűjtőt lehatárolja. A hegyvonulat nyugatabbi része sem lehet a forrás vízgyűjtőjében, mert annak vizét egy másik, a Kútfő-forrásnál magasabban fakadó forrás csapolja meg. Ezért a Kútfő forrás vízgyűjtő területét valószínűleg a: Zádor-hegy, Derék-hegy, Ebhegy alkotja. (A vízgyűjtőhöz feltehetően azért sem tartoznak a

leírtnál távolabbi területek, mert a forrás elhelyezkedését tekintve lokális áramlási rendszer megcsapolódása lehet.) -Ezek alapján már a földtani térképről a forrás fakadási helyénél és a vízgyűjtőjén található képződmények leolvashatók lennének, ha nem lenne nagy részük valamilyen negyedidőszaki képződménnyel (hordalék, homok, kőzettörmelék) elfedve. Ebben az esetben az elfedett területeken található képződményekre a fedetlen, vízföldtani egységeket bemutató térképből (29. ábra), valamint a látható formációk elhelyezkedéséből következtethetünk. -Ha ezután megnézzük az így meghatározott képződmények vízföldtani jellemzőit (30. táblázat), azt találjuk, hogy míg a Veszprámi Márga Formáció vízrekesztő jellegű, addig a Sándorhegyi és Fődolomit Formáció a terület legjobb vízvezető/tároló képződménye. Ebből arra következtethetünk, hogy ez a forrás vizét a márgarétegek fölötti /

közötti mészkőkibúvásokból nyerheti. -Végül vizsgálva a forrás szerkezeti vonalhoz való kötöttségét a 28. ábrán látható térkép alapján, azt találjuk, hogy a 18. számú Kútfő-forrás pontosan egy szerkezeti vonalon (törésvonalon) helyezkedik el. Vagyis összességében azt mondhatjuk, hogy a Kútfő-forrás tektonikus eredetű lehet, mely vizét a márgarétegek közötti mészkőpadokból szerzi. 44 Eztafajta vizsgálatot elvégezve minden egyes forrás / kút esetén a felszínre törés feltételezhető oka alapján alapvetően négyféle forrástípus különíthető el: -tektonikus eredetű források (szerkezeti/tektonikus vonalon lévők, tektonikus völgyben eredők) -rétegtani eredetű források (formációhatárokon, jó vízvezető és vízrekesztő rétegek kibúvásánál eredő források) -fedőforrások (vízrekesztő, vízzáró rétegek fölötti negyedidőszaki hordalékokban összegyűlő vízből táplálkozó források) -magasabb

rendű feláramlások (magasabb rendű áramlási rendszert megcsapoló források) Az egyes források / kutak esetén íly módon megállapított három, földtani vízföldtani szempontból meghatározó jellemzőt (fakadási helynél található formációk, vízgyűjtőn lévő hidrogeológiailag meghatározó képződmények, felszínre lépési ok) a 31. táblázat tartalmazza. 45 28. ábra A BALATON-FELVIDÉK SZERKEZETI VÁZLATA ÉS KARSZTVÍZSZINTJE A FORRÁSOK / KUTAK RADONTARTALMÁNAK FELTÜNTETÉSÉVEL (Söregi, Gondár 1988 és Dudko 1991 c térképei felhasználásával) 46 29. ábra 47 30. táblázat: A Balaton-felvidéki munkaterületen található formációk vízföldtani jellemzése ( [28] felhasználásával ) K O R A FORMÁCIÓ NEVE ÁLTALÁNOS VÍZFÖLDTANI JELLEMZŐK Paleozo Balatonfelvidéki ós képződ- Homokkő mények Formáció Köveskáli Dolomit Formáció Közepes víztároló képességű, hasadékvíz-tároló Arácsi Márga

Formáció Hidegkúti Formáció Rossz vízvezető/tároló Töredezett, hasadékos kőzet, a hasadékokat agyag tölti ki Rossz vízvezető/tároló Rossz vízvezető/tároló A BELŐLE FAKADÓ FORRÁSOK KÖTŐDNEKE SZERKEZETI ELEMHEZ? Bevágódó patakvölgyek mentén törnek fel A FORRÁSOK JELLEMZŐ VÍZHOZAMA Alacsony, de egyenletes forráshozam (10 l/perc) Balatonfüred: Berzsenyi-kút, Kossuth-forrás - - - - - - - - - - Benne a felszín alatti víz hasadékok mentén áramlik - - - FEKÜ VÍZVEZETŐKÉPESSÉG EREDETE Vízrekesztő fillit Fellazult, hasadékos zónák - 48 PÉLDÁK Csopaki Márga Formáció Rossz vízvezető/tároló Aszófői Dolomit Formáció Közepes vízvezető/tároló - Nagy felszíni elterjedésű, jelentős vastagságú (200m) Triász képződ mények Márga Iszkahegyi Mészkő Formáció Megyehegyi Dolomit Formáció Felsőörsi Mészkő Formáció Közepes vízvezető/tároló - Réteglapok mentén erős a

vízmozgás Jó vízvezető/tároló A terület legjobban karsztosodott kőzete; nagy, kopár felszín alakult ki rajta (Örvényes-B.akali) Gyengébb vízvezető képességű alsó anisusi karbonátok Közbetelepült mészkőpadokban vízjáratos üregrendszerek Likacsos, sejtes kőzetszövet néhol karsztos járatrendszerekkel Likacsos, üreges szerkezet (cm-es üregekkel), réteglapok mentén karsztosodás Féregjáratszerű mm-es, cm-es likacsok néhol agyaggal kitöltve Lásd. Megyehegyi Dolomit 49 - Mészkőpadokból időszakos források (amiket a márga kényszerít felszínre) Kövesdi templomrom alatti forrás Vízművek vízbázisául szolgál (Köveskál, Szentbékkálla) - - - - - - Több bővizű forrás Malom-völgyi: Szurdokforrás, Balatonfüredi: Koloska-forrás Buchensteini Formáció Jó vízvezető/tároló Füredi Mészkő Formáció Jó vízvezető/tároló Veszpré mi Márga Formáció Rossz vízvezető/tároló - Jó vízvezető

képességű fekü - Tűzkőgumós mészkő-rétegek, radiolarit; bennük nyitott üregek, repedések, vízjáratos zónák közbetelepült, mállott tufarétegekkel Karsztos járat-, üregrendszerek: B.füred: Lóczybarlang; helyenként agyagos márgabetelepülések Hasadékok mentén vezethet De pl. Nosztori Mészkő Tagozat vízvezető Nagy vastagsága és laterális elterjedése miatt alapvetően befolyásolja a felszín alatti regionális áramlásokat 50 - - - - Kevés és kis hozamú források - Harántirányú szerkezeti vonalakhoz kötöttek Nagyobb mészkőtestekből bővizűbb források (330 l /perc) Pécsely: klárapusztai források Ott fakadnak, ahol a márgarétegek között a mészkőpadok felszínre bukkannak Közbetelepült mészkőpadokból sok, kis vízhozamú forrás (10-20 l/perc) Óbudavár: Alma-kút, Balatonfüred: Kéki-forrás Fődolomit + Sándorhegyi Formáció Tihanyi Formáció A főkarsztvíztároló mezozoós és a

hasadékvíztároló permi képződményeket csapolja meg Tapolcai Bazalt Formáció Lokális áramlási rendszer a legmagasabb dombtetők és a platók pereme között Tercier képződ mények Kiváló vízvezető/tároló (a legjobb a területen!) Karni márga Mátrix porozitás - - - - 51 A mélyebb térszínű eróziós völgyekben fakadnak a források (itt a fekü és a fedő érintkezése a felszínre kerül) illetve Törések, haránt irányú vetők mentén Formáció határoknál fakadnak források. A források a bazalt/bazalttufa és a Somlói F agyagos rétegeinek határán fakadnak Bővizű források Balatonfüred: Siske-forrás Csopak: Nosztori-forrás Lovas: Királykút Sok, kishozamú forrás (együttes hozam 900 l/perc) A források vize nem a formációra, hanem a tárolóra jellemző A balatonhenyei völgy forrásai Fel és leáramlásoknál lefolyástalan tavak Tihany: Ciprián-forrás ( Somlói és a Tihanyi Formáció határán) Pl. Bika-tó,

Barkás-tó, Füzes-tó 31. táblázat: A megmintázott források / kutak fontosabb földtani jellemzői S z á m Források, kutak neve EOV X EOV Y 1. Felsőörsiforrás - A felszínre törés oka Tektonikus völgy A forrás fakadási helyénél található képződmények A forrás vízgyűjtőjén előforduló képződmények A földtani térkép jelkulcsa és annak jelentése A földtani térkép jelkulcsa és annak jelentése (a vastagon szedettek a hidrogeológiailag meghatározók) fh T2 i gy m T2 Folyóvízi agyag, homok, kavics Lemezes, pados bitumenes mészkő, mészmárga (Iszkahegyi Mészkő F) Lejtőtörmelék Dolomit, bitumenes dolomit (Megyehegyi Dolomit F) c T1 l fh T2 i gy T2 b P2 m 2. Kereszthegyiforrás - Tektonikus völgy 3. Csikerforrás 185410 567920 Tektonikus völgy 4. Savanyúforrás 183470 556980 Fedőforrás (Hidegkúti F. és Arácsi Márga F. fölött gyűjti a vizet) l b Löszösszlet P2 Vörös homokkő, kavicsos

homokkő, aleurolit (Balatonfelvidéki Homokkő F) fh Folyóvízi agyag, homok, kavics Folyóvízi agyag, homok, kavics Lemezes, pados bitumenes mészkő, mészmárga (Iszkahegyi Mészkő F) Lejtőtörmelék Dolomit, bitumenes dolomit (Megyehegyi Dolomit F) Vörös homokkő, kavicsos homokkő, aleurolit (Balatonfelvidéki Homokkő F) l P2 Löszösszlet Vörös homokkő, kavicsos homokkő, aleurolit (Balatonfelvidéki Homokkő F) p T1 gy T Proluviális durva hordalék, homok, agyag Márga, mészmárga, mészkő, aleurolit (Arácsi Márga F) Lejtőtörmelék Sejtüreges, lemezes dolomit (Hidegkúti F) fh Folyóvízi agyag, homok, kavics b a h h 1 52 Márga, mészkő, homokkő, aleurolit (Csopaki Márga F) Löszösszlet 5. Gombáskút - Magasabb rendű feláramlás c T1 h z 1 T pd Márga, mészkő, homokkő, aleurolit (Csopaki Márga F) Vörös aleurolit, homokkő (Hidegkúti F) Proluviális-deluviális agyag, aleurit, homok, kőzettörmelék, durva hordalék m

T2 l d t Pa2 c T1 h z 1 T pd 6. Tótvázsonyikút - - pd l 7. Józsefforrás 181270 564630 8. Nádaskút 181860 563900 Lokális áramlás megcsapolása Tektonikus vonal mentén Proluviális-deluviális agyag, aleurit, homok, kőzettörmelék, durva hordalék Löszösszlet lb Tavi, mocsári agyag, aleurit, tőzeg, lápföld, mésziszap k n 1 Ooidos dolomit, dolomitos homokkő (Köveskáli Dolomit F) Márga, mészmárga, mészkő, aleurolit (Arácsi Márga F) Vörös homokkő, kavicsos homokkő, aleurolit (Balatonfelvidéki Homokkő F) T a b T1 P2 s p 3 T s b 3 T T3 f pd l b P2 lb T1 c m T2 k n 1 T a b 53 T1 P2 Dolomit, bitumenes dolomit (Megyehegyi Dolomit F) Löszösszlet Deluviális, részben szoloiflukciós lejtőüledék (agyag, aleurit, kavics) Homok, aleurit, agyag (Tihanyi F) Márga, mészkő, homokkő, aleurolit (Csopaki Márga F) Vörös aleurolit, homokkő (Hidegkúti F) Proluviális-deluviális agyag, aleurit, homok,

kőzettörmelék, durva hordalék Pados, onkoidos mészkő, márga (Sándorhegyi F) Lemezes, bitumenes mészkő, márga (Sándorhegyi F) Dolomit (Fődolomit F) Proluviális-deluviális agyag, aleurit, homok, kőzettörmelék, durva hordalék Löszösszlet Vörös homokkő, kavicsos homokkő, aleurolit (Balatonfelvidéki Homokkő F) Tavi, mocsári agyag, aleurit, tőzeg, lápföld, mésziszap Márga, mészkő, homokkő, aleurolit (Csopaki Márga F) Dolomit, bitumenes dolomite (Megyehegyi Dolomit F) Ooidos dolomit, dolomitos homokkő (Köveskáli Dolomit F) Márga, mészmárga, mészkő, aleurolit (Arácsi Márga F) Vörös homokkő, kavicsos homokkő, aleurolit (Balatonfelvidéki Homokkő F) 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. Istvánforrás - Szőlősi kút aknája Szőlősi kút aknája mellett folyó patak - Templom-kút aknája Szőlősi templomnál eredő patak Bádogosforrás - Siskeforrás Péter-kút Péter-kút melletti forrás - Vezetékes víz ph lb

Proluviális durva hordalék, homok, agyag Tavi, mocsári agyag, aleurit, tőzeg, lápföld, mésziszap p Proluviális durva hordalék, homok, agyag ph lb Proluviális durva hordalék, homok, agyag Tavi, mocsári agyag, aleurit, tőzeg, lápföld, mésziszap p3 T Proluviális homok, durva hordalék Pados, gumós, tűzköves mészkő (Veszprémi Márga F, Nosztori Mészkő Tagozat) - Medencehelyzet, rétegtani (márga fölötti mészkő) fh gy Folyóvízi agyag, homok, kavics Lejtőtörmelék v n 3 fh gy v n 3 T - - 180800 559670 - Folyóvízi agyag, homok, kavics Lejtőtörmelék Medencehelyzet, rétegtani (márga fölötti mészkő) Tektonikus völgyfő Medencehelyzet, rétegtani márga fölötti mészkő l fh f T3 Löszösszlet Folyóvízi agyag, homok, kavics s T3 gy p3 l fh f T3 Dolomit (Fődolomit F) v n 3 T fh gy Folyóvízi agyag, homok, kavics Lejtőtörmelék fh gy 54 Pados, gumós, tűzköves mészkő (Veszprémi Márga F, Nosztori Mészkő

Tagozat) Sándorhegyi F. tagolás nélkül (Sándorhegyi F) Lejtőtörmelék Proluviális homok, durva hordalék Löszösszlet Folyóvízi agyag, homok, kavics Dolomit (Fődolomit F) Pados, gumós, tűzköves mészkő (Veszprémi Márga F, Nosztori Mészkő Tagozat) Folyóvízi agyag, homok, kavics Lejtőtörmelék 18. 19. Kútfőforrás Kútfőforrás kifolyója 180020 552820 - Szerkezeti vonalhoz kötött Márga fölötti mészkő kibúvás pd Proluviális-deluviális agyag, aleurit, homok, kőzettörmelék, durva hordalék (l) T3 s bT3 f v c 3 T Löszösszlet Dolomit (Fődolomit F) Lemezes, bitumenes mészkő, márga (Sándorhegyi F) Márga, mészmárga (Veszprémi Márga F) pd 20. 21. Bozótos forrás Hosszú úti kút - 22. Templomforrás - 23. Hosszú úti kerti kút Nemespécselyiforrás - 24. 179700 553880 Medencehelyzet, rétegtani (márga fölötti mészkő kibúvás) fh pd Valószínűleg mesterségesen idevezetett víz, eredete ismeretlen Fúrt

kút - Tektonikus vonalon Mészkövek és márgás rétegek határán Folyóvízi agyag, homok, kavics Proluviális-deluviális agyag, aleurit, homok, kőzettörmelék, durva hordalék Proluviális-deluviális agyag, aleurit, homok, kőzettörmelék, durva hordalék v ( cT3 ) Márga, mészmárga (Veszprémi Márga F) Pados, gumós, tűzköves mészkő (Veszprémi Márga F, v nT3 Nosztori Mészkő Tagozat) fh pd fh pd fh - - Folyóvízi agyag, homok, kavics Proluviális-deluviális agyag, aleurit, homok, kőzettörmelék, durva hordalék Folyóvízi agyag, homok, kavics 55 Folyóvízi agyag, homok, kavics Proluviális-deluviális agyag, aleurit, homok, kőzettörmelék, durva hordalék - T f T3 Márga, mészmárga (Veszprémi Márga F) Dolomit (Fődolomit F) fh pd Folyóvízi agyag, homok, kavics Proluviális-deluviális agyag, aleurit, homok, kőzettörmelék, durva hordalék v c 3 25. Kossuthforrás 179700 562340 Tektonikus vonal mellett Márga rétegek

fölötti mészkő- és dolomitkibúvás (ld. 8) b P2 k n 1 T Vörös homokkő, kavicsos homokkő, aleurolit (Balatonfelvidéki Homokkő F) Ooidos dolomit, dolomitos homokkő (Köveskáli Dolomit F) d a t T1 Pa2 b P2 k n 1 T 26. 27. 28. 29. 30. 31 32. Schneider Ferenckút Meggyhegyiforrás Berzsenyi-kút Tó-forrás (jobb) Tó-forrás (közép-ső) Tó-forrás (közép-ső) felbugyogás Tó-forrás (bal) 179570 562350 178740 556020 178550 560450 - - Magasabb rendű feláramlás Szerkezeti vonal +Rétegtani (márga fölötti mészkőkibúvás) b P2 Vörös homokkő, kavicsos homokkő, aleurolit (Balatonfelvidéki Homokkő F) fh Folyóvízi agyag, homok, kavics - v n 3 T Tektonikus völgyfő s b 3 T2-3 gy fh - - s p 3 T T Lemezes, bitumenes mészkő, márga (Sándorhegyi F) Mészkövek és márgás rétegek határán gy s b 3 T 56 Vörös homokkő, kavicsos homokkő, aleurolit (Balatonfelvidéki Homokkő F) Ooidos dolomit, dolomitos homokkő

(Köveskáli Dolomit F) A VÍZGYŰJTŐ TÁVOLABBI, PONTOSAN NEM MEGHATÁROZHATÓ! fü Fúrt kút T2-ra szűrőzve Deluviális, részben szoloiflukciós lejtőüledék (agyag, aleurit, kavics) Márga, mészmárga, mészkő, aleurolit (Arácsi Márga F) Homok, aleurit, agyag (Tihanyi F) Pados, gumós, tűzköves mészkő (Veszprémi Márga F, Nosztori Mészkő Tagozat)) Pados, gumós, tűzköves mészkő (Füredi Mészkő F) Lejtőtörmelék Folyóvízi agyag, homok, kavics - Pados, onkoidos mészkő, márga (Sándorhegyi F) Lejtőtörmelék Lemezes, bitumenes mészkő, márga (Sándorhegyi F) 33. 34. Faluház előtti kút aknája Szekér Ernőemlékforrás - Vezetékes víz 178900 560100 Magasabb rendű feláramlás s b 3 T s p 3 T p b 35. 36. 37. Belső-kút Dianaforrás Megygyesforrás 178030 551760 - 177640 551550 Intermedier áramlási rendszert csapol meg Tektonikus völgy Szerkezeti vonalhoz kötött P2 l p3 fh m T2 fh T s p 3 Lemezes,

bitumenes mészkő, márga (Sándorhegyi F) Pados, onkoidos mészkő, márga (Sándorhegyi F) Proluviális durva hordalék, homok, agyag s b 3 alatta h z 1 h h 1 Vörös homokkő, kavicsos homokkő, aleurolit (Balatonfelvidéki Homokkő F) Löszösszlet Proluviális homok, durva hordalék Folyóvízi agyag, homok, kavics Dolomit, bitumenes dolomite (Megyehegyi Dolomit F) T s p 3 T T T b P2 s b 3 T s p 3 T f T3 Új-forrás - Tektonikus völgy+rétegta ni (gyengébb vízvezető alsó anisusi karbonátok feletti dolomit, mészkő) fh gy Löszösszlet Proluviális homok, durva hordalék Folyóvízi agyag, homok, kavics Mészkő, bitumenes mészkő, mészmárga (Felsőörsi Mészkő F) m T2 gy Dolomit, bitumenes dolomit (Megyehegyi Dolomit) Lejtőtörmelék fh T Folyóvízi agyag, homok, kavics Pados, onkoidos mészkő, márga (Sándorhegyi F) Folyóvízi agyag, homok, kavics Pados, onkoidos mészkő, márga (Sándorhegyi F) Folyóvízi agyag, homok, kavics

Lejtőtörmelék m T2 T2-3 Dolomit, bitumenes dolomit (Megyehegyi Dolomit F) Tűzköves, kovás mészkő, tufa, tufit (radiolarit) (Buchensteini +Vászolyi F) Pados, gumós, tűzköves mészkő (Füredi Mészkő F) fh gy Folyóvízi agyag, homok, kavics Lejtőtörmelék T2 b fü 57 A VÍZGYŰJTŐ TÁVOLABBI, PONTOSAN NEM MEGHATÁROZHATÓ! Vörös aleurolit, homokkő (Hidegkúti F) Sejtüreges, lemezes dolomit (Hidegkúti F) Vörös homokkő, kavicsos homokkő, aleurolit (Balatonfelvidéki Homokkő F) TÁVOLABBI VÍZGYŰJTŐ: Lemezes, bitumenes mészkő, márga (Sándorhegyi F) Pados, onkoidos mészkő, márga (Sándorhegyi F) Dolomit (Fődolomit F) l p3 fh f T2 s p 3 38. Lemezes, bitumenes mészkő, márga (Sándorhegyi F) Pados, onkoidos mészkő, márga (Sándorhegyi F) 39. Aszófőiforrás 176110 557560 Magasabb rendű feláramlás d lb Deluviális, részben szoloiflukciós lejtőüledék (agyag, aleurit, kavics) Tavi, mocsári agyag, aleurit, tőzeg,

lápföld, mésziszap a Sejtüreges dolomit, “rauwacke” (Aszófői Dolomit F) Lemezes, pados bitumenes mészkő, mészmárga i T2 (Iszkahegyi Mészkő F) (mT2) Dolomit, bitumenes dolomit (Megyehegyi Dolomit F) T2 d lb 40. Pánforrás 175310 556250 Magasabb rendű feláramlás p Proluviális durva hordalék, homok, agyag m T2 d 41. 42. 43. 44. Örvényesi -forrás 175210 555920 Cipriánforrás Ciprián melletti forrás 175850 561610 - Külső-kút - Rétegtani (Gyengébb vízvezető alsó anisusi karbonátok feletti dolomit) Formációhatár m T2 d Dolomit, bitumenes dolomit (Megyehegyi Dolomit F) Deluviális, részben szoloiflukciós lejtőüledék (agyag, aleurit, kavics) p ( T2) b (iT2) m T2 d t Pa2 Homok, aleurit, agyag (Tihanyi F) Pa2 Aleurit, homok, homokkő (Somlói F) pl eld so t Pa2 Pa2 pl eld so - ta Pa 2βt Vulkanoklasztitok (tufa, tufit) (Tapolcai Bazalt F) lb ta 58 Pa 2β t Deluviális, részben szoloiflukciós lejtőüledék

