Pszichológia | Felsőoktatás » A pszichológiáról, 2003

A PSZICHOLÓGIÁRÓL A pszichológia a lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány, azon ismeretek leírására, értelmezésére és kutatására vállalkozik, amelyek az élővilág differenciált – az ember esetében tudatos – alkalmazkodását meghatározzák. A viselkedés és a mentális folyamatok tudományos tanulmányozása. Modern nézőpontok: 1. Biológiai nézőpont: Elvileg minden pszichológiai esemény valamilyen módon az agy és az idegrendszer aktivitásában képződik le. A biológiai megközelítés a viselkedést a testen belül, elsősorban az agyban és az idegrendszerben zajló elektromos és vegyi eseményekhez kísérli meg kapcsolni. Ez a megközelítés a viselkedést és a mentális eseményeket megalapozó neurobiológiai folyamatokat igyekszik azonosítani. 2. Behaviorista nézőpont: Azt a nézetet, hogy a pszichológia egyetlen tárgya a viselkedés, először az amerikai pszichológus, John B. Watson fogalmazta meg az 1900-as évek elején

A behaviorista nézőponttal közeledő pszichológus az egyént viselkedésének, nem pedig belső működéseinek figyelemmel kísérésével tanulmányozza. A pszichológia fejlődését a század első felében a behaviorizmus – magyarul viselkedés-lélektan – alakította, és egyik folyományának, az inger-válasz pszichológiának még mindig nagy a befolyása. Az inger-válasz pszichológia (stimulus-reakció, S-R pszichológia) azokat az ingereket tanulmányozza, amelyek viselkedéses válaszokat váltanak ki; azokat a jutalmakat és büntetéseket, melyek fenntartják ezeket a válaszokat, és azokat a viselkedésváltozásokat, melyeket a jutalmak és büntetések mintázatának alakítása révén kapunk. A szigorú behaviorista megközelítés nem foglalkozik az egyén mentális folyamataival. A nem behaviorista pszichológusok gyakran rögzítik, mit mond a személy saját tudatos élményeiről, és ezekből az objektív adatokból vonnak le következtetéseket a

személy mentális tevékenységeire. A behaviorista pszichológusok azonban általában nem feltételeznek olyan mentális folyamatokat, amelyek az inger és a válasz közé ékelődnének. Manapság kevés pszichológus vallaná magát szigorú behavioristának, mindazonáltal a pszichológia modern eredményei közül sok a behavioristák munkáiból bontakozott ki. 3. Kognitív nézőpont: A modern kognitív nézőpont kialakulása részben a behaviorizmusra adott válasz, részben pedig visszatérés a pszichológia kognitív gyökereihez. A modern megismeréstudomány nem az introspekción alapszik. A modern kognitív megközelítés a következő előfeltevésekkel él: a.) csak a mentális folyamatok tanulmányozásával érthetjük meg terjesen, mit csinálnak az élőlények. b.) A mentális folyamatokat objektíven vizsgálhatjuk az egyes viselkedéseken keresztül, ahogy a behavioristák teszik, de a mögöttes mentális folyamatok fogalmaiban kell értelmeznünk

azokat. Az ilyen értelmezésekben a kognitív pszichológusok gyakran az elme és a számítógép analógiájára hagyatkoznak. A kognitív nézőpont részben az S-R nézet korlátozottságára adott reakcióként fejlődött ki. Az emberi cselekedeteknek pusztán ingerekre adott válaszokként való felfogása megfelelő lehet a viselkedés egyszerű formáinak tanulmányozásához, de ez a megközelítés az ember „működésének” túl sok fontos területét hagyja figyelmen kívül. Az emberek következtetnek, terveznek, és döntéseket hoznak az elraktározott információk alapján, és talán mindenek közül a legfontosabb, hogy nyelvet használnak az egymás közötti kommunikációban. Ezek a bonyolultabb jelenségek azonban kívül maradnak a behaviorista nézőpont látókörén. 4. Pszichoanalitikus nézőpont: Az emberi viselkedés pszichoanalitikus elméletét Sigmund Freud dolgozta ki Európában, nagyjából ugyanakkor, amikor az Egyesült Államokban a

behaviorizmus jelentkezett. Elméletének alapfeltevése, hogy viselkedésünk nagy része tudattalan folyamatokból ered. Tudattalan folyamatok alatt olyan gondolatokat, félelmeket és vágyakat értett, amelyekről a személy nem tud, de azok mégis befolyásolják viselkedését. Freud úgy gondolta, hogy minden cselekedetünknek oka van, de ez az ok gyakran valamilyen tudattalan motívum, nem pedig az a racionális indok, amelyet megadunk. Freudnak az emberi természetről vallott felfogása lényegileg negatív; úgy hittel, hogy ugyanazok az alapösztönök (elsősorban a szexualitás és az agresszió) vezérelnek minket, mint az állatokat, és hogy folyamatosan harcolunk a társadalom ellen, amely nyomást gyakorol, hogy tartsuk kordában ezeket a késztetéseinket. 5. Fenomenológiai nézőpont: Szemben az eddigi nézőpontokkal, a fenomenológiai megközelítés a szubjektív tapasztalásra alapoz. Azzal foglalkozik, hogy milyen elképzelése van az egyénnek a

világról, s hogy értelmezi az eseményeket – vagyis az egyén fenomenológiájával. Ez a megközelítés részben a többi nézőpont túlzottan mechanisztikus természetére adott reakcióként fejlődött ki. Így a fenomenológiai nézőpontú pszichológusok elvetik az a gondolatot, hogy a viselkedést külső ingerek (behaviorizmus) vagy az információ észlelés és emlékezés általi feldolgozása (kognitív pszichológia), vagy tudattalan késztetések vezérlik. A fenomenológiai szemléletű pszichológusok más célokat is állítanak fel, mint a más megközelítést alkalmazó pszichológusok: inkább a belső élet és az egyéni élmények leírásával törődnek, mint elméletek kifejlesztésével vagy a viselkedés előrejelzésével. Néhány fenomenológiai elméletet humanisztikusnak neveznek, mivel azokat a minőségeket hangsúlyozzák, amelyek megkülönböztetik az embereket az állatoktól: például az önmegvalósítás felé ható késztetést.