(agyag, aleurit, kavics) Tavi, mocsári agyag, aleurit, tőzeg, lápföld, mésziszap TÁVOLABBI VÍZGYŰJTŐ: Dolomit, bitumenes dolomit (Megyehegyi Dolomit F) Deluviális, részben szoloiflukciós lejtőüledék (agyag, aleurit, kavics) Proluviális durva hordalék, homok, agyag Tűzköves, kovás mészkő, tufa, tufit (radiolarit) (Buchensteini F+Vászolyi F) Lemezes, pados bitumenes mészkő, mészmárga (Iszkahegyi Mészkő F) Dolomit, bitumenes dolomit (Megyehegyi Dolomit F) Deluviális, részben szoloiflukciós lejtőüledék (agyag, aleurit, kavics) Proluviális durva hordalék, homok Eluviális-deluviális agyag, homok, kavics, bazaltmálladék Homok, aleurit, agyag (Tihanyi F) Aleurit, homok, homokkő (Somlói F) Proluviális durva hordalék, homok Eluviális-deluviális agyag, homok, kavics, bazaltmálladék Tavi, mocsári agyag, aleurit, tőzeg, lápföld, mésziszap Vulkanoklasztitok (tufa, tufit) (Tapolcai Bazalt F) A források / kutak alapvető földtani

jellemzőinek ismeretében lehetőség nyílt az egyes esetekben mért radontartalmak és a földtani szerkezet közötti kapcsolat részletesebb vizsgálatára. Ennek során elsőként a megmintázott források / kutak közül kiszűrtem azokat, melyeknél a mért radontartalom-értékek a mintavétel vagy egyéb körülmények miatt valószínűleg nem tükrözik hűen az adott terület felszín alatti vizeinek tényleges radontartalmát. Ez olyan források / kutak esetén fordulhat főként elő, ahol a mintát elvileg forrás által táplált, de látszólag teljesen álló vízű, kis vízmélységű, szabad felszínű kútból üveg segítségével vettem: pl. Kereszthegyi-forrás, Tótvázsonyi-kút stb; vagy ahol a nagy keresztmetszetű kifolyócső kis keresztmetszetén folydogáló vízből szívtam fel a mintát: pl. Ciprián-forrás és a Ciprián melletti forrás; illetve ahol vezetékes vagy patakszerűen folyó vízből származott a minta: pl. István-forrás,

Kútfő-forrás kifolyója, Szőlősi templomnál eredő patak stb. Ezekben az esetekben ugyanis egyrészt a minta radontartalma a szabad levegővel való hosszabb érintkezés folytán a radon levegőbe való diffundálásával csökkenhetett, másrészt az üveges módszer esetén a kutat tápláló forrás vize felhúzás közben a kút vizével keveredhetett s ezáltal a radontartalom szintén csökkenhetett. A vízadók radonadatainak ilyen szempontok szerinti megkülönbözetésére („megbízható adat” – „nem megbízható adat”) azért volt szükség, mert a radontartalom és a földtani szerkezet közötti összefüggés vizsgálatának csak „megbízható adatok” esetén lehet értelme és eredménye. A radontartalom és a földtani jellemzők kapcsolatának részletesebb elemzése céljából a 31. táblázat felhasználásával csoportosítottam a vízadókat kétféle módon is: 1. a forrásokat átlagos radontartalmuk szerint csökkenő sorrendbe állítva

vizsgáltam meg, hogy a különböző nagyságrendű radonértékekhez milyen jellemző földtani paraméterek (fakadási helynél található képződmények, vízgyűjtőn található képződmények, felszínre törési ok) tartoznak ( 32. táblázat ) 2. a különböző földtani jellemzők szerint csoportosítva a forrásokat kiszámoltam az egyes forráscsoportok átlagos radontartalmát és szórását ( 33-34. táblázat ) 59 32. táblázat: A források / kutak rendszerezése csökkenő radontartalom szerint (A táblázatban a vastagon szedett források jelentik a „megbízható” adatokat. A dőlt betűvel szedett formációk kvarter képződménnyel való fedettség miatt a térképen nem láthatók, rájuk a környezetükben lévő formációk elhelyezkedéséből, valamint a vízföldtani egységeket bemutató fedetlen földtani térképből lehet következtetni.) A vízadó neve és száma A vízadó helye Fakadási / megtalálási helynél található

meghatározó képződmények Vízgyűjtőn található hidrogeológiailag meghatározó képződmények A felszínre törés oka Átlagos radontartalom (Bq / l) Köveskáli Dolomit Arácsi Márga Balatonfelvidéki Homokkő Megyehegyi Dolomit Buchensteini+Vászolyi F változatos Tektonikus vonalon 140,84 ± 8 Megyehegyi Dolomit (Buchensteini+Vászolyi F Füredi Mészkő) Tektonikus völgy + Rétegtani (gyengébb vízvezető alsó anisusi karbonátok feletti dolomit, mészkő) Tektonikus völgy 84,77 ± 6 8. Nádaskút Balatonarács határa 38. Újforrás A Vászolyból Balatonudvariba vezető út melletti forrás 3. Csikerforrás Felsőörsi út mellett Balatonfelvidéki Homokkő Balatonfelvidéki Homokkő 25. Kossuthforrás Balatonfüred Köveskáli Dolomit Balatonfelvidéki Homokkő változatos Tektonikus vonal mellett Márgarétegek fölötti mészkőés dolomitkibújás 67,04 ± 5 40. Pánforrás Örvényes Iszkahegyi Mészkő Aszófői Dolomit

Megyehegyi Dolomit Tektonikus völgy Magasabb rendű feláramlás 66,01 ± 5 34. Szekér Ernőemlékforrás Balatonfüred határa Balatonfelvidéki Homokkő Balatonfelvidéki Homokkő Hidegkúti F Magasabb rendű feláramlás 63,63 ± 5 60 77,31 ± 5,5 18. Kútfőforrás 4. Savanyúforrás Pécsely 24. Nemespécselyiforrás 17. Péterkút melletti forrás 36. Dianaforrás Pécsely Nosztori Mészkő Tagozat Balatonszőlős Nosztori Mészkő Tagozat Nosztori Mészkő Tagozat Diana-kemping (Aszófő határa) Megyehegyi Dolomit Megyehegyi Dolomit Tektonikus völgy Márga fölötti mészkő kibújás Fedőforrás (Hidegkúti F. és Arácsi Márga F. fölött gyűjti a vizet) Tektonikus vonalon (mészkő és márgás rétegek határán) Medencehelyzet Rétegtani (márga fölötti mészkő) Tektonikus völgy? Balatonfüred Balatonfelvidéki Homokkő ismeretlen Magasabb rendű feláramlás 44,74 ± 4 A kövesdi templomromnál lévő forrás (Aszófő) Felsőörs

Fedettség miatt ismeretlen Megyehegyi Dolomit Magasabb rendű feláramlás 44,15 ± 4,33 Iszkahegyi Mészkő Megyehegyi Dolomit Nosztori Mészkő Tagozat Tektonikus völgy 40,11 ± 4 Balatonszőlős Iszkahegyi Mészkő Megyehegyi Dolomit Nosztori Mészkő Tagozat 39,96 ± 4 Balatonszőlős Nosztori Mészkő Tagozat Nosztori Mészkő Tagozat Medencehelyzet Rétegtani (márga fölötti mészkő) Medencehelyzet Rétegtani (márga fölötti mészkő) 26. Schneider Ferenckút 39. Aszófői-forrás 1. Felsőörsi-forrás 13. Szőlősi templomnál eredő patak 11. Szőlősi kút aknája mellett folyó patak Lovas Veszprémi Márga és annak Nosztori Mészkő Tagozata Folyóvízi agyag, homok, kavics Fődolomit Veszprémi Márga Proluviális durva hordalék, homok, agyag Lejtőtörmelék Fődolomit Nosztori mészkő Tagozat 61 60,4 ± 5 55,77 ± 5 53,71 ± 4,33 53,16 ± 4 47,16 ± 4 39,29 ± 4 16. Péterkút Balatonszőlős Nosztori Mészkő Tagozat Nosztori

Mészkő Tagozat 10. Szőlősi kút aknája Pécselyi elágazásnál lévő kút aknája (Balatonszőlős) Pécsely Nosztori Mészkő Tagozat Nosztori Mészkő Tagozat Veszprémi Márga és annak Nosztori Mészkő Tagozata Nosztori Mészkő Tagozat 21. Hosszú úti kút Medencehelyzet Rétegtani (márga fölötti mészkő) - Medencehelyzet Rétegtani (márga fölötti mészkő) Tektonikus völgyfő Mészkövek és márgás rétegek határán Intermedier áramlási rendszer Medencehelyzet Rétegtani (márga fölötti mészkő) - 38,37 ± 3,66 35,95 ± 3,66 35,38 ± 4 33,82 ± 3,33 32. Tóforrás (bal) Vászoly Sándorhegyi F Sándorhegyi F 35. Belsőkút 20. Bozótos forrás Vászoly Sándorhegyi F Sándorhegyi F Bozótban lévő forrás (Pécsely) Veszprémi Márga és annak Nosztori Mészkő Tagozata Nosztori Mészkő Tagozat Templomnál lévő kút aknája (Balatonszőlős) Vászoly Nosztori Mészkő Tagozat Nosztori Mészkő Tagozat Sándorhegyi F

Sándorhegyi F Tektonikus völgyfő Mészkövek és márgás rétegek határán 31,4 ± 3 Vászoly Sándorhegyi F Sándorhegyi F 31,29 ± 3 Vászoly Sándorhegyi F Sándorhegyi F Tektonikus völgyfő Mészkövek és márgás rétegek határán Tektonikus völgyfő Mészkövek és márgás rétegek határán 12. Templom-kút aknája 31. Tóforrás (középső) felbugyogás 29. Tóforrás (jobb) 30. Tóforrás (középső) 62 32,8 ± 3 32,09 ± 3 31,51 ± 3 31,1 ± 3 23. Hosszú úti kerti kút Háznál lévő kút (Pécsely) Veszprémi Márga és annak Nosztori Mészkő Tagozata Nosztori Mészkő Tagozat Fúrt kút 30,89 ± 3 22. Templom-forrás Kéki-forrás kifolyója (Balatonfüred) Örvényes - - 30,28 ± 3 Megyehegyi Dolomit Megyehegyi Dolomit Sándorhegyi F Sándorhegyi F Valószínűleg mesterségesen idevezetett víz, eredete ismeretlen Rétegtani (gyengébb vízvezető alsó anisusi karbonátok feletti dolomit) - Balatonfelvidéki Homokkő

Balatonfelvidéki Homokkő Tektonikus völgy 28,36 ± 3 Sándorhegyi F Sándorhegyi F Szerkezeti vonalhoz kötött 25,66 ± 3 - - Fúrt kút T2-ra szűrőzve 25,43 ± 3 Fedettség miatt ismeretlen Balatonfelvidéki Homokkő Lokális áramlás megcsapolása 25,01 ± 3 Fődolomit F Fődolomit F Tektonikus völgyfő 19,29 ± 2 Tapolcai Bazalt Tapolcai Bazalt - 17,77 ± 3 Csopaki Márga Hidegkúti F Nosztori Mészkő Tagozat Megyehegyi Dolomit Magasabb rendű feláramlás 16,23 ± 2,66 Nosztori Mészkő Tagozat Medencehelyzet Rétegtani (márga fölötti mészkő) 10,4 ± 2 41. Örvényesi-forrás 6. Tótvázsonyi kút 2. Kereszthegyi-forrás 37. Megygyes-forrás 28. Berzsenyi-kút 7. Józsefforrás 15. Siskeforrás 44. Külsőkút 5. Gombáskút 14. Bádogos-forrás Pécselyből Tótvázsonyba vezető út melletti kút Felsőörsi út mellett Vászoly Balatonfüred határa Csopak Balatonfüred határa Tihany Csopak határa Bádoggal fedett kút

Balatonszőlős 63 29,17 ± 3,33 28,58 ± 3 19. Kútfőforrás kifolyója 43. Ciprián melletti forrás 33. Faluház előtti kút aknája 42. Cipriánforrás 27. Meggyhegyi-forrás 9. Istvánforrás Pécsely Veszprémi Márga és annak Nosztori Mészkő Tagozata Fődolomit Veszprémi Márga Tektonikus völgy Márga fölötti mészkő kibújás 9,12 ± 2 Tihany Tihanyi F Somlói F Tihanyi F Somlói F Formációhatár 7,8 ± 2 Vászoly - - Vezetékes víz 4,75 ± 2 Tihany Tihanyi F Somlói F Fedettség miatt ismeretlen Tihanyi F Somlói F Nosztori Mészkő T Formációhatár 4,61 ± 2 1,77 ± 2 - - Szerkezeti vonal+Rétegtani (márgaréteg fölötti mészkőkibújás) Vezetékes víz Meggy-hegy melletti forrás Csopak 64 0,67 ± 1 Az 1. típusú rendszerezésből (32 táblázat) több dolog is jól látható Egyrészt az, hogy e terület forráskilépéseinek döntő többsége tektonikus és/vagy rétegtani eredetű. Ez azt jelenti, hogy a források

vagy valamilyen szerkezeti vonal (törés, haránt irányú vető) mentén bukkanannak felszínre, vagy valamilyen mélyebb térszínű, eróziós völgyben fakadnak, ahol a vízrekesztő márgarétegek és betelepült, gyakran hasadékos, jól karsztosodott mészkőpadok érintkezése a felszínre kerül. Másrészt a táblázatból az is szembetűnő, hogy a legmagasabb radonértékek (60-140 Bq / l) olyan források esetében adódnak, ahol a forrás fakadási helyénél (és néha még a vízgyűjtőn is) Balatonfelvidéki Homokkő Formáció és/vagy Megyehegyi Dolomit Formáció fordul elő. Ez az eredmény nem is olyan meglepő, ha részletesebben megvizsgáljuk e két formáció ásványos összetételét. Ugyanis a Balatonfelvidéki Homokkő Formáció uralkodó képződménye a vörös homokkő, melynek 40-45 %-a elsősorban aleurolit, homokkő, kvarc és savanyú metavulkanitok törmeléke, de emellett kevés földpátot, muszkovitot és biotitot is tartalmaz. Ezek

közül a metavulkanitok, a földpát, a muszkovit és a biotit magmás ásványok, amelyek nagyobb mennyiségben tartalmazhatnak uránt és tóriumot is. [13] [16] A Megyehegyi Dolomit Formáció fedőjét a Balaton-felvidék különböző területein egymástól lényegesen eltérő képződmények alkotják: Felsőörs környékén (Felsőörsi Mészkő F.) a dolomit bitumenes-márgás jellegű, míg Vászoly térségében (Vászolyi F) agyagosodott tufittal váltakozik. Már az 1950-es években elvégzett radiológiai vizsgálatok nyomán megindult többirányú terepvizsgálat is kimutatta, hogy a Balaton-felvidéken magasabb sugárzásintenzitások azokon a területeken (pl. Pécsely) mutatkoznak, ahol a megyehegyi dolomit felső részében bitumenes-kovás mészkő van. A laboratóriumi vizsgálatokból kiderült, hogy a bitumenes kovás mészkő nem mészkő, hanem új fáciesjelző kőzet: foszfatit, mely átlagban 21-28 % között tartalmazza a foszfort (P2O5 alakban), és

melynek foszfor és urántartalma között közel lineáris összefüggés van. A kőzet tiszta uránásványt a vizsgálatok szerint – az igen gyéren mutatkozó tyuyamuniton kívül - nem tartalmaz; urántartalma valószínűleg a permi vörös homokkőből mállás útján dúsulhatott fel. Ezek alapján nem meglepő az az eredmény, hogy azoknak a vízadóknak a radontartalma is magasabb, melyek vize hosszabb-rövidebb szakaszon érintkezik a Megyehegyi Dolomit Formáció rétegeivel. [13] [23] Az 1. típusú rendszerezés egyben arra is felhívja a figyelmünket, hogy lehet két forrásnak (lásd. balatonarácsi Nádas-kút és balatonfüredi Kossuth-forrás) látszólag teljesen azonos a földtani helyzete, a radontartalmuk mégis teljesen különböző értékű (140,84 ± 8 és 67,04 ± 5 Bq / l). Vagyis érdemes óvatosnak lenni a vízadók radontartalma és a földtani szerkezet közti kapcsolatra vonatkozó messzemenő következtetések levonásakor. 65 33.

táblázat: A források / kutak csoportosítása FAKADÁSI /MEGTALÁLÁSI HELYÜKÖN található képződmények szerint (az egyes csoportok átlagos radontartalmának és az átlag körüli szórásnak feltüntetésével) (A táblázatban a vastagon szedett források jelentik a „megbízható” adatokat) Fakadási helynél jellemző képződmény A vízadó neve és száma Radontartalom (Bq / l) Balatonfelvidéki Homokkő F 8. Nádas-kút 3. Csiker-forrás 25. Kossuth-forrás 34. Szekér Ernőemlékforrás 26. Schneider Ferenc-kút 2. Kereszthegyi-forrás 18. Kútfő 24. Nemespécselyi-forrás 17. Péter-kút melletti forrás 13. Szőlősi templomnál eredő patak 11. Szőlősi kút aknája mellett folyó patak 16. Péter-kút 10. Szőlősi kút aknája 21. Hosszú úti kút 20. Bozótos forrás 12. Templom-kút aknája 23. Hosszú úti kerti kút 14. Bádogos-forrás 19. Kútfő-forrás kifolyója 140,84 ± 8 77,31 ± 5,5 67,04 ± 5 63,63 ± 5 Veszprémi Márga F Nosztori

Mészkő Tagozata 44,74 ± 4 28,36 ± 3 60,4 ± 5 53,71 ± 4,33 53,16 ± 4 39,96 ± 4 39,29 ± 4 38,37 ± 3,66 35,95 ± 3,66 35,38 ± 4 32,09 ± 3 31,51 ± 3 30,89 ± 3 10,4 ± 2 9,12 ± 2 66 A radontartalmak átlaga (Bq / l) megbízhatókkal összessel 70,32 ± 5 78,71 ± 5,5 42,07 ± 4 36,17 ± 3,85 A radontartalmak átlagos szórása megbízhatókkal összessel 38,71 36,67 10,81 14,93 Megyehegyi Dolomit F Sándorhegyi F+Fődolomit F 38. Új-forrás 36. Diana-forrás 1. Felsőörsi-forrás 41. Örvényesi-forrás 32. Tó-forrás (bal) 35. Belső-kút 31. Tó-forrás (középső) felbugyogás 29. Tó-forrás (jobb) 30. Tó-forrás (középső) 6. Tótvázsonyi-kút 37. Meggyes-forrás 15. Siske-forrás 84,77 ± 6 47,16 ± 4 40,11 ± 4 29,17 ± 3,33 33,82 ± 3,33 32,8 ± 3 57,35 ± 4,66 50,30 ± 4,33 24,01 24,14 30,43 ± 2,9 28,57 ± 2,91 3,32 5,43 31,26 ± 3 28,58 ± 3 25,66 ± 3 19,29 ± 2 A vízadók fakadási helyénél található képződm ények jellem

ző radontartalm ai (csak a m egbízható adatokkal) 160 160 140 140 Radontartalom (Bq / l) Radont artalom (Bq / l) A vízadók fakadási helyénél található képződm ények jellem ző radontartalm ai (az összes adattal) 120 100 80 60 40 120 100 80 60 40 20 20 0 0 Sándorhegyi + Fődolomit F. Képződmények Megyehegyi Dolomit F. 67 Nosztori Mészkő T. 0 80 Balatonfelvidéki Homokkő F. Sándorhegyi + Fődolomit F. Képződmények Megyehegyi Dolomit F. Nosztori Mészkő T. Balatonfelvidéki Homokkő F. 0 80 34. táblázat: A források / kutak csoportosítása a VÍZGYŰJTŐ TERÜLETÜKÖN lévő hidrogeológiailag meghatározó képződmények szerint (az egyes csoportok átlagos radontartalmának és az átlag körüli szórásnak a feltüntetésével) (A táblázatban a vastagon szedett források jelentik a „megbízható” adatokat) Vízgyűjtőre jellemző képződmény Balatonfelvidéki Homokkő Veszprémi Márga F Nosztori Mészkő

Tagozata Megyehegyi Dolomit A vízadó neve és száma Radontartalom (Bq / l) 3. Csiker-forrás 34. Szekér Ernő-emlékforrás 2. Kereszthegyi-forrás 7. József-forrás 24. Nemespécselyi-forrás 77,31 ± 5,5 63,63 ± 5 28,36 ± 3 25,01 ± 3 53,71 ± 4,33 17. Péter-kút melletti forrás 13. Szőlősi templomnál eredő patak 11. Szőlősi kút aknája mellett folyó patak 16. Péter-kút 10. Szőlősi kút aknája 21. Hosszú úti kút 20. Bozótos forrás 12. Templom-kút aknája 23. Hosszú úti kerti kút 14. Bádogos-forrás 27. Meggyhegyi-forrás 38. Új-forrás 40. Pán-forrás 36. Diana-forrás 39. Aszófői-forrás 1. Felsőörsi-forrás 41. Örvényesi-forrás 5. Gombás-kút 53,16 ± 4 39,96 ± 4 A radontartalmak átlaga (Bq / l) megbízhatókkal összessel A radontartalmak szórása megbízhatókkal összessel 55,32 ± 4,5 48,58 ± 4,13 27,12 25,92 39,78 ± 4 33,54 ± 3,39 8,92 14,94 50,86 ± 4,33 46,8 ± 4,19 26,02 22,76 39,29 ± 4 38,37 ± 3,66

35,95 ± 3,66 35,38 ± 4 32,09 ± 3 31,51 ± 3 30,89 ± 3 10,4 ± 2 1,77 ± 2 84,77 ± 6 66,01 ± 5 47,16 ± 4 44,15 ± 4,33 40,11 ± 4 68 29,17 ± 3,33 16,23 ± 2,66 Sándorhegyi F és Fődolomit F 60,4 ± 5 53,71 ± 4,33 33,82 ± 3,33 32,8 ± 3 18. Kútfő 24. Nemespécselyi-forrás 32. Tó-forrás (bal) 35. Belső-kút 31. Tó-forrás (középső) felbugyogás 29. Tó-forrás (jobb) 30. Tó-forrás (középső) 6. Tótvázsonyi kút 37. Megy-gyes-forrás 15. Siske-forrás 19. Kútfő-forrás kifolyója 32,74 ± 3,15 38,03 ± 3 13,41 15,86 31,26 28,58 ± 3 25,66 ± 3 19,29 ± 2 9,12 ± 2 A vízadók vízgyűjtő területén található hidrogeológiailag m eghatározó képződm ények radontartalm ai (csak a m egbízható adatokkal) A vízadók vízgyűjtő területén található hidrogeológiailag m eghatározó képződm ények radontartalm ai (az összes adattal) 90 90 80 Radontartalom (Bq / l) Radontartalom (Bq / l) 80 70 60 50 40 30 20 70 60 50 40 30 20 10

10 0 Képződmények Sándorhegyi + Fődolomit F. 69 Megyehegyi Dolomit F. 0 Nosztori Mészkő T. Sándorhegyi + Fődolomit F. Megyehegyi Dolomit F. Nosztori Mészkő T. Balatonfelvidéki Homokkő F. Képződmények 70 Balatonfelvidéki Homokkő F. 0 0 70 A források különböző földtani szempontok szerinti (2. fajta) csoportosításánál (33-34 táblázat) az egyes forráscsoportokon belül az átlag és a szórás számítását kétféleképp is elvégeztem: csak a „megbízható adatokkal”, illetve az összes mért adattal azért, hogy lássam, hogy az általam látszólag intuitív módon felállított („megbízható adat” - „nem megbízható adat”) kategóriák mennyire helytállóak. A táblázatokból jól látszik, hogy a fakadási helynél találhat formációk esetén a várakozásnak megfelelően az összes adatból számolt átlagok minden esetben kisebbek, mint a csak megbízhatókból számítottak ugyanígy a szórások pedig nagyobbak.