A fenomenológiai vagy humanisztikus pszichológia inkább az irodalommal és a bölcsészettel rokon, mint a tudománnyal. BEHAVIORISTA MEGKÖZELÍTÉS KOGNITÍV MEGKÖZELÍTÉS Pszichológia PSZICHOANALITIKUS MEGKÖZELÍTÉS BIOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉS FENOMENOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉS A pszichológia módszerei: 1. Kísérlet: A pszichológia tipikus kutatási módszere. A kutató körültekintően szabályozza a feltételeket – gyakran laboratóriumban -, és méréseket vége, hogy a változók közötti kapcsolatokat fedezzen fel. A kísérleti változók lehetnek: - független változók: független attól, hogy a vizsgált személy mit csinál - függő változók: a független változó(k)tól függ(enek) Pl.: ha az alvás mennyisége és a tanulási képesség közötti összefüggést vizsgáljuk, akkor az alvás mennyisége független változó, mivel a kísérlet vezetője szabályozza és nem a vizsgált személyek. A tanulási képesség függő változó,

hiszen az alvás mennyiségétől függ. Van olyan kísérlet, amelyben csak egyetlen feltétel hatását vizsgálják. Ilyenkor a legjobb az, ha egy kísérleti csoportot a feltétel jelenlétével és egy kontrollcsoportot annak hiányában tanulmányozunk. A kísérleti módszereket használó pszichológusok gyakran szükségesnek látják, hogy állításaikat mennyiségi formában közöljék. A pontos közlés érdekében tehát a változókhoz számokat rendelünk; ezt nevezzük mérésnek. 2. Korrelációs módszerek: a.) Tesztek: A korrelációs módszer egyik közismert használata tesztek alkalmazása, amelyek valamilyen képességet, teljesítményt vagy más pszichológiai vonást mérnek. A teszt egységes szituációba helyez olyan embereket, akik valamilyen tulajdonságuk tekintetében különbözőek. A teszt fontos eszköz a pszichológiában. Nagy mennyiségű adat begyűjtését teszi lehetővé úgy, hogy csak minimálisan zavarja meg az emberek mindennapi

életvitelét, és laboratóriumi eszközöket sem igényel. 3. Megfigyelés: a.) Közvetlen megfigyelés: Egy adott téma kutatásának kezdetekor a laboratóriumi kísérletek még koraiak, és előrelépést érhetünk el úgy is, hogy természetes körülmények között megfigyeljük az érdeklődésre számot tartó jelenségeket. A pszichológiában számos kutatás kiindulópontja az állati és emberi viselkedések pontos megfigyelése. A természetes körülmények között megjelenő viselkedést megfigyelve azonban fennáll az a veszély, hogy az anekdotákat objektív leírásnak tekintjük. A kutatókat ki kell képezni arra, hogy pontosan figyeljék meg és rögzítsék a tényeket, így kerülve el, hogy saját vágyaik és torzításaik beleszóljanak abba, hogy mit rögzítenek. b.) Kérdőíves eljárások: Olyan kérdéseket, melyek közvetlen megfigyeléssel nehezen tanulmányozhatók, kérdőívekkel vagy kikérdezéssel közelíthetünk meg. A

kérdőíves módszer fontos eredményekkel szolgál. Kérdőíveket használunk pl politikai vélemények, a fogyasztói preferenciák, az egészségügyi szokások és számos egyéb kérdés vizsgálatánál is. A népszámlálás vagy a közvélemény-kutatás egyaránt idetartozik. c.) Esettanulmányok További közvetett eszköz valakinek a megfigyelésére az életrajza. A tudományos célú életrajzokat esettanulmányoknak nevezzük, és ezek fontos források az egyéneket tanulmányozó pszichológusoknak. Persze lehet esettanulmányokat készíteni intézményekről vagy embercsoportokról is. A legtöbb esettanulmány úgy készül, hogy egy személy életrajzát rekonstruáljuk annak alapján, hogy mire emlékszik, és hogy milyen feljegyzések vannak életéről. A visszatekintő eljárás persze sokszor eltorzítja az eseményeket, vagy bizonyos eseményeket figyelmen kívül hagy, de sokszor egyedül csak erre tudunk támaszkodni. A pszichológia területei: -

biológiai pszichológia kísérleti pszichológia fejlődéspszichológia szociálpszichológia személyiségpszichológia klinikai pszichológia és tanácsadás munka és szervezetpszichológia kriminálpszichológia reklámlélektan Az idegrendszer alkotórészei: 1. Idegsejtek és idegek: Az idegrendszer alapegysége egy speciális sejt, amelyet idegsejtnek vagy neuronnak nevezünk. A sejttestből számos rövid nyúlvány ágazik el, ezeket dendriteknek nevezzük. A sejttest és a dendritek idegimpulzusokat vesznek át a szomszédos neuronoktól. Ezek az üzenetek pedig a sejt egy hosszú, vékony, cső alakú nyúlványán, az axonon keresztül más neuronokra (vagy izmokra, mirigyekre) terjednek tovább. Az axon csúcsán egy sor kis végződés van, ezek az axonvégződések. Az axonvégződések ténylegesen nem érintik azt az idegsejtet, melyet ingerelnek. Az axonvégződés és a következő neuron sejttestje vagy dendritje között egy szűk rés található. Két

idegsejt összekapcsolódását szinapszisnak, a rést pedig szinaptikus résnek nevezzük. Amikor egy idegimpulzus végighalad az axonon és meg érkezik az axonvégződésekhez, egy vegyület szekrécióját váltja ki, melyet neurotranszmitternek nevezünk. Egyetlen idegsejt dendritjeivel és sejttestjével akár ezer neuron axonja létesíthet szinapszist. 2. Akciós potenciál: Az információ az idegsejt mentén elektrokémiai impulzus formájában fut végig a dendritterülettől az axon végéig. Ez a sejten végighaladó impulzus, az akciós potenciál csak az idegsejtekre jellemző, és a sejthártyában rejtőzködő ioncsatornák és ionpumpák tömegének köszönhető. Az akciós potenciál sebessége a dendritfától az axon végéig 1-100 km/óra között változhat az axon átmérőjétől függően. A sebességet az is befolyásolja, hogy az idegsejt axonját mielinhüvely, egyfajta zsírszövet fedi-e. A szklerózis multiplex nevű betegség a mielinhüvely

pusztulásának tulajdonítható. 3. Szinaptikus átvitel: A neuronok közötti szinaptikus kapcsolat rendkívül fontos, mert itt továbbítják a jeleket az idegsejtek. Egy neuron akkor sül ki, amikor a számos szinapszison át érő ingerlés meghalad egy bizonyos küszöbszintet. A neuron tüzelése egy egyszeri rövid kisülés, ami után néhány ezred másodpercre inaktívvá válik. Az idegimpulzus nagysága állandó és egy inger nem sütheti ki anélkül, hogy el ne érje a küszöbszintet; ezt nevezzük az idegimpulzus minden vagy semmi elvének. Az impulzus, ha egyszer elindult, végighalad az axonon, annak számos végződéséhez. Az idegrendszer szerveződése: AGY KÖZPONTI IDEGRENDSZER GERINCVELŐ IDEGRENDSZER SZOMATIKUS RENDSZER PERIFÉRIÁS IDEGRENDSZER VEGETATÍV IDEGRENDSZER Az agy felépítése: 1. A központi mag: A központi mag az agytörzs nagy részét magában foglalja. A gerincvelő enyhén kiszélesedik, amint belép a koponyába; ez a keskeny

képlet a nyúltvelő, mely a légzést és néhány, a szervezet egyenes testtartásának fenntartásában segítő reflexet vezérel. Ugyanitt kereszteződnek a gerincvelőből felszálló és az agyból leszálló fő idegkötegek, így az egy jobb oldala a test bal oldalával, bal oldala pedig jobb oldalával áll kapcsolatban. 2. Kisagy: Az agytörzs hátulsó részéhez kapcsolódva, valamelyest a nyúltvelő felett található egy tekervényes szerkezet, a kisagy. A kisagy elsősorban a mozgások koordinációjával foglalkozik. Az egyes mozgások kiválthatók magasabb szintekről is, megfelelő koordinációjuk azonban a kisagytól függ. A kisagy károsodása egyenetlen, koordinálatlan mozgásokhoz vezet. 3. Talamusz és hipotalamusz: Az agytörzs felett, az agyféltekék közt két tojás alakú idegsejtcsoport található, melyek a talamuszt alkotják. A talamusz egyik területe átkapcsoló állomásként működik, mely a látásért, hallásért, tapintásért és

ízlelésért felelős érzékelőreceptorokból beérkező információt a nagyagy felé továbbítja. A talamusznak egy másik területe fontos szerepet játszik az alvás és az ébrenlét szabályozásában. A hipotalamusz egy sokkal kisebb, a talamusz alatt elhelyezkedő szerv. Kicsiny mérete ellenére a hipotalamusz rendkívül fontos szerepet játszik az érzelmek és a motiváció számos területén. Ugyancsak fontos szerepe van a stresszkeltő helyzetekre adott válaszban. A hipotalamuszban elhelyezkedő központok szabályozzák az evést, az ivást és a szexuális viselkedést. A hipotalamusz szabályozza a belső elválasztású mirigyek tevékenységét és tartja fenn a homeosztázist. A homeosztázis az egészséges szervezet működési jellemzőinek normális szintjét jelenti, mint például a normális testhőmérséklet, szívritmus vagy vérnyomás. A hipotalamusz az alatta lehelyezkedő agyalapi mirigy befolyásolása révén szabályozza a belső

elválasztású mirigyek rendszerét és végső soron a hormonok termelését. 4. Retikuláris rendszer: Az alsó agytörzstől a talamuszig terjedő és a központi mag egyéb részeit is keresztező neuronhálózat a retikuláris („hálózatos”) rendszer. Éberségi állapotunk szabályozásában, valamint figyelmünk összpontosításában játszik szerepet. Úgy tűnik, a rendszer olyan szűrőként működik, mely egyes szenzoros üzeneteknek lehetővé teszi, hogy a nagyagykéregbe jussanak (azaz tudatosuljanak), míg másoknak nem. 5. Limbikus rendszer: A központi mag körül, a nagyagyféltekék legalsó szélén körbefutva fekszik néhány agyterület, melyeket együttvéve limbikus rendszernek neveznek. Ez a rendszer szoros kapcsolatban áll a hipotalamusszal, és úgy tűnik, az „ösztönö”, a hipotalamusz és az agytörzs szabályozása alatt álló viselkedések felett gyakorol további ellenőrzést. Az emlősöknél a limbikus rendszer gátolhat bizonyos