A vízgyűjtőn található képződmények esetében a szórásoknál találhatunk két kivételt is. Ennél a típusú csoportosításnál a fakadási helynél lévő képződményeket tekintve az egyes formációkhoz tartozó átlagos radontartalmak nagyságrendileg igen szépen elkülönültek egymástól. A legmagasabb értékek a Balatonfelvidéki Homokkő Formáció esetén adódtak, ezt a Megyehegyi Dolomit Formáció, a Veszprémi Márga Formáció Nosztori Mészkő Tagozata és végül a Sándorhegyi és Fődolomit Formáció követte. Ugyanezt a sorrendet kapjuk, ha a vízgyűjtőn lévő formációk radontartalmát vizsgáljuk, csak ott az átlagok nem különülnek el annyira egymástól. (Ez mintha sejtetné, hogy a radontartalom szempontjából a közvetlen földtani környezet, vagyis a fakadási helynél található formációk nagyobb befolyással bírnak, mint a távolabbi, vízgyűjtőn lévők.) A konkrét adatokat nézve persze az is látható, hogy a kapott

forráscsoportokon belüli szórások néhol igen nagyok (akár 50 %!), ami egyrészt megkérdőjelezi azt, hogy a valamilyen szempontból egy csoportba sorolt források valójában mennyire tartoznak egy csoportba; azaz, hogy az adott földtani tulajdonság (ami alapján a csoportba sorolás történt), mennyire döntő az egyes vízadók radontartalma esetén. Másrészt ez az adat talán nem is olyan meglepő, ha arra gondolunk, hogy a földtan csak egy (de kétségtelenül fontos) összetevő a forrásvizek radontartalmát befolyásoló tényezők közül. Abba a hibába se szabad azonban esni, hogy a nagy szórású adatokkal szemben a kis szórásúaknak (~20%) tulajdonítunk nagyobb jelentőséget. Ugyanis érdemes észrevenni, hogy a kis szórású csoportok esetén a források többsége lényegében egy kisebb területről származik, így természetes módon a fontosabb földtani jellemezőik is közel azonosak. Vagyis a kis szórások ilyenkor nem biztos, hogy arra utalnak,

hogy a csoportátlag jól jellemzi az adott formációt (az átlag ilyenkor ugyanis sokkal inkább a területhez kötődik, mint magához a formációhoz). Ezért ezeknél az egymáshoz közeli forrásoknál / kutaknál célszerű inkább azt megvizsgálni, hogy miért kaptunk egy-két forrás / kút radontartalmára a területi átlagtól eltérő (magasabb vagy alacsonyabb) értéket. Például ha a vászolyi forrásokat / kutakat nézzük két objektum kivételével a vízadók radontartalma átlagosan 25,01 ± 3 Bq/l (a szórás: 9,5 %). Az ehhez képest kiugró 84,77 ± 6 Bq/l 70 radontartalmú Új-forrás azon felül, hogy egy szerkezeti vonalon fekszik, a vízgyűjtőjét Vászolyi+Buchensteini Formációk alkotják. Ezek a képződmények főként tűzköves gumós mészkőből és tufából állnak és bennük néhol a padok gumós felszínét vékony zöldes fekete foszforit kérgezi be, mely uránt tartalmaz. (A foszforitot urántartalma miatt e területen az 50-es

évek végén árkokkal, tárókkal kutatták.) [13] Ehhez hasonlóan a pécselyi forráscsoportnál három, a területi átlagtól (32,79 ± 3,33 Bq/l, szórás 7 %) eltérő érték mutatkozik. Ezek közül a 60,4 ± 5 Bq/l radontartalmú Kútfő-forrás és az 53,71 ± 4,33 Bq/l radontartalmú Nemespécselyi-forrás (a többi pécselyi forrással szemben) egy törésvonalon helyezkedik el, amely a felszálló gázok és vizek miatt megkönnyíti a radon transzportját. [29] Így érthető a bennük mérhető magasabb radon-koncentráció érték A Kútfőforrás kifolyója egy patak, ebből következően a szabad levegővel több méteren keresztül érintkező patakban folyó forrásvíz radontartalma a területi átlagnál és a forrás radontartalmánál is jóval kisebb: 9,12 ± 2 Bq/l. A balatonszőlősi források / kutak esetében megintcsak két forrás kivételével az összes vízadó radontartalma 37,02 ± 3,66 Bq/l körül mozog (a szórás: 9,3 %). A két forrás: a

Péter kút melletti forrás és a Bádogos-forrás, melyek mért radon-koncentrációjának területi átlagtól való eltérései cseppet sem meglepők. Ugyanis Balatonszőlősön a Péter kút melletti forrás volt az egyetlen tényleges forrás, amely nem egy kút vizét táplálja, vagy nem patak formájában folyik ki egy nagy csövön keresztül. A forrás felbugyogásából közvetlenül, injekciós tű segítségével vettem mintát. A szőlősi vízadók közül tehát itt lehetett a legkisebb a mintavétel során a „radonveszteség” A Bádogos-forrás egy használaton kívüli kutat táplál, melynek mindhárom mintavétel alkalmával szinte állt a vize. Vagyis a forrás – ha egyáltalán létezik még a kút aljában – nagyon kis vízhozamú lehet, melynek vize folyamatosan keveredik az álló (~ 0 Bq/l radontartalmú) kútvízzel. Így nem meglepő, hogy az üveg segítségével felszínre juttatott vízből vett minta radon-koncentrációja a területi átlagnál

jóval alacsonyabb. Ez a radontartalom a kút vizét ugyan reprezentálhatja, de a felszín alatti vizekét nem. A területi átlagos radonkoncentrációk - valamint az ettől való esetleges eltérések – vizsgálatából egyben az is kiderül, hogy a Balatonszőlősön, Pécselyen, Vászolyon adódó területi átlagok nagyságrendje azonosnak mondható. Ha megnézzük a források földtani / vízföldtani jellemzőit (31.v32 táblázat), látható hogy az itt fakadó források / kutak földtani szempontból hasonló helyzetűek: valamennyi rétegtani eredetű – a vízfogó márgarétegek közötti mészkőkibúvásoknál fakadnak – és közülük némelyik szerkezeti vonalhoz is kötött. Átlagos radontartalmuk 33 Bq/l körüli és ettől csak néhány vízadó esetén mutatkozik jelentősebb eltérés: Kútfő-forrás (60,4 ± 6 71 Bq/l), Nemespécselyi-forrás (53,71 ± 4,33 Bq/l), Péter-kút melletti forrás (53,16 ± 4 Bq/l), Siskeforrás (19,29 ± 2 Bq/l),

Bádogos-forrás (10,4 ± 2 Bq/l), Kútfő-forrás kifolyója (9,12 ± 2 Bq/l), Meggyhegyi-forrás (1,77 ± 2 Bq/l). Ezek közül a Siske- és a Meggyhegyi-forrás kis radontartalmának okairól nem esett még szó. A Siske-forrásnál a vett minta radontartalma nem tükrözheti hűen a forrás tényleges radontartalmát, mert a minta nem a forrás felszínre törési helyénél lett véve, hanem ott, ahol a forrás megközelíthetővé vált (vagyis a víz addig a levegővel való érintkezés során elveszthette radontartalmának jelentős részét). A Meggyhegyi-forrás valószínűleg nem volt több, mint egy pocsolya. A források / kutak előbbi lehetséges csoportosításai mellett lehetőség lenne még egy 3. típusú vizsgálatra is, mely valószínűleg az eddigieknél pontosabb „magyarázattal” szolgálhatna az egyes objektumok radontartalmára vonatkozóan. Ehhez minden megmintázott forrás / kút esetén el kellene dönteni, hogy a radontartalom szempontjából

melyik földtani jellemző lehet a meghatározó; azaz, hogy az adott objektum radontartalmát inkább a fakadási helynél található képződmény és/vagy a vízgyűjtőn lévő hidrogeológiailag meghatározó képződmény és/vagy valamilyen szerkezeti vonal befolyásolja-e. Ennek eldöntéséhez tudnunk kellene, hogy a vízadó milyen áramlási rendszer megcsapolódása. Ugyanis magasabb rendű, regionális áramlás esetén, amikor a térség legmagasabb pontján -a vízválasztón- beszivárgó víz hosszabb, mélyre hatoló pályák mentén áramlik a térség legalacsonyabb pontján található kilépési hely felé, a megcspoló forrás radontartalmának jelentős részét nagy valószínűséggel a kilépési helynél található, nagyobb vastagságú képződményből veszi fel, melyben felszínre lépése előtt (mivel mélyről jön fel) hosszú utat tesz meg. (Ilyenkor a távoli beszivárgási helyekről származó víz elveszíti radontartalmát az áramlási

pályák hossza, a kis áramlási sebesség, s a radon rövid felezési ideje miatt.) Hasonló megállapítás tehető az olyan forrásokról is, melyek intermedier áramlás megcsapolódásai. Ezzel szemben, lokális áramlásnál, amikor a víz a kisebb-nagyobb helyi magaslatokról beszivárogva viszonylag rövid felszín alatti pályán halad a szomszédos kilépési hely felé, a megcsapoló források radontartalmát a fakadási helynél található képződmyények mellett (a fakadási helynél lévő képződményben megtett rövidebb út és a a rövidebb pálya miatt) a vízgyűjtőn található képződmények és az azokat felépítő kőzetek, ásványok is befolyásolhatják. Mivel a Balaton-felvidéki munkaterületen az áramlási rendszer részletes feltérképezésére eddig még nem került sor, így egyéb jellemzők (pl. domborzat, földtani helyzet, vízhozam) alapján lehet következtetni arra, hogy a vízadók milyen áramlási rendszer részei. Ugyanis magasabb 72

rendű, regionális feláramlások csak a terület legmélyebb részén, az erózióbázisnál -esetünkben a Balaton part mentén- fordulhatnak elő. Jellemzőjük továbbá, hogy a megcsapoló források vízhozama relatíve nagy és közel állandó (hiszen egy viszonylag stabil, nagy vízgyűjtőjű, mélyre hatoló, lassú áramlás részei). Ebből következően várhatóan a radontartalmuk sem mutat számottevő időbeli ingadozást. A vízválasztó és a Balaton-part közötti területeken a lokális áramlások mellett előfordulhatnak intermedier áramlási rendszereket megcsapoló források is. Ezekre az előbbi okok miatt, a vízhozam és várhatóan a radontartalom kis mértékű ingadozása jellemző. Vagyis ezen szempontok szerint a források elhelyezkedését, fakadásuk okát, vízhozamát megvizsgálva következtethetünk az áramlási rendszer típusára, a radontartalom és annak időbeli változása ismeretében kiválaszthatjuk a földtani jellemzők közül a

radontartalom szempontjából leginkább meghatározóakat. Mivel a megmintázott vízadókról legalább havi rendszerességű vízhozamadatok és velük egyidejű radontartalom-értékek (esetleg csapadékadatok) nem állnak rendelkezésünkre, ezért ezt a fajta csoportosítást nem lehet precízen elvégezni. Mégis az út járhatóságának igazolása végett a források elhelyezkedéséből, régebbi vízhozammérések eredményeiből megpróbáltam eldönteni, hogy a forrás milyen áramlási rendszerhez tartozhat, s ezáltal radontartalmát mely földtani jellemző befolyásolhatja negyobb mértékben. A következőkben (36-47. ábrák) egyes megmintázott források (forráskataszterből [12] származó adatai alapján készített) vízhozamgörbéit láthatjuk az átlagos vízhozammal és szórással. Ha az adatsorban 1-1 kiugró adat szerepelt az átlagos vízhozamot és szórást kiszámoltam a kiúgró adat elhagyásával is (mert az erős kiugrást helyi mesterséges

vízkivételek, fúrások vagy mérési hiba is okozhatja). 36 - 47. ábrák A Schneider Ferenc-kút vízhozam ának időbeli változása 160 Vízhozam (l/perc) 140 Átlag: 101,42 l/perc Szórás: 28 % 120 100 80 60 40 20 0 1949.0412 1954.1003 1960.0325 1965.0915 Dátum 73 1971.0308 A Kossuth-forrás vízhozam ának időbeli változása 20 Átlag: 14,24 l/perc Szórás: 22 % 15 10 5 0 1968.06 197103 197312 197608 197905 198202 198411 198708 11 08 02 28 25 18 14 11 Dátum A Szekér Ernő-em lékforrás vízhozam ának időbeli változása 20 Vízhozam (l/perc) 18 16 14 12 10 Átlag: 12 l/perc Szórás: 40 % 8 6 4 2 0 1968.06 197103 197312 197608 197905 198202 198411 198708 11 08 02 28 25 18 14 11 Dátum A Siske-forrás vízhozam ának időbeli változása Vízhozam (l/perc) Vízhozam (l/perc) 25 2000 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 1979.0525 19820218 19841114 19870811 19900507 19930131 Dátum 74 Átlag: 693,05 l/perc Szórás: 52 % Az

Aszófői-forrás vízhozam ának időbeli változása 350 Vízhozam (l/perc) 300 Átlag: 40,46 l/perc Szórás: 202 % 250 200 A kiugró adat nélkül: Átlag: 17,83 l/perc Szórás: 32 % 150 100 50 0 1968.06 197103 197312 197608 197905 198202 198411 198708 11 08 02 28 25 18 14 11 Dátum A Ciprián-forrás vízhozamának időbeli változása 9 Vízhozam (l/perc) 8 7 6 Átlag: 2,57 l/perc Szórás: 47 % 5 4 3 2 1 0 1973.12 197504 197608 197801 197905 198010 198202 198307 02 16 28 10 25 06 18 03 Dátum A Csiker-forrás vízhozamának időbeli változása 1200 Vízhozam (l/perc) 1000 800 Átlag: 486 l/perc Szórás: 55 % 600 400 200 0 1968.06 196812 196907 197002 197008 197103 197109 197204 197210 11 28 16 01 20 08 24 11 28 Dátum 75 A Nemespécselyi-forrás vízhozamának időbeli változása 350 Vízhozam (l/perc) 300 250 200 Átlag: 64,25 l/perc Szórás: 103 % 150 100 50 0 1968.06 196809 196812 196904 196907 196910 197002 197005 197008 .11 .19 .28 .07 .16 .24

.01 .12 .20 Dátum A Meggyes-forrás vízhozamának időbeli változása 3000 Vízhozam (l/perc) 2500 2000 Átlag: 126,4 l/perc Szórás: 68 % 1500 1000 500 0 1972.0720 19731202 19750416 19760828 19780110 19790525 19801006 Dátum A Kútfő-forrás vízhozam ának időbeli változása 160 Vízhozam (l/perc) 140 Átlag: 367,2 l/perc Szórás: 146 % 120 100 80 A kiugró adat nélkül: Átlag: 263,17 l/perc Szórás: 64 % 60 40 20 0 1949.04 195410 196003 196509 197103 197608 198202 198708 199301 .12 .03 .25 .15 .08 .28 .18 .11 .31 Dátum 76 A Belső-kút vízhozamának időbeli változása 160 Vízhozam (l/perc) 140 120 100 Átlag: 70,83 l/perc Szórás: 40 % 80 60 40 20 0 1972.0720 19731202 19750416 19760828 19780110 19790525 19801006 Dátum A Tó-forrás vízhozam ának időbeli változása Átlag: 1079,76 l/perc Szórás: 37 % Vízhozam (l/perc) 2500 2000 1500 1000 500 0 1992.07 199301 199308 199403 199409 199504 199510 199605 15 31 19 07 23 11 28 15 (bár

frissebb vízhozam adatok nem állnak rendelkezésemre, de a három mintavételem alkalmával a forrás vízhozama szemmel láthatóan drasztikusan lecsökkent) Dátum A szórás százalékos értékeiből is jól látszik, hogy a legegyenletesebb vízhozamú források a Balaton-parton találhatók: Kossuth-forrás (22 %), Schneider Ferenc-kút (28 %), Aszófői-forrás (32 %). A későbbiekben látni fogjuk, hogy ezeknek a források a radontartalma sem mutat időben változást, ígyhát ezek a források valószínűleg magasabb rendű áramlás megcsapolódásai. A vízhozamok mellett a megmintázott források / kutak esetében a radontartalom időbeli változásának vizsgálatával is próbálkoztam. A jelen munka keretében a vízadók többségéből három alkalommal vettem mintát. (Ez alól csak azok a források / kutak voltak kivételek, melyek időközben kiszáradtak, megközelíthetetlenné váltak, vagy kiderült róluk, hogy vezetékes víz van 77 bennük). A

három mintavételre minden esetben az év három különböző időszakában (nyár vagy kora ősz – tél – tavasz) került sor, ezért a kapott radontartalmak lehetőséget biztosítottak az adott forrás / kút esetén a radontartalom időbeli változásának vizsgálatára. Azoknál a forrásoknál, ahol korábbi (2002-03-as Burján Anita-féle [7]) mérési adatok is rendelkezésre álltak, ott az időbeli állandóság vizsgálatakor ezeket az értékeket is figyelembe vettem. Az alábbi grafikonok (48-52 ábrák) a kapott radontartalom-időfüggéseket mutatják a különböző forrásoknál /kutaknál: 48-52. ábrák Radontartalom (Bq / l) Balatonfüredi források radontartalm ának időbeli változása 90 80 Schneider 70 Ferenc-kút 60 50 Kossuth40 forrás 30 20 Berzsenyi10 kút 0 2002.0524 20021210 20030628 20040114 20040801 20050217 20050905 Dátum Szekér Ernőemlékforrás Radontartalom (Bq / l) Források radontartalm ának időbeli változása

(Aszófő-Örvényes-Tihany) Aszófőiforrás 80 70 60 50 Örvényesiforrás 40 30 20 Pán-forrás 10 0 2002.09 200303 200310 200404 200411 200505 01 20 06 23 09 28 Dátum 78 Cipriánforrás Ciprián melletti forrás Radontartalom (Bq / l) Források radontartalm ának időbeli változása (Felsőörs-LovasCsopak-Balatonarács) Kereszthegyi-forrás Felsőörsiforrás Savanyúforrás József-forrás 180 160 140 120 100 80 60 40 Gombás-kút 20 0 2002.05 200212 200306 200401 200408 200502 200509Nádas-kút 24 10 28 14 01 17 05 Csiker-forrás Dátum Források radontartalm ának időbeli változása (Pécsely-Balatonszőlős) Kútfő-forrás Radontartalom (Bq / l) 90 80 Nemespécselyiforrás 70 60 Péter-kút 50 40 30 Szőlősi kút aknája 20 Bádogos-forrás 10 0 2002.05 200212 200306 200401 200408 200502 200509 24 10 28 14 01 17 05 Dátum Források radontartalm ának időbeli változása (Vászoly) Meggyesforrás 100 Radontartalom (Bq / l) 90 80