ösztönös viselkedésmintákat, ezáltal lehetővé teszi az állat számára, hogy a környezet változásaira rugalmasabban és adaptívabban reagáljon. A limbikus rendszer egyik része, a hippokampusz, különleges szerepet játszik az emlékezésben. A limbikus rendszer az érzelmi viselkedésben is szerepet játszik Agyféltekék: Az összes lény közül az ember nagyagya a legfejlettebb. Az agykéreg a nagyagyat borító idegsejtekből álló mintegy 3 milliméter vastag réteg. A preparált agy kérgi rétege szürkének látszik, mert főként idegsejtek testjeiből és mielinhüvely nélküli axonokból áll – innen ered a szürkeállomány kifejezés 1. A nagyagy szerkezete: A nagyagy bal és jobb féltekére oszlik. A két agyfélteke alapvetően szimmetrikus, köztük elölről hátrafelé egy mély hasadék húzódik. Mindkét félteke négy lebenyre oszlik: a homlok-, fali, halánték- és nyakszirti lebenyekre. A homloklebenyt a fali lebenytől a központi

árok választja el megy a fejtetőtől oldalirányban fut a fülek felé. A fali lebeny a fej tetején, a központi árok mögött, a nyakszirtlebeny pedig az agy hátsó részén helyezkedik el. A halántéklebenyt egy mély, az agy oldalán lévő hasadék, az oldalsó árok határolja. 2. Agykérgi területek és funkciók: a.) Motoros kéreg: A motoros kéreg vezérli a test akaratlagos mozgásait, és a központi árok előtt fekszik. A mozgatókéregben a test megközelítőleg fejtetőre állított formában képződik le. A lábujjak mozgásai például a fejtetőhöz közel, míg a száj és a nyelv mozgásai a motoros terület aljához közel vannak leképezve. A test jobb oldalának mozgásait a bal félteke, a bal oldalát a jobb félteke mozgatókérge vezérli. b.) Szomatoszenzoros kéreg: A fali lebenyben, a központi árok mögött helyezkedik el. A meleg, a hideg, a tapintás, a fájdalom és a test mozgásainak érzékelése mind ide vetül. A szomatoszenzoros

területekre vetülő és a motoros területekről induló axonok többsége a test ellenkező oldalával áll kapcsolatban. c.) Látókéreg: A nyakszirtlebenyek hátsó részén található terület. Az idegrostok mindkét szem jobb oldalából az agy jobb féltekéjébe, bal oldalából a bal féltekéjébe jutnak. Pl: a bal félteke látókérgének sérülése mindkét szem bal oldali látómezőjének vakságához fog vezetni, ami a jobb oldali környezet látásának kiesését okozza. d.) Hallókéreg: Az agyféltekék oldalán elhelyezkedő halántéklebenyek felszínén található, a hangok komplexebb jellemzőinek elemzésében vesz részt. Mindkét fül az agykéreg mindkét oldalára küld rostokat, jóllehet az ellenoldali kapcsolatok erősebbek. e.) Asszociációs területek: A szenzoros vagy motoros feldolgozást közvetlenül nem végző nagyagykérgi területeket asszociációs területeknek nevezik. A frontális asszociáció területek (a homloklebenyek

azon részei, amelyek a motoros kéreg előtt helyezkednek el) fontos szerepet játszanak a problémamegoldáshoz szükséges gondolkodási folyamatokban. A hátulsó asszociációs területek a különféle elsődleges szenzoros kérgi területeknél helyezkednek el, és úgy tűnik, mindegyik egy-egy érzéklet szolgálatában áll. Belső elválasztású mirigyek: 1. Agyalapi mirigy: Az egyik legnagyobb belső elválasztású mirigy. Részben az agy kinövése, és közvetlenül a hipotalamusz alatt helyezkedik el. Az agyalapi mirigyet szabályozó mirigynek nevezték el, mert ez a mirigy termeli a legnagyobb számú hormont, és ez szabályozza a többi belső elválasztású mirigy szekrécióját. Egyik hormonjának alapvető feladata a test növekedésének szabályozása. 2. Mellékvese: Fontos szerepet játszanak az egyén hangulatának, energiaszintjének és stresszel való megküzdési képességének meghatározásában. A mellékvese belső velőállománya adrenalint

és noradrenalint választ ki (másnéven epinefrint és norepinefrint). Az adrenalin a simaizmokra hat, a belekben a vérerek összehúzódását okozza, felgyorsítja a szívverést, így készíti fel a szervezetet a vészhelyzetre. A noradrenalin ugyanezt teszi Amikor a véráramon át eléri az agyalapi mirigyet, arra ingerli azt, hogy olyan hormont válasszon ki. Mely a mellékvese kéregállományára hat. Ez a második hormon viszont a májat serkenti, hogy növelje a vér cukorszintjét, hogy a test rendelkezésére álljon a gyors cselekvéshez szükséges energia. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Hipotalamusz Tobozmirigy Pajzsmirigy Mellékpajzsmirigyek Csecsemőmirigy Petefészek Here Az érzékelés: Transzdukciós folyamat: a receptor „lefordítja” a felfogott energiát elektromos jelzésekké, így továbbítja az agyba. Az agy kódolja az intenzitást, és a minőséget is. ÉRZÉKSZERVEK (RECEPTOROK) INGER KÍVÜLRŐL (EXTEROCEPTÍV) ÉRZÉKLET (IDEGI AKTIVITÁS)