Belső-kút 70 60 Tó-forrás (bal) 50 40 30 Tó-forrás (középső) 20 10 0 2002.0901 2003.0628 2004.0423 Dátum 79 2005.0217 Új-forrás 2005.1214 Az időbeli változás mértéke az egyes forrásoknál /kutaknál számszerűen is jellemezhető, ha megnézzük, hogy a mért átlagos radontartalomhoz viszonyítva a mért maximum és minimum érték hány százalékkal térnek el: 53. táblázat: A többször is megmintázott források radontartalmának időbelisége (A vastagon szedett források radontartalma tekinthető időben állandónak) 26. Schneider Ferenc-kút 25. Kossuth-forrás 28. Berzsenyi-kút 34. Szekér Ernő-emlékforrás 39. Aszófői-forrás 41. Örvényesi-forrás 40. Pán-forrás 42. Ciprián-forrás 43. Ciprián melletti forrás 2. Kereszthegyi-forrás 1. Felsőörsi-forrás 3. Csiker-forrás 4. Savanyú-forrás 7. József-forrás 5. Gombás-kút 8. Nádas-kút 18. Kútfő-forrás 24. Nemespécselyi-forrás 16. Péter-kút 10. Szőlősi kút

aknája 14. Bádogos-forrás 37. Meggyes-forrás 35. Belső-kút 32. Tó-forrás (bal) 30. Tó-forrás (középső) 38. Új-forrás Átlagos radontartalom (Bq/l) Átlagos mérési hiba (%) Max. eltérés (%) Min. eltérés (%) Radontartalomváltozás (%) 44,74 67,04 25,07 64,44 44,15 29,17 66,01 7,17 7,16 28,36 40,11 77,31 55,77 26,81 16,23 140,84 60,4 53,71 36,82 35,95 10,4 23,68 32,8 33,82 31,1 84,77 8,94 7,46 11,8 7,86 9,81 11,42 7,57 43,38 25,64 10,58 9,97 7,11 8,97 12 16,39 5,68 8,28 8,06 9,12 10,18 28,85 11,69 9,15 9,85 9,65 7,08 6,77 6,49 10,65 6,49 7,38 32,02 3,15 71,41 47,07 9,66 4,36 3,23 10,99 22,79 0,68 5,47 6,64 35,16 22,16 5,4 1,54 21,83 8,02 32,73 5,31 0,61 5,1 8,49 6,62 8,47 9,42 33,66 1,77 73,08 29,19 11,32 5,06 3,23 8,62 14,1 0,74 7,66 5,03 25,1 16,24 8,65 1,63 25,04 6,28 60,20 3,34 0,61 6,8 8,5 10,7 8,5 9,5 34 3,2 73 47 11,4 5 3,3 10,1 22,8 0,8 7,7 6,7 35,2 22,2 8,7 1,7 25 8 60,2 5,3 0,7 (A táblázat 6. oszlopában a radontartalom százalékos változása

szerepel,ami a max és min százalékos eltérés közül a nagyobb). Ez alapján azoknak a forrásoknak / kutaknak a radontartalma nem tekinthető időben állandónak, melyeknél a százalékos változás mértéke meghaladja a mérési hiba százalékos 80 értékét. A táblázatból egyrészt jól látszik, hogy a megmintázott vízadók 62 % -nak radontartalma időben állandónak mondható (vastagon szedett források). Ha a mérési hibához a szisztematikus mérési hibát is hozzávesszük, akkor ez az érték 73 % (vastagon+zölddel szedett források). Másrészt az is látható, hogy olyan források is vannak a vastagon szedettek között (Ciprián-forrás, Tó-forrás(bal)), melyek radontartalma valószínűleg a mintavétel miatt nem lett állandó. Ugyanis mindkét megnevezett forrás az utolsó mintavétel alkalmával épphogy csak csepegett, így a radon levegőbe való diffundálása miatt a minta radontartalma feltehetően nem tükrözte hűen a forrás

tényleges radontartalmának értékét. Harmadrészt azoknál a vízadóknál (Csiker-forrás, Új-forrás), ahol csak két mérési eredmény alapján vizsgáltam a radontartalom időbeli változását, -mivel a két mintevétel között viszonylag rövid idő telt el-, szintén nem szabad az időbeliségről messzemenő következtetéseket levonni. A források elhelyezkedését és földtani jellemzőit alapul véveve (a rendelkezésre álló vízhozam és radontartalom adatok változásait is szem előtt tartva) a megmintázott források közül feltehetően: Regionális áramlási rendszer részei: Schneider Ferenc-kút Szekér Ernő-emlékforrás Aszófői-forrás Pán-forrás Gombás-kút Intermedier áramlási rendszer részei: Belső-kút Csiker-forrás Új-forrás Felsőörsi-forrás Kereszthegyi-forrás Ezek alapján ha elkülönítjük a forrásokat a radontartalom szempontjából feltehetően meghatározó földtani jellemzők szerint a 35. táblázat forráscsoportjaihoz

juthatunk: I. csoport: A Balatonfelvidéki Homokkő Formációval kapcsolatban lévő források / kutak, melyek radontartalmuk jelentős részét valószínűleg a permi vörös homokkőből szerzik. Átlagos radontartalmk: 63 Bq/l II. csoport: Azok a vízadók alkotják, melyek radontartalmának döntő része a Megyehegyi Dolomit, a Buchensteini+Vászolyi illetve az Aszófői Dolomit Formációból és a bennük található bitumenes kovás mészkőből és dolomitból, tufából, tufitból származik. Átlagos radontartalmuk 52 Bq/l III. csoport: Rétegtani források, melyek a vízfogó márgarétegek közötti mészkőkibúvásoknál fakadnak. Átlagos radontartalmuk 33 Bq/l 81 35. táblázat: A források / kutak rendszerezése a földtani helyzet hasonlósága alapján (A táblázatban a vastagon szedett források jelentik a „megbízható” adatokat, vagyis ahol a mintavételi eljárás során sok radon nem veszhetett el. A NAGY BETŰVEL szedett földtani jellemzők

valószínűsíthetően a radontartalom szempontjából meghatározók az egyes vízadók esetén. Ezek megállapításának módjáról a későbbiekben lesz még szó. A dőlt betűvel szedett formációk kvarter képződménnyel való fedettség miatt a térképen nem láthatók, rájuk a környezetükben lévő formációk elhelyezkedéséből, valamint a vízföldtani egységeket bemutató fedetlen térképből lehet következtetni.) Csoport A vízadó neve és száma A vízadó helye I. 8. Nádaskút Balatonarács határa 3. Csikerforrás 25. Kossuthforrás 34. Szekér Ernőemlékforrás Fakadási helynél található meghatározó képződmények Köveskáli Dolomit Arácsi Márga BALATONFEL VIDÉKI HOMOKKŐ Felső- BALATONFEL VIDÉKI örsi út HOMOKKŐ mellett BalatonKöveskáli füred Dolomit BALATONFEL VIDÉKI HOMOKKŐ Balaton- BALATONFEL füred VIDÉKI határa HOMOKKŐ Vízgyűjtőjén található hidrogeológiailag meghatározó képződmények A felszínre

törés oka Átlagos radontartalo m (Bq/l) VÁLTOZATOS Tektonikus vonalon 140,84 ±8 Balatonfelvidéki Homokkő Tektonikus völgy 77,31 ± 5,5 A csoport átlagos radontartalma (Bq/l) (és szórása) az a összessel szélsőségesek nélkül - 63,85 ± 4,79 63,18 ± 4,88 (39,27) VÁLTOZATOS Balatonfelvidéki Homokkő Hidegkúti F 82 Tektonikus vonal mellett Márgarétegek fölötti mészkő- és dolomitkibúvás Magasabb rendű feláramlás 67,04 ± 5 63,63 ± 5 (13,6) Magasabb rendű feláramlás 44,74 ± 4 Balatonfelvidéki Homokkő Tektonikus völgy 28,36 ± 3 - BALATONFELVI DÉKI HOMOKKŐ Lokális áramlás megcsapolása 25,01 ± 3 - MEGYEHEGYI DOLOMIT BUCHENSTEINI+ VÁSZOLYI F Megyehegyi Dolomit (Buchensteini+Vás zolyi F Füredi Mészkő) Tektonikus völgy + Rétegtani (gyengébb vízvezető alsó anisusi karbonátok feletti dolomit, mészkő) 84,77 ± 6 - Iszkahegyi Mészkő ASZÓFŐI DOLOMIT MEGYEHEGYI DOLOMIT Megyehegyi Dolomit

Tektonikus vonalon Magasabb rendű feláramlás Tektonikus völgy 66,01 ± 5 26. Schnei- Balaton- BALATONFEL füred VIDÉKI der HOMOKKŐ Ferenc-kút Felső2. KeresztBALATONFEL hegyi-forrás örsi út VIDÉKI mellett HOMOKKŐ Csopak ? 7. Józsefforrás II. 38. Újforrás 40. Pánforrás 36. Dianaforrás A Vászoly ból Balatonudvariba vezető út melletti forrás Örvényes Dianakemping (Aszófő határa) MEGYEHEGYI DOLOMIT 83 47,16 ± 4 53,44 ± 4,47 (22,02) 51,1 ± 4,33 (13,39) III. 1. Felsőörsi-forrás Felsőörs 41. Örvényesi-forrás Örvényes 18. Kútfő Pécsely 24. Nemespécselyiforrás Pécsely Iszkahegyi Mészkő Iszkahegyi Megyehegyi Mészkő Dolomit MEGYEHEGYI DOLOMIT MEGYEHEGYI MEGYEHEGYI DOLOMIT DOLOMIT Tektonikus völgy 40,11 ± 4 Rétegtani (gyengébb vízvezető alsó anisusi karbonátok feletti dolomit) TEKTONIKUS VÖLGY Márga fölötti mészkőkibúvás 29,17 ± 3,33 - 60,4 ± 5 - 53,71 ± 4,33 - 53,16 ± 4 - Veszprémi

Márga és annak NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZATA NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT FŐDOLOMIT Veszprémi Márga 17. Péter- Balatonkút melletti szőlős forrás NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT TEKTONIKUS VONALON (mészkő és márgás rétegek határán) Medencehelyzet Rétegtani (márga fölötti mészkő) 13. Szőlősi Balatontemplomná szőlős l eredő patak NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT Medencehelyzet Rétegtani (márga fölötti mészkő) 39,96 ± 4 11. Szőlősi Balatonszőlős kút aknája mellett folyó patak NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT Medencehelyzet Rétegtani (márga fölötti mészkő) 39,29 ± 4 FŐDOLOMIT NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT 84 32,09 ± 3,23 (13,86) 33,21 ± 3,31 (3,98) 16. Péterkút Balatonszőlős 10. Szőlősi kút aknája Pécselyi elágazás nál lévő kút aknája (Balaton -szőlős) Pécsely 21. Hosszú úti kút 32. Tóforrás (bal) Vászoly 35. Belsőkút 20. Bozótos

forrás Vászoly 12. Templom-kút aknája Bozótba n lévő forrás Pécsely Templomnál lévő kút aknája (Balaton szőlős) NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT - 38,37 ± 3,66 - 35,95 ± 3,66 Veszprémi Márga és annak NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZATA SÁNDORHEGYI F NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT Medencehelyzet Rétegtani (márga fölötti mészkő) 35,38 ± 4 SÁNDORHEGYI F 33,82 ± 3,33 SÁNDORHEGYI F Veszprémi Márga és annak NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZATA NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT Sándorhegyi F Tektonikus völgyfő Mészkövek és márgás rétegek határán Intermedier áramlási rendszer Medencehelyzet Rétegtani (márga fölötti mészkő) NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT 85 - 32,8 ± 3 32,09 ± 3 31,51 ± 3 Tektonikus völgyfő Mészkövek és márgás rétegek határán Tektonikus völgyfő Mészkövek és márgás rétegek határán Tektonikus völgyfő Mészkövek és

márgás rétegek határán - 31,4 ± 3 SÁNDORHEGYI F - 28,58 ± 3 SÁNDORHEGYI F FŐDOLOMIT F Szerkezeti vonalhoz kötött Tektonikus völgyfő 25,66 ± 3 19,29 ± 2 31. Tóforrás középső felbugyogás 29. Tóforrás (jobb) Vászoly SÁNDORHEGYI F SÁNDORHEGYI F Vászoly SÁNDORHEGYI F SÁNDORHEGYI F 30. Tóforrás középső Vászoly SÁNDORHEGYI F SÁNDORHEGYI F 23. Hosszú úti kerti kút Háznál lévő kút Pécsely NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT 6. Tótvázsonyi kút Pécselyből Tótvázsony ba vezető út melletti kút Vászoly Veszprémi Márga és annak NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZATA SÁNDORHEGYI F SÁNDORHEGYI F FŐDOLOMIT F 37. Megygyes-forrás 15. Siske- Balatonforrás füred határa 86 31,29 ± 3 31,1 ± 3 30,89 ± 3 - 14. Bádogos-forrás 19. Kútfőforrás kifolyója 27. Meggyhegyi-forrás Bádoggal fedett kút Balatonszőlős Pécsely Meggyhegy melletti forrás NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZAT Medencehelyzet

Rétegtani (márga fölötti mészkő) 10,4 ± 2 - Veszprémi Márga és annak NOSZTORI MÉSZKŐ TAGOZATA Fedettség miatt ismeretlen FŐDOLOMIT Veszprémi Márga Tektonikus völgy Márga fölötti mészkőkibúvás 9,12 ± 2 - NOSZTORI MÉSZKŐ T Szerkezeti vonal+Rétegtani (márgaréteg fölötti mészkőkibúvás) 1,77 ± 2 - (A fenti csoportokba értelem szerűen nem kerültek besorolásra azok a vízadók, melyeknél a fakadási és/vagy a vízgyűjtőn található formációk valamilyen ok miatt ismeretlenek, ezekben az esetekben ugyanis nem lehet megmondani, hogy a radontartalom szempontjából mely földtani jellemző a meghatározó. Szintén kimaradtak a táblázatból azok a vízadók, melyek 87 5.2 A tihanyi Külső-tónál végzett mérések eredményei és diszkussziójuk A környéki források megmintázása után közvetlenül a Tihanyi-félszigeten is szerettünk volna méréseket végrehajtani az ugyanezen a területen végzett felszíni mágneses

mérésekkel (lásd. 2.2) való összehasonlító elemzés céljából, melyek andezites vulkáni kürtőket mutattak ki Mivel azonban a félszigeten a Ciprián-forráson és egy közvetlen mellette lévő másik forráson kívül nem található több forrás, más módszerekhez kellett folyamodnunk. Elsőként csónakkal és speciális mintavevőkkel kíséreltünk meg vízmintát venni a tihanyi Külső-tó iszapjából azokon a helyeken, ahol a tó vize télen sem fagy be. (E helyeket egy a tóról készített téli fénykép segítségével igyekeztünk megkeresni, melyen az egybefüggő jég/hótakarón jól definiált foltok voltak láthatók.) Mindezt azért tettük, mert a jégtakaró helyenkénti hiányának egyik oka lehet az, hogy a nevezett pontokon a tófenéken valamilyen meleg víz beszivárgás van. Ezt tűnt alátámasztani az a tény is, hogy ezeken a helyeken a tó (illetve tófenék) színe jól kivehető módon vörösebb volt (ami hőforrás esetén, annak

magasabb kéntartalma és a melegebb víz eltérő vegetációja miatt nem lenne meglepő). A mintavételek során minden esetben GPS-sel rögzítettük a mintavétel pontos helyét a tavon és egyazon helyen –ha lehetett- igyekeztünk többféle eszközzel is mintát venni (tesztelve ezzel a mintavevőinket is). A függelékben található mintavételi jegyzőkönyvben részletesen leírt mintavételek során vett vizek radonkoncentráció-értékei a következő táblázat tartalmazz: 54. táblázat: A Tihanyi Külső-tónál végzett mérések eredményei TIHANY 2 - SOROZAT Mintakód Hely Rn ( Bq/l ) KÖ 1 Tihany Külső-tó nyugati öböl -0,62 ± 2 KÖ 2 Tihany Külső-tó nyugati öböl -0,60 ± 2 KÖ 3 Tihany Külső-tó nyugati öböl -0,60 ± 2 KÖ 4 Tihany Külső-tó nyugati öböl -0,60 ± 2 KÖ 5 Tihany Külső-tó nyugati öböl -0,72 ± 2 KÖ 6 Tihany Külső-tó nyugati öböl -2,15 ± 2 KK 1 Tihany Külső-tó melletti kút 17,84 ± 3 KK

2 Tihany Külső-tó melletti kút 17,60 ± 3 KE 1 Tihany Külső-tó keleti öböl -1,77 ± 2 KE 2 Tihany Külső-tó keleti öböl -3,71 ± 2 KE 3 Tihany Külső-tó keleti öböl -0,41 ± 2 KE 4 Tihany Külső-tó keleti öböl -0,71 ± 2 KE 5 Tihany Külső-tó keleti öböl -1,30 ± 2 KE 6 Tihany Külső-tó keleti öböl -2,93 ± 2 KE 7 Tihany Külső-tó keleti öböl -0,29 ± 2 KE 8 Tihany Külső-tó keleti öböl -0,46 ± 2 KE 9 Tihany Külső-tó keleti öböl -0,24 ± 2 KE 10 Tihany Külső-tó keleti öböl -0,69 ± 2 BFK 8 Balatonfüred Kossuth-forrás 69,00 ± 5 A táblázatból megállapítható, hogy a Külső-tóból vett valamennyi minta radontartalma lényegében zérus, radont egyedül a Külső-tó mellett lévő kút vize tartalmaz (nem túl nagy 89 mennyiségben!). A mért zérus értékeknek több oka is lehet E közül a legvalószínűbb az, hogy a mintavétel – a tervezettel ellentétben – nem az iszapból

történt, hanem kb. 20 cm-rel feljebbről Itt pedig a felszíni kipárolgás miatt adódott zérusnak a radontartalom, de ez egyben azt is jelzi, hogy a fenéken lévő esetleges radonforrás sem lehet túl jelentős. A kapott radonkoncentrációknak az is oka lehet, hogy a feltételezett feláramlások helyét nem sikerült ott jártunkkor elég jól megtalálnunk, hisz minden különösebb műszer nélkül próbáltuk azokat behatárolni. De mindemellett persze az is elképzelhető, hogy, a feltételezett feláramlások nem is léteznek (valamilyen más ok miatt nem fagy be télen ezeken a helyeken a tó vize). 90 6. Kutatási eredmények összefoglalása E dolgozat célkitűzése a Balaton-felvidéki munkaterületen található források / kutak radontaratalmának feltérképezése mellett a mért radon-koncentrációk és a földtani, vízföldtani szerkezeti összefüggés vizsgálata volt. Ennek érdekében összesen 44 forrást / kutat mintáztam meg Balatonfüreden és

környékén. A területről készített radioaktivitás térképpel történő összevetésből kiderült, hogy a források / kutak eltérő radonkoncentráció-értékeinek értelmezéséhez további, a felszín alatti vizek áramlását valamint a források vízgyűjtőjén és kilépési helye közelében található képződmények tulajdonságait, összetételét is figyelembe vevő meggondolások szükségesek. Ezért a Balaton-felvidéki munkaterületről elkészített különböző földtani, hidrogeológiai és topográfiai térképek felhasználásával elvégeztem a források / kutak fontosabb földtani jellemzőinek meghatározását a következő lépésekben: • A források / kutak vízgyűjtőjének lehatárolása • A vízgyűjtőn található hidrogeológiailag meghatározó képződmények megállapítása az egyes képződmények vízföldtani jellemzőinek figyelembe vételével • A fakadási / megtalálási helynél lévő képződmények leolvasása •

Ezek alapján a felszínre lépés feltételezett okának megállapítása A forrásokat / kutakat különböző szempontok szerinti sorba rendezésével, csoportosításával (csökkenő radontartalom szerint, fakadási helynél illetve a vízgyűjtőn található hidrogeológiailag meghatározó képződmények szerint) a következő megállapításokra jutottam: 1. A Balaton-felvidéki munkaterületen található források / kutak átlagos radonkoncentráció értékei 0 és 141 Bq/l közöttiek. 2. A fakadási helynél található képződmények alapján történő csoportosításkor a kapott forráscsoportok átlagos radontartalmai jól elkülönülnek egymástól az egyes képződmények szerint. A legmagasabb radon-koncentráció értékek (60-140 Bq/l) olyan források esetében adódnak, ahol a forrás fakadási helyénél (és néha még a vízgyűjtőn is) Balatonfelvidéki Homokkő Formáció illetve Megyehegyi Dolomit Formáció fordul elő. 91 3. A

magasabb átlagos radontartalommal rendelkező képződményekben fakadó források radontartalmáért a képződményekben található magmás ásványok, kőzetek lehetnek felelősek. Így például a Balatonfelvidéki Homokkő Formációt felépítő permi vörös homokkőben lévő: aleurolit, kvarc, savanyú metavulkanitok, földpát, muszkovit és biotit vagy a Megyehegyi Dolomit Formációban található: bitumenes, kovás mészkő és dolomit, tufa, tufit. 4. Egymáshoz közeli területeken fekvő, hasonló földtani helyzetű források / kutak radontartalmai egy-két kiugró értéktől eltekintve jó egyezést mutatnak. A területi átlagos radontartalomtól való eltérések főként egyes kőzetek magasabb urán- és tóriumtartalma, szerkezeti vonalak közelsége illetve a mintavétel körülményei miatt mutatkozhatnak. A felszín alatti vizek radontartalma és a földtani szerkezet közötti kapcsolat mélyebb feltárásához további mérések, vizsgálatok

lennének szükségesek: 1. A források vízhozamának rendszeres mérése a csapadék egyidejű észlelése mellett 2. Az előző adatokra és regionális vízföldtani vizsgálatokra támaszkodva a Balaton-felvidék áramlási rendszerének jobb megértése. Továbbá az egyes források vízgyűjtőjének fakadási helyzetének terepi tanulmányozása és értelmezése. 3. Folyamatos (illetve minimálisan havi gyakoriságú) radontartalom mérések A Tihanyi-félszigeten végzett korábbi, andezites vulkáni kürtőket kimutató felszíni mágneses mérésekkel történő összehasonlító elemzés céljából 16 mintát vettem a tihanyi Külső-tóból speciális eszközökkel. Ez a méréssorozat azonban valószínűleg az iszapból történő mintavétel megvalósíthatatlansága miatt 0 Bq/l eredményt adott. 92 7. Komplex természetvizsgáló kirándulás tervezése (Pedagógiai fejezet) 7.1 A kirándulás célja ”A fizikatanítás célja a gyerekek