BELÜLRŐL (INTEROCEPTÍV) Az ingerfajták lehetnek: - mechanikus (pl.: hang) kémiai (pl.: íz, szag) hőérzékelés fény (pl.: látás) fájdalom Az abszolút ingerküszöb az a legkisebb inger, ami az érzékletet már létre tudja hozni. csökkenés (világosból sötétbe) Adaptáció: érzékenységi ingadozás Növekedés Exteroceptív érzékletek: 1. Látás: A fényingert látószervünk, a szem fogja fel. A fény színét a hullámhossza határozza meg. A látóideg az agyban kereszteződik, mint arra már korábban utaltunk. A látókéreg a halántéklebenyben található A szemnek két része van Az egyik kialakítja a képet, a másik pedig átalakítja az ingert elektromos impulzusokká. A képkialakító rendszerhez a szaruhártya, a lencse és a pupilla alkotják. A retina végzi el az átalakítást receptorsejtjei segítségével, amelyeket csapoknak és pálcikáknak nevezünk. SZARUHÁRTYA PUPILLA SZIVÁRVÁNYHÁRTYA LENCSE PÁLCIKÁK (ESTE) RETINA

CSAPOK (NAPPAL) 2. Hallás: A hallórendszer receptora az a bonyolult készülék, amelyet hétköznapi nyelven fülnek nevezünk. A levegő rezgéseit a fülben található apró kalapács, kengyel és üllő felerősíti, majd különleges szőrsejtnek nevezett receptorai segítségével az idegrendszer számára közvetíthető jelekké alakítja. A hangerő a hullám kiterjedésével, a hangminőség pedig a rezgésszámmal függ össze. Egy egészséges fiatal ember a 16 és 20000 Hz közötti tartományt hallja. 3. Bőrérzetek: A bőrben többféle receptor is található, ezek segítségével érzékeljük a hőmérsékletet, a nyomást és a fájdalmat. A fehérjék 40 C° felett tönkremennek, ezért fontos, hogy a hőmérséklet-receptorok megfelelően működjenek. Az igen erős hőhatás esetében mind a meleg, mind a hideg receptorok működésbe lépnek – ebből adódik a forró érzés. A nyomásérzékelés receptorai nagyon különböző sűrűségben

helyezkednek el a bőrünkön, a legtöbb a kezünkön, illetve a nyelvünkön található. A tapintás a nyomásérzékelés különleges fajtája, mely igen pontos információt szállít a tárgyak formájáról, anyagáról, fizikai sajátosságairól. Bár a fájdalomérzést a legtöbbször szintén a bőrérzékelés-fajták között szokták felsorolni, a fájdalomérzésnek a szervezetben sok helyen vannak receptorai, a fájdalom a belső érzékletek legfontosabbika. Akkor alakul ki fájdalomérzésünk, ha a beidegzett tesztszöveteink valamelyike roncsolódik, vagy más természetellenes állapot alakul ki a szervezeten belül. Az élet szempontjából a fájdalom nélkülözhetetlen. 4. Ízlelés, szaglás: Az ízlelés receptora a nyelv, ingerei a nyálban oldódó anyagok. A különböző ízekre való érzékenység a nyelv felületei szerint változik. A négy alapíz a következő: édes savanyú sós keserű A szaglás érdekessége a látással és a

hallással szemben az, hogy receptorsejtjei közvetlenül érintkeznek az ingerrel. A szaglósejtek az anyagokból kibomló illékony molekulákat észlelik, melyek a levegőn keresztül jutnak el az orrba. Az inger által kiváltott elektromos impulzus az agyban az ún. szaglógumóba, majd a szaglókéregbe kerül. A szaglókéreg része a limbikus rendszernek melynek szerepe van az érzelmek kialakításában is. Interoceptív érzékletek: Érzékletek – mint ahogyan már a fájdalom esetében láthattuk – nemcsak a szervezeten kívül, hanem azon belül is keletkeznek. A külső-belső érzékelés határesete az egyensúly szerve, amely azt jelzi számunkra, milyen helyzetet foglal el a testünk a gravitációhoz képest. Az egyensúly szerve a fülben található. Egy másik jól ismert érzékelésfajta a saját mozgásunkról való visszajelzés (kinesztézia). Az erre vonatkozó jelzéseket érzékelő idegsejtek a harántcsókolt, akaratlagos mozgást bonyolító

izmokban, inakban és a bőrben tömegével találhatók. A fentieken kívül még receptorok tömege segíti elő a szervezet egyensúlyának fenntartását (homeosztázis). Vannak közöttük olyanok, amelyekről tudomást szerzünk (éhség, szomjúság, ürítési inger), és vannak, amelyekről csak akkor, ha a működésükben súlyos zavar következett be (vérnyomás, vércukorszintstb.) Észlelés: Észlelésünk legfontosabb jellemzője, hogy környezetünket összefüggéseiben látjuk, annak ellenére, hogy az érzékletek fizikai tulajdonságaiból ez közvetlenül nem következne. Az észlelés jellegzetes funkciói közé tartozik a tárgyak felismerése. Az észlelés sajátosságai közé tartozik az állandóságok (konstanciák) észlelése. Jelentősége, hogy a tárgyakat felismerjük, a különféle anyagokat azonosnak látjuk akkor is, ha távolságuk, térbeli helyzetük, megvilágításuk következtében egészen más érzékleti hatást keltenek. A legtöbbet

vizsgált jellegzetesség a nagyságkonstancia. Közismert dolog, hogy a távoli tárgyakat kisebbnek látjuk. A tárgy nagyságának megítélésébe nemcsak azt számítjuk bele, mekkora a képe a retinán, hanem belekalkuláljuk milyen távol van. Gyakran vizsgált probléma az alak konstanciája is Ezalatt azt érjük, hogy bár változó szögből látjuk a tárgyakat, már kicsi gyermekkorunkban megtanuljuk, hogy az alakjuk nem változik, mivel az észlelőrendszer folyamatosan tekintetbe veszi a saját test és érzékelőapparátus folytonos mozgását a tárgyhoz képest. Egy bizonyos határig függetleníteni tudunk a megvilágítástól is, és ezért állandónak látjuk a színeket is. Figyelem: A figyelem testi és lelki működéseink meghatározott irányban való beállása. Két alapvető funkciója az ingerek közötti szelekció, és a számunkra fontos inger kiemelése. Két fajtája van, az önkéntelen és a szándékos figyelem Az önkéntelen figyelem

erőfeszítés nélkül, változó intenzitással zajlik. A kétféle figyelem között állandó kölcsönhatás figyelhető meg. A figyelem az új környezeti ingerekhez való alkalmazkodás feltételeit teremti meg. A figyelmet a következő szempontok alapján jellemezhetjük: tartóssága (mennyi ideig vagyunk képesek valamilyen tárgyra figyelmet rögzíteni) terjedelme (kísérletek igazolják, hogy maximum 7±2 dologra tudunk „egyszerre” figyelni) megosztottsága (milyen gyorsan tudjuk a figyelmet váltogatni) A figyelem ellentéte a szórakozottság (koncentráció zavar) aminek két oka lehet: túlságos koncentráció (merev csatornaváltási képesség) koncentráció-képtelenség (kevés az idő, hogy a központi idegrendszerbe jusson az információ) Hiperaktivitás: a koncentrált figyelem zavara, az egyén képtelen egy dologra koncentrálni, és ez látszik a viselkedésén is. Felnőtt és gyermekkorban egyaránt jelentkezhet. Hipnózis: szűk csatornájú,

egycsatornás figyelem. A hipnotizált csak a hipnotizálóra figyel. Emlékezet: Múltbeli tapasztalataink, élményeink, tárgyak, jelenségek tudatunkban való visszatükröződése. Csak azokra a dolgokra tudunk emlékezni, amit jól megfigyeltünk, bekerült a figyelmi csatornánkba. Az emlékezéshez mindig szükség van tapasztalásra, érzékleti modelitásra, mivel az emlékezet azokat a benyomásokat tükrözi melyek bennünket értek. Az emlékezetnek bármely fajtájáról is legyen szó, abban három fázis különíthető el: 1. kódolás 2. tárolás 3. előhívás Beszélhetünk rövid illetve hosszú távú emlékezetről. A rövid távú memóriában tartás történhet hang vagy képi alakban. A hang alakban történő tárolás többnyire hatékonyabb mint a képi. A rövid távú memóriában maximum 7±2 dolgot tudunk tárolni. A rövid távú memória tartalmának egy része átkerül a hosszú távú memóriába. A hosszú távú tárolás néhány perctől

az egész élet tartamáig terjedhet. A hosszú távú emlékezet esetében a kódolás-tárolás-előhívás más mechanizmusok alapján történik mint a rövid távú esetében. A hosszú távú emlékezet képessége szorosan kapcsolódik a gondolkodáshoz és a nyelvhez. Ennél a típusnál lényegesen nagyobb szerepe van a nyelvi kódoknak. A hosszú távú emlékezet legérzékenyebb pontja az előhívás. Gyakran támadhat olyan érzésünk, hogy egy adott dologra emlékeznénk, csak képtelenek vagyunk felidézni. Ilyenkor voltaképpen az emlékhez való hozzáférés ütközik akadályokba. Az emlékezésben fontos szerepet játszik a motiváció. Valamennyien tudjuk, hogy sokkal jobban emlékszünk azokra a dolgokra, amelyekhez pozitív érzelmek fűznek. Az érzelmek azonban néha paradox módon működnek A pszichoanalízis rámutatott, hogy a felejtést nem mindig a közöny okozza, hanem néha a nagyon erős érzelmek. A bevésés szakasza lehet önkéntelen vagy

szándékos. Az emlékezet függ az emlékező élményeitől, érzelmi állapotától, személyes sajátosságaitól. Az emlékezet működésének érdekes sajátossága az ún. „vakuemlékezet”, amikor a nevezetes eseményre való emlékezés mintegy bevilágítja az egy időben történt jelentéktelen eseményeket. Képzelet: Képzeletről akkor beszélünk, ha nem látjuk a képet, de úgy jelenítjük meg a magunk számára, mintha észlelnénk. Bármilyen észleletet képesek vagyunk magunk elé idézni. Az emlékképek a felidézéskor átalakulnak, vagyis a fantázia a már tapasztalt elemekből új képet alkot. A képzelet konkrét szemléleti képekben gondolkodás, a tárgyak és jelenségek elvont, általánosítható jellegében tükrözi a valóságot. A képzelet lehet önkéntelen (akarattalan) vagy szándékos A szándékos képzeletet további két részre oszthatjuk, ezek pedig a produktív (valamilyen új dolog megalkotása) illetve reproduktív (mintha ezt

már átéltem volna) képzelet. Ábrándozásnak azt nevezzük, ha a képzeleti képek összefüggő jelenetekké, sorokká rendeződnek. Az álom nem képzeleti tevékenység, hisz a tartalmát nem tudjuk kontrollálni. Ilyenkor valószínűleg valamilyen átrendeződés történik az agyban, amire szükségünk van. Gondolkodás: Gondolkodásra csak az ember képes. A gondolkodás a valóság közvetett megismerése, elvont és fogalmi tükröződése a beszéd és fogalomrendszer segítségével. A gondolkodás alapvető feltétele, előzménye a fogalomalkotás A következő lépés az osztályozás, csoportosítás, kategorizáció, amikor a fogalmi ismeretek alapján ítéletet hozunk. Az ítélet meghozatala után pedig következtetéseket fogalmazunk meg, állításokat hozunk létre. Egy állítás bizonyításának pedig a logika szabályai szerint két lehetséges módja van, az indukció illetve a dedukció. Intelligencia: összetett, általános megértési és