érdeklődésének felkeltése a természet, ezen belül a fizikai jelenségek iránt; az általános műveltséghez tartozó korszerű fizikai világkép kialakítása; .a környezet szépségének és a fizikai ismeretek hasznosságának megmutatása.” [Kerettanterv] E célkitűzés bár kifogástalanul hangzik, a tapasztalat szerint csak kevéssé valósul meg a mai középiskolai fizikatanítási gyakorlatban. Pedig a diákok többségében 15-18 éves korban felébred az igény, hogy összefüggéseiben lássák, értsék a természeti környezet jelenségeit, törvényeit, s ezen érdeklődésük egyáltalán nem öncélú: igénylik és elvárják, hogy a tanár az „elméleti” ismeretek gyakorlati alkalmazását is megmutassa, eligazítson a modern technika világában. A tanár feladata összetett: egyrészt meg kell mutatnia egyszerű jelenségeken, alkalmazási példákon keresztül, hogy a természet jelenségei kísérletileg vizsgálhatók, megérthetők, és az

így szerzett ismeretek a hétköznapi életben hasznosíthatók. Másrészt tudatosítania kell, hogy a fizikai ismeretek a technikai fejlődésen keresztül döntő hatással vannak az ember életminőségére, s ugyanakkor emellett a természeti környezetünk megóvásában is nélkülözhetetlenek. Harmadrészt érdemes kiemelt figyelmet szentelni a többi természettudományos tantárggyal, a matematikával és a technikai ismeretekkel való kapcsolatra. E komplex elvárásoknak megfelelni tanárként nem könnyű, s talán ennek is köszönhető, hogy sok probléma merül fel manapság a természettudományos tárgyak tanításával kapcsolatban. Ezek közül az egyik legnagyobb, hogy az iskolai tanórákon (többek között a kis heti óraszám miatt) viszonylag kevés lehetőség nyílik arra, hogy a gyerekek által elsajátított elméleti ismeretek gyakorlati, a mindennapi élethez kapcsolódó alkalmazásra kerüljenek. Ezért aztán a diákok elvontnak, öncélúnak,

nehezen érthetőnek kezdik érezni e tárgyakat, s a kezdetben meglévő (talán csekély) érdeklődésük is egyre inkább más, érdekesebbnek, könnyebbnek vélt tárgyak felé fordul. Ennek elkerülése érdekében érdemes minél több kísérletet, egyszerű mérést elvégezni / elvégeztetni a tanultak megértetése, alkalmazása, szemléltetése végett, minden kínálkozó lehetőséget (pl. otthon elvégezhető egyéni kísérletek, szakkör, osztálykirándulás, erdei iskola, diáknap stb.) megragadva A következőkben részletesen ismertetett kirándulás-tervezet is e célt szolgálja egy konkrét példát mutatva arra, hogy hogyan lehet egy osztálykirándulás részeként természeti jelenségek tanulmányozásával, érdekes, jól megtervezett, egyszerű, a diákok által elkészíthető eszközöket használó mérésekkel jó, a gyerekcsoportokat összekovácsoló és a tanult ismereteket elmélyítő, kibővítő programot biztosítani a gyerekek fölös

energiáinak lekötésére. Egy ilyen komplex természetvizsgáló kirándulásban egyrészt mindennél jobban megvalósulhat a NAT-ban és a kerettantervben egyaránt megfogalmazott tantárgyi integrációval kapcsolatos követelmény, mely szerint a tanuló „értse, hogy a fizika és a többi természettudomány között szoros kapcsolat van, kutatóik különböző szempontból és eltérő módszerekkel, de ugyanazt az anyagi valóságot vizsgálják”; hisz egy ilyen kirándulás során egyszerre kerülnek alkalmazásra fizikai, kémiai, földrajzi esetleg biológiai ismeretek. Másrészt segíthet megfelelni a kerettantervben megfogalmazott (s tanórákon időhiány miatt kevés helyet kapó) azon elvárásnak is, miszerint a diák „tudjon egyszerű kísérleteket, méréseket önállóan végrehajtani, legyen tapasztalata a kísérleti eszközök, anyagok balesetmentes használatában”. De mindemellett a természetben való tartózkodás, túrázás fontos eleme

a szintén a célkitűzések között szereplő környezettudatos magatartás kialakításának, az egészségre nevelésnek és a mozgás- és testkultúra fejlesztésének is. [20] [21] 7.2 A tervezett kirándulás útvonala, menete A tervezett komplex természetvizsgáló kirándulás helyszínéül az általam is vizsgált területet: a Tihanyi-félszigetet és környékét választottam, s a feladatok nehézsége, komplexitása miatt elsősorban nagyobbak részére (11-12. osztályosoknak) ajánlanám A túra során az osztály 4-5 fős csapatokat alakítva, csoportonként egy-egy térképpel, tájolóval, feladatlappal s persze a megfelelő mérőeszközökkel indul el a kijelölt helyről különböző útvonalakon a közös célállomás felé. Az egyes csapatok útvonalai az alábbi térkép részleten láthatóak. (Az útvonalainak kijelölésekor elsősorban az elvégzendő feladatok jellegét vettem figyelembe, másrészt igyekeztem közel azonos hosszúságú és

nehézségi fokú túrákat összeállítani.) 94 A csapat A túra során a csapatok egymással versenyben állnak, feladatuk igen összetett: • a számukra kijelölt útvonalon önállóan tájékozódva végig kell haladniuk • a feladatlapon kitűzött megfigyelési, mérési feladatokat meg kell érteniük • majd a lehető legnagyobb pontossággal önállón végre kell hajtaniuk • végül a kapott eredményeket valamilyen formában indokolniuk, értelmezniük kell A kirándulás végén a célállomást elérve a kitöltött feladatlapok leadásával fejeződik be a csapatok számára a verseny. A végeredmény aztán a feladatlapok kijavításával, pontozásával áll elő, s kerül kihirdetésre. (A nagyobb motiváció érdekében a győztes csapatnak érdemes előre valami valóban értékes nyereményt felajánlani!) Itt jegyezném meg azt is, hogy e kirándulás-tervezet nem kizárólagos, csak egy példa csupán. Kisebb módosításokkal, más

feladatokkal, ha kell, egyszerűbb, kevésbé veszélyes túra-útvonallal bármely korcsoport számára készíthető hasonló. 7.3 Feladatlapok a kiránduláshoz Az egyes csapatok feladatlapjainak összeállítása során több szempontot is igyekeztem szem előtt tartani, nevezetesen, hogy a végrehajtandó feladatok: • érdekesek legyenek • nehézségi szintjük kb. azonos legyen • lehetőleg szerepeljen közöttük egyszerűbb megfigyelési, vizsgálódási feladat és valamilyen -esetenként nagyobb odafigyelést igénylő- mérés is • a feladatok által lefedett ismeretanyag több természettudományos tárgyhoz (fizika, biológia, földrajz) kapcsolódjon • lehetőséget biztosítson önálló ismeretszerzésre, megfontolásokra (pl. a tapasztalatok megfogalmazása során, vagy a mérési helyszínek megfelelő megválasztásában) A feladatlapok felépítése általában a következő struktúrát követi: az elejükön Elméleti háttér címszó alatt

rövid leírás olvasható a vizsgálandó témával, jelenséggel kapcsolatban. Ezt követően ismertetésre kerül A mérés menete és a mérőeszköz működése, végül pedig megtalálható(ak) a témában kitűzött Feladat(ok). 7.31a) A forrásvizek és a talaj radioaktivitásának mérése Elméleti háttér: A talaj és a felszín alatti vizek (talajvíz, forrásvíz) radioaktivitását elsősorban a földkéregben ma is megtalálható, a Föld létrejöttekor bekövetkező szupernovarobbanásból származó hosszú felezési idejű izotópok (238U és bomlási sora, 232Th és bomlási sora, 87Rb, 40K) okozzák. Az urán bomlása során keletkező radon vízben könnyen oldódik, nemesgázként izotópjai kevéssé kötöttek, ezért a kőzetekben, talajgázokban, felszín alatti vizekben jelentős vándorlásra képesek. A radon kimutatásának többféle módja lehetséges. Mi a méréseink során a nyomdetektoros technikát fogjuk alkalmazni, melynek működése azon

alapul, hogy a nyomdetektor közelében végbemenő bomlásokkor keletkező α-részecskék nyomot hagynak a detektoron. Így megfelelő maratás után a detektorfelületen lévő nyomsűrűségből a radonkoncentrációra következtethetünk. A mérés menete és a mérőeszköz: A víz és a talaj radonkibocsátását a következő módon vizsgálhatjuk. A víz fölé, ill. közvetlenül a talaj felszínére szájával lefele fordított, megfelelően előkészített műanyag vagy fémpoharat (joghurtos pohár is megfelel) helyezünk, amelynek aljára műanyag nyomdetektort erősítettünk. (A pohárba helyezett hőszigetelő korong és nedvszívó anyag főként a nagyobb hőmérséklet-változásnak kitett helyeken hasznos, mert megakadályozza a detektor felületén a vízcseppek kiválását. Ezek a vízcseppek ugyanis akadályozzák a radonnak a detektorfelülettel való kölcsönhatását). A mérések összehasonlíthatósága érdekében érdemes kipróbálni, hogy a

pohárnak néhány cm-rel a talaj felszíne alá helyezése a radontartalom többszörösére való növekedésével jár együtt. A különböző helyek radonkoncentrációjának összehasonlításánál fontos, hogy a detektorokat azonos időre helyezzük ki, és egyszerre marassuk. [6] 97 Megjegyzések: • Ezzel az egyszerű poharas módszerrel rutinszerű uránkutatást is végeznek. • A talaj radonkibocsátásának mérése földrengések és vulkárikitörések előrejelzésére is alkalmas lehet. Hosszabb ideig (legalább egy évig) pontosan kell mérni a talaj radonaktivitását, meg- ismerve annak természetes, szezonális, az átlaghőmérséklet változásával összefüggő változásait. A földrengések, vulkánkitörések bekövetkezése előtt mér hónapokkal igen apró talajmozgások, talajrengések következnek be. Ezek nem feltűnőek, de a talajban gyorsítják a radondiffúziót, amiből a közelgő természeti katasztrófára lehet következtetni. A

nagyobb radonkiáramlás nemcsak a későbbi földrengés középpontjában, hanem attól távolabb is észlelhető, természetesen kisebb mértékben. Feladat: A fent ismertetett módon mérjük meg legalább öt különböző helyen (természetes vizek fölött, talajok felett és talajba leásva, hegytetőn és sűrűbb völgyekben, esetleg épületek különböző szintjein, helyiségeiben) a radonkoncentrációt! (Természetesen a mért radon-koncentráció értékeket csak a verseny után, a nyomdetektorok elemzésével lehet majd megmondani!) 1. mérés: Helyszíne: Ideje: . A mért radonkoncentráció: . 2. mérés: Helyszíne: Ideje: . A mért radonkoncentráció: . 3. mérés: Helyszíne: Ideje: . A mért radonkoncentráció: . 4. mérés: Helyszíne: Ideje: . A mért radonkoncentráció: . 5. mérés: Helyszíne: Ideje: . A mért radonkoncentráció: . 98 7.31b) Talajok vízelnyelő képességének vizsgálata A mérés menete és a mérőeszköz: A talaj

vízháztartási tulajdonságai közül a legfontosabb a talaj vízelnyelő, vízbefogadó képessége. Ennek vizsgálatához egyik végén vágóéllel ellátott fémhengert, ún kiszúró hengert verünk le a talaj felszínére, illetőleg a vizsgált rétegen kialakított lépcső, padka felszínére. A nagyobb mértékű oldalirányú elszivárgás megakadályozására célszerű a kiszúró hengert vízzel töltött, kis földhányással körgátszerűen körbevenni. A hengerben 40 mm-es vízoszlopot tartva, s az elszivárgott vizet állandóan ismert mennyiségű vízzel utánpótolva, stopperóra segítségével időről időre állapítsuk meg az elszivárgott vízmennyiséget. [14] Nagy vízáteresztő képességű: 0,56-nál nagyobb mm/perc Jó vízáteresztő képességű: 0,46-0,56 mm/perc Közepes vízáteresztő képességű: 0,32-0,46 mm/perc Gyenge vízáteresztő képességű: 0,27-0,32 mm/perc Rossz vízáteresztő képességű: 0,27 mm/perc-nél kisebb Feladat:

Végezzünk vizsgálatokat a talaj vízelnyelő képességére vonatkozóan különböző talajtípusokon, különbözőképpen művelt talajfelületeken, a talaj különböző mélységében! A kapott eredményeket vessük össze és magyarázzuk meg! 99 7.32a) Vizek kémhatásának és keménységének vizsgálata Elméleti háttér: Egy oldat pH értéke az OH- ion (oxóniumion) koncentráció 10-es alapú logaritmusának -1szerese, vagyis: pH= -log(OH-). A pH skála 0-14-ig terjed vizes oldatok esetén, ahol az abszolút semleges oldatok pH-ja 7, míg a 0-7 tartomány a savas, a 7-14 a lúgos oldatokat jellemzi. A kolorimetriás pH méréshez úgynevezett indikátoranyagokat használunk, melyeknek olyan tulajdonságuk van, hogy meghatározott pH értéknél a színüket megváltoztatják ("átcsapnak"). A pH meghatározásának alapvetően két módszere van: a) mérés indikátor papírral b) mérés indikátor oldattal a) Különösen egyszerű a pH mérés az

úgynevezett indikátorpapírokkal, melyekhez színösszehasonlító skála tartozik és azok segítségével a pH érték 1,0 pH egységenként vagy annak töredékének megfelelő egységenkénti meghatározása válik lehetővé. (az UNIVERSAL típusú indikátorpapírral a pH = 0 - 14 tartomány vizsgálható és a színskálalépcső beosztása egész pH egységenként van. Sok esetben köztes értékek is olvashatók A SPECIAL típusú indikátorpapírokkal kb. 2 - 3 pH egységnyi tartomány vizsgálható, ahol a beosztás 0,2/0,3 pH egység.) b) A tiszta vízben történő pH méréshez, felszíni vizekben, erősen higított savakban vagy lúgokban az indikátorpapírok csak korlátozott mértékben használhatók. Ezeknél a felhasználásoknál gyakran indikátoroldatot használnak, amit az ismeretlen vizsgálandó oldathoz kell adni. Az így kialakuló színt ismert pH-értékekhez tartozó standard színekkel hasonlítják össze. A természetes vizekben a pH

értéke 4,5 és 8,3 között változik, általában lúgos kémhatásúak. Magyarországon mind a felszíni (MI-10-172-3:1985), mind a felszín alatti vizekre (MI-10-4333:1984) a pH tűrhető határértéke 6,5-8,5 közötti, a felszíni vizeknél a kívánatos határérték 6,5-8. Öntözővizeknél 5,5-9; ipari vízellátás, üdülés esetén pedig 6-9 a megengedett pH érték. A vizek keménységét a vízben oldott sók, főleg a kalcium- és magnéziumsók mennyisége határozza meg. A vízkeménység kifejezésére használatos mértékegység a német keménységi fok, amely 1 liter vízben oldott, 14 mg kalcium-oxiddal egyenértékű kalcium-, illetve magnéziumionnak felel meg (jelölése nk°). A vízben oldott összes só koncentrációjától függően a vizeket a következőképp osztályozhatjuk: 100 Igen lágy víz: < 5 nk° Lágy víz: 6-8 nk° Mérsékelten kemény víz: 8-9 nk° Közepesen kemény víz: 9-15 nk° Kemény víz: 15-20 nk° Igen kemény víz:

> 20 nk° Magyarországon a vízgazdálkodás gyakorlatában a víz jó, ha keménysége 5 és 20 nk° között van. Ivásra 10-20 nk° esetén a legkellemesebb. A felszíni vizekre az MI-10-172-3:1985 kívánatos határértékként a 15 és tűrhető határértékként a 35 nk° értéket ír elő. A felszín alatti vizek (MI-10-433-3:1985) keménységére 5-35 nk°-ot enged meg. [18] Feladat: A mellékelt indikátorpapírok illetve indikátoroldatok segítségével határozzuk meg legalább öt különböző természetes víz (forrás, tó, patak, folyó) pH-ját és keménységét! 1. mérés: Helyszíne / ideje: Indikátorpapírral mért pH: . Indikátoroldattal mért pH:: A mért keménység:: 2. mérés: Helyszíne / ideje: Indikátorpapírral mért pH: . Indikátoroldattal mért pH:: A mért keménység:: 3. mérés: Helyszíne / ideje: Indikátorpapírral mért pH: . Indikátoroldattal mért pH:: A mért keménység:: 4. mérés: Helyszíne / ideje:

Indikátorpapírral mért pH: . Indikátoroldattal mért pH:: A mért keménység:: 5. mérés: Helyszíne / ideje: Indikátorpapírral mért pH: . Indikátoroldattal mért pH:: A mért keménység:: 101 7.32b) A vízfolyási sebesség, a vízhozam és a lefolyás meghatározása Elméleti háttér: A vízhozam a vízfolyás valamely keresztszelvényén másodpercenként lefolyó vízmennyiséget jelenti. A vízhozam-mérés az egyik leggyakoribb hidrológiai feladat, mivel a vízfolyások vízszállításának megállapítása alap feltétele valamennyi tervezési, kutatói, ellenőrzési munkának. A vízhozamot méréssel vagy számítással lehet meghatározni a Q=VkF összefüggés alapján, ahol Q = vízhozam (m3/s) Vk= középsebesség (m/s) F = a keresztszelvény területe Míg nagyobb vízfolyásokon, csatornákban forgóműves sebességmérőkkel végzett sebességmérés és keresztszelvény-felvétel adatai alapján határozzák meg a vízhozamot, addig

kisebb vízhozamú és sebességű vízfolyásoknál valamint forrásvizek mérésénél botúszó segítségével határozzuk meg a sebességet. Mivel az alsó végén nehezékkel terhelt botúszó majdnem függőleges helyzetben halad a vízben, az így mért sebesség a függőleges középsebességet közelíti meg. Egy adott vízgyűjtőre vonatkozó hidrológiai vizsgálatnál elsőrendű feladat a területről származó lefolyás megadása. A terület lefolyási viszonyait a fajlagos vízhozammal (vagy a lefolyási tényezővel) jellemezhetjük. A fajlagos vízhozam (q) az a vízmennyiség, amely az illető folyó vízgyűjtő területének 1 km2-nyi területéről literben kifejezve 1 másodperc alatt lefolyik. q =Q / f ‚ ahol a Q jelenti a vízhozamot m3 /s-ban f pedig azt a területet, amelyről a víz az illető vízfolyásba, folyóba folyik. A mérés menete és a mérőeszköz: A vízfolyási sebesség méréshez kb. l0m hosszú szabályos és egyenes mederszakasz

szükséges Amikor a mérési szakasz felett pár méterrel bedobott botúszó eléri a mérőszakasz A szelvényét, a stopperórát beindítjuk, majd az úszó B szelvénybe érkezésekor leolvassuk az óráról, hogy az AB szelvény közti távolságot mennyi idő alatt tette meg. (Ha az úszó pl a 100 métert 83 mp alatt teszi meg, akkor 1 s alatt megtesz100 / 83 azaz 1,2 métert. A függőleges középsebesség tehát:= 1,2 m/s.) Az átlagos területet a patak 10 vagy 100 m-es szakaszán felvett 23 102 keresztszelvényterület értékeiből számolhatjuk, ahol a keresztszelvényterület ≈ átlagos vízmélység * víztükörszélesség. A vízmélységeket cm-es beosztású rúddal mérhetjük a meder érdességének megfelelő sűrűséggel. [14] Feladat: Mérjük meg egy patak vízfolyásának sebességét és átlagos keresztszelvény-területét, majd számítsuk ki a vízhozamot! (Az átlagos mederkeresztmetszet területét két-három helyen mért

szelvénykeresztmetszet területének számtani közepeként számítsuk!). Majd térkép segítségével határozzuk meg a vízfolyás vízgyűjtő területének nagyságá,t és ennek ismeretében adjuk meg a fajlagos vízhozamot! 103 7.33a) A levegő relatív páratartalmának mérése A Föld felszínének 71%-át borító víz és a nedves talaj állandóan párolog, de vízgőzt termel a növényzet és az állatvilág is. A légkör vízgőztartalmát (páratartalmát) az abszolút és a relatív páratartalommal szokás jellemezni. A levegő abszolút páratartalmán az adott levegőben lévő vízgőz tömegének és a levegő térfogatának hányadosát értjük, míg a relatív páratartalom azt mutatja meg, hogy a levegőben valóban jelenlevő vízgőz tömege hányad része annak a tömegnek, amely a levegőt az adott hőmérsékleten telítené. (Egy gőz telített, ha saját folyadékával dinamikus egyensúlyban van; azaz, ha időegységenként ugyanannyi molekula

lép ki párolgás során a folyadékából, mint amennyi visszaérkezik bele) A mérés menete és a mérőeszköz: A relatív páratartalom egyszerű méréssel meghatározható. Szükség van hozzá két egyforma folyadékos hőmérőre. Az egyik hőmérő folyadéktartályát gézzel betekerjük és állott (a környezet hőmérsékletével egyező hőmérsékletű) vízzel benedvesítjük, a másik hőmérővel nem teszünk semmit. Az egymás mellé helyezett két hőmérő eltérő értékeket mutat. A két hőmérséklet különbsége alapján -empirikus táblázat segítségével- következtethetni lehet a levegő relatív páratartalmára. Elméleti háttér: A mérés hátterében az áll, hogy a vizes gézzel bevont hőmérőt a víz párolgása hűti, nyilván annál inkább, minél intenzívebb maga a párolgás. A párolgás intenzitását viszont a víz (és a környezet) hőmérséklete, valamint a levegő páratartalma befolyásolja. Ez utóbbi oly módon,

hogy nem csak a folyadékból léphetnek ki vízmolekulák a levegőbe, hanem a már levegőben lévő molekulák is visszajuthatnak a folyadékba, ami annál gyakrabban következik be, minél több vízmolekula van a levegőben. Ha a páratartalom egy (hőmérséklettől függő) kritikus értéket elér (telítési érték), dinamikus egyensúly áll be: egyenlővé válik a vízből bizonyos idő alatt elpárolgó és az oda visszatérő molekulák száma. Ily módon a párolgás intenzitását végső soron az fogja meghatározni, hogy mennyire tér el a levegő páratartalma az adott hőmérsékleten jellemző telítési értéktől. 104 Feladat: A fent ismertetett módon mérjük meg legalább három különböző helyen (pl. induláskor / víz, esetleg „vízesés” közelében / nyílt, szeles terepen) ill. különböző napszakokban (pl reggel / délben) a levegő relatív páratartalmát! 1. mérés: Helyszíne / ideje: . Leolvasott hőmérsékletkülönbség: . A

levegő relatív páratartalma: . 2. mérés: Helyszíne / ideje: . Leolvasott hőmérsékletkülönbség: . A levegő relatív páratartalma: . 3. mérés: Helyszíne / ideje: . Leolvasott hőmérsékletkülönbség: . A levegő relatív páratartalma: . 4. mérés: Helyszíne / ideje: . Leolvasott hőmérsékletkülönbség: . A levegő relatív páratartalma: . 5. mérés: Helyszíne / ideje: . Leolvasott hőmérsékletkülönbség: . A levegő relatív páratartalma: . 105 Táblázat a relatív páratartalom meghatározásához: t ρ (°C) (g/m3) 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 4,847 5,189 5,555 5,945 6,357 6,793 7,256 7,746 8,265 8,815 9,398 10,01 10,66 11,34 12,06 12,82 13,63 14,47 15,36 16,30 17,29 18,33 19,42 20,57 21,77 23,04 24,37 25,76 27,22 18,75 30,36 1 2 3 81 83 84 84 85 86 86 87 87 88 88 88 89 89 90 90 90 90 91 91 91 91 92 92 92 92 92 92 93 93 93 63 65 68 69 70 72 73 74 75 76 76 77 78 79 79 80 81 81