értelmi képesség, mely lehetővé teszi a célszerű cselekvést, a racionális gondolkodást, a környezettel való eredményes együttműködést. Több mint részképességek összege, inkább annak sajátos mintázatát értjük alatta. Az intelligencia leginkább a környezethez való alkalmazkodás elősegítéséhez szükséges tanult és velünk született tanulási és problémamegoldó képesség. Az intelligencia alkalmazása=problémamegoldás. Az intelligencia mérése tesztekkel történik (IQ teszt): pl.: MAWI teszt (Wechsler nevéhez fűződik) Probléma: nem ismerjük a célhoz vezető utat, így nem használhatóak fel automatikusan a korábbi ismereteink. A kreativitás velünk született tulajdonság. Mérése általában a „szokatlan használat teszt” segítségével történik. Kutatása Torranc nevéhez fűződik Az intelligencia és a kreativitás nem szorosan összefüggő fogalmak. Binet francia pszichológus: intelligenciaszint szerinti elkülönített

tanítás Nyelv: Gondolataink - legalábbis részben - nyelvi formában születnek, és nyelvi formában közöljük őket másokkal. A nyelv a gondolatok közlésének elsődleges eszköze. A nyelvi kommunikáció legáltalánosabb megnyilvánulási formája a beszéd, amely lehet elmondott vagy írott beszéd. A beszédnek két oldala van a beszédértés és a beszélés. A nyelvhasználat az emberi társadalom alapvető jellegzetessége. Alapvető szerepet játszik a fogalomalkotásban, különösen nélkülözhetetlen az elvont fogalmak esetében. Mindenfajta kommunikációban feltétlenül szükség van négy dologra: közlő fogadó csatorna közös kódrendszer Tanulás: Tervszerű bevésés azzal a céllal, hogy valamit pontosan megőrizzünk és bármikor fel tudjunk idézni. A tanulásban szerepet játszó megismerő folyamatok a következők: érzékelés, figyelem, emlékezés, képzelet, gondolkodás. A tanulás eredménye új készségek, új szokások és új

ismeretek elsajátítása. A tanulás módja szerint lehet: egyszerű azaz kondícionálásos vagy asszociációs tanulás: Pavlov kutyája. összetett azaz próba-szerencse és belátásos tanulás Skinner doboz és Szultán a csimpánz A tanulás a megtanulandó anyag természete szerint lehet. mechanikus (verbális, motoros) tanulás (pl.: magolás) értelmes tanulás A tanulás életkortól függő, aktív cselekvéses magatartás. A belátásos tanulás segít önálló személyiséggé válni. A tanulás eredményességét befolyásoló tényezők: - fiziológiai tényezők (idegrendszeri sajátosságok, fáradtságstb.) fizikai tényezők (hőmérséklet, nedvesség, a levegő oxigéntartalmastb.) a megtanulandó anyag jellemzői (terjedelem, jelleg, előzetes ismertség) pszichológiai tényezők (motiváció, megértés, aktivitás) megfelelő tanulási technikák alkalmazása (memorizáló, elaboráló) A tanulás lehetséges zavarai: - figyelemzavarok percepciós zavarok

(színvakság) téri orientáció problémái nyelvi működés zavarai mozgás-koordináció zavarai viselkedés terén mutatkozó zavarok szekunder módon kialakuló tünetek (szorongás, alacsony önértékelés stb.) A tanulási problémák lehetséges okai: - fiziológiai okok pszichológiai és/vagy pszichiátriai tényezők környezeti tényezők pozitív Tanulási transzferhatások: negatív Típustanok és személyiségvonások: A temperamentum az embernek a valósághoz való alkalmazkodásában megnyilvánuló különbségeit, a személyes tempót meghatározó fogalom. Az első tipológiát Hyppokratesz alkotta meg. Szerinte a természet négy alapeleme alkotja a dolgok jellegét: víz, levegő, tűz, föld. Az embereket a négy fő testnedvük alapján (vér, fekete epe, sárga epe, nyál) a következőképpen tipizálta: szangvinikus gyenge gyors kolerikus erős melankolikus erős lassú flegmatikus gyenge szangvinikus: vérmes, változékony, adott

ingerkörnyezetben meghatározó kolerikus: erős, de gyengébb a szangvinikusnál melankolikus: érzékeny, környezetével lassan reagáló, erős ingeradásra érzékeny flegmatikus: lassú reagálású, erőssége a közömbösségében rejlik Kretschmer a testlakat és a jellem bizonyos ismétlődő összefüggései alapján tett különbséget (szerinte ezek bizonyos betegségekre való hajlammal is együtt járnak). leptoszom piknikus atletikus Jung típusai: - extravertált (kifelé forduló) intravertált (befelé forduló) Tiszta típus nincs!!! Személyiség: Személyisége csak az embernek van. A személyiség az egyén jellegzetes gondolkodási, érzelmi és viselkedési mintáit jelenti, melyek az egyén jellegzetes stílusát meghatározzák és a környezetével való interakciót befolyásolják. A személyiséget mind a genetikai mind a környezeti hatások befolyásolják. Az én, az identitás, a tudat bizonyos értelemben a személyiség szinonímáinak

tekinthetők. Valamennyi kategória a sajátos, csak az egyénre jellemző tulajdonságegyüttesre utal, amely ugyanakkor élményünkben és mások rólunk vagy más emberekről alkotott ítéletében egységként működik. A személyiség talán a legszélesebb kategória, amely az egyediség általános, „objektív” körét foglalja magába: az ént és a hozzá kapcsolódó döntések, ítéletek, cselekvések összességét. A személyiség minősítésével, osztályozásával ősidők óta próbálkoznak a gondolkodók. A személyiség öröklés által meghatározott biológiai alapjai: az idegrendszer: intelligencia, képességek, hajlamok az endokrin rendszer a testalkat A személyiséget alapvetően két részre oszthatjuk: - velünk született tulajdon (pl.: temperamentum, ami a hangulatunkkal kapcsolatos személyiségjellegzetességeket jelenti) szocializáció eredménye (pl.: modor) E területen G. W Allport végzett jelentős kutatásokat A

személyiségvonásokat folytonos dimenziónak tekintette. Az emberek szerinte ezek mentén különböznek egymástól. Ezek a közös vonások, (amelyek mentén az emberek összehasonlíthatók is) a személyes diszpozíciók, az egyénen belüli egyedi mintázatok. Allport megkülönböztetett: uralkodó centrális személyiségvonásokat másodlagos Napjaink kutatásaiban a sok évtizede végzett vizsgálatokból öt olyan dimenzió látszik elkülönülni, amely a szakemberek és az egyének sokaságának önjellemzése szerint a személyiség legfontosabb jellemzőit tartalmazza: neurotikusság magabiztos-bizonytalan ellenálló-sérülékeny - belső-külső irányultság introvertált-extrovertált szófukar-bőbeszédű gátlásos-felszabadult - nyitottság konvencionális-újító bátortalan-merész konzervatív-liberális - együttműködés ingerlékeny-alkalmazkodó könyörtelen-engedékeny önző-önzetlen - lelkiismeretesség gondatlan-lelkiismeretes

megbízhatatlan-megbízható hanyag-precíz Freud pszichoanalitikus személyiségelmélete: A személyiség szerkezete: Id (ösztönimpulzusok, a legprimitívebb rész) ego (a valóságelv) szuperego (társadalmi értékek, erkölcsi normák) A fejlődés szakaszai: orális anális fallikus latencia genitális peridódus Motiváció: Olyan belső tudati, érzelmi állapot, amely valamilyen viselkedésre, magatartásra készteti az embert. A motiváció legfontosabb jellemzője, hogy mindig belülről aktiválódik, szükségletek hatására. Az önfenntartás biológiai szükségleteinek kielégítése sajátos rendszer, az ún. homeosztázis alapján működik A motivációk fajtái a következők: - hőmérséklet szabályozás - éhség - szomjúság - önfenntartási: - társas szükségletekkel összefüggő: - kíváncsiság - szexualitás - anyai magatartás Ezzel a területtel Maslow foglalkozott. Elmélete szerint a szükségletek egy hierarchikus rendszerben

helyezkednek el. Amíg az alacsonyabb rendű szükségletet ki nem elégítjük, addig a magasabb rendű nem motivál bennünket, valamint a már kielégített szükséglet sem motivál. A szükségletek hierarchiáját egy – róla elnevezett – piramisban ábrázolta. Maslow féle szükségletek piramisa esztétikai Tudás és megértési önmegvalósítási Elismerés (státusz, presztizs) Hovatartozási és szeretet szükségletek Biztonsági szükségletek Fiziológiai szükségletek Stressz: A legáltalánosabb értelemben akkor beszélünk stresszről, mikor az emberek fizikai vagy pszichológiai jóllétüket veszélyeztető eseménnyel szembesülnek. Ezek az események a stresszorok, és az emberek ezekre adott válaszai a stresszreakciók. Számtalan esemény okoz stresszt Néhány közülük sok embert érint (pl.: háborúk) Más típusúak az egyén életének nagyobb fordulatai, valamint stresszorok lehetnek mindennapi bosszússágaink is. A stessz

legnyilvánvalóbb forrásai azok a traumatikus események, amelyek az emberi tapasztalat szokásos terjedelmén kívüli veszélyes helyzettel szembesítenek. Minél befolyásolhatatlanabbnak tűnik egy esemény, annál inkább stresszkeltőnek észleljük (pl.: szeretett személy halála) Azonban egy stresszkeltő esemény bekövetkezésének előrejelzése általában még akkor is csökkenti a stressz súlyosságát, ha a személy nem képes azt befolyásolni. Vannak befolyásolható és bejósolható helyzetek, melyek mégiscsak stresszkeltőek, mert képességeink határát érintik, s kikezdhetik énképünket. Jó példa erre a vizsgaidőszak A stresszt belső folyamatok – tudatos vagy tudattalan megoldatlan konfliktusok – is kiválthatják. Konfliktusról akkor beszélünk, amikor a személynek összeegyeztethetetlen vagy egymást kölcsönösen kizáró célok vagy cselekvéssorok között kell választania. A stresszre szervezetünk pszichológiailag és

fiziológiailag is reagál. Pszichológiai reakciók: szorongás harag és agresszió fásultság és depresszió kognitív károsodások Fiziológiai reakciók: adrenalin noradrenalin A stresszkeltő tényezők folytonos jelenléte esetén pszichoszomatikus betegségek alakulhatnak ki. Mások érzelmi támogatása elviselhetőbbé teheti a stresszt Az ahogyan az emberek értékeli az eseményeket, befolyást gyakorolhat arra, hogy mekkora eséllyel válnak beteggé az eseményeket követően. A stresszel való megküzdési stratégiákat problémaközpontú és érzelemközpontú stratégiákra oszthatjuk fel