82 82 83 83 83 84 84 85 85 85 85 89 86 46 49 52 54 56 58 60 61 63 64 65 66 68 69 70 70 71 72 73 74 74 75 76 76 77 78 78 78 78 86 79 ∆t (°C-ban) 4 5 6 7 8 a relatív páratartalom %-ban 28 12 32 16 36 21 39 25 10 42 28 15 45 32 19 6 47 35 23 10 49 37 26 14 51 40 28 18 7 53 42 31 21 11 54 44 34 24 14 56 46 36 26 17 57 48 38 29 20 59 49 40 31 23 60 51 42 32 25 61 52 44 36 27 62 54 45 37 30 63 55 47 39 32 64 56 48 41 34 65 57 50 42 35 66 59 51 44 37 67 60 52 46 39 68 61 54 47 40 69 61 55 48 42 69 62 56 49 43 71 64 58 50 45 71 64 58 50 45 71 65 58 52 46 72 65 59 53 48 72 66 60 54 49 73 67 61 55 50 106 9 10 11 4 8 11 14 17 19 22 24 26 28 30 32 34 35 37 40 40 41 42 43 44 6 9 12 15 17 20 22 24 25 28 29 31 34 34 35 37 38 39 48 8 10 13 15 18 20 22 24 25 29 30 30 32 33 34 7.33b) Az atmoszférikus légnyomás magasságfüggésének vizsgálata Elméleti háttér: A Földet körülvevő levegőnek –mint az összes többi gáznak is- van súlya, így van nyomása is. A levegő

súlyából származó nyomás, a légnyomás mérési eredmények szerint a Föld felszínétől mért magassággal p (h) = p 0 e − ρ0 p0 exponenciálisan csökken. (Lásd. barometrikus magasságformula: gh ) Azonban nem túl nagy magasságok esetén ez a változás lineárisnak vehető, azaz a légnyomás h magasságban a: p(h)= ρogh összefüggéssel számítható, ahol ρo a levegő sűrűsége a Föld felszínen. A mérés menete és a mérőeszköz: Csap Gumidugó Milliméterpapír Termosz Színes folyadék A légnyomás magasságfüggését a fenti ábrán látható palack és egy GPS segítségével fogjuk vizsgálni (a GPS-re a kiindulási helytől számított magasságváltozás mérése végett van szükségünk). A palack teste egy olyan termosz, aminek szája egy átfúrt gumidugóval van lezárva. A dugón lévő egyik furatba egy csappal nyitható, vékony cső van erősítve, a másikba pedig, egy hajlított vékony cső csatlakozik, melyben

színes folyadék található. A vizsgálat elején a csap kinyitásával a hegy lábánál lévő levegőt engedünk a termoszba. A csapot elzárva s a magasságunkat növelve a folyadékszintek magassága változni fog, hisz a magassággal a külső levegő nyomása csökken; kisebb lesz, mint a palackba zárt levegő nyomása. 107 P0: a földfelszínen lévő légnyomás PB: belső légnyomás (a palackba zárt levegő nyomása) PK: külső légnyomás (a magassággal kisebb lesz, mint P0) PF: a folyadékoszlop nyomása A mérés kezdetekor (a hegy lábánál): A magasság növekedtével: PB= PK+ PF, azaz PK = PB – PF = P0 – PF = P0 – ρF g x ahol ρF : a folyadék sűrűsége P0 =PB Feltételezve, hogy kis magasságoknál valóban: PK≈ ρ0 g h, ha a mért magasságok (h) függvényében ábrázoljuk a folyadékszintek különbségét (x), egyenest kapunk, melynek egyenlete a ρ0 g h= P0 – ρF g x összefüggésből: x= P0 ρ − 0h ρF g ρF Feladat:

Induláskor a hegy lábánál zárjuk el a csövön lévő csapot, majd a kijelölt útvonalon haladva a hegyre fölfele egy GPS segítségével mért magasságváltozásonként (pl. 4méterenként) jelöljük meg, majd olvassuk le és jegyezzük fel a milliméterpapíron a folyadékszintek különbségét. Majd szintén milliméterpapíron ábrázoljuk a leolvasott magasságkoordináták függvényében a mért szintkülönbségeket! Illesszünk a pontokra számológéppel egyenest, majd vizsgáljuk az illesztés jóságát! 108 7.34a) A légnyomás napi és helyi változásának vizsgálata A magasság okozta légnyomás csökkenésen kívül a légnyomás területenként és időben is változik. A tapasztalat szerint a napi légnyomásváltozás általában kismértékű A légnyomást különböző típusú barométerrel (légnyomásmérő) mérhetjük. Az alábbi ábrán látható Vidie-féle szelence egy zárt, kiszivattyúzott fémdoboz, amelynek egyik lapja rugalmas

lemez. A lemez a légnyomástól függően jobban vagy kevésbé deformálódik. Ezt az alakváltozást mutatós áttétellel a légnyomás értékeire skálázzák, amelyről leolvasható a légnyomás pillanatnyi értéke. [19] Skála Mutatós áttétel Fémdoboz Feladat: a) A fent ismertetett eszköz segítségével mérjük meg a légnyomás értékét a hegyre fölfelé haladva 10 méteres szintkülönbségenként (A szintkülönbségek méréséhez használjunk GPS-t!), majd a kapott légnyomás-értékeket ábrázoljok a magasságok függvényében! Mit tapasztalunk? b) Mérjünk légnyomást a nap különböző időszakaiban (pl. reggel 7 órától 19 óráig, kétóránként) és rajzoljuk meg a napi légnyomás-változás görbéjét! Mit tapasztalunk? 109 7.34b) A napállandó meghatározása egyszerű pirheliométerrel Elméleti háttér: A sugárzás fizikai törvényei szerint a sugárzó testek hőmérséklete és az általuk ki bocsátott hullámhosszok

között fordított jellegű összefüggés áll fenn. A magas hőmérsékletű testek főként rövidebb hullámhosszú sugarakat bocsátanak ki. A 6100 K felszíni hőmérsékletű Napból érkező sugárzás 0,23,2 µm (mikrométer) közé esik. A Napból a látható fény tartományába eső (0,40,75 µm), illetve annál kisebb, az ibolyántúli (0,20,4 µm) és nagyobb az infravörös (0,753,2 µm) hullámhossztartományokba tartozó sugárzás egyaránt éri a Földet. A legerősebben kibocsátott energia a kék szín tartományába esik (kb. 0,48 lm) A fényt és hőt adó sugarakon kívül ártalmas sugárnyalábok is közelednek a Föld felé. Az ibolyántúli (ultraibolya) sugárzás mivel roncsolja a sejteket igen veszélyes a föld élővilágra. E veszélyes sugarakat azonban a mintegy 2030 km magasságban kialakult háromatomos oxigénmolekulákból (03) álló ózonréteg távol tartja a Föld felszínétől. A Napból érkező sugárzás a légkör külső határának

a sugárzásra merőleges keresztmetszetére 1354 J/s·m2 energiamennyiséget juttat. Ezt az értéket napállandónak nevezzük Beérkező napsugárzás 100% Visszaverődés a légkörből 5% Visszaverődés a felhőkről 21% 15% Visszaverődés a földfelszínről Elnyelődés a légkörben 6% 3% 50% 110 Elnyelődés a felhőkben E sugárzásmennyiségnek azonban csak egy része éri el a Föld felszínét. Egy jelentős része (30%) a légkörből, részben a felhőkről visszaverődik a világűrbe, mintegy 15%-a pedig a légkörben elnyelődik. A rövidhullámú ibolyántúli sugarak egy részét mint láttuk az ózon, a hosszúhullámú infravörös sugarak bizonyos részét a vízgőz és a széndioxid nyeli el. Az elnyelés (abszorpció) hőt termel és felmelegedéssel jár, ez azonban csak kismértékben melegíti fel a levegőt. A légköri energiaveszteség elsősorban a rövidhullámú sugaraknál jelentős. Így a Föld felszínére érkező sugarak a

hosszabb hullámhosszak felé tolódnak el. Ezért a legtöbb energiát szállító sugarak a sárga fénynek megfelelő hullámhosszban érkeznek (0,55 µm). Minél alacsonyabban áll a Nap, azaz minél hosszabb utat tesznek meg sugarai a légkörön át, annál erősebb az eltolódás a színskálán. Ezért látjuk narancssárga, illetve vörös színben lenyugodni a Napot. A napsugárzásnak mintegy fele éri el a Föld felszínét. A földfelszínre érő napsugárzás elnyelődve hővé alakul. Ebből a hőből juttat a felszín a levegő legalsó rétegének A Nap tehát végeredményben alulról, a földfelszín közvetítésével melegíti fel a levegőt. A napállandó értéke tehát, melyet a következőkben meghatározunk majd, megadja a Föld egységnyi felületére időegység alatt eső napsugárzás energiáját, értéke egyszerű módszerekkel, iskolai körülmények között is megmérhető. [4] A mérés menete és a mérőeszköz: A kísérlet során

megmérjük, hogyan melegszik fel egy ismert hőkapacitású és felületű ólomkorong a Nap sugárzásának hatására. Meghatározva az egységnyi időre eső átlagos melegedést, kiszámíthatjuk a korongot ért sugárzás energiáját, és ebből a napállandó értékét. A házilag elkészíthető kísérleti eszköz vázlatos rajzát az ábra mutatja. Az ólomkorong egy kb 30 cm hosszú, 8 cm átmérőjű, 3,5 mm falvastagságú papírcsőben van elhelyezve. A cső belső falát fessük mattfeketére, a külsejét pedig ezüstszínűre. Az eszköz a csövet kívülről körbefogó lemezpánt segítségével 111 fényképészeti kameraállványra rögzíthető, és így jól ráirányítható a Napra. Az ólomkorong kb 5 cm átmérőjű és 1,5-2 cm vastag. Mielőtt beszerelnénk a csőbe, mérjük meg pontos tömegét, körlapjának területét és fajhőjét! A korong egyik lapját, amelyet majd a sugárzás ér, gyertyalánggal kormozzuk be! (Ügyeljünk rá, hogy a

koromréteg egyenletesen fedő, de lehetőleg vékony legyen!) Az ólomkorongot három darab szimmetrikusan elhelyezett M5-ös csavar tartja a cső közepén, a papírhenger hosszának alsó harmadában. A hőmérséklet mérésére tized fokbeosztású higanyos hőmérőt használjunk! A hőmérőt a csőre fúrt lyukon keresztül illeszthetjük az ólomkorongban kialakított zsákfuratba. A furat éppen akkora legyen, hogy a hőmérő higanytartályát befogadja! A jó hővezetés biztosítására kenjünk kevés szilikonzsírt is a furatba, hogy az kitöltse a hézagokat a hőmérő és az üreg fala között! A cső alsó végére feszítsünk pauszpapírt! Ez egyrészt megakadályozza a légáramlást a csőben, másrészt megkönnyíti az eszköz ráirányítását a Napra. Az eszköz beállítása akkor jó, ha az ólomkorong kör alakú árnyéka éppen a „pausz-ernyő” közepére esik. A korábban árnyékban tartott eszközt vigyük ki a napra, a lehető leggyorsabban

irányítsuk a Napra, majd a cső száját egy fehér kartonlappal takarjuk le a közvetlen sugárzás elől! Olvassuk le a hőmérő állását félperces időközökben, három percen keresztül, és jegyezzük fel az adatokat! Ezután vegyük el a cső nyílását letakaró kartont, és folytassuk hasonló ütemben a leolvasást újabb három percen át! Az utolsó adat leolvasásával egyidejűleg takarjuk el ismét a csövet, és folytassuk így a mérést ismét három percig! A mért adatok alapján számítsuk ki az egy másodpercre jutó átlagos hőmérséklet-emelkedést, mindhárom mérési szakaszra (∆T1 , ∆T2 , ∆T3 )! A közvetlen sugárzás hatására adódó melegedés pontos meghatározásához a megelőző és az utólag (letakarva) mért melegedést korrekcióként figyelembe kell vennünk. A közvetlen sugárzás miatt 1 másodperc alatt bekövetkező átlagos hőmérsékletemelkedés tehát ∆T= ∆T2 − ∆T1 + ∆T3 °C 2 s A napsugárzás 1 s alatt 1

cm2-nyi felületre jutó energiája -a napállandó- K= mc∆T J A cm 2 s ahol m az ólom tömege, c a fajhője, A a sugárzásnak kitett felület. [6] 112 Feladat: A fent ismertetett módon mérjük meg legalább három különböző időpontban (korareggel, délelőtt, délben) a napállandó értékét! 1. mérés: Helyszíne: Ideje: . A mért napállandó: . 2. mérés: Helyszíne: Ideje: . A mért napállandó: . 3. mérés: Helyszíne: Ideje: . A mért napállandó: . 113 7.35a) A terület néhány jellemző kőzetének vizsgálata, azonosítása A kőzetek és az ásványok a Föld kérgének alapvető alkotórészei. A kőzetek ásványokból állnak, az ásványok szabad elemekből vagy elemek vegyületeiből tevődnek össze. Kirándulásunk során a számos vonatkozásban egyedülálló (változatos felszín, domborzat, kialakulás; földtani és történelmi emlékek; ritka növény és állatfajok) Tihanyi-félsziget különböző kőzeteit, ásványait

vesszük vizsgálat alá. Feladatok: 1. Chris Pellant: Kőzetek és ásványok című kis határozó kézikönyve segítségével azonosítsunk be legalább három különböző, a kirándulás során gyűjtött kőzetet / ásványt! Ennek során kövessük a határozókulcsban megadott három lépést: 1. Döntsük el, hogy a kőzet magmás, metamorf vagy üledékes! 2. Határozzuk meg a szemcseméretet! (a könyvben egy szem jelképezi a durvaszemcsés, egy kézinagyító a középszemcsés, egy mikroszkóp a finomszemcsés kőzeteket) 3. Vizsgáljuk meg az egyéb tulajdonságokat: szín, szövet és ásványösszetétel! 2. Lehetőség szerint gyűjtsünk a félszigeten: vörös homokkövet, riolitot és zárványt! 3. A barátlakásoknál sétálva határozzuk meg, milyen kőzetrétegbe mélyítették celláikat az 1055 után ideérkező orosz szerzetesek, és hogy melyik az a másik, a Balaton parton gyakorinak mondható, eltérő színű és korú kőzet, amely

helyenként megtalálható a rétegsorban? 4. Hogy hívják a gejzírkúpokat felépítő világos színű, kemény kőzetet? 114 [15] [16] 7.35b) Szélsebesség meghatározása Pitot-Prandtl szondával Elméleti háttér: A levegőnek is van súlya, így súlyából származó nyomása (légnyomása) is. A tapasztalat szerint a légnyomás a magassággal változik: nagyobb magasságban a légnyomás kisebb, mert az alattunk hagyott légrétegek nyomása ott már nem érvényesül. De a magasság okozta különbségen kívül a légnyomás területenként és időben is változik. A nyomáskülönbség indítja meg és tartja mozgásban a légáramlást, a szelet. A szél a földfelszínen mindig a nagy nyomású helyről (maximum) a kis nyomású hely (minimum) felé fúj. Fent a magasban a légáramlás ellenkező irányú. A mérés menete és a mérőeszköz: A szél sebességét az alábbi ábrán látható Pitot-Prandtl szonda segítségével fogjuk meghatározni,

melynek működése azon alapszik, hogy ahol a levegő áramlásának sebessége nagyobb, ott a nyomás lecsökken (Bernoulli-tv.) E nyomáscsökkenés mérésével a légáramlás (a szél) sebessége meghatározható: Az áramlási térbe helyezett cső elülső nyílásánál a torlódás miatt az áramlási sebesség v1=0, a nyomás p1, míg a szonda üregében az áramlási sebesség v, a hozzá tartozó nyomás p2 értékű. A manométer bal oldali szára a szonda üregébe nyílik, 115 ami a falán lévő nyílásokon keresztül kapcsolatban van az áramlási térrel. A Bernoulli egyenlet alapján ezért felírható: p1 = p 2 + 1 ρL ⋅ v2 2 amiből átrendezéssel: 1 ∆p = ρ L ⋅ v 2 (1.) 2 Viszont ∆p az emelkedő folyadékoszlop hidrosztatikai nyomásával lesz egyenlő, vagyis: ∆p = ρ F ⋅ g ⋅ h ahol h = x ⋅ sin α = x ⋅ ∆p = ρ F ⋅ g ⋅ h = ρ F ⋅ g ⋅ x ⋅ a c a c (2.) ahol a: a mérce lejtőjének magassága c: a mérce lejtőjének

hossza h: az emelkedő folyadékoszlop magassága x: a mércén cm-erekben leolvasott érték SZÉL α ∆p = 1 a ρL ⋅ v2 = ρF ⋅ g ⋅ x ⋅ 2 c 116 (1. és 2-ből) ahonnan v = 2ρ F ⋅ g ⋅ a ⋅ x = const ⋅ x ρL ⋅ c Vagyis egy adott helyen a szél sebességét megkapjuk, ha a mércén leolvasott folyadékszint értékek gyökét az eszközünk paramétereiből számított konstanssal megszorozzuk. [19] Feladat: Mérjük meg a szél sebességét különböző területeken (hegytető, völgy, sűrű erdő, tisztás) a nap különböző szakaiban (reggel, délelőtt, délben, délután, este)! Majd vessük egybe a kapott eredményeket! 117 7.36a) A terület jellemző növényeinek, állatainak vizsgálata, azonosítása Feladatok: 1. Tihanyban körbenézve a virágágyakban mindenütt látható egy gyógynövény, amelyből több hektárnyit telepített a Csúcs-hegy oldalába Bittera Gyula az 1920-as években. Melyik ez a növény? (Másszátok meg a

hegyet, s ha másképp nem megy kis növényhatározó segítségével azonosítsátok a növényt!) 2. A Ciprián-forrás felé haladva menjetek be az erdőbe és utatok során figyeljétek meg a fákat, bokrokat! Az itt látható erdő az évszázados emberi beavatkozásnak (irtás, legeltetés) köszönhetően nem mutatja egyik hazai erdőtípus jellegzetes vonásait sem. Milyen fa és cserjefajok fordulnak elő itt? fekete bibircses virágos csíkos egybibés saj ostormén húsos mezei fehér közönséges kőris kecskerágó galagonya dió som juhar meggy akác bangita fenyő kecskerágó 3. Itt él a hazánkban csak két helyen előforduló, az alábbi képen látható apró, védett csigafaj Nevének betűi összekeverve: uainygt aóiajtscsg. (Lehetőleg keressetek belőle egy példányt is!) 118 4. A) Felfelé haladva az Óvár oldalában a körülöttetek levő sziklagyepekben számtalan védett növény él. Melyek ezek a virágok? B) Keressetek és azonosítsatok

be (növényhatározó segítségével) még legalább három itt élő növényfajt! 5. A) A Külső-tó a félsziget egyetlen fokozottan védett területe A képen látható madarak is fészkelnek itt. Nevezzétek meg őket! B) A tó körül gyakran látható még: szürke gém, barna rétihéja, bölömbika, szarka, vörös gém, tőkés réce, nádirigó, szárcsa, nyári lúd, nagy kócsag. Lehetőség szerint figyeljétek meg és azonosítsátok be ezeket a madarakat, majd csoportosítsátok őket csőr- és lábtípus alapján! a) egyenes, lándzsa alakú csőr és gázló láb: b) tépőcsőr és ragadozó-, markoló láb: c) lemezes csőr és úszóhártyás láb: d) erős, vastag csőr és a lábujjak két oldalán karéjos úszóhártyás láb: e) erős csőr és szögdécselő láb: f) erős vastag csőr és erős, lépegető láb: 119 C) Egy fokozottan védett emlős is gyakori vendég a tavaknál. A hal a kedvenc eledele Ki ő? D) De itt él Magyarország

egyetlen őshonos teknősfaja is. Melyik? 6. A Belső-tó partját elhagyva a turistajelzést figyelve az erdőben eljuttok a gejzírkúpokhoz A képen látható fafajok ezen a vidéken gyakoriak. Melyek ezek? (A terméseik nevét is írjátok le!) 7. A nyári nagy melegben a kiránduló hangos, szinte fülsüketítő „cicergésre” figyelhetnek fel, amely a fákról hallható. Mi adja ezt a hangot? (az alábbi kép segít a válaszadásban!) [15] [17] 120 7.36b) A Nap színképének tanulmányozása egyszerű CDspektroszkóppal Elméleti háttér: A közismert CD lemezek fényes, tükröző felületét 1,6 mikron távolságban ismétlődő finom barázdák mintázzák. A közel párhuzamos vonalakból álló periodikus rács rácsállandója a látható fény hullámhossztartományába esik, ezért a CD reflexiós optikai rácsként működik. CD felhasználásával jó minőségű spektroszkópot készíthetünk. A Nap folytonos színképében egy-egy fekete vonal is

megfigyelhető. Ezek az ún Fraunhoferféle vonalak A Nap külső rétegét adó gázokra jellemző abszorpciós spektrumot mutatják meg A folytonos spektrumú fény a Nap belsejéből sugárzik, miközben áthalad a Nap külső rétegein az ittlévő gázok a sugárzásból néhány hullámhosszat elnyelnek. A kísérleti eszköz: Közönséges filteres tea dobozának aljára ragasszunk egy használhatatlanná vált CD egy darabját! A hosszúkás doboz egyik kisebbik oldallapjának közepére vágjunk 2-3 mm széles vízszintes rést, a szemben lévő oldal felső harmadába egy 5-8 cm széles nagyobb ablakot. Feladat: A rendelkezésre bocsátott eszközök felhasználásával készítsük el az ábrán látható kísérleti berendezés., Majd a doboz oldalán lévő kisebb rést fordítsuk az égboltra a Naphoz közel (de ne közvetlenül a Napba!) és a szemben lévő ablakon a CD-re nézve figyeljük meg a Nap folytonos színképét! (Ha egyszerű spektroszkópunkkal

hagyományos vagy kompakt fénycső fényét vizsgáljuk, vonalas színképet látunk.) 121 7.36c) Napátmérő meghatározása sötétkamrával A mérés menete és a mérőeszköz: Egy kb. 1 m hosszú, 5-10 cm átmérőjű PVC- vagy kartoncső egyik végére feszítsünk fekete papírt, a másik végére pauszpapírt vagy zsírpapírt! Izzó tűvel szúrjunk lyukat a fekete papír közepébe! Irányítsuk a csövet a Nap felé úgy, hogy a kis lukon belépő sugarak a cső végére feszített pauszpapírra vetítsék a Napkorong képét. A Napkorong képének átmérőjét lemérve, a cső hosszának és a Föld-Nap távolságnak ismeretében a Nap átmérője meghatározható. [6] Feladat: A rendelkezésre bocsátott eszközök segítségével készítsük el a sötétkamrát, majd az előbbiekben leírt módon határozzuk meg a Nap átmérőjét! (A Nap-Föld közepes távolsága: 149 597 900 km.) 122 8. Irodalomjegyzék [1] Dr. Frisnyák Sándor: Budapest és a

megyék földrajza Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. (Veszprém megye 365-369.o) [2] Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország földrajza Tankönyvkiadó, Budapest, 1988. (Magyarország ősföldrajza 10-45.o Dunántúli-középhegység 222-232.o) [3] Dr. Haas János: Magyarország földtana (MEZOZOIKUM) ELTE Budapest, 1994. (Középdunántúli egység 10-49.o) [4] Dr. Nemerkényi Antal: Általános természetföldrajz Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1995. (A földtörténet évmilliárdjainak nyomában 68-79.o) [5] Sükösd Csaba: Magfizika laboratóriumi gyakorlatok ELTE Budapest, 1992. [6] Juhász András: Fizikai kísérletek gyűjteménye (1. és 3 kötet) Arkhimédész Bt. - Typotex Kiadó, Budapest, 1996 (A forrásvizek és a talaj radioaktivitásának vizsgálata 119.o) [7] Burján Anita szakdolgozata: A Nyugat-Magyarországi felszín alatti vizek vizsgálata ELTE-TTK Atomfizikai Tanszék (2003.) [8] Szanyi Gyöngyvér-Tóth Zsuzsanna TDK dolgozata: Mágneses szuszceptibilitás

mérések a Tihanyi-félszigeten ELTE-TTK Geofizikai Tanszék (2004.) [9] Fizikai Szemle 1994/6; Köteles György: Radon a környezetünkben (233-240.o) [10] Magyar Kémiai Folyóirat 2002/8; Burján Zsuzsanna, Nagy Béláné, Gálné Sólymos Kamilla, Szabó Csaba, Bódizs Dénes, Molnár Zsuzsa: Radon potenciális forrásásványainak kutatása geokémiai és műszeres analitikai módszerekkel (341-345.o) [11] Magyar Kémiai Folyóirat 2000/5-6; Nagy Béláné, Gálné Sólymos Kamilla, Balogh Zoltán Zsolt, Szabó Csaba, Molnár Zsuzsa: Radonanomália komplex vizsgálata a Sajó-Hernád térségében (213-218.o) 123 [12] OVF-VITUKI Rt. Hidrológiai Intézete: Magyarország forrásainak katasztere I/3 kötet Balatonfelvidék, Vízkémiai adatok Budapest, 1997. [13] Budai Tamás, Császár Géza, Csillag Gábor, Dudko Antonyina, Koloszár László, Majoros György: A Balaton-felvidék földtana (Magyarázó a Balaton-felvidék földtani térképéhez, 1:50 000) Budapest, 1999.

[14] Fügedi Péter - Kazár Leona: Megfigyelések és gyakorlatok a természeti és gazdasági földrajz köréből Tankönyvkiadó, Budapest, 1978. [15] Kankalin füzetek (internet-Balatonfelvidéki Nemzeti Park honlapja) [16] Chris Pellant - Harry Taylor: Kőzetek és ásványok (Határozó Kézikönyvek sorozat) Dorling Kindersley Ltd., London, 1992 (Panem Kft.&Grafo Kft, Budapest, 1993) [17] Simon Tibor - Seregélyes Tibor: Növényismeret- a hazai növényvilág kis határozója Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998. [18] Dr. Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (109-112o) ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000. [19] Dr. Tadnádi Péter-Skrapits Lajos-Dr Bérces György: Mechanika II (115-120o) Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest, 2001. [20] NAT [21] Kerettanterv [22] Marx György: Atommagközelben (197-202.o) Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1996. [23] Kiss J.-Virágh K: Urántartalmú foszfátos kőzet a Balaton-felvidéki (Pécsely)

triászösszletben Földtani Közlöny 89. (85-97o) [24] Varga Viktória - Vadas Ádám TDK dolgozata: Pécsvárad - Zengővárkonyi források állapotértékelése ELTE TTK Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék (2004.) [25] Bede Brigitta szakdolgozata: A Baranya megyei felszín alatti vizek radontartalmának feltérképezése ELTE TTK Atomfizikai Tanszék (2005.) [26] Tóth J. 1963 A theoretical analysis of groundwater flow in small drainage basins J Geoph Res., Vol 68, no 16 345-364 124 [27] G.B Engelen and FH Kloosterman 1996 Hydrological Systems Analysis Kluwer Academic Publishers Fig 2.5p13 [28] Gondárné Sőregi Katalin és Gondár Károly 1988 A Balaton-felvidék karsztvízföldtani vizsgálata [29] Choubey, V.M Bartarya, SK, Saimi, Nt, Ramola, RC 2001: Impact of geohydrology and neotectonic activity on radon concentration in groundwater of intermountaine Doon Valley, Outer Himalaya, India-Environmental Geology, 40 (3), 257-266 125 9. Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnék köszönetet mondani: - mindenek előtt témavezetőimnek: dr. Horváth Ákosnak és Mádlné dr Szőnyi Juditnak, akik szakértelmükkel, tanácsaikkal segítségemre voltak e dolgozat elkészítésében - Lipovics Tamásnak és Lenkei Lászlónak, akik a tihanyi Külső-tónál történő mintavétel előkészítésében és lebonyolításában is aktívan közreműködtek - férjemnek, akihez számítástechnikai és egyéb problémáimmal is bizalommal fordulhattam és aki a mintavételek során hű kísérőm volt - Bede Brigittának, akinek baráti jó tanácsira, segítségére kezdettől fogva számíthattam 10. Függelék 126 10.1 Idő Földtörténeti események rendszerező táblázata [1] [2] [4] Időszak Kor Földtörténeti események Magyarországi események Negyedidőszak Holocén A jégkorszak után felmelegedés, a földrészek mai partvonalának kialakulása. A természet erői és az emberi tevékenység együttes

felszínformáló hatása jellemzi e kort (kéregmozgások révén kialakul a mai folyóhálózat, az ember felszámolja az ősi mocsárvilágot, irtja az erdőket, szabályozza a folyókat) Ú Millió évvel ezelőtt 0,01 A medencék süllyedése, hegységek emelkedése tovább folytatódik (a jégkor vége óta középhegyeink átlagosan 20-30 m-t emelkedtek, az Alföld kb.16 cm-t süllyedt) 0,15 J I D Ő Pleisztocén Fokozatos éghajlatrosszabbodás, a pleisztocén második felében jégkorszakok. A jégkor Európa északi részén több mint 1 millió évig tartott, hazánk végig jégmentes (periglacialis) terület volt. A tőlünk északra fekvő több száz, ill ezer méter vastag jégtakaró elolvadása során keletkeztek: a Balaton, a Fertő- és a Velencei tó (kb.20 500 évvel ezelőtt), valamint a Balaton melletti tanúhegyeket (vulkánok). E korban alakult ki a mai térszint is: a medencék tovább süllyedtek (a Kisalföld 200-250 m-t, az Alföld déli része

250-450 m-t); a hegyek pedig tovább emelkedtek (Dunántúli Középhegység 200-250 m-t, Mátra, Bükk 300 m-t, Szabadsághegy 400 m-t.) 0,15 2,5 127 Harmadidőszak Pliocén Észak- és Dél-Amerika záródása. Miocén Folytatódik az Eurázsiaihegységképződés, a Tethys tovább zsugorodik, kialakul, majd a kor végére kiszárad a Földközi-tenger medencéje. Jelenős mozgások a Pacifikus-hegységképződés területén. Szárazulattá kezd válni hazánk egy jelentős része, (a hegyek környéke) azonban az ország nagyobb részét a viszonylag sekély, 10-100m mélységű, alig sósvizű Pannon-tenger borítja, amiben a szakaszos lassú süllyedés következtében igen vastag homok, agyag- rétegek rakódnak le, amelyekben folytatódik a földgáz, olaj és széndioxid (Répcelak a Kisalföldön) képződése. Ekkor keletkeznek a Balatonkörnyéki, Kis-alföldi, Nógrádi (Karancs, Medves) bazalt-vulkánok A pliocén végén fokozatosan emelkedik az egész

ország felszíne. Levonul a Pannon-tenger, helyette a süllyedő medencékben (Alföld, Kisalföld, Zágrábi) kezdetben egymással kapcsolatban lévő édes vízi tórendszerekbe rakják le törmeléküket az ősfolyók. Ú J I A miocénben az Északi Középhegység egyes területeit tenger borítja, a tengerpart süllyedésével párhuzamosan keletkezik a barnaszén Nógrádban. Ugyancsak e korban erős vulkáni tevékenység indul meg, andezit, dacit, riolit és ezek hamujából tufa. (Visegrádi hegyek, Börzsöny, Mátra, Zempléni vulkánok) Bizonyos ércképződés Telkibánya mellett utóvulkáni hatásra jönnek létre a savanyúvizek (csevicék), gyógyforrások (Parád). Ugyancsak létrejön a földgáz, olaj (Zalában, Alföldön), valamint a bentonit, perlit (Borsodban).) 2,5 9 9 25 D Ő Oligocén Eocén, paleocén Az Indiai- és az Eurázsiailemez ütközése, a Himalája kialakulásának fő fázisa, Ausztrália és az Antarktisz végső különválása. Az

Eurázsiaihegységrendszer alpi területén az óceáni medencék záródása, a Pacifikushegységképződés területén jelentős kéregmozgások. Idősebb területeken tengerelöntés, barnakőszénképződés. Főleg az ország északi részében vannak lerakódások a tengeri öblökben (Budai márga, Hárshegyi homokkő, Kiscelli agyag). A kréta kor végén nagyjából szárazulattá válik hazánk, de a harmadidőszakban ismét tenger alá kerül egy része és megindul a mezozoikumban keletkezett hegyek lepusztulása. A tenger öblökkel, szorosokkal benyomul a hegyek közé, és itt keletkeznek a barnaszéntelepek (Tatabánya, Dudar, Oroszlán, Dorog: eocén kor 6537 millió éve) Az ekkor működő andezit vulkánosság következtében kialakulnak vulkanikus hegységeink (Dunazug, Börzsöny, Cserhát,Mátra, Zempléni hg.) és ércképződés kezdődik (arany, ezüst, réz, ólom, a Börzsönyben és Mátrában: Recsk, Gyöngyösoroszi). 128 25 37 37 65 Kréta

Az Eurázsiaihegységrendszer kialakulásának kezdete, Ausztrália és Antarktisz kivételével Gondvana szétesése. K 65 Kéregmozgások gyűrődéseket, vetődéseket eredményeznek, amelyek turisztikailag igen látványosak akár a Mecsekben, (Pécsváradi kőbánya, óbányai völgy) mecseknádasdi szerpentin mellett vagy Lillafürednél, Felsőtárkánynál, a Villányihegy kőfejtőiben Ö Z É Kialakul a Bükk, a Villányi hegység (mészkő, márga, homokkő). Ekkor keletkezett részben tengeralatti vulkánokból - hazánk egyik legrégibb vulkáni kőzete, a komlói bazalt és a Pécsvárad-Szászvár közti területen található fonolit (hangkő) és trachidolerit. A Bakonyban, Vértesben, Villányi hegységben ekkor keletkezett a bauxit meleg-nedves, meleg-száraz trópusi éghajlat alatt (Sümeg környéke, Gánt, Iszkaszentgyörgy). Jura P I Az Atlanti-óceán medencéjének kialakulása, Afrika és Dél-Amerika szétválása, a Pacifikushegységképződés

kezdete A Thetys-tenger fokozatosan elönti a süllyedő őshegyeket, de még maradnak szárazulatok pl. a Mecsekben, amelynek partjain trópusi erdők (pálma, zsurlók, páfrányok) növényzete fokozatosan tenger alá kerülnek, aminek eredménye a mecseki, komlói, nagymányoki fekete kőszén. A Bakonyban ekkor keletkezik a mangán (Úrkút, Eplény) és a gerecsei vörös márvány. 140 140 D Ő 195 Triász A Pangea feldarabolódásának kezdete, kisebb óceáni medencék kialakulása a későbbi Eurázsiai-hegységképződés sávjában Az ősi röghegyek közti üledékgyűjtő tengerben (Thetys) rakódtak le a hegyekről lepusztult kőzetek, amikből képződtek a geológiai középkori hegyeink: a Mecsek, Villányi hegység, Bakony, Vértes, Pilis, Bükk mészkő, dolomit kőzetei, vasérc (Rudabánya). 195 235 129 Perm A Variszkuszihegységképződés tagjainak sivatagi környezetben végbemenő lepusztulása. A Pangea létrejötte. A Pécs melletti

Jakab hegy és a Balaton-felvidéken, Vörösberénynél található vörös homokkő, valamint a Bükk kvarcporfir kőzeteinek keletkezése. Karbon A Variszkuszihegységképződés fő fázisa Ekkor alakult ki a Velencei hegység, Keleti Mecsek, Bükk alapja. Devon Ó I E korból való a Szabadbattyáni rög, az Észak-borsodi Karszt alapja. A Kaledóniaihegységképződés befejezése, a Variszkuszi kezdete. 235 285 285 350 350 D Ő Szilur A Kaledóniaihegységképződés fő fázisa. Ordovicium A Kaledóniaihegységképződés kezdete. Kambrium A Kőszegi hegység létrejötte. 405 405 440 440 A Soproni hegység kialakulása. 500 500 590 ELŐIDŐ ŐSIDŐ E korból származik hazánk legrégibb (1000 millió éves) kőzete a Keleti Mecsekben Négy hegységképződés, (Mórágynál) található gránit. majd az azokat követő lepusztulás során kialakulnak az ősmasszívumok. Többszöri eljegesedés. 590 2500 2500 Az ősóceán

és az őslégkör kialakulása, az első földkéreg létrejötte. 4600 130 10.2 Radioaktivitás térkép 10.3 Mintavételi jegyzőkönyvek FÜRED 1 - SOROZAT 2004. 07 12 Minta kód A forrás neve A mintavétel helye ideje körülményei BFS 1 Schneider Ferenc-kút Balatonfüred 11. 03 Kiépített kút, amiből csövön keresztül folyamatosan folyik ki a víz. Közvetlen a kifolyócsőből vettük a mintát. BFK 2 Kossuth-forrás Balatonfüred 11. 16 Kiépített, nyomógombbal működtethető kút, amit szinte folyamatosan használnak. Rövid kifolyatás után a csőből vettük a mintát. BFB 3 Berzsenyi-kút Balatonfüred határa 11. 40 A forrás által táplált, kiépített kút. A kifolyóból folyamatosan folyó vízből vettük a mintát. BFE 4 Szekér Ernőemlékforrás Balatonfüred határa 12. 00 Kiépített emlékhely, a kifolyócsőből folyamatosan folyó vízből vettük a mintát. BFV 5 Siske-vízmű Balatonfüred határa 13. 14

A vízmű elkerített területe alatt lévő nagyobb kifolyóból vettük a mintát, ahonnan a patak is ered. ASZ 1 Aszófői-forrás Aszófő Kövesdi templomrom 16. 55 A templomromnál lévő, kifolyócsövön keresztül lassan folydogáló vízből vettük a mintát. PFÖ 1 Pán-forrás Örvényes 17. 47 Forrás nemrég épített kúttal. Közvetlen a folyó vízből vettük a mintát. FÜRED 2 - SOROZAT 2004. 08 02 Minta kód A mintavétel A forrás neve helye ideje körülményei FÖU 1 Kereszthegyi -forrás Felsőörsi út mellett 12. 02 Forrásból táplálkozó karimás kútból a vízfelszín alól 40-50 cm-ről vettük a mintát: üvegbe követ helyezve és a kútba lógatva az üvegből szívtuk fel a vizet. FÖF 2 Felsőörsiforrás Felsőörs 13. 20 Kiépített kút, amiből csövön keresztül folyamatosan folyik ki a víz. Közvetlen a kifolyócsőből vettük a mintát. SAL 1 Savanyúforrás Lovas 14. 00 Savanykás, enyhén szénsavas

víz, mely kifolyón keresztül állandóan folyik. A minta közvetlen a kifolyóból származik. ICS 1 István-forrás Csopak 14. 37 Tekerős csap, melyből 2 perces folyatás után vettünk vizet. JOF 2 József-forrás Csopak 14. 55 Nyomógombos kút szénsavas vízzel. A kifolyócsőből 2 perces folyatás után vettük a mintát. KÉK 6 Kéki kút Balatonfüred határa 17. 47 15 méteres kerti kút a Kéki hegyoldalban. Hidrofor segítségével tekerős csapon keresztül jut fel a víz a felszínre. Kb 1 perces kifolyatás után a csap csövéből vettünk vizet. BFT 7 Templomforrás Balatonfüred 18. 12 A Csárda úti vörös templom előtti nyomógombos kút. A vízművek által lecsapolt volt Kéki-forrás "utódja". A mintát 2 perces folyatás után közvetlen a csőből vettük. 133 Minta kód A forrás neve TIHANY 1- SOROZAT 2004. 08 16 A mintavétel helye ideje körülményei CPF 1 Ciprián melletti forrás Tihany 12. 32 A

Ciprián forrástól kb. 10 méterre lévő, még kiépítetlen, új forrás kifolyócsővel. A minta közvetlen a csőből származik. CPF 2 Ciprián-forrás Tihany 12. 36 Csövön keresztül lassan folydogáló víz. Az injekciós tűt a csőbe rakva vettük a mintát. PÉK 1 Hosszú úti kerti kút Pécsely 14. 43 Magánháznál lévő fúrt kút kerticsappal. A víz hidrofor segítségével jut fel a felszínre. Kb fél perces folyatás után a csapból vettünk mintát. Hosszú utca 51/A (A ház kertjében több helyen is folydogált kisebb forrás.) PÉF 2 Hosszú úti kút Pécsely Hosszú utca 52. 14. 49 Használaton kívüli kerekes kút mellett csövön keresztül folydogáló forrás. Közvetlen a kifolyócsőből vettük a mintát. PÉF 3 Bozótos-forrás Pécsely határa 15. 22 Bozótban lévő, forrás által táplált kút, melybe1,12 méteres víz van. A mintavétel során üvegbe követ helyezve és a kút mélyére lógatva az üveg aljáról

szívtuk fel a vizet. PÉF 4 Kútfő-forrás Pécsely határa 15. 44 1,23 méter mély kút forrással. Üveget lógatva a fenekére az üveg mélyéből vettünk mintát. PÉF 5 Nemespécselyiforrás Pécsely 16. 48 Kút szerű (kb. 50 cm mély) kifolyó, melyből szintén üveg segítségével vettünk vizet. Templom tér Balatonszőlős 17. 32 Forrás által táplált, 1 méteres, bádoggal lefedett kút. Aljára üveget lógatva az üvegből szívtuk fel a vízmintát. 17. 53 2 méter mély, kővel fedett akna forrással. Régebben csap is működött mellette. Belőle is üveg segítségével vettünk mintát. 18. 18 Forrás által táplált gémeskút, melynek vize lassan cserélődhet (jócskán benőtte a békanyál). A mintát itt is üvegből szívtuk fel, 1,7 méter mélyről. BAF 1 Bádogos-forrás Templom BAF 2 Szőlősi kút aknája Balatonszőlős Pécselyi elágazás BAF 3 Péter-kút Balatonszőlős határa 134 VÁSZOLY 1- SOROZAT 2004. 09

18 Minta kód A mintavétel A forrás neve helye ideje körülményei GOK 1 Gombás-kút Csopak határa 11. 00 Csövön keresztül folyamatosan folyó bővízű forrás. A tűt a csőbe tartva vettük a mintát NÁK 1 Nádas-kút Balatonarács határa 11. 23 Kiépített kút, folyamatosan folyó vízzel. A minta közvetlen a kifolyócsőből származik. AST 1 Meggyhegyiforrás Meggy-hegy mellett, az Aszófői-séd völgyéből 13. 42 A területen több forrást is találtunk, melyek nagy pocsolya formájában jönnek a felszínre. A minta egy ilyen helyről származik, a vízfelszín alól 5-10 cm-ről. AST 2 Diana-forrás ÖRF 1 Örvényesiforrás Örvényes 14. 44 Forrás által táplált 20-30 cm mély kút. A minta a vízfelszín alól kb.15 cm-ről származik VMF 1 Meggyesforrás Vászoly 15. 16 Lemezzel fedett, forrás által táplált kőkút, melyben 30-40 cm-es a vízszint. A lemezt levéve a vízfelszín alól kb. 10 cm-ről vettük a mintát

VBK 2 Belső-kút Vászoly 15. 31 A lassan folyó forrásvíz kis kővályúba gyűlik össze. A minta 10-15 cm mélyről származik VTF 3 Tó-forrás Vászoly 15. 43 Csövön folyamatosan folyó, bővizű forrás. Az injekciós tűt közvetlen a csőbe tartva vettünk mintát belőle. Vászoly 15. 49 Vályúszerű helyről, kb. 10 cm mélyről származó minta. Ez a forrás az előzőtől kb. 10 méterre, de más irányból tör a felszínre és ugyanabba a tóba folyik bele. Diana-kemping 14. 01 Szintén az Aszófői-séd mellől egy pocsolya szerű forrásból vettük a mintát. (Aszófő határa) (középső) VTF 4 Tó-forrás (bal szélső) VTF 5 Tó-forrás (jobb szélső) Vászoly 15. 54 Lassan folyó forrás, a középsőtől kb. 10 méterre, jobbra. A kis kútból, 5 -10 cm-re a vízfelszíntől vettük a mintát. PTK 1 Tótvázsonyi kút Pécselyből Tótvázsonyba vezető út mellett 17. 36 Karimás-kút, a kiszáradt Jábod forrás közelében. Kis

üveget lógatva a m mély kút fenekére, az üvegből szívtuk fel a mintát. 135 TIHANY 2 - SOROZAT 2004. 10 30 Minta kód A mintavétel helye KÖ 1 Tihany GPS koordináták ideje körülményei 559517 175083 10.20 A feltételezett feláramlás helyén a csatorna csövet a az iszapba lenyomtuk , majd a benne összegyűlt kb. 0,5 méteres víz aljáról rúdra erősített injekciós fecskendővel vettünk mintát. 559517 175083 10.26 Az előbbi módszerrel ugyanazon a helyen vettük ezt a mintát. Szemmel látható beömlést tapasztaltunk a cső alsó illesztékénél. Külső-tó nyugati öböl KÖ 2 Tihany KÖ 3 Külső-tó nyugati öböl Tihany 559512 175061 10.42 KÖ 4 Külső-tó nyugati öböl Tihany Az előbbi módszerrel csak a csövet a beömlés helyén leokoplaszttal beragasztva vettünk vizet az öböl közepén lévő hínárosabb részből. 559512 175061 11.16 100 ml-es injekciós tű végére vasrúdra tekert gumicsövet

csatlakoztattunk, aminek a végét gézzel vontuk be. Mintavétel előtt a gumicsőbe vizet szívva a levegőt kinyomtuk a rendszerből, majd a vasrudat a vízfelszín alá (kb. 80 cm-rel) lenyomva vettünk mintát. 175083 11.30 Bailerrel vettünk mintát a víz mélyéről, majd a bailerből injekciós tűvel fecskendeztük az üvegcsébe a vizet. (A nálunk lévő Ice teás üveget is megtöltöttük aztán a bailerből.) 175005 11.47 Külső-tó nyugati öböl KÖ 5 Tihany 559517 Külső-tó nyugati öböl KÖ 6 KK 1 Tihany Külső-tó nyugati öböl Tihany Külső-tó melletti kút 559452 A nyugati öböl bejáratától származik a minta. Csatornacső és rúdra erősített injekciós tű segítségével gyűjtöttük. 559537 174808 12.17 A vízminta a nyugati öböl mellett lévő kb. 2 méter mély gémeskútból a vízfelszín alól 1 méterről származik. Bailerrel vettük 136 KK 2 Tihany 559537 174808 12.21 KE 1 Külső-tó melletti kút Tihany

Ugyanebből a kútból, kb. ugyanolyan mélyről vödörrel húztuk fel a vizet, majd a vödör aljáról injekciós tűvel juttattuk az üvegcsébe. 560378 175191 14.56 KE 2 Külső-tó keleti öböl Tihany A csatornacsőn lévő lukakról leszedve a leokoplasztot vártuk, hogy víz szivárogjon a csőbe. Onnan rúdra erősített fecskendővel raktuk a mintát az üvegbe. 560378 175191 15.09 KE 3 Külső-tó keleti öböl Tihany Az előbbi helyről a 100 ml-es, gumicsőre csatlakoztatott injekciós tűvel vettük ezt a mintát. 560378 175191 15.22 Szintén az előbbi helyről származik ez a vízminta, baileres módszerrel gyűjtöttük. KE 4 Külső-tó keleti öböl Tihany 560347 175154 15.38 KE 5 Külső-tó keleti öböl Tihany 560347 175154 15.51 Az iszapba nyomva a csatornacsövet a lukakról a leokoplasztot letéptük, majd a beáramló víz aljáról rúdra erősített fecskendővel vettünk mintát. Az előbbi helyről a 100 ml-es, gumicsőre

csatlakoztatott injekciós tűvel vettük ezt a vízmintát. KE 6 Külső-tó keleti öböl Tihany KE 7 Külső-tó keleti öböl Tihany 560264 175277 16.22 KE 8 Külső-tó keleti öböl Tihany 560264 175277 16.28 560347 175154 15.59 Szintén az előbbi helyről származik ez a víz, baileres módszerrel gyűjtöttük. A csatornacsövet az iszapba nyomva a lukakról a leokoplasztot letéptük, majd a beáramló víz aljáról rúdra erősített fecskendővel vettünk mintát. Az előbbi helyről származik ez a vízminta is, baileres módszerrel gyűjtöttük. Külső-tó keleti öböl 137 KE 9 Tihany Külső-tó keleti öböl KE 10 Tihany 560260 175374 16.50 A csatornacsövet az iszapba nyomva a lukakról a leokoplasztot letéptük, majd a beáramló víz aljáról rúdra erősített fecskendővel vettünk mintát. 560324 175153 17.15 Megintcsak a csatornacső segítségével (az iszapba nyomva, majd a lukakról a leokoplasztot letépve a beáramló

víz aljáról) rúdra erősített fecskendővel vettünk mintát. 19.32 Kiépített, nyomógombbal működtethető kút. Rövid folyatás után az injekciós tűt a kifolyóba tartva közvetlen a csőből vettük a mintát. (Ez már a harmadik minta innen!) Külső-tó keleti öböl BFK 8 Kossuthforrás Balaton füred 138 139 BFÜRED 3- SOROZAT 2005. 01 08 Minta kód A forrás neve A mintavétel helye ideje körülményei Kiépített kút, amiből csövön keresztül folyamatosan folyik ki a víz. Közvetlen a kifolyócsőből vettük a mintát. FÖF 3 Felsőörsi forrás Felsőörs 10. 00 FÖU 4 Kereszthegyiforrás Felsőörsi út mellett 10. 18 CSF 5 Csiker-forrás Felsőörsi út mellett SAL 2 Savanyú-forrás Lovas GOK 2 Gombás-kút JOF 3 József-forrás Csopak NÁK 2 Nádas-kút Balatonarács határa 12. 04 Kiépített kút, folyamatosan folyó vízzel. A minta közvetlen a kifolyócsőből származik. BAF 4 Péter-kút

Balatonszőlős határa 12. 24 Forrás által táplált gémeskút. A mintát itt is üvegből szívtuk fel kb.1,7 méterrel a vízfelszín alól. Most jóval tisztább, bővebb volt a kút vize, mint nyáron! Forrásból táplálkozó karimás kútból a vízfelszín alól 1 m-ről vettük a mintát: üvegbe követ helyezve és a kútba lógatva az üvegből szívtuk fel a vizet. Ebben a kútban most jóval több víz volt, mint nyáron! 10. 36 A földből több helyen látványosan feljövő, kiépítetlen, pocsolyaszerű forrás, melyből patak is ered. Egy ilyen feltörési helyről származik a minta. 10. 54 Csopak határa 11. 38 Savanykás, enyhén szénsavas víz, mely kifolyón keresztül állandóan folyik. A minta közvetlen a kifolyóból származik. Csövön keresztül folyamatosan folyó bővizű forrás. A tűt a csőbe tartva vettük a mintát 11. 52 Nyomógombos kút szénsavas vízzel 2 perces folyatás után közvetlen a kifolyócsőből vettünk mintát. 140

BAF 5 Szőlősi kút aknája Balatonszőlős 12. 33 Pécselyi elágazás BAF 6 Belőle is üveg segítségével vettünk mintát. Bádogos-forrás Balatonszőlős 12. 48 Templom BAF 7 Templom-kút aknája PÉF 6 Nemespécselyiforrás 2 méter mély, kővel fedett akna forrással. Régebben csap is működött mellette. Forrás által táplált, kb. 1 méteres, bádoggal lefedett kút Aljára üveget lógatva az üvegből szívtuk fel a vízmintát. Balatonszőlős 13. 03 Utcai nyomós (már nem üzemelő) kút aknája, melyben kb. másfél méternyi víz van A kút mélyéről üveg segítségével hoztuk a felszínre, Templom majd szívtuk fel a mintát. Pécsely 13. 16 Kút szerű (kb. 50 cm mély) kifolyó, melyből szintén üveg segítségével vettünk vizet. Templom tér PÉF 7 Kútfő-forrás Pécsely határa 13. 29 1,5 méter mély kút forrással. Üveget lógatva a fenekére az üveg mélyéből vettünk mintát. VTF 6 Tó-forrás Vászoly 14. 07 A

nyáron még csövön folyó, bővizű forrás most a cső mellett éppen csak szivárgott. Az injekciós tűt a szivárgás helyéhez tartva vettünk mintát belőle. Vászoly 14. 12 (közép-ső) VTF 7 Tó-forrás Faluház Vályúszerű helyről, kb. 10 cm mélyről származó minta. Ez a forrás az előzőtől kb. 10 méterre, de más irányból tör a felszínre és ugyanabba a tóba folyik bele. 14. 24 Már nem üzemelő nyomós kút aknája. A vízfelszín alól 2 méterről vettünk mintát üveg segítségével. (bal szélső) VFK 8 Faluház előtti kút aknája Vászoly VBK 9 Belső-kút Vászoly 14. 34 A lassan folyó forrásvíz kis kővályúba gyűlik össze. A minta 10-15 cm mélyről származik VMF 10 Meggyes-forrás Vászoly 14. 45 Lemezzel fedett, forrás által táplált kőkút, melyben 30-40 cm-es a vízszint. A lemezt levéve a vízfelszín alól kb. 10 cm-ről vettük a mintát. 141 Új-forrás VÁF 11 Vászoly Balatonudvariba vezető

út mellett Örvényes 14. 58 Kiépített, bővizű forrás, az állítólagos régi uránbánya-kezdemény közelében. Közvetlen a kifolyócsőből származik a minta. ÖRF 4 Örvényesiforrás 15. 15 Forrás által táplált 20-30 cm mély kút A minta a vízfelszín alól kb.15 cm-ről származik ASZ 2 Aszófői-forrás Aszófő Kövesdi templomrom 15. 29 Kifolyócsövön keresztül lassan folydogáló forrás. Az injekciós tűt közvetlen a kifolyóba tartva vettük a mintát. CPF 3 Ciprián melletti forrás Tihany 16. 05 A Ciprián forrástól kb. 10 méterre lévő, még kiépítetlen, új forrás kifolyócsővel. A minta közvetlen a csőből származik. CPF 4 Ciprián-forrás 2. Tihany 16. 10 A Ciprián forrás kivezető csövén lényegében nem folyt most víz, hanem kb. 1m-rel mellette a földből jött fel a forrás. A minta ebből a vízből való. FÜRED 1 ÚJRA - SOROZAT 2004. 09 18 Minta kód A forrás neve A mintavétel helye ideje

körülményei BFS 9 Schneider Ferenc-kút Balatonfüred 11. 49 Kiépített kút, amiből csövön keresztül folyamatosan folyik ki a víz. Közvetlen a kifolyócsőből vettük a mintát. BFK 10 Kossuthforrás Balatonfüred 11. 58 Kiépített, nyomógombbal működtethető kút, amit szinte folyamatosan használnak. 2 perces kifolyatás után a csőből vettük a mintát. BFB 11 Berzsenyikút Balatonfüred határa 12. 16 A forrás által táplált, kiépített kút. A kifolyóból folyamatosan folyó vízből vettük a mintát. BFE 12 Szekér Ernő- Balatonfüred emlékforrás határa 12. 19 Kiépített emlékhely, a kifolyócsőből folyamatosan folyó vízből vettük a mintát. 14. 20 Forrás nemrég épített kúttal. Közvetlen a folyó vízből vettük a mintát. PFÖ 2 Pán-forrás Örvényes 142 ÚJRA 3- SOROZAT 2005. 03 15 Minta kód A forrás neve A mintavétel helye ideje körülményei Forrásból táplálkozó karimás kútból a

vízfelszín alól 1 m-ről vettük a mintát: üvegbe követ helyezve és a kútba lógatva az üvegből szívtuk fel a vizet. Ebben a kútban most is jóval több víz volt, mint nyáron! A földből több helyen látványosan feljövő, kiépítetlen, pocsolyaszerű forrás, melyből patak is ered. Egy ilyen felbugyogási helyről származik a minta. Kiépített kút, amiből csövön keresztül folyamatosan folyik ki a víz. Közvetlen a kifolyócsőből vettük a mintát. FÖF 6 Kereszthegyiforrás Felsőörsi út mellett 9. 24 CSF 7 Csiker-forrás Felsőörsi út mellett 9. 35 FÖU 8 Felsőörsi-forrás Felsőörs, faluközpont 9. 53 SAL 3 Savanyú-forrás Lovas 10. 08 GOK 3 Gombás-kút JOF 4 József-forrás Csopak NÁK 3 Nádas-kút Balatonarács határa 10. 45 Kiépített kút, folyamatosan folyó vízzel. A minta közvetlen a kifolyócsőből származik. BFS 13 Schneider Ferenc-kút Balatonfüred 11. 07 Kiépített kút, amiből csövön

keresztül folyamatosan folyik ki a víz. Közvetlen a kifolyócsőből vettük a mintát. BFK 14 Kossuth-forrás Balatonfüred 11. 18 Kiépített, nyomógombbal működtethető kút. Ottjártunkkor a szivattyú nem üzemelt, helyette a kút alatti csövön keresztül folyamatosan folyt a víz. Közvetlen a kifolyócsőből származik a minta. Csopak határa 10. 24 Savanykás, enyhén szénsavas víz, mely kifolyón keresztül állandóan folyik. A minta közvetlen a kifolyóból származik. Csövön keresztül folyamatosan folyó bővizű forrás. A tűt a csőbe tartva vettük a mintát 10. 37 Nyomógombos kút szénsavas vízzel 2 perces folyatás után közvetlen a kifolyócsőből vettünk mintát. 143 BAF 7 Péter-kút Balatonszőlős határa BAF 8 Péter-kút melletti forrás Balatonszőlős határa BAF 9 Szőlősi kút aknája 11. 45 Forrás által táplált gémeskút. A mintát itt üvegből szívtuk fel kb.1,6 méterrel a vízfelszín alól. Most is

jóval tisztább és bővebb volt a kút vize, mint nyáron! 11. 55 Mindhárom (nyári, téli, tavaszi) mintavétel alkalmával a kutat sáros pocsolya vette körül, melyben most itt-ott felbugyogás volt látható. A minta az egyik ilyen felbugyogási helyről származik Balatonszőlős 12. 08 Pécselyi elágazás BAF 10 BAF 11 PÉF 8 Belőle is üveg segítségével vettünk mintát. Szőlősi-kút aknája mellett folyó patak Balatonszőlős 12. 11 Szőlősi templomnál eredő patak Balatonszőlős 12. 33 Nemespécselyiforrás Pécselyi elágazás Templom Pécsely 2 méter mély, kővel fedett akna forrással. Régebben csap is működött mellette. Az előbbi aknától pár méterre patak ered a földből. A mintát közvetlen a patak kifolyásánál a vízfelszín alól 10-15 cm-ről vettük. Nagy kútgyűrűn keresztül kifolyó, szinte álló patakból a vízfelszín alól 70 cm mélyről üveg segítségével vettünk mintát. 12. 46 Kút szerű (kb. 50 cm

mély) kifolyó, melyből szintén üveg segítségével vettünk vizet. Templom tér PÉF 9 Kútfő-forrás Pécsely határa 13. 00 1,5 méter mély kút forrással. Üveget lógatva a fenekére az üveg mélyéből vettünk mintát. PÉF 10 Kútfő melletti patak Pécsely határa 13. 04 A Kútfő-forrásból induló patakba, a forrástól mintegy 15-20 méterre kútgyűrű volt letéve. A mintát ebből a kútgyűrűből vettük üveg segítségével. VTF 12 Tó-forrás Vászoly 13. 31 A nyáron még csövön folyó, bővizű forrás most a cső mellett éppen csak szivárgott. Az injekciós tűt a szivárgás helyéhez tartva vettünk mintát belőle. Vászoly 13. 35 A forrás kifolyási helyénél több felbugyogást is meg lehetett most figyelni. Az egyik ilyen helyről szívtuk fel a mintát. (középső) VTF 13 Tó-forrás (középső, felbugyogásnál) 144 Vászoly 13. 39 Ez, az előző forrástól kb. 10 méterre eredő forrás, most „rendesen”

nem folyt, hanem csak csöpögött több helyen a sziklából. A minta az egyik ilyen csöpögési helyről származik. Vászoly 13. 52 A lassan folyó forrásvíz kis kővályúba gyűlik össze. A mintát 10-15 cm mélyről a vízfelszín alól vettük. Vászoly 14. 07 Lemezzel fedett, forrás által táplált kőkút, melyben 30-40 cm-es a vízszint. A lemezt levéve a vízfelszín alól kb. 10 cm-ről vettük a mintát. Új-forrás Vászoly 14. 18 PFÖ 5 Pán-forrás Balatonudvariba vezető út mellett Örvényes Kiépített, bővizű forrás, az állítólagos régi uránbánya-kezdemény közelében. Közvetlen a kifolyócsőből származik a minta. 14. 45 Forrás nemrég épített kúttal. Közvetlen a kifolyócsőből vettük a mintát. ÖRF 6 Örvényesiforrás Örvényes ASZ 3 Aszófői-forrás Aszófő VTF 14 Tó-forrás (bal szélső) VBK 15 Belső-kút VMF 16 Meggyes-forrás VÁF 17 14. 51 Forrás által táplált 20-30 cm mély kút A minta a

vízfelszín alól kb.15 cm-ről származik 15. 03 Kifolyócsövön keresztül lassan folydogáló forrás. Az injekciós tűt közvetlen a kifolyóba tartva vettük a mintát. Kövesdi templomrom BFE 15 Szekér Ernőemlékforrás Balatonfüred határa 15. 29 Kiépített emlékhely, a kifolyócsőből folyamatosan folyó vízből vettük a mintát. BFB 16 Berzsenyi-kút Balatonfüred határa 15.37 Forrás által táplált, kiépített kút. A kifolyóból folyamatosan folyó vízből vettük a mintát. 145 10.4 Képek a megmintázott forrásokról, kutakról FÜRED 1 - SOROZAT Schneider Ferenc-kút Balatonfüred Berzsenyi-kút Balatonfüred Kossuth-forrás Balatonfüred Szekér Ernő-emlékforrás Balatonfüred határa Siske-vízmű Balatonfüred Aszófői-forrás Aszófő Pán-forrás Örvényes 147 FÜRED 2 - SOROZAT Kereszthegyi-forrás Felsőörs határa Felsőörsi-forrás Felsőörs Savanyú-forrás Lovas István-forrás Csopak 148

Templom-forrás Balatonfüred József-forrás Csopak Kéki kút Balatonfüred határa 149 TIHANY 1- SOROZAT Ciprián melletti forrás Tihany Ciprián-forrás Tihany Bozótos-forrás Pécsely Hosszú úti kút Pécsely 150 Nemespécselyi-forrás Pécsely Kútfő-forrás Pécsely határa Péter-kút Balatonszőlős Szőlősi kút aknája Balatonszőlős Bádogos-forrás Balatonszőlős 151 VÁSZOLY 1 - SOROZAT Nádas-kút Balatonarács határa Gombás-kút Csopak határa Meggyhegyi-forrás Aszófői-séd völgye Diana-forrás Aszófő határa 152 Örvényesi-forrás Örvényes Meggyes-forrás Vászoly Belső-kút Vászoly 153 Tó-forrás (középső) Vászoly Tó-forrás (bal) Vászoly Tó-forrás (jobb) Vászoly 154 ÚJRA 2 - SOROZAT Csiker-forrás Felsőörs határa Kereszthegyi-forrás Felsőörs határa Szőlősi kút aknája mellett folyó patak Balatonszőlős Péter-kút melletti forrás Balatonszőlős 155 Szőlősi templomnál

eredő patak Balatonszőlős Új-forrás Vászoly határa 